HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» The homecoming
by Raina Maddox Yesterday at 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Yesterday at 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Yesterday at 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Vas. Júl. 23, 2017 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Vas. Júl. 23, 2017 9:41 pm

» Pozitív végkifejlet
by Grace Reed Vas. Júl. 23, 2017 9:30 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Júl. 23, 2017 8:04 pm

» Az előző részek tartalmából...
by Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Júl. 23, 2017 6:06 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:44 am

Guvad a szeme, de mégse végzi a cucc kinn az asztalon. Az oldalam mellett támaszkodó kezem játékba kezd a pulton. Csak az ujjaim sürgetnek, ki kéne menni.. kéne még..
Még a kis szertartás se veszi el a figyelmemet, csak a nappalit bámulom, a dobozt az asztalon, és alig 3 percbe telik míg ellököm magam.

Nem sietek. Kurvára ráérek, kezem az asztalon, újabb szál az ujjaim között, lobban a láng, aztán félig lehajolva ejtem vissza a gyújtót, hogy kiegyenesedve szívjam az egészet mélyre, és pillanatok alatt megnyugtasson. Csak ekkor térek vissza a színtérre, és jön elő az a.. hármas!??

- Grid.. biztos összefosná magát az örömtől ha rájönne. - mosolyodom el, nem megyek a pulthoz vissza, inkább megállok velük szemben. - Épp ezért ki kell próbálni.. - szipogok megint, nem a taknyom folyik, valami más kéne, de kiadtam a kezemből az egész adagot. Nem számít.. Amúgy se biztos hogy most jó ötlet lenne.
Na de ekkor ugrik a szemöldököm az égnek. A motor??

- Nem.. még nem volt hozzá szerencsém. - nézek a lány szemeibe, na igen, ez se rajta múlott. - De mégis hogy képzelted hármasban? - ez inkább a motorra vonatkozott, nem a zenére. Azzal száz hogy nem lesznek gondok. Ilyen társasággal tuti hogy nem.

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:44 am

Birdie jól meghúzza az üveget. Eddig sem volt kétséges, hogy bírja a piát, de ezek után minden kétely eloszlik.
- Örülök, hogy bejön. – döngöm somolyogva, majd a kérdését is megválaszolom, bár nem tudom, hogy komolyan érdekli-e a brandy származási helye. - A közeli éjjel-nappaliból.
Birdie hű önmagához. Pörög, mint akit felhúztak. És erre még kávét küldene. Nagyon nyüzsög itt mellettem a pultnál, de a térérzékelése mintha nem lenne az igazi. Látom ezt abból, ahogy a kávéfőzőt akarná becserkészni. Mellé…
- Várj. Segítek. – teszem alá a bögréjét, és töltök neki én kávét, mielőtt összeégetné magát. Nem az zavar, ha takarítanom kéne, hanem már épp elég sérülést beszerzett. Bé mellett az az átkos érzés telepszik rám, mintha többgyerekes anyuka lennék. Szerencsére múló állapot.
Keményen küzd egy szóval. Várom mit hoz össze. Csak sikerül. Jól van.
- Hogy tudtad ezt kimondani? – röhögöm el magam.
Remek. Bé egyből ráharapott a műsorra, már indulna is. Nem lep meg. Ami őt pszichadelizálta, az a kokó-pálinka-kávé kombó. Az agya már rég nincs sehol. Megint.
- Nem most, Birdie. Majd ha száraz leszel. – döngöm. - Csak szólok, hogy ma itt alszol.
Nincs ellenkezés. Úgy készüljön, hogy nem engedem ki az utcára, de még taxiba se. Ráér holnap visszamenni a hotelbe. Nincs olyan állapotban, hogy Ville gondjaira merjem bízni.
Ville közben rágyújt. Elvigyorodom a szavain. Azt már rögtön az ismeretségünk elején levágtam, hogy odáig van a menedzserért.
Elcsípem a pillantását. Veszélyes manőver. Azok a szemek nem eresztik a lelked, ha egyszer beléjük nézel. Tudnám hogy csinálja.
- Bocs, srácok, de a motor ugrott. Az oroszok eltolták. – mondom, és megrándul a szám sarka. Kellemetlen. Még be kell jelentenem a rendőrségen, hogy ellopták a járművet. Mindegy is. Nem ez a kis eset fog felbosszantani. Úgyis előkerül. Ha csak az univerzum megmásíthatatlan törvényét nézem: amit te keresel, az is keres téged. Ennyi.
Az viszont tényleg marha jó kérdés, hogy Birdie hogyan képzelte a hármas motorozást. Ez egy sportmotor. Volt. Csak vigyorgok a pultnak dőlve. Hol Birdie-t figyelem, hol Ville-re vándorol a tekintetem.
Erre az egész lakás a legváratlanabb pillanatban teljes sötétségbe borul.
Remek. Áramszünet. Már máskor is előfordult, hogy valamiért levágja a fő biztosítékot, aztán kakukk az egész tömbben. Úgyis intézkedik, akinek kell. Vagy nem.
Hirtelen az orromig sem látok. A szemem lassan szokik hozzá a sötétséghez. Abból látom Ville hol van, hogy apró pontként parázslik a cigarettája vége.
– Birdie, ne mozdulj. – búgom mély hangon. Tudom, hogy ez nála emberfeletti erőpróbának számít, de nem szeretném megtaposni, átesni rajta, vagy egyebek. Óvatosan megkerülöm. De ha ugrabugrál, vagy ficereg, az is lehet, hogy nekiütközöm.
Kihúzom az egyik fiókot. Nem szeretnék vakoskodni, úgyhogy gyertya után kutatok. Remélem Birdie nem cuppan rá. Nem hiányzik, hogy azzal játsszon. Egy lakástüzet már átéltem, még egyet nem akarok. Az égett hús szaga kitörölhetetlenül beette magát az orromba. A sajátomé. A szüleimé. Rettenetes. Inkább nem is gondolok rá.
A gyertyát megtalálom. Könnyű kitapintani. Jellegzetes kerek üvegcsében van. Fenyőillatú. Ritkán gyújtok ilyeneket, pedig szeretem az aromájukat. Azok is tetszenek, amelyek változtatják a színüket, hangulatosak, de a baleset óta nehezen tűröm meg a közelemben a tüzet. Ha muszáj, akkor muszáj. Ez egy olyan dolog, amit le tudok győzni. Nagy keservesen. Ám nem ez a bezárt, apró kis láng fog kiborítani. A koncerteket feldobó pirotechnika inkább jelent kihívást, amikor a színpadon vagyok.
Tovább matatok a fiókban. Zörögnek a tárgyak a kezem alatt, de ami kéne; gyufa, öngyújtó, nincs sehol. Talán szándékosan nem tettem mellé. Most viszont mégis jól jönne.
Visszatolom a fiókot, majd óvatos, rövid léptekkel megindulok Ville fekete alakja felé, kezemben a gyertyával. Neki van tüze.
- Meggyújtanád? Lécci. – kérem halkan, és megállok előtte egy lépésnyire.
Valahonnan szörnyen ismerős a helyzet. Mintha deja vu-m lenne.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 108

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:44 am

Körtepálinkát árulnak az éjjel-nappaliban? Pedig ez Amerika és az ilyen erős italoknak valahol messze Kelet-Európában van a hazájuk, úgy tudom. Pislogva vigyorgok. Most úgy esik jól, hogy csak résnyire nyitom ki a szemeimet.
- Na, oda benézek...
Majd igen, de először a kávé. Nem találom el a gépet, pedig itt van előttem. Kicsit nagyot ütött a feles. Amiből már pár decit leittam és ég is tőle a fejem, kegyetlenül pörgök. Kapkodok a bögre után, de October kicselez, mostani állapotomban ez nem nehéz. Végre megkapom a kis kávét a pálinkámra. Ez nem páleszes kávé, hanem kávés pálinka, úgy érzem és pont ez a lényeg.
- Höhö - röhögöm el magam, hogy tetszett a csajnak a szó. - Pszile...Pszi-sze-de-li-kus! Pszi-che-he-di-kus.
Nem sikerült. Tagolja a faszom, hadarva mondom ki, úgy szabadabb érzés. Mint amikor a színpadon felkonferálok egy nótát, úgy bokszolok a levegőbe és kiabálom, amilyen gyorsan csak tudom:
- Pppszichedelikus!
Asszem sikerült. Ha nem, akkor se próbálom tovább. Már meguntam. Nehéz műfajt választottunk azzal a bandával. Még kimondani is nehéz. Na jó, az instrumentális neoklasszikus progresszív metalt még nehezebb kimondani. Vannak még fokozatok...
- Jódemégnemmost! - közlöm, hogy engem ugyan nem küld aludni ilyen késő hajnalban, este 10-kor vagy mennyi az idő. Mit tudom én, mindegy, csak bulizzunk!
- Hehehe - röhögöm ki Octobert.
Most már minden vicces. Eltolták a motort. Elképzelem a négy balfarkat, hogy tolja azt a klassz járgányt végig az utcán. Kurva vicces. Miket tud mondani ez a csaj?
- Ez jó volt, Oci! Szeretem a humorodat.
Csücsörítek, mintha csókot várnék tőle. Ezt minden csajjal bejátszom részegen, nem kivételezés vagy ilyesmi. Ville felkaphatja a vizet, de hát ha egyszer nem lobogtatott előttem házassági anyakönyvi kivonatot? Na! Ezen is lyuk van, naná, hogy próbálkozom. Akkor is, ha ezer éve ismerem és kibaszott jó fejnek találom, aki ma megmentette a seggemet. És akinek úgy van borotválva, ahogy én szeretem... Ez egy fontos momentum.
Ville kérdez valamit. Hogy képzeltem hármasban?
- Hát felülünk, aztán... Valaki beáll középre, aztán közrefogjuk.
Megakadtam, de kivágtam magam. Mindent meg lehet oldani. Poénból leraktam a jogsit motorra is, szóval egy igazi aszfaltgyilkossal állnak egy szobában. Szólok is Octobernek, hogy ne ezen múljon:
- Ha nem mered, majd vezetek én!
Olyan motorutakat tettem már meg és olyan motorbaleseteket éltem túl... Legurultam egy lejtőn, kartörés. Kisodródtam egy hatsávos út közepén és majdnem elvitte a fejemet egy kamion. Zúzódásokkal, de túléltem. A seb begyógyul, a motort pedig lehet javítani. Nem kell itt parázni.
- Kapcsold már föl, baszd meg! Há' nem látlak! - kiabálok megint, nem is tudom, kinek.
Tényleg, egyikük se állt a kapcsolónál. Akkor mi a retkes fasz van? A piámat akarom meginni, ezt az újabb kávét. Harmadik csésze? Asszem. A számhoz emelem, de eltévesztem a sötétben és leöntöm magam. Finnül káromkodom el a következőt:
- Hogy szopnál le keresztbe, te gennyes patkány! Já, de forró!
Mozgolódom, ugrálok, mert ami befolyt a galléromon, az égeti a szőrös mellkasomat. Gyááá, de meleg! October vagy fasz tudja ki zörög itt mellettem valamit. Nem Ville az? Nem, ő odament az asztalhoz cigizni. Ott világít, mint egy pislákoló, zárlatos szentjánosbogár. Ezen ismét csak jót röhögök és addig próbálkozom, amíg a maradék kávét meg tudom inni.

_________________
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:45 am

Csak ezt a barmot figyelem. Tudom hogy piás, a maradék esze a tepsiben, mégse zavar, hogy rácsőröz a nőre. Ha neki ez kell...
Mégis van ott valami más...

- Miért nem versz le egy újat Grid-en. A két szép szemedért bármit megtenne. - szívok inkább mélyen a cigire, és a fogaim között engedem ki a füstöt. És csak ekkor áll be a sötétség.

Hogy miért, vagy mi az ami kiváltotta, nem hat meg. Egy tapodtat se mozdulok még ha nem is nekem szól a szöveg, nem érzek kényszert rá hogy ugrálni kezdjek, lefogadom Bird-del nem lesz ilyen könnyű dolga.
És nem is tévedek. Hallom ahogy matat, lefogadom hogy valamit keres.. Kívülről gyenge fény szűrődik be, a közvilágítás lámpái égnek, meg is baszná Vegas, ha egyszerre sötétedne el minden, az már az Apokalipszis mellékszele lenne, de fiók suhan, megint matatás, én meg megint megszívom a cigimet és várom ami történni fog. És történik is. Bird.. történik...

Üvölt... Aztán anyázik.. - gondolom - azon az embertelen nyelven, én meg még mindig csak szívom a cigimet, és megérzem a közelemben a lányt. Felé fordulok. A hangja is követi.

- Ennek meg mi baja van.. - beszélek a szállal a számban, a lányra nézek, legalábbis oda ahol a szemeit sejtem, de közben taperolok. Megtalálom a kezét, benne a gyertyát, és egyből rájövök mit akar tőlem, a gyújtót viszont az asztalon hagytam.
Irányba nézek, ráncolom a szemeimet mintha csak bármivel is világosabb lenne, de aztán elengedem azokat a meleg kezeket és elindulok irányba. Nagyjából.. belövöm... Amit viszont nem lövök be, egy szék, vagy egy táska, vagy mi a faszom az amiben kis híján pofára esek, de csak egy "Kurva anyád!" közben sikerül elejtenem a számból a cigimet. A parázs csak gurul és gurul.. végig a fapadlón előre, aztán megáll, és a szőnyeg lassan parázslani kezd...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:46 am

- Főleg, ha még furulyáznék... Talán megkapnánk egy hétre is a stúdiót. – dünnyögöm somolyogva. És nem azért, mert furulyázhatnékom van Grid-en. Ilyet a büdös életben nem vállalnék be. Na, nem akarok én ötleteket adni a srácoknak, még a végén ráharapnak. Mármint az ötletre, nem másra.
Faja. Bé nem megy csucsuba. Pedig mehetne. Legalább nem értette félre az ajánlatot, hogy itt alhat. Megkapja a másik szobát, de ha átlóg hozzám, hogy megkíséreljen bemászni az ágyamba, esküszöm, megtorlom. Napokra el fogom venni a kedvét a társadalmi élettől.
Íme ez Birdie, a naaagy tömegkulturális ikon. Vele az emberiség az egyedfejlődés új stádiumába lépett. Mert az elhasznált korábbi mája helyett (magától, önhipnotikusan) sikerült újat növesztenie, az fix.
A csücsörítésre csak szerényen mosolygok az orrom alatt. Vigasztalón megpaskolom a vállát.
- Egy másik életedben, madárkám. – döngöm gúnyosan, miközben ellépek mellőle.
Nem csalódtam benne. Ez a hármas száguldás elég eszement ötlet. Biztos, hogy kihagyom, köszönöm. Motorra kizárólag akkor ülök vele, ha én vezetek. Még nem untam meg az életemet.
Aztán lőn sötétség.
Ez a kiabálás és éktelen anyázás… Türelem… Csak sóhajtok egyet, míg arra várok, hogy Ville meggyújtsa a gyertyát.
- Semmi különös. Egy patkánnyal akar nemi életet élni. – fordítok Ville-nek, aztán összerezzenek, ahogy megérinti a kezeimet. Azt hittem van nála öngyújtó, és azért tapogatózik, hogy belője a gyertyában a kanócot. Erre látom az alakját, ahogy elfordul. A következő pillanatban meg káromkodva eldobja magát a közeli fotelban. A műveletet tompa puffanások kísérik. Talán még röhögnék is, ha nem látnám, hogy Ville elejti a cigarettát.
A parázs gonoszan izzik a szőnyegen. Meglendülök, hogy odalépjek, és felkapjam, de belerúgok a fotel lábába. A fájdalomtól egyszerre látom az eddig felfedezett összes csillagot. Szikráznak a szemeim előtt.
- Bassza meg! – szisszenek föl, miközben térdre esek a fotel előtt, amiben Ville fetreng. A gyertya üvegcséje kigurul a kezemből. Hallom, ahogy zörög a padlón és távolodik tőlem. Nem foglalkozom vele. Hadd menjen.
Azonnal felkapom a cigit, és a másik tenyeremmel ütögetem, tapicskolom a szőnyeget, hogy kialudjon a parázs és eszébe ne jusson terjedni.
Lever a víz, izzadok, miközben vadul sikálom a bojtokat. Már rég kihunyt az izzás. A sötétben kivehetetlen, mennyire égette ki a szőnyeget. De nem ez aggaszt. Az a lakástűz is egy apró figyelmetlenséggel kezdődött. Még egyszer nem fog megtörténni!  Velem biztosan nem!
Ráereszkedem a sarkaimra, és csak csöndben ücsörgök. Ujjaim közt ott parázslik a félig elszívott cigi. Úgy belém állt az ideg egy másodpercre, hogy kedvem lenne beleszívni. Mert attól a slukktól várom, hogy megnyugtasson. Vagy ez is csak egy urban legend, hogy így működik?
Nem, nem veszem a számba. De egy fura indíttatástól vezérelve kedvem lenne fordítva betömni Ville-ébe.
Csak nyugi kislány. Nem Ő tehet róla. Ville szart se tud. Honnan is tudná? Vagy bárki.
- Itt a cigid. – eresztem ki a szavakat egy megkönnyebbült sóhajjal végül. A szálat feltartom, Ville elveheti tőlem, még mielőtt kidobnám azt.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 108

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:46 am

Fél füllel azért itt vagyok. Mit hallok? Hogy October furulyázzon meg nézzen szépen a menedzserre? Annál a faszkalapnál ezerszer jobb fickók, mint például én, se tudtuk meghódítani vagy elcsábítani legalább egy pipára. Ezen megint jót kell nevetnem.
Hába csücsörítek, mint egy sárgarigó párzáskor, egy cinikus félmondatnál többet nem kapok. Elcsattintok egy légcsókot, csak úgy bele a szoba piás-cigifüstös ájerébe. A forró kávé a torkom helyett a mellkasomon landol. A kiabálás után el is kezdem levenni magamról a ruhadarabokat. Nem igazán a fájdalom miatt, hanem idegesít, hogy folyik rajtam valami. Nem így terveztem. Nyáron beálltam én egy vödör jégkocka meg fagyos víz alá is, hogy öntsék, de a kávé meglepett. Melléöntöttem, de alaposan. Az inget elkezdem gombolgatni, de nem bírom idegekkel ezt a nagy koncentrálást. Lerángatom magamról mellényestül, ami nem egyszerű, mert a frizurám tele van tűzködve tollakkal, csatokkal és legalább három helyen akad el az egész.
Nyögések és hörgések közepette szabom, rángatom és győz az erő. Visítok, mert pár hajszálat vagy hajcsomót kitéptem, azt hiszem. Eldobom az ingemet és a tenyeremmel törlöm a mellkasomat. Mintha a kezem felszívná a kávét. Nem tudom, most jólesik így simogatni magamat.
- Baszki, tűz van?
Most látom meg, hogy az a láng túl alacsonyan van ahhoz, hogy értelme legyen. Futok is oda, hogy eltapossam vagy ráüljek, valami. Megsülni nem akarok. Belebotlom valamibe. Majdnem elesem, de csak majdnem. Á, October az. Eloltotta a tüzet és a cigit szorongatja. Az én cigim hol van? Biztos letettem, de már fogalmam sincs mikor és hol.
- Huh, baby, most mi van? - kérdezem, ahogy előtte állok meztelen, kicsit kávés felsőtesttel.
A fejem kábább, mint valaha, de már tudom, mivel lehet feldobni a sötétséget. Meg kell pattanni. Ahogy a tűzoltók szokták. Már csak a cigi ég, Oci ügyes volt. Innen jutott eszembe. Elfutok az erkélyajtóhoz, kilépek és keresem az ereszcsatornát, amin lecsúszhatok.
- October! October! - kiabálok be neki. - Itt nincs ereszcsatorna!
Botrány. Felháborító. Hát hol vezetik ezek a vizet? Már csináltam ilyet buliban és nagy sikere volt, meg én is élveztem a feelinget, ahogy csúszom lefelé egy jó hideg fémcsövön. Ha szumós lennék, kidőlne velem, de így elbír. Itt nincs ereszcsatorna.
- Picsába...

_________________
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:47 am

- Grid nem szereti a nagylányokat.. - szipogok meg, de elég sanszos hogy azért ha ő vágódna kéttérdre, nem tudom neki lehetne e ellent mondani.
De ez nem is érdekel tovább..
Pláne mert beüt a sötétség, vele a többi, de amikor Bird hangoskodni kezd, megintcsak ráncolom a szemeimet.
A lány válaszol. Nekem meg kis híján előkerül a röhöghetnékem, végül is Birdből simán kitelik az ilyen, de a kiszabott feladat megállít. Rá is tapintok a lényegre, na meg megvan a cél, valahol az asztal, a túlfélen, ezért el is indulok irányba, hogy a feladatot teljesítsem, de közbe jön valami.
Egy fotel és a sötétség.
Erős kombináció, de legalább pofára nem esek. Kicsavarodva végzem a fotelben, és eltart egy ideig amíg a helyére rántok mindent.

A lány.. a lány olyan ütemben sprintel, hogy még fel se tűnik közben Bird a háttérben aki vagy.. valami polkát jár el keselyűnyelven vagy csak kifordítaná a bőrét jókedvében, de a lány... IS vágódik, a korábban említett kéttérdre, de valamit nagyon ügyködik ott közben.

- Ennyire nem kell rohanni. Csak szólnod kell.. - hajolok előre, megkapaszkodva a fotel két karfáján mellettem, de a lány már akkor térden áll. A kezében a cigi.. én meg csak figyelem, hova is volt ez a sietség.
Na és ekkor csapódik be Bird!

Az egy dolog.. hogy a lányt meglöki hátulról, aki kis híján elterül az ölemben, de a csatakiáltás.. és ahogy eltűnik az erkély fele, erősen aggasztó helyzetet teremt. Vajon most leveti magát az elsőről??

A lány szemeibe nézek. Már ha ő belenéz az enyémekbe, egy pillanatnyi szünet, végül is.. nagy baja nem eshet.. elvileg, szóval csak hátrébb ereszkedem a fotelben és akárhogy is tegyen a lány, kényelmesen elhelyezkedem.

- Azt remélem tudod hova tetted azt a ragszalagot..

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:47 am

No lám. Grid nem szereti a nagylányokat? Ez ám a hír. Akkor kiket...?
Hallom, Birdie mit hülyélkedik a konyhában. Susog a ruha, vinnyogás. Most meg mit csinál? Vetkőzik??? Áh, mindegy. Sosem bír magával.
Ott térdepelek Ville előtt. Tuti élvezi a szemét. A poénnak szánt ajánlatra gúnyosan felhördülök.
- Tetszene, mi?! -  a hangomból érezheti, hogy egy vigyor ül az arcomon.
Erre berepül a madárember, átrongyol rajtam, és belelök Ville ölébe.
BÖRDI! HOGYSZAKADNAANYAKADBAEGYMÁZSASZAR!!!
Megáll mellettem. Felpillantok rá. Fojtott vihogás hallatszik. Az enyém. Kínomban.
Szorongatom azt a kurva cigit, miközben lekepesztek Ville combjáról. Nem ajánlom neki, hogy röhögjön. Kibaszottul nem.
- Sötét, cseszd meg. Mi lenne? – dünnyögöm Birdie kérdésére, aki erre kirepeszt az erkélyre.
Itt a remek alkalom! Lökjük ki.
De kár, hogy mindig erőt veszek magamon és elnyomom az aljas vágyakat. Egyszer, csak egyszer az életben szeretném magam úgy istenesen elengedni, hogy ne a jóra törekedjek. Pokolian jól esne kiereszteni a gőzt, és csak… engedni az ösztönöket, hadd tomboljanak, hadd ragadjanak magukkal. Néha besokallok. Most ez egy ilyen kivételes pillanat. Kurva hosszú napom van. Birdie rajta a korona.
Kintről kiabál. Mi baja? Aha! Nincs csatorna. Micsoda pech. Ha leveti magát, nem döglik nagyot. Csak az elsőn vagyunk.
- Szökik a gyerek… Hagyjuk a francba. – mondom színtelen hangon, rezignáltan. Alig 5 perce még örömmel megmentettem volna tőle a várost, de most én taszítanék rajta egyet, hogy menjen csak.
Oh, my God! The devil is within me!
Gonoszdin elvigyorodom. Még mindig a szőnyegen ücsörgök. Kifelé bámulok.
- Eresz nélkül nem megy? – kiabálom Birdie-nek. Utána kapcsolok, hogy nem kéne lovat adni alá, még összetöri magát. Hm… De talán mégsem megvetendő ötlet, hogy nyakig begipszeljék és odakötözzék egy kórházi ágyhoz. Hehehe.
Reménytelin, ábrándosan felsóhajtok. Milyen szép álomkép!
Ville-re sandítok. A tekintetünk találkozik, miközben ő hátradől a fotelben. A szemei csillognak. Még így is gyilkosak a sötétben. Vallathatna velük.
- Arra mérget vehetsz… – búgom vészjóslóan.
Nem mozdulok. Csak lesem az erkélyt, rajta Bé alakjával.  Megvárom a következő húzását, és majd esetleg felkelek innen a padlóról, hogy lecsekkoljam jól van-e, vagy mentő kell.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 108

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:48 am

Ez az inglevétel most nagyon idegesített. Nem hordanék inget, ha nem szeretném, csak... Néha nincs türelmem ahhoz, hogy egyesével megfogjam a gombokat, szépen beleügyeskedjem a gomblyukba őket, egyiket a másik után. Most ilyen pillanat van és inkább nyers erővel próbálkozom. Az ing alatt folyik valami, azt nem bírom ki. Azért dobom le magamról a tollakkal és a hajszálakkal együtt. Tollfosztott lettem, komolyan.
Most esik le, hogy túl nagy lendületet vettem a sötétben. Szegény Oci bánta. Röhög, de érzem rajta, hogy kiakadt. Tisztán nem látni, valahol Ville-en landolhatott. Na, most, hogy ilyen szépen összehoztam őket, engem már a friss levegő vonz. Néha azt mondják, hogy valami félrement a születésemkor és az én testemhez legalább 4 lélek lett leküldve, mert képtelenség, hogy egyvalaki ennyire gyorsan váltson pillanatok alatt. Kávé, törülközés, tűzoltás, csúszkálás. Egy percen belül. Ez mind érdekelt, egyik a másik után, az előzőt feledtetve. És úgy mellékesen még van 2 ember itt rajtam kívül, akiket szórakoztatok mindezzel.
Nem is értem, hogy mi lesz úrrá rajtam hirtelen. A korlátra könyökölök, mert elkeseredem. Én le akartam szánkázni a csövön, de nincs. Felnézek a tető felé és látom, hogy pár ablakkal, pár lakással arrébb vezették el. Picsába. Túl messze vannak a másik erkély, hogy át tudjak ugrani és onnan tovább a következőre, amíg elérném a csövet. Vagy mégse? Nézegetem, számolgatok. Oci kiabál és én elképedve fordulok meg, az ajtóból válaszolva neki:
- Mi? Le akartam csúszni a csatornán, mint a piros uniformisos pasasok bevetéskor. Szerinted az hogy menne eresz nélkül? Na, nem haladtok, baby? - kérdezem egy kaján vigyorral.
Ne velem foglalkozzon, ha Ville-ben már majdnem talált valamit. October kurva rendes csaj, csak baszatlan. Nekem nem hagyja, hogy segítsek, de köztük, négyszemközt... Láttam ott valamit. Azt mondta, félt először az énekestől. A nagy, erős, bunkótól. Pont egy ilyen kéne neki, azt bírják a csajok. Nézem az erkélyeket, de úgy látszik, nem fog ez menni. Megint káromkodom egy isteneset, aztán ahogy lenézek az utcára, ahol még ilyenkor is nagy az élet, elvégre Vegas-ban vagyunk...
Kiállok az erkély közepére, egész a korláthoz. A karjaimat széttárom és becsukom a szemeimet, mintha átszellemültem volna. Már Rómában érzem magam, ahol a Szent Péter téren a pápa szokta elmondani az áldást. Mondjuk húsvétkor. Na, az mekkora buli! A Galactic Loveballs-szal is meg tudjuk mozgatni a tömegeket, de annyi ember még nem gyűlt össze. Lehet, hogy pápának kellett volna mennem. Rockisten lettem, de igen, most pápának érzem magam és előveszem a latintudásomat.
- Urbi et orbi, spiritus sancti!
Ennyire még emlékszem a hírekből. Ami ezután jön, az latin halandzsa. Kiskoromtól fogva kezeltek figyelemzavaros hiperaktitivással, én pedig lelkesen olvastam az orvosi jelentéseket és a recepteket. Olyan konyhalatint beszélek, hogy ha itt lenne Julius Caesar, még vele is el tudnék társalogni. Jó hangosan kezdem sorolni a népnek a tünetek kifejezéseit, az antidepresszánsaimat és mindent, ami eszembe jut. A kiejtés olyan, amilyen, nem az a lényeg. Én most megáldom Las Vegas utcáit, közben kereszteket vetve, lóbálva a kezemet, mint a füstölővel a papok. És most kezdem érezni, hogy álmosodom kicsit. Talán a becsukott szemek miatt. Szóval a bazális ganglionoktól kezdve a kardiovaszkuláris mixtúrákig mindenféle értelmes és értelmetlen latin szó hangzik fel az erkélyről. A benti párost békénhagyom és most az utca emberéhez szólok, a közönséghez, akikből élek. Birdie ünnepi szentbeszéde.

_________________
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:48 am

Kimászok Ville öléből. Kínos az egész. Nekem legalábbis. Őt nem tudom hogyan érinti. Bár… Pasiból van.
- Bocs. – dünnyögöm.
A kérdésre, hogy haladunk-e, csak megforgatom a szemeimet. Birdie baszod…
Az agyam eldobom ettől a latin kántálástól. Az biztos, hogy másként alakul a rock kultúra, ha Birdie nincs, de ez azért már túlzás. Őszentsége az erkélyemről, az én erkélyemről óbégatva akar személyi kultuszt kiépíteni. Csúnya vége lesz.
A lakók, ha nem lövik le, vagy a zártosztályos mentősöket eresztik ránk, vagy a zsarukat csendháborításért. Ha ezekhez hasonló járművet látok, ráfogom, hogy a pápamobil állt elő. Birdie hátha elmegy vele.
- Szentséges Atyám, nem fogná be? Valaki aludni szeretne! – üvölt le egy felháborodott férfihang valamelyik felsőbb erkélyről.
- Felkoncolom… – sóhajtom angyalin mosolyogva.
Ó, igen. Meg is van. Az ablak alatt lesz az utolsó ismert helye. Meg a sírköve, amire azt vésetem: „Itt nyugszik Birdie. Úgy élt, ahogy akart, és úgy is halt meg.”
Az ujjaim között kitartóan parázslik a cigaretta. Ville orra alá dugom, lévén még mindig előtte ücsörgök a szőnyegen.
- Elvennéd? – tudakolom. - Ki kell nyírnom a pápát. – döngöm sötéten.
Miután Ville megszabadít a füstölgő száltól, felkelek, és megcélzom az erkélyt. Az ajtaja teljesen félrehúzva. Árad a lakásba a friss levegő.
Nesztelen léptekkel Birdie mögé osonok, hogy becserkésszem. Nem látom, de szerintem még a szemeit is behunyta, ahogy kitárt karokkal atyaúristent játszik. Őt ismerve fix, hogy teljesen átadja magát a lelki élvezetnek. Le vele!
A következő pillanatban megkapaszkodom a vállaiban, és a hátára ugrom. A karjaimat a nyaka köré fonom, hogy ha nekiállna vergődni, és rohangálni, ne tudjon ledobni magáról.
- Megvagy! Vajon mennyit kapok érted, ha eladlak az ukránoknak kilóra? – magyarázok bele a fülébe.
Ahogy Birdie hátán csüngök, nem bírom ki röhögés nélkül. Eközben visszajön az áram, és a világosság ismét elönti a lakást.
- Ville, kéne a ragasztószalag! – kiabálok még mindig a madáron lógva.
- Kussoljatok már! – óbégat egy újabb háborgó  lakó valahonnan.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:51 am

Kétség kívül.. Márminthogy tetszene, de nem eresztek neki nagy feneket, mert aztán már csapódik is a Madár a képbe, és előidéz egy méég kedvezőbb helyzetet.

- Na ezt már meg tudnám szokni..  - fűzöm hozzá csak csekély jókedvvel, de nem mert egy percig is ellenemre lenne, sokkal inkább fél fülem már az erkélyen, kinn ahol Őszentsége, fel le ugrálva kiabál.
A lányra nézek... Ő meg rám... ezek szerint, ha látnám, sanszos hogy hasonló értetlen tekintet, de egy dupla adag kokó.. meg az a szar amit a garatjára engedett, úgy néz ki megtett minden hatást. Csak minket mentsen meg valaki...

- Lehet azért nem ártana egy póráz... vagy szájkosár.. csak ha harapna.. - szívom megint az orromat, de az hogy olyan kényelmesen elücsörög.. vagggy.. fekszik az ölemben, egyetlen percig sem zavar. Hozzá tudnék szokni máskor is...

Valahol itt kerül megemlítésre az a bizonyos... Igen, a ragasztószalag korábban segített, max majd eljátszunk egy következő menetet, én ütök, a srác meg elterül a szőnyegen.

Aztán... valamikor a lány, csak kimászik az ölemből, bocsánatot kér, de felesleges, csak az az utolsó lépés...
Megrezzenek ahogy érzékeny pontra tapint, vagy lépett bele, de csak megköszörülve a torkomat veszem át a cigimet, és ha már ő, én is hozzáfűzök.

- Szerintem elég ha elszorítod a nyakát.. - mosolygom, aztán megszívva azt az utolsó csikket, előre dőlve keresek.. valami.. valamiii... nem igazán tudom hol nyomjam el, az asztalán azért mégse, ezért eloltom az egészet a nyelvemen.
Sistereg.. de megszoktam az érzést. Ekkor jönnek a hangok a hátam mögül. Nevet... Tetszik a nevetése, mégis felterpesztem magam a fotelből, mire lőn világosság! TÁDÁM!
Be is lövöm a darabot a kanapén, valahol ott ahol a gitár is pihen, megemelem, aztán kiszedem alóla a cuccot. Szééép... Mármint a gitár, de ha ezek nem kerültek azóta már beljebb, megindulok vissza az erkély fele, csak hogy ha sikerült megülni azt a lovat végre, a szalagot a kezébe nyomjam. Vagggy.. segítsek neki amiben kéri és amiben kéne...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 108

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:52 am

Valahol a discalculia-nál és a neurológiánál tartok a latin hadoválásban, amikor a közönség végre hallatja hangját. Ez az, figyelnek rám, követik a műsort és értik is, miről van szó. Csendháborítás meg olyan apróságok, hogy valaki aludni szeretne, nem izgat. Én még csak álmosodom, kicsit, de muszáj a produkciót folytatni.
- Nihil problem, hipnoticus maximus! - szólok vissza annak, aki kiabált.
Valószínűleg ennek semmi értelme ebben a szóösszetételben, de alkalmazkodtam a helyzethez. A színpadon mindig kell egy kis improvizáció, hogy fenntartsam az érdeklődést és ne punnyadjanak rá az emberek az örökös ismétlésre, amit egyébként én nem is bírnék.
Folytatom az előadást és a becsukott szememmel már kezdem egész jól álmosítani magamat. A nyakam még nem állt be a hátrahajtott fejpóztól, a kokó miatt nem is nagyon fogom érezni a fájdallmat, csak kicsit később. Aztán történik valami, amire nem számítottam. Ez jó! Szeretem a meglepetéseket. Fingom nincs, October és Ville mit csináltak eddig egymással, de már megint itt van valamelyik. Szerintem October az, Ville nem ilyen kapaszkodós típus. Ahogy rámugrik, már érzem a melleket a hátamnak, a fejemnek nyomódni és elvigyorodom.
- Angelus domini, femina inferno! - halandzászok valamit arról, hogy rámugrott az Úr angyala egy ördögi(en bájos és tehetséges) nőszemély képében, aztán fuldoklást produkálok.
Oci el akar adni és röhög. Imádom ezt a csajt. Még nem volt a hátamon, csak én az övén, a motoron. De határozottan fasza érzés. Elkapom a lábait, nehogy leessen. Az én lábaim kicsit meginognak. Először beparázok, hogy mindketten átesünk a korláton, de nem így történik. Csak térdreesek a krákogást felváltja a röhögés.
- Baby, már megint egymáson vagyunk. Valld be, hogy élvezed! - mondom kajánul és a szememet még mindig nem nyitom ki, ahogy térdelek. Hopp, elvesztettem az egyensúlyomat, ebből pofáraesés lesz, én meg túlságosan is megfogtam a lábait. Szerintem ő talpra érkezik, amilyen ügyes, én meg... A fekvő helyzetből lehet, hogy már fel se kelek. Olyan jó becsukott szemmel ez a hideg erkélykövezet... Nem a kötözést akarom megúszni. Tényleg leszarom, mit terveznek, most vesztek össze bennem a cuccok, a rohangászás, a fáradtság és beállt a merülés.

_________________
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:52 am

Meg tudná szokni. Hát persze. Valahogy sejtettem.
Azért én is eljátszom a gondolattal, hogy kényelmes egy férfi ölében. De csak egy pillanatra. Ennek tuti, hogy a pálinkás kávé az oka. Legalábbis nagyon remélem. Nem hinném, hogy Ville és én valaha… Pfff. Ugyan már! Eszement kombináció. Két teljesen külön világ vagyunk. A zenélés az egyetlen közös bennünk. Láttam milyen könnyűvérű csajokkal nyomul, szóval tutira nem én vagyok a célcsoportja. Kedvelem, ellenben nem dédelgetek ábrándokat vele kapcsolatban. A pillantása halálos, és a hangja meg… Öregem… Ha sokáig hallgatod, elélvezel tőle csak úgy. De már nem vagyok tini, hogy efféle trükkökkel kócolja össze az eszem.
Amint épp kimásznék a lábai közül… Ööö… Hoppá. Jujj! Anyám…
Valamibe beletenyereltem. Asszem. Vagyis… Határozottan. Úgy kapom el a kezem Ville nemistudom mijéről (De-de, csessze meg, pontosan tudom… Kulcscsomó. Pisztoly. Keljfeljancsi!), mintha tűzbe nyúltam volna.
URAMISTEEEN!!!
Szerencse, hogy sötét van, nem látszik, hogy lángol a fejem. Ő meg köszörüli a torkát.
Bocsi! Bocsi! Bocsi!
Más lányok rég megmatatnák, aztán a kézrátétel után jönne a szájrátétel, de szerénységemből közel teljesen hiányoznak ezek az ambíciók. Helyesebben inkább úgy mondanám, hogy kurva mélyre elástam őket, hogy ne zavarjanak. Majd, ha lesz olyan férfi, aki komolyabban megmozgatja a fantáziám, akkor ráállok az ilyen irányú dolgokra, de addig felejtősek.
Ha Ville tudná, hogy az övé az első a kezemben… vagyis a kezem alatt, nézne nagyot az fix. Inkább kihúzok az erkélyre levadászni a madarat. Mindenképp jobban járunk, és még a szomszédok is értékelni fogják.
Amikor betámadom és felkapaszkodom a hátára, Birdie folytatja a latin hadovát. Hangosan nevetek, nem tehetek róla. „Femina inferno”, meg miegymás. Ezeket én is értem.
- Álmodozz csak! – dünnyögöm.
Ville valamikor itt jelenik meg a ragasztószalaggal, amit ki is kapok a kezéből. Meglóbálom Birdie arca előtt, hogy jól lássa mi vár rá, de erre elveszíti az egyensúlyát. Mákunkra nem borulunk át a korláton. Őszentsége térdre rogy, én meg egy sikkantás kíséretében seggre tottyanok a hátáról.
Elengedi a lábaimat, mire kiterül az erkélyen. Csak úgy nyekken. Gyorsan feltápászkodom, és odaszökkenek mellé, hogy lecsekkoljam jól van-e.
- Birdie, MZ/X jelentkezz! – vizsgálgatom közelebbről. Hallom, hogy lélegzik. A szemei csukva vannak, az arca meg pufira gyűrődött a kövön. Kiütötte magát.
Bé mellett térdepelek, miközben felpillantok Ville-re.
- Azt hiszem bekómált. – mondom. Azt már nem teszem hozzá, hogy végre. Nem vagyok ilyen genyó. - Be kéne vinni. Segítesz becipelni? Nincs szívem kint hagyni.
Meg is ágyazhatnék itt kint Birdie-nek, de már hűvösek az ájszakák.
Ha Ville segít, befuvarozzuk Bé-t valahogy vissza a kanapéra.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:53 am

- Egy kicsit jobbra.. - beszélek sík nyugodtan, de nem mozgat meg a reakció. A cigi a kézbe, a lány meg már valahol eltűnt mellőlem és odakintről jönnek a hangok. Buli van... legalábbis ahogy az irányba fordulok, és oltva a csikket, megszabadulok tőle az asztalon.
Szóval ragasztó...
Nem tűnik fel az a csodás gitár.. Egészen addig míg a kezembe nem veszem, de aztán irány kifelé, kiviszem amit kért tőlem, akármire is készül azzal az cuccal.

Az ajtónak dőlök. Csak onnan figyelem mi az amit működnek, aztán nála a szalag, de Bird borul egy hatalmasat, és egy percre megáll az ütő, hogy ebből még kurva nagy baj is lehet.
De nem lett. Ami nem feltétlenül neki köszönhető, mégiscsak támasztom az ajtót és onnan figyelem őket.

- Épp ideje volt.. - fűzöm össze a kezeimet, de ahhoz képest igen, sokáig bírta.
Aztán megint a lány szól közbe. Hogy bevinni?? Ellököm magam és hátranézek, ott fekszik az a csodaszép gitár.

- Mi lenne ha valamelyik szobába raknánk be. - fordulok vissza, de annyit nem töketlenkedek, odamegyek az elejéhez, és ha még mindig magatehetetlen, a lány szemeibe nézek. - Segíts a lábánál. - bökök irányba, és amennyiben megértett, el is kapom a Madár grabancát. Kurva sokkal fog ezért még tartozni nekem...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 108

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Szer. Jan. 06, 2016 3:53 am

Álmodozás. Igen, majd lassan az jön. De előtte nem hagytam ki még egy jó kis poént, altesti utalást. Szeretem Octobert is húzni ilyenekkel, mint a csajokat általában. És az ő esetében 90%, sőt 99%, hogy álmodozás marad minden. De azért a reménynek is adok egy kis esélyt. Meg Ville-nek, hátha ő tud valamit, amit én nem. Hátha Oci lát benne valamit, amit bennem nem.
A szalagot nem látom, mert nem éltóztattam kinyitni a szemeimet még zuhanás közben se. Már fél lábbal az álmok földjén vagyok és onnan hallgatózom. Megkötöznének, azt mondogatják. Leszarom. Elestünk, October sikkant egy kis aranyosat. Édesen megmosolygom, ahogy fekszem. MZ/X, mi a faszom az? Leszarom. Hülyén hangzik, jót vigyorgok rajta, Ocinak van humora. Cipelni akarnak. Én pedig cipeltetem magam. Semmi kedvem most tovább pörögni. Átestem a holtponton, már többször is és elfogyott az energia. A szememet se nyitom ki, hallgatózom, aztán lehet, hogy mire bevisznek, már alszom is. Számomra is véget ér egyszer az éjszaka és a nap. A mai hosszú volt, repülőúttal, oroszokkal, finom kokóval és körtepálesszel. A kávé csak megkeverte az egészet, nem élénkített annyit. Rám amúgy is máshogy hat a koffein. Szóval Birdie vigyorogva viteti magát befelé, mindegy is, hová.

_________________
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 7:50 pm

Birdie még utoljára megszivat minket. Hordozhatóra gyógyegérkedte magát. Már nincs egészen köztünk. Álomittasan vigyorog, ahogy a fülébe duruzsolok.
Ville tanácsára felkapom a fejem.
- Oké. – bólintok, aztán Birdiet a hátára gurgatom. Beállok a két lába közé, hogy aztán a térdhajlatok alá nyúljak. Csak akkor emelem meg, amikor Ville is készen áll.
Beszarás milyen súlya van a gyereknek.
- Hájas disznó… – dünnyögöm cipekedve, miközben gonoszan vigyorászok. - Remélem, még hallod...
Birdie egyáltalán nem hájas, csak bunkózok vele, amiért megdolgoztat. Szemétkedhetek, úgysem fogja fel mit szövegelek. Elvileg.
Ville-vel behordjuk a dalos pacsirta őszentségét a kisebb szobába, ahol ledobhatjuk a heverőre. A beépített fehér szekrényhez lépek, eltolom az ajtaját, és az aljából előkapok egy bordó plédet. Jó puha és meleg. Gondosan betakargatom vele ezt a dinkát, mielőtt kimennénk a szobából.
Jóéjt puszit nem kapsz! Csak somolygok az orrom alatt a művelet közben, aztán ha Ville is kijött onnan, becsukom az ajtót.
- Kösz. – mosolygok rá hálásan.
Megcélzom a konyhát. Kisebb kupi van arra. A tévéállvány mellett ott hever a zöld kis üveg, benne a fenyőillatú gyertyával. Út közben lehajolok érte és felkapom.
Birdie összekávézott ingje, a tollai csatostul szanaszét hevernek a padlón. Elvigyorodom. Nem százas a srác. De ezt eddig is tudtuk.
A gyertya tompán koppan a pulton, majd összeszedem Bé maradványait. A pulton hagyom őket, gondolom reggel, vagy ébredés után még kidekorálja magát velük. Aztán az inggel bemasírozok a fürdőszobába, hogy bevágjam a mosógépbe. Reggelre az is megszárad.
A gép halkan zúg. Fél óra múlva lejár a programja.
Visszamegyek a nappaliba. Fáradtan dobom le magam a kanapé végébe a fekete akusztikus gitár mellé. Felhúzom a lábaimat, jobb karommal felkönyöklök a támlára és megtámasztom vele a fejem.
- Ahh… egek… Ez a csönd mindent megér. – sóhajtok egy nagyot. A szám mégis mosolyra görbül. - Mivel jövök a mai segítségért cserébe? – tudakolom és Ville-re vándorol a pillantásom, ha még nem lépett le közben. Többször is kihúzott a csávából az est folyamán. Szerintem előbb-utóbb benyújt egy számlát.
- Hol ismerted meg Birdie-t? – kérdezem halkan döngve, mintha attól tartanék, hogy felébresztem a madarat.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:01 pm

Nem tökölök sokat, habár eddig nem cipeltem túl sok segget. Kivéve ha formás volt, domború és szőke.. De az egy kurvára másik történet...
Nem is kell sokat szenvedni vele, nem nehéz, mégis egyszerűbb ha te is ott vagy mellette, piásan és szarrá lőve, és egyszerűen szarsz bele az egészbe. Régi szép emlékek...

A szobához érve, amit valószínű a lány irányításával találunk meg, eldobjuk a testet. Egy test.. ennyi marad belőle, ha lemerül az elem, és én is szerettem elhagyni ezt a világot. Most mégis inkább figyelek Octoberre, hátrahúzódom, megtámasztom az ajtófélfát és onnan figyelem. Elmosolyodom... lehet.. talán emlékeztet valamire, talán kuurvarégi emlékek, még gyerekkoromból, az anyám.. ahogy törődött velem és féltett, de elég egy szippantás hogy visszaküldjek mindent a helyére.

- Törődsz vele.. - mosolygok talán másodszor ahogy csukódik az ajtó és a szemeimbe nézett. - Mázlista... - fűzöm hozzá, csak félhalkan, de aztán jön a kanyar, vissza az előbbi helyre, és na igen, most jön csak az igazán kérdéses helyzet.
Amíg a lány rendezkedik én megint a dohányzóhoz lépek. Megint a doboz, megint a cigaretta, és megint az üveg, az ajtóé, ami az erkélyre vezet, és ami véletlenszerűen hajtódott be. Talán amikor vittük ezt a segget...
Hogy mi az amit figyelek? Jórészt semmit. Jórészt benn járok a fejemben, füst csapódik a képembe, és egymást keresztezik a gondolatok. Valami őrült kavalkádot okoznak odabenn, de nem zavar. Már megszoktam. Soha nem lehetsz egyedül a fejedben...

Aztán megint zörgésre leszek figyelmes.. A lány az, elvágódott a kanapé végében, én meg ott ahol vagyok, csak megfordulok.

- Majd benyújtom a számlát.. ne félj. - mosolygom megint meg, a hangom szíínnyugodt, mégis belesóhajtok a végébe, egy tetemeset és alig néhány másodperc után engedem ki.
Aztán még egy kérdés, én meg nem válaszolok. Még... Csak ellököm magam az üveg mögül, csekély mosoly játszik a képemen, és mégis ellépkedek a fotelig. Oda kellemes emlékek kötnek..

- Még Helsinkiben. Olyan 6 éve.. - beszélek, miután lerakom magam. - Volt pár jóóó.. - állok meg az egészben - Igen, pár jó napunk. -újabb mosoly, olyan mindenttudó féle, de nem is egészen úgy van az. - Azt hiszem.. - teszem hozzá egy újabb szipogás következtében, de igen. Egyre jobban hiányzik az az anyag...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:02 pm

Ahogy kifordulok a kisszobából, Ville megjegyzése egy szelíd mosolyt csal az arcomra. A pillantásunk összefonódik. Igen, törődök Birdie-vel. Erre valók a barátok.
- Nem kerül semmibe. - búgom halkan.
Míg ügyködöm a konyhában, és beindítom a mosógépet, addig Ville kimegy az erkélyre cigizni. Az előző szálból maradt csikk ott hever az üveglapos asztalkán. Fogalmam nincs hol nyomta el. Remélem nem magán. Nem láttam. Most viszont gondolok rá, és a konyhából egy kis műanyag dobozzal térek vissza. Leteszem az asztalra, a célnak tökéletesen megfelel. Én ugyan nem bagózom, de jó lesz beszereznem egy épkézláb hamutartót, ha a jövőben is lesznek füstölgő vendégeim. Sosem lehet tudni.
- Oké! Állok elébe. – döngöm vigyorogva, miközben az erkély felé fordulok a kanapé támlája fölött. Kíváncsi vagyok Ville mit tudna tőlem kérni cserébe. Talán olyasmit, amin még én is meglepődök. Egy biztos, nem csinálok segget a számból; ha eljön az ideje, hogy törleszteni kell, szó nélkül megteszem.
Aztán Ville csak bejön vissza a lakásba és leteszi magát a fotelba. Közben fülelek Birdie szobája felé, nem akciózik-e odabent, de nem. Csönd van. Szerintem tök jól alszik. Legalább kipiheni a nap fáradalmait. Kijutott neki a kalandokból, bár ő kurvanagy túlélő. Legyen pia meg kokó és számára teljes a boldogság.
Ville arcát fürkészem. A mosolyában elég sokminden bújik meg. Ha fukarkodik is a szavakkal, azok a sejtelmes vonások árulkodva mesélnek. Képzelem mennyire fergetegesre sikerültek azok a napok, ha Ville sem biztos a történtekben. Nem az előítélet dolgozik bennem, egyszerűen csak ismerem a dörgést, mégha én nem is élek ilyen merészen. Az agy elszáll, az érzés megmarad.
- Míg a szekrényben lapítottunk, Birdie azt mondta; pont olyan őrült vagy, mint ő. – duruzsolom somolyogva, ahogy a madárka szavait felidézem.
- Csodállak… Nem félsz a saját ösztöneidtől, és képes vagy szabadjára engedni őket. Irigylem a bátorságod… A szabadságod. – vallom be. Nem is tudom miért mondom én ezt el Ville-nek.
Sosem merek a mélyebb késztetéseimre hagyatkozni, ahogy a buja vágyamra se. Kivéve azokat, amelyekből ihletet nyerek, amelyikek a művészetem hasznára vannak. De ezeken túl minden mást elfojtok. Hallani sem akarok róluk. A félelmeim intőn túlharsognak mindent a fejemben. Félek a kiszámíthatatlan következményektől, és attól, amit magamban találnék. Rettegek attól; hátha még tetszene is, ami a korlátaimon túl vár.
Sajátmagam börtönőre vagyok. Mert így biztonságos. Mégis… Folyton ott suttog a felbujtó; az az aljas hangocska a lelkem mélyének sötétjében.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:03 pm

"Nem kerül semmibe.." - visszhangzik a hangja, de igenis kerül. Sokat fizetsz ha azt hiszed bárki is törődik veled...

Már odakinn a nappaliban a szoba üvegét bámulom. Azt ami az erkélyre vezet, és a fejem felsorakoztat különböző képeket, érzést.. és még számtalan eszményképet, mindazt amit a világtól várhatok. Semmi.. Ez fogalmazódik az egészben, és talán valahol el is veszek, csak halkan derengenek a hangok a háttérben, amikor az övé viszont észretérít. Talán ezért is fordulok meg, nézek a szemeibe.. mosollyal.. és válaszolok meg olyan kérdéseket, aminek szemernyi alapja sincs. Nem tartozik semmivel..

Mégis.. ahogy tovább folytatódik a történet, előkerül Bird.. Ismét, és egy ősrégi este emléke, pár napé, ahol igazán.. Boldog voltam...
Azt hiszem.. Igen, valahogy ez is csatlakozik az egészbe, merthogy tökéletesen biztos vagyok e benne?? Azt hiszem.. Ismétlődik a második, mégis.. ahogy megint beszélni kezd, valahogy a távolba siklik minden.
Előre dőlök.. két alkarom megtámaszkodik a két térdemen, és csak az asztalt bámulva szivárog a füst a képembe.

- Igen.. volt olyan időszakom.. - mondhatjuk. De hogy még mindig e?? Mégis felpillantok a szemeibe ahogy visszanéz rám. - Egy idő után megtanulod, hogy az ösztöneid te magad vagy. - tartom a szemem az övéiben, de ez az igazság. Az vagy ami dolgozik benned. - Megkötheted a gyeplőket.. válhatsz valaki.. mássá... Tehetsz úgy, mintha az a valaki nem te lennél.. aki él benned.. aki lélegzik, és aki az eszenciáját adja az egésznek. - rövid szünet, de ha továbbra is állja a szemeimet, nem veszem észre ahogy a hamu az ujjaim között egy pillanat alatt terül el a földön. - De nélküle soha nem lehetsz.. Boldog... - szemernyi mosoly árnyéka játszik meg a szememben, de szabadon nem engedem. Boldog... Ez a szó hangzik vissza a fejemben, mégis valahol hiányzik valami.
Talán hogy én is szabad legyek..

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:04 pm

Fogalmam sincs hogyan vélekedik Ville a törődésről. Ha kimondta volna, ami épp megfogalmazódott benne, érteném, hogy elég eltérőek a tapasztalataink e téren. Talán csak nem találkozott olyan emberekkel, akik törődnek másokkal. Ha az a gyökér Vespa segítséget kérne tőlem, vagy az orrom előtt kerülne szarba; nem bírnám megállni, hogy ne tegyek érte is valamit. Ez olyasvalami, ami belülről fakad. Ösztön. Ugyanaz az ellenállhatatlan, hívó indíttatás, amiről Ville beszél.
Elmosolyodom. Emlékszem mit mondott fönt a lakáson. Hogy én annyi mindent tudok. Pedig Ő is őriz jópárat a kirakós értékes darabkáiból.
- És Te boldog vagy, Ville? – kérdem halkan, merengve, ahogy a szemeibe nézek. Ábrándos érdeklődéssel fürkészem azokat a delejes lélektükröket. Beszédes szempár, és én szeretnék olvasni bennük. A fekete kontúrnak hála, olyan, mintha örök árnyékban ülnének. Olyasvalaki néz rám vissza belőlük, aki elég nagy és erős ahhoz, hogy önmaga legyen.
Bal kezem a felhúzott bokámon pihen, jobb karommal még mindig a kanapé támláján könyöklök, és a halántékomat támasztom.
Felsóhajtok. Valami kikívánkozik belőlem. Ezt már rég nem foghatom se a kávéra, se a brandy-re.
- Azt a sötét mélységet látom benned, amitől félek... Fogalmad sincs róla mennyire vonzó. – az ajkaim sarkába finoman zavart vigyor bújik. Talán túl félreérthető voltam. - Mármint… Tükrözöl valamit, amit hiányolok magamból.
Elhallgatok, és csak nézem Ville arcát, miközben előredőlten támaszkodik a térdein. A padlóra hulló hamu sem zavar. Jelentéktelen.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:05 pm

Elmosolyodom. Megint.. Tényleg szemtelenül okos ez a lány.

- Én már elég régóta gyeplőket viselek.. – tartom a szemeit, de hogy a mosolyt kitölti a vidámság? Egy percig sem. Inkább szól az a ténynek, na meg a cserfes kis természetének, amit be kell már valljak, igenis kedvelek. Kevés ilyen nő volt már a közelemben.
Aztán mégiscsak újabb mosoly követi, afféle nyugodt, beletörődő féle ahogy megint beszélni kezd.

- Jól teszed.. – nézek magam elé a padlóra és megint megszívom az orromat – Ha félsz tőlem. - újabb részlet – Fogalmad sincs róla mi rejtőzik a sötétben. – emelek vissza a szemeibe, de hogy láttatni engedem? Nem.. egy percre sem. Mi a faszért akarok mindenkit elhajtani a közelemből!??

- De sohase akard ezt érezni. – lököm aztán fel mégis magam a térdeimről egy kiadós levegő kíséretében hogy a hátam felcsapódjon a fotel háttámláján. – Az ürességet.. – a hangom még mindig nyugodt. Hogy titkolnom kéne? Nem, egy percig sem. Ő nem fotós.. firkász, vagy bármi potenciális veszély aki – Grid szerint – mindent tönkre tehet, és nem is olyan ember aki elől titkolnom kéne. Akármit. Hogy miért? Nem tudom. Egyszerűen így érzem.

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:05 pm

Egy sokatmondó banditamosoly mászik az arcomra. Ville már megint nem válaszol a kérdésre. Esküszöm, megszoktam, ahogy azt; hogy valójában jelentéssel bír a hallgatása. Egyre többet értek belőle. Olyan, mintha új nyelvet tanulnék. A lélek nyelvét.
Szóval rajta is gyeplő szorul. De ki tartja? Ő vagy mások? Ha Ő, talán jó oka van rá. Ha mások, akkor bolond, hogy hagyja.
- Nem tőled félek Ville. – szögezem le, miközben lassú mozdulatokkal csóválom meg a fejem. - Inkább attól a felemtől, aki kíváncsi; mi rejtőzik abban a sötétben. Benned. Milyen az igazi Ville, akit nem zársz rácsok közé. – az arcomon trónoló mosoly önfeledten terebélyesedni kezd. - Valljuk be, kettőnk közül Te vagy a bátrabb. Te már tudod, milyen „gyeplő” nélkül élni és hallgatni az ösztönökre. Én ezt sosem mertem megtenni.
Na, igen. Megvan a saját „gyeplőm”, amihez annyira ragaszkodom. Lassan nem tudom megmondani, hogy miért. Szolgál még egyáltalán? Talán igen. Vigyáz rám. Azt hiszem… megvéd a rettegett démonoktól és irányít, merre haladjak. Nyomasztó ez a kettős érzés. Ugyanakkor áhítozom a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan pillanatok után. Önmagam után. Miközben kutatok magamban a lelkemből letörött szilánkok után, azt remélem, valaki megmutatja őket, hogy pontosan hogyan néznek ki.
Ville szabadjára enged egy hatalmas sóhajt. Üresség?
Figyelem, ahogy hátradől a fotelban.
- Az üresség jó dolog. Helyet ad valaminek. – döngöm, aztán halvány vigyorra rándul a szám sarka. A magam újszerű gondolatain vigyorgom. - A mindenség is a semmiből született.
Rég nem volt ilyen mélyenszántó beszélgetésben részem. És ez tetszik. Nagyon is.
De talán nem csak azt találom vonzónak.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:06 pm

„Nem tőlem fél..” – visszhangzik vissza a fejemben. Hát akkor mitől?? Mégse kell ezen sokáig elmélkednem, mert hamar jön a folytatás…

Elmosolyodom. Megint. Sokadszor…

- Halott… - beszélek egyszerűen, bele a szemeibe mikor az egésszel végzett, de nem mert sajnáltatni akarom magam. Mosolygok.. Még mindig, csak tartom azokat a gesztenyeszín szemeket, és nem is kívánom elengedni.
Aztán hirtelen döntök..

Előredőlve elfektetem a cigit az üvegasztalon. Hagyom.. hadd füstölögjön kedvére, aztán felállok és odalépek hozzá. Nem, nincs messze, alig három lépés hogy a gitár nyakára fonódjon a kezem, megemelem és felállítom a kanapén. Ekkor ülök le mellé.
Közvetlenül..

- Csukd be a szemed. – kérem, és ha megteszi csak akkor cselekszem. Addig viszont.. rabláncra fűzöm azokat a fénylő szemeket, és még mindig nem áll szándékomban hogy magára hagyjam. – Nem esik bajod.. – folytatom ha mégis ellenkezne – Csak bízz bennem.. – közel van, de nem zavar a közelsége.

A kezem csak akkor emelkedik ha tényleg eleget tesz. A kérésnek.. Szippantok, de nem zavarom meg az érzést. Csak megemelem a jobb kezem, és ha nem mozdul el, tenyerem lassan húzom végig az arca oldalán. Lassan és kimérten. Egy szót se szólok. Nem mozdulok, és nem is töröm meg akármit is cselekedne.

- Mit érzel… - beszélek, még mindig őt figyelem, de a kezem már az ölemben figyel. - Ne nyisd ki a szemed! – figyelmeztetem. – Csak azt mondd, amit érzel. Amit az ösztön diktál benned…

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:06 pm

Halott?
Ettől az egyetlen szótól sejtelmes félmosolyra szökik a szám sarka.
A tekintetemmel követem, ahogy Ville leteszi az asztalra a cigarettát, kikel a fotelből, és átsétál hozzám. Érdeklődve lesem a mozdulatait, amivel a gitárt is félreteszi. Nem gondolok semmi rosszra, de sejtem, hogy valamire készül. Leül mellém, viszont nem zavar a közelsége. Talán mert már számítok a turpisságra. Nem úgy, mint napokkal ezelőtt fönt a lakásán, vagy imént itt a konyhában.
A kérésre, hogy csukjam be a szemem, lassan felemelem a fejem a kanapé támláján könyöklő kezemről.
Állom Ville kitartó pillantását. Nem tagadom, meglep az óhaja. Halk, rövid nevetéssel mosolyodom rá, miközben a fél szemöldököm kérdőn feljebb vándorol.
- Jól van. – felelem végül lágy hangon, és belesóhajtok. Nem kéretem magam.
Azt, hogy nem esik bajom, és a kérést, hogy bízzak benne, már behunyt szemekkel hallgatom.
- Oké… – suttogom.
Kíváncsisággal várakozom, most vajon mi fog történni? Ville mit eszelt ki? Hegyezem a fülem; arra számítok, a gitárral kezd valamit.
Ekkor érzem meg az arcomon az érintését. Megrezzenek. Lehunyt pilláim megrebbennek. Ez az értetlen meglepődöttség, ami végig cikázik rajtam, nyomban el is illan.
Ville keze meleg, a simogatása gyengéd és óvatos. Ha szándékos csábítási kísérletet sejtenék benne, betegre pánikolnám magam. De ez csak ártatlan játék. Nem remegek a félelemmel teli gondolatoktól. Csak figyelek. Sodródom a történésekkel. A belső érzékeimmel vizsgálgatom az érintését, amit kivált belőlem, a lelkemben, aztán tudatára ébredek a testem reakcióira is.
Lángolni kezd az arcom, érzem, hogy pulzálva lüktet benne a vér. A szívverésem szaporábbá válik. Rá kell döbbennem, csupán egyetlen érintés, mégis mekkora hatalma van. Ijesztő milyen hamar a rabjává válhatsz. Alattomosabb bármelyik drognál.
Követem Ville mélyen búgó baritonját. Beharapom az alsó ajkam, keresem a megfelelő szavakat. Próbálok válaszolni.
- Kellemes... Eltölt valami… eddig ismeretlen… felszabadító érzés... energia. Megbizserget… mámorító és… örömteljes. – kuncogás szökik ki a torkomon. - Majdnem… kéjes. – duruzsolom elmerülve a szemhéjaim mögötti sötétben.
Varázslatos…
Be kell látnom; jócskán vannak még önmagamban felfedezetlen területek. Ez várna a félelmeken túl?
Érzem, hogy Ville elvonja tőlem a kezét. A varázslat mégsem törik meg. Ville hangja figyelmeztet, ne nyissam ki a szememet. Hallgassam mit súgnak az ösztönök?
- Akármi is ez… minden sejtem fellelkesül tőle. – vallom be, ahogy rádöbbenek.
Még nem nyitom ki a szemet. Nem vagyok benne biztos, hogy lehet. Ha Ville nem mond semmit, csak fél szemmel leskelődök, miközben komisz, részint szégyenlős vigyor sejlik fel az arcomon.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:07 pm

Elmosolyodom. Csak röviden, de egyetlen hangot se szólok. A cigaretta hamuja megint lehullik a háttérben, de egyetlen percig se érdekel.

- És most mondd.. mire ösztönöz.. Mit tennél .. - rövid szünet - ha az ég világon bármit megtehetnél, most mit tennél meg.. - figyelem csak továbbra is, a bőre alatt futó ereket, az arcát, a rezdüléseket, és valahol muszáj mosolyognom. Fejben. Igen, az újszülöttekhez tudnám hasonlítani. Nem kicsi.. ordít, ráncos és véres, hanem sokkal inkább rácsodálkozik. Valahogy újult erővel tölt el a tiszta lelkesedése...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down
 

Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Belváros-