♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Gwen Seeger Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Ma 12:30 pm-kor

» Harmincas, fehér nő a konténeres bodega falain belül
Gwen Seeger Icon_minitimeby Admin Szer. Márc. 20, 2024 10:28 am

» Ismeretlen fiatal nő....második felvonás-családsegítő
Gwen Seeger Icon_minitimeby Arnold Dovahkin Hétf. Márc. 18, 2024 8:14 am

» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
Gwen Seeger Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Márc. 17, 2024 6:39 am

» Welcome to the Sundown Club
Gwen Seeger Icon_minitimeby Alexander Holmes Szomb. Feb. 17, 2024 10:32 am

» Vinnie's Night
Gwen Seeger Icon_minitimeby Vincent Morris Belvedere Kedd Feb. 13, 2024 1:02 pm

» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
Gwen Seeger Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Feb. 13, 2024 12:12 pm

» P.S.: Some things are worth the trouble
Gwen Seeger Icon_minitimeby Benjamin Alexander Sawyer Hétf. Feb. 12, 2024 7:36 pm

Top posting users this month
Gloria "Sapphire" Salinas
Gwen Seeger Vote_lcapGwen Seeger Voting_barGwen Seeger Vote_rcap 
Derek Moretti
Gwen Seeger Vote_lcapGwen Seeger Voting_barGwen Seeger Vote_rcap 
Robert Holmes
Gwen Seeger Vote_lcapGwen Seeger Voting_barGwen Seeger Vote_rcap 
Arnold Dovahkin
Gwen Seeger Vote_lcapGwen Seeger Voting_barGwen Seeger Vote_rcap 
Kylie Alexis Hanson
Gwen Seeger Vote_lcapGwen Seeger Voting_barGwen Seeger Vote_rcap 
Admin
Gwen Seeger Vote_lcapGwen Seeger Voting_barGwen Seeger Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (58 fő) Szer. Márc. 22, 2023 4:23 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Gwen Seeger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Gwen Seeger

Gwen Seeger

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Éjszakai rádiós műsorvezető az Energy FM-nél, médium
Location : Vegas
Posts : 18

#1TémanyitásTárgy: Gwen Seeger   Gwen Seeger Icon_minitimeCsüt. Jan. 07, 2016 12:31 pm

♪♫ Gwen Seeger ♫♪
Las Vegas,
1992.12.28.
28
Rádiós műsorvezető az Energy FM-nél
Média
Ashley Simpson
Amit jó ha tudsz...


◆ Élettel és energiával teli, cserfes, fiatal lány vagyok. A barátaim joggal bélyegeztek meg a hiperaktív jelzővel. Szeretek ténykedni és kreatívoskodni. A szociális érzékem és a kiíváncsiságom veszedelmes páros. Nyitott vagyok mindenre. Én ne lennék?
168 cm magas vagyok, az alkatom formás. Kék szemeim állandóan mosolyognak, és csibészes fénytől izzanak. A hajam eleve szőke, de nekem túl sötét az árnyalata, úgyhogy szőkítem.
Legfőbb célom az életben, hogy segíthessek az embereknek, és fejlesszem a képességeimet.
Egy apróság, amit érdemes tudni rólam; nagyon nem csípem, amikor váratlan túlvilági látogatók ugranak be hozzám kényes helyzetekben. Pl ilyen, ha az ember lánya épp lamúrozna a párjával, vagy zuhanyozna egy jót.

Ha van még mit mondanod...
Már gyermekkoromban is számtalanszor láttam olyan alakokat, vagy hallottam olyan hangokat, amelyeket rajtam kívül senki sem. Sokszor semmiből előterjengő, különös virágillat aromáját éreztem, vagy halk zongoraszó és érthetetlen suttogás kúszott a fülembe. Azóta saját tapasztalatból megtanultam, hogy efféle megfoghatatlan jelenségek előzik meg a szellemek érkeztét.
Az első ilyen eset hatéves koromban történt, egy esős, hideg vasárnapon. Ezt a sötét napot sosem felejtem el. Jól beégett az emlékeim közé. A húgomat, Alice-t ekkor temettük el. Még csak ötéves volt. Bakteriális agyhártyagyulladásban hunyt el.
Átéreztem a hasogató fájdalmat, ami a szüleim szívébe költözött a rideg márványkőbe vésett név láttán:
Alice Seeger 1991.06.16. - 1996.09.04.
Én nem sírtam, de éreztem a szüleimet átjáró bánatot. Számukra vége szakadt a reménynek, ahogy a hideg sír takaróként körbeforrta a húgom csöpp testét.
Szép volt az eső, amint üveggolyó méretű cseppekben záporozott. Az ég is könnyeiben fürdette a gyászt. A szélfuvallat megcsavarta a faágakat. Egy karcsú, alacsony árnyalakot pillantottam meg alattuk. Először azt hittem, a Halál angyala az. A sírkövek közt táncolt. Csak álltam a feketébe öltözött barátok, rokonok gyűrűjében, és őt bámultam. Boldog kacagást hallatott. A hangja olyannyira ismerős volt, s ahogy közelebb ért, felismertem. Alice volt az. Odajött hozzánk. A gödör túloldalán megállt. A szemembe mosolygott. Gyönyörű volt, bájos és ártatlan, mint egy angyal. Fényes fehér derengés vette körül, ami halványkék ruhájából áradt. Ez volt a kedvence, ebben is temettük el. Rajtam kívül senki sem vette észre, hogy ott áll közöttünk. Nem értettem, miért szomorkodik mindenki, amikor Alice itt van. Csak sokkal később, évek múlva értettem meg, miért nem látta senki.
A húgom léte, mintha tovaillanó álom lett volna, olyan gyorsan múlt el. Szép álom volt, egy pillanatnyi, homokórába zárt tündérmese, melynek szemei sebesen peregtek az üvegben.
Apám mellkasát halk sóhaj dagasztotta meg. Reszkető, könnyfátylas tekintettel meredt a gödörbe süllyedő koporsóra, majd körbevontatta acélszürke pillantását a tájon. Mintha a szél Alice nevét suttogta volna. A halotti imát zsolozsmázó pap szavai elmosódva, tompán jutottak el a tudatáig. A sajgó szavakat képtelen volt felfogni anyámmal együtt. Én nem figyeltem a pap búcsú prédikációjára. Apám tenyere a vállamra simult, és a sír pereméhez léptem, ahogy lassan odaterelt. Az ujjai közt erőtlenül szorongatott rózsaszál aláhullott a koporsó fedelére. Felpillantottam apámra. Biztos, hogy ezt kell tenni? Hiszen Alice is itt van velünk, nem halt meg. Apám bólintott, majd Alice-ra néztem. Ő csak nevetgélt, arca rózsaszínen ragyogott. Szájsarkai fölött ott díszelegtek az apró kis mosolygödröcskék. Apám halkan noszogatni kezdett, mire én is leejtettem a virágot.
Az őszi szélfuvallat szőke tincseket űzött anyám sápatag arca elé. Mint a gyertyáról csöppenő viasz, úgy hullottak alá a szikrázó könnycseppek az álláról. Apám átölelte és magához húzta. Nem felejtem el, anyám milyen keservesen, engesztelhetetlenül zokogott.
- Nincs semmi baj, Gwen. – csacsogta a húgom olyan boldogan, mintha sosem akarná abbahagyni a nevetgélést. Integetett.  Utána szóltam, megkértem, hogy ne menjen még, de az alakja elhalványult, s végül eltűnt.
A temetés estéjén anyám fáradtan támaszkodott a konyhaszekrénynek. Gondterhelt tekintetét lesütötte. Emlékszem, azt mondta, az egész átkozott lakás olyan nyomasztó és kihalt Alice nélkül.
A húgom tátongó űrt hagyott maga után. Nekem is hiányzott. A mai napig hiányzik. A családi fészek melegsége semmivé lett. Az otthonunk hirtelen némává vált, rideg és fakó lett. A falak is visszasóhajtozták Alice élettől pezsgő jelenlétét.
Odamentem anyámhoz és megöleltem, miközben azt mondtam neki; Anyu, Alice nem halt meg, láttam őt. Ti nem?
Anyám szelíden elmosolyodott.
- Ugyan, Gwen. – sóhajtott fáradtan. Azt hitte, csak bolondozom.
Alice még éjjel is meglátogatott a szobámban. Befeküdt mellém az ágyba, ahogy máskor is szokott, és megkért, mondjam meg anyuéknak, szereti őket, várni fog rájuk, és rám is, mert még találkozunk, de neki most mennie kell. Megvárta míg, elalszom. Reggelre hűlt helyét találtam. Örökre elbúcsúzott. Soha többet nem láttam.
Másnap elmeséltem a szüleimnek. Szelíden rám hagyták, hogy látom a húgomat, gondolták, csak azért viselkedem így, mert így dolgozom fel lelkileg az esetet.

Szóval a szüleimet gyerekfejjel közel sem volt egyszerű meggyőzni arról, hogy valójában egy tisztánlátó médiumot nevelnek.
Róluk annyit érdemes tudni, hogy apum: Dr. Robert Seeger, agykutató. Édesanyám: Dr. Julie Seeger, pszichiáter. Azt hiszem, ez mindent elárul.
Egy napon felbukkant apu édesanyja. Ez jelentette a fordulópontot a szüleim hitetlenségében. A nagyi már évekkel ezelőtt meghalt. Sokat nevettem azon, amilyen vicceseket mondott. Mindig anyut kritizálta, holtában sem bírt magával. A szüleim akkor kezdtek el gyanakodni a médiumitásomra, mikor olyan információkat, családi titkokat osztottam meg velük, amiket sehonnan sem tudhattam volna meg, mert ők sosem említették, és a nagyi magával vitte a sírba. De én mégis tudtam, miféle susmusok mentek a háttérben. A nagyitól. A nagyi bevallotta azt is, hogy anyu kedvenc blúza sem véletlenül kötött ki a kutya óljában. Ő adta oda Banditának játszani, csakhogy bosszantsa anyumat.
Végül a közvetítésemmel megbeszélték a nézeteltéréseiket, mindketten megbékéltek, és a nagyi végre belépett a fénybe.
Apám innentől rendszeresen bevitt magával a kutatóközpontba (volt, hogy ott aludtam), ahol a mai napig dolgozik. Kíváncsi volt miért látom azt, amit mások nem, meg akarta érteni a képességeim működését. A kutatóintézetben köpenyes tudósok vettek körül mindenütt, akik mindenféle elektródákat ragasztgattak a fejemre. Komolyan, úgy éreztem magam, mint egy kísérleti nyúl. A végén kiderült, olyan vagyok, mint bárki, teljesen normális az agyműködésem, de bizonyos esetekben, amikor bevillan egy-egy látomás, vagy megjelenik előttem egy szellem, a homloklebenyem azonnal működésbe lép, és a normálisnál is nagyobb aktivitást produkál. Olykor már a műszerek sem voltak képesek mérni az agyhullámaim amplitúdóját, mert az a mérhető tartományon kívülre esett.
Apám azóta úgy tekint rám, mint egy kétlábon járó antennára, ami képes fogni a különböző jeleket.
Amíg a szüleim a hitetlenek táborát erősítették, mindketten meg akartak téríteni, hogy „Nincs ott semmi, kislányom”. Anyum meg még pszichiáter is a tetejében. Ám idővel szerencsére kezdték elfogadni a különleges adományomat, és hittek nekem.
Hát, majdnem összejött a normális gyerekkor. Majdnem. De nem panaszkodhatom. A szüleim szerettek és támogattak, nincs ez másként ma sem. Mák, hogy nem keresztények, különben vagy ördögöt űzettek volna egy Leslie Nielsen-féle pappal, vagy máglyára ültetnek, amiért asztrállényekkel diskurálok.

Az általános iskolában, és a gimnáziumban viszont megtanultam hallgatni. Féltem attól, hogy nevetség tárgyává válok, úgyhogy nem kötöttem a kortársaim orrára a titkomat.
Felnőve a kommunikációs főiskolán diplomáztam. Na, itt már bátrabb voltam. Az elvontabb New Age dolgok iránt érdeklődőket mintha csak vonzottam volna. Igazi barátságok is köttettek. A barátaimnak elárultam, amit tudok. Érdekes, nem nagyon kételkedtek a szavaimban, inkább rádumáltak egy szeánszra. Én meg belementem hülye fejjel. Ha nem bánod, elmesélem mekkora élmény volt…

Kedves barátnőim megkértek, segítsek az egyik csoporttársunkon. A lány képtelen volt túltenni magát az édesanyja halálán. Mély depresszióba zuhant. A fájdalma, a jajveszékelése olyannyira erős volt, hogy idebilincselte az édesanyja lelkét. Amaz nem tudott nyugodtan átkelni, és itt sertepertélt a lánya körül. A szeánsz majdnem csúnya véget ért, velem együtt. Nem csak az anyuka szelleme jelent meg, hanem vele jött valaki más is. Egy rosszindulatú, dühös férfi, aki életében is erőszakos volt. A szeánsz közben elszabadultak az energiák, az égők sorra felizzottak a fejünk fölött lógó csillárban, majd szilánkokra robbantak. Az asztal, ami körül öten ültünk, felborult. Az egyik barátnőmre dőlt rá. Kificamodott a bokája, de súlyosabb baja nem esett. Ami az egészben a legborzasztóbb volt, hogy ez a fekete árnyalak, akit idevonzottunk, megpróbált megszállni. Éreztem, milyen szörnyű érzés, ahogy próbált a testembe mászni és belehelyezkedni. Kis híján elnyomta a tudatomat, és majdnem átvette az uralmat fölöttem. A barátnőim szerint egy rövid időre elveszítettek. Kifordultak a szemeim és elváltozott hangon káromkodtam. Erre nem emlékszem, csak a bensőmben dúló küzdelemre. Amikor „visszatértem” az arcom csatakos volt az izzadtságtól, összes ízemben remegtem, és hevesen vert a szívem. Szinte a torkomban ugrált. Soha olyan kimerültnek nem éreztem magam, mint akkor. Alig bírtam lábra állni. A csajok vittek haza. Utána még napokig rosszul voltam, hánytam. Azzal ugrattak, hogy papot hívnak hozzám. Naivan azt hittem férjhez akarnak adni, de ők inkább temettek volna.

Be kell vallanom, még nem vagyok teljesen ura ezeknek a képességeknek. Sosem volt kitől tanulnom, és potenciált sem láttam benne gyerekként, elvégre nem tekintettem velős részének az akkori személyiségemnek. Nem is vertük nagydobra a szüleimmel, hogy tisztánlátó vagyok. Nem kellett köré a média felhajtása. Az, hogy hallottam a szellemek hangját, mégis ugyanolyan természetes dolog volt számomra, mint ahogyan a szüleimet is hallottam.
Ugyan sosem volt tanítóm, aki segített volna megérteni a dolgok mikéntjét, vagy aki elmagyarázta volna, hogyan uralhatom az energiákat ahelyett, hogy azok uralnának engem, bizonyos következtetéseket magam is le tudtam vonni.
Nagyon fontos, ha nem a legfontosabb tényező: a lelkek általában azért térnek vissza, mert szeretteik iránti érzelmeik még ide kötik őket. Senki nem tud csak úgy „rácsörögni” az elhunytakra, és ennek nagyon is jó oka van. Ha a médiumok csak úgy fel tudnának hívni bárkit a túlvilágon, bizonyára lenne olyan idióta, aki megpróbálná felvenni a kapcsolatot Hitlerrel vagy Sztálinnal.
Ne kérdezd hogyan működik. Ha csak annyi dollárom volna, ahányszor ezt a kérdést feltették nekem, azóta már milliárdos lennék. Valóban látom, hallom és érzékelem a holtakat, de az igazság az, hogy a képességeim minden egyes alkalommal más és más módon működnek. Valamikor csak egy érzékszervemmel észlelem a szellemek jelenlétét, valamikor többel is egyszerre. Ez nagyban függ a lélek energiájától, és a személyiségétől. Azt viszont bátran kijelenthetem a tapasztalataim alapján, hogy földi tulajdonságainkat, a képességeinket is magunkkal visszük a túlvilágra. Sőt, sok esetben a szellemek képesek megőrizni a másvilágon is az intelligenciájukat, memóriájukat, személyiségüket és egyéniségüket. Valamikor azonban csak elveszetten bolyonganak, és bizonyos helyeket kísértenek, de már maguk sem tudják megmondani mi köti oda őket.
Amire még felfigyeltem az az, hogy a kapcsolat minőségét az én egészségem, és lelki állapotom is befolyásolja. Ha például nem érzem jól magam, mert megkörnyékezett valami nyavalya, vagy fáradt vagyok, esetleg stresszelek valamin, ez kisebb-nagyobb mértékben eltorzíthatja a túlvilágról érkező „adást”. Olyan ez, mint amikor a zseblámpában már lemerülőben van az elem.
Szóval arra a kérdésre, hogyan működik az én médiumi képességem, szívem szerint egy újabb kérdéssel válaszolnék: egyáltalán miért működik? Különös egy „szakma” ez, amiben két világot próbálsz összeolvasztani.
Mindent egybevéve szerencsésnek mondhatom magam. Főleg azért, hogy a szüleim és a barátaim, az ismerőseim mind elfogadóak. Megtanították hogyan legyek önmagam. Ahogy felcseperedtem és nővé értem, öntudatossá, figyelmessé váltam, az önbizalmam megnőtt, és mindez teljesen megváltoztatta az életről alkotott felfogásomat. Az, hogy médiummá váltam, számtalan csodálatos változást hozott az életemben. Felemelő érzés segíteni másokon, és szemtanúja lenni a gyógyulásuknak.
Egy médium lelkivilága olyan, mint egy művészé. Alkotás közben minden életre kel körülötte, az alkotót és az alkotását egyaránt a varázslat csodálatos érzése keríti hatalmába. Azzal, hogy médiumként képes vagyok a kettétört szíveket újra egyesíteni, én is valami szépséget hozok létre. Gyerekkoromban sosem hittem volna, hogy valaha efféle kijelentést teszek.

Szóval képes vagyok érzékelni mások érzelmeit, ha azok igazán erőteljesek, hallom, látom az elhunytak szellemeit, beszélek velük, és olykor bevillannak képek a közeli jövőből.
Röviden összefoglalva ez vagyok én. Gwen Seeger, médium. Persze nem főállásban. Ez inkább hobbi. Örömmel segítek másokon; élőkön, és itt rekedt lelkeken egyaránt. A zene és a rádiózás mellett ez a másik nagy szenvedélyem.
Jelenleg egy éjszakai rádiósműsorban, a Nights of Passion-ben vagyok műsorvezető az Energy FM-nél.
Amikor időm engedi, magam is zenélek. Imádok kísérletezni a különböző hangokkal, frekvenciákkal. A zenének a szervezetre gyakorolt hatása nem holmi woodoo. Tudományos alapjai vannak. Minden energia, minden rezeg. Igyekszem minél több módon az emberek segítségére lenni. Nem csak a lelküket vagyok képes meggyógyítani a képességeimmel, de zenével a testüket is. A kísérletezési hajlamomat határozottan apámtól örököltem.
Ha azt mondom, hogy egyik éjjel maga Beethoven látogatott meg, és átlendített a zeneszerzés közben felmerülő holtponton, úgysem hiszed el, igaz? Pedig így volt.

_________________


Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#2TémanyitásTárgy: Re: Gwen Seeger   Gwen Seeger Icon_minitimeKedd Feb. 16, 2016 4:24 am

Elfogadva!

Miss Összekötő!

Újraidézted az emléket miért szeretlek Téged olvasni! Smile
Szőke kislány.. cserfes.. hiperaktív?? Pont az ellentétem, hát még a szellemek között is jártas, amiii... lássuk be, pár adag szippantás után tuti nekem is menne, de ne ragadjunk le az én életemnél. Wink clown

A történet eleje.. meglepő. A többi... hát nem pont a jóó emberbe futottál bele, de elhiszem, hogy Te elhiszed HOGY! Wink
(De ne mindig higgy egy drogfüggő zenésznek! What a Face )
Szóval ahogy Neked tetszik úgy éld az életed, és ezt most nem a kivénhedt rocker mondatja velem - habáár.. azér' már neki is rendesen a lábára léptek - hanem itt a rocker mögött! Wink

Előre szöszke, csapj a lovak közé, habár ez itt már rég nem Trója, SŐT! a közelébe se érhet, de tuti találsz itt egy-két elvetemültet, akiii...
Vagy tudod mit!??
Inkább ne elvetemültekkel kezdj!!  Shocked  Smile


A sztorid stemplizve, a temetési részleg nagyon tetszett, nem azért ami.. hanem azért mert ahogy.. éééés.. a többi meg...
Jól ismerjük már egymást ahhoz hogy tudjuk, nem fekszik nekem ez a részleg, de isten úgyse tovább engedlek, SIMÁN! Mert megérdemled! Wink
De azért én hadd maradjak egy sokkal feketébbnél.. Razz

Te viszont esténként továbbra is verd fel Vegas nemlétező csöndjét! Sokaknak kell a bátorítás! Wink




A foglalásod ha igazam van már teljes, innentől ezügyben nincs is más dolgod. Wink

Vissza az elejére Go down
 

Gwen Seeger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Karakter ügyek ∷ :: karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Old-timers-