HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» The homecoming
by Raina Maddox Today at 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Today at 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Today at 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Yesterday at 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Yesterday at 9:41 pm

» Pozitív végkifejlet
by Grace Reed Yesterday at 9:30 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 8:04 pm

» Az előző részek tartalmából...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 6:06 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Egy közös projekt ereje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Wyatt "V-Man" Trinidad

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Egy közös projekt ereje   Kedd. Szept. 06, 2016 8:43 pm




Elképzelem magam amint egy riporter nő, egy kamerással az oldalán vár kint a kivilágított villa előtt.
Mi is a neve?
A meghívómon rajta van.
Szóval végig elképzelem amint a kocsi ajtaja kinyílik és a nő kicsit közelebb lopakodik a kamerással együtt. Én kiszálva, teljes fekete öltözetben lépek ki, egy sötét színű nyakkendővel amin átlósan fehér csíkok vannak, hátrafésült hajjal és frissen megborotválkozva.
Ugyan nincs különösebben jó kedvem, a kamera és a nő felé eresztek egy mosolyt.
Mostanság annyira nem zavarnak a riporterek, bár világéletembe annyira nem zavartak se ők, se az újságírok. Korrekten viselkedtem velük és megválaszoltam a kérdésüket amiket akartak hallani.
Nincs mellé beszélés, nincs vérengzés, nincs másik torka átharapása.
Az apró tömeg ami a partira megy, látszólag már túl van a gyors interjún. Most rajtam a sor.
A csinos, szőke nő kedves mosollyal az arcán indul felém, miközben a kamera felé fordulva folyamatosan kommentál.
- Hölgyeim és uraim, most érkezett meg Wyatt Trinidad, a Vol.2 frontembere! Szép estét, Mr. Trinidad! Mondja, hogy érzi magát?
Szórakozott mosollyal hajolok a mikrofonhoz és válaszolok.
- Szomjasan.
A kamerás elvigyorodik az optika mögött, akárcsak a riporternő. Látva a normális reakciót, értelmesebb válasszal folytatom.
- Nos, alighanem kicsit izgatottan. Rengeteg művész és tehetség jött el erre a mai estére és nem győzöm kapkodni a fejem, hogy mégis miként kerültem én egy ilyen társaságba. Mindenesetre örülök, hogy itt lehetek és remélem fergetes éjszaka lesz. Ha megbocsátanak...
Azzal választ nem várva tovább állok. Fél füllel még hallom amint a riporternő lelkes beszédet tart, hogy "kedves nézőink, Önök Wyatt Trinidad szerény vélemény nyilvánítását hallották, a szó a stúdióé".
Belépve hangulatos, a régi hatvanas évek beli retro hangulat üt meg. Amolyan Marilyn Monroe féle kellemes női hang tölti be a termet.
A barna padló hangos kopogással veri vissza a tömeg zaját. Az itt lévő emberek kellemes társaságnak tűnnek, halkan és illedelmesen beszélgetnek egy-egy pezsgőt kortyolgatva.
Jómagam a kevésbé zsúfolt, láthatóan dohányzóknak elkülönített asztalokhoz galoppozok, hogy a zakóm belső zsebébe nyúlva egy vékony szivarkát előhúzva, a halál fejes, számomra készített fém öngyújtóval lángra lobbantsam a bűzrúdat.



_________________
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Kedd. Szept. 06, 2016 9:38 pm


- Biztos nem? Jennifer?
Az én Barry barátom más melódiákat dúdol, amióta ezzel a nővel összejött. Úgyis mondhatnám, rácsapták a gitártokot. Én úgy érzem, túl sok mindenről lemond, túl hirtelen vált át másik hangnembe. Nem szólok bele, komponálom inkább a magam életét. Úgyis tudja, hogy ha cserbenhagyásos szakítás lesz a finálé, akkor nálam elmondhatja a siratóéneket.
Mivel egyikük sem szeretné cigifüstben úszkálni, egyedül megyek lubickolni a kinti részhez. A zenekar igen kellemes, 10-es vagy 20-as évekbeli jazz-t játszik. Némi modern íz befigyel, de nem bántóan. Az a bántó, hogy kintről kell hallgatnom, az ostoba törvényi szabályozás miatt. Dohányzás nélkül is elhúzzák a nótánkat, senkit se énekeltek még el a halál elől azzal, hogy kikapták a szájából a füstölgő.
Az ajtóhoz legközelebbi asztalnál állok meg. Mivel senki nem ül ott, egy elegáns mozdulattal magam alá tolom a széket. Kicsit el kell lapozni a barna zakómat, hogy ne gyűrjem teljesen össze. A kockás klottnadrággal és a nyakamba akasztott, kisebb kockákkal teleklimpírozott sállal némileg fura hatást kelt. Ahogy Jennifer találta mondani: úgy nézel ki, mint aki ruhaboltot akart rabolni, de már csak kevés ideje maradt. A kortárs zenei disszonancia divatbeli megjelenítése, gyakorlatilag ezzel vívok csatákat időnként és olykor nyerek is.
A hamutartóba lekoccolom a félig szétjátszott csikket. Már nem sok van belőle. Megadja magát, mintha így hajtana fejet a muzsika nemessége előtt. Pont a tapssal együtt dől bele a vége is a hamutálba. Mivel a kezem felszabadul, heves ünnepléssel jutalmazom meg a bent szorgoskodó zenészeket. Egyiküket láttam már, egy new yorki jazzklubban tolt valamilyen elektronikusabb hangzású tételt vendégművészként. A mellényzsebemből gyufásdobozt veszek elő. Lassan teszem az asztalra és a számba újabb füstfúvós hangszert veszek. Jó erős fajta, ez kell, hogy igazán elkapjam a szárnyakat, amik képesek a magasba repíteni egy ilyen koncerten.
Gyújtok és az első szippantást hátradobott fejjel, mély pislogással, hosszasan kifújt füsttel adom elő. Közeledni látok egy igazi hangágyút, akit a média is előszeretettel vet be. A zenéjük egy masszívabb csomagolásban hordozza az igazi szívet, az ént, amit a zene tud leplezni vagy leleplezni. Időnként ez is meg tud érinteni olyan mélységben, mint például a bentről áradó patinás folyam, az énekesre pedig már az előző alkotói közösségében felfigyeltek a füleim. Rendkívül elegánsra, igencsak harmonikusra vette a figurát, egyáltalán nem egy zajos rockerhez illő dalcsokrot várnék tőle, ha most látnám először. Szeretek nagyléptékű emberekkel is ismerkedni. Barry a csaja fülébe muzsikál, együtt utaznak a tánc gyorsvonatán, úgyhogy itt az idő lapoznom a kottafüzetben.
- Mr. V-Man! - integetek barátságos mosollyal művésznevén szólítva az aranytorkáról híres fickót. - Henrik Ibsen Troy! Nagy tisztelője vagyok a munkásságának.
Egy pillanatra leteszem kezemből a bagót, aminél sokkal hevesebb lángokkal ég a szívem, mivel ilyen komoly és ismert tehetségek ritkán esnek be abba a zenekari árokba, ahol én megbújok. Kezemet nyújtom és próbálok magyarázatot adni a kis intermezzo-ra:
- Lassan elveszve érzem magam, inkább épülök be a sanzon elefántcsonttornyába, olyan hírességek érkeznek ide. Nehéz volt túljutni a keselyűkön? Az újságírók is muzsikálnak ilyenkor, de őszintén szólva kevéssé érzem fellegekbe emelőnek a dalaikat.
Igyekszem közvetlenül viselkedni, első felvonás nélkül, rögtön a vezérmotívummal kezdeni a kis eszmecserét. Remélem, elég nyitott a művész úr és nem rúgja fel a nagybőgőmet a váratlanul megpendített húrok ismeretlensége miatt.
Vissza az elejére Go down

Wyatt "V-Man" Trinidad

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Szer. Szept. 07, 2016 11:12 am

A zene lassan elhalkul és akárcsak az összegyűlt nép, én is tapsviharral jutalmazom őket. A munkástenyér hangosan csattan, nem finomkodok.
Egy vörös hajú, vékony szépség meglepetten kapja hátra a fejét, hogy mégis kinek az elismerése ilyen zajos. Mikor felém fordul, a legpasisabb vigyorom előkapom és rákaccsintok. A szépség meglepetten pilláz párat majd olyan édes mosollyal jutalmaz meg, hogy a csontjaimban minden ideg és véna megremeg.
Vajon ki vagy te, vörös démonok legszebbike?
Magam is meglepődve kapom fel a fejem, hogy a társaság hatására, milyen művészi gondolkodás csap át az agyamba.
A gondolataimból egy barátságos hang ébreszt fel, na meg az egyre fogyatkozó kis szivar. Dünnyögve gyors lepöccintem a végét egy üveg hamutartóba és fordulok a hang forrása felé.
Egy fiatalember tart felém, magasabb nálam (no, nem mintha ezt nem lenne nehéz elérni, százhetvenöt centivel közel sem számítok magasnak) világos barna hajjal és sűrű szakállal. Elsőre a korát nem tudnám megsaccolni, ám a mozgásából és a hangjából ítélve egyértelmű tény, hogy nálam fiatalabb.
Lerakom a szivarkát és széles mosollyal fogadom a felém nyújtott kezet, erősen megmarkolva.
- Szép estét, Mr.Troy! Örülök, hogy tetszik a munkásságom.
Ténylegesen öröm visszahallani az ilyen pozitív dolgokat. Hatalmas önbizalom dopping. Meg van a magam véleménye a hírességekről és a rajongóikról.
Gyorsan elszívom a maradék szivarkát majd rögtön választ adok.
- Nem vagyok, akkor híresség szerintem. - mosolyodok el halványan. - A hírességet a rajongó teszi, azzá aki. Anélkül semmit nem ér. Ami meg az újságírókat illeti, semmi különösebb gondom nincs velük. Nem olvasok újságot, szóval nem húzom fel magam rajtuk.
Ha ilyet tennék alighanem idegbajos lennék.
- Meg kell, hogy nyugtassam, Mr. Troy... én is eléggé elveszve érzem magam. Nézze mennyi tehetség és művész van itt! Szinte fel se fogom, mit keresek egy ilyen fényűző helyen...

_________________
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Csüt. Szept. 08, 2016 5:58 pm

Fekete öltöny és füstölgő szivar! A legnagyobbak példáját követi az ipse, aki legalább úgy el tud merülni a zene mélységes tengeri árkaiban, ahogy én is, mikor a billentyűk mögött búvárkodom. Igazából nem is az számít, hogy kinek van több oktávos torka, villámabb ujja vagy nagyobb gitárja. A szívbe kell beengedni a közönséget és ez csak úgy megy, ha saját magam előtt is kinyitom. V-Man olyan embernek tűnik, aki pont ezt csinálja a színpadon is, sőt a klipet forgató kamerák előtt is képes rá.
Igyekszem fogadni az erős markot, de úgy látom, az ő tenyerét komolyabb tűzben edzették, mint az enyémet. Azért állom a sarat, nem fog összeroppantani, bár érzem, hogy nem is célja.
- Szép dolog a szerénység, de tudja, hogy megy az ilyesmi. Aki képernyőn villantott gondolatokat és a zene tömlőjén át nagyszínpadokról locsolta össze a közönségét a lelkével, az bizony szerepelhet az Ország-város játék Híres ember kategóriájában.
Én egy világjáró, sokat látott, sokak által látott, de mindig tovább álló muzsikus vagyok. Mostanában kezdek népszerűbb lenni, főleg azok között, akik gyakran fordulnak meg a városban, a bárban, ahol én rúgom be az öröm ajtaját és hívok meg mindenkit egy kis hipnotikus jazzre.
- Biztosan szívet melengető dolog rajongókat maga mögött tudni. Nekem a közönség jut, alkalomadtán extázisig is elér, de a legnagyobb rajongóm tulajdonképpen saját magam vagyok. Nem is magamért rajongok, hanem azért, ami után kinyúlt kézzel kapok egy koncerten és mikor elérem, végigperzsel a kezemen át egész a legbelső alkotóelemekig.
Újságíróktól nem kell tartanom. Egyelőre egy félmondatos zongorista vagyok, akiről meg lehet említeni, hogy szintén zenész, de saját cikket akkor kap, ha ilyen emberek társaságában látják. Nem ez a legfontosabb. Én a szívemet tűztem ki a céltáblára és másokét. Érintések és döbbenések, ezeknek kell kísérniük, ahogy játszom és ahogy élek.
- Tényleg, mi vonzotta ide? Ha jól megnézem, egy barátom elkísérésénél komolyabb érvvel én se tudom megtámasztani az idelátogatásomat. Mit szól a benti zenekarhoz? Szerintem elég lédúsan húzzák a talpalávalót, engem már megvettek.
Tudom, hogy sokkal finomabb zene, mint amit ők összeőrjöngenek. Én azt mondom, mindennek van helye a világon, ahogy a lélek is áll dühből és gyengédségből, a test is puha húsból és kőkemény csontból. A lényeg, hogy mindezek között ott dobogjon a ketyegő, küldje a vért körbe és körbe, tartsa fenn az élet körforgását, mert annál értékesebb nincs.
Vissza az elejére Go down

Wyatt "V-Man" Trinidad

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Csüt. Szept. 08, 2016 10:39 pm

A kézfogás ugyan nem olyan mint az enyém, de meg kell hagyni nem hagyja magát. Ezt egy futó, elégedett mosollyal le is zárom, amint eleresztem a markát és újra visszaejtem a combom mellé. Enyhén felfelé biccentett fejjel meredek bele, társaságom szemeibe, falva a szavait.
Hiába, nem nőttem óriásnak.
- Nem életcélom az Ország-Városban szerepelni, de ha egyszer megtörténik, miért is ne lehetne? Mindenesetre a szponzorok, az együttes és a rajongók nélkül nem érnék többet mint az éjjeli lepke. Nézze?
Fejemmel az egyik közeli ablakra bökök, ahol a csúf, barna szárnyas állatka próbál bejutni.
- Ezek hiányába egy helyben repkednék az élet estjében, a lehetőségek zárt ablaka előtt.
Halvány mosollyal fordulok vissza beszélgető partneremhez.
- Irónikus mi, Mr.Troy?
A teljes véletlennek köszönhettem a sikert. Mintha az éjjeli lepke a hosszas küzdelem során megpihenne az üvegen és egy halvány kis szellő belökné a bukón lévő ablakon.
Művészi.
- Mikor hogy. - vonom meg a vállam a rajongók kérdésre. - Egy koncerten vagy az utcán találkozva velük, abban a pillanatban a legjobb barátaimnak tekintem őket. Beszélgetek velük, megölelem őket, aláírom a kezüket-lábukat-papírokat. Máskor viszont... mikor csendben elüldögélek egy kávézóba és ténylegesen el vagyok merülve a gondolataimba és valami srác odajön, hogy "Hé, te nem valami híres ember vagy?" akkor sajnos elhagyom a jó modorom. Volt rá példa, hogy a válasz az volt, hogy "Menj haza és ha rájöttél, hogy ki vagyok, akkor gyere vissza".
Sokan nem rajongók csupán zaklatni akarnak. A lesifotósoknak a kedvéért néha belemosolygok a fényképezőgépbe majd tovább állok. Néhány jó kép nekük a munkába, nekem az újságba kerül.
- Leginkább egy meghívó vezetett ide. - nevetem el magam. - Másodrészt látva, hogy mennyi régi és új művész jött el ide, akiknek a munkáját olykor még követem, ki nem hagynám. Sokan nem hinnék, de szeretem az ilyen régi klasszikusokat. A gyerekkoromra emlékeztet mikor a szüleim kiskoromba elvittek az egyik nagybátyámhoz. Igazi úriember volt, illetve még ma is az hatvankét éves kora létére, és imádta régi kor zenéit hallgatni. Csodás élmény volt. Mintha a húszas évek angliájába lett volna az ember.
Nagyszerű idők voltak azok! Drága, gyerekkor!
A zakóm zsebébe újra elmélyesztem a kezem és előhúzok két szivarkát.
- Elfogad egyet, Mr.Troy?

_________________
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Szomb. Szept. 10, 2016 12:01 pm

Ez a fickó nem szállt fel a nem létező repülőgépre, hogy az álmok felhői fölé emelkedve végül ne lássa az igazságot. Önnön arcát ismeri, tudja, honnan jött és hová tart. Nagyon szimpatikus, sokat jelent nekem, amikor valaki nem növeszt nagyobb arcot, mint amekkora már van neki.
- A molyokat előjelnek tartják, nagy események vagy apró élettörténések bejelentőinek. Mostanában mi készül az Ön sorsvonalán?
Megnézegetem az apró jelenést, ahogy keresi a megfoghatatlant. Leszáll és mintha csak a sült galamb érkezéséről hallott volna, várakozik. Figyeli a külvilágot, minden érzéke befogadja, ami éri őt. Szinte hipnotikus, ahogy ott ül a semmiben.
- Áhá, ő is megtalálta a szponzorait! - szólok, ahogy a lepke végül bejut az ígéret földjére, a tejjel és mézzel folyó kánaánba.
Kitartóan próbálkozott, felültették a nagy expresszre. Elmosolyodom és folytatom.
- Nem hinném egyébként, hogy annyira reménytelen lenne az említettek nélkül. Maga is elkezdte valahogy és a világjáró túrámon én is a nulláról építkeztem. A zene felemelő, önmagában is, de persze itt is igaz a mondás: minél többen csináljuk, annál jobb. Kellenek a fülek, akik hallanak és a segítő kezek, akikkel nagyobb épületet építhetünk végül. Magát mikor lőtte szíven Ámor szépen csendülő nyila?
Minden élettörténet érdekes, egyéni út, amin más nem tud úgy elindulni. Szívesen meghallgatom V-Manét is, ha elmondja.
- Hát igen, vannak, akik nem ismerik fel a pillanat jelentőségét és elfeledkeznek róla, hogy az ismertség magánélet nélkül, az egyedüllét regeneráló hatása nélkül maga alá temetheti az embert. Kurt Cobain ezzel a kettősséggel küzdött és sajnos nem ő győzött.
Ha egyszer eljutok olyan szintre, hogy nem mehetek végig az utcán legalább tíz autogramkérés és fárasztó, egyre fárasztóbb kérdés nélkül, én is meg fogom gondolni, kivel leszek figyelmes. Nem hinném, hogy ez sztárallűr. Az ember nem fordulhat ki magából.
Utolsó slukkom mögül vigyorogva hallgatom, hogy V-Man se konkrét céllal érkezett. A szabadság érzete fontosabb is, minthogy mindenre hozzunk racionális érvet. Az élet szabálytalan, a muzsika is, minden rendszer ellenére. Úgy az igai, ha mindkettőt hagyjuk utat törni, mint egy gejzírt.
- Ez a közeg engem is megragadott. Barry barátom - mutatok bentre, a göndör hajú srácra, aki a barátnőjével táncikál - sok ilyen helyre bejáratos és rajta keresztül már lassan én is. Nekem egyébként később jöttek az ilyen zenék, de a lényeg ugyanaz. A csoda ott lapul bennük, mindegy, hogy mikor látjuk meg. A nagybátyja is zenélt esetleg vagy ő csak kedvelte a muzsikát?
Azzal sincs semmi gond, hisz a szeretet tovább adható. Először én is csak hallgatóság voltam. Még nem is zeneértő módon, egyszerűen hagytam, hogy érjenek az impulzusok. Azon az alkoholmámoros éjszakán változott meg minden. Mikor nekifeküdtem a billentyűknek, elkapott a fogaskerék és azóta sem szabadulok. De ez egyéni módszer, mindenkinek más.
- Oh, eredeti havannai? Köszönöm szépen!
Ilyen finomság ritkán akad a kezembe. Én úgy kedvelem, hogy megadom a módját. Nem lehet minden nap feketeerdő tortát enni, az csak csömörhöz vezet. Először megnézegetem, még gyújtás előtt megszagolom. Utána veszem elő a tüzet és először a meghívómnak kínálom fel egy kérdő bólintással. Úgy látszik, a banda szünetet tart, mert egy rakás ember özönlik ki, szinte elsöpörnek minket a friss levegőre vagy friss bagóra vágyók. Félrehúzódom és úgy folytatom tovább.
- Mostanában dolgoznak új lemezen, klipen vagy valami nagyszabású koncerten? Itt a városban lesz esetleg fellépésük?
Vissza az elejére Go down

Wyatt "V-Man" Trinidad

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Szer. Szept. 14, 2016 11:19 am

Elgondolkozva meredek magam elé, agyalva a kérdésen. Hát most megfogott.
- Nos... per pillanat még magam se tudom. A tervek amiket az együttessel fontolgatunk, nem tartozik a sorsom vonalának kialakulásához. Így hát magam se tudom. Sodródok az árral, Mr.Troy.
Ha azt nem vesszük tervnek, hogy végre valakit magam mellé kell vennem. Nem jó egyedül tengetni az életet.
A lepke sikerén elmosolyodok.
- A siker szép dolog. Viszont ha nem vigyáz, akkor bármi rosszra fordulhat. Nézze ahogy megtelepszik azon az üres pohárnak a talp szélén!
A kis csúf szépség, lapulva araszol a pezsgős pohárhoz. Folytatom a mondandóm.
- Ha az én esetemet figyeljük akkor az üvegpohár számít a sikeresség kezdésének. Itt meg kell pihennem és nem szabad, hogy a hírnév magával ragadjon, ami mondjuk a pohár alján lötyögő kevéske pezsgő. Mert a hírnév megbolondít és egy rossz szó vagy mozdulat...
Csettintek egyet.
- És vége. A pezsgőt kiönti a pincér, a molyt agyon üti. Azt hiszem kicsit elhúztam a mondandóm.
Döbbenetes, hogy egy ilyen szólszituált ember mellett mennyire kifejezően tudok beszélni és gondolkodni.
- Ámor nyila? Ami a zenét illeti azt hiszem mindig is szerettem. A szüleim már a rácsos ágyba is tömtek zenével, akárcsak a húgomat. Zenén nőttünk fel, minden nap énekelgettünk vagy zenét hallgattunk. Csodás gyerekkorom volt. Ami pedig az igazi szerelmet illeti... először a lányom születésekor, kétezerötbe. A második szerelem pedig három éve ért el. Na és magával mi a helyzet? Mikor jött a nagy szerelem?
Áh, miért jutok ki mindig Scarletthez? Végül is nem gond. Az én kis angyalom, hercegnőm és szerelmem.
- Cobain bonyolult lélek volt. Én is tapostam azt az utat mint ő. Deppresszió, sírógörcsök minden reggel, töménytelen pia és drog. Borzalmas évek voltak. És bár Kurt végzete megkérdőjelezhető, szerette a rajongóit. Ez pedig sok dolgot elmond valakiről.
Bár nem megbocsátható, hogy egy drogos. Egy alkalommal még a régi években totál bedrogozva végignyomtam egy koncertet majd utána leültem dedikálni. Igazi rohadékként viselkedtem, elegem volt mindenkiből. És akkor jött az a srác és a szemembe nézve ennyit mondott:"Bármennyire is kedvellek, gyűlölöm amivé lettél." Akkor abban a pillanatban pont nem érdekelt, de kijózanodva többször is viszhangzott a fejembe. A csalódás érzete, rohadék egy dolog.
Elnézek a göndör hajú srác felé és elismerően biccentek. Meg kell hagyni, szép nővel van.
- A nagybátyám néha dzsessz estéket tartott az egyik bárba. Vicces látvány volt, hogy egy vörös hajú ír férfi bement a füstös helységbe ahol mindenki fekete volt. Először kétkedve fogadták, az est végén pedig jó barátként búcsúztak el tőle.
Furcsa dolog, hogy a nagybátyámra jobban hasonlítok mint a tulajdon apámra, kezdve a narancssárgás hajszínnel és a fehér bőrrel. Azért rajtam még kiüt az ír vér, még ha csak félig is vagyok az. Apámtól a szemem és a viselkedésem örököltem, a többi mind anyámtól van.
Zavartan nevetem el magam.
- Őszintén szólva nem tudom milyen fajta, ritkán szivarozom. Az egyik barátomtól kaptam.
Míg magyarázok, én magam is magamhoz veszek még egyet. Mielőtt Mr.Troy meggyújtaná a sajátját, villám mozdulattal kapom elő az öngyújtom és lobbantom lángra az illatrúd végét. A fémkoponya a gyújtón mintha kacsintana egyet beszélgető partneremre.
- Ha megengedi. - vigyorgok rá majd a sajátomat is meggyújtom.
Eregetek néhány karikát majd válaszolok a kérdésre.
- Az egyik számunkhoz most fejeztünk be egy klippet, szóval egyelőre semmi különös. Januártól belekezdünk egy új albumba, legközelebb pedig úgy talán két év múlva lesz. Még magam se tudom.

_________________
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Szomb. Szept. 17, 2016 10:51 pm

- Szerintem az a legjobb. Lehet nagy terveket szőni, néha kell is, de az élet hullámait meglovagolni a legjobb. És a zene a legtutibb szörfdeszka ehhez.
Érdekes, hogy a zenekara ügyeit nem érzi sajátnak. Nem kérdezek rá, nem akarom megbántani. Ha távoli, hát távoli. Lehet, hogy én is ezért nem álltam be tartósan más zenészek mellé.
- Azt mondják, amikor a pénz beúszik a képbe, a józan ész szépen elcsordogál rajta egész a deltatorkolatig és ott beolvad a nagy egészbe. Maga látott erre példát?
Figyelem közben a kis repkedő lényt, aki sorsunkat példázza, remélhetőleg nem tökéletes szimbólumként. Eleve érdekes jelenség, ahogy V-Man megvilágítja, az még különlegesebb. Hátrakapom a fejem és így válaszolok.
- Hm! Egy rossz mozdulat és nem marad több! Részeg fejjel pedig azt hiszi, a csúcsra jutott, valójában pedig a csatornában végzi, több darabban. Sajnos vannak olyan brutális emberek, akik tényleg képesek ilyesmire. De a sors a legbrutálisabb.
Most haragszom a pincérre, hogy elhozta a véget a példaállat számára. Megérdemelte volna, hogy egyen és igyon! Még ráncolom is a szemöldökömet. Előttem van ez az életút. Szerintem mindketten láttuk élőben is, ezért ilyen plasztikus, ahogy V-Man elmondja és ezért vagyok képes felfogni.
- Ez nagyon szép hullámvasútnak hangzik! Gondolom, mindketten megtalálták, milyen dalok kellenek lenn a völgyben és fenn a dombtetőn. A lánya is muzikális?
Az én gyermekkorom sem volt rossz, egyáltalán nem éreztem annak. Egyke voltam, apám kedvence és anyám egyetlen gyermeke. Célra neveltek, arra, hogy apa örökébe lépjek. Hát nem jött össze. Nem is tudom, hogy miért és hogy ez végleges-e? Nem. Nem kell becsukni minden kaput. Az a jó, ha nyitva állnak.
- Nálam első látásra. Igaz, rögtön kettőt láttam belőle, mert olyan részeg voltam, hogy véletlenül huppantam le a billentyűk elé. Előtte nem fogott meg a zene. Része volt az életemnek, hallgattuk a rádiót, meg pár retró lemez is volt otthon, de egy zsaru fiának más az élete. Aztán jött az a buli, én meg rámartam a zene hívó kezére. Kirántott a feszes hétköznapokból és kitárt szárnyakkal repített tova s tovább. A világot öleltük körbe így együtt, aztán ide keveredtem valahogy.
Konkrétan úgy, hogy itt kaptam munkát. A hangzatos évek után egy nagyon prózai momentum ez. De nem baj. Élvezem. Szerettem az ilyen bárokat és most én vagyok ott a névtelen zongorista, aki nem szavakkal, nem hírrel, hanem kézből, ujjból előcsalt érzésekkel dobbantja meg mások szívét. Érzem, amikor a közönséggel egy húron pendülünk és azok a legszebb pillanatok.
- Azt én is hallottam, hogy vitatják, mi történt. Az aktát lezárták, úgyhogy nem nagyon fog kiderülni. A lelkiismeretre van bízva. De örülök, hogy maga meg tudott állni a lejtőn és visszafordult.
Igazán szívbe markoló történet, amit V-Man elmond. Láthatja rajtam, hogy meghatódom, egy embert látok, egy őszinte embert, aki szembe nézett a múltjával és meg merte neki mondani, hogy egy szemétláda. Vannak ilyen nagy mondatok, amik képesek egy egész élet megváltoztatására. Vagy pillanatok. Hangok. Leütések. Dallamok. A drogok szerencsére sosem fogtak meg. Próbáltam párat, de elég a pia, meg a cigi.
- Háhá! Ez jól hangzik. Az ír vért szeretem. Tüzes és életrevaló. Sok remek zenészt adott már a világnak. Mennyire tartja a szokásokat? Én például angol telepesek leszármazottja vagyok, ha minden igaz. Szóval az őseink még barátok lehettek, mára ellenségek a népeink.
Ahogy vesszük. Nem mindenki szeparatista.
- Engem például hidegen hagy minden ilyen. Az igazi, szívből pumpált, zsigerből kilökődő muzsika nem ismer határokat. A határokat inkább ott húzom meg, ahol a rossz zene kezdődik.
Csodás esteket láttam már feketéktől, ázsiaiaktól. Nincsenek határok. Jó és elviselhetetlen muzsika létezik. Ez a nagy igazság, ami átüt a szivarjaink füstjén.
- Á, értem! Én is akkor szoktam ilyet szívni, ha kapok. Inkább jó erős cigarettákon élek. Azok mindig társak, visszahoznak a földre és egyben fel is emelnek annyira, hogy meglássam, merre fújnak a muzsika szelei!
Bólintással mondok köszönetet a tűzért. Az a fémfej elég markáns. Illik a zenészhez, a műfajhoz, amit képvisel. Kommunikál velem, üzen, a túlvilágról, a kemény szellemvilágból suttog át valami elmondhatatlant.
- Az eddigieket szerintem kivétel nélkül ismerem. A bohócos tetszett a legjobban. Zeneileg és rendezésileg is!
Nem én vagyok a legnagyobb rajongójuk, de vettem a fáradtságot és megnéztem minden klipet, amin ez a hang és ez az érzés szerepel. Az egész koncepció, amit felépítettek, magával ragadó. Láttam olyan klipjüket, amiben nem sok pluszt éreztem, de nem mondom neki. A munkát meg kell becsülni. Én is becsülöm, csak véleményem van, az meg ugye olyan, mint a segglyuk. Senkit se érdekel a másiké.
- Addig pedig turnéztatják majd az anyagot?
Eszembe ötlik egy kósza gondolat. Ha nem fogják egyfolytában a világot járni és lesz egy kis szabad ideje... Nos, a gondolataim nem fogják megválaszolni a kérdést. Csak V-Man maga.
- Mondja, nem lenne kedve egy olyan projekthez, ami homlokegyenest más sivatagban szomjazza a zene életvizét, mint amiben maguk vándorolnak? Én egy bárban szoktam fellépni, de akadnak dalötleteim, amiket egyedül nem tudnék megvalósítani.
Valahogy az az érzésem, hogy ez egy rugalmas fickó. Rá tud ülni a muzsika körhintájára és ha szép dallamok csendülnek fel, akkor a műanyag lovat valódi vágtatásra bírja. A zongorámból előcsalt melódiák már várják a kiegészítést. Nem fogok erőszakoskodni, de most, hogy jobban belegondolok, szerintem V-Man hangfekvése jó is lenne 1-2 ilyen dalomhoz. Amit pedig jelentene nekem, hogy együtt dolgozik egy ilyen kezdő, de igen lelkes és szívből muzsikáló zenésszel... Nos, arra tényleg nincsenek szavak.
Vissza az elejére Go down

Wyatt "V-Man" Trinidad

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Hétf. Szept. 19, 2016 8:54 pm

- Ahogy mondja. Nekem az a hitvallásom, hogy csak abba a munkába, projektbe szállok be komolyabban amibe látok ténylegesen olyan kisugárzást, ami később nem veszik el hullámvölgybe vagy pedig köt ki valami C kategóriás süllyesztőbe. Vegyük példaként a "Secret Garden" albumot! A második albumom volt a Vol.2-vel és teljes erőbedobással estem neki, még én magam is néha beleszóltam a hangmérnök munkájába! Ellenben a "Hell In Heaven" albumnál, szégyen vagy nem szégyen, alig szóltam bele mert sok dolog változott! Teljesen más irányokba indultunk el és idegennek éreztem a saját együttesemet.
Na ja, ez meg is látszik azon. Totál kedvetlen voltam és a "Might And Shine" című számon fél percnyi anyagot fel se énekeltem.
- Hogyne láttam volna, persze! Az előző együttesembe is felütötte a fejét ez a gond! De szerencsére minket lehűtöttek.
Lehűtöttek?! Konkrétan elvertük minden pénzünket és szépen kaptunk egy nagyon szerény fizut. Aztán szóltak nekünk, hogy ne játszuk a seggfejt mert repülünk. Ez elég jó jel volt a vég kezdetéhez.
- Igazából a menedzsereken függ az egész meg rajtunk. Máson nem. Ha valamelyik elveszti a kontrollt, akkor nincs csillogás hiába a pénz. Percek kérdése. De értse, szó szerint Mr.Troy, percek kérdése!
Bárki aki próbál híres lenni ezt jegyezze meg. Bármelyik pillanatba a mélységbe fulladhat. Nincs menekvés és eltűnünk.
Rosszalóan tekintek a pincér felé aki elűzi végül a kis lepkét. Ezek után válaszolok a kérdésre ami bármelyik esetbe kicsit nehézkésen bukik ki belőlem, most viszont szinte közönyösen válaszolok. Na jó, a közönyös erős fogalmazás, mindenesetre nem érzem, hogy elakar csuklani a hangom. Kemény maradok. Talán Mr.Troy is a mondataim jelentősségét csak a hirtelen megvillanó kék szikrát veheti észre mikor elkezdek mesélni.
- Nem. Sajnos a lányom a születése után nemsokkal elhunyt szívelégtelenségbe. Nem volt időm zenére tanítani. Az anyja pedig ezek után nem akart velem maradni. És az egykori mély lejtős éveim innen kezdődnek.
Ma is néha eszembe jut a dolog, de immár erős vagyok. Tartom magam. Nem érzem a sajgást a szívembe, ettől függetlenül szomorú gondolat szegényem halála.
Történetére elmosolyodom.
- A legjobb ötletek, alighanem részegen kezdődnek! Nekem is becsípve jutott eszembe, hogy egyszer alapítani kéne egy bandát! Vissza gondolva az akkori melómra, alighanem teljességgel lehetetlennek tűnt!
Te jó ég, a legbetegebb melóm volt akkor messze!
- Szokás mondani, hogy halottról jót vagy semmit. Szóval amondó vagyok, hogy Mr.Cobain nyugodjon békében és ne adjunk rá okot, hogy forogjon a sírjában!
Bár nem akarok hülyeséget mondani, de mintha elhamvasztották volna. Ez esetben is az atomjai forognak.
- Megállni a lejtőn? Inkább azt mondom, hogy megpihentem. Nem merném állítani, hogy teljesen elszoktam minden dologtól amit akkoriban erősen toltam magamba, de biztos hogy a lejtőn most megállok. Ha elvesztem az irányítást, visszazuhanok.
Semmi sem lehetetlen. És ezt most halál komoly hangnemben mondom.
Szerencsére viszont viccesebb témára ragadunk és visszaköltözik belém a jó kedv.
- Nos néha előbújik belőlem az ír akcentus és előszeretettel hordok zöldet. Illetve volt szerencsém, zöld sört készíteni.
Egy hétig tanulgattam sört főzni és istenemre, marha jó móka volt!
- Ezzel én is így vagyok, de próbálja megmagyarázni egy csapat fekete férfinek akik eljönnek egy estére ahol egy Miles Davis vagy egy Louie Amstrong féle tehetséget várnak és erre egy fakó bőrű, telivigyorú ír férfi néz velük szembe!
Mintha egy black metál együttes frontembere egy alacsony, egyszáll ázsiai lenne. Bár ki tudja? Nem lehetetlen.
- Én is többségébe csak kapom az ilyen ínyenc pöfékelni valókat. Ami a cigiket illeti, nem vagyok valami válogatós. Csak ne legyen ízesített.
Mintha radler sört innék. Undorító.
- Jaaaj, a bohócos. Jesszus ereje! Ne tudja meg milyen nehéz volt azt a fickót beszerválni és beletömködni a maskarába!
Mindenki kedvence szinte a "Laugh Like A Crazy Clown" volt. Én személy szerint csak a klippet szerettem, mert az egész leforgatását végigröhögtem. Konkrétan a klippbe, mikor a dobosunkra közelít az egyik kamera, lehet látni a háttérbe amint a falnak támaszkodva röhögök. Valahogy bent maradt.
- Neeem. Egyelőre kiadjuk az albumot, hagyjuk hadd élvezgessék. Aztán jönnek a klippek és meglátjuk mennyire megy az eladás. Ezek után kezdünk egy emberes turnéba.
Szinte már érzem a naponta bekövetkezendő izomlázat. Huhh....
A kérdése nem ér váratlanul. Szinte vártam mikor kérdezi meg. Ennek ellenére komoly arcot vágok majd ünnepélyes hangnembe megszólalok.
- Egy feltétellel: ha innetől tegeződünk!
Elvigyorodok majd megpaskolgatom a vállát.
- Persze, hogy benne vagyok! Mindig jól az újítás!
Hatalmas ötlet és jó út, hogy kicsit más imidzset kapjak.



_________________
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Egy közös projekt ereje   Pént. Szept. 23, 2016 9:17 pm

Ahogy hallgatom ezt az embert, elfog a vágy, hogy én is magam mögött tudhassak lemezeket, komplett diszkográfiát, klipeket. Még az elején járok és az érzés mindenek előtt való, de ezek is kellenek! Ha már valami olyat alkotunk, ami a szívünkből jön, az nem maradhat csak a szívünkben. Sosem ismertem volna meg a zenét, ha mindenki csak a fióknak írt volna.
- Bevallom, én ezért vagyok vándormadár. Mindig csak addig maradtam, amíg perzselt a tűz és bizony olyan lángok lobognak bennem, amik újabb és újabb gyújtóst kérnek. Talán egyszer majd meglelem a helyem, ahol sosem alszik ki a zene máglyája. Vagy nekem ezt az utat rendelték a kottákból épített Olümposzon.
Nem akarom V-Mant untatni azzal, hogy agyalgok a jövőmön, ami biztos szépen muzsikál, csak kérdés, hol és hogyan? Hirtelen nem tudom beazonosítani ezt a két albumot. Biztos, hogy hallottam őket, de nekem mind tetszett. Ha dalcímeket mondana, könnyítene a helyzetemen. Sebaj, a lényeget megéreztem.
- A hűtés valamilyen tévesen megírt szerződést akart jelenteni, amire lecsaptak a műfaj cápái és keselyűi? Az ilyen parazitáktól eléggé undorodom.
Kompromisszumokat kell kötni, különben nem jut az ember olyan messzire, mint V-Man. Feljebb pláne nem röppenhet, amíg nem tanulja meg elviselni a légáramlatokat befolyásoló, nyáladzó képű, verejtékező sebeket a művészet testén. Ezeket hívjuk ugye üzletembereknek.
- Ismertem egy zseniális fekete trombitást. Washingtonból indult, rézfúvósok hátán vette be a világ kapuit. Mikor én Stockholmban voltam és elmentem a koncertjére, méltatlan állapotban láttam. Kúszott, mint egy partizán és a végén a mentősök vitték ki. Később olvastam a hírekben, hogy maradandó agysérülést szenvedett és talán sosem fúj többé olyat, ami többezer szívet dobbantott meg egy este. Mindez egy félresikerült házasság miatt, amit a bánat alkoholkútjában fojtott meg. Hiszek a percekben, V-Man!
Saját bőrön még nem tapasztaltam ilyet és úgy érzem, nem is fogok. Láttam elrettentő példát és sajnálom, hogy a beszélgetőpartnerem már túl is van egy ilyenen. Erős ember, hogy megcsinálta. Fel tudott állni, új fuvallatot keresett és tovább repül a zene varázsszőnyegén, amit neki varrtak.
- Jéééézusom! Meghalt a lánya?
A döbbenet ül ki rám. Iszonyatos ebbe belegondolni. Apám is megmondta, hogy vigyázzak magamra. Kemény ember, de ha én elpatkolnék, akkor a földet nyaldosná. Az nem normális, hogy egy apa elveszíti a gyermekét. Az az enyészet, ami ellen harcolni kell. V-Man szívében még él a gyermek, érezni, az előbb is úgy beszélt róla. Odavan érte.
- Sajnálom. Értem, megértem.
Egy kicsit hallgatok inkább és szívok a szivarból. Ez kemény. Nem tudtam, hogy mit hozok fel. Lapozni kell a kottafüzetben, elég a dúr hangzásból.
- Igen, sokszor az ittas fej jó táptalaj a szabadság magvainak. A rendőrtiszti fősuli szigora mellé nem fért volna be egy ilyen. Másnap csomagoltam is. Józanul talán nem hozok ilyen döntést. Pontosabban nem ér olyan élmény, ami után józanul is képes vagyok ilyen döntést meghozni. Az melyik bandája volt, ami ilyen lehetetlennek tűnt?
Az egész életrajzát azért nem vágom.
- Ámen!
Nekem se célom besározni vagy exhumálni Kurt emlékét. Nagy zenész volt, újító és őszinte srác, egy tiszta lélek. Én ebben hiszek. Máskülönben nem lett volna, nem lehetett volna ilyen hatással a világra.
- Aha, szóval áll. Ez mindenképp dícséretes! Sok kitartást kívánok, remélem, jófelé fog lépni, ha újra megindul.
Mert azon a bizonyos lejtőn felfelé is lehet menni. Szurkolok V-Mannek, hogy a dallamok hátán csak emelkedjen és ne ásson árkot maga alatt.
- Zöld sör? Hű, erről még nem is hallottam! Tud esetleg egy jó ír sörözőt a városban?
Szeretem az ilyen nemzeti csodákat. Minden népnek óriási hagyományai vannak és akármennyire vagyok fanatikus, nem csak a zene fog meg. Egy jellegzetes építészeti stílus vagy sajátos ízvilág ugyanolyan érdekes lehet. Zöld sör!
- Én azt mondom, hogy ilyenkor szavak nélkül jobban lehet érvelni. A szíveket meg tudja ütni egy másikból feltörő lelkifröccs. Ha elég nyitottak.
V-Man nagyon is az, érezni rajta. Csak a közönségen múlik. Persze én is a földön járok, tudom, hogy megy ez. Akadnak kőarcok, akiknek inkább agresszióra dobban a szívük, nem ritmusra. Arrogáns, túl büszke népségek. Látni kell, mikor van ideje eltűnni a balfenéken.
- Ja, azokat én is legfeljebb csajnak veszem!
Jóízűt nevetek. Hát igen, a hölgyeknek mindig kell valami finomabb. A tömény kátrány túl férfias nekik. El se tudom képzelni, milyen lehetett, amikor egy nőnek még ciki volt cigiznie. Apám mesélt ezekről az időkről, meg még a nagy tilalomról is.
Még jobbat nevetek, ahogy V-Man a klipforgatásról mesél. Elképzelem a helyzetet. Jártam már filmforgatáson, zongoráznom kellett egy reklámban. Az is egy érdekes világ, bár nekem túl művi, túl technikás. Túl anyagias is.
- Annak a klipnek van egy borzasztóan erős, fekete humorral átitatott vonzereje. Minden másodperc, minden bevillanás a helyén van. A cél szolgálatában.
És majdnem az egészet tudom fejből.
- Mit szólnak a letöltögetésekhez? Esetleg úgy jelenik meg a lemez is, hogy pénzért a netről lehet leszedni? Én azért még szeretem a jó öreg korongokat.
Még a bakelitet is, csak azt macerás volt szállítani. Szoktam lopni, minden becsületesség ellenére megteszem. Szerintem ez nem tiszteletlenség a zenészekkel szemben sem. Én csak örülnék, ha ilyen nagy lenne az érdeklődés. Nem kell mindenből bizniszt csinálni.
- Haha! Egy feltétellel: ha erre iszunk. Most.
Lekapok az erre járó pincér tálcájáról két pezsgőt. Fejemmel biccentek, hogy ez is megteszi.
- Szevasz, V-Man!
Koccintok és vigyorgok egy nagyot. Ez az ember nem csak az érzelmek és a dallamok húrjait pengeti. Ember a javából, sokat látott, sokat szívott, tudja, hogy mitől döglik a légy. És nem akarja, hogy megdögöljön.
- Van 2-3 számkezdeményem, ötletem, kibontandó dallamcsonkom, ami szinte kiált egy lelkes énekért. Szoktál projektezni? Akár műfajon belül? Ha ez az első, még jobb. Nekem is.
Standardeket, egyszer játszott, könnyen alkalmazható dolgokat már sokszor előszedtem. Amikre most gondolok, azok mélyebbről jöttek, ezerszer személyesebbek és csak olyannal osztanám meg őket, aki lelkiismeretesen és érző szívvel tud hozzájuk tenni annyit, amennyit kell. Nem kevesebbet, nem többet. Nem önkielégítést és nem éhkoppot.
Vissza az elejére Go down
 

Egy közös projekt ereje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-