HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» RocknRolla
by Raina Maddox Yesterday at 10:56 pm

» Call me maybe
by October Soininen Yesterday at 11:15 am

» Varázserő a nyerő - avagy Vegas ostroma
by Jaana Soininen Yesterday at 11:12 am

» The homecoming
by Raina Maddox Hétf. Júl. 24, 2017 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Hétf. Júl. 24, 2017 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Hétf. Júl. 24, 2017 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Vas. Júl. 23, 2017 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Vas. Júl. 23, 2017 9:41 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 The homecoming

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: The homecoming   Hétf. Nov. 21, 2016 10:20 pm

Bagó füstért kapart a torkom, de ez a sárga doboz megakadályozott benne, ahogy a szabadságomban is. Felfordult gyomorral figyeltem az elsuhanó fák forgatagát, és az ismerős épületek sokasága se tudott lenyugtatni, sőt! Egyre jobban vágytam ki a taxiból, csak hogy a jól ismert földet érezzem a talpam alatt. Negyedjére villantottam fel a telefon kijelzőjét, és ha nem is én vezettem, türelmetlenül figyeltem a sofőr hajmentes tarkóját, szuggerálva, hogy menjél már, te köcsög faszfej!

Harminc nap, hétszázhúsz óra, 43200 perc. Ennyi volt hozzávetőlegesen az az idő, amit Gabe látványa nélkül töltöttem és feszültté tett ez az egész helyzet. Nem bírtam volna már egy nappal sem tovább. A hangja már régóta kevés volt, és ha jobban belegondoltam, vele többet "tárgyaltam", mint Vinnie-vel. Jól tudtam, hogy zűrös helyzetet orvosolnia kellett a főnöknek, és ha bele is mentem az egész buliba, miszerint "küldjük el Ritát abba a kibaszott Atlanta nevű helyre", hát nem mondom, hogy csupa vigyor és ujjongás követte ezt a bejelentést, de nem tehettem mást, muszáj volt. Ahogy Gabe-et is hátra kellett hagynom. Nevilt már kurvára nem sajnáltam. Az a kis gyökér megérdemelt volna egy baszott gödröt az egyik város szélén, lehetőleg mindenkitől távol. Már csak attól is, hogy Turner-re gondoltam, az ideg elöntötte az ereimet. Az ujjaim ráfonódtak az ajtó fogantyújára, abban a pillanatban, amikor megállt a seggem alatt a sárga taxi.

- Harmincöt lesz, hölgyem - váltott az autó berregése az előttem terpeszkedő fél-fánk formájú csóka karcos hangjára. A lóvé már a kezemben, az ujjaim köt terpeszkedett jó ideje (valahol a telefon nyomkodások közepén landolt ott), amit a faszi kezébe nyomtam az ülések közt. Negyvenhárom volt, ha jól emlékeztem, de érdekelt is! Kurvára nem.

Úgy robbantam ki szinte a taxiból, magam mögött csapva be - nem túl finoman - az ajtaját, a táskámmal a kezemben siettem fel a három emelet magasba a tűzlétrán, és a kulcsom már csúszott is a lyukba, kinyitva azt a vaskos ajtót, ami mindenki útját állja.

- Helló! Gabe?! - szóltam félhangosan bele a lakás űrjébe. Igazság szerint nem mondtam meg neki, mikor is jövök haza. Fogalmam sem volt, hogy nálam volt-e most. Mégis az első ő volt, akit látni akartam. Aztán jöhetett mindenki más és minden más. Hiányzott!

A lakás illata, az ismerős bútorok, és talán egy kicsit Vegas is. Na meg Vincent is. És Gabe?! Előfordulhat. De kurvára nem voltam érzelgős, és az is biztos, hogy senki előtt nem fogom magam elbőgni. Ha kibírtam a Titanicot, akkor az életben minden förtelmes faszságot végigcsinálok egy nyomorult, szaros áttetsző testnedv nélkül.

A táskát leengedtem a nyitott ajtó mellett a padlóra, a bőrkabátot pedig kivételesen a fogasra akasztottam. Túl nagy volt a rend! Mégis csak a cigit vettem ki a zsebéből az öngyújtó társaságában, és a szál már a számban is végezte, meggyújtva, felizzítva a végét narancsos lánggal. A szemeim újra végigjárták a lakás berendezését, de beljebb nem léptem még. Sok minden nem úgy volt, ahogy hagytam. A kávéfőző máshol terpeszkedett a pulton. A székek másképp voltak kissé. De mindez aztán kurvára nem érdekelt. A telefont kiszedtem a zsebemből, és az ujjaim a névjegyek közt Gabe-et keresték....
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Csüt. Nov. 24, 2016 6:09 pm

- Az az idióta.. - szűröm a fogaim között, de hülye vagyok hogy még mindig ezen forgatom a fejem. Nevil az Nevil. Sose változik, és még ha néha úgy is tűnik végre benőtt a feje, a következő lépéssel újra ellene bizonyít.

Szél süvít a porban, most nincs kedvem hazamenni. Vissza a hotelbe, ezért egész más az irány. Magányra vágyok. Vagy legalábbis ettől a baromtól elég messze, mielőtt engedek a kísértésnek és keresztüllövöm egy gyenge percben.

Utolsó kanyar, az ismerős környék megnyugtat. Már nem ismeretlen a motor zaja a terepen, habár Ritáé egy ideje nem kóstolta itt az aszfaltot, az enyém bőven jár itt helyette, szinte minden második nap, néha az illatért, néha csak hogy megnézzem minden rendben, néha meg... Abban bízom elkapom azt a szemetet!

Megáll a gép, abbamarad a dörmögés. Sosem közvetlenül a háznál állok meg, az felkeltené a figyelmet, és én arra játszom hogy ne engem érjen a meglepetés.
A tűzlétra lehúzva. Gyanús.. még akkorse rezelek be, volt már rá alkalom hogy a környékbeli kölykök csak úgy zsigerből játszottak errefele, én meg majdnem lepuffantottam az egyiket.
Mégis halkan megyek fel. Senki se hallja a hangot, a fejem csak lassan kúszik ki a téglafal mögött.
Az ajtó is nyitva..
Az előbbi gyanú vagy tízszeresére emeli a pulzusomat, és bal kezem azonnal a hátam mögött matat. A markolaton fonódik a kezem.
Lassan közelítem.. Csak egész lassan.. hangtalanul.. pedig képtelen vagyok megbújni a nappali fényben, de az egyetlen védelmem az észrevétlenség.
És ekkor elérem az ajtót...

Először fülelek. De semmi hang, csak valami matatás zaja. Mi a szart keres ez?? - ráncolom a szemem, de AZTÁN..!

Hirtelen török be, a fegyver csövével néz farkasszemet a szemét!
De... de...
Rita az..

- BASZKI! - köpöm el első blikkre és leengedem a fegyvert. Muszáj egy lélegzet.. csak egy.. amíg leengedek, és elfordulok a képtől.
Ez meleg volt....

Stukker vissza a hátam mögé, és újra fordulok. Most már vele szembe.
Tényleg ő az!??
És ekkor feszül ki az a széles vigyorom!

Futni kezdek!
Oké, csak rohanok, nem érdekel mit mondd, nem érdekel megállítana e egyszerűen csak nekimegyek, és átfogva a derekát a magasba emelem!
El nem vétem a száját! Egy pillanatra se... Csak csókolom és csókolom, ha  le nem üt, vagy amíg hagyja nekem, és csak hosszú másodpercek után engedem el.
De csak a száján, a karjaim még mindig vasmarokként szorítják.

- Mikor jöttél!?? - vigyorgom, képtelen vagyok abbahagyni a vigyorgást - Mondtam hogy kimegyek eléd a reptérre.. - és csak ekkor engedem, de belé fojtva a szót, a kezeim most az arcán kapják el, és méég utoljára, csak még egyszer, a száját keményen megtépem.
Istenem, de hiányzott már ez az érzés...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Csüt. Nov. 24, 2016 11:35 pm

Valahogy hasonlított az a szívótechnika, amivel most a cigire cuppantam rá egy bizonyos helyzetre, és a gondolatra is morcosabb lettem. Kurva rég volt már, hogy nem a bagó volt a számban. Lehunytam a szemeimet is, ahogy a nikotin először a nyelvemen, aztán a torkomon, végül pedig a tüdőmben landolt és hagytam, hogy lassan szivárogjon ki a füst az ajkaim közül, szórakozottan elnézve a felhőjét is.

Az ujjaim ugyanabban a tempóban csúsztak végig Sadik nevén és telefonszámán, megcsörgetve a telefonját is. A szemeim végigjárták már bentebbről nézve a lakást. Aztán megállapodott a tekintetem az ágyon egy sóhajjal párhuzamban. Csípőmet a biliárdasztalnak támasztva fordultam vissza az ajtó felé, abban a pillanatban, amikor valami berobbant az ajtómon, és az első gondolatom az volt, hogy még a szar is megfagyott bennem. Nem csak hogy reagálni, de még megmozdulni sem tudtam.

- Bassza meg! - örültem, hogy ennyit sikerült kinyögnöm, és ja, hát kurvára halott lennék, az már igaz. Első pont: Gabriellel soha ne legyél rosszban, különben megdöglesz. Asszem, ezt felírom a bakancslistámra is, ami rohadtul nem létezett. Már csak a fickó hátával sikerült szemeznem, alaposan elnézve annak ívét, a mozdulatot, ahogy elrakta a stukkert, és naná, hogy a szemeim azonnal letapogatták a nadrágba bújtatott seggét, ami még mindig tetszett. Nagyon.

Megköszörültem a torkom. Az eddig ujjaim közt tartogatott fehér dohányrúd az asztal filcére rakott hamutálban végezte abban a pillanatban, ahogy visszafordult felém.

- Helló! - a mosolyára az én arcomon is egy ugyanolyan széles vigyor repesztett, és ahogy nekem rontva felkapott, a lábaim ismerősen fonták körül a derekát, karjaim pedig a vállát. Ellenkeztem volna?! Bassza meg, a francokat! Imádtam, ahogy hevesen a számra tapadt, ugyanolyan hévvel faltam a száját, jobb kezem ujjaival túrva bele a fekete hajba a tarkójánál. Egészen elmerülve engedtem, hogy levegőhöz jusson ő is, ahogy nekem is szükségem volt rá, és csak ekkor vettem egy mély lélegzetet, az illatával és az ízével a számban, amikor beszélni kezdett.

Felnevettem, ahogy lerakott, és abbahagytam a nyomorék majomkodást is, talpaimra állva hasammal, mellkasommal dőltem neki a testének, újra megcsókolva őt. Nem mintha lett volna más választásom. És baszottul nem is bántam mindezt. Ha elengedett a szájával, csak akkor vigyorogtam fel a szemeibe. Kezeim az oldalát tapogatták végig.

- A reptéren is így vártál volna? - megnyaltam a számat, mintha kiszáradt volna. De csak újra csókolni akartam volna. - Mert ha gondolod, visszamehetek és ott is lekaphatsz ugyanígy! - most én voltam az, aki felnyúlt érte, a hajába túrtam ismét, és egy rövid csókra húztam vissza. - Gyakrabban kellene elmennem - nevettem fel röviden, jóleső sóhajt hallatva.

- Nagyjából másfél órája landolt a gépem. Úgy tíz perce vagyok a lakásban - nehezen, de elengedtem őt. És még nehezebben szakítottam el a testemet Gabe-től. - Használtad az Eagle-öket, ameddig Atlantában voltam? Aludtál nálam néha? - tény, hogy nem direkt kérdés arra, hogy hogy volt és van, de nem akartam, hogy Vinnie akár bármi ilyesmibe is belekeverje, na persze tudtam, hogy a főnök elrendezi a saját dolgát egymaga is a két német heggyel, de soha nem lehetett tudni, kit mire használt fel. - Nevil él még? - érdeklődtem a seggdugasz felől is, csak mert tudtam, hogy Gabe-nek fontos volt az öccse. Az a kis faszfej több figyelmet kapott Sadiktól, mint kellett volna.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Pént. Nov. 25, 2016 4:33 pm

Rohadtul... rohadtul.. ROHADTUL HIÁNYZOTT!!! És most kurvára nem érdekelt igazak e Nevil beköpései, hogy tényleg a kedvéért.. az utóbbi időben elpuhultam e, abban az egyben biztos voltam, hogy KURVÁRA nem akarom NÉLKÜLE!!!
És erről most senki nem tudott volna lebeszélni...
Még a nevetése is hiányzott..

- Biztosra veheted! - és vigyorgok. - De nem mész te innen sehová.. - és mééég egyszer elkapom. A karjánál fogva rántom megint közel, pont miután ő lekapott. Mert miért ne, és mert használjunk ki minden percet!

- Majd erről is teszünk.. - a torkomat megköszörülve engedem, mert igencsak megmozdított bennem mindent.
De elengedem. Most tényleg! Lesz még erre bőven időnk.

- Nevil él e még... Nem csalódtam benned.. - halászom ki a sorból a leglényegesebbet miközben él a vigyorom. - Kis híján. - és nem hazudok nagyot. - Megint elkapta egy kamionos, most mentettem ki a seggét. - és távolabb húzódva sóhajtok. Cél a hűtő, két üveg sör koccan a kezemben, ciccen a hang, és az egyiket átnyújtom felé. Ha kér, kér.

- De mint látod.. - tárom szét a két kezem, az egyikben ott az én üvegem - Mondhatjuk úgy is hogy beköltöztem. - és vigyorgok. - Legalábbis eddig. - na igen, a lakás nem túl rózsás képet fest, persze ha tudom hogy ma hazajön, az a minimum hogy.. kitakarítok.
Vagy valami ilyesmi.

- Ha meg arra vagy kíváncsi, nem én kaptam el a tagot. - támaszkodom meg a billiárdasztalon mellette, már ha ottvan még, és meghúzom a sörömet - Pedig próbáltam kilincselni Vincentnél. - ez tény. Az a tag még mindig egy seggfej, és még most.. ennyi idő után se csípi a képemet. Pedig jó lett volna az orra alá dörgölni a kiterített holttestet. Mégis... most Ő nyert!
Mint mindig...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Szomb. Nov. 26, 2016 10:54 am

Biztosan kitértek volna a hitükből az olyan apáca-félék a reptéren, mint amilyen az a régenvolt erkölcsi maszlaggal bíró némber azokon a kibaszott összejöveteleken, de hol érdekelt ez engem? Lefostam, ki mit gondolt, ameddig a most számban járó fickónak és nekem is jó volt.

Az arcomon terpesztő vigyor szélesedett az újabb csók után, az ígéret pedig, hogy elmegyünk mi még, csak arra késztetett, hogy a szemeim lassan tapogassák le a már jól ismert testet, ami most kurvára el volt rejtve a ruhák alatt és ez az egyetlen, ami nem tetszett.

Nevil... Ha tudnám, hogy mivel érte azt el Sadiknál, hogy folyton kirántsa a szarból azt a pelenkás, majd harminc éves seggét, akkor biztosan tettem volna róla, hogy soha többé ne forduljon elő. Persze, tisztában voltam azzal, hogy ahogy nekem is David volt a minden, úgy Gabe-nek is fontos volt Nev. Egyszer ez lesz a veszte - sóhajtottam egy nagyot, mialatt figyeltem a távolodó alakját.

- Már megint mibe nyúlt bele Turner?- intéztem hozzá a szavait, de a sört, na azt sosem utasítottam vissza, a kezem már nyúlt is érte. Az a kezdeti egy korty pedig gyorsan tűnt el a számban, le a torkomon. A seggem felcsúszott az asztal faélére, a sört viszont el nem engedtem a kezemből.

- Ha teljesen be is költöznél se lenne sokkal több cucc itt - mosolyodtam el csak, de jól tudtam. Mindezzel kurvára a szomorú valóságot mondtam el. Nagyjából a dolgai elfértek volna egy nyomorult bőröndben is a folyamatos futástól. Az Eagle-ök meg amúgy is szinte mindig nála voltak. - Van elég hely itt, akár külön ágyon is aludhatsz - vigyorogtam rá hirtelen, de persze ez a lehetőség kizárva.

Komolyabb téma. Az OK, amiért Atlantába száműzött a főnök. Egy fanyar arckifejezés, aztán a padló fixírozása, ennyi telt csak tőlem rövid ideig, de aztán megint megkóstoltam a sört. Ugyanolyan íze volt.

- Nem szereti Vinnie, ha mások helyette dolgoznak. Ő akar elintézni minden problémát, és ez nem új hóbort nála - néztem fel Sadik szemeibe, és ja. Vincent kiérdemelné azt a kurva Nobel-békedíjat, ha nem gyilkolna néha. Sokszor. Relatíve gyakran. Ahogy azt is tudtam, hogy Gabriel-nek nem kenyere az öldöklés, és bőven elég volt, hogy egy fickó vért ont értem állandóan. Ahogy még mindig tisztában voltam, hogy ez a két fickó még csak véletlenül sem pacsizna le soha az életben. Még értem sem. Beletúrtam a hajamba, jobb oldalról elkotortam annak tömegét, a bal vállamon áthúzva azt.

- De azért csak nem unatkoztál nélkülem?! - újra egy mosoly az előző komolyság után. - Mondjuk én sem odaát - jutott eszembe valami, lekászálódtam az asztalról, otthagyva Gabe mellett a filcre rakva a sörömet is, csak hogy elmásszak a táskámért. Azt felkaptam, és ahogy visszaértem Sadik mellé, lepakoltam az előbb felmelegített peremre azt. Nem volt benne sok minden, de Gabe-nek hoztam valamit. Nem csak neki.

- Még mindig nem rajongsz a felesleges ajándékokért?
- néztem fel hirtelen vigyorral a képemen az arcára, szemeibe, nem nyitva még ki a táskát.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Csüt. Dec. 01, 2016 12:48 am

- Csak a szokásos.. - magyarázom neki még a hűtő fele - Folyton olyan szukákat szed föl, akiket nemkéne. - csapódik a hűtő, nyújtom át a sört. - Sosem javul... - a szemeibe. De ugye nem Nevilről fogunk beszélni??

Téma lezárva, érdekesebb történet. És merthogy csak épp most esett be, a következő szavai vigyorra késztetnek.

- Na miaz.. máris találtál mást aki bemelegítene?? - és vigyorgok. Egyenest a szemeibe, aztán hirtelen döntésből lököm el magam az asztaltól és férkőzök be vele szembe, be a lábai közé.

- Vigyázz, mert ezt még felhívásnak veszem.. - a szemeim a szemei közt kajtatnak, de soha nem gondoltam volna... Soha ebben a büdös életben, hogy valaha akár egy percig is elgondolkozzak rajta. Letelepedni?? Egy nő mellett..??
De Rita más volt. A múlt és a jelen egyben, és valahogy el tudtam volna képzelni, hogy ő lesz a jövő is.
Most...

Hirtelen a váltás, csakmert a téma megköveteli. Vincent... Az a név, amit a legjobban rühellek Rita életében, pedig régen... Régen a tag nem volt ekkora seggfej.
Mind változunk...

Csak valahogy mellette telepedek le, megint.. aztán jön a szentbeszéd. Szűkre fogalmazva, és a lényeges pontokat diszkréten kihagyva, de nem célom egy újabb veszekedés.
Volt már ebből pár.

- Igen-igen.. tudom... Mondtad. - vissza fel, a szemeibe, de ez nem jelenti azt, hogy én is meghajtom a fejem. - Attól még dühít. - csak az orrom alatt motyogom, talán semmit nem hall belőle, és igazából... Nem is igazán bánnám ha nem hallja meg.
Ellököm magam az asztaltól, pont akkor amikor ő is leugrik, és a hirtelen jött szöveg, egyöntetű mosolyra gerjeszt.

- Te készülsz valamire.. - és a szemeim egyetlen gyanakvó csíkká torzulnak össze, de közben én is a filcre tolom a söröm. Hogy kíváncsi vagyok e? Rá!? Mikor ne lennék! És a hirtelen beugró újabb szó:"ajándék", egy pillanat alatt tesz egyértelművé mindent.

Megforgatom a szemeimet, de egy percig se hagyom abba a vigyorgást. Képtelen lennék, és ahogy összedörzsölöm a tenyereimet, asszem készen állok bármi pokolira...

Asszem...

- Elő vele!

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Csüt. Dec. 01, 2016 11:13 am

Nem csak Gabe-et, hanem saját magát is megöleti az a kis gyökér, de Nevillel nem foglalkoztam többet. Amilyen balszerencsém van és lesz, úgyis látni fogom még őt. Nem túl ritkán, ami miatt már most a legszívesebben egy kanál vízben megfojtottam volna. Na ja, amilyen nekem Sadik öccse, ugyanolyan volt Gabe-nek Vincent. Karma. Asszem.

Ahogy Sadik mozdult, úgy a combjaim is, a kezem meg csak lassú ritmusban csúszott fel a hasán a nadrágja derekától egészen a mellkasáig. Ha már ott volt előttem, letapogattam. Csak egy kósza vigyorral fogadtam a szavait. Még mindig tudott faszságokat mondani.

- Csak egy ötlet volt. Nem kellene sokat utazni érted, vagy neked értem
- kacsintottam rá. Való igaz. Sokkal könnyebb lenne, ha csak hazaesnék, aztán meg neki. De valahogy egyből bekapcsolt a frász-jelzőm is. Hogy én bárkivel is együtt lakjak? Soha, senki nem viselt el sok ideig David-en kívül.

Vincent említésére Gabe változott és el is távolodott. Felsóhajtottam. Gyűlöltem a helyzetet, és ahogy a mellettem álló fickó beszélni kezdett, a kezem megint megtalálta őt. Úgy látszik, ma "taperoljuk le Gabe-et" napot tartok. Szuper!
Mondanom kellett volna valamit erre az egészre, mégsem tettem. Ha tehetném, Gabe elé pakolnám azokat az embereket, akiket kinyírhatna miattam, de egyrészt a franc akart megint egy Toretto-féle dologba belekeveredni, másrészről tényleg nem akartam volna, hogy Gabe is ugyanolyan sáros legyen, mint Vincent. Ameddig Sadiknak volt lelkiismerete, és meg is bánt bizonyos dolgokat, addig Vincent?! Nos.. ő a ringben, az üzletben élte ki ezen érzelmeit és nem mondom azt, hogy sokszor láttam volna ténylegesen megzuhanni őt az évek során.

Mindenki másként rendezi a problémáit. Újabb váltás, és ahogy reagál, vigyorgásra késztet. Már kezemben a táska, de egy újabb korty sörért nyúlok, mielőtt kibontanám az "ajándékát". Na meg az enyémet. Oké, közös.

- Nyugi, nem Moby Dick-et kapsz - nyaltam meg a számat, és mialatt őt néztem, a kezem után csúszott is a cipzár. Azt én fogok - a gondolatra a hideg is kirázott. Imádni fogom, már most tudom. Amit a kezem a táskában megfogott. Jól tudtam, tetszeni fog neki, és nem is húztam az időt. Előszedtem, hogy aztán a két ujjam közt tartva mutassam meg Gabe-nek azt az apró, de annál tetszetősebb darabot. Csipke. És csak alig takaró, teljesen átlátszó fehérnemű szemezett Sadikkal. - Van hozzá melltartó is - szóltam csak ennyit, kíváncsian nézve magam mellett Gabe arcát. De megvolt a tervem ezekkel a cuccokkal.

Volt neki külön is valami... Amiért széfet is kellett feltörnöm és imádtam. Dave büszke lett volna rám azokért a dolgokért, amiket csináltam Atlantában. Nem voltam elveszett, na. És különben is a fiúk nélkül valamit kellett kezdenem magammal. Gabe, Vincent.. Leo. Gondoskodtam arról, hogy emlékezetes legyen a kiruccanásom. Nekik is.

A büdös picsába! Ridnek elfelejtettem hozni egy autót. De minimum valami kipufogócsövet kellett volna beszereznem. A francba is!
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Hétf. Dec. 05, 2016 5:26 pm

A kezét figyelem. Ahogy lassan csúszik fel a hasamon... Begerjeszt. Csak aztán fel a szemeibe.

- JÓ érvek.  - de csak egy mosoly, és a szemeiben ragadok.
Hogy gondolkodtam e már rajta?? Magányos.. hosszú éjszakákon, itt benn.. egyedül, mikor mindenhonnan az ő illata szivárgott.
Megesett...
De még mindig nem tudom képes lennék e így élni.

Nem is kell sokat töprengenem ezen, mert a téma vált, vele a hangulat. Vincent nem az az ember aki tovább gyűrűzné a hallottakat ezért vissza alaphelyzetbe, és kiadom a véleményemet.
De most nem lesz vita belőle.. Ami megnyugtat, de hamar jön is a másik meglepetés.
Ajándék?? Nehogymáár!
És DE!
Egyértelművé teszi az egészet, én meg még mindig vigyorgok, képtelen vagyok hogy letegyem, és megadom magam a női eszközöknek.
Párszor már nembántam meg.

Éééés MOSTSE!
A szó "Moby Dick" valahogy elszáguld a fülem mellett, pedig ESKÜ! Frappáns válaszom volt rá. A cucc viszont a kezeiben, csak alig néhány pillanat amit a szemem a látványnak enged, aztán vissza a szemeibe. Hosszú mosoly csúszik ki a fejemen.

- Az első ajándék ami igazán.. TETSZIK! - és magas a hangsúly, vele a hangerő is, de csak azért nem kapom ki a kezéből és esek neki, mert van.. Önuralmam? Na az nemsok, pláne a közelében, de inkább mondjuk úgy hogy élek-halok a folytatásért!

- És.. mikor mehet a tesztüzem!??  - fél szemöldököm a levegőben, felhívás keringőre?? Olyasmi... Akár most AZONNAL képes lennék lecsekkolni azt az.. izét, még ha jobban is érdekel ami benne van!
Mocsok hosszú volt az az egy hónap...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Hétf. Dec. 05, 2016 11:58 pm

Sosem voltam az erőltetés híve. És kibaszottul nem volt itt az ideje annak, hogy ilyen szinten akár Sadik, akár én elköteleződjünk. Elég volt az, hogy bőszen pótolgattuk az elmúlt, kimaradt kurva sok évet. Nem kellett, hogy megboruljon ez az egész holmi szar ötlettel. Igen, hirtelen ötlet volt, és örültem annak, hogy nem mentünk fejjel a falnak összeköltözve, kéz a kézben. Még a hideg is kirázott. Nagyon, nagyon korai lett volna a francba is!

Megköszörültem a torkomat a szavaira, és ha már nem nézte azt, ami az ujjaim közt landolt, lepakoltam, vissza a táskába egy szolid vigyor kíséretében. És tetszett neki! Igaz, nem gondolkodtam túl sokat a választáson. A rózsaszín szőrös vacak és a lila holleanyó jelmez mellett ez a csipke labdába sem rúghatott. Persze az abnormális és gusztustalan cuccok versenyén. Épp ellenkezőleg! Imádtam. Még akkor is, amikor a szett felső részét felpróbáltam az eladó előtt, aki csak bámult ki a fejéből.

- Szóval tetsziiiik - nyújtottam el alig az utóbbi szót, de csak azért, hogy csípőmmel az asztalnak támaszkodjak, szembefordulva Gabe-bel.

- Megvan már, hogy hogy és mit szeretnék vele... előtted. Vagyis nem ma
- lestem fel a szemeibe, megnyaltam a számat is. - És különben is.. ma túl heves leszel, amikor eljutunk addig. Nem biztos, hogy túlélné az akciónkat ez a szar - gondolkodtam el, mert hát ja! Ezt akartam, és tudtam, hogy az elmúlt harminc napot ő is megsínylette. Tényleg körvonalazódott a fejemben egy terv.. Vinnie-nél voltak VIP szobák.. és nekem meg éppenséggel járt olykor szünet, amikor nem a nyomorék és pénzéhes, szomjas vendégekkel kellett egy légtérben lenni. Egyszer tud nélkülözni egy órára, nem igaz?

A kezem újra a táskában matatott, előszedve egy flancos üveget, amiben a barna löttyöt egy fehér címke fedte el félig 1926 felirattal.

- Ez pedig csak a tied
- a több, mint ötvenezer dollárt érő whisky szinte büszkén feszült az üvegének. Az pedig.. hogy hogy szereztem... Nos, ugyanazzal a technikával, amivel Vinnie-nek és Leo-nak is hoztam valamit. És imádtam azokat az egyedül töltött pillanatokat. Az adrenalint, hogy vajon lebukom-e. De David jobb tanár volt.. Sokkal!

// Bocsi, hogy írtam még most Wink //
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Kedd. Dec. 06, 2016 12:57 am



- Khm.. valami olyasmi... - szándékosan köszörülök torkot a szövegére, de hamar jön a lelohasztó elképzelés, amiii... hát valljuk be, nem is olyan hülye ötlet.
Nagyot sóhajtok, és egyetértőn biccentek a szavaira.

- Mondasz valamit...  - de az a kitörölhetetlen mosoly egy percig sem hagyja el a fejemet, miközben az asztalnak dőlök. Még akkor sem csinálok semmi mást, amikor megint halászni kezd, és most, valami olyanforma kerül elő, ami nem szerepel a tiltólistán!
Remélem...

De hogy mégis, MIAZ!!!

Első körben megtorpanok, mert először azthiszem hülyére vesz. De nem... őszinteség virít a szemeiben, ugyanaz az őszinteség, ami mindig, és amit annyira és kitörölhetetlenül szeretek, csak aztán vissza az üvegre.

- Ezzzz... az amire gondolok!?? - hülye kérdés. Mert éppenséggel lehetne akár motorolaj is, de ahogy érte nyúlok, és HA.. elengedi, megforgatom a kezeim közt az üveget.
Széles vigyor köszön fel a fejemen.

- Egyszer tényleg el kell mondanod hol mindenhol jártál! - és vissza az üvegre.

- Komolyan mondom egy ilyen, kár... belém.. - akadok meg - Miért nem viszed inkább a vénembernek?? - és vissza a szemeibe. - Ő legalább tényleg értékelné. - és az a mély mosoly. Az az állandó és letörölhetetlen amikor tisztán, és biztos lehet benne hogy csak szívatásból hergelem, de mindettől függetlenül... Értékelem a hozzáértést.
Most tényleg meglepett...



// Smile //

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Szer. Dec. 07, 2016 6:48 pm

Ahogy Gabe az üvegért nyúlt, könnyedén engedtem el azt, hogy megnézze alaposan. Jó érzés volt látni azt, amit az arca tükrözött, és ez az egy pillanat minden addigi, egy hónapnyi nélkülözést megért. Hát még azt, ahogy megszereztem. Jack egy igazi seggfej volt, aki még csak a baszd megekből sem értett.

- Egy 1926-os whisky, igen – vigyorogtam fel hirtelen Gabe szemeibe a Macallan márkájú löttyöt figyelve felváltva a fickó arcával. Volt, amiben nem ismertem lehetetlent és ha már mindenki az én szarjaimat kell, hogy elviselje és túlélje, akkor ennyit igazán megtehettem életem férfiaiért. Nem igaz?

- Tudni fogsz mindenről, Gabe – a vigyor újult erővel feszített az arcomon, és ja. Nem igazán titkoltam semmit sem, főleg nem előle. Oké, voltak részletek.. Még Eddie-ről, amit nem kellett tudnia. És voltak olyan napok, még kurva régen, amiről ha nyúznának se beszélnék. Volt egy kis tartásom. Na jó! Kibaszottul hasonlított a kurva Mount Everest-re.

De aztán váltás.. És ahogy megint Vincent a téma nála, csak megforgattam a szemeimet. Ne már! Ne bassz fel, ne bassz fel! – mantráztam hirtelen magamban, és az a vigyor sem tudott meggyőzni. Úgy gyűlöli Vinnie-t, mint macska az esőt. Oké, lehet, hogy nem teljes utálat, de most akkor sem voltam hajlandó kurva pipa lenni ezért rá. Elléptem mellőle és az asztaltól is, de csak annyira, hogy a tenyeremmel egy kicsit, fájdalommentesen a hasára csapjak büntetésképp. De már el is csusszantam előle, nehogy hozzám érhessen válaszként. Megvolt a tervem!

- Ne szívass már! Neki mást hoztam. Érd be ennyivel, Sadik, és ne húzz fel!Legalábbis ne így! - ha eleinte komolyabb és hirtelenebb is voltam, a végére már megint a széles mosoly jelezte, hogy most kurvára nem elbaszható a kedvem.

Megfordulva az ajtó irányába indultam, és anélkül, hogy hátranéztem volna, figyel-e (amiben biztos voltam, már ha az az üveg whisky nem volt dögösebb nálam), ujjaim a felsőm alá siklottak, hogy egy laza mozdulattal leszedjem magamról, becsukva a bejárati ajtót is, már szembe fordultam vele, vissza Gabe felé, kezemben tartva az anyagot.

- Most elmászok zuhany alá – jelentettem be a nyilvánvalót, tovább vetkőzve.. Pontosabban visszaléptem Sadik elé, az asztal mellé, nagyjából fél méternyi távolságra egymástól. Megváltam a nadrágtól és a zoknitól is, mialatt végig Gabe arcát figyeltem. Ahogy már csak a bugyi-melltartó kombó volt rajtam, megkerültem őt, hogy irányba rakjam magam.  Az ajtót nyitva hagyva léptem be a helyiségbe, lepakolva a leszedett ruháimat a szennyestartóba. A zuhanykabin volt elég nagy ahhoz, ha ő is csatlakozni kívánt... A fehérnemű kombó egyelőre maradt, csak egy gumiért nyúltam, hogy a hajamat feltornyozzam, mintha valami elbaszott gésa lennék. Igazából ment volna egyedül is a zuhanyzás, egészen nagylány voltam már, ha inkább odakint maradt volna Gabe.

(igyekszem nem ódákat zengeni a reagjaimban a jövőben xDDD )
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Kedd. Jan. 03, 2017 10:12 pm

A szavai csak valami jótékony ködön túl csengenek vissza, de... tudom één.. ismerem én a cuccot, csak.. soha a büdös életbe nem kerültünk mi ilyen közel. Mármint a lötty és én, mindig csak egy múzeumi darab, egy olyan távoli világ szülötte volt, mint mondjuk egy Dubai-i nyaralás álomképbe illő elmélete, egy olyan hely, ahová soha a tetves életbe nem jutunk el.
És nem a pénz az elsődleges indok...

- Köszönöm... - súgom nyílt tekintettel a szemeibe, mert tényleg így volt. Hálás voltam érte. Hálás amiért tudja ki vagyok, és hálás amiért ő volt ebben a büdös életben az egyetlen, aki valaha is észrevett. Ez sokmindennél többet jelentett...

Perszeeeeeeee... azért nem annyira hogy kihagyjam a következő ziccert, és amikor reagált, muszáj volt teli torokból nevetnem.

- Nem.. tényleg kösz... - landol az üveg a sör mellett a filcen, isten őriz hogy valami baja essen, és még mindig vigyorgok, amikor elvonja a figyelmem.
Mindig sikerül neki.

Hullik a cucc, a szavai egyértelműsítik a helyzetet, én meg még mindig ott állok. Még akkor is amikor közelebb jön, szemeim letapogatják a műveletet, minden egyes mozzanatát és tudom mit vár tőlem. Pont azt amit én is tenni akarok, mégis élvezem az elhúzott pillanatot. Szemeim magukba falják a jelenetet.
Egész addig figyelem amíg eltűnik az ajtó mögött, és csak akkor vonul ki az a boldogsággal teli mosolyom. Jóóó, hogy végre ittvan. Most érzem csak igazán.

A póló még előtte landol a földön, mielőtt belépnék. Alig néhány másodperccel a kabát után, a gatya és a többi - talán - már az előttem felcsapó gőzben, és az idő minden egyes percében az ő hátát figyelem, ahogy a lezúduló víz egyre csak nyaldossa azt az annyira imádott hevülő bőrt.
Én voltam a második akit az érzés felhevített.
Mégsem csak ezért húztam el - már ha becsukta - az előttem álló ajtót, és léptem be mögé.
...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Szer. Jan. 04, 2017 9:03 pm

Már a mosdóban, a tükörképemet nézve elmosolyodtam. Hogy tetszett az a nevetés Gabe-től, te jó ég! Megengedtem a csapot, hogy mire bemászom a víz alá, forróság vegyen körül. Megváltam a maradék két ruhadarabtól is, amilyen gyorsan csak tudtam, azokat is bedobva a tartóba.

A következő pillanatban már a kabin ajtaja csusszant a helyére, én meg a csobogó hőségbe, és valahogy megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül. Nem mozdultam meg, ahhoz túl jól esett a körém gyűlő pára, mialatt hagytam, hogy a víz a mellkasomon, hasamon és a lábaimon csorogjon végig. Atlantában a zuhanyzás is egész magányos dolog volt, így azért erősen reménykedtem abban, hogy most nem ugyanazt a szaros szeánszot kellett végigcsinálnom - egyedül.

A kabin ajtaja ismét elmozdult, viszont én maradtam ugyanúgy, háttal a belépő férfinek. Egyelőre. Két kibaszott hosszú másodpercig, amit az követett, hogy a talpaimon száznyolcvan fokos fordulatot véve fordultam felé víztől nedves testtel, és a szemeim már tapogatták is végig azt az ismerős testet. Újra.

Kibaszottul hiányzott! És nem csak a teste. Inasabb, izmosabb és gusztább lett, mint amilyen évekkel korábban volt. És már akkor is tetszett.

Hirtelen vigyorral néztem fel az arcába - amiből már sejthette, hogy valamire készülök -, majd a kezemben meggyűlő vizet "spricceltem" a nyakára, kulcscsont környékére az ujjaimról. Azért nem voltam akkora barom, hogy sokkolni akarjam az arcába öntött faszsággal. Mielőtt még bosszút állhatott volna - amit úgyis fog, ebben biztos voltam -, már húztam is magamhoz, nem bevárva azt, hogy ő kapjon le.

- Legközelebb jössz velem Atlantába - néztem bele közelről a szemeibe. Éreznem kellett, és a szám a szövegelésem után kíméletlenül tapadt Gabe-ére, mialatt lábujjhegyre álltam. Pont tökéletes volt a magasságkülönbség köztünk. Hozzásimultam a testéhez, megkapaszkodva a felkarjaiban.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Hétf. Jan. 09, 2017 3:28 am

Tudtam hogy tudja hogy ottvagyok. Éreztem. És a tudatos tétlenség méginkább felhevített.

Egy csók landolt a nyakán, hátulról, eszemben nem volt hogy magam felé húzzam, pedig.. Pedig.
Amikor fordult, a szemeim beleragadtak a szemeibe. Még akkor is, amikor az övé viszont elkalandozott, és amint megint az enyém, az a szemeiben feltörő vigyor, gyanakvó keskeny csíkká húzta az enyémeket.
De nem kellett megszólalnom. Nem is tudtam volna, ahogy két tenyerem simult fel két oldalt a derekán, csak lassan és óvatosan, az ujjaim alatt érezve minden ismerős régi heget, minden ismerős domborulatot, amikor befutott az a hirtelen 'vízözön' és máris vigyorba húzta a fejemet.
De nemsok időm volt..
Ő volt az aki lépett, és bár a szöveg még folyt belőle, én csak vigyorogni tudtam, de utána nem kegyelmezett.
A karjaim kíméletlenül fonták körbe, nem vadul és ellentmondást nem tűrően, de szilárdan és célratörően, ahogy egyre inkább átadtam magam, beleszorítva mindent abba az elsöprő és követelő csókba.
Pokolian hiányzott...
Már évek óta, és az utóbbi pár hónap megtanított arra hogy soha többé ne engedjem el.
Talán Nevilnek tényleg igaza volt. Talány tényleg elvesztem...
De most rohadtul nem tudtam bánni....

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Hétf. Jan. 09, 2017 10:04 pm

Először a csókba, aztán a bőrömön felfutó kezének érintésébe borzongtam bele. Jól esett, de még mennyire, hogy jól. Feszültté tett a közelsége. Az, ahogy hozzám ért, az, ahogy rám nézett és ahogy mozdult ő is, amikor magamhoz vontam.
Eleinte nem ennyire durván kívántam volna a csókot. Nem akartam csak erre koncentrálni, de ahogy a testem belesimult az ölelésébe, a karjaim pedig felfutottak a vállain át a nyaka köré, már nem óvatoskodtam.

Az elmúlt egy hónapnyi nélkülözést nem viseltem jól, ezért is engedtem el teljesen magam és ha nem is kapkodtam, elmélyítettem a csókot, amennyire csak lehetett, mialatt a forró víz zubogott le rám, és ezáltal Gabe-re is már. Ösztönösen mozgattam meg kicsit a csípőmet a fickó testéhez préselődve, amire persze én voltam az, aki felnyögött. Lehet, hogy ő is, ebben nem voltam biztos.

Nem tudom, mikor, és hogy, de levegőért kapva szakítottam meg a csókot, de el nem húzódtam tőle, helyette csak belenéztem a szemeibe, és ott is maradt a pillantásom. Az ujjaim a bőrén simítottak végig a nyakán, amit meg kellett kóstolnom. Ezért is egy sürgető mosollyal hajoltam el az arcától, hogy végighúzzam a nyelvem a nyakán, aztán hosszan csókoltam meg a vállát, rövid csókkal zárva le a sort a kulcscsontján.

Újra a szemeit figyeltem, és ha engedett, csak egy lépést hátráltam vele, őt is húzva magammal, hogy a hátam, az ő kezei a zuhanykabin falát érhessék el. A pára kezdett megtelepedni köztünk, de baromira nem érdekelt. Csak és kizárólag Sadik kötötte le minden pillanatomat.  El nem véve Gabe-ről a pillantásomat kinyúltam a tusfürdőért, a fehér masszát felhabosítottam a kezeimben, és a férfi mellkasára simítottam a habos kezemet, kitapogatva a bőrét lassan, élvezettel. Komótos mozdulatokkal indultam el a hasa felé is, ha nem ellenkezett. Majd megvesztem, hogy lejjebb is simítsam, fogjam az ujjaim közt, de tartottam magam.

Még ha csak egy hajszálon is múlt, hogy ne azonnal csússzak térdre előtte és mutassam meg neki, mennyire kibaszott hosszú egy hónapom volt. Szenvedtem.. De minden pillanatát élveztem vele.

A büdös picsába is!
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Kedd. Jan. 31, 2017 2:53 pm

Dörgölőzött... Határozottan éreztem, és muszáj voltam belevigyorogni abba a csókba. De nem hagyott nekem sok időt, és amikor NYÖG!
A kezeim megremegnek a testét ölelve, és már falnám, egyre inkább vagy erőteljesebben, amikor ő az aki elszakít, és csak bámul bele a szemeimbe.
Nem megyek ellene.. még... Tudom hogy valamire készül, és ha Rita akar valamit...
Az ujjai a bőrömön a víz zubogása alatt siklanak végig, de aztán jön a NYELVE!
Muszáj nyelnem, ahogy végre újra érzem és tíz körmöm belekap az oldalán a bőrébe.
A víz csak zuhog.. de nem érdekel, az illata töményen dühöng a hőségben, újabb csókok.. nyelnem kell, megint, és amikor húzni kezd, szemernyi ellenállás nélkül követem.

Rég volt utoljára hogy bárki is ennyire képes lett volna uralni...
Mégis.. neki hagyom. És még ma sem tudom megmondani hogy a fenébe is képes erre.

Még mindig.. minden ellenállás nélkül figyelem ahogy oldalra nyúl. Habzik az a cucc a kezében.. felkeni a mellkasomon, de én még mindig csak a csípőjére markolva a szemeit bámulom. Az arcának minden rezdülését.. ahogy száguldóba vált a lélegzete, ahogy önmagát hergeli... Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele..
És akkor indul le a hasamon..

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Kedd. Jan. 31, 2017 11:29 pm

Tudtam, hogy néz. Nem azt, amit csináltam, hanem engem, és ezért is volt csak egészen lassú ritmusú simítás az, ahogy a bőrén csúszott végig a kezem akadálytalanul. Felsóhajtottam, aztán utána hirtelen még egyszer.
Imádtam, hogy fog, hogy tart, mert csak egyetlen másodperc kellett volna, egy, és már el is tűntem volna a szeme elől, de csak hogy lentről figyeljem őt.
Kínzó mosoly feszített az arcomon, és csak saját magamat gyötörtem ezzel. Ő kurvára élvezte a helyzetet. Hát hogy a picsába ne csak vele foglalkoztam volna? Egy kurva hónapot kellett apácaéletet élnem nélküle! Egy kibaszott teljes hónapot.
A habot már rég lemosta a kezemről a víz, és a kezdeti tisztítást már el is feledve újra és újra csak a pucér bőrén simítottam végig a hasán.. az alhasán, amire megmozdultam előtte. Sürgetően néztem a szemeibe, és a kezem csak csúszott. Centiről centire, lentebb és lentebb, és mielőtt még elérte volna a férfiasságát, közelebb hajoltam hozzá, de meg nem csókoltam. Ott, a szája felett szívtam mélyen a tüdőmbe a levegőt, hogy a mellkasom, a melleim már a mellkasának nyomódtak, és valahogy a korábbi mosoly.. már rég eltűnt a képemről.
Már csak őt akartam. Mindennél jobban és MOST!
Ezért sem bírva magammal rátapadt a szám Gabe-ére, és úgy faltam, mintha legalább.. de bassza meg, tényleg rég volt már! Éééés ebben a pillanatban kúszott lentebb a kezem, hogy kettőnk közé nyúlva előbb az ujjaim simítsanak végig lassan a farkán, hogy aztán az ujjaim körülfonják végre. Megőrültem érte.. még mindig.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Szer. Feb. 01, 2017 6:01 pm

Ingerelt.. Minden egyes percben, és jól tudtam hogy direkt csinálja. Játszik velem.. Nem is ő lenne ha nem lépkedne az idegszálaimon, mégis minden egyes percét élveztem vele. Élveztem ahogy erőteljes hattyúként lépked a határaimon...
És amikor rámkap!
Ha lehet most méginkább nekiduráltam magam, pláne ahogy a keze is játékba kezdett, már veszett az erő, veszett a szándék, vele az akarat, és már magam se figyeltem oda ahogy egyre csak tolom amíg a háta nem csapódik a zuhany alatt a falon.
Csak kellő intenzitással fontam fel rá a testemet.
És csak utána.. szinte hosszú percekkel később most én voltam az aki eltép, és sűrű lélegzettel húztam a szemeibe.

- Ez már pokolian hiányzott.. - és egy kóbor vigyor.. de ennyi volt, amíg a sóvárgás engedett, már vetettem is újra rá magam, kezeim csúszva le a csempe szorításában a fenekére és élesen belemarva az ujjaim, szinte egyszerre a hévvel megemeltem.

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Csüt. Feb. 02, 2017 12:16 am

A hideg csempe és a forró víz érzésétől totálisan elvesztem már, és akkor Gabe-ről még egy kurva szó sem esett. Ahogy a teste az enyémnek préselődött, csak elfojtott nyögés szakadt fel belőlem. Lassú remegés futott végig rajtam, de nem azért, mert fáztam volna. A nagy francokat! Olyan forróság tépte szét az ölemet, amire még az a nyomorult víz sem volt képes, csakis Gabe.

A kezem el nem engedte őt, ingereltem minden pillanatban, ahogy előttem feszített és még akkor is őt éreztem a tenyeremben, amikor eltépte magát a csókból, és ha tehettem volna, akkor felnevettem volna, de baszottul nem volt itt az ideje. A fejem már teljesen máshol járt, és ezért is koppant neki a hideg csempének, akaratlanul is nyögve fel ismét a szavakra, amiket mondott. Valahonnan messziről, távolian lüktetett végig bennem minden egyes kimondott szó.

Nem válaszoltam. Nem volt miért. Tudta, hogy nekem is hiányzott. Most tapasztalta meg.

Az eddig felkarját fogó kezem a nyakáig kúszott fel végigsúrolva a bőrét, bele is túrtam a hajába az ujjaimmal a tarkója mentén. Az ujjai marására a szám csúszott meg, de csak hogy az alsó ajkába harapjak és lábaim már engedve neki a derekára fonódtak fel, hátammal dőlve neki annak a kurva hideg csempének.

A másik kezem.. ami eddig őt ingerelte, a farkáról siettetve csúszott végig az ölemen, a combjaim közé vezetve csak az ujjaimat. Másodpercekkel ez előtt még őt fogtam, de most nekem sem csak a víz ránk zúduló forróságára volt szükségem, hanem arra is, hogy nem tökölve sokáig bennem legyen végre. Ehhez pedig csak az a nyomorult víz baszottul nem volt elég.

És még egyszer nyögtem, hogy bassza meg! De csak amiatt, mert egy hónapig csak az ujjaim voltak velem, és most már rohadtul nem volt elég annyi. Ezért is csúszott vissza Sadikra megint a kezem, megmozogva kicsit az ölében, csak hogy a csípőm, a medencém pont ott legyen, ahol akartam őt. És mélyen!
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Hétf. Feb. 06, 2017 11:43 pm

muzzzzsikkkkA

A tarkómra csúszó keze... Imádtam ahogy a hajamba túr! És amikor az emelésben belémharap.. méég erősebben szorítom neki a jeges csempének!
Egyszerűen kicsinál ez a nő! Már sokadszor, mégis az utóbbi eltelt hónapok nélkülözése egyszerre veri a plafonnak a véremet!
Engedelmeskedik és a lábai körbefognak.. Én meg csak méginkább harapom.. csak marom, betelhetetlenül.. a száját akarom.. a vérének dübörgését az ereimben, a hevét az arcomon, és végre.. BELÜL!
És ahogy a keze újra vándorútba kezd, ha nem is látom, érzem.. méginkább felhergel mikor önállósítja magát az ölében.
Ezért nem is tökölök sokat. Tudom mit akar... a következő mozdulat, amikor már újra ottvan a farkamon, és a következő ütemben mélyen beléhatolok. Mélyen és keményen.. Úgy ahogy már nagyon régóta játszott a fejemben, hajtva és üldözve, magányos.. és az illatával teli fűtött éjszakákon.
Egyszerűen megőrjített!
És én nem hagytam neki hogy pihenjen, minden egyes lökésnél a kezeimben, a teste a tempónak engedelmeskedve élvezettel teli feszült meg.
...és én rettentően odavoltam érte!

Piszok egy őrült vagyok hogy egyáltalán elengedtem...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Szer. Feb. 08, 2017 1:30 am

Nem tudtam, hogy mi volt előbb. Az, hogy nyögtem a hevességére, vagy ahogy szűkös, sietős sóhajtás után szívtam párás oxigént a tüdőmbe. Újabb és újabb borzongás futott végig a testemen a váltakozó hőérzetre, de belül olyan forróság árasztott el, hogy aztán felőlem a sarkvidéken is lehettünk volna. Csak a férfire koncentráltam minden porcikámmal, és ahogy végre szabad útja lett, csak kényelmesen feszítettem meg a testem, hogy könnyedén mozduljon, amit egy halk, elkínzott nyögéssel reagáltam le.

A kezem már rohadtul nem kellett közénk, ezért is kapaszkodtam meg benne, az engem tartó alkarján, míg a másik még mindig a nyakán, a hajába markolva maradt, és csak azért nem nyögtem fel minden egyes mozdulatára, mert túlságosan is le voltam foglalva a szájával, hogy csókoljam, a farkával benne és ott érjem, ahol tudtam képtelenül már  a gondolkodásra is. Egyáltalán bármi mást is csinálni azon kívül, hogy elviseljem a lökéseit, és hogy még többet akarjak belőle.

Mégis, hirtelen váltottam, és ahogy már nem bírtam, a fejem a csempének koppant megint, az övé pedig.. A hajába markolva, úgy, hogy ne fájjon neki, csak kicsit elvontam magamtól. Pár centire csak. Hogy nézhessem a szemeit, ha nem hunyta le őket, és egy nyögésbe vesző sóhajtással kéretlen, kéjes vigyor csúszott a képemre, miközben a csípőm is megmozdult csak óvatosan, ha Sadik engedte és nem fogott le teljes mértékben. Imádott megdolgozni, én pedig azt, ahogy hajszolta a testem.

Végül mégsem ficánkoltam az ölében, nem kezdtem mozgatni a csípőmet a csempe és közte, helyette csak meguntam, hogy mégis távol volt, ezért is vontam vissza magamhoz, de ahelyett, hogy újra a száját céloztam volna be, a nyelvem csúszott végig a nyakán a lökései miatt szaggatottan, bele is nyögve a bőrébe, és ha nem is voltam egy baszott kezdő... a nyelvem után a szám tapadt a nyakára, hogy az ajkaim közé szívjam a bőrét. Először csak gyengébben, de nem bírtam gyengéd lenni sokáig. Mint egy baszott kutya, aki megjelöli a területét, de ez volt. Gabe az enyém volt most. És élveztem minden egyes szaros pillanatát. Ha pedig engedni fogja, hogy egy kicsit majd átvegyem az irányítást, és én csússzak a farkán, hát az kurva isten, hogy  rohadtul nem fogja megbánni. Hogy addig? Minden lökése csak még inkább feltüzelt.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Csüt. Feb. 16, 2017 2:32 am

pitty..

A szemeimbe nézett.. A végletekig képes volt hergelni vele, és tudta ezt nagyon jól!
A megjelenő élvezettelteli torzba forduló vigyor újabb nyelésre késztet, de nem hagyom abba. Továbbra is csak hajtom előre, a fenekét tartva a kezeimben, amikor megint mozdul és magához ránt.
Engedelmeskedem...
Felnyögök ahogy a nyakamon jelenik meg a nyelve, és tovább fut a felületen.. és az egyik kezem helyezve a súlyponton a másikat szabaddá teszem, hogy végre élvezettel kapjak rá a melleire.
Belémarok! Vadul, de tengernyi érzéssel, és ahogy a nyelve nem tágít, távfutást játszik a nyakamon, nem engedem tovább, érte kapok, hogy most én legyek az aki a szájába mar.

Megállok. Mélyre merülve benne, a levegőm zihál, vadul kapkod a tüdőmben és mégis csak kínzom.. jórészt önmagam, de közben csak falom és falom, soha nem elég belőle, deee... ha nem változtat pozíciót, kínzó lassúsággal újra megindulok.

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Szomb. Feb. 18, 2017 7:28 pm

Nem szoktam én ilyet csinálni. Kurvára nem, de valami elkapott, és muszáj voltam, ott a nyakán, miközben csak a bőrébe nyögtem bele hangosabban. Ahogy elvonta magát a számtól, csak egy rövid tiltakozó hang csúszott volna ki a számból, ha nem forrasztott volna belém mindent a csókjával.

Engedtem.

Neki mindent és mindig, és tépett, én pedig elmerültem az érzésben, a szám, a nyelvem úgy fordult, hogy a legmélyebb, intenzív csókkal válaszoljak csak neki, csak lassan mozdítva meg a csípőmet a farkán, merthogy nem mozdult. Imádtam, és a legkínzóbb érzés volt mind közül, amikor mélyen, mozdulatlanul várt... Megőrültem ezektől a pillanatoktól, és amikor végre ismét.. a csípője lassú mozgásba kezd, élvezettel teli nyögéssel húzódtam el tőle hátra, egészen a csempének szorítva a fejemet is.

- Engedj le - suttogtam vágyakozva rá, és ha megtette, akkor türelmetlen mosollyal raktam le a talpaimat enyhén remegő lábakkal a zuhanytálcára. Szaggatott, reszketeg sóhaj robbant ki szinte a tüdőmből, de mosolyogtam. És ekkor hajoltam vissza hozzá, hogy megcsókoljam. Komótosan, élvezettel, nem elkapkodva és ráborítva azt a sóvárgást, amit mindig éreztem a közelében. A kezeim már nem kapaszkodtak a nyakát átölelve, helyette végigsimítottam a hasán, a csípőjén, meg is nyalva a számat, ahogy elengedtem az övét a csókból.

Lassan fordultam csak meg, hátammal simulva a mellkasához, és ha még mindig fogott, akkor az egyik kezét előrevezettem a hasamra.. majd óvatos simítással le, egészen a lábaim közé, az ő és a saját ujjaimmal is ingerelve magam. Beharaptam az alsó ajkamat is, vállának döntve a fejemet, miközben kisebb terpeszbe álltam és már hajoltam is előre, mellkasommal a csempének, hogy csak a fenekem érjen Gabe testéhez.

- Gondolom ezt is szereted - tudtam, hogy imádta hátulról, és ezzel nem csak ő volt így. Az eddig kezét fogó kezem közé és közém vándorolt, hogy őt se hagyjam magamra, és az ujjaim már csúsztak is rá a tőlem és a víztől csúszó farkára..
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Szer. Márc. 08, 2017 9:47 pm

Isteni volt... Minden egyes perc vele, és ahogy a régi érzések egyetlen jelenetbe süllyesztve uralták el a fejemet, eljött az idő amikor már csak a vágy dolgozott.
Úgy mozogtam, hogy érezzem. Minden porcikáját, a nyögéseit a bőrömön, a testét.. az ízét a fogaim között, és ahogy összeszorított szemeimen túl a homlokomat az övének döntöm, hirtelen tör be a ködön túl az az épphogy csak elcsípett elfojtott szó.

Nem érezem okát hogy beszéljek.
Csak megállok, a szemeibe nézek, közben fékezve a lélegzetem, de fogom mit akar. Leengedem, lassan.. csak vigyázva amíg talpra áll, a kezeim csak ekkor engedik el, és ahogy megint támad hogy csókot húzzon, engedelmesen, a ritmusában játszik meg a nyelvem.
És csak ekkor teszi meg azt a fordulatot.

Nekem dől, a bőre égeti az enyémet. Hagyom.. ahogy a keze életre kel, már csúszik is az enyém száguldó lélegzettel engedelmesen végig a testén, és amikor betalál...
A lélegzetem csak egy rövid pillanatra akad meg. Csak addig amíg nyelek, és az ujjaim már maguktól is tudják a dolgukat, az övével együtt indulnak meg, tovább hergelve a fejemben tomboló vért.
Imádom!
Azt ahogy rajtam feszül... ahogy szinte szédülésig kerget, ahogy rám bízza magát, és átfutva a hasa körül engedi a kezemet, és amikor előre dől...
A fogaim koccannak az érzésre, és még ha nem is beszélne, jól tudom mit akar, és én megadón hajolok fölé, csak félig suttogva a fülébe.

- Mocskosul.. - de már érezheti is közben ahogy neki engedelmeskedve újra magamra húzom.
A fülébe nyögök.. Hogy rájátszok? Talán... De piszkosul élvezem, és ahogy a hasán átfutó kezem továbbra is szorosan tartja meg, a másikkal a feje mellett támasztva a csempét először csak egész lassan de hajtani kezdem.

Először...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: The homecoming   Hétf. Júl. 24, 2017 7:42 pm

A nélkülözés nem csak azt jelentette, hogy nem keféltek velem, mert dehogynem. De sosem így. Persze az egész el lett baszva azzal, ahogy egyre inkább félrecsúszott minden, amire vágytam, és az utóbbi években minden egyes gyengéd érintést megvetettem. Tegyük tisztába a dolgokat. Azt szerettem, ha fájt, ha kurvára vegyült a vágyba nem is olyan kicsi fájdalom a részemről. Elbaszódtam, de most nem kellett az. Most másra volt szükségem, és ahogy Gabe ujjai és keze a testemet érintette, már attól is teljesen megvesztem. Ha nem a nyögéssel foglalkoztam volna, biztosan belenevettem volna a világba attól az örömtől, amit mellette éreztem.
Ehelyett egy éles légvétellel préseltem tüdőmbe levegőt. Az alhasam enyhén megremegett az érzésre, hogy.. vártam, kurvára vártam arra, hogy megint bennem legyen, és ahogy megérintettem őt, túlságosan is gyorsan... visszacsúszott belém lassan, minden centit kihasználva, én pedig újra felnyögtem, de ebbe már némi nevetés is vegyült arra, amit mondott.
Ki a faszom nevet szex közben? Futott végig az agyamon ez a szaros gondolat, de inkább a kezem csúszott rá Sadik hasamat ölelő alkarjára egy hatalmas nyeléssel megspékelve. Hurrá! Bennem járt a farka és máris behódoltam neki..
Neki bármikor!
A kínzóan lassú mozgás kikészített teljesen, a levegőt egyre nehezebben vettem a párás levegőben, és még ha azt is akartam, hogy rohadtul meg kellene dugnia.. hang nem jött ki a torkomon a nyögésen kívül. Egy pillanatra döntöttem a homlokomat a hideg csempének, ahogy ismét megremegett a farkán a seggem, a combjaim pedig alig bírtak el egy másodpercre, de.. megmozdultam ott, az ágyékán, mégis csak annyira, hogy a felsőtestemet fordíthassam oldalra - már ha engedte és kicsit eltávolodott a hátamról a mellkasával - vállammal támaszkodva neki a kurva hideg csempének.. mire a hideg is kirázott.. de lefostam.
Kapaszkodtam a kezében és eszem ágában sem volt azt mondani neki, hogy gyorsabban, kíméletlenebbül, vagy úgy, hogy fájdalmat okozzon. Nem akartam ezt. Most baromira nem.
Helyette... a szemeibe néztem, ha nem hunyta le azokat, és igyekeztem nem ótvar ribancként minden egyes lökésére felnyögni, ami még mindig egy cseszett vesztes háború volt nekem. Megnyaltam sürgetőn a számat, és ha nem húzódott el tőlem nagyon, akkor a hátrahajoltam hozzá, rátapadva a szájára.. Voltam már ennél sokkal kényelmetlenebb pozícióban is. Ez ment, simán. És csak akkor mozdultam meg a farkán.. csúszva a teljes hosszán, ha engedett mozdulni engem is.
Vissza az elejére Go down
 

The homecoming

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros :: Lakások-