Az előző részek tartalmából...

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Sokadszorra kezdtem el lekapcsolgatni a lámpákat elégedetten a fantázia filmek díszleteihez hasonló helyiségben. Szerettem itt lenni, bár tudtam jól, hogy az egész csak egy lepukkant színház maradéka, elfelejtett holmik, de más tudni és más érezni. Nekem a világot jelentette, pedig még csak nem is volt a saját tulajdonom. Szétnéztem a bérelt stúdióban, a színes lámpák érdekesen és kísértetiesen játszadoztak az árnyékokkal a fal gipsz szobrainak domborulatain. A szalonom neve Sapphire, mégis dominánsabb volt a vörös szín, ami buján és szexin hatott a középkorinak tűnő díszleteken. A magyarázat egyszerű, az anyám hívott kislánykoromban „én kicsi zafíromnak” és ez rajtam maradt mint a kosz. Mióta eljöttem otthonról sokat gondolok rá és hiányzik és bár sosem békélt meg azzal, hogy „telerajzoltattam” magam, ez egyfajta tisztelgés is a részemről felé. Diablo előbújt a szék alól és lustán felém közeledett, majd mellső két mancsával felkapaszkodott a térdeimre, onnan a combjaimra és kinyújtózott. Beletúrtam a fején lévő dús pamacsba és megvakargattam a füle tövét, halk de erőteljes, reszelős dorombolás tört elő a torkából, még a koponyája is belerezget mint a telefonom. *-Ma hamarabb végzünk, az utolsó vendég lemondta az időpontot. Hááát, legalább lemondta, nem kell feleslegesen várnunk rá. Otthon majd kapsz finom tonhalat…mmmm…fincsi halacska, nyami. *Diablo két évvel ezelőtt került hozzám még kölyökként, San Diegoban. Az ottani főnököm hagyta rám, nem halt meg csak lelépett. Fogalmam sincs hol van és mi történt, egy reggelen meglátogatott otthon és a kezembe nyomta Diablot, és ígérte, hogy két-három héten belül hazajön, csak el kell intéznie valamit. Két hónap múlva egy ügyvéd jelentkezett, hogy a szalon már nem az övé és különben is itt valami egészen más nyílik majd az új tulaj döntése alapján. Hiába kérdeztem hol van Jimmy, csak széttárta a kezeit. Akkor egy hosszú és szaftos káromkodás hagyta el amúgy patyolat ajkaim, összeszedtem a cuccaimat, Diablot és pár nap tervezgetés után nekivágtam a világnak; megint. A macskám leszállt rólam és leült az ajtó mellé strázsálni míg nekikezdtem a nap végére beiktatott, elmaradhatatlan lezáró szeánsznak. Egy pohár Habanero az asztalfiókból, mint a mókás zsarufilmekben, Carlos Santana gitárjátéka, én meg ledobtam magam a tetováló székbe. 6 perc húsz másodperc meditálás mielőtt bezárnék.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#2Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Szer. Jan. 04, 2017 10:30 pm

...

- HÉ, DEADMAN! - hallom a háttérből, de kurvára nem érdekel. Meg se mozdulok, csak tartok tovább előre a sötét úton.

- Deadman!! Ville Deadman! - és megint. A kapucni a fejemen, és az esetek többségében ez be is válik. Kevés az ilyen levakarhatatlan gennyedző tetű aki kiszúrja ezt a részletet és még a sötét sikátorok se nyújtanak megváltást. De még mindig nem szólalok meg. Csak megyek, továbbra is a betont bámulva előre, van aki feladja a próbálkozást.

- Úgyis tudom hogy te vagy az, haver! - és már kattog a gép - Csak egy pár fotót.. oké? haver.. - a bőröm alatt viszket, de nem érdekel annyira hogy törődjek vele. Csak tartok tovább előre, biztosan belőve a következő utcasarkot. Azon túl már a dílereké a terep. Ott majd kihagy belőle az a baszott nagy bátorság.

- Hé, Deadman! - és nem adja fel. A villanásokat már a hátamban érzem és muszáj megszívni az orromat. Már a lélegzete sivít a fülemben. - Ne csináld már! Csak pár képet akarok..! TÉNYLEG! - kapja el a vállam, én meg hirtelen torpanok meg. Kirántom a mocskos ujjai közül a karomat, és csak ekkor nézek a rohadt szemeibe.
De nem szólalok meg. Egy kurva szót se szólok. Csak figyelem. A göröngyös ábrázatát, a szemeiből sütő éhes kurválkodást, és azt a kimerítő bűzt amit csak ezek a tetvek engednek keresztbe húzva minden nyugodt pillanatot. Az egész csak egyre rosszabb lesz...

- Na ugye hogy nem fáj.. - és vigyorog - csak pár.. ütős.. kép.. - és villant. És megint. Egyenesen a pofámba bele, a retinám sikítva karcolja a fejemet, és élesedik az elég volt érzés.
És ekkor...

- Takarodj amíg szépen mondom.. - csak néhány.. elcseszett mondat. Csak szavak. Szavak amik a semmibe szállnak, és amik nem változtatnak meg semmi mást. Csak elhangzanak.
A fickó néz.. mintha valami barmot látna. És nem téved sokat. Fogalma sincs róla ki áll előtte. Fogalma sincs róla mire vagyok képes.
A szemeim nem tágítanak. Tisztává teszem a helyzetet, nem kecsegtetem a jópofáskodásnak már évek óta vége, persona non grata... Ezt még Sybille tanította régen.

- Jól van.. jól van, haver... - emeli fel a kezeit védekezve, azok a mocskos ujjak már nem érintenek, mégse engedek a szemeiből.

- Ne szívd mellre, te is ebből élsz, én is ebből élek... haver.. - és az az utolsó villanás keresztbe szedi a fejemet.

- KURVÁRA NEM VAGYOK A HAVEROD!!! - baszom ki a gépet a kezéből, a nyálam fröcsög a szemeibe. A tag lefagy. Elsőre nem tudja bevizeljen e, de aztán utoléri az üveghangú csattanás. Pillanatok alatt belobban a bátorság tüze.

- Mi a kurva anyádat csinálsz, mi!?? VAN RÓLA FOGALMAD MENNYIT ÉR AZ A GÉP!?? - most ő az aki üvölt, de kurvára nem érdekel. A szemem sarkból látom ahogy a hangzavar borzolja a kedélyeket, a távolból egyre több szempár figyel fel.
Kurvára nem lesz ez így jó...

A fickó ahhoz a szarhoz rohan. Nyalogatja, élesztgeti, felemeli a kifüstölt beleket, de engem még mindig nem vett meg.

- Rohadj meg a kurva anyád... - a cucchoz beszél, de nekem címezi. - Ezt tutira leverem rajtatok... - egy cigiért kutatok, kimarom a dobozt a farzsebemből.

- Perelj be.. faszfej. - láng gyullad miután a szálat a számba tolom, és ahogy egyre nagyobb a tömeg, az összesúgó tekintetek, egy random irányba elindulok.
Csak el.. minél előbb ebből a szarfészekből...

És akkor nyitok be egy ajtón...

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Általában valamelyik jól bejáratott bárba megyek a nap végén, oda ahol már ismernek és nem néznek ki csak azért mert egyedül vagyok és nő. Ahol nem akarnak egyből felszedni némi vulgáris utalással a szexre, hanem hagynak békében kiönteni az aznapi lelkem a nem hivatalosan másodállásban pszichoterapeuta pultosnak. Ez olyankor történik amikor nehéz napom volt, kivételesen nagyon hülye kuncsaftokkal, a mai utolsót szerencsére kihagyhatom, így marad a kényelmes ágy ami mellett egész nap görnyedtem, Santana virtuozitása és a Habanerom. Egy korty lassan, melegen csorog le a torkomon, szétáradva az egész testemben, az első pillanatokat imádom a legjobban, amikor még érzem a vérembe áramlást. Egy mély levegő, az ital illata és íze átjárja az orromat, a vékony hajszálerek telítődnek, az arcom minden bizonnyal kipirul. Ejtőzöm, még hátra van három perc és tíz másodperc. Diablo elnyúlik az ajtó előtt, teljesen elfoglalva a helyet. A helyiségben félhomály van, s mivel nem a főúton van az üzlet, még a színes neonfények villódzása sem tolakodik be az üvegen keresztül, csak néhány gyenge lámpa dobja meg a hangulatot. a legtökéletesebb nyugalom ami csak létezhet, de ezt is összebarmolja valaki. Két perc boldogság, csak ennyi hiányzott még a számból, de Santana játékát durva módon megbecsteleníti valaki odakint. Nem túl közel, de ahhoz elég, hogy ne tudjam élvezni a síró gitár hangjait. Felhajtom a rumot és nagy sóhajjal véget vetek az ejtőzésnek, picit dühösen és annál nagyobb lendülettel állok fel az ágyról; ennyit a mai nap nyugalmáról. *-Megint valakit nyúznak. Azt hittem ez békés utca és tessék, nagyobb a banzáj mint a kaszinó negyedben. Mit szólsz ehhez Diablo? *A macskám lustán nyújtózkodik és persze nem tesz hozzá a gondolathoz egy kurta nyávogást sem, mellette ágyút is lehetne durrogtatni, akkor sem mozdulna csak ha én raknám arrébb. Macskák. Különleges jószágok, különleges gazdi is kell hozzájuk. Jimmy nem lett volna jó gazdi.* -Oké, értem. Akkor hazamegyünk és ünnepelünk, kapsz fincsi halacskát én meg rendelek egy huszonkettest.*Hátraindulok a cuccomért, ujjaim rászorulnak a már kiürült pohár falára, másik kezembe gyűjtöm a kabátot és a hosszú szíjjal ellátott táskát, mikor a macskám nagyot nyávog, fúj, egy időben a bejárati ajtó nyíló hangjával, majd egy pillanattal később hangos csörömpölés hallatszik. Kiszáguldozok a hátsó szobából ami tulajdonképpen egy apró fülke függönnyel eltakarva a látogatók elől, lelki szemeim előtt már látom ahogy Diablo „rendet vág” az asztalra pakolt festékes tégelyek között. Szemforgatva megyek ki a legrosszabbtól tartva, mert a hallottakból ítélve még egy váratlan vendéggel is számolnom kell. Diablo, ahogy sejtettem, hiúz nagyságával, felborzolt bundával púpozza a hátát a kis asztalom tetején és néz farkasszemet a szalonba lépő és kétféleképpen füstölgő, Deadman-nek látszó pasival. Nem feltételezem, hogy Las Vegas híressége pont az én szalonomba tervezte a mai estéjét, így azt sem, hogy ő az. *-Hello! Már végeztem, elpakoltam, lelazítottam magam. Gyere vissza holnap. *Nem rakom össze a korábbi hangos mozaikdarabokat a megjelenésével, bár némi halvány sejtelem kezd bennem körvonalazódni. Még ki sem bontakozhat a gyanú a vastag csomagból, mikor a pasi háta mögött egy újabb füstölgő, vörös fejű krapek kezdi ütni a szalon ajtajának üvegtábláját.*
-BE IS PERRELEK A ROHADT ANYÁD! SZÉTVERTED A GÉPEM, A GATYÁDBÓL IS KIFORGATLAK DEADMAN! *S már nyitna is be, másik kezében egy profi fotóscucc roncsait szorongatva. Na nem, ezt már nem hagyom, az én szalonomban nem fognak egymásnak esni. Oké, hogy a helyiség bérelt és a díszlet nagy része is maradék anyag, de a berendezésre ráment a gatyám is, és amit Deadmanen verne le a fickó, az az én gatyám. Az ajtóhoz sietek, menet közben dobom le a földre a kabátot és a táskát, hogy két kézzel nyomjam vissza az ajtót a helyére remélve, hogy rá is tudom majd fordítani a kulcsot. Még a rolót is összehúzom, ezzel kizárva a lesifotóst és csak ezek után áll össze a kép. *-Szép kis bemutatkozás.*Hátrafordulok a már nem csak Deadmannek látszó váratlan vendégem felé, de az ajtót még tartom. Diablo megmozdul, egy tubus a földre pottyan.* -Diablo! _Ne_mozdulj_!*Emelem fel a kezem felé, csak a meglepetés miatt dermed meg.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#4Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Szomb. Jan. 07, 2017 2:31 am

*

- Hát ez meg mi a tököm! - az első gondolat. Vele a szó is ahogy első körben valami felpúpozott, de vinnyogó nercbunda néz rám. Első blikk, de meg is torpanok. Azon tűnődök vajon átharapja e a torkomat, vagy úgy egyáltalán Vegas már ennyire elcseszett, hogy bevezette a szőrös riasztást.
De a második kör...
A háttérből előkerülő másik szempár viszont már jóval kevésbé ijeszt rám.
Egyedi..

Az első kijövő hangok nyíltszínen árulkodnak hogy nem is választottam annyira rosszul. Habár véletlen volt. Az egyetlen világos hely a környéken, ahol lerázhatom azt a szemétládát, de legalábbis nem hozza a nyakamra a tömeget. Mégis.. alig csukom az ajtót a seggem mögött, ütlegelni kezdi az üveget.
Baszd.. MEG!!!

Hirtelen fordulok, ha kell még a fogát is kiverem, de a nő gyorsabb nálam. Csapódik az ajtó, a tetűnek kis híján az orra véres, fordul a kulcs, zakatol a roló.
Az üvöltözés viszont nem áll meg.

- Elintéztem volna. - dünnyögöm, a nő szemeibe nézve, ha ugrana, nincs szükségem újabb hisztis szukára.
Ekkor viszont az oroszlánnn ... vagy miazazizé.. kezd megint működésbe.

- Ez miazisten?? - kezdek el lépkedni, felé, reagál amit reagál, ha támad, meglátjuk melyikünk az erősebb, ha viszont lelép, a kezem az egyik - másik - műanyag izére fonódik.

- Nem kéne ketrecben tartani? - fordulok a lány felé. Már haaa.. tényleg nem ugrik, hisztizik, vagy borul mindjárt kéttérdre, mert ilyen szórakozáshoz most rohadtul nincs kedvem.

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Így van ez, ha az ember lánya félti azt amiért megdolgozott, gyorsabb a halálnál is és kenterbe veri a Sharon Stone által alakított Ellen figurát. *-Ja, biztosan.*meghagyom férfiúi magabiztosságában, de én kételkedem, hogy időben cselekedett volna. Kissé dühös, de ahogy elnézem ez a maszk kezd róla leolvadni és átadja a helyét némi bambulásnak. Vagy elképedésnek amit a macskám látványa okozott. Na igen, Diablo tudattalanul tesz ilyet, valóban óriási egy megszokott méretű macskához képest, ha ezt még tovább növeli azzal, hogy fel is borzolja a hatalmas bundát, akkor kinéz egy kistigrisnek is. *-Ne menj hozzá közelebb.*Intem Deadman-t, most már biztos vagyok abban, hogy nem dublőrrel van dolgom, viszont abból a szempontból, hogy a macskám hogyan viselkedik vele, tök mindegy. Láthatóan utálja, talán a füstölgő cigi miatt, vagy mert túl hangosan érkezett és hurrikánt is hozott magával. Utóbbi még mindig üvölt, most már nekem is.*
-ENGEDJ BE HÜLYE KURVA, SZÉTSZEDEM AZT A FASZLÁDÁT! HOLNAPRA CÍMLAPRA KERÜL!
*Fáj ezt hallanom, mármint a „hülye kurvát”, nagyot sóhajtok, vetek egy mosolyt az érdeklődő de még mindig a döbbenettől letaglózott hívatlan vendégemre, majd előkapom a farzsebemből a telefont, bepötyögöm a 911-et, és lenyúlok az ajtó melletti ablak belső párkányánál tartott baseball ütőmért. Átláthatóra tekerem a rolót és mindkettőt felmutatom a fényképésznek, hogy láthassa akár a kijelzőn lévő számot is. A hívást ugyan még nem indítottam el, de nem sok híja van.* -HA NEM TAKARODSZ EL, EZZEL SZEDLEK KI A GATYÁDBÓL ÉS EZZEL DOBLAK KÓTERBA!*Felmutatom előbb az ütőt, aztán a telefont, mire megkapom az ipse középsőujját egyezményes jelként, de legalább már takarodik. Bólintás, roló vissza, fordulás. *-Ketrecben? Szentségtörés. Ez egy fajtatiszta Main Con macska. Cica, nem vadállat.*Végre csend van, odakint is. Visszadobom a helyére az ütőt, és a telefon is visszacsusszan a helyére hangtalanul. Diablo, az emlegetett fenyegetően tovább borzolja magát és a kedélyeket, de nem ugrik Deadmannek, viszont hátrál és ez nem jó, mert még több tubust ver le az asztalról. Odalépek hozzá és nagy nehézségek árán a karomba veszem ahol megnyugszik picit.* -Oké szépségem, nyugi. Nem bánt a bácsi. *A füle tövét cirógatom és a nyakát ami megnyugtatja, de nem teszem még le. Az italos fiókhoz lépek és újabb rumot öntök magamnak, ennyi izgalom után megérdemlem. Kicsit nehézkes fél kézzel tartani a macskát, a másikkal meg pincért játszani, de megoldom. Deadmannek intek, hogy nézzen körül, mostanában nem fog elmenni. Ha már így alakult szívesen látom, bár mintha árnyéka lenne önmagának. *-Szóval bekergettek ide. Nem volt kedved beszélgetni?*Némi mosollyal vegyítve kérdezem az üldözöttet, azért egy bizonyos ponton túl mókás ahogy képletesen lihegve beszabadult a szalonba. Felhajtom az italt, őt nem kínálom meg, pocsék házigazda vagyok, nem mellesleg én is ki vagyok attól ütve, hogy pont ő, pont ide és pont most, bár az elalélástól messze vagyok. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#6Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Jan. 09, 2017 8:16 pm

Hallom a nőt, de nem a nők fogják megmondani nekem mit tegyek és mit ne. Úgy senkise. Még Grid - a menedzser - faszszopó próbálkozásai is van hogy csak harmadikra ér célba. Tartok tovább a dög fele...
A következő jelenet viszont megállít. Nem, nem a húgyagyú gennyláda ugatása az üvegen túl, sokkal inkább a kis tyúk, meg a baseball ütője. Meg mondjuk... a 'konfliktusmegoldási technikák' vezetnek előtérbe, most tényleg megtorpanok és csak figyelem a felhajtást.

Vigyorogni támad kedvem.. Mégse vigyorgok. A dög közben meglépett vagy nem, a számhoz emelem, és mélyre szívom a cigimet.

- Nyerő technika. - úgy látszik. Fújom ki a füstömet, mikor a tag, úgy néz ki felhúzta a nyúlcipőt.
Gyáva alak...
De ekkor jön csak a következő jelenet.

- Nekem oroszlánnak tűnik.. - fordulok utána, ahogy ő megkerül. A nyakába veszi azt az izét - Vagy egy nagy... patkány - méregetem, ő simogatja. - Egy naaaagy patkány. - újra szívom a cigimet, jólesik a szokásos füstfelhő.

Körülnézek, ő meg eltéblábol valamerre. Viszi a dögöt is, nyerő kombináció. Tetszik ez a hely. Hogy mi tetszik benne? Talán hogy annyira.. MÁÁÁS mint a legtöbb, a sok, robotszerű féreggel.
És akkor megint a hangját hallom.

- Sosincs kedvem beszélgetni.. - vizslatom a falat, közelebb lépek. Tetszik ez a kő.. Tetszik ez az egész. Mintha az álmaim szakasztott megjelenése lenne, vagy nem is álmodom!?? Nem érdekel. Végighúzom ujjaim a hideg kövön, és bizserget az érzés. Már rééég nem tudott semmi felizgatni ennyire. Igazi... valós jelenés... Képtelen vagyok szabadulni belőle.

- Te egy színházban laksz?? - fordulok aztán mégis felé. Hogy a csaj érdekelne e!? A-a, sokkal inkább ez az egész!
Szeretek itt lenni.

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

-Ja, általában bejön, kivéve ha a másiknak ütősebb van. *Hanyag válasz a hanyag megjegyzésre. Vállat vonok. Átéltem ezt-azt, az ember lánya megtanulja hogyan védje meg magát, főleg ha Mexikóban születik és átverekszi magát a határon. Így-úgy. Bár születésem jogán talán egy machetet kellene az ablakban tartanom, de az már fegyvernek minősül. Élet kioltására alkalmas fegyvernek. Nem mintha a baseball ütővel nem lehetne bárkit legyilkolni….*-Ne patkányozd le a macskámat, reggelire többet eszik. Az oroszlán szerencsésebb hasonlat.*A macskám inkább hasonlít egy oroszlánra, termetileg, ám külsőre maradjunk a hiúznál, főleg a fülén lévő pamacsok miatt. egyszerűen imádom, azt, hogy olyan hatalmas, hogy szép a nagy bundájával, hogy úgy néz ki mintha a pokolból jött volna egyenesen. Kész egyéniség, ahogy Deadman is. A rum jótékonyan csorog le a torkomon, a pohár diszkréten koppan, válasz érkezik a kérdésemre amit azonnal meg is cáfolok.* -Most mégis azt teszed. Nagyon fáj?*A látóterébe lépek Diabloval együtt, nézem a falat taperoló alakot, teljes mértékben megértem az arcára ülő csodálatot. Én is így voltam vele amikor először megláttam a helyiséget. Na akkor majdnem elaléltam. A macskám Deadman és a cigarettafüst közelségétől prüszköl egyet és angolna módjára csusszan ki a kezeim közül, majd el is sunnyog a napközben elfoglalt helyére, egy szakadt és összekarmolt papírdobozba a sarokban. Tétlenség lévén egymásba fonom a karjaimat.* -Kellék és díszlet raktár volt. Az épület többi részét már leválasztották és kiadták, ez nem kellett senkinek. Én imádom. Nem itt lakom. Ez a munkahelyem és csak bérlem. Túl nagy volt a kaució, szóval ha valamit szét akarsz verni azt ne itt tedd.*Széles mosolyt villantok rá, remélem emlékszik még az ütőre. Ahogy elnéztem vele nem lehet alkudozni holmi kárpótlásról. Szó se róla, szívesen látom, de csak ha nyugi van a lelkében. A szalon tabu, sok, nehezen megszerzett pénzem pihen benne, nem beszélve az eszmei értékről.* -Meddig maradsz? Félre ne érts, nem akarlak kidobni, csak azért kérdeztem, hogy kínáljalak e hellyel vagy sem. *Esetleg még rummal is megkínálom. Ez most jutott eszembe. Érdekes alak, ahhoz képest amit hallani róla. Meglehetősen szótlan ahhoz képest, hogy mivel foglalkozik és pont ezért érdekes látni a komfortzónáján kívül. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#8Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Jan. 10, 2017 6:23 pm

És MÉGIS! - jelenik meg az orrom előtt, elengedem a falat, a szemeibe nézek. De nem szólalok meg.
A dög ekkor köpi el magát, és eltűnik a semmibe.
Helyes.
Vissza a kövekre.

- Ahha. - és szövegel. Egyfolytában, ki se fogy belőle, mégis lebilincselnek a kövek.
Vissza rá.

- Nem terveztem szétverni.. - fordulok el, újra számon a cigi. Most a berendezést vizslatom. Sok kütyü. Valami rémlik.. összefolyó ködön túl, de nemigazán maradt meg.
A kezembe veszek valami.. izét.. megforgatom, aztán visszarakom lassan a helyére.

- Már kidobnál..? - fordulok megint felé, most a szemeibe nézek. Elvileg.
Hogy meddig maradok?? És hogy minek?? Fingom sincsen. Mégis tetszik az érzés.

- Nemtudom.. - csak az orrom alatt dünnyögöm, vissza az előbb vizslatot képre, és most valami fekete kerül a kezembe. FESTÉK! EZAZ! Az ujjaim között dörzsölöm szét a cseppet, ami előránt valami távoli emléket.

- Te tetoválsz...

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Furcsán értetlen arcot vág amikor a közelébe érek és felém fordul. Én sem szeretem a dohányfüstöt, de Diablo aztán végképp, csendesen és diszkréten a tudomásomra hozza, hogy most köszöni de lelépne, nagy mancsát a kézfejemre nyomja, én elengedem, ő huppan és indián mód elsunnyog. Deadman-t nézem, a karcos hangút ahogy átszellemülten, már-már bambán a falamat szemléli. Szó se róla, szép fal, olykor a múzsám is, ötleteket ad, hangulatot teremt. A fények most is játszadoznak az íveken s domborulatokon. Mert utóbbiakból van bőven, lévén női alakokat ábrázol lepelben, sejtelmesen s kissé ijesztőn. Róluk mégis lágy gondolatok jutnak eszembe, szépségeket rajzolok. Deadman szótlan, ha mégsem akkor kizárólag tőmondatokat használ, így persze nehéz társalogni, főleg ha egy fotósnak azt kell elmagyarázni, hogy "bocs, most nincs kedvem, szar napom van, ha lehet, ne ezt az oldalam mutasd." Mivel váratlan vendégem nem nagyon mozdul én is gyökeret eresztek, nézem a nézelődést, azt találgatom mi jár a fejében, néhány dologba beavat.*-Szuper. Akkor foglalj helyet. *Eszetlenül bemenekült ide, de most már ésszel marad. Meg tudom érteni, a hely légköre magával ragadó. Leülök a székemre, arra amelyiken egész nap a fenekemet masszírozom. A kérdésre a fejemet rázom, majd egy nagyot hümmögök. Ennyit a habos fürdőről gyertyákkal. A pasi olyan akár egy nyomozó, mindent megnéz és megfogdos, talán még meg is kóstol. Úgy néz ki még maradok egy ideig, de legalább rendet rak Diablo után, ezt értékelem s már épp rummal kínálnám mikor világosság gyúl a fejében. Zavartan körülnézek, lehet, hogy csak nekem egyértelmű a berendezésből, hogy egy tetováló szalonban vagyunk, de az is elképzelhető, hogy a hely varázsa annyira magával ragadta, hogy nem lát az orránál tovább. Az is eszembe jut, hogy az iménti incidens miatt szétszórt.*-Öööö, ezt miből találtad ki?*Megjátszott értetlen képpel szegezem neki a kérdést, némi szarkazmussal fűszerezve. Tényleg kicsit el van varázsolva, remélem nem a temérdek fűtől. A pali kezd érdekelni, csak azért, mert a közhiedelemmel ellentétben tele van emberi tulajdonságokkal és azok most mind a felszínre kerülnek. Megtisztel azzal - még ha akaratlanul is - hogy nem játssza meg magát, ami egyet jelent a lazulással. Nos, itt azt lehet.*-Megkínálhatlak egy kis rummal, tetkóval? Ha már maradsz, töltsük el értelmesen az időt.

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#10Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Jan. 17, 2017 12:51 am

Egy székre mutat. Vagy csak szövegel.. mindegy. A székre nézek, de aztán vissza minden másra, ami itt jár-kel a kezemben. Érdekel. De leginkább az érdekel mi az amire ennyire emlékeztet.
És akkor villan az érzés!

Ironizál, de nem nézek rá. Most se. Sokkal inkább figyelem a kezemet, ahogy az a cucc nyíltan szétkenődik benne, és most már egyértelmű.
Pöpec ez a hely!

A hangja az ami újra kizökkent, hosszú, elmélkedéssel töltött percek után. Talán csak kerestem a részleteket, talán az emlékek azok amik foszlányokban törnek fel, mégis a szemeibe fordulok.
Rum??
Egy szót se szólok, csak elkezdem levakarni magamról a bőrdzsekimet. Minden előjáték nélkül dobom el.

- Ezt nem tudom ki csinálta. - a hosszúujjú pólót feltűrve mutatom a jobb karom - Már nem emlékszem.. - csak figyelem, de valami azt súgja nem is nagyon akarok emlékezni. - De tetszik.. - mosolytalanul szemlélem, de van itt valami más is!

- Ezt viszont tudom. - hosszúra nyújtott szünet után jön a szöveg, és most a másik csuklómon mutatom felé azt a felvésett szívet. Hogy miért?? Azt már nem tudom. Egyedül a hozzá hasonlatos lány az emlékezetes, még a legelső időkből, első szerelem..
Neki.

Megint kutatni kezd a szemem, de csak akkor vissza a rumra, ha útközben megjelenne a látóteremben.
Ha nem... egyszerűen csak fogom magam, és lerakom magam az első szembejövőre.
A kínzóasztalra..
Vagy miaz.

Ott él még egy távoli emlékben...
Akkor még piszkosul fájt.

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Tényleg el van szállva. Nagyon máshol jár a fejében, ami persze nem baj, csak épp nem nagyon tudom követni. Kicsit elkeni az egyik tubus festéket a kezében, talán ez indította be az emlékezést és nem tudom mennyire telibe találok. A rum kínálásra sem válaszol csak néz rám azokkal az ártatlan szemeivel, az íriszek mögött kész homály, hogy hol jár csak ő tudja. Némi bakugrással eljutunk a jelenbe, a témaváltásai még csak-csak, bár szavak nélkül azt is nehéz feldogozni, ám azt már végképp nem tudom hogyan jutottunk el addig, hogy a hétvégi horgoló kör asszonyaihoz hasonlóan úgy mutogatja a tetkóját mint azok a bogyó hurkolást. És tessék, ahogy illedelmesen közelebb megyek hozzá, hogy lássa, érdekel amit mond, mutat, igazolást nyer, hogy a gondolatom nem is volt olyan nagyon elrugaszkodott.* -Nahát, mi ez rajtad? Ünnepi csipke? *Tetszik neki. Abból amit mond, kitűnik, hogy nem igazán emlékszik az „aktusra” melynek során a gigászi minta a karjára került. Sokat kellett hozzá inni, vagy szippantani, ez nem egy fél órás meló volt. Toporgok, mert nem tudom mi fog következni, még nem találkoztam olyan pasival aki ennyire le volt lazulva és sorvezető sem kellett még senkihez. Általában majdnem a gondolatokban is olvasok, de Deadman kész vaksötét. A rumra nemet mondott, vagyis semmit, a tetkós ágyra viszont felfekszik, ebből nekem az jön le, hogy inni nem akar, viszont vehetem elő a készletet. *-Na és ki csinálta? A szívet. Emlékszel miért került rád? *Én még úgy is többet beszélek ha csak kérdezek. Hogy fog kisülni ebből egy történet? Egy egész történet. Töltök magamnak, majd a székemet odahúzom az ágyhoz, a gurulós asztalt is melyre rákerül az üveg és a pohár. Úgy érzem magam mint egy pszichiáter, előttem a páciens, már csak a jegyzetfüzet hiányzik. *-Ha mesélsz nekem magadról, kapsz egy képet. De legalább négy mondat legyen. *Nos, eddig nem túloztuk el sem a társalgást, sem a mosolygást. Az asztalról elveszek egy papírzsepis dobozt és kihúzok belőle egy zsepit. Felé nyújtom. A festékes keze miatt, a másik kezemet a tubusért nyújtom. *-Cseréljünk.

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#12Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Szer. Jan. 25, 2017 4:35 pm

A szemeibe nézek. Egész közelről, mert ittvan előttem.
De nem érdekel. Egy tetves szót se szólok, csak térek a következőre.

Azt a szívet.. valami fekete szuka varrta rám. Azok az idők valahogy kiestek, sosem voltam.. mondjuk úgy, veszteg, de soha nem próbáltam könnyeket ejteni emiatt.
Azt mondta szeret.. Én meg azt: bizonyítson NEKEM!

Felterpeszkedek az ágyra, mert tetszik a plafon is. A barázdák és boltívek.. magával ragadó érzés, mint a Pokol bejáratának képe, abban a tetves műben, abban aaaa....

- Miben is volt a Pokol kapuja..? - szűkítem a szemem, de egy pillanatra sem veszem le arról a... csodáról.

- DANTE! Isteni színjáték.. - köpöm ki a nagyszerű emléket, nem gondoltam volna hogy még emlékszem, de pont valami ilyesmi érzés.
És ekkor kapcsol be az előzőek képe.

- Egy lány volt... egy fekete lány... - szívom meg újra fekve a cigimet, nem érdekel hogy festékes a kezem, talán már a pofám is, de az egész cigaretta. Ez csak.. SZÉN!
Nincs veszve az élvezet.
De voltak itt szokásos kérdések...

- Mitakarsztudni..! - lassan ülök fel, csak úgy kényelmesen.. kényelmesbe tornázva magam. A lábaim lógnak le oldalt az ülésen, ponnnt.. szembe vele. És csak a szemeibe bámulok.
Aztán a kezére.
És a papírzsebkendőt elveszem.

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Csak néz rám mint egy gyerek aki nem érti honnan a fenéből tudom, hogy rossz fát tett a tűzre, és különben is, az nem is úgy volt. Talán azt hiszi, hogy olvasok a szemeiből, érzem én, hogy a gondolatok egymást kergetve rohangálnak a fejében közlésre várva, de egyik sem kerül közkinccsé. Ott tartottunk, hogy szív és kié, ha netalántán egyáltalán….de nem tudom meg. Lehet, hogy ennek sincs története, de az csupán két korsó sörnyi idő lehetett. Helyettem a mennyezetet stíröli, úgy veszem észre, az is tetszik neki, kalandozik, botorkál, talán az emlékei ingoványában. Olyan hosszúra nyúlik a csend, hogy azt sejtem, eltévedt. Végül ismét egy bakugrás kerül a történetbe, Dante pokla, nem a Pierce Brosnan-os, hanem az igazi és halvány lila gőzöm sincs arról hogyan jutottunk el idáig. Pislogok, nem tudom tőlem kérdi vagy magával beszélget, mert eddig velem nem sok szót váltott, mégis jól érezte magát. Végül csak legyintek magamban és hagyom magával, az ártatlan tekintet mögött éles szócsata vívódhat mire megkerül Dante és a színjáték. Erre innom kell, hosszú lesz ez az éjszaka. Poharat fogok, neki is és töltök majd felé nyújtom, hátha. Ha elveszi nem egyedül iszom, ha nem, akkor visszakerül az asztalra, az a gyanúm, ma még rajzolnom kell és jó lenne ha nem szellemképes mintát varrnék fel a bőrére. Csak jussunk már el legalább a tervezésig. Kap zsepit is, de nem nagyon tud mit kezdeni vele. Egyelőre.* -Aha. Fekete lány. A haja volt fekete vagy a bőre? *Istenem, nem mindegy. *-Belezúgtál?*Elindulok a lány vonalon, hátha kijön belőle valami, észrevehetően elhessegetem a füstöt és valami üres doboz után kutatok a tekintetemmel amibe száműzethetném a bűzrudat. Oké, doboz nincs, a macskatálat mégsem adhatom oda, marad a passzív dohányzás. *-Mitakaroktudni….lássuk csak….mitől akadtál ki annyira a fotósra? Miért van rossz kedved?*A szemeibe nézek, mivel felült, úgy lógázza a lábait mint a gyerekek és körülbelül úgy is fogja azt a zsepit. A festékes tubust viszont nem kaptam meg, ezért kiveszem a kezéből és a gurulós asztalomra teszem. Halvány sejtelem kezd bennem alakulni, ami egy mély sóhajtással körvonalazódik. *-Mesélj.*Ő mesél, én meg kiveszek egy újabb zsepit és nekiállok törölgetni az arcáról a festéket, ha hagyja. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#14Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Jan. 30, 2017 6:15 pm

Egy pohár kerül a szemeim közé. Elveszem. Mert miért NE! A pohár mindig ad valamit..
Megváltást...
Egy időre.

Legurítom a torkomon, és ugyanabban az ütemben tolom neki vissza.
De egy szót se szólok. Nem kérdezett.. MÉG!
Aztán mégiscsak megteszi.
Vagy valami olyasmi...

Nagyot sóhajtok, de nem engedem a szemeit. Már ha ő is hagyja hogy fogvatartsam őket. Aztán egy nagy sóhaj.. egyenesen a tüdőmbe, és látszatlanul engedem ki.

- A haja... asszem.. - a végét foghegyről engedem, de arra tuti emlékeznék. Feketék.. fehérek, sárgák és rézbőrűek.. mind eszeveszetten mindegy. Mégis valahogy megakad a fejem a következő szavakon.

- Teee.. voltál már szerelmes..? - és mosolygom. Asszem. Csak nézek a szemeibe.. még mindig, de komolyan érdekel. Asszem...
Merthogy útközben felültem, de nem tudom mi diktálta az érzést.
Egyszerűen... tudni akarom.
Ahogy valami másra meg ő az aki kíváncsi.

Úgy bánik velem, mint egy gyerekkel. Anyámra emlékeztet. Még a régi időkben... Az a mocskos KURVA! Egyes elbaszott álmaimban pont így bánt volna velem.

Elmosolyodom, de még mindig a szemeibe. Aztán kiveszem a kezéből azt a cuccot, lasssaan.. nemkapkodok, és ha hagyja, csak megtörlöm benne a kezemet, és eldobom.
Talán leesik a földre.

- Hiszed vagy sem, most egyenesen jókedvem van. - és mosolygok. MEGINT! Rá, de nem tart sokáig a kieresztett, mert térek is vissza a többire. Benne rejlik az egész elbaszott életem. Éééés... Nemszokásom csak úgy beszélni róla.

- De az ilyen szemetek mindig csak akarnak valamit. - és ennyi. Egyelőre. Hogy van e ott még?? Biztosan. De nem egy klubdélutánnyi felületen, és én mégiscsak.. mégis.. ha a lány útközben munkába kezdett, mindvégig csak a kezeit figyelem.
Szeretem ha végre érzek valamit...
És ő egész jól teljesíti a limitet.

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Ajakbiggyesztéssel karöltve veszem tudomásul, hogy nem szerény és van huzat. Elveszem a visszaadott poharat és egy kicsit bánt, hogy a kedvenc rumomat csak úgy leküldte és még egy elégedett sóhajjal sem jutalmazta a jótékony, isteni nedűt. Szeme sem rebben, talán erősebbhez van szokva, bár a Habanero nem csak sok fokos hanem még paprikás is, ennek a pasinak szőrös a torka mint az enyém. Néha elnézek mellette vagy azt figyelem mit csinálok a kezemmel, de ő folyamatosan engem néz, mi több a szemeim mögé, a bensőm legaljára, mintha ugyan én lennék a híresség és ő rajongó. Épp csak a nyelvét nem lógatja. A szíves csaj fekete hajú volt….talán….de annak ellenére, hogy nyomot hagyott Deadman csuklóján, felejthető volt. Még az sem biztos, hogy a haja volt fekete, ebben a témában úgy tűnik, sokak kedvence igencsak bizonytalan. Maradunk ezen a vonalon és lám, az eddigi halvérű rezzenéstelenséget egy halvány mosoly váltja fel. Mit tesz a szerelem…*-Voltam. Egyszer rég.*Első és egyetlen volt, mert csalódtam és azóta nem szívesen nyílok meg. Persze ha csak egy szimpla csalódás lett volna, már rég elfelejtem de becsapós volt és véres és épp csak elkerültem a kaszást. Mindeközben szemezünk egymással és figyelem nélkül megy a kézjáték, a zsepi gazdát cserél majd rövid munkássága után nyugdíjba vonul…a padlóra! Csak egy röpke pillanatra nézek arra ahova pottyant,sóhajtva veszem tudomásul, hogy később többet takaríthatok majd Deadman után mint egy oviban. Még sem arra kérdezek rá, hogy otthon is szemetel-e, az olyan tanítónénis én meg távolról sem vagyok az, bár érdekelne. Az előzményekről faggatom minek okán a szalonba menekült, vagy tévedt…..ki tudja már. Mire a szemeteknél tartunk már mindent kipakoltam az asztalkára, csak egy jól varrható bőrfelület kell és esküszöm nem azért hajlok a grátisz tetkóra mert bármit is remélek a későbbiekben. Egyszerűen….*-Nekem is jó kedvem van. Br szerintem rajtam jobban látszik. Nesze itt egy tükör, gyakorold a mosolygást. Jól áll.*Kis kézitükröt nyomok a kezébe a rumos pohár helyett, majd a vállainál fogva terelem a megfordulás mozdulata felé, hogy nekem háttal legyen. A pólója alá nyúlok, halkan kacarászom, tutira azt hiszi szexuálisan zaklatom.* -A lapockádra gondoltam….levetkőznél egy kicsit? *Persze mondhattam volna, hogy mit csináljon, de eddig is kellett némi segítség, szóval csak bevezetem a dolgot aztán ő majd folytatja ahogy a cicamosdással is. *-Naná, hogy akar valamit, belőled él, te meg a rajongókból akik a rólad készült képekkel alszanak el esténként. Szóval egyikőtök sincs meg a másik nélkül, ördögi kör ez. *Amint elhelyezkedett és levetkezett, nekiállok a melónak. A fejemben körvonalazódik de most nincs szükség arra, hogy előtte papírra vessem. Deadman eddig sem válogatott, lám csipke felsőt varratott magára, jóllehet nem emlékszik rá, minden bizonnyal nem volt ruhapróba sem, mégis tetszik neki. Bírom az olyan pasikat akiket nem érdekelnek a női-férfi sztereotípiák,simán el tudnék képzelni egy rocker pasit amint sálat köt élete szerelmének, de másnap este fél kézzel leveri a nőjét cikiző morcos alakot. Nem sokára felhangzik a diszkrét zümmögés, a kis tükör még arra is jó, hogy nézze ahogy dolgozom. Néha nyelvkinyújtva, mosolyogva, homlokráncolva.A zümmögésre még Diablo is előkerül, lassan somfordál felénk majd a lábamhoz dörgölőzik.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#16Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Vas. Feb. 05, 2017 4:59 pm

Volt... egyszer rég... A szavak visszhangot vetnek a néma csendben. De a mosolyom még mindig tart a szemeiben.

- Szerencsés vagy. Talán... - az előbbi lefagyott, de szemeim megtalálják a távolban lévő(??) üveget. - Folyton erről a szarról énekelek, de fogalmam sincs mi az. - a hangom már szenvtelen. Nem örülök, és nem bánok. Nem érzek a dologgal kapcsolatban semmitsem.
Mégis...

Valamikor akkor és ott végzi egy tükör - ?? - a kezemben, én meg bambán bámulhatok. Először a..zizére, aztán rá. A nőre...
Pont mielőtt folytatjuk, mikor valamit taperol, aztán... már vetkőztet is. Én meg.. hagyom neki.
És már jön is a magyarázat.

Felsóhajtok... de fordulok. Neki háttal. Gondolom.
A tükröt lerakom, pont a seggem mellett, kurvára nincs rá szükség.
És leveszem a felsőmet. Ott landol a földön, pont a papír mellett.
Előre, az ágy szélébe kapaszkodva támaszkodom.

Nekikezd. Hallom a gép zúgását, aztán a lyukak élét a bőrömön. De nem hat meg. Hosszúra nyúlt néma percek, aztán a semmiből jövőn válaszolok.

- Te nem tudod milyen ez. - és pont. Vele a rövid szünet. - Egy kibaszott perc nyugtom sincs. Az életem kell nekik.. - a hangom szinte néma és halk. És megszívom az orromat. Merthogy folyik?? A faszt.. Egyszerűen túúl rég volt már utoljára hogy űztem a kedvenc sportomat. A fehér por kiadós lehelllete.
Kibaszottul hiányzott...
Mégis...

- Kibaszottul elegem van már belőle...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Nagy kérdés, hogy szerencsés vagyok-e amiért voltam szerelmes. Akkor imádtam az lenni, később és a mai agyammal már nem annyira jó. Próbálok csak a szépre emlékezni, de nem mindig megy. Folyton a röpke csókok és simogatások, a végtelen nevetés közé tolakodik az a kép amikor a pasim elhozta hozzám a véres barátját és össze kellett varrnom. Akkor azt mondta "ez a dolgod szivi" és én zokon vettem. vetek rá egy "na ja, nem biztos" pillantást és hagyom feledésbe merülni az esetet, most inkább a paparazzo válságba került ifjonc, ősöreg lelke a megmentendő. Sajnálatos, hogy nem tudja miről énekel, milyen lenne ha át is élte volna? Csöpögős romantikus hős a filmvásznon és a csajok még buknának is a szomorú szemeire. Meg másra. Gyanítom ez a más frusztrálja most is.*-Ahhoz képest elég jól adod elő.*Vonom meg a vállam halál lazán. Már értem miért nem mosolyog, gyakorolhatná, erre adom neki a tükröt de úgy tűnik sok minden másról sincs fogalma a szerelmen kívül; mint például a tükör rendeltetési használatáról. Nem kell tükör, oké, akkor kap majd mást amit nem vakarhat le magáról és figyelő szemeim állandóan majd Big Brotherként követik mindenhova. Némi hatásszünet miatt azt hiszem nem fog vetkőzni és még ezt is nekem kell, elnyomok egy sóhajt, de a végére megmozdul, és a póló is lekerül róla. Terelgetem a megfelelő testhelyzetbe, majd nekilátok. Hosszú ideig csend van, csak a gép zizegő zúgása az ami betölti a teret, már-már elalszom, hiányzik Beethoven. Épp mikor már lemondanék arról, hogy valaha több szót váltunk az eddigieknél, megtöri a hallgatás csendjét, majd megint szünet. Szóval erre számíthatok a későbbiekben; Deadman picikét fáziskésésben van, vagy csupán alaposan megrágja a kérdést és a saját válaszát is mielőtt kiköpi. *-Miért nem hagyod abba? *Ha valami már utálatos, csinálni sem lehet jól....legalábbis ép ésszel. gyanítom, de csak azért mert francos előítéleteim vannak és hallottam egyet s mást, a kezeim alatt katatón pasi is feldobja magát valamivel. Még gondolatban sem megyek bele a részletekbe, inkább a lapockáján alakuló tekintetbe csempészek bele még néhány vonást, árnyékot, csillogást. *-Vagy utazz el. Biztos van egy titkos szigeted ahol magad lehetnél, vagy keríts egyet. *Szigeten egyszerre értem azt ami jelent és azt is amit én gondolok annak. Egy titkos sziget, nem feltétlenül a tenger közepén lebegő földkupac, inkább egy olyan búvóhely amit más nem ismer, csendes és zavartalan pihenést nyújt. Mondjuk egy barát barátjának a barátjának a hajléka. Pár nap menedék, felfrissülés. *-Cseréld le az asszisztensed. Az is megoldás lehet. Alkalmazz egy angol komornyikot, azok lojálisak és bevehetetlen erődöt képeznek. *De jó! Van még ilyen hülye ötletem? *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#18Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Csüt. Feb. 16, 2017 1:58 am

- Egy idő után megtanulsz színlelni... - valahogy önmagától indul meg.
Ez a nő valamit tud. Nem is figyelem, de alig néhány perc, és máris ellenőrizetlenül folyik belőlem.

- De aztán beleunsz... - egészíti ki magát a szöveg, de hogy mennyire lényeges...!?? Egy percig sem. Sokkal inkább engedelmeskedem.. mint mindig, és ahogy háttal fordít, minden ellenállás nélkül fordulok meg.
Valami azt súgja, nem veszíthetek.
Ezúttal nem.

A gép zúg.. kellemesen tölti meg a fejemben beállt csendet, és azt hiszem tetszik hogy most nem szállnak meg a gondolatok. Azok az ááátkozott gondolatok!
Aztán mégis indul tovább.. talán a kérdések.. Azok amiket olyan nagyszerűen likvidáltam az életemben, ezúttal válaszra várva töltenek meg.
Hogy baszná meg az a kurva por!

"Miért nem hagyod abba?" - visszhangzik a füleimben és a fejem az indokra hangos tamtamolásba kezd. Az örök.. feszítő... kérdések...
Már válaszolnék.. talán. Valahol ott kavar a szó a számszélében, amikor tovább folytatja. Elharapom.

Hosszúra nyúlik a csönd, talán annyira, hogy elunja a próbálkozást. Talán nem. Talán egyszerűen ő az én fegyverem, ő az aki magába szív, aki kiköp, megrágva egyszerre, és a nő az aki...
Megdörgölöm az orromat.

- Tartozom nekik. - kinek.. miként.. miért... Minnnd átlagos esetek, de ebben az egyben biztos vagyok. Feláldoztam az életemet.
És nem mert annyira kell nekik.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Csend és néhány szó váltogatja egymást. Nekem mindegy, tudok hallgatni is, éppen olyan jól mint beszélni. Deadmannek kell a hallgatás, nem szereti ha elárasztják, de néhány odaszurkálással muszáj felpiszkálni és akkor ő is turkálni kezdi a hamut. Önjelölt lélekgyógyásszá lépek elő miközben szorgosan festem, karcolom a mintát.* -Szar lehet….*Még a szám is elhúzom bár nem a hatás kedvéért hiszen úgy sem látja, csak a magam hangulata miatt. Azért tud valamit csávókám ha színlelve is bugyinedvesítő és szívdobogtató számokat képes előadni anélkül, hogy bármi fogalma lenne arról mit csinál. *-Az is.*Fel kellene dobni valamivel, persze nem mondhatom neki azt, hogy szedjen fel valakit akibe belehabarodik és minden rózsaszínű lesz, de jelenleg a lelke egy sivár, kiszáradt földhöz hasonlít a száraz évszak kellős közepén, valahol a senkiföldjén. Picit kiegyenesedem és megszemlélem a mű azon részét ami már készen van, majd egy rövid nyelvkidugással azt is ami még csak a fejemben létezik. Tovább folytatom, most már tudva azt, hol a hiány és hova kell még satíroznom árnyékot. Lassan formát ölt és olybá tűnik mintha máris engem figyelne. Közben megint a nagy csend nyújtózkodik el közöttünk, nekem nem kell gondolkodnom elvégre Deadmannél van a stafétabot. Nos, amikor végre válasz érkezik, hazudnék ha azt mondanám ez volt az amire vártam. Ennél sokkal romantikusabb, lelkizősebb dolog jutott eszembe, ám a tartozás….na de milyen? *-Ó! Akkor megszívtad. *Nem is gyanítom, hogy talán szó szerint.* -Egyszer csak lejár a határidő nem? Magasak a törlesztő részletek? Na és mégis mivel tartozol? Azzal, hogy előadsz orrvérzésig, vagy azzal, hogy kiteregeted az életed? Mert nem mindegy…..marad a fiú!*Nyomom vissza vagy, ha nem akar felkelni miután felállok, csak erőteljesebben megérintem a hátát, majd letéve mindent a kezemből ellépek az ágytól. A közeli cd lejátszót veszem célba és benyomom a lelkem hiányát kipótló, andalító muzsikát. A zene felcsendül de csak halkan, háttérzeneként kísérve, kitöltve az időnként beálló mély csendet. A gép újra zümmögni kezd, feltételezéseim szerint van legalább öt percem mire választ kapok. Festéket cserélek és nekikezdek az igéző szempilláknak. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#20Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Pént. Feb. 17, 2017 6:39 pm

"Szar lehet…"- visszhangzik megint. Az. És csak a felszínét kapargatják a kérdések...

Az idő halad, a gép zúg. A csend jótékonyan tölti meg a tüdőmet, és azt hiszem boldog vagyok. Nyugodt.. Inkább. Biztonságban érzem magam, jóhelyen, és nem tudom ez hogy sikerülhetett. Pedig az a dög.. néha még mindig engem fürkész a naagy sárga szemeivel, és még mindig megjeleníti minden élő képzetemet. Pedig tudom csak a felhőben létezik.. Az álmokban... Éber álmok, hova tüntetek!?

A hangja az ami visszaránt, megint, meg a levegőben ragadt várakozás. Megszívom az orromat, és mocskosul szükségem lenne még egy cigarettára.
Hátradőlök, amíg feltúrom a most összegyűrt farmerzsebemet és kihúzom a benne szarrá gyűrt cigarettát.
Közben ellenkezik.. de hogy a mintába ezzel belerondítok e, nemérdekel.
Feláll.. én meg vissza ülőbe.
A szál máris ott végzi a fogaim között, lobban a láng, és a füst.. jótékony köddel tölti meg a tüdőmet.
De ez most nemaza füst.
Pedig mindennél jobban kívánom...

- Te komolyan el akarsz altatni... - az első mosoly. Az igazi, ha még ott van előttem, a szemeibe. De jótékonyan hat. A zene.. Régi időkre emlékeztet, csak a zongora és én.. még kölyökkoromban, és habár hamar élét vágták az azután történtek, de akkor azt éreztem nem vagyok...

- Egyedül.. - csak suttogva szalad ki az orrom alatt, talán nem is hallható.
A gép újra berreg, ő már megint ottvan mögöttem, de én csak az ütemeket figyelem.. lassúúú... magávalragadó... ütemek...
És csak valahogy ezután jönnek a válaszok.

- Érezted már azt hogy nem tartozol sehová? Senkihez... - lassan másznak a szavak, képlékenyek, most mégsem érzem értelmét útjukat állni. - Mintha azt hinnéd az univerzum csak játszik veled.. egy vicc vagy. Egy senki. Egy sehová sem tartozó lélek.. - és újraszívok. Hosszan parázslik fel a cigarettavége, és igen. Hajlamos vagyok mélyen benntartani. Hosszan.. elvetemülten.. Amíg a sejtjeim már sikítozva könyörögnek oxigénért.
Csak akkor engedem ki....

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Mit ne mondjak, elég nehéz beszélgetni valakivel aki nem válaszol, vagy ha mégis, teljesen másba kezd bele. A csend is elég zavaró tud lenni, főleg az én mindig zenét hallgató füleimnek, nem sokáig bírom. Valójában nem is ismerem a kezeim alatt fekvő hírességet, amit az újságok írnak annak gyanítom a fele sem igaz, mást meg nem lehet tudni róla, így hát azzal sem vagyok tisztában, hogy megtisztelve kellene éreznem magam amiért még nem húzta el a csíkot. Pláne, hogy még minden megbeszélés nélkül hagyja magát rajzolgatni, noha nem egy óvodás délutáni sziesztás firkálmánya kerül rá. Bár…talán még elviselne egy vonal emberkét poénból…pont…pont…vesszőcske.
Mikor már végképp nem bírom a csendet, válaszadás híján a párbeszéd nélkülözését, Beethovenhez fordulok segítségért. Lett volna egy fogadásom arra is, hogy Deadman nem marad nyugton, de legalább ne gyújtott volna rá. Most megint szagolhatom a füstöt…valahol hátul mintha lenne egy ventilátor…de lehet, hogy elromlott. Ki emlékszik rá. Ebben a kócerájban a kőfalak miatt légkondi nincs, nem is hiányzott eddig, de mondjuk a cigaretta füst elűzésében az sem segítene. Érzem én, hogy még rágja a korábbiakat, most nem kell mondanom semmit, kérdeznem sem, csak hagyni, hogy ülepedjen. S lám! Mosolyt kapok, viszonzom mert ragadós, legalábbis rám és mert tényleg örülök neki. Egy kicsit fura fazon, ismerni kell ahhoz, hogy megértsem de még nem tartok ott. *-Akkor legalább nyugton maradnál míg elkészülök.*Panaszom ugyan nem lehet, mert amíg zümmögtem rajta meg sem rezdült, most sem kell nagyon noszogatnom, hogy visszafeküdjön. Az az egyetlen szó, alig hallható és mivel nem tudom mihez kötni nem is reagálom le. Talán az ő különös világában, ahol minden csak róla szól, egyedül érzi magát, ha jobban belegondolok abba aminek csak a töredékét láttam, ami elől a szalonba menekült, ez meg is állja a helyét, de kétlem, hogy erre utalt volna. Fájdalmasabb sóhaj volt annál, hogy csak ennyit jelentsen. Elkészülnek a pillák, a szemhéjra vetülő árnyékaikra megyek rá, sötét tónusok kapnak elmosódott kontúrt, akárcsak Deadman életének egy morzsája. A kérdés elgondolkodtat, most én vagyok az aki nem válaszol, bár egy röpke pillanatra megállok a berregésben jelezve, hogy hallottam csak nem igazán találom rá a választ. Át kell vennem újra a a magányos éveimet, amikor távol voltam a családomtól és azóta is, de azt hiszem ezzel együtt sosem voltam igazán egyedül. Most is érzem, hogy tartozom valahova, valakikhez. *-Azt hiszem nem, de értem mire gondolsz. Te ezt érzed? *Letörlöm a felesleges festéket, a csillogást, a dallam vált. Már nekem fáj a sok füst az ő tüdejében. Megbököm a vállát.* -Fújd már ki még megfulladsz itt nekem. Aztán tényleg csak egy porszem leszel az univerzumban. Egy füstös porszem. *Megingatom a fejem. Ez a fickó nem normális, de jó értelemben és csak ilyen ellentmondások jutnak róla eszembe.* -Szerezz be egy macskát. Hidd el akkor tartozni fogsz valahova. Rabszolga leszel az udvartartásában.

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#22Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Szer. Feb. 22, 2017 6:09 pm

Megint mosolygok. Valamit látok benne, de őszintén.. fogalmam nincs róla mi az.
A hátam mögé kerül.. megint, és keveseknek adom meg ezt a lehetőséget. De nyugalommal tölt el. Ő... a helyzet... a zene. Legfőképp a zene... Érzem. Ahogy a füst is, ahogy kiutat keresve, visszaszáguld az ereimbe.
Csak hosszú önmegtartóztatás után engedem szabadon.
Mintahogy én is rab vagyok.
A saját fejem rabszolgája...

Talán megint hosszúra nyúlik a csönd, a szavai után, de a zene vált, előkerülnek a vidámabb ütemek, és csak az is lehet hogy én vesztem el a fejemben útközben. Rövid.. magasröptű.. pillanatok.

- Én nem hiszem hogy ezen egy ilyen vadállat segítene.. - dörgölöm meg megint jobb kézfejem hátuljával a homlokomat. Megint. Nem mert viszket. - Elég faszfej van aki ugráltat. - és megint mosolygom. De most korántsem olyan örömtelien, sokkal inkább..
Felpattanok, de magam se tudom mikor. Vagy miért. Csak érzem. És hogy közben belémbökött e vagy nem, de kezemben a szállal, a zenegép felé indulok, és hirtelen tenyerelek bele a STOP.. állásba.
Néma csönd.

Felé fordulok.

- Haaa.. nem akarod hogy átváltsak dühöngőbe, valami lassabbal kezdj. - egyenesen a szemeibe, akárhol is van, távol.. közel, még mindig az ágynál, vagy itt mellettem. Amíg nincs nálam fű... nem érdemes az ilyenbe belekezdeni. Ha van... Akkor az egésznek valami más tésztának kell kinéznie.
De ne kísértsük a sorsot..

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Jó, egyre többet mosolyog, gyakorolnia kellene mert jól áll neki, olyankor egész más az arca, a szemei körüli nevetőráncok megfiatalítják és a bőre sem olyan sápadt. Ne persze ez utóbbit azt hiszem csak bemesélem magamnak, a mosolygásba senki nem pirult bele….vagy mégis? Hűűű! Elég fura egyébként ez az egyoldalú társalgás, ha válaszol is, nem arra amit kérdeztem, folyton témát vált, pedig tudom, hogy hallotta amit mondtam és el is időzik a vele való foglalkozáson, de valahogy még sem tör ki belőle az amit átrágott. Nagyon kell figyelnem, hogy mikor mire reagál, van olyan is, hogy sehogy és a téma elsikkad, de a macska marad. A macska örök, létünk része, lelkünkből egy darab. Önmagához képest elég hamar válaszolt.* -Amíg nem próbáltad ne mondd, hogy nem. Az állatterápia a lélekgyógyászat szerves része. Ha macska nem, akkor menj el lovagolni. A városon kívül van elég szabad tér, ahol kivágtathatod magadból a mérget. Szívesen veled megyek.*Nem tudom nem észrevenni az állandó homloktörölgetést, finom, leheletvékony verejték csillogott ott mielőtt végighúzta a kézfejét. Ha hozzáveszem az ágyékáig szívott slukkot, a mélyen bent tartást és a sok pletykát, azt kell gondoljam, hogy elvonási tünetei…lesznek hamarosan. Ezek a gondolatok egy pillanat alatt elillannak amikor felpattan, épp csak el tudom rántani a kezem a tűvel együtt mielőtt a bőrébe nyomódna. A lendület engem is majdnem elsodor, szerencse, hogy a székemnek gurulós lábai vannak. A hirtelen csendbe az agyam is belefájdul nem csak a lelkem, szavaira megemelkednek a szemöldökeim. *-Mi van? *Sóhajtva veszem tudomásul, hogy ez az éjszaka hosszabb lesz mint korábban gondoltam.* -Tudod van a városban egy raktárépület, tele mindenféle törékeny dologgal, csak le kell perkálnod némi zsozsót és azt versz szét amit csak akarsz. De itt viselkedj.*nem az oviban vagyunk ahol megsimogatjuk Villieke fejét mert megtalálta a jó gombot. A gépem az asztalon koppan, a szék görgői panaszosan sírnak fel ahogy felállva hátralököm az alkalmatosságot. Deadmannel nézek farkasszemet míg a cd lejátszóhoz lépegetek.* -Lassabbal. Oké.*Kicserélem a cd-t, bekapcsolom és ott maradok.* -Ha csendet akarsz, kérd szépen és kikapcsolom. Ha jó, feküdj vissza különben halszemed lesz a lapockádon.*Kettőt pislogok és felcsendül a másik kedvencem. Kérdőn nézek rá; kell vagy nem kell? Majd az ágyra mutatok, folytathatjuk a terápiát.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#24Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Feb. 28, 2017 1:55 pm

"Lovagolni".. A válasz helyett csak sóhajtok. Nem hagyom szabadonengedni a röhögésemet a dolog fölött én meg egy.. lóóó?? Sokkal inkább kétkeréken száguldok. Vagyis tettem. Egy darabig..
Nyelek, miután újraszívtam a cigiből, de a zene megint vált és áttol.. valami olyan elvetemült csörömpölésbe, hogy pillanatok alatt odabasz!
Talán pont ezért ugrok, automatikusan, és mielőtt teljesen elveszne a nyugalom, önkényesen tenyerelek a néma csöndet jelentő billentyűbe. Már érzem a bőröm alatt az ereimet.

A nő hápog. Megteheti. Belefúrja a szemét az enyémekbe, de én meg se mozdulok. Még akkor se amikor a közelembe lép. A cigaretta ott lóg a lábam mellett, füstölve adja át magát az enyészetnek, én mégis csak a tyúkot bámulom. És nem egészen tudom mit bámulok benne.

Még akkor is őt figyelem, amikor helyet cserél a zene, és eeeez..
.. elég pár első ütem hogy megnyugodjak. Előre fordulok.
Mélyre húzom a cigarettát és ha még mindig ott áll előttem, szinte átnézek a feje fölött.
De nem szólalok meg.
Csak vissza a szemeibe, és bólintok.

Akármit is csinál, magamtól teszem meg az utat vissza a vesztőhelyre, és seggel az ágynak dőlök.
Ha még ott van előttem...

- Ne rontsd el... - és csak ekkor megint a szemeibe. Mosolygok. De most egészen másképp mint eddig tettem. És kurvára nem szándékosan csinálom.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Állatterápia kilőve. Most már kezdem kiismerni, legalábbis közelítek hozzá. Amit szóra sem méltat az olyan mintha nem is létezne. Akkor hagyjuk tovább gyalogolni a témát magától és nem foglalkozunk vele többet. Nincs macska és ló, oké. Azért valaminek lennie kell és a gondolat engem nem hagy nyugodni, már csak azért sem, mert Deadman néha minden indok nélkül felpattan, ahogy most is. Megtudom, hogy a muzsika nem tetszik neki. Most akkor mélabús dallam kell, vagy valami melankolikus, olyan halál közeli, depressziós zene. Fájdalom, nekem nincs olyan, de talán Santana is megteszi. Nem sokat tudok Deadmanről, és igazán eddig nem is érdekelt a magánélete, nem vagyok fanatikus rajongó, hogy még abba is beletúrjak amihez nincs közöm, bár elég fontos ha azt vesszük, hogy kihat a zenéjére. Most viszont, hogy itt van, kíváncsi vagyok,mert olyan dolgokat tudok meg róla amiket más nem. Feltételezem nem tudatos, de kitárulkozik, ha nem is tudok lapozni könnyedén a könyvében, azért néhány lapot el tudok olvasni és különös dolgokra derül fény. A magabiztos, gúnyos, olykor erőszakos felszín alatt egy hihetetlen érzékeny és sérülékeny lélek lapul, talán azért a magas fal,hogy megvédje, akár egy kemény páncél vagy héj. Aprócskát zavar az ahogyan néz és nem szól semmit. Csak néz, mélyen és frusztrálón, akár csak Freddy. Ám míg a Fuentes kartell feje vészt jóslón és fenyegetőn, addig Deadman kíváncsian, pofátlanul kíváncsian. Nem tudom mit keres de még nem találta meg. Csípőre tett kezekkel várom meg míg szépen a helyére megy, csak aztán lépek utána.* -Feküdj. Nem rontom el….bolond vagy.*A más mosoly láttán én is elnevetem magam. Remélem jól kódoltam ezt a más mosolyt és nem taszítom vissza oda ahonnan sikerült egy picit kirángatnom. Visszafektetem, ha kell lenyomom az ágyra, de nem ingerülten és nem erőszakosan, csak barátian, mókásan. Kell, hogy mozdulatlan maradjon, különben elrontom és olyan munkát nem adok ki a kezemből.* -Ha miattad rontom el, kénytelen leszek bezárni ide, hogy senki ne lássa a bénázásom, szóval maradj nyugton. Oké? *Megfogadom, hogy nem kérdezek és nem adok kéretlenül tanácsot, és azt is megfogadom, hogy betartom az iménti fogadalmam, de ahogy a végére érek már tudom, hogy tök felesleges volt, mert nem tudom befogni a számat.* -Meddig bírod ki cigi nélkül? *Én már nem sokáig, lassan beájulok az ágy alá. *-De gondolom van ennél károsabb szenvedélyed is….most komolyan, nem tudnál egy kicsit szószátyárabb lenni? Meghalok az unalomtól. Mondj egy mesét. Mondjuk egy királyfiról.*A tű tovább berreg, rajzol és alkotja a mintát, én pedig remélem, hogy Deadman elkezd mesélni és a királyfi története majd az övé lesz. Ha veszi a lapot.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha