HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Az előző részek tartalmából...
by Gloria "Sapphire" Salinas Today at 11:35 am

» Ha nincs baj, majd keresek én
by Tyler Christiansen Yesterday at 11:51 pm

» Karakteralkotáshoz; kérdéssor a kibontáshoz
by Tyler Christiansen Yesterday at 10:10 pm

» Hiányzások
by Danielle C. Portland Yesterday at 8:53 pm

» Zenedoboz...
by Danielle C. Portland Yesterday at 6:13 pm

» Micromed-torony
by Alexander Montgomery Csüt. Aug. 17, 2017 7:08 am

» RocknRolla
by Raina Maddox Szer. Aug. 16, 2017 11:23 pm

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Szer. Aug. 16, 2017 10:53 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Highway to hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 158

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Highway to hell   Vas. Jan. 15, 2017 10:34 pm

Hányni tudtam volna attól a "gyönyörűségtől", ami fogadott a hotelben több, mint egy hete itt, ebben az istenverte városban. Vinnie imádta volna és ha nem ismerném, mekkora pöcsfej is tudott lenni, hanem úszott volna a kibaszott romantikától, biztos, hogy a két német hegyomlással képet csinált volna a berendezésről, háttérben a tőle ájuldozó recepciós csajjal. Gusztustalan! - már nem a csaj. Asszem! Mindig mondtam neki, hogy egészségtelen ekkora giccset éltetni, de makacsul ragaszkodott a sok cirádás - mi a fasz?! - hullámzó asztallábhoz és minden ilyenhez, amit a gyomrom még így, közel egy évtizeddel később sem volt képes bevenni, mióta ismertem.

Utálkozva fogtam össze a hajam lófarokba, és gyömöszöltem be a tűsarkút a táskába. Egyedül voltam Atlantában, valamivel el kellett foglalnom magam, és az éjszakai élet, ha nem is volt annyira bűnös, mint otthon, muszáj voltam kimozdulni. Egy vödör vodka társaságában órákig tudtam volna Gabe-bel beszélni, de gyanítottam, hogy Sadiknak jobb dolga is akadt odahaza, mint hogy az én hangomat hallja 0-24-ben.

Mindenesetre azért az alma nem esett messze a fájától: Las Vegas Nights volt a neve annak a helynek, ahol nap, mint nap - vagyis - éjjel, mint éjjel megfordultam. Eleinte csak kis téteket tettem fel a blackjack asztalnál, de valahogy mindig jöttek a klisék. A napszemüveges japán kiscsóka, aki kibaszottul zseni volt és állandóan nyert. Minden nap más ember, de a stratégiájuk azonos. A nyomorult picsa, akin a legszívesebben keresztüldöftem volna a Vinnie-féle barokk faszságjait. Aztán ott volt még a fehér európai, aki világot járni jött, csak azzal baszta el, hogy virított róla az, hogy kívülálló volt. Csak rá kellett nézni a gengszter-vagyok-aggyál-egy-fukszot-kisbuksza feka faszira, és tudtad, hogy minimum fogház járt volna neki az Alcatraz-ban. És persze Mr. Olajmágnás is megjelent egy lenni-szép-ész-lenni-buta-kiscica nővel.

És kibaszottul nem izgatott, hogy a szemükben mi lehettem. De tééééényleg!

Még egyszer körbenéztem a szobában, és ja, tényleg nem hagytam semmit sem az asztalon. Sem az ágyon. Értékem sem volt, a szajré pedig egy bankfiókban landolt napi szinten, amit mindenképpen kiürítek, ha végre elhagyhatom Atlantát, és repülhetek vissza. A táska volt elég nagy ahhoz, hogy a cuccaim kényelmesen elférjenek, ami valljuk be, nem volt sok. Jack, a LV Nights igazgatója már biztosan hiányolt, ezért is indultam neki a közel fél órás útnak és nyitottam ki az szálloda ajtaját, hogy a lobbyn átmenve ismét összenézzek a kibaszottul tökéletes szőke vagyok és túl okos ide recepcióssal - aka Cheryl. Kivagyok ezektől a nevektől. Brittany és Tiffany - a két kopoltyús zseni zsenge ribanc, akiket már csak a nevük miatt se tudnék komolyan venni. Még akkor se, ha nálunk rázták a seggüket.

A folyosón zajtalan léptekkel haladtam végig, hogy a liftbe másszak és végigszagoljam az öreg néni pacsulit, az alkoholista faszik áporodott bűzét és azt az agyzsibbasztó halk tinglitangli fost, ami menet közben szólt odabent olyan halkan, hogy kurvára nem tudta az ember, tulajdonképpen mi is szólt közben. Az ujjam a hívó gombra csúszott, és a lift - szerencsémre - nem is olyan sokára érkezett meg. Persze végig számoltam a kijelzővel párhuzamban a lift által megtett emeleteket, legalább addig sem azon kellett gondolkodnom, hogy vajon kivel futok majd össze abban a kibaszott üvegkalitkában lefelé menet.

Még jó, hogy a tizediken húztam meg magam! Pech!

Az ajtó nyílt és szinte fellélegeztem, hogy üresen fogadott. Oké, majdnem. A sarokban egy ott hagyott táska fogadott, amiért miután beléptem, egyszerűen csak kidobtam a liftajtón, és már bent is voltam, egymagamban. A zárógombra nyomva már csúszott is tovább az ujjam a földszintet jelzőre, az ajtó pedig becsapódott. Vagyis reméltem, hogy senki nem fogja megállítani.
Ahogy azt sem, hogy a további emeleteken is rohadtul egyedül leszek, mert már most kurvára késésben voltam - legalábbis Jack szerint. Szerintem meg akkor érkezem, amikor én akarok.

És akkor hangzott fel egy gyűlölt szám, amitől a leginkább a mélyzuhanást választottam volna. Lifttel együtt. Kibaszott Celine Dion és az a kurva szíve, ami csak megy és megy.

A picsába is már!
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 80

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Kedd Jan. 17, 2017 9:43 pm


Drága mulatság, de nem bírtam ellenállni a minibárnak. Kiittam belőle az összes ásványvizet és a szénsavas üdítőket is. Ahhoz pont elegendőek voltak, hogy beinduljon a nap, így késő délelőtt, kora délután, amikor az új vendégek megérkeznek, a régiek távoznak. A másnaposak meg még döglenek. Hát én nem tudtam tovább tűrni, hogy a zongorafedél lehajtva maradjon. Az életet játszani kell, mert ha beáll a csend, az már a halál birodalma. Ma reggel majdnem beállt. Pislogva és kába fejjel igyekszem lefelé a szálloda éttermébe, hogy egy jó rántottával fordítsam el a slusszkulcsot. Meglátom még, mit fogok találni kísérőül a szolid kis macskajajomra.
A járásom egészen magabiztos, csak én vagyok fehérebb, mint egy nászinduló a Ku-Klux-Klán esküvőjén. A szédüléssel csak a folyosón kell kitartani, a lift már megy magától, odabent nekitámaszkodhatok a falnak. Arra gondolok hirtelen, milyen jó az énekeseknek, hogy a mikrofonállvány megtámogatja őket. Engem a zongoraszéken épp csak a Szentlélek tartott. Ha már a barátaim és neves ismerőseik meghívtak az atlantai jazzfesztiválra fellépőként és egy világhírű trombitással, Tony Mihalkovval jammelhettem, hát kitettem magamért! A teljesítményért kapott gratuláció viszi előre a lábaimat a láthatóan még a tizediken állomásozó liftig. Egy: az a sokszínűség, ami rejlik bennem és a rugalmasság elképesztő. Ez óriási dícséret volt a rézfúvósok egyik legjobbikától. A másik prózaibb: ennyi ital után ennyi ideig ébren és muzsikára készen maradni, hát ez csak a legnagyobb rockzenészeknek megy! Ami egyébként nem vagyok. Én a stílusok által közrefogott kis öbölben úszkálók, nem ragadok le egyik vagy másik partszakasznál.
A gombot megnyomva beugrik az utolsó hang, amit leütöttem tegnap este. Bámulatos, hogy erre emlékszem és számtalan mást csak utólag fognak elmesélni nekem. Egy-két sms-ből már kiderült például, hogy kiknek kezdtem előadást tartani a lengyel jazz mélységeiről vagy az ausztrál őslakosok dermesztő hatású fafúvósáról. Ez a kis szirupos popsláger egészen kellemesen hat rám, szinte felér egy frissítő reggelivel. Annyira elmerülök annak a pár effektnek és hangnak a megfejtésében, az apró részletek kavalkádjában, hogy mikor kinyílik a liftajtó, én csak állok, mint középső ujj a lakodalomban. Épp csukódna, akkor eszmélek fel és mint metalkoncerten a vonósnégyes, olyan váratlanul nyomom meg újra a gombot, lábamat a két ajtó közé beékelve. A technikát legyűri a masszív tiltakozás és ismét tárt ajtók előtt állhatnék, ha még olyan állapotban leledznék.
Némán szállok be és tenyérrel megtámasztom a felvonó bal oldalát. Aztán derékkal is és bambán lesem, hogy a nagy fémalkatrészek összezáruljanak. Megdöbbentő, hogy az ütőhangszeresek hány évig koptatják az akadémia padlózatát csak azért, hogy később egy darabban pont akkor üssék le a nagydobon a csattanást, amikor kell. Nem előbb és nem később.
Az ajtók zárulnak, én pedig rájövök, hogy ez nem a magány terepe. Meglátom a nőt, aki eddigre ki tudja, miket mondott. Én nem igazán fogtam fel. A szürke ujjatlanomból integetek neki.
- Helló! A kapitány felesége elhagyja a süllyedő hajót? Bocs, ha nem köszöntem elsőre.
Ebben nem is vagyok biztos.
- Én még csak a tengeribetegségnél tartok.
Aminek nem tesz jót, hogy a 8. és a 7. közé egy szünetjelet tesz a technológia huncut szarvú ördöge. Zuttyanunk egyet és a gyomromhoz kapok. Nem jössz ki, nem jössz ki! A csúcspontot bűn lenne hamarabb elengedni.
- Uhú! Ezt a hirtelen elcsendesedést! Egy ilyen hatásvadász mozzanat után lassan szivárogtatnám vissza az életet, ha ezt a dalt én játszanám. Remélem, nem én játszom.
Egy félmosolyt csattintok el a szám szélénél és a nőre nézek. Nem venném a szívemre, ha órákat töltenénk itt. Nem azért, mert nem jó közönség. Még nem derült ki. Egyszerűen az emberi életet nem arra tervezték, hogy egy fémkasztniban álldogáljon. Egy nővel, akinek a hátán púp helyett is csomag lóg. Egyébként örülök neki. Így legalább nem magányos szimfóniát kell írnom. Ez a kis zöttyenés talán kezdi újraéleszteni a fejemet. Tisztul a kép!
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 158

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Pént. Jan. 20, 2017 7:22 pm

Egészen addig kellemes utam volt lefelé, ameddig meg nem áll hangtalanul, zökkenésmentesen a lift. Az arcom azonnal feszültté vált és felkészültem mindenre: egy apácára, a gyerekét megrontó pedofil faszra, egy szőke platform csizmás szukára, de aztán csalódottan vettem tudomást arról, hogy így első ránézésre talán jó utam lesz. A faszt!
A legszívesebben mindenkit a halálba kívántam volna csak amiatt, hogy megakadályozott a gyors lejutásban, így amikor az ajtó csukódott első körben, a csóka pedig kint maradt, fellélegeztem - volna.

De aztán már bent is volt, és csak akkor helyeztem át a testsúlyomat a másik lábamra, ahogy végre végleg ránk csukódott az ajtó, de nem kerülte el a figyelmem a túlmozgása. Már az, amit leművelt gyök kettővel.
Nem szólaltam meg, mert minek. Még életem férfiainak is alig volt szokásom köszönni és ezt nem egy idegennel fogom elkezdeni. Mégis minek? Életemben most fogom először és utoljára is látni, leszartam az illemet. Szerintem az a nő miattam ment nyugdíjba. Vagy talán fél lábbal a sírba is. Javíthatatlan voltam már egy ideje.

Az intésre, és a fickó által mondott szavakra felvontam a szemöldököm. Nem százas. Vagy legalábbis be volt lőve. A gondolatra megmozgattam magamon a táskát, mert benne volt egy sárga dobozos, fehér tetős morfin, amit soha, senkivel nem osztottam volna meg. Az az enyém volt és pont.

- Minden alkalommal meghal DiCaprio, nem kell itt a romantikus faszság - ja, betudhatjuk ezt a köszönésemnek. Mondtam én, hogy paraszt voltam mindig is, tessék, itt a bizonyíték. Épp, hogy csak folytattam volna, amikor a nem létező isten még jobban kibaszott velem, és egy félhangos baszdmeg is kiszaladt a számon, ahogy megrekedt a lift, félúton jelezve csak az elakadást. Panaszosan felsóhajtottam, megroppantottam a nyakamat is, a hátammal dőltem neki a hűvös üvegfalnak a seggem mögött. Nem terveztem, hogy közel megyek a fickóhoz. Egyelőre. Mert ha itt rosszul lesz, hát felőlem el is patkolhat. Tudom, tudom, Vinnie kibelezne, ha egy vendégét hagynám elhalálozni, de szartam most rá. Úgyis sokan haltak ki mellőlem már, eggyel több nem oszt, nem szoroz innentől kezdve.

És már megint beszélt! Megállt az eszem, és biztos voltam már abban, hogy hibbant. Oké, nem túl józan, de az tökmindegy volt.
Egyszerűen csak nem válaszoltam a szavaira egy ideig, helyette kivettem a telefont a zsebemből, hogy megnézzem, Jack üzent-e egy miahalálvanveledtegeci szöveggel. Nála mindenki ezt a becenevet kapta, akit kedvelt. Én meg cserébe seggfejeztem. Jó kis üzlet volt a részemről is.
De aztán sikerült idő közben értelmeznem is Mr. Télapó szavait, mire felnéztem rá.

- Örülj neki, hogy nem. Hányadék ez a zene - fintorogtam meg, el is rakva a telefont ismét, mert minek nézegessem? Attól nem indultunk el előbb, és az ajtó felé fordulva csak tettem meg arra egy lépést, rácsúsztatva az ujjamat a vészt jelző fos gombra, és el sem engedtem azt. Reméltem, hogy valaki fülét épp szétbaszta a hangja, mert komolyan mondom, nem akartam ennyire szerencsétlen lenni. És a parasztságomnál már csak a türelmetlenségem volt nagyobb. Ha valamit akartam, nehezemre esett várni.

- Remélem nem valami hittérítő vagy - néztem vállam felett a faszi felé, már megint. Volt időm, még nem csesztek le azért, hogy a vészcuccot basztattam.
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 80

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Vas. Feb. 05, 2017 12:38 pm

Ahogy látom, ugyanolyan benyomást teszünk egymásra. Észrevétlenül állunk egymás mellett, mint két, túl messzire írt hangjegy. Aztán kezdek közeledni, hátha összejön ebből egy akkord, amíg elérünk az oldal végére és lapozni kell. Egyelőre zavaros a darab.
- Értékelem, hogy maga két lábbal áll a hajópadlón és sokadik nézésre sem várna más kimenetelt.
Pedig akad, aki tudja, mi lesz az elhalálozási sorrend a fináléban, mégis szurkol, hátha átírták a kompozíciót. A romantikus "faszságot" nem fogom erőltetni. Inkább valami disznóölő black metal hangulatra lenne vevő a finom hölgyike. Cseppet sem zavar, az én folyóm nem csak egy mederben képes csordogálni.
Az ordenáré stílust ritkán alkalmazom, de nem tartom hamis hangnak. Nem bántja a fülemet.
Beszélek én, de hiába. A lift akkora bűnt követett el, hogy a nő még nem nekem sem képes megbocsátani. Ilyenkor az áthidalhatatlan helyzetekre írt vészforgatókönyv kerül elő: telefon a kézbe! Mármint nála. Az enyém odafent van, hisz reggelihez nem épp elengedhetetlen kellék.
- Ilyen szavakat ne emlegess, mikor egy görbe este után valami jó gyomorfogóért indulok az étterembe.
Egy mosollyal toldom meg, hisz nem gondoltam komolyan. Mesélhet nekem klotyóeldugulásról és mészárszéki történeteket zenghet, attól ugyan nem ugrik ki az odúból a rókafi.
- Ha ez a csodagomb odaát sem ad hangot, az némi aggodalomra adhat okot. Legalább dalt lehetne kérni, ha ilyen szépen összejöttünk. Jóféle galoppmetalhoz mit szólnál például?
Már hallom is a harci szekerek dübörgését a Valhalla kürtjét, amit egy csatakiáltás követ. Végig csatakiáltásban nyomná az énekes. Hmm, lehet, hogy most félrefogtam egy C-majort.
- Hát éppenséggel gospelt is tudok, de...
Egy recsegős hang keveri le a párbeszédünket egy igazán lényegretörő bekapcsolódással:
- Tessék!
Türelmes leszek, másmilyen kevésbé lehetnék ilyen sápadt hajnali 10 óra körül vagy mennyi lehet. Lehetnék együttérző, gondolhatnék arra, hogy ha én szólalok meg, az talán finomabb megoldás, de a tempo giusto-t most a nő diktálja. Én csak háttal támasztom meg a liftet, szemkontaktust tartva a beszélőnyílással. Közben lejár az előző torokmaceráló muzsika és Andrew Lloyd Webber jól ismert dallamai kerülnek elő. A szemem felcsillan, mert ez roppant nagy muzsika és kíváncsi vagyok, melyik verzió kerül elő. Arra pedig főleg, hogy a mérges macska mit lép a sarokba szorítva. Haladó szellemű szálloda, hogy ilyet is bevállalnak, nem csak Elton Johnt.
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 158

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Kedd Feb. 14, 2017 10:36 pm

Először kinyitottam a számat, aztán inkább mélyen a hallgatást választottam, mint hogy ismeretlenül is olyat mondjak, amit nem kéne. Vinnie nem, de az illemringyónő biztosan büszke lehetett volna rám. Fogalmam sem volt, hogy élt-e még, de nem is izgatott.
Mellesleg a Titanic egyszeri megnézése bőven elég volt egy egész életre is, és nem gondoltam volna, hogy Gabe-bel ezt közös programként be kéne valaha is iktatnom. Egész bizarr terv lett volna.

- Vizezni kell közben és akkor nem csapod szét magad ennyire - néztem végig ténylegesen is most először a fickón, és csapnivalóan festett. Én meg éppen tanácsadói szerepet töltöttem be, hát nagyon fasza, mondhatom. Fintorogva hagytam hátra szívem szerint ezt a témát, de ahogy tovább beszélt, úgy vigyorogtam egy nagyot. Bele a tükörbe, amit ha nézett, láthatta a tükörképemen ezt a rándulást. Csak egy másodpercig tartott, de igaza volt.

- Inkább a Szépség és a Szörnyeteg zenéjét kérném. Tudod, az olyan romantikus - még magam sem hittem el azt, amit mondtam. Elég sok fajta zene kötött le, de az igazán értékes számomra az volt, mind, amit még a bátyámmal hallgattam évekkel, évtizedekkel ezelőtt. És azokat a pillanatokat senki sem pótolhatta.

Épp csak befejeztem a hirtelen társalgást, egy hang tört be a liftbe kettőnk közé és egy olyan zene, ami megint csak büntetett. Sosem voltam odáig az operával kevert dolgokért. Különösen az opera része miatt.

- Helló! - köszöntem bele a kis lyukacskákba, amiket a kihangosítónak véltem. Köszöntem! El se hiszem! - Szóval az van, hogy beszorultunk, mert ez a nyamvadt lift megállt. Az egyikünk épp másnapos, bejátszik egy hányás nála és nem igazán akarok kísérleti nyúl lenni. Meg előtte pucérra vetkőzni, még ha van is nálam egy baszott dögös ruha - az utolsó mondatnál azért már a mögöttem lévő faszit néztem a tükörből, miközben az én telefonom visszasüllyedt a helyére. - Egyikünk sem Bond vagy Bourne, hogy kiszabadítsuk magunkat - toldottam még meg ennyivel. Vinnie nélkül ugyanúgy nagy volt a pofám, de a szarból ő szokott kihúzni. A francba is már!

- Amúgy Raina a nevem. Neked mi? - fordultam egy negyedet csak, hogy már szemtől szemben is lássam a krapekot, és ha bármit is mondott a fickó, vagy a mutálódott nő a mikrofonjába, azt azért nem ártott meghallgatni.
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 80

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Csüt. Feb. 16, 2017 7:01 pm

Előfordul, hogy a szavakra már nincsenek szavak. Ha legalább hangok beúsznak a fülembe, az nem rossz. Hogy a nővel mi történik, nem igazán észlelem, de ezt a műsort most a közönség ovációja vagy reakciója nélkül játszottam le.
- Nem lehet az ember mindig vízközelben. A színpadról kirohanni a büfébe, hogy intermezzo, türelem, hát... Az se én vagyok.
Megvannak a technikáim, amikkel hosszantartó hatást tudok elérni és csak a muzsikát írom pár sorral feljebb a kottán, nem öntöm nyakon az egészet pszichedelikus szédülettel. Előző este bizony kiborult a kábulat vödre.
A tükör egészen érdekes képmást fest. Vajon a bosszúság nagyasszonya tényleg mosolygott vagy csak én vagyok még mindig a katarzis állapotában?
- Gyanítom, hogy rózsadobálós atmoszférát teremtene, de szégyen, nem szégyen, egy tititát sem tudnék most felidézni belőle. Nem adsz ízelítőt?
Az agyam ki nem potyogott fogaskerekei sűrű forgással hajtják az emlékezet gépezetét, de csak nem adja ki, miről is volna szó. A régi mese úgy elszaladt mellettem, mint körhinta lova a vattacukrot majszoló gyerek mellett, más verzió pedig eszembe sem jut. Mesezenét még úgysem játszottam, lehet, hogy fellapozom majd az internet muzikálisabb oldalait.
Ahogy a nő szofisztikáltan előadja a helyzetünket, hasrángással vigyorgok. No de azért...
- Elnézést, pontosítanék: a nyulacskát nem fogja beteríteni a kisróka. Csak a gyomra játszik egyfolytában emelkedő hangsorokat.
Komolyan nem direkt csinálom, de olyan korgást produkálnak a belső értékeim, hogy gondolatban már át is írom nagybőgőre az egészet. Ha azt a "baszott" öltözetet itt kívánja felölteni, engem végülis megkérhetne, hogy forduljak el. Megértem én a női nem egyik legnagyobb félelmét, hogy egy rusnya okádás veszi el a szépséget és a rendezettséget. Én érzem, hogy ami lent van, az ott is marad. De az egyébként nagyon is dekoratív hölgy finom célzása a nudista stílusra eléggé gondolatébresztő. Még másnapos hajnalok tíz órája után is.
- Értem. Kérem, próbáljanak megnyugodni és nagy levegőket venni. Máris küldjük a szakembert - szól az ügyeletes már sokkal célzottabban, mint az előbb.
Azzal nem vitatkozom, hogy Die Hard jeleneteket nem adunk elő. Várjuk a segítséget, mint Händel a Messiást.
- Örvendek, Amúgy Raina! - nyújtom a kezemet, majd mellkasomra teszem a másikat és színpadiasan meghajlok.
Csuklással kezdem, mert nem kellett volna játszani...
- Hhhenrik. Henrik Ibsen Troy.
A recsegős hangszóróból ismét hallom a hangot:
- Uram, a tegnapi koncertélmény után nem csak maga fáradt. Örülök, hogy nálunk szállt meg!
Elmosolyodom és közelebb megyek:
- Mindig élmény a hallgatósággal megismerkedni. Kisasszony, köszönöm, hogy segít nekünk, nagyon hálásak leszünk, amikor innen kijutunk.
Nem ha, hanem amikor. Ezt még a rendőrsuliban tanultuk. Nem hívom meg kávéra az ügyeletest, hisz egy másik hölgy társaságában ez rosszabb húzás lenne, mint versenyzongorát két lábra állítani. Legalább használok az ügynek és nagyobb lelkesedéssel küldik ki a csavarkulccsal támadó szakmunkást. Aki először nyilván az elektronikát fogja megnézni. Most viszont eltűnik a recsegés, aztán kis foszlányokban szállingózik, amit a nő még válaszol. Raina-ra nézek:
- Azt hiszem, a szavak helyett már egy zajzenei hanglemezt játszottak le. Merem remélni, hogy a fogságnak hamarosan vége lesz, de ha már együtt ülünk, mit szólnál, ha kellemesen ütnénk el az időt? Mi a kedvenc játékod?
Ha azt mondja, hogy a pasija, akkor máris halálra unom magam. Egyébiránt vannak ötleteim.
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 158

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Szomb. Feb. 18, 2017 2:32 pm

Hogy ki fia-borja volt ez a pacák? Passzoltam ezt a kérdést, és csak enyhe szemöldökfelhúzással reagáltam le a színpadi jelenlétet. Biztos, hogy nem az a fajta színpad volt, mint ami otthon, Vinnie-nél volt. Nem tudtam volna elképzelni chippendale show-ban, persze a teste megvolt hozzá, de... túl sokat és értelmetlenül beszélt ahhoz, hogy be lehessen tuszkolni ilyen munkára.

- Te most szívatsz? Nem oviban vagyunk, hogy énekeljek. Meg amúgy se - talán életében nem énekelt. Pontosabban azóta nem tette, hogy az anyja meghalt. Vele mindig, és eze az emlékek azok, amiket soha, senki nem vehet el tőle. Reméltem, hogy felhagy ezzel a témával, mert nem volt kedvem kiábrándítani a zene általi csodákból. Hallgatni jó volt, de úgy látszik, hogy teljesen más szinten voltunk, ami kurvára nem zavart, csak.. én se toltam így másnaposan a képe alá a koktélok és az erősebb italok összetevőjét. Mert a kisrókát ugye a nyulacskára nem kéne rámászatni. Ahogy ő fogalmazott. Komolyan, mi a franc ez, ahogy beszél? Nem voltam én ehhez a stílushoz hozzászokva, de szerencséje volt. Még nem jegyeztem meg neki mindezt. Kurvára egy szót se szóltam, csak az ideg rángatta be a szem alatti apró, láthatatlan ráncokat egy pillanatra csak. Temetésre fogok menni, úgy érzem.

- Baromira nyugodt vagyok, szóval hagyjon fel ezzel a kibaszott túsztárgyalós stílussal - üzentem csak meg hirtelen a hangszóróból beszélő hangnak, de aztán meggondoltam magam - És kössz. Várni fogjuk - fűztem még ennyit hozzá, mert ha paraszt is voltam, nem most kellene elkezdeni a baszakodást, amikor kurvára nem itt kellene már lennem. Régen a kaszinó felé kellene sietnem, hogy megint nyerjek. Mi a faszomért kellene nagy levegőket vennünk? Ha szar a szellőző berendezés is, akkor csak magunkkal cseszünk ki. Mindegy, feladtam, és csak a fejemet pakoltam neki fordultamban a lift tükrökkel fedett felületének. A nevem semmit sem jelentett neki. Csak egy álca volt, ami már a részemmé vált. 

A nyújtott kézre rámarkoltam és röviden, még a hajlongása előtt el is húztam a kezem. Nem kellenek itt a fura fogdosások.
A nő közbeszólt ott mellettem, én meg csak néztem az előttem álló faszit. Tudnom kellene, hogy kicsoda? Sikoltoznom kellene, csak mert valahol fellépett? Nem, nem voltam olyan. És nem is különösebben érdekelt, hogy ki mennyire csöpögött a másikért. Ráadásul elszoktam én attól, hogy gyertyatartó legyek, szóval ha ezek ketten itt, H-h-Henrik és Ms. Géphang még a végén összefutnak, hát csak gratulálni tudtam volna hozzá. Szép is a szerelem.

A kérdése, a monológja néma szavakra és válaszra talált nálam. Oké, mindent kinéztem volna belőle, de ezt a kérdést aligha.
Ha már ültünk, akkor a fal mentén le is csúsztam a padlóra, térdeimet behajlítva, talppal a földön, és magam mellé engedtem a táskámat is.

- A bokszot nem mondanám annak. A kaszinó már lehet, de oda nem azért megyek, mert élvezni akarnám. Kellenek bizonyos.. trófeák - fejeztem be, és el nem mondtam, hogy mik a terveim a kaszinó tulajdonosának tulajdonaival. Gabe whisky-je már nálam volt, de Vinnie is megérdemelt pár szálat. A legjobb szivarból. Jack pedig nagy gyűjtő volt. Nem kellett arról tudnia, hogy az irodájában jártam, amikor ő nem volt ott. Arról meg végképp nem, hogy évek óta most először nyúltam széfhez... 

- Gondolom ivós játékra most nem vagy kapható. Meg piánk sincs, pedig a legjobb orvosság a másnapra, ha ráiszol - vontam vállat hirtelen, és ez csak féligazság volt. Kellett valami zsíros, ami le is kötötte azt a sok szart, amit az alkohollal a szervezet kénytelen volt elviselni.

- Ünnepelted, vagy temetted a tegnapod a piával? - érdeklődtem csak ennyit, remélve, hogy nem litániát kapok a csodálatos, kibaszott kompozíciókról és hangjegyekről. Már csak az kellett volna, hogy Mariah Carey szellemét megidézve nekiáll sikoltozni... A picsába!
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 80

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Szomb. Feb. 18, 2017 6:50 pm

Ezzel a nővel valami nagyon durva dolgot csináltak. Vagy egszerűen kemény élete volt. Tudom, hogy mennyire nehéz, sok ilyen tanulmányt olvastam, meg a zenészkörökben is vannak olyan arcok, hogy Isten irgalmazzon annak, aki felhúzza őket. Eddig semmi rosszat nem mutatott. Csak utazik és azt szeretné, hogy békén hagyják. Én meg nem hagyom. Egyre érdekesebb ő közönségnek, ahogy pengetem a lantot.
- Néha kellenek az őrült pillanatok is. Megértem, ha nem pont most, mikor mennél, de nem haladunk.
Azt már nem teszem hozzá, hogy el is mondhatná, milyen zenét hallana szívesebben. Mindig mókás dúdolás nélkül elmagyarázni, ha valamire gondolunk. Figyelem őt és meglátom, ami a szeme alatt történik. Ebből még nem következtetnék arra, hogy ír szteppet járok az idegein, de mindent egybevéve tuti, hogy ez történik.
Az ügyeletes kapja meg az eddig csak billegő, most már csengő-bongó hanggal boruló bili tartalmát. Én már nem szólok bele, javítani úgysem tudnék a műszaki állapoton. Figyelem, ahogy a helyes kis homlok az üvegen koppan. A végtelen unalom szól abból a kis ütésből. Aztán a kis hölgy csúszik a hangulatához illő helyre. Én állom a sarat és ahogy kezd megnyílni, békésen mosolygok. Hol csak magam elé, hol rá.
- Abba én is belekóstoltam, de végül a harcművészeteknél maradtam.
Egy zsarunak nem kell mindig kiütéssel győznie, sőt inkább nem úgy. Ennek már sokszor vettem hasznát.
- Többel szoktál kijönni, mint amennyivel bemész? Akkor jó vadász lehetsz.
Én is jártam már ilyen helyen, de inkább a társaság miatt. Az a világ nem igazán vonz. Annyira csaló és hamis, meg képmutató. Másrészt pedig mehetnék az utcára, ha rákapnék, mivel nem bizonyultam igazán jónak. Mindenkinek más dalt írtak meg az élet nagy nótáskönyvében.
- Már jobban vagyok, mint amennyire esetleg kinézek. De ha nincs, hát nem derül ki, hogy ha lenne, lenne-e még?
Jót mulatnék, ha a csini kis ridiből előkerülne egy kis söröcske, borocska vagy égetett szesz. A pillanat hevében szerintem megúsztatnám a villásreggeli gondolatát a töményben.
- A pia nekem társ. Hármasban szoktuk nyomni a cigivel. Egyébként meg a jazzfesztiválon voltam, szóval az ünnepléshez áll közelebb. És te mit tervezel ma estére? Ravatalozást vagy tűzijátékot?
Közben gondolkozom valami olyanon, amivel elüthetnénk itt az időt. Ökölvívást azért mégsem, egy elakadt liftben, kesztyű nélkül, nővel.
- Esetleg kung-fu? Tudod, az ököl-tenyér reflexgyakorlat.
Elkezdek mezőgazdasági gépbe átmenni, időnként a tenyeremmel kifelé, utána az ököllel. Szerintem egészen jó időtöltés lehet. Hátha fel tudom húzni onnan a padlóról szegény bánkódó sorstársamat.
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 158

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Pént. Márc. 10, 2017 9:42 pm

Őrült pillanat? Nálam volt a morfin, amit az utóbbi napokban előszeretettel látogattam a számmal és a nyelvemmel, aztán meg a gyomrommal, és inkább azt mondtam volna extrém pillanatnak, nem az éneklős fosnyálat, amire ösztönözni próbált. Még egy nyomorult gyerekdalt se vagyok képes felidézni, csak... csak David hangját. Gabe mosolyát.. a picsába is, de távol volt Sadik! Sóhajtottam fel már kábé kurva sokadjára és ha lehet, akkor még egy barátságtalan pillantás is befigyelt a másik felé.
Ne baszakodjunk már, könyörgöm! Egyszerűen csak szavak vagy válasz nélkül hagytam a nem haladást, mert tisztában voltam ezzel én is.

El nem tudtam képzelni, hogy mégis milyen harcművész lehetett. Talán a hangjegyek voltak az Excaliburjai? Fel nem foghattam. De! Talán mégis. Mert ha éppen nem beszél, akkor egészen normálisan néz ki függetlenül az ótvar másnaposságot, ami még mindig ott lüktetett minden pórusában. Elég részeget, ittast és a saját hányásában vidáman forgolódó tagot láttam, hogy már messziről érezzem a piafelhőt körülöttük. És nem volt annyira jó élmény, én mondom.

- Nem igazán érdekel a pénz, vagy az a nyál, amivel jár a kaszinók világa. Más miatt.. vagyok itt, maradjunk ennyiben. És még a motorom sincs a seggem alatt, szóval totál bukás ez a trip - osztottam meg lemondóan vele, mert minek kussoljak, ha beszélhetek is? Tudtam, hogy mikor kell csendben maradnom - általában, de úgy tűnt, ez nem az a pillanat.

Megráztam a fejem. Egy csepp alkohol sem volt nálam. Kaszinóban terveztem inni valami kibaszott drága szart, amúgy is, attól, hogy egy hektoliter folyik át napi szinten szinte a kezemen, még nem azt jelentette, hogy azzal is álmodtam, fürödtem benne és állandóan azt vedeltem. De egy sör jól jött volna most, igazán.

A hallottakra kinyitottam a táskámat és az egyik rejtett zugból előszedtem cigis dobozt, először magamnak véve ki egy szálat, aztán nyújtottam Henrik felé is, hogyha akart, akkor vehetett belőle. Ha vett, visszasüllyesztettem utána a dobozt a táskámba. Ha nem, akkor is ott végezte az útját.

- Gyűlölöm a szabályokat - mondtam csak ennyit, és a cigi már a számban is lógott, a gyújtót pedig a tenyerembe csúsztattam. Már csak egy fél pillanat kellett volna ahhoz, hogy felizzon a vége, amikor már megint egy fantasztikus ötlettel lettem nagyjából pofán baszva. Elhúztam a kezeimet is, úgy néztem fel a magasba a csókára.

- Nem hiszem, hogy másnaposan akarsz velem olyat játszani, amihez koncentrálni kell - álltam fel mégis, és meguntam. Jack már rohadtul pipa lesz, ha késve jelenek meg és nem volt kedvem még az időt elbaszni azzal, hogy mikor és hol kérdésekre válaszolva öltözzek ott előtte át ebbe a szarba, ami a táskámban volt.

- Amúgy nem akarom felgyújtani a helyet - féloldalas, fanyar mosoly jelent meg arra az emlékre, ami egy kicsit több, mint két hónapja történt. Két halott. Egy felgyújtott ház...
- De csak benézek. Pár óra után meg eljövök. Minden nap így megy - szedtem elő a fekete, combközépig érő koktélruhát, ami tökéletesen passzolva feszült a testemre. A váll részen lévő csipke volt annak a szaros ruhának a dísze. Nem kellettek ékszerek, csak a magas sarkú még, amit szintén kivettem. Aztán meg a felsőmet le, amit ledobtam a táskámra, egy pánt nélküli fekete melltartóban állva Henrik előtt, és az bordáim felett húzódó hosszú heggel a bőrömön.

- Be szokott jönni ez a reflex cucc a nőknél? Hányat sikerült ágyba vinned ezek közül az agyatlan csirkék közül? - tértem inkább át egy másik témára, és már az ujjaim a nadrág gombjáért nyúltak, hogy majd attól is megszabaduljak. Máskülönben sose öltözöm át.
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 80

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Szer. Ápr. 05, 2017 9:49 pm

Hogy miért a bánat és a harag mezsgyéjén kapál ez a nőci, az egy kitűnő kérdés, ahogy az is, hogy mi minden csúszott le a torkomon előző este. A sorrendiséget talán másképp állítanám fel, ha a lift nem szaladna elibénk mozdulatlanságában!
- Húha! Nyerned kell egy robogót, aranyom! - szólok rezignált másnapossággal.
Ahogy a seggét említi, pont oda téved a tekintetem. Jókat látok, formásakat.
És most komolyan rá fog gyújtani? Eláztatja a hajunkat? Ha működik a tűzvédelem, ez lesz. Kivételesen visszautasítom a cigit, aki mindig társ a buliban. Liftben nem az.
- Minden szabályt? Az összeset? A keresztes előjegyzést és a két bét is?
Azt nem hinném.
- Mert? Nem tudsz koncentrálni egy megviselt bélrendszerű ellen?
Lehet, hogy magam ellen beszélek, de ez most kikívánkozott. Ha Raina koncentrál és mutat valami igazán lenyűgözőt, akkor...le fog nyűgözni, mint Valkűrök tánca a bayreuth-i közönséget.
- Hogy a zongorák viharzó mélységébe nem?
Nem akar semmilyen gyulladást? Semmilyet? Értsem úgy, ahogy nem szeretném?
- Te mindennap a rulettkereket tapogatod? Ahelyett, hogy...
Hát most komolyan!

Na, ez már túl konkrét lesz, érzem. A trombita éles hangja hasogatja a fülemet. A fogyó ruha pedig egy egész más testrészemet érinti meg. Végigkísérem a sztriptízt, akármilyen illetlen, bizony megnézem. Azt is, ami a ruha alól és alá kerül. Nem semmi a testalkat, légiesen könnyed és légiósan erős. Csipkézett aprólékossággal van kidolgozva. Az a heg viszont árulkodik, valami olyanról, amire tényleg nem illik rákérdezni. Legfeljebb italtól katartikusan. Vagy macskajajos állapotban.
- Szabad megkérdezni, hogy kardot döftek-e át rajtad vagy egyéb bosszúság ért a bordáid környékén?
Ha lehet, meg is érintem az egyik alsó csontozatnál. Szomorú lehet a történet vagy talán hősies. Egy nő esetében inkább szomorú. Kezdem szomorújátékká gondolni a történetét. Aztán a nadrág is oldódik és még finomabb domborulatokat látok.
- Raina, ami itt megy, az csodálatos kínzás. Minden egyben, az etűdök legszadistábbja, a szépművészet legkegyetlenebbje. Van, aki használja ezeket?
Mert ha nincs, hát én azonnal feláldoznám magam. Egy fokkal közelebb is lépek és ha netán megtántorodna a hölgyemény, bizony vállánál fogva támasztom ki. Nem érdekel, hogy a kung-fus baromság nem jött be. Majd másik leányzónál be fog. Itt a zene agresszívabb áradatának kell helyet biztosítani. És érkezik is egy újabb haladó szellemiségű, de ősrégi dal.
- Segíthetek bármiben, Ms. Ballada? A Tigris gyógyító ereje folyjon a vénáidban! Meg az Eufráteszé!
Valami talán mégis maradt egy bizonyos dalszövegből. Mert amit látok, az mulasztja a fáradt hangvételt. Ha esetleg megmozdul a felvonó, akkor én leszek az első, aki a leányzó vállait kapja el, szó szerint vállalva pofont és gyomrost egyaránt. A hangosbeszélő pedig olyan hangos, hogy nem is hallani. Pont, mint Johnny Cage verekedésre sarkalló csendszimfóniái. Szem a szemhez, öröm a bosszúsághoz. Mi lészen ebből? Mi lészen előbb? Kakas vagy a tojás?
- Hú-hú-huhúúúú - éneklem a dalt nemes egyszerűséggel így hajnali tíz-tizenegy óra környékén, bele a felvonó ürességébe.
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 158

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Szomb. Ápr. 08, 2017 11:25 pm

zene: Thunderstruck Very Happy


Mi a halálról beszélt? Ráncoltam a szemöldökeimet nem tetszően, és volt egy olyan sanda gyanúm, hogy jobb lett volna, ha anno kivágják a nyelvem. Egyrészt úgy több hely is lett volna bizonyos testrésznek a számban, másrészt meg.. Akkor nem akartam volna elküldeni a halálba ezt a csókát, ha ilyen faszságokat beszélt. Nem vágtam, mire volt kíváncsi vagy épp mit akart. Persze az is előfordulhatott, hogy én voltam tudatlan és tanulatlan, de ez a tag mindig zenét zabál és fosik, vagy mi a szar?!
Komolyan, remélem soha nem fog megtalálni Vinnie-nél, mert első dolgom lesz őt felnyársalni, és nem a farka engem, az is biztos.

- Nincs túl sok dolgom Atlantában. Száműzetésben vagyok - közöltem vele csak ennyit ahelyett, hogy belementem volna abba a csodás eszmecserébe, hogy mégis mi a lószarnak kellett volna az ujjaim között lennie. Oké, egy pohár jéghideg whisky-nek most igazán örültem volna. Vagy Gabe-nek. Talán Sadik első helyet érdemelt volna a listán, ez igaz, de csak nézőpont kérdése volt ez.

Nem igazán volt jobb ötletem, mint hogy felkészültem arra, hogy a szabadulás pillanatában kereket oldok, és erre a legjobb terv a már most átvedlés volt. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy Henrik valami tervvel készült, ezért is néztem fel a szemeibe akkor, amikor a kezem már a nadrágom korcánál járt, de a szemei, és a keze.
Ahogy megérintette a bordáimnál a sebet, a szemeim a kezét figyelték. Kurvára nem szerettem, ha olyanok érnek hozzám, akit nem akartam. Volt már ebből kéztörés is. Nem csak általam. Vinnie kicsinált egy-két embert, aki keresztezte az útjainkat. Durván hányatós sztorik voltak ezek. Részemről. Ő meg kibaszottul élvezte. Még ha nem is látszott, néha előjött belőle a pszichopata énje, amitől még engem is kurvára kirázott az a baszott hideg.

- Ha még egyszer hozzám érsz, fájni fog - közöltem vele először ennyit, és miután letaperolt, utána a csuklójáért nyúlva elvontam az érintését magamról. Egy lépést el is hátráltam tőle, ha nem volt ott mögöttem a lift fala, mert azt meg még jobban utáltam, ha sarokba szorítottak. Egy idő után előjött belőlem olyankor az általában visszafogott haragom. Legalábbis az idő nagy részében túl paraszt voltam, de volt már példa másra is.
A következő szavaira hátrahőköltem és kedvem lett volna arcon vágni, amiért ilyen romantikus-hülye tocsogós szöveget lenyomott. Létezik olyan bige, aki ennek a szarnak bedőlt valaha is? Mert akkor azt is pofán kellett volna vágni. Láttam, ahogy közeledik, de az jobban lekötötte a figyelmem, mint az, hogy előtte lévő kérdésekre is válaszoljak, így amikor a lift zuttyant úgy nagyjából öt-tíz centit velünk, már ott is volt ez a Mozart-golyó, és a keze újra rajtam volt. A picsába is már! A kezem a liftben található némító gombra vándorolt, mert nem kellett mindenkinek hallania azt, ami fog történni.

Megmondtam neki, megmondtam, hogy kurvára nem kéne! Ezért ha nem volt gyorsabb - ami talán így másnapos létére annyira nem volt koordinált mozgás, akkor a kezét magamon hagyva úgy mozdultam, hogy a kezem már az ágyékán, nem túl kedves szorítással markolt rá a farkára. És mélyen, a szemeibe néztem, miközben a hangom lassúvá, tagolttá vált, hogy biztosan megértse.

- Egy, leveszed rólam a kezed, de most
- vártam egy kicsit, és ha nem mozdult onnan mellőlem, én léptem hozzá közelebb, hogy kényelmetlenné váljon a távolság. Mindkettőnknek. - Kettő: kurvára nem fogsz hozzám érni ezek után, mert nem szeretem. Nem ismerlek, nem akarok veled kefélni, mert igen, van, aki dugjon. És jól csinálja, nagyon jól. Az, hogy milyen ti-ti-tát nyomsz le a ribancokkal, kurvára kevés hozzám - hagytam annyi szünetet, hogy levegőt vehessek. Folytattam, mert volt még mit.

- És hidd el, hogy baszottul halott az a faszfej, aki megpróbált megerőszakolni és kitépni a szívem, mert az a vágás ott nem nem elbaszott tetoválás nyoma. Ne akarj te is a sorsára jutni, mert tudom a neved. És van, aki utánad menjen - igen, fenyegetésnek is elment ez a kis szöveg, de arról nem kellett tudnia, hogy valójában nekem sikerült megölnöm azt, aki megpróbált évekkel ezelőtt felpróbálni. A mai napig, ha csak arra gondoltam, elfogott a hányinger. Akkor sugárban hánytam is, amíg szinte össze nem estem. Részben a fájdalomtól, részben attól a vérveszteségtől, ahogy megnyirbált. És a mai napig kurvára zabos vagyok, ha arra az egész szaros kínzásra gondoltam. A picsába is már bele! - Megértetted? - reméltem, hogy igen, és ha elhátrált tőlem, akkor a szorításom a golyóin is engedtek, de még mindig őt figyeltem. Mert az kurva isten, hogy innentől kezdve hátat se fordítok neki egészen addig, ameddig ki nem jutunk ebből a fos fémkalitkából.

Hogy a ruhám? Köszöni szépen, megvolt. A táskámon, fekete csomóba gyűrve még. És rohadtul nem zavart, hogy egy szál csöcstartó-tanga kombóban kellett Henrik előtt állnom. Volt ilyenre példa már.
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 80

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Highway to hell   Vas. Jún. 18, 2017 9:30 pm

Ismerem ezt a nézést. Nem ettől a nőtől, hanem sok másiktól. Akik nem nagyon tudják tolerálni, hogy nekem a véredényeim is tele vannak muzikalitással.
- És eddig tartott az önkéntes száműzetés? Amnesztiát kaptál? Jobb, mint az amnézia.
Amit én kapok néha. Az előző este dicshimnuszai megmaradtak, egy részük mindenképp. Az is meg fog maradni, ami most tárul elém. Pőre hullámzások, végletes finomságú test dallama, ami nem a fülembe, inkább máshova mászik. A kezem indul és a lány megmutatja, mit képes még lerendezni az ujjaival.
- Ha még egyszer fájdalmat okozok, nem érek hozzád.
Sérült hangszerhez máshogy kell odaülni. Látom, hogy ez érzékeny pont volt és nem az a cél, hogy meghátrálásra kényszerítsem.
Amikor ugrunk az időben és a térben, mert a lift megteszi helyettünk, akkor nemes lovagot játszom és próbálom megtartani az öltözködésében haladni készülő nőt. A segítő kezeket olyan erővel és lelkesedéssel tekeri ki, hogy csak nézek. Másnaposan nézek ki a fejemből, bele abba a két agresszív szembe. Jó helyen lenne a kacsója, csak a szándék nem stimmel.
- Egy: megállt a lift, úgyhogy nem szorulsz rá az én stabilitásomra - vágok vissza dacosan és tényleg elengedem a puhaságában kemény és izmos vállat.
- Kettő: ha szánt szándékkal orra akarsz esni itt a felvonó padlózatán, mert ez vonzóbb ajánlat, minthogy a segítségemet elfogadd, akkor legyen! Egyébiránt közölném, hogy amikor olyan jellegű tititára kerül sor, akkor nem a finom művészlélek hatol be a fülekbe, hanem valaki más valahova máshova és másképpen. De ha megvan a kanod, akkor megvan, tiszta a sor, mint az üres kottafüzet.
Ahogy a nő felvázolja, hogy mit akart vele megtenni valaki, akihez engem hasonlítani felháborító és mélységesen sérelmezhető, akkor kerekednek ki a szemeim. Nem a meglepettségtől, hisz tudom, hogy léteznek ilyenek és hasonlóak elkapásáról álmodoztam a rendőrtisztin. A düh játszik a szemeimben és nem azért, mert Raina a tökömön akarja eljátszani a Diótörőt. Amit vele tettek, az megbocsáthatatlan és noha hiszek az igazságszolgáltatás törvényes módjában, nem sajnálom a gonosz halottat.
- Raina, ebben a kis kirohanásban két jó hír is volt. Hogy az illető "csak" próbálta - a szabaddá vált kezemmel macskakörmöket dobálok a levegőbe.
- És hogy már sose próbálhatja meg senkivel. Megragadtalak, mert az épségedet féltettem, de már látom, hogy feleslegesen és hogy nem is igényelsz semmi hasonlót.
Nem tartok attól, hogy tényleg utánam jönne. Nem a bimbóudvarra markoltam rá és ezt ő is tudja. Ha a fáklyás menet megáll, hát megáll, nem omlik össze a világom. Ez az élmény is hozzájárul a nagybetűs Élethez, amit ezer formában írhatok meg és játszhatok el.
- Erős a lelked, Raina. A legtöbb nőt megtöri és az önsajnálatba taszítja egy hasonló eset, még a kéz érintésétől is menekülnek. Rendőrnek készültem és a tehetetlenekre hajtó nagyágyúkat az egyik legundorítóbb műfaj művelőinek tartom a mai napig.
Ahogy a zene vált, elkap a benne rejlő erő, durvábban, mint ahogy én elkaptam a nőt. Becsukott szemekkel kezdek villázni és mondom magam elé a Thundert. Mondom...kiabálom! A lift csak áll, nem zötyög, nem ugrál. Kis szökellésekkel leérnénk, de nehéz lenne megállni, hogy ne kapjak a nő után, még úgy is, hogy megmondta, ha még egyszer megteszem, férfiszoprán leszek. Ez most zene, a legösztönösebb fajtából, gerincig hatoló energiát közöl velem és az alkalmi sztripperrel is.
Vissza az elejére Go down
 

Highway to hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Valahol a nagyvilágban :: A végtelen és tovább... :: Amerika-