HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Műsoron a kávé
by Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Dec. 13, 2017 8:00 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Dec. 10, 2017 1:37 pm

» Micromed iroda
by Alexander Montgomery Vas. Dec. 10, 2017 8:14 am

» Külvárosi kocsma
by Darren Curtis Vas. Dec. 10, 2017 5:58 am

» Jazz meg az
by Henrik Ibsen Troy Szomb. Dec. 09, 2017 3:03 pm

» Skye Rossum
by Tyler Christiansen Pént. Dec. 08, 2017 9:40 pm

» Breaking News: Malice In Wonderland
by Henrik Ibsen Troy Pént. Dec. 08, 2017 12:44 pm

» San Francisco utcáin
by Henrik Ibsen Troy Pént. Dec. 08, 2017 12:11 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Gloria "Sapphire" Salinas

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Josa A. Collins

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Josa Ann Collins

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 3

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Josa A. Collins   Pént. Jan. 20, 2017 1:44 pm

JOSA ANNE COLLINS
SEOUL, SOUTH-KOREA
1997. JAN. 6.
20
PINCÉRNŐ
CIVILIANS
LEE YOO YOUNG

Amit jó ha tudunk...

Tökhercegnő élete a fehérvásznon

Annak idején még Choi Ha Na hercegnőként láttam meg a világot – na jó, nem voltam hercegnő, de attól még úgy viselkedtem – szeretetteljes, nagy és neves családban. Apám chaebol volt; de nem az a borzalmas fajta, nem töltötte minden napját a cégen belül, sőt azt is tudom, hogy szívesebben lovagoltatott engem a térdén, hiszen akkor mindig mosolygott, az alelnökkel meg kiabált. Amikor ennek a miértjéről faggattam, mindig ugyanazt mondta: nem tudja tovább nézni a férfi béka képét. Ezen mosolyogtam, és végigkergettem a folyosón, hogy megcsókolhassam, hátha herceggé változik.
Aztán akkor történt meg a tragédia. Apám meghalt, anyám meg hozzáment valami amerikai keresztény koldushoz, akit azóta is csak nagyon kedvesen, mostohabaromnak hívok, akár szemtől szemben is. Ő meg csak azt tudja fújni, hogy majd a Pokolban fogok elégni a mocskosságom miatt, mert az úristen sosem engedne be egy ennyire tisztátalan lényt az országába. Én általában ilyenkor mosolyogva bólogatok, és helyeselek. Tök mindegy, hogy ellenkezek-e, vagy sem, ez mindig ilyen lesz

Szóval így alakultam át hercegnőből tökhercegnővé. Már nem volt palotám, csak egy rothadó zöldségben laktam, de ez engem a legkevésbé sem érdekelt. Felüdülésnek éreztem, hogy már nincs pénz azokra a drága ruhákra, és inkább viselhetek kényelmesebb, átlagosabb darabokat. Nem éreztem úgy magam tőle, hogy mindenki bámul a cuccaim miatt. Soha nem láttam szükségét a designer daraboknak, ezektől csak megkülönböztetést nyertem, meg nem tök mindegy, hogy miben rohangálok? A flancos iskolám neve így is a mellényemre volt hímezve, szóval civilben szerettem volna farmert felvenni, tornacipővel, meg egy pulcsival, ami csak annyira simul a testemhez, hogy kapjak benne levegőt. A tökbirodalomnak talán ez volt az egyetlen előnye. Mindennek ellenére talán ha már nem is voltam igazi, palotást járó hercegnő, az arcom finom szépsége megmaradt, amit hosszú, mogyoróbarna haj keretezett. Nem, nem természetes, gyakran változtatok hajszínt, a mostohabarom sajnos túl sokszor éget le mások előtt, így rá vagyok kényszerülve. Amúgy nincs bennem semmi különös, pontosan úgy nézek ki, mint a többi koldus tökhercegnő, átlag cuccokat viselek a már kevésbé átlag testemen, ami a sok sporttól éppen annyira izmos és formás, mint amennyire annak kell lennie. Talán genetika, talán nem, de azért nagyon könnyű előnyt kovácsolni belőle.

Hamupipőkével ellentétben én kevésbé vagyok már szűzies kislány. Én nem távoznék el éjfélkor a hercegtől, inkább megvárnám, hogy átváltozzak, és ledobnám a rongyos ruhát. Na, akkor mekkorát nézne! Ha ki kéne emelnem a fontos tulajdonságaimat, azok ezek lennének ilyen sorrendben: szarkasztikus, ironikus, okos, magabiztos, könnyűvérű. Ez utóbbi nem kifejezetten jellemző rám, de azért, ha a hercegnek nagy kardja van, akkor valószínűleg nem fogom visszautasítani. Mi az, hogy női büszkeség? Mire jó? Minden nő ugyanakkora kurva, szóval semmi értelme nincs a szende játékoknak, inkább nagy kanállal kell habzsolni az életet, úgy igazán élvezhető mindaz, ami körülöttünk van. A magabiztosságom ebből szinte automatikusan következik, s mivel nehéz zavarba hozni, szinte minden helyzetből ki tudom vágni magam. Okos vagyok, hiszen gyakorlatilag a semmiből is tudok pénzt csinálni akár ősi, bevált módszerekkel – és itt nem a lopásra gondolok – akár rendes munkával. Az előző két tulajdonságot meg nem kell megmagyarázni. Habár akadnak őszintén kedves megnyilvánulásaim is, de mindig eleresztek egy-egy szarkasztikus megjegyzést. Még így is főként a mostohabaromnak tartogatom ezeket, vele meg sajnos így is túl sok időt töltök el.

Na de mindannak ellenére, hogy végül koldus királykisasszony lettem, még nekem is van hobbim, ami nem túlzottan szokványos, de úgy vettem észre, hogy a vegasi lebujban kifejezetten jól lehet vele keresni. Ez pedig nem más, minthogy a szabadságomat kockáztatva mászok be idegen férfiak lakásába, és kukkolom őket, készítek róluk jó minőségű képeket, amiket később eladok a kiéhezett hülye picsáknak, akik gondolom később erre maszturbálnak. Általában elég jó pénzt fizetnek érte, illetve mostanában kerítőnői feladatokat is ellátok, ami annyit jelent, hogy pénzes férfiaknak adok át kurvákat. Nem, nem vagyok strici, csak talán egy kicsit jobbak a kapcsolataim, mint a többi civilnek ilyen téren. Emellett még vállalok egyéb megalázó hostess munkákat, amikből jól lehet profitálni. Nem fekszem le vénemberekkel, tévedésbe ne tessék esni, csak éppen elkísérem őket néhány találkozóra, mintha a csinos barátnőjük lennék. Ajándékba ékszereket és rengeteg pénzt kapok, illetve ezzel jár némi molesztálás is, de erről nem tud senki, mert az asztal alatt történik, én pedig csak rendületlenül mosolygok.
Ha van még mit mondanod...

- Kérlek titeket, üdvözöljétek az új osztálytársatokat – mondta az ofő, aztán intett nekem, hogy lépjek be a terembe. A szüleimmel munkaügy miatt költöztünk Busanba, és egy picit aggódtam az akcentusom miatt, féltem, hogy talán túlságosan is fővárosinak, vagy talán sznobnak tartanak. Nem is tudom melyik volt rosszabb. Az ajtó előtt várakozni, és arra gondolni, hogy lassan egy teremnyi szempár fog rám szegeződni egy nem homogén középiskolába, hogy mindenki másodlagosnak tekinti majd a munkáját csak azért, hogy rám pillantson, hogy az arcomat az emlékezetükbe véssék. Hogy 25 szempár, azaz kereken 50 darab szem jegyezze a vonásaim, társítson nevet melléjük, és később talán emlékeket is. Szerettük? Utáltuk? Csinosnak láttuk? Otrombának tűnt? Ezer meg egy féle dolgot gondolhatnak most rólam, én pedig szédülni kezdtem a dologtól. Mégis vettem egy mély levegőt, és kényszerítettem a lábaimat, hogy induljanak el. Kedves mosollyal az arcomon fordultam a közönségem felé, akiknek az arcai vegyes érzelmeket tükröztek. Volt, aki féltékeny pillantásokkal szemlélték a lábaimat, voltak akik inkább kíváncsian hajtották lejjebb a fejüket, hogy a szoknyám alá nézhessenek. Az előbbi táborba a lányok, az utóbbiba a fiúk tartoztak, és azt hiszem ez tökéletesen megmutatja a két nem közti különbséget, magyarázat nélkül. Talán egy picit zavarba is jöttem attól, hogy mindenki vizsgálni akart, de ezt próbáltam a legkevésbé sem kimutatni. Akkor vesztek.
- Choi Ha Na vagyok, Szöulból. Az akkori osztályom ex-elnöke. Kérlek titeket, bánjatok velem jól – az arcomon kedves mosoly ült, és tényleg erre vágytam. Hogy a közösség része lehessek, és ne pécézzenek ki azért, mert máshogy beszélem a nyelvet. Hogy ne higgyenek hülyeségeket, ne gondolják azt, hogy felsőbbrendűnek képzelem magam. Hogy is képzelhetném magam annak?
- Óóó, Choi Ha Na! – hallottam a nevem, és érdeklődve fordultam az osztály legnépszerűbb fiúja felé, akit talán jóképűnek is lehetett volna nevezni. Na jó, azért elég egyértelműen az volt, de nem szeretem, ha valaki ezzel tisztában van. Nem az egészséges önbizalom a probléma, inkább az abból következő tettek sokasága. Ahogy magához húz, amikor nem figyel senki, ahogy rám néz, mintha csak egy darab hús lennék, amit feltétlen meg kell kóstolnia. Ha nem elég ízletes, akkor tovább ad másnak, de amúgy különben elpusztít minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Nekem nem volt kedvem ilyesmi játszmákhoz, ezért inkább megpróbáltam átbújni a karja alatt, de ő megragadta a karomat és a falnak préselt.
- Szöulban biztosan figyelmen kívül hagyhattad a flancos apád és a pénzed miatt ha valaki hozzád szólt, de ebben a városban ez illetlenség – a hangja lágy volt, engem mégis kivert tőle a víz. Nem, határozottan nem akartam ezt csinálni. Sem itt, sem vele, sem most. Nem volt a dologban megfelelő tényező, de a szabadulásra tett kísérleteim mind csak sikertelen próbálkozások voltak.
Két további srác jött, én pedig szerettem volna sikítani, de tudtam, hogy felesleges. Nem hallja senki, csak én maradtam itt a suliban az edzésem miatt. Azért nem adtam magam könnyen, erősen tapostam rá a fiúk lábára egyesével, de így is többen voltak, meg erősebbek nálam. Az egyik srác a szoknyám alá nyúlt. Aztán valahogy minden elsötétült, pedig határozottan nem akartam, hogy elvesszenek az emlékeim. Ösztönből szorítottam össze a szemeimet, mert nem akartam sírni és látni sem őket, és minő csoda: az emlékeim is eltűntek arról a napról. Nem tudom mi történt, a tudatalattim elzárta az információkat. Csupán három dologra emlékszem. Hogy a ruhám rendben volt, aztán jöttek a fiúk, és utána már zilált lett az öltözékem.

***

- Aaaaiish, mennyi gond van ezekkel a gazdag faszkalapokkal –
morogtam az orrom alatt, miközben a combjaim közé fogtam a fa törzsét, és úgy próbáltam feljebb kapaszkodni a fán. Azokat egy kicsit felsértette a kéreg, de ettől függetlenül nem volt más bajom. A tenyeremről már két napja lehorzsoltam a bőrt, amikor rádőlt az ajtó az étteremben. Ki az a hülye, aki kitépi a vécéajtót? Miféle indulatos szarcsimbók képes ilyesmire? Tuti valami vénasszony volt, akinek az arca talán az aszalt szilvára emlékeztetheti a leginkább az embert, és az minden vágya, hogy tönkretegye a drága munkámat. Mivel csak két asztal vittem, nekem kellett megszerelnem a berendezést. Csak tudnám mi a faszért nem képesek normális módon használni az ajtókat. Talán használati utasítást kéne kifüggesztenem? Ennyire nem egyértelmű a dolog? Faszom már.
De most nem kéne az étteremre gondolnom, inkább csak jobban tenném, ha odafigyelnék egy picit, mert a végén talán én fogok megint pórul járni, aztán majd nézelődhetek, ha leesek és eltöröm a lábam. Valószínűleg nem a mostohabarom fog velem otthon maradni és kiszedni a szarból, mert az túl tisztátalan feladat lenne a kis szent kezeinek, de hát na, van ilyen, nem? Mindenesetre én is nagyon szívesen égnék a Pokolban, meg alig várom, hogy a hátsómat pici ördögök szurkálják a három ágú villájukkal, szóval biztosan nem engedném neki egy ujjal sem, hogy segítsen, hát akkor mi lesz az ördögfiókákkal, akik várnak rám? Nem, ez így nem mehet, feljebb kell kapaszkodnom, hogy aztán majd halálom után zuhanjak a mostohabarom által elképzelt Pokolba. Na de várjunk, honnan veszi, hogy az annyira mélyen van? Akkor felfelé fogok zuhanni, nem?
Eme gondolatmenettel a fejemben huppantam le egy biztonságos ágra, ami tökéletesen tartotta mind a 45 kilómat, így gondoltam ha fészkelődöm sem törik le, mert aztán a végén a leesek és a Mennybe kerülök, az meg kell a francnak. Nehogy már ilyen mocskos dolog miatt kerüljek oda, mert véletlenül leesek és rosszkor nyílott meg alattam a Földanya.
Elővettem a kis távcsövemet – amit elneveztem Kukkernak, nagyon szellemes vagyok, tudom – aztán belepislantottam. Tökéletesen láttam az elhúzott függöny mögött is, hogy aranyemberünk éppen a csontjait áztatja a kádban. Óóóóhohóóó, tökéletes pillanat a behatolásra, és nem, most nem kell rosszra gondolni, először csak betörök, és aztán… Aztán ha lebukom, akkor én is a behatolással fogok küszködni abban a helyzetben, ahogyan először értendő volt.
Leereszkedtem a fa lombján, aztán a biztonsági kamerákra fittyet hányva, mondhatni profi módon törtem be a férfi házába, ami talán inkább volt palota, de mit számít most ez? Majd ha lebukom, megkérem, hogy vegyen feleségül.
Olyan halkan lopakodtam, hogy még magam sem hallottam a saját lépteimet, közben pedig szintén hangtalanul kotortam elő a táskámból a fényképezőgépem. Annyira profi voltam, annyira meg akartam csinálni a fotókat, hogy csak a saját lépteimre figyeltem, ami talán az eddigi pályafutásom legnagyobb hibája volt… Ugyanis sikeresen szembelopkodtam egy férfival, de ezt csak akkor vettem észre, amikor az orrom a csupasz, puha bőréhez ért a mellkasán. Nem tudom, hogy a rózsaszín rövidnadrágom, vagy az eset volt cikibb, de elég jól beletrafáltam a dologba. Mondhatni szó szerint a karjaiba sétáltam, ugyanis ha kitárná őket mondjuk egy ölelésre, akkor a markában lennék, de valamiért azt érzem, hogy ez előbb lesz fojtogatás, mint egy kedves gesztus, aminek határozottan jobban örültem volna.
- Azt hiszem… - pillantottam fel rá végül – Most megyek.
Nem tudom miért jelentettem be, de így gondoltam illedelmesnek, ezután pedig fogtam magam, és rohanni kezdtem, mintha csak muszáj lett volna. Mert talán muszáj is volt.
Vissza az elejére Go down
 

Josa A. Collins

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Old-timers-