HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» A Náci Róka és a Mexikói Görény
by Héctor "Hero" Perez Today at 11:49 am

» Micromed-torony
by Grace Reed Yesterday at 10:16 pm

» Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...
by Cordelia Webb Yesterday at 9:56 pm

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Yesterday at 9:41 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 12:28 pm

» Lélekjáték
by Tyler Christiansen Kedd Nov. 21, 2017 10:12 pm

» Külvárosi kocsma
by Darren Curtis Kedd Nov. 21, 2017 3:06 pm

» Muy problema, mein Führer?
by Ellis Mahon Kedd Nov. 21, 2017 12:40 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Vincent Morris Belvedere
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 My way - my moves

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Pént. Márc. 03, 2017 7:38 pm

"Absinthe.." Ahaaaaa, igen, emlékszem. Olvastam. Valahol... valamikor, de ki a fene tudta azt hogy az emberek ennyire elvetemültek?

- Vagyis kórházi fertőtlenítő.. értem... - a hangom mély, karcos, valószínű a hangszálaimról is lemart minden odaillő darabot, ezért muszáj megköszörülni a torkomat.
Hasztalan...

De már ott is a következő kérdés.

A lányra nézek, de nem merem... azt mondani hogy ebből jöhet mégegy. Nem merem...
Mégis odatolom a poharat.

- Lehet ennél rosszabb?? - köszörülök megint a torkomon, de már be is fut a személyzet, és lopva a poharat eltűnik a messziben.
Nem figyelem merre megy.
A lány viszont... Nyelnem kell ahogy az előbbi, nagyszerűnek nem mondott íz egy pillanatra visszaköszön, de máris lazított aaaa... körökön, az a valami.. ABSINTHE! Ismétlem fel megint a nevet, és azt hiszem ezt érdemes lesz megjegyezni.
Megint köszörülök.

Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Pént. Márc. 03, 2017 8:15 pm

Megforgatta a szemeit csak a hallottakra. Miért kell ennyire hercegnőnek lenni? Eszébe jutott erről az egészről King Annie-je, akinek a gondolatára is megrázkódott. Beteg egy nőszemély volt az a fiktív karakter. Ő valóban mosogatóvizet itatott a faszijával. Muszáj volt megnéznie a filmet régebben, mert folyamatosan azzal baszogatták, hogy fingja nem volt, Stephen King-et eszik-e vagy isszák. Hát.. több nem lett az információtól.
- Lehet, hidd el - bólintott is, a mosolya sokat sejtető és vészjósló lett, és ahogy a pultos megint nyúlt az újabb poharakért, aztán meg a zöldet tartalmazó üvegért, Danielle lábujjhegyre emelkedve kezdett el mutogatni.
A zenétől úgysem értette volna meg a pultos egyetlen szavát sem, de az activity-re a kis vörösre nézett.
- Pirosat kérünk! - jött a következő lépcsőfok, és mialatt a vörös lé a pohárba sugárban érkezett, Danielle megnézte az itallistát krétával firkantva a bárpult felett. A tárcája elegendő zsét tartalmazott, bármikor is ment inni. Sosem nullázta le a lóvét, és mínuszba sem ment soha. Idővel arra is rájött, ha nem keveri a piát, akkor nem lesz annyira másnapos. Régen sétáltatta már meg a rézvörös négylábút, és nem is szándékozott egyhamar ezt a régi szokását feleleveníteni.
Mégis! Muszáj kipróbálnia, meddig mehetett el Jake-nél.
- Szóval! - vigyorogva ütögette meg lágyan a pult fáját maga előtt, és úgy lesett fel Jake-re, félig felé is fordulva, felpakolva a könyökét, alkarját a pultra, miközben a poharak megint csúsztak, eléjük.
- Ha azt mondom, hogy ez kevésbé rossz, úgysem hiszel nekem - abszolút nem bánta meg a döntését. Jake döntését, hogy inni akart. - És ameddig nem a nyal-nyel-harap hármasra megyünk rá, addig ezzel kell beérned - vigyorogva utalt a kedvencére, a tequilára. Imádta. Azt meg még inkább, amikor duci háromszögnyi citromot kapott az átlátszó mexikói alkoholjához.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Pént. Márc. 03, 2017 11:56 pm

"Lehet..." Figyelem még mindig a szemeit, és nem biztos hogy tetszik amit látok. Vagy amit az egyre inkább kavargó fejem hozzátesz. Biztató... Vagyis pont hogy nemaz, de ha már egyszer kimondtam, eszemben sincs visszakozni.

Újabb pohár kerül elénk, de az előző zöld szín vörösre változott. Sebesen kutatok az emlékeimben, vagyishogy próbálok, ami egyre inkább összekavarodva kidobja a lehetetlen küldetést.
Hát jó. Feladom. Egyelőre. És ahogy megint a lány szemei jönnek szembe, elég az az elakadt néhány rövid másodperc, hogy a következőkben megint a pohárra fonódjon a kezem.

- Nyal.. nyel..? - itt valahol elakadok, de valami azt súgja ez most nem is érdekes, csak MIELŐBB! Hogy legyünk már túl rajta?? Talán. Vagy ha veszni kell vesszen el MINDEN!
És előre megfontolva a késztetést, a még mindig a másik kezemben függő aktatáskát óvatlanul a pultra fektetem.

- Nagylevegő.. - csak magamnak, bátorításul, vagy egyszerűen mert így hozza a helyzet, és a következőkben nem is figyelem a lányt, csak összeszorítom a szemeimet, és mélyre taposva a nyúl üregében, egyetlen pillanat alatt leöntöm.

Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Szomb. Márc. 04, 2017 7:38 pm

zene: hmmm Very Happy Nem a Te stílusod Very Happy

Pont a lényeg! Nyal és nyel! Azt ismételte el az egészből Jake, mire Danielle egy szélessé váló vigyorral nézte a másikat. Hihetetlen, hogy még mindig talpon volt, pedig nem nézte volna ki belőle, hogy ennyit bír.
Az aktatáska a pulton elvonta a figyelmét, épp annyira, hogy már csak azt vette észre, hogy a pohár a feje tetején, pereme a doki szájában és az alkohol folyt a nyelvére, aztán onnan lejjebb is. Megköszörülte a torkát, és követte is a mozdulatot, húzóra küldve le a pirosat. Ahogy lenyelte, úgy rezzent össze a teste, mintha épp kidobták volna a pingvinekkel szánkózni. És valószínűleg azt is fog ettől a fajtától. Felnevetett halkan, lepakolta számára egészen halkan a poharát a pultra, meglehet, majdnem eltörte annak talpát.
Nem számított!
Újabb torokköszörülés.
- Nekem pisilnem kell. Nagyon - jelentette be hirtelen, félig csak nekidőlve a pultnak, hogy a szemével a még mindig az asztalnál ülő tagot figyelje.
- Kérj addig valamit, Grizzly. Vagyis.. Minszk.. Őőőő.. Jake. Maradjunk ebben - paskolta meg a fickója vállát. Nem az övé. Csak most. Vagyis most sem. Mindegy! - megrántotta a vállát, de az feljebb is maradt egy hosszú pillanatra, miközben tök ártatlanul nézett Jake-re. Igaz. Nem G-pontos medve vagy ilyesmi. Khm..
- Én most elmegyek! De te várj meg! - nézett nagy komolyan a dokira, felpattanva gyorsan lábujjhegyre, aztán vissza a talpaira.
- Különben is.. vagyis különben sem olyan környék ez, ahol sötétben eltalálnál - nem mintha mitfahrer lett volna valaha is, aki állandóan hajtűkanyarozgatott volna. És egyébként meg Danielle-től talán ha a békák megijedtek, amekkora testtel rendelkezett. De legalább félelmetes rém volt azoknak. Valami életcélja csak lehetett neki is, nem?
Megindult, aztán alig jutott el két lépésig:
- Ne nagyon akard keverni... a nyal-nyelt meg véletlenül se így kérd ki - bazsalygott hirtelen, de már ment is tovább, a számára egyenes út pedig a füves pacák felé vezetett, de nem ült le mellé. Csak elsasszézott az asztal mellett, odaszólva neki, hogy rögtön jön, mire csak egy mosolyt kapott.
Nagyjából három percébe telt, mire belőtte magának a mosdót, és még vagy háromba, amíg kivárta a sorát. Annyi idő volt, hogy rájött, csak az ajtó volt becsukva, bent pedig minden üresen várta. Porcelán kisasszony is.
Felsóhajtott, amikor végre elkészült, megigazította a ruháját is, végül kicsapva az ajtót tért vissza.
Jake - remélhetőleg még mindig ott volt, és nagyon remélte, hogy egyedül is felkínálta.. vagyis megkínálta magát alkohollal, de ahelyett, hogy visszament volt, beiktatta az asztalos csókát.
Közel hatvan dollárjába került a joint. A picsába! És további egy percébe, ameddig lebizniszelte a mennyiséget.
Elpakolta a cuccot biztos helyre - a gatyájába, és már úton is volt a pult felé, visszacsúszva ugyanoda, ahonnan egymagára hagyta a dokit.
- Voltak jó nők, ameddig távol voltam? - kezdte húzni Jake-et a már ismert sztorival, de persze.. lehet, hogy a másik a rondákra bukott. Ronda Rousey például még a szart is kiverte volna a dokiból. Kezdett elkalandozni Danielle, és ez már egy jele volt annak, hogy ő is jó irányba haladt. Nofene! Két hétig nem iszik és ez várt rá.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Szer. Márc. 08, 2017 9:20 pm

Az íz... Erre nincsenek szavak. Az érzésre se, mintha egyszerre egy egész tár golyóval lőnének fejbe, és pont ilyen lehet a pokoli kínlódás!
A testem reszket.. önmagát támadja, vagy inkább azt a MÉRGET!
Féktelen köhögésben török ki, most már másodjára, szinte ziháló légvételek közepette, de lassan elül a zsongás. A belső szerveim tiltakozó zsongása, lassan.. és csendesen.. de én még mindig a szemem előtt koppant üressé vált poharat fixírozom és próbálom.. valószínűleg visszanyerni a helyzetet. Vagy épp feldolgozni az 'élményt'.
Egyre inkább sugall a fülembe hogy ennek nagyon nem lesz jó vége...

A lány szavát hallom, de már valami lassan zsongó zsivajos ködön túl. Csak biccentek. Asszem, nem vagyok meggyőződve, de még mindig - vagy aztán újra - azt a kezemben feszítő üres poharat figyelem. Képtelen vagyok elengedni...

A lány eltűnik, én meg ottmaradok magamra. Nyúlott percekbe telik mire elengedem a poharat, de lehet csak másodpercek. Azon kattogok.. próbálom járatni a fejemet, mi is lehet ebben.. mi lehet ez.. de egyre lomhábbak azok a fogaskerekek. Csak erőteljes.. akarással tudok rajtuk fogódzkodót venni... A gyomrom meg... A gyomrom szinte pillanatokra van attól hogy kidobja az egészet.

- Eggy.. fehérbort kérek.. - adom ki az utasítást, amíg még megtehetem. Valami azt súgja.. azt... Nyelek egyet, de egyre távolabbi a körülvevő zsivaj. A zene.. A távolból morajló beszélgetések.. mindenki más körülöttem. A világ lassan kezd beszűkülni. És én még mindig csak azt az üres poharat szorongatom...

Megjelenik a hang.. újra. Valamikor ekkor csúszik ki a fehérborom, és csak egy könnyed.. nek kívánt mégis nehéznek érzett biccentést ejtek.
Valami azt diktálja beszélnem kell. Mondanom kell valamit, mégis időbe telik ahogy formálódnak a szavak. A lány az aki megelőz.
Csak ekkor engedem el az üres poharat.

- Igazából aztse tudom volt e itt valaki körülöttem. - nézek fel a lányra, a hangom egész más.. magasabb ívű hangulatot vett, de nem én rendezem. Nem csinálok én már semmit. Csak mosolygok. Egyenest a szemeibe. És akkor észbekapok.

- Nemmm.. tudtamm.. - nehéz ez - hogy te mit kérsz..- csak a pultot fixírozom, ide-oda járnak a szemek, mint aki valamit keres. Az eszemet keresem. Mikor is ettem én utoljára??

- Szóval MITKÉRSZ!? - nézek föl rá, az arcizmaim már önálló életet élnek, és valamiért.. eszemben sincs megpróbálni ráncbaszedni őket.
Hasztalan kísérlet..
Ez az este a MEGLEPETÉSEKÉ!
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Vas. Márc. 12, 2017 10:05 pm

Only Getting Younger

Visszafojtott nevetés csiklandozta a torkát, de azért eleresztett egy széles, harminckét fogas vigyort a hallottakra. Végre! Valami, amivel majd tud kezdeni valamit és azt a kurva karót messze dobhatta Jake-től, ami minden egyes percben ott feszített a gerince mentén a faszinak.
Jót tett neki az első két kupica, és elégedetten konstatálta Danielle, hogy már egy harmadik pohár csúszott a csóka elé, mire megnyalta a száját. Nem ezt választotta volna, de kezdésnek jó lesz ez. Nagyon jó. Nem mintha ennél megmaradna majd a doki, és erről ő fog gondoskodni.
- Jól áll neked a mosolygás, ember - nevetett fel, persze hallotta a kérdést is az alkoholt illetően, de ezt mindenképp tudatni akarta. Nem az a fajta ember volt, aki nem mondja ki azt, amit gondolt, és ez így, az ő világában helytálló is volt.
- Long island ice tea az én választottam. De majd kikérem én - vigyorgott ismét, és a csapos felé intve jelezte, hogy az ő választása is meglett. Amaz csak biccentett, de épp egy sört kezdett el csapolni a pult túlfelén lévő "kollégának". Azt se tudta, ki fia-borja az a csóka, de nem is érdekelte. Nem sokára inni fog.
- Whisky alapú, szerintem neked erős lenne. De ha meg szeretnéd kóstolni... - ragadt be félig az ajánlata, és ja, ha már az újdonságok estéje a mai, akkor mindenképpen látni akarta a részeg dokit. Kár, hogy nem volt nála kamera, egészen izgalmas felvételek sikerültek volna.
Ameddig a csapos egy újabb vendéget szolgált ki, Danielle maga elé húzta a kissé távolabb lévő hamutálat, a gatyájából pedig elővarázsolta a szerzett zsákmányt.
A dobozból előkerült a sodrott jószág, amit az orrához emelve lassan szagolt meg.
Jó, tökéletes illata volt.
- Kérsz? - emelte fel a fehér papírba burkolt fű-dohány keveréket, hogy Jake tudja, miről is beszélt. Levakarhatatlan vigyor terült szét az arcán. Igen! Hamarosan minden gondja a távolba fog kúszni az elméjében és csak a vidám pillanatoknak fog élni. A mai napig ezt az érzést váltotta ki belőle a joint, és ezért imádta.
Az öngyújtó lángja izzásba borította a cigi végét, kacskaringós füsttel szállva felfelé, a mennyezet felé.
Egy ilyen helyen akár indián tábortüzet is gyújthattak volna. Hírből sem ismerték az előírásokat és ez most a lánynak nagyon is jól jött.
Lassan, mélyen leszívva járatta végig a füstöt a tüdejében, bent tartva az érzést, és csak hosszú másodpercek után engedte ki a száján a füstöt apró karikákban.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Kedd Márc. 21, 2017 9:31 pm

"Jól áll neked a mosolygás, ember.." - hangzik vissza, és én mitcsinálok!?? MOSOLYGOK! Tovább, ez már csak természetes, ha akarnék se tudnék többet, vagggy kevesebbet, egyre zavarosabb ez az egész.

A fehérborral teli pohárra fonódik fel a kezem, nem talpas, de ez most nem zavar egy percig sem, sokkal inkább csak kapaszkodó.. A fehér nyúl üregében, és valamiééért.. ez a lány itt előttem most egyre inkább hasonlít arra a nyúlra..

Tovább beszél. Én meg.. csak közelebb húzom a poharat a kezemben, nem tudom miért, de aztán.. Kóstolás??

- Nembiztos... - de hogy mennyire meggyőző?? - hogy jó ötlet lenne.. - köszörülök torkot, és pótcselekvés, ha elemezném, egész biztos vagyok benne, hogy a számhoz emelem a fehérboros poharat. Alig 2-3 kortyot nyelek le.

Nem a legnívósabb minőség.

Ám ekkor kerül csak az igazi csoda a képletbe. Csoda.. Talán össze kéne szedni a fejemet, szemem mindvégig a kezében feszítő darabon figyel, ellenkezem.. vagy mégsem? Az eszem valahol a háttérben pokolian biztos benne, de valami más.. valami új és magával ragadóan erőteljes folyamatosan itt sustorog a fülembe: Ha már ugrottál.. vess bele MINDENT!

És én gyenge vagyok ellenkezni.

- Én még.. sosem... dohányoztam.. - makogom, de biztos vagyok benne hogy röhejesen festek. Hogy honnan?? A lelki szemeim előtt látom, legbelül, valahogy mégis képtelen vagyok törődni az érzéssel. Mégis mindvégig csak a lányt figyelem. Ahogy szív.. és ahogy a dűlőre jutó füstkarikák lassan táncolva szabadulnak ki az égre, magukkal ragadva a szabadságot. Furcsa kívánalom lesz rajtam úrrá.

- De azt mondják.. mindent ki kell egyszer próbálni, nem? - kevéssé vagyok határozott. Vagy épp túlságosan is, ahogy ha felém nyújtja érte nyúlok, és még jó néhány másodpercig elgondolkozva az érzéssel, csak utána szedek össze némi bátorságot, és beleszívok.

Talán ez.. életem legrosszabb döntése..
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Szer. Márc. 22, 2017 10:57 pm

Naggggggyon nem a Te stílusod a zene Very Happy bicsibocsi nyalóka lc

- Igazad van! Szerintem is telehánynád a hasitasidat - helyeselt nagy bólogatások közepette a nemlennejóötletre és valóban. Ha már úgy keverte a piákat, hogy nem szégyellte, az első dolga mindig az volt, hogy a Minden asszonyok Ősporcelán Nagyasszonya randira hívta, és az ujja találkozott a saját torkával. Danielle gyűlölt részeg vagy másnapos lenni. Leginkább csak másnapos, de azt már egyszer sikerült bejátszania, hogy a víz helyett tequilát rakott el az éjjeli szekrényére, mint folyadékpótlás. Nem igazán érezte magát frissnek és üdének az eset után.
Konkrétan úgy nézett ki, mint egy szétcincált moszat egy hatnapos halhulla szagában megmerítkezve. Még csak véletlenül sem partyképes verziója volt önmagának, de ilyenek voltak ezek az esték.
Ameddig a dokibá bűvészkedett a borával, addig Danielle el volt foglalva azzal, hogy a kis rúdcsodájával eljátsszon, pont akkor szívva meg ismét a jointot, amikor a pultos elé csúsztatta az általa kért italt. Long Island Iced Tea. Mindig is a kedvence volt. Vagyis majdnem mindig, mert a kóla verhetetlen, de azt meg sosem rontotta el whisky-vel. De nem ám. Vigyorogva pöfékelt, hagyta, hogy a fű az erein száguldjon végig őrült iramban, és nem tehetett mást, szinte elgyengülve, őrült mosollyal az ajkain hunyta le a szemeit, hogy csak arra koncentráljon, hogy vette birtokba a testét a fű. Valahol feltett egy kérdést is, nem?
Legalábbis Jake szavaira már kissé szétcsúszva, de annál boldogabban nézett rá, és nem is volt akadályoztatva a következő mozdulatában, csak egyszerűen átadta az örömcsíkot egy jóleső, hosszú sóhajjal. Már azonnal ott is volt a keze a poharán. Üveg volt, ezt tisztán érezte. Vagy nem, de hideg volt. Ennyit biztosan sejtett.
- A lényeg, hogy.. ha tudod, a tüdődbe szívd és ne a gyomrodba - tett még ennyit hozzá, de már ott figyelt a cucc a dokija szájában, és nem tudott mást tenni, mint vigyorgott.
Ki hitte volna? Remélte, hogy nem fullad meg Jake. Vagy hogy nem kell újraélesztenie, mert csak absinthe-ot fújt volna át a másik szájába. Amúgy is tudta, hogyan kell pumpálni.. bicajt, de hogy egy ember tüdejébe, szívébe hogy préselt oxigént, az neki kínai volt. Meg orvosos, és valahogy sosem volt odáig az orvosokért. Azt hitte. Biztosan?
Belefulladt az alkoholjába addig is. Na jó, csak a szájához emelte egy kortyra. Mintha kacsát tömtek volna, mert az ital leszánkázott a torkán, és ahogy elhúzta onnan a poharat, pár cseppje végigfolyt a nyakán, egészen le a dekoltázsáig, amire felnevetett és ki is rázta a hideg.
- Khm... - nézett fel hirtelen Jake arcára a kis vörös, és nem siettette a joint kézbevételét. Úgyis volt még neki némi kraft..

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Csüt. Márc. 30, 2017 7:35 pm

Jótanácsok... Jótanácsok?? TÉNYLEG!?? Ha tiszta lenne az eszem vagy ezernyi indokot sorolhatnék fel, miért NE..(!) miért tűnjek el innen a lehető leggyorsabb mértékben, és miért lenne a helyem inkább már otthon..! A kedvenc teám aromáiba veszve, egy könyv.. szakmai.. természetesen, minden erőmmel és tisztességgel felkészülve a holnapi napra, vagy akár a 3 nap múlva esedékes műtétre.. vagy akár...

Ezernyi indokot képes lettem volna felsorolni. VAGY! Az örökké ismétlődő szó, és az a szó ami mindiiig.. és minden esetben felülír mindent, minden ami kívül esik a kényelmi körömön, a toleranciaszintemen, a komfortzónámon, és a vélt.. erkölcsi és "tisztességességi" határt képező területeken, minden tiltott.. haszontalan.. és elhanyagolt volt.
Volt...
Egészen eddig, mert ha "én" vagyok, magam csaptam volna a saját kezemre, kiütve belőle azt a bűzrudat, ami kátrány.. szén.. és különböző égéstermékek és káros gázok keveréke, amint lelki szemeim előtt látom felparázslani a véget.

De helyette...

Olyan mélyre szívom, hogy még magam se hittem volna hogy van ilyen. Az első pillanat... Nem egészen perc, inkább rövid másodpercek, amíg a receptorok.. az érzékelés.. és úgy egyáltalán a szervezet megérzi a bajt.. a halálos keveréket, és a következő pillanatban kifelé, már féktelen köhögésben török ki!!

Szinte le is esek a székről! Ha nem kap utána, a papír, benne a gyilkos szer, biztosan kiesik az ujjaim közül a földre, én meg csak kapaszkodom.. fuldoklok.. és fuldoklok.. kénytelen és kelletlen újra és újrakapva az oxigéndús levegőket, de még mindig.. még mindig ott kever az az érzés a torkomon!
Szinte már a könnyeim potyognak.. De ami biztos, hogy biztosan bevizesedett a szemem, és ahogy kapaszkodom.. még mindig a pult szélében, valahogy azt is sikerül megakadályozni hogy egyöntetűen a földre essek.

Hirtelen nyúlok a borom után, és egykorty-kétkorty-háromkorty, és aztán az egészet szinte egyetlen mozdulatra nyelem le.

Mire visszatérek...
Önmagamhoz idegenül a zakóm alkarjával törlöm végig a számat.
Vele a kicsorduló könnyeket.

- Azthiszem... Asziszem.. - nyökögöm, de valahol már elfeledett hogyan folytatódna a mese. Ráncolom a homlokomat. - Talán elég volt? - most feszítem, és vele együtt kérdezem. A szemeibe.
De hogy a vilááág...
Valahol már teljességgel elveszett.
Csak egy furcsa.. Gomolygó és kavargó.. Ismeretlen vegyületet érzek megtelepedni a bensőmben.
Valahogy a bőröm alatt vés utat magának.
Lassan... komótosan.. és kérlelhetetlenül.
És az érzés...

Valahogy hihetetlenül veszélyt sejtető.
De MÁMORÍTÓ!

És erre már biztosan nyelnem kell...
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Hétf. Ápr. 03, 2017 1:01 pm

Feszült figyelemmel követte azt az egyetlen másodpercet, ameddig a joint vége felizzott és azt egészen, mélyen szívta meg a doki, miközben Danielle a pultot támasztotta, kezében az üvegnyi alkohollal. A pohár is üveg volt.
Ahogy a füst távozott Jake tüdejéből fulladással, nem mozdult. Csak hagyta, hogy a másik szinte meghaljon egy kicsit, bele az érzésbe, viszont ahogy a joint földet érve ugrott még egyet ott, egy félig nyüszítő hanggal guggolt le érte, benyúlva a Kékszemű lábai közé, és ahogy megkaparintotta azt, győzelemittas mosollyal állt fel.
- Három másodperc! Még ér - nevetett fel, bepakolva a szájába is. Éppen akkor, amikor a másik eltüntette a bort. Már pakolta is fel a szabad kezét a levegőbe egy újabb körért, amit a pultos megértett azzal, hogy a kis vörös az üres üvegpoharat kocogtatta meg alig-körmével.
A felhangzó kérdés valahol egy ködmámoron át szólt, ahol nem voltak problémák, ahol könnyű volt ő is, ahogy a környezetében minden egyetlen fura összességbe zsugorodott össze és az instant mosoly telepedett meg az arcán.
- Ha azt mondod, hogy elég volt, én elhiszem - fújta ki a füstöt az előtt, hogy megszólalt volna. Nem fogja erőltetni. A doki már így is evett egy kis szenny kaját. Alkoholizál és megszívta a füves cigit. Ennél többet kívánhatni se tudott volna, helyette lepakolta a fehér rudat a pult végére izzó végével kifelé, kicsit távolabb magától. Szomjas volt. Még szerencse, hogy nem valami fos citromos baszást kért, mert azt most nem szeretné. Egy alapos korttyal küldte le a joint élvezetét a gyomrába a nyelvéről, pont akkor, amikor egy újabb zene csendült fel. Mindig más stílus, de ez.. csak fél szemmel nézett körbe a jelenlévő faszikon. Nem feszélyezte, hogy egymaga volt nőként jelen, végül a szemei Jake arcán állapodtak meg. Elmosolyodott. Sokat mondóan, végül meg is mozdult, és ha a másik engedte, akkor a doki vállain csúszott végig mindkét keze, egészen a nyakáig, ahol az ujjai betörtek a zakó alá, és ha engedték, akkor lassan fejtette le a vállakról az anyagot. Tovább, egészen lefelé húzta azt, és ha eljutott addig, akkor le is vetkőztette a másikat. A zakót a szék támlájára pakolta, ami épp, hogy csak nem ért le a padlóra. Tovább ment.. Pontosabban visszamászott az előző helyére Danielle, közel Jake-hez, és az ujjai már megint a fickón.. A hozzá közelebb eső kezének csuklójára siklott, kigombolva azt, és már hajtotta is fel az ujját.. egyszer, majd még egyszer.
Persze csak ha engedték neki, és akkor azokba a kék szemekbe nézett fel.
- Add a másikat is - nyújtotta ki a kezeit, de csak miután egy slukkot megint szívott a jointból ott mellette, visszarakva a pult szélére aztán.
Ha megkapta, akkor gombolt, tűrt, hajtott. Csak hogy ne legyen melege a dokinak. Emlékezett, hogy neki milyen volt az első. Még Trev adta neki azzal a feltétellel és morgással, hogy inkább ő, mint a haveri körből bárki más. Ugyanígy fuldoklott. Még csak tizennégy-tizenöt volt.. Egy gyerek, aki asszimilálódni akart a kemény fiúk bandájába, csak hogy ne kelljen otthon lennie az apjával. Mindent megtett azért, szinte mindent, hogy a legkevesebb időt tölthesse azzal az alkoholistával és a kurváival.. Akkor még egyikük sem sejtette, hogy ez lesz Danielle jövője és élete.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Kedd Ápr. 04, 2017 6:14 pm

Kérdeztem... Ezt biztosan... Vagy nem??
A korábbi ráncolt szemeim most elmélkedve húzódnak szélesre valahol keresve a messzire szállt gondolatot ugyan mit is mondtam ki.. az előbb.. alig néhány perce.. Másodperce?? És az egész.. Az egéééész.. vilááág.. Kérdésekkel és kötelességgel.. felelősséggel és határozott, következményekkelteli illúziókkal egyetlen késhegynyi ponttá zsugorodott össze.
Szinte fürdőztem az érzésben.. Mámorosan.. Beleveszve... Istenien érezve, és most még az se zavart, hogy nagyon.. nagyon, NAGYON.. meg fogom bánni! Biztos voltam benne... Valahol biztosan...
De most!!??

Nagyot sóhajtok, ahogy hosszú máspodpercekkel később realizálom hogy újabb kör van terítéken. Poháré.. boré... azé a boré ami senem ízletes.. senem minőségi és még csak aromás se, mégis... Mégis...
NEMÉRDEKEL!

És erre már szélesre húzott mosoly csúszik szét az arcomon...

A lány.. A lány valahogy erre mozdult.
Mozgott.. ezt egészen biztosan érzem, meleg kéééz csúszik be a vállamon, és ahogy érzékelem.. valahogy engedek neki. Egyöntetűen... Nem mintha másképp nemtenném...
Csak figyelem, ahogy a zakóm megcsúszva foglal helyet a hátlapon, aztán megint a lányra nézek.
De csakmert... Csakmert, nemtudom, egyszerűen..
Kiadós sóhajt húzok a tüdőmbe, és jólesik.
Ahogy siiimogat.. Ahogy engedékenyen csúszik végig a keze, és ahogy a mandzsettámhoz ér... Bont... aztán már teker..
És megint...
A szemeibe nézek... fel... és feltesz egy kérdést...
Kérés??
Hosszú másodpercekkel később válaszolok.
A karomat felé nyújtom.. a másikat, és hagyom. Miközben mindvégig a kezeit figyelem.
Kecsesek...
Hihetetlenül tetszenek és amit művel velük.
És csak azután nézek vissza a szemeibe.

Egy darabig meg se szólalok.
Csakkk... mosolygok, és keresem...
Őszintén.. nem is.. IGAZÁN.. tudom hogy mit keresek bennük.
Egyszerűen jólesik.
Figyelni.. Őt.
És aztán megszívva az orromat keresek valami összerakható szöveget.

- Teeee.. mindig ezt csinálod..? - késik a szöveg, de nem is törődöm vele. Lassssúú.. Egymást rakják maguk után a hangok, de nem érdekel. Mossst.. nem törődöm vele mennyire is hangozhat bután.. - Mindenkivel.. ? - érzem hogy húzódik a szemem. Kérdőre.. - Megmented őket?? - és megint a szemei.
De ekkor.. csakis ekkor érkezik a következő poharam, be, jobbról, ami egy pillanatra magával marja az elcsúszó figyelmem.
De aztán...

Mégis a kezében figyelő.. - vagy épp a pulton nyugvó - füstölgő szálért nyúlok...


Hibás... Lépés...
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Kedd Ápr. 04, 2017 10:43 pm

Totálisan szét volt csúszva. Már Jake, Danielle ehhez az adaghoz hozzá volt szokva egy ínséges időszakban, mint ami ma volt neki, de a másik.. Tetszett neki, hogy valami végre már kirántotta abból a karót nyelt állapotból, amibe a találkozásuk óta gubózott.
Elfoglalta magát a tekeréssel, az inget úgy hajtotta és emelte az anyagot, nehogy meggyűrődjön. Biztosan kényes volt erre a doki, és nem akarta volna, hogy kieső emlékekkel, gyűröttnek tűnjön a másnak, amikor azt sem tudta, hova került..
Már most sajnálta szegényt, de csak lopva pillantott fel a másikra. Jake nézte. Minden egyes mozdulatát, de nem sietett. Ráérősen ért hozzá a másikhoz olykor, hagyta, hogy az anyag csússzon, ahogy az ujjai is.
Felsóhajtott. Érinteni, érezni szeretett a legjobban minden érzékszerve közül, ha a füvezést nem számolta bele élete kedvenc elfoglaltságai közé.
A felhangzó szavakra megint felnézett. Hosszan, oldalra billentett fejjel figyelte az egyre táguló pupillájú kék íriszeket. Szinte elnyelte a szembogara a kék örvényeket, amire csak egy bazsalygó mosolyt tudott kiereszteni a száján. Vagyis az arcán az jelent meg.
De az rá is fagyott a jókedvére és köhintve engedte el egy utolsó igazítással Jake ingujját a könyöke tájékán.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz - a mosoly ott maradt, fel is nevetett hirtelen. Ó istenem, borzalmasan jó minőségű füvet kapott, és tudta, ha még kettő rúdra rámegy, azzal holnap késő délutánig szétcsapja magát. Szeretett volna hullámozni, és ezért gyorsan elhúzódva a tenyereit csúsztatta végig a pult legszélén, ujjaival aztán rámarkolva a fa szélére, amikor megállt a mozdulatban.
Jake gyorsabb volt, és már nyitotta volna ki a száját, hogy soooooklesz, amikor.. inkább csak vigyorogva megvonta a vállait.
Kisördög volt. A francokat. Most épp démont játszott, egy vöröshajú, tetovált bige személyében.
Élvezte, és most aztán végképp nem gondolt arra, hogy a dokija holnap milyen állapotban lesz.
- Csak szeretem, ha éltek - vont vállat nemtörődöm stílusban, és ha Jake megszívta a fehér addiktív-rudat, akkor már emelte is fel a kezét, és ha átadták neki, a szájába véve alaposan, mélyre szívta le a füstjét.. pár másodperc után pedig lassú, lusta körökben tört elő a szájából a füst, de már mozdult is megint, egészen a doki székéhez és a testéhez simulva, kézrátétellel fogva csak meg a fickó arcát, állát, hogy nehogy baj történjen, és egy puszit cuppantott.. nos, úgy nagyjából középre. Kurvára nem volt mérnök, hogy számolgassa a fülek-orr-szájhomlok távolságot.
Vigyorogva húzódott el, csak hogy beleigyon az alkoholjába.
- Árulj el nekem valamit, Mr Grizzly a lappföldről - nevetett fel, kettejük közé pakolva a jointot. - Szóval Jake.. Tudom ám a neved, te - kezdett mutogatni a másik felé, miközben alaposan elgondolkodott azon, hogy mit is akart - Akarod-e, hogy felszedj most.. engem? Gyakoroljunk! - könyökölt volna fel a pultra, de az megcsúszott annak felületén, és ezzel ő maga is, egész testében dőlni kezdett a krapek felé.
Most komolyan felajánlkozott neki?

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Szer. Ápr. 05, 2017 12:13 am

"Fogalmam sincs, miről beszélsz"

A távolból hangzó szavak... pedig itthangzott el, mellettem.
Biztos vagyok benne...
És ahogy továbbra is csak őt nézem, még akkoris ottvan az érzékelt képben amikor szinte távolról érzem hogy visszahúzódik.

Valamikor ekkor teszem meg azt az esetlen mozdulatot.

Nem terveztem.. KOMOLYAN!
Egyszerűen csak ottvan, a kezemben, és ahogy azt a még mindig megadón füstölgő papírost nézegetem, valahogy önállóan megfordul a közrefogó ujjaim között.
Valahogy nem érzem még a bátorságot...
Pedig az a valami azt suttogja: TEDD MEG!

Mégis, még mindig csak ott figyel a kezemben.
AZTÁN!

Kellett a hirtelen kibúvó!
Az ugrás.. mélyre, a szakadék tövébe, és ahogy minden gondolkodás nélkül a rudat újra a számhoz emelem, már jól ismert érzéssel szorítom össze a szemeimet, mielőtt még csak a szívás gondolata erőteljesen megtelepedne a fejemben.

És GYERÜNK!

A következő köhögőgörcs.. már nem tudnám megmondani kevésbé kínoz e, vagy egyszerűen csak már nem érdekel. Nem küzdök ellene, hagyom.. hogy elnyeljen.. Hogy magába rántson, hogy a magáévá tegyen, és a láány.. ahogy érzem, önállóan rárepült arra ami az ÖVÉ.. én megadóan engedek neki.
Jórészt már bármit megengednék neki...

Valahol érzem..

És akkkor jelenik meg az a csóóók...

Más esetben simán lefagynék. Érzem... De most...
Csak rövid szemöldökráncolásba futja, és... igen, lehet hogy megnyaltam az ajkamon.
A helyét...

De megint beszél, nekem meg nehezemre esik koncentrálni.
Nehéz is, a szemöldököm újra figyelő ráncba forrad össze és.. Grizzly.. lappföld.. felszedj.. Gyakoroljunk!??
Valahogy pont úgy nézhetek, pont úgy, mint aki nem ért az egészből semmit sem, de aztán összeáll a kép... Lassan... komótosan.. mintha minden egyes szálat lomha mamutok hordanának össze, nemkevésbé a válaszok.
De akkor BORUL!
És a reakcióidőt nem tökéletesítve, nem rajtam múlik - Nem rajtam múlik?? - hogy végül kiköt az ölemben.
De beleragadok a szemeibe.

- Az.. amit csináltál.. - váltogatom a szemei között a szemeimet, de nem mernék megesküdni hogy tényleg így teszem e.

- Jó volt! - és tartom. A szemeit. Bíííztosan. Hogy jólesett e?? Ííízlett...
Biztosan.
És szeretnék még kapni belőle.
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Szer. Ápr. 12, 2017 10:42 pm

Alaposan elszámította magát, és az a nyomorult puszi ott landolt a fickó száján. Pedig mennyire akarta, hogy csak az arca legyen! Igazán nem gondolkodott, azt meg végképp kiverte a fejéből Danielle, hogy mérnökként bemérje, mit hova és hol szabad. Egyszerűen csak hagyta, hogy a gravitáció és az akarat önálló életre kelve behúzza. Egészen oda, Jake szájára.
Látta a kis vörös, hogy amaz még mindig sokkot kapott, bárhol, bármikor is érintette, de már nem ugrott meg, mint régen. Vagyis.. mikor is? A nagy M betűs gyorskajáldában. A gondolatra is leverte a víz és kirázta a hideg, de csak megköszörülte a torkát. Majdnem olyan gyorsan, mint ahogy dőőőőőőől a fa játékot játszva megindult oldalra. Előre. Tök mindegy, valamerre. Az irányok sem voltak túlzottan ki- és beszámíthatóak ebben az átkozott pillanatban.
A jointot persze úgy óvta, mint a világ legritkább gyémántját, menet közben mart rá a szálra és vitte azt is.. valahogy Jake ölébe be. Igen, oda. Neeeem égette meg szerencsére sem magát, sem a Kékszeműt, és sikerült nagyon is közelről figyelnie a két kék mélységet.. Örvénylenek? Vagy csak két ritka mélység volt... fekete szélesedő, lüktető pupillával... nem tudta róla levenni a szemeit, talán még a szája is elnyílt egy kicsit, ahogy koncentrált.. Igazán próbálkozott ezzel a feladattal és remélte, hogy nem totál agyhalottnak tűnt, hanem csak koncentráló embernőnek.. Betépett nőnek. Szétvarrt betépett nőnek. Talán így volt a helyes sorrend.
Hallott is valamit, igen, és éppen vissza akart kérdezni, amikor egy hangos:
- Ó! - szaladt ki a száján.
Mélyen teleszívta a tüdejét füfelhős oxigénnel, megnyalta a száját, és most először tépte el a pillantását Jake szemeiről. Megköszörülte a torkát, és ellenállt annak, hogy megmozogjon ott, a pacák ölében. Inkább egy újabb slukkot szívott le a tüdejébe, és amikor már a torkán elhatalmasodott a mentsetek meg életérzés, csak akkor fújta ki a füstöt, még mindig a dokibá ölében ülve és meg sem mozdulva ott.
És akkor egyetlen szót sem szólva fordult oda, csak miután visszarakta a pult szélére a jointot, és simított végig Jake nyakán ujjbegyeivel lassú ritmusban, élvezve az érintés minden pillanatát, ami évtizedeknek hatott és tűnt. Betépve kiélesedtek az érzékei és minden sokkal színesebb, sokkal szagosabb, sokkal élénkebb, vidámabb és gondtalanabb volt. Ez az apró mozdulat is már jól esett NEKI, és csak ezután hajolt közelebb, hogy már nem az ujjaival érezzen, a szája rátapadt Jake szájára, lassan kóstolva rá arra. Nem akarta lerohanni, pedig ilyenkor az volt az igazi..

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Pént. Május 05, 2017 1:45 am

Nyelnem kell... Vagy legalábbis a torkom őrülten ösztönöz, kapar, de valahogy nem tudok elveszni benne még. Annál inkább a szemeiben... Tetszenek.. Tetszenek?? TÉNYLEG!?? Azthiszem. De ezt hangosan biztosan nem mondtam ki!

Ugye??

Aztán az a nagyon hosszú hang.. Óóóóó.. Mi.. ó?? Milyen ó? Ó, mi? Őrülten bután nézhetek, de a szemeim biztosan megint ráncba nyúlnak. A lány viszont nem mozdul, nem mozog meg, én meg tartom. Félig.. a kezeimben, vagggy... kezeimmel, annyira mindegy. Aztán az orrom alá száll az a korántsem fekete füst. Csiklandoz. Tüsszentenem kell, legalábbis pont olyan érzés, amikor...

Ujjak siklanak végig a nyakamon. Valahogy hirtelen felejtem el a tüsszenthetnékemet, és fura, szörcsögő hangot hallatok. Meglepődöm. De már meglepődni sincs időm, mert a lány támad.. és az én szemeim meg minimum kétszeresére tágulnak!
Egészen a következő percig. Vagy csak pillanat, ami a biztos, hogy a kellemes, áhítattal átitatott íz, hamar terjed szét a zsigereimben, és a következőben önkéntelenül válaszolok.
A szemeim lecsukódnak... lassan.. önmagukat intve le, és az ajkam lassú gyümölcsözéssel kap rá az annyira áhított ízre, ahogy a kezem is megemelkedik. Csak az egyik, a másik biztosan szorosan kapar a pult szélébe, egyrészt hogy le ne essek.. megadva borulva együtt vele, a másik meg.. mert annyira jó...
Talán soha nem volt ilyen ízletes ennyire...

Valahogy az álla csontjára fonódik fel a kezem. Lassan.. először csak óvatoskodva csúszva fel, de aztán.. magától visszautat keresve, valahogy megállapodik az álla csúcsán.
És valahogy másodpercekkel korábban indult meg a nyelvem.

És hogy meddig tudnám ezt művelni/játszani vele?
Íííígy... ebben az állapotban NAPESTIG!
De ami a biztos, hogy iszonyúan élvezem...

És valahogy elfelejtem megkérdezni ő is ugyanígy van e.
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Kedd Május 16, 2017 10:48 pm

Mi az isten?! A józan énje - már ha volt ilyen, úgy nagyátlagban havi kétszer - sikítva vonult volna el egy másik trónra, ami nem faszik ölét jelentette, de ez az énje, a betépett, a mindig felejtő és mindig tompán bizsergő élvezte a pillanat-adta lehetőséget, és nem átallott kihasználni minden másodpercét.
Danielle élvezte, érezte, hogy a másik, a Kékszemű szinte lemerevedve kapott rá a csókjára. Mégsem kapkodott. Hagyta, hogy azt tegye az ürge, amit jónak látott. Amikor érintést érzett a bőrén, a kis vörös volt, aki egy óvatlan másodpercre hezitálva csak úgy volt.. hagyta, hogy a száját bitorolják, nem is gondolva bele ebbe az egészbe.. kezdett bele a játékba, de az érintés!
Mi a szar?!
Lereagálni sem tudta volna, mert akkor a Doki nyelve csúszott a képbe. Olyan volt, mint egy kígyó.. tekergőző, csúszó, édes és bűnös.. magába szippantotta az érzés a kis vöröset, és mielőtt tiltakozhatott volna, már a sajátja reagált erre a felhívásra, finoman ráharapva a dokiéra egy pillanatra. Ha fogták, vagy legalábbis egy ponton tartották, csak akkor és úgy mozdult meg, hogy le ne zúgjon onnan, a biztonságot jelentő combokról, hogy közelebb csússzon. És ne nyomja a kis seggét a fickó térde. Rohadtul nem akart volna úgy hazamenni, mint akit a rossz lyukban tömtek meg, és ez egy ilyen volt. A kényelem az elsődleges pont. A fickó száját el nem engedte volna a sajátjával, egyre inkább beleélve a csókba magát...
Aztán a második meg az, hogy a keze, pontosabban az ujjai csúsztak végig Jake nyakán, hátul, az ing keményre vasalt pereme mentén, ujjbeggyel játszva csak a puha hajjal.. Mint egy tollal töltött párna, olyan volt.. vagy egy madár! Igen! Legalábbis elképzelni tudta csak, milyen lehettek a tollas állatok kézrátételnél.
És mit csinált? Olyan hirtelen szakította el magát a csókból, hogy hirtelen kellett megkapaszkodnia a dokijában.. ahol érte. A kezei a Kékszemű vállán.. és csípőjén állapodtak meg.. Űzötten nyalva végig a saját száját nézte Őt! Grizzly... Grízestészta... Jake! Igen..
Mi a...
Megköszörülte a torkát, miközben a levegőt nagy kortyokban nyelte le a tüdejébe, és lehet, hogy a gyomrába is ment egy kevés.. És ha már elszakította magát a csókból, az volt a minimum, hogy mondjon valamit..
- Basszameg! - igen, sikerült is.. Ez jött ki neki hirtelen, mire megköszörülte a torkát, és igen, zavart pillantással nézett szét a helyiségben. - Akarom mondani.. őőőőőő - akadt el, mert nem tudta, mit is akart.
Csókot? Tovább? Hogy ne álljanak meg? Itt? A mosdóban? Vagy egy legközelebbi ágyon?
Basszameg!
Sikerült neki, holott rohadtul nem csinált semmit Jake! Felszedte. Minimum egy csókra. A rohadt életbe már!
A doki csípőjébe maró kezét centiről centire tépte el a másiktól.. csak hogy a jointért nyúlhasson. Le kell részegednie! Vagyis még jobban be kell tépnie! Ez jó és biztonságos tervnek tűnt. Ja! És hogy már kvázi szorosan a doki ölében ült.. arról nem tehetett.. szerinte.. De ott kényelmes volt. És nem olyan kemény, mint a fickó térde.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Szer. Május 17, 2017 11:56 pm

És Őis! Szinte felvillanyozóan ér, ahogy bekapcsolódik a nyelve, és az enyém, magától bátorodik fel... Nem rendezem.. nem irányítok, pedig.. Pedig máskor annyira ez az ALAPELVEM! Most mégse tud bántani egy rövid percig se, egyszerűen csak érzem.. élvezem, és halmozott szikrákként pattan szét a fejemben.
Istenien éreztem magam... Érzem! És ahogy mozdul... közelebb, és az ujjai megadó indákként fonódnak fel a nyakamon, csak alig.. csak egyetlen rándulás ami átszalad a testemen, ahogy a keze érint.. de aztán messzevisz a forróság.

Igen, órákig tudnám ezt művelni vele... Akár napokig, hogy honnan tudom?? Egyszerűen ÉRZEM! De aztán ő az aki megakaszt.
Eltép, és nekem időbe telik összeszedni a fejemet.

"Basszameg!"
- csak ennyit mond. Hallom.. távolról, és valamikor ekkor.. vagy ahogy folytatja, egy cseppet sem sietve, térve vissza a valóságba nyílik fel a szemem.
Őt látom magam előtt.
És csak akkor kapok észbe...

- Hoppá... - hosszúra nyúlnak a szavak. Vagyis.. vagyis.. csak egy szó! Egggy?? Igen, erre határozottan emlékszem, de a lány.. a lány még mindig ottvan az ölemben, szorosan ölelem, vagyis.. Valamikor biztos tartásként fonódott fel a derekára a kezem.. A fenekére?? Csak hogy le ne ESSEN!!! Asszem... De ami a biztos, most egyöntetűen csökken a szorítás.

- Bocccs... Én nemmmakartam.. - a francokat nem. És ezt én is tudom! ÉRZEM! De továbbra se engedem el az ölemben.. ösztönös, valahogy nem engedelmeskedik kínlódva a kezem, pedig ott hátul.. igen.. valahol.. Hol?? A fenese tudja, MÉLYEN! Valahol ott, biztosan tudom mi lenne..

- ...a helyes lépés.. - csak suttogom, szinte semmit se hallhat belőle, de a végét elharapom. És ha ő szív.. nekem egy cseppet se sürgős, amíg nem mászik le az ölemből, valószínűleg én se engedem.

Azthiszem szükségemlesz mégegyitalra...!
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Csüt. Május 18, 2017 10:27 pm

Mi hoppá? Bocs, hogy a szádra estem? Ki a franc szokta mondani ezt egy fullasztó csók után? Danielle felvonta a szemöldökét és még azt is elfelejtette, hogy az előbb még Basszameg!-ezett. De neki ért, a francba is, de Jake?! Mire a hoppá? Értetlenül, mégis a levegőt mélyen, gyors ritmusban szívta a tüdejébe, csak hogy valamennyire lenyugtassa azt a nyomorult szexre éhes hormont, ami amúgy nem az volt, de most mégis.. Gyűlölte a biológiát, és az ott tanult - na persze, csakis ott - reakciókat.
Megköszörülte a torkát, már megint.
És meghallotta a következő szavakat.
Mégis mi az, hogy nem akarta? Mégis mit? A csókot? De ott volt a fickó nyelve a szájában, az istenért. Senki sem kényszerítette arra, hogy Jake nyelve a sajátjával találkozzon. Hirtelen úgy érezte, hogy leginkább valami női hisztit kellett volna lenyomnia, de még mindig, és úgy tűnt, maradandóan fel volt húzva, ott, a dokibácsi ölében. És inkább jobbnak látta nem megmozdulni onnan, mert a nadrágja tökéletes helyen dörgölőzött a combjai közének néha, ha épp úgy mozdult és most nem kockáztatta volna meg ezt... főleg nem úgy, hogy bocsánatért esedeztek nála.
Pedig rohadtul nem volt sem szűz, sem szent... A lehető legtávolabb állt ezektől a fogalmaktól.
- Szóval nem akartál megcsókolni? - fogta az ujjai közt sodrott csikket, tele fűvel.. Az illata töltötte el a tüdejét, és imádta ezt az érzést. - Mondhatom azt, hogy elég szarul csináltad.. de sem a te, sem az én állításom nem lenne igaz - beszélt.. miközben még mindig egy centit sem mozdult el.. érezte valahol lent.. a derekánál, fenekénél az érintést, és csak remélni tudta, hogy az ott, nem szűnik meg. Jól esett a kis vörösnek. Meleg volt, puha, és valahogy mégis biztos. Végül is egy dokiról beszélhetünk, és csak remélni tudta Danielle, hogy nem egy aktabújó kukacdokiról volt szó. Persze, egyetem, anatómia, biokémia, franc se tudja, hogy még milyen kínzásoknak esett alá a doki, hogy doki lehessen, szóval a keze.. Az talán egy biztos pont volt az életében. Már Grizzly-ében.
Nem magának nyírta a füvet elsősorban, ezért is emelte az ujjai közt tartott szálat a Kékszemű szájához.. hogy onnan, akár az ujjait is érintve a szájával szívhasson belőle.
- Biztos, hogy nem akartál megcsókolni? - szegezte a dokinak a kérdést, ha szívott, ha nem.. Ha nem, akkor maga felé fordítva tolta be az ajkai közt a szájába a jointot, és engedte mélyen le, a tüdejébe a füstjét. Még mindig olyan isteni volt, mint amire emlékezett.
Ahogy Jake szája is.. amire a pillantása is vándorolt. Újra.. Vajon ha a kezeivel istenien bánt.. akkor a szája milyen lehetett? Nem sietett le a Fehéringes öléből. Még mindig nem.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Szer. Jún. 14, 2017 2:09 am

"Szóval nem akartál megcsókolni?"

Hallom... Tényleg hallom.. Hogy miiii!???

"Mondhatom azt, hogy elég szarul csináltad.. de sem a te, sem az én állításom nem lenne igaz "


Folytatja, de nekem időbe telik összeszedni a fejemet. Összeszedni..
Aztán mégiscsak sikerül. Valamennyire.
De megint beelőz.

"Biztos, hogy nem akartál megcsókolni?"

És az a valami.. a SZÁL! Máris ottvirít a képemben, de één..
A fenébe...

- Nem.. nemmm.. Nemakartalak.. - aztán mégis megindul. Végre! - lerohanni! - és KIJÖTT! - mármint.. - akaratlanul is ráncolom a szemeimet, talán arra is rátérve, hogyan is fogalmazzam tovább. Fogalmazni.. Most minden... annyira.. MINDEGY! Nem.. nemmindegy. Rohadtul nemmindegy!
Lehunyom a szemem, de csak amíg nyelek egyet és sikerül megigazítanom az ölemben.
Még mindig körbefogom.

- Illetve de. Akartalak... - bólintok, akkorát, hogy szinte csak a fejem nem esik le, miután megnyitottam megint a szemeimet.

- És valami isteni volt.. - térek vissza a szemeibe.. erősen... kitartóan.. máramennyire megyez ebben a sűrű.. és kitartó ködben, és amiben nagynehezen megtalálom mit is akarok. Őt akarom... Még! És valahogy most nehezemre sem esik kimondani.
Hiába virít ott a cigaretta az orra előtt.

- Jólesne még...

Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Csüt. Jún. 15, 2017 11:40 am

Totálisan szét volt csúszva. Érezte. Eddig sem volt egy túl határozott fickó, de most..még zagyvaságokkal is foglalkozott. Legalábbis nem volt túl összeszedett, na. Ennyi volt a lényeg.
A kis vörös homloka ezer ráncba futott az első szavakra. A hirtelen fellobbanó dühe valahol mélyen kajtatott a tudatában, mert igazából nem volt mérges, de ennyire érdektelenül még senki sem csókolta meg. Aztán a folytatásra már inkább felvonta a szemöldökét. Most akkor igen, vagy nem? Ez itt a kérdés, és baromira nem tudott már kiigazodni nem csak saját magán, hát még a Kékszeműn sem.
Erősen gondolkodva figyelte a dokit, egészen addig, ameddig igazgatni nem kezdték. Egyetlen halk nyögés, mert a gatyája ha nem is volt szűk, de volt olyan mozdulat, aminél a varrások épp a jó helyen voltak. Vagy jelen esetben érzékeny területen. Megköszörülte a torkát hirtelen, és észrevétlenül is megmozgott kicsit, hogy kényelmesebb legyen számára az ülés.
Danielle egy újabb, lassú szívásba kezdett bele, nem Jake orra alá dörgölve a füstöt, ezért kicsit elfordult, és ugyanolyan komótosan fújta ki azt, amikor ismét meghallotta a fickó szavait. Felé fordulva, kíváncsian nézte és hallgatta a másikat, egy hamis mosoly kíséretében. Nem is kellett ide igazságszérum, elég volt a dokinak egy joint, pár shot és néhány korty alkohol.
- Hmmm.. - dünnyögte elégedetten, és egy akkora sóhajt eresztett el, hogy félő volt, kiesik a fickó öléből, de attól persze nem kellett tartania. Úgy fogták, mintha odaragadt volna. Megnyalta az ajkát, lenyalva onnan a joint minden nemlétező aromáját, de aztán a szája már fülig ért. Szórakoztatta a kialakult helyzet. Hova lett a visszafogott, NEM-ember? Jake kezdett kibontakozni, és ez tetszett neki.
- Igazából én másztam bele a szádba először - vigyorogta el ezt a komoly vallomást a ki kit rohant le kérdésre, mire a joint óvatosan a pult szélére mászott, ujjaival biztosan lerakva oda, nehogy a padlóra guruljon.
"Jólesne még..." - biztos, hogy jól hallotta? Vagy ezt már csak odaképzelte? Remélte, hogy... a nagy lószart... fogalma sem volt, hogy a cuccok.. hatni kezdtek-e, vagy ez tényleg Jake volt. De aztán rájött, hogy tényleg mozgott a dokija szája.
A saját alkoholjáért nyúlt, amire már nem is emlékezett igazán. De az íze.. határozottan long island iced tea-re emlékeztette, viszont a pohár is visszakerült a pultra.
- Itt szeretnél még többet? - nézett körbe hirtelen, mert ja.. még mindig ebben a bűnbarlangban voltak. És csak egy kicsit kezdett kacérkodni a gondolattal, mialatt a jobb kezének ujjai lassú ritmusban kezdték simogatni az őt fogó fickó alkarját. Kíváncsi volt a folytatásra.. És tudta, hogy kettejük közül ő a józanabb. Minden tekintetben. Az már más kérdés, hogy ki akarja-e vagy ki fogja használni a Jake-adta lehetőségeket. Legyen az bármi is.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Csüt. Jún. 15, 2017 1:35 pm

"Igazából én másztam bele a szádba először "

Ö.. aha... de igazából ez annyira nemszámított.. Most.. nemszámított, a lényeghogy: "Jólesnemég.."!

Kimondom, mert nemis figyelem, de még ha.. figyeltem is volna kimondom, szerintem, mert... Mert ígyvan!
Ésmert csak figyelem.. az arcát.. a száját, ahogy beleiszik a pohárba, és a  gondolataim...

Nyelnem kell, de most nem tudom ostorozni magam, visszavonni a képeket, az emlékeket, milyenvolt érezni, és...
..és csak akkor húzom el róla a tekintetem, ahogy a pohár alja visszakoppan a pulton.
Megint nyelek.
Úristen, úristen, VIGYÁZNI KELL!!
Megmozdulok alatta, de csak hogy még véletlenül se érezze...
HOPPÁ!

"Itt szeretnél még többet?"

A szavak távolról szólnak. Aztse tudom tényleg kimondta e ezeket, de a karomon felfutó hirtelen simogatás odarántja a szemem. Tényleg simogat. Aztán vissza a szemeibe.

A tekintetem ködös.. lefogadom, de most valahogy elérhetetlen az információ hogyan és miért is csinálja az agyban ezeket és nemis.. érdekel. A lélegzetem visszamaradt.. ez viszont biztos, egy beakadt szóval a háttérben, de még mindig nem eresztem azt a hívogató szempárt.
Aztán!

- Ööööööö.. - akad ki nem a legértelmesebb, de mondjuk ezt újratöltésnek, mielőtt újra nyelek. Csak egy rövid pillanatra hunyom le a szemeimet és engedem hogy magától jöjjön.

- Akárhol!

- és sikerül.


Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Pént. Jún. 16, 2017 10:37 am

Játszott. És rohadtul élvezte is. Nem akarta csak a fűre fogni ezt az egész szaros kis játékot, de valószínűleg, hogy a doki részéről csak a jointra, az alkoholra lehetett fogni, hogy itt tartottak.
Egy totál idegen ölében - oké, ez nem volt meglepő.
Egy kvázi idegen szájában járt - ez sem volt túl ritka.
Egy orvost próbált fűzni. Oda és vissza - ez viszont mindenképpen első volt az életében.
Nem olyan körökben és közegben mozgott, hogy egy alapból értelmes faszival hozta volna össze az élet. Az eddigiek csak egy-egy dugásra voltak jók, mert még arra sem vette volna rá őket, hogy egy doboz kólát vegyenek neki. Valószínűleg azt a kibaszott cukormentes verziót tolták volna a képébe, amit kifejezetten utált. Csak azért, mert nő volt és "úgy gondoltam, hogy azt szereted". Hát basszák meg, nem és NEM!
Az igazgatásra egy hosszú mosoly szökött arcára, aztán a kérdés Danielle részéről és a kissé késleltetett válasz a doki részéről sóhajtásra késztették. Ha azt kérte volna, hogy a Hippokratesz-i esküt visszafelé mondja el Jake, szerinte megkapta volna. Olyan mindegy volt már neki minden.
"Akárhol."
Hangzott a válasz a fejében ismét, elidőzve a lehetőségeken egy pillanaton belül, ha Jake a kis vöröst figyelte, Danielle lassan nyalta meg a száját. A sajátját. Abbahagyta a fickó karjának simogatását, és helyette közelebb hajolt hozzá. Mintha meg akarta volna újra csókolni, de helyette egy szűk légréteget hagyva hajolt oda.. egészen közel a füléhez.
- Ha takargatni akarod, akkor is érzem, Jake.. az öledben ülök - suttogta.. már amennyire a hangos zene engedte, de nem kiabált. Csak éppen hallható hangon mondta mindezt egy széles mosoly kíséretében, és ahogy elhajolt volna, inkább a nyelvét húzta végig a doki nyakán.. a fülétől csak pár centire lefelé, aztán egy sóhajtással hajolt hátrébb, egykedvű mosollyal az arcán. Elfordult a dokitól, csak hogy a pultos felé jelezze, megint igényei lesznek:
- Elteszed a táskát? Jövünk majd érte.. - még mindig a pulton volt a Kékszemű orvosi izéje, és csak hogy egyértelmű legyen, a doki táskát érintette ujjaival, kicsit megtolva befelé, a pult felé. - Az italokat hagyhatod. Ha valaki meginná, hát egs neki.. - mosolygott évődőn a tagra, aki elvette a füves cigit is onnan és beleszívva szedte le a táskát a pultról, hacsak Jake nem ellenkezett ez ellen. Danielle remélte. A bagót a kis vörös letétnek vette, egy olyannak, amit a saját szájába már biztosan nem fog visszapakolni.
- Szóval.. ha én most felállok és kimegyek a mosdóba, eltalálsz te is oda? - fordult vissza a doki felé, kíváncsisággal a szemeiben. Volt még ötlete... - Vagy szeretnéd.. ha elmennénk... a táskáddal együtt? - igen, direkt így fogalmazott. Letörölhetetlen mosoly virított a képén.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Kedd Jún. 20, 2017 7:44 am

A nyelve végigcsúszik a száján... Elkapja a figyelmemet, de aztán már hajol ISSS!
Felkészülök a következő csókra, hogy azok az isteni-elragadó érzések megint magukba rántsanak, de aztán mégis magamra hagy.
A fülemnél csúszik be a lehelete...

Megborzongok.. szinte az egész testemben érzem, sőt, talán még ő is, mégse mozdulok meg. Még akkor se amikor beszélni kezd...
AMIT!

Hirtelen moccanok.. nem mintha ez bármin is segítene, de kényelmetlen hogy
lebuktam.. SŐT! Kellemetlennek kéne legyen, mégis...
A fenébe...

Csak egy torokköszörülésre futja, de valamit még mondani kéne, vagggy... akartam, azthiszem... de a nyakamon végigfutó nyelve a messzibe űz minden mást.

Anyukám...

Borzongás fut végig a hátamon, megint... aztán meggyengül a szorítás, így élesebben a testére kapok, már csak az kéne hogy leejtsem!
Hogy lehetek ekkora balek!??

A szavai viszont csak a távolból visszhangzanak...

"Elteszed a táskát? Jövünk majd érte.."

..és az értelem alig másodpercekkel később ér utol.
Hogymi??
Szemem a pultra pillant, megformálódva a gondolat mennyire is fontosak azok az iratok, akárcsak a kutatási eredmények...

"Az italokat hagyhatod. Ha valaki meginná, hát egs neki.."

..az azt követő viszont elfeledtet minden mást.
Hoggy.. MI!!?
A táska eltűnik, csendes suhanással csúszik végig a ragadós fapulton, én meg elfelejtek akadékoskodni. Aztán az a felmerülő szempár csak jön.. ami éles... édes.. és hívogató.
Magához hívogat..

"Szóval.. ha én most felállok és kimegyek a mosdóba, eltalálsz te is oda?"


Az értelem késik. Megint... Én meg csak bámulok.
Öööööö...
Hoggggy... MI!!!??

- PERSZE! - vágom rá olyan hévvel, hogy még én is meglepődöm. Vagyisss...

- Vagyis nem.. nem.. nemakarok elmenni. Vagyis.. - ELÉG! Lehunyom a szemeimet, mély levegőt veszek, aztán kifújom.

- Bennevagyok. - biccentem.

Közvetlenül miután megnyitottam őket, és hogy a mélyvíz?
Utánam a vízözön!!

Nem a legjobb stratégia...
De ha már visz, akkor messzire vigyen!
És én most elfelejtem akadályozni...
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 214

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Csüt. Jún. 22, 2017 11:10 am

Tetszett neki az, ahogy reagált Jake. A hirtelen bejövő, alatta lévő remegésre már épp csúszni kezdett, ahogy a doki elkapta, ezért csak egy kicsit mozdult meg megint. Helyezkedve, nehogy úgy zúgjon le, mint egy részeg méhecske a virágról. Felsóhajtott hosszan, élvezettel teli mosolyával nézte a másikat a kis vörös. Minden úgy alakult, ahogy tervezte. A táska biztos helyre került. A poharak még mindig ott ültek a pulton. A vágy nem csak a dokiban volt érezhető. Pontosan tudta Danielle, hogy innentől már csak egy hajszálvékony elhatározás választotta el attól, hogy itt és most letépje a doki ingét a testéről, felszabadítva az általa eltakart mellkast.
Bassza meg!
Hosszan fújta ki a tüdejébe engedett levegőt, amikor..
"PERSZE!" - szinte kiáltott a másik akarata a fülébe, az ölébe.. és már ettől a kis szótól úgy érezte, hogy elfolyik, de aztán volt ott még más is:
"- Vagyis nem.. nem.. nemakarok elmenni." - ráncolta a szemöldökét a kis vörös, mert fogalma sem volt, hogy ilyenkor mi a franc volt. Általában szerettek vele elmenni egy körre, még ha nem is volt odáig a kikötözős, durván basszuk-oda-a-falhoz-a-kisbigét szexért, és ez egy pillanat alatt lehűtötte a testét, na meg azt az első gondolatát, hogy egymást kísérjék ki egy kósza dugásra a mosdóba. Nem... hitte volna, hogy Jake valóban akarta is volna mindezt, hiszen a picsába is, annyira bizonytalan volt, mint még soha senki vele kapcsolatban.
Mégis csak egy széles mosoly látszott az arcán, ahogy a következő beleegyezést megkapta. Mehetnek. A zöld lámpa ott villódzott a képzeletében, és mégis inkább egy újabb hörpintésre felemelte a poharát az alkohollal. Odakint még mindig rothasztóan meleg volt, még ha nem is tűzött a Nap olyan elvetemülten, mint kora délután.
- Szeretem hallani ezt - mosolyogva válaszolt, de el sem nézett már a mosdó irányába. Változtak a tervek.. ezért is fordult vissza a pultos felé, aki ott tett-vett a közelükben. - Nagyon gyorsak vagyunk, úgyhogy kérem a tatyót - a keze már ott kavart a pulton is, és amikor egy szemforgatás közepette megkapta a krapektól az aktatáskát, ujjait fűzte annak fülére.
- Menjünk - fordult vissza a doki felé, és ha amaz engedte, akkor kászálódott csak le az öléből, nem érintve a "kényes" részeket szánt szándékkal. Hogy véletlenül? Megeshet, hogy végighúzta a tenyerét, ujjait a fickó combján.. térdén. Így is rohadtul szembetűnő volt, na jó, annyira talán még nem, de pontosan tudta, hogy mire vágyott a doki. Még két slukkot szívott a jointból, amit aztán elnyomott a hamutálban, ha időközben odatolta a pultos. Ha nem, hát a lakkozott, ragacsos bútorlap szenvedte el a csikk nyomait.
Szerette, ha elbódítja a szer az elméjét, ha azt a boldog ködöt érezte odabent, a lelkében, a fejében, és egy kicsit ilyenkor mindig könnyebb volt minden. Ezért is szorította a táskát a lábai közé, miközben ha Jake, még mindig ült, akkor nekidőlve már szabad két kezével nyúlt oda, hogy még egy gombot kiszabadíthasson az ingén.. széthúzva egy kissé az anyagot a doki mellkasán.
- Stipi-stopi, enyém a táskád - vigyorgott fel a Kékszeműre, jobbjába fogva meg ismét a táska fülét, és már lépett is el a doki mellől, karnyújtásnyi távolságra, hogy aztán a kezét nyújthassa a másik felé. Az útjuk, ha Jake nem gondolta másképp, akkor kifelé vezetett. A zacskónyi fűvel együtt.

_________________

Vissza az elejére Go down

Dr. Jake Gryzminski

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Neurológus
Location : Las Vegas
Posts : 71

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   Pént. Jún. 23, 2017 12:16 am

Nem értettem.. Jórészt már semmit, de valami azt súgta ne is mostpróbálkozzak ezzel. Valami más vezetett.. Ő... az a valami amiből azthiszem kettőt szívtam be.. Kettőt?? Igen, biztosan. Csak kettő volt.. - rándul meg az orrom, valahogy nem is igazán tudom mihez kezdjek, amikor a lány lecsúszik az ölemből.
Engedem, miért ne engedném neki, aztmondta...

- Khm.. - megköszörülöm a torkomat. Mosdó?? A fenébe mi a francba megyek én bele??
A következő pillanat mégis kizökkent, amikor újra csúszik a táska.. Figyelem, de közben a pulton elhelyezkedő csak félig-üres poharamat szorongatom.
Hogggy.. MI!??
Talpraáll, de én még mindig nem kötözködöm.
Dohányzik, azthiszem kettőt... de én csak - zavaromban? - mégiscsak belekapok abba a pohárba és valahogy egy slukkra végiggurítom azt a majd másfél decilitert a torkomon.
Hangosan koppan a pohár alja a pulton.
Hangosabban mint kéne, és először még én is meglepődöm.
De aztán...

A közelebb ereszkedő alakja alig egy pillanatnyit feszít meg.
Csak őt figyelem... A szemeit.. az arcát... aztán az ujjait.
Ahogy megérint, az a második hogy megfeszülök.
Az ujjai... Az ujjai motozni kezdenek az ingemen, és én nem állok ellen hogy figyelni kezdjem.

- Mi.. Mitcsinálsz..? - kérdezem, de csak egész halkan, talán nem is hallja a részletet, de aztán elenged.
És már megint ottvannak a szemei...

"Stipi-stopi, enyém a táskád"

Az enyémekbe nevet, de aztán...
Már lép IS!
Táska??
Alig pár rövid pillanat mire utolér az elmélet, de aztán már ott is vannak a kezei.

Én meg lekászálódom... És az övéért nyúlva követni kezdem.

BÁRHOVA!
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: My way - my moves   

Vissza az elejére Go down
 

My way - my moves

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros-