HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Today at 9:31 pm

» Meglepetés(vendég)-visszavág..
by October Soininen Today at 5:21 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Today at 5:10 pm

» The Falcon - Bird and Conor
by Conor Christian Jensen Today at 3:17 pm

» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:14 pm

» Draco vs. Rayne - Ne üsd az orrod a nagyok dolgába, cicus! ;)
by Felipe 'Draco' Rosa Today at 3:12 pm

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 pm

» Can't stand the silence
by David Iversen Today at 3:08 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Danny & Danielle - LA útjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Feb. 22, 2017 8:46 pm



Megint mosolygok. Talán az tetszik, AHOGY.. mondja. Vagy az amit.. egyremegy, egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni a mosolygásomat, és ez egész... Talán még örülök is neki hogy így alakult.
Visszaengedem a pólót, de nem szólalok meg. Csak vissza a lányra nézek és hallgatom ahogy beszél.
Aztán...

Nem tudom honnan az indíttatás, vagy miért, de egyszerűen csak belső hangnak engedelmeskedem. Hátradőlök.. és egyszerűen az ágyon keresztben elterülök. A lábaim még mindig lenn támaszkodnak a padlóélen.
Ha nem ijedt meg.. nagyon - pedig lassú voltam - csakis a foltos plafont bámulom.
Hosszú vagy rövid percek után kezdek beszédbe.

- Tisztában vagyok vele.. - egy folt, meg mégegy. - A pszichológusom is ezt mondta.. - az öreg. Na meg odabenn a sitten is, kötelező jelleg, azt mondják "felkészítés a szabad életre". Inkább nevezném egyszerű szemfényvesztésnek. Ám ha nincs további szöveg - amin őszintén csodálkoznék - most én fordítom oda a fejemet. Felé. De nem megyek közelebb, nem is fenyegetem.. Vagy bármi....

- De te tényleg.. gyakran csinálsz ilyet? - és várok. - Idegenekkel kóricálsz el, sötét éjszakákra.. - mégis folytatom. Nem mintha erkölcsrendész lennék. - És zárod össze magad.. - a tekintetem keresi a szemeit. - Veszélyes. - csak egyszerűen biccentek. Talán a régi zsaru néz vissza belőlem, talán csak egy egyszerű megállapítás. Nem tudom.
És azt se hogy miért ütöm az orromat egyáltalán bele.

Érdekel...
...egyszerűen.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Feb. 22, 2017 11:33 pm

Music: skin

Nem mozdult el onnan, ahol volt, ahogy Danny végignyúlt az ágyon, pedig megvolt rá a késztetése, mégis emlékeztette magát: mellette egy egész kontinensnyi kínai is elfért volna ezen a nyomorult fekhelyen, ezért sem húzta magát összébb. Helyette csak bekapott egy kocka csokit és lassú ritmusban hagyta, hogy a csokoládé szétolvadjon a nyelvén. Néma cselekedet volt a részéről, hozzászokott már ehhez.
A csend kezdett hosszúra nyúlni, de a kis vöröske nem szándékozta megtörni azt, elvolt az endorfinjával és azzal, hogy ne két perc alatt tömje magába. És csak egy másodperccel később szedte ki a fémet a lábai közül, hogy azt egy halk szisszenéssel nyissa ki lassan, hogy még véletlenül se öntse le se magát, se az ágyat. Valahol kellett aludnia. És ezt a pillanatot választotta a kopaszka, hogy megszólaljon.
Danielle csak egy rövid pillantást engedett meg a másik felé. Nem ítélkezett, és ha nem is tudta, gondolta, hogy nem lehetett könnyű hirtelen szabad és szmogtól teli levegőt szívni. Vagyis.. el tudta képzelni, mert az apjával kapcsolatban voltak ugyanolyan érzései.
Elmélyülten foglalta le az ujjai közt megolvadó csoki és a nyelvére pakolt kocka, éppen lenyalva a mutatóujjáról is a csúszós,ragacsos édességet, amikor megérezte magán az exzsernyák pillantását, és egy utolsót azért még nyalt. Csak a miheztartás végett és hogy "tiszta" legyen az ujja.
Megköszörülte a torkát is, lassan engedve csak vissza az ölébe a kezét, de már ott is figyelt a kezében ismét a kóla. Az első kérdésre csak nézte a pacákot, meg sem szólalt. Mit csinált sokszor? Evett? Nyalt? Ivott? Amint folytatta, Danielle lassan mosolyodott csak el, Danny szemeit és arcát nézve meg magának. Nem volt vidám, de a keserűség is hiányzott belőle. Leginkább ürességet érzett a kérdéstől.
A válasz helyett először beleivott a cukros fekete szénsavas löttybe, lenyelte azt és megnyalta a száját is. Majd összepréselve az ajkait csomagolta össze a csokit gondos mozdulatokkal, miután visszapakolta a combjai közé a kólát.
- Nem voltál erőszakos egyszer sem - nézett a tarfejűre elmosolyodva. - Csak hülyeségeket beszéltél, mikor beszálltam melléd - harapta be a száját, és már folytatta is:
- Tetoválok, ami azt jelenti, hogy rengeteg emberrel és típussal találkozom. Úgy nagyjából be tudom lőni, hogy ki az elmebeteg és ki a normálisabb fajta - ivott bele még egyszer a löttyébe. - Ha ez mégsem jön be, akkor meg késő bánat, megesett már.. sok minden a világ történelme során - vont vállat hirtelen.
- Nem hiszem, hogy kellene - kezdett csak bele ismét, aztán elhallgatott. Nem, nem így akarta ezt. - Szerintem ha már valami szarba kellett volna, hogy lépjek, már rég megtörtént volna. Nem beleztek ki, nem erőszakoltak még meg, nem vájták ki egy tetoválásomat sem és minden vérem az enyém még mindig - biccentett. Így, így akarta. Még ha most nem is vallott mindenről, minden szava igaz volt.
- Kell ennél több egy nem-hercegnőnek a XXI. századi Vegas-ban? Most épp Los Angeles, de ez lényegtelen - vigyorodott el visszanézve a fickóra, mialatt az ujjai lassú köröket futottak végig a fémdoboz peremén nedves csíkot húzva maga után ott, ahonnan ivott, a lyuk mentén.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Feb. 23, 2017 2:51 pm



Csak figyelem... A lányt.. a reakcióit... a mozdulatait. De nem éhes vadként, nem a prédájára leső ragadozóként vizslatom, egyszerűen a megismerés szele. Pokoli rég... NEM. Ilyen még nemvolt. Talán még kölyökkoromban utoljára.. ha igaz...
Nem tudom mi mozgat, de a fejem mögé tűrt karomra támaszkodva, az oldalamra gurulok. Csak annyira, hogy szemben legyek.. nagyjából, vele, és valahogy onnan figyelem. De még mindig nincs bennem.. ártó szándéék.. vagy minek is nevezik egyéb körökben, egyszerűen leköt az egész.
Az új.. üdítő... és illatos énje.
Valahogy egészen más mint amikkel az utóbbi időben találkoztam...

És akkor elhangzik egy szó.

- Vegasi vagy? - a hangom ismeretlen magasságokba gerjeszt, és a csodálkozás szele egyszerre emeli mindkét szemöldökömet. Eddig.. eddig erről még nemesett szó, vagy én nem figyeltem, de az információ mintha valahogy magával ragadva változtatna meg mindent. Pedig nincs ebben semmi változtatnivaló.

- Nem mondod hogy egész végig.. - "vegasi voltál"?? Vagy hogy is kéne ennek hangoznia, hiszen nem váltott hirtelen államot... A befejezés helyett nagyot sóhajtok, és valahogy hirtelen gördülök vissza a hátamra. Valahol a mellkasomon fűzöm át a kezeimet.

- Kicsi aaa.. világ.. - csak dünnyögöm. Miközben a plafont fixírozom, de ha nincsen közben szembenvetés valahogy hirtelen száll meg az a 'nagyszerű(??)' ötlet.

- Holnap elviszlek! Haza.. - ha nem voltam elég egyértelmű - Már ha tényleg.. - ellenőrizetlenül kezdek mutogatásba, mintegy jelezve.. valahooogy.. elmagyarázva mire is gondolok, már ha nincs több dolga.. ha nem maradna még, ha nem köti ide a.. 'munka', vagy ha úgy egyáltalán lenne hozzá kedve. Mindezt egyetlen pörgetős ívben. A kérdés megértette e.
Ugyan honnan tenné!??



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Feb. 23, 2017 7:31 pm

- Most már igen, az vagyok - bólintott egyet a kérdésre válaszként egy nagy sóhaj kíséretében. A gurulgatásra megkapaszkodott az ágyban, mielőtt ő is legurult volna, a bútor mellé, és még idejében kapta el a kóláját, mielőtt az hullámokat vetve kilöttyent volna rá.
Nem értette pontosan, ez miért ennyire hirtelen jött és fontos információ, de nem is akart ezzel kezdeni semmit sem. Úgyis kiderül majd, miért volt a Kopaszka részéről mindez ekkora felhajtás.
A következő szavakra hirtelen rántotta össze ráncba a szemöldökeit a kis vörös.
Miazhogyhaza???!!! Tuti huzatot kapott Szakállka, mert ő aztán senkivel sehova nem megy haza. Általában ő volt az, aki kísérgetett mindenkit mindenhova. Lakásba, ágyba, tetoválni, dohány venni, inni, enni.. de hogy őt? Az ki volt zárva. Legalábbis nem túl sokszor fordult ez elő nála.
A folytatásra csak még inkább sokkot kapott és teljesen összezavarták a jelnyelves lófaszságok, mert hogy ő aztán csak annyit tudott elmutogatni, hogy szeret valakit. A világ legritkábban elmutogatott jelnyelve volt ez Danielle részéről. Mondta már ezt valaha valakinek?
Igen. Az anyja és Trevor megkapták ezt a szót és a jelentését, de soha, senki más nem.
- Tényleg Vegas-ban lakom - ismételte el megint, mintha egy nyomorult debil lett volna. - Most már nem köt semmi sem az angyalok városához. Valahol itt él még mindig az apám. Már ha nem felejtettek szólni a temetéséről, de nem különösebben érdekel - vont vállat aztán, és mint akinek elment az étvágya is, úgy mozdult, hogy az ágy mellé pakolja le a földre a kólás fémet. - Mindegy is - rázta meg a fejét hirtelen, és ahogy eddig Danny, úgy most Danielle is a mennyezet felé fordította a fejét, miután megtámaszkodott maga mögött az ágytakarón tenyereivel.
- Milyen tetoválásaid vannak? - terelte inkább a témát aztán elmélázó kérdéssel nem fordítva a szemeit az exzsernyák felé, hanem csak úgy elengedve a kérdést a plafon felé. Ez az, ami érdekelte is. Mert minden egyes tintavonal számára értékes volt. Kivéve a pálcikaemberek. No és az érthetetlen minták. Attól menekült volna legszívesebben.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Feb. 28, 2017 11:53 pm


"Most már igen, az vagyok" Meglep a hirtelen pontosítás, vagyis.. ezek szerint nem volt mindig az. De nem akadok fenn a részleten, helyette jön a hirtelen... - hülye - ötlet, amit hamarabb mondok ki, minthogy meggondolnám. Mert miért ne! Gondolom én. Elvégre olyan szépen összejöttünk mi ketten, és csak egy fuvar...
De valahogy az útközben belekeveredett hirtelen jelbeszéden, nem is csodálkozom hogy megcsúszik az egész.
Helyette valamiféle magyarázkodásba fut az elmélet.

Megint az oldalamra támaszkodom.
Megszólalnééék.. talán érdekelne az apja, bővebben.. talán az egész története, de a hirtelen keresztbevágó "mindegy is" árulkodóan fest, hogy nem kéne ebbe belekezdeni. Vagyis nemmm most.

Csak biccentek, jelzendő értettem, ahogy a fejem megint a könyökömön támaszkodik.
És akkor jön a nekem nemtetsző kérdés.
Vagyis...

Megköszörülöm a torkomat, és szabad kezem magam előtt csak úgy zavartan simítani kezdi az ágytakarót. Nem néz ide, és talán ez könnyebbé kéne tegye a helyzetet, de maximum annyiban, hogy ha még mindig a plafont vizslatja, most én vezetem rajta végig a szemeimet. Minden.. egyes.. apró lépés.
A kitűnő rajzolatok.. a színek.. a formák.. És az alakok. Az ő alakja.
Isten tudja mikor voltam már utoljára nővel...

Nagyot sóhajtok, és visszavezetem az ágyra a szemem. Aztán megint eldőlök. Hanyatt. És most nem olyan sebesen mint ahogy korábban felfelé ugrottam, sokkal inkább...

- Az én tetoválásaim rossz emlékeket hordoznak. - csak tárgyilagosan beszélek. Sem érzelem, sem panasz nem fűszerezi. Kizárólagosan a tények. - Nemmm... igazán voltam.. - rövid a szünet - önmagam amikor készültek. - és ennyi elég. Egyelőre. De hogy azután...
Megszívom az orromat, és ha a lány nem beszél, még mindig a néma plafont bámulom.  
Hova is lettek a korábbi örömteli érzelmek...
Mind belefulladtak a keserűségbe.
Átkozott keserűség...
Tűnjetek.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Márc. 01, 2017 8:37 pm

Érdekesnek nem mondhatta volna a koszfoltos mennyezetet, de lehunyta a szemeit és csak hagyta, hogy a levegő átjárja a tüdejét. Egyetlen szó sem jött ki a száján, miután kérdezett, de ahogy megérezte Danielle az ágy mozgását, látnia sem kellett azt, hogy Szakállka már megint hempereg. Komolyan, mint egy vakaródzó kutya, azok is kevesebbszer merítkeznek meg a fűben.. Szörnyű!
Aztán ahogy a fickó szavait is meghallotta, kinyitotta a szemeit és egy ideig várt. Ameddig ismét hozzászokott a szoba gyér fényeihez, és csak akkor nézett el oldalra, még mindig támaszkodva a fickó felé.
Felsóhajtott. Nem tudta, hogy mégis mit lát a másik a plafonon. Komolyan semmi fontos nem volt odafent!
Hirtelen mozdult, négykézlábra emelkedve csúszott be Kopaszka feje fölé, és úgy nézett le a körszakállas arcra. A haja még mindig a feje tetején összefogva, ezért nem lógott bele felmosórongyként a másik arcába.
- Ne kezd már ezt az egészet! Szerinted ki elégedett önmagával? - húzta össze nemtetszését kifejezve a szemöldökeit morcosan. - Nézz csak meg engem! Akkora vagyok, mint egy nagyra nőtt ovis. Legalábbis ami a melleimet illeti. Egy tizenhárom évesnek is nagyobb dinnyéi vannak, mint nekem. Az enyémek csak dinnyécskék. Sőt! Mondjuk úgy, hogy nagyobb szilvák - akadt el elgondolkodva ezen, de inkább nem ment bele a biológiai csodákba innentől kezdve. Vesztene, biztosan.
- Ha lenne elegendő pénzem, ami sose lesz, akkor se feküdnék kés alá. Az már nem én vagyok! Csak lötyögő szilikon, ami lobog, ha épp összevissza mozgolódnék - fejezte be, aztán nem, mégsem, folytatta:
- Az meg, hogy mikor készült - vonta meg a vállát, felszedte az ágyról a jobb kezét, mutatóujja pedig a Tarfejű szegycsontjába fúródott, úgy, hogy érezze a másik a nyomást, de fájdalom ne kísérje azt. - Megtörtént. Amúgy is el lehet tüntetni lézerrel, ha akarod, de amúgy simán lehet takarást készíteni. Baromi jókat lehet pingálni - széles mosoly jelent meg az arcán, leült a seggére. Ami a talpaira simult, és elvette a kezét a fekvő tagról.
- Látni akarom őket! - csapkodta meg maga és Danny közt az ágytakarót, kicsit meg is rugóztatva magát és ezáltal az egész ágyat, a rajta fekvőt is.
- Nemet és ellenkezést nem fogadok el, zsarubá! - amilyen hirtelen volt eddig, ugyanolyan komolyan is gondolt minden egyes kimondott szót. Látni akarta, hogy mivel van dolga. Tudni akarta, hogy mit akart rejtegetni ennyire a csóka.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Márc. 01, 2017 10:32 pm


Valahol messze járok. El a fejemben.. vagy emlékekben, vagy valami sokkal rosszabb. Az elmém szélén érzem a betörni akaró szörnyű képeket.
Eszükben sincs kopogtatni.
Úgy általában.

Aztán mégis messzire suhannak a következő percben. Amikor hirtelen mocorgás, és egy vörös fej jelenik meg, ponnnt ott az orrom előtt.
Első meglepetésemben még a lélegzetem is megáll, de aztán...
..még mosolyogni is elfelejtek.
Csak nézem a szemeit.

Beszélni kezd,
Jórészt egyfolytában, és amikor.. Dinnyék??
Nem akarom, de valahogy automatikusan téved ellenőrizni a szemem.
A fenébe...

Torkot köszörülök, de vissza a szemei.
És amikor végül az ujja feszül nekem, SŐT! Egyenesen a mellkasomnak, csak pillanatokra van attól hogy a kezét körbe öleljem.
De még időben visszavonul.

Sóhajtok, és a cél megint a plafon. A szöveg csak jön tovább, és a viselkedése..
Ha más helyzetben lennénk, ha máás esetben, még meg is mosolyognék az egészen.
Tetszik amit leművel.
Mégis egyetlen pillantással térek vissza a szemeibe.

Valami azt súgja valamit mondanom kéne, de nem beszélek. Csak figyelem.
Aztán...


Nem tudom miért döntök így. Jórészt meg se gondolom.. csak cselekszem, és a következő pillanatban, ha ahhoz elég messze van tőlem hogy meg ne üssem valahogy úgy félig fekvésben lekapom magamról a pólót.
Ott landol az ágyon a fél kezem még beletekeredve.
Én meg csak a szemeit figyelem.
Tökéletesen rálát a mellkasomon feszítő nagy horogkeresztre.

- Nem akarom eltüntetni. - de a szemem jobb sarkában az arcom véletlenül megremeg.

Soha nem tüntetném el...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Márc. 01, 2017 11:26 pm

A francokat gondolta át az egészet. Látta, hogy sokkot kapott alatta Szakállka, de már késő bánat. Ahogy beszélni kezdett, naná, hogy jött az a pillanat, amikor lemeózták, de most csak annyira futotta, hogy a kis vörös is lenézett a szúnyogcsípéseire, ahogy Danny is tette. Csak hogy megbizonyosodjon. De igen, ez alatt a két perc monológ alatt sem változott semmi a mellkasán.
Egyáltalán nem bánta. Ha már az anyja ilyen génekkel áldotta meg, nem fogja magát átszabatni. Elég volt az a tű, amit a tetoválásokkal ért el a bőrén, és azt az érzést éppúgy imádta, mint azt, amikor ő varrt. Az apró zaj a füle számára már egyfajta dallammá ért.
Mintha a falnak beszélt volna! Semmi reakció, semmi "fogdmárbe" vagy bármi, és ahogy végre elhallgatott és lenyugodott kicsit, csak akkor történt valami a barna Mikulás felől. Nem volt útban, még mindig vagy három országnyi kínai gyerek elfért volna mellette, de egy szó nélkül figyelte azt, ahogy végre megmutatták neki azt, amit akart.
Mit akart?! Követelt!
Mindenre számított. Hercegnős egyszarvúra, elbaszott portréra, a megunhatatlan IluvU szarokra, arra, hogy valami szögesdrótos hülyeség lesz, de nem.
Elfelejtett valahogy levegőt venni, a szemei csak azt figyelték. A motívumot, ami régen rohadtul mást jelentett. A buddhisták jelképe pálfordulatot véve a gyűlölet szimbólumává vált, ami most ott rajzolódott ki előtte a mellkason.
Kérdezés nélkül mozdult újra, szinte a térde érte Szakállka oldalát mellkas tájékon, és egyetlen szó nélkül, néma mozdulattal nyúlt oda, hogy ujjával a tetováláshoz érjen, végigcsúsztatva a fekete vonalakon az ujjait lassan. Minden egyes negyedfordulatot megtett, és csak utána nézett bele a fekvő fickó szemeibe, miután letaperolta.
- Csak ez az egy van? - tett fel egy másik kérdést, nem a szerinte annyira vártat. A hogyan.. és mikor.. és miért.. és ugyan áruld már el dolgokkal megkímélte DuplaDéHát. - Sokat kell még varratnod, hogy olyan színes legyél, mint én - vigyorodott el hirtelen, és tényleg így gondolta. Szerette, hogy a bőre a vászna. Hogy alkothat, és a saját terveit varrathatja magára.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 02, 2017 12:42 am


Csak a lányt figyelem. És nemegészen tudom hogy miért. Nemegészen tudom miért vetkőztem, és azt se hogy miért dörgölöm az orra alá azt.. amire nagyon nem voltam büszke.
Mégis sokat jelentett.
Emlékeket...
Kitörölhetetlen emlékeket.

Mégis megrázkódom ahogy hozzám ér.

- Vannn.. amikor az embernek mindegy kit, csak hibáztathasson... - nézem a szemeit, és csak egy rövid.. csak egy egész rövid pillanatra nézek vissza a kezére, ahogy továbbra is a bőrömön simogat.
Nemtudom hogyan eső érzés.

- Nem. - csak egyszerűen aztán. - De mind ugyanolyanok. - ha még fölöttem van, egy lassan fölülő mozdulattal tolom el (kényszerítem hátrálásra). Nem látszik számára az ellentétes karom, de a vérebek a hátamon talán tökéletes rálátást nyújtanak.
Pedig nem ez volt a cél...

- Én befejeztem. - vonul aztán mégis erőltetett mosoly a képemre, ahogy már ott ülve az ágy szélén, fejjel felé fordulok.

- Örökre...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 02, 2017 10:05 pm

A fickóra nézett, amikor beszélni kezdett. Az apja is mindenki mást hibáztatott, de az idősebb Portland soha nem volt hibás amiatt a kibaszott alkohol miatt, amit naphosszat öntött magába. Pedig még csak nem is kérdezte, de úgy tűnt, ez a meglepetések éjjele. Mégis csak visszavezette a pillantását a tag mellkasára, a horogkeresztként elhíresült rajzra. A kérdésére kapott válasz egyértelmű volt és megkérdőjelezhetetlen, és amikor úgy látta, hogy DDH mozdult, csak egy kicsit csúszott hátra. Nem szerette, ha orrba nyomják, vagy ha épp fájt valamije.
Aztán újabb szavak, és ahogy a mellkasról a szemei a pacák hátára tévednek, csak egy gyors pillantás vissza az elbaszott Mikulás szakállkára és már csúszott is be a háta mögé, hogy szemügyre vegye a kutya pofázmányokat. Nem csapta rá sem a tenyerét, sem az ujjait a tintanyomokra, csak megleste alaposan a körvonalakat, azt, hogy a tetováló milyen vonalvezetést alkalmazott. És akkor vette észre a másik karon lévő szögesdrótra emlékeztető valami - hát mégis csak volt rajta - tetoválást a bicepszen, és már a pacák háta mögül egy újabb csusszanással a másik oldalon bukkant fel, meglesni a húsevő madarat. A csőre egyértelműen jelezte, hogy nem egy magimádó döggel volt dolga.
- Hát valóban nem voltál túl kreatív ezeket elnézve - széles mosollyal nézett Danny arcába, ha ránézett a csóka. Ha nem, akkor csak úgy elengedte a szavait a levegőbe.
Lenézett még egyszer Szakállka mellkasára oldalról. Megnézte magának a testét is, és a kisebb horpadások a bőrön nem igazán tetszettek neki. Megint taperolni fog - ez jutott el a tudatáig, de addigra már ott is volt a keze, az ujja a másik mellkasán.
- És ezek? - húzta végig ujjait az egyik hegen.. aztán a másikon, lassan helyezkedve úgy, hogy teljesen rálásson az előtte lévő mellkasra, megnézve magának minden centimétert. Mintha arra várt volna, hogy kibelezhesse a másikat, pedig nem, csak alaposan, részleteiben térképezett fel mindent.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 02, 2017 11:16 pm


Véletlenszerű ahogy mögém kúszik. Nekem...AZ. De hagyom. És nemsok mindenkinek hagytam az utóbbi időben hogy a hátam mögé kerüljön...

A lány megint csúszik, de már nem is zavar a surranó személye. Az se ahogy letapogat. Figyel.. Biztos vagyok benne, és ahogy megszólal, tovább se mozdulva egy szemernyit sem, vagy nézve bele a szemeibe, kontakt nélkül folytatom.

- Akkor nem ez számított. - akadok egy elnyomott sóhajba bele, de még idejében észrevétlenre tompítom. - Akkor ez teljesen mást jelentett. - csak magam elé beszélek, a levegőbe, és nem is igazán figyelem.. hogy ő hol van vagy merre, talán pont ezért ér váratlanul, amikor megint a hideg kezét érzem.
Megreszketek.

- Ezekről nem szeretnék beszélni! - kapok rá a kezére hirtelen, nem is tervezem csak automatikus reakció, védekezés.. hárítás, BÁRMI! Csak ne kelljen felidéznem AZOKAT az emlékeket, ne kelljen újra belefulladnom, abba a fojtogató és őrjítő hideg sötétségbe, ami éveken.. hónapokon át, minden egyes nap engem követelt, és ami elbízakodott céljaként tűzte ki hogy a semmivel egyenértékűvé tegyen, összetörve minden más gondolatot...
Legyőztem. Egyszer. És nem tudtam képes lennék e rá újra. MOST!

Csak a szemeibe nézek, ahogy felé fordulok. A keze még mindig ott a kezemben, ha nemrántotta el, vagy tépte el, vagy csinált BÁRMIT.. ami kettőbe tépte az egészet, és ami megakadályozta.. feltépte, a fejemben küzdő minden épeszű gondolatot.
Talán nem készültem még fel rá. Erre nem. Hogy az egésszel szembenézzek, és kimondjam hangosan is.
A halálukat...

Mert mindketten meghaltak...
És valahol legbelül, mélyen, tisztában voltam vele.



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 02, 2017 11:54 pm

zene: Gonna Need A Grave

Ugyanaz a hangulat és ugyanaz a nagy semmi van ott a szavaiban, mint ami a kis vöröskének volt korábban az apjáról. Danielle nem firtatta, nem került be a szemei elé a fickónak, csak biccentett. Vágta, tényleg. Kente, vágta, szendvics!
Inkább másra volt már kíváncsi, de arra nem számított, mint ahogy reagáltak az érintésére. Összerándult a hirtelenségtől, és egyúttal le is dermedt. Esélye sem volt elkapni a kezét, mert rohadtul távol állt a kobrák gyorsaságától, és már csak azt vette észre, hogy a keze a pacák kezében van.
Nem tettek vele semmit, ez tény. Csak fogták és nézték. Mégis csak azok a szavak visszhangoztak a fejében, amik a hirtelenséget követték.
Óvatosan megmozdult, a kezét még csak véletlenül sem kapta ki a szorításból - már ha volt és nem csak kézfogót tartottak.
- Elég bénán nézhetünk ki így - pislantott le a furcsa érintésre maguk között. - Szóval... elengednél, légyszi? - az utolsó szava Danielle-nek enyhén magasba szökött, mintha a saját maga ketrecének sarkába száműzték volna vadként, amiből ki akart törni mindenképp. Próbált, annyira próbált nyugodt maradni, de nem tudott! Az apja... ő is, ő is fogta le már korábban. Nem egyszer. Nem akarta, de a szívverése felgyorsult és mindenáron szabadulni akart ebből a kényszerből.
- Ha gondolod, akkor elmegyek zuhanyozni, és te közben lenyugodhatsz, vagy bánom is én - folytatta, uralkodni próbált magán, a gesztusain, az arcán. - Annyi cigit szívhatsz közben, amennyit csak akarsz, nem érdekel - ha elengedték, akkor azonnal el is mászott onnan, Danny közeléből a kis vörös, vissza a túloldalra, ahol a kóláját pakolta le a földre, amit felvett, aztán ugyanabban a pillanatban vissza is rakott. Minél gyorsabban ki fog jutni a fürdőbe. Vagy be. Nézőpont kérdése.
Ha még mindig fogták... akkor csak merev, mozdulatlan testtel ült, és fogalma sem volt, mitévő legyen.
Pech!

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Márc. 03, 2017 12:30 am


Csak nézem a lány szemeit. Talán valamit keresek benne, talán egész egyszerűen csak kapaszkodó. Határok. Valami olyan ami biztonságot ad. Ami nem enged át, ami nem hagyja  hogy a messzibe menjek, hogy elhasaljak és felidézzek, és muszáj...

Nyelnem kell, ahogy végül eljutnak a tudatomig a szavak.
Csak ekkor engedek.

- Ne.. Neharagudj. - csuklik meg a hangom ahogy az ujjaim nyitnak, de nemengedek többet. - Ne haragudj, éncsak.. - és ekkor már teljesen elengedem. Előrefordulok. A könyökeim megtámaszkodnak a térdemen, és az arcomat a tenyereimbe ejtem. Valahogy semmit se jelentenek a szavak.
És akkor nagysóhaj, és..

- Persze! Menjcsak! - fellököm magam, vissza ülőbe, mint akinél minden tökéletesen rendben. De nem nézek rá. Nem tudnék. Képtelen lennék hogy színt valljak, és ha útközben.. valahogy megoldotta, és eltűnt valahol a fürdőben, én csak akkor lököm fel magam, hogy elkapva a pólómat azonnal magamra rántsam.
Ez egy képtelenül hülye ötlet volt.
Ezért ha hallom és megindul a víz a háttérben, kilököm az ajtót, a bejáratit, és ki, a szoba előtti szabadtéri folyosóra/erkélyre lépkedek.
Jót fog tenni egy kis frisslevegő.
Kitisztítja a fejemet.
Ezért csak csendben, megkönyöklöm a vason.
És figyelek.. BÁRMIT! Ami csak egy kicsit is elragadhatja a gondolatom.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Márc. 03, 2017 6:27 pm

music time: Baby

Már megint ugyanaz a nóta. Mintha megakadt volna a lemez, de most csak egy sóhajtás volt a válasz mindarra, amit hallott. Ő ugyan olyan messze állt most a haragtól, mint az egyszarvú a rendes pacitól.
Amint megszabadult a szorítástól, és szabad utat engedtek Danielle-nek, élt a lehetőséggel és a meneküléssel, ezért hagyott ott mindent az ágyon és amellett. A fürdő ajtajából azért még egyszer hátranézett a kopasz fickóra, aki ott ült az ágyon akkor még, de inkább eltűnt az apró helyiségben, maga után húzva be az ajtót is.
Odabent már a csapot is megengedte, hagyva, hogy a víz forróvá váljon, és amikor bőrpusztító lávává vált a rózsából engedett víz, körbelocsolta a kádat/zuhanyzót. És még egyszer.
Csak ezek után vetkőzött le és állt be a víz alá, hagyva, hogy leolvadjon róla minden mocsok és minden olyan gondolat, amit ez alatt az őrült pár óra alatt élt át. Volt faszkalap, volt marionett bábu, meg is hányatták és most meg ott az apja, aztán meg Danny hülyeségei. Maga előtt nézte a csempét, miközben a víz zubogó hangja kitisztította némileg a fejét és a testén végigcsorgó folyadék a testét is.
Amint végzett a zuhannyal, törölközőbe csavarta magát, és mezítláb slattyogott el a tükörig, amiről a párát tenyérrel törölte le egy hosszú mozdulattal. A nyoma folyóssá válva csordogált lefelé és valahogy ilyen is volt mindkettejük hangulata.
Öt perccel később már száraz testtel, a már viselt bugyiban - amire eltolt egy fintort. Gyűlölte, ha nem tiszta ruhában volt - és a trikójában lépett ki a fürdőhelyiségből a szobába. Sejtette, hogy nem talál ott senkit.
A nyitott ajtóban látta meg Danny hátát meghajolva, támasztva a korlátot is.
Belebújt a levetett cipőjébe, a nadrágját az ágyra pakolta, felmarta helyette a cigis dobozt, aztán kilépett az ajtón. Tetoválták már pucér altesttel, nem most fog fennakadni azon, hogy nem eszkimóként öltözött fel.
Szakállka mellé állt, egyetlen szó nélkül nyújtva neki a dobozt, amiben a manna volt. Most, fű nélküli verzióban. Ha akart, vehetett belőle.
- Nem foglak fogdosni ezután. Nem tudtam, hogy.. - akadt el, nagyon jól tudta, hogy köze nem volt az érintésnek ahhoz, ami történt úgy negyed órája odabent. - .. hogy így hat rád, ha megérintenek - mégis így fejezte be. Ellenkezhettek vele, vagy egyet is érthettek vele. A lényeg, hogy innentől kezdve a kezeit a segge alá pakolja és nem taperol. Különben sem látványosság egy ember sem, és ezt már igen rég meg kellett volna tanulnia.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Márc. 04, 2017 2:56 am


A háttérben megjelent motozás nem jut el a tudatomig. Leköt... egy alig rég megjelent öregasszony ott a távolban, ahogy vagy harmadjára próbál kiszedni a hátsó ülésről egy összecsukható járókeretet. Egyéb esetben már ottlennék. Más esetben már segítenék, és nemhagynám...
De MOST!

Megrezzenek, megint, de csak épphogy ahogy megjelenik mellettem. Elég néhány pillanat, hogy realizáljam hogy ő az, nincs mitől tartanom, és ahogy hirtelen egy cigarettásdoboz végzi a képemben, a számban összefolyva a nyál követelőn kezd ütlegelni ugyanaz a régi nóta a fejemben.
Ezért feltolom magam.

Elég egy intés. Egy nem. Nem szóban, csak jelezve: "nemkérek", és a szemeim még mindig ottragadva a dobozon, inkább fordulok egyet. Most háttal támaszkodva meg a korláton.

A lány talán rágyújt.. talán nem. De én még mindig nem beszélek. Csak figyelem a belső szerkezetet, a szobát, és fejemben egyre kattognak a fogaskerekek mi legyen a következő, az, amit szabadon engedek.
A legjobb ötletnek tartanám azonnal eltűnni erről a helyről.
El a közeléből...
El innen, vissza Vegasba, még akkor is ha egész éjjel vezethetek. Sőt, nappal is.
De valami mégis vonz.. ide. Valami azt diktálja, el kell kezdenem. Élni...
Vagy valami olyasmi...

Orbitális sóhaj hagyja el a tüdőmet.
Még magam számára is, pedig az utóbbi időkben ez volt az első mentsváram.
Két kezem megkapaszkodik a korláton a testem mellett...
..és belekezdek.

- Golyó ütötte nyomok... - továbbra is csak előre nézek - három golyóé... - és itt megakad a folyamat. Muszáj hogy erőt gyűjtsek. Kitartást, ábrándokat. Muszáj hogy egyáltalán lélegezni tudjak, és muszáj...

Hirtelen nyúlok cigarettáért. Vagy ha még ottvan a kezében, vagy az övét veszem el. De beleszívok. Hosszan... mélyen.. és utolsó pillanatig benntartom a füstöket.
Egy következő megtörő sóhajjal eresztem szabadon.  

- Még zsaru voltam. Akkor. Két gyönyörű gyerekkel.. - meghajlani látszik az akarat. - Akkor még feleségem volt.. házam, és életem. - kéne hogy újra szívjak, de nem adom meg a gondolatot. - Ez a három golyó változtatott meg mindent. - és ennyi. Egyelőre. Anélkül hogy a szemem bepárásodna vagy megjelennének a könnyek, képtelen vagyok többet mondani.
Egyelőre...

Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Márc. 04, 2017 7:12 pm

Arsonist's Lullaby

Semmi válasz arra, amit mondott, csak egy nemleges biccentés, amit tényleg nemnek véve szedett ki magának egy szálat, és már a szájában is végezte az. A következő pillanatban már fel is izzott a vége, Danielle végre megszívhatta a kis fehér rudat.
Nem szólt egy szót sem, csak állt egy helyben, figyelve a parkolót. Azért, mert mellette forgolódtak, neki még nem kellett piruetteznie. A dobozt a fickótól távolabbi oldalon pakolta le a korlát lapjára.
Hallotta Danny szavait. Nagyon jól tudta, minek a nyomait fogdosta percekkel korábban. Mégsem szólt semmit, nem érezte úgy, hogy pszichomókussá váljon és egy asztalra vágva széttrancsírozza Mr. Hajnélküli érzelmeit és életét. Arra gusztustalan módon nem ő volt a megfelelő személy és nem is bánta. Csak a bajt hozta mindig is mások fejére.
Már épp szívta volna meg a cigit, amikor Tarfejű benyúlt a képe elé és elmarta előle azt. Hagyta, most az egyszer. Gyűlölte, ha a cuccaihoz nyúltak, de nem nézett sóvárgón utána. Volt még ott, ahonnan ez jött és már nyúlt is a dobozba egy újabb szálért. Még jó, hogy utálta azt, ha a szájára kentek minden lófaszt.. így nyoma sem volt annak, hol járt előzőleg a rúd, az, ami most ott függött a csóka szájában.
A kis vörös ismét rágyújtott, egy másodikra, és akkor hallotta meg az újabb szavakat. Tudta, cseszettül tudta, hogy nem kellene rákérdeznie, de nem bírta befogni a száját. Sose ment neki, és mindig ő volt kicsiként, aki lebukott bújócskában. Trevor állandóan megtalálta. Ahogy az anyja is. Az utca sarkán élő süket néni is hallotta és Stevie Wonder is beállhatott volna a sorba, hogy ő meg látta. Szar volt a játékokban, de ez sosem izgatta fel nagyon. Maximum annyiban, hogy mindig újat és újat kellett kitalálnia, miben veszthet igazán.
- Mi az a minden? - ennyi volt. A kérdés, miközben a füst lassú felhőben kúszott felfelé, ahogy kifújta a levegőt a szájából és tüdejéből.
Nem biztos, hogy tudni akarta, de ha már a másik belekezdett, Danielle adós volt annyival, hogy meghallgassa.
Legalább addig sem kellett a saját szarjaira gondolnia, amik ott lebegtek a felszín alatt közvetlenül.
Ha Danny tudná, hogy csak pár utcát kellett volna sétálnia ahhoz, hogy a kis vörös apját lássa... De nem! Nem fogja megnézni azt a lepratelepet. Nem fogja megnézni, mi lett a szobájából és az anyjáról készült képekkel. Ugyanoda kerülne odabent, mint ahol Szakállka is volt. Dante pedig, az a nyomorult most biztosan önelégült mosollyal lökte csak beljebb őket a pokol bugyraiban.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Márc. 08, 2017 4:10 pm



Megnyugtat hogy a cigaretta füstje szinte percről percre marja fel az elmém. Most nem érdekel hogy nem kéne, és az se hogy leszoktam. Az.. hogy vele vitt minden mást az életem, és a függőség.. mint olyan a lehető legrosszabb visszahúzó végkifejlet. De most képtelen voltam emiatt aggódni. Vagyok.. Nemérdekel. Most képes vagyok együttélni a ténnyel.  

A lány szavai szinte törvényszerűen magukkal hozzák a következőket. A folytatást.. Én kezdtem bele, és az én tisztem is befejezni. Tovább.. És bármennyire akarom, vagggy... nemakarom, maguktól indulnak meg a történések.

Újra szívok, de csak hogy erőt adjon. A következő szavakhoz. Az érzéshez. Bármihez, csakhogy képes legyek épen és egészségesen kimondani.

- Bevállaltam volna az összes golyót... Helyettük. - még mindig a szobát fixírozom, és nem is tervezek a szemébe nézni. Ide. Távolinak kell tartanom. Az eseményeket. - Szívesen mentem volna a halálba tárt karokkal és örömmel, ha tudom.. hogy ők biztonságban vannak. - és ha nem ért belőle.. vagy nem szól, vagy egyáltalán semmit nem érzékelek, csak akkor fordulok felé. Bele a szemeibe.
Ha rámnéz.

- De nem így történt. - a szemei között váltogatom a tekintetem, már ha engem néz, és nemtudom miért. Nem tudom mit keresek benne. Megváltást.. megnyugtatást.. részvétet vagy csak egy kis szünetet... De mielőtt még bármit tehetne kapom el és fordulok vissza, a korlát fele, továbbra is szorítva a fémet a kezeimben. Jólesik kicsit a messzibe bámulni.

- Úgy kaptak el, hogy ottvoltak mellettem. A gyerekeim..  -  válik a hangom halkká.. torzzá.. határaiban csengve a kétségbeesés. - Miranda sose tudta kiheverni. - a semminek beszélem, bele a hűvös és hideg éjszaka semmibe bámuló csendjébe. Jólesik ez a gyenge szél. - És én se..  - nyelek egyet, és újra szívok. Egy végsőt.. Egy mélyet. Egy már-már fullasztót, és még mielőtt kiereszteném a füstöt, elpöckölöm a csikket le, a semmibe. Valahogy így akarok megszabadulni a gondolatoktól. Könnyedén... gyorsan... és egyszerűen...
Valami azt súgja ez mégsem lesz így...
De legalább kimondtam.
És ez valahol felszabadítóan hat.  


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Márc. 08, 2017 8:20 pm

hangulat ♪ Rain

Egyetlen mozdulat, és az elhaló, parázsló cigarettavég holtan hullt alá, le a kövezetre ott alattuk. Nem szívott bele még egyszer. Csak rágyújtott. Pazarlás! Jutott el a tudatáig, ahogy az égő dohányrudat figyelte, még akkor is, amikor a pacák folytatta azt, amibe belekezdett.
Tudta, hogy nem kellett volna. Nagyon jól tudta, de a hallottakra lassú merevedés lett úrrá a tagjaiban, és az alig szellőben, ami a haját csak meglengette, a bőre végig lúdbőrőzött. Nem fázott, egyáltalán, hiszen a zuhany emléke még ott égette a bőrét, még a pára körbelengte a testét, de mégis.. Valahogy üressé váló pillantással nézett csak akkor Szakállka szemeibe, amikor érzékelte a mozgást. De mindez a lélektelen távolságtartás csak addig tartott, ameddig meg nem látta a másik tekintetét.
Danielle tisztában volt, mi a halál. Persze ez tökéletes klisé, mert ennyi halottal, tragédiával a világban mindenki veszített már el valaki fontosat az életéből. Most, ebben a pillanatban mégsem az anyjára gondolt, aki már több ideje volt halott, mint amennyit együtt töltöttek az életben. Most csak Danny szemeit figyelte. Azt a végtelen keserűség látta ki belőle, amit még ki sem mutatott.
Egyetlen szó sem hagyta el a száját. Nem, csak lepakolta a cigit a korlátra, hogy a két vége keresztben lógjon le róla. Még ha nem is akarta már elszívni, mert minden légvétellel egyre keserűbbé vált volna ez az amúgy imádott manna, nem akarta a legrosszabbat elkövetni, amit csak lehet a bagóval.
Mégsem nyúlt. Mégsem beszélt, és azt is hagyta, hogy Danny még egy negyed fordulattal már megint a parkolót, a messzebb lévő most már alig forgalmas utat figyelje, és akkor sem engedett ki egyetlen hangot sem a torkán, amikor az utolsó szavak is elhaltak a kettejük csendjében.
Még mindig a tarfejűt figyelte. A profilját, majd a vasat szorító kezét, és nem gondolva bele.. automatikusan nyúlt felé, hogy óvatosan lefejtse az ujjakat a korlát vasáról, elhúzta Danny kezét kicsit, ha amaz engedte, és ha a fickó ránézett... Nos, Danielle nem tudta megmagyarázni, milyen kedve is volt. De az biztos, hogy egy időre minden mosolyát messzire űzte az a szomorúság, amiben megmártózott.
Közelebb lépett, be, egészen Danny és a korlát közé, és olyat tett, amit csak nagyon kevesekkel, nagyon kevés alkalommal.
Két karja a férfi derekát ölelte át, de csak úgy és annyira, hogy eltolhatták. Szólhattak neki, hogy ezt ne..
De nem tudott mit mondani, ami vigasz és bátorítás lett volna. Nem ment anélkül, hogy a saját maga mocsarába el nem süllyedt volna.
És ha engedték neki az érintést, akkor csak szorosabbá fűzte azt. Most az egyszer.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 09, 2017 3:27 pm


Meglep.. amikor a hirtelen beállt csöndben a keze felém nyúl. Kizökkent. Valahogy automatikusan kapom oda a tekintetem, nem tudom mit akar. De hagyom.. Valamiért.. valamilyen okból, és mert valamiért bízom benne.
Hosszú ideje nem bíztam már senkiben.

A lány közelebb lép, én meg a messzibe küldöm az emlékeket. Nem tudom mit akar.. még mindig, és ahogy a korlátról lefejtette a kezeimet, azok még mindig valahogy széttárva tűrik a próbálkozást. Még akkor is amikor az övéi körülfutnak a derekamon.

Idegen...

Igen, idegen egy érzés. Egy idegentől. Egy lánytól.. akit alig néhány órája szedtem fel... az útszélen. És nemazaz útszél. Mégis hálás vagyok neki. Talán azért mert sikerült neki. Sikerült neki kitörölni mindent.
Legalább arra a rövid időre...

Nem tudom, a kezeim mikor futottak köré. Hogy köré futottak e, vagy az egész csak a fejemben létezett én meg.. valahogy még mindig küszködtem az érzéssel. De aztán óvatosan éreztem a háta mögött.

Nem tudom meddig álltunk ott.. úgy.. egyáltalán engedtem e magamnak hogy én is megöleljem. Szorosan... De aztán bekapcsolt egy távoli sziréna, hirtelen, és én azonnyomban rezzentem össze.
Minden izmom befeszülve várakozott. Támadásra készen, és még akkoris, ha meg(el)ugrott, vagy ha nem, hosszú másodpercekre volt szükségem, hogy felfogjam a veszélytelenséget.
Csak feladón dörzsöltem végig az arcomon.

- Talán ideje lenne bemenni...  


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 09, 2017 10:11 pm

Lost On You

Hogy honnan volt az indíttatása, nem tudta. Azt érezte, hogy valamit tennie kell, és néha be tudta fogni a száját. Idegen volt neki ez az érzés, nem volt egy ölelkező típus, és az érzelmeiről beszélni sem szokott nagyon. Most mégis azt érezte, hogy ez volna a legokosabb, nem az állandóan járó száját kamatoztatni.
Érezte a pacák kezét magán, az ölelést, és valahogy a legmesszebb akart volna lenni az érzéstől, még ha hirtelen a kis vörösnek is jól esett az érintés.
Egy ideig, mert pont akkor akart volna elhúzódni, amikor a sziréna vinnyogni kezdett, automatikusan rezzenve csak össze a hangra, és pontosan érezte, hogy Danny is megmerevedett.
Csak annyira húzódott el tőle, hogy felnézzen az arcára. Az a várakozás a pillantásában abszolút nem volt sem nyertes, sem pedig jót sejtő.
Már nem simult az ex zsernyákhoz, a keze lassú ritmusban, szinte észrevétlenül hagyták el a fickó testét, már maga mellé engedve azokat nézett el a pacák mögötti szoba fényeibe, és csak egy bólintás volt a válasz a felhangzó szavakra.
Megköszörülte a torkát is.
Eltávolodott az ürgétől, és ha engedték, akkor kikerülve őt bement a szobába Danielle, felcsúszva az ágyra megint, de a keze már nyúlt is ismét az ágy mellé rakott kóla után, hogy igyon egy kortyot.
Ha Danny is ott volt, a vöröske csak egy féloldalas mosollyal nézett rá, maga alá gyűrve a lábait is.
- Milyen érzés, ha van... - elhallgatott, átgondolta, hogy pontosan mire is volt kíváncsi. Megvan! - Miranda... őt nem mondtad, hogy baja esett volna. Ő hol van? - kíváncsiskodott, és igen, tudni akarta, hogy mégis miért nem volt a pacák mellett a nője. Ha már valaki gyereket is bevállal, ráadásul többet, akkor nem megy csak úgy világgá. Legalábbis Danielle anyja soha nem akarta magára hagyni a kislányát, sem pedig a férjét, bármit is csinált a kis vörös apja. A búcsúlevelében is ezt olvasta, még évekkel ezelőtt.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Márc. 21, 2017 9:25 pm


A lány.. nemreagál. Vagyishogy de, szinte észrevétlenül kerül meg és tűnik el mögöttem. És én még mindig csak ott állok...

Állok és várok, és bámulok bele a messzeségbe. De nem adhat megváltást. Tudom jól. Ahogy a börtön magányos falai se.
Talán a sziréna el is hallgat, talán még mindig visong, mikor én is ráveszem magam hogy visszalépjek. Vissza a szobába, vissza az előbbi helyre és megadjam magam a történéseknek.
Piszkosul elfáradtam...

Ajtó csukódik, halkan.. a zár fordul rá. Megszokás.
Lassú léptekkel közelítek, a lány már megint fenn van az ágyon, ott ül, és engem figyel. Megtorpanok. Pont mikor nekem szegeződik a kérdés.
De nem válaszolok azonnal.

A cipőim, egymást tolva le, szabadítják meg a lábamat. Lassan.. És valahogy... nem megfelelőnek érezve a közelséget, csak az ágy felém eső szélén rakom le magam. Félig oldalt, magam alá gyűrve az egyik lábamat.
Egy elnyomott sóhaj után válaszolok.

- Csúnyán inni kezdtem ... - a tények - aztán jött minden más... - talán nem kell részletekbe menjek - Az az átkozott önvád csúnya dolgokra képes.. - egy keserű mosoly. Vagy csak az árnyéka vonul át a szemeimen. Aztán muszáj belefojtanom egy elnyomott sóhajt. - Nem bírta tovább. Szabadon engedtem.. - de nem én voltam az aki indulásra ösztönözte, vagyis nem.. úgy. Elhagyott... A mai fejjel, tökéletesen megértem. Sőt! Akkoris. Talán épp ez volt az amire abban az időben szükségem volt. A magány.. és vele minden felelősség mellőzése.

- Ma családja van.. - és talán most egy igazi mosoly - Boldogan él. Remélem mindent elfelejtett.. - remélem. De biztos vagyok benne hogy mindkettőnk örökké érzi azokat a kitörölhetetlen emlékeket...
Mindkettőnk...

És nincs semmi ami ezen valaha is változtathatna.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Márc. 21, 2017 11:05 pm

Az alkohol! Apja lánya, és mégis, a leginkább az alkoholtól való függést ítélte el Danielle. Gyűlölte. Gyűlölte, hogy a családjuk is emiatt morzsolódott végül darabjaira, és akkor ezek szerint Hókuszpók körszakállas verziója is. Hirtelen érzett magában haragot, és keserű magányt is. Miért kellett? Miért az a megoldás mindenre, hogy iszunk? Nem mintha a saját függősége ne lenne amúgy is nyomorult dolog, és ha nem is ítélkezett, meg tudta ítélni, hogy mely döntések voltak a helyesek.
A szemei nem a fickó alakját vizslatták, inkább az ágytakaró gyűrődéseit, amit a mocorgásuk okozott. Csak akkor nézett fel Danny-re, amikor az elhagyást emlegette, és fogalma sincs, hogy előzőleg, vagy akkor, vagy hogy egyáltalán megrázta-e a fejét lemondóan, vagy csak meg akarta tenni.
Csak lassan nyúlt oda, egyesével a korábban ágyra dobott nassolni valókért, és nyújtózkodva pakolta le azokat az éjjeliszekrényre, szintén egyesével. Még akkor is, amikor Miranda boldogsága volt a téma, de akkor.. megállt a mozdulatban és csak a Bőrnyakú arcát nézte.
Elmosolyodott.
Ez volt a megoldás.
- Ha ő tud boldog lenni, te miért nem? Ugyanazt vesztettétek el mindketten - kezdett bele, és ha a pacák őt figyelte, csak megvonta a vállát. Vállait, mert kettő volt belőle és gyűlölt Quasimodo-nak lenni, a gyépés fiktív púposka. Csak így hívta. Mielőtt még szabadkozhatott volna Danny, felsóhajtott. Szokássá vált mellette.
- A bűntudatoddal állandóan ugyanazt a kört fogod bejárni, és azzal senkinek sem segítesz. Sem nekik - itt a mennyezet felé mutatott a gyerekekre gondolva, nem mintha hitt volna bármilyen vallás túlvilágában, vagy úgy egyáltalán bármilyen istent hívő szektában. Mind az volt. És mind hamis. - Sem magadnak, mert képtelen leszel túllépni és úgy őszintén?! Mikor nevettél egy igazán jót utoljára? Mert oké, hogy babasegg az arcod, mert olyan pihi-puhi, de rohadtul hiányoznak a nevető ráncaid - mozdult, hogy közelebb dőljön kicsit, csak hogy megnézze, tényleg így volt.
- Szar érzés az örömtelenség, a hibakeresés, az önmarcangolás - nézett bele Danny szemeibe Danielle, és csak eztán dőlt vissza. A cipőit már rég elhagyták a lábai, és hogy már az ágy is mentes volt minden szenny kajától, a korábban oda lepakolt rövidnadrágját marta fel és pakolta azt el az éjjeliszekrény fiókjába. Feljebb mászott, a párnák felé, és felgyűrte ott a takarót, hogy a kis helyre beférjen. Törökülésben. Nem akart még elaludni, de így a hátát nekidönthette a támlának.
- Vezetni azt szeretsz. Bár nem tudsz - húzta el a száját, aztán egy szélesedő mosolyba fordult azt. - Mást nem tudok mondani, amit szeretsz, mert nem ismerlek. Biztosan van még valami ezen kívül - folytatta, egy sóhajtással befejezve. Tippelgethetett volna még. De gyanította, hogy, egyik sokk után lett volna a másik, ha ki is mondja az ötleteit. Tény, hogy Danielle-nek a tetoválás volt a terápiája. Az alkotás, hogy miközben rajzolt, vagy épp varrt, a vonalakban, a mintákban, a színekben és árnyékokban merülhetett el. Neki az volt a megváltás. A boldogságának forrása... Ha nem is volt boldog, de élt. Igen, talán ez így jobban helytálló.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 30, 2017 4:58 pm


"Ha ő tud boldog lenni, te miért nem? "
Fogas kérdések. Olyan kérdések amiket feltettek már számtalanszor nekem és amiket én is számtalanszor feltettem már. De ez nem így működik..
Az élet nem így működik...

Az azt követő szavain viszont kis híján elkap egy mosoly. Egy olyan igazi. Annyira Ő! Annyira ártatlan.. meggondolatlan.. szeleburdi gyerek, de aztán...
Csak majdnem..
Főleg mivel újabb szavak következnek.

Nem feltétlenül őt figyelem amikor mocorogni kezd. Pláne nem, mert abban a hiányos öltözetben.. no meg valahogy az utolsó szavaiban ragadok, valahol félig eltemetve az igazság.. és a valóság között, ahol minden annyira másként hat és magam előtt dörzsölöm a kezeimet.
Valamikor akkor pillantok csak újra rá, amikor kényelembe helyezkedett.
Úgyhiszem.
De megint beszél...
és a "nem tudsz"-nál, már nem akadályozom, valahogy kicsúszik az a szórakozott mosoly.
Csak egész röviden.
De aztán...

Hatalmas sóhaj hagyja el a tüdőmet, és valahogy felállok.
Néma csöndben, ellépkedek a kapott vizemig, amit valahol a szembenfekvő asztal szélén hagytam el. Még a legelején.  
A kupakot lecsavarom, és magamba öntöm a teljes maradékot.
A kezemben csak az üres flakonnal pillantok vissza rá.

- Már nem is egészen tudom mi az amit szeretek.. - még mindig őt nézem.
Aztááán... lerakom az üveget, vele a kupakot az asztalszélen, és valahogy újabb kéz dörzsölés ahogy visszatérek az ágy mellé.

Nemegészen tudom mihez is kezdjek.

Ezért újra leülök.. a szélén.. neki háttal, és két könyékkel megtámaszkodom a combjaimon.
Végigdörzsölöm a fejemet.. a hajamat, csak úgy kellemesen, aztán..
Valahogy hirtelen véve az indíttatást, megint hátradőlök.
Keresztbe feküdve el az ágyon, alig messze tőle.

- Pláne amit még tudok is.. - mosolyodom el. A plafont viszont nemigen érdekli a jelenet. - De nézd el nekem, legalább 7 éve nem ültem volánnál. - és fordulok felé.

De még mindig mosolygok.
Azt hiszem..
És ezért hálás vagyok neki.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Márc. 30, 2017 9:49 pm

Összehúzott szemöldökkel figyelte azt, hogy Szakállka felállt és a vízért ment. Valahol mellette a szekrényen trónolt a másik, még bontatlan. Határozottan többet ivott a fickó, mint Danielle, és ezért nem is hibáztatta. Tudta, hogy napi négy liter lenne a normális, ő maximum annyi vízben szokott fürdeni. Kis túlzással. Lefelé. Mert szerette a normális zuhanyzásokat.
Felsóhajtott. Végignézte azt is, ahogy dzsinneset játszott a másik, és nem tudta mire vélni, az viszont tetszett neki, hogy végre mosolyt látott a másik részéről, a hallottakra pedig nem válaszolt. Természetes. Természetes lenne? A börtönben csak nem szentelhette minden idejét a kedvteléseinek, nem?
Az ágyon, már megint ugyanaz a pozíció. De a kis vörös nem mozdult, ölébe ejtette a kezeit, a keskeny csuklón csúszott végig az ujja szórakozottan. Mind az öt ujja a bal csuklóján. (ne olvasd félre, kérlek XD Razz )
Az újabb szavakra egy kurta, kósza vigyor terült szét az arcán, és ahogy Danny felé fordult, Danielle rendezte arcvonásait, és csak figyelte a fickót. A szemeit, az arcát, és a testtartását.
Nekidöntötte a fejét a maga mögött lévő falnak, onnan pislantott egyet csak lassan.
- A cigit is szereted. Láttam, ahogy reagáltál rá, és az határozottan nem gyűlölet volt. - bólintott is egyet a szavaira, és szinte csak annyira hagyta abba a beszédet, hogy vegyen egy mély levegőt, ahogy a dokik tanították neki. - Miért vagy néha zavarban mellettem? Nem másztam rád - döntötte csak lefelé annyira a fejét, hogy ne hülye pózban beszéljen, egyetlen mosollyal nézett csak végig az exzsaru, ex elítélt, ex... férj, ex... apa testén.. több ex most nem jutott eszébe. - Oké, ide ne számoljuk azt, hogy már jártam a szádon, mert az már több órája volt, és az nem ér - megköszörülte a torkát is a kis vörös, hajába túrva pedig a nyakából elhúzta a vörös fürtöket.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Márc. 31, 2017 12:44 am


"A cigit is szereted. Láttam, ahogy reagáltál rá, és az határozottan nem gyűlölet volt."

Nagyot sóhajtok. Vissza a plafon fele. Eszembe jut mikor.. és hogyan vált mindennapossá a dohányzás története, és mégis a kiváltó ok...
Újradörzsölném az arcomat, csak hogy elszakítsak minden ide-nem-kívánt gondolatot, de akkor a lány tovább beszél, és az egész megszakít az ütemben.
Valahol félúton áll meg a kezem, és ahogy folytatja.. Visszaesik a korábbi helyére.
Felé fordítom az arcomat.

Lehet kérdőn.. de az is lehet valami egészen más bújik meg a szemeimben. Nemegészen értem. Vagyis DE! Lehet hogy értem.
Vaggggy...

Hirtelen mozdulok, de nem kapkodva, fordulok lassan az oldalamra. Csak hogy a könyökömmel támasszam a paplanon a fejemet.
Lehet... lehet elmosolyodok.
Pedig annyira próbáltam komoly lenni...

- Nézd.. - keres aztán véletlenszerűen az ágy felületén a szemem. Most már biztosan nem mosolygok. - 21 voltam amikor megnősültem. - vissza a szemeibe - Majdnem tíz csodálatos évig a feleségem volt az egyetlen nő az életemben. - most már megint mosolygok. Talán.. - Azután.. - sóhajtom el, és dőlök vissza a korábbi fekvőbe. Újra a plafon a cél. - Nos, nagyon jól tudod mi volt azután. - a mennyezetnek beszélek. Így könnyebb. - Szóval kérlek nézd el nekem, de az egyetemi évek óta nem voltam.. - keresem a megfelelő szavakat -  "idegen nővel" egy szobában. - és már megint mosolygom. Tekintve hogy újra a könyökömön támasztok, az oldalamra dőlve.

- És ha hozzávesszük az öltözékedet.. - a szemem guvad, de nem.. rossz értelemben guvad, egyszerűen csak meglepődötten. - Adj egy kis időt amíg.. - hogyan is tovább?? - Amíg megszokom! - és biccentek.
Valahogy így.




//oké hogy 7 év, de nem olvasunk ám mindent félre! tongue  Laughing  //

_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   

Vissza az elejére Go down
 

Danny & Danielle - LA útjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Alternatív valóságok :: Múlt - jelen - jövő-