HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Today at 9:31 pm

» Meglepetés(vendég)-visszavág..
by October Soininen Today at 5:21 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Today at 5:10 pm

» The Falcon - Bird and Conor
by Conor Christian Jensen Today at 3:17 pm

» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:14 pm

» Draco vs. Rayne - Ne üsd az orrod a nagyok dolgába, cicus! ;)
by Felipe 'Draco' Rosa Today at 3:12 pm

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 pm

» Can't stand the silence
by David Iversen Today at 3:08 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Danny & Danielle - LA útjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Márc. 31, 2017 6:57 pm

Roppant szórakoztatónak találta ezt a forgolódást-gurulgatást, amit előadott Kopaszka. Mint egy hülye baba, amit bárhogy is próbált gyerekként feldönteni, az mindig a kis gombóc altestén billegve mosolygott rá. Néha annyira beleélte magát, hogy a végén már a földhöz csapkodta haragos tekintettel azt, egészen addig, amíg az anyja nevetve fel nem kapta Danielle kicsi, alig két éves kis pufók testét és magához szorítva nyugtatta meg a kislányát.
Persze csak elmondásokból emlékezett erre, de aztán megálljt is parancsolt erre a gondolatra, mert ő aztán nem fogja feldöntögetni a fickót. Amúgy is már feküdt, szóval nem próbálkozik be semmivel sem.
Egészen addig nem szólalt meg, ameddig Danny el nem jutott addig, hogy mit és hogyan kellene megszokni. A szemeit forgatta meg, aztán a nyelve végigfutott az alsó ajkán. Nem igen értette, mire ez a felhajtás. De tényleg. A fickók sokkal hirtelenebbek voltak, nem? A nők többsége is simán egy kósza dugásra eljárkáltak, ő sem volt kivétel.
- Nem fogok abban aludni, amit egész nap magamon viseltem. Meg különben is örülj, hogy ennyi rajtam van. Gyűlölöm a sok ruhát, nem tudok mozogni benne éjszaka, álmomban - széles vigyor jelent meg az arcán, de az igazat mondta. Mióta emlékezett, azóta minimálban tolta, és eddig senkinek egy deka problémája nem volt ezzel.
Felsóhajtva nyúlt a takaróért, és feddő pillantással a lábaira pakolta az anyagot. Elfedve a bugyiját, a meztelen combjait is. Hogy miket meg nem tett egy idegenért?! Kész téboly!
- Mi a nagyobb probléma? - folytatta aztán, megint a fickót figyelve, az alakját az ágyon, nem is kilométernyi távolságban magától. - Hogy nem voltál nővel már hat éve, vagy hogy nem fosom magam össze ettől a ténytől és nincs bennem a zabszem, hogy márpedig jó útra térítelek a sok szappanos rémtörténet után? - folytatta szórakozott mosollyal, meglapogatva maga előtt, az ölében elterpeszkedő takaró anyagát.
- Csak mert.. nem terveztem letépni a ruháid. Különben is már vetkőztél nekem - mutogatott egyet, majd még egyet a levegőben - nevezzük csak gesztikulációnak - ... láttam a tetoválásaid. Túlélted te is, meg én is. És nem futottam világgá - vont vállat. - Ez is zavar? - kíváncsi volt. Fogalma sem volt, hogy ő miért váltott ki bárkiből is ilyen érzéseket, amikor ő maga aztán a legritkább esetben ítélkezett úgy igazán. Megesett, hogy egy-egy ember jellemet benézett, de ritka alkalom volt, ha valakit félreismert.
Ha elfértek a lábai, akkor Danny fejétől nem messze a takaró alatt kinyújtotta azokat, kisebb terpeszben csak. Az ágy széléhez közelebb eső bokáját még ki is csúsztatta takarón kívül. Már rég nem félt a mumusoktól.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Ápr. 01, 2017 11:37 am


Az.. ahogyan a lány kiakad, mellbevágóan hirtelen ér. Nem számítottam rá... Egyáltalán... És valahogy védekezőn is zsigerből válaszolok.

- Ha azt mondod... Én örülök.. - nem észrevehetetlenül zavarodott a hangnem, de amikor folytatja... tovább....
... már nem bírom az egészet szó nélkül.

- Nézd.. - veszek véletlenszerű iramot, és nem küzdve tovább a zavarral, egyszerűen fellököm magam. Állóba. Csak onnan nézek le a szemeibe - Nem azért mondtam el mert bármit is vártam tőled, egyszerűen csak.. - pörgetem zavarodottan a kezemet - érezd jól magad. Ahogy akarod.. - ez a lényeg. - Én meg... - sóhajtok, és jobb dolog híján, talán menekülésnek, máris keresni kezdem az általa lerakott dobozt. Ha megvan... Egyöntetű léptekkel célzom be, akármerre is találom a helységben és ahogy érte nyúlok, felemelem, kihúzok egy szálat, de mielőtt ténylegesen elvenném, azért visszanézek még a szemeibe, mintegy kérdőn, nem e érzi ezt is aaaa "magántulajdon megsértésének" és ha engedélyt kapok, folytatódik a mozdulat, vele az öngyújtót is kikapom, és ha már... bár már ráfordítottam a zárat, de AKKORIS!
Jobban fog esni most egy kis friss levegő.

Ezért háttal neki, újra a kulcs, és megint a szabad levegő.
Persze ha nem ütköztem közben ellenállásba.
Odakinn viszont... a beállt csendes éjszaka, valahogy azonnal visszahűt mindent. Ismerős környezet.. nélkülözött kihívások.
EZ... a számomra kedvező terep.
Vagy legalábbis egyelőre.
A lány meg...
Talán ha elaludt, már én is képes leszek ellazulni...


Mindig beletalál a közepébe...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Ápr. 01, 2017 11:09 pm

Mi. A. Fasz?
Jutott csak eddig el a gondolataiban az összefüggéstelen zagyvaság után, amit összehordott a kopasz Mikulás, és még mindig ott tartott, hogy Mi. A. Fasz, amikor már ott kotort mellette a tag, és ha őt is nézték, Danielle szemei csak Danny kezében lévő gyújtóra és cigire vándorolt. Neki is szüksége lett volna dohányra. Egy egész ültetvényre, hogy most kezdjen is magával valamit, de csak sóhajtott.
Már megint. Erre is sóhajtott. Aztán egy biccentéssel jelezte minden szó nélkül, hogy vigyék, vigyék azt a nyomorult szálat. A kincseiből úgysem adott volna az ürgének, és még mindig nem szólt semmit, amikor a másik kiviharzott a szobából, mint egy szárazföldi cunami...
Mi a fasz? Köhintett egyet, aztán kinézett az ablakon is, ami a körfolyosóra nyílt, kósza árnyékként látta odakint Danny árnyékát. Meg nem mozdult, nem ment most ki utána. Helyette körbenézett a szobában, és amikor kiszúrta a fekete csodát, már mozdult is, el egészen az ágyról, talpaira ereszkedve lépett oda az asztalon terpeszkedő tévé irányító izéje miatt, rámarva pedig már mászott is vissza az ágyba.
Bekapcsolta. CNN, sportcsatornák, az angol BBC, mindegyik után a szemeit forgatva váltott. Egészen addig, ameddig az AMC-ig jutott. A zombikból már sejtette, hogy nem piknikre készültek ott, és ezért ott is hagyta. Ha lett is volna pornó csatorna az alap csomagban, akkor sem tolta volna fel maximum hangerőre most azt az adást.
A párnát nekidöntötte az ágytámlának, aztán bebújt a takaró alá, elfeküdve félig az ágyon, lábait kis terpeszbe húzta fel, majd kinyúlt oldalra. Tapogatva kereste a már megkezdett csokit, a kólát, és amikor a zsákmányok megvoltak, egy korty fekete szurok után már a nyelvén is olvadozott a csoki. Nem rágta, nem nyelte, mindig szopogatva evett csokit, mert úgy nem csak tovább tartottak a kockái, hanem finomabb is volt az olvadt csoki a rágottnál.
És még csak véletlenül sem lesett ki az ablakon.. Nem, úgy egészen öt másodpercig, de aztán nem bírta tovább. És már csak azért is... Mi. A. Fasz?!
Még mindig nem értette Danny szavait, mondandóját meg úgy egyáltalán. Mivan?!

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Ápr. 05, 2017 1:15 pm



Odakinn... néma az éjszaka. Csendes. És megnyugtató...
A kezemben figyelő füstölgő cigaretta.. Bár tisztában vagyok vele hogy erősen túlléptem a még elviselhető mértéket, de most...
Túúúúl sok a történés. Túúúl sok az inger, hirtelen, ez a nap... Ez a... lány..
És ez az egész helyzet...

Jobb kezem hátuljával megdörgölöm a szemöldököm, de csak gondolkodásra ad okot. Én nem ilyen voltam.. Én nem ez vagyok..
És a fejemben felmerülő gondolat.. vele a füst jótékonyan nyaldosó mértéke valahogy visszahozza a nyugalmat.
De egész addig meg se mozdulok, mígnem a parazsat már az ujjaim között érzem.
Hogy az idő? Nem tudom. Nem érzékelem, és most hálás is vagyok hogy nem érzek semmit.
Az ég világon semmit.
Ezért csak a dolog végeztével elpöckölöm a csikkemet, lenn, odalenn vesz dobbantót valahol az aszfaltrétegen, és feltolva magam a korlátról, a fordulásban megakad a szemem a kocsin.
Eljátszom a gondolattal, hogy talán kéne.
Talán ésszerűbb lenne menekülni innen, ki, a kínzó gondolatok közül, a kérdések, de közben tisztában vagyok vele, ha egyedül leszek, visszajönnek a régi emlékek.
Pláne egy ilyen őrült nap után...
Ezért kell az elterelés.
Akárhogy is, de KELL.. hogy szövegeljen, akármit.. BÁRMIT! Csak terelje el minden gondolatom.
És valahogy őszintén híve a tényben, belekalkulálva a veszély minden négyzetcentiméterét, mégis egyöntetűen nyomom le a kilincset, és lépek vissza be, magam után újra zárva az ajtót.

A tv szól... De hogy ő...
Ha ébren van, megállok tőle nem is olyan messze, nagyon.. és belenézek a szemeibe.
A kérdés hogy ő hajlandó e meglépni ezt a pillanatot.
Eltökélt szándékom hogy... bocsánatot kérek. Vagy valami olyasmi, ha viszont feltenne előbb kérdéseket, hagyom hogy ő legyen az aki előbb beszél.

Viszont ha elaludt útközben.. Csak egy kiadós sóhajt engedek, és megközelítve - immáron már teljes nyugalommal - az ágyat közvetlenül mellette, egyetlen lépéssel lágyan betakarom.

A kérdés...
Mégis hogy a fenébe kaptam EL!??
Ez a tény, jószerével eldönt  mindent.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Ápr. 05, 2017 9:48 pm

Odakint volt. Az árnyékokból ezt vette le, de a szemei már ismét a tévén voltak. Zombik.. különféle vicces mozgással, ami ha valóság lenne, el is hinné, de így, hogy minden hazugság, minden csak átverés, felsóhajtott, ami ásításba hajlott.
Felnyögött halkan, a szemeit pedig megdörzsölte, mert ha ásított, a szemei mindig könnyessé váltak. A csokit visszacsomagolta, pár perc alatt már másodjára és lepakolta azt a szekrényre az ágy mellé. Még két kortyot volt képes inni, és azt is száműzte a közeléből.
A tévé irányítóját bepakolta az ágy közepére, és a konstans ásítást nem igazán bírta. Lejjebb csúszott az ágyon, és először a hátán fekve figyelte a tévét, de nem volt jó.
Danielle az oldalára fordult. Túl világos volt odakint köszönhetően a fényeknek. Nem volt jó, ezért fordult el, befelé, az ajtó és az ablak így a háta mögé került, de nem fosta össze magát. Miért és mitől kellene félnie?
Ásítás. Már a harmincadik, de igazából nem is számolta. A tévében mindenféle artikulálatlan hang mellett hunyta le a szemeit és egy sóhajtás mellett igyekezett elaludni.. Alig hallotta meg azt félálomban, ahogy a kulcs már megint fordult a zárban, viszont nem mozdult meg. Ha mocorgott, ha kinyitotta a szemeit, mindig is nehezebben aludt vissza.
Ásított. Pont abban a pillanatban becsukva a száját, ahogy a néma léptek mellette fejezték be útjukat, és ahogy a takaró feljebb csúszott a kis vörös testén, csak akkor nyitotta ki a szemeit résnyire. Aztán vissza le egy alig hallható köszönöm társaságában.
És naná, hogy akkor kellett pisilnie! Mindig akkor, amikor már aludna.. Nevetséges, női hóbort volt ez, ezért is mozdult meg.. Nagy nehezen felült az ágyon, és egy hatalmasat ásított, de hogy már nem volt egyedül, a kezét odapakolta a szája elé. Felpislogott Kopaszkára, és lekecmergett az ágyról. Bugyiban, egy szál felsőben kerülte ki amazt, hogy bemásszon a fürdőbe, magára csukva az ajtót is arra a cirka két percre, amíg a pisi-öblítés-kézmosás szenthármasságát el nem végezte.
Kilépett az ajtón, felsóhajtott halkan.
Kinyitotta, aztán be is csukta a száját. Remélte, hogy Danny nem az ágy mellett állt már, hanem az elmúlt három percet másra is felhasználta. Mindenesetre megkereste a másik alakját szemeivel Danielle, és visszalépdelt az ágyhoz, becsúszva a takaró alá.
- Ha szeretnél még tévézni, nyugodtan. Régen kefélés hangjaira is el tudtam aludni - közölt csak ennyit, az utolsó félmondatát csak halkan, ahogy visszaemlékezett az apja kurváinak vernyákolására. Kirázta a hideg is egy pillanatra, aztán sóhajtott. Magára húzta a takarót egészen, de ugyanúgy az oldalára fordult, összegömbölyödve. És lehunyta a szemeit ismét.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Ápr. 07, 2017 1:36 am



Megmozdul. Először nem is igazán érzékelem, de aztán valami motyogásféle..
Nem esküszöm meg, talán valami elégedett... mosolyféle is átszáguld a szemeimen, de követi egy jóleső sóhaj.
Felegyenesedem.
Talán jólesik. Talán mégis.. örülök neki hogy nem bocsátkozunk újabb harci helyzetekbe és már indulnék.. kerülném vissza az ágyat hogy végül én is megtelepedjek, mikor hirtelen felpattan.
Okééé, csak felül. És nem is olyan hirtelen, viszont annál inkább váratlanul. Csak hátratántorodok. Lépek is utána, sokkal inkább a meglepődés szele mint ijedség, de ami a biztos, még mindig a hátsó szekrényre kenődve hagyom és figyelem ahogy félig.. csukott szemekkel megközelíti a mosdót.

Hát jó. - csukódik az ajtó én meg eleresztem a második sóhajom.
Vagy a sokadik.
Nemszámít.
Egyszerűen csak fogom magam és folytatom a további tervemet, miszerint visszakerülöm az ágyat, a közepén fekvő távirányítóért nyúlva egyetlen pillanat alatt kikapcsolom a tv-t és már dobva is vissza a korábbi helyére, már néma csendben húzom le a pólómat.
Ott végzi valahol az ágy lábánál a földön.

És akkor hallom újra nyílni az ajtót.

Megjelenik, a szemeibe nézek.
Tudom, hogy valamit mondanom kéne.
Kéne...
Mégis valahogy nem jönnek a szavak.
Elsőre.
Ő az aki lép, visszasuhan és becsúszik a korábbi helyére.
Én meg mindig csak ott állok.
Figyelem..
Nem is annyira őt, inkább csak a környezetét és száguldoznak a gondolatok a fejemben.
Megsejtheti mert egészen másvalamire tapint.

- Nem.. kösz.. Sose tv-zem. - intek a közben balról beállt sötétség felé, de aztán torokköszörülök és lehajolva félig, nyúlok a takaró csücskéért.

De aztán elengedem.
Inkább leülök.. neki háttal. Az ágy szélére. Mégis csak alkarjaim megfekszenek a lábaimon.

- Ne haragudj... az előbbiért.. - csak a falnak szövegelem. - Igazad van, jogod van azt tenni amit akarsz. És úgy ahogy akarod.. - még mindig nem nézek rá. Van még?? - És bocs amiért zavartnak tűnök.. - fordulok már félig felé, seggel is igazítva a helyzeten - De rohadtul sok volt ez a nap.. - szűkítem a szemeimet, és jobb kezem ujjaival dörzsölni kezdem őket. - Csakkk... besokalltam. Valószínűleg... - rövid a szünet - Szóval neharagudj. - és fordulok megint felé.

És hogy a válasz?? Őszintén hiszem hogy nemmm.. világmegrengető a lényege hogy megbocsát e nekem vagy sem. Hogy mit válaszol. De magam számára... Így érzem tisztességesnek.
És megnyugtató.

Tartoztam magamnak ennyivel.

Egy új kezdet reményében....



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Ápr. 08, 2017 10:19 am

Már majdnem ráállt megint az aludjunk projektre, amikor meghallotta a hoszabb szavakat. Mert ha nem nézett a fickó tévét, ám legyen, de már megint valami más, megint valami hosszabb, ami jön.
Eleinte csak ugyanúgy maradva az oldalán, kis csomagként összegömbölyödve hallgatott, egészen.. nos, három másodpercig, de aztán fordult, de úgy sem volt jó, ezért felült az ágyon, magán hagyva a takarót, nehogy Danny olyat lásson, amihez még nem volt hozzászokva.
Mi a franc? Kezdett szocializálódni? Persze, mert még magának se vallotta be, de az EQ-ja kurvára nem nullán vagy mínuszban volt. Az anyja mellett eleget szenvedett még tizenéves korában. A fű volt a megváltás, de a mai napig minden érzelemre, minden gondolatra emlékezett a rákos anyja mellett.
Felsóhajtott.
Beletúrt a hajába, aztán ahogy a másik forgolódni kezdett, úgy felé nézett el. Hallott minden szót, azt is, hogy már sokadjára bocsánatot kértek tőle, és fingja nem volt, miért. Abszolút nem bántották meg, ezek leperegtek róla, igazán. A sok(k) pedig érthető volt abban a helyzetben, mégsem lépkedett a kis vörös a másik idegein piruettezve, mint egy betépett bagoly.. Most épp azt játszották, pedig már baromira régen alapból fel kellett volna már lőni a pizsit. Közbe nem szólt, végighallgatta megint azt a mentegetőzést és magyarázkodást, amit az ex-minden közölni akart, és csak aztán harapta be az alsó ajkát lassan, röviden.
- Nem bántottál meg egyáltalán. Arra emberek nem képesek - rövid mosoly. Itt az apjára gondolt, akit már régóta nem vett emberszámba. Nem érdemelte meg az öreg Portland. A fickóhoz közelebb eső ágyfélen a takarót a markába gyűrve az ágy lába felé tolta, ameddig csak elért a kezével. - És mondtam már, felesleges állandóan bocsánatot kérned. Tegyél meg dolgokat, mondd ki azt, amit gondolsz. Én biztosan nem foglak a sarokba szorítani - nézett fel ismét a zsernyák szemeibe, a kóterbeli eseményekre utalva. Mert biztosan nem önmagától kezdett ennyit szabadkozni D.D.H.
- Én aludni fogok - jelentette ki ezt. - A zuhany és az alvás neked is segíteni fog - bólintott rá a saját szavaira, fel is sóhajtott egyszer. Aztán a tényre, hogy a sóhajtozgatás szokásává vált, arra meg bosszúsan válaszolt. Egy újabb sóhajtással. Visszafeküdt az ágyra, megdörzsölte az arcát is fáradtan, aztán ismét az oldalára fordult. De most a fickó felé, és úgy nézett rá megint.
Mondani akart valamit arra, hogy sok volt Danny-nek a mai nap, de aztán inkább hallgatott. Ő sem látott minden nap kirúgott lábakat, és nem is akarták elcsapni. Csak betépve aludt és ébredt ismeretlenek mellett és most baromira messze állt ettől. A franc essen bele!
Remélte, hogy valami gyilkossági helyszínről is fog álmodni, azt még kihagyta a mai napból.
- Zuhany nélkül is alhatsz.. Megengedem, ha ennyire fáradt vagy - közölt még egy ennyit egy mosollyal, de már nem bírta tovább, egy utolsó sóhajjal hunyta le szemeit, kicsit még megmocorogva a takaró alatt, csak hogy megtalálja a tökéletesen kényelmes pozíciót.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Ápr. 11, 2017 3:07 pm


"Nem bántottál meg egyáltalán. Arra emberek nem képesek "

A válasz. És most valamiért nem az az első gondolatom hogy a "miért"-eken agyaljak.
Még mindig felé nézek, de nem azért mert bármiféle megváltást is áhítanék. Egyszerűen csak figyelem... Érdekel.
És valahogy azt is ahogy a keze letolja azt a vacakot.
Pedig egészen másképp néztek ki a terveim...

"És mondtam már, felesleges állandóan bocsánatot kérned. Tegyél meg dolgokat, mondd ki azt, amit gondolsz. Én biztosan nem foglak a sarokba szorítani."


Még mindig a szemeit nézem, még akkor is, amikor az "Én aludni fogok" és az "A zuhany és az alvás neked is segíteni fog." megjelenik a térfélen, nekem viszont eszemben sincs mozdulni.
MÉG!
Mintahogy továbbra is néma csönddel(ben) kísérem ahogy újra borul és lefekszik.
Talán ekkor tör ki leplezetten az ééén második - sokadik - sóhajom.

Felállok, de csak hogy egy fordulót vegyek.
Úgy terveztem a földön teszem le magam. Úgy volt a megszokott, de ránézve a lány testére...
Az előbbiekben letúrt takaró, őszintén hívogatott.
Ezért letolva a két zoknit feküdtem be az üresen álló helyre.

Az ágy, halkan nyikorgott meg a hátam alatt, de hogy felébredt e... A csendes, halkan zümmögő szuszogás hangja nem erre következtetett.
Szóval... fogtam magam és lekapcsolva az ágy mellett világító éjjelit, a fejem alá tűrtem a kezeimet.
És csak a plafont figyeltem.
Halkan játszottak rajta az odakintről beszűrődő lámpafények és az ágak játékai... de aztán... nem tudom mikor, vagy nem tudom hogyan, akár órák is eltelhettek, de ha nem volt ami közbeavatkozzon vagy kizökkentsen, idővel magával ragadt a néma éjszaka.


És ma sem voltak felhőtlen álmaim...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Ápr. 11, 2017 9:09 pm

Valahol aközött a gondolat között aludt el, hogy még mennyi ideig fog Danny mozdulatlanul ülni és figyelni őt, és hogy mennyire és baromira fáradt már. Megadta magát, nem ellenkezett, nem akart ébren lenni addig, ameddig csak tudott. A rekordja negyvenhat óra volt, és az is akkor történt, amikor szinte két napig megállás nélkül be volt tépve. Ma már nem tudta volna végigcsinálni, ahhoz túlságosan is sok inger érte nap, nap után.

×××

Sosem volt az az örökmozgó típus álmában, mint néhányan. Általában, amilyen pózban elaludt, úgy is szokott ébredni. Azok az éjjelek voltak kivételek, amikor valaki mellett sikerült aludnia egy kiadós szex után, de most erről szó sem lehetett. Álmatlan - szerinte - maradék éjjele és hajnala volt, amikor nem egy csörömpölő telefonra kellett ébrednie, hanem a már az ablakon beszűrődő napfény egy falra vetült narancsos-sárgás fénypászmája ébresztette fel. Először csak kinyitotta a szemeit, aztán vissza is, Felsóhajtott, óvatosan mozdult meg, egy újabb ásítással dörzsölte meg a szemeit és nyúzta meg kicsit az arcát. Danny remélhetőleg még mindig ott volt mellette az ágyon.
Napi rutin.. A dörzsölgetés.
Először a hátára gurult, aztán meg még egy negyedet fordult, lepakolva a talpait a padlóra, de csak azért, hogy kiosonjon a fürdőbe. Ugyanaz a három perces hármas cselekvés, mint mielőtt elaludt volna. Halkan húzta be az ajtót maga mögött, amikor végzett a dobjunk-egy-sárgát hadművelettel, és teleszívta a tüdejét a szoba levegőjével.
Körbenézett, és amikor megtalálta a dobozt, kivett belőle egy szálat, aztán a gyújtót is, és csak azután bújt bele a rövidnadrágjába meg a cipőjébe, de aztán.. Nem lesz elég csak egy..
Az egész dobozt felmarkolva pakolta a szájába a cigit, és fordította el a kulcsot a zárban, ha ott volt, hogy kiszabaduljon az angyali friss hajnali levegőbe. Próbált olyan csendes lenni, mint egy betépett kommandózó mókus, és ha sikerült a terve, akkor az exzsernyák és excellás nem ébredt fel, ha még mindig alvásra adta a fejét.
Odakint a hajába túrva söpörte ki a vörös tincseket az arcából, és már gyújtott is rá, hogy pöfékelhessen, mint a víg Thomas a kis gőzmozdony, miközben a korlátra pakolta szabad bal kezét, a hűvös fémre és onnan nézte a hajnali színeket. Narancs, vörös, rózsaszín, sárga, halványlila és szürkéskék.. Mindig is jobban szerette ezeket a színeket... az anyjára emlékeztették. Sosem lesz olyan finom, olyan könnyed és légies, mint az édesanyja volt. Ő soha, egyetlen szál cigarettát sem fogott a kezében. Soha nem beszélt rondán. Mindig kedves volt, figyelmes, és állandóan, bántó él nélküli melegszívű őszinteséggel bírt.
Fanyar mosolyával figyelte az ujjai közt tartott fehér szálat, miközben egy sóhajtással emelte a tekintetét ismét fel, aztán fordultában az ablakot, ahol még mindig, valahol bent volt DuplaDéHá.
Fogalma sem volt, hogy mit kezdjen a másikkal, hogy már nem csak az idegein akart táncolni, így amikor elszívta a cigit, a korláton elnyomva azt lepöccintette a parkoló betonjára valahova és visszament a szobába, hogy igyon valamit.. a nyertes pedig az angyalok vízére esett. Nem volt kedve a szurok-bubikhoz, nem is nézve rá az ágyra, hogy ott volt-e a fickó - hol máshol lehetett (?) - indult meg a mosdó felé...

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Ápr. 13, 2017 4:09 pm



Sima éjszaka. Csak úgy mint bármelyik az utóbbi időkben és egy cseppet sem sima álmok. Emlékek... Újra és újra váltakozva a fejemben, de valahogy már megszokottá vált ez az egész. Nem.. elfogadottá.

A zaj.. nem ébreszt fel. A mozdulat már annál inkább. Mégsem nyitom ki a szememet, holott pontosan tudom hol vagyok. Mikor... És miért...
Még a zárkában is, úgy aludtam mint egy bagoly. Mint egy patkány, minden neszre készenlétben, hisz soha nem tudhatod mikor jönnek érted. Mikor lesz az az utolsó elvétett pillanat, egy kis figyelmetlenség, és vége.
És ezt még az utóbbi egy hét se tudta levetkőzni...
Vagy az hozta elő igazán.

Amíg nem csukódik az ajtó a háta mögött, mesterien játszom a még alvó figurát. Csak akkor nyitom meg a szemeimet, és a plafont bámulom. A fejemből előtörnek a részletek, a tegnap este emlékei, a mai nap terveié. Mégse mozdulok. És csak akkor csukódnak le újra, amikor hallom újra megnyikordulni a kilincset.

Füllel minden cseppjét követem. Minden lépését, csörren a kulcs, adja magát a zár, és a kezeiben - vélhetően - a cigarettával kilép az ajtón.
Még így is hosszú percekbe telik hogy újra hagyjam magam megnyítni a szemeimet. Nem tudom mitől félek. Tartok... Talán a tegnap este következményeitől..

Újabb percek, a körülölelő némaság. Az indíttatás hirtelen jön hogy megadjam magam, végre, és visszavegyem a világ fonalát.
Az én talpaim is érintik a talajt, mégis csak előre dőlve a lábaimon támaszkodom meg. Két kézzel dörgölöm végig az arcomat, és a fejemet. És eszemben sincs utánarohanni.

Újabb hirtelen mozdulat, döntés.. vagy szükség, amikor feltolom magam és most én célzom be a mosdó ajtaját.
Pisálok.. aztán a víz folyik. A csapból, egyre csak megadva magát folyamatosan a mosdóba bele, én meg a falon függő tükörrel szemben a képemet bámulom. Újabb hirtelen döntésből mosom meg a kezeimet...
Aztán az arcom jön. A fejem.. némiképp, mindenemről a víz csurog, aztán csak megtámaszkodom a mosdó kétoldalán.
Rövid időre hagyom hogy a fejem előre bukjon. Muszáj! És hagyom hogy a csukott szemeimen.. a csukott szemeimen túl, a bennem kavargó érzések mindegyike magáévá tegyen. Arra a rövid pillanatra.

És akkor nyílik az ajtó..

Hirtelen ugrok, de csak annyira hogy felcsapjam a fejemet. Szemben állok vele, talán teljesen beterítettem. Vízzel. A hajamból. A víz meg még mindig csak folyik, a csapból, folyamatos zajjal töltve be a fürdőszoba hangulatát.



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Hétf. Ápr. 17, 2017 3:54 pm

- Basszaaaa meeeg - fagyott le a rázúduló vízcseppektől, ott, az ajtóban, kilinccsel a kezében maradva állt meg. A felsőjét, a képét, a nadrágját beterítették az amúgy ártalmatlan cseppek, amik amúgy nagyjából fél perccel később fel is száradtak. De nem akart volna egy gyors zuhanyt venni így reggel.
Morcosan nézett az ürgére, aki úgy festett, mint egy ázott kutya. Elengedte Danielle a kilincset is, vagyis az egy rohadt gomb volt csak. Egy nagyobb. Tök mindegy. Letörölte a maradék vizet a kezéről, ki az arcából is. De nem ment ki. Csak nézte Danny-t, aki még mindig jóval vizesebb volt, mint ő.
- Ha azt mondják, hogy lelocsolnának a legszívesebben, hát nem erre számítok és gondolok - köszörülte meg a torkát a kis vörös, és egy féloldalas, alig-mosoly rándult meg a szája szélén. - Kössz - toldotta még meg ennyivel, de beljebb lépett. Mert volt valami, amiért jött.
Kezeit a hideg, alázúduló víz alá tolta, hagyva, hogy a víz kifolyjon a tenyeréből is, bele a kagylóba. Amikor már elég hidegnek érezte azt, csak akkor hajolt le, hogy igyon pár kortyot. Talán kettő, három, négy nyelés után az ujjait szétnyitva hagyta, hogy a kis meder szinte elolvadjon a kezében, és felemelkedve nézett bele a tükörbe. Nem önmagát nézte a lány, hanem a fickót. Olyan volt, mint egy rémült nyúl, aki az üregét kereste. Pedig igazán életben voltak mindketten.
Víztől csöpögő kézzel fordult meg, csípőjét nekitolva a kagylónak, folyó vízzel a háta mögött állt szembe Danny-vel. És csak nézte őt. Folytatni akarta a tegnapot? Lehetséges.
Ahelyett, hogy megszólalt volna, csak ellépett, el a fickó felé, és ha amaz hagyta, akkor egészen közel kerülve át meg ott, kéztávolságon belül. Gyűlölte, ha a saját intim zónájába olyanok kerülte, akiket nem akart volna, és tudta valahol legbelül, hogy a zsernyák is ilyen volt.
Vajon bárkit is megtűrt magához ennyire közel? nem igazán gondolta volna ezt így Danielle, mégis felnézett az arcába. A szemeibe, aztán ha nem volt az ex elítélten póló, akkor megint megnézte magának a horogkeresztet. Ha mégis, akkor csak a póló alá bújtatott, már látott mellkast figyelte egy ideig.
- Nem gondolod, hogy nevetséges az, hogy úgy viselkedsz velem, mintha egy nyomorult tizenkét éves kamasz lennél? Összerezzensz, ha a közeledben vagyok.. Pedig még nagyon hozzád sem értem - megnyalta a kis vörös a saját ajkát lassan, talán le is nyalva onnan az utolsó cseppnyi vizet, és engedélyt sem kérve tőle a vizes ujjaival, kezével túrt bele Danny hajába. Oké, kezdeménybe. Ha engedte. Amúgy is vizes volt, egy szaros fésülés, ha még ujjakkal is történt, nem számított már igazán.
- Vagy bocsánatot kérve kellene kimenekülnie innen valamelyikünknek? - folytatta, mialatt az ugyanolyan nedves ujjai már a pacák állánál jártak, végigcsúszva a szakállon. Sosem volt híve a babasegg arcnak. Még ha nem is Télapó-szakállal rendelkezett az ürge, ez a javára írható volt. Vagy valami ilyesmi. Hogy akart-e kezdeni ezzel az egésszel bármit is? Nem volt konkrét terve, csak végre olyan reakciót várt volna, amire rábólinthatott volna. Hogy igen, ez az elítélt nem egy pelenkába szaró kisgyerek volt, hanem egy elítélt férfi. És abba bele sem mert gondolni, hogy mit művelhettek bent a rácsok közt ezzel a taggal. Tuti kirázta volna a hideg is...

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Ápr. 22, 2017 12:12 am


"Basszaaaa meeeg"

Igen. Pont valami ilyesmire számítottam. Ám ettől még... ettől még nem kevesebb a megbánás a szemeimben, és ahogy folytatja, egyre inkább kiírtja magát az érzés.
Zavar... De nem zavarban, inkább csak nem értem.. Nem AKAROM érteni, valahogy méltatlanul kitükrözve is az arcomon az érzés. Mégiscsak becsúszik az az ide illő szó.

- Bocs. - és ennyi. - Nem akartam.. - vagy mégsem. De itt valahol elkárhozik a vége, mert nem direktben, de a mozdulat mégis tol beljebb, hátrébb, hogy készségesen átadjam a lehetőséget, és hagyjam hogy a víz alá bukjon.
Csak ekkor találok rá fél kézzel a jobbra függő törölközőre.
Elkapom.. és az arcomat csak úgy módszeresen beledörzsölöm.

Nem mozdulok. Nem, mert amúgy se menne. Az ajtó eltorlaszolva, általa, no meg nem is sietek, igazából.. teljesen mindegy hogy mikor érek a kocsihoz. Mikor érÜNK.. a kocsihoz.
Elvégre azt mondtam elviszem...
Az viszont meglep amikor fordulva közelebb lép. Nem ijeszt.. de meglep. Valahogy sokkal.. megszokottabb már a közelsége.
Nem ismeretlen... mégis újszerű.
De idegen.

Őt figyelem ahogy újra letapogatja a mellkasom. A tegnapi jelet.. vagy akármi mást, és amikor visszafordul a szemeimbe, tartom a pillantását.
És a szavai...
Lecsukódik a szemem ahogy érzem a keze a hajamba túr. Kellemes.. régen látott érzés, és még valami más. Nem mozdulok, nem rezzenek, mégis muszáj nyelnem.
Csak akkor nyitom újra meg, amikor az ujjai már az arcomon csúsznak, az államon, és megint belenézek a szemeibe.

- Nem értem miért kéne bárkinek is bármiért bocsánatot kérnie.. - és tartom. Végig. Mindvégig. Amíg csak nem lép, valamerre, amíg csak nem törik a pillanat. Ketté. Vagy háromfelé, az idő kérdése. Tikk-takk tikk-takk, a falióra hangja messziről hangzik be, túlnyomulva a víz szaván, de az egész.. az egész lehet csak az én fejemben játszódik le. És az eszem az ami kalapál.
Vagy valami egészen más...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Ápr. 22, 2017 5:52 pm

Felsóhajtott. Aztán lemondóan megrázta a fejét. Ha strigulázta volna ezt a baromi sok bocsot, ne haragudj-ot, jaj nem akartamot, akkor már régen elvesztette volna a meccset. Feladta, talán igen, ez volt rá a legjobb szó. DéDéHá ilyen volt. Danielle pedig inkább már nem mondogatta azt, amit erre szokott, mert olyan lett volna, mint egy beakadt lemezt ismételgető papagáj. Ugyanolyan színes-szagos-mintás, mint azok a tollas állatok. Ő meg nem volt madár, legalábbis remélte ezt.
Mégsem foglalkozott már ezzel, inkább azt tette, amihez kedve volt, és sikerült is olyan közel állnia, hogy a fickó minden egyes légvételét hallotta, mialatt letapogatta őt. Minden egyes mozdulatát, vagy épp mozdulatlanságát megfigyelte.
Újra őt figyelték, és amikor a saját feltételezésére válasz is érkezett, csak akkor húzta el Danny arcáról az ujjait.. Le a nyakán, a szegycsonton át lassan, minden mozzanatában a nem létező visszafogottságával. Csak hogy ne zavarja az exzsernyákot a beszédben.
A szavak hallatára megrándult Danielle szája sarka és egy hamis mosoly jelent meg arcán. Megnyalta megint a száját. De el nem mozdult onnan, ahol volt. Ujjaival a fickó bőrén. Még mindig.
Ki akarta volna ugrasztani a nyulat? Igen, eljátszott a gondolattal.
- Állandóan bocsánatot kérsz. Ahogy az előbb a víz miatt is - beszélt a másik szemeibe. - Ha valami ragacsos szarral kentél volna be, ami rám szárad, azt már annyira nem vettem volna jókedvűen. Bizonyos esetet leszámítva - igen, direkt fogalmazott így. - De ez csak víz volt, szerintem már amúgy is megszáradt. Elpárolgott. Tök mindegy - ujjait csak egy pillanatra vonta el a másik testéről, de a szemei.. azok még mindig a nála magasabbét figyelték. Meg nem tudta volna mondani, hogy a mogyoróbarna szemek mit tükröztek. Nem is érdekelte igazán. Úgyis beszélni fog. Nem igaz? Valamit bizonyára.
De nem állt el onnan, hogy szabadjára engedje az exzsernyákot. Ujjai ismét megtalálták a bőrét, és arra vándorolt a testén, amerre tegnap a golyók ütötte nyomok voltak. A forradások. És ha most nem állították meg, mint éjjel, akkor és csak akkor nézte meg magának azokat is, nem csak a tetoválást a fickó testén.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Május 03, 2017 5:43 pm

A nyakam.. a mellkasom... És ahogy ottragad. A szavai másodlagos hangként vonulnak át a fejemen, elsődlegesek azok az ujjak.. Azok amik tompán, mégse óvatoskodva érintenek, és az én pillantásom csak akkor tér újra le, eresztve az övét, amikor újra a sebhelyek körül motoz.

Megint köszörülök a torkomon. Pont mielőtt újra a szemeibe nézek...

- Az a baj, hogy tiszteletben tartalak..? - nem engedem a szemeit - Nem szoktál hozzá.. - lassul le az ütem. Az ujjai.. Az ujjai még mindig ugyanott tapogatóznak - ott tapogatóznak? - és nemhagyják hogy elfelejtsem - Talán olyan emberekbe futottál bele akik nem vették észre azt aki vagy!?? - csak féligmeddig kérdezem. Félhangerővel. Valódi érdeklődéssel?? Inkább együttérzéssel, valamiféle csendben pislogó lánggal felbolydulva a szemeimben.

Valóban képes lettem volna tisztelni. Képes voltam rá... Tiszteltem.

És valahogy ez újabb újszerű érzést engedett a zsigereimen.
Mert valami más is ott dübörgött, belül.
A be/felőle érkező szenvedély.

És én hajlandó voltam engedni neki.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Május 04, 2017 11:31 pm

zene ♣♠ Thunder ♠♣


Tisztelet? Elmosolyodott még csak a feltételezésre is. El nem tudta képzelni, hogy ha ő, Danielle ennyi bocsánatot, elnézést, ne haragudjot zsebelt be az alatt a pár óra alatt, mint amennyit az előtte állótól kapott, akkor azok, akik az ex zsernyákot régebb óta ismerték, hogy nem okádták már ki azt a sok együttérzős hülyeséget. Felsóhajtott. Mert ő senki nem volt, hogy erről az egészről egy komplett előadást tartson.
Miért törölhetjük ki a seggünket a bocs szóval 2016-ban címet kapta volna.. Úgyis túlmisztifikált egy nyomorult szó volt.. semmi értelme nem volt a kis vörös életében a bocsoknak, bocsiknak.. nem olyan rétegből származott, ahol bármikor is komolyan gondolták volna ezt.
Megnyalta a saját száját lassan, de a kérdésnek szánt kijelentésre elvonta a szemeit a másikról. Még komótosabban húzta a száját mosolyra, amit egy felhangzó sóhaj forrasztott csak oda egy pillanatra. Az ujjai abban a pillanatban hagyták ott a forradásokkal teli testet, de a szemei még mindig az évekkel ezelőtt kilyuggatott bőrfelületet figyelték.
Egészen pár másodpercig még, amikor ismét valahogy Danny szemei nyertek.
- Most te játszol pszichológust? - döntötte oldalra a fejét, mint a kíváncsi kiskutyák, ha valami érdekeset láttak. És tényleg. Eddig úgy tudta, hogy a fickó élete az elbaszottabb az övénél. Erre most egy ilyet szegeznek neki, ami nem volt ínyére. Persze ki tudta volna magyarázni, de... inkább más ötlete támadt.
Egy cigi, az mindenképpen kellett volna neki, a szájába, a füstje le a tüdejébe.
- Miért érdekelne Téged ez az egész rólam..?! - ő maga sem tudta, hogy ez most kérdés volt-e, vagy inkább egy elutasítás kérdésbe burkolva. Nem tudta hova tenni a Danny által kimondott szavakat, és azt sem vágta, hogy őt magát érdekelte-e a másik, hogy ezt kibogarásszák ők ketten. Egy istenverte Los Angeles-i motel szobájában. Nevetséges volt.
Ott hagyva Hayes-t leparkolta a seggét a mosdókagylón, el is zárva a vizet, ha az még mindig folyt víg magányosságában. Nem kellett ide egy egész Niagara.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Május 09, 2017 3:24 pm

A kérdés meglep. A dolog talán ki is ütközik az arcomon, de az is lehet remekül takargatom, megszoktam már az évek alatt.
És ahogy eltávolodik.. már némileg megnyugodva csak állok ott a helyemen.

- Távol álljon tőlem. - vágom rá a félreértett részletre. Vagyisss.. Tényleg félreértette volna? Vagy az évekig tartó nyakamba zúdított kezelések engem is ennyire felülírtak?

- Félreértesz. - javítok mégis. Talán most először is mozdulok felé, de hogy csak javítsak vagy a hangulat ami úgy bensőségesebb, azt képtelen vagyok most megítélni.

- Csak látom azt, hogy sokkal többet érsz annál... Mint amit magadról gondolsz... - hogy meggyőzni akarom? Fogalmam sincs a részletről. Megfejteni?? Egy percig se hiszek ebben. Mégis csak állok ott, és bámulok bele a szemeibe, várva a reakciót.
Nem tudom miért... és fogalmam sincs róla min változtat.
Hogy változtat e valamit.
Ami a biztos, hogy soha nem gondoltam volna hogy ez a reggel még ide is kisülhet.
Mert soha.. még csak eszemben sem lett volna megbántani.
Nem érdemelte meg...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Május 09, 2017 8:18 pm

A hirtelen közéjük csapódó férfi hangra felvonta a szemöldökét. Nem igazán volt tudatában annak, hogy hogyan is értette mindazt, amit mondott, de Kopaszka, aki annyira talán mégsem volt Tarfejű már - Danielle mellett biztos, hogy éveket is öregedett - mégis magyarázkodni kezdett ott, mellette. Felsóhajtott. Mert mi mást tehetett volna?
De kivárta azt, amit még mondtak neki, és fanyar mosoly volt először csak a válasza. Tudatában volt annak, hogy a pacák közelebb lépett hozzá, amit hogy őszinte legyen, nem is igen értett. Végig a másik szemeit nézte a kis vörös anélkül, hogy nem kalandozott el a tekintete a mellkasra, vagy éppen a sebek szabdalta testrészek felé, és ettől igazán szarul érezte magát. Mikor lett ennyire... együttérző?
Lehetett a maga részéről pár másodperc, de akár percek is eltelhettek úgy, hogy egyetlen szót sem szólt. Gondolkodott. Muszáj volt. Valahogy most már elment a kedve attól, hogy paraszt legyen, ezért is volt szüksége egy perc némaságra a maga részéről. Megmozgott ott, a kagyló peremén, miközben megköszörülte a torkát.
- Remélem, hogy a te szakembered is megkínzott, mert ez szar érzés - összegzett ennyit csak, meg is rázva a fejét lemondóan.
- Nem tudod, hogy mit gondolok magamról. És azt meg végképp senki sem tudja, hogy ki mit érdemel, Danny. Ezzel legyél tisztában. Te sem azt érdemelted, hogy a gyerekeidet a szemed láttára öljék meg, és mégis megtörtént. Nem azt érdemelted, hogy a börtönben szopjad be az elmúlt éveket, ki tudja, hogy mit átélve odabent. Mégis megtörtént. Nem kell ilyeneket mondanod, amikor senki sem tudja mindezt - beszélt nagyon is komolyan, ellökve magát a mosdókagylótól. Nem ment közelebb az ex elítélthez, helyette a mosdó ajtaját választotta, de ahelyett, hogy elmenekült volna, megfordult még az ajtóban, vissza, a fickó felé.
- Ha tudni akarod, hogy mit gondolok, és nem sietsz vissza Vegas-ba, mutatok neked valamit.. Öt sarokra innen - és ezzel kiment.. nem felháborodottan, nem összetörten, objektív, érzelemmentes beszéd volt Danielle részéről. A gyomra ezzel szemben felfordult, és olyan hányingere lett, amit már évek óta nem tapasztalt. Hátrahagyta a szenny kaját, a kóláját, és a cigit felmarkolva lépett ki a kinti folyosóra, az ajtó elé, hogy rágyújthasson. Ha oda mennek.. muszáj lesz füstfelhőbe burkolnia magát.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Május 16, 2017 8:24 pm


Csak figyelem. Őt... A szemeit.. a válaszát. Azt a választ ami nagyon nem érkezik, és amit.. még az én fejemben is megfordul a gondolat hogy olyan dologba ütöttem az orrom, amihez szemernyi közöm sincs.
Mert nincs...
Hisz ő csak egy.. az út szélén az ölembe pottyant lány. Én meg...

A tudat hogy kiöntöttem neki az egész életem, most mégse zavar. Valahogy megkönnyebbüléssel tölt el. Felé... És nemcsak mert egyszerűen jóóó volt valakinek az ölébe önteni mindent, mindent ami belülről már hosszú ideje tépked, hanem azért is mert jól tudtam, nem lesznek következményei. Ő megy a maga útján, és én is megyek a magamén. Tökéletes összhatás.
De most...

"Remélem, hogy a te szakembered is megkínzott, mert ez szar érzés"

Az első szavai. De elég hogy egyből kirántsanak a gondolataim közül, és felmarják a beállt csendet. Én még most se mozdulok. Egy tapodtat sem, se el tőle és nem is közelebb, csak nézek bele a szemeibe.
Még akkoris amikor folytatja...

Ő az aki hirtelen mozdul, és én csak akkor lépek hátra, ha kényszerítve vagyok benne. Ha elfér, meg se mozdulok, csak nézek utána és közben azon kattogok, hol a fenébe rontottam el mindent.
Már a számon a következő mondat, miszerint "hagyjuk a fenébe az egészet, én nem akartam..", de aztán ő az aki visszalép.

Belebeszél, egyenest a szemeimbe, én pedig tartom a pillantását.
Még akkor is ott állok, talán pillanatokkal, vagy akár percekkel később, amikor hallom a bejárati ajtó becsapódását(?). Térdültig lefagyva nézek csak utána.

Újabb időbe telik, mire elhatározom magam. Még egyszer, csak utoljára a tükörbe nézek, és a következő pillanatban visszalépek a szobába.

A pólóm és a zoknim az ágy mellett figyel. Felhúzom.. és a cipőt is. Lassan.. sehová sem sietek és fejemben csak érlelem a történteket. Nem mintha.. nem mintha bármit is változtatnának.
Kocsikulcs a zsebemben, a tárcám.. becsúszik a farzsebembe. Utolsó cselekedetként, néhány fennmaradó dollárt elhelyezek a párnán. A takarításért...
Aztán összeszedve minden lélekjelenlétemet, kilépek az ajtón.

Ő.. a korlát mellett áll(?). Füst tölti be a levegőt, de egy cseppet sem zavar. És most nem jön az a tegnapi ingerület sem, eszemben sincs magamnak is rágyújtani.

- Figyelj.. - a háta mögött állok meg, ha akar, bármerre léphet. - Én tényleg nem akartam sebeket felszakítani, egyszerűen csak..- rántom meg alig a vállamat, de ha felém fordult, nem eresztem a szemeit.

- Igazából fogalmam sincs róla mit akartam.. - eresztek le, vele a szemeimet lejjebb, de alig csak néhány pillanatra tart a hátrálás.

- De elmegyek Veled oda ahová szeretnéd! - és ebben kitartó vagyok. Az utolsó percig. És ha indulunk.. hát indulunk, követni fogom, vagy akár végighallgatom ha úgy ítéli meg.
És nem csak mert viszonzom a szívességet.
Egyszerűen így látom jónak!


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Május 16, 2017 10:16 pm

Már várta azt az egyetlen nyomorult szót, amit mindig megkapott. Bocsánat, ne haragudj, stb, amiért egy kis kanál vízben meg tudta volna fojtani a másikat, de most.. már valahogy nem akarta. Talán kezdett sokkos állapotba kerülni amiatt, ahová tartottak. Ők ketten, szinte kéz a kézben a zsernyákkal. Átvitt értelemben, nem fogdosta volna kénye-kedve szerint a fószert önnön indíttatásából. A faszt!
A távolban nézte a már napos tájat maga előtt. A tetőkön meg-megcsillant a napfény, amit hogy őszinte legyen, sosem szeretett. Mert ugye ki az isten szeretett volna vak lenni?
Lassan - a nagy lószart - fújta ki a füstöt, figyelve a szürkés pamacsfelhőket, ahogy feljebb és feljebb szöktek az oxigénnel elegyedve. Lehunyta a szemeit egyetlen pillanatra, és akkor nyitotta fel ismét a szemhéjait, amikor nyitódott, aztán csukódott mögötte az ajtó. Hangtalanul sóhajtott fel, és újra a szájába tolta a cigi csíkot. Nem igazán tudta, hogy mégis mire számítson, de ez a hang, ami végül megszólalt, kezdett ismerős lenni.. Olyannyira, hogy szerinte ezerből is megismerte volna az ex vakerálását.
Lemondóan megrázta a fejét, ahogy megint a bocs, nagyon sajnálom, én nem akartam szinonimák egyike hagyta el a másik száját, és valahogy zúgni kezdett a feje.
Még egy utolsó slukkot szívva a cigiből pöccintette el azt a parkoló autók felé, csak utána fordulva szembe a fickóval, és ahelyett, hogy a testén végignézett volna - amúgy is már látta párszor - a szemeit figyelte.
Még mindig mogyoróbarnák voltak. Mint a Snickers csoki csoki, karamell és kekszréteg nélkül. Pucér mogyoró.
- Ne szabadkozz már, az isten verje meg! - csattant fel hirtelen, mégsem túl hangosan kimondva ezeket a szavakat. - Mondj, amit akarsz, tegyél, amit akarsz... - csendesedett el, mielőtt az arcát megdörzsölte volna kezeivel.
- Nem szeretnék.. - rázta meg a fejét - nem akarok elmenni oda. De hogy megértsd, látnod kell, amit én tudok és amit már lezártam évekkel ezelőtt. Nem létezik, csak van - sóhajtott fel, ellépve a korláttól is, nem Danny felé, hanem a lépcső irányába indulva, és ha a zsernyák nem ment utána, akkor megállva bevárta. És csak a miheztartás végett nem a temetőről beszélt. Sosem szerette azokat. Az anyjára nem egy kőtömbről akart emlékezni, hanem az emlékeiben élő tündér élt.. a mai napig. Az apja meg.. ebben az órában úgyis valamelyik rozoga, gusztustalan kocsma pultját támasztotta. Nem fognak ott összefutni vele, ahova el akarta vinni Danny-t.
Ha ott volt a kis vörös mellett a mindenféle ex és Télapó-fétises, akkor indult csak meg mellette a lépcsőn lefelé.
- Ugye te nappal is tudod, hogy melyik az autód? Csak mert én annyira nem figyeltem - nézett fel oldalról, lentről a másikra. Nő volt.. Minek jegyezzen meg faszis dolgokat?

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Vas. Jún. 11, 2017 4:37 pm


Nem kiabál. A szavai mégis késként szúrnak. Nem belém.. a világba bele. És..
valahogy túúúl ismerős is ez a fordulat.
Ezért nem beszélek többet. Csak hagyom, és ahogy elindul, vagy akár csak a lejárat irányába néz, én szabad kézzel intek az irányba, előre engedem.
Csak ha elindult lépkedek a kocsi felé utána.
Aztán ahogy bevár, már mellette.
Mégse számítottam az azt követő kérdésre.

- Hm? Persze. - vágom rá, nem mintha kéne - Egy ilyen ócskavasat nehéz elfelejteni. - de továbbra is tartok előre, és ha elérjük az autót, az ő oldalán a zárat elsőre nyitom meg. Nem része a kaszninak a centrálzár.

Ha beül, vagy ha csak hajlandóságot mutat a cselekvésre, magam is visszakerülöm a kocsi orrát és a sofőroldali ajtóra térek.
Beülök, a helyére dugom a kulcsot, de nem indítom be.
Csak felé fordulok.

- Szóval?? - és várok.

Jórészt arra hogy beszéljen. BÁRMIT! Na meg hogy útbaigazítson, merre is menjek, vagy hogy úgy egyáltalán.. hogy is fog kinézni a következő perc, mert ennél a lánynál biztosra soha-semmit nem vehetek.

Milyen újszerű hozzáállás!
Pedig soha nem vágytam effélére...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Hétf. Jún. 12, 2017 9:46 pm

zene: Sorry

Vajon valaha beszélt két szónál többet az ürge? Ezen agyalt, miközben már megint szűkszavú választ kapott. A feje bólintásra állt egyszer a tragacsot illetően. Nem ő gondolta annak, Danny szerint volt az. Részéről akár lovaskocsi is lehetett volna, vagy akár bármilyen négy kerékkel bíró jószág, lényegtelennek tartotta. Sose volt az az anyagias típusú csitri, költött, amire szüksége volt, szarságokat meg nem vett sosem. Kivéve a szenny kaják, csirke adagokban mérve.
A fickó céltudatos lépdelését követte egészen az autóig, de amikor az ajtó kitárult elé, csak bámult felfelé. A zsernyák feje búbjára, és ha még nem mozdult meg, vagy el onnan, akkor úrinőhöz nem méltóan bevágódott a még nem tűzforró autóba. Az éjszaka hűvössége jótékony hatással volt a fémdobozra is. Megmozgott az ismerős ülésen, behúzva maga után az ajtót pedig végignézte az ex elítélt keringését, és amikor beültek mellé, a biztonsági övet maga elé húzva betolta a kapcsot a helyére. Fő a biztonság. Ha esetleg alattuk szétcsúszna ez az izé. Autó. Vagy.. ócskavas.
A kérdés nem lepte meg. Mégsem nézett irányba, csak sóhajtva nézett vissza, a motel irányába.
- Azon az úton, amin jöttünk, tovább kell menni. Két utcát, aztán balra be hat tömböt. A borbélynál a sarkon megint egy balos és ott a száznyolcas házszám - hangzott a válasza, nekidöntötte a fejét a fejtámasznak, és várta, hogy elinduljanak. Remélte, hogy így lesz, mert egy idő után rohadtul meg fognak gyulladni a Los Angeles-i hőségben, ha csak állnak, mint a fagyott kutyaszar. Nem mintha életében látott már olyat.. de! Talán még Trev kiképző központjában. Emlékezett a mai napig arra, hogy mennyire átfagyott akkor, a hideg levegőn. Ezt a gondolatmenetet választva fordította a fejét Danny irányába.
- Bocs, hogy korábban azt mondtam, nem vagyok erre ismerős. Igazából csak nem akarok... - szólt csak ennyit, félbehagyva a mondatot is. Cigire fájt a lelke, de most nem akart volna rágyújtani. Ha tele a gyomra, akkor el fogja magát hányni. Az volt a legutolsó, amit akart volna a mai nap. Leginkább csak egy golyót szeretett volna az apja gusztustalan fejébe.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Jún. 14, 2017 4:09 pm



Csak bólintok. Egész egyszerűen mert nem kellenek ide szavak. Nem tudom hova megyünk. De sejtésem akad, és valamiért azt is tudom nem lesz kellemes.
Megérzés..

A kocsi indul, azzal néma csendben megközelítem a kijáratot. Jobbos fordulót veszek, vissza a viszonylag csendes mellékútra, és minden figyelmem az útirányé.
Betéve tudok minden szót amit mondott.
Csak az újabb szavai térítenek észre.

Felé fordulok.

- Nemprobléma. - és várok. Nemigazán 'valamire' egyszerűen csak az elénk kerülő piros megakaszt. Ad némi pihenőt a következőkre.
Aztán mégis.

- Én meg azt sajnálom hogy elrontottam a reggelt. - nem tudom honnan jön ez. Vagy miért.. Egyszerűen engedem. - Nem akartalak volna.. a tegnapi után kiborítani. - csak a szélvédőt nézem. Azon túl a pirosan világító lámpát. - Megint... - csak utolsó kötőszóként ékelődik bele, de van még itt valami más is.

- Semmi közöm a magánéletedhez.. - és most megint ránézek. Ha nem durran fel, talán hosszan. Aztán már csak égető dudák hangsora szól bele a képbe.

Zöldre váltott..


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Jún. 14, 2017 8:45 pm

Ha lehetett volna, visszaszívta volna, mint a torkosborz.. De kimondta. "Bocs".. Fanyalogva nézett ki az ablakon, hogy tényleg rohadtul kezdett rátelepedni az agyára a mellette ülő hozzáállása, amit sosem akart, vagy ismert volna be, más előtt biztosan nem. Egy bólintással adta a másik tudtára a kis vörös, hogy megértette. Ezzel el is rendezte volna magában a témát, ejtve minden ezzel kapcsolatos gondolatot, mégis.. Danny nem így tervezte, és a pirosnál épp azon igyekezett, hogy elképzelje, abban a szemben lévő kétablakos háznak a lakói vajon most mit csinálhattak. Vajon ők már ébren voltak?
A szavakra felsóhajtott. Volt ő valaha nem kiborítva? Ha jobban belegondolt, akkor egy kaktuszba mártózott süni volt, abból az antiszoc fajtából, aki csak amiatt érintkezett emberekkel, mert muszáj volt. Nem volt se zseni, se kivételes, hogy esetleg az autizmus befigyeljen nála, ezét mindezt elkönyvelte úgy, hogy ő ilyen.
Nem akart mondani a szavakra semmit, de ahogy az utolsó szavak is elhangzottak, na meg valahogy érezte, hogy őt, a kis vöröset figyelik merőn.. na meg azok a kibaszott dudák mögülük észhez térítették. Már csak egy halvány sárga házat látott maga előtt. Egy lámpával felszerelt kereszteződést, jobb oldalon egy rövidnadrágos, fésűképűhajú tizenéves suttyót, aki úgy rágózott, hogy még a lámák is megirigyelték volna azt az állkapocsmozgást. Nem tudta, hogy Danny-nek mi volt a terve. Indulnak, vagy ácsorognak, fütty- és dudakoncert közepén. Ő inkább a beszédet választotta. Az anyósülésről, semmi jogosítvánnyal másra úgysem volt jó.
- Igen, ez így van. Semmi közöd hozzá - egyezett bele a magánéletet illetően az ex szavaiba, de aztán a következő másodpercben már az ablakizéért nyúlt. Tekergetős, vagy központi gombbal nyílós, esetleg az ajtón található szart nyomogatós módszerrel élt, nem izgatta. Egy idő után az ablak lejjebb húzódott, és ha Danny segített neki, azt kimondatlanul is értékelte. Legalább érezheti ezt a szutyok levegőt premier plánban is.
- Ahogy nekem sem volt a tiedhez közöm, mégis elmondtad, mi történt - vont vállat nemtörődöm stílusban, miközben ujjai már bontották a cigis dobozt, hogy egy szálat elővarázsoljon, és ha most sem ütközött ellenállásba, már meg is gyújtotta azt.
- Egyikünk sem fog a pokol tüzén elégni, csak mert ezt a szaros kommunikációnak nevezett izét gyakoroljuk - kényszeredett, kényszerített mosollyal nézett végre a fickó felé. - Különben is elég unalmas lehet csak és kizárólag a dilidokiddal beszélni. Nem fárasztó a hümmögése vagy a meditálása?

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 155

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Jún. 15, 2017 2:27 pm


Hirtelen kapok észbe, és egy kicsit talán erősebben is veszem be azt a balkanyart mint kéne, talán ő járt jól, amiért bekötötte magát, vagy legalábbis most nem fejel bele a szélvédőbe és veszi le érte az enyémet.
Talán...

Az út visszacsendesül, a hangja mégis megjön.
Vagy legalábbis újra szól.

"Igen, ez így van. Semmi közöd hozzá"


Nem veszem észre ahogy az ablakot letekeri, vagy lehet észreveszem, a figyelő úttartáson túl, de mégsem tekintek neki túl nagy jelentőséget.
Az azt követőknek már annál inkább.

"Ahogy nekem sem volt a tiedhez közöm, mégis elmondtad, mi történt.
Egyikünk sem fog a pokol tüzén elégni, csak mert ezt a szaros kommunikációnak nevezett izét gyakoroljuk. Különben is elég unalmas lehet csak és kizárólag a dilidokiddal beszélni. Nem fárasztó a hümmögése vagy a meditálása?"


Talán másodpercek is eltelnek, amíg nem szólalok meg. Talán csak én értékelem túl, de ami a biztos, hogy fejemben száguldani kezdenek a gondolatok. A "miért lenne jobb magának ha beszélne róla.." kezdetű mondatok, amit hosszú évekig temettem.
Mégse akkora áltudomány a pszichológia??

- Igazából volt egy idő amikor bosszantott.. - váltok, csak a szélvédőt nézem - de aztán megtanultam kizárni mindent. És mindenki mást... - csak hosszú idő után válaszolom, nekem hosszú, a valóságban eltelő időt nem érzékelem.

Megint rövid csönd áll be, de ha nem szól, csak akkor folytatom.

- Évekbe telt mire képes voltam lerázni mindent magamról... És mindenkit, aki a megmentésemen tüsténkedett. - és megint váltok. Már csak két tömb. Nekem semmit se jelent, de talán oldalról másképp érzékelem.
Vagy épp semmitse.

- Egy idő után könnyen megy.

- és a végszó.
Egyelőre??

Talán...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 215

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Jún. 16, 2017 10:07 am

Szerencsére nem csúszkált az ülésben, amikor a pilóta ott mellette úgy gondolta, hogy a kormány egy játék és eszelős tekergetésbe kezdett. De persze most nem baszta fel magát ezen, mert ő a gördeszka-jogsijával aztán rohadtul nem kellene, hogy beleszóljon olyan dolgokba, amihez köze sem volt. Ehelyett inkább a cigi foglalta le minden pillanatát, mind-mind mélyebbre engedve annak füstjét, minél közelebb kerültek a "fekete lyukhoz". Próbált így gondolni arra, ami várta. Remélte, hogy nem fogja beszippantani, ismét, mert nem volt kedve egy idegösszeomláshoz, nem.
Aztán valamikor ez és a remélem meghalt már az apám gondolatok között hallotta meg oldalról azt a hangot, mire irányba fordította a fejét, kipakolta a kezét az ablakon, hogy a menetszél elvigye a bagóról leeső hamu maradványait. Nem volt kedve most az autóban lévőt befoglalni.
Szólhatott volna, már közben is, a Danny által közbeékelt csendekbe, de tudta, most már sejtette, hogy van tovább. Nem volt nagyon közlékeny a Körszakállas, de talán jobb is volt. Túl sok olyan ember volt az életében, akik segget csináltak a szájukból, olyan dolgokat beszélve, aminek se vége, se hossza nem volt, és... az apja.
Fanyar szájhúzással gondolt megint arra a rohadékra, egészen addig, ameddig a sejtése be nem igazolódott. Újabb beszéd, aztán megint és utána már látta nem is olyan messze a borbély libafos színűre festett épületét. Carlos - a borbély - szerencsére nem az a homár volt, aki a pink különféle árnyalataival vette magát körbe, de a már negyvenes-ötvenes éveiben járó fickó nagyon.. érdekes ruhákba bugyolálta be magát. A leopárd mintás cuccok voltak a kedvencei.
- Valahogy mégsem tűnik úgy, mintha elégedett lennél az életeddel. Bármennyire sem engedsz közel magadhoz már senkit - nézett ismét az ex zsernyákra, elhagyva a Carlos körüli emlékeket. Egy utolsó szívás a cigiből, és a csikket már a hamutálba pakolta be elnyomva azt, miután kihúzta, aztán vissza is. Lassan engedte ki a füstöt a száján át, meg is nyalva az alsó ajkát.
- Azt egyébként tudod, hogy mit akarsz, most, hogy már szabad vagy? Az autónak nevezett kockafémen kívül.. - nagyon megfontoltan vette a levegőt. Szerette volna lehunyni a szemeit, hogy még csak a környéket se lássa. Nem akarta, hogy hevesebben dobbanjon a mellkasában a szíve, és nem akarta látni azt a házat, ami az anyjára emlékeztette és az apja légvételei mocskolták be a "szentélyt". Leginkább csak nem tudta eldönteni, hogy az anyja emléke fájt-e neki jobban, vagy az, hogy az apjának nevezett szaralak még mindig életben volt.
Mindjárt ott lesznek..

_________________

Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   

Vissza az elejére Go down
 

Danny & Danielle - LA útjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Alternatív valóságok :: Múlt - jelen - jövő-