HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Külvárosi kocsma
by Dylan Osborn Pént. Dec. 15, 2017 8:28 pm

» Műsoron a kávé
by Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Dec. 13, 2017 8:00 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Dec. 10, 2017 1:37 pm

» Micromed iroda
by Alexander Montgomery Vas. Dec. 10, 2017 8:14 am

» Jazz meg az
by Henrik Ibsen Troy Szomb. Dec. 09, 2017 3:03 pm

» Skye Rossum
by Tyler Christiansen Pént. Dec. 08, 2017 9:40 pm

» Breaking News: Malice In Wonderland
by Henrik Ibsen Troy Pént. Dec. 08, 2017 12:44 pm

» San Francisco utcáin
by Henrik Ibsen Troy Pént. Dec. 08, 2017 12:11 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Danny & Danielle - LA útjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
SzerzőÜzenet

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Jún. 16, 2017 1:43 pm



"Valahogy mégsem tűnik úgy, mintha elégedett lennél az életeddel. Bármennyire sem engedsz közel magadhoz már senkit "

A szavai a semmiből szólnak. Vagy csak én vagyok az aki nem számítottam rájuk, mégis érzékenyen ér. Valóságosan. Igaz... És én tisztában vagyok mindezzel, valahogy mégse ér a következő lépés.

Nem szólalok meg, de egy véletlen torokköszörülés valószínűleg becsúszott. Ám aztán tovább lép, és talán hálás vagyok amiért nem kell magyarázkodnom.
Újabb.. kétséges.. kérdések...
És újabb hosszúra nyúlt szabad-néma csend.

- Ami azt illeti van egy kis házam. Vegas szélén. Tönkre ment az elmúlt 6 év alatt, de épp elég időm lesz hogy rendbetegyem. - és ennyi. És semmi több. Tervek?? Igazából még azt se tudom holnap hogyan tovább.. Vagy a következő órában. Vagy akármikor...

Ráncolom a szemöldököm, de csak mikor meglátom a borbély feliratát.
És ekkor következik az a balkanyar. A következő...

És azután...

A száznyolcas már alig egy lélegzetvétel.
Csendben, és halkan csorgatom le a kocsit.
Nem közvetlenül előtte, hanem egy kicsit hamarabb.
Alig néhány lépés.

A motor megáll.. én pedig lassan ránézek.
De nem szólalok meg.
Hagyom hogy ő beszéljen.
Vagy a tettei beszéljenek...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Jún. 16, 2017 5:50 pm

Bólintott. Ha már a másik ezermesterkedni akart, lelke rajta. Legalább elfoglalta magát valamivel és addig sem lőtte magát fejbe. Nem vágta fel az ereit vagy kötötte fel magát. Úgy tűnt, hogy mégsem volt akkora megrázkódtatás neki a börtön, mint amiket hallott Danielle. Ha az Alcatraz már nem is fogadta be a rabokat jó pár éve, voltak még kemény börtönök. Tetoválóként számos szabadult rabbal hozta már össze az élet egy-egy varrásra, és ha nem is ő kérdezett, de a tű alatt, a kezei alatt mind megnyíltak, elmondva az életük egy részletét, és végigfűzve a vonalak, satírozások és színezések ritmusában mindazt, ami történt velük.
Valószínűleg inkább ezekre gondolt a kis vörös, mint hogy azzal foglalkozzon, hova is érkeztek. Unottan figyelte a jobbra lévő szomszédos házat. Vajon még mindig Mrs. Boyd lakott ott? Már akkor idős nő volt, amikor itt hagyott csapot-papot, most meg már inkább a nyolcvan és a halál közt lebeghetett korban. Hát még kinézetre! Mindig is vékony, madárcsontú, de légies hölgy volt, a szó minden értelmében.
A feltámadó szélben a szélkakas a ház tetején nyikordulva fordult, ami elvitte a figyelmét... egészen fel, a fém 2D madárra. Pont arra kukorékolt néma, nyitott csőrökkel, amerre kellett néznie. Egy sóhajtást megengedett magának, aztán az ujjai már az ajtón jártak, kinyitva azt maga mellett, és csak a jobb lábát pakolta ki az aszfaltra, a padka mentén.
- Neked is jönnöd kell. Különben semmi értelme nem lenne ennek - szólt csak ennyit, futólag nézve balra a fickó felé, de már szállt is ki, maga után becsukva az ajtót, megkerülte az autó orrát, és ott volt. A házuk. Galambszürke tetővel, sövénnyel és egy gondozott, lenyírt udvarnyi fűvel kerítés nélkül. Mégsem kezdett bele enyelgős, eszelősen romantikus elmélkedésekbe, egyszerűen csak átsétált az úttesten, remélve, hogy Danny követni fogja. Nem azért akarta, hogy jöjjön, mert szüksége lett volna bárkire is a kis vörösnek, vagy esetleg támogatásra. De ameddig Danielle tudta, hogy mi elől menekült el évekkel korábban, addig Danny homályban volt vele kapcsolatban. Átsétált a füvön, mert sosem volt az a menjünk-körbe típus, és a rács melletti cserép felé indult. Az apja mindig is ott tartott egy pótkulcsot, ha éppen olyan részeg volt, hogy semmire sem emlékezett, így bejuthatott a lakásba. Ahogy kiemelte a növényt, ott volt, és már engedte is vissza a helyére a zöldet, ahogy a kezében tartotta a kulcsot.
- Anyám mindig pörölt vele, hogy így bárki bejuthat - mondott csak ennyit, lelépve azt az egyetlen lépcsőfokot, és a zárban már fordult is a kulcs... egyszer, majd még egyszer. Volt annyi esze a görénynek, hogy nem hagyta nyitva a házat.. Szerencse, akkor ezek szerint még mindig tudott gondolkodni. Még egy utolsó pillantást vetett hátrafelé, Danny-re, és az ajtót kinyitva belépett a folyosóra, ahol az apja szakadozott ruhakupacain túl csak egy maximum tizenöt centi széles sáv vezetett befelé az össze-vissza lerugdalt, tizen-huszonéves elnyűtt cipők, bakancsok, csizmák és papucsok halmain át. Danielle-t nem lepte meg a mocsok. A pókhálók, a dohos, orrfacsaró bűz, ami már a ház falaiba is beleivódott. Minden akkor kezdődött, amikor az anyja meghalt.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Jún. 23, 2017 12:21 am


Egy szót se szólt. És én valahogy megértettem hogy nem beszél.
Amikor viszont kiszáll... nem kapva az első reakciót, (először) nem cselekszem utána.
(Először...)

"Neked is jönnöd kell. Különben semmi értelme nem lenne ennek " - kapom aztán oldalról, és már el is tűnik a záródó ajtó mögött, én meg... Alig egy leheletnyit biccentek - helyeslek - és magam is kitolom az ajtót.

Hát ittvagyunk...
Akárhol.

És amikor mellé érek, csak akkor fut végig a szemem az épületen.
De már el is indul...

Mit tehetnék?? Utána lépkedek.
De csak alig lemaradva, hisz egy sötétkék Chrysler épp akkor - mögötte - húz el, kis híján leterítve mindkettőnket.
Talán ő még megúsztavolna...

Utánafutok, de csak hogy behozzam néhány szapora lépéssel.
Alig mögötte érek földet, talán mellette, és... figyelek. Minden történést, minden mozzanatot, talán azt hogy végre megmondja hol is vagyok, de helyette hajolva kutat egy cserépben. Előkerül egy kulcs.. én meg..
Aztán mégiscsak megindul.

Szóval az apja...

Azt hiszem bólintottam, de nem mernék rá megesküdni, elvégre rám se nézett, csak fordul a zárban a kulcs, az ajtó megnyílik előtte, én meg csak rövid hezitálás után követem.
Mármint követném, ha az a kiáramló szag ne csapna egyből mellbe.

A börtönre emlékeztetett..
És a hirtelen felriadó emlék, véletlenszerűen egy nyelésre késztet.

Aztán mégiscsak képes vagyok követni befelé...

- Hova megyünk? - hogy mikor törik ki??
Nem igazán tudom megmondani, még előszoba e, szoba, lakás vagy akár bármi más, az elém táruló rengeteg, nemigazán sejteti a képeket.

Hányszor jártam ilyen helyeken még a kezdeti időkben...

Most mégse tudott egy percig is foglalkoztatni.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Jún. 23, 2017 10:52 pm

hangulat: Bury Me Face Down

Teljesen elvakultan csak egyetlen fix pontra koncentrált. A térlátása beszűkült, mindent a környezetéből kizárt, hogy egészen belesüppedjen abba a valóságba, ami igen is a jelen volt, egy olyan köntösbe bújtatva, ami a múltat idézte. A rendezett udvar, a kívülről látszólag folyamatos igényesen felújított külső egy máz volt csupán. Tíz éve már, hogy látta a ház leépülését, ami csak még nagyobb mértékeket öltött azóta. Menekült, igen. El ebből a mocsokból.
Ha el is ütötték volna, most nem tudott volna sehogy sem reagálni. Hallotta valahonnan maga mögül a felhangzó kérdést, de mintha eltépték volna a hangszálait. A szemeivel kutatott valami után már odabent. Talán a magányért, a reményért, de semmi. Olyan bűnös volt minden egyes centiméter a házban, hogy csak nézett maga elé, mintha éppen egy elmegyógyintézetből szökött rab volna. A tekintete űzött volt és legyőzött.
Lassan kapott észbe, már a nappalinak nevezhető romhalmazban. Odáig meg sem állta bejárattól. Mert tényleg az volt. Egyedül egy, a még nagyapja korabeli foszlott szövetborítású, karcsú, az izzadságtól és még ki tudja, milyen nedvektől megsötétedett fotel állt egy asztal mellett. A kettő közt pedig az apja duplacsövű puskája nekitámasztva a fotelnek.
Talán még Danny számára is hallhatóan nyelt egyet. Danielle arca közönyt sugallt, de belül üvöltött benne a sértettség, hogy hogy volt képes az apja erre. Mert hogy a fotelon és a puska tökéletességén kívül minden cafatjaira szaggatva, darabjaira zúzva és pókhálóba burkoltan feküdt holtan a padlón.
- Ez - szólalt meg végül, le sem véve a szemeit a szilánkosra zúzott bútorok emlékéről. - Egészen tíz évvel ezelőttig még itt laktam - a hangja nem remegett meg, amiért elkönyvelt magának egy Eiffel-toronnyi piros pontot. Tudni lehetett, hogy az apja hogyan közlekedett, mert itt is volt egy újabb tíz-húsz centis üresen hagyott folyosó. El nem tudta képzelni, hogy részegen milyen mutatványokkal közlekedett az a görény. Lehet, hogy pont az ivásnak a következményei voltak az itt látott hurrikán-maradványok.
- Tizenkettő voltam, amikor anyámat elvitte a rák. Nem emlékszem sokra már azokból az időkből, csak arra, hogy a kemó után napokig nyomta az ágyat és egyre gyengébb volt. Hiába is mondták azt, hogy a kúra majd segít neki. Az apám vágta le először ollóval, aztán meg szakállnyíróval a hátközépig érő vörös, fürtös haját. Tőle örököltem. Rezesebb, fakóbb vörös a hajam eredetileg - kezdett bele csak úgy, magától az egészbe, valamikor az ex zsernyák felé fordulva a mondandója valamelyik szavánál. - Nagyon finom.. orchidea illata volt anyámnak - elmosolyodott nyugodtan a kis vörös az emlékre. Mintha épp egy teljesen érdektelen tényt közölne. Mint például azt, a Föld, ha nem is gömbölyű, de semmi esetre sem lapos tányér. - Még akkor is így gondolom, ha azoknak a gazoknak amúgy nincs is illatuk. Lehet, hogy nem is orchidea volt, csak beképzeltem - fordult el egy negyedet, elvonva a figyelmét és a pillantását is az ex zsernyákról.
- Apám azóta teljesen átrendezte a házat, mint láthatod - nem nyűgözték le a látottak. Tudta, hogy szörnyű, de hogy ennyire alpári legyen itt minden, azt nem gondolta volna. Igazából azt sem gondolta, hogy valaha is beteszi ide a lábát. - És még mindig él az a görény.. A puska az övé - fejezte be a mondandóját, elindulva a valaha volt vitrin felé, aminek az üvegei egytől-egyig betörtek, szilánkosra szaggatva azt. Nem nyúlt be rajta, csak egy több, mint húsz éves kis tündér szobrot nézett, aminek az egyik szárnya korábban letörött és ő, az alig öt éves Danielle igyekezett megragasztani, amiért eltörte azt. Még mindig látszódtak a ragasztó nyomai rajta. Az már más kérdés, hogy a szobrot megfosztották a fejétől és az mintegy a saját maga lábánál porba hullt. És üvegszilánkba. De a szárny még egyben volt. Relatíve.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Jún. 29, 2017 12:38 pm


"Ez ... Egészen tíz évvel ezelőttig még itt laktam"

A hangja a véletlenből cseng, feszes.. de nyugodt. Mégis valami odakapja a tekintetem, egészen.. mögé. Rá. A hátára, mivel még mindig hátat fordít nekem, és nem is akarom fordulásra bírni.
Sehogyansem.

Még mindig csak ott állok, mögötte, eszembe idézve néhány régi, még újoncként átélt történetet, hogyan is vonultunk ki egy-egy.. bántalmazásos ügyhöz, agresszív apa.. veszélyben élő gyerekek, és az egész elsőre... annyira hihetetlen volt. De mégis.. Megtörtént. És megtörténik nap mint nap. Még ma is.
Ugyan ki állíthatná meg a szörnyeket!??

Alig veszve a gondolatok között, a szemeim még mindig a környezeten tapogatnak le, amikor újra megszólal.
Rá figyelek, még ha még mindig.. most se néz vissza rám.
Nem igénylem. Igazából.. nem léteznek felé követeléseim.
Aztán mégiscsak megfordul.

A szemeibe nézek, de csak ha nem érzi támadásnak tőlem.
Nem boncolgatnám.. győzködném, vagy zavarnám meg az emlékezésben, jól tudom ez mennyire nehéz.. Piszkosul... És ahogy folytatja...

- Mit tett veled..(?) - csak a végén jön. Az egész végeztével. Hogy honnan tudom?? Gyakorlat.. Bár ne ebben lenne gyakorlatom, bár inkább a.. lufihajtogatás művészetével büszkélkedhetnék, vagy bármi mással ami vidámabb... érzékletesebb.. és kevésbé hivatott magában tudni hogy a világ egy szörnyű hely.
Néha...

De hogy egyéb? Mást nem teszek. Nem mozdulok, még csak meg se fordulok, csakis az ő hátát nézem. Valami azt súgja mindig eljönnek a fordulópontok.
Mindenkinél...
 


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Jún. 29, 2017 11:16 pm

Sosem tervezte meg azt, mit és hogyan mond, mikor mi jött ki a száján. A lehető legtöbbször a kíméletlen őszinteség mellett foglalt állást. Ha mégsem, az azért volt, hogy mentse az irháját. Nem esett nehezére beszélni. Úgy tűnt, hogy már lezárta azt a korszakát, tíz évvel ezelőttről, de aztán mégis.. minden egyes centiméter, minden láthatatlan bútor, mind az anyjára emlékeztették, na és az apja pusztítására.
A mögüle felhangzó kérdés... vagy épp kijelentés miatt a tündér felé küldött egy fanyar mosolyt. Felemelkedett, ellépett a vitrin elől, hogy visszainduljon a szoba közepe felé. A régi, világos, csíkos tapéta már foszladozó, málló papírtenger volt a falak mentén. A lábfeje lassan csúszott végig az egyik törött asztallábon, amit enyhén arrébb is lökött.
A szemei az ex-zsernyákot keresték, de csak amiatt, hogy lássa, mit gondolhat a fickó minderről.
- Nem bántott a szó fizikai értelmében. Nem erőszakolt meg, sosem vert meg. Tíz, tizenegy lehettem, amikor életem első és utolsó pofonja csattant az arcomon - vonta meg a vállait, a szeme viszont már nem a pacákon nyugodott, hanem a puskán. A csövén. Inverz módon, minden mással ellentétben az az egyetlen tiszta, rendben tartott "bútor" volt itt.
- Miután anyám meghalt, rendszeresen ment el kurvákkal egy-egy körre, volt, hogy több napra is. Aztán volt, hogy azok a kurvák nálunk vertek tanyát, de az ritkaságszámba ment. Sosem vágta gerincre ugyanazokat a szukákat - elnézett a kis vörös a régenvolt konyha irányába, de még nem indult meg. Ott csótányt várt volna, zsírfolyásokat a falon. Ismerte az apját, valószínűleg ez be is fog következni. Csak alig rázta meg a fejét, mozdulat közben viszont észrevett valamit ott.. a földön, egy foszlányt csak, amiért el is indult. Nyolc lépéssel később leguggolva eltolt egy repedező falapot, arrébb söpört három nagyobb üvegszilánkot, csak hogy hirtelen haraggal a szemében álljon fel. Cafatjaira tépve hevert a mocskos padlón egy szövetdarab. Az anyja munkája, egy sast ábrázoló gobelin volt.
- Mindig hallottam, ahogy kúrta őket. Másként nem lehetne nevezni azt, amit csináltak - ráncolta össze a szemöldökeit. Aztán megvonta a vállait. Nem az apja anyja volt, hogy meg kellett volna nevelnie azt, hogyan bánt a nőkkel. Az anyjával sosem volt ilyen állatias. Felsóhajtott. A következő pillanatban már a dobozt nyitva húzott ki egy szálat és pakolta be a szájába a cigit. Három másodperccel később már a füst kígyózott le a tüdejébe. Danny felé nézve emelte fel a kezét, hogyha akart, nyugodtan rágyújthatott a másik is.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Jún. 30, 2017 12:44 pm


Megnyugtató... Ez az első gondolatom, és nem tudom miért. Nem tudom miért jó az, ha valaki csak lélekben tör össze, és nem.. Nem tudom miért...
Mégse hagyom kiülni az arcomon.

Mindvégig csak figyelem, mikor engem néz, és még akkor is amikor nem. Ahogy elindul szemmel követem, de nem megyek utána. Csak onnan, a nappali.. -nak nevezett alkalmatosságból figyelem. Nemigazán tudom mit mondhatnék... Bár az ilyen jellegű ügyeknél mindig szükség volt az adott pillanati lélekjelenlétre, később, mindig pszichológusok foglalkoztak a kislányokkal..
Pszichológusok... - keseredik a szó.
És ő már nagylány...

Nagyot sóhajtok, de csak belefojtva minden ellenérzésemet. Nem tudom milyen lehet... egy ilyen családban felnőni...

- Egy gyereknek sem szabadna ilyesmiket átélni.. - valahogy véletlenszerűen fordulok, nem is neki szánom, csak valahogy pásztázom a környezetet, miközben az orrom előtt motyogok. De aztán odakerül az orrom elé az a doboz! Valahogy. Én meg egy ellegyintő kézmozdulattal hárítok.
Nem kívánok rágyújtani. Most.. semmiképpensem.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Pént. Jún. 30, 2017 6:33 pm

Danielle a füstöt figyelte, ahogy lassan cirkált felfelé, a plafon irányában, minden egyes kanyart alaposan megnézett. Addig sem kellett azon gondolkodnia, hogy helyesen tette-e ezt az egészet. A beszédet, azt, hogy újra itt volt. Leginkább ez zavarta őt.
A hallott szavakra nem reagált. Sem az arcizma nem rándult, de még a mozdulatai sem árulták el ezt a kurva nagy igazságot. Fogalma sem volt, hogy mit érdemelt volna. Neki ez jutott. A való életben meg amúgy sem léteztek Dzsinnek, akik teljesítették Aladdin minden kívánságát. Nagy faszság volt az egész.
Elpakolta a dobozt, szabad kezének ujjaival megdörzsölte a homlokát, és megint, újra, aztán ismét elnézett a puska irányában. Az apja meg akarta annak idején tanítani arra, hogyha kitámasztja.. milyen mozdulattal nem rúg vissza a kelleténél jobban ez a szaros fegyver. Az anyja sosem akarta, hogy olyan lány legyen belőle.
Akaratlanul is elindult. A lábai vitték, nem gondolkodva a következményeken ujjai csúsztak végig a fegyver csövén lázas lomhasággal, és már éppen úgy fordult volna a keze, hogy a következő pillanatban felemelje azt, mégis hagyta. Hagyta, hogy ugyanúgy az apjára várjon. Hagyta, hogy a semmi közepén jelentsen mindent annak, aki nem volt érdemes rá.
- Mindig.. Mindig azok halnak meg, akiknek nem kellene, Danny - mondott egészen halkan csak ennyit, futólag nézve rá a fickóra. Tudta, hogy miért mondta. Éjjel az ex zsernyák is pontosan ezt mondta.. Bárcsak a gyerekei élnének és ő halt volna meg. Danielle pedig minden ízében azt kívánta, hogy az anyja éljen az apja helyett. Az élet igazságtalan volt..
Megnyalta a száját két slukk között, hogy aztán minden előzetes nélkül elindulhasson. A saját, régi szobája felé. Máig emlékezett a barackszín falfestékre, a hófehér bútorokra, amiken minden végigfutott egy vékony cirádás aranycsík. Emlékezett a bolyhos, világospiros puha szőnyegre is az ágya alatt/előtt.
Felsóhajtott. Aztán megfordult, vissza Danny felé, csak hogy elolthassa a cigijét. Ledobva a szálat a cipője talpával lépett rá, elnyiszatolva az anyagát, a dohányt is a padlón, hogy még csak véletlenül se gyújtson fel mindent.
- Szeretnél mindent látni? - kérdezett csak ennyit. Még volt pár helyisége a háznak, na meg a kert... A kert volt a második kedvenc helye a tető után. Mindegyiknél órákig elvolt magában, egyedül, senki által sem zavartatva.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Júl. 05, 2017 11:48 pm



Szemmel látható a lány zavart viselkedése... A megzavart. Hogy mi az amit érezhetett?? Nemigen voltak rá fogalmaim, de azt az egyet biztosan tudtam: nem kívánom átélni ezeket az érzéseket..
Soha nem kívánnám...

Mozdul.. de az azt követő szavai fájdalmasan belém(is)hasítanak. Nem akarom hogy fájjon.. Most, ebben a pillanatban nem. Ezért elnyomott fintorral óriási levegőt veszek.

És elfordulok...

Csak a háttérből hallom, a hátam mögül, ahogy elindul, aztán megáll.
Valami azt súgja valami készül, és ahogy nyúlik a perc, talán az a belső hang győzedelmeskedik és mégis engedek a szavai erejének.
Arccal újra felé fordulok.

- Akarod hogy lássam? - és kérdezek ennyit. Nem többet. És hogy miért??
Mert egyszerűen érzem.
Valami azt súgja, egyre és folyamatosan, talán benn, ott.. a fejemben, hogy ez a pont most nála a vízválasztó.

És én nem akarok egy szökőár úttorlasza lenni...
Ezért bárhova követem.


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Júl. 06, 2017 10:37 pm

hangulat: Missio - Zombie

Nem tetszően vonta össze a szemöldökeit.
- Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk.. Tudhatnád. Zsaru voltál - fintorodott meg az arca is egy pillanatra. Ezt látva vajon, ha évekkel ezelőtt találkoztak volna.. akkor az apját is bevitte volna? Biztos, hogy nem fogja ezt megkérdezni, sokkal inkább azért is, mert ha igen lett volna a válasz, egyértelmű jövő állt volna előtte.
Bekerült volna a kis vörös a rendszerbe. Máig hallani lehetett a bizarr történeteket, a visszaéléseket, a kialakuló hierarchiát, és köszönte szépen, de abból soha nem kért. Tudta, hogy az életben hol volt a helye. Tudta, hogy mit akart. Az idő nagyobb részében.
Anélkül, hogy megköszörülte volna a torkát, újra irányba fordult. Nem a konyha vagy a fürdő felé.. a saját szobájára volt kíváncsi, hogy ott mekkora pusztítást végzett az APU nevű hurrikán..
- Menjünk - mondott csak ennyit. Fogalma sem volt már, hogy ő mit akart. Itt. Arról meg végképp fogalma sem volt, hogy Danny miért járta végig az ő tortúráját, amikor köze nem volt Danielle-hez. Sosem értette meg ezeket az önkéntes szamaritánusokat és a megmozdulásaikat. Jött a torokköszörülés, ha már az ex-től tanulta el ezt az egészet, és csak pár lépést kellett mennie.. A nappaliból kiindulva a sarokig egészen nyolc lépés, aztán a folyosón el jobbra.. hat lépést követően az anyjáék szobájának ajtaja volt, amire még csak rá sem nézett. Nem azért, mert nem érdekelte volna. Egyszerűen csak.. az anyja emlékét mocskolták be az ott visító kurvák. Még tíz lépés... míg elérték a bejárattól a legtávolabbi pontot, azt a helyiséget, aminek az ablaka a kertre nézett. Az ujjai már a kilincsen rebbentek, ráfogva az olajosan mocskos gombra. Nem akarta tudomásul venni, hogy a folyosó falai hányás nyomaival, megfeketedett vér spriccelő nyomaival volt tarkítva, a rátelepedő pókhálóval borított mocsokra pedig még csak nem is reagált. Még az sem tudta meghatni, hogy a falszerkezetben itt-ott ökölnyi repedések keletkeztek valamikor. Kezdett hozzászokni ehhez az alpári, szinte hajléktalan léthez, ami az apját jellemezte már. Tíz év hosszú idő volt.
- Ha itt hullát rejteget, esküszöm, feljelentem - morogta.. talán csak magának, de talán Danny is hallhatta, ha nem állt tőle messze. Ha egyáltalán tényleg követte a kis vöröset. Lehunyta egy pillanatra a szemeit.. és remélte, imádkozott azért, hogy az előző szavai ne legyenek igazak. Megmerevedett, ahogy arra gondolt, hogy.. az anyja exhumált teste fog feküdni az ágyában, erre a gondolatra pedig fordult egyet a gyomra, olyan hányingert hagyva maga után, ami szinte szétszaggatta Danielle gyomrát. Lassan, hosszan fújta ki a tüdejébe szívott levegőt, hogy lenyugodjon.. aztán benyitott.
A várakozásával ellentétben minden centiméteren, minden sarokban tisztaság uralkodott. Ugyanazok a színek fogadták. A barackszín falak.. a világospiros bolyhos szőnyeg és az aranyozott, cirkalmas mintázatú hófehér bútorok. Az íróasztalán ugyanazok a rajzok, vázlatok, amiket tíz éve hagyott itt. Mintha csak rá várt volna, hogy üljön oda és folytassa. Egy fekete pöttyökkel tarkított királykék nyílméregbéka lapult meg a lapon. Hatalmasat nyelt a kis vörös, zavartan elnézve oldalra egy pillanatra.. ahol lehetett Danny.. vagy akár már ő sem, amennyiben mögüle nézett be ő is a szobába. A hányinger egyre erősebben tört rá, valamerre oldalra ki is nyúlt.. hogy megkapaszkodjon az ajtófélfában, mielőtt még megindulna vele a talaj. Hiába volt tárva az ajtó.. hiába látta be az egész, napfényben fürdő szobát, leragadt az ajtóban. És onnan el sem mozdult. Nem bírt az éjjeliszekrény felé nézni, ahol az anyja gyönyörű vörös hullámos hajában elveszett az alig hat éves kislány visszatetsző vörös loknis énje.
Nem akart hányni. Azt már tegnap eljátszotta. Az ex-zsernyák könnyedén elfért mellette, ha be akart menni. Vagy bármit is csinált, azt Danielle most biztosan nem akadályozta meg. Elszakadni sem tudott az ajtó tokjától.
És az is biztos, hogy egy rohadt szót sem szólt.. egészen hosszú ideje már.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Hétf. Júl. 17, 2017 5:30 pm



"Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk.. Tudhatnád. Zsaru voltál"

Meglep a vádló kifejezés. De nem törődöm vele. Mind követünk el hibákat, és mind...
Egyikünk sem hoz bölcs döntéseket.
Ilyen helyzetben nem...

Azt mondja menjünk, én meg egyszerűen biccentek a szavaira. Követem. Akárhova.. és akármerre megy, csak tisztes távolságban lépkedek a nyomaiban, és amikor megáll egy ajtó előtt.. én is megállok a helyemen.
Várok. Rá várok. Arra hogy továbblépünk e, hogy lesz e benne.. erő.. vagy akármicsoda is amire szüksége van a következő lépésben, aztán már csak azt hallom hogy valamit motyog.
Nem értem a szavakat..
De már nyikordul is az a zár...

Hogy mit lát benn, nem tudom. Hogy mi fogad.. Először. Látom ahogy felém pislant, a szemei zavaros színekben játszanak. Mégsem hagy nekem sok beutat, az ajtófélfára kap.

- Hé.. - csak félerős hangra engedem. Talán meg se hallja, de nem mozdul tovább. - Szükséged van... - részletezem - .. segítségre...? - a hangom még mindig halk, nem engedem. És csak a néma csönd válasz után lépek közelebb.

Csak ekkor látok be.

Mellbevágó a változás...

Csak kényelmesen ereszkedem, hátra... hátrébb.. de a lány még mindig nem mozdul meg. Nem tudom mit tegyek. Sokkot kapott(??) Aztán hirtelen jönnek a régiek.

- Vegyél nagy levegőt, aztán fújd ki. - teljesen szilárd hangon diktálom, csakúgy mint régen, mintha egy korai(korábbi)... átlagos eset lenne. És csak ekkor lépek közelebb.

- Az segíteni fog.. - a hangom halk.. megnyugtató. A kezem lassan érint rá a felkarjára előttem, de csak ha látom.. hogy nem ijeszti meg az érintés, csak akkor folytatom.

- Nem vagy egyedül... Már nem bánthat.. - és a felkarjára zárok.

Ilyenkor... régen ilyen esetben érkeztek meg a mentősök és vették át, a hozzá jobban értő szolgálatok. De néha... néha a dolgot magadnak kellett elrendezned. Például ha aki ott áll veled szemben, egy ijedt gyerek...
Sokszor nehezen szerzett a bizalom...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Hétf. Júl. 17, 2017 10:40 pm

- Hogy.. mi? - rántotta össze a szemöldökeit. Mire kérdezett rá az exzsernyák? Mi? Milyen segítség? Tudott járni. Volt két lába. Nem vágta nagyon, hogy mégis ez milyen kérdés, de nem is tudott ezzel most foglalkozni. Sokkal inkább lekötötte minden figyelmét az, ami bent volt. Ami benne volt, most, hogy meglátta ezt az álszent szart, ami odabentről fogadta. A legszívesebben.. Az apja két szeme közé eresztett volna egy golyót, de.. nem most. egy ex zsernyák a lelke mélyén mindig is G.I. Joe lesz, történjék bármi. Ahogy egy plázapicsából sem lesz egyszerre ártatlan szűzkurva..
A beérkező hang nagyon távolról érkezett, nem is igazán tudta felfogni. A fülében dobolt egy kurva erős tamtamot minden egyes szívverése, minden egyes dobbanás felért egy őrült basszus vérlázító ütemével, és csak nyelni tudott, miközben a figyelme.. viszolyogva továbbra is csak a szobájára irányult.
Az érintés hirtelen érte, megmerevedve figyelt arrafelé, amerre Szakállka lehetett. Koncentrálnia kellett, hogy meghallja a szavakat, és valami meg is ragadt a fejében..
- Kurvára egyedül vagyunk.. - nem nevetett, nem mosolygott, de még csak nem is volt szomorú, sem kiábrándult. Minden egyes percben ezt gondolta. Amennyire rohadtul egyedül születik minden egyes ember, megküzd azért a szaros első légvételért, azért, hogy ugyanarra a ritmusra dobbanjon a szív és passzírozza az oxigént a tüdőbe.. ugyanannyira hal is meg egyedül az ember. Mert mi van akkor, ha ott állnak mellette? Nem halnak vele, nem nekik van az utolsó lélegzetük itt ezen a kibaszott Föld nevű golyóbison. Kivéve háborúkban. De.. de..
Nyelt egyet.
- Be kell menned.. - mondott ennyit aztán teljesen érthetően és tagoltan a pacáknak. Úgy értette Danielle, hogy neki kell bemennie. Látni ismét az anyja gyönyörűségét.. Azt, ami volt, de persze akkor Danny is ment. Ilyen ez.
Lehunyta a szemét. Lélegezni azt elfelejtett úgy, ahogy javasolták neki, ezért valami kusza ritmusú szarság uralta a testét, ami nem könnyítette meg a dolgát. A lábfejét úgy tíz centivel csúsztatta befelé, a szoba felé. De még mindig kapaszkodott és arra sem volt energiája, hogy ellépjen Danny érintéséből. Furcsa volt. Miért fogdosta?
Vajon az apja miért volt ennyire beteg? Mindent elpusztított.. kivéve ezt.. kivéve őt, a kis vöröset.. Miért?

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Júl. 29, 2017 1:52 am



Zavart.. Mindvégig, és őszintén azt se tudom mihez kezdjek. Voltak alkalmak.. igen, láttam sok.. néha végső kétségbeesésre okot adó esetet, és láttam olyat is, akinél már minden.. végleg elveszett, és most képtelen voltam a magam ügyére gondolni. Most csak az a zsaru voltam... akkor.. régen, és most valahogy a semmibe vált az az egész..
Az elmúlt hosszú évek...

"Kurvára egyedül vagyunk.. " - hangzik aztán mégis. Megmerevedek. Nem is igazán tudom mi az amit tehetnék, mit kéne tennem, csak leveszem a válláról a kezemet. De aztán megint beszél..

"Be kell menned.."

Hallom. Nekem?? Miért!?? - a szemeim hosszú ráncba nyúlnak, és egyszerűen képtelen vagyok reagálni. Értelmezni.. Vagy úgy egyáltalán realizálni mit is akar tőlem, aztán érzem ahogy mozdulni kezd..


Nem vagyok pszichológus. Ezt már tudtam, nagyon régen, és még ha az elmúlt években számtalanszor is.. hosszú órákon át voltam kényszerű társbérlője a hasonszőrű embereknek, nemigazán tudtam mit kéne tennem.
Majd az élet.. Az élet mindent elrendez.
Kéne neki.
Másban nem bízhatok...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szomb. Júl. 29, 2017 10:28 am

Valahol érezte azt, hogy eltűnik róla az a kéz. Előtte sem foglalkozott vele, ahogy most sem. Idegen volt számára ez az egész. Egy képtelen helyzetben voltak ők ketten és mégis, csak előre tudott figyelni. Tudta, hogy mozdult, ösztönösen, és csak egy hosszú pillanatra hunyta le a szemeit amiatt, amit tenni készült. Tíz hosszú éve már, hogy nem volt itt. Hogy nem látta viszont az anyja képét, a saját maga múltját.
Az ujjai már kevésbé szorították az ajtó félfát, lassú mozdulattal csúszott le a fehérrel zománcozott felületen a tenyere, hogy aztán azt elengedve a teste mellé engedje le a kezét. Csak ekkor nyitotta ki a szemeit ismét a kis vörös, sietve nyalta meg a száját is.
Nem tudta, hogy mire lenne jobban szüksége. Drogra, vagy alkoholra. Vagy a kettő együttesére, mert ez a nyomorult érzés csak azokkal volt elpusztítható. Legalábbis egy kis időre.
Nem mondott semmit, csak megmozdult. Az előző tétova lépést követte egy már célirányos, de kevésbé határozott, aztán még egy. Mégsem mert körbenézni a szobában, ahogy már odabent volt, szavak nélkül lépett oda az ágyhoz, amit egykor baldachin vett körbe, amikor még kislány volt. Most már csak a kopár oszlopok álltak a matrac négy oldalán, mint magányos bástyák. Egy utolsó pillantást vetett rájuk, aztán lerakta magát a matracra, a tökéletesen bevetett ágyra, keze pedig már ott is volt a vastag, fehér keretes képen, és magához húzta azt. Az anyja mosolygott bele a lencsébe, tűzvörös fürtjei közt pedig megbújt a rókavörös hajú kicsi lány, akinek a képen úgy tűnt, az a legboldogabb napja.
- Sosem láttam őt sírni - mosolyodott el alig Danielle, ahogy - ha Danny is belépett a szobába - futólag felnézett az exkopóra. Elcsépelt lett volna, ha az ujjait végigfuttatta volna a fotón, és nem is tervezte ezt. Pontosan ugyanoda kell majd visszaraknia mindent, ahol találta, ezzel tisztában volt. Az apja régen perfekcionista volt. Most.. a rombolásban tökéletesítette ezt a tulajdonságát, és a züllésben. Részint.. talán jobban is hasonlított az öreg Portland-re, mint kellett volna. Egyikőjük sem volt tiszta.
A kezében tartott képet úgy fordította, hogy Szakállka is láthassa az anyját, ha akarta. Danielle anyjának finomabb vonásai voltak, ugyanolyan ívelt, vörösbe forduló szemöldökkel, lehetetlenül zöld szemekkel és kevesebb szeplővel. Alakja a szülést követően kissé gömbölyűbbé vált, de Danielle számára mindig is a leggyönyörűbb nő volt és lesz is, akit csak látott.
- Túl lányos ez a szoba - húzta el a száját. Persze, nő volt, de ezzel a teljesen világos maszlaggal már leszámolt. Sokkal jobban szerette az egyszerűséget. A fehéret, a feketét, a szürkét, a zöldet.. a barnát. Inkább a föld színeiért nyúlt már az otthonában, mint ezért a barackos-tulipános-selymes fosért. Tudott volna beszélni és mesélni az anyjáról, rengeteget, és mégsem kezdett bele. Nem.. tudott.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Aug. 09, 2017 12:04 am


Lehunyja a szemeit. Csak őt figyelem.. Csak őt nézem, mégse tudom mi a fenét tehetnék.. Ki a fene mondhatná meg ilyenkor mit kell tenni..?? Aztán megnyílnak a szemei, és én továbbra is csak figyelem. Még akkor is, amikor megindul.
Nem követem, először... Csak figyelem ahogy megközelíti az ágyat, és.. és leül. Csak ekkor teszem a küszöbre a lépteimet.. stabilan. Én is megkapaszkodom a félfán, nem mert kéne, hanem mert egyszerűen ezt diktálja a helyzet. És onnan figyelem ahogy a fotóért nyúl.

"Sosem láttam őt sírni"

És a hangja megtör mindent. Az ellenállást.. a kívülmaradást.. a törekvéseimet.
Elengedem az ajtófélfát, és én is belépek. Egyenesen szembe vele.
A lépteim óvatosak, kényesek, nem akarnék semmit derékba törni, pláne az emlékezést nem. És ahogy felém fordítja a fényképkeretet, a pillantásom lesiklik a képre.
Valóban szép nő... Az volt. Ahogy a lánya is - csúszik vissza a pillantásom az arcára, és most vagyok csak tényleg... hálás, hogy az az éjszaka úgy alakult ahogy. Nem bírtam volna ki ha másképp teszek...

- Hasonlítasz rá... - csak ennyit mondok. És ha megint a szemeimbe néz, mellé egy mosoly. Nem vidám, csak elismerően kedves, bátorító??
Talán.
És ahogy rendre zavarba kezd, az én szemem is végigfut a szobán.
Csak ekkor...

- Kislány voltál.. természetes hogy voltak lányos dolgaid. - és mosolygok. De közben.. belül.. érzem sötét felhők gyűlnek. Emlékek... Az én lányom emlékei, és én nem akarom beengedni őket. Nem akarok emlékezni... Most... összetörni... Ezért muszáj vagyok köszörülni a torkomon.

- Az apád nem tudja mit veszített.. - fordulok el.. meg.. de közben tisztában vagyok. Tudja... Nagyon is jól tudja, különben nem várta volna ez a helyzet.
De nem az én feladatom ezt a szemébe mondani...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Aug. 10, 2017 12:21 am

Nem csak a szemeivel érzékelte azt, hogy Szakállka belibbent, hanem.. mindig ez volt. A szobája mintha összeszűkült volna, de közben egyre nagyobbnak látta a tagot odabent. Aztán pedig ez a perspektíva a visszájára fordult és már eltávolodott tőle minden.. egészen addig, ameddig már ott állt vele szemben a zsernyák az anyja és az ő emlékének képét figyelte. A szavak.. nem késztették mosolygásra, mert nem csak az anyjára hasonlított, sokkal inkább az apja lánya volt. Az anyja.. olyan világi nő volt, aki mégis megőrizte örökös tisztaságát, akinek élete célja volt mások segítése, aki már csak a mosolyával is, de tavaszt és virágoskertet, boldogságot varázsolt az akkor még kislány Danielle világába.
Inkább csak felsóhajtott.. próbált mosolyogni, de nem tudta, hogy ez mennyire volt meggyőző. Szar sínész volt, ha nem is az érzelmei, de a szavai elárulták azt, hogy mikor mit gondolt, és azt is, ki volt szimpatikus neki, vagy ki volt az, akit egy kockacukorban is képes lett volna elföldelni.
Inkább egy másik témára terelte a beszélgetést. Hányhatnékja volt ettől az egésztől itt. Tíz év most legalább egy kurva évezrednek tűnt a szemében, és ahogy Danny arcának rezdülését elkapta fordultában, a torokköszörülés.. egyetlen egy újabb sóhajjal, de lepakolta a képet ugyanoda, ahol volt. Egy centivel sem beljebb, egy centivel sem közelebb a szekrényke széléhez. Pont ugyanoda.
- Bocs - nem bocsi, nem bocsáss meg.. nem neharagudj.. csak bocs. Még ha tényleg így is gondolta, tisztában volt azzal, hogy milyen veszteségek érték Danny-t. Éjjel, ahogy ő is, úgy most a kis vörös is beengedte az életébe a másikat. Talán Trev-en kívül ő volt.. az új, egyetlen... akinek ezt az oldalát is láttatni engedte. Csak rohadtul nem tudta, hogy miért.. és pláne miért ilyen gyorsan. Az új szavakra, elhúzta a száját nem tetszően, és fel is kelt az ágyról, elindulva az íróasztala felé, amin még mindig ott ácsorgott magányosan az a rajz..
- Ha még nem vetted volna észre, függő vagyok - nézett egy pillanatra Mr. Télapó felé, meg is vonta a vállát nem törődöm stílusban. - Ha ezt megtudná, biztos vagyok abban, hogy megnyúzna.. Még ha ő az alkohol rabja is, de a drogot a sátán eszközének tartja - sóhajtott fel, és anélkül, hogy a rajzot érintette volna, inkább egy negyed fordulattal a szekrénye ajtaját húzta el, benne a tíz éve már nem hordott ruhákkal.
- Nem volt soha vallásos.. de Isten és a Sátán nevét mintha valami szaros eufória övezné a gondolkodásában. Vagy valami ilyesmi, sosem érdekeltek ezek a dolgok - először a ruhákhoz beszélt, Danny-nek címezve a szavait, és ahogy becsukta a szekrény ajtaját, megfordulva az ex felé fejezte be a mondandóját.
- Jobb lesz, ha megyünk - közölt csak ennyit, de helyette a mennyezet felé nézett el. Vajon még mindig könnyen fel tud kapaszkodni a tetőre? Még mindig ott van a monogramja belevésve a cserépbe? Palába.. Fasz se tudja, izé... ami a tetőt borította. Ezek a szakzsargonok ki tudták kergetni őt a sodrából. Nő volt, tetovált. Elég volt, ha a festékek kódjait megjegyezte. Ha rajzolni és ábrázolni tudott. Ha inni és szívni tudott. Boldog élet titkai.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Aug. 15, 2017 3:30 am


"Bocs"

Csak egy szó, és jelenthet annyi mindent.
Én mégsem vagyok tisztában vele mit is akar mondani..
Visszafordulok hogy a szemeibe nézzek, de akkor ő már áll is fel, és megközelíti azt a másik helyet.
Így annyiban hagyom..

"Ha még nem vetted volna észre, függő vagyok. Ha ezt megtudná, biztos vagyok abban, hogy megnyúzna.. Még ha ő az alkohol rabja is, de a drogot a sátán eszközének tartja"

Csak őt nézem és ezernyi mindent mondanék. Annyi mindent... Aztán mégiscsak egy az ami kiválasztódik közülük.

- Nem biztos hogy pont ő az aki ítélkezhetne.. - a hangom halk.. óvatos. Mindvégig tisztában vagyok vele mit jelent... elveszíteni valakit. Valaki fontosat... Valaki olyat, aki... - de mielőtt továbbgondolhatnám a dolgot, inkább újra fordulok, szemeimmel tüzetesebben is letapogatva a szobát ahogy őt csak a hátam mögött hallom dolgozni.
Valamit csinál.
Aztán megint a szavai...

"Nem volt soha vallásos.. de Isten és a Sátán nevét mintha valami szaros eufória övezné a gondolkodásában. Vagy valami ilyesmi, sosem érdekeltek ezek a dolgok "

Ám ehhez már nem fűzök többet. Pláne mert ahogy csak őt nézem, hirtelen.. záródik az ajtó és vált egy hatalmasat.

"Jobb lesz, ha megyünk "

- O..oké. - most én vagyok zavarodott. Felé, irányba állok, ő viszont felfelé néz. Én is a plafonra nézek.

- Vagggy.. mégsem?? - csak véletlenszerűen kérdezem, nem is tudom miért, talán mennék már innen?? Talán zavar ez az egész.. Egy idegen... éppenhogymegismert lány keserűemlékekkel-teli háza. Valahogy kényelmetlenül érint..
Mégis még mindig ittvagyok!
(És támogatom.)


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Aug. 16, 2017 10:53 pm

Egy sóhaj, ennyi volt csak a válasz részéről. Ki.. a levegő lassan áramlott. Tudott volna rá mondani olyat, ami megint csak egy lenne a sok szar közül, ami az életében történt. Az apja.. Bármennyire is gyűlölte már és megvetette, mégis csak az apja volt, akit valamikor, kurva régen iszonyúan szeretett. Még az alkohol előtt a mindent jelentette számára az, ha séta közben az idősebb Portland kezét foghatta, vagy ha nagy ritkán felvette őt nyakiba.. Mindig az apja fején/haján kezdett el dobolni picur tenyereivel, vagy épp kezdte volna befonni azt a kicsit hosszabb barna hajat. Keserű szájízzel húzta el a száját erre a gondolatmenetre. Nem akarta sajnálni Danielle azt a.. szörnyet, akivé vált.
De az emlékekkel az ember semmit sem ér, ha a jelenben él. A múlt ezernyi apró szilánkja már rég egybeforrt, és a most töredezett darabkáit kell és muszáj eggyé kovácsolni. Nem volt a kis vörös egy túl érzékeny fajta, vagyis.. Trevornak és a bandának... - a BANDA - köszönhető, hogy az lett, aki most volt.
Hazugság lett volna azt állítania, hogy menekülni akart, és csak egyetlen bólintással válaszolt a Törpapa okéjára. Az sem volt túl határozott.
A mennyezetről aztán egy fals mosollyal nézett vissza Szakállkára, mert a kérdés.. evidens volt. Mi a lószart nézegetett a plafonon? Sosem ázott be a szobája, akik építették a házat, remek melót végeztek.
- De.. menjünk - most elmaradt a bólintás, ahogy a mosoly is már csak egy emlék volt a képén. - Csak elgondolkodtam, hogy milyen lehet odafent.. nem a mennyben.. - tette hozzá gyorsan, mielőtt még elkalandoztak volna a vallási mizériában. Nem volt kedve ilyenekhez. - Régen.. ha apámnál voltak a ribancai, a tetőn töltöttem az éjszakáim nagy részét. A csillagok érdekes mintákat rajzoltak az égre. Mindig összekötöttem gondolatban azokat.. mint az a pöttyös-számolós játék, amikor a ceruzával egy alakzat jön ki.. emlékszel még rá? - ahogy magyarázott, csak egy egészen kicsit, de közelebb lépett az ex zsernyákhoz. Nem tudatosan tette mindezt, ahogy azt sem, hogy már tényleg mosolygott. Egészen.. tőle szokatlan kedvességgel az arcán. - Vagy.. inkább a barlangrajzok a te.. emlékeid? - pimasszá vált, ahogy.. Danny éveinek számát fontolgatta magában. Bár tény.. nem tűnt egy homo erectusnak, hogy olyan vén legyen. Lényegében csak egy pár évet saccolt be pluszban az ex zsernyák javára, mert egészen ember formája volt.. karbantartott testtel. Menni akart. Mégsem sietett ki ebből a mételyből.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Aug. 29, 2017 2:10 am


És a válasz.
Azután meg ami követi...

"Csak elgondolkodtam, hogy milyen lehet odafent.. nem a mennyben.. Régen.. ha apámnál voltak a ribancai, a tetőn töltöttem az éjszakáim nagy részét. A csillagok érdekes mintákat rajzoltak az égre. Mindig összekötöttem gondolatban azokat.. mint az a pöttyös-számolós játék, amikor a ceruzával egy alakzat jön ki.. emlékszel még rá?"

és aztán közeledik..

"Vagy.. inkább a barlangrajzok a te.. emlékeid?"

És a szemeimben állapodik meg. Én meg nem tehetek mást.. elmosolyodom. Nem önkényesen, és nem akarattal. Nem is mert a helyzet megkívánja, vagy akár mert ilyen.. egy effélére adott válaszreakció, egyszerűen csak...
.. jön magától.

És ha nem szólalt meg, talán még hosszú másodpercekig is sakkban tartottam a szemeit.
Csak azután szólalok meg.

- Nem... Tudom mi az amiről beszélsz.. - és tovább mosolygom. De aztán más!

- Akarod hogy felmenjünk!?? - felfele mutatok, most én, óvatosan, egy percig sem foglalkozva a gondolattal hogy mi lesz akkor... ha a fickó épp hazakeveredik. Ha a kezébe akad az a mordály, és itt talál.. mint a házába törőket, talán nem ússzuk meg épp bőrrel, de akkoris...
Valami azt súgja előnye lenne.
Bármi..
Akármi.
Akárhogyis, egy hátsó sugallat, valami azt szajkózza nekem.
"Ne hagyd elmenni.."

Csakhogy fogalmam sincs róla miért...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Aug. 29, 2017 8:32 pm

Várt. A leginkább a válaszra, de ahelyett mosolygást kapott. Igen.. ritka dolog volt ez a másik fél részéről, ezért esze ágában sem volt leállítani. Hagyta ezt a kifejezést.. addig sem kellett feleslegesen járatnia a száját mindenféle baromságot összehordva. Talán valamikor az ő képén is ugyanez megjelent, bár előtte is már dobott egy kósza vigyort. Persze.. a környezet hatása lehetett, ahol az alkohol gőzében fürödtek mindketten. Lehetett egyáltalán érezni a piaszagot? Persze! Ha nem is volt egy alkoholistányi töménységű, azért mindent átjárt az az ocsmány illat, aminek régebben ő is ugyanúgy hódolt. Ma már kevésbé, mert a No. 1 függőség címét a fű vitte. Minden egyes különdíjával egyetemben, és soha, meg sem fordult a kis vörös fejében az, hogy erről a ténykedésről lejöjjön. Ameddig élt, ameddig lélegzett, és volt döntése a tettei felett, nem érezte negatív hatásúnak a jointot. Soha!
- Aha - húzta össze a szemöldökeit, mintha a világ legnagyobb összeesküvése lenne. Most akkor nem tudta, hogy mik azok a barlangrajzok? Vagy azt nem vágta Szakállka, hogy milyen az az összekötős játék? Már éppen belement volna ennek fejtegetésébe, amikor érkezett is a következő kérdés. Azzal.. a kicseszett mutogatással.
Felsóhajtott, és lassan el is tűnt a képéről a mosoly.
Itt akart volna maradni, ameddig az apja szét nem lövi őket?
Nem!
Itt akart volna maradni, odafent.. emlékezve azokra a rohadt kéjes nyögésekre, amikbe az apja farka mártózott meg a kurvákban?
Nem!
Itt akart volna maradni?
Nem.. már nem ide tartozott. Már az anyja halála óta nem.
Fogalma sem volt arról, hogy.. mennyi ideig is maradt csendben, a fickót nézve, azokat a barna szemeket, de végül megtörte a csendet, és a pillantást is azzal, hogy elnézett az anyja képe felé.
- Nem akarok több időt pazarolni erre az életre - a tekintetét eltépte a korábban nézett, több, mint húsz éves képről, hogy az ex zsernyákra lessen.
- Menjünk - nyugodt volt, mégsem sietett. Egyszerűen csak megfordulva elindult az ajtó felé, hogy a folyosóra kilépve ugyanazon a kísértetfolyosón menjen végig, ahonnan jöttek.
Danny talán a gyerekei sírjánál órákig tudott volna ácsorogni? Nem hitte volna. Abban sem volt biztos, hogy a temetés óta járt-e már ott a csóka egyáltalán. Ahogy ő sem mert elmenni az anyja díszes kőtömbjéhez. És ez a ház? A családjuk kriptája volt.
Sosem szerette a temetőket.
És csak akkor lépdelt a nappali kuszasága felé, ha az ex zsernyák követte őt. Máskülönben egy lépést sem mozdult nélküle. Jobb volt, hogy ott volt mellette.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Szept. 05, 2017 6:27 pm


"Nem akarok több időt pazarolni erre az életre"

A szavai furán hangzanak. Furán, de határozottan. Mint aki nagyon is jól tudja.. mi az amit éppen akar.
Szöges ellentéte az előbbieknek.

"Menjünk"

Hangzik újra, én pedig nem állok ellen a meggyőzésnek, bólintok. Nem hozzá hasonlóan határozottan, sokkal inkább belegyezve a ténybe, a ténybe hogy akármi is lesz.. akárhogynan is lesz, vele tartok.
Nem hagyom hogy egyedül menjen/nem hagyom magára ilyen helyzetben.

Elindul, és én megyek utána. Csakis utána, és kizárólagosan, hagyom hogy maga cselekdjen, és ha végül megcélozzuk az ajtót és kitárul előttünk.. a hirtelen bezúduló fény jóleső levegővel tölti meg a tüdőmet.
Talán még soha életemben nem örültem ennyire napfénynek...

Illetve de.
Az első napok után...

Félretolva a tényt, vele a visszaköszönő élményt, még mindig a lányt követem, ha ő lépked előre, és a kocsit is.. csak az általa megközelített lépések után nyitom, és őt megelőzve vagy követően szállok be.
Jólesik a hirtelen, és mégis újszerűen megszokott.
Mintha tonnás kőtömbök hagyták volna el a tüdőmet.
És ha nem beszél.. ha akár csak bólint... a kulcs megfordul a helyén, a csendesen köhögő motor felhorkant, aztán második önindítózásra megadja magát, nekünk azt, amit akarunk.
Mielőbb eltűnni innen...

És ha nem ütközik újabb ellenvetés, csak tüzetesen körülnézve, lassan csorgok ki, vissza az útra.

A semmibe tartom az irányt.



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Szer. Szept. 06, 2017 12:29 am

Észre sem vette, hogy egy pillanatra sem állt meg hezitálva, ahogy kvázi kimenekült az épületből. Csak egy pillanattal hosszabb időre fogta meg a bejárati ajtó kilincsét, és már fordult is, hogy kiengedhesse az ex-zsernyákot. Aztán ha már a másik is kint volt, akkor maga húzta be az ajtót, fordította el a kulcsot a zárban és rakta vissza tökéletesen ugyanarra a helyre azt, ahol találta. Jobb volt a békesség. Még csak az kéne, hogy az apja megsejtse azt, hogy betörtek a lakásba..
A mai napig tudta, kik laknak a szomszédban. Ott szemben.. a szélkakassal a ház tetején.. Balra mellettük a Hamingway család borjai.. már középiskolás korúak lehettek.. Jobb oldalt pedig a Cecil család lakott. Egytől-egyig beburkolózva a saját kis makro világukba, mintha csak soha nem is léteztek volna ott köztük Portland-ék. Mintha nem törött volna ketté ennek a családnak az életfája.
Danielle tisztában volt azzal, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül majd az apja számára, hogy itthon járt a tékozló lány. Az már nem érdekelte, hogy melyik áruló/tégla fog köpni. Úgysem találja meg Vegas villódzó tengerében az apja. Azt sem tudja, hogy a lánya merre járhatott. És ez megnyugtatta. Nagyon is, a kis vöröset.
Az ujjai az autó ajtajára csúsztak, átellenben Danny-vel, és hagyta, hogy a maga ritmusában nyissa ki az ajtót.. Üljön be az anyósülésre és szinte vesszen el abban a poshadt, hatvanéves tragacsban, amiben mindent, de tényleg mindent ki kellett volna cserélni. Vagy inkább újat venni. Az sem zavarta, hogy második nekifutásra indult be ténylegesen a motor, ahogy azzal sem volt tisztában, hogy az első mozdulataként a biztonsági övért nyúlt, miután az ajtót becsukta maga mellett.
Elindultak, ezt tisztán érzékelte, és mialatt még mindig szótlanul Ghost-ot játszott Demi Moore asszisztálásával az ő Patrick Swayze-je mellett.. az utca látképe egyszeriben sűrűsödött össze egy pontban... egyetlen egy.. embernyi pontban. Az apja.. volt, bármennyire is rég látta azt a figurát, bármikor felismerte volna. Igaz, megkopott kissé a "fénye". Már nem volt olyan magas.. A homlokát is ezer ránc árkolta, a szakálla az áll vonalán mély barnából ezüstbe fordulva kusza bokorként meredt előre, ahogy a mélyen ülő mélybarna szemekben mintha megkopott volna a fény.
A legszembetűnőbb viszont az öltözéke volt: fekete, katonai bakancs, kopott, több helyen szakadt farmer és egy, a már alig izmos testen szakadozó ing takarta el itt-ott a férfi testét a trikó felett. Danielle akaratán kívül is megmerevedett egy pillanatra, szemeivel követve azt, ahogy mozgott az apja, de aztán egy - még a Föld másik felén is hallható - nyeléssel engedte mélyre a tudatában ezt a látványt. Inkább maga elé meredve próbálta szuggerálni a műszerfalat. Talán az beválik.
- Hova.. megyünk? - tette fel csak egészen halkan a kérdést, mialatt valamit biztosan elfelejtett. Már több, mint fél órája nem volt bagó a szájában.

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Vas. Szept. 10, 2017 3:01 am


Nem figyelem... Először. Azt ahogy reagál, talán elvesztem a saját fejem keltette tengerben, talán azon morfondírozom, hogy én is járhattam volna... Így. Sőt, talán jártam is...
Újabb torokköszörülés, ahogy beveszem azt az előttünk álló balos kanyart. Csak akkor tűnik fel a hirtelen-feszültbe vált, természete.
Odakapom a fejemet.

- Nemtudom... Előre. - adom meg az egyszerű választ, de valami ott kapar még benn.

- Jólvagy!?? - a szemöldököm a homlokomra szökik, talán kérdezek, de talán csak biztosítékot kérek, hogy csak én látom rosszul. Talán csak a saját fejem játszik velem, talán mostis... Talán az éég világon semmi baj, csak én képzelek bele ilyet.

Ha nem beszél, megállok. Lassan csurgok ki az út szélére, csak miután rendre megnéztem, hogy megtehetem a mögöttünk jövőtől, és még mindig járva a motor, felé fordulok. Az arcát figyelem.
De ha nem hallgat...


_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 218

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Kedd Szept. 12, 2017 10:34 pm

Elég volt neki ennyi. Előre.. a hátrafelétől régebben mindig hányingere volt. Ezért sem ült soha buszon háttal, vonaton meg alig. A gördeszka szerencsére mindig ugyanabba az irányba fordult, vagy ment, amerre a feje volt. A felhangzó kérdésre egyetlen meggondolatlan másodperccel később válaszolt, ahogy az jobbról Ficánka-Szakállka szájából elhangzott.
- Persze. Príma minden - tőle szokatlan szavak voltak ezek, de most rohadtul nem tudott ezzel foglalkozni. Helyette amennyire a biztonsági öv na meg a saját segge engedte, megemelkedett, hogy a cigis dobozt kikaparja a zsebéből. Feltehetően nem most készültek a csúcsszuper XXI. századi lapos bagók, mert akkor ölni tudott volna.
Ha a kezével kellett az ablakon átjárást biztosítania, akkor letekerte azt a szart, de ha valahol a kormány és a kesztyűtartó közt volt, akkor csak a bagóval a kezében nézett el az ex zsernyák felé, hogy valamit tegyen.
Ha a levegő beáramlott, már gyújtotta is meg azt a kis fehér cuccot, ami idő közben kilógott a szájából, mélyen leengedve a tüdejébe pedig hagyta, hogy a szemei is kövessék a cselekvést.. hosszú időre lehunyva tartotta a szemhéjait, és csak akkor nézett ki a fejéből megint, amikor a füstöt is Süsüként eregette bele, a nagyvilágba.
- Az apám az előbb hazafelé tartott. Úgy nézett ki, mint egy hajléktalan, alkoholista veterán. Félig az is. Vagy fasz se tudja - rántotta meg a vállait, és nem nézett hátra. Valahol már úgyis fordultak, meg már rég elhagyták, és jobb is volt így. De a cigire szüksége volt.
Különben is túl régen gyújtott rá.
Megnyalta a száját. A sajátját. Fogalma sem volt, hogy ránézett-e Danny-re közben, és ha igen, akkor meddig. Számára most ebben a nyomorult pillanatban csakis a cigi számított.
- Ha Vegas-ig mennél, csak dobj ki egy benzinkúton, vagy valahol. Meg kell látogatnom valakit a külvárosban majd - igen, ennyi, részéről. Az apja-féle téma lezárva, nem akart lelkizni már ezen többet. Trevor pedig.. Felsóhajtott. Szüksége volt Trev cicáira, ott, abban a kietlen, koszos-penészes sikátorban. Mindig egy hadseregnyi szőrgombóc várta az ingyenes kajaosztást. Bones mindig megőrült, ha egy kis pelyhedző nyávogóbomba szagát fogta rajta..

_________________

Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 157

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   Csüt. Okt. 05, 2017 8:45 pm


"Persze. Príma minden "

Nemgyőzött meg. Mégis.. valahogy nem érzem szükségét felforgatni a tényeket, ha akar.. majd beszél helyettem, így bár fél szemmel azért minden mozdulatát követem, - már csak az kéne hogy gondol egyet aztán kiveti magát az útra, tőle kitelik - a másikkal sorra az utat figyelem. Még mindig nem kéne egy szükségtelene jardba futni.

A bejövő kis közjáték.. a cigaretta, meg a letekert ablak, alig egy másodpercig ránt magával, azután inkább a szavak. És megnyílik... Mondhatni. Bár nemigazán lehetek segítségére, egy (el)zavart torokköszörülés, és a szélvédő bámulása a végére, valahogy magával hozza a közénk telepedet csendet.
Én pedig nem zavarom...

Mikor újra megszólal, szinte már megszoktam hogy megint egyedül vagyok. Nem fordítom felé a fejem, vagy csak a következőre, de akkoris csak egy rövid, szinte észre se vehető időre, mielőtt vissza az utat bámulom.

- Akkor Vegas.. - hangzik el az én számból is egy sóhaj kíséretében, és ahogy az épp elénk futó tábla rákanyarít a 15-ösre, egy még épp, nem veszettbe hajló balossal beveszem.
Hosszú útnak nézünk elébe...

PISZOK HOSSZÚNAK!



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Danny & Danielle - LA útjain   

Vissza az elejére Go down
 

Danny & Danielle - LA útjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Alternatív valóságok :: Múlt - jelen - jövő-