HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Diliház a köbön - Avagy ami egyszer bemegy, annak ki is kell jönnie! ;)
by Josephine W. McAllister Today at 7:44 am

» Lélekjáték
by Nick Lane Today at 3:00 am

» Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...
by Nick Lane Today at 2:55 am

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danny Doyle Haynes Today at 2:41 am

» Danny Doyle & Alex Montgomery
by Danny Doyle Haynes Today at 2:15 am

» Miss Boldrewood és Haynes - Az első lélegzetek...
by Danny Doyle Haynes Today at 1:37 am

» The homecoming
by Raina Maddox Yesterday at 9:08 pm

» Ráncfelvarrás művész módra. Melissa & Caelum
by Melissa Hobbs Yesterday at 10:16 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Vincent Morris Belvedere
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Alice Riggs

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Alice Riggs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : nyomozó (LVPD)
Location : L.V.
Posts : 2

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Alice Riggs   Vas. Jan. 29, 2017 12:51 pm

Alice Carolyn Riggs
El Paso, Texas
1982.10.24.
35
nyomozó
cops
Zoe Saldana

Amit jó ha tudunk...

...az vagyok, aki...

Ki is lennék én? Alice vagyok, de nem Csodaországból. Egy texas-i város, El Paso szülötte vagyok, amerikai édesapa és dominikai származású édesanya egyetlen lánygyermekeként láttam meg a napvilágot. Édesanyámtól örököltem a külsőmet, - a sötét haj és szemek -, a bőrszínt és az arcvonásom mind-mind olyan, mint az övé volt. Magas vagyok, akárcsak édesapám volt. Különlegesnek éreztem magam, hiszen egy olyan szülők gyermeke lehettem, akiktől sok mindent tanulhattam, ugyan édesanyám tizenhárom éves koromban egy betegségben meghalt, és akkoriban egymást támogattuk, átvészeltük azt a nehéz és fájdalmas időszakot. Apa rendőrnyomozó volt, nem ő volt az első és egyetlen, aki ezt választotta. A felmenői közül nagyon sokan dolgoztak ilyen hivatásban... Én pedig határozottan kijelentettem, hogy én is jelvényt és fegyvert szeretnék viselni, az igazságért harcolni, védelmezni az ártatlanokat. Mindenki jól ismert, hogy nem lehet erről lebeszélni, tudták mindannyian, a modellkedés és a színészet sosem érdekelt engem, pedig megvolt mindkettőhöz az adottságom. Erős jellem voltam akkor is, kitartásomat pedig az is bemutatta, hogy a nagyon kőkemény kiképzéseket megelőzően mennyit edzettem magam azért, hogy a fizikai alkalmassági sikerüljön. Mindig elsőként jelentkeztem, nem azért, mert ennyire nagy volt az önbizalmam, hanem tudtam, ha nem próbálok meg valamit, nem lesz belőle soha semmi... Kemény, magabiztos jellemzőim mögött meglapul egy érzelmesebb lélek. Jóindulatú, empatikus nő vagyok. Annak ellenére, hogy túl vagyok egy házasságon, ami sokáig szép és jó volt, mégsem tett tönkre engem lelkileg. Fejlődtem ezáltal, nem estem gödörbe a volt férjem miatt. A világomat nem törte össze, sokkal inkább újra belelendültem, ám az ezt követő esemény jobban megviselt. Az egyik nyomozás balul sült el, a szemem láttára lőtték le a nőt, akit elrabolt egy férfi, és fogva tartott pár napig. Nem tudtam a szülővárosomban maradni azután az eset után. El kellett jönnöm onnan. Kellett a változás, hogy önmagam maradjak.

"Az életünk olyan, mint (...) a kártyavárak (...). Néha van oka, hogy összeomlanak, néha viszont egyáltalán nincs." (Stephen King)

...egy pici plusz...

¤ Becézni nagyon kevesen szoktak, általában kimerülünk az Ali és a Allie neveknél, ezeket még talán elviselem.
¤ Amióta nyomozó vagyok, eltűnt személyekkel és emberrablásokkal foglalkoztam. Persze, olykor megesett, hogy más, kapcsolódó bűnesetekkel is foglalkoztam vagy besegítettem. Szerettem mindig is a hivatásomat, összerakni a bűncselekmény kockáit, kirakni és megfejteni őket.
¤ A szociális életből általában kimaradok, persze ez nem mindig igaz. Van, mikor elengedem magam, útjára engedem a laza és vidám Alice-t, aki ekkor teljesen más, mint egy rendőr.
¤ Volt egy kutyusom, Lola, aki egy szeleburdi, de tanítható bernáthegyi volt... már idős volt, gyermekkori jó haverom volt az a szép szőrmók.  
¤ Szeretem a kutyákat, mogyoróscsokit, a sajtot, a virágokat, a bort, de még a sört is imádom nő létemre, de nem utolsósorban imádom a harcművészeteket, nemcsak nézni, elsajátítani is.
¤ Utálom a gyömbért, a gombát, a tömeget, a firkászokat különösen, az ex-férjemet sem kedvelem.  
¤ Gyűlölöm a halált, de sok esetben elhoz valami újat az életbe vagy épp az tisztáz mindent. Tulajdonképpen érdekes dolog.
¤ Las Vegas... miért pont ez a város? Vonzott mindig, és voltam már itt. Még huszonévesként apát kísértem el ide, itt voltunk két hétig. Más egyéb nem kötött ide, most már igen. A hivatásom!

Ha van még mit mondanod...

"Nem lehet csak úgy megváltozni. (...) Apró lépésekkel kell haladni az élet ösvényén."


Álmodni lehet és szabad is. Olyankor korlátlanok vagyunk, mindent úgy látunk, ahogyan sosem fogjuk átélni. Hinni, reménykedni bennük... Minden apróság hatalmasat jelenthet. Én is azt hittem, hogy minden csodálatos és tökéletes lesz az életemben. Nem így lett, de mégsem érzem teljesen elcseszettnek. Az elmúlt kettő év kicsit romba döntött mindent. Rendőrként folyton döntéseket kell hoznom, tudnom kell, mi a jó vagy a rossz. Nem mindig egyszerű a választás a magánéletben sem. Négy év házasság után a válókeresetes papírt én írtam alá először. Azt hiszem, annyi huzavona után akkor éreztem úgy, hogy a változás elkezdődött az életembe, ami ugyan nem volt nagymértékű, hiszen annyi változott, hogy újra felvettem leánykori vezetéknevemet, a Riggs-t, amit mindig is viseltem büszkén. Az élet tartogat számunkra mindenből egy keveset vagy épp nagy adagot. Nekem igazán akkor dobta oda a labdát, amikor a 911-es segélyhívóra beérkezett egy telefon, mely szerint egy huszonéves nőt elraboltak, amikor dolgozni indult az El Paso-i kórházba.
A hívó ismeretlen férfi volt, aki idegesen motyogott, miután szemtanúja volt ennek a szituációnak. Állítása szerint egy sötétszürke, rendszámtábla nélküli furgonba tuszkolták a fiatal rezidenst, aki az autóját készült elhagyni. Még otthon voltam, amikor felhívott a főnök, hogy az ügy az enyém... Nem eltűnt emberről van szó, hanem elrabolt személyről. A kockázat mindig hatalmas. Nagyon komoly volt az ügy, hiszen hasonló eset történt már errefelé évekkel ezelőtt, akkoriban azonban egy gazdagabb család sarját rabolták el pénzért. A lány háttere, pénzügyi adatai alapján nem tartozott ebbe a közegbe. Huszonöt éves, elsőéves rezidens. A váltságdíjat, ha kérnek, a szülei sem tudnák kifizetni. Két órával később szembetaláltam magamat a kétségbeesett, síró szülőkkel, akik tehetetlenek voltak. Pánik és rettegés uralkodott abban a szobában. "Ő a mi egyetlen gyermekünk!" A mai napig a fülemben cseng ez a mondata az édesapának... Átéreztem, én is egyedüli gyermek voltam, ám már senkim nincs. Nekik pedig a gyermekük maradt már csak. Az ügyben két nappal később értünk el fontosabb nyomot, amely elvezetett minket a furgonhoz, ami a külváros elhagyatott raktárépületeinél állt. A taktikai egységgel kivonultunk, én reménykedtem abban, hogy ott lesz a lány, és épségben hazavihetem őt ahhoz a két kedves, imádnivaló emberhez, akiket megismerhettem. Nem akartam túl közeli kapcsolatot teremteni velük, viszont nagyon személyes érzelmi viszonyt alakítottam ki velük, amit nem lett volna szabad tulajdonképpen. A raktárak átfésülése nem ment jól, elég sok zárat kellett feltörni ahhoz, hogy bejuthassunk egy-egy helyre. Én szorosan követtem a taktikai egységet, a környéket figyeltem közben, amikor feltűnt egy alak, ahogyan valakit erőszakkal visz magával. Felszólítottam őt, addigra viszont felismertem a férfit. Ő egy körözött bűnöző, aki eddig bankrablásoknál szokott jelen lenni, talán átpártolt időközben az emberek felé, úgy hitte biztosan, jobban jár velük, nagyobbat kaszálhat. "Engedje el a lányt!" A hangom erőteljes volt, azonban a férfi egy pillanatra sem vette le a szemét a fiatal lányról, és egyre szorosabban fogta őt. A fegyveremmel célba vettem a férfit, de láthatóan ideges volt, mintha valami elmezavara lenne. Remegett a keze, de ekkor elsütötte a pisztolyát... A lány hátába fúródott a golyó. Összeesett a szemem láttára, én pedig a férfi szívére céloztam, de azután a férfit lelőtte az egyik lövész a tetőről. Én a lány felé rohantam fejvesztve, kiabáltam orvosért. Odaértem, néhány értelmetlen szó hallatszott, én újraélesztést elkezdtem, de rá kellett eszmélnem, meghalt.

"A pillanat, amit átélsz, örökre benned marad."


Magam mögött hagytam Texast, az otthonomat, ahol születtem. Imádtam ott lenni, de... nem tudtam volna ott lenni tovább. Sok gyilkosság áldozatát láttam már, de ez túl személyes volt. Valahogy késztetett arra, hogy továbblépjek tényleg. Nem tudtam először hova-merre megyek, aztán a választásom Las Vegas városára esett. Jártam már itt, ismerek itt valakit apám révén, de igazából nem ez volt a fő szempontom. Alig egy hónap telt el azóta a tragédia óta, én mégsem akartam sokáig tétlen lenni. Pihentem három teljes hetet, a költözéssel járó dolgokat elintéztem, de már dolgozni kezdtem.
- Este eljössz sörözgetni velünk? - az egyik kolléga az iroda másik feléből kiáltotta felém ezt.
- Ha vezethetem a kocsit... Lehet róla szó - huncut vigyorral fejeztem be a mondatomat a fickó felé, akivel hamar szóba elegyedtünk, mikor ideérkeztem.
Megismertem az előző hetekben pár kollégát, járőrt... Nehezen vagyok kapható a barátságokra, de azért szeretek kialakítani különféle kapcsolatokat, bizalmast találni. Most azonban már hivatalosan is a Vegas-i rendőrség tagja vagyok, így tehát nekem kell beilleszkednem. Sean Walker Holmes, főfelügyelő és nyomozó. Őt még nem ismerhettem ki, de remélem hamarosan megtörténik ez. Vele sokat fogok találkozni, ezért jó, ha felkészülök a közös munkánkra. Talán érdekli majd az is, hogy mi történt ott akkor, végül is a rendőrség pszichológusa engedélyezte, hogy dolgozhatom, de ugyebár nem kerülhetem el a terepmunkát, azt mennyire bírom, és ha esetlegesen elveszítem a kontrollt magam felett, tudnia kell... Vagy látnia, hogy jól vagyok.

Vissza az elejére Go down
 

Alice Riggs

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Karakteralkotás :: Előtörténet-műhely-