HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Jazz meg az
by Gloria "Sapphire" Salinas Today at 8:32 am

» LONDON LIFE
by Ville Deadman Wallow Yesterday at 3:25 pm

» Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant
by Crisiant Boldrewood Vas. Okt. 15, 2017 8:09 am

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Szomb. Okt. 14, 2017 7:36 am

» Filmtéma
by Danielle C. Portland Pént. Okt. 13, 2017 9:25 pm

» Az előző részek tartalmából...
by Gloria "Sapphire" Salinas Pént. Okt. 13, 2017 4:56 pm

» Zenedoboz...
by Ville Deadman Wallow Pént. Okt. 13, 2017 12:41 am

» Micromed-torony
by Grace Reed Csüt. Okt. 12, 2017 11:15 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Vincent Morris Belvedere
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Fjodor Petrovic Criscenko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Fjodor Petr. Criscenko

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 10

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Fjodor Petrovic Criscenko   Vas. Jan. 29, 2017 7:27 pm

Fjodor Petrovic Criscenko
Донецьк (a mai Doneck)
1959.03.28.
57
ukrán maffia egyik vezetője
VIP
Viggo Mortensen
 

Amit jó ha tudunk...


Criscenko száznyolcvanhat centiméter magasságával az átlagból alapesetben nem tűnik ki. Sűrű haja őszbe vegyülő, sötétbarna, amit minden egyes nap precíz pontossággal állít be hajkefével, fésűvel, hajhabbal és némi zselével nagyjából tíz perc munkával. Tökéletesen kell passzolnia ahhoz az imidzshez, amit felépített.
A legtöbb esetben kifogástalan ruházattal jelenik meg mindenhol. Akár otthonában, akár az üzleti életben, keményre vasalt ingének hajtókája alatt nyakkendője feszül rá a mellkasára, amit az inggel harmonizálva passzoló öltönyzakója fed el, kihagyva csak azt a lágy „v” vonalat a mellkasán. 
Fémszíjas és bőrpántos karórái az egyetlenek, amiket önmagán hord a ruhái által elfedett tetoválásai mellett, amik a hitét, meggyőződését, családjának hagyatékát jelzik. Ha nem is hirdeti önnön múltját, de büszke arra, amivel rendelkezett, mert abból nőtte ki magát, abból vált olyanná, aki a mai világban is.
Élére vasalt nadrágjai épp, hogy csak elérik bőrcipőjének peremét. Általában a fekete, szürke és a mélybarna híve, elhintve némi kék árnyalatot is az öltözködésében egy csepp vörössel megkoronázva. Sosem érdekelték a giccsek, a különcség pedig nem tartozott sosem erényei közé. Sem a külsőségekben, sem pedig jellemvonását tekintve.
Szemei jegesen kékek, és ha azt is mondják, hogy a szem a lélek tükre, nála ezt nem lehet kijelenteni. Tekintetében a megalkuvásnak jele sincsen, csakis a szigor, a benne meglapuló erő és a vasakarat szilárdsága jelenik meg. Arcának vonásait nem torzítják a mosoly jelei, a jókedvűség határain belül is az egykedvűség mutatkozik meg rajta.
A legszembetűnőbb jelenség rajta talán az arcán végigfutó torz sebhely, amelyet még gyerekkorában egy bomba robbanásának repeszei szaggattak bőrébe, amit esze ágában sincs eltüntetni onnan. 
Szikár, korát meghazudtoló karbantartott testtel rendelkezik, fáradhatatlan kitartással végzi a munkáját, napi rutinjába pedig nem fér bele az, hogy bárki is megvárassa, vagy éppen ő késsen el.
Pontban reggel ötkor kel, hogy a kutyáit megetesse. Negyed órával később a szobalánya a kávét rakja elé az asztalra, cukormentesen, tej és pótlék hiányában. Feketén, szurok-keserűen szereti. Kilenc órakor kezdi meg a tényleges munkáját, ami egészen egy óráig tart, amit egy nyugodt, steak-kel teli ebéd követ. Borsóval, brokkolival mellette. Az öblös pohárban neki felkínált borból pedig sosem elég.
Az ebédjét követően a munka folyamata sem lankad, s egészen éjjel tizenegyig végzi azokat a teendőket, amik a pozíciójában megkövetelhetőek. Éjfélkor tér ágyba.
Így megy ez nála minden egyes nap. Legyen karácsony, szilveszter, vagy éppen az izraeliek sabbath-ja. Neki minden nap ugyanolyan, se több, se kevesebb.


S mindebből következik jellemének alapköve is. Pontosság, a tisztelet minden esetben – leginkább felé irányulóan.
Fjodor nem várja el a viccet, a nevetést, a közhelyességet. Szavai mindvégig csak az igazságot tükrözik. Nem ferdíti el a valóságot, nem kertel, de masszívan befolyásol bárkit, akitől csak akar valamit. Sosem adja fel azokat a célkitűzéseket, amiket maga elé állított akár jelen pillanatban, akár évekkel, évtizedekkel ezelőtt.
Kemény munkával küzdötte fel magát ebbe a pozícióba, és másoktól is elvárja ugyanezt a küzdést. Apai hagyatéka ez neki, s ezzel adózik az idősebb Petrovic felé, aki az otthonának enyészetévé vált. Ukrajna! Mindig is keserédes emlékek fogják fűzni a kelet-európai országhoz, a maga balsorsú történelmével karöltve. Lánya az egyetlen, akinek mesél a honi belviszályról, annak leggyötrelmesebb éveiről és arról, hogy hogyan élte meg azt a kort, melynek szülötte.
Hangja általában nyugodt, érzelemmentes. Világlátása objektív, a fejlődést nem veti el, de tiszteletben tartja a régmúlt hagyományait is. 
A meggyőzést választotta, mint legelső eszköz, szóljon az ékes szavakkal, zsarolással, fenyegetéssel, vagy épp csonkolással. Nem riad vissza használni testi erejét, és a megfélemlítés eszközeit. Amennyiben a szép szó nem használ, úgy a zakóját levéve egyetlen műanyag kötényt vesz fel, amin a burgundi, vörösen izzó vér folyik le nyomot sem hagyva a ruházatán. A műtőskesztyű is a kezére kerül olyankor. Azzal tökéletes a fogása, és nem csúszik eszköz a kezében. Satuk, fogók, kalapácsok, ollók és szikék tartoznak munkaeszközei körébe. Puskaporral sosem szennyezi be a kezét, azt alávaló megoldásnak gondolja, amiket csak az akaratgyenge emberek használnak. Ők azok, akik Petrovic szerint kevesek ahhoz, hogy az igazi művészetet gyakorolják. Ám ezek ellenére sem izgatja a vér látványa, nem tartja azt fétisének, mert mindez csak beteg elmék szüleménye a látásmódja szerint.
Voltak természetesen olyan időszakok is, amikor a saját öklét szennyezte be vérrel, és végső soron még mindig megteszi. Az orr tökéletes roppanással törik, az áll, a fogak pedig előbb vagy utóbb megadják annak a lendületnek, amitől széthasadhatnak. S bár ha fel is gyógyulnak ezekből a sérülésekből, senki sem megtörhetetlen. Senki sem bírja a végsőkig.
Nem elégtétel az Fjodornak, ha az „áldozatai” megtörnek és taknyuk-nyáluk egybefolyik. Ha elbőgik magukat, vagy ha összeszarják a saját ruháikat. A hugyozásról már nem is beszélve! Mindez azt jelenti, hogy ezek az emberek gyengék, hogy feladják és képtelenek a küzdésre. 
Akik nem érnek annyit, hogy aztán sokáig foglalkozzon velük a jövőben.
Akikben nem lát potenciált, azt félresöpri az útból. Akik nem engedelmeskednek a felsőbb utasításnak, azok egy idő múlva úgyis beadják a derekukat. Mindenkit meg lehet győzni. Ígéretekkel, pénzzel, hatalommal, kegyes juttatásokkal és kegyetlen megtorlásokkal vagy éppen a reménnyel. Mind közül ez a legutóbbi a legkegyetlenebb. Mert nincs is annál rosszabb, mint amikor remélsz valamit tudva, hogy sosem lesz a tied. 

Habár a szovjet népet megveti, szenvedélyesen gyűjti a XIX. századi és századfordulós orosz irodalmat, azok közül is az első kiadásúak fémjelzik dolgozószobájának büszkeségeit. Ezen felül állandóan magánál tart egy pakli francia kártyát.
Otthonának fényét pedig kiemeli Ilya Repin Парижское кафе című műve. A 120,6*191,8 centiméteres festmény nappalijának éke. Korábban svéd magántulajdonban állt, aki röntgen-sugarakkal nézette át a festményt. Sikerült tőle megszereznie Fjodornak, aki magángépet bérelve hozatta Las Vegas-i otthonába. Az 1875-ös festményt a svéd 4,52 millió angol fontért vásárolta. Hogy Criscenko mennyit áldozott eme remekműért, az maradjon privát adat.


Akikről jó, ha tudunk...


Svetlana Criscenko
A nő harminc éves, meglehetősen karakán és erős személyiség, amilyennek az apja mellett kellett, hogy felnőjön. Fjodor elvárásainak megfelelően okos, az üzleti életben is jártas nővé cseperedett a lánya, aki kíméletlen újságíróvá vált tanulmányai során. Olyan helyekre is bejut, ahová az apja csak nehezen, és a megszerzett információkat az idősebb Criscenko-nak szolgáltatja ki. A média világában Lana Murray néven működik, tökéletes amerikai angol kiejtéssel, amit az apja szorgalmazott nála. Hiteles hátteret dolgoztak ki, és sosem mutatkoznak együtt szinte. A lány heti két alkalommal találkozik az apjával a megbeszélt helyen és időben. Sosem hívják egymást, az üzeneteik titkosak, így a lebukás veszélye sem fenyegetheti őket.
Velejéig hűséges a családjához, az apjáért a tűzbe is menne és szilárdan hisz abban, amit Fjodor tanított neki. Svetlana nem tudja, hogy az apja minden lépését követi. Nem azért, mert nem bízik benne, de az egyetlen örököse, akit minden áron életben fog és akar is tartani. Yosip árnyékként követi a nőt és mindenről beszámol Svetlana apjának. A ötvenes testőr pszichopata és egyben szociopata is, de Fjodorhoz hű, viszont ez már egészen más történet.

Nikolai Vasilchuk
Criscenko jobbkeze. Már a szeme sem áll jól. Még a nyolcvanas évek elején-közepén profi bokszolónak indult az ukránoknál, aki aztán semmit sem ért ezzel a pályával. Nem orosznak született, ezért semmi keresnivalója nem volt az olimpiákon. Egyetlen címért sem indulhatott. Nikolai kíméletlen, és Fjodor szavait kételkedés nélkül teljesíti. Az üzleti életről mindent megbeszélnek, Vasilchuk csak akkor mondja el a véleményét, amikor az üzleti partnerek magára hagyják a főnökével. Baráti és bajtársi kapcsolat van közöttük. Ahogy Fjodoré is, úgy Nikolai keze is sok helyre elér. Ugyanolyan kegyetlen, a módszerei még kíméletlenebbek. Fjodorral ellentétben megveti a gringokat, beszédében erősen érezni lehet az ukrán anyanyelvet.

Boris és Nikita
A két hím argentin dog. Az Egyesült Királyságban betiltott kutyafajtából kettő is Fjodor tulajdonában nevelkedett. Annak ellenére, hogy az emberekre veszélytelenné tenyésztették ki, csakis Criscenko és Svetlana szavára hallgatnak. A pumákra és vaddisznókra veszélyes fajta, ha idegent látnak a birtokon, azonnal támadásba lendülnek, területféltők, jó házőrzők.
Sok esetben elkísérik Fjodort útjain ezek a hatalmas, negyvenöt kilónyi izmos, fehér állatok. Csupán a megfélemlítés miatt is. Azt senkinek sem kell tudnia, hogy Boris konkrétan Criscenko kezéből eszi ki a friss vadhúst heti egy alkalommal. Nikita pedig él-hal azért, ha Petrovic a hasát simogatja.

Olga
A már említett szobalány/házvezetőnő. Fjodor évtizedek óta a nőre bízza házának tisztaságát, aki egykor teljes mértékben tőle függött. Az elsők között volt, akiket Criscenko heroinra szoktatott rá, majd amikor rájött, hogy a negyvenes nő értékesebb az átlagos, hű ribancoknál, le is szoktatta a szerről. Olga karján a mai napig látszódnak függőségének nyomai, és nem csupán hűségből maradt Criscenko mellett. Tisztában van azzal, ha nem végzi a munkáját, akkor ő is a munkaadója áldozatává válik. Az egy szem lányát rég elvesztette, még Ukrajnában. Nincs senkije, csak és kizárólag Fjodor és a lánya, Svetlana.
Habár nem egy rétegből származnak - vagy mondjuk úgy, hogy nem ugyanahhoz a réteghez tartoznak - Petrovic ad annyi szabadságot a nőnek, hogy elmenjen olykor a hatalmas házukból, nem rabszolgaként tartja a nőt, de mindenkinek megvan a helye.

Ha van még mit mondanod...


"Az emberi természet egy nagy és sötét erdő..."

A töredezett ablakon jégnyelvvel kúszott be a helyiségbe a hűvös szél. A padló avítt, kopott felületén jeges víz csordogált be a szék lábaihoz, ami egy kicsit mindig ráfagyott az előző vizes térhódításra. A levegő még csak a kelet-európai zéró Celsius fokot sem érte el soha a téli időszakban, noha a déli, afrikai légáramlatok csalóka ígérettel törtek be a térségbe évtizedek óta. Globális felmelegedésről szóltak a hírek, az északi és déli sark olvadásáról és arról, hogy a bolygónk ózonrétege egyre vékonyodik. S ha a Nap mégiscsak megmutatta önmagát, a fény ereje semmire sem volt elég. A helyiség mennyezetéről szigetelés nélküli vezetékek lebbentek meg a szél hatására, mintha élettelen lelkek szállták volna meg azokat.  A nem messze égő tűz pernyéje fekete hókristályokként borította be a jégtáblákkal viaskodó víz zubogó felszínét. A láncok halk, csörrenő zaja dobszóként furakodott be a néma csendbe, amely a helyiségben jelen volt. Odakint a fák csupasz ágai roskadoztak a rajtuk megülő hó súlyától.
Az öreg fémdoboz pedig, amely jelenleg otthonául szolgált a két férfinek, rideg, barátságtalan sötétségbe burkolta őket. Úgy hírlik, hogy egy a hajózási vállalat korábbi vezetőjének ötlete alapján vízi villamost szeretett volna, s ennek bizonyítékául pedig a pontonhidakon álló kocsi elhagyatottan egyensúlyozott immár a Gyeszna vízén, ahol a két idősebb férfi ült egymással szemben...

- Az úr ezerkilencszázötvenkilencedik éve egészen mozgalmasra sikerült. Önnek valószínűleg az amerikai vonatkozás lesz majd kiemelt szerepű, mikor is Buddy Holly az utolsó számát adta ki. Huszonkilenc nappal később repülőszerencsétlenségben halt meg. Két legyet egy csapásra. De ne feledkezzünk meg Castro és Batista csatájáról sem, és előbbi miniszterelnökségéről, ami ebben az évben történt meg. Aztán még mi lehet oly szimpatikus információ, ami mellett nem mehetünk el? Talán kedveli a sportokat: Floyd Patterson nehézsúlyú ökölvívó a tizenegyedik menetben ütötte ki ellenfelét Brian London-t KO-val. És ha esetleg a zene lenne szíve választottja, Ella Fitzgerald nyerte meg az abban az évben útjára indított Grammy Awards-ot. Különös, nem igaz? Aligha mondanak ezek az információk önnek bármit is, Fletcher.
De ugye ezt nem tudja belátni, hiszen a szérum, amit beadtunk, bénító hatású. Érzi, hogy mint a kígyóméreg, úgy marja végig az ereit, centiméterről centiméterre az érhálózatot. Fájdalmas lehet, üvöltsön csak. Ukrajna ezen vidékén senki nem fogja meghallani.
Hol is tartottam? Tudja, egy olyan családba születtem első és utolsó gyermekként, ahol még a szüleim sem tudtak megengedni maguknak olyan luxust, hogy heti váltásban hordják a ruháikat. Apám másból sem élt, csak a napi robot volt a munkája. A gyárak akkoriban még kevésbé fejlett állapotúak voltak nyugathoz képest és ő csak azért nem tudott elhelyezkedni az ipar azon területein, mert semmiféle képesítése nem volt. A húszas-harmincas évek Ukrajnája olyannyira elmaradott oktatással rendelkezett, hogy örültek az akkor születettek ha egyáltalán eljutottak egy olyan régióban a mai szóval élve iskolába, hogy a négy osztályt kijárhassák. Parasztok voltak, így másodrangú embereknek számítottak, személyigazolványt még csak hírből sem ismerhették ezek miatt.
Pedig a környék, ahol születtem, bővelkedett természeti kincsekben. Tudta, hogy a szilárd kőburkolatot kilencvenkilenc százalékában csupán nyolc kémiai elem alkotja? Érdekes tény, hogy azokból az emberi testben is is megvan ezek közül három, az oxigén, a kalcium és a vas.
Szóval Donyeck-ben, vagy amikor megszülettem még Sztaline városaként volt ismert, többek között konyhasót, mészkövet, krétát, bauxitot, higanyt, kobaltot és platinát bányásztak. Eredetileg is bányászvárosként alapította a wales-i John Hughes még a XIX. század legvégén, s úgy gondolta hogy ezzel a pénzráfordítással ez a vidék majd fellendül mind iparilag, mind mezőgazdaságilag és állattenyésztésben is. Nem sokat tévedett. Idővel megjelent a vaskohászat, a nehézfémgyártás, gyapot-, és gyapjúipar, a húsipar is. Bár kiemelkedett a környékből, mint ahogy ma teszi például Chicago az öt tavak vidékén az Amerikai Egyesült Államokban, ugyanakkor mégsem jelentett mindenkinek megélhetést.
És természetesen ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez alig húsz évvel korábban háború sújtotta övezet volt, itt maradt fel nem robbant bombákkal, repeszekkel a földben. Kevésé volt gyilkos mint Szarajevó bombamezői, de épp elég volt csak egyetlen rosszul választott lépés és az akkori legjobb barátom, Kyrilo cafatjaira robbant szét. Máig érzem a számba fröccsent vérét, az agyvelőjét és a gerinccsigolyáinak szilánkos darabjait. A repeszek nyolc éves koromban szaggatták szét az arcomat, csontig hatoló sérülést okozva. Mai napig őrzöm annak a napnak az emlékét és nem is áll szándékomban eltüntetni. Lassan ötvennyolc éves leszek, sem fiatalabb, sem fessebb nem leszek már. Nem emlékeztem hogy utána mi történt, a sikoltozásra ébredtem csak fel és anyám elszörnyedő, hulla merevségű pillantására. Azt hitte, hogy meghaltam. A testembe beálló bénultságtól és az akkori sokktól egyáltalán nem éreztem fájdalmat, a kezem automatikusan nyúlt az arcomhoz, hogy lesöpörjem a vörösen izzó, véráztatta arcomról mindazt a trutymót, ami beterített. Nem láttam rendesen. Ahogy a sebhez értem földes-koszos kézzel, akkor kezdtem el oly módon üvölteni, hogy az még a bőgő anyámat is megbéklyózta.


A pillantása felperzselte a másik félelmét és a halál csorba keze Fletcherért nyúlt. Az idősebb férfi csak lassan kanyarította le fekete, tökéletes formákkal megáldott szövetkabátját testéről. A vér bíborként fogja körbeölelni a Khárónnak küldött testet, s ehhez nem kellett a világ összes tudása. S csak hogy mindenki tudatában legyen, a tudás hatalom volt. A pénz úgyszintén. Azok az erények pedig, melyek felvértezték tulajdonosukat, most aligha büszkélkedhettek a megtört amerikai profizmusával. Fletcher névvel ellátott krokodilbőr cipője az amerikaitól három méterre félretolva várta a sorsát, míg a zoknik már az enyészeté lettek, némán, segélykiáltással fűszerezve fagytak oda a padlóhoz a jegesedő víz hatására. S most? Az amerikai lábujjai szinte kékesen festettek a vízben, míg a bokái gyorskötözőkkel véresre mázoltan feszültek neki a szék fémlábainak. Csakúgy a kezei sem mozdulhattak a teste mögött gyorskötözőkkel béklyóba vert férfinek.
Egykedvűen pillantott az ukrán a segítőjére, akinek mondania sem kellett, s már nyúlt is a fekete rideg kabátért, cserébe pedig egyetlen darab kék műtőskesztyűt kapott, ami felvéve tökéletesen alkalmazkodott kezének formájához.

- Órákig kellett azzal a sérüléssel, az arcomra rakott kötéssel ülnöm, vagy épp feküdnöm és talán ha nyolc rongyig számoltam a vérveszteséget.
Mint sejtheti, új vér kellett, és igen szerencsés voltam. AB+ a vércsoportom, így minden egyes embertől a városban kaphattam vért. Természetesen annak is fennállt a veszélye, hiszen akkoriban még nem ismerték akár az AIDS ellenszerét, sőt magát a betegséget sem realizálták még egészen 1981-ig. Amerikai az orvos, aki felismerte ezt a szörnyű kórt, tudta, Fletcher?
Hónapokig tartó rehabilitáció következett, arcizom gyakorlatok végzésével. Anyám akkoriban kezdett összeroppanni, de még évekig bírta, mielőtt távozott volna az élők sorából. Gyötörte az, hogy az addigi tökéletes fiából már soha nem lesz olyan, akit a katonaságnak adhat. A besorozások a mai napig igen körülményesek, de ezt gondolom pont önnek nem kellene ecsetelnem. Afganisztán, Irak, Vietnám, csupa olyan helyszín, ahol az amerikai hadsereg megvetette a lábait. És talán mi is. Sok pletyka kering az ukrán fegyverkereskedelem térhódításáról. A temérdek mennyiségű illegális afgán fegyvert az ukránokra akarják kenni. Igazuk is van. Sok dolgot követtünk el és még több helyre fog elérni a kezünk. Minden csak szervezés és fegyelem kérdése. A kapcsolatok pedig kapóra jönnek az élet minden területén.
Évekkel a trauma után, amiből felépültem, ez a heg itt az arcomon jótékony hatással volt az életemre. Az emberek kezdtek félni tőlem. Először csak az iskolában lévő társaim, akik nem hogy hozzám szólni, de rám nézni sem mertek. Egyfajta kultikus, félelem-istenné váltam, pedig akkoriban még teljességgel átlagos gyerek voltam. Nem kellett és nem is tudtam volna nagyon továbbtanulni, az egyetem Kijevben pedig csak egy olyan álom volt egy vidéki ipari városból származó gyereknek, amit elérni lehetetlen lett volna. Ezért abból éltem, amiből csak tudtam. A gyári munkások mesterien tüntették el a főnökük pénzét, egyes alkatrészeket, és a lányaik, nejeik pedig a fiatal munkásokat nézték naphosszat. Nem volt nehéz rájönni, hogy amiben üzlet rejlik, ott pénz is van. Lassú szerveződés és nagyon sok munka volt egy olyan csapatot létrehozni, akik egymástól adtuk és vettük a lányokat, akik ugyanúgy az ipar áldozatai voltak semmiféle tanulmánnyal, de szorgos kezekkel és kerek csípővel. A szüzek voltak a legkelendőbbek köztünk.
Egyre inkább növekedett ez az üzlet. Igaz, hogy még ismertük a lányokat. Odafigyeltünk rájuk, és minél több dolgot tettek meg az őket lefoglaló fickókkal, annál több pénzt mertünk elkérni.
Így ment ez közel tíz, tizenöt évig, egészen a harmincas éveim elejéig.
Persze az akkori feleségem semmit nem sejtett, mert ahogy a mai drogelosztó sem lövi magát jobb esetben, az üzlet feje sem fogja kipróbálni az árut. Voltak arra embereim, hogy megítéljék a lányokat és én éltem a lehetőséggel.
A nyolcvanas évek elején utat nyert a nyugati és keleti kapcsolatok által megszerzett drogok piaca is az országunkban, és az első lövést egy szőke, tizenöt éves lánynak adtam. Árvaház, folyamatos megerőszakolások, verések jellemezték az életét, onnan emeltem ki Nikolai-jal és kezdett nekünk dolgozni. Anna volt a neve. A heroinra azonnal rákapott és olyannyira zombivá vált, egy lelketlen porhüvellyé, aki bármit megtett, amire csak kértük. Igyekeztünk leszoktatni, de hasztalan volt. Ha csak egy órára is magára hagytuk, akkor kiütötte magát. Két évvel azután, hogy bemutattam a családnak, meghalt. Túllőtte magát még csak tizenhét évesen. Pedig isten lássa lelkem, az egyik legügyesebb lányunk volt. Talán épp amiatt, hogy ennyire leamortizálódott szellemileg.

Az ötlet pofon egyszerű volt. A maffia már korábban is felfigyelt ránk és sikerült nem megöletni magunkat. Az érvek és ellenérvek ellenére több hónapig tartó ülések és tárgyalások következtek. Kiderült, hogy az ukránok szétszórtan lévő maffia tagjai szinte egy időben kezdték alkalmazni a heroint a lányaikon, és ez az egy esemény elég volt arra, hogy eleinte rosszallással a szemükben a sikerességünket látva, de beemeljenek a tagjaik közé. Az orosz Bratva pedig ott állt a háttérben mindig is, mint egy vigyázó nagy testvér. Nem kenyerem velük dolgozni és még csak szívlelni sem szívlelem egyik szovjet férget sem, de elismerem a munkásságukat. És talán ez a lényeg.
A szovjetekkel amúgy sem szívélyes a kapcsolatom. Bizonyára tudja, Fletcher, hogy az ezerkilencszázas évek elején az oroszok Európa jelentős része felett térhódítást eszközölve vörösbe borították a földrész keleti régióját. Mindez Sztálinnal köszönhető, aki Lenin politikáját olyan szinten alázta meg, hogy a mauzóleumban őrzött holt test már emiatt is rothadásnak indulhatna. A korábbi kopasz vezető föderációs terve autonómiába fordult és 1922. december harmincadik napján megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. Talán a USSR néven ön is tudja, miről is van szó.
Hadikommunizmus és éhínség söpört végig akkoriban az országon és a szovjeteknek volt még egy hasonló húzásuk. Évekkel később már ők voltak azok, akik az intézkedéseik során megöltek minket. Becslések szerint 6,5-10 millió áldozatig terjed az elhunytak száma és ezt a Holodomornak nevezett átkot ukrán holokausztként is emlegetik a mai napig. Molotov-ról már bizonyára hallott. A szovjetek őt küldték a CCCP-be beolvasztott régiónak ennek a részébe, hogy intézkedjen. Megtette, nem is akárhogy. Természetesen ezen folyamatok teljességgel el voltak titkolva a nyilvánosság elől. A külföldi újságírók be sem tehették a lábukat az országba. Teljes hírzárlat jellemezte akkoriban az ukrán médiát.
De ne siessünk ennyire előre. Lenin jót akart a népemnek a gyökeresítési politikájával, míg Sztálin mindent a visszájára fordított. Csak és kizárólag a Moszkvai Központi Szervekhez fordulhattak, orosz nyelven. Habár nem ismeri a kifejezést, de beszélhetünk a kivégzett újjászületésről. Lenin engedte az ukránoknak, hogy alkothassanak. Évekkel később üldözték a művészeket, a tudósainkat. Olyan kényszer alá került az ország, ahonnan egyszerűen a megbéklyózott vezetők sem voltak képesek kirángatni senkit sem, mert aki ellenszegült, azt vitték Szibériába táborokba, bányákba. A szerencsések koholt vádakkal azonnali kivégzésekkel kerülhettek a másvilágra.
Azon városok, falvak, akik a begyűjtéskor alul teljesítettek, megvonták tőlük a gabonaellátást, a kereskedelmüket leállították és pénzbeszolgáltatással éltek. Láthatja, hogy volt miből tanulni. Az apám gyerekkorának eseményeit részletesen, fájdalommal átitatva mesélte el nekem sokszor. Nem hiába, hogy gyűlölöm a mai napig az orosz föderációt és vele együtt minden hamis politikát is.
Az évek során egyre bővültek a kereteink, sokkal nagyobb pénzekkel dolgozhattunk, igaz, több is volt már a felelősség a vállainkon, de jobban szerveztük a feladatainkat, gyorsabbá váltak a problémamegoldások, és azt pedig hirtelen törtük meg, akik útban voltak nekünk. Egy cél lebegett mindig is a fejünk felett, hogy hatékonyak legyünk és hogy titokban mindenhova elérjen a hálózatunk. Már nem csak Ukrajna területén vagyunk jelen, hanem idővel Magyarország, a Cseh Köztársaság sem tudott nekünk ellenállni. Tagjaink száma olyannyira megsokszorozódott, hogy már csírájában sem tudnak minket kiirtani.
A nyolcvanas évek elején érkeztek tagjaink Brooklynba, majd telepedtek át a nyugati vidékekre is az Államokban. A profilunk ugyanaz maradt: prostituáltak, fegyverek, heroin.. és ezzel az önök fegyveres szervei sem voltak képesek mit tenni. Főleg nem úgy, hogy a kolumbiaiak, mexikóiak és az albánok is keverednek. Sok kézben terjed a hatalom, összefűzni is képtelenség ezen szálakat.
Elbukott ön is, Fletcher.
Egyre inkább megvetettük a lábunkat, és kellett valaki oda is. Ezért ajánlottam fel a családnak azt a lehetőséget, hogy áttelepíteném a legközelebbi bizalmasaimat és a családomat oda. Nem is jöhetett jobbkor a Csernobilban történt katasztrófa. 1986. szörnyű éve volt ugyancsak nemzetünknek, amivel meg kellett birkóznunk. Az volt az utolsó löket ahhoz, hogy hátrahagyjak egy már jól működő rendszert és az ismeretlenbe belevágva egy újabb lehetőségért nyúlhassak. Persze először a kirobbant belharcokkal kellett felszámolnom és ezért bármit megtettem. Megtorlás és beolvasztás között kellett meghúznom azt a határvonalat, amiből mindenki választhatott. Tagjaink hulltak el és emelkedett is fel pár illető. Mindenkinek megvolt a feladata és vasököllel bántam el azokkal, akik engedetlenek voltak. Muszáj volt egy olyan belső alapkövet letenni, amit mindenkinek be kellett tartania, és ha azt megszegték, tudnia kellett mindenkinek, mivel jártak a következmények. Nem, nem az orosz módszert választottuk a deportálással. A gyilkosságban jobban hittem. És abban, hogy kínzással bárkit meg lehetett törni, csak hogy megváltoztassuk a magunk javára.
Amerika csodás lehetőségekkel kecsegtetett, és habár az első években meghúztam magam a belügyeken kívül, az új célokért küzdöttem, hű tanácsadókat szerveztem magam mellé, akik minden kérdésemre megadták azt a választ, amit aztán kamatoztatni tudtam, de a működésünk nem állhatott le. Nem csak ukrán lányok voltak már elérhetőek, hanem a menthetetlennek mondott gringo lányok is, akik Annához hasonlítottak. Emlékszik még rá, hogy említettem őt, igaz?


A fém hűvössége törte meg azt a magába erőltetett nyugalmat, amit a szavai nyomán érzett. S olybá tűnt, hogy az elmondott történettől ő maga is egy kissé a múlt megrepedezett, törékeny papírlapjainak hősévé vált, aki a feketeségbe süppedve hagyta, hogy az a bizonyos mocsár légvételek nélkül kösse a gyökerekhez, egy olyan meder aljára, amiből sosem tudott volna szabadulni. Az pedig, hogy nem is szándékozott, csakis az ő döntése nyomán történhetett. A lélek állítólag huszonegy grammnyi tömeggel száll tova a testből, miután az idegpályák már nem kötik össze élettel a testet és az agyat. A szív akkor már szinte alig pumpálja azt a burgundi folyadékot, s miután már nincs cél, nincs motor a testben, a feladatát feladni kényszerülve a szív sem képes már egyedül folytatni.
A sóhaj, ami felaprózta az ukrán száján át vett oxigénrészecskéket, páraként távozott a testéből a kabin levegőjében felhőt formálva csak. A halk, surranó léptek koppanásokkal kísérve érték el Fletcher székét, amelyet megkerülve az amerikai háta mögött telepedett le. S noha az elmúlt órák tanúbizonyságul szolgáltak, hogy a megtörés, az a lelki kín, amit át kellett vészelnie az amerikainak, mind-mind áhított valóság volt csupán. Egyetlen szóval sem rendeltette el az ukrán a magán bíróságot és nem lett ügyésze a vádnak, melynek halálbüntetés lett a kimenetele.
Mindkét férfi az igazság szolgálatában állva tudott a vádpontokról, tudott arról, hogy mily bűnök és büntetési formák a lehetséges válaszok a még csak fel sem tett kérdésre. Ezért is egyetlen szót sem fecsérelve már el csúszott a szike éle végig a bőrön, könyökhajlattól le egészen a csuklóig felszántva a bőrt élesen, s hagyva, hogy annak mezsgyéjén cseppek gurgulázzanak elő a nyílt sebből. Eme csúf, s egyben a leggyönyörűbb haláltánc száguldott végig Fletcher bal karján is a jobb után, vígan terjedő vérben úszó pocsolyában teljesedve ki az ukrán végszava. S mielőtt még elhagyta volna az egykori tervezett folyami villamost, az ádámcsutka alatt is vándorutat járt meg az orvosi szike borotvaéles pengéje.

- Működött a dolog, az elképzeléseink pedig nem is lehettek volna tökéletesebbek. Megfértünk egymás mellett, már az albánokkal, mexikóiakkal és kolumbiaiakkal.
Hatodik éve már, hogy az ingatlanpiac is fémjelzi már a maffia jelenlétét, a nevemet. Homályba vész ugyan a ténykedésünk, de mindig ott vagyunk a háttérben, és segítünk is ennek-annak ebben az iparágban. Van, akin pénzzel, van, akin információval. Van, akitől persze mindezt elvesszük, de tudja Fletcher, mindennek ára van. Ahogy az oxigént is préseli a tüdejébe minden légvételével. Szén-dioxiddal telíti meg cserébe a környezetét, ami végső soron nagyon nem tesz jót senkinek sem.


Fjodor nem várta meg a haláltusa végét. Tisztában volt azzal, hogy ennyi sebesüléssel a magára hagyott test nem lesz képes felvenni a harcot. A testőre, barátja és egyben a jobb keze előre engedte a maffia egyik vezetőjét, mire Fjodor nyugodtan lépte át az öreg fémdoboz küszöbét és tette meg azt a pár méternyi rövid távot a fapadlón, hogy végre a hóba léphessen.
Egy őz fakóbarna testét pillantotta meg a távolban, aki a havat túrta fekete orrával élelem után. Az állatot figyelve vette elő textília zsebkendőjét, s törölte bele Fletcher vérét csak lazán. Vasilchukra rá sem nézve döntött a hamarosan holtan sem rángatózó testről.
- Tudod a dolgodat, Nikolai – fűzött csak ennyit a történtekhez, mielőtt elvette volna követőjétől a szövetkabátját, hogy annak belső mellzsebében rejtse el az imént használt szikét.
Nikolai pedig tudta. Mialatt Criscenko már Kijev reptere felé tartott a bekötőúton, érezte, hogy mikor borítja lángba a tűz perzselő forrósága a villamost és vele együtt a benne rekedt, utolsó légvételeivel küzdő, ordító testet. Hamarosan por és hamu válik csak belőle mindenféle bizonyíték nélkül.
A sofőr a visszapillantó tükörből pedig láthatta, hogy Criscenko egy idő után mosolyogva meredt maga elé. De a szemei nem követték arcizmainak rándulását. A halál olyasvalami rejtélyes mítosz volt csak, amely mindenkit bekebelezett. Vajon a halál az élet fekete lyuka? A halál is ugyanolyan fekete, zárt sötétség csak, amely elnyel és magába fogad mindent és mindenkit.

"A testben minden "berozsdásodik" és "bekérgesedik"

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 997

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fjodor Petrovic Criscenko   Kedd Feb. 21, 2017 8:31 am

Elfogadva!

Üdv Mr. Criscenko!

Whoa!!!  Shocked
Ilyen terjedelmes külső/belső leírással sem mostanában találkoztam! Az ET hosszáról már nem is beszélve. Very Happy Azt hittem megőszülök, mire a végére érek, de minden sora megérte! Téged is igazi írói vénával áldott meg az ég.
Az „Akikről jó, ha tudunk” részért piros pont jár, amiért kidolgoztál az úriember számára egy kapcsolati hálót. Mert Boris & Nikita főleg családtagok!  lol!

Ami magát a karaktert illeti, Fjodorban van valami szomorú. Ugyanakkor erőt sugárzó alak. Nem egyszerű életet tudhat magáénak, neked mégis sikerült remekbe szabnod. A lényegét adó építőkövek mind tökéletesen a helyükön vannak.

Azt hiszem, nagyon jó, sőt a legjobb kezekbe került ez a VIP karakter.  Fuck yeah
Nem kis munkát és fantáziát fektettél a megalkotásába.
A karaktered nem kérdés, hogy elfogadva! Abszolút megdolgoztál érte!

Köszönjük, hogy megalkottad városunk egyik nagyját! Ezért viszont már csillagos 5-ös jár!
Alig várjuk, hogy lássuk, miként aknázod ki a benne rejlő lehetőségeket.

Az avatárfoglalásod rendezem, úgyhogy ezzel tovább is bocsájtalak a játéktérre.  cupp
Vissza az elejére Go down
 

Fjodor Petrovic Criscenko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: VIP-