HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Today at 9:31 pm

» Meglepetés(vendég)-visszavág..
by October Soininen Today at 5:21 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Today at 5:10 pm

» The Falcon - Bird and Conor
by Conor Christian Jensen Today at 3:17 pm

» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:14 pm

» Draco vs. Rayne - Ne üsd az orrod a nagyok dolgába, cicus! ;)
by Felipe 'Draco' Rosa Today at 3:12 pm

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 pm

» Can't stand the silence
by David Iversen Today at 3:08 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Can't stand the silence

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Can't stand the silence   Szomb. Feb. 04, 2017 9:26 pm

A nappali kanapéján ülve figyeltem a megmozduló lábujjaimat, amik a szőnyegbe süppedtek. Csak úgy, mint én a kanapéba. A legszívesebben eltűntem volna örökre a rugók, a párnák anyagába, mint hogy David-re kelljen néznem. Nem mertem. Pedig minden nap elmondtam neki, hogy az a PÓK nagyszerűen illett hozzá, ott, a nyakán. Ez volt a beceneve is.

És most? Most is ugyanaz volt, csak most nem egy aranyos, nem mérgező nyolclábú, hanem ő lett a fekete özvegy, a fickó fajtából. Kurva pipa és morcos. Ritkán viselkedett velem úgy, mint a banda feje és ritkán alkalmazta velem szemben a dühét, de most nem kerülhettem el.

Megköszörültem a torkom. Fogalmam sem volt arról, hogy kérdezett-e egyáltalán. És ha igen, akkor egyáltalán válaszoltam-e neki bármit is. Csak arra emlékeztem, hogy a számat szinte véresre haraptam. Hogy az ujjaimat tördeltem és közben azt néztem, hogy a lábujjaim játszani kezdtek a szőnyeg puha anyagával. A legkedvesebb személlyé avanzsálódott a szőnyeg ebben a pillanatban.

Az ujjtördelést abbahagyva egy, az arcomba hulló tincset a fülem mögé tűrtem. Zúgott a fülem, és azt hiszem, nem is láttam normálisan. Nem sírtam, nem. Viszont tudtam, hogy ezzel itt nincs vége, és csak most fog David úgy igazán kitörni, a haragja pedig végighömpölyögve magába fog fogadni engem. Mert a harag volt az én táplálékom néha. Oké, ész nélküli döntések sorozatát voltam képes végigcsinálni annak ellenére is, hogy a bátyám jóval tapasztaltabb volt és elmondta, mit miért ne csináljak. Az esetek nagy részében azzal érveltem, hogy nem érdekel, nekem is tudnom kell. Elbasznom. Még ha így nem is beszéltem a bátyámmal. Soha, egyetlen egyszer sem.

És Gabriel? Ahogy eszembe jutott az, hogy negyed órával ezelőtt még ő volt az, aki a hajamba túrt. Ő volt az, akinek a bőre az enyémhez préselődött és a szájába sóhajtottam a nevét...

Megköszörültem a torkom. De most nem azért, mert fogalmam sincs, hogy mi lesz. Hogy hogyan akarja David átmosni a fejem, a gondolataim.. Most csak az járt a fejemben, hogy kurvára nem fejeztük be Gabriel-lel azt, amibe belekezdtünk és ez dühített.

Na és az is, hogy.. fogalmam sincs, úgy most minden kezdett idegesíteni! Felnőtt voltam! Azt hiszem! És ezt David-nek is el kellett fogadnia. Muszáj lesz. Én se szóltam bele a nőügyeibe, kivéve, ha valami ribancot hozott a házhoz. Egy agyatlan csitrit. Vagy egy olyasvalakit, akinek már eleve keresztbeálltak a lábai és David feltett szándéka volt, hogy kiegyenesíti őket a levegőben. Egyszer nem nyitottam rájuk.

Vagyis.. Oké, egyszer megtörtént, arra tisztán emlékszem és a mai napig, ha eszembe jut, kiráz a hideg. Valami szőke lotyó volt. Ha jól emlékszem. De lehet, hogy barna volt. Vagy vörös. Nem is ez a lényeg!

A pók! Mintha mászni kezdett volna a bátyám nyakán.. De nem, csak beképzeltem. Mert ő volt a PÓK. És én bármit megtettem volna érte. De nem ebben a pillanatban, nem!

Most csak felnéztem végre rá az eddigi hallgatásba burkolózott tüntetésemből. Fel, egyenesen a szemeibe, miközben már szinte a padlóig süppedtem a kanapén ülve. Ő volt az egyetlen, akiért szinte mindent feladtam volna. Ha bármim is lett volna, de az igazság az, hogy csak ő volt nekem. Semmit nem tudtam felmutatni. Semmit sem, amiért azt mondhatta volna, hogy igen, önálló vagy Rita, csinálj, amit akarsz.
Nélküle senki sem voltam, csak egy makacs nő-kezdet.

- Elmehetek a szobámba, ha azt mondom, bocsánat? - kérdeztem csak ennyit tőle, de gyanús volt, hogy az életben nem szabadulhatok innen. Igyekeztem felöltözni, de ahogy kiparancsolt a szobából, miután Gabriel eltűnt, muszáj voltam rögtönözni. Ezért a hajam kócos volt, és úgy bugyoláltam magam a hatalmas plédbe, hogy lehetőleg a legkevesebbet lássa rajtam. Mint egy nagy rántotta, úgy néztem ki, az embrió-sárga paca nélkül.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 13

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Kedd Feb. 07, 2017 8:41 pm

***

- Hé.. Pók.. figyelj! - próbálkozott Gabriel de már kattant az ujjam ravaszon.
- Neee-ne-ne... - hátrálni kezdett.

- Azért bíztam rád hogy megvédd... nem azért hogy rámássz.. - és a fegyver emelkedett.

- Hé hé..hé.. testvér.. Necsináldmár!

- A kurva életbe NEMVAGY A TESTVÉREM! - üvöltöm el magam, de magam se tudom miért csinálom. Bíztam benne! Kurvára bíztam benne hogy megvédi a húgomat erre ő...

- Takarodj innen amíg szépenmondom. - a fegyver leesik. A hangom visszacsitul, elemi düh feszíti fel, de esküszöm! Mindenre ami él és mozog, ha nem takarodik el, KILYUKASZTOM!
És ezúttal értett a szóból.

Csendes pillanatok. Addig én csak állok és figyelek.
A fegyver csak akkor vándorol vissza a derekam mögött, amikor hallom végre csukódni az előszobaajtót. Soha többé nem teheti be ide a lábát.
Ritát figyelem.
Még akkoris amikor szinte nyúl-hangon megszólal.


- Mégis mitképzeltél. - nem kérdezem. Hosszúra nyúlik a csönd, de nem lépek közelebb. Nagyon jól tudja mi az amit érzek. És nagyon jól tudja mik a következmények. Ezt már megtanítottam neki nagyon rég. Mindennek következménye van!
És most a bőrén érzi a következőt.

A cipőim tompán kopognak fel a keményfa padlózatom. Csak alig néhány lépés, csak közelebb. És alig távol tőle, csak az arcába bámulva állok meg.

- Csalódtam benned.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szer. Feb. 08, 2017 12:31 am

És eddig tartott az, hogy őt figyeltem. A hangja szinte a levegőt hasította, amit nekem címzett. Minden egyes szava kíméletlen, kedvességtől mentesen csapódott le, amivel ölni is lehetett volna. Lesütöttem a szemeimet és megint csak a lábujjaimra koncentráltam. Azok nem akartak hirtelen felkoncolni.

Összébb húztam magam a pléd alatt, ami minden egyes pillanatban mintha le akart volna esni rólam. Nagyon nem voltam ehhez az alkalomhoz öltözve. Hogy is lehettem volna? A szexhez aztán nem kellenek ruhák. A fene gondolta, hogy megjelenik itthon a bátyám és a kellős közepébe tenyerel kvázi.

A jó életbe!

Megrezzentem, ahogy meghallottam a lépteit, és megint rá néztem. Pontosabban a lábaira koncentráltam, nem feljebb. A sípcsontjai tökéletesen megfeleltek nekem és egészen tetszett is a látvány. Legalább nem kellett azon agyalnom, hogy engem is lelő-e.

Újabb szavak! És ahogy értelmet nyertek, a szemeimet ismét lesütöttem. Próbáltam elbújni! Próbáltam láthatatlan lenni, de nem ment. Nyomorult Harry Potter! Nyomorult fikció! Bárcsak lett volna egy olyan köpenyem nekem is!

Hirtelen sírni támadt volna kedvem, de kemény voltam! Már tíz évesen ott fityegett a kezemben Dave fegyvere és ő tanított meg lőni! Soha, egyetlen egyszer sem fogok sírni! Azt mondta, hogy erős vagyok, hogy bármire képes voltam és most.. csalódott.

Felsóhajtottam, aztán meg is köszörültem a torkomat. Erős vagyok!
Ezért egyenesen felnéztem a szemeibe és kimondtam azt, ami először jutott eszembe:

- Pedig nem is most vesztettem el a szüze... - ssééégem - haraptam el a mondatot, mert csak most jöttem rá, hogy ezzel aztán még jobban magam alatt vágtam a fát. Sőt! Már ott égett alattam a tűz és épp most vágtam fel magam darabokra egy bográcsban! Tessék, ingyen kaja az éhes disznóknak!

Azonnal el is némultam és fészkelődni kezdtem a pléd alatt, ami hirtelen megcsúszott rajtam és az utolsó pillanatban kaptam el, mielőtt villantottam volna a saját bátyámnak. Épp elég sokk lehetett neki, amikor hozzá fordultam, amikor először jött meg és a tamponokról kérdeztem. Azt az arcot soha nem felejtem el! A világ összes fájdalma és a témától való félelme kiütközött az arcára. Pedig isteni volt az az erő, az az önfegyelem, ami őt uralta, de akkor szétcsúszott és bepánikolt. A mai napig a vigyorgás fogott el erre gondolva, de most nem! Most csak.. fogalmam sem volt arról, mi és hogy történt..

- Miért.. csalódtál? Mit vétettem? - tereltem a szót inkább, és talán igen! Akartam, hogy kimondja. Hogy dühöngjön, mert annál rosszabb nem volt, amikor őrlődni láttam őt. Még ha a dühe most a leginkább rám is irányult. A kérdéseket persze a tőlem telhető legártatlanabb módon igyekeztem megkérdezni. Reméltem, hogy hatni fog rá. Reménytelen!
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 13

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Feb. 16, 2017 2:49 am

A szemeim megvillannak. Remélem tisztában van vele hogy nem ez volt az/a válasz amire vártam. Hogy miért akartam katonát nevelni belőle?? Anyánk mindig mondta régen... Két köhögés között, amikor odahívott és átölelt.
"Ő nem olyan mint te... David. Ő csak egy kislány. Vigyáznod kell rá..."
És én az élet minden percében vigyáztam. Minden.. pillanatában, ahogy csak tőlem tellett...
De az élet VESZÉLYES! És muszáj volt hogy ezt ő is megtanulja...
Minél.. ELŐBB!

Megköszörülöm a torkomat, de nem engedem hogy bármi is meglátsszon a szemeimben. Szilárdan tartom a pillantását. Bátor. Más esetben megdicsérném érte, de ez most nem az a pillanat.

- Ezt most komolyan kérdezed?
- a szemeim résnyire szűkülnek, és határát kezdi veszíteni az a szilárd él. De még idejében elkapom.
Új levegőt veszek, ahogy vele együtt fordulok, és próbálom szűkre szabni az összes ellenérvemet.. Sose szerettem a sűrű szövegelést.

- Azt hittem vagy már annyira felnőtt hogy bízhatok benned. Hogy tudod mit jelent a testvériség.. a rangidő és mit a vezér szava. Azt hittem bízhatok a saját húgomban, de legalább GABRIELBEN! - szűröm a fogam hegyén köpve, még mindig.. még ebben a percben is őt hibáztattam mindenért, és biztos lehet benne hogy meg is kapja a büntetést.
Egy rövid percre van szükségem amíg lehiggadok.
Még annyi se.

- Többet nem akarom meglátni a közeledben. - újra felé fordulok. Parancs? Nem. Tények. - Örülhet amiért nem lőttem szét a golyóit, de a lefokozás a MINIMUM érte!
Még mindig szilárdan beszélek.

- És TE! - mutatok fordultomban egyenesen rá. - A beavatást egy jóidőre elfelejtheted.
Ha nem örökre.
De egy dolgot már megtanultam. Ne feszültségben hozzak életre szóló döntéseket.
Nem kifizetődő hozzáállás.
De legalábbis őrült lépésekre késztet.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Feb. 16, 2017 3:49 pm

zeneeeeeee


Esélytelen, hogy a válaszomat várta volna. Hallotta, hogy kérdeztem, mert tudtam én, hogy valami igen rosszba tenyereltem bele, de fogalmam sem volt, hogy mégis minek fújta fel ennyire. Na jó, nagyon mélyen tudtam volna, de addig nem akartam lenyúlni a tudásért.
Azt gondoltam, hogy az a kis közjáték elég lesz, és ugyanaz a velem kedves és törődő férfi áll majd előttem, de nagyon nem. Nem! Nem sikerült és ezért remegő légvétellel telítettem meg a tüdőmet oxigénnel. A fene vigye el!


Aztán megindul, és én meg nem vagyok még elég erős mégsem ahhoz, hogy hirtelen szakítsam meg. Főleg akkor, amikor megemlít minden hülyeséget, és éreztem, hogy az eddigi farokbehúzás és meghunyászkodás felháborodásba váltott át. A döbbenet és a harag hirtelen ült ki az arcomra és amikor ő még szinte nyugodtan ecsetelte, hogy mikből maradok ki és miket nem kaphatok meg, nem bírtam tovább!

Felpattantam, és csak az utolsó pillanatban kaptam el a szökevény plédet magamon. Morcosan néztem már magasabbról a bátyámra, és az ujjam már a levegőben is volt, hogy aztán elég legyen ebből, amikor...

- Most felöltözöm. Nem jó nudistának lenni, de itt maradsz és meghallgatsz! - mielőtt még bármit is mondhatott volna, majdnem átesve az engem takaró pléden siettem be a szobába, magam után becsapva az ajtót is, hogy aztán valami csapnivaló ruhákat rángassak magamra. Egy póló, egy bugyi és egy rövidnadrág elég is volt, és már mentem is vissza hozzá. Csak hogy kiakadjak rá, de nagyon! Megérdemelte ő is.

- Mi az, hogy nem tudsz bennem bízni? Jobb lett volna, ha valamelyik harmincas bandataggal szűröm össze a levet? - kérdeztem tőle ennyit csak, volt még, de azzal tuti, hogy kicsaptam volna a biztosítékot, amit vele szemben nem mertem. Bármelyik bandataggal szemben nagy volt a pofám, de ő mégis csak a bátyám volt. Az egyetlen, aki élt és én imádtam. Most annyira nem, mert éppen büntetésben részesít, de azért biztos voltam benne, hogy sokáig nem fogok rá haragudni.

- Gabriel semmiről sem tehet! Ne őt büntesd, és főleg nem golyóval.. a golyójában - szaladt ki a számon és azonnal meg is bántam. Soha, egyetlen ilyen beszélgetésem sem volt vele. Ez is egy olyan pont, amiről nem kellene, hogy tudjon. Már.. a szexuális életemről. Csípőre tettem a kezeimet és úgy álltam tőle nagyjából két méternyi távolságra. Még mindig magasabb volt nálam. Még mindig erősebb és még mindig ő az idősebb Iversen. 

- Máshol is tudok vele találkozni. Nem tilthatsz meg nekem ilyet. Tudod jól, hogy annál jobban fogom akarni - engedtem meg magamnak ennyit, csak hogy még inkább alágyújtsak a felpaprikázott hangulatnak, és tényleg így gondoltam. Övé volt az utolsó szó, de amennyire ő, úgy én is makacs voltam. Ugyanazoktól a szülőktől, de mindezt csak a méreg mondatta velem. Megtehette, hogy kiszakít ebből a környezetből. Megtehetett Gabriellel bármit, mert a bandájába tartozott. Olyan kötelék volt a tagok között, amik sziklaszilárd elvek alapján működött. Elcsesztem ezt az egészet.

Hirtelen enyhültem meg, ahogy mindezt végigfuttattam a fejemben és visszaroskadtam a kanapéra, lepillantva megint a sípcsontjaira.

- Ne őt büntesd, kérlek, David - szólaltam meg aztán, hangomban valamiféle bűntudattal, de mindenképpen őszintén. Nem akartam, hogy a fiúnak baja essen. Megérdemelte, hogy a PÓK bandájába tartozzon. Ügyes volt és vigyázott rám.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 13

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Feb. 17, 2017 7:23 pm

És ugrik.

Meglep, amikor hirtelen félbeszakít. Nem.. nem lep meg. Az viszont igen, amikor az ujja kis híjánnem a mellkasomon landol aztán úri-kényesen eltűnik a semmibe.
Én meg még mindig csak ott állok.
Mint akit leforráztak.
Vagy csak mint aki felkészült az ismeretlenre, arra az ismeretlenre amit egyedül ez a nő tudott kicsikarni belőlem.
Mégis hogy a fenébe tud mindig hallgatásra bírni???

Az idő lassan telik, a falióra kattogása idegesítő. Tudom hogy ezt rendezni kell. Akárhogy. Nem eshet folt a becsületen, a vér kötelez. De azt is tudom hogy az orrom alatt cseperedett nővé. És én még mindig szerettem volna ha ugyanaz a kislány marad, mint régen, aki kitágult szemekkel szívta magába minden gondolatom.
Néha...

Nyílik az ajtó, és én még mindig csak ott állok.
Figyelem.
Azt is ahogy azok a ráncok megint megjelennek az arcán, és nem kell kitalálnom mi következik. Mégis csak az első mondatokat hagyom szó nélkül.

- Ritaaa.. ne lőj túl a célon! - csak figyelmeztetem. Hogy az ujjammal mutatva felé vagy sem, nem lényeges, de jól tudja, a Harmincasok az a téma, amivel egy pillanat alatt fel tud húzni. Hamar vált témát, és NYERT! Mondjuk hogy már kevésbé neheztel a belőle folyó szöveg.
De aztán MEGINT!

- RITA! Megmondtam amit megmondtam!
- most már biztosan közelebb lépek, alig egy centi távolságra tőle, le, a szemeibe, mert azzal tisztában van, hogy ha még nem is tartozik szerves részben a bandához, KÖTELES(!!) elfogadni a parancsaimat!
Az lehetetlen(!) hogy a beavatása után, egy zöldfülű kérdőjelezzen meg!
Figyelmen kívül hagyva azt a mellékes tényt, hogy a húgom.

De aztán... megjelenik az a fény a szemeiben.
Ami mindig...
Én meg...
Egyszer a nők fognak kinyírni...

- Az isten tegyen már valahová te nő, mi a fenét művelsz velem!!? - lépek el, csak mert nem bírok már ellenállni a szeméből áradó kérlelésnek. Jót tenne most egy kis friss levegő. Bármi. Csak ne kelljen a szemeibe néznem. Mégis pár lépés után megfordulok.

- Jól tudod hogy amit műveltek, ellene megy MINDEN.. a testvériségben betöltött szabálynak! - és most tényleg ott a mutatóujjam a szemeiben. - És azzal is tisztában vagy ha én, mint vezér kivételezek veled.. VELE.. csakmert a húgom vagy, az nemcsak hogy rombolja a tekintélyt, de másokat is engedelmetlenségre késztet, és ezt nem engedhetjük meg magunknak! - a szemeim villámlanak, de tudja.. ott van az egészben mögötte, hogy az ő szavainak úgyse tudok ellenállni. Senki nem tud úgy levenni a lábamról mint ő.
Az isten verje meg...

- Ez az.. életünk.. - vesz a hangom már sokkal simulékonyabb ütemet. - Ha elveszítjük.. - fogalmam sincs.. - fogalmam sincs mihez kezdhetnénk.

Gyengeség. Gyengeség-gyengeség-gyengeség. Ő volt az egyetlen aki valaha láthatta ezt az oldalamat. Ő. És néha nem is habozott ezt kihasználni.
Tisztában voltam vele.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szomb. Feb. 18, 2017 12:03 am

Ha éppen nem akart volna felnyársalni a haragjával, el is mosolyodtam volna. Sőt! Belenevettem volna a világba, ahogy és amit mondott nekem, és rólam. "-Az isten tegyen már valahová te nő, mi a fenét művelsz velem!!?" Mégis, most a legjobb lett volna az, ha lapítok. Mélyen és csendben, egy pisszenés nélkül. A bátyám volt. A banda feje, a mindenem, az, aki vigyázott rám, amikor senki és semmi nem volt már mellettünk. Vajon mellette ki állt? Ki vigasztalta, amikor szomorú volt? Amikor hiányzott neki anya? Mindig csak az én könnyeimet törölgette, amikor anya után sírtam. Üldögélt az ágyamon, ameddig nem tudtam elaludni és fogta a kezemet, érte se kellett nyúlnom. Tudta, hogy mire volt szükségem.

És ezzel az emberrel mentem szembe..

Már a kanapéról néztem fel rá az érveit hallgatva.  Igaza volt. Mindenben. Ismertem a szabályokat, azt, hogy milyen áldozatos munkával érte el mindezt. Hogy mennyi szervezés állt mögötte és hogy ezt az egészet elérje.. nem is értettem, hogy bír mindig ugyanazzal az erővel és eltökéltséggel felkelni minden egyes áldott nap. A fene se emlékszik, hogy mikor csináltam neki utoljára kakaót. Vagy mentünk el csak mi kettesben valahova, ahol nem érték utol a banda problémái. Nem lehetett. Rá itt volt szükség.

- Azt mondod, hogy nem láthatom, és hogy nem kivételezhetsz velem - sóhajtottam egy embereset, megdörzsölve a szemeim alatt az arcomat is, mielőtt még elsírtam volna magam. - Akkor innentől kezdve, ha jön a banda, nekem kell keresnem egy barátnőt? - szinte úgy köptem ki ezt az utolsó szót. Sosem voltam jóban a lányokkal. Világ életemben fiúkkal voltam körbevéve, ahol a tesztoszteron, a versenyszellem alapköve volt a viselkedésüknek. És ezt David-ről sem tudtam volna elképzelni másképp. - Akivel sütit sütök és majd megtanulok hajat fonni meg körmöt festeni - a lesajnáló fintor, ami megjelent az arcomon, félelmet is tükrözött. Csak oda ne! Oda ne küldjön soha!

- Nem fogunk elveszíteni semmit. Nem véletlenül te vagy a horda feje - lehet, hogy ez becsmérlőnek hangzott, de abszolút nem volt az. Ténylegesen is így gondoltam, a kivételezést pedig már akkor elfelejtettem, amikor anya még élt. Csak azért kaptam meg mindent a bátyámtól és anyától is, mert én voltam a kicsi. És akkor még a nagyon aranyos Iversen. Most már egyik sem voltam, de David mindig is a bátyám marad. És tudtam, hogy bármit megtenne értem.

- Nem hiszem, hogy vagyunk olyan hülyék, hogy szétkürtöljük, mire jöttél haza - reménykedve néztem fel a szemeibe, és tényleg... Gabriel okos volt. Erős, és az a mosoly... beleborzongtam volna, ha csak látnám. Most. Akartam! - Nem derül ez ki, ígérem - engedtem le a fejem, hogy megint megnézzem magamnak a sorjában kalimpáló lábujjaimat. Nem szerettem, ha Davidnek dühödtnek kellett lennie.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 13

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Márc. 16, 2017 5:06 pm

Már megint túljátssza... Fintorog a orrom, de közben jól tudom hogy nem játszik ő semmit. Ő Rita. A nő aki mindig is más volt mint a többi. És nem csak azért mert a húgom. Ő volt az aki a legjobb barátom is. Az anyám... néha még a lányom is, de már simán kiröhög ha említem neki ezt a részletet.

Rossz így látni. Talán nem hiszi el, de kevés rosszabbat éltem már meg. Ő a családom. Az egyetlen, és az egyetlen aki valaha valamit is jelentett ebben a büdös életben.
Még ma is hálát adok istennek érte.
(Ha már ennyire elbaszott ez a világ.)

- Rita, ne fogd fel ezt ilyen drámaian..
- a hangom már nyugodt. Inkább hallatszik a kimerültség belőle, mint bármiféle korábbi indulat.

De tovább beszél, én meg hallgatom.
Eszemben sincs beléfojtani a szót, sőt, egy ideje már nem is próbálkozom.

- Rita azthiszed ez olyan könnyű! - veszek aztán megint hirtelen hangot. - Azt hiszed olyan könnyű mindent titokban tartani!? - nem igazi kérdés, mégis kérdőnek hatott  - A srácok nem HÜLYÉK! - ez tény - Hamar kiszúrják ha keversz, pláne ha tovább akarod művelni, ezt a... ezt a.. - fintorgok. SOHA.. nem akarom elképzelni úúgy.. a húgomat mint ahogy ma este láttam. Még a hideg is kiráz az emlékre.

De pont elég hogy észretérjek, és magától értetődik a következő lépés.

- Fogalmam nincs róla hogy tudna megvédeni... - és most a szemeibe nézek. Egészen... Őszintén. Csak ahogy a húgom mindig is megérdemelte, és ahogy szabadon engedem az összes félelmemet.

Láthat...
Mindent.
Bárkit képes lennék eltakarítani őérte...

De még nem vagyok képes elengedni.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Márc. 16, 2017 9:41 pm

A legrosszabb, amit tehetnek! Ne legyek drámai?! Ne? Nem akarja?! Ez nagyjából ugyanolyan volt, mintha arcul csapott volna egy olyannal ebben a helyzetben, hogy "nyugodj meg". Csak olaj volt a tűzre, és ezért is volt az, hogy összepréseltem az ajkaimat mérgemben, de nem szóltam rá semmit. A saját bátyámat csak nem küldhettem el sehova?! Ő sem beszélt rondán velem soha, és ha vele szemben kicsúszott volna egy káromkodás a részemről.. anya nevelését tiportam volna sárba. Őt is bántottam volna, és az emléke épp olyan fontos volt, mint ez a magas PÓK itt előttem. Imádtam!

Most annyira nem, de ez csak egy pillanat volt.

Az ötletem? Köszönik szépen, de nem kérnek belőle. Persze, egy utópiában minden annyira tökéletes lenne! Anyánk még élne, Davidnek nem kellene eltartania, nem kellene megküzdenünk a riválisokkal és neki családja lenne. Kisgyereke, nekem meg vadbarom tulok fickóim, akik után sírhattam volna, mert a szívemet is összetörték. Sosem mondta, de tudtam, hogy igazán csak boldog akart volna lenni.

De ez a valóság. Ahol rohadtul semmi sem volt tökéletes.

Ahogy végiggurult a szavain a hirtelen fellobbanó harag, rám is ragadt belőle és ismét talpon voltam. Fortyogtam, mint egy nyomorult kitörni vágyó vulkán, de nem mentem hozzá közelebb, csak elmentem a kanapé egyik végéből a másikig a padlón előtte. Minden fordulatnál őt figyeltem, és akkor ott volt a kegyelemdöfés!

Egy szinte nyüszítő hang tört fel belőlem, mint egy halálraítélt, sebzett állat. Nem volt igazságos!

- Azt hiszed, hogy csak TE tudsz engem megvédeni, David! - nem mertem még élni azzal, hogy a teljes nevét mondjam ki, hogy most megdorgálom, mert az mindig is anya kiváltsága volt. És Davidé. Rita Iversen! - ha ezt meghallottam, minden egyes alkalommal a fülemet-farkamat behúzva igyekeztem ártatlannak látszani. Sikertelenül.

- Senki másban nem fogsz annyira bízni, ha rólam van szó, mint saját magadban. De már nem vagyok kicsi - mutogattam végig magamon. Két lábam volt, egy olyan testrészem, ahol nem rég még Gabriel szája járt.. - a gondolatra is beleborzongtam az érzésbe, de aztán ott volt még a két kezem, a két fülem, a hajam, az orrom, a szemeim.. Mindenem megvolt még mindig. Felnőtt verzióban és nem maradtam törpe pelenkaharcos.

- Kivel kellene együtt lennem? Egy aktatologató sajtkukaccal, akinek az a legnagyobb problémája, hogy merre állt a salátája a szendvicsben? - keltem ki magamból, én sem hittem, hogy ezt így kellett volna. - Te se fogsz összejönni soha egy műkörmös Miss Dívával. Nem nekünk valóak - az utolsó szavak már megtörten hangzottak. Iversenek voltunk. Nem holmi Lordok, Monsieur-ök leszármazottai. Mindketten tudtuk, hol a helyünk... Hogy kik voltunk és kivé nem válhatunk soha a büdös életben. Még ha anya és David is minden követ megmozgatott értünk.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 13

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szomb. Nov. 04, 2017 3:26 am

És kitör!
Rita mindig is az a fajta volt, akit nehezen esett megfékezni. Megfojtod, vagy megfojtja ő saját magát. Nehéz volt úúgy megmenteni, hogy ne kapálózzon ellene, ha kell, kézzel-lábbal, vagy harapjon is a legfájdalmasabb helyekre.
És olykor velem szemben is képes volt elveszíteni az eszét.
Olykor.

Tetemes sóhajt szívok a tüdőmbe, de csak megforgatom alatta a szemeimet. Nem tehetek mást.. amikor puffog, és úgy őszintén.. senki-semmit nem tudna kezdeni vele, ezért csak hallgatom. Hagyom hogy megszabaduljon tőle. Azután talán kezelhetőbb lesz a helyzet. Vagy legalábbis ő.
Bízok benne.

- Befejezted!? - kérdezem aztán mégis. Megerőltetett, súlyos, magamra húzott nyugalommal. Egyetlen percig sem fogok vitatkozni vele. Ez nem erről szól.. Nem arról, hogy ki-kivel, egyszerűen ez csak alapjaiban rengeti meg a masszív tiszteletlenséget.
És ez az a dolog, amit nem hagyhatok.
Nem tűrhetem EL!

- Itt nem arról van szó hogy kivel fekszel össze! - lett a hangnem nem véletlenül udvariatlanul nyomott. - Itt arról van szó, hogy pillanatok alatt befellegezhet a létezésünknek, ha kiderül hogy gyengék vagyunk. Hogy megengedőek! Az utca az a hely, ahol nem engedheted meg ezt a luxust, hát pont neked kell magyarázzam!?? - és fordulok meg. Felé, mivel a szöveg közben észrevétlenül járkálni kezdtem. Muszáj volt kicsit javítani a hangulaton. Legalábbis a hozzávetésen.
És rohadtul nem akartam ezt az egészet az arcába nyomni..

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Nov. 17, 2017 2:53 pm

Nem.. ez az egy szó olyan erősen épült be a gondolataimba, hogy kimondani már nem mertem. Helyette yg nemtetsző fintor csúszott a képemre David kérdését követően, és a kezeim automatikusan védekezve, elutasítóan a mellkasom előtt kereszteződtek. Egy párnával csak nem dobhattam le a fejét, nem igaz? Pedig néha megérdemelt volna azzal a csökönyösségével egyet! Volt kitől örökölnöm.

Erőltetett sóhajjal fogtam be a számat, és csak figyeltem, ahogy mászkált, na meg ahogy beszélt is. Mint egy mérgezett egér. De tudtam, hogy muszáj mennie, ha nem akarta az összes haragját rám borítani. Velem szemben sosem tette meg. Láttam már másokban még a szart is megfagyni, hacsak rájuk nézett. Tudtam, hogy kivételes voltam, tudtam, hiszen a vérem volt, én az övé, anyánk jövője. Csak mi ketten.

- És mi lesz akkor, ha nemet mondok neki?
- tettem fel a kérdést olyan nyugalommal, ami nem igazán szokott jellemezni. De inkább ez, mint hogy tányért törjek - amit sosem tettem. Nem, mert nem költhettem a pénzünket felesleges dolgokra. Volt annál jobb helye is, és minden egyes dollárnak megvolt a maga helye.

- Jön majd egy újabb, akit nem ismersz. Aki még csak a fegyverrel sem tud majd bánni - szegeztem neki ezeket a szavakat, ezeket a feltételezéseket. Eszem ágában sem volt lemondani Gabrielről. De David-től sem akartam eltávolodni. - Aki hasznossá sem tudna válni az utcán számodra. Mert az sem jó, ha te közben megnyugodsz miattam, de aztán meg semmire nem mész vele.. Nem igaz? - szemléletváltás. Más megközelítés. Muszáj voltam ezzel érvelni, mielőtt még eljutottam volna ahhoz a gondolatmenethez, hogy én gyengítem meg. Hogy az egyes visszavonulók miattam voltak. Hogy.. a belső lázongások miattam történtek, mert nekem többet szabadott, mint amit a banda előírt. Próbáltam nem erre a következtetésre jutni, még ha ennek volt is némi valóságalapja.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 13

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Today at 3:08 pm

És nem mondott hülyeséget... Utáltam hogy mindig ilyen tisztán látja a dolgokat, néha sokkal tisztábban mint én. Nem. Nemutáltam...
Nagy sóhajt szívok a tüdőmbe, és percnyi néma csönd áll be.
Nemigaz. Alig volt vagy 30 másodperc.
Felé fordulok... és a szemeibe nézek.
Ő is látja hogy még nem készültem fel. Erre nem. Hogy felnőtté váljon. A szemeimben.
Még nincsenek válaszok..
Csakis azok a nyomó, és egyre sürgetőbb kérdések vannak.
Hasztalan küzdelem az elkerülhetetlennel...

- Nem ismerem még jól.. - a hangom nagyságrendekkel nyugodtabb. Gabrielt... - Alig fél éve van itt, muszáj megbizonyosodnom róla hogy.. - és tartok megint a szemeibe. Van fogalma róla mennyire szeretem?? Van fogalma arról mit jelentene elveszíteni??
Nincsen...
Biztos vagyok benne.
És valamiért ez így van jól...

_________________
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   

Vissza az elejére Go down
 

Can't stand the silence

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Alternatív valóságok :: Múlt - jelen - jövő-