HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2018.05.25.
Új staff a csatasorban! *-*KLIKK ;)
Amy

2018.02.14.
Vééégre meghallgatott az a bizonyos.. Részletekért Kit-KATT..


2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Keresettek
by Ville Deadman Wallow Csüt. Nov. 15, 2018 2:18 pm

» Műsoron a kávé
by Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Okt. 28, 2018 8:19 am

» Danny & Darren
by Darren Curtis Szomb. Szept. 22, 2018 7:05 am

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Pént. Szept. 21, 2018 4:00 pm

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danny Doyle Haynes Pént. Szept. 21, 2018 12:22 pm

» Make the devil cry
by October Soininen Csüt. Szept. 20, 2018 6:15 pm

» I came here for money, but I can be your fangirl too
by Jerome Brightman Csüt. Szept. 20, 2018 5:55 pm

» Világképek karambolja - In flagranti
by Jerome Brightman Csüt. Szept. 20, 2018 5:34 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Gloria "Sapphire" Salinas
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Danny Doyle Haynes
 
Raina Maddox
 
Johanna M. Riley
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (30 fő) Vas. Május 06, 2018 3:19 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Can't stand the silence

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Can't stand the silence   Szomb. Feb. 04, 2017 9:26 pm

A nappali kanapéján ülve figyeltem a megmozduló lábujjaimat, amik a szőnyegbe süppedtek. Csak úgy, mint én a kanapéba. A legszívesebben eltűntem volna örökre a rugók, a párnák anyagába, mint hogy David-re kelljen néznem. Nem mertem. Pedig minden nap elmondtam neki, hogy az a PÓK nagyszerűen illett hozzá, ott, a nyakán. Ez volt a beceneve is.

És most? Most is ugyanaz volt, csak most nem egy aranyos, nem mérgező nyolclábú, hanem ő lett a fekete özvegy, a fickó fajtából. Kurva pipa és morcos. Ritkán viselkedett velem úgy, mint a banda feje és ritkán alkalmazta velem szemben a dühét, de most nem kerülhettem el.

Megköszörültem a torkom. Fogalmam sem volt arról, hogy kérdezett-e egyáltalán. És ha igen, akkor egyáltalán válaszoltam-e neki bármit is. Csak arra emlékeztem, hogy a számat szinte véresre haraptam. Hogy az ujjaimat tördeltem és közben azt néztem, hogy a lábujjaim játszani kezdtek a szőnyeg puha anyagával. A legkedvesebb személlyé avanzsálódott a szőnyeg ebben a pillanatban.

Az ujjtördelést abbahagyva egy, az arcomba hulló tincset a fülem mögé tűrtem. Zúgott a fülem, és azt hiszem, nem is láttam normálisan. Nem sírtam, nem. Viszont tudtam, hogy ezzel itt nincs vége, és csak most fog David úgy igazán kitörni, a haragja pedig végighömpölyögve magába fog fogadni engem. Mert a harag volt az én táplálékom néha. Oké, ész nélküli döntések sorozatát voltam képes végigcsinálni annak ellenére is, hogy a bátyám jóval tapasztaltabb volt és elmondta, mit miért ne csináljak. Az esetek nagy részében azzal érveltem, hogy nem érdekel, nekem is tudnom kell. Elbasznom. Még ha így nem is beszéltem a bátyámmal. Soha, egyetlen egyszer sem.

És Gabriel? Ahogy eszembe jutott az, hogy negyed órával ezelőtt még ő volt az, aki a hajamba túrt. Ő volt az, akinek a bőre az enyémhez préselődött és a szájába sóhajtottam a nevét...

Megköszörültem a torkom. De most nem azért, mert fogalmam sincs, hogy mi lesz. Hogy hogyan akarja David átmosni a fejem, a gondolataim.. Most csak az járt a fejemben, hogy kurvára nem fejeztük be Gabriel-lel azt, amibe belekezdtünk és ez dühített.

Na és az is, hogy.. fogalmam sincs, úgy most minden kezdett idegesíteni! Felnőtt voltam! Azt hiszem! És ezt David-nek is el kellett fogadnia. Muszáj lesz. Én se szóltam bele a nőügyeibe, kivéve, ha valami ribancot hozott a házhoz. Egy agyatlan csitrit. Vagy egy olyasvalakit, akinek már eleve keresztbeálltak a lábai és David feltett szándéka volt, hogy kiegyenesíti őket a levegőben. Egyszer nem nyitottam rájuk.

Vagyis.. Oké, egyszer megtörtént, arra tisztán emlékszem és a mai napig, ha eszembe jut, kiráz a hideg. Valami szőke lotyó volt. Ha jól emlékszem. De lehet, hogy barna volt. Vagy vörös. Nem is ez a lényeg!

A pók! Mintha mászni kezdett volna a bátyám nyakán.. De nem, csak beképzeltem. Mert ő volt a PÓK. És én bármit megtettem volna érte. De nem ebben a pillanatban, nem!

Most csak felnéztem végre rá az eddigi hallgatásba burkolózott tüntetésemből. Fel, egyenesen a szemeibe, miközben már szinte a padlóig süppedtem a kanapén ülve. Ő volt az egyetlen, akiért szinte mindent feladtam volna. Ha bármim is lett volna, de az igazság az, hogy csak ő volt nekem. Semmit nem tudtam felmutatni. Semmit sem, amiért azt mondhatta volna, hogy igen, önálló vagy Rita, csinálj, amit akarsz.
Nélküle senki sem voltam, csak egy makacs nő-kezdet.

- Elmehetek a szobámba, ha azt mondom, bocsánat? - kérdeztem csak ennyit tőle, de gyanús volt, hogy az életben nem szabadulhatok innen. Igyekeztem felöltözni, de ahogy kiparancsolt a szobából, miután Gabriel eltűnt, muszáj voltam rögtönözni. Ezért a hajam kócos volt, és úgy bugyoláltam magam a hatalmas plédbe, hogy lehetőleg a legkevesebbet lássa rajtam. Mint egy nagy rántotta, úgy néztem ki, az embrió-sárga paca nélkül.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Kedd Feb. 07, 2017 8:41 pm

***

- Hé.. Pók.. figyelj! - próbálkozott Gabriel de már kattant az ujjam ravaszon.
- Neee-ne-ne... - hátrálni kezdett.

- Azért bíztam rád hogy megvédd... nem azért hogy rámássz.. - és a fegyver emelkedett.

- Hé hé..hé.. testvér.. Necsináldmár!

- A kurva életbe NEMVAGY A TESTVÉREM! - üvöltöm el magam, de magam se tudom miért csinálom. Bíztam benne! Kurvára bíztam benne hogy megvédi a húgomat erre ő...

- Takarodj innen amíg szépenmondom. - a fegyver leesik. A hangom visszacsitul, elemi düh feszíti fel, de esküszöm! Mindenre ami él és mozog, ha nem takarodik el, KILYUKASZTOM!
És ezúttal értett a szóból.

Csendes pillanatok. Addig én csak állok és figyelek.
A fegyver csak akkor vándorol vissza a derekam mögött, amikor hallom végre csukódni az előszobaajtót. Soha többé nem teheti be ide a lábát.
Ritát figyelem.
Még akkoris amikor szinte nyúl-hangon megszólal.


- Mégis mitképzeltél. - nem kérdezem. Hosszúra nyúlik a csönd, de nem lépek közelebb. Nagyon jól tudja mi az amit érzek. És nagyon jól tudja mik a következmények. Ezt már megtanítottam neki nagyon rég. Mindennek következménye van!
És most a bőrén érzi a következőt.

A cipőim tompán kopognak fel a keményfa padlózatom. Csak alig néhány lépés, csak közelebb. És alig távol tőle, csak az arcába bámulva állok meg.

- Csalódtam benned.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szer. Feb. 08, 2017 12:31 am

És eddig tartott az, hogy őt figyeltem. A hangja szinte a levegőt hasította, amit nekem címzett. Minden egyes szava kíméletlen, kedvességtől mentesen csapódott le, amivel ölni is lehetett volna. Lesütöttem a szemeimet és megint csak a lábujjaimra koncentráltam. Azok nem akartak hirtelen felkoncolni.

Összébb húztam magam a pléd alatt, ami minden egyes pillanatban mintha le akart volna esni rólam. Nagyon nem voltam ehhez az alkalomhoz öltözve. Hogy is lehettem volna? A szexhez aztán nem kellenek ruhák. A fene gondolta, hogy megjelenik itthon a bátyám és a kellős közepébe tenyerel kvázi.

A jó életbe!

Megrezzentem, ahogy meghallottam a lépteit, és megint rá néztem. Pontosabban a lábaira koncentráltam, nem feljebb. A sípcsontjai tökéletesen megfeleltek nekem és egészen tetszett is a látvány. Legalább nem kellett azon agyalnom, hogy engem is lelő-e.

Újabb szavak! És ahogy értelmet nyertek, a szemeimet ismét lesütöttem. Próbáltam elbújni! Próbáltam láthatatlan lenni, de nem ment. Nyomorult Harry Potter! Nyomorult fikció! Bárcsak lett volna egy olyan köpenyem nekem is!

Hirtelen sírni támadt volna kedvem, de kemény voltam! Már tíz évesen ott fityegett a kezemben Dave fegyvere és ő tanított meg lőni! Soha, egyetlen egyszer sem fogok sírni! Azt mondta, hogy erős vagyok, hogy bármire képes voltam és most.. csalódott.

Felsóhajtottam, aztán meg is köszörültem a torkomat. Erős vagyok!
Ezért egyenesen felnéztem a szemeibe és kimondtam azt, ami először jutott eszembe:

- Pedig nem is most vesztettem el a szüze... - ssééégem - haraptam el a mondatot, mert csak most jöttem rá, hogy ezzel aztán még jobban magam alatt vágtam a fát. Sőt! Már ott égett alattam a tűz és épp most vágtam fel magam darabokra egy bográcsban! Tessék, ingyen kaja az éhes disznóknak!

Azonnal el is némultam és fészkelődni kezdtem a pléd alatt, ami hirtelen megcsúszott rajtam és az utolsó pillanatban kaptam el, mielőtt villantottam volna a saját bátyámnak. Épp elég sokk lehetett neki, amikor hozzá fordultam, amikor először jött meg és a tamponokról kérdeztem. Azt az arcot soha nem felejtem el! A világ összes fájdalma és a témától való félelme kiütközött az arcára. Pedig isteni volt az az erő, az az önfegyelem, ami őt uralta, de akkor szétcsúszott és bepánikolt. A mai napig a vigyorgás fogott el erre gondolva, de most nem! Most csak.. fogalmam sem volt arról, mi és hogy történt..

- Miért.. csalódtál? Mit vétettem? - tereltem a szót inkább, és talán igen! Akartam, hogy kimondja. Hogy dühöngjön, mert annál rosszabb nem volt, amikor őrlődni láttam őt. Még ha a dühe most a leginkább rám is irányult. A kérdéseket persze a tőlem telhető legártatlanabb módon igyekeztem megkérdezni. Reméltem, hogy hatni fog rá. Reménytelen!
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Feb. 16, 2017 2:49 am

A szemeim megvillannak. Remélem tisztában van vele hogy nem ez volt az/a válasz amire vártam. Hogy miért akartam katonát nevelni belőle?? Anyánk mindig mondta régen... Két köhögés között, amikor odahívott és átölelt.
"Ő nem olyan mint te... David. Ő csak egy kislány. Vigyáznod kell rá..."
És én az élet minden percében vigyáztam. Minden.. pillanatában, ahogy csak tőlem tellett...
De az élet VESZÉLYES! És muszáj volt hogy ezt ő is megtanulja...
Minél.. ELŐBB!

Megköszörülöm a torkomat, de nem engedem hogy bármi is meglátsszon a szemeimben. Szilárdan tartom a pillantását. Bátor. Más esetben megdicsérném érte, de ez most nem az a pillanat.

- Ezt most komolyan kérdezed?
- a szemeim résnyire szűkülnek, és határát kezdi veszíteni az a szilárd él. De még idejében elkapom.
Új levegőt veszek, ahogy vele együtt fordulok, és próbálom szűkre szabni az összes ellenérvemet.. Sose szerettem a sűrű szövegelést.

- Azt hittem vagy már annyira felnőtt hogy bízhatok benned. Hogy tudod mit jelent a testvériség.. a rangidő és mit a vezér szava. Azt hittem bízhatok a saját húgomban, de legalább GABRIELBEN! - szűröm a fogam hegyén köpve, még mindig.. még ebben a percben is őt hibáztattam mindenért, és biztos lehet benne hogy meg is kapja a büntetést.
Egy rövid percre van szükségem amíg lehiggadok.
Még annyi se.

- Többet nem akarom meglátni a közeledben. - újra felé fordulok. Parancs? Nem. Tények. - Örülhet amiért nem lőttem szét a golyóit, de a lefokozás a MINIMUM érte!
Még mindig szilárdan beszélek.

- És TE! - mutatok fordultomban egyenesen rá. - A beavatást egy jóidőre elfelejtheted.
Ha nem örökre.
De egy dolgot már megtanultam. Ne feszültségben hozzak életre szóló döntéseket.
Nem kifizetődő hozzáállás.
De legalábbis őrült lépésekre késztet.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Feb. 16, 2017 3:49 pm

zeneeeeeee


Esélytelen, hogy a válaszomat várta volna. Hallotta, hogy kérdeztem, mert tudtam én, hogy valami igen rosszba tenyereltem bele, de fogalmam sem volt, hogy mégis minek fújta fel ennyire. Na jó, nagyon mélyen tudtam volna, de addig nem akartam lenyúlni a tudásért.
Azt gondoltam, hogy az a kis közjáték elég lesz, és ugyanaz a velem kedves és törődő férfi áll majd előttem, de nagyon nem. Nem! Nem sikerült és ezért remegő légvétellel telítettem meg a tüdőmet oxigénnel. A fene vigye el!


Aztán megindul, és én meg nem vagyok még elég erős mégsem ahhoz, hogy hirtelen szakítsam meg. Főleg akkor, amikor megemlít minden hülyeséget, és éreztem, hogy az eddigi farokbehúzás és meghunyászkodás felháborodásba váltott át. A döbbenet és a harag hirtelen ült ki az arcomra és amikor ő még szinte nyugodtan ecsetelte, hogy mikből maradok ki és miket nem kaphatok meg, nem bírtam tovább!

Felpattantam, és csak az utolsó pillanatban kaptam el a szökevény plédet magamon. Morcosan néztem már magasabbról a bátyámra, és az ujjam már a levegőben is volt, hogy aztán elég legyen ebből, amikor...

- Most felöltözöm. Nem jó nudistának lenni, de itt maradsz és meghallgatsz! - mielőtt még bármit is mondhatott volna, majdnem átesve az engem takaró pléden siettem be a szobába, magam után becsapva az ajtót is, hogy aztán valami csapnivaló ruhákat rángassak magamra. Egy póló, egy bugyi és egy rövidnadrág elég is volt, és már mentem is vissza hozzá. Csak hogy kiakadjak rá, de nagyon! Megérdemelte ő is.

- Mi az, hogy nem tudsz bennem bízni? Jobb lett volna, ha valamelyik harmincas bandataggal szűröm össze a levet? - kérdeztem tőle ennyit csak, volt még, de azzal tuti, hogy kicsaptam volna a biztosítékot, amit vele szemben nem mertem. Bármelyik bandataggal szemben nagy volt a pofám, de ő mégis csak a bátyám volt. Az egyetlen, aki élt és én imádtam. Most annyira nem, mert éppen büntetésben részesít, de azért biztos voltam benne, hogy sokáig nem fogok rá haragudni.

- Gabriel semmiről sem tehet! Ne őt büntesd, és főleg nem golyóval.. a golyójában - szaladt ki a számon és azonnal meg is bántam. Soha, egyetlen ilyen beszélgetésem sem volt vele. Ez is egy olyan pont, amiről nem kellene, hogy tudjon. Már.. a szexuális életemről. Csípőre tettem a kezeimet és úgy álltam tőle nagyjából két méternyi távolságra. Még mindig magasabb volt nálam. Még mindig erősebb és még mindig ő az idősebb Iversen. 

- Máshol is tudok vele találkozni. Nem tilthatsz meg nekem ilyet. Tudod jól, hogy annál jobban fogom akarni - engedtem meg magamnak ennyit, csak hogy még inkább alágyújtsak a felpaprikázott hangulatnak, és tényleg így gondoltam. Övé volt az utolsó szó, de amennyire ő, úgy én is makacs voltam. Ugyanazoktól a szülőktől, de mindezt csak a méreg mondatta velem. Megtehette, hogy kiszakít ebből a környezetből. Megtehetett Gabriellel bármit, mert a bandájába tartozott. Olyan kötelék volt a tagok között, amik sziklaszilárd elvek alapján működött. Elcsesztem ezt az egészet.

Hirtelen enyhültem meg, ahogy mindezt végigfuttattam a fejemben és visszaroskadtam a kanapéra, lepillantva megint a sípcsontjaira.

- Ne őt büntesd, kérlek, David - szólaltam meg aztán, hangomban valamiféle bűntudattal, de mindenképpen őszintén. Nem akartam, hogy a fiúnak baja essen. Megérdemelte, hogy a PÓK bandájába tartozzon. Ügyes volt és vigyázott rám.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Feb. 17, 2017 7:23 pm

És ugrik.

Meglep, amikor hirtelen félbeszakít. Nem.. nem lep meg. Az viszont igen, amikor az ujja kis híjánnem a mellkasomon landol aztán úri-kényesen eltűnik a semmibe.
Én meg még mindig csak ott állok.
Mint akit leforráztak.
Vagy csak mint aki felkészült az ismeretlenre, arra az ismeretlenre amit egyedül ez a nő tudott kicsikarni belőlem.
Mégis hogy a fenébe tud mindig hallgatásra bírni???

Az idő lassan telik, a falióra kattogása idegesítő. Tudom hogy ezt rendezni kell. Akárhogy. Nem eshet folt a becsületen, a vér kötelez. De azt is tudom hogy az orrom alatt cseperedett nővé. És én még mindig szerettem volna ha ugyanaz a kislány marad, mint régen, aki kitágult szemekkel szívta magába minden gondolatom.
Néha...

Nyílik az ajtó, és én még mindig csak ott állok.
Figyelem.
Azt is ahogy azok a ráncok megint megjelennek az arcán, és nem kell kitalálnom mi következik. Mégis csak az első mondatokat hagyom szó nélkül.

- Ritaaa.. ne lőj túl a célon! - csak figyelmeztetem. Hogy az ujjammal mutatva felé vagy sem, nem lényeges, de jól tudja, a Harmincasok az a téma, amivel egy pillanat alatt fel tud húzni. Hamar vált témát, és NYERT! Mondjuk hogy már kevésbé neheztel a belőle folyó szöveg.
De aztán MEGINT!

- RITA! Megmondtam amit megmondtam!
- most már biztosan közelebb lépek, alig egy centi távolságra tőle, le, a szemeibe, mert azzal tisztában van, hogy ha még nem is tartozik szerves részben a bandához, KÖTELES(!!) elfogadni a parancsaimat!
Az lehetetlen(!) hogy a beavatása után, egy zöldfülű kérdőjelezzen meg!
Figyelmen kívül hagyva azt a mellékes tényt, hogy a húgom.

De aztán... megjelenik az a fény a szemeiben.
Ami mindig...
Én meg...
Egyszer a nők fognak kinyírni...

- Az isten tegyen már valahová te nő, mi a fenét művelsz velem!!? - lépek el, csak mert nem bírok már ellenállni a szeméből áradó kérlelésnek. Jót tenne most egy kis friss levegő. Bármi. Csak ne kelljen a szemeibe néznem. Mégis pár lépés után megfordulok.

- Jól tudod hogy amit műveltek, ellene megy MINDEN.. a testvériségben betöltött szabálynak! - és most tényleg ott a mutatóujjam a szemeiben. - És azzal is tisztában vagy ha én, mint vezér kivételezek veled.. VELE.. csakmert a húgom vagy, az nemcsak hogy rombolja a tekintélyt, de másokat is engedelmetlenségre késztet, és ezt nem engedhetjük meg magunknak! - a szemeim villámlanak, de tudja.. ott van az egészben mögötte, hogy az ő szavainak úgyse tudok ellenállni. Senki nem tud úgy levenni a lábamról mint ő.
Az isten verje meg...

- Ez az.. életünk.. - vesz a hangom már sokkal simulékonyabb ütemet. - Ha elveszítjük.. - fogalmam sincs.. - fogalmam sincs mihez kezdhetnénk.

Gyengeség. Gyengeség-gyengeség-gyengeség. Ő volt az egyetlen aki valaha láthatta ezt az oldalamat. Ő. És néha nem is habozott ezt kihasználni.
Tisztában voltam vele.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szomb. Feb. 18, 2017 12:03 am

Ha éppen nem akart volna felnyársalni a haragjával, el is mosolyodtam volna. Sőt! Belenevettem volna a világba, ahogy és amit mondott nekem, és rólam. "-Az isten tegyen már valahová te nő, mi a fenét művelsz velem!!?" Mégis, most a legjobb lett volna az, ha lapítok. Mélyen és csendben, egy pisszenés nélkül. A bátyám volt. A banda feje, a mindenem, az, aki vigyázott rám, amikor senki és semmi nem volt már mellettünk. Vajon mellette ki állt? Ki vigasztalta, amikor szomorú volt? Amikor hiányzott neki anya? Mindig csak az én könnyeimet törölgette, amikor anya után sírtam. Üldögélt az ágyamon, ameddig nem tudtam elaludni és fogta a kezemet, érte se kellett nyúlnom. Tudta, hogy mire volt szükségem.

És ezzel az emberrel mentem szembe..

Már a kanapéról néztem fel rá az érveit hallgatva.  Igaza volt. Mindenben. Ismertem a szabályokat, azt, hogy milyen áldozatos munkával érte el mindezt. Hogy mennyi szervezés állt mögötte és hogy ezt az egészet elérje.. nem is értettem, hogy bír mindig ugyanazzal az erővel és eltökéltséggel felkelni minden egyes áldott nap. A fene se emlékszik, hogy mikor csináltam neki utoljára kakaót. Vagy mentünk el csak mi kettesben valahova, ahol nem érték utol a banda problémái. Nem lehetett. Rá itt volt szükség.

- Azt mondod, hogy nem láthatom, és hogy nem kivételezhetsz velem - sóhajtottam egy embereset, megdörzsölve a szemeim alatt az arcomat is, mielőtt még elsírtam volna magam. - Akkor innentől kezdve, ha jön a banda, nekem kell keresnem egy barátnőt? - szinte úgy köptem ki ezt az utolsó szót. Sosem voltam jóban a lányokkal. Világ életemben fiúkkal voltam körbevéve, ahol a tesztoszteron, a versenyszellem alapköve volt a viselkedésüknek. És ezt David-ről sem tudtam volna elképzelni másképp. - Akivel sütit sütök és majd megtanulok hajat fonni meg körmöt festeni - a lesajnáló fintor, ami megjelent az arcomon, félelmet is tükrözött. Csak oda ne! Oda ne küldjön soha!

- Nem fogunk elveszíteni semmit. Nem véletlenül te vagy a horda feje - lehet, hogy ez becsmérlőnek hangzott, de abszolút nem volt az. Ténylegesen is így gondoltam, a kivételezést pedig már akkor elfelejtettem, amikor anya még élt. Csak azért kaptam meg mindent a bátyámtól és anyától is, mert én voltam a kicsi. És akkor még a nagyon aranyos Iversen. Most már egyik sem voltam, de David mindig is a bátyám marad. És tudtam, hogy bármit megtenne értem.

- Nem hiszem, hogy vagyunk olyan hülyék, hogy szétkürtöljük, mire jöttél haza - reménykedve néztem fel a szemeibe, és tényleg... Gabriel okos volt. Erős, és az a mosoly... beleborzongtam volna, ha csak látnám. Most. Akartam! - Nem derül ez ki, ígérem - engedtem le a fejem, hogy megint megnézzem magamnak a sorjában kalimpáló lábujjaimat. Nem szerettem, ha Davidnek dühödtnek kellett lennie.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Márc. 16, 2017 5:06 pm

Már megint túljátssza... Fintorog a orrom, de közben jól tudom hogy nem játszik ő semmit. Ő Rita. A nő aki mindig is más volt mint a többi. És nem csak azért mert a húgom. Ő volt az aki a legjobb barátom is. Az anyám... néha még a lányom is, de már simán kiröhög ha említem neki ezt a részletet.

Rossz így látni. Talán nem hiszi el, de kevés rosszabbat éltem már meg. Ő a családom. Az egyetlen, és az egyetlen aki valaha valamit is jelentett ebben a büdös életben.
Még ma is hálát adok istennek érte.
(Ha már ennyire elbaszott ez a világ.)

- Rita, ne fogd fel ezt ilyen drámaian..
- a hangom már nyugodt. Inkább hallatszik a kimerültség belőle, mint bármiféle korábbi indulat.

De tovább beszél, én meg hallgatom.
Eszemben sincs beléfojtani a szót, sőt, egy ideje már nem is próbálkozom.

- Rita azthiszed ez olyan könnyű! - veszek aztán megint hirtelen hangot. - Azt hiszed olyan könnyű mindent titokban tartani!? - nem igazi kérdés, mégis kérdőnek hatott  - A srácok nem HÜLYÉK! - ez tény - Hamar kiszúrják ha keversz, pláne ha tovább akarod művelni, ezt a... ezt a.. - fintorgok. SOHA.. nem akarom elképzelni úúgy.. a húgomat mint ahogy ma este láttam. Még a hideg is kiráz az emlékre.

De pont elég hogy észretérjek, és magától értetődik a következő lépés.

- Fogalmam nincs róla hogy tudna megvédeni... - és most a szemeibe nézek. Egészen... Őszintén. Csak ahogy a húgom mindig is megérdemelte, és ahogy szabadon engedem az összes félelmemet.

Láthat...
Mindent.
Bárkit képes lennék eltakarítani őérte...

De még nem vagyok képes elengedni.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Márc. 16, 2017 9:41 pm

A legrosszabb, amit tehetnek! Ne legyek drámai?! Ne? Nem akarja?! Ez nagyjából ugyanolyan volt, mintha arcul csapott volna egy olyannal ebben a helyzetben, hogy "nyugodj meg". Csak olaj volt a tűzre, és ezért is volt az, hogy összepréseltem az ajkaimat mérgemben, de nem szóltam rá semmit. A saját bátyámat csak nem küldhettem el sehova?! Ő sem beszélt rondán velem soha, és ha vele szemben kicsúszott volna egy káromkodás a részemről.. anya nevelését tiportam volna sárba. Őt is bántottam volna, és az emléke épp olyan fontos volt, mint ez a magas PÓK itt előttem. Imádtam!

Most annyira nem, de ez csak egy pillanat volt.

Az ötletem? Köszönik szépen, de nem kérnek belőle. Persze, egy utópiában minden annyira tökéletes lenne! Anyánk még élne, Davidnek nem kellene eltartania, nem kellene megküzdenünk a riválisokkal és neki családja lenne. Kisgyereke, nekem meg vadbarom tulok fickóim, akik után sírhattam volna, mert a szívemet is összetörték. Sosem mondta, de tudtam, hogy igazán csak boldog akart volna lenni.

De ez a valóság. Ahol rohadtul semmi sem volt tökéletes.

Ahogy végiggurult a szavain a hirtelen fellobbanó harag, rám is ragadt belőle és ismét talpon voltam. Fortyogtam, mint egy nyomorult kitörni vágyó vulkán, de nem mentem hozzá közelebb, csak elmentem a kanapé egyik végéből a másikig a padlón előtte. Minden fordulatnál őt figyeltem, és akkor ott volt a kegyelemdöfés!

Egy szinte nyüszítő hang tört fel belőlem, mint egy halálraítélt, sebzett állat. Nem volt igazságos!

- Azt hiszed, hogy csak TE tudsz engem megvédeni, David! - nem mertem még élni azzal, hogy a teljes nevét mondjam ki, hogy most megdorgálom, mert az mindig is anya kiváltsága volt. És Davidé. Rita Iversen! - ha ezt meghallottam, minden egyes alkalommal a fülemet-farkamat behúzva igyekeztem ártatlannak látszani. Sikertelenül.

- Senki másban nem fogsz annyira bízni, ha rólam van szó, mint saját magadban. De már nem vagyok kicsi - mutogattam végig magamon. Két lábam volt, egy olyan testrészem, ahol nem rég még Gabriel szája járt.. - a gondolatra is beleborzongtam az érzésbe, de aztán ott volt még a két kezem, a két fülem, a hajam, az orrom, a szemeim.. Mindenem megvolt még mindig. Felnőtt verzióban és nem maradtam törpe pelenkaharcos.

- Kivel kellene együtt lennem? Egy aktatologató sajtkukaccal, akinek az a legnagyobb problémája, hogy merre állt a salátája a szendvicsben? - keltem ki magamból, én sem hittem, hogy ezt így kellett volna. - Te se fogsz összejönni soha egy műkörmös Miss Dívával. Nem nekünk valóak - az utolsó szavak már megtörten hangzottak. Iversenek voltunk. Nem holmi Lordok, Monsieur-ök leszármazottai. Mindketten tudtuk, hol a helyünk... Hogy kik voltunk és kivé nem válhatunk soha a büdös életben. Még ha anya és David is minden követ megmozgatott értünk.
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szomb. Nov. 04, 2017 3:26 am

És kitör!
Rita mindig is az a fajta volt, akit nehezen esett megfékezni. Megfojtod, vagy megfojtja ő saját magát. Nehéz volt úgy megmenteni, hogy ne kapálózzon ellene, ha kell, kézzel-lábbal, vagy harapjon is a legfájdalmasabb helyekre.
És olykor velem szemben is képes volt elveszíteni az eszét.
Olykor.

Tetemes sóhajt szívok a tüdőmbe, de csak megforgatom alatta a szemeimet. Nem tehetek mást.. amikor puffog, és úgy őszintén.. senki-semmit nem tudna kezdeni vele, ezért csak hallgatom. Hagyom hogy megszabaduljon tőle. Azután talán kezelhetőbb lesz a helyzet. Vagy legalábbis ő.
Bízok benne.

- Befejezted!? - kérdezem aztán mégis. Megerőltetett, súlyos, magamra húzott nyugalommal. Egyetlen percig sem fogok vitatkozni vele. Ez nem erről szól.. Nem arról, hogy ki-kivel, egyszerűen ez csak alapjaiban rengeti meg a masszív tiszteletlenséget.
És ez az a dolog, amit nem hagyhatok.
Nem tűrhetem EL!

- Itt nem arról van szó hogy kivel fekszel össze! - lett a hangnem nem véletlenül udvariatlanul nyomott. - Itt arról van szó, hogy pillanatok alatt befellegezhet a létezésünknek, ha kiderül hogy gyengék vagyunk. Hogy megengedőek! Az utca az a hely, ahol nem engedheted meg ezt a luxust, hát pont neked kell magyarázzam!?? - és fordulok meg. Felé, mivel a szöveg közben észrevétlenül járkálni kezdtem. Muszáj volt kicsit javítani a hangulaton. Legalábbis a hozzávetésen.
És rohadtul nem akartam ezt az egészet az arcába nyomni..

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Nov. 17, 2017 2:53 pm

Nem.. ez az egy szó olyan erősen épült be a gondolataimba, hogy kimondani már nem mertem. Helyette yg nemtetsző fintor csúszott a képemre David kérdését követően, és a kezeim automatikusan védekezve, elutasítóan a mellkasom előtt kereszteződtek. Egy párnával csak nem dobhattam le a fejét, nem igaz? Pedig néha megérdemelt volna azzal a csökönyösségével egyet! Volt kitől örökölnöm.

Erőltetett sóhajjal fogtam be a számat, és csak figyeltem, ahogy mászkált, na meg ahogy beszélt is. Mint egy mérgezett egér. De tudtam, hogy muszáj mennie, ha nem akarta az összes haragját rám borítani. Velem szemben sosem tette meg. Láttam már másokban még a szart is megfagyni, hacsak rájuk nézett. Tudtam, hogy kivételes voltam, tudtam, hiszen a vérem volt, én az övé, anyánk jövője. Csak mi ketten.

- És mi lesz akkor, ha nemet mondok neki?
- tettem fel a kérdést olyan nyugalommal, ami nem igazán szokott jellemezni. De inkább ez, mint hogy tányért törjek - amit sosem tettem. Nem, mert nem költhettem a pénzünket felesleges dolgokra. Volt annál jobb helye is, és minden egyes dollárnak megvolt a maga helye.

- Jön majd egy újabb, akit nem ismersz. Aki még csak a fegyverrel sem tud majd bánni - szegeztem neki ezeket a szavakat, ezeket a feltételezéseket. Eszem ágában sem volt lemondani Gabrielről. De David-től sem akartam eltávolodni. - Aki hasznossá sem tudna válni az utcán számodra. Mert az sem jó, ha te közben megnyugodsz miattam, de aztán meg semmire nem mész vele.. Nem igaz? - szemléletváltás. Más megközelítés. Muszáj voltam ezzel érvelni, mielőtt még eljutottam volna ahhoz a gondolatmenethez, hogy én gyengítem meg. Hogy az egyes visszavonulók miattam voltak. Hogy.. a belső lázongások miattam történtek, mert nekem többet szabadott, mint amit a banda előírt. Próbáltam nem erre a következtetésre jutni, még ha ennek volt is némi valóságalapja.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Nov. 23, 2017 3:08 pm

És nem mondott hülyeséget... Utáltam hogy mindig ilyen tisztán látja a dolgokat, néha sokkal tisztábban mint én. Nem. Nemutáltam...
Nagy sóhajt szívok a tüdőmbe, és percnyi néma csönd áll be.
Nemigaz. Alig volt vagy 30 másodperc.
Felé fordulok... és a szemeibe nézek.
Ő is látja hogy még nem készültem fel. Erre nem. Hogy felnőtté váljon. A szemeimben.
Még nincsenek válaszok..
Csakis azok a nyomó, és egyre sürgetőbb kérdések vannak.
Hasztalan küzdelem az elkerülhetetlennel...

- Nem ismerem még jól.. - a hangom nagyságrendekkel nyugodtabb. Gabrielt... - Alig fél éve van itt, muszáj megbizonyosodnom róla hogy.. - és tartok megint a szemeibe. Van fogalma róla mennyire szeretem?? Van fogalma arról mit jelentene elveszíteni??
Nincsen...
Biztos vagyok benne.
És valamiért ez így van jól...

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Nov. 24, 2017 6:43 pm

Ő nézett, én néztem. Kezdett fárasztó lenni ez az egymásnak feszülés. Gyűlöltem vele vitatkozni, mert akkor mindig bántottam őt. Még ha soha nem is ismerte be. A bátyám volt, az egyetlen az életemben, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem. Lepakoltam magam a kanapé karfájára, ujjaimmal dobolva a párnázott részen a combjaim között. Nem volt száz százalékosan kényelmes, de innen el nem mozdulok. Felesleges mocorgás lett volna, ezért még mindig őt figyeltem, még akkor is, amikor jól megrágva a gondolatait újra beszélni nem kezdett.

Felsóhajtottam. Egyszer, aztán megint. A szemeimbe nézett Dave, de az én tekintetem elvándorolt róla. Gondolkodtam. Azt hiszem. Igazából nem, de aztán inkább megdörzsöltem a homlokomat a tenyeremmel, mintha azzal valami normális észérvet ki tudnék kaparni onnan, a csonton keresztül.

- Fél év alatt egyetlen hibát sem követett el. De ha..
- felsóhajtottam. - Teszteld. Hogy hű hozzád és hogy itt akar és fog is maradni. A PÓKkal. Tedd próbára, tudd meg, mire képes érted, értünk - fogalmaztam át ezt az egészet. A bandára gondoltam, mert minden egyes tag a végletekig hajlandó volt elmenni a banda fejéért, az első emberért, aki itt magasodott felettem. Bíztam Gabrielben, hogy meg fogja tudni oldani azokat a dolgokat, amiknél próbára teszi a bátyám. Már ha valóban.. ez lesz és nem elüldözni fogja innen. Nem tudtam volna utána menni, hátrahagyva az egyetlent.. de az biztos, hogy az egy nagyon is rossz döntés lett volna.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Feb. 09, 2018 1:24 am

Rita mindig is okos nő volt. Sokszor okosabb mint bármelyikünk. Vagy csak mert NŐ.. volt?? Talán képes jobban átlátni a dolgokat, talán célirányosabb, talán...
De itt befejezem a latolgatást.
A szavaira figyelek. Tesztelni.. Hogyan tudnám tesztelni Gabrielt??

Elgondolkozok, de csak egy szó nélkül elfordulva tőle. Morfondírozok. Talán megláttam azt a véletlen fénysugárt, amit az egó önző hatalma eddig takargatott előlem. Vagy egyszerűen csak képes volt.. újra.. befolyásolni...
Nagyot sóhajtok a gondolatra.

Csak valamivel később, ellépkedve tőle, hosszú perceknek tűnő idővel fordulok vissza hátra. Őrá. Pedig biztos vagyok benne hogy csak másodpercek töredéke volt...

- Képes leszel... - akad meg a kérdés, mégis kénytelen vagyok folytatni - Képes leszel együttélni a ténnyel ha elbukik!?? - Hogy a bukását várom?? Egy percig sem. Vagyis... Talán. Talán képes vagyok e együttélni a tudattal hogy csak mert elvette tőlem a húgomat küldtem öngyilkos küldetésre...
Ha más nem.. vajon mi lenne képes biztosítani a leginkább a hűségét??

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Feb. 09, 2018 8:40 pm

Akaratlanul is a fogaim a számat tépték a hirtelen rám törő idegességtől, ahogy elfordult, körmeimmel kapartam meg a kanapé karfáján az anyagot is, és ha nem lett volna annyira idegtépően lassú és gyors az a pár másodperc, ameddig nem az arcát láttam, biztosan ráordítottam volna. Gondolatban. Mert szóban, nekimenve nem igazán mertem. Hogy is tehettem volna?

Aztán a szavak.... a gyomrom egy apró, ólomsúlyú gombóccá zsugorodott.
"Képes leszel együttélni a ténnyel ha elbukik!??"
NEM! Sikoltott belül egy hang, ahogy gondolkodás nélkül rázni kezdtem a fejem.
Hogy várhatta el, hogy... hogy ezt egyszerűen csak benyelem?
Miért? Miért akarta, hogy a banda tagjai elvesszenek?

Nem értettem, hogy fordulhatott meg mindez a fejében. A szemöldökeim ráncolódva futottak össze a homlokomon, a torkomat pedig meg kellett köszörülnöm.

- Nem fogod látni azt, hogy elbukik - egyenesedtem fel a karfáról, hogy meginduljak David felé. - Én helyetted is hiszek benne és nem véletlenül van velünk. Tedd próbára, de a lehetetlent ne várd el tőle. Csak olyat kérj, amire képes lennél te is - néztem egyenesen a szemeibe karnyújtásnyi távolságról. Igen, akartam, hogy velünk maradjon. Szükségem volt Gabrielre, ahogy Davidre is.
És fogalmam sem volt, hogy miért akartam ennyire Gabe-et. Talán.. az isten verje meg, dehogynem. Odáig voltam érte és alig vártam, hogy a közelemben legyen.. A fene vigye el!

Hogy fostam-e? Naná! Nem akartam, hogy a halálba küldje Sadik-ot, és ha kell, akkor a szarból is ki fogom kaparni azt az embert. Muszáj volt, hogy megmutassa, érdemes David tiszteletére..
Mégis elléptem a bátyám elől, csak hogy lemozogjam a feszültséget, és a konyha felé vettem az irányt, hátra sem nézve az amúgy fölém magasodó, kecsesen izmos alakjára. A nők imádták érte. Előszedtem egy poharat, hogy vizet töltsek bele, és azzal sétáltam vissza a nappaliba.. Neki egy sört nyújtottam. Hideget. Végtére is.. a hűtő nem esett messze a csaptól.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szer. Feb. 14, 2018 10:57 pm

- Ritaa, te olyan egyszerűen látod a világot! - fordulok el. Ahogy közeledik. Valóban így lenne?? - A dolgok sohase voltak egyszerűen fehérek vagy feketék! Ezt te is tudod.. És azt is tudod hogy egy küldetés sokféleképpen is elsülhet, még akkor is, ha ÉN vagyok ott! - a szemeim ráncba gyúlnak. Hogy valóban lehetetlen küldetés lenne?? A lehetetlen szó nem létezett. Az én szótáramban sosem, voltak az ésszerű.. és a teljességgel ésszerűtlen, de megléphető kérdések. Igyekeztem az ésszerűt választani.

- Ha azt akarod.. - fordulok újra felé - Ha azt akarod hogy Gabriel bebizonyítsa a rátermettségét, hogy rátermett ARRA.. hogy a húgom gondját viselje, nem bízok rá pitiáner feladatot! - és ebből nem engedek. Láthatja a szemeimből. A feszült tartás... Úgyis már épp ideje próbára tenni ezt a Gabriel gyereket, mindenkit elér az idő egyszer..
Hát lássuk, mennyire megy neki!
Fiatal... De talán nem l/tehetetlen...

Talán.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Feb. 15, 2018 10:16 pm

#mégasörelőtt

Megakasztott. Egy pillanat alatt fagytam le és háborodtam fel. Én, mint egyszerű? A nagy francokat! Ha az lettem volna, nem csak Gabe-nek engedtem volna, hogy bemásszon a bugyimba, hanem az összes pacáknak, aki körülöttem legyeskedett a bandából. Örültem, hogy nem látta a bátyám az arckifejezésem, mert biztosan... a fenébe is! Képes volt felhúzni egy pillanat alatt pukkanccsá, és azt utáltam.

Még mindig ezen gondolatoknál voltam, amikor ismét szembe fordulva engem nézett - legalábbis minden bizonnyal, én pedig esküszöm, hogy igyekeztem rendezni a morcos arcvonásaimat. Csak mert nem akartam, hogy leragadjon nálam. Most nem én voltam a téma.

Befejezte. Logikusan. Észszerű volt.
Lehunytam egy pillanatra a szemeimet.

- Rendben.. - egyeztem bele naaaagy nagy sóhajjal, csak hogy lássa, nagyon nem volt ínyemre ez a meghalhat, mert esély van rá akció. Gyűlöltem ezt az egészet benne. Pont most, amikor végre ténylegesen megkedveltem valakit... erre is csak David volt képes, és a fenébe is.. Ha elküldött volna egy másik városba, egy másik országba, mentem volna. A bátyám volt, az egyetlen, akit eddig szerettem és kedveltem.

- Csak ne hagyd meghalni. És maradjon meg mindkét keze, meg lába... feje, füle, szeme, faaaaa..... - haraptam el hirtelen a felsorolást egy véletlenszerűnek tűnő torokköszörüléssel. Nem kell mindenről tudnia David-nek sem, nem igaz?

- A háttérből figyeld, kérlek. Még ha el is bukik, maradjon egyben... Megegyeztünk?
- tértem rá inkább erre, biztos, ami biztos alapon. Nekem egészben kellett Gabriel.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Márc. 09, 2018 6:59 pm

Beleegyezik. Erre nem számítottam, hogy ilyen könnyű megtörni az akaratot, az ellenállást, pláne ha a másik végén Rita az aki áll.
Még mindig tartogat meglepetéseket..
Nem úgy mint a következők, amikor a szemeim megvillannak, vigyázzon mit beszél, mert még itt, helyben, meggondolom magam! Talán túúúl engedelmes vagyok. Talán túúl naiv. Lehet hogy egyszerűen úgy kéne zárnom ezt az ügyet, mint bármelyik másik esettel!
De tisztában vagyok vele hogy az sohase fog menni.
És amikor megint beszél... alig néhány méterre állok tőle, mégis gyanakvó, vékony csíkká húznak a szemeim.
Nagyon is biztos vagyok benne, hogy nincs ennél jobb kimenetel.
Egyikünknek sem..

- Meglátom mit tehetek. - a szemeim nem engednek, de tisztán látja belőle, hogy amit megmondok, az úgy lesz. Én se akarom elveszni hagyni Gabrielt... Még ha most, akár ebben a szent minutumban is szívesen beleengednék egy sorozatot.
És átveszem a felém nyújtott sört...
(már ha ott áll előttem)
Mint egy békejobbot.
Ennél többet úgyse kaphatok..

Legalábbis egyelőre.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Pént. Márc. 16, 2018 11:14 pm

Meg kellett volna gondolnom, néha, hogy mit beszélek. Főleg, hogy rájöhetett, a kis virágomat már rég hozzávágtam valakihez... Őőő.. Sean.. Paul... Mike... már nem is emlékszem a nevére, azt hiszem. Lehet, hogy nem is voltam akkor józan.. Hmm.. Előfordulhat, hogy ezt az információt vele soha nem fogom megosztani, mert jobb volt a békesség. A végén még mindegyik srác seggébe egy golyót eresztett volna.. elméletben. Bár..

Felsóhajtottam, és inkább a sör volt a lényeg, egy feszült, és egyben lazának tűnő mosolyt eresztettem el, amikor a folyékony kenyérért nyúlt, amit felé toltam a levegőben.
A szavai nem nyugtattak meg, ugyanakkor tudtam, hogy ez a legtöbb, amit kérhetek tőle. Ha valóban komolyan gondolta, úgyis mindent megtesz annak érdekében, hogy életben hagyja Gabrielt, ugyanakkor ténylegesen is.. valamiféle teszt, kísérlet elé vesse. Muszáj volt, és muszáj voltam felajánlani Sadik-ot, mint egy darab húst, hogy cafatjaira tépje a lehetőségét is a bátyám. Mielőtt elküldi, mielőtt utoljára látom.. Mert kellett. Mert szerettem ránézni. Nagyon.

- Sütöttem sütit.. Ha szeretnéd megkóstolni, még szinte az egész megvan - tértem át egy másik témára, mert jobbnak láttam. - Eredetileg Gabriel-nek készült, hogy majd meglepem, de amikor megkóstoltam.. inkább nem pakoltam elé. De neked hátha ízlik - a szemeim úgy csillogtak, mint egy rosszat tevő kiskutyának.. már ha volt köztem és egy kutya közt hasonlóság, akkor ez volt az a pillanat.
Akartam, hogy megkóstolja? A legkevésbé sem. Az egészet, a tepsit is a kukába kellett volna hajítanom. Vagy inkább ki az utcán lévő konténerbe, egy hatalmas hullazsákba rejtve el. Eredetileg brownie-nak készült. Csak nem volt itthon tojás.. Aztán kakaópor, szóval egy gusztustalan maszlag lett a végére, mert fogalmam sem volt, mit hagytam ki végül, negyedjére már nem volt kedvem elcsattogni a boltba egy újabb adag faszfej voltam akció keretében.

Még egy nyomorult sütit sem tudok csinálni.. És azt vártam el, hogy David majd mintha mi sem történt volna, az életét is rám bízza? Igen! Vagyis.. azt bármikor. De hogy más esetben?! Még mindig anya kicsi lánya voltam és a bátyám aprócska húga.. Hiába voltam már huszonegy... Hiába tudtam a kakast hátrahúzni a fegyvereken és meghúzni a ravaszt. Hiába tudtam feltörni ezt-azt... Még mindig törpe voltam.

- Vagy inkább mást ennél? - érdeklődtem tőle. Nem mintha bármit is egy rántottán kívül meg tudtam volna csinálni. Esküszöm, David jobb szakács volt, mint én.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Kedd Márc. 20, 2018 9:42 pm

A hirtelen befutó (új) téma mégis megakaszt. Ha gyanakvó lennék, gondolhatnám azt, hogy kitervelte ezt az egészet. Hogy lekenyerezhet. Rita hajlamos volt.. sokszor élni a női eszközökkel, és akárhogy is, valljuk be piszok jól csinálta.
Mégse gondolom azt hogy egyáltalán szándékában volt a tudtomra hozni a kisss... afférját, amit valahol mélyen, biztos vagyok benne hogy csak kiszórakozza magát, aztán lassan elfelejt. Így kell lennie...
Még ha most foggal-körömmel is harcol az igazáért.
Épp ilyennek neveltem...

De folytatja, és az újabb 'Gabriel' név rossz emlékekkel húzza össze a szemeimet. Azt hittem ezt már rendeztük, de abban is biztos vagyok, hogy csak véletlen 'nyelvbotlás' volt a részéről.
Talán.

- Ki akarsz nyírni!?? - csak véletlen összetételként szalad ki a számon. Ez.. az één 'nyelvbotlásom'. Aztán inkább megadva magam sóhajok.

- Idevele! - lépek közelebb, a konyha felé, ha jópár golyót túléltem már, talán nem egy sütemény fog eltenni láb alól.
Talán...

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szomb. Ápr. 07, 2018 5:31 pm

Hirtelen befutó vigyorgással válaszoltam a költői kérdésére. Ugyan, még csak eszembe sem jutott sohasem bántani őt szándékosan. Emlékszem.. kicsiként állandóan rajta akartam lógni és anyát nyúztam, ha éppen David nem volt a közelben..

- Nincs olyan szerencséd - szelídült már csak mosolygássá az ugratás, és örültem.. hogy végre nem akart az élet nagy dolgaira, a hierarchiára, a kihasználásra, a banda életére tanítani. Ritka volt... hogy a báty szerepében tündökölt. Na jó, itthon a legtöbbször mindig a kicsi húga voltam, akinek bármit elnézett - ha már a bárkit kérdéskört törölhettük egy időre.

Az utat mutatva neki - igazság szerint sokkal régebb óta ismerte a járást, mint én - előrelépkedtem az áldozat tetthelye felé, ami volt számomra a konyha, a süti meg végképp.
A barna félig szilárd trutymó még mindig a fém dobozban mosolygott rám érdes felületével, nekem pedig nem volt szívem korábban tovább szabdalni a piskótát. Vagyis majdnem az volt. Mert.. a tökéletes brownie kívül roppanós, belül meg rágós cucc, nos... az én verzióm szerint inkább hasonlított valami nedvességben cuppogó sivatagi homokviharra. De nem volt mit tenni. Ha már felajánlottam neki, akkor muszáj voltam szembenézni a konyhai terrorral, amivel bárki sakkban tarthatott volna. Talán egy teát nem rontottam volna el. De a csapvíz engedésben is verhetetlen voltam.

- Szerintem jobb lenne, ha leülnél hozzá. Mielőtt még.. túl jó élményben lenne részed
- vezettem fel ezt az egész akciót, és előszedve két tányért a szekrényből, a süti mellé pakolt késsel lassan kanyarítottam le egy teljes csíkot, de csak.. egy-egy kockányit pakoltam rá a tányérokra. Hős voltam, hogy ismét rávetni készültem magam erre az izére.

- Van még söröd elég, ugye? - fordultam a bátyám felé csatát vesztett pillantással, hogy biztosan legyen mivel leöblítenie a sütit, ha valóban gyilkos adag lenne. Biztos, ami biztos alapon.
A tányérok, melléjük a villák is az asztalra kerültek, az én hátsóm alá pedig az a szék, ami mindig is az enyém volt. Mindenkinek meg volt a maga helye az asztalnál. Kellett a rendszer az életünkbe, hiába, hogy a család fogalma már kiterjedt mindkettőnknél a bandára is. De a PÓKból akkor is csak egyetlen egy létezett.

Akit épp most fognak ételmérgezéssel kórházba vinni majd....

A fene egye meg! Az adagom még mindig ott csücsült a tányéron. Nem mertem még egyszer a számba venni, csak látszat volt az én kockám.. Gyilkos brownie!

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Szomb. Ápr. 07, 2018 10:30 pm

Követtem. Nemazért mert ne tudnám merre az előre, hanem mert szerettem.. legalább itthon - még - meghagyni neki a 'mindent irányíthat' látszatát. Nagy kiváltság ez az életben. És szerettem volna ha még nem nő föl teljesen...

A konyhába érve az előzetes kép szíven üt az első percben. De ha már vállalkoztam, erre vállalkoztam, nem lesz olyan hogy visszavonulót fújok az utolsó percben, szóval akárhogy is, de beáldozom magam. FEL??

Leülök.
Aztán már koppan is a dobozom a tányér mellett.

- Jaja.. akad... - de a szemeim csak azt az izét figyelik, már rég elbukott hogy a jelenben döntsek, mégis gyerebe, vagy nemgyerebe az egész.
Szerintem nem kell majd ide utolsó kenet.
Aztán már csak a szék csikorgásának hangja zökkent ki.
Ránézek.
Hátakkor...

KIHÍVÁS!


Az első pillanatban úgy hiszem, talán mégiscsak erre kellett volna kárhoztatni ezt a Gabriel gyereket. Ha Rita mellett nem hal éhen... elveszett ember már nem lehet, de azért igyekszem, nemnagyon hagyni kiülni az arcomon.

- Finom.. - rágom. Nézek fel a szemeibe, a fogaim közé ragad. Nem jön le. Aztán nyelvvel piszkálom, de még akkor se. Ő meg tutira veszem, figyel. Egy percig se hagy időt nekem, pedig jó lenne... Talán az egészet kiköpni a szemétbe??
De a nyolcadik falattal már le is csúszik.

Hát úgy a háromnegyede.

- Zseniális. - mosolygom, tutira veszem, nyúlós darabok ragadva a fogaim közé. Dehát... - De ennyi elég volt.. Kösz.. - és tolom el felé, azt az épp hogy ottragadt, hangyányi kis darabot. Ha muszáj, erős vagyok, még azt is legyűröm...
De ha nem...

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Vas. Ápr. 08, 2018 10:19 pm

Az elején még lelkes pillantásokkal próbáltam démont idézni a süti képében.. Mert maga volt a pokol Dante bugyraiban.. Dave pedig... mint a Taigetosz-i sorra váró, úgy gyömöszölte be a szájába az apróbbnál is törpébb falatokat. Nem hibáztattam. Egészen csendben, szinte lélegzetvétel nélkül figyeltem őt, miközben az én villám még csak a darab trutymó közelébe se kéredzkedett. Valószínűleg a villát is dobhattuk volna a kukába aztán.

A nekem címzett, minden iróniát nélkülöző szavakra a szemeim résnyire szűkültek. Sose szokott nekem hazudni, hát miért most kezdi el? Miért pont ennél az istenverte sütinek nevezett förmedvénynél?

- Szerintem füvet kellett volna benne termesztenem - kezdtem el nagyon lassan, de aztán megköszörültem a torkomat. - De... az is kihalt volna benne, mint a dínók - fejeztem be hirtelen, felkapva az eltolt tányért, lesöpörtem róla a sütikocka maradványt, bele a tepsibe.. aztán az enyém is követte a mozdulatban, tompa puffanással végezte a fémben.

- Szörnyű volt.. Ne szépítsük - nevettem fel hirtelen, hogy a következő mozdulatokkal már felpattanva a kuka fedelét felemelve szinte mindent kidobtam.. aztán észbe kapva még az utolsó pillanatban mentettem meg a villákat és a tepsit is, lecsapva a kuka fedelét, hogy még csak ne is lássuk ezt a szörnyűséget.

- Keress valami némbert, mert mellettem éhen fogsz halni - vigyorogtam.. és kicsit sem volt kedvem titkolni - főleg előle nem - hogy volt, amiben hiányosságaim voltak. Mert ő volt a tanúm rá, hogy a célpontot bármikor eltaláltam volna. Megtanított lőni. Bármelyik ajtón képes voltam bejutni.. órákig gyakoroltam.. De a főzés? A sütés meg végképp Mordor volt a számomra. Visszacsúsztam a székemre, aztán újra David felé pillantottam.

- Rendelünk valami ehetőt?
- igazság szerint majd' megpusztultam az éhségtől. Gabriellel nem igazán arra koncentráltam, hogy a fizikai éhségemet csillapítsam.. azóta pedig.. már eltelt egy kis idő. Reméltem, hogy a bátyám megbocsájt, ha kajával engesztelem ki.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

David Iversen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : San Francisco
Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Csüt. Ápr. 12, 2018 5:51 pm

"Szerintem füvet kellett volna benne termesztenem. De... az is kihalt volna benne, mint a dínók "

Az önirónia mindig is része volt az életünknek.. Különben nembiztos hogy az ember túlélte volna ezen a környéken, most mégse jut eszembe vigyorogni. Hogy mert a szám ragadt össze, vagy mert épp a légcsövemet készül eltorlaszolni a torkomon lecsúszó trepli, a dolog pikantériáját tekintve teljesen lényegtelen.
Hátrahőkölök, ahogy sebesen cselekedni kezd, és inkább a sörömért nyúlok. Jól fog ezután esni két.. három.. négy vagy öt korty, és jólehet tényleg nem akarom megbántani, de mégis az utolsó cseppig leengedem.
Összepréselve marokkal a dobozt ejtem vissza az asztalra előttem.

- Nemvolt ez szörnyű, csakkk .. - keresem a megfelelő szavakat. Mi is az ami a helyzeten menthetne? Sose voltam a konyha mestere, de amit kellett, azt így vagy úgy de megtanultam. Szakácskönyvek...

- Talán legközelebb csináld úgy ahogy le van írva. - gondolom én. Merthogy én mindig úgy csináltam, és végtére is ittvan.. felnőtt, ép és egészséges, habár nemmindig remekeltem én se a 'pót-anya' szerepben, de amit meg kell csinálni, azt meg kell csinálni.
Előbb... vagy utóbb.

- Tudod hogy nem ezért szeretlek.. - térek vissza a szemeibe, közvetlen azután hogy becsusszan elém. A kezem bátorítóan csúszik át az asztallapon felé, ha belefog, rászorítok, bár nagyon kicsi volt még amikor utoljára ezt tettem. Mégis érzem a szükségességét. Nekem van rá szükségem?

- Pizza vagy kínai.. - lököm aztán hátra magam hogy önkényesen a telefonomért nyúljak, és ha kapok választ, máris hívom az illetékes számot és a telefont a fülemhez emelem.

_________________
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : bartender
Location : Las Vegas
Posts : 184

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   Hétf. Júl. 02, 2018 11:39 pm

És piszkált! Tudtam én, hogy nem annak szánta, de a másodikra azért már felvontam a szemöldökeimet, hogy mégis mire megy ki ez a játék nála, de aztán.. semmire. Biztos voltam abban, hogy a saját portékáján az életben nem akart szándékosan marakodást, és az itthoni kis civakodások egytől-egyig azért alakultak ki, mert túlságosan is vigyázni akart rám, az élet minden pillanatában. Amikor kicsiként beütöttem a térdem vagy seggre ültem, mert nekiszaladtam valaminek. Vagy amikor később megpróbáltam húst szelni és véletlenül az ujjaim útban voltak. Vagy amikor a fegyver kakasával szórakoztam, de ahogy egyre magasabb lettem a cula termetéhez, úgy kevésbé béna is.
Na jó, nem vesszük be a sorba a konyhai kínzásokat.

Végül olyan szavakkal várt, amire nem tudtam megenyhülni. Szeretett! Elmosolyodtam.. egy kicsit, de amikor az asztalon megjelent a keze felém nyúlva, már abszolút el is felejtettem, hogy morcosnak kellett volna lennem egy kicsit. Belekapaszkodtam az ujjaiba, két tenyerem közé fogva az ő lapát kezét... Legalábbis az enyémekhez képest az volt, még mindig, és szerettem, hogy volt, ami az évek során sem változott.

- De szeretsz... még ha néha az agyamra is mész - vigyorogtam bele az arcába hirtelen, de mielőtt még csípős választ kaptam volna rá, már folytattam is.. - Én is szeretlek Téged - szelídült a vigyor mosolygássá, olyan igazivá, amivel a banda tagok csak a nagy bandázások során találkozhattak, amikor már nem kellett David húgaként karót nyelve, mindenre feszülten figyelve megmaradnom a seggemen a sarokban - ami persze szinte soha nem sikerült, bármennyire is próbálkoztam.

Mégis, a nagy szeretetben is meg lehet halni, szóval muszáj voltam enni. Ő meg még inkább, és ahogy mozdult, elengedtem az ujjaim közül a kezét, és amikor a kezében már ott figyelt a telefon, felkeltem a helyemről megint, hogy a hűtőhöz lépkedjek.
- Kínai. Csípőset kérek - beszéltem neki háttal, hogy még egy sörért nyúljak a hidegbe. Reméltem, hogy a kaja tüzelni fog, mert úgy szerettem, ha az egész nyelvem lángolt evés közben. Már bontottam is a sört, és ahogy fordultam, már ott is virított a bátyám előtt az asztalon a sör.
Ugye elfelejtette, hogy Gabriel nemrég még benneee.... nálunk járt?!

Bár.. azt kötve hiszem, hogy valaha is el fogja hinni, hogy már leszakították a virágocskámat... Még mindig túl kicsi voltam a számára.

De legalább már nem akarta felnyársalni Gabrielt és nem akart engem kiátkozni a bandából. Haladtunk. A kajával mindent el lehetett érni.

_________________

Sometimes I wish that I could go into a time machine right now and just look at my self and say,
'Calm down. Things are gonna be fine. Things are gonna be all great. Just relax.'
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Can't stand the silence   

Vissza az elejére Go down
 

Can't stand the silence

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Környező vidékek-