Minden ↔ semmi.
Boldogság ↔ gyász.
Rejtőzködés ↔ reflektorfény.

Könnyed, légies, elegánsan kecses mozgás jellemzi, nehezen billenthető ki egyensúlyából mind fizikálisan, mind lelkileg. Az állandó próbák, az, hogy folyton változó és megújuló közegben él, megedzette, de nem feledtette egykori énjét. Jókedélyű, jó humorú, csak ritkán engedi meg magának, hogy a bosszússág vagy a magányérzete kiüljön arcára. Kedves, szolid, ugyanannyira szereti és gyűlöli a reflektorfényt, a szereplést. Nem akar kitűnni a tömegből, de nem is akar beolvadni a névtelenek közé, amihez azért valljuk be, nagy segítség az, hogy az apja egy brókercég fejese. Egész életében szerepelt a sajtóban a Seymour család, amit ki nem állhat.
Ambiciózus, minden erejével arra törekszik, hogy önmagának feleljen meg, boldog akar lenni és kiegyensúlyozott, ugyanaz a valaki, aki egykor volt.
De addig szinte mindent ki akar próbálni, hogy kitörjön abból a rabigából, amibe egykor szülei kényszerítették. Nem szereti, ha megkötik mit tehet és mit nem, és ha valaki azt mondja neki, nem képes erre vagy arra, csak azért is megmutatja, hogy a képességeinek nincs határa. Éppen ezért beszél anyanyelvén kívül három idegennyelvet (francia, spanyol, és koreai), az évek során kitanulta a vitorlázás mesterségét, szabadidejében pedig úszik, wakeboard-ozik, szinte minden őrültségben benne van, amihez elég spiritusz kell; David mellett vált bevállalóssá és bátorrá. Nem fél semmitől, és ki meri mondani azt, amit gondol. A legtöbbször, mert képes utasításokat is elfogadni, és a tökéletességre törekszik munkájában és hobbijaiban egyaránt.
Nem szeret veszekedni, gyorsan megbánja azt, ha valakit megbántott, és a legtöbbször ő kér bocsánatot, még akkor is, ha nem ő volt a hibás. Nem haragtartó, pár percen belül már tud mosolyogni.

Szőke eredetileg. Vörös is volt, de kipróbálta a barna és fekete festékeket is. Zöld szemei vannak, 172 cm magas. A balettnak és a kortárs táncnak és a színházi munkájának köszönhetően teste állandó edzésnek van kitéve. Öltözködését tekintve nincs kedvenc, mert a teátrumban mindenféle ruhát kell viselnie egészen a korhű XVI. századi jelmeztől kezdve Csajkovszkij hattyú jelmezéig. Szereti a természetességet, de legtöbbször enyhe, minimális sminkkel teszi élénkebbé szemeit.

Egy arany nyakláncot visel kereszt függővel. Sosem veszi le, semmi pénzért sem válna meg tőle.

Unottan ült apja villa méretű irodája előtt. A fényűzést az öreg akkor sem feledtette, amikor még csak nem is dolgozott. Otthon, az állandó partyk, a sajtó, mind mind a Seymour család vagyoni helyzetével volt elfoglalva. Szerencsére Layla annyira távol állt ezektől a propaganda szerű írásoktól, amennyire csak lehetett. Nem szerette a rendezvényeket, amiket apja tiszteletére, vagy az ő lelkesedésére rendeztek, s csak azért jelent meg rajtuk, mert mégis mit fognak szólni, ha te nem vagy ott? Gondolkodj, Elisabeth! - fejmosást kapta volna meg az anyjától minden alkalommal. A Layla név nekik túlságosan is pórias volt, minden esetben az Elisabeth-et használták Seymour-ék. Layla ki nem állhatta.
- Miss Seymour, az apja fogadja - mosolygott rá a mindig nett Anne. Az apja valami kényszert érzett arra, hogy csak és kizárólag régies nevű nőkkel vegye magát körbe, és erre a legjobb példa az anyja; Margaret, aki még csak nem is volt soha Maggie. Pedig már harminc éve hallgatta az anyját és az apját azon vitatkozni, hogy vajon a liliomok, a fehér rózsák, vagy éppenséggel az orchideák lennének a legmegfelelőbb virágok az esedékes partin. Neki amúgy is a szegfű volt a kedvence, amiről az apja el sem tudta volna képzelni, hogy hogy szagolhatja a lánya annak a virágnak az illatát.
- Köszönöm, Miss Hart - mosolygott fel a nőre, feltápászkodott a bőrhuzatú fotelből, behúzta maga mögött az iroda ajtaját, amint belépett. - Szia! Ne haragudj, hogy most jöttem, csak a próbák... - még be sem fejezhette a szavait, az apja leintette. Karjait mellei alatt összefonta, és ahogy az öreg is kibámult a negyvenedik emelet ablakain úgy tett ő is. A felhőkarcolók isteni látványt nyújtottak, és Los Angeles pedig maga volt a csoda. Legalábbis fentről, még úgy is, hogy a híres Hollywood feliratot nem is látta.
- Még mindig fontosabbak neked ezek a semmitmondó színházi dolgok. Nekem pedig nincs fiam, akinek átadhatnám azt az örökséget, amit felépítettem - kezdett bele ismételten Fitzwilliam azzal a szokásos óangol akcentusával, amit még Angliából hozott magával. Layla valahogy mindig is sejtette, hogy az apja a hagyományok embere, de ő azzal is lázadozott ellene, hogy egy fikarcnyit sem próbálta meg utánozni az angolok beszédstílusát. Az Egyesült Államok szülötte volt. Úgy is fog élni, beszélni és meghalni. Még csak annyit sem tett meg az apja, hogy rá nézzen. Továbbra is az alant elterülő várost figyelte, de valahogy Layla-nak sem volt kedve elszakítania a figyelmét a város nyüzsgésétől. Apja lánya volt, még ha látszólagosan nagyon is ellenezte a hasonlóságot közte és az idősebb Seymour között. - Anyáddal már régóta mondjuk, hogy unokát szeretnénk, te pedig folyton azzal jössz, hogy a karriered a legfontosabb - sóhajtott egyet az öltönyös figura, ezt a pillanatot választva arra, hogy a lányára figyeljen. - Mikor akartad elmondani, hogy tíz éve elvetéltél? - a fiatal nő lemerevedve bámult továbbra is kifelé, és fogalma sem volt arról, hogy mégis mit mondhatna. Valóban megtörtént, és azóta még csak gondolni sem akart minderre. Ha valaha is akart volna gyereket, attól a férfitől lett volna, akit évekkel ezelőtt szeretett. De minden megváltozott, és talán jobb is volt, hogy végül.. megtörtént mindaz, mert nem tudta volna elviselni, hogy David árnyékát lássa minden egyes nap, miután ő már nem volt többé.
- Miért hívattál be? - vezette lassan a pillantását apjára, látszólagos nyugalommal, de belül tombolt. És fogalma sem volt, hogy miért most hozta fel mindezt az apja. Miért ennyi idő után?
- Vegasba mész holnap. A repjegyed az asztalon - válaszolt az apja visszazökkenve a jelenbe, de Layla tudta, hogy ez az előbbi beszélgetés még nem a múlté. Újra és újra fel fogják hozni a szülei, ameddig fel nem húzzák vele. - Az új lehetséges partnerünket James Walters-nek hívják. Remek parti. És te majd teszel róla, hogy ne csak üzletfelünk legyen, Elisabeth. Minden téren tökéletes. Számodra is - fejezte be az ördögi tervét apja, Layla pedig megengedett magának egy fintort. Mikor fogja az apja és az anyja befejezni ezt? Semmi kedve nem volt megválni a próbáktól, a színháztól egyetlen hétre sem, de tudta: az apja már mindent elrendezett. Repülni fog Vegas-ba. Ahonnan vissza is fog jönni. Egyedül. Egy könyv társaságában. És a kereszttel a nyakában. Felesleges volt ellenkeznie. Még pár semmitmondó beszélgetésfoszlány után hagyta el a helyiséget és ment haza pakolni.