HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Zenedoboz...
by Danielle C. Portland Yesterday at 10:58 am

» Elkészültem!
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 9:00 am

» Jenna Kinsey
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 12:07 am

» Műsoron a kávé
by Tyler Christiansen Pént. Okt. 20, 2017 10:05 pm

» Micromed-torony
by Alexander Montgomery Csüt. Okt. 19, 2017 6:37 am

» Jazz meg az
by Gloria "Sapphire" Salinas Kedd Okt. 17, 2017 8:32 am

» LONDON LIFE
by Ville Deadman Wallow Hétf. Okt. 16, 2017 3:25 pm

» Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant
by Crisiant Boldrewood Vas. Okt. 15, 2017 8:09 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Vincent Morris Belvedere
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Just a sip of your soul

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Just a sip of your soul   Hétf. Feb. 13, 2017 11:50 pm

A mandulaívű körmök csak lassan csúsztak a forró teával teli bögre oldalára, hogy aztán az ujjaimmal, a tenyeremmel ölelhessem körbe a pipacsvörös fél literes poharat. Jól esett a meleg ebben a pár perc néma csendben, mialatt a gondolataimat igyekeztem összeszedegetni apránként, morzsánként. Ester odakintről az elmúlt egy órában csík tíz percenként nézett rám, hogy jól vagyok-e, hozzon-e valamit, nem fáj-e a fejem, berakjon-e zenét, mire riadtan utasítottam el. A nő képes volt egész álló éjjel Backstreet Boys-t üvöltetni a lakásában és ezt csak onnan tudom, hogy a pár héttel ezelőtti lakásvatójának részese lehettem. Sose kívántam úgy Eminem számait egy kis Kornnal vegyítve, de persze nem akartam megbántani szegény teremtést.
Ismét ott állt az ajtómban fürkésző pillantással, mire rámosolyogtam és meg is ráztam a fejem csak lágyan.
- Ester, nem kellene szünetre menned? Borzalmasan éhes lehetsz - a szavaimban ott tükröződött a bűntudat kissé, amiért miattam volt képes hat és fél órányi munka után is koplalni. El fog fogyni ez a nő, én mondom! - Amúgy is nem sokára itt lesz Mr. Bourne, szóval nem leszek egyedül. Megleszek - mosolyogtam rá bátorítóan egy sóhaj kíséretében. Igaz is volt minden szavam, csak.. egyedül James egykori esete járt a fejemben. Szegény gyerek! A hivatásom volt az életem, és minden egyes nap, amikor nem tudtam segíteni valakinek a lelkén, kudarcként éltem meg. Egy kicsit minden este meghaltam - természetesen átvitt értelemben csupán - amikor nem egy mosoly, hanem a szomorú lélektükrök néztek vissza rám távozáskor. Vagy a félelem. Az elesettség, a reménytelenség és a megtört pillanatok.
- Oké! De húsz perc múlva itt leszek és benézek hozzád és... - megforgattam a szemeimet és mielőtt még folytathatta volna, a kezeimmel hessegető mozdulatot tettem, elengedve a vörös bögrémet is.
- Egy szót se többet, szívem! Irány enni - a hangomban semmi parancsoló él nem rejlett, de tudhatta, hogy nem szeretném, ha ellenkezne, és már egy biccentés kíséretében ki is fordult, nyitva hagyva az ajtómat is, így tökéletes rálátásom volt a folyosóra. Hiszen vártam a rendőrt, akinek a kapott aktája az asztalomon feküdt.
Jó néhányszor átrágtam már magam rajta és csak lassan toltam fel az orrnyergemről a szemüvegemet úgy, mintha hajpánt volna.
Újra a bögre, és ahogy érte nyúltam, felállva vele elindultam a szobám ablaka felé, kinézve egy rövid időre csak az épület komplexus belső udvarára, ahol a nyüzsgés egészen késő délutánig tartott.
A kintről beszűrődő léptek tétova zaja pedig arra irányította a figyelmem, és az ajtómhoz lépkedve kinéztem a folyosóra.
- Üdvözlöm! - mosolyogtam a férfire, és habár az arca nem volt az aktában, ismertem annyira a betegeimet, hogy sosem érkeztek órákkal az időpont előtt. Éppen időben volt a férfi. - Segíthetek? Dr. Cordelia Webb vagyok - nyújtottam felé a jobb kezem, míg a balban ott virított a zöldteával teli bögre.
Vissza az elejére Go down

Axton Bourne

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 7

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just a sip of your soul   Csüt. Feb. 16, 2017 12:56 am


Nem értem, egyszerűen nem fér a fejembe, pedig butának nem tartom magam, ezt csinálnom miért kell. Munkám nehéz, megterhelő testileg, lelkileg, kivizsgálásra küldeni inkább akkor kellene, ha nem rázna meg többé egyetlen kegyetlen részlet se, ha egy gyermek halála előtt képes lennék elmenni szó nélkül. Tisztában vagyok azzal persze, hisz naivság se jellemez, túlzottan elengedtem magam, átléptem egy határt, de biztos vagyok abban, idővel visszacsusszanna a megszokott mederbe minden, hogy egyedül is meg tudnám problémám oldani. Elfogadtam a feltételeket ennek ellenére, büszkeségem nem ér annyit, elveszítsem munkám, hiszen az az életem. Állítani elhamarkodottság lenne azonban, megkísérelni egyszer se fogom azt, valamily módon mégiscsak kihúzhassam magam a terápiára járás alól.

Csodával határos módon nemcsak időben érkezek a pszichológus székhelyét képező épülethez, de néhány perccel korábban is a megbeszéltekhez képest. Majdnem elkésésem okára, bár meglepő nem lett volna, mégse a szituáció iránt táplált nemtetszésem vezethető vissza, hanem elhúzódó munkám, mit, bármilyen fontos egyéb dolgom legyen is, félbe sose hagynék, ezen látogatás miatt pedig különösen nem merült fel fejemben a gondolata ennek.
A megfelelő iroda irányába a kiírtak alapján indulok, lassú léptekkel haladok előre. Talpaim földnek csattanása úgy hangzik talán, mintha tulajdonosa a lábaknak bizonytalan aggodalommal nézne közeljövőjével szembe, holott az igazság mindössze észre se vett, zsigerekből fakadó időhúzás, mely lehetőséget biztosít minden szétszéledt, kallódó gondolat összeterelésére, megfelelő kifogás létrehozására, hogy többé ide jönni ne kelljen.
Az egyik ajtót épp csak megközelítem, a bent lakozó máris megjelenik a mélyedésben. Nem csak ebben, a köszönésben is előttem jár, meg se várja bemutatkozásom. Látta már képemet talán, tudja hát, céltudatosan érkeztem ide, nem csupán tájékozottságom áldozata vagyok, de az is meglehet, ösztönös segítőkészséggel viszonyul mindenki irányába. Bármelyik is legyen, jelentősége annak nincs, hagyom hát kiröppenni a gondolatot elmém képzeletbeli ablakán.
Üdv – mosolyát futólag viszonzom, nem tudván levetkőzni ellenérzéseimet és feszültségemet, amiért erre a kabaréra átkoztattak. – Igen és bízok benne, tud is. Axton Bourne vagyok, a főnököm minden bizonnyal jelezte, hogy jövök – rövidre szabva kézfogásunk viszonzom gesztusát, igyekezvén türelmes, udvarias ember látszatát kelteni, meggyőzve Őt a hamarost elhangzók igazáról, miközben kezébe nyomnám az eddig zsebemben dédelgetett, ennélfogva némiképp gyűrött levelet. – Ez tőle van, de a helyében nem pazarolnék rá sok energiát, kétlem, hogy bármi érdekfeszítőt tartalmazna – nemtörődöm fintorral rántom meg vállamat, körmeim hegyével megkarcolva államat, jelezve, mondandómnak akad folytatása még.  – Nézze, nem tudom, hogy megy ez maguknál, de nekem egyértelműen nincs szükségem erre az egészre és csak a helyet veszem el a valódi őrültek elől, szóval adjon egy igazolást, pecsétet vagy amit akar, meg írjon egy kedves kis levelet a főnökömnek arról, hogy minden szép és jó, meg happy, aztán ne fárasszuk egymást tovább – elégedettségemben lubickolva, nagyszerű tervem miatt, villantok rá egy szívdöglesztőnek szánt mosolyt, abban bízva, megértettük egymást.


 
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just a sip of your soul   Csüt. Feb. 16, 2017 1:50 am

- Igen, szólt az Ön érkezéséről - biccentettem is haloványan a szavaim után, miközben csak egy pillanatra kalandozott el a szemem a kiszedett borítékra. Nem különösebben zavart annak sokat megélt külseje. A gyerekek a foglalkozások alatt számtalan érdekes dolgot hajtottak végre. Mégsem nyúltam a papírért, bíztam abban, hogy majd megkapom. Addig is türelmesen néztem az urat, és akkor ismételten belekezdett. Csak a szokásos. Minden egyes ember úgy vélte, hogy csak azoknak volt szüksége támogatásra, akik képtelenek voltak egyetlen értelmes gondolatra. Akiknek a paranoia, a kényszeresség, a depresszív személyiségjegyek voltak előtérben, noha ez nem így volt. Segíteni bárkin lehetett, s a legapróbb felmerülő probléma is óriási szakadásokat okozhatott az emberi lelkekben. Türelmesen hallgattam végig a férfit, egyetlen arcizom rándulás nélkül, s ahogy befejezte a mondandóját, úgy egy enyhe, kedves mosoly jelezte csak, hogy hallottam, tudatában voltam annak, amit szinte gépiesen elszavalt.
Egy szavát sem hittem ebben a pillanatban.
- Megtenné, hogy helyet foglal a székben, ameddig elolvasom azt, amit a főnöke küldött Önnel? - ajánlottam fel neki, kissé oldalra is lépve, kezembe fogva az ajtó kilincsét is, jelezve, hogy amint belép, az ajtó is be fog csukódni mögötte. Nem azért, hogy elzárjam a külvilágtól, egyszerűen csak létezett az orvosi titoktartás és nem kellett, hogy bárki bármit is meghalljon abból, ami idebent elhangzana. Bármi is legyen az.
- Azután beszélünk kicsit, és higgye el, nem fáraszt engem. Ez a hivatásom. Ahogy magának pedig a túsztárgyalás, ha jól informált a felettese - mosolyogtam fel a férfire, és nem, nem dőltem be a szívdöglesztő, nőknek szánt mosolyától. Most valaki egész más mosolyára vágytam a leginkább, de ő.. most túl messze volt. Két szobával arrébb.
A szobában, ahol a doktorim után az engedélyemet megkaptam a praxisra, ott függött az íróasztalom mögött a falon, ahogy az erkölcsi bizonyítvány is jelen volt. Nem rég fel lett újítva a kis birodalmam, letisztult, fekete és fehér bútorokkal volt berendezve, a beige falon pedig egy általam kiválasztott szálló darvakat ábrázoló festmény függeszkedett. A bútorok ívei lekerekítettek voltak, az íróasztalom végében pedig egy aloe vera zöldellt. A lágy barna függönyök az ablakok elől széthúzva, hogy Las Vegas fényei maradéktalanul utat törhessenek maguknak.
Nem mondtam többet. Vártam, hogy megtegye, amire kértem és szerettem volna.
Vissza az elejére Go down

Axton Bourne

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 7

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just a sip of your soul   Hétf. Feb. 27, 2017 1:04 am


Helyes – elégedetten bólintok, habár boldogsággal nem tölt persze el, legalább azt a kellemetlen részt kihagyhatom, hogy el kelljen magyaráznom, ki vagyok, és mit keresek itt. Utolsó reményemet felhasználva, a levél létének tudatását követőn megpróbálom kivonni magam a beszélgetések alól, mielőtt még elkezdődnének. Olyan magabiztosnak és tudatosnak igyekszek hangozni, amennyire csak képes vagyok. Minden rezdülést, fintort nélkülöző kifejezése láttán bizakodásom fejest ugrik a mélységbe, utolsó lélegzetével azonban még küzd, még hisz abban, van esélye annak, megkapom a pozitív véleményezést anélkül, itt kellene pazarolni feleslegesen azon időm, mit akár mások megmentésére is fordíthatnék.
Nem szívesen – dörmögve ingatom fejem, előre látva vesztemet. Ha egyszer bemegyek abba az irodába és besüppedek a kérdéses fotelbe, nem szabadulok, míg le nem telik az egy óra. Egyetlen egyszer végigülni ennyit nem hozza el a világ végét persze, se számomra, se másét, mégis jobban örültem volna, ha elkerülhetem ezt is. Minden ellenérzésem és zsigerből fakadó tiltakozásom ellenére mégiscsak követem Őt a szobába, asztalára ejtve a levelet óvatosan, mielőtt helyet foglalnék. Kényelmetlenségem meg se próbálom elrejteni már, feszülten mocorgok a széken, képtelenül arra, megtaláljam a tökéletes pózt az üléshez.
Jól informált és most, hogy megerősítettem a híreket, remélem, belátja, miért nem érek rá ezekre a beszélgetésekre – meghiszem azt, hogy őt nem fárasztja, hogy neki nem jelentenek problémát ezek a társalgások. Ez a munkája, ezt változtatta, ezért kapja a fizetését.
A berendezésen legeltetem tekintetem, míg főnököm levelét böngészi át, fél szemmel oda–oda pillantva, nehogy lekéssem a pillanatot, ha elbóbiskolna. A falra kiaggatott iratok biztatónak tűnnek bár, az mutatják, nem kóklerrel van dolgom, nekik köszönhetőn mégse érzem sokkal jobban magam. Megkönnyebbülést bennem akkor kellene, hogy kelesszenek, ha valóban szükségét gondolnám a beszélgetéseknek, de nem teszem. Tisztában vagyok azzal bár, nincs minden tökéletesen rendben velem, változtatnom kell újonnan felvett szokásomon, kétségeim felől nincsenek, egyedül is megoldanám ezt.
Szóval, mi lesz? Mutogat néhány tintapacát, és ha delfint látok abban, ami egy mókust mintáz igazából, rám aggatja a kényszerzubbonyt? – gyanakvón emelem meg szemöldököm, amint megunom a céltalan bambulást. Nem hiszem valójában úgy igazán, megteheti ezt tényleg, képtelen vagyok bizalommal, türelmemmel adózni irányába.


 
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just a sip of your soul   Hétf. Feb. 27, 2017 9:09 pm

Az ajtó becsukódott, ahogy Mr. Bourne belépett, és követtem őt az asztalhoz, lágyan lerakva a bögrém fenekét az asztal lapjára, nem odakoccantva a fa anyagához. Helyet foglaltam a székemben, és a levélre vetült a pillantásom, aztán a férfire. Arra, ahogy mozgott, ahogy kényelmetlen volt neki mindenféle pozíció. Eszemben sem volt őt kényelmesebb helyre invitálni, pedig ott volt még a kanapé is. Gyanítottam, hogy ott is ugyanilyen feszengve ült/feküdt volna.
- Természetesen, Mr. Bourne, tudom, hogy sok dolga van - bólintottam lágyan, és ha engedte, akkor a levélért nyúlva már bontották is az ujjaim, végigolvasva és tanulmányozva minden egyes leírt szót. Szerencsére gépelve volt, így nem kellett a férfi kézírást megfejteni. Horror, hogy egyes férfiak mennyire rondán és nyelvhelyességet nélkülözve voltak képesek írni!
Szótlanul futottam át a leírtakat, amelyben egy objektív képet kaptam a velem szemben ülő férfi újfajta "hóbortjáról", arról, hogy mit tapasztalt a főnök az "ügy" megtörténte óta Axton viselkedésében, és amikor az említett megszólalt ismét - ellenségesen, hozzáteszem - először nem reagáltam le. Még volt két mondatom.
Amikor azzal is végeztem, összehajtottam az A/4-es lapot, ahogy kaptam is, majd visszacsúsztattam azt a borítékba. A hajamból lekaptam a szemüvegemet és az asztal lapjára fektettem a keretével lefele, mialatt a férfit néztem.
- Nem hiszem, hogy a Rorschach tintafolt-tesztre most szüksége volna - úgy gondoltam, tisztában van azzal, hogy mint pszichológus, milyen kérdéseim lehetnének, hiszen munkáját tekintve úgy gondoltam (tudtam), neki is kellett pszichológiai képzésen átesnie. A meggyőzés, a stratégia mesterei voltak a túsztárgyalók, így sejtettem, nem lesz vele könnyű dolgom.
- Szokott álmodni az elhunyt tússzal? - érdeklődtem tényszerűen, nem kitérve az ő és a főnöke közti nézeteltérésre azzal kapcsolatban, hogy szüksége volna-e segítségre. Egyértelmű lenne Mr. Bourne válasza és a belőle áradó negativizmus és elutasítás csak rátett egy lapáttal.
Vissza az elejére Go down
 

Just a sip of your soul

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Belváros-