HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» RocknRolla
by Raina Maddox Yesterday at 10:56 pm

» Call me maybe
by October Soininen Yesterday at 11:15 am

» Varázserő a nyerő - avagy Vegas ostroma
by Jaana Soininen Yesterday at 11:12 am

» The homecoming
by Raina Maddox Hétf. Júl. 24, 2017 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Hétf. Júl. 24, 2017 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Hétf. Júl. 24, 2017 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Vas. Júl. 23, 2017 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Vas. Júl. 23, 2017 9:41 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Basic instinct

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Kedd. Márc. 21, 2017 8:55 pm

És elmosolyodom. Iszonyú rég nem mosolyogtam utoljára, és őrülten rég nem beszélgettem. Senkivel.. Ilyen fesztelenül és nyitottan, és régi ösztönökkel... Mégiscsak valahogy jó volt hogy nem mentem le azon a létrán... Akárhogy is lesz/végződik a holnapi nap.

De aztán mégis beszól.

- Neee már, Rita! - csapom oda a maradék szelet pizzát a kezemből a dobozhoz - nemigaz hogy még mindig ezzel húzol! - és nevetnem kell. Nevetek.. NEVETEK! Teli szájjal és ez a második dolog amit szinte már el is felejtettem hogyan kell. Felvillanyozó egy érzés.
Bár korántsem annyira, mint az előbb.. ő.. ott a billiárdasztalon...

Csak részben fordul meg a vér az ereimben az emlékre amikor újabb kérdés következik és ez visszatol mindent a saját mederbe.

- Aha.. - harapok mégegyet, a pizzából, mert valahogy egyre éhesebb vagyok. A szex... - Megoldottam. - rágok közben - így vagy úgy. Hol egy golyó, hol más eszközök. - még mindig rágok - Megoldottam. - rántok vállat, nyelek, aztán rárepülök a következő szeletre. Már ha van még belőle, és nem lopja ki az orrom elől. Még egy fél marhát is meg tudnék enni most!
Talán a megkönnyebbült érzések...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Kedd. Márc. 21, 2017 10:24 pm

A sértődöttsége tetszett. Még ha nem is gondolta komolyan, ezért is nevettem fel ismét.

- Te hoztad fel! Ne lepődj meg, ha lecsapom a labdát - böktem ujjammal felé, és ja. Mindenről ő tehetett! De hogy azok a nyomorult zárak! Komolyan megint meg kell neki mutatnom? Még ha évek óta nem is foglalkoztam ezzel, olyan volt nekem, mint másoknak a biciklizés. Kurva gyorsan bele lehetett jönni. De Vinnie mellett nem volt erre szükségem. Volt egy stabil munkám, egy stabil ember az életemben - a tulok személyében - volt, akire számíthattam, ha épp kurva szarul voltam, vagy csak dughatnékom támadt.. volt egy pecóm.. Semmi nem hiányzott egészen tegnapig.. A múltat eltemettem. Még ha bennem baszottul élénken is éltek az emlékek.

Összeszűkített szemekkel figyeltem. Megoldott. Mindent megoldott.

Mi a faszom? Mégsem reagáltam le először, csak a saját magam egy szem pizza szeletét vettem a számba. Túl olajos volt. Túl finom volt, én mégis valahogy... elnéztem a korábban lerakott sörök felé, és már mozdultam is, hogy az övét, az enyémet magunk elé tegyem. Nem kellett sokáig mennem értük, de kurvára nem vágtam már, melyik kié volt.

Tök mindegy.. nem igen zavart, ha épp Gabriel nyálát és szájának lenyomatát vettem a számba, így az elém kerültbe kortyoltam bele hosszan, élvezettel, és egy mosollyal magam elé raktam le.

- Azt mondd meg nekem.. hogy az elmúlt években melyik lett a kedvenc helyed? - néztem a szemeibe, és érdekelt. Fogalmam sincs, merre járhattak. De ahogy ismertem Sadik-ot, jó, ha Kanadában vagy Mexikóban nem pöffeszkedtek, de az száz százalék, hogy az Államokat bejárták és kurva sok ezer kilométer volt már a seggük alatt.
Mégis, leginkább csak azt akartam tudni, hogy ha nem is boldog, de hol lehetett nyugodt. Mert csak ez számított. A boldogságán pedig még dolgozhatunk.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Csüt. Márc. 30, 2017 5:25 pm

Ki gondolta volna... Hogy a mai nap még így is elsülhet!
Ki gondolta volna egyáltalán, hogy a tegnapi nap után... amikor először láttam meg ott, a lépcsőházban, egy szinte már száguldó késsel a kezemben, alig 24 óra múltán még itt is kiköthetünk. Így...
Ki gondolta volna...
Ééén soha életemben.

Soha nem gondoltam volna hogy valaha még látom őt, érezhetem.. szagolhatom, ízlelhetem, és most...
..mintha azok a rohadt évek el se teltek volna...
És most jó volt íígy érezni magam! Felhőtlennek... felelőtlennek.. És újra fiatalnak.
Nem számít hogy meddig tart..

Röhögtem és röhögtem, egész addig míg nem vált fontosabbá a pizza.
Csakis akkor kapok rá újra az újabb adagra, és tömöm be, szinte fulladásig a torkomon.
Még akkor is harapom, amikor Rita felpattan és eltűnik.
Fél szememmel végig követem.. Megszokás.
Aztán jön a sör, vele a lány, és nem is lehetne a dolog ennél tökéletesebb.

Mikor a szelet vége is lenn van, egy kiadósat böfögök, és egy köszönő biccentéssel a felém nyújtott/hozzám közelebb álló sörért nyúlok.
Majdnem az egészét egyszerre leöntöm.
És akkor elhangzik az a kérdés.
Egy olyan... amire végképp nem számítottam.

Megáll az üveg a kezemben,
de nem teszem le, kapaszkodó.

- Hhhátttt.. - nyögöm ki, mert egy dologra mindig is figyeltem. Soha ne kerüljön SEMMI! a szívedhez közel...
Annál nehezebb lesz elveszíteni.

- Ami azt illeti nem tudnék megnevezni egyet. - vándorol csak mégis le, az asztalon koppanva az üveg - Volt hogy azt se tudtam hol is vagyok. - rövid a szünet. - Nem maradtunk.. - lassítok le - két hétnél.. vagy max egy hónapnál több ideig sehol igazán...

És ez így is volt. Tényleg. Eltelt nyolc év, és Nevil hiába is nézett az esetek többségében hülyének, vagy volt.. hogy megmakacsolta magát és egyedül kelt útra, valahogy.. hiszem azt hogy ezzel megmentettem az életünket.
Vagy nem.
De hinnem kell benne hogy ne őrüljek meg igazán...

- De azért.. - még mindig a sörön a kezem aztán mégis megemelem, és a számoz emelem. De mielőtt innék, még beszélek. - Volt pár... emlékezetes momentum.. - és elvigyorodok, de már döntöm is le a torkomon, és el se engedem amíg az üveg ki nem ürül.
Ennek lőttek!
De lassan muszáj parkolópályát állítani hogy holnap észnél legyek.
Még csúnyán is elsülhet az a szállítás...

És most bánnám csak igazán.

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Csüt. Márc. 30, 2017 10:24 pm

Mintha sose evett volna, úgy falta a pizzát, de nem voltam irigy, mindig is szerettem nézni, ahogy betermelte az adagokat. Nekem elég volt egy-két szelet, plusz a sör, az sokat segített. Most már nem volt olyan torokkaparóan hideg, helyette kellemes, hűvössé vált, de lepakoltam. Most nem az volt a cél, hogy teljesen kiüssem magam alkohollal.

Ezért is volt az a kérdés. Sadik mondta, hogy meg kell ismernünk egymást, és talán igaza volt. Ahogy felhangzottak a szavak, magamban káromkodva, mogorva és egyszerre nem tetsző pillantással bámultam az előttem fekvő pizza szeletemet, de ahogy visszanéztem az arcába, már eltűnt a harag, a düh az arcomról.

- Sajnálom, Gabriel - akadtam meg a beszédben. Nagyon ritkán hívtam őt így, becézés nélkül. - Tényleg - a szemeit néztem, el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehetett. Állandó menekülés egy olyasvalakitől, aki nem is biztos, hogy üldözte őket. Állandó készenlét, állandó bizonytalanság, hogy mikor kapják el, hogy mikor lehet az az utolsó nap, amit azzal az abnormális öccsével tölthet.

Kapja be az a nyomorult! Hogy lehetett volna már így bárki is boldog? Talán az az agyatlan csirke Nevil.. aki a mai napig Sadiknak köszönhette az életét. Egyre jobban gyűlöltem azt a kis szarzsákot, de ez másik lapra, másik napra tartozik. Egyetlen sóhajtással száműztem a gondolataimból a gyökeret és tértem vissza ide, a jelenbe.

- Mikor érkeztetek ide Vegas-ba? - érdeklődtem tőle szinte tárgyilagos hangon, de volt ezzel egy hátsó szándékom is. Vinnie információi baromi gyorsan jöttek és mentek a berkein belül. A főnöknek bárhova elért a keze ilyen-olyan úton, és tudni akartam, mennyi ideje tervezte és tervezhette ezt az egész baszott ötletet. Hogy majd én fogom magam és az ő malmára őrlök... A nagy faszt!

Mégsem tudtam rá se haragudni. A picsába is, itt ült mellettem Sadik.. És erre a gondolatra fordult egyet a gyomrom, vagyis.. más miatt, és én tudtam, hogy mi a picsa történik. Az istenit!

- Egy.. pillanat - már kászálódtam is le a székről, hogy szinte futva robbanjak be a fürdőbe, azt hiszem, hogy még az ajtót is sikerült magam után bevágni, a wc ülőkéjét pedig a falhoz baszni, és vártam.. kurvára vártam, hogy meginduljon végre az öklendezés.. ami kurvára nem lesz szép, ha jön... pizzás sör. Fasza!

De ehelyett csak igyekeztem a mélyre küldeni azt, ami jönni akart. A torkom egyszerre égett és éreztem már az epét.. de közben néhány apró légvétellel igyekeztem a tüdőmet oxigénben megfüröszteni.. a látásom elhomályosodott a feltörő könnyektől, miközben ott guggoltam. Vagy térdeltem. Bánom is én, stabilan megtartva az ülőkét..
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Pént. Márc. 31, 2017 1:57 am

"Sajnálom, Gabriel " - hangzanak vissza a szavai, és először nem is tudom mire gondol. Talán már épp ráncolnám a szemem, de a szemei...
..valahogy egyértelművé tesznek mindent.

Megszívom az orromat, és csak a szemeit fixírozom. Valahogy képtelen vagyok betelni velük, már nem először. De most csak igazán...
Köszönőn biccentek, és.. És semmi. Nem történik semmi.

- Nincs mit sajnálni. - mondom ki aztán mégis. És mosolygok. Miért ne mosolyognék. - Vállaltam. - és most résnyire préselődnek össze az ajkaim, egyrészt mert igen, ígyvolt. És másrészt mert igen, újra itt, az a régi és kikerülhetetlen momentum, az a veszett pillanat, amikor az öcsémet választottam helyette.
De ma sem dönt(het)enék másképp...
Talán...

Nagyot sóhajtok, és a múltba tiporva az elmúlt éveket, örülök hogy azzal a kérdéssel jön.
Nem forgatunk fel újra régi sérelmeket, pedig biztos vagyok.. Egyszer azon is túl kell esni!
Nagyon nem várom azt a pillanatot...

A szemeim résnyire szűkülnek, de csak takargatandó az előbbi gondolatot.
Csak mint aki gondolkodik, ÉS...!

- Úgy pár napja.. - kezdenék bele, de ő az aki hirtelen felpattan. VAGYIS.. Még valamit nyökög, én meg ijedt szemekbe váltok, valahogy megfagyva körülöttünk a pillanat, amikor már...
Szalad IS!

Hirtelen vágódik be az ajtó a háta mögött...


Egy darabig csak ülök.. megfagyva, de minden porcikám készenlétben figyel. Ha kell.. ugrok. Ha kell, megmentem, ha KELL... AKÁRMI!
Mégis beletelik egy következő percbe mire hátratolva a seggem alatt hangos csikorgással a széket, felállok és lassan az ajtóhoz lépkedek.

Először fülelek... És amikor néma a csönd - kvázi - csak nyelek egyet, mielőtt óvatosan bekopogtatnék.

- Hé.. Rita... Rendben vagy?? - várok. Csak egy kicsikét. - Kéne... valami? - még mindig óvatoskodva kérdezem. Minden pillanatban kiélezetten figyelek. - Orvos.. vagy akármi?? - magasodó hangsúllyal kérdezem, igazából... fogalmam sincs mit tehetnék. Nem ismerem. MÁR.. nem ismerem. Annyira újnak tűnik minden...
Pedig gyönyörű az összes régi emlék!

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Pént. Márc. 31, 2017 7:40 pm

Hiába minden kimondott szó, vagy az, hogy még a jég hátán is megéltek, ez az állandóság-mentes környezet felőrölhette. Mégis csak egy biccentés az ő részéről, aztán az enyémről is. Ha így gondolja, ám legyen.

A kérdésre kapott válasz nem sok jót sejtetett. Milyen kurva gyorsan jutottak Vinnie-hez az infók? Őrületesen mélyen benne volt minden szarban, és Houdini-módjára minden esetben a legjobb helyzetbe kerülve evickélt ki minden slamasztikából. Muszáj leszek megkérdezni, mégis hogy a picsába csinálja ezt az egészet, esküszöm.

Mindez abban a pillanatban a legtávolabbi gondolatommá vált, ahogy a fürdőbe robbantam, és ott guggolva, a víz mozdulatlan felszínét fixírozva lélegeztem be a helyiség enyhe citrom illatát. Rossz döntés!

Lehunytam a szemeimet, és felemeltem a fejemet is, meg sem próbálva lélegezni a következő másodpercekben, hátha bent tudtam tartani a rókát, ami már sompolygott, kurvára mászott volna ki a gyomromból. Köhögve pakoltam a kezem a szám elé, abban a pillanatban, amikor Gabe megszólalt. Minden kérdését meghallottam, de valahogy a fejem nemleges fejrázással indult meg.

- Csak.. hánynom kell, de minden oké - a hangom sem volt a igazi. Nem az enyém volt. Mélyebb, a szavaim sürgetőek, mert nem tudtam, hogy akkor most okádok-e vagy sem.. óvatosan csúsztam hátra a fehér porcelántól, de csak olyan távolságra, hogy bármikor visszazuhanhassak fölé. Nem jó hányást takarítani. Tapasztalat. Az első alkalommal még nem voltam felkészülve rá.

Megköszörültem a torkomat csak lassan, leülve a padlóra, leraktam a tenyereimet is. A hideg jó. A hideg segített.

- Nem igazán bírom jól a hullák látványát - akadtam el. Oké, huzamosabb ideig nem tudtam beszélni még. A picsába! Tudtam, hogy nem úszom meg. - Mindig hánynom kell, ha.. én teszem, vagy másokat látok.. - újabb levegő. Egy kicsi, nehogy a túl sok oxigén a pizzát, a sört és minden egyebet meglódítson. - .. ölni - fejeztem be egészen halkan. Mondanom kellett volna Sadik-nak, hogy bejöhet? Azt csinált mindig is, amit akart. A szemeim a porcelánt figyelték, az ajtó felé nem voltam képes elfordulni.

A picsába!

A picsába.

A büdös kurva picsába.
Mantráztam egészen halkan, de az orrom valahogy.. újra az égő emberi hús szagát érezték. Megtettem. Kurvára felgyújtottam két tagot. A szarba is bele. A hideg padlótól már a hideg is rázott, de ez volt most a legkisebb gondom.
És akkor kellett, hogy megint közelebb másszak. A következő pillanatban pedig már jött is, aminek kellett. Még az ujjam sem kellett a torkomban, mint néhány alkoholban fürösztött éjszaka. Hasznos volt, ha saját magamat hányattam meg. Most kurvára nem kellett. Elég volt hozzá két halott és..
..jött az magától, én pedig hagytam.

Hogy odakint, vagy már idebent mi történt, azt nem tudtam. Ilyenkor, amikor arra nincs időm, hogy levegőhöz jussak, nem tudtam másra koncentrálni
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Kedd. Ápr. 04, 2017 5:22 pm

Köhög.. Ez biztos, és van is némi sejtésem, csakkk...
TERHES??
Hamar lerázom az idióta gondolatot, pedig nem lehetetlen, azt mondta... vannn valaki...
Muszáj nyelnem, de csak hogy félreűzzem ezt a rohadt gondolatot. Az nem lehet, nem lehet ekkora pechhünkhogy...
De aztán hamar elfelejtem az egészet.

Azért mert ha így is van nem akarok róla tudni, és azért mert..
BAZDMEG GABE, ALIG 25 PERCE MÉG A NŐRŐL SE AKARTÁL TUDNI!

... a homlokom láthatatlanul koppan a faajtón...
Valami azt súgja ezután se lesz könnyű az élet.


Viszont akkor megszólal, én meg észretérve emelem el a fejemet.

"Nem igazán bírom jól a hullák látványát. "

Oookéééé...

"Mindig hánynom kell, ha.. én teszem, vagy másokat látok.. .. ölni."

Magamba szívom a levegőt.. kiadósan, és nem mondom azt hogy nem hallom zuhanni azt a követ. De ezt még önmagamnak se vallanám be...
Megszívom az orromat, és helyette...

.. már hallom a hangokat amikor fél kézzel megtámaszkodom az ajtófélfán.

- Nem mintha segítene.. - motyogom - de egy idő után hozzászoksz... Talán.. - rándul az orrom, ami mindig, és mindenkor amikor hazudok. NEM! Ehhez nem lehet hozzászokni. Soha.
Egy részed mindig is mardosóvá válik ott benn...

Vagy halottá..

A gondolatra térve inkább ellököm magam és felkoppanó bakancsokkal sétálni kezdek. El.. az ajtó közeléből... El.. a magánszférájából, és el... Mindentől el, ami valaha is emlékeztetett.
Egy idő után kénytelen leszel fapofával tűrni..
Mindent amit az élet eléd vág.
Muszáj hogy megmentsd a saját életed...

És csak ha végzett, ha kijön, akkor fordulok újra szembe vele.
És száműzök mindent vissza a feledés homályába...
Mert ott a helye.

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Kedd. Ápr. 04, 2017 11:13 pm

Nem tudom, hogy egyáltalán meghallott-e, vagy mondott-e bármit is arra, ami még akkor kúszott be magyarázatként a mosdó levegőjébe, amikor nem volt meg a kényszer, hogy a gyomromat fordítsam ki, annak tartalmával mossak fel szinte és közben meg érezzem úgy, mintha egy rozsdás pengével kezdenék felvágni a torkom, a nyelőcsövem, a tüdőmet. Szar beteg voltam mindig is. Amit a legjobban rühelltem, az az volt, ha ágynak estem. Ha nem tudtam kontrollálni a testem, azt, hogy mikor mit tettem önmagammal, másokkal.

A könnyeim félúton bent ragadtak, és a fülemben tomboló vér pedig megakadályozta, hogy bármi mást halljak azon kívül, hogy a pizza, a sör.. minden kijöjjön. Nagyjából egy percnyi kurva hangos-kibaszottul nem néma csend töltötte be a helyiséget, és csak akkor már, amikor biztosan nem jött már semmi.. akkor pakoltam rá az ujjam a billenő gombra és a tiszta víz kimosta, elnyelte azt a cseszett fertőt.. Megköszörültem a torkom. Megnyaltam a számat is, amire egyből fintorba fordult az arcvonásom. Kurva szar íze volt a hányás maradékának. Felálltam. Újabb torokköszörülés, és csak utána másztam el a mosdókagylóig. A csapot megengedve először kiöblítettem a számból a maradványokat, aztán háromszor mostam fogat.

Még mindig éreztem. A hányást utóízét, az emlékét.. Az orromban az égő hús szagát. A fejemben pedig minden egyes holt arc felsejlett, és erre már nem tudtam mást, csak felsóhajtottam. Tisztább nem leszek már. Enni lehetett volna a számból, és ezért is öblítettem ki még egyszer, aztán töröltem meg az egész arcom, miután megmostam azt vízzel.

Tíz perccel később nyitottam ajtót és egy hangos sóhaj kíséretében léptem ki. Gabe! Még nem ment el, itt volt. Vérszegény mosollyal néztem felé, megnyalva az alsó ajkamat is. Elbasztam, nem is kicsit.. A picsába!

- Hát, nem így képzeltem az első új, közös kajálásunkat - húztam el a számat is, és megindulva a hűtőhöz, előszedtem egy üveg mentes vizet. A kupakot leszenvedve róla már öntöttem is le a torkomon azt, nagy kortyokat nyelve belőle, nem szarakodva a lófasz poharakkal. Minek az?! Nekidöntöttem a csípőmet a pultnak, és vagy fél liter víznyelés után pakoltam le magam mellé, hogy végre megint Sadik felé nézzek.

- Bocs, ha elment az étvágyad - sóhajtottam fel, keresztezve is a bokáimat úgy állásban, aztán a jobb sarkam rácsúszott a bal lábfejemre, megtámasztva magam. Én meg a lábujjaimat figyeltem. Szégyenkeztem volna? A szart! Csak.. nem betervezett program volt a ma estében.

- Van kedved itt aludni?
- tértem át egy következő témára. Csak úgy.. Itt talán pihenni is fog a holnapi szaros túrájuk előtt. Tőlem aztán meg nem tudja Vincent, hogy nem a putriba ment vissza Gabe.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szer. Ápr. 05, 2017 1:36 pm

Sokáig tartott...
Nem mintha sürgetném, de talán annyi idő is eltelt, hogy aztán kinézzek az ablakon.
Közvetlenül, miután leküldtem azt az utolsó kortynyi sört.
Elég volt.

Odakinn.. semmi érdemleges nem történt.
A világ folyt tovább, nélkülünk, nem róva fel egy árva mukkot sem, amiért elpazarlunk néma perceket.
Most mégsem éreztem pazarlásnak..

Nyílik az ajtó, és én csak a fejemet kapom oda. Először.
Aztán lassan indulnak a lépteim felé, de alig csak néhány lépés.
Kellemesre hagyva a távolságot állok meg.
Kellemes neki... És talán kellemes nekem is.

- Rá se ránts, belefér. - mosolyodom el, de még rendesen óvatoskodva a mosollyal. - Most már jólvagy? - ereszkedem kicsit lejjebb, de csak hogy tisztán belenézhessek a szemeibe, mivel biztosra veszem hogy nem engem figyel.
A kaja meg...

- Nem érdekes, tudod hogy engem ennyi nem fog visszatartani.. - és már felszabadultabb az a kicsúszó mosoly, de odalépkedek, és mégse tömve tovább a kaját inkább ráhajtom a dobozt.
Csak onnan nézek újra a szemeibe.
Mert meglepett.
Így elsőre.
Ééééés...


Nagy sóhaj csúszik ki, de szemeim közben csak úgy random vizslatják a világot.
Gondolkodom.
Illetveeee...

- Rendes tőled, de talán jó lenne.. - akadok el, csak mert még mindig a szemeit vizslatom. Beszédesek. Talán.. - Jobb lenne a ma estét inkább nem itt tölteni. - mondom ki aztán mégis. Mert MUSZÁJ! Nem engedhetem meg azt a luxust hogy.. - Nem számítottam rá hogy.. - kezdek el lépkedni, de csak inkább mellékes cselekedet, minthogy konkrétan valahova tartanék. - tudod.. Hogy mi ketten.. - nézek fel a szemeibe - És meló előtt jobb összeszedni a fejemet, de ha melletted maradok.. - akad el a vége. Ez nyilvánvaló. Akárhogy is teszünk.. akármit is teszünk, biztosan előjönnek a régi dolgok. Akár egész éjszaka. Gondolatban...
És nem engedhetem meg hogy ne legyek kipihent.

- De ha jó lesz holnap is..! - hozom fel aztán, vissza egyenest a szemeibe, és ezzel nyilvánvalóvá téve nem ő az akitől elzárkózom. Ne higgye hogy megfutamodom. Megmondtam... Kimondtam. Vállalom a felelősséget.
Nem úgy ahogy akkor, régen.
Eszemben sincs többé meglépni...


Kivéve ha az élete van veszélyben??? Shocked


_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szer. Ápr. 05, 2017 8:34 pm

- Jól vagyok, igen - bólintottam. Mosolyogtam. Tényleg jobb volt. Ez van, egy szaros kis anyámasszony katonája voltam ilyenkor. Még jó, hogy nem bőgtem el magam akkor, ha meghaltak a szemeim előtt az emberek. Inkább a hányást választotta a szervezetem. Nem mondom, néha inkább azt a szaros bömbölést választottam volna. Sokkal gazdaságosabb volt, nem ment kárba a lenyelt kaja vagy pia.

A szám újra rándult, ahogy a következő szavakat meghallottam, és végignéztem azt, ahogy a pizza látványát is eltünteti előlem. Pont abban a pillanatban, amikor kicsúszott az, ami.. Még hogy itt alszik.. Jól meggondoltam? Igen! Talán.. Nem tudom.
Nem válaszolt egyből, ezért meg is köszörültem a torkom. Mi az isten van velem? Mégsem sürgettem, nem próbáltam meg rábeszélni, az elég beszédes volt, ahogy megfontoltan kezdett neki.

Komolyan egy váll lapogatást érdemeltem volna azért, amiért közbe se szóltam, amikor ő előadta azt, amit, és egy sóhajtás volt a válaszom először. Ám ahogy folytatta, akaratlanul is széles vigyor jelent meg a képemen.
Igaza volt, kuuuurvára, amiért nem hibáztathattam.
Már kezdtem is volna bele a jól van Gabe szövegembe, amikor felvetett valamit, és nálam meg akkor baszták fel a stop táblát. Pontosabban ahogy az előbb én őt, most ő engem lepett meg.
Oké, ezt nem kalkuláltam bele a dologba. A picsába!
Újabb torokköszörülés.

- Ha abban a koszfészekben jobban tudsz pihenni, akkor rendben, menj csak - bólintottam rá először erre a témára, mert ugyan én nem fogok térdre esni előtte. Vagyis, dehogynem, csak nem azért, hogy könyörögjek bármiért is. Nem voltam morcos, a hangom haragmentesen csengett, és csak hogy az üveget lepakoljam, a kupakot megkeresve csavartam azt rá.

- Legyen a holnap - újabb bólintás. - Valószínűleg dolgozom estig - biccentettem. Megint. Már előre gyűlöltem a holnapi napot, és nem is biztos, hogy képes leszek visszafogni majd magam, ha valami agyatlan ribanc vagy páva tollászkodna előttem. Gyűlöltem kedves lenni olyanokkal, akik abszolút meg sem érdemelték. Jó, Vinnie-vel is ritkán voltam tényleg kedves. Sosem rótta fel nekem, hogy nem kezdtem el sikoltozni, ha csak megjelent a hányadék barokk-irodájában.
- De tudod a számom, szóval amikor hazaérsz, csörögj rám. Ha kell, vissza is hívlak - mosolyodtam el. Fogalmam sem volt, hogy mit művelt a telefonjaival is, ha már állandó jelleggel változtatták azt, hol szálltak meg.

Őt figyeltem mindvégig, de mégsem mozdultam meg felé, nem azért, mert nem akartam, hanem mert igaza volt. Már megint! De aztán mégiscsak ellöktem magam a pulttól, csak hogy a sörösüvegek nyakát ujjaim közé fogjam, majd az üreseket a mosogató alatti kukába száműzzem. Ott volt a helyük. Nem kerültem Sadikot, csak nem dörgölőztem hozzá. Most nem.. De aztán.. A faszomba az egésszel!

- Figyelj, nem foglak kerülgetni - kanyarodtam vissza felé, nem sietve, csak egész ráérősen lépve le a közte és köztem lévő távolságot, közvetlenül előtte megállva, hogy a szemeibe felnézzek. - .. majd a mai nap után. Ha Vinnie fennakad, hát lefosom - döntöttem. Miért takargassak bármit vagy bárkit is? Elmosolyodtam, és ha mondott valamit.. vagy inkább csak akart, akkor azt még megvártam, de a szemeim már a száját figyelték. Meg a szemeit felváltva. És ha nem mozdult el előlem, akkor egyetlen másodperc alatt küzdöttem le a köztünk lévő távolságot és minden előzetes szó nélkül tapadtam a szájára.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Kedd. Ápr. 11, 2017 5:41 pm

"Ha abban a koszfészekben jobban tudsz pihenni, akkor rendben, menj csak."

A szavai nem lepnek meg, tekintve... Tekintve az utóbbi időben köztünk lement kis vitákat.
Csak éles helyzetben tudunk remekül együttműködni.
Eddig úgylátszik...

Nagyot sóhajtok, valahogy vele egyszerre fordulva el, nincs kedvem újabb kis játszmákhoz, de akkor az utolsó két mondat megakaszt.
Megakaszt a mozdulatban, és megakaszt abban is, hogy lemondjak az újabb kis aktuális társalgásról.
Vagyis valahogy ezzel egyetemben visszafordulok.
A szemeibe... és bólintok.
Az arcomon nem látszik semmi ellenvetés.
Talán meghökkenés.
Talán...

- Jólvan. - biccentek aztán megint, újra szembe állva vele. És hogy a holnapi nap?? Még annyi minden mocskosul elsülhet, de én bíztam a legjobbakban.
Én mindig abban bízom.
Különben nem élnéd túl ezt a mocskos életet...

- Rita.. figyelj.. - kezdek aztán mégis, valahol ott ahol már tart errefele, mégsem én vagyok a kitűzött cél. Vagy a közelemben. Az üvegeket figyelem, vele őt, ahogy látványosan neki sem kellemes ez a helyzet.
Mégis ő az aki a szavamba vág.
És hamar már máris ottvan előttem.
Újra!
És ahogy a szemeimbe néz...
Mindig is tudtam hogy folyamatosan lázad.
Úgy látszik ez az egy biztosan nem változott az idővel.

Lehet hogy megszólalnék, de az is hogy nincs mit mondanom. Ő a gyorsabb. Vagy én vagyok túl lassú, túúl sokáig rágom a részleteket, de aztán mégse bánom.
Nem mondom azt hogy nem tudtam mire készül. Számítottam rá. És ahogy mozdul.. egy rohadt percig sem ellenkezem. Csak engedelmeskedek. A szájának.. a kezeinek.. a csókjának. Szívesen folytatnám még vele. Pont ott.. ahol abbahagytuk. De annyi más közrejátszhat még.. Annyi más közbeszólhat még.. És ha nem sikerül neki, vagy eleve sem volt terve és nem támad élesen le, hosszú percek után a derekára fonódik fel a kezem, és csak lassan húzom(tolom) el a testét az arcomról.
A szemeibe nézek.
Teljes mellszélességgel, és magába eresztve minden gondolatom.
Mégis újabb rövid percekbe telik mire megszólalok.

- Ha ez a holnapi... Valamiért.. AKÁRMIÉRT... nem sikerülne, azt akarom hogy osztozz Nevillel. - és tartom a szemeit. Szorosan.. erősen.. szinte beléfojtva minden további szót, hisz nem végeztem még. Még nemteljesen. - Van egy számla.. Nevilnél a kód, és.. - de biztosra veszem hogy itt beavatkozik. Valamiféleképpen. Ha mégsem, ma már másodszor lep meg, és folytatom a korábbi gondolatot.


- Azt akarom hogy a részem a Tiéd legyen!

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Kedd. Ápr. 11, 2017 7:00 pm

Sosem jelentett jót, ha a nevemmel kezdte és a figyelj szóval folytatta, és akaratlanul is a szemeimet forgattam meg, mert valahogy mégsem voltam arra kíváncsi, hogy esetleg megint a problémákat húzza elő a láthatatlan kis batyujából, amit kurvára gyűlöltem.

Inkább ott voltam előtte, hogy lefoglaljam a száját is rövid időre, viszont az ellen nem tiltakoztam, hogy eltolt magától. Tudtam, és szerintem ő is tisztában volt azzal, ha nem fegyelmez, akkor megint rámászok. Nemmmm mintha probléma lett volna, csak..

Csak nem feltétlenül a legjobb döntés, még ha bele is pusztultam egy kicsit, hogy csak egyszer élveztem ma el tőle. A gondolatra ismét hergelni kezdtem magam, és ha még mindig fogott, a szemeim a szemeit figyelték, a kezem viszont elkalandozott a karján, beletúrva a tarkójánál is a hajába.

Még mindig kurvára nem bírtam viselkedni mellette. Volt, ami nem változott.

És a szavai. Egy pillanat alatt haragossá vált a tekintetem. Az a kibaszott, fostalicska Nevil! Mégis, vagy inkább mégsem mondtam ki azt elsőre, amit gondoltam nem csak a szituációról, hanem arról a naplopó rohadékról is. Helyette csak felsóhajtottam, és kényszeredett mosolyt villantottam. Gabe felé igazi volt és őszinte, de a helyzet miatt nem éreztem igaznak ezt az egészet.

- Ahogy a biliárdnál neked sem kellett a pénzem, én sem vagyok rászorulva, hogy adományokból éljek - kezdtem bele, és a kezem lecsúszott a felkarjaira, erőtlenül megszorítva az inas izmokat a bőre alatt. - Nevilnek sokkal nagyobb szüksége van a pénzre, és ha nem hülye, nem fogja nőkre és alkoholra elbaszni az összes lóvét. Simán ki tudná húzni a saját seggét a bajból - fájt, de kurvára, minden egyes kimondott szó. Valami kibaszott indok miatt mindent túlélt Nevil. Olyan volt, mint egy vírus, de az igazság ez volt. Én már két lábon álltam kvázi egyedül is ebben a szaros életben, míg az a nyomorult csak lézengett. Menekült és agyatlan baromságokat okozott Gabe-nek.

- És mindketten tudjuk, hogy inkább a pénzzel együtt élve eltemeti magát, mint hogy hozzám bármi köze is legyen - húztam el a számat, és ez is igaz volt. Amennyire én gyűlöltem őt, az érzés kölcsönös volt. Ki nem állhatott, mindig is Sadik egy piócájának gondolt. Az egyetlennek.

- Nincs ezzel semmi gond - simítottam végig a kezemet a felkarján, majd le, az alkarjára, ami - engem ölelt (?) Elmosolyodtam, megnyaltam a számat is. - Nem lesz semmi gond holnap. Amit Vinnie irodájában mondtam, azt komolyan gondoltam. Nem fogja hagyni, hogy bármi bajod legyen, mert azzal engem is veszélybe sodorhat. És még a mai napig köti a... Davidnek tett ígérete - a hangom a bátyám említésénél csak egy kicsit bicsaklott meg. És ez volt az a pillanat, amikor nem tudtam Gabriel szemeibe nézni. Még mindig kibaszottul fájt. Mintha az én szívemet lőtték volna szarrá ott, abban a kibaszott étkezdében. És így is volt. Én is meghaltam, amikor a bátyám. Legalábbis egy részem, egy kurva nagy részem azóta semmivé lett. - Ha bármi gond lenne.. - akadtam el, mert nem tudtam, hogyan is folytassam. Megyek? Küldöm a két árját? Fogalmam sem volt. De azt tudtam, hogy kurvára nem fogok a seggemen maradni, ha életem három faszijából kettő bajban volt. Viszem a harmadikat? Nos, az elég érdekes lenne..
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szer. Ápr. 12, 2017 11:42 pm

"Ahogy a biliárdnál neked sem kellett a pénzem, én sem vagyok rászorulva, hogy adományokból éljek "

És nemtévedtem... Kis híján megforgatom a szemeimet, de aztán mégiscsak ellenállok a késztetésnek. Csak az ajkaim préselődnek egyhuzamban össze, de nem hagyom kitörni, vagy a felszínre az ellenérzéseimet. Még akkor se amikor folytatja tovább, és Nevil kerül a terítékre.
Vagy akkor már inkább...

- Félreismered, Rita! - szólalok meg, de az se biztos hogy ezt egyáltalán én magam elhiszem. - Vagyis... - eresztem el, már ha hagyja és ő is enged, csak hogy összeszedjem minden gondolatom.

- Tudom hogy néha egy állat.. - fordulok el - vagyis az esetek többségében úgy viselkedik - vissza a szemeibe - De az öcsém. - rövid a szünet - És törődik velem...  - újabb - muszáj engednie.. - és ottragadok. Nem mintha bizonygatnom kéne, vagy ecsetelni. Újra a régi történések rabságában. Ott, ahol nagyon nem kéne, és ahogy visszaállok, újra elé, talán ő is ezen a gondolaton van.
Ahogy folytatja...

Csak a szemeit nézem, még ha ő nem is néz az enyémekbe. David és Vincent.. Az a két név, ami fenekestül felfordított mindent, és az, ami valahogy mégis biztosítja közöttünk a békét. Mindünk között. És nagyon jól tudom mit érezhetett. Nem érzem, tudom.
Ezért újabbat sóhajtok, és nem tudom mikor került a karom megint a dereka köré. De ott van. És még ha a torkom most bármikor másnál is jobban fojtogat egy cigire, jól tudom, hogy ennek nem most van itt az ideje.

- Vigyázni fogok... - biccentek rá, akár néz engem, akár nem. - Megígérem. - és mégegyszer.
És ha ez mégse jönne össze?
Hát akkor nagyon is kegyetlenek az istenek, de ami a biztos, ha van is túlvilág, én oltári nagy balhét rendezek.
Mert a holnapi napot mindketten nagyon megérdemelnénk...
És az azutánit.
És az azutánit.
És...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Csüt. Ápr. 13, 2017 9:58 pm

Hogy még mindig védi azt a kölyköt, hihetetlen. Ha félretettem minden ellenérzésem, tudtam, hogy így volt a helyes. Testvérek voltak és kevesebb ideje voltak egymásra utalva, mint amennyit én kaptam az élettől Daviddel, ezért nagyon is tudtam, hogy mi lehetett a háttérben. Nevil csak védeni akarta a bátyját, ahogy Gabe sem különben az öccsét. Felsóhajtottam, de hirtelen nem ellenkeztem. Felesleges lett volna.

Ezért a további szavaira csak lemondóan bólintottam egyet. Sadik döntése volt, hogy mire pazarolja el a pénzét, és ha bármi faszság is közbejönne holnap.. Bármennyire is gyűlöltem Nevilt, minden megérdemelt pénz őt fogja illetni. Egy petákot sem fogok tőle elvenni, mert... Mert egy napja láttam ismét Gabe-et. És pont. Az a kis közjáték, ahogy elengedett, aztán vissza a karjai, miközben én beszéltem, nem akasztott meg a gondolatmenetben. Csak újra, vagy talán most először pakoltam az alkarjára, majd fel, a felkarjára a tenyeremet, és most hozzá is dőltem a csípőmmel. Jó érzés volt megint a közelsége. Az ígérete pedig megnyugtatott. Még ha nem is volt biztosíték, de életben akart maradni, és biztos voltam abban, hogy bármit megtesz majd azért, hogy élve is jusson haza. És ezt mindig is becsültem benne.

Ezért is bólintottam rá ismét a szavaira már felnézve a szemeibe, és akaratlanul is elmosolyodtam. Hosszú, igazi mosoly volt, amit ritkán láthatott bárki is a képemen.

- Azért Vinnie is maradjon életben, légyszi. Néha kibírhatatlan, főnökösködő, egoista vadbarom tud lenni, de őt is szeretem - közöltem vele csak a miheztartás végett. Muszáj voltam erre is alapozni. Ha nincs Vinnie, munkám se lesz, és az életben maradásomhoz meg kellett lóvé. Mindenki nyert, ha élő, lélegző faszik vettek körbe.

A szemem aztán Sadik szemeiről elvándoroltak a sarok felé. Az egyikben ott ácsorgott már jó pár hónapja magányosan egy teljesen fekete vízipipa. Ritkán szedtem elő, mert legtöbbször a cigit kaptam hirtelen a számba, az gyorsabb volt.

- Rám érsz még egy kicsit?
- néztem vissza Sadik szemeibe kérdőn.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Pént. Ápr. 14, 2017 1:26 am

A szemei... A szemei és a mosolya. Régen nem tulajdonítottam nekik elég jelentőséget, de most rájöttem.
Azok hiányoztak a leginkább...

- Ne aggódj, Vincentbe biztos nem eresztek golyót, habár a bankos incidensért talán megérdemelné.. - csak rövid szájhúzásra futja a történet, de szép kis elképzelés. Ám én nem vagyok Nevil. Nem vagyok az, aki olyan egyszerűen látja a világot, a fekete és fehér különbségeket, én tisztában vagyok vele, hogy ezúttal az ellenség a barát lesz mellettem. Nem beszélve arról hogy neki köszönhetem Ritát...
Ő volt az aki életbentartotta.

- Nemm.. nemmm.. csak viccelek. - ellenkezem, de nevetni nem megy - Fátylat a múltra. - biztosítom, de közben nagyon jól tudom, az idő még nem biztosíték. A kettőnk ügyére biztosan nem.

Talán el is kever valahol az eszem amikor viszont hirtelen ötlettel áll elő.
A szemeibe nézek.. és akkor már biztosan muszáj elmosolyodnom.

- Akármeddig. - És csak mosolygok. Hogy mit akar tőlem? Bármi is az, csak ne végződjön újabb két lövéssel. Fejbe biztosan ne.
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Pént. Ápr. 14, 2017 12:35 pm

Összeszűkültek a szemeim. Még hogy megérdemelne egy-két golyót?! Most komolyan szívat engem? El is vontam a kezeimet a bőréről és már kezdtem felkapni a vizet, amikor folytatta.. Csak viccel? Adjatok egy Eagle-t Gabe kezébe tölténnyel, és mindenki látni fogja, hogy Sadik kurvára nem viccel, ha necces szituációba keveredne. A picsába is már!

Még mindig figyeltem a szemeit. Amikor "fátylat a múltra" szövegre váltott. Nem teljesen győzött meg, és ha élve kapom vissza ezt a két tulkot a holnapi nap után, akkor, és talán csak akkor hiszem azt, hogy ezek ketten képesek létezni egymás mellett. Ha nem is békében, de egymás álló vízét nem zavarva.

A sírba fognak vinni, én mondom!

- Jól van - egyeztem csak bele egy kis bizalmatlansággal a hangomban, de tudtam, hogy az ígéretét komolyan vehettem. Nem kellettek ahhoz az aláírások a részéről, sem semmiféle papír, hogy a szavai biztosítékok legyenek. És ezt régebben is szerettem benne.
És ez a szeretés dolog kibaszottul ijesztő volt. Mi a halál ez? Kurvára nem akartam átmenni picsogós faszkalapba, de mellette már most halott ötlet volt. A picsába!
Más terveim voltak, és ha már visszamegy arra a lepratelepre, akkor egy kis ideig még ki akartam használni, hogy rávehettem.. bizonyos dolgokra.

Tetszett az a mosoly, amit kaptam, és arra az egy szóra, amit kaptam tőle, csak még szélesebb vigyor terpesztett a képemen. Felsóhajtottam, és csak azután fejtettem le a derekamról a kezeit, de az ölemmel az ágyékának dörgölőzve közben, hogy ne érezze azt, szar, ha hozzám ért.

- Nos.. egyedül nem annyira nagy buli, és kurva sokáig is tart
- kezdtem bele a szemeibe nézve és csak akkor léptem el mellőle, meg is indulva a pipa felé, el egészen a biliárd asztal mellett, tovább haladva a zsák mellett, az ágyat is kikerülve a kecó legtávolabbi, szekrény melletti sarkot céloztam be. Csak azért, hogy a vízipipára rámarva kiszedjem onnan, és le nem ejtve előrébb hoztam, láthatóvá téve Sadik felé is. Aztán a szekrény ajtót kinyitva előszedtem egy dobozt is, felnyitottam a tetejét is.

- Alma, menta, cseresznye, narancs éééés dinnye... - néztem fel Gabe-re, ha ott maradt, ha közelebb jött. Ezek az ízek voltak jelenleg, és talán ezeket szerettem a legjobban az ízesített dohányok közül. - Már.. ha van kedved ehhez is - tettem hozzá, hogy nehogy azt higgye, bármire is rá akartam szedni, amire nem akart időt szánni. Emlékszem, David nagyon ki volt borulva, amikor tizenévesen egyszer rajtakapott, amint a haverjai körében ülve szívogattam a pipát. Azóta is imádtam.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Pént. Ápr. 21, 2017 11:37 pm

Tetszik... A szűkbe szabott szemei, de hamar korrigálom a részleteket. Eszemben sincs keresztbelőni.. "egy társat"... az üzletben sosem viccelek. És most kölcsönös az a várható eredményes végkifejlet. Bízzunk benne...

Csak megköszörülöm a torkomat, egyszerűen, nem szánok neki több jelentőséget. Tudja mit érzek. Hogy mi történt, és nem tisztem részletekbe bocsátkozni.
Sokkal inkább kapja fel a fejem az az ajánlat. Vagy kérdés.. Inkább.
És mert mára semmi egyebet nem terveztem, így tisztán mondhatom, állok rendelkezésére amiben csak akarja.
A ritka pillanatok egyike.

Nem kerüli el a figyelmem ahogy dörgölőzik, de most nem mozdulok rá. Pedig megtenném... Szívesen! Ha csak az előző pillanatokra gondolok, fenn a biliárdasztalon... Hirtelen kiráz a hideg. De nem mutatom, csak figyelem a szöveget, és talááán... igen, talán újra megköszörülöm a torkomat.
De akkor előkerül egy pipa.
Hogy miiiiiii???
Valószínű a szemöldököm is felkerül a homlokomra, és hozzá hasonló bamba pofát vághatok, de ő csak sorolja.. "alma, menta, cseresznye, narancs és dinnye" , nálam meg nem változik az arcberendezés. Hitetlenül személem.
Aztán... aztán valahogy.. talán időbe telik, de változik a megközelítés és mégiscsak megindulok felé.
A kezeire nézek (már ha benne a dohány)

- Ami azt illeti én Frisco óta nem csináltam ilyet, szóval.. - és még mindig a csomagokat tapogatja le a szemem, és csak szinte hosszú idő után vissza a szemeibe - Ha azt mondom Rád bízom?? - és elmosolyodom.
Viszont...

- Bár ami azt illeti füvezni se szoktam - lépkedek el, alig távol, de némileg háttal tőle - mégis lenn van a motoron egy csomag amit Neviltől nyúltam el. - Hogy miért?? Na ezek a jó kérdések. Először is ha nem tiszta, esetenként méghülyébb. Még több hülyeséget követ el, és nem mintha ne lennék tisztában vele hogy ez VEGAS, itt mindegyik utcasarkon vehetsz akár zsákszámra belőle, mégis valahogy jó érzéssel töltött el.
Én megpróbáltam??

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szomb. Ápr. 22, 2017 12:37 am

Nem gondoltam volna, hogy ekkora sokkot idézek vele elő már csak annyival is, hogy megmutattam neki az ereklyémet, mert tényleg az volt. Nem olyan gyakori használatban, mint amennyire kellett volna. Mert tényleg nem egyszerű egyedül teljesen elpöfékelni, és kurvára sem időm, sem kedvem nem volt órákon át csak ülni a seggemen mozdulatlanul. Ritka volt az, ha fél óránál több ideig bírtam egy helyben.

Valószínűleg a szavaira az én képem is ugyanúgy megnyúlt, ahogy korábban neki is, de leginkább csak a megrökönyödés volt a reakcióm. De bassza meg, igaz.. Hogy a picsába tette volna mindennapos tevékenységgé, ha egyszer ők sem maradtak meg a seggükön?
Elhúztam a számat nem tetszően. Régebben sokkal lazább volt, és kurvára nem figyelt arra, hogy két sör után elég volt. Felsóhajtottam.

- Ha rám bízod magad, akkor.. alma a nyerő. Még mindig az a legjobb - beszéltem már.. a hátának?! De nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, mégis ahogy folytattam volna azzal, hogy a vízért megyek, megakasztott a szavaival.

Először csak néztem a hátát.. aztán ahogy befejezte, nagyjából két másodpercig bírtam, mielőtt kirobbant volna belőlem a nevetés. Nem volt túl hangos, de annál jobban tetszett. Már az, hogy elemelt attól a gyökértől ezt-azt, és... nocsak! Rossz útra térünk? Széles mosollyal a képemen pakoltam vissza a dobozt és a korábban kivett almás dohányt is a polcra és köszörültem meg a torkom.

- Ha szeretnéd, felhozhatod - ajánlottam fel neki, és ja.. nem kellett nagyon rábeszélni a dologra. Nem mintha annyira sokszor lett volna a számban füves cigi, mert nem, az nem az én asztalom volt. A drog nekem a morfinnál kezdődött, amelyik gondolatra fel is sóhajtottam. David a nyakamat tekerné, ha megtudná, hova süllyedtem, de.. ő már nem volt itt, hogy gatyába rázzon. - Úgyis van sima dohányom, bekeverhetjük - vontam meg a vállaimat és nyaltam meg az alsó ajkamat is. Valahol biztosan volt elfekvőben papír is.. Már ha még nem tekert jointtal állt elő Gabe.

- A pipa holnap este is itt lesz - szólaltam meg ismét, megindulva Sadik felé, és mellé állva ránéztem. Látni akartam az arcát, hogy mégis mit gondolt erről az egészről. Kételkedést fog vajon tükrözni? Vagy le fog menni a fűért? Fogalmam sem volt. Régen hezitálás nélkül elindult volna érte, már csak azért is, ha én kértem valamire.. De most?

Baszottul nem tudtam, bevállalja-e. A pipa még mindig opció maradt.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szomb. Ápr. 22, 2017 2:51 am

És NEVET! Ha nem is hirtelen, de megpördülök a jelentre, és először értetlen szemekkel figyelem, de aztán leesik a dolog. Mindegy is, jóleső a hang a zsigereimben. Régi emlékeket ébreszt. Ezért én is elmosolyodom.

"Ha szeretnéd, felhozhatod..."
- a hang, ami már engem lep meg. Na nem mert képtelenség lenne, és azért sem mert a morfium után ne gondoltam volna hogy az már nála simán belefér, de.. ÉÉÉÉN.. voltam az akinek nem esett le a lényeg, merthogy én egyáltalán nemezért mondtam...
Vagy mégis???

Egy pillanatra biztos lefagyok, máramennyire érzékelem, de aztán fut is a dolog tovább.

- Háttt.. - vakarom meg tanácstalanul a tarkómat, valószínű a szám is húzott bele - Ami azt illeti éppenséggel felhozhatom.. - még mindig kissé idegen a dolog, mert az utóbbi időben... Az utóbbi idŐKBEN.. nem igazán volt közünk egymáshoz, én meg az eszehagyottság és most..
Hát nem úgy volt hogy Vincent védi a seggünket?
Ugyan kitörne ránk ilyenkor....

És egy percig sem kényelmes sóhajjal, de mégis rászánom magam.

- Legyen! - vágom rá, mielőtt még meggondolom, és kihasználva a pillanatot már lépek is az ajtó fele. Ha nincs más.. akadály vagy még visszatartó szöveg, a nyitva hagyott ajtón túlról csak a lépteim zaja, lefelé mászva a vas-tűzlétrán, csendes suhogással törhetik meg a csöndet.
Mert hogy ilyen tetű melegben éééépeszű ember nem tartózkodik kinn a napon!
Csak én!
Fűvadászatban.

Hogy hogy változnak az idők...
Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szomb. Ápr. 22, 2017 12:35 pm

Figyeltem őt, és egyértelműen látszott, hogy abszolút nem volt jókedvű. Vagy ha mégis, akkor csak bizonytalan. Vagy ha még az sem, de kurvára kényelmetlennek tűnt minden szava, minden mozdulata. És mégsem állítottam le. Nem mert nem akartam, egyszerűen csak már nem tudtam, hogy mi lenne neki a jó. Az, ami neki is megfelelt.

Mégis egy biccentésben futotta ki a válaszom, és ahogy az ajtót nyitva hagyva elindult Nevil csomagjáért, hosszú sóhaj volt az, amit kiengedtem. Szívem szerint.. és minden ösztönöm azt sugallta, hogy kurvára néznem kéne őt, hogy nem-e tűnik el.. Ugyanolyan hirtelen, mint ahogy befutott az életembe.. ismét.
Mégis ellenálltam ennek, pedig minden érzékem ezt diktálta volna. Menni akartam. Utána, csak hogy nézzem, de aztán..

- Bassza meg már! - morogtam nem túl jókedvűen. Bíztam benne. Bíznom kellett benne. A kezeim ökölbe szorultak egy rövid másodpercre, és már indultam is meg, a pizzás doboz felé csak. A mosogató feletti szekrényből előszedtem egy tányért, rápakoltam a megmaradt pizza szeleteket és fóliával letakartam a már kihűlt tésztát. Az üres dobozt egyelőre csak leraktam élével felállítva a szemetes mellé, és a tányér már csúszott is be a hűtő egyik polcára. A kiáramló hidegben sóvárgó pillantással néztem egy újabb üveg sörre, de végül becsuktam az ajtót..

De aztán újra kinyitottam és inkább egy hűvös palack vizet választottam. Meg két poharat. Évek óta nem volt már közöm a fűhöz, és akkor is minden alkalommal köhögéssel kezdtem azt a szívást. Idegen volt a tüdőmnek, a számnak, és mégis akartam.

Leginkább csak Gabriel miatt. Ezért is hagytam hátra a két poharat és szedtem elő a dohányt a bejárati ajtó mellett lévő kisebb szekrény legalsó rekeszéből, és kisebb kutatással a papírt is. Remélem Gabe jobban tekert nálam, mert hogy nekem sosem sikerültek a rudak, az is biztos. Mindegyik túl levegős volt. Mindegyik túl kövér volt, olyan szorosan megtekerve, hogy azt képtelenség lett volna megszívni.

És csak egy pillantást vetettem ki az ajtón Gabe-et várva.. Véletlenül! Biztosan.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Vas. Ápr. 23, 2017 1:45 am

Furcsa ez a néma csönd... Vegasban. Nem szoktam hozzá. És bár az a kis... Motel is Vegas egy nagyon is külső körletén figyel, ott azért folytonosak a nézeteltérések.
Egy elsülő golyó még most is kiélezett figyelemmel tölti el az ereimet.

Ittviszont...
Néma csendben közelítem meg a motort. Hajolok, és a hozzá rögzített kiss.. bőrtasakot, fél perc alatt kiszabadítom. Kihajlítva a tetejét turkálok bele, és veszem ki azt a nejlon csomagot. Akárhogy is a csend, nem hinném hogy errefelé is bárkinek ismeretlen, így itt se kerítek neki nagy titkolózási műveletet. Beletűröm a farzsebembe az egyik csücskét, és utolsót szippantok a forró levegőből. Mintha csak a bőrödet nyúznák élve, a szemem mégiscsak végigvezetem a tisztának tűnő terepen.
Muszáj megbizonyosodjak...

A létrán felfelé a fejem már üresen áll. Nem, nem bambán, nem is átváltva elvetemültbe, sokkal inkább próbálom... Elengedni. Mindazt ami a rabságában tart már egy ideje...
Ezért felérve a lépcsőn egy utolsó mély levegőt fújok a semmibe. Igyekszem... igyekszem leengedni minden gyanakvásomat. Egyszer már kéne... nem??
És valami azt súgja most jött el az a pillanat.

Még ha a holnap még el is dönthet mérföldnyi következményeket...

Az ajtó bezárult, mégse hiszem hogy szabadulni akarna. Ujjaim fonódnak a kilincsen, és minden szó, vagy hozzáfűzés nélkül nyitok be. Belépek... És a közelébe érve tompa puffanással landol a zacskó az asztalon.
Csak ha ő is, akkor nézek a szemeibe.

- Mondd azt hogy ez jó ötlet.. - kérdés?? Meggyőzés kérése?? Nem is igazán tudom. Inkább... Biztosíték. Hamis... biztosíték. Valami amit kérek tőle, amit eddig senki más nem adhatott. Bizalmat. És bizodalmat...
Már hosszú ideje nem bíztam senkire az életem.
És fogalmam sem volt róla hogy ez időközben ennyire nehézzé vált...
Vele... Mégis valahogy könnyebben engedem.
Egy új... ismeretlenekkel teli jövő képe.

Valahogy ez tárult elém...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Vas. Ápr. 23, 2017 8:15 pm

A hüvelyt húztam szét, egyelőre még csak téglalap formájában, amikor nyílt az ajtó. Irányba néztem, de mégsem szóltam semmit. Mit kellett volna? Hogy örülök, hogy visszajöttél? Bénán hangzott volna és muszáj voltam nem azt várni, hogy mikor sétál majd ki az életemből. Még csak most jött. Átvitt értelemben és fizikálisan is ismét, viszont egészen addig nem mondtam semmit, ameddig a zacskó ott nem volt előttem, az asztalon.

A szavaira csak felsóhajtottam, ujjaim már a zacskó száját bontották, miközben az arcát, a szemeit figyeltem.

- Te is tudod, hogy a drog minden, csak jó nem. De ez enyhe.. - szagoltam bele a zacskóba, amit meg is bántam hirtelen. A szám furcsa fintorba torzult. Sokkal másabb volt ez, mint a morfin, ami még mindig a kis narancssárga műanyag hengerben feküdt az asztalon. Tőlünk nem messze. Mégsem foglalkoztam vele. Azzal a hagyatékkal, amire még Eddie szoktatott rá annak idején.

Megnyaltam a számat, és a papírt az asztalra fektetve a saját dohányomból pakoltam rá egy kupacot, amit aztán elegyengettem egy vékony csíkká. És csak néztem a Gabe által felhozott csomagot. Tényleg nem tudtam cigit tölteni.. sem pedig ezt a hülye jointot. Sosem sikerült, ezért is vettem mindig azt a nyomorult teljes dobozos kiszerelésű cigit. Időm sem volt, no meg türelmem, hogy azzal a szarral basszam el az értékes időmet. Mert minden perc számított. Még a semmittevésben is.

- Én eddig jutottam - közöltem vele, felnézve a szemeibe. Aztán le az asztalra. Totálisan meg voltam lőve azzal, hogy miből mennyit kellett rakni. Leginkább csak a fű mértékével, és nagyon reméltem, hogy Gabe jobban tudott porciózni nálam, mert az az egy volt biztos, hogy nem akartam megdögleni fűmérgezéstől.

- Még mindig a halálom a cigitöltés - ismertem be hirtelen és a legkomolyabb ábrázattal a képemen, de aztán nem bírtam tovább, kínomban elnevettem magam. Megköszörültem a torkomat és segítségkérően néztem Sadik felé, remélve, hogy ő lesz a hős és lesz jointunk. - Befejezed? - kértem is őt, de el nem mozdultam. Ha be akarta fejezni a hadműveletet, arrébb kellett mindent húznia, maga elé, ami előttem volt. Vagy engem arrább pakolni. Vagy egyszerűen csak mellém csusszannia. De most nem volt kedvem még megtenni sem azt az egy lépést, hogy teljesen szabad utat adjak és hagyjak neki.

Még egy ablak nyitás sem ártott.. A legutolsó dolog az volt, hogy minden fűszagban ússzon. De az majd később is ráér.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szer. Máj. 03, 2017 3:51 pm

Enyhe.. - Mintha ez megváltás lenne a részletekre, én mégiscsak visszaemelve a szemközti falnak a fejem, kiadós sóhajt húzok a tüdőmbe.
Nem teszi könnyebbé a helyzetet...

A szavai azok amik újra visszarántanak, és ahogy ránézek, a szemeinek az enyémekbe néző képe. Aztán az asztalt figyelem. Nyugtázom... Majd újra két másodperc amíg fogom is a tényeket.

- Na hess...  - intek kézzel, teljesen felszabadulva a részletben, de vagy megy, van én vagyok az aki cselekszem és azon nyomban leülök mellé. A seggem súrlódik az övén... Nem szándékos.

- Jó tudni hogy van amiben még mindig én vagyok a jobb...  - és mosolygom, csak az előttem figyelő képre, ahogy az ujjaim már az asztalon járnak, a papíron, begyakorlottan tudják a dolgukat, mert bár... ha fűvel nem is kekeckedtem az utóbbi időkben, de mindig is gyengém volt a sodort dohány. Az valahogy felemelőbbé teszi a pillanatot... Szertartásosabbá...
Mégis most csak megszívom az orromat, és ahogyan azt kell, a régi - szép- idők emlékeként, nem telik alig néhány másodpercbe és máris készen figyel a szál a kezemben.
Keresem a gyújtót...

- Persze a tüzet meg lenthagytam..  - ráncosodik a szemöldököm, de bízom benne nem tartozom újabb körrel az ördögnek, így is eleget visz belőlem.
Ezért ha kapok.. a szálat felé nyújtom kérdező szemekkel, de ha nem, a saját számba dugva pillanatokon belül gyújtom meg.
Jóóóóó... mélyre szívva az émelyítő füstjét.
A mai nap a régen látott emlékeké...

És akárhogy is, eddig pokolian élvezem...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down

Raina Maddox

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 151

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Szer. Máj. 03, 2017 6:29 pm

Muszáj volt, ha nem akartam, hogy az ölemben kössön ki. A mellettem lévő székre csusszantam át, de távolabb már nem húzódtam. Nem kellett. És nem is akartam.

A hallottakra felvontam a szemöldökömet. Van, amiben jobb? Biztosan. Mégsem szóltam, pedig eszembe jutott, hogy kellene. Húzni őt, vagy akadékoskodni, kisebb ellenkezéssel, de aztán nem, most nem volt itt az ideje. Helyette inkább azt figyeltem, ahogy az ujjai magabiztos emlékkel dolgozták meg a papírt, a dohányt, és ha nem is volt odáig az ötletért és kételkedett az öccse fűjében, az ujjai tudták a dolgukat. De még mennyire, és egy percig sem jutott eszembe, hogy leállítsam őt.

Túl korlátoltnak tűnt, amihez kurvára nem szoktam hozzá. Tőle sem.
Elmosolyodtam. Naná!

- Egyedül az ágyamnál és a fürdőben nincs gyújtó. Meg amúgy is mindig elhagyom, aztán amikor meg megtalálom, már van másik.. - fejeztem be magyarázatképp, és csak rövid időre felkelve mellőle léptem el a bejárati ajtó melletti szekrényhez, aminek fiókjából előszedtem egy sallangmentes fém gyújtót, és visszaülve mellé elé raktam.
A kezdő szívásra megráztam a fejem. Nem, nem volt szükségem a legerősebb adag fű-érzetre, még akkor sem, ha ez nem életünk legdurvább napja lesz.

Figyeltem, ahogy felparázslik a cigi vége, néztem Sadikot, az arcát, a nyakát, a vállait, elidőzve minden egyes részletén, de a kezem automatikusan csúszott rá a combjára. Nem azért, hogy hergeljem őt, mert egyszer már visszautasított. És a szexszel nem fogom rávenni őt arra, hogy nálam maradjon.

- Kezdem azt hinni, hogy mégsem tértél meg teljesen
- széles mosoly jelent meg a szám szegletében. - Alkohol, fegyver, szex, fű... tetszik - néztem a szemeibe, ha ő is engem figyelt végre és nem a spangli kötötte le minden figyelmét. Nem törtem rá, nem vettem ki a kezéből a cigit. Még nem. Egyelőre neki nagyobb szüksége volt rá. Egy ideig.
Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szabadúszó
Location : Úton
Posts : 185

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Basic instinct   Pént. Máj. 05, 2017 12:35 am

Emlékek... Régi.. elfeledett.. talán egy másik élet történései. De jól tudtam hogy az nagyon is EZ.. az élet volt. Csak mintha már évmilliók sodorták volna messzire.

Megszívtam az orromat, amikor átnyújtottam neki a füstölgő szálat. Átnyújtom... A rég elfeledett íz, az aroma, magával hoz ezernyi messzibe veszett részletet, pillanatot, boldogságot... felszabadultságot, és nem, nem a fű a ludas, még.. de mégis mosolyra húzza az arcomat.
Valahogy önmagától tartottam ezt egyre... jobb ötletnek.
A mai nap a meglepetéseké, nem?
A régmúlt köszön vissza ezernyi percben.

A combomra csúszó keze az ami visszasodorja a figyelmem. Vissza a kezére.. majd vissza Rá, és vissza a jelenbe.
Majd az ajkain megjelenő mosoly ami magával ragad. Egy pillanatig ott is ragadok, bele a szemeibe, de aztán...
Ha elvette a füvet, készségesen nyújtom át. Ha nem.. egy darabig csak az orrom elé engedve nézegetem, ahogy félig-előre dőlve könyékkel megtámaszkodom a két térdemen, pont az ő keze mellett, de aztán mégis újra mosolyba futok.
Fellököm magam.
Fel, a hátam csapódik a szék/kanapé támláján és már egy sokkal.. kellemesebb(nek tetsző) sóhaj az amit magamba szívok. De még mindig mosolygok.

- Nem hinném.. - akadok el, de csak egy rövid félpercre - hogy bármiben is jobb lennék mint akkor. - és mosolygok. A szemeibe. Ha hajlandó és az övéit tartja velem - Inkább csak.. - gondolkodom el, még sose volt hogy megfogalmazzam a részleteket, de most már engem is kezd érdekelni. Mi az amiben változott... Az egész.. A helyzet.. A hozzáállás, az élet. Fenekestül fordult ki magából minden... - Megtanultam hogy mindennek megvan a maga ideje... - a messzibe bámuló szemek és.. elmélázás. Olyasmi. Maguktól beeső gondolatok, korántsem feszített tempó. - És van amire soha nincs idő.. - még mindig a szembenfekvő térre bámulok, de aztán észbekapok. Újra mosoly, és újra ő. Egyenest a szemeibe. - vagyis... eddig így volt... - csúszik végig az álla alján a szabad bal kezem és behajlított mutatóujjammal simítom végig. Kedvesen.. törődőn... magávalragadóan.
Valahol mégiscsak hálás vagyok a nemlétező Isteneknek.
És valahol... biztos vagyok abban is hogy erre már nagyon szükségem volt.  

Biztosan...

_________________


Gabriel Sadik


Soha nem tudhatod, hogy a múlt öröksége hogyan határozza meg a jövőd

Vissza az elejére Go down
 

Basic instinct

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Alternatív valóságok :: Múlt - jelen - jövő-