HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Zenedoboz...
by Danielle C. Portland Yesterday at 10:58 am

» Elkészültem!
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 9:00 am

» Jenna Kinsey
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 12:07 am

» Műsoron a kávé
by Tyler Christiansen Pént. Okt. 20, 2017 10:05 pm

» Micromed-torony
by Alexander Montgomery Csüt. Okt. 19, 2017 6:37 am

» Jazz meg az
by Gloria "Sapphire" Salinas Kedd Okt. 17, 2017 8:32 am

» LONDON LIFE
by Ville Deadman Wallow Hétf. Okt. 16, 2017 3:25 pm

» Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant
by Crisiant Boldrewood Vas. Okt. 15, 2017 8:09 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Vincent Morris Belvedere
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 I walk through the fire...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 207

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: I walk through the fire...   Pént. Feb. 17, 2017 1:38 am

Ráérősen vakargatta meg a pitbull fejét a fülecskék között, és Bones ezt a pillanatot választotta, hogy a habkönnyű, huszonöt-harminc kilónyi izmot felrakja Danielle ölébe. Elhelyezkedett, izmos farka ritmusban dobolt a lány sípcsontján, lassú nyalással nyálazta be a gazdája kezét, és a kis vörös nevetve ölelte magához az állatot. Bármit megadott volna érte, bármivel felhagyott volna, csak hogy a pitbullnak teljes élete legyen. Ám mégsem, volt valami, ami ő volt teljesen. A tetoválásai. Az élete, és ahogy újra megnézte a maga által rajzolt mintát, nem volt teljesen elégedett. Egyetlen vonal sem volt a rossz helyen, de a munkájában a tökéletességre törekedett. Olyan művész akart lenni a tetoválók világában, akinek a neve még akkor is fennmarad, ha már ő régen meghalt. De kis hal volt ő, és csak a környékbeliek, az expók emberei ismerték a munkáit. És talán ez így is volt jó.
A minta jó ideje készen várta már, hogy Danielle megtalálja a tökéletes alanyt, akinek engedi, hogy felvarrja rá, és hetekkel ezelőtt bejelentkezett a nőhöz. Hetekkel ezelőtt ellentmondást nem tűrően Twitch-csel is közölte, hogy szabadnapot akart. Nem érdekelték a megrendelések, az esetleges hülye libák, akik agyatlan baromságokkal álltak elé, mert volt, amit soha nem lesz hajlandó megcsinálni. Az intim tetoválások ilyenek voltak. Az újhullámos szemtetoválásokat sem fogja az életben elvállalni. Voltak igényei, és az senkinek sem használt, ha telibe hányja a potenciális varrató embert, nem igaz?
Újra ránézett az asztalon lévő rajzára, és a kutyáért nyúlva felnyalábolta a csupaizom szőrmókot, arrébb csúsztatva, le magáról, de hagyta a kanapén a "kis testet".
- Anya elmegy pár órára. Addig ne rosszalkodj - kacsintott rá a vöröske, és kevesebb, mint tíz percnyi készülődés után már zárta is az ajtaját, hogy fél órányi utazást követően megérkezzen a szalon elé, aminek feliratában egy ideig gyönyörködött, és nagyon remélte, hogy odabent hiánycikk lesz a mindenféle csitri emberi faja.
Kopogás és minden egyéb nélkül lépett be az ajtón, körbenézve a helyiségben. Iszonyú más hangulata volt, a dark, goth, és egyéb ilyen jelzők jutottak eszébe, de egyáltalán nem zavarta.
- Helló?! - beszélt bele a levegőbe, megtámasztva a pulton a csípőjét, ahogy nekidőlt. Nem siettette az esetleges munkát. A minta rajta lesz, és ez az egy volt a biztos. Na meg hogy a fekete, talpig varrott nő fogja rá felvinni a mintát.

_________________

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 126

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Pént. Feb. 17, 2017 8:22 pm


Danielle& Sapphire

[You must be registered and logged in to see this image.]

* Van az úgy, hogy elkezdek valamit és nem tudom befejezni, egyszerűen nem megy. Elmerülök a fantáziám szülte képek, gondolatok és minták között, az idő pedig úgy suhan el mellettem mintha nem is lett volna. Az eddigi legnagyobb munkámba kezdtem bele még előző este, megbeszéltük, hogy több fázisban csináljuk, nekem is kell a pihenés és Törpének is, mert egy egész hátas, bonyolult mintákkal teli tetoválást nem lehet csak úgy felvinni a bőrére senkinek. Hiába fakír valaki, vannak szükségletei, kötelezettségei és hisztis barátnője. Ám ember tervez….valami rémlett reggel, a nap első sugarainak bevetődő csíkjai között állva, hogy többször is elhangzott a „várj, még ezt megcsinálom” mondat, egy beleegyező sóhajjal kísérve, de aztán Törpe – aki nem mellesleg cirka két méter tíz és csupa izom – elaludt az ágyon mint egy kisbaba, én pedig „hallgatás beleegyezés” alapon újból belelendültem. Elvesztem a tollak és pikkelyek között, a cirádák, hullámok és más szépséges kontúrok alkotta képben, nyelvkinyújtva koncentráltam, közben bedobtam pár pohár kólát RedBullal. Úgy hajnaltájt ötödszörre zizegett Törpe telója, mikor felébredt és nyögvenyelősen érte nyúlt, majd egy női sikolyt hallatva felpattant az ágyról és közölte, ha most azonnal nem megy haza, holnap már ez lesz az alaphangja, mivel a nője kasztrálni fogja. „Jó” mondtam én, „majd holnap folytatjuk” és még mindig bagolyszemet meresztve rá mosolyogtam. „Vagy a jövő héten” mondta ő, és már ott sem volt. Sokszor hallottam már azt, hogy valaki pörgött egy éjjelen keresztül és az utolsó egy percben hirtelen leeresztett mint egy lufi. Sosem értettem hogyan lehetséges, most már ezt is tudom. A fáradtság úgy vert le mint vak a poharat, de már nem volt értelme hazamennem. Talán ha két emberkét írtam be a napra, boszorkányosan sejtve, hogy Törpe tetkója el fog húzódni, de az a két ember is fontos volt, már csak a hírnév miatt is. A hátsó irodába mentem és felbontottam két doboz tonhalat, az egyiket Diablonak adtam az itt rendszeresített tálkájába, megadtam neki a kötelező simogatást, megvakargattam a füle tövét, élveztem húsz másodpercig a zizegős dorombolást, majd a másik tonhal konzervet magamhoz véve kislattyogtam a szalon árnyékos terébe. Halszagú leszek nem vitás, nyúzott és nyűgös. Utóbbit majd Beethoven orvosolja. Úgy tíz perccel később már félig jóllakottan – nézőpont kérdése de most hajlottam az optimizmus felé – a tetkós vendégágyon aludtam hason fekve. Diablo a hátamon nyúlt el, a nyakamtól egészen a térdhajlatomig melegített. Szépeket álmodtam, a tengerparthomokjába süppedtem, a nap melengette a bőröm, a sós hullámok nyaldosták az arcomat. Ki tudja mennyi idővel később rájöttem, hogy a macskám nyaldos kitartóan, mondjuk gyanús is volt, hogy a tenger mintha tele lett volna tépett szélű kagylókkal, de oda se neki. A bátortalan „Helló”-ra  felkaptam a fejem, és csak néztem ki belőle. A homályból lassan kontúrt kapott egy női alak, a betóduló napfény lángba borította a fejét. Hagymázas gondolataimban egy röpke pillanatra felmerült, hogy hívnom kellene a tűzoltókat, de szerencsére hamar rájöttem, hogy feleslegesen csinálnék magamból hülyét. Fel kellene ébrednem, cirka tegnapra. Diablo még rajtam kinyújtózkodott majd könnyedén leugrott a padlóra, termetéből adódóan ez olybá hatott mint amikor Bagira indul vadászni. *-Helló! Csüccs le, rögtön jövök.*A részeg tinik három másodpercig tartó hirtelen kijózanodási trükkjét vetettem be, tartottam magam míg hátravonultam, közben hanyag eleganciával a kis asztal mellett lustán várakozó fotelra mutattam, és eltűntem szem elől. A hátsó helyiségben rárontottam a mélyhűtőmre, kikaptam belőle két jégakkut és a nyakamra szorítottam. Némi hideglelős sikkantás kíséretében ébredtem fel. Elmerengtem, hogy melyik jobb, ha halszagú a leheletem vagy ha rumos, rövid mérlegelés után a rumnál maradtam, megforgattam egy kortyot a számban, majd némi hezitálás után lenyeltem. A Habanero olyan mint amikor légkürttel fújnak fültövön, még a halottak is felébrednek tőle.  Azt nem mondom, hogy frissen és üdén kerültem elő,  de magamnál voltam és tettre kész. A vörös lányra mosolyogtam, lépteim immár lendületesek voltak, Diablo pedig óvatosan közelített hozzá, a levegőben szaglászva, majd amikor három lépésnyire ért, fújt egyet, sarkon fordult és elvonult. *-Bocsi, általában nem így fogadja a vendégeket, de ma nyűgös. *Mellé ültem a másik fotelba és várakozón néztem rá. Vagy elmenekül, vagy előadja mit szeretne. Rémlik mintha valami „álomszép” és „régi vágyam” –ról lett volna szó amikor megbeszéltük az időpontot. Úgy legyen. *




[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 207

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Szomb. Feb. 18, 2017 2:06 pm

Végignézte a dínó méretű hosszú szőrű állat mozgását, és hálát adott a nem létező istennek, hogy a pitbullja nem ilyen veszett hippi külsejű. Az életben nem tudná megsimogatni ennyi bundával a kutyáját, mint amennyit ez a macska növesztett. Sapphire szavaira és az említett irányra lepakolta a virgácsait és a seggecskéjét a fotelbe, elnyújtózva nézett körbe a helyiségben. Rohadtul más volt a hely kisugárzása, mint ahol a kis vörös dolgozott, de kellett neki a változatosság. Otthon érezte magát szinte mindenhol és egy képzeletbeli pacsit máris kiosztott a fekete tetovált nőnek, amiért a rózsaszín minden árnyalatát száműzte a szalonból.
A sikkantásra azért elnézett irányba. Mi a franc?!
- Minden oké ott hátul? Csak mert nem tudok terheslélegeztetni, újraéleszteni meg még úgyse - mindezt kicsit hangosabban intézte a hátul lévő lánynak, biztos, ami biztos alapon. Valóban igazat mondott. A gördeszkázáshoz nem kellett neki profi mentősnek lennie, és Trev értett minden ilyesmihez. Nem mintha állandóan össze lettek volna nőve, de ha bármi nyavalya érte, a rókájához mindig mehetett, akár az éjszaka közepén is ébreszthette Holdman-t, még ha csak bibis lett az ujja, akkor is. Általában ilyen faszságokkal azért nem szokta zavarni. 
Hamarosan előkerült a tetováló bige is, de a macska.. Nem zavartatva magát ült továbbra is, előzőleg már lepakolt rajzzal az asztalra. Az állat fújására elmosolyodott, a lány szavaira pedig megvonta a vállait.
- Szerintem a kutyám szagát érzi. Ugyanolyan vidáman hempereg rajtam, mint ahogy tette veled is a lomposfarkú - vigyorodott el, figyelve, ahogy a cica akár egy kis dáma, végigvonult  a tett helyszínét elhagyva. Persze Bones, a lökött pitbull olyan volt, mint egy harminc kilóba oltott öleb, a legdilisebb fajtából.
Észrevette, hogy várnak valamire. Volt egy tippje, és ezért is nyúlt az asztalra lepakolt papírért. Használhatott volna Photoshop-ot is a tervekhez, és tette is olykor, de az a minta, amit ő akart, szabadkézzel készült. Általa.
Felkapta a papírt és átnyújtotta azt. Színezések nélküli kacskaringós kígyó rajza volt, nagyjából harminc-harmincöt centis. A hidegvérű állat tökéletesen ki volt dolgozva, a mellette megjelenő részletek pedig a kis vöröske szerint tökéletesen illettek a kígyójához.
- Jobb sípcsontra szeretném. A bal oldalamon már egészen sok minden van - vigyorodott el hirtelen, és az ujj nélküli felsője tökéletest rálátást biztosított a bal karjára, amit szinte végig, teljesen beterítette a tetoválások. - Van valami, amit te nem így csinálnál? Csak mert ez hirtelen ötlet volt - a fenéket! Egy teljes délutánt csak arra áldozott, hogy megrajzolja, hogy kitalálja, hogy milyen irányból és hogy égjenek a gyertyák. Hogy a szögek melyik oldalon és milyen vonalon lennének a legjobbak, ha bevésődnének a pikkelyes bőrbe. Ahogy a lábfejei is már foglaltak voltak tetoválást tekintve. De a bőrt vászonnak tekintette a kis vörös, ahol az alkotás maradandó és csodálatos emléke a múltnak a jövőben.

//// A [You must be registered and logged in to see this link.] Wink ////

_________________

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 126

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Hétf. Feb. 20, 2017 6:28 am


Danielle& Sapphire

[You must be registered and logged in to see this image.]

*A jéghideg bár felébresztett, nem esett jól így hirtelen, ezért volt a sikkantás, noha már előre tudtam mi vár rám. Ahogy azt is, a vörös lány meg fogja hallani, de gondolatban megengedtem magamnak egy vállvonogatást. Legfeljebb pajzán képek kerülnek elő rólam és némi találgatás, vajon ki van még velem a függöny mögött. A kérdésre nagy szemeket meresztettem, nos pajzánon nem ezt értettem, de nem lehetek mindig biztos abban ki mit képzel el rólam. Én jelenleg még nagynéninek sem lettem volna jó, nem hogy anyukának, persze sosem lehet tudni.* -Még élek és terhes sem vagyok.*Hogy mennyire élek még azt egyre jobban éreztem s mikor már képes voltam tisztán gondolkodni, meg is mutattam. Diablo elég szeszélyes, pasi és macska, szóval lelki téren halmozottan hátrányos szegény, de én így imádom. Mazochista vagyok ha a macskámról van szó, szeretek a mancsai alatt szenvedni és rabszolgát játszani, ő pedig maximálisan ki is használja. Ha nem érzett volna kutyaszagot a vörös lányon, minden bizonnyal azonnal az ölembe tornássza magát amint leültem a fotelba, bár kissé nehézkesen fér el rajtam, hol itt lóg le valami belőle, hol ott. *-Ne is mond, kész önkényuralkodó.*Úgy is távozott mint egy sértődött király, a farkát magasra csapta, lengett mint egy zászló, és méltóságteljes, puha léptekkel elvonult a függöny mögé. Ott volt az ő kis helyi birodalma, kis tálka és rongyi amin aludt, egy kiszuperált pulcsim. Ő szuperálta ki egy héttel azután, hogy megvettem, mire észbe kaptam már úgy nézett ki mintha nekiestem volna egy drótkefével. Diablo macerálása nélkül azonnal a csajra tudtam figyelni, vártam, hogy mondja vagy mutatja mit szeretne, a fejemben egyre jobban tisztult a kép róla és a vele való előzetes megbeszélésből. Rémlett mintha említette volna, hogy kolléga, de erre egészségügyi okok miatt nem vettem volna mérget, de majd úgy is kiderül és akkor úgy csinálok majd mint aki tökéletesen tisztában volt a ténnyel. Egyelőre azzal sem voltam, hogy a kért minta már ott figyel előttem az asztalon, de mentségemre legyen mondva, volt még ott pár magazin időtöltésre és ötletgazdagításra. Elvettem tőle a papírt és megszemléltem, kattant bennem a kapcsoló és elmerültem a mintában. Ittam magamba a látványt, bár színtelen volt attól még szép és biztos vonalvezetés, lágy ívek, lendületes forma került elém. A hirtelen ötletre úgy néztem rá mint aki UFO-t lát. Ja bakker, engem akarsz átverni? *-Ühüm. Pont úgy néz ki mint egy hirtelen ötlet.*Francokat, a hangomból is ejthette, hogy rájöttem a stiklire, végül elmosolyodtam. Nem csinálnék semmit másként, ő szeretné magára nem én, viszont nekem ahhoz, hogy jól csináljam és egyáltalán megcsináljam, kellett még valami.* -Hogy jutott eszedbe pont ez? Mi a történet? Te vagy a kígyó? Vagy a virág és a kígyó egy pasi, esetleg mindez a lelkedben dúló háború és béke szimbóluma vagy…..egyébként nagyon babán rajzolsz. *Csak félre ne értse nekem. Nálam a baba a szuper volt, nem tudom miért, csak jól hangzott. Szemlélgettem a rajzot és vártam a történetet, hogy el tudjak benne mélyedni. Kezdtem magamba vésni a mintát, már színekkel, hullámzott a fejemben mintha csak tekeregne, a szögek mozdultak vele együtt, a virág nyílt és csukódott. Kár, hogy nem lehet mozgó tetkót varrni, az lenne az igazi. A sípcsonton még az izmok sem mozgatják, nem úgy mint a hason vagy deréktájon. Mikor megszólalt a már meglévő tetkóit kezdtem nézegetni, ezzel is elképzelve a lelki világát, jobban tudok azonosulni a mostanival. Mire az ágyra kerül, már minden ruhával nem takartat ismerni fogok. Még az is lehet, hogy levetkőztetem, persze csak a tetkók miatt. Kíváncsi voltam ki csinálta őket és arra is, hogy miért váltott rám.*




[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 207

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Hétf. Feb. 27, 2017 12:35 am

Elnézte a macska vonulgatását, és Sapphire szavait csak egy bólintással reagálta le. Sosem értett a macskákhoz, a nyávogáshoz meg végképp nem fűlt a foga. Ez hazugság, Trevor mentett cicáinál már csak a kutyáját imádta jobban. Nem mintha az előző információt bárkinek is kiszivárogtatta volna. Elképzelni sem akarta, hogy festhetett, amikor a kis dögöket etette törökülésben a földön, rajta mászó hat macskával és képtelen volt polip-kezeket növeszteni még, hogy mindegyik, őt megkörnyékező kis nyivákoló négylábút rendre simogasson. A világ összes keze nem lett volna elég annyi cicushoz.
Az erőszak különben sem az ő kenyere, szóval ha a macska nem akarta szagolni a lábát, hát Danielle sem fogja Diablo seggecskéjének a lyukát vizslatni. Ahhoz mindegyik értett. Úgy fordítani a testét, még véletlenül se az illatosabb felével legyenek az ember arcánál!
Egy szót sem szólt a kis vörös, ameddig Gloria a mintát tanulmányozta és amint megszólalt a fekete hajú, tetovált nő, lassú mosoly terült szét az arcán.
Valóban kevés és hirtelen munka volt. Eldönteni, hova is szeretné az egészet. Lehet, hogy egy kicsit túlzott a hirtelenségen, de nem ez volt a legbonyolultabb munkája. Az egyik közülük teljes hátas, egy vadász szemszögéből nézett, szarvasokat becélzó erdei részlet volt. Imádta az apró részleteket. A szarvas mély- és fakóbarna puha szőrfedte testének részleteit, az avar különböző színei és a háttérben elmosódott fák csodálatos képet festettek a srác testén. Már csak az emlékre is elmosolyodott ismét, de Sapphire hangja kirángatta az emlékből.
Danielle pedig nem tett mást, csak a rajzról a nő szemeibe nézett hosszan, végül megrázta a fejét. Nem tudta pontosan, hogy mit is ellenez. Hogy ő lenne a kígyó, vagy hogy egyáltalán van jelentése bárminek is...
- Az emberek túl sokat magyaráznak bele mindenbe... mindent - kezdett bele, folytatva is azt, amit elkezdett. - Ha kiolvasnak egy könyvet, már jobban ismerik a történetet, mint az író maga. Tudod, mindenki életében történt vagy történik valami, amiért tüskéssé válhat. Mondhatnám, hogy az apám a haldokló kígyó, akiért égnek a gyertyák, de akár az anyámért is lobbanhatna lángra az a három narancsos piros fény. Nem szeretem a virágokat, de egy hagymát meg végképp nem raknék a kígyó mellé. Tudod, azt mondják, hogy ahány réteg van az emberen... egyszer mind lekerül - elmosolyodott. Érvelt, de inkább megrázta a fejét. - Mindenkinek mást jelentenek a szimbólumok. Elmúlást, feltámadást, fájdalmat és örömet - elnézett arra, amerre a macska volt. Mindent átszőtt a ki nem mondott pszichológia, a megismerés, az önértékelés és az, hogy kik is voltak a világban.
- Nézőpont kérdése, hogy mi az igazság - kinyújtózott, mutatóujja, ha Gloria nem fedte le, a szabadkőművesekre hajazó jelképére csúszott, ami könnyeket ejtett. - Sosem tudhatod, ki vérzik igazán, Gloria - fejezte be a szavait, és nem, nem fogja elmondani az apjáról mindazt, ami benne volt. Már rég túltette magát minden szennyen. A jelenben akart élni, ahol Twitch, a főnöke egy vadbarom volt. A fű pedig... a megtisztulás volt számára, amiért, ha csak rá gondolt, már megveszett. Főleg amiatt, hogy napok óta tiszta volt és ilyenre ritkán volt példa.
- Te miért kezdted el a tetoválás készítését? Vagy a saját bőrödet, mint vászon látni? - visszahúzódott, és most ő volt az, aki a másik látható tetoválásait megnézte.

_________________

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 126

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Csüt. Márc. 02, 2017 11:57 am


Danielle& Sapphire

[You must be registered and logged in to see this image.]


*Korábban,még El Pasoban amikor nem a saját szalonomban dolgoztam, hanem Freddynek, kaptam olyan kéréseket melyek ellenkeztek az elveimmel. Én sem szórakozásból vagy divatból varrattam magamra a képeket, mindegyikhez tartozott történet, emlékek voltak számomra, vagy tisztelet valaki felé. Ha egy fiatal csaj jön be az üzletbe, még ma is a hideg ráz először, nehogy olyasmit kérjen amiért elküldöm. A szöszke…vagy vörös, a fény ahogy esik rá úgy csillog, nem akasztott bennem aggodalmat, hiszen egyből láttam a már meglévőket, azok pedig nem jelentésnélküli, kiforratlan kéztől valók voltak. Azt is tudtam, hogy a hozott képet ő rajzolta, ha nem mondja akkor is, hiszen olyan szeretettel és rajongással nézett rá mikor átnyújtotta, hogy kétség sem férhetett hozzá; régóta dédelgetett álom volt, ez pedig tetszett. Ujjaimat végighúztam a vonalakon míg ő magyarázott, épp ott és akkor amikor a leírt mintához ért s bár konkrét történetet nem kaptam, nekem elég volt, hogy rávarrjam. Láthatóan és hallhatóan ő tudja mit jelent neki még ha nem képes megfogalmazni, szavakba önteni, ennek a csajnak nem egy teli bevásárlóközpont van az agya helyén hanem magvas gondolatok, a szívében érzések, a lelkében tengernyi fantázia, egyszóval ő igazán él. *-Legalább érzed miért akarod magadra. A lelkedben van a történet, egyszer majd kikerekedik. Meg tudok veszni a nonfiguratív mintáktól, ki lehetne kergetni a világból velük, ehelyett én szoktam apuci kedvenceit kikergetni. *Szép volt és egyben fájdalmas a könnyező jelképről alkotott gondolata, nem firtattam tovább mert éreztem, hogy mélyen a lelkébe nyúlnék, azt pedig nem akartam. *-Nem szeretem a rózsaszín, csatos könyveket. *Röviden talán így jellemezném magam és a testem vászonnak való tekintésének hátterét, de persze az igazság ennél sokkal bonyolultabb és érzelemteljesebb. *-Tizennégy évesen minden sokkal izgalmasabb, aztán azon veszed észre magad, hogy rákapsz, hogy szépet látsz benne, hogy olyan helyekre visz a képzeletedben ahol sosem jártál és ahova más nem követhet, utána saját világot alkotsz, és meg akarod valósítani. Magaddal vinni, megmutatni. Olyan mint egy film, vagy regény de a te életedről szól. *Valahogy így. Az első szerelem, az első barátság, az első….és ez folytatódik, akár egy szappanopera. Sosincs vége. Talán ha nem tudnék rajzolni úgy ahogy tudok, ha fikarcnyi tehetségem sem lenne hozzá, rajtam sem lenne egy sem, nem rántott volna magával ez a világ. Nem tudom hol tartanék most, de az biztos, hogy nem itt lennék, és nem lenne saját üzletem hanem másokat szolgálnék, minden áldott nap meg kellene alkudnom saját magammal, hogy ne haljak bele a mindennapok monoton rendszerébe. Elmosolyodom, felállok, magammal viszem a rajzot az ágyhoz és szépen kiterítem rajta. A mintát nézem, ismerkedem vele, magamba szívom és nem csak a képet hanem mindazt amit a csaj megosztott velem róla. Ahhoz, hogy olyan legyen amilyennek megrajzolta, el kell merülnöm a hangulatában, a könnyekben, a szépségben, a könyörtelenségben, a fájdalomban és a veszélyben. *-Egyszerre szeretnéd vagy két részletben? Hosszú lesz. Rendelhetünk pizzát. *Tovább merülök a színekben, sejtelmes árnyékokban. Nem kell találgatnom mi lesz a válasza. A kezem már a levegőben rajzol, néhány skicc, hogy érezzem a formákat. Csak pár perc míg elvonulok a lelkem csendes magányába, majd mint aki most ébredt – hát ez majdnem szó szerint igaz is – felegyenesedem és megpaskolom a leheveredőt.*





[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 207

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Vas. Márc. 19, 2017 9:14 pm

A válasza elmaradt, helyette a nő szemeibe nézett, miközben hallgatta Sapphire szavait. Már kiforrt, aminek ki kellett és megtörtént, aminek meg kellett. Lehet, hogy még nem jutott túl a történteken úgy igazán, de nem érezte magát sérültnek. Igen, a tetoválásai az önmegvalósítás jelei voltak, a színek, a minták pedig a gondolatai darabkái, amelyek egymáshoz csatlakozva egészítették ki egymást, de mindez benne maradt, kimondatlanul ebben a helyzetben.
Elvigyorodott.
- Nem tudnálak elképzelni úgy, hogy bárkit is kikergess innen. Nem tűnsz olyannak - előbb képzelte volna el magáról, sőt, hányszor volt már, hogy tapló paraszttá válva gúnyt űzött bárkiből?! Twitch kurva sokszor ki akarta már rakni a szűrét, de ha ő ment volna a szalonból, a tetoválók kétharmadát is magával vitte volna. Lojalitás mindenek felett, és nem a főnök felé.
Szerencsére maradtak a témánál, Gloria, és az, ahogy önmagát jellemezte, csak lassan térképezte fel Danielle a látható mintákat a nő testén. Úgy volt, ahogy mondta, sehol egy rózsaszín vagy egy rossz vonás a bőrön. Öröm volt ránézni.
Mégsem szólt a történethez semmit sem úgy igazán, mert egyrészt őt is hagyták, másrészt ha a lány folytatni akarta volna, megteheti ezután is.
- Nekem az első tizenhét éves koromban volt. Washingtonban, de elbaszták. Szóval ami most látható, az már takarás - oké, ennyit még hozzátehetett, és az fix, hogy nem fog most annyira levetkőzni, hogy az ölét, a combhajlatát megmutassa, jó helyen volt az ott, elrejtve. Hagyta, hogy Gloria eltávolodjon, egy szó nélkül figyelte azt a memóriajátékot, amit a fekete hajú véghez vitt, és már csak mások figyelése is mosolygásra késztette, ha a számára művészetet képviselő tetoválásról volt szó.
- Kibírom, ha most akarsz vele végezni. Szabad vagyok mára, Bones vár csak haza. De inkább az a kérdés, lesz-e még valaki utánam, vagy inkább hamarabb akarsz ágyba kerülni - nagyon is tudta, hogy mit jelent a fáradtság és nem igen akarta volna, hogy Sapphire összeessen.
Danielle felkelt, de nem követte a másik nőt az ágy mellé, inkább körbenézett a szalonban, elnézve a macska menedékhelye felé.
- A pizza tökéletes. Bármilyen jó - fogalma sem volt, milyen a rostélyos íze. Vagy a közepesen átsütött marhaszeleté. Emberemlékezet óta csak szennykaján élt. Gyorskajáldák, chips, csoki, energiaital.. Ennyiben ki is merült szinte a táplálkozása, talán havi szinten egyszer-egyszer megkívánta a mangót vagy az ananászt. A pizza pedig? Amennyit evett, úgy bármilyen feltét tökéletes volt számára. Maximum majd félretol ezt-azt rajta.
A keze a zsebében turkálva előhalászott egy kisebb dobozt, benne egy fél szál, már korábban szívott jointot húzott ki.
- Ha nem bánod, előtte még erre rámennék - a cigi mellé az öngyújtó is odakerült, és nem, nem azért gyújtott volna rá és tépett volna be egy kicsit, hogy ne érezze a fájdalmat. Ennyitől amúgy sem lett volna semmi baja, csak jól érezte volna magát. Mindezt azért kellett, mert függött tőle.
- Odakint.. ha Te nem próbáltad még, vagy nem szereted a fű szagát - ajánlotta fel, amit ritkán szokott. Általában csak beleszívott mélyen, és csak utána kérdezett. De most nem tőle függtek a dolgok és nem akarta valami gyökér kezébe adni a munkáját. Mégis, azzal, hogy a szájába vette a fehér rudat, még nem gyújtva rá figyelte a szalon berendezését, és azt, hogy mennyire ide illett Gloria.

_________________

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 126

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Szomb. Márc. 25, 2017 10:18 am


Danielle& Sapphire

[You must be registered and logged in to see this image.]


*Danielle – most már a neve is eszembe jutott, amit bevéstem a naptáramba – aranyos volt amiért nem feltételezett rólam rossz dolgokat. Elmosolyodtam, jó az álcám, pedig ha csak egy kezemen is tudom megszámolni, volt olyan amikor ifjú lánykák dérrel-dúrral távoztak a szalonból. Az első három alkalom azért emlékezetes mert a fizetésemből vonta le a főnök a kiesett melót. Végül is jogos volt, most ugyanúgy nem keresem meg azt a pénzt aminek a gazdáját kiutasítom. *-Legközelebb lefilmezem magam és elküldöm neked. *Öröm lesz nézni, na nem engem hanem a kislány döbbent arcát, mikor közlöm vele, hogy apuci pénzét lehúzhatja a vécén és majd akkor jöjjön vissza ha az élete egy darabját akarja a bőrére varratni, amikor lesz legalább egy értelmes gondolata. Hmmm….tényleg mondtam ilyet. *-Az gáz, gondolom felment benned a pumpa. Én is javítottam már, de akkor nem a tetkó volt elrontva hanem az élet. *Mindig mondom, hogy jelen szerelmet ne varrassanak magukra, vagy csak akkor ha később is szeretnének rá emlékezni, ha van olyan fontos, hogy később ne kelljen eltüntetni. Én emlékszem rá, bármilyen rosszul is végződött, nem varrattam át, hiszen az életem része így is úgy is. Amúgy még mindig van hely egy újnak, bár kétlem, hogy találok. Most azonban arra figyeltem amit meg kell alkotnom, szépek voltak a minták, a vonalvezetés precíz, mégis volt benne némi sajátos „elrontás” ami számomra azt mutatta, hogy Danielle a szívéből rajzolt és ez tetszett. *-Előtted volt sok, de lesz még egy könnyű, de az csak később. *Kezdett tisztulni a kép a fejemben a mintákon túli világról. Az előttem lévő eléggé felkeltette az érdeklődésemet, hogy végleg felébredjek és addig csináljam amíg készen nem lesz, izgatott hogyan fog kinézni a bőrén.* -Bones? A kutyád? Találó neve van. *Feltételeztem, hogy nem a fiúját hívják így. *-Oké, pizza. Rendelek. *Az éhségemnek nem volt ideje elővakarnia magát a hirtelen felébredésből adódó kótyagosság leple alól, most pedig már a munka kötött le annyira, hogy félretegyem a félve kukucskáló érzést. Idővel úgy is előbukkan majd, amikor már olyan erőszakos lesz, hogy nem tudom ignorálni, addig viszont belépek az álomvilágba. Nem is figyeltem Danillere, a kérdésére is csak intettem, hümmögtem…*-Ühüm, persze, menj csak rá.*Úgy öt másodperccel az „odakint” ajánlata után kapcsoltam és néztem rá, észrevéve a kezében lévő jointot. *-Jaaa! Köszi, inkább kint légyszí. *A cigi és a füves spangli csak egyvalaki kiváltsága volt a szalon falain belül, de néha még az ő szájából is kihúztam. Korábban. Sajnos idővel mindig felkészülten jött és egy egész doboznyit fárasztó volt eloltogatni, inkább beszereztem egy ventillátort. A szalon eléggé eldugott volt ahhoz, hogy senkinek ne tűnjön fel Danielle, nyugodt szívvel kiengedtem, én meg újra elmerültem a kusza vonalak érdekes és fantasztikus labirintusában. Mire visszatért, kikészítettem mindent az ágy mellé, jobb szerettem ha a vendégeim kényelmesen elhelyezkednek, nekem is jobb volt, a székem az ágyhoz volt emelve. *-Nem zavar ha zenét hallgatunk közben? Egészen halkan. Választhatsz. Beethoven vagy Santana?*Sok lehetőséget nem adtam neki, azért is mosolyogtam rá úgy mint egy gyerek aki szembesíti az anyját a fehér abroszra kiöntött paradicsomlével. *



[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 207

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Hétf. Márc. 27, 2017 11:06 pm

Kósza vigyor, semmi több nem volt a válasz. Jó, egy bólintás még belefért. Mindig is szerette a fail videókat, szánalmas próbálkozásokat, és ha ezeket a reakciókat láthatta azoktól, akiket Sapphire kiüldözött, hát az minden pénzt megért.
Felsóhajtott. Hogy ideges volt? Igen. És nem. Nem tudta volna megmondani így tíz év távlatában már. A legnagyobb probléma az volt, hogy már akkoriban sem volt olcsó a minőségi munka, és ráadásul nagy területet foglalt el a varrat a bőrön. Leginkább csak arra emlékezett, hogy mennyire rosszul viselte akkoriban még ezt a fajta fájdalmat. Hogy mennyiszer gondolt arra, hogy a harmadik vonalkánál... aztán a nyolcvanadiknál, majd a vörös szín árnyékolásánál az asztalt is ráborítja a tetoválóra, ahogy szinte kínozta őt.. hogy az kimaradt már, hogy mit gondolt úgy igazán. Izgatott volt, de hogy ideges? Akkor még nem tudta, hogy mi mennyit és mit ér meg.
A kis vörös felsóhajtott egy hosszút. Elmondta, hogy a pénz miatt volt inkább morcos. A javítás majdnem annyi volt, mint az eredeti. Ha nem több - vonta meg a vállait. Részlet kérdése. És különben sem pénzben mérte már a tetoválások eszmei értékét.
- Jussunk, ameddig jutunk - bólintott rá a tervre, ami tulajdonképpen még mindig nem volt tiszta. Nem akarta túlhajszolni a fekete hajút, de ha haladhattak, akkor semmiben sem fogja hátráltatni a másik munkáját. És kíváncsi is volt Danielle, hogy hogyan, és mint dolgozik a másik. No meg.. szerette volna már készen látni ezt a tetoválást, önmagán simítani végig majd a begyógyult mintát és kiűzni a saját maga démonait a látvány által is.
Elmosolyodott a kérdésre:
- Pitbull. Másfél éves öntörvényű kan, aki imád ölbe mászni a pihekönnyű harminc kilójával. Nem veszi a lapot, hogy alig bírom el, neki ott a helye - nevetett fel a kis vörös, és az is biztos volt, hogy majd percekig a lábait fogja nézni a kutya, ha végre elkészülnek. Mindent látott, mindent észrevett a kis tróger, de a lány imádta. Mindenestül azt a dögöt. A pizzára egy bólintás volt a válasz, de a joint.. a joint nagyobb úr volt, mint bármiféle szükség az életében, így amikor megkapta az elbocsájtó szép üzenetet, már surrant is ki, csak hogy az épület falának a hátát nekidöntve lassú ritmusban szívja magába a joint-ot minden lélegzetvételével. Minden másodikkal. Sosem szeretett vele sietni, mert az élvezet tovább tartott, ha lassan, meggondoltan tette magáévá a fehér rudat.
Visszatérve behúzta maga után az ajtót, és nem, nem azt a kérdést kapta, amire számított volna. Megköszörülte a torkát.
- Nirvana jobban bejönne, de ha már választani kell, akkor legyen klasszikus. Anyám Dvořák-ért rajongott - a bekészített helyszínre vándorolt, és ha üresen hagyták neki a helyet, akkor felcsusszant az ágyra kisebb terpeszben, sípcsonttal a plafonnak, de egyelőre még csak ült. Nem szerette a céltalan mennyezet bámulást.
A nőt figyelte maga előtt. Aztán csak rákérdezett, ami épp az eszébe jutott:
- Santana miatt nem leszel túlmozgásos? Tudod, amikor a lábadban ott a boogie és neked meg veszteg kell maradnod... Nem szar dolog? Vagy amúgy csak a zenét szereted, de mozogni meg már nem? - érdeklődött. Talán túl nyíltan is, de nem érdekelte. Ha valakit valaha is megbántott, hát volt mindenkinek szája, meg tudták mondani neki. Hogy őszinte volt? Mindig. Hazudjon a halál!

_________________

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 126

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Vas. Ápr. 02, 2017 8:28 am


Danielle& Sapphire

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Néhány részletet megtudtam a lány életéből. Nem sokat, de kezdetnek elég volt. Nekem szerencsém volt, hogy nem kerültem össze olyannal aki tök béna és nem kellett azon gondolkodnom hogyan fizetem ki a javítást. Rajzolni tudtam, csak a tűt kellett megtanulnom kezelni és elég sok disznóláb és comb végezte a kezeim alatt, csodaszép ám még bizonytalan vonalvezetésű tetkóval. Anyám egyetlen kedvenc hentese meglehetősen együttműködő volt, bár amit kitetováltam már nem tudta eladni, de a kutyáknak még jó volt, természetesen bőr nélkül. Magamon is kipróbáltam, a combomon van egy tetkó amit én varrtam magamra, nem túl nagy és nem kacifántos, azóta már ki lett egészítve. Ismerem azt az érzést ami most Danielle-t is kerülgeti, olyan mint amikor a fogorvos fogorvoshoz megy, állítom jobban be vannak parázva mint egy gyerek. Biztosan hallott felőlem valakitől, mégis van benne némi feszengés, hogy jól választott-e. Megértem, nekem is lenne. Jelenleg én is azon merengek kire bízzam a következő, már megálmodott és lerajzolt mintámat. *-Oké, akkor maraton.*És már lelkes is tudok lenni, a korábbi fáradtságnak nyoma sincs mintha kaptam volna egy tartós adrenalin injekciót. Hellyel-közzel figyeltem csak a társalgásra miközben Danielle mintáját néztem, az érdekes szavakra kaptam csak fel a fejem, és ilyen volt a Bones is, mint név. Kifejezetten tetszett, mert különleges és egyedi, ahogy a nonfiguratív mintákkal ki lehetett kergetni a világból, úgy a hétköznapi házikedvenc nevekkel is. Úgy tartottam, hogy az állatoknak is igen kifejező személyiségük van, megérdemlik, hogy a nevük is illő legyen hozzájuk, Diablo a macskám nem véletlenül kapta ezt a nevet. Egyrészt ritka példány volt a macskák között a termetével, a Main Coon nem egy elterjedt fajta és drága is. Nekem szerencsém volt, mert megörököltem – a mai napig hittem azt, hogy csak ajándék és a volt gazdija nem halt meg csak eltűnt – másrészt a szőre elég sötét színekben játszott, főleg a pofáján amit a fehér gallér kiemelt. A tekintete is ördögi volt olykor, azt hiszem erre mondják, hogy ördögien szép. *-Én megúsztam tíz kilóval, de hidd el, nem könnyű egy ekkora stólával a nyakadban kávét főzni.*Diablo fajtájához mérten nem volt nagyon bújós, inkább játszani szeretett, viszont mindenhova követett. Mindenre kíváncsi volt ami körülöttem zajlik és volt egy szokása is amiből nem engedett. Fogalmam sincs miért választotta a reggeli kávéfőzést, ami néha abból áll, hogy vizet melegítek és beleszórom a port, de amikor elindulok a konyhába, a nyakamba ugrik, körbe fekszik rajtam és addig ott lóg míg nem végzek. Mondjuk harminc fokban nem kifejezetten kellemes. A jointot Danielle-el együtt száműztem az utcára, volt egy kis időm egyedül, csendben és addig előkészítettem a terepet. Míg tiszta lepedőért mentem – elvégre nem rég még ott nyáladzottam álmomban az ágyon, meg amúgy is mindig tisztát teszek fel – kikészítettem az előre összerakott és sterilizált tűkből a megfelelőket, festéket, fertőtlenítőt, kesztyűt raktam az asztalomra, vetettem egy-egy pillantást a képre. Memorizáltam a színeket, árnyalatokat és vonalakat, melyek vékonyak és melyek azok amik majd vastagabb kontúrt kívánnak. Nálam nem volt túl nagy választék a zenében, a szalonban csak kettőt tartottam, Santanát és Beethovent, egyébiránt lehet még rádiót hallgatni, de azon jobban ficergek mint a gitársíráson.* -Klasszikus. Kösz. Csak egészen halkan.*Rámosolyogtam azzal az „úgy sincs választásod” szájhúzással és reméltem nem volt túl banyás. Bekapcsoltam a cd lejátszót, nem sokára diszkréten felcsendült Beethoven egyik [You must be registered and logged in to see this link.]. A hátsó helyiségbe mentem és kezet mostam, ezt még megismétlem párszor míg el nem kezdem a tényleges munkát. A kérdés ott ért a csap alatt, ezért csak akkor válaszoltam amikor visszatértem, addig volt időm megrágni mind a hármat, főleg az utolsót. Nem voltam sértődékeny típus, hajlamos voltam másképp értelmezni a dolgokat mint ahogy az várható lett volna. *-Nagy a hátsóm, hogy ezt kérdezed? Egyébként nem, a lelkem szokott csak túlmozgásos lenni ha dolgozom. *Fapofa. Farkasszem. Mosoly. Ebben a sorrendben. *-Lássuk mekkora lábad van. Mérethű legyen, gondolom.*Már készítettem is ki a pauszpapírt és a bőrindigót, hogy minél pontosabban át tudjam vinni a bőrére a mintát. Feltételeztem róla a precíz rajzból, hogy pontosan tudja a méreteit, alaposan átgondolta és megálmodta mi hova fog kerülni rajta, szóval nem kell kicsinyíteni. Attól azért meg tudtam őrülni mikor fiatal lányok vagy a tetováltatásban még gyakorlatlan fiúk jönnek és hozzák a képet, hogy „ilyet akarok” és a kezembe nyomnak vagy egy plakátot vagy egy francia kártya méretű, egész hátas képet. Ők rendszerint a nonfiguratív mintát kérők sorsára jutnak, legalábbis egy újabb átgondolás erejéig. Nekiálltam a másolásnak, mivel nem az én megálmodott mintám volt és nem hirtelen ötlet mint általában Deadmannél, rögzítenem kellett, itt nem volt elég a memória.* -Ha ülni szeretnél inkább, fel lehet emelni a háttámlát, úgy kényelmesebb. Addig rendelnél pizzát ha megkérlek? Úgyis legalább egy óra mire kihozzák. Nekem négyévszakost kérj.*Már nyújtottam is a telómat kibiztosítva, tüzelésre készen. A listán ott volt jól láthatóan a „kaja” szó, elmentve a kedvencekbe az étterem számával. Addigra már annyira éhes leszek, hogy morogni fog a gyomrom. *-Mit szólnál egy üzleti ajánlathoz? *Felnéztem rá, hogy lássam ahogyan gondolkodik, vajon mit mondhatok majd. Talán kitalálja.*

//Bocsánat és köszi a türelmet Smile //




[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 207

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Csüt. Ápr. 20, 2017 9:45 pm

Próbálta elképzelni azt, ahogy a macska a kávéfőzésben nagy segítség lenne. Nem ment. Az állatoknak olyan hóbortjaik voltak, amihez ő aztán nagyon kevés volt. A saját kutyájáról is mesélhetett volna Danielle, hogy a reggeli rutinba az is beletartozott, hogy meg kellett vakargatnia a kutya gerincét, csak hogy el tudjon menni kábelezni az a kis gyökér, vagy hogy amikor zuhany alá parancsolta a bolha-nélküli-zsákot, akkor muszáj volt egy gumikacsás cumit a szájába adni, amivel játszhatott, és akkor Bones boldogan áldozta fel magát a fürdetés oltárán. Rigolyás kis hülye volt, de a kis vörös nem akart volna tőle semmi pénzért megválni. Kiegészítette, és legalább nem érezte magát mindig egyedül, ha hazament.
Már a gondolatra is elvigyorodott, amit odakint, pöfékelve tökéletesre fejlesztett. Nem nézte meg az elhaladó embereket, most nem az érdekelte. Ahogy az sem, hogy pontosan melyik darab fog szólni, ameddig odabent rajta dolgoztak. A zene elvitte az ember fejét, a gondolatait, és ameddig nem neki kellett koncentrálnia, lényegében mindegy volt számára, milyen dallamok kúsztak be a fejébe. És ahogy körbenézett odabent, tudta, hogy jó embert és tökéletes időben bízott meg azzal, hogy pingálja ki. Nem az az összecsapott, minél több pénzt sajtoljunk ki típusú nő volt Sapphire, és ez nagyon is tetszett neki. De aztán persze, hogy dumálnia kellett, mint ahogy mindig. Általában. A legtöbbször. Tök mindegy!
A feltett kérdésére kapott válaszra Danielle csak felvonta a szemöldökét.
- Nem igazán szoktam megnézni a női domborulatokat, deeee - itt látványosan úgy mozdult, hogy ne csak elölről, hanem oldalról-hátulról felmérje a vele szemben álló női alakot, végül egy széles mosollyal nézett bele a nő szemeibe. - Minden ott van, ahol kell lennie. De amúgy azért kérdeztem, mert zenére ritkán maradnak az emberek mozdulatlanok.. Cáfolj meg, ha nem így van, chica - a mosoly kitartott, sőt! Ha lehetett, még szélesebbé is vált.
Mégis, csak megnézte magának a saját sípcsontját, ahova majd kerül a tetoválás.
- Mérethű legyen, igen. Pont akkora, amekkorának kell lennie - bólintott is rá a saját szavaira, és a következő Sapphire által mondottakra pedig majdhogynem felnevetett. Nem szerencsétlenkedett, csak még ki akarta élvezni azt, hogy még nem varrják. Jókedvűen tapogatta végig az ágy alsó részét, és amikor rátalált arra a karra, amire szüksége volt, akkor egyszerűen önállósítva magát emelt a támlán. A legtöbben vérben forgó szemekkel figyelték, ha bárki bármit is tett és merészelt a felségterületükön. Úgy védték az emberek az "enyém" birtokot, mintha halálos bűnt követtek volna el már csak azzal is, hogy beléptek a szalonba. Felsóhajtott, de nem kért bocsánatot, sem pedig szabadkozásba sem kezdett. Amikor a támla már a megfelelő magasságban volt, nekicsusszant, leszedve magáról a cipőt azért, mert azt viszont gyűlölte, ha összebasztak mindent az emberek hanyagságból. És pontosan tudta, hogy ilyen környezetben mik voltak a lehet és szabad dolgok. A le nem írt hagyományok és ha ritkán is adta meg az igaz tiszteletet másoknak, nem fog odaszarni, ahol kvázi enni kap.
Most éppen ténylegesen is.
A telefonhívásra csak biccentett, a kapott telefont pedig csak nézte egy ideig. Végül nagyjából két perc után az ujja a telefonkönyv sorait pörgette, és már indította is a hívást. Az évszakos pizzát megrendelte, Danielle viszont.. fogalma sem volt, hogy mit akart volna. A chips-es pizza kizárva. A nyalókás szintén. A tojást és a brokkolit meg mindenféle egészséges cuccot úgyszintén kizárta a listából. Megmaradt egy bacon-ös, sajttal leszórt változatnál és hallani sem akart arról, hogy még mi megy a tésztára. Legyen meglepetés. Az maximum csak neki lesz rossz.
Amikor elköszönt a rendelést felvevő férfi hangtól, még egy valamit megtudott.
- Azt mondta a feka, hogy nagyjából negyven perc múlva érkezik, "hölgyem". Fogalmam sincs, kihez beszélt - vigyorodott el, és ez egészen addig kitartott, ameddig meg nem hallotta azt a bizonyos kérdést. Amúgy meg fogalma sem volt, milyen bőrszíne volt a túloldalon a krapeknek.
Felsóhajtott, megdörzsölte az arcát is tenyereivel miután lerakta/visszaadta Danielle a telefont és a fekete hajúra nézett. Hosszan, szótlanul. Gondolkodott, de a lehetőségei.. kimerültek egy igenben és egy nemben. De ehelyett a fejét nekidöntötte a mögötte feszülő ágyrésznek.
- Twitch az őrületbe kerget és gyűlölöm, hogy azt a nyomorult arcát kell néznem, na meg a fasz-se-tudja milyen nevű recepciósunknak is annyi agya van, mint egy tál moszatnak - vont vállat hirtelen, a szemei a saját mintájára vándoroltak. - Egy rajzot látva döntesz arról, hogy kivel akarsz együtt dolgozni? Az idő nagy részében kiállhatatlan vagyok és az ironikus hülyének nézést rólam mintázták - fejezte be, mire a saját telefonját kiszedte a zsebéből, lehalkítva azt maga mellé rakta.
- Terjeszkedni szeretnél? Csak mert ha igent mondok, akkor kérek egy sarkot, de azt úgy alakítom át, ahogy én szeretném - már alkudozott. A pókerarca most nem árulta el. A kis vörös mindent így rendezett. Ha belőle profitálni akartak, ő sem akart elmaradni a dolgokból.

_________________

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 126

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Csüt. Ápr. 27, 2017 7:37 am


Danielle& Sapphire

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Egy széles mosollyal konstatáltam, hogy a hátsóm pont jó méretű, nem mintha aggódtam volna egy-két felesleges kiló miatt, persze nem vagyok a parkban vagy más néptelen helyeken esetleg fitness szalonban, egy perpetuum mobile gumijárdán szaladgáló, neeem. Én nem szeretem kiköpni a tüdőmet miközben nem jutok sehova, főleg nem előre, másrészt ha már mozgás, tényleg a tánc, vagy otthon egy kis jóga. Az méltóképp nyugalmas és diszkrét. Deee, nem ez volt a kérdés lényege és a válasz is folytatódott kellőképp humoros stílusban.* -Chica, nem cáfollak meg igazad van, de nyugi nem vágok le egy egész Flashdance-et. *Nevetés karcolta a torkomat és ha a jégkockákkal kombinált energiaitaltól nem ébredtem volna fel, a csajtól most már biztosan ébren maradok bármeddig is tartson a csoda átültetése a bőrére/be. *-Egyébként utálok szaladgálni.*Súgtam oda még cinkosan az infót. Danielle volt talán az egyetlen nő eddig aki a szalonba betért és nem érdekelték a női vonalak. Tapasztalataim szerint a legtöbben azt nézik mi az ami a másikon jobb vagy rosszabb mint rajtuk, hogy legyen alkalom és lehetőség irigykedni avagy bosszankodni, de a legjobban a kioktatást „imádtam”, amikor meg akartak téríteni és rávenni arra, hogy a saját érdekemben áldozzam fel a testem az izzadva szenvedés oltárán, különben elkárhozom és nem kerülök a nők mennyországába. Ja, és egyszer már majdnem kitört nálam a szénhidrátellenzők tüntetése is. *-Mérethű lesz. *Hálásan mosolyogtam rá és magamban elkönyveltem neki egy piros pontot. Eddig sem voltak kétségeim afelől, hogy tudja mit akar, de volt már olyan aki az utolsó pillanatban vérzett el. Nem, Danielle nem olyan, ő szakmabeli és fél szavakból is megértjük egymást. Megnézegettem a lábát, ott ahova a minta kerül majd, próbálgattam magamban elképzelni, a rajz melyik része hova nyúlik majd be és már el is merültem az alkotás első fázisában. Hagytam, hogy kiszolgálja magát és engem, amíg önállósul talán ellazul, otthon érzi magát, és felhőtlenebb lesz a kedve, mert még a legderekabb hóhér is beszarik mikor őt akasztják. Szerencsére itt most nem ennyire fájdalmas és végletes tevékenység következik, de érezze csak magát otthon. Nem mindenkinek adtam a kezébe ezt a tiszteletbeli kegyet, de az első benyomás fontos és mindig igaz. Nekiálltam átrajzolni a mintát és elvesztem a részletekben, már csak ezért is jó, hogy adtam neki feladatot, legalább nem unatkozik addig sem. Az orrom alatt somolyogtam míg válogatott a vonal túlsó végéről érkező kínálatból, végül belement egy meglepetésbe is. *-Ezek szerint szeretsz veszélyesen élni.*Nem kérdés volt, nevetős megjegyzés és ez csak fokozódott az értetlenkedésétől.* -Nekem is mindig ezt mondja, talán mert imádja a nőket, elvégre hetedíziglen olasz. *S ezzel el is töröltem a fekaság illúzióját Danielle elől. Sosem korlátozom a rendelésemet csak a rendelésre, nekem az is egy kész csevegés, onnan tudom, hogy Marcello vigyorog a másik oldalon, és másodállásban dolgozik a pizzériában, mert a következő szemeszterére gyűjt. A felém nyújtott beszélgető kézikészüléket egy bólintással az asztalra irányítottam, mert ha elveszem a kezem a minta elcsúszik és macerás lenne visszaigazítani, így is félig elrágcsáltam a nyelvem a nagy igyekezetben. A válaszra felkaptam a fejem, nem pontosan arra gondoltam amit mondott, de elgondolkodtam rajta. Egyelőre nem akartam terjeszkedni, de tény és való, elkelt volna még egy pár kéz a szalonba, az viszont befektetés amire költenem kellett volna, hiszen még egy szék, még egy ágy, több anyag és eszköz. A csaj viszont tetszett, ahogy alkudozott mintha szó szerint helyet kínáltam volna magam mellé és feldobná az életemet itt a szalonban. Nem válaszoltam azonnal, meg kellett ezt még rágnom, csak néztem őt pár másodpercig aztán visszatoltam magam a mintájához. *-Nem, nem _egy_ rajzot látva akarok dönteni…itt nincs recepciós és remélem az én arcom nem nyomorult, legalábbis feltételezem, hogy ha a hátsóm tetszett akkor a képemmel sincs gondod. *Hatásszünetet tartottam. Néha én is kiállhatatlan vagyok, az irónián túl pedig gyakran teng túl bennem a szarkazmus is, na meg a macskám is munkatárs és el kellett fogadtatnom magammal az átalakítás gondolatát is. *-Arra gondoltam, hogy grátisz megcsinálom neked ezt a képet, te pedig viszonzod egy másikkal nekem. Tekintsük próbamunkának. Ha agyilag kibírlak a végéig, esélyes, hogy tudunk együtt dolgozni, és semmi rózsaszín, se masni.*Felnéztem rá, vigyorba nyújtottam a számat. Alkudozni én is tudok és akadt még bőven alkudozni való, de most munkára fel. Elkészültem a kontúrokkal, gondosan és óvatosan félretettem a másolatot és nekikészültem a rárajzolási művelethez.*



[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Danielle C. Portland

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tattoo artist
Location : Las Vegas
Posts : 207

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Kedd Jún. 13, 2017 10:38 pm

Valahogy egyet tudott érteni Gloriával egy hosszú vigyor kíséretében. Ha már a csülkeit használta, akkor általában sétálásra adta a fejét, vagy ha ahhoz is túl lusta volt, akkor gurult egyet a gördeszkájával. Olyan szokás volt ez nála, amit az évek alatt sem tudott levetkőzni, és nem is akart. Sokkal gyorsabban odaért A-ból B-ébe, és közben le sem kellett állnia senkivel sem agyatlan baromságokon beszélgetni. Az volt a leginkább utált tevékenysége. A kényszer.
És ha őszinte akart lenni magához, akkor a fekete hajút sem tudta volna elképzelni, ahogy kis seggnadrágot húzva, kirakva minden dinnyéjét, copffal a feje tetején ugrabugrálva, sikongatva indult volna neki.. Az nem ő lett volna. Manson sem fog soha a büdös életben áriát dalolászni, ahogy Lennon is maximum csak zombiként fog visszatérni. Vannak olyan dolgok, amik csak megtörténnek, amik csak vannak, amin nem lehet változtatni.
- Hát, akkor.. már nincs más hátra, mint előre - élt ezzel a szaros izével. Hirtelen nem tudta volna megmondani, hogy ez most anekdota, vagy metafora, sosem érdekelték ezek a dolgok. Megtanult beszélni, járni, táplálkozni, ami mára már ugyan elkorcsosult az esetéven, de üsse kavics.
Nem szólt bele abba, hogy Sapphire mit és hogyan tegyen. Most nem a saját maga felségterületén volt, és habár nem érdekelték a kicsinyes dolgok, a szakmát imádta, és minden csínját-bínját, különféle szokásokat és stílusokat igyekezett, ha nem is elsajátítani, de megérteni. Azzal ugyan már akadtak gondjai, amikor az ötven dolláros tigrisek inkább egy rakás gőzölgő tehénszarra hajaztak, de azt sem az ő kezei közül nem látta senki, és minden bizonnyal az előtte ülő fekete hajút sem véletlenül dicsérték vagy épp ajnározták.
A rendelést követő megjegyzésen felnevetett.
- Ha nem tetszik a pizza illata, akkor majd odaadom a futárnak - el sem merte képzelni, hogy milyen lónyálak lesznek majd a tésztán, aminek amúgy is a kedvenc része a széle volt, ami megpirult, alig érte el a szósz is, feltét pedig még csak fanyalogva sem kúszott arra a részre. Egyébként is annyit evett, mint egy nagyra nőtt kiscsoportos, nem véletlenül nem volt eleresztve kidolgozott, kerek idomokkal. - Az olaszok, spanyolok mindig csapják a szelet... a nőknek. Értenek is hozzá és van, akinek ez jön be és van, akinek mindez sikerül.. olykor-olykor - vigyorodott el. Nem apáca életet élt, már nagyon régóta nem, de most végképp nem fog vagy akart volna a szexre gondolni. Nem olyan környezet volt ez, és különben is... baromira nem ismerték egymást annyira, hogy holmi fickók farkáról beszélgessenek.
A telefont irányba pakolta anélkül, hogy elmozdult volna a lába a minta alól, és úgy tűnt, hogy teljesen más irányba haladtak. Pedig már ábrándozva baszta pofán egy létráról azt a melák Twitchet, döntötte volna rá az asztalt az új recepciós bigére, és nagy csinnadrattával hagyta volna ott azt a helyet. A pénzzel sosem volt gondja, megvolt már a kuncsaft köre, megvolt az a minőség, amit pénzben is mérhetett, de valahogy sosem volt az igazi.
Arra csak, hogy Sapphire felnézett, félszeg mosoly feszített az arcán. Jó lett volna, ha Harry Potter jön a kis fostalicska fadarabkájával és el-abrakadabrázta volna őt ide. Aztán megint le a labához, és a szavakra felnevetett Danielle. Valóban. Nem volt gondja a fekete hajú arcával sem. Vagy most ellent kellene mondania? Biztosan nem! Végighallgatva Gloriát a kis vörös csak csendben figyelte a nőt, a mozdulatait. Csak akkor szólalt meg, amikor a papír elkerült a bőréről.
- Tetoválást egy másikért. Ez egészen reálisan hangzik. Az meg még inkább, hogy nem szeretnél hányadék unikornist. Esetleg.. ha zombi lenne és a földből mászna éppen ki.. talán meggondolnám - vigyorodott el hirtelen, mert azért azt elég sötétre és groteszkre lehetett volna megoldani. Volt pár műve.. amire végtére is rettentően büszke volt.
- Van már ötleted, hogy mit szeretnél? - tette fel a kérdést, vélhetően még az előtt, hogy elkezdték volna a hadműveletet. Vajon a pizza futár, ha belép... és látja, hogy épp nagy munkában voltak, rá tudja majd bírni, hogy maradjon? Fogadni akart valamiben erre, éééés hirtelen széles, oktalan vigyor terült szét az arcán. Remélte, hogy majd Sapphire benne lesz a fickó - remélhetőleg - megviccelésében. Nem mintha nők ne lehettek volna futárok, de egy nyeles tojásost jobban elnézegetett, miközben még fizetni is szokott nekik.
Az ágyon megmocorgott, körbenézve pedig a macskát kereste félig. A másik felében meg nem akart szomjan halni.
- Mielőtt elkezded, hozhatok magamnak vizet? - ejtette ki ezt a szót, mintha sósav lett volna. Nem szokott ilyeneket inni, de ha most nekiáll a cukorfolyások töltögetésének, két napig nem fogja békén hagyni Sapphire-t, annyi energiája lesz. Na meg cukra.

_________________

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 126

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I walk through the fire...   Hétf. Jún. 19, 2017 5:52 pm


Danielle& Sapphire

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Éreztem, hogy izgul. Bízik bennem de izgul, árgus szemekkel fogja figyelni mit hogyan csinálok, de nem szól bele. Nem is lesz rá oka. Nem vagyok elszállva magamtól, ismerem a korlátaimat melyeket igyekszem kijavítani, pótolni, megtanulni és nem adok ki olyan munkát a kezeim közül amivel én nem vagyok megelégedve, amit nem viselnék magamon. Bennem is van egy kis egészséges izgalom, és nem azért mert megdicsérte a fenekemet. Kollégának varrni sokkal nagyobb kihívás, főleg ha kész, általa rajzolt mintával jön. Az, hogy itt van nálam, vödörnyi elégedettséggel és büszkeséggel tölthetett volna el ha adok erre, de csupán jó érzés volt, a szó legnemesebb értelmében. Gondolom nem a telefonkönyvből nézte ki a nevemet, lévén a szalon nincs is benne, nagy rizikó volt ugyan lemondani a reklámról ami manapság már nem szórólapokból áll és a stratégiai helyeken kirakott táblákból…áááá, a mai modern világ már a twitteren szórja szét az arra alkalmas híreket. Én kifejezetten a szóbeszédben hittem, a régi szájról-szájra méltatásban, hiszen mi jobb annál mint amikor keltik a híremet? Én nem akartam mindenkinek a szemét-száját betömni fulladásig a munkásságommal. Persze ez nem jelentette azt, hogy másképp nem is terjedt a rólam alkotott vélemény és a kezem munkájának számtalan képe....ám ezt nem tudtam ellenőrizni, és nem is akartam csak ezért belépni egy közösségi oldalnak nevezett virtuális világba. *-Meg leszel elégedve.*Elmosolyodtam elképzelve azt, amint a vörös démon már az ajtóban nekiáll pizzát szagolni, majd amikor nem tetszik neki valami, visszanyomja a srác kezébe a dobozt ugyan mintha romlott volna. Én tudtam, hogy az ilyen meglepetésekkel csínján bánnak, már csak azért is, mert szerintük is néha a kevesebb a több. *-Ők erre születtek. Egyébként egy vérbeli mexikói is nagyon tud udvarolni, a latinokban eredendően magas fokon ég a szenvedély. *Rajzoltam, rajzoltam, a nyelvem hegyét rágtam és Danielle szavain merengtem. Vagy azokon melyek a szavak mögött lapultak meg. Azt hiszem magamtól sosem gondoltam volna arra, hogy bárkit is magam mellé engedjek…olyan sokat dolgoztam mások számlájára, hogy jó volt most a magam urának lenni. Másrészt, eddig nem volt olyan aki hozzám hasonlóan lapátra tette volna a bugyuta, szánalmas és semmit nem jelentő tetkót kívánó csapatot. Lám, lám…mégis van új a nap alatt. Csak egy hosszabb pillanatra néztem fel rá, nevetett és nem mondott ellen, ergo a képemmel nincs baja ahogy gondoltam, ám volt valami apróság, mint a tű hegye akkora, ami nem stimmelt. Mintha belecsaptam volna valamilyen tervbe, a levegőben várakozás ült én meg a zavaromban. Nem voltam gyakorlott a munkaadásban, és nem is éreztem úgy, hogy főnökösödnék, épp elég volt magam felett uralkodni, mindig vesztésre álltam. Danielle azonban kimondta; fos a hely ahol van és elkívánkozik, viszont maga ellen beszélt. *-Majd ha egyszer találkozom egy zombival amint a földből mászik ki és megkéri a kezem, varrhatsz rám zombit is. *Csak úgy nincs zombi, akkor sem ha élethűen lógnak róla a cafatok, rám csak történet kerülhet, mese és emlék. Nekikészültem a tényleges munkának, mielőtt még beöltöztem volna csuklóig latexbe, előrántottam a nacim zsebéből a féltve őrzött szalvétát. Még nem rajzoltam át, még emlékeztem…élénken. Felé nyújtottam tudva, hogy vigyázni fog rá. A szalvétán egy estém [You must be registered and logged in to see this link.] volt tollal rajzolva. Míg szemrevételezte tovább pakoltam, „befűztem a tűbe a cérnát” kikészítettem a kezem ügyébe mindent amire menet közben szükségem lehet.* -A rózsa kék, vagyis a világosabb részek…de majd átrajzolom, ez csak egy skicc. Míg készült fantasztikus muzsikát hallgattam és a zongoristát néztem….aki nem mellesleg szmokingban volt, a nyakán propellerrel és madármintás hawaii naciba csomagolta a fenekét. *És azt még nem is mondtam, hogy cicája van, egy cicás pasi. Az emlékre révedezőn elmosolyodtam, elnéztem Danielle mellett, a kérdésre eszméltem. Na persze, mi nők mindig mindent az utolsó pillanatban tudunk elintézni, megkérdezni, elkérni. Felemeltem a kesztyűs kezem, hátrébb löktem magam az ágytól és a függönnyel takart kis kuckó felé intettem a fejemmel.* -Hűtő. Csak szénsavas van. De ha nem akarsz vízköves lenni, van más is. Sör, RedBull, vagy Habanero. Utóbbi csak neked, csak itt és csak most, érezd magad megvesztegetve.*Éreztem a leheletnyi undort a víz kiejtésének hallatán. Én jobbára csak kocka formában vagyok hajlandó elfogyasztani, vagy buborékosan. Ebben sem követem a trendit. *




[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down
 

I walk through the fire...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros :: Sapphire Tattoo-