HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Játszótársat keresek
by Vincent"Riddick"Rodriguez Yesterday at 11:22 pm

» Micromed-torony
by Grace Reed Yesterday at 8:31 pm

» You cannot make me blue
by Trisha A. Mikhailov Yesterday at 10:42 am

» Szó-kép-zene
by Sophie Prevot Yesterday at 8:25 am

» I came here for money, but I can be your fangirl too
by Keegan B. Windsor Yesterday at 7:59 am

» Zenedoboz...
by Edgar Miles Reeds Yesterday at 2:01 am

» Bernadette (Dette) Lillian Hale
by Ville Deadman Wallow Yesterday at 1:48 am

» Keresettek
by Ville Deadman Wallow Hétf. Szept. 18, 2017 6:40 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 I'm still breathing fine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: I'm still breathing fine   Szomb. Feb. 18, 2017 1:25 pm

Apám úgy gondolta, hogy a Hilton tökéletes szálloda lenne az egyetlen kicsi lányának. Ahogy a tükörképemről kinéztem az ideiglenes szállásom ablakán, pont ráláttam arra a hihetetlenül hatalmas épületre. Nem hívtam fel, hogy nekem más terveim voltak, egyszerűen csak foglaltam magamnak egy külvárosi hotelben szobát, kétszemélyes ággyal.
Megráztam a fejemet is arra a sikkes sekélyességre, ami apámat jellemezte. Sosem értettem, hogy miért kellene nekem is az ő nyomdokaiba lépnem, miért kellene ugyanazt az utat bejárnom. Mondhatnám, hogy lázadtam ellene még mindig, és ez igaz is volt.
Ha engedtem is neki, az én utamat akartam bejárni, nem egy már kitaposott ösvényen haladni.
Ezért is néztem vissza magamra, vagy legalábbis a tükörből visszanéző önmagamra. A fekete tűsarkúba bújtatott lábfejeim egészen a combközépig érő fekete miniszoknyáig láttatni engedték a lábszáramat, combomat is, és a vörös, csónaknyakú felső a vállaimat hagyta szabadon. Laza, szétszórt szőke fürtös hajam kontyba szedve. A smink natúr hatást keltett. Hivalkodó volt az öltözékem, de nem léptem túl azt a határt, ami részemről elfogadható volt még.
Bár apám erőltette volna az első találkozást Walters-szel, annyira én már nem rajongtam ezért, és amennyire csak lehetett, úgy szerettem volna húzni az első találkozást a már említett férfivel. Semmi értelme nem volt egy középkori házasságnak, és tudtam, hogy ezt a... cirkuszi majmot soha nem tudnám szeretni. Hatalmas sóhaj csúszott ki ajkaim közül, a mágneskártyát felmarkoltam egyik, míg a másik kezembe a borítéktáskámat és már el is hagytam a szobát. 
Öt perccel később már a taxiban ültem, figyelve a sötétedő város villodzó fényárját, el-elkapva egy-egy arcot a járdán menetelő tömegben. Ők vajon nem unják ezt az egészet?
Az egyik hely cégértáblája majdnem elsuhant mellettünk, amikor:
- Álljon meg most! Kérem! - nyúltam előre a sofőr válla felé, ő pedig beletaposott a fékbe. A szerencsém csak az volt, hogy belé kapaszkodtam, így nem kenődtem fel az első ülések háttámlájára.
- Magácskának bármit, szépségem - nézett bele a visszapillantó tükörbe, mire elmosolyodtam. Szerencse, hogy nem a próbákra menet kapott el, amikor olykor a taxiban volt szokásom felhúzni magamra a tütüt, csak mert épp Csajkovszkij egyik hattyújává váltam.
- Mennyivel tartozom, uram? - érdeklődtem, előszedve a bankkártyámat is a táskából. Amikor megkaptam a pontos összeget, azt a mindenkori tíz százalékot még rászámoltatva adtam is oda a kártyát, majd kaptam is vissza azt, és már kint is voltam a sárga autóból, csak hogy bemehessek végre inni. The Irish Pub, mégsem a neve késztetett megállásra, hanem az a tény, hogy táncolni is lehetett a helyen, de persze ez nem azt jelentette, hogy máshova nem mehetek el az est folyamán. Akár egyedül, akár odacsapódva valakikhez.
Első utam a pulthoz vezetett, körbe sem nézve a tagokon, az arcokon, csak az épp megüresedő helyre csusszantam be, szemeimet végigvezetve a pultban sorjázó alkoholos üvegeken.
- Mit adhatok? Szia! - köszönt rám oldalról becsúszva elém a pultos, tetovált fickó.
- Szeretnék... Bourbon-t. Duplát. Első körben - mosolyogtam rá köszönéssel egybekötve, és tudtam, hogy ez csak a kezdet lesz. A jég persze kellett bele, ezért is kértem még hozzá ennyit, és amikor fél percen belül már ott csücsült előttem a jegesen izzó pohár a mézbarna italban úszó jégkockákkal, boldogan emeltem fel, hogy belekortyolhassak. A jótékony égető érzés végiggurgulázott a nyelőcsövemen és még a gyomromban is éreztem azt. Hiányzott.. már nagyon régóta ez az érzés. Ahogy megfordultam, hogy most először ténylegesen is körbenézzek, hol is vagyok, csak egy valakin állapodott meg a szemem. És onnantól kezdve a szinte hófehér, tündeszerű hajat tudtam már csak figyelni. Gyönyörű volt. Néztem azt, ahogy mozgott, ahogy gesztikulált, már ha tette és nem volt még teljesen csatt részeg.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Vas. Feb. 19, 2017 2:20 pm

Vannak azok a szívességek... Ezek álatalában mind egy nagyon kései órán materializálódnak, és az ember másnap azon kapja magát, hogy az arcára fagyott mosollyal kapaszkodik valakinek a vállába egy selfie erejéig... És próbál rendkívül professzionális lenni, holott fogalma nincs, mi a búval baszott jó életet' keres ott. Szerencsére ezeken a szívességeken az alkohol mindig egyenesen arányosan szokott segíteni, és ide tartozik a szívesség esszenciális megértése is.
Néhány órával később már-már képes vagyok nem olyan képet vágni, mint aki a saját temetésén szobrozik, és jópár ital segít elfogadtatni a helyzetet, hogy a kedvenc basszusbűvész tündéremnek születésnapja van.
Megint...
Tiszta deja vu! Minden évben, mindig ugyan akkor, és egyik évben sem hajlandó elfogadni olyan együgyű kifogást, mint hogy nem érdekel, nincs erre időm, Európába utazok, vagy leszakította a lábam egy krokodil, mikor meglátogattam anyámat a hétvégén. Igaz, ezt az utóbbit én se hinném el magamnak, de néha adok egy esélyt ennek a szürreális kifogásnak.
Végül van az, hogy az ember nem tudja uralni a kialakult helyzetet, és ilyenkor felvágom a művészvénám, és áldozok a zeneipar oltárán, elvégre belőlük élek, akárhonnan is nézem...
Normális esetben teljesen jónak tituálnám a ma esti "esetet", ha nem lenne az a nüansznyi apropó, hogy nehéz talajrészeggé válni azzal a társasággal, akivel az ember amúgy már untig elégszer volt vállalhatatlanul berúgva a turnékon. Mondhatni az egész unalmas a maga konszolidált módján a szétvert turnébusz híján.
Ujjaim szórakozottan babrálnak a pohár peremén, és a sokadik esélytelen kísérletet teszem a szemkontáktus elkapására. A helyes kis vörös percek óra úgy egyensúlyoz tálcákkal, hogy egy tornádó nem tudná megtorpantani, hát még a kiürült poharam ténye. Magad uram, ha szolgád nincs...
Kiszakítom magam a társaságból, és a pulthoz sétálva koppan is a poharam. Azonnal jön a reflektorfény, és elégedett mosollyal veszem, hogy a pultos már előttem is áll. Mindjárt sokkal jobb.
- Ugyan azt? - azonosít be láthatóan könnyedén.
- A változatosság gyönyörködtet, de ez alól kivétel a whiskey. Ha mást ad, negyed óra, és kénytelen leszek magam kidobatni vállalhatatlan viselkedéssel. Úgyhogy maradok az eddiginél... - villantok egy elnéző mosolyt, letámaszkodva a pulton.
- Akkor mégegy chivas, bölcs gondolat. - szusszan fel derűsen, és már fordul is az italpolcok felé.
- Csak nem ez az első eset, hogy kísértésbe akarnak vinni a kreatív italkeveréssel. - vonok vállat szórakozottan, és ahogy visszafordulok szemrevételezni a lassan gyűlő tömeget, összeakad a tekintetem egy zöld szempárral a pult túlfelén. Egy lehelletnyit emelkedik csak a szemöldököm, és reflexből küldök a lány felé egy mosolyt, abból az évek óta csiszolt fajtából, amit a borzalmas arc és névmemória képes csak tökéletesíteni. Zsigerből jön, ha az ember naponta többszáz arccal dolgozik együtt, lassan olyan paranoiás tévképzetekkel létezve, hogy mindenkit, - aki nem kapja el a tekinetét - azt isemernie illene. Kínos, hogy a hivalkodó külső, és deviáns viselkedés ezen módszerttant, amúgy könnyedén áthágja az esetek jelentős részében.
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Vas. Feb. 26, 2017 9:14 pm

Vannak olyan pillanatok, amikor csak egy valakire tudunk koncentrálni, legyen akár tömeg körülöttünk, legyünk egyedül, vagy éppen azzal, akit figyelünk. Most is tökéletes volt ez a szituáció, és habár a munkám megtanított arra, hogy kizárjak mindent és mindenkit, most mégsem voltam hajlandó erre. Élvezni akartam azt a szabadságot, ami hirtelen az ölembe hullt. Távol - relatíve - az apámtól, a munkám is váratott magára New York-ban, hiszen azok a darabok, amikben szerepeltem, most szüneteltették a rendezők. És hogy egyébként várt rám valahol Vegas-ban egy James Walters nevű mókus, hát éppen tettem rá. Persze apám ezzel majd úgyis becéloz majd, de jelen pillanatban végre önmagam lehettem. Szomjaztam a szünetre..
Ezért is, amikor felém küldte a tünde-szerű férfi azt a mosolyt, ösztönösen viszonoztam azt. Mert egyrészt, ez volt a szokás, másrészt csak nem lehet mindig citromba harapott az ember ábrázata, nem igaz?
A következő pillanatban már az ajkamon pihent a poharam pereme, a torkomon pedig lefolyt a mézbarna színű whisky lassú folyamban végigmarva a nyelőcsövemet. Szerettem ezt az érzést. Lepakoltam a poharat a pultra, csak hogy elinduljak azon a mini útvonalon, ami a férfiig vezet. Nem siettem semmit sem el, ahogy felé lépkedtem, valahol félúton egy laza, kedves mosoly jelent meg arcomon, és ahogy elé értem, a szemeibe nézve nyaltam meg a számat is.
De ahelyett, hogy köszöntem volna, vagy bármi mást tettem volna, ahogy megjelent előtte az a pohárnyi ital, már nyúltam is érte a férfi előtt, ha nem volt elég szemfüles, és már le is küldtem az ő adagját is.
- Még egyet kérünk ebből az úrnak. És egy bourbon-t nekem - a mosolyom most a pultosnak szólt, és ha bólintott - akár felháborodva a tettemen, vagy csak a szokásos "na ez is hülyepicsa" gondolattal - akkor vezettem csak a pillantásomat a kék szemű, fehér hajú férfire, akihez egy gyors szia említése után már beszéltem is.
- Bocsi, de szomjas voltam - csusszantam be mellé a pulthoz, amint a mellettem, a pultot támasztó figura lelécelt. - Mindig egyedül intézed az egy-egy pohárnyi alkoholod? Két kézzel kevesebbet lehet megfogni, nem gondolod? - döntöttem oldalra a fejemet egy mosoly kíséretében, elgondolkodva. Egy tálcára mindig is több fért el.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Szer. Márc. 01, 2017 11:53 pm

Ezek a rohadt reflex-mosolyok... Mikor megindul felém a nő, nyűgösen pereg le előttem az életem, a hátralévő estém, az egész rohadt univerzum, egy halom olyan felszínes csevely, amit hasonló botor szituációknak köszönhettem. Még jó, hogy arra zömében emlékszem kit vittem ágyba, bár a macskás magabiztos lépteket figyelve erre most nem fogadnék...
Nem vagyok stresszes alkat, épp nyitnám a számat, de a gesztus félbe marad, ahogy elorozzák az italom. Szórakozott mosoly kúszik a szám szélére, mostmár biztos, hogy nem találkoztunk... Az önkényes rendelésre csak a pultos felé villantok egy mindent tudó pillantásom, jelezve, hogy itt a szituáció, ami rá is tudna venni arra az igazán kreatív black-out gyanús italkeverésre, de a kedvenc csaposom fel se veszi.
Szomjas, hát nyílván...
- Itt a sivatag közepén megesik az emberrel. - illetem diszkrét kritikával Vegas adottságait, egy elnéző mosollyal.
- Nem, természetesen... Hova is gondol a kisasszony! Ma viszont otthon felejtettem a tündér keresztanyám, aki egy pálca suhintással megoldaná az üres poharam, így kénytelen vagyok magam intézni... De ne aggódjon, amikor oda jut az este, hogy lehet érdemben is fogni, alább adom az úriemberségem, és egész üveggel rendelek. - nyúlok pimasz mosollyal az újabb pohár után, mielőtt ezt a kört is elbukom, és koccintásra emelem.
Van egy érdekes fennhangja annak, hogy kivételesen nem riszálja magát a gazella, hanem házhoz jön, ami miatt feltámad bennem egyfajta még nem teljesen behatárolható érdeklődés a szöszi irányába.
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Szomb. Márc. 04, 2017 10:40 pm

Teljes mértékben igaza volt, ezt nem is firtattam. Ugyan New York más, időjárását tekintve biztosan, ám mégsem sírtam vissza azokat a napokat, amikor vastag kabát, négy réteg ruházattal alatta is olyan fagyos voltam, hogy semmi és senki sem melegíthetett fel. Las
Vegas, habár nem rég érkeztem, teljesen más világot vetített elém. Minden egyes légvétele egy szívdobbanásnak felelt meg, amely úgy lüktetett, hogy az ország keleti régiójában elhalványult ez az energia és eddig nem is tapasztaltam. Minden új volt, minden más, minden.. ismeretlen és ez már az első pillanatban felvillanyozott. Egyetlen.. vagyis két embert ismertem innen, de fogalmam sem volt, hogy találhatnék rájuk. Megvoltak a kapcsolataim, viszont nem szerettem volna rögtön a nyakukra mászni, hívatlanul belépve ismételten az életükbe. Rég volt, te jó ég, hogy láttam őket!
Lágy bólintással jeleztem csak, hogy megértettem minden szavát, noha ennyire fennkölt én úgysem leszek. Főleg nem azok után, hogy a napi alkoholbevitelem a szervezetembe fel fog érni minimum két hónapnyi mennyiséggel.
Összerántottam a szemöldökeimet a nekem nem tetsző válaszra.
- Te mindig ennyit és így beszélsz? Azt hittem, ittál már - húztam el a számat is, de még hozzátettem valamit. - ... eleget - megvontam a vállaimat, és csak aztán nyúltam az újabb alkohollal teli poharamért.
- Meg egyébként is tegezz nyugodtan, ennyire nem vagyok még vénasszony - ütköztem meg egy pillanatra azon, ahogy beszélt velem, és nagyon nem szoktam ehhez. A szakmámban mindenki tegezett mindenkit, kivéve a nagyon régi, orosz és francia neveltetést kapott tanárainkat, akik ha csak feleselni mertünk velük, szinte tömlöcbe dobtak minket. Mademoiselle Dupond mindig is azt mondta, hogy az ember bensőjében káosznak kell uralkodnia, hogy csillaggá váljunk.
- Te miért iszol? - döntöttem oldalra a fejem, aztán eszembe jutott, hogy van még egy elintézetlen ügyem. Vissza, és már emeltem is a kezem, hogy a pohár tartalmának fele a számban végezhesse. Szerettem a testes whisky ősi, testes, füstös ízét, ahogy végigégetett. Megunhatatlan. - Csak mert az öröm annyira nem látszik az arcodon. Inkább egy ravatalnak mondanám a mai napod - szélesen elmosolyodtam, nekidőlve félig csak a mellettem elterülő pultnak.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Hétf. Márc. 06, 2017 12:39 pm

Fel kell kuncognom őszinte derűvel a szájhúzáson. Megosztó a személyiségem, ha iszok, ha nem. Zömében akkor is, ha nem. Még mindig jobb, mintha személyiség nélkül születtem volna... Vagy legalábbis ez egy édes kifogás, amibe nagyon kecsegtető burkolózni.
Bár messzemenőleg vannak elképzeléseim arról, hogy kettőnk közül ki nem ivott eleget, de ez egy olyan jellegtelen dolog, amivel nem vagyok hajlandó foglalkozni. Annál is inkább, mert a mai napom csúcspontját hozza a spontán szocializáció, amire van oly' kedves a lány rá is mutatni a maga módján.
- Helyes a meglátás. - bólintok továbbra is nyugodt derűvel. Erősen kétlem, hogy a szöszit tényleg érdekelné, hogyan is lehet engem rávenni egy nekem nem tetsző programra... Meg hát, taktikai hátrány is lenne megosztani, amellett, hogy hosszadalmas, és unalmas az egész helyzet. Így könnyedén összegzem a napot.
- Hosszú nap, lassú felengedés. Még olvadok... - teszem hozzá magyarázat képp, végig intve magamon. Messze vagyok még attól, hogy valóban közelítsek a tócsa állapothoz, de mindig jobb, ha az ember kézzel-lábbal gesztikulál, hát még a poharak előrehaladtával...
- Tyler... Tyler Christiansen. - nyújtom a kezem elejét véve az újabb névtelen ismerettségnek. Hatalmas kár, hogy nevek terén komoly kihívásokkal szoktam küzdeni. De az idaelizmusom mindig megmutatkozik, mikor adok esélyt a dolognak újra és újra...
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Pént. Márc. 10, 2017 8:06 pm

A mosoly újra jelezte a jó kedvet, ami az arcomra kiült.
- Egészen paradox a sivatag közepén alig felengedni és olvadni, nem gondolod? - döntöttem oldalra a fejem, és ha az előbb ő hívta fel a figyelmem az időjárásra, nos, Las Vegas nem a Titanic-oknak nekiütköző jéghegyeiről volt híres abszolút. De a fárasztó napot illetően nagyon is osztottam a véleményét. Nem mentálisan, hanem fizikailag voltam kissé fáradt, de minden pillanatát ki akartam élvezni az itt létemnek.
Nem terveztem sokáig maradni. Amiatt sem, hogy a múltamtól csak pár órányi autóút választott el, amivel még nem akartam szembenézni. Így, tíz év után sem.
A férfi újra megszólalt, hogy a nevét elárulja, amire elmosolyodtam. Mégis az első reakcióm az volt, hogy ismét felemeltem a poharat, eltüntetve a maradék alkoholt is belőle, és éreztem, hogy hova is fogok kerülni majd a nap végén..
De aztán!
- Örvendek, Tyler - fogadtam a kézfogást, noha tudtam, hogy nem neki kellett volna. Rég belém verték az illemet, mégsem hánytorgattam fel. Az csak a szüleim hóbortja, hogy a felső tízezerbe lépve mi mindent várnak el másoktól. Gyűlöltem, ha Elisabeth néven szólítottak.
- Layla Seymour a nevem - tettem hozzá csak úgy mellékesen, ám nem gondoltam volna, hogy ebben az esetben sokat számítana az, hogy mi a vezetéknevem. Sok mindent írtak már az újságok, részben rólam is apám nyomán. Egyetlen példányát sem olvastam azoknak a szennyeknek. - De jó, hogy nem James Walters-ként mutatkoztál be, mert akkor esköszöm, eret vágtam volna a hotel mágneskártyájával - sápadtam el hirtelen, aztán felvontam a vállaimat szélesen mosolyogva, és ha a csapos felénk nézett, akkor jeleztem neki, hogy még egyet. A sokból a negyedik jött. Tízig mindig tudtam számolni, utána már csak öntöttem magamba az alkoholt mindig is.
- Mondd csak, hova kell, hogy elmenjek itt, Vegas-ban, ha világot akarok látni és elinni, eljátszani apuci összes pénzét? - nem, az apuci nem egy idős, pocakos hímet jelentett, aki eltartott volna. Itt tényleg apámról volt szó. - Mondjuk ma.. vagy a következő pár napban. Van ötleted? - érdeklődtem, mialatt az újabb köröm megérkezett elém pakolva a pulton.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Szer. Márc. 22, 2017 10:23 pm

Seymour, csak magamba hümmögök egyet, csapnivaló a névmemóriám, bár ismerős a hangzása. Nem fontos, soha sárosabb a médiában nem leszek, mint jelenleg, minek kéne már vigyáznom a feddhetetlenségemre?
- Kissé sajnálom, hogy csalódnod kell, James egy igazi piszok mázlista lehet, mert egy ilyen műsorral készülsz számára. Nem mindennapi... - csóválom meg a fejem egy szórakozott mosollyal, és lepereg előttem a mágnes kártyás véna nyiszatolás komikus jelenete. Morbid humor... De attól még humor.
A tárgyilagos kérdésre azonban kevés hiányzik, hogy félreprüszköljem italom. Jelentősségteljes mozdulattal koppintom a pultra az üres poharat, és a vérprofik komolyságával igazítom meg ingujjamat.
- Azaz igazság, nem szoktam ilyen bizalmas és értékes információkat megosztani... De... Talán ez alkalommal kivételt teszek. - kerülöm meg lassú kimért léptekkel a lányt, és ha nem ficereg, mögé állva óvatosan megfogom vállait kétoldalról, hogy az ajtó irányába tájoljam egy egyhe nyomással a bárszékről el nem mozdítva, és közelebb hajolva a hely háttérzajához mérten, halkan duruzsolok a fülébe.
- Ha kilépsz az ajtón... - kezdem titokzatos lassúsággal - A világörökség jobbra, a belváros balra van. - közlöm egyszerűen, visszaegyenesedve, de igyekszem megelőzni a pofont egy villámgyors magyarázattal, és persze azzal, hogy nem eresztem vállait.
- Kiscsillag, ez Vegas. Már a reptéren, buszpályaudvaron, de még az országúton is neonfények vernek retinán, arra buzdítva, hogy Fortuna oltárán áldozz. Szerintem... - persze csak ha megengeded a légből kapott feltételezéseimet - Ha neked az lett volna a terved ma estére, hogy részegen black-jackezz, akkor nem támasztod a pultot a kritikán aluli társaságomban, arról merengve, hogy eretvágsz, hanem a MGM biztonsági őrei tennének már rég taxiba, mert lelkiismeretes egy banda az... De ha tényleg azt hiszed, velem jobban jársz, mint az első szórólappal, vagy taxisofőrrel, akkor én szívesen... Ki az a James? - váltok hirtelen, mintha sikerülne ugrani pár lépcsőt a gondolatmenetemben.
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Hétf. Márc. 27, 2017 10:17 am

Szélesedő mosoly volt a válaszom. Aztán egy vállrándítás. Nem igazán terveztem el semmit, és ha már színház, színpad, egy rakat ál-dámaiság és drámaiság volt bennem, amit a való életben igyekeztem nem kamatoztatni. Jobban esett két lábbal a földön járni, nem pedig olyan közegben mozogni, amitől a gerinccel rendelkezők elhányták volna magukat.
Ahogy Tyler kiitta az üvege tartalmát, úgy én is, kissé szofisztikáltabb mozdulattal pakoltam le én is oda a poharat. Már a pultra és csak egy enyhe gyanakvással figyeltem a mozdulatot, ahogy felállt, ahogy közelebb jött, és a mozdulatra, ahogy a két keze a vállaimra figyelt, csak megköszörültem a torkom. Az érintés a munkám része volt. Táncosként szinte immúnis voltam minden, mások számára már pajzán mozdulatra.
Az ajtót figyeltem a szavai nyomán, de még csak megszólalni sem volt időm. A szemeim kikerekedtek a kisebbfajta regényre már, sürgetően megnyaltam az alsó ajkamat is közben. Férfit már rég hallottam ennyit egybefüggően beszélni..
Végre!
Ha ő szívesen... miiiiiit? Akadtam el a gondolatban, és igen, Vegast illetően mindenben igaza volt. Gusztustalan neonok, villodzó fények, Elvis-imitátorok - megjegyzem, tökéletesek is - és kicsi kápolnák a részeg pároknak, akik itt esküdtek örök hűséget és szerelmet, a temérdek kaszinó pedig csak engem várt. Felsóhajtottam.
James - fűztem össze karjaimat a melleim alatt. És jött. Csak belebeszéltem a levegőbe, ha még mindig mögöttem volt Legolas-Tyler.
- Az egy hülye orángután. Apám hisz még a középkori házasítsuk-be-a-lányunkat-valami-nyomorult-hülye-mellé dologban. Jó partinak - itt idézőjeleket pakoltam a levegőbe az ujjaimmal - ...találja, csak mert valami aktakukac, vagy bánom is én. Ügyvéd? Azt hiszem az. Gondolom még svájci frankot is tojik, legalábbis apám szerint. Aztán egyik aranybányával házasítsuk össze a másikat - fancsali képet vágtam, még mindig az ajtót figyelve.
Aztán ha engedte, akkor úgy mocorogtam meg a széken, hogy hátranézhessek az arcába. Határozottan Legolas. Vagy nem is! Inkább.. hogy hívták azt a másikat? A király-tündét, aki meghalt? Thranduil! Kedvem lett volna megnézni a füleit is, de az már túl sok lett volna első találkozásnál, nem?
- Szóval mit szívesen? Mert az az előbb lemaradt a vége James miatt és félmondatokkal nem tudok kezdeni sajnos. Amúgy sem hiszek a gondolatolvasásban - néztem bele a szemeibe. Hogy lehet valakinek ennyire kék az írisze? Aztán onnan a pultosra, hogy merre is járhatott, mert nekem innom kellett még. Sokat!
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Csüt. Márc. 30, 2017 10:23 pm

Ahh... Az a passzív agresszív gesztus... Az a tipikus karbafont kéz... Ha egy kicsit is kevesebb lenne bennem az alkohol, és érdekelnének úgy nagy álatalánosságban az emberek, akkor ez lenne az a pont, ahol elbizonytalanodnék, hogy biztos jó irányba kanyarodott-e ez a beszélgetés.
Aztán csak hallgatom, azzal a fajta értetlen kifejezéssel, amit ritkán látni a mindenhez kibaszott kompetens ábrázatomon. Ez amerika, a huszonegyedik nyomorult század, és itt... Itt aztán tényleg minden megtörténhet. Hümmögök magamban, bár kretén életutakért nekem sem szükséges a szomszédba mennem, nem igaz?
Nem kommentálom a hallottakat, arról nem is beszélve, gyakorlatilag azzal etetek meg egy bárpultnál egy nőt, amivel akarok, és nem elfelejtendő az a nüansznyi tény, hogy ez fordítottan is igaz lehet.
Ritka alkalom, mikor megtartom a véleményem magamnak azzal kapcsolatban, hogy a kisasszony hova dugja az édesapját, és a jövendőbelijét. Elég bizarr gruppen van ebbe a gondolatban ugyanis, hogy illendő legyen negyed óra ismerettség után megosztani. Mindenkinek szíve joga úgy eltolni a saját, és környezete életét, ahogy akarja, ezért egy szórakozott mosoly szökik az ajkaimra.
- ...Amúgy sem hiszek a gondolatolvasásban.
- Pedig elkezdhetnéd. Három feles, és nagyon nagy szükséged lesz rá, amikor túllendülök a 'spiccességen' és belekóstolok a 'részegségbe'. Olyankor előfordul, hogy tudok saját-norvégül, és ha nem állsz jól a skandináv nyelvekkel... Persze ha jól állsz, akkor is gyérek az esélyeid. - szúrom közbe egy derűs kuncogással, és visszalépek elé. Már csak az idő közben újra töltődött poharak végett is.
- Szóval... - állom pillantását, de az alkohol javára írom, hogy fogalmam nincs, mit akartam mondani, az ez után következőket pedig végképp. - Szóval bármit. Elkalauzollak Vegasban, legfeljebb együtt leszünk kénytelenek elveszni ebben a színes-szagos káoszban. - emelem meg a poharam, ami véleményem szerint egy kicsikét hamarabb is ér ki, mint azt a szervezetem mélyen legbelül tolerálná. Ma is egyszer élünk...
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Vas. Ápr. 09, 2017 9:41 pm

A homlokom ezer ráncba szaladt. Biztoooos, hogy nem leszek sem javasasszony, sem jósősnő, mert amúgy sem hittem ezekben sem. Ahogy abban sem, hogy mások mit mondtak, kinek mondtak. Jobb volt mindent megtapasztalni, már amit akartam is.
Széles mosoly telepedett meg az arcomon, ahogy közölte, mire lett volna szükségem és mire nem.
- Ha activityzni akarsz, megoldhatunk mindent. Jó vagyok mutogatásban, te meg körülírásban, ha jól hallom - nevettem fel. Ha játszani akart, és így, hát akkor kénytelen voltam ezt kezdeni vele. De most komolyan ilyen megfejtős játékokat akart volna játszani? Nekem ittasan nem feltétlenül a beszéljünk külföldi nyelveken stratégia vált be.
Követtem a pillantásommal, na meg a fejem is fordult utána, ahogy a vállaim is, amint elém került, és ha már az ő kezeiben is ott figyelt a pohár, benne a whisky-fajtával, én is elnyúltam a saját pohárkámért. Imádtam, hogy nem kellett imádkozni a következő adagokért, hanem jött az magától is. A poharamat hozzákoccintottam az övéhez, aztán nem is várva rá az alkohol gyorsan csúszott le a nyelvemről a torkomra, onnan pedig a gyomromra. Megrázkódtam. Kicsit csak. Bírtam én az alkoholt, csak nem mindig látszott rajtam.
- Mi lenne, ha felülnénk valamilyen buszra.. azzal elmennénk akárhova és muszáj lenne hazatalálnunk valahogy? Ilyen tripben még nem volt részem soha, New York-ban sem. Pedig egyszer igazán bejárnám Bronxot így.. - felnevettem, lepakoltam a poharamat a pultra, és ha arra járt a pultos, szelíden jeleztem felé az újabb kört. Mert ha már megyünk - naná, hogy nagyon nem egy ilyen alkalomhoz voltam öltözve - akkor csináljuk rendesen. Maximum luxus prostituáltnak fognak nézni, és ha majd a címlapon leszek, mint eltévedt családi fekete bárány, hát akkor majd az apám feje főhet. James Walters meg igenis bekaphatja. Megerőszakolni csak nem fognak. Legalábbis nekem egyáltalán nem volt ilyen tervem az elkövetkezendő pár órában. Előre nyúlva megkapaszkodtam Tlyer felkarjaiban, és lekászálódtam a székről, alig hozzásimulva Legolas-feelingű egyénhez, de amikor a talajon voltam stabilan, eltávolodtam tőle.
- Vagy inkább legyen más a terv? - döntöttem oldalra a fejemet. Simán benne lettem volna egy szülinapos tortaevésben is.. Vagy egy kápolnában tartott részeg esküvőn való részvételben, nem az én ujjamra húzva a költ.. kalikát.. mert az állandó és köl.. Minden esetben a Férj és Férj című film jutott eszembe ennél. Ha Tyler még mindig csak tartogatta a saját kis alkoholos poharát, akkor kedvem lett volna azt is kinyalni.. Vagy legalábbis rástartolni. Nem józan estét terveztem mára.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Szer. Ápr. 26, 2017 8:53 pm

Kocc, és iszik... Mindig így kezdődnek a jó történetek nem? ...De legalábbis a drága büntetések mindenképp. Pontosabban nekem komoly tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban, melyekre igen nehéz egy földi halandónak ellenérveket találni...
Activity, mi? Vajon honnan tudja ez a nő, hogy a rajzolásba kész katasztrófa vagyok? Elmosolyodok még a felvetésre is, de érdemben nem reagálok inkább... Mindkettőnk lelkii épsége érdekében.
Egy bolondos félmosollyal döntöm le a következő pohár első felét. Meg akar ölni... Mostmár biztos, hogy fél üveggel, és jópár órával le van maradva, de a kihívások elől sosem hátrálok meg. Nem lenne stílusom.
Az évődésen egy pillanatra akadok csak fent. Mint egy luxusprosti? Megszalad egy pillanatra a szemöldököm leplezetlen új perspektívából ellenőrízve a tényeket, és a nőiesen feszes idomokat. Magamban csak hümmögök, hogy erre a billogra egy csendesebb péntek este lehet a társaságom is garancia.
- A címlapot tudom garantálni, ha buszra szállunk. - mosolyodok el előzékenyen tartva a karom, ha már felütötte a fejét a lány oldaláról az a naivitás, hogy stabilabb lennék, mint a pult. Azon én is meglepődök, hogy annyira még egyenes azaz egyenes, amennyire kanyar, de végtére is állom a sarat. Van a mozdulatban valami gyomor tájékon bizsergető, ahogy nekem simul és eltolja magát, és erre csekély ürügyet nyújt az elfogyasztott alkohol mennyiség.
- Azt hiszem az elmúlt tíz évben nem volt szerencsém a tömegközlekedéshez. - merengek hangosan, és méltóságom megőrzése érdekében átnyújtom a poharam maradékát. Mégis csak stílszerűbb, mint elbukni a küzdelmet egy ilyen filigrán szöszivel szemben, ezen az estén másodjára. Az már egy kicsit belekóstolna a férfiúi önérzetembe mélyen legbelül, aminek a vége az lenne, hogy ennél is keményebben kezdenék inni, mély értelmű verseket írnék, és egy csatornába halnék meg tüdőgyulladásban, ami viszont elég érzelgős egy helyzet ahhoz, hogy jobbnak lássam elkerülni. Marad a józan ész, a pohár pedig megy. Kölcsönösen előnyös üzlet.
- Nekem megteszi a világgá menés kezdésnek. Reggel tízig ráérek rájönni, hol vagyok. Utána meeting. ...Igaz, akkor is, ha nem vagyok ott. - rántok vállat, majd elővillantok egy bankkártyát a csaposnak, jelezve, hogy vagy gyorsan számláz, vagy így távozunk.
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Hétf. Május 08, 2017 8:16 pm

Remek! Sőt! Úgy tűnik, hogy cinkostársra találtam benne, és ez mindenképpen megnyert. Egy... ideig, és ez azt jelentette, hogy vele nem kellett finomkodnom, vagy odafigyelnem arra, mikor mire mit mondok. Apám.. még azt is megbánja, hogy egyáltalán ide rendelt. Hogy én? Én már nem biztos.
- Ha meg veled látnak meg engem, nyert ügyem van.. - nevettem fel. Eszembe is jutott az az ötlet, hogy stand up-ként meg kellene kérnem Tyler kezét, leguggolva - mert a térdelés más programot vonna maga után - és csak a miheztartás végett, na meg mert az még viccesebb, férjnek fogadni őt. Legalább addig, ameddig a következő két percben el nem felejtjük mi. Hogy mások? Nem igazán érdekelt sosem, ki mit gondolt rólam.. Vagyis.. ez nem teljesen igaz.
Észrevétlenül, szinte pótcselekvésként simult végül ujjbegyem a nyakamban függő karcsú arany kereszt medálra.. Ő és csakis Ő volt az egyetlen, aki minden percben érdekelt..
Mégis Ty ijesztően kék szemeibe sikerült néznem, ahogy a tömegközlekedés hiányát említette, amit már nem volt időm lereagálni a nekem nyújtott kis pohárka miatt. A szemem mart rá először a whisky-re, aztán már az ujjaim is körülölelték a poharat.
- Köszi.. kárba ne vesszen - kacsintottam rá a férfire, és apró, ízlelgetős kortyokban szaladt le az alkohol a torkomon, miközben újra és megint, alig értem hozzá, de mindannyiszor el is távolodtam. Ha ittam, sosem tudtam egy helyben megmaradni, mindig mozognom kellett. Olyan voltam, mint a kis kerekében futkosó betépett kis hörcsögök.. csak akkor álltam le, ha már abszolút nem voltam képben. Ritkán volt ilyen, legalábbis azokra a pillanatokra sosem emlékeztem.
Hatalmas bólintás a meetingre. De ha már neki szabad az eltáv, hát én nem fogom megakadályozni benne.
- És akkor most itt hagysz miattam mindenkit? - néztem el a csoportosulások felé, és az viszont nem kerülte el a figyelmem, hogy ő fizetett. Megjegyeztem. A következő kör az enyém lesz, de erről nem kellett tudnia. A poharat matematikai számításokat nélkülözve pakoltam le a pultra, és ha már ott volt egy másik tele.. közvetlenül az ujjaim mellett, és ha már senki nem figyelt, azt is elcsakliztam, és csúszott is, felkuncogva néztem rá Tylerre utána, cinkos pillantással.
- Shhhh. Ne szólj erről senkinek - mosolyogtam rá, és amint megkapta a kártyáját, ha sikerült fizetnie, egyszerűen csak megfogtam a kezét. Egyrészt mert ő nem volt tíz centis sarkú cipőkben, másrészt.. mert csak. Éltem a női érvelés első számú válaszával.
- Csak utánad.. Vagy legalábbis ameddig külön utakon nem akarunk menni világgá. Addig elkísérlek.. - és itt vége volt. Félbehagyott mondat, de számomra teljes mértékben megmagyarázott mindent. És ha mégsem indult el, akkor én voltam az, aki eleinte óvatos léptekkel megindultam, de természetesen csak amiatt, hogy még véletlenül se érjek senkihez sem kifelé a tömegben.. Hát hogyne.. Kiérve a helyről egy hatalmas sóhajt engedtem ki a tüdőmből, elnézve mindkét irányba. Jobbról hatalmas fényár úszott be a látótérbe, és balról pedig.. még inkább. Nem túl sok választási lehetőségünk volt.
- Elég öngyilkos jelölt propaganda szöveg lenne, ha most azt mondanám, kövesd a fényt? - mutattam mindkét oldal felé. Nem mintha Tyler ne látta volna már ezt, nálam mindenképpen többször.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Pént. Május 26, 2017 5:21 pm

- Minden vágyam itthagyni a babazsúrt. - bólintok eltökélten. Vannak napok, mikor kivállóan szórakoztat a munkám, és vannak napok - mint a mai - mikor képtelen vagyok olyan sanyarú kötelességeknek eleget tenni, minthogy muszájból kelljen olyan emberekkel szocializálódnom, akiket magamtól sosem hívnék meg. Talán erre mondják, hogy ez már a korral jár...
Amíg a dombornyomott plasztik darab fordul egyet, a lány újabb gerilla alkoholcsenéssel szórakoztatja magát, és nehéz megállnom, hogy ezen ne mosolyodjak el. Csak komolytalan bólintok egyet, én aztán hallgatok, mint a sír. Abba vagyok a legjobb, hogy úgy beszéljek végig egy sajtótájékoztatót, hogy semmit ne mondjak közbe, a titoktartás szakmai ártalom.
Utána viszont szaporára veszem, utat törve kifelé, egyszerre terelgetve Leilát, és pásztázva a tömeget.
Aki találkozott már 200 kilós motoros, alkoholtól szentimentális dobosal, az pontosan tudja, milyen kínosan könnyű alulmaradni az érzelgős búcsúkban. Olyannyira, hogy egyszer az öltöző falára kenődve késtem le a Denveri járatot, és ha van valami, amit ma este kényesen kerülnék, az a konfrontáció a korai távozásom miatt egy emocionális időzítettbombával. Úgy tűnik, ezt most sikerül megúszni.
Kiérve egy megkönnyebbült sóhajjal torpanok meg, bevárva a lányt, nagyon hasonló cipőben járhatunk, mert ő is hasonlóan reagál, bár a motivációnk valószínű elég különböző. Már csak abból is kiindulva, milyen lenyűgözöttség költözik az arcára.
Vegasban zajlik az élet, most sincs ez másképp. Mivel nem lenne stílszerű ideje korán elveszteni a megbűvölt éjjeli pillangót, aki rajongással rohanna az első színes, szagos, izzó villanykörtének, egy könnyed mozdulattal karolom át a derekát, mielőtt válaszolnék.
- Nem, a szuiciditás csak onnantól számít, ha elég részeg vagy ahhoz, hogy megpróbáld kihozni a Siegfried & Roy's fehértigrisét pár kör tequilára... Egy mocskos kis részlet, amire nem vagyok büszke. Most te jössz! Nem mehetek világgá úgy, hogy semmit nem tudok a potyautasomról. - cöccentek egy mosollyal, majd előhalászom fél kézzel a doboz cigarettám, és oldalra is kínálom, ha pedig nem ütközök ellenállásba, rágyújtok, találomra indulva meg az utcákon.
Busz...
Kibaszottul nem lehet olyan nehéz valami buszt találni. Mások is meg tudják csinálni, hát nem? Soha a jó életben nem fogom beismerni a melettem tipegő tűsarkaknak, hogy halovány lila dunsztom sincs, hogy kell ehhez fogni. Vegas... Nos, Vegas igazán szezsélyes, ami azt illeti, abban sem vagyok biztos, hogy ebben a városban este igazi buszjáratok is közlekednek-e egyaltalán. Pároszor este hazafele már majdnem sikerült szökőkútba tolnom egyet azokból a bizarr panoráma játékjárgányokból, amire a túristák annyira vevők...
Azért bízom benne, nem ez lesz az egyetlen opciónk...
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Kedd Jún. 13, 2017 6:50 pm

Fellélegezhetnék, de a Vegas-i levegő inkább fojtogatóan forrón küldi le minden nyugalmam és hidegvérem egészen mélyre, helyette pedig a gurgulázó, sötéten izzó, kényelmes kíváncsiság veszi át a helyét. Valahogy nem az a megszokott ember állt itt mellettem, mint amihez New York-ban szoktam hozzá. Sokkal frissebb, kevésbé tenyérbemászó stílust képviselt, amit jelen pillanatban mindennél jobban tudtam értékelni. Jó, nem volt nyoma ennek fizikailag, mert az utcán, egy kvázi ismeretlent nem fogok összenyálazni, de azért nem húzódtam el tőle. Nem, mert jól esett, és az alkohol egyébként is a görbe vonalra késztetett mindenkit.
A szavai rángatnak vissza a jelenbe a könyékig gusztustalan, mégis megbabonázó fényárból, és torkomat megköszörülve néztem immár egészen közelről az arcát. Hogy mit mondott?
- Tigris? - igen, egyelőre ez az egy szó jutott el tartalommal is a tudatomig, és fülig érő szájjal dőltem kissé Tyler felé, de persze erről csakis az alkohol tehetett. - Biztosan puha volt a bundája.. - méláztam el hirtelen, noha hallottam, hogy mit mondott. Ahogy a cigi a szemeim elé került, egy régi érzés kúszott be az emlékeimbe. Rita.. Gabriel és David hármasa, ahogy a füst lomhán ölelte körbe a testüket. Szerettem a lány cseresznye illatú cigijeit, és mielőtt észbe kaphattam volna, az ujjaim közt feszített egy fehér, dohánnyal tömött rúd. Csak egészen ritkán, évi egy alkalmas dohányos voltam, amikor túl sok feszültség ért, túl sok impulzus, túl sok.. minden.
Azt hiszem, hogy ez egy megfelelő pillanat volt erre. Ty gyújtójáért nyúltam, szemmel kérve őt, de csak akkor vettem el, ha felém is kínálta, máskülönben a már meggyújtott láng fölé hajoltam óvatosan, nehogy a hajamat lobbantsam lángra más helyett, és amint felizzott a cigaretta vége, hosszan, jólesőn szívtam meg azt, mélyen leengedve a tüdőmig.
A mozgásra kénytelen voltam előre nézni, vagyis valamerre arra, ha nem akartam az első adandó alkalommal törött lábbal kórházba kerülni, és csak egy rövid időre agyaltam azon, hogy mivel is kezdjek.
- Nekem eddig a legperverzebb emlékem az, hogy még tizenéves koromban egy tetőről részegen leestem - mosolyodtam el szélesen, röviden fel is nevetve ezután. - Tudod, a próbák közt, alatt, után nem igazán van már másra időm.. Most is a szerződéssel jöttek, hogy akkor gondoljam meg, mit akarok az életben. Én meg úgy hagytam ott az igazgatót, hogy egy kicsit élni - vontam meg a vállaimat nemtörődöm stílusban, mosolyogva. Nem bántam egyetlen egy döntésemet sem az életben. Persze volt, amit megszívtam, mint a torkosborz, de ilyen ez.
- Tudod amúgy, hogy merre megyünk? - kíváncsian néztem felé, azokba a kék szemekbe, amiket a fehér haj glóriaként ölelt körbe.. kvázi. Vagy valami ilyesmi.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Pént. Jún. 30, 2017 11:11 pm

"Biztosan puha volt a bundája..."
Hajszálon múlik, majdnem kiköpöm a cigit. Egy torok köszörüléssel veszem elejét annak, hogy a félrement füstöt krahácsolva prüszköljem fel.
- Amikor a teremtő megteremtette az első cicamicát, a koncepció biztos, hogy az volt, hogy valami rendkívül addiktív, gyömöszölni valóra borotvaéles karmokat tegyen, és sunyi, agresszív jellemmel koronázza. - morrdulok fel elégedetlen, és ezzel inkább le is zárom a témát.
Akadnak kínosabb részletei is ennek az ominózus esetnek. Aki nem látta a sajtóban, annak nem hívom fel a figyelmét, aki pedig találkozott vele... Nos... Elég részletes a foto-dokumentáció arról a görbe estéről...
Hagyom, hogy elcsenje a gyújtót Lili, vagy Lia, és csak fél szemmel követem le azt a rendkívül idill reklámba való sóhajt, amivel összecsókolózik a cigarettával. Tagadhatatlanul nem egyszerű elvonatkoztatni a mozdulat, amúgy nagyon is buja erotikus töltetétől. Még nehezebb amikor a "perverz" élményel is gazdagabb leszek.
- Azt kell gondoljam, hogy a perverz teljesen máshogy van jegyezve az én szótaramban... - nevetek fel kaján mosolyba szelídűlve, de nem kerüli el a fülem az a pár elejtett szó... Meg se lepnek az ismerős zsargonok. Valahogy vonzom a munkát.
- Nocsak... Szintén zenész... - állapítom meg hangosan egy mély slukk után, de függőben is hagyom, hátha megeredne a mondandója ezzel kapcsolatban.
- Nos, az eltévedés egyik sarkallatos pontja mindig az, hogy az ember ne tudja honnan, hová, és milyen útvonalon megy. - gesztikulálok a cigarettát meglengetve.
- Én pedig nagyon a szívemre venném, ha nem sikerülne baromira világgá vesznünk, úgyhogy... Arra megyünk! - adok választ, bármerre is legyen azaz arra ott szemközt, ahova mutatok.
- Nem lakom olyan rég Vegasban, hogy esélytelen legyen elveszni. De... Azt hiszem, tudunk okosítani a helyzeten... Ugyanis az ordas nagy elveszések kevésbé ismeretes módja, ha az ember tovább iszik, vagy még kreatívabb szerekhez nyúl. - burkolt ajánlat, vagy csak mellékes megjegyzés...
Vidám tekintettel keresem azt a csillogó szempárt, és nem tud nem gyomron verni a felismerés. Ennek a lánynak az apja egy igazi vadbarom, ha nem vette még észre, milyen elképesztő szépséget akar elkótyavetyélni, valami ostoba üzletért! Arról már messze nem is beszélve, milyen apa az ilyen...
Nem kell sokat gondolkoznom az elhatározáson, hogy összehozom én azt a címlapot. Elég rutinom van hozzá...
Vegas pedig az én katalizátor személyem nélkül is minden este kanyarít valami őrültséget.
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Hétf. Júl. 03, 2017 11:55 pm

Összeszűkült szemekkel hallgattam mindazt, amit mondott a macskákról. Olyan érzésem volt, hogy határozottan más témát feszegettünk, és emiatt is inkább elvetettem az erről való fecsegést. Az én elképzeléseim elég sajátosak voltak, előfordult olyan, amikor nem kellett nagyon lapozgatni azt a bizonyos szótárt, ha már ott tartottunk. Így inkább annyiban hagytam a témát, mert úgy tűnt, hogy Tyler is inkább ugrana.. valahova máshova, amivel nem volt gondom.
A perverzió megfogalmazásánál széles mosollyal néztem a nem is annyira távoli, az arcunkba tolt villodzó fényeket. Totálisan magába szippanthatott mindenkit, aki csak élt és lélegzett/létezett a környéken. S mégis... kíváncsi pillantással néztem oldalról Ty arca felé, de aztán a következő szavaira sokkot kaptam. Még hogy én zenész? Nincs az az isten, legalábbis.. soha nem volt nekem ahhoz tehetségem, hogy
Színes-szagos rímeket faragjak,
előadva szirupos dallamban,
Helyette a mozgás irányított,
az ősi ritmus a vénáimba szivárgott.

- Hogy mi? - rökönyödtem meg aztán egy fél-köhögésbe fulladva a füst miatt. - Nem, nem - ráztam meg hevesen a fejemet, de aztán rájöttem, hogy ez annyira nem bűvészmutatvány, legalábbis az, hogy zsiráf-magasságba emelkedve a tűsarkak által ilyen mozgáskultúrával rendelkezzek, ezért is dőltem neki még inkább az engem karolónak. Tyler.. remélve, hogy ő egyenesebben állt, mint én, engedtem meg magamnak ennyi luxust. - Színházban dolgozom. Balett-, és kortárstánccal foglalkozom - köszörültem meg a torkomat, mintegy észrevétlenül hozzátéve mindezt. Büszke voltam arra, amit elértem, ahol tartottam az életben. Imádtam a munkámat, mert a tánc az életem volt, emiatt igazán soha nem dolgoztam. ÉLTEM! A zene ritmusával, a benne rejlő érzésekkel.
Most pedig a mellettem sétáló férfi mellett igyekeztem ezt megvalósítani. Az elveszéssel elsősorban, és ahogy hallgattam a fejtegetését, eleinte csak szélesedő mosoly volt a reakcióm, amit követett az, hogy felnevettem a szavain.
- Nem is tudom.. mondták már neked, hogy mennyire bölcs vagy? - nyaltam meg a számat szórakozottan, kicsit húzva a férfit.. na nem olyan látványosan, hogy minden figyelmét az ajkamra irányítsam, de.. éltem a lehetőséggel, ha úgy adódott. Ezért is léptem ki mellőle, egészen elé, hátrafelé lépkedve, a férfi szabad kezét fogva a cigit nem tartó kezemmel. Most nem igazán érdekeltek mások, nem velük terveztem programot, hanem az előttem állóval.
- Semmi jó elrontója nem vagyok, de mire gondoltál.. mint kreatív alternatíva? - álltam meg csak annyi időre, hogy a fehér dohányrudat a számba pakoljam, így a felszabaduló kezemmel csak alig, de mégis kicsit lejjebb húztam a szoknyát a combjaimon. Két centi is sok, ha az ember lánya tűsarkakon tipeg. - Én úgy tudtam eddig, hogy az alkohol és minden más.. szer nem puszipajtások. - fejtegettem neki nagy komolyan, már cigimentesen, és már rég az ég fele szaladt a szellőt kergetve a füst, amit kifújtam időközben a számból. Még egyszer végignéztem azon a selymes, fehér hajon, azon gondolkodva, hogy vajon hülyének nézne-e, ha nekiállnék simogatni csak úgy, és gyanítom, hogy igen. Ezért felhagyva a hirtelen rám törő vággyal egy szórakozott mosoly kíséretében... úgy fordultam, hogy újra a keze alá kerüljön a testem, ahogy korábban is ölelt. Jól esett.
- Szoktak neked nemet mondani? - hirtelen felindulásból sikerült ezt kérdeznem, bár még nem fogalmazódott meg bennem az, hogy az igenlésből az elutasítás felé forduljak. És ha ő nem is.. részben miattam, az előző kis intermezzo miatt, akkor én elindultam ismét arra, amerre ő irányított eddig. Minek nekünk GPS? Vegasban voltunk, a világ, és az Egyesült Államok szentjánosbogarában.
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 91

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Kedd Júl. 18, 2017 8:04 pm

Megszalad a szemöldököm a heves reakcióra, azért a zeneipar ennyire nem is vészes... Azt gondolnám. Mondjuk minimális az összehasonlítási alapom. Meg... Az a minimális se józan.
Szóval tánc... Volt már rosszabb is. Nyugtázom magamba, a kezem pedig megszorul a lány derekán, mielőtt egy tíz pontos hasast produkálna az aszfalton. Nem tudom ez milyen balettmutatvány, de annyira nem lehetek műértő, mert nem értékelem látatlanban sem.
Azt hiszem erre mondják, hogy igazi ünneprontó vagyok.
Elpöckölöm a csikket, nem kerüli el a figyelmem, hogy bár a külváros ezen része sokkal kihaltabb, még így is bezsebelünk pár furcsa pillantást. Önelégülten elmosolyodok. Érik az a címlap...
- Nyílván bölcs vagyok. - cöccentek akkora egoval, hogy hajszálom múlik, hogy elbírjam - Elvégre problémákat oldok meg...
Aztán ez a fent említett kifinomult, - bár igen keveset használt - intellektusom hirtelen megneszel valamit. Valami olyasmit, amit párezer kilóméterrel odébb már a 'flört' jelzőjével lehet illetni... De naív ember, aki azt hiszi, Vegasban a világ a normális mederben folyik, természetes keretek között. Itt az emberek egyetlen óra alatt fordítanak a szerencséjükön, őrülnek meg, vetkőznek ki magukból.
Az, hogy a lány még egy pirulettel elém is kerül, csak mosolyt csal az arcomra, de aztán a szavaira fel is nevetek.
- Nem puszi pajtások... - ismétlem lassan - Nekem is mindig ezt mondja az ügyvédem. Meg, hogy ne nyilatkozzak. Nem szabad bedőlni ezeknek a légből kapott ostoba tanácsoknak... - legyintek.
- Veszélyesen érdemes élni! - kapom el a zöld szemek ragyogását, mielőtt egy kínosan hosszú pillanatig végigkísérem a szoknyaigazítást egy pimasz mosollyal. A nyaktörő tűsarkakon visszakanyarodik a lány, a megfelelő pályára, valamerre az elveszés irányába. Bár én már most el kezdek veszni, de...
Ha már csináljuk, csináljuk jól, nemde?
- Mindig vannak rebellisek, akik igyekeznek dackorszakot élni. - vonok vállat a hirtelen kérdésre. - Jellemzően azért a nagytöbbség belátja, hogy nehéz nekem nemet mondani. Nem bírja el a kisugárzásom. - fűzöm hozzá nemes egyszerűséggel, egy angyali mosoly kíséreteben, ami olyan undorítóan ártatlan képes lenni, hogy vannak napok, amikor kerülöm miatta a tükröket.
- Bár ez szerintem messziről lerí. Számomra sokkal nagyobb talány, hogy valaki, aki nekiindul Vegasnak spiccesen, miért rágódik ilyen sztereotíp jelentéktelenségeken. Engedd inkább el ezeket a gondolatokat... Az megteszi? - szakítom félbe magam, egy kissé koordinálatlan mozdulattal bökve az út túlsó felére, ahol gyanúsan valami buszmegálló jellegű dolog meredezik a neonárba fulladó kietlen útszakaszon. Aztán a választ meg sem várva kanyarodok arra.
Ilyet se csináltam még... Legalábbis testőr nélkül, egy dekoratív nővel, és ennyire korán, ilyen józanul...
- Tehát... Alapszabály. Ami ebben a városban nincs, az a világon nem létezik... És itt mindent lehet, de semmit sem kötelező... Kivéve néhány nagyon furcsa kutyafülét, amiért lecsuknak. Azt ajánlott nem csinálni. - teszem hozzá, megalapozva az elkövetkező este jeligéjét. Elvégre én az a fajta férfi vagyok, aki kínosan képes ügyelni a részletekre, főleg, ha már van egy pár szerelmes levele a nevadai központi ügyészségről...
Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 28

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm still breathing fine   Szomb. Szept. 16, 2017 12:08 am

Oké, úgy éreztem, hogy ez a mai nap, akarom mondani este.. éjjel, tök mindegy.. valami nagyon zavaros lesz. Kezdjük ott, hogy akár órákig képes lettem volna ezeken a tűsarkakon tipegni, ahogy ebben a ruhában is egész otthonosan éreztem magam.. na de az alkohol.. kontra cigi, nem feltétlenül volt teljesen jó ötlet, és mégsem gondolkodtam ezen. Ez volt itt a probléma, de jelenleg nagyon nem tudott ez izgatni. Sokkal inkább a mellettem lépkedő Legolas-imitátor. Vajon az Elvis Presley-k mellé bevennék őt is? Kápolnában házasíthatna részeg párocskákat? Vagy esetleg utolsó hónapos terhes nőket férjül adna? Kissé lelombozó volt, hogy egészen más szakmát választott, pedig biztosan ez.. az általam megengedett is tökéletesen passzolt volna hozzá. Vigyorogtam, naná. Oké, csak széles, sok fogat villantó mosoly volt. Egészen magabiztosan álltam a lábaimon, főleg a kis beszéde után, és.. igaza volt, a fenébe is! Tökéletesen.. igaza. És még az sem zavart, ahogy végignézett rajtam, az meg még inkább nem, ahogy ismét a keze alá kerültem. Jó volt.. hogy valaki fogott, akit nem a színházi fiú "testvéreimként" kezelhettem.
- Legyen! - adtam neki azért igazat.. csak a miheztartás végett, hogy ő is tudja, ne csak magamban tartsak mindent. Valahol félúton elhagytam én is a végigszívott csikket, elfelejtve rálépni.. kioltani a tüzét.. tök mindegy volt már.
Sokkal inkább amiatt is, mert a figyelmem a fejtegetésére irányult. A szemeim egészen közelről a szemei felé.. ahogy a szája is mozgott, tökéletesen kiejtve a szavakat. Mennyit kell innia az embernek, hogy összeakadjon a nyelve? Csúszott félre egy picit csak a gondolatmenetem, de koncentráltam.. és sikerült.. valahol ott újra az "övé lenni", amikor a sztereotípiákról beszélt.. Próbáltam végiggondolni, igazán, de túlságosan is szép volt.. Amit még idejében nyeltem le, mielőtt elkezdtem volna dicsérni a nem kisugárzását, inkább a kinézetét. Hogy rohadjál meg Legolas! Átkoztam el hirtelen a tündét..
A hirtelen irányváltásra megbillentem, de még idejében korrigálva húztam ki magam. A torokköszörülés után persze sikerült is válaszolnom.
- Ha nem Scooby Doo furgonjába vágnak be minket, akkor.. persze, megfelel nekem is - nevettem fel hirtelen, de aztán újra elhallgattam. Ő beszélt, és már igazán kicsiként megtanultam, hogy senki szavába nem vágunk. A darabok gyakorlásánál is.. amikor egyik színész a másik szavába vágott, többször vágtam morcos arcot, amiért a rendezők nem lelkesedtek. Elvégre csak egy hülye kis táncos voltam.. a darabba semmi beleszólásom nem volt ugye...
- Oké.. Szóval - szaporáztam meg a lépteimet az úttesten, mert valahol a távolban egy autó dupla fényei csapódtak fel, és nem akartam volna még szalonnaként végezni. Az első estém volt a városban, többet érdemeltem még ennél! - Te biztosan tudod, mit lehet és mit nem, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy amit te csinálsz.. azt teszem én is - léptem fel az útpadkára, vele együtt a buszmegállóba is, kicsusszanva Tyler öleléséből egy kicsit. Nem azért, mert bajom lett volna ott, azzal a pozícióval, hogy bárki zsebibabája legyek, vagy ölelős cicája.. tényleg, csak.. szerintem ő is józanabbul tudott gondolkodni, nőtlenül. Meg én is.. nem nőtlenül, csak úgy, hogy nem folyamatosan egy férfi testére simultam. Az sem volt rossz, félreértés ne essék..
- Áll az alku? - a nem létező szöszöket sepregettem le a hasamra feszülő ruháról. - Viszont.. mondhatok nemet is akár.. hacsak nem itatsz le annyira, hogy ne tudjak beszélni.. bár akkor is járhat a szám.. vagy valami - fejeztem be szélesedő mosollyal, kiskutya szemekkel. Ja, mert olyanom is volt... Mondjuk fogalmam sem volt, hogy én mit nyertem ebből.. Tapasztalatot? Egy szabad éjszakát? Szabadságot?
Igen.. szabad voltam.
Vissza az elejére Go down
 

I'm still breathing fine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros-