♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Derek Moretti Hétf. Márc. 25, 2024 8:37 am

» Harmincas, fehér nő a konténeres bodega falain belül
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Admin Szer. Márc. 20, 2024 10:28 am

» Ismeretlen fiatal nő....második felvonás-családsegítő
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Arnold Dovahkin Hétf. Márc. 18, 2024 8:14 am

» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Márc. 17, 2024 6:39 am

» Welcome to the Sundown Club
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Alexander Holmes Szomb. Feb. 17, 2024 10:32 am

» Vinnie's Night
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Vincent Morris Belvedere Kedd Feb. 13, 2024 1:02 pm

» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Feb. 13, 2024 12:12 pm

» P.S.: Some things are worth the trouble
Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeby Benjamin Alexander Sawyer Hétf. Feb. 12, 2024 7:36 pm

Top posting users this month
Gloria "Sapphire" Salinas
Svetlana Zarechnaya Vote_lcapSvetlana Zarechnaya Voting_barSvetlana Zarechnaya Vote_rcap 
Derek Moretti
Svetlana Zarechnaya Vote_lcapSvetlana Zarechnaya Voting_barSvetlana Zarechnaya Vote_rcap 
Robert Holmes
Svetlana Zarechnaya Vote_lcapSvetlana Zarechnaya Voting_barSvetlana Zarechnaya Vote_rcap 
Admin
Svetlana Zarechnaya Vote_lcapSvetlana Zarechnaya Voting_barSvetlana Zarechnaya Vote_rcap 
Arnold Dovahkin
Svetlana Zarechnaya Vote_lcapSvetlana Zarechnaya Voting_barSvetlana Zarechnaya Vote_rcap 
Kylie Alexis Hanson
Svetlana Zarechnaya Vote_lcapSvetlana Zarechnaya Voting_barSvetlana Zarechnaya Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (58 fő) Szer. Márc. 22, 2023 4:23 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Svetlana Zarechnaya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Svetlana Zarechnaya

Svetlana Zarechnaya

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : runaway
Location : seholszigeten
Posts : 2

#1TémanyitásTárgy: Svetlana Zarechnaya   Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeHétf. Feb. 27, 2017 11:19 am

Svetlana Zarechnaya

Pavlohrad, 91/10/10
26 éves
munkanélküli
civillians
Rooney Mara

Amit jó ha tudunk...


Ma amerikai vagyok. Sovány, húszas éveiben járó nő, rendezetlen, mély hátizsákkal, és egy fekete laptoptáskával. Szobát bérel néhány dollárért a Wright Lane 2725-on. Készpénzzel fizet, majd bezárkózik. A szoba levegőtlen, kinyit minden aprócska ablakot. Utána leül a felhólyagosodott linóleumra, és az arcát a tenyerébe temeti. Ez vagyok ma én.

Mindenki úgy tudja, az észak-dakotai Fargóból jöttem. Nem fecsegek sokat, de az akcentusom szinte a csukott számon át is hallatszik. Különc vagyok, még itt is. Veszélyes lenne ennyi pénzzel sokáig maradnom, de nem tudok egy helyet sem, ahol dollárra válthatnám. Los Angelest sem ismertem az utcán kívül, ahol Charlie-val éltünk, Vegas pedig egyenesen átláthatatlannak tetszik! Még szerencse, hogy él itt pár lány, akiket hozzám hasonlóan közvetítettek ki, kevesebb szerencsével, mint ahogyan az én történetem alakult. Egyikük történetesen ismeri az egyetlen embert az egész rohadt városban, akivel még megbeszélnivalóm van - az asszonyverők feleségei általában mind a rendőrségen kötnek ki. Ha úgy tetszik, Darya így hálálta meg azokat az éjszakákat, amikor helyette túlóráztam, és parancsra tátottam a számat, mert "a másik ribanc ezt így szokta".

Szeretem, hogy a világ számára jellegtelen és jelentéktelen vagyok. A szökésben lévők nem parádéznak feltűnő ruhakölteményekben - örülnek egy forró zuhanynak is, egy ilyen lepukkant helyen. Én sosem tartottam magam különösebben bátornak. Naiv, az sokáig voltam. Tizennyolc évem ment el abban a boldog tudatban, hogy szegény ukrán család örömmel tölti meg a hasát. Megállt az idő a szülővárosomban, akadozott az áramellátás, nem volt gáz vagy éppen víz napokig. Ennek köszönhetem, hogy találékony vagyok, és a jég hátán is kibírom. A Szovjetunióban éltünk, pedig már ukránoknak hívtak minket. A szegénység elől mentem a fővárosba, először egyetem volt, majd büfék végtelen sora, végül alvilági sztriptízbár és a maffia. Kijivben tudták a módját, hogyan törjenek be. Én pedig megtörettem. Milliószor. Ez látszik is, azt hiszem, mert senki nem kérdez semmit. A bőröm fehér, szinte áttetsző, kék erek rajzolódnak ki a csuklóimon. Szemem beesett, karikás. Rám férne egy rendes fogászati kezelés is, a hátsók közül legalább kettő menthetetlenül odvas. A hajam hosszú, sötét, mégis világosabb, mint amikor utoljára itt jártam. Belep a mocsok, amit évek óta cipelek. Már nagyon nehéz.

Ez az első zuhanyzásom, mióta egyedül vagyok. Az elmúlt három évben és nyolc hónapban ez sosem adatott meg, hiszen tízen aludtunk egy szobában, párosával kellett fürdenünk, hogy időre készen legyünk és mindenkinek maradjon meleg víz. Most becsukom az ablakokat, behúzom a sötétítőket, majd megnyitom a csapot, és a kopott csempének támaszkodom. Nem húzom el a zuhanyfüggönyt, magamat nézem a lassan párásodó tükörben. A két szegycsontommal konzervet tudnék nyitni. Öreg vagyok, elhasznált és megunt. De nem vagyok többé másoké. Ott, ahonnan én jövök, zsúfoltan élünk, fogadásokat kötnek ránk, és amint lógni kezd a mellünk, lelőnek a hatalmas garázsban. Újratölthetőek vagyunk. Voltunk. Voltam.
Mert soha többé nem leszek a tiétek.

Ha van még mit mondanod...


Sosem egyedül. Mindig magányosan.
Negyvennégy hónap a kijivi pokolban.

Ezzel a címmel írnék életrajzi könyvet az eltelt időszakról, de lepuffantanák a fejem, mielőtt pontot tennék az utolsó mondat végére. Valószínűleg egyébként sem venné meg senki. Megboldogult "ukrán parasztlány" koromban sokat olvastam, minden rendelkezésre álló könyvből, leginkább a beszédtechnika érdekelt, ami akkor még misztikumnak számított. (Éppen, mint a telefon.) De sosem írtam verseket vagy prózát. Ennek a regénynek sem a gyönyörködtetés lenne a célja, hanem kimosakodás a nyomorból.
Mindegy. Vannak ott még lányok, értelmesebbek nálam, akik majd megírják a magukét. Ha lehetőségük lesz rá, de sajnos, élelmességben messze elmaradtak tőlem. És engem sem a szép szavak mentettek meg.

Ha írnék, biztosan Charlie-nak ajánlanám, aki a borzalomból semmit nem tudott. Homályos sejtésekkel gyógyította a sebeimet. Még csak kilenc hónapja "dolgoztam" Kijivben, mikor lehetőségem adódott a szökésre, ráadásul az Államokba! Ha rajtam múlt volna, két órával a gép landolása után már Mexikó felé tartottam volna, de olyan országhatárba ütköztem, amire nem számítottam. Nem volt útlevél, vízum, alagút, amivel kikerülhettem volna. Charlie. Charlie. Charlie. Sokáig ízlelgettem a nevét. Hetekig nem beszéltem senki mással. A lakásból sem tettem ki a lábam. Los Angeles számomra nem létezett - a világ beszűkült azokba a mezítelen, imádattól fűtött csókokba. Az ábrándos szemekbe, amikkel nézett, mikor a rántottát is elcsűrtem. Összerezzentem, ha hirtelen ért hozzám. De megédesített. Simulékonnyá tett, könnyűvé. Hányingerem támadt, valahányszor a háta mögött pénzt kellett utalnom - nos, "haza". Ez volt az én váltságdíjam.

A temetése nem sikerült olyan szűkkörűre, mint ahogy akartam. Minden kollégája a sírgödör körül tolongott. Férfiak - rengetegen. Rémisztő volt. Egy kivételével ismeretlenek. Van itt egy szokás: az első marék földet az özvegy szórhatja a koporsóra. Én kifejezetten undorítónak tartom az ilyesmit. Nem bántam, hogy képtelen vagyok átnyomakodni közöttük. Csak a gyanakvó pillantások, és a fejfájás csillapító íze - arról a napról csupán ezek az emlékeim.
Nem vittem magammal semmit. Százhetvenhat centinyi lüktető fájdalom voltam, éveken át. Egyszer a gyásztól, ami csöndben matatott az elmém egyik zugában. Másszor a félelemtől, ami üvöltött a szemeimből, csorgott a fülemből és a számból. Fel sem merült, hogy LA-ben maradjak, hiába ajánlotta Sean a segítségét. Mozgásban kellett lennem, mert egy számla kapcsolódott hozzám, egy számla, amiről az átszivárgó összegek elmaradoztak, majd elapadtak. Mint egy káinbélyeg, amit csak Ukrajnában látnak. Sosem töltöttem két éjszakát ugyanabban az ágyban. Lezárt doboz voltam. Nem volt nehéz dolgom egy olyan században, ahol az emberek tulajdonképpen szartak egymásra magasról. Hogy vagy? Kösz, jól.

Minnesotában voltam, amikor elkaptak. Visszavittek. Negyvennégy hónap szűkölő kutyaként. Ruhát csak akkor láttam, amikor befolyásos férfiak fejtették le rólam, és akkor is csak percekre. (Abban a szobában mind köntöst viselhettünk. Ezzel kiküszöbölték, hogy költeniük kelljen ránk.) Nem én voltam a legszebb árucikk, de egy tehetségem mégis volt: sosem nyitottam ki a számat, csak ha parancsolták. Nem fecsegtem, nem próbáltam csábító vagy kéjes szavakat a füleikbe susogni. Engem nem az ilyen lányos flörtért vettek meg kilóra, hanem azért, hogy kussoljak, és ott legyek úgy, hogy valójában nem is vagyok igazán. Nem társalogni vittek.

Ha egyszer meg tudnék nyugodni annyira, hogy papírra vessek mindent, ami velem történt, akkor többé talán nem is foglalkoztatna az, hogy elmondjam. Talán más érdekelne. Például, hogy tanúvédelmi programba tegyenek engem és a családomat. Hat éve már, hogy utoljára láttam őket. Jeges rémület ül a gyomromban, mikor megpróbálom felidézni édesapám borostás arcának a tapintását, és képtelen vagyok. A hozzám hasonlóknak túl nagy luxus a nosztalgia. A megunt játékszerektől sem vesz búcsút senki, mielőtt szemétbe dobják.
Erőfeszítéseket kell tennem, hogy többé ne játékszerként gondoljak magamra. Élő, önálló identitás, érzelmekkel, vágyakkal, reménnyel, lehetőséggel. Ha Pavlohradban maradok akkor, mostanra talán férjem lenne, és gyerekeim. Kicsit sem halott férj, kicsit sem halott gyerekekkel. De huszonhat éves vagyok, és az utóbbi években annyiszor űztek ki a testemből, hogy már nem emlékszem, milyen voltam az utolsó napon. Hogy milyen voltam, mikor már elhittem, az életem jóra fordult. Charlie volt a Nagy Terv. Majd a Nagy Fájdalom. Most pedig Sean az Utolsó Lehetőség. Mintha lenne valami fixációm a zsarukat illetően.

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1718

#2TémanyitásTárgy: Re: Svetlana Zarechnaya   Svetlana Zarechnaya Icon_minitimeHétf. Feb. 27, 2017 12:32 pm

Elfogadva!

Szia Svetlana!

Egy igazán kivételes írót, játékost és karaktert köszönthetünk köztünk. Smile
Borzasztóan tetszik az ET-d. Sok előtörténetet láttam már, de ez… Gyakorlatilag szavakat sem találok a horderejének a méltatására.
Ha könyv készülne erről a karakterről, ha Svetlana megírná az egész történetét, biztosan elolvasnám! Wink
Imádom, ahogyan fogalmazol. Kifinomult tehetséggel, mesteri részletességgel ragadod meg Svetlana átható nyomorát. Lankadatlan érdeklődéssel olvastam minden egyes sorodat a szívfacsaró borzalmakról. Nehéz volt letenni az előtörténetedet.
Számomra Svetlana mindenképp a lelkierő, a bátorság, és a kitartás jelképévé vált.

Ilyen pokoli, embertelen út után megérdemled, hogy az élet végre jóságos legyen hozzád.
Biztosan állíthatom, hogy Sean-nál megpihenhetsz, jobb helyen nem is köthetnél ki. Mellesleg az úr már nagyon várja az érkezésedet, úgyhogy nem kérdés, hogy EL VAGY FOGADVA!

Az avatárfoglalásodat rendezem, és nincs is más dolgod, mint bevetni magad a játéktéren is.
Vissza az elejére Go down
 

Svetlana Zarechnaya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Svetlana Petrova
» LV METROPOLITAN POLICE DEPARTMENT, SEAN & SVETLANA

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Karakter ügyek ∷ :: karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Old-timers-