HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» RocknRolla
by Raina Maddox Yesterday at 10:56 pm

» Call me maybe
by October Soininen Yesterday at 11:15 am

» Varázserő a nyerő - avagy Vegas ostroma
by Jaana Soininen Yesterday at 11:12 am

» The homecoming
by Raina Maddox Hétf. Júl. 24, 2017 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Hétf. Júl. 24, 2017 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Hétf. Júl. 24, 2017 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Vas. Júl. 23, 2017 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Vas. Júl. 23, 2017 9:41 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Mick-ulás látogatóban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 104

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Mick-ulás látogatóban   Szer. Feb. 22, 2017 3:55 pm

Minden faszán ment eddig. Jól alakult az élet, még ezekkel a hullajelölt Poklosokkal is nagyjából megbeszéltük a részleteket a nagykoncertről. Persze a közös próbák még sehol, előbb a papírmunka, meg a bandák egyeztetnek a számokkal kapcsolatban. Egyrészt nagyjából háromnegyed óra jut mindenkire, meg egy fél óra közösen és a lóvé nagy része meg valami alapítványnak megy majd. Na, ez az, amit én nem hiszek, csak azt, hogy jut oda is valamennyi. De leszarom, mert minket jól megfizetnek. Mákvirágnak tetszik az új suli – legalábbis ezt mondja, meg hálálkodik néha, ha kell neki zsé -, tényleg minden király volt. Erre mi történik, faszom? A finn cicám eldobatja maga alól a verdát és amnéziás lesz. Kösz élet, hogy basznád meg! Most meg itt állok a kapucsengőnél, mögöttem a Wallmartos faszi, aki cipeli a cuccost.
- Remélem semmi sem tört el benne, meg hűtőkocsiba hoztátok?! – nézek rá kérdően, de ő csak szokásos „persze, Mr. Vallejo, minden a legnagyobb rendben” dumával válaszol. Még egy kicsit fixírozom az ajtót, aztán benyomom a „kettőpernégyet” és várom, hogy az aranytorkú fekete beleszóljon.
- Ki az? – kérdezi, és máris mosolyt csal az arcomra. Régebben biztos máshogy felelnék, de tudom, hogy most gyógyulnia kellene elvileg, szóval visszafogom magam egy kissé.
- Mick vagyok, bejöhetek? – a legszebb basszusomat vettem elő, szóval tutira be kell engednie. Jó hír volt a kórházban, hogy legalább engem valamennyire felismert. Bár nem vagyok ebben egészen biztos, de elfogadta a magyarázatot. A plüssmackót meg imádta. Ravint még nem merem elhozni hozzá, egyrészt mind a kettő kikészülne a másiktól, másrészt nem kell még a kiscsaj zsongása egyelőre October mindennapjaiba. Hamarosan újra sistereg egyet a szerkezet és beleszól a fekete gyöngyszem.
- Hogy ki?
- Mick, tudod, aki a plüssmacit hozta és a legjobb amerikai barátod – na, hogy ez így van-e fingom sincs, de talán meggyőzöm vele őt. De nem szól bele, csak kattan a zár és én berongyolok a házba. A fejemmel intek a Wallmartosnak, hogy jöjjön és felmászunk a másodikra.
- Itt tegye le, ezt meg tegye el – jattolok a faszinak és visszazárom a tálcám. Megköszöni és már el is húz. Nézem egy kicsit az ajtót, majd nagyot sóhajtok. ~ Mintha randira mennék, bazzeg. ~ Leengedem a vállam, majd bekopogok. October ajtót nyit, én pedig szélesen vigyorogva behúzom a cuccot az előszobájába.
- Na, itt is vagyok szépségem. Minden okés?
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 997

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Szer. Feb. 22, 2017 5:15 pm

Csengetnek. Meglep, mert nem vártam senkit.
Talán Ville az. masírozok ezzel a gondolattal, gyanakodva a készülékhez, hogy beengedjem, de amikor afelől érdeklődöm, hogy tényleg ki is az, teljesen más bariton búg fel a hangszóróból.
Mick? gondolkodnom kell azon, vajon ki lehet és hová tegyem a nevet. Keresem hozzá az arcot, de alig hogy beugrik, ő maga is informál. Párszor meglátogatott a kórházban, és kiderült, hogy jóbarátok vagyunk. Ahogy az is, hogy Ville-vel nem csípik egymást.
- Jaaa! Az óriásmedvés srác. – nevetek megvilágosultan a kapucsengőbe. - Gyere fel. – mondom, és már nyomom is a gombot, hogy kinyíljon az épület bejárata.
A kukucskalyukon keresztül leselkedek, várom, hogy Mick felérjen, és ajtót nyithassak neki, amint meglátom felbukkanni.
- Szia! – tárom ki előtte az ajtószárnyat mosolyogva. - Bújj be! – állok félre ezzel az útjából, és látom, hogy Walmart feliratú szatyrokat toloncol be magával.
Közben feljebb mászik a fejemen maradványán a fél szemöldököm. Minek szólított? Szépségem? Most biztos hülyéskedik. Pont úgy nézek ki, mint akit agyonvertek egy jól sikerült parti után, ő meg szépségemezik.
Kibukik belőlem egy kurta röhögés, és a szatyrokról Mick-re emelem a pillantásom.
- Készülsz a világvégére, hogy kifosztottad a Walmartot? – ha beljebb kerül az előtérben, becsukom mögötte az ajtót.
- Igazán nem kellett volna. – magyarázom zavartan pironkodva.
Feltételezem azért hozta a zsákmányt, hogy ne haljak éhen. Ha így van, és nem csak eltüntetni akarná nálam, mint rablásra utaló terhelő bizonyítékot, akkor megköszönöm, és megmutatom az utat a konyhába, hogy Mick lerámolhasson a pultra.
- Jah. Minden. – felelem még az iménti kérdésére, miközben megvonnám a vállam, ha tudnám. Tökig gipszben és kötésben vajmi nehéz.
- Még testőröm is van, képzeld.  A menedzserünk rendelte mellém, úgyhogy jelenleg… vele élek. – dumálom vigyorogva, és fenékkel nekidőlök a konyhapultnak. - Pont elkerültétek egymást. Néhány perce ment el futni. – valamiről hablatyolnom kell, mert olyan kínos így, hogy még mindig semmi emlékem erről a srácról, csak abból élek, amit ő mesélt el magáról még a kórházban.
- És te hogy vagy? – tudakolom, elvégre ennek a nagy barátságnak is alátett valahol a balesetem. Micknek sem mindegy, ami történt.
Figyelem ahogy pakolászik.
- Aranyos vagy, amiért beugrottál. Jól esik, hogy eszedbe jutottam… Hogy valakinek az eszébe jutottam. – vallom be. - Így már nem is érzem olyan nyomorultul egyedül magam. – húzódik az arcomra egy mosoly. Hálás lehetek a Sorsnak az olyan barátokért, mint Mick.
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 104

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Csüt. Feb. 23, 2017 9:17 am

„Az óriásmedvés srác”, mindjárt összefosom a bokám. Ha a régi önmaga lenne October, biztosan kiröhögné magát, de mint tudjuk, nem ez áll fent. De legalább beenged, és hisz nekem, persze mutattam neki fotókat magunkról, így kénytelen volt elhinni, amit mondtam. Majd megpróbálok vele valami közös jammelést, hiszen mindenki tudja, hogy a zene az gyógyít, fuck yeah.
- Bújok – berángatom a mindenféle jóval megtöltött dobozt, amiben külön van a sima kaja, meg az édesség. A fagyis cuccokat gyorsan bedobálom a frigójába, majd visszamászok hozzá és ledobom a bőrkabátom az akasztójára. Azzal már nem fáradok, hogy a cipőmet is levegyem, nem akarok változtatni a megszokásaimon, még a végén nem én jutok először eszébe, hanem az az agyhalott. Igen, Mick bácsi egy kisebb versenyt csinál ebből, és büszke is leszek, ha én leszek a fontosabb, még akkor is, ha én nem turkáltam a fekete cica bugyijába.
- Dehogynem kellett. Még a végén éhen halsz, így is elég gebévé indukált a kórház – de kibaszott művelten fogalmazok, mi? A konyhába visszatérve ledobom magam az egyik székre, ami kicsit megnyikkan alattam, de nem törik össze, ezek szerint nem ma látott először ilyen szuper segget, mint az enyém.
- Testőr, mi? Aztán mitől véd? Nehogy ellopják a hangod? – viccelődöm, pedig tudok egy-smást, mondjuk azt furcsállom, hogy nem Ville a testőre. Biztos, hogy nem ő, mert az az agyhalott nem jár el futni, az hétszentség. Hacsak nem hosszúcsík-futásra be nem jelentkezett, abban azért világcsúcs közeli versenyei lehetnek.
- Én kurva jól vagyok – fintorgok egyet, bár kurvára aggódom miattad. Ezt már nem teszem hozzá, végül is terá-piára jöttem, nem elszomorítani. Azt megteszi magának, szerencsétlen. Mondjuk, az kicsit bassza a csőröm, hogy elfelejtett, de mivel mindenkit, így egy kicsit meg is bocsájtom neki.
- Azért Mákvirágnak ne mondd el, hogy elfelejtetted, mert hisztirohamot kap és annak én iszom meg a levét – vigyorgok, ahogy elképzelem a csajszit, ahogy kikerekedett szemekkel tombolni kezd, és minden áron ide akarna jönni bizonyítani. Neem, ezt nem játsszuk el.
- Ja, Mákvirág a lányom, Ravin. Nagyon kis… szeleburdi, nevezzük így – vonom meg végül a vállam. Ravin egy külön lény a világegyetemben, de be kell vallani, hogy nagyon nyomorult lenne az életem nélküle. Azért néha megkapja, amit megérdemel, mert arca az enyémmel vetekszik.
- Ville nem járt feléd mostanában? Azt hittem itt fog lógni rajtad és ápol, vagy ilyesmi. De Jaanát is hiányolom mellőled, mégiscsak rokonok vagytok – érdeklődöm az agyhalott felől. Mondjuk Jaanának jobban örülnék, ha erre járna, a tanárnő… hmm… mindegy, szóval nem lenne baj, ha itt lenne.
- Amúgy ma terápiás bácsiként jöttem, jobb, ha tudod – nézek rá bizalmaskodva és egy igazi Mick mosollyal ajándékozom meg, de még nem mondom el neki, hogy mire gondoltam. Meg nem lenne baj később valamit zabálni, mert lassan éhes leszek és egy éhes Vallejo nagyon veszélyes a környezetére. Kérdezzétek meg erről Ravint.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 997

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Csüt. Feb. 23, 2017 12:33 pm

Gebe? GEBE??? Megütközve pislogok Mickre.
- Jah… Csodás. Grid is ezzel jött. – dünnyögöm. Bár ő mondott még cifrábbakat is mellé.
Mick lendületesen rámol a konyhában, figyelem milyen otthonosan mozog. A jelek szerint többször járt nálam, mert még így is jobban képben van mint én.
- Csokifagyit is hoztál?! Szerintem azt ne tedd el… – sugallom vigyorogva, és kutatni kezdek a fiókokban kanalak után, mert határozottan tervezem, hogy rárepülök az anyagra.
- Ha bármit szeretnél, ne kéresd magad... Ahogy látom, úgyis mindenről tudod mi hol van, úgyhogy nyugodtan szolgáld ki magad. – mondom, és a kanalakkal meg a dobozos jégkrémmel leülök az asztalhoz, még az előtt, hogy Mick is letenné a hátsóját velem szembe.
Az egyik kanalat Mick elé csúsztatom. Felemelő fél kézzel működni. Mindent a bal kezem csinál. A jégkrém tetejével megküzdök.
Hogy a testőr?
- Egyik éjjel… még a kórházban… arra ébredtem, hogy a fejem fölött hárman osztozkodnak. Annyi fájdalomcsillapítót nyomtak belém, hogy simán csak álomnak hittem a történéseket. Latifa, a nővér, és két csitri. Utóbbiak mellettem hemperegtek az ágyon és fotózkodtak. – mesélem heherészve hitetlenkedve. Egyes rajongók mire nem képesek?
Lehet, hogy tökre be voltam nyomva gyógyszerekkel, mégis elég jól megmaradt bennem annak az éjszakának az emléke, ahogy Latifa berongyolt a szobába és leszerelte a két lányt.
***
- Hé, kisanyáim, ez itt nem a panoptikum. Ezeket ideadjátok szépen. – villámgyorsan kapkodta ki a kezükből a mobilokat. Egyiket a másik után, hogy a két csajnak pislogni sem volt ideje.
- Hééé! Nem veheti el! Adja vissza! – kapálóztak amazok, de Latifa eltartotta tőlük a készülékeket.
- Méghogy nem vehetem el? Nyúljál már magadhoz! De még mennyire, hogy elvehetem!
- Fel fogjuk jelenteni lopásért!
- Ó, tényleg?! Mit nem mondasz! Most meg kéne ijednem? Húúú de félek! Ő!… – biccentett felém - …zaklatásért fog beperelni téged csajszikám, a kórház meg betörésért. Na? Apád már most integethet a gatyájának, mert olyan bírósági pert varrok a nyakába. Na nyomás kifelé! – terelte ki a folyosóra ezzel a két lányt, majd elkapta az első arra járó biztonságiőrt. - Hé, John! Mutassa meg ennek a két kiskorú bűnözőnek, hogy merre van a kijárat. Ezeket meg foglalja le. Bizonyíték, hogy zaklatták Ms. Soininent. – hallottam odakintről, aztán ismét filmszakadás jött.

***
Hát csak ezért szerződtette mellém Grid Dominicot.
Újabb név hagyja el Mick száját. Visszaránt vele a jelenbe. „Mákvirág”.
- Ja, igen. Ravin… – vigyorodom el. - Találtam a nappaliban egy közös képet vele. Gondolom ő ragasztotta tele rózsaszín és lila kristálymatricával a képkeretet. És oké… Ha összefutnánk, majd igyekszem úgy tenni, mintha minden stimmelne nálam. De amilyennek leírtad…  szerintem ki fogja szagolni, hogy szimulálok. – felsóhajtok. - Az lesz a legegyszerűbb, ha mielőbb keresek egy pszichomókust és nekiállok emlékezni. Nagyon szar ez így… – fűzöm hozzá sötéten dünnyögve, miközben Mick szemeibe nézek. Nem mintha nyávogni akarnék, de tényleg szar. Rohadtul bosszantó ez az egész helyzet.
Ville neve hallatán felhorkantok, aztán egy lapátnyi csokis jégkrémet tolok inkább a képembe.
- Mondjuk úgy, hogy… Ville-t nagyon megviselik aaa dolgok... – felelem röviden. Méghogy Ville és az ápolás? Inkább ő szorul ápolásra. Legalábbis azok alapján, amilyennek legutoljára láttam. - Jaana… Jaana…Ő… – agyalnom kell kicsit, hogy ki ő és hová tegyem, aztán beugrik, hogy az unokatesóm, és egy rakat sms-t hagyott a telómon, mivel nem tudott elérni. Épp kómában voltam. – Nem sokkal a baleset után haza kellett mennie Helsinkibe, valami családi ügylet miatt. Azt mondta elintézni a dolgait és siet vissza Vegas-ba. - ezek szerint Mick és Jaana ismerik egymást.
A folytatásra gyanakodón feljebb vonom a szemöldökömet.
- Vagy úgy! Terápiás bácsi… És miféle terápiás eszközökkel dolgozol? Remélem nem piával, mert sajna ideát szesztilalom van érvényben. Jah… Az baszki… – bólogatok magamba a kanál fölött és megint belemerek a jégkrémbe, hogy addig is befogjam, amíg eszem.
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 104

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Csüt. Feb. 23, 2017 3:50 pm

Grid, ki más. A befektetésre rá kell nézni, és ha már nem jó, ki kell dobni, nehogy deficites legyen az üzlet.
- Ja, hoztam hát. Tudom, hogy szeretsz belefulladni, meg a nők ilyenkor szeretnek fagyizni. Tudom, mert a kis szaros is állandóan ezt nyomja a fülembe, ha akarom, ha nem – vigyorgok és odaadom a nagy bödön fagyit a csajszinak, aki ad nekem egy kanalat. Ez komoly, baszod? Elveszem egy művigyorral és fagyizni fogok, de tényleg! Hát ezt remélem, senki sem látja, hogy kanállal eszek fagyit, na mindegy, mindent a gyógyulás szent érdekében.
- Igen, ami azt illetti jártam már párszor nálad, ja. Baráti látogatásként, hiszen a szíved azé’ a faroké – vonom meg a vállam, de most éppen nem akarom dicsérni Villét. Amúgy sem fordult még elő egyszer sem, és ahogy haladnak a dolgok, nem is nagyon fogom méltatni. Talán csak a temetésén, ha lesz neki.
- Azt a kurva anyukat! – háborodok fel, és előkapom a telómat. Megkeresem a youtube-on azt a felvételt, amikor az utcán nyomtuk, mintha tíz éve lett volna, pedig nem is olyan régen volt. Amikor megvan elé nyomom és rábökök a play gombra. Jaja, meg kellett tanulnom rendesen kezelni ezt a szart, mert Mákvirág addig nyaggatott, hogy ilyen-olyan lúzer és műszaki analfabéta, meg öreg vagyok, hogy inkább megtanultam használni. Kész szerencse, hogy van értelme, mint például most is. Nekem eddig elég volt tudni, hogy hogy kell vele hívni, de így legalább tudok a rajongóknak nyomni néhány tweetet, hogy örüljön az agyuk. Meg Raviné, hogy milyen menő a „papus”.
- Á, esélyed sincs. Amúgy is biztos vagyok benne, hogy pontosan tud mindent, csak még nem merte felhozni a témát századjára, mert kicsit a helyére tettem a csajt. Amúgy itt lógna rajtad már amióta kiengedtek. Majd elhozom, ha már egy kicsit jobban vagy – na, csak belekanalazok a kurva fagyiba és le is nyelek egy jó nagy falatot. Jófajtát hoztam, de akkor is idegen nekem ez a nyalakodás, biztos rosszul áll a kezemben a kanál, mint kezdő ringyónak a fasz.
- Hát, ja, szarul is nézel ki mellé, de ez nem meglepő. Inkább örüljünk először, hogy élsz, mert ha meghaltál volna, biztos, hogy kinyírom azt az agyhalottat és kettős temetés lett volna – bár gőzöm sincs, hogy Villének volt-e köze az egészhez, de biztos vagyok benne, hogy Octi nem felelőtlen picsa. próbálok olyan közvetlenül beszélni vele, mint amikor még minden rendben volt, de eléggé nehezemre esik, ami azt illeti. Egyrészt a harag, hogy így kicseszett vele az élet, másrészt látszik rajta, hogy neki is erőlködnie kell. Mit lehetne tenni? Valahogy vissza kell szerezni a memóriáját!
- Az jó ötlet! Meg ilyen tudatalattis fickót, vagy nőt, ha nyitott vagy az ilyesmire. Remélem, valaki visszateszi az agyad a helyére, mert őszintén hiányzik a vagány finn csaj, aki helyreteszi Villét, meg jó humora is van emellé. Plusz nehogymár elfelejtsél engem, basszameg – vigyorgok rá, majd rákérdezek a hősszerelmesre. Tényleg nem értem, hog miért nincs itt, legalább a szaga, baszod, hogy a csaj emlékezzen. Bár, lehet, hogy az nem biztos, hogy itt van.
- Megviselte? Itt kéne lennie, vagy legalább a közelben. Na, mindegy – legyintek, és a dögös uncsitesóra terelem a szót. Visszajön, király!
- Á, az jó. Már azt hittem Ravin megfutamította. Nem lettem volna meglepve, de akkor felvette a kesztyűt - élcelődöm egy kicsit, majd rátérek a lényegre. A telefon közben már rég lejátszotta a kis performanszunk, szóval mi más is lehetne, mint ez a terápia lényege.
- Egy pillanat és jövök – felállok, és hátra megyek, majd pár perc múlva előhozom két gitárját is. – Kurvára lenyomunk valamit, zeneterápia Mick módra. ha nem megy, akkor én zenélek, te csak mondod, mit akarsz. De ismernem kell – villan meg a szemem, mielőtt még valami finn zenekar jakkipakkipukki sisiska nagyszerű nótáját meri felvetni. A régi Octi biztos szívatna ezzel egy kicsit.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 997

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Csüt. Feb. 23, 2017 6:55 pm

Vihogni kezdek. Magamon. Mert észbe kapok.
- Látod mekkora paraszt vagyok? Nem is értem miért akarok veled egy tálból jégkrémezni. – még poharat sem adtam Micknek, csak az asztal közepére, kettőnk közé toltam a dobozt, oszt tessék. Ha én nem is emlékszem erre a nagy barátságra, de valami bennem ösztönösen igen.
Vigyorogva csóválom a fejemet. Ha őt nem zavarja a közösködés, akkor engem sem.
- Látom hogyan nézel arra a kanálra... – döngöm somolyogva. Meg az egész jégkrémevő szeánszra. Mick arcára van írva a kifejezés, ami sejtetet ezt-azt. - Kérsz valami nagyobbat, ami pasisabb? – cinkelem.
A „baráti látogatás” és „a szíved azé a faroké” résznél megdermedek a nyalakodásban, és a fagyi, meg a kanál is megáll a számban. Bambán nézek Mick-re.
- Lehet, hogy így volt… De az emlékekkel együtt… az érzések is elúsztak. – dünnyögöm egykedvűen, aztán újabb adag jéghideg édességet tömök a képembe. Jobban járok, mintha a szaron rágódnék.
Elmesélem Micknek miért kaptam testőrt, mire előkapja a mobilját, és az orrom elé dug egy youtube videót, amin mi éneklünk egy hangszerüzlet előtt. Rengeteg dolgot kell még felkutatnom a neten, és szerencsére mérhetetlen mennyiségű anyag és információ kering az éterben rólam, a barátaimról, a bandámról. Gyakorlatilag az életemről. Csak győzzem aggyal felfogni és megemészteni.
- Wow! Piszok jól nyomtuk! – látványosan elképedek, még az arcom is megnyúlik. A videó az újdonság varázsával hat. Még nem láttam. Furcsa magam rajta látni, hallani.
- Jó páros lehettünk. – mosolyodom Mick szemeibe
Ja, igen, Ravin is biztosan értesült a hírekből, hogy nálam tökre elmentek hazulról. Valszeg feleslegesen próbálnám átverni. Csak vigyorgom.
- Jól van, hozd nyugodtan. A képkeretet elnézve biztos jót fog tenni a kreatív énemnek a kislányod. Főleg, hogy csillámkövecskés matricákkal teli cipősdobozt találtam az ágyam alatt. Szerintem az övé lehet. Gondolom máskor is járt nálam, és ezekkel szórakoztunk.
Mick tovább magyaráz Ville-ről.
- Azt már vágom, hogy nem rajongsz érte. – jegyzem meg gunyorosan.
Iiigen, tervbe van véve a pszichós doki.
- Bármit megtennék azért, hogy visszakapjam az életemet. Bármit… – mélyedek Mick pillantásába. - Kösz. Aranyos vagy, amiért így aggódsz értem… Hát… minden esetre agy nélkül is sikerült helyretennem Ville-t… Vagy legalábbis kikergetnem a világból. Hehehe. – vihogok fel a kanállal a számban, miközben szórakozottan majszolom tovább a csokis fagyit. Folytatom a sztorit. Ha már úgyis belekezdtem, lendületben vagyok.
- A legjobbat még mindig nem tudod. Miután felébredtem a kómából, a doki gratulált… Ville apa lesz, én meg a jelek szerint szingli anyuka. – puff. Újabb óriási falás jégkémet tolok a fejembe.
Figyelem Micket, vajon mit fedezek fel az ő arcvonásain.
- Közöltem vele, hogy megtartom a gyereket, és azóta nem láttam. – megvonom a vállam. A dolog még csak fel sem zaklat. Valahogy már megbékéltem a gondolattal és egész könnyű beszélni róla.
- Majd Jaana-val elbabázunk... És neeem hiszem, hogy Ravin megfutamította volna. – nevetek. - Szerintem a Soininen lányok strapabíró tökös csajok. – kacsintok Mickre. - Nem úgy van, hogy csak úgy kibabrálnak velünk. Legalábbis magamból indulok ki.
Ekkor Mick feláll és a fekete akusztikus gitárommal tér vissza. Mivel a jobb karom 3 helyen eltört és teljes gipszben van, a gitáromhoz én jóóó hosszú ideig nem nyúlhatok. Hacsak nem tanulok meg homlokkal pengetni. Az lenne csak az igazi világszám.
Zeneterápia?
- Hümm… Hadd gondolkodjak… Gyanítom finn népdalokra nincs gusztusod. – heherészek, miközben sandán méricskélem Micket. Valami azt súgja, hogy tartott tőle, hátha benyögök egy olyat.
- Mit szólnál az Eye of the tiger-hez? Akár az elektromos gityót is összeszerelhetjük hozzá és feldobhatjuk a hanganyagot a netre. – javaslom csendesn. - Mit mondasz? Naaa? – egy hatalmas, sunyi kérdőjel vagyok.
Grid-et biztos szíven ütné egy újabb cover song.
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 104

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Szomb. Feb. 25, 2017 9:12 am

Látszik, hogy van problémája a memóriájával, mert ezt a fagyis dolgot komolyan gondolja. Az arcomról lerí, hogy mennyire vagyok én oda az ilyenekért, gondolom, ezért kap észbe, és elpoénkodik ezen.
- Most az egyszer elég lesz a kanál is – ezzel a lendülettel ki is kanyarítok belőle vagy egy gombócnyit és el is tüntetem az egészet. Hát nem mondom, nem vagyok valami gasztrobuzi, hogy élvezkedjek az egészen. Meglep, hogy annyira nem emlékszik a jóemberre – ez csak ilyen mondás, nem kell komolyan venni -, hogy nem is érez iránta semmit. Talán örömködnöm kéne ezen, de valahogy nem lenne tökéletes a boldogság, mert October nem maga jött rá, hogy kivel van dolga, hanem a sors baszott bele egy nagyot.
- Hát az nem valami jó – jegyzem meg, és nem teszem hozzá, hogy egyébként annyira nem bánom. De most itt lehetne ez a nagypofájú, hogy a kedvesének segítsen. Gondolom valahol lógó nyállal és fehér orral szimatol valahol bánatában. Valahol megértem, Octi egy kicsit olyan, mintha a normális énje lenne, biztos, hogy belé kapaszkodik, hogy ne ugorjon le valami hídról. Legalábbis amennyire én ismerem és amiket írnak róla. Addig is megmutatom neki, mennyivel jobb páros vagyunk mi ketten, és ha nem is jönnek elő neki az emlékek, legalább elismeri, hogy jók vagyunk. Ez is haladás, nem? A nagymackós srácnál mindenképpen többet jelent.
- Hát persze, és azok is leszünk. Csak kell egy kis regeneráció a hippokalipszisednek, vagy minek hívják – vigyorgok rá, közben meg azon gondolkodom, hogy jól mondtam-e azt a szót. De szarni bele, biztos így van! Ravin meg egy más tészta. A kis energiagombóc bárkit levesz a lábáról. Az, hogy minden szarral teleragasztgatta a közös képeket, meg a művészi vénáját mutatja meg. Hát nem egyszerű csaj, mi lesz, ha megnő? Már most alig bírok vele…
- Igen, szeret téged. Mindig azzal jön, hogy valahogy vegyelek el Villétől, mert remek anyuka lennél. Persze, amióta meglátta Jaanát, meg megismerte, úgy gondolja, hogy jó lesz ő is alternatív megoldásként. Nem egyszerű a kiscsaj – ingatom a fejem, és olyan fancsali képet vágok, hogy a csokifagyi megsavanyodik a számban. Mondjuk, ebben azért van némi igaza Mákvirágnak, tényleg nagyon dögös a tanárnéni, és olyan, mint Octi. Nem egy plázacica, és megvan a magához való esze.
- Hát, nem igazán. De ha te beleszerettél, csak van benne valami érték is – rántom meg  vállam, és inkább azon gondolkodom, hogy hogyan segítsek neki abban, hogy visszanyerje az eszét. A dilidokira már ő is gondolt, ezt magamtól is kitalálhattam volna. Ville meg elmehet a picsába. Bármit is mond, itt kéne, hogy legyen.
- Elkergetted? Az mondjuk nem semmi, nem az a típus, akit csak úgy el lehet szalasztani – vigyorgok, de mindjárt meg is kapom rá a választ, hogy mivel lehetett kiakasztani egy „halott embert”. Nem mondom, hogy nem lep meg a hír, mer’ megáll a kanál a számban és ledöbbenek. Hirtelen nem is tudom, hogy örüljek-e, vagy sírjak, hogy ennek az állatnak utódja lesz. Nem hiszem, hogy megváltoztatná az életét, mint az enyémet, szerencsére van neki egy anyja is. Végül nyugtázom magamban a hírt és elmosolyodom.
- Azt a kurva mindenit Octi baba! Gratulálok! Apát ugyan nem jól választottál, de tutira te leszel a világmindenség legjobb fej anyukája. Ugye neki nem lett semmi baja a baleset során? – aggodalmam ki is ül egyből az arcomra. Bár nem hiszem, hogy lenne baja, hiszen nagyon kicsi lehet még, maximum pár milliméter, mert Octin semmi sem látszik. Igaz a kórházban nem táplálják agyon az embereket, de csak mondta volna már korábban a jó hírt.
- Így már értem, hogy miért loholt el – fitymálom le az ajkamat, majd eszek én is egy jó adag fagyit. Ha nem figyel October megeszem az egész csoki desszertet.
- Ebben egyetértünk, Mákvirág meg oda lesz meg vissza az örömtől. Csak még egy kicsit ne mondjuk el neki, mielőtt kistestvérre vágyna. Mert a következő mondata ez lesz: „Nekem is kell egy kistesó papus! Te vagy a hibás, hogy nincs, és utállak!” Na, aztán két hét hiszti – röhögcsélek, majd rátérek a terápiás részre, amiért jöttem. Kihozom a gitárokat és akkor esik le, hogy a csaj nemigen fog játszani ezekkel a kezekkel.
- Hát éppen lenne, de egyet sem ismerek, bocsi – tárom szét a kezeimet mosolyogva, de aztán jön az ötlet, mintha csak én találtam volna ki.
- Na, mindjárt össze is rakom a cájgot hozzá – felpattanok és otthonosan megkeresek mindent, hiszen nála mindig van azért egyfajta rend, ami nálam már nem egészen így van. Ahova leteszek valamit, annak onnantól ott a helye. Becuppantom a gitárt, erősítő is bekapcs’, lefogok pár hangot, tökéletes. Még beállítokegy kis kamerát is hozzá.
- Na, készítsd a hangot kisanyám, ha jó, felnyomjuk a yt-ra. Márpedig jó lesz – kéjesen vigyorgok hozzá. Már reszelem is a húrokat és belekezdek.
„Rising up, back on the street
Did my time, took my chances
Went the distance, now I'm back on my feet
Just a man and his will to survive…”

Csak vokálozok neki, hagy szárnyaljon a hangja, próbálok mindent beleadni, még egy kicsit rá is játszok. Nagyon királyak vagyunk, meg kell hagyni.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 997

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Szomb. Feb. 25, 2017 11:51 am

- A kis kerítőnő!!! – bukik ki belőlem a jóleső nevetés arra, hogy Ravin rá akarja állítani Micket Jaana-ra. Az öklömet a szám elé kapom, úgy kell röhögnöm, ne már kiköpjem a jégkrémet.
Aztán ahogy szóba kerül Ville, megköszörülöm a torkomat. Jah, biztos volt oka, amiért belezúgtam, és hagytam magam megdönteni.
- Lehet én idealizálom túl a szerelem fogalmát, de szerintem nem csak a dugásról szól. A kórházban azt mondta szeret. De én nem akarok egy olyan emberrel lenni, aki csak mondogatja, a szarban meg magamra hagy. Nem haragszom Ville-re a döntéséért, de egyszer emlékezni fogok, mindenre, ami köztünk volt, és akkor már mindegy lesz, mert ezt… megjegyeztem. – magyarázom egykedvűen. Bőgtem eleget miatta, nem mozgat már meg a dolog.
Bassza meg. Azért jól beletrafáltam a csávóba. Ville nem az, akire számíthatok, ez a nyers valóság. Felfogtam és elfogadtam. Érzelmileg is igyekszem berendezkedni arra, hogy nélküle kell léteznem. Azok után, ahogy viselkedett, nem lesz nehéz, menni fog. Főleg mert vannak barátaim, akik támogatnak és segítenek átvészelni ezt a kurvára elcseszett időszakot.
- Nem akarok tőle semmit. Nem akarok vele lenni sem. – mondom ezt száraz és sötét hanghordozással. - Mondjuk ez a veszély nem fenyeget, elvégre a viselkedése felér egy fél szakítással. – kesernyés vigyor ül ki a szám fél sarkába. Gyakorlatilag arra számítok, hogy egyszer majd a jövőben felbukkan és hivatalossá téve közli amit amúgyis tudok; game over. Mert hogy én nem keresem fel, az holt tutiziher!
„A világmindenség legjobb fej anyukája”?
Muszáj nevetnem Mick szavain.
- Hát köszi, tényleg. Igyekezni fogok, hogy ne született bunkó legyen. – heherészek. Látom Micken, hogy meglepte az infó, de azt is látom rajta, hogy velem örül. És ez valami veszett jó, melengető érzés.
A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem, nem lett baja. A doki is csodának tartja, hogy nem vetéltem el. Részben emiatt is döntöttem úgy, hogy a kicsi marad. Erős. És szerintem élni akar. – magyarázom elmosolyodva. - Legalább te mellettem vagy... Alig magamhoz tértem, a világ egyből a gyerekem ellen fordult. Grid .. az a hülye köcsög abortuszra akar küldeni.  De pont leszarom a vergődését. A gyerek marad, és ő meg megtarthatja Ville-t. – újabb kanál fagyit merítek ki a dobozból és tömöm a számba. Annyira pokoli jó a csoki íze, hogy még a fizikai fájdalmaimról is megfeledkezem közben.
- Hehehe… Oké, nem áruljuk el Ravinnak. De arra készülj föl, hogy ha fiú lesz, szerintem kajtatni fog a lányod után, és le sem vakarhatod róla. Ha meg lány lesz, biztos Ravint nevezi ki mintaképének. Azt azért megnézném hogyan bolondítják el egymást. – vihogva felhorkanok. - Bakker, kezdhetek fiú és lányneveken agyalni.
Közben Mick bedobja a közösbe a múltidéző zeneterápia ötletét, én pedig nem leszek semmi jó elrontója. Még az elektromos gitárt is bevetjük, Mick sitty-sutty összedobja a szerelést a nappaliban. Ott megtalál mindent.
- Egészen meghoztad a kedvem. – döngöm somolyogva. Ezzel a kanál az asztalon koppan, és felkelek.
Hirtelen megdermedek, ahogy meglepődöm magamon. Pont az Eye of the tiger?
- Ez fura… Fogalmam sincs honnan ugrott be ez a dal. És még a szövegére is emlékszem. Ez az első, ami így magától jött. – magyarázom elgondolkodva. Az angoltudásom is visszatért a kómából való ébredés után. A doki azzal magyarázta a jelenséget, hogy a különböző emlékek és készségek az agy különböző részein tárolódnak, és mázlista vagyok, hogy nem kell újra megtanulnom beszélni, olvasni, járni, használni a kezeimet meg miegymás. Így sem egyszerű ez az egész, hát még ha totál lepusztulok.
Mick felszólítására csak sunyin elvigyorodom. Mielőtt „készíteném a hangot”, még belövöm a mobilomat. Kicsit megviselte a zuhanás, jókora repedés éktelenkedik a kijelzőjén keresztben, viszont ettől még remekül üzemel.
Először elmélázok rajta, hogy talán csak hangfelvételnek kéne lennie, aztán hamar rájövök, hogy a nagy büdös fenéket. Nem fogok azért bujkálni mert átmenetileg nyomi lettem. Üzenjünk a világnak, hogy idő kérdése, és vissza fogok térni!
A telefont a TV fölötti polcon pozícionálom, hogy a kamera minket vegyen, aztán odamegyek Mick-hez és leteszem a fenekem a kanapé kartámlájára, hogy mellette ücsörögjek, míg ő a gityó húrjait izzítja.
Lejátssza a bemelegítő akkordokat, felvezeti a dalt, majd belevág az első strófába.
A lábam ezalatt tamtamolni kezd a levegőben. Finoman dobolok a sarkammal a kanapé oldalán, ahogy átjár a ritmus. A dal heve és lendülete nyomban elragad.
Hagyom Micket kibontakozni; kurva jól zenél és énekel. Jól áll neki a gitár, és ez a műfaj. Élvezkedek kicsit a látottakban, és csak a refrénnél csatlakozom be. Jó bátran kieresztem a hangomat, élénken és vidáman. Széles mosollyal az arcomon, néma nevetéssel, mintha az elmúlt két hét pokla meg sem történt volna.
- It's the eye of the tiger
It's the thrill of the fight
Rising up to the challenge of our rival
And the last known survivor
Stalks his prey in the night
And he's watching us all with the eye of the tiger!

Boldogsággal tölt el, hogy nem felejtettem el énekelni. A hangszálaim emlékeznek hogyan kell tökéletesen kivitelezni a magas hangokat. A szomszédok valszeg kevésbé értékelik a torkom adottságait.
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 104

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Hétf. Feb. 27, 2017 4:34 pm

- Csak ne röhögjél ilyen hangosan, az első célpontja te voltál. Aztán látott Villével és új „nőt” keresett a „papusnak” – persze, hogy röhögve ingatom a fejem én is. Ravinnak, ha tetszik valaki, akkor jó dolga van, ellenkező esetben elnyerheti az utálatát. Azt senkinek sem ajánlom, néha még én is felakasztanám magam. Ami furcsa, hogy Villével nem tudom, hogy mi a kisasszony álláspontja, de gondolom, ha megtudja azt, amit Octi nekem itt felvázol, a negatív oldalra fog átbillenni. Nem mintha bármelyiküket érdekelné ez a dolog.
- Hát sosem volt az a normális típus. Azért még ne lökd el magadtól teljesen, talán észhez tér. De egynél több lehetőséget talán már nem ér. Innentől. És ja, én mondom, aki agyfaszt kap tőle – vonom meg a vállam. Tudom milyen nevelni egyedül egy kölyköt, sokszor jó lett volna, ha van egy anyuci is mellette. Nem beszélve rólam, nem egyszerű tanulásra fogni valakit, ha azt látja, hogy én milyen vagyok. Még szerencse, hogy Mákvirágnak megvan a magához való esze és nem egy csavargó, nyávogó kis majom. Többnyire.
- Gridnél csakis az üzlet számít, pedig ha ügyesebb lenne, ezt is kihasználhatná. Milyen marketinget lehetne rittyenteni Ville és October szerelemgyerekéből, meg a neki írt számokból, stb. De ez már az ő dolga, meg a tiéd, hogy beintsél neki – oda tartom az öklöm neki, hogy leigazolhassa az állításomat. Sok mindent ki lehet használni a profit növelésére úgy is, hogy akit kihasználnak, még jól is jár, ne adj Isten, még jól is érzi magát benne. Grid úgy néz ki, hogy az egyszerű, biztonságos útra törekszik, lelke rajta. Na, de vissza Ravinra.
- Felőlem – vonom meg a vállam. – Legalább nem fog egyedül mindenféle őrültséget csinálni. Lesz csapattársa – kacsintok széles vigyorral a fekete szépségre. Nem tudja még, hogy milyen állatságokra veheti rá Ravin a kis Soininent, mert nem emlékszik, hogy Mákvirág milyen eleven és a félelemérzetről maximum olvasott valahol, majd elcsodálkozott rajta, hogy ilyen is létezik. Na, de mindegy is, csapjunk a lovak közé, és zenéljünk. Szerencsére Octit nem kell noszogatni, azonnal belemegy a dologba. Pikk-pakk, cájg összerak, és Mick bácsi máris énekel a kamerába. Nem, mintha olyan szokatlan dolog lenne ez, de ritkán szoktam ilyesmit csinálni mostanság. A finn démon miatt azonban nagyon szívesen fogom le a húrokat. Nagyon megy ez nekünk, a dal elragad minket, látom, hogy October is elengedi magát, és hagyja, hogy az érzelmek és az ösztönök megnyilvánuljanak. A dal halad a maga útján, és pár perc múlva véget ér. Még rámutatok a feketére, hogy milyen király volt a csaj, a rajongóknak biztosan tetszeni fog a dolog. A többiekre pedig rövid ívben szarok, bizony ám. Grid biztos megbolondul, Marknak nem hiszem, hogy lesz ellenjavallata az ilyen kis vadhajtások miatt. Amikor October lekapcsolja a telefonját, én azért lehalkítom az erősítőt, de nem hagyom abba, csak pengetgetek, ami éppen jön.
- Hát ez extrakirály volt, mint mindig. Grid megnyugodhat, az aranytorok megmaradt – kacsintok rá széles vigyorral. Remélem azért a Poklosok állományában marad, vagy valahol folytatja az éneklést. Erről nem akarom kérdezni, majd, ha eszébe jutnak a dolgok, kicsit megpiszkálom a terveiről.
- Amúgy a közös koncertig össze kell, hogy foltozzanak, meg minden, különben nagy bajba leszünk. Tudod, kell egy női hang is a két világsztár mellé, és Ravinka is csalódott lenne. Azért is, mert most becéztem – röhögök fel, majd leteszem a gitárt, miután végigsimítok rajta. Ezeknek lelkük van ebben biztos vagyok.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 997

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Hétf. Feb. 27, 2017 7:15 pm

Vihogva felhorkantok.
- Akkor rohadt nagy mázlid volt, hogy Ville leapacsolt. Így ő szívta meg velem, és nem te. Hehehe.
Csak mondogatom, hogy nem érdekel, hogy Ville felszívódott. Próbálom győzködni magam, de valahol mégis bánt, hogy nem számítok neki. Pedig a kórházban, mikor észhez tértem és először megláttam, minden félelmem ellenére örültem annak, hogy tartozom valakihez, hogy van valaki, aki az elveszett életemhez köt, és akibe kapaszkodhatok. Jöttek az ígéretek, hogy majd együtt átvészeljük ezt az egészet, aztán mégiscsak kivágott a francba. Mindezzel azt sugallja, hogy csak probléma vagyok neki. Jah, ez így… elég pocsék érzés.
Egy életre kibőgtem már magam az elmúlt napokban. Ha még többet bőgök, teljesen dehidratálódik a szervezetem, aztán cső csumi csá, megint mehetek a kórházba. Mindegy basszus. A lényeg, hogy határozottan menekül előlem, és békén kell hagynom. Kettőnk történetének talán ezzel itt vége is. Ha felkészülök a legrosszabb forgatókönyvre, akkor nem érhet meglepetés sem.
Arra, amit Mick mond, felsóhajtok. Van igazság a dologban. 2. esély? Már HA őfelsége akarna ilyesmit. Már csak a gyerek miatt is érdemes lenne megfontolnom.
- Igazán jó barát vagy. Más már simán lebeszélt volna róla. Ville nem is tudja, de… talán épp most tettél neki egy kurva nagy szívességet. – amúgy sem vagyok haragtartó, de nekem is kijár némi nyunnyogás és vergődés.
Ami meg Gridet illeti…
- Be is fogok neki inteni, arra mérget vehetsz. - ütöm az ép öklömet Mick-éhez. - Ő teljesen abban a hitben van, hogy elvetetem a gyereket.  De tudom mivel üzenjem meg neki a tutit. – naná, hogy tudom, csak épüljek fel, tiszteletemet teszem az irodájában egy kis meglepivel…
Valójában nem akarom a nyűgömet Mick-re zúdítani, úgyhogy csak egy mosolyt címzek neki. Megadom magam a szórakozás lehetőségének. Oké, lássuk azt a dalt! Legalább feldob. Micknek pillanatok alatt sikerül visszahoznia belém az életet.
Ha nem látogat meg, és karol kicsit föl, lehet a hídon végzem, és azon agyalok, hogy ugorni, vagy nem ugorni.
A dal utolsó hangjainak lecsengése után még hozzáfűzök egy röpke üzenetet a rajongók részére, elvégre nekik készült ez a kis közös audio-vizuális szösszenet. Csakhogy tudják, szeretem őket, és végtelenül hálás vagyok a támogatásukért.
- Azt hiszem erre mondják; az agy elszáll, a hang megmard. – döngöm a saját nyomoromon vigyorogva. Minden esetre valóban megnyugtat, hogy énekelni nem felejtettem el.
Mick megállítja bennem az ütőt.
- Basszus! Közös koncert? MIVAN??? Mégis mikor??? Remélem nem mostanában, mert semmi kedvem nyakig gipszben és kerekesszékben csápolni a színpadon. Képzeld már el hogyan néznék ki köztetek úgy! – röhögök fel. - Nocsak, a becézés főben járó bűn?... Annyit mesélsz Ravinról, hogy már miatta megérné mielőbb meggyógyulnom. – amiket Mick mond, azok alapján nagyon bensőséges lehet a kapcsolatom a kislánnyal. Egyre jobban vágyom az emlékeimre.
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 104

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Kedd. Feb. 28, 2017 11:20 am

Vele nevetek, pedig nem csak Ville szívta meg, hanem én is. Tényleg kurvára frusztráló, hogy rám sem emlékszik, még akkor sem, ha szinte senki másra. Vagyis, fogalmam sincs, hogy kire igen, kire nem, nem kérdeztem. Az a lényeg, hogy Ville magához térjen, Octiról nem is beszélve. A kis műsorunk biztos felrobbantja majd a netet, meg néhány agyvizet, de ilyen a showbusiness baby. Szóval, ha a nagyfejű valahogy józanabb lesz és visszatér a fekete démonhoz, akkor még lehet esélye egy normális életre. A legnagyobb baj az életvitele, mert szegény gyereknek nem biztos, hogy 10 éves korára lesz apja, vagy valami pszichiátriába lesz zárva. Én is visszavettem Mákvirág születése után, talán Deadmannek is megjön majd az esze. Nem mondom, hogy mintaapa vagyok, meg világbajnok szülő, aki fokozatosan vezeti be az élet veszélyeibe a gyermekét, de azért jóval óvatosabb duhaj vagyok. Octobernek nem tudom, mi lenne a jobb választás egyébként. Nálunk Carol csinálta a nevelési és egyéb járulékos dolgokat a gyerekkel, de az sem volt egyszerű a sok utazás miatt. Egyszer majdnem szét is mentünk és tudom, hogy baromi féltékeny volt a rajongókra, hiszen simán levarrhattam bár bukszát, ami soha sem derült volna ki. Nem volt ilyen, de… A többit már tudjuk. Ravin viszont nagyon életrevaló lett, hogy emiatt-e nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy jobb lenne, ha a közelben lenne egy anya és egy másik nézőpont, ami nem az enyém.
- Mert kurva jó fej vagyok és bármennyire is nem csípem a fazont, mégiscsak jó lenne egy apa a gyereknek. Talán még jót is tenne ennek a faroknak – húzom össze a számat, és gyorsan megemlítem Gridet is. Aki a jelek szerint inkább megölné October gyermekét, de tutifix, hogy ha Ville is akarná, hogy éljen a gyerek, lenyelné a békát. Nem is igen reagálok erre, de van egy közös pontunk, amit persze biztosan elfelejtett már, a koncert. Megigazítom magam a széken és egy kicsit élvezem a pánikját. Messze még a koncert, kétszer felépül addig.
- Á, még soká lesz, addigra, ha minden jól megy már a múlté lesz a baleset. Viszont a gyerek miatt nem tudom, hogy ott lehetsz-e a színpadon. Talán ezért akarja Grid az abortuszt, fél, hogy Deadman nélküled besül – vonok vállat, pedig ez ordító nagy baromság. Az igazi ikonja a Poklosoknak Ville, ez tagadhatatlan. Octi is hiányozna onnan, de Ville el tudja vinni a showt, ha rákényszerülnek a feketeség nélkül is. Nyilvánvaló, hogy vele lenne az igazi, nagyon bepasszol a sok gyökér közé, persze October nem gyökér, de nagyon megtalálta magát köztük.
- Vespa még nem próbálkozott, hogy nem emlékszel semmire? – emelem fel a tekintetem, majd az órámra pillantok. Hamarosan el kell mennem, amúgy sem biztos, hogy Octobernek lehet egy hülyével ennyit tartózkodnia egy légtérben. Még nézem azt a helyes pofiját ennek a csajnak, aztán felállok.
- Na, megyek, mert idő van. Legközelebb elmegyünk valahova, okés csajszi? – felkapom a kabátom, és elindulok kifelé.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 997

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Mick-ulás látogatóban   Kedd. Feb. 28, 2017 1:09 pm

Hiányos ismereteim szerint Mick fiatalabb néhány évvel Ville-nél, kettejük közül mégis ő a felnőttebb, ez nem vitás. Ahogy belegondolok, Ville-nek meg határozottan egy anyára lenne szüksége. Bár lehet van neki, fingom nincs. Mindezt persze magamban tartom, nem fogom őfelségét fikázni mások előtt. Csak egyszer tolja elém a képét, majd fikáskodok a szemébe. Mondom ezt most… Másnap reggelre úgyis lehiggadok.
- Tudod… Elképesztő vagy! Én meg rohadt mázlista, hogy velem vagy. Kicsit észhez térítesz… Le kéne dumálnod Ville-ről, minden normális ember ezt tenné szerintem, azok után, ahogy viselkedett, addig Te teljesen máshogy látsz mindent, és arra kérsz, hogy nyissak felé… Ha belegondolok, én sem voltam valami barátságos és kezelhető az elmúlt időszakban. Grid úgy felbaszta az agyamat az abortusszal, hogy azonnal tüskéket növesztettem, még Ville-vel is kegyetlen voltam, pedig ő először segíteni akart. – magyarázom végiggondolva az utóbbi egy hetet, kicsit más szemszögből, higgadtan rágva meg. Azt hiszem ezt a pillanatot nevezik megvilágosodásnak.
Elvigyorodom a nem létező bajszom alatt, majd halk nevetgélésben török ki.
- Baszki, még a végén nekem lesz bűntudatom. Holott sokkal faszájosabb érzés ám az áldozat szerepében vergődni. – röhögöm végül el. Eszemben sincs az érzelmi mocsokban fetrengeni.
Amikor Mick megpengeti a közös koncertet, majdnem lefordulok a kanapé karfájáról.
- Eszednél vagy?! Mit hozod itt rám a frászt?
Elkerekedő szemekkel, nagy komolyan hallgatom Mick teóriáját a baba menesztése és Ville bénázása közti kapcsolatról, aztán csak kibukik belőlem a röhögés.
- Jah. Biztos így van. Erre nem is gondoltam.
Aztán a hírhedt Vespa felől érdeklődik. Megrázom a fejem.
- Ugye az a begombászott hülyegyerek? – csak a többiektől értesültem. - Nem, nem találkoztam vele még… De már alig várom… Pfff… – gyerekes fintor ül ki az arcomra.
Nem kerüli a figyelmem, hogy Mick vet egy pillantást az órájára. Kicsit sajnálom, hogy ilyen hamar elment az idő, de hát ez van.
- Jól van, kikísérlek. – emelem föl a fenekem én is a kanapé kartámlájáról.
És hogy máskor elmegyünk valahova?
- Okés, szuperül hangzik! Már várom! – indulok Mick után a kijárat felé.
Mielőtt végleg távozna, még az ajtónál megölelem az ép karommal. Ha hagyja.
- Kösz mindent, Mick. vigyázz magadra! – nem is tudom hogyan hálálhatnám meg neki mindezt. Fogalma sincs róla, de ő hozott vissza a lelki sír széléről, nélküle sanszos, hogy vízbe fojtom magam.

/ Köszönöm a játékot! hug cupp1  
Örülök, hogy visszatértél! csillámbari /
Vissza az elejére Go down
 

Mick-ulás látogatóban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Belváros-