HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Meglepetés(vendég)-visszavág..
by October Soininen Yesterday at 6:54 pm

» Can't stand the silence
by Raina Maddox Yesterday at 6:43 pm

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Yesterday at 6:26 pm

» Muy problema, mein Führer?
by Frederico Ajola Fuentes Yesterday at 6:05 pm

» Pozitív végkifejlet
by Grace Reed Yesterday at 6:02 pm

» Műsoron a kávé
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 5:31 pm

» Zenedoboz...
by Ville Deadman Wallow Yesterday at 12:20 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Csüt. Nov. 23, 2017 5:10 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Berenice Rivers

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Model
Location : LV
Posts : 11

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva   Pént. Feb. 24, 2017 7:54 pm

A megadott szituáció: Berenice munkaügyben látogatott LA-be, Henriknek talán egy antik zongorát ajánlott valaki, vagy akár egy neves művész által egyedileg készítettet. (vagy akármi más indok.)

A helyszín: Los Angeles.. A metró

Mindketten véletlenszerűen ugyanabba a metrókocsiba szálltak habár nem ismerik egymást. Az utazás eseménytelenül zajlik, amikor egyszercsak.. a metró lassítani kezd, és megáll. Pont valahol az alagút kellős közepén. Mindenki vár, nem tudja mi történik, aztán egyszercsak véletlenszerűen kialszanak a fények. Az emberek egy része pánikba esik, van aki nyugodtabb, van aki terroristatámadástól tart, telefonok világítanak összevissza, telefonálgatások zajlanak/vagy épp pont nincs térerő, amikor.. Henrik véletlenül az izgésben-mozgásban rátapos egy kecses lábra.
HOPPÁ!





Hogy honnan jött a gondolat, hogy metróval menjek be a stúdióba valószínűleg sosem fogom megtudni. De már bánom. Hagyján hogy sokan vannak és hangosak, de még iszonyat meleg is van. De igyekszem nem ezen évődni, ami nem kis feladat.

×Néhány perccel később×

- Na baszki - dünnyögöm félhangosan, amikor a szerelvényünk hirtelen megáll. Emberek borulnak jobbról-balra, keresik az egyensúlyukat. Körbenézek, de nem, ez nem a következő megálló még véletlenül sem, csak a reményhal miatt azért elvégeztem a körültekintést. Bent ragadtunk az alagútban, juhhé!

Én türelmes embernek tartom magam, viszont mások türelmetlensége engem is bepörget. Még azért tartom magam, sokan már kb hisztérikus rohamot kapnak körülöttem, mire megszólal valami recsegés a hangosból, s azzal a lendülettel vibrálni kezdenek a fények, majd *boom* elalszik minden. Ülünk s állunk a vaksötétben, bezárva a metróba egy rohadt alagútban a föld alatt. Persze a hisztérikák egyből visongatnak, szívem szerint megkérdezném az ilyen embertől, hogy amikor alszik, a szemhéja alatt is van világítás, hogy problémái vannak a sötétséggel.

Mély levegőt veszek, igyekszem kizárni  a hirtelen még nagyobbra nőtt zsivajt, s a telefonomért nyúlok, hogy legalább egy sms-t dobjak, hogy nem fogok időben beérni a stúdióba, mikor valaki  a lábamra áll, de úgy izomból.

- Hé, ez azért fáj ám! - szólalok meg hangosabban, s az illető arca felé tartom a telefonomat, hogy némiképpen tudjam már, hogy ki az, aki meg akar nyomorítani. - Ha le szeretnél ülni, csak egy szavadba kerül - folytatom, miközben próbálom kivenni az arckifejezéséből, hogy most ő vajon melyik csapatot erősíti: terrorparanoiás, pánikbeteg, ilyenkorlehetnyomulniacsajokra, zombiapokalipszisfan vagy a normális fajta.


Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva   Pént. Feb. 24, 2017 9:09 pm



Teljesen be vagyok sózva, mint Karthágó városa a legenda szerint. Egy igazi barokk hangszerre bukkantam az internet sötét berkein belül. Hála egy jóbarátomnak, aki a sötétség húrjait pengeti, de szerencsére nem az árnyak útját járja. Régi vágyam volt egy csembaló, de aranyáron nem akartam elé ülni. Egy út Los Angeles-be jobb, mint alászállni a pokolba, szóval eljöttem. Először csak megnézem, ki is próbálhatom és ha elvarázsolnak a regiszterek, akkor haza is fogom szállítatni a kicsikét. Addig pedig elidőzök majd pár ismerősnél.
A metrón már találtam is egyet, akit ezer éve nem láttam. Big Eddy-t Chicago-ban ismertem meg. Ő az a zenész, akit a leghátsó sorból is látni és mindegy, ki ül eléd a koncerten, a nagy, bongyor feje kitűnik. Majd két méter magas trombitás feka srác és most is tömi magát inspirációval. Három megálló óta beszélgetünk, de csak az egyik füléből veszi ki a hallgatót. Igazi fanatikus és ezzel nem idegesít. Tudom, mekkora talentum és elhiszem, hogy szüntelenül szüksége van impulzusokra.
- Itt vannak! Haver, itt vannak! - kiabál a barátom és ész nélkül, fekete fejjel a sötétben rohanni kezdene.
Olyan dinamizmussal ront nekem, mintha a Kínai Nagy Falat akarná áttörni. Meg szoktam állni a lábon, de most bizony majdnem felborít. Zavaró, hogy semmit sem látok, csak a telefonok fénye áll össze valószerűtlen világító játékká. Érzem, hogy nem éppen megfelelő helyre léptem.
- Meneküljünk, itt vannak!
Big Ed hangja már messzebbről hallatszik. Őrületesen tehetséges zenész, de a korábbi bandáiból mindig úgy került ki, ahogy most a társaságomból. Amikor összecsaptak a hullámok, ő saját szörfön menekült el előlük és képtelen volt másokkal együttműködni. A szavai azért elgondolkodtatóak, de tudom, hogy hiába kiabálnék utána. A pánik olyan műfaj, aminek nem lehet megmagyarázni, hogy nem ő az egyetlen. Egy nő hangja zökkent ki a sötétben gyakorlatilag lehetetlennek számító bámészkodásból. Egészen közelről szól, így lassan rájövök, hogy a fájdalmak szimfóniáját pont az ő lábujjain sikerült eljátszanom.
- Bocsánat, egy megvadult bölény rontott nekem. Azért nem kell a balesetire mennünk, ugye?
És ebben a pillanatban hallom meg, hogy a közelünkben valakinél felhangosodik a zene. Egy nagyobb tárgy ütődik a derekamnak, ahogy lehajolok, megérzem, hogy frizura is tartozik hozzá. Az üvöltő dervisek sikogatását idéző muzsika nem segít sokat a kedélyek lenyugtatásában. Gondolom, kiesett a kütyü vége kiesett a füléből és a volume vérszemet kapott, elindult a csúszka felfelé, folyamatosan hangosodik. Az egész metró felbolydult, ez a nő vagy férfi, a sötétben meghatározhatatlan nemű illető pedig feltehetően rosszul lett.
Belevigyorgok a telefon fényébe és lefelé mutogatok.
- Segítesz visszaültetni a helyére?
Ahogy hallom, már hullanak a tárgyak és az emberek hullámzása közepette nem lesz olyan egyszerű a fenekére visszahelyezni ezt a szerencsétlen flótást. Utána telefonálni kell, mert apám a new yorki kapitányságról talán hamarabb elmuzsikálja nekem, mit is lehet tudni. Aztán le kell venni a napszemüveget, mert akármennyire megy is a fehér öltöny-fehér ing kombóhoz, a kis éji zenében inkább hátrány, mint előny.
Vissza az elejére Go down

Berenice Rivers

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Model
Location : LV
Posts : 11

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva   Vas. Feb. 26, 2017 4:20 pm




Emberünk arca ugyan sok mindent nem árult el, de nem fog összeesni pillanatokon belül, ez tuti. Ezt már a hanglejtéséből szűröm le, ami számomra rejteget némi jókedvűséget. Bár már lehet, hogy csak én vagyok beleőrülve ebbe az Istentelen szituációba és keresem a kapaszkodókat. Lehet.

- Nem, nincs baj, én is azon járok. Strapabíróbb mint amilyennek kinéz - mosolyodom el, bár valószínűleg ő ebből nem lát semmit a lehetetlen fényviszonyoknak köszönhetően. Persze mindenki telefonokkal hadonászik, és... nem, nincs és. Csak hadonásznak azokkal a nyamvadt telefonokkal, mintha attól bárkinek is jobb lenne, vagy hamarabb kijutnánk innen. Esküszöm egy techno discoban nem irritálná a szememet a stroboszkóp úgy, mint ez a sok mamlasz.

Ééééés itt is az első delikvens, aki kiájult. Az idegen lábtipró mutogatása és szavaiból legalábbis ezt tudom kivenni. Gyorsan pattanok is, mint jó cserkész, már amennyire a helyzet engedi persze, s igyekszem a félájult illető másik oldalát elkapni. Csudálatos!

- Azt hiszem, ha magához tér, javasolni fogok neki egy konditermet és egy egészségesebb étrendet - nyüsszögök, hisz nem éppen egy negyven kilós harmatos virágszálról van szó, amint érzem - vagy csak én vagyok ennyire lekvár. A test ilyenkor úgy elhagyja magát, hogy cseszné meg! -Na jó, én betámasztom a lábát, te meg próbáld összenyalábolni az ülésen valahogy, csak ne csússzon le még jobban - mondom, s közben igyekszem a telefonom vakujával úgy világítani, hogy ne a "sötétben tapogatózzon". Milyen helyzethez illő gondolat, magamban el is nevetgélek ezen. Ha sikerül ájult cimboránkat elhelyezni jól kinyújtózkodom, már ha nem jön nekem senki.

- Remélem hamar elhárítódik a probléma, mára ennyi jótét nővérke szerep elég volt - nevetem el magam. Bár a napszemüveges már lehet, hogy nem is figyel rám. Közben ránézek a mobilomra, de a térerő olyan mint a mesében. Hol van, hol nincs. Fasza!


Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva   Kedd Márc. 14, 2017 10:13 pm

Én a saját lábamon szeretek megállni, de most másén sikerült. Oldanám a drámát, mert nem lehet teljesen beletemetkezni. A legnagyobb balladák is mindig hordozzák az optimizmus csíráit.
- Biztosra veszem, hogy jól néz ki a virgácsod, de sajnos a fényviszonyok nem kedveznek annak, hogy lássam is.
Kedves női hanghoz hogy is szólhatnék másként? Nem számít, hogy hogy néz ki, megelőgezek neki egy szerenádot az erkély alá. A telefonok fénye szinte stroboszkopikus hatást kelt, diszkóvá válik a metrónk. Biztos nem csak nekem jut eszembe. Nincs idő támadás vagy akár zsebesek miatt aggódni, mert valaki eldől, mint a kivágott szép fenyő-zöld fenyő.
- Én meg egy kiadós alvást, de nem a kényelmetlen tömegközlekedő ülésen. Köszi!
A lánynak van ereje, akarata is, de megküzdött a súllyal. Én is azt mondom, hogy nem volt könnyű, pedig nem vagyok egy cérnabéla. Csak udvariasan szoktam viselkedni, ezért nem írok fel diétát az ájuldozónak, aki egy gyors megvilágítás után valami kockakinézetű, szakmunkásbajusszal és tokával, meg hörcsögpofával rendelkezik. A pókhasat nem számolva.
- Számolok. Egy. Kettő. Hóóó-rukk!
Mindent beleadok és sikerül feltornászni a fickót. Valaki közben átesik rajtam és szentségel, de spanyolul. A többnemzeti kultúra szépségei. Meg is ihlet a jelenet, a fejemben már dallamok születnek, akkordokat fognak le a lelki kezeim a zongorán.
- Azt én is remélem, mert várnak engem. Elhiszed, hogy egy 200 éves hangszert elérhető áron adnak? Én se teljesen, de megnézem.
A telefont előkeresem és azzal szembesülök, hogy elég drága elemlámpát vettem. Ugyanis másra per pillanat nem jó. Akkor viszont jöjjön a fény az éjszakában, ragyogja be a nokturnális előadást!
- Huh! Tessék, de ha javasolhatom, ne olyan...
Be se tudom fejezni a mondatomat, ahogy a férfi, aki elrohan mellettem, hasraesik.
- Kaotikusan...
Még pont látom, hogy az esernyőjét zúzza szét. A bélrendszerrel. Ami azt illeti, hallom is. Szörnyű a műanyag ropogása. Meg a textil hasadása, ahogy szabadítaná, de beakad valamibe. Túl destruktív hanghatás itt a sötétben, igazán nyomasztó.
- Te egyben vagy? Alacsonyan szállnak ma a maratoni futók. Szerinted hány kör kell, hogy a metrón teljesítsék a 42 kilométert? - kérdezem a csajtól, akit most megvilágítok, mert szeretném látni, kit tapostam meg kicsit.
- Ez egy őrült! Meneküljenek! Szétverte az egész fülkét! - rohan még egy néger srác, majdnem akkora, mint Eddy. Öblös hangon, kissé érthetetlen tájszólással kiabál és kapálózva rohan. A nő mellé húzódom és neki is esem. Egy kicsit. Mielőtt szétpasszíroznám, még pont meg tudok kapaszkodni.
- Ez csak azért jó hír, mert terroristák vagy finomabb vagy durvább módszerrel próbálkoznak - szólok a nőhöz és elindulok előre.
- Vigyázzon magára, én megyek, megnézem ezt az intézeti szökevényt!
Ha velem tart, azt se bánom, de a tűzvonalba nem fogom engedni. Nicsak, egy elveszített járókeret! Nem szeretnék abba belegondolni, milyen hullámhosszon járhat, aki enélkül távozott, de magamhoz veszem. Komoly fegyvertény ez, kérem! Záporoznak az emberek, cikáznak mellettünk és gyilkolják a szabad teret. Viszont fogynak is és lassan el fogom érni az első kocsi végét. Ott már alig akad valaki. Egy görnyedt alak áll hátul, valami szerszámféleséggel a kezében. Ha a nő követett, hátrafordulok és a legalkalmatlanabb pillanatban bököm meg a könyökömmel.
- Henrik vagyok. Téged hogy szólíthatlak?
A rendőrtisztit otthagytam, de ilyen helyzetben nem bírok a véremmel. Le kell kapcsolni azt, aki villanyoltást rendezett. Az emberek többsége ilyenkor képtelen cselekedni. Nekem van önuralmam, így felelősségem is. Kockáztatok, akár az életemet is, tudom, de ha sikerrel járok, hős leszek. És boldog csembaló-tulajdonos is! Véletlenül rátaposok valamire és a talpam alól zene csendül fel. Az eddig meredten álló monstrum odanéz, de mint egy vadmarha, olyan mozdulattal. És a szeme játékát még nem is látom! Mázli, hogy tanultam vakharcot is. Járókeret nélkül.
Vissza az elejére Go down

Berenice Rivers

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Model
Location : LV
Posts : 11

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva   Pént. Szept. 01, 2017 11:54 am




Szuper. Kocka-Marci a helyén. Mi egyben. Ahogy és amennyit látok, kb mi ketten vagyunk egyedül, akik nem vesztették el a fejüket és nem rohangálnak fejvesztve. Sorra esnek át rajtunk az emberek. Tolják, lökdösik, rángatják egymást. Mintha a föld alatt egy alagútban olyan sok esélye lenne az embernek bármire. Ha még ennek az Istennek az idején kijutok innen és hazaérek, biztosan egy napig ki sem kelek az ágyból. Ennyi izgalmat fel kell fogni valahogy.
Egy mellettünk elrobogó személy valami őrültről meg szétvert fülkéről hadovál. A napszemüvegesnek egyből megkondult a harang a fejében, s harci kedve feléledt. Őszintén szólva a kalandvágy bennem is fellobbant, na meg ez a környezet itt a sok ajvékolóval igen nyomasztó is.

Szépen lassan, határozottan elindultunk a tömeg áramlásával szembe. Kaptunk is érdekes pillantásokat, de sokat nem törődtek velünk, inkább rohantak tovább.
Amikor a férfi egy járókeret fölött megáll, s magához veszi nem bírok magammal, halkan felkuncogok. Valljuk be, ez az egész helyzet alapból szürreális, aztán még egy ilyen is... Persze érthető, nem árt valami fegyver, ha tényleg egy őrülttel állunk szemben. Sajnos a többi elhagyott tárgy nem túl alkalmas védekező eszköznek. Javarészt gyermekek elejtett játékai, a nap folyamán megejtett frigófeltöltési hadjáratból itt maradt szatyrok. Néhány ruhanemű, könyvek, telefonok... Persze egy cseppet sem vagyok ettől megijedve, találékony vagyok és jártam önvédelmi tanfolyamra is Jasper óta, így hát a kis hátitáskám egyik pántját levetem, s a kulcsomért nyúlok.

- Berenice vagyok, de maradjunk a Berey-nél - mondom egészen halkan, szinte a hátához simulva. Jól van. Vagány vagyok meg minden, de mégis ő a férfi. Ne én kapjam már az első pofont! Persze érzem, ahogy az adrenalin elönti az egész testemet. Teljesen hülye vagyok, hogy elébe megyek a veszélynek, de egyszerűen... ott nem bírtam volna maradni. Csak megússzuk... vagy nem. Azok a tetves kölykök meg a széthagyott vinnyogós játékaik... most már egy kicsit féltem is.

- Baszki. - suttogom Henrik háta mögött. Alig lehet látni valamit. Ő hatalmas és elvetemült, mi meg ketten vagyunk. Ha ezt ép bőrrel megússzuk... persze most már nincs vissza út. Persze elkezdhetnénk futni, de semmi értelme nem lenne. Amúgy is csak idő kérdése volt, hogy elinduljon hátrafelé...

Azon kezdtem kattogni, hogy hogyan hívjunk segítséget. A vezetőfülkében kell lennie valaminek, nem? Csak jussak el odáig...




Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 95

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva   Szomb. Szept. 23, 2017 6:16 pm

Ilyenkor elrohanni oly természetes, mint megragadni egy akusztikus gitárt, ha valaki pont ott felejtette a házibuli legmagányosabb szobájában. Ami történik, az csak némileg szórakoztató, mindenképpen ihletforrás, de arra sarkall, hogy a probléma forrását is megtaláljam. Ennyi ember közül biztos, hogy több is akad, aki beszámol a rendőröknek, én pedig tudom, mit kell tenni. Ezt hiszem és bárhogy is lesz, a mai nap egy dal. Az intrója már meg is van és elég dinamikusra sikeredett.
Útitársam, a fiatal hölgy igen bátor és együtt vágunk neki az útnak. Tény, hogy sok hangot lefogtam már a zongorán, de arra még sose került sor, hogy a vezető fülkéje felé tartsak ilyen határozottan. A járókeret másnak életmentő, talán nekünk is az lesz. Bármit lehet fegyvernek használni, ahogy hangszer is mindenből lehet, ami hangot ad ki. És a szalvétákkal már törölgethetik az emberek a szájukat, ez bizony szaftos történet lesz.
Ez a tárgy még mindig jobb, mint a mosolygó arcú játékvonat vagy a Depresszióból kifelé vezető út 10 alaplépése c. könyv, ami sem súlyában, sem mondanivalójában nem jelenthet túl nagy veszélyt.
- Berey, hát örülök, hogy megismerhetlek és ha itt végzünk, a vendégem vagy egy kólára. Avagy tequilára. Amelyik kevésbé szimpatikus, azt kihagyhatod.
Úgy simul hozzám, mintha bekerítettek volna minket és vállvetve kellene meghosszabbítanunk karunkat egy karddal. Amikor megpillantjuk azt a fura alakot, pont akkor jár le az előző zene és ami történik, az filmbe illő, a múltba visszarepítő, jövőt sejtető történés.
- Szerinted hogy lehet ilyen playlistet elmenteni? - kérdezek vissza a helyzet rövid és tömör összegzésére.
A fickó felhajtja a kapucniját és valami földöntúli vagy inkább földmélyi vigyor ül ki az arcára. Szegénynek nem adtak fogszabályzót, mikor igazán szüksége lett volna rá, kalapácsot ellenben sikerült szereznie. Ezzel a rohamsisakosokat is meg tudná kínozni, olyan ütőhangszert még nem találtak fel, amit ne tenne tönkre egy csapással. És felénk indul, elrejtve, mi fordul meg a fejében vagy mi nem.
- Figyelj, közelharcban nem vagyok kezdő. Ha te bátornak érzed magad, akkor én úgy érzem, a csatajelenet zenéjét elő tudom itt adni, míg te leadod a mayday jelzést, feltéve, hogy a pöröly megkímélte a sofőr rádióját. Szerintem készülj fel egy hulla látványára is - suttogom el gyorsan.
Akkora itt a zaj, hogy maximum Berey-hez jut el az üzenet, de ha a mázlifaktor ma nem szeret, akkor hozzá sem. Elmondanám, hogy nem az én holttestemet kellene nézegetnie, nem vagyok ennyire tragikus, hanem a metróvezetőre gondoltam. Ha nem szállt fel angyali énekkórusként, akkor valószínűleg a mellettünk elcikázók egyike ő lehetett. Sajnos kétséges, hogy így járt. Amikor viszont lendül az építőipari szerszám, akkor én gyorsan leguggolok és megsorozom a melák hasát. Hirtelen rádöbbenek, hogy szambaritmusban tettem mindezt, arra pedig elég volt, hogy nekiessen az oldalsó falnak és a kalapácsával áttörje az egyik ablakot. Amikor út nyílik, érdemes azon elindulni, tekintve, hogy ha a lány után eredne, a bokájánál fogva tartóztatom. Hős születik, mégpedig kettő és büszkén fogok virítani a címlapon, hisz akárhány fogam is marad, ennél a fickónál még mindig szabályosabb lesz az állkapcsomból kinőtt csontozat. Fütyülök is egyet, idegesítően magas hangon, hogy hergeljem a Thor filmet túl komolyan vevő illetőt. Készen állok, alappozícióban és nem engedek se a kettőből, se az egyből. A térde lesz a következő, ha támad, már ki is néztem magamnak.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva   

Vissza az elejére Go down
 

Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-