HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» The homecoming
by Raina Maddox Today at 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Today at 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Today at 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Yesterday at 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Yesterday at 9:41 pm

» Pozitív végkifejlet
by Grace Reed Yesterday at 9:30 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 8:04 pm

» Az előző részek tartalmából...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 6:06 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 A mentőcsapat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: A mentőcsapat   Kedd. Márc. 07, 2017 9:39 am



Fent voltam. A legtetején. Tudom, hogy apa nem szereti, amikor tényleg ilyen magasra mászok és azt is megbeszéltük, hogy most nem fogok. Úgy sem, ha rajtam tartja a szemét. De nem volt se mókus, se madár ott. Láttam, hogy nincs, én pedig már elég nagy vagyok ahhoz, hogy megmásszam. Amúgy is még rengeteg időnk volt, a grillezés után pedig eszembe sem volt nyugton ülni vagy csak úgy mászkálni a parkban közben apával beszélgetve.
Úgyhogy másztam és másztam. Tényleg a tetejéig. ...és ez még nem is olyan nagyon magas fa! Még az sem vette el a kedvem, hogy végül apa leparancsolt onnan. Úgy kezdtem lefelé mászni, mintha semmi rosszat nem csináltam volna csak ő reagálná túl. Mindig ezt teszi. Mindig aggódik. Akkor is, amikor nem mondja, tudom. Általában ilyenkor megmakacsolom magam, de most szó nélkül indultam le. Tettem egyik lábam a másik után, kapaszkodtam, de a cipőm talpa megcsúszott. Még messze volt a föld, ezt tudtam. Muszáj lett volna megkapaszkodnom. Tartanom magam. Egy röpke másodpercig kapálóztam a levegőben, hogy biztos pontot találjak, de semmi. Majd a tenyerem is csúszott. Végighorzsolta a fakéreg. Én pedig estem. Egyik pillanatban a fán voltam, a másikban a földön, ráesve a bal karomra... és bevallom nagylányosan: üvöltöttem. Apa után.
Fájt. Fáj.
Még most is lüktet a karom, ahogy meglátom a kórház épületét. De a könnyek már elapadtak, csak a kisírt szemeim vannak, amikkel úgy nézek körbe, mintha soha nem láttam volna ezt a helyet. Ami majdnem igaz is. Így még nem láttam. Nem nagyon estem eddig, nem szedtem össze töréseket, nem voltam annyira nagyon beteg sem, de... most...
Most csak tartom a karom anélkül, hogy akár egy kicsit magamtól mozdítanám. A felhorzsolt tenyeremre nem is nézek. Ettől mintha nem is lenne ott, nem égne és nem lenne kicsit véres, ahol lejött a bőr. A fejfájásom már fel sem tűnik. Nem ütöttem be a fejem... azt hiszem... talán csak a sírástól van és attól, ahogy apa viselkedik.
- Nem akarom. Haza akarok menni. Nem akarok itt lenni. Vigyél haza, apu! - kezdem kérlelni valami kezdetleges hisztivel körítve. Nem félek én az orvosoktól, ápolóktól, de most nem akarok itt lenni. Otthon. Otthon minden jobb lenne, nem fájna annyira a karom. Csak a bogyókból kellene beszednem és apához bújni. Attól lenne jobb, nem ettől!
- Szörnyikét akarom! - teszem hozzá, de hiába a határozott hangom, most már inkább csak motyogok. Bármit, csak vigyen haza és majd otthon...

Vissza az elejére Go down

Elias Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kávézó tulaj
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: A mentőcsapat   Szer. Márc. 15, 2017 11:33 pm


Trisha ~ Elias
Tíz éve… Tíz hosszú éve, bizony ennyi ideje készülök lelkiekben arra, hogy egy nap velem is megtörténik minden apa rémálma. Voltaképpen ez így nem igaz, ilyen távlatokban inkább már abban reménykedtem, én is azon szerencsések közé fogok tartozni, akiknek nem kell megélniük azt a terrort, amit a játékról, bútorról, fáról leeső gyermekük látványa indukál, de a mai délutánon bekövetkezett. Pedig egy könnyed grillezős, parkban sétálós, játszótéren nevetgélős szombatnak indult, teljes lelki békében engedtem felmászni a fára Trishát is, hiszen előtte megbeszéltük, sokszor, igen, sokszor megvitattuk, hogy nem megyünk a fa tetejére. Mégis megtette. A hirtelen kélt düh helyét egyhamar átvette az aggodalom, amint azt figyeltem, hogyan egyensúlyozza le magát azokról a kacskaringós ágakról az ellenvetést nem tűrő utasításaim hatására, a félelem helyét viszont még annál is sietősebben vette át a kétségbeesés, amikor a szemeim láttára zuttyant le a földre a kislányom.
Bevallom férfiasan, bár a kávézóban megszoktam a kapkodást és a döntések mihamarabbi meghozatalát, abban a helyzetben, hallva a torka szakadtából üvöltő gyerekemet, bizony elkélt néhány anyuka rugdalása és segítsége, mire végre felnyaláboltam Pöttömkét, hogy a kórházig meg se álljak vele.
- Kerítsenek egy orvost vagy egy nővért, vagy akárkit, lezuhant a fáról a lányom, és szerintem a fejét is beverte, meg a kezét is eltör- - minden hevességemet beleadva darálom egy levegővételnyi szünet nélkül a problémát, amíg közbe nem szól a nővérpult mögött álló nőszemély, hogy nekünk is várakozni kell, mint mindenki másnak. - Nem, nem érti, ezzel nem várhatnak! - csattanok fel, kétségbeesett apukából egy házisárkányt meghazudtoló hárpiába csapva át, mert arról hallani sem akarok, hogy itt dekkoljak órákig a szenvedő tündérkémmel. Magyaráznék bizony tovább is, ha a karjaim közt meg nem mukkanna Trisha.
- Nem, kincsem, nem mehetünk haza, nagyon nagyot estél - próbálom csitítgatni, együttérzőn puszilgatva a kobakját, majd lázasan törve az agyamat, hogy most mégis mihez kezdjek, körbenézek a váróban, amíg ki nem szúrok magamnak egy ápolót. Érdekel is engem a protokoll, egy pillanattal tovább sem fecsérlem az időmet a pultot támasztó nőre, hanem rohanok a másikhoz. - Várjon! Kérem, segítenie kell!

Megjegyzés: nyá2 || Zene || Credit
Vissza az elejére Go down

Verity Rafiel

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ápolónő
Location : L.V.
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: A mentőcsapat   Csüt. Márc. 16, 2017 1:01 pm

Hétvége...Madárcsicsergés...Napfény.. Már akinek. Mert van aki ilyenkor is dolgozik, szalad ide, szalad oda. Mint pók a falon. De ez rendben is van egy kórház esetében. A dolgozók, mint a hangyák, csak nem morzsát cipelnek, hanem betegeket, dossziékat, vizsgálati eszközöket és tudja fene még mit.
Néha befut egy sürgősebb eset is, de a tetőponthoz még korán van.
Nálam is minden rendben, a betegeimet vagy látogatják, vagy békésen szundikálnak.
Épp egy jókora adag dossziét vinnék a kartonozóba és átadnék pár üzenetet is, amikor egy férfi "támad le", úgyszólván a semmiből. Úgy tűnik, nagyon elvoltam a saját gondolataimmal.
Ezek azonban hirtelen semmivé válnak, amikor meglátom a kislányt a karjában.
Nincs mese, itt tényleg nagy a baj. Lecsapom a pultra a dossziékupacot.

-Ha Emily erre járna, bízd rá ezeket! - kiáltom oda a pult mögött dekkolónak.  -Én most nem érek rá.
Azzal fordulok is a kétségbeesett apához (mert nyilván ő a gyerek apja, más nem ilyen síkideg állapotban hozná be a kislányt )
Vér nem látok és ez akár jót is jelenthet. A betegfelvételisnek csak az a sürgős eset ahol vér van. Bár így lenne! De én igyekszem optimista lenni. Az ilyesmi elengedhetetlen a munkámhoz.

-Mondja el, mi történt a kislánnyal! - nem állok meg addig sem míg kérdezek és a válaszra várok és bár nem vagyok kosárlabdás alkat, a szemközt jövők tudják, jobb ha nem akadályoznak a továbbjutásban. A kollégák azt is tudják, hogy a család és a gyerekek nálam mindig elsők.
Az első üres vizsgálóba betessékelem a velem jövőket.
-Fél pillanat és szerzek egy orvost! - azzal futnék ki az ajtón, de épp Gerber doki nyitja rám az ajtó, majdnem a falhoz kenve.
Na ő aztán egy kosárlabdás alkat.
Mielőtt egyet nyikkanna, vázolom a helyzetet.
Időnként az apára pillantok, nem hagytam-e ki semmit, vagy kíván-e hozzátenni valamit a mondandómhoz.
Fáról leesni átlagos gyerekbaleset, tízből kilenc gyerekkel megtörténik és általában kisebb horzsolásokkal túl is élik, még orvos sem kell.
De itt valahogy más a helyzet. Igaz, a kislány sokkal jobban bírja, mint az apja.
Szereznem kéne neki egy dupla whiskyt jég nélkül.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: A mentőcsapat   Pént. Márc. 17, 2017 2:54 pm



Nem mehetünk haza? Legszívesebben azonnal megemelném a hangom, hogy igenis hazamehetünk! Haza akarok menni! Nem estem olyan nagyot, mint ő azt hiszi. Csak kell pár bogyó és majd ha apa ölel, jól leszek. Nagyon, nagyon, nagyon... hamar.
Mégis egy szót sem szólok. Részben azért, mert egyre inkább fáj a karom... a tenyerem... a fejem... részben pedig, mert egyre jobban megrémiszt, ahogy apa viselkedik. Mikor egy nővér felé tart velem, már csak figyelem az én apukámat nagy szemekkel és egy-egy könnycsepp kiszökik. Letörölném őket, de az egyik karommal kapaszkodok, a másikat pedig nem tudom mozdítani. Túlzottan fáj és amúgy is... nehéz...
Szinte észre sem veszem, hogy haladunk. Hogy a nővér vezeti apát. Mégis mikor rájövök, hogy hova érkeztünk, csak odafúrom az arcom apa mellkasába. Nem akarom látni, nem akarok semmit. Egyetlen szót sem lehet kihúzni belőlem, viszont most már egyértelműen átáztatom a könnyekkel a mellkasán a felsőt. Úgy hallgatok minden szót, mintha csak egy történet lenne, aminek semmi köze hozzám.
- Apu... - szólalok meg végül, mikor már muszáj elhúznom a mellkasától a fejem. Nem igazán tudom, mit akarok, egyszerűen csak szólnom kellett hozzá, hogy... hogy... figyeljen rám.
- Ne engedd ide - bököm ki, ahogy meglátom az orvost. Nem tetszik. Nem akarom, hogy itt legyen és ő vizsgáljon meg. Mégis csak kicsúszik, amit valószínűleg már úgyis tud mindenki.
- Fáj a karom - és még jó pár helyen fáj, de erről nem teszek említést, egyszerűen csak az ép kezemmel kapaszkodok apába. Szó sem lehet róla, hogy letegyen bárhova.

Vissza az elejére Go down
 

A mentőcsapat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-