HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:20 am

» Ipiapacs-tercsifercsi, ne írj reagot szétcsúszva.. ;)
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:15 am

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 am

» I need to know now
by Paul Harrison Today at 2:44 am

» A bácsié a tappancs?
by Ragnar Gainsbrock Today at 2:38 am

» Lélekjáték
by Nick Lane Today at 2:29 am

» Világképek karambolja - In flagranti
by Jerome Brightman Today at 1:57 am

» I think this is the beginning of a beautiful... Holy shit!
by Thomas J. Jefferson Today at 1:51 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 143

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Júl. 10, 2017 1:57 pm

És SIKERÜLT!

Ne felejtsem majd el a következő lakógyűlésen megemlíteni, hogy rendben van hogy tűzzáró ajtó, de sürgős esetben...

Aztán már el is felejtem a gondolatot ahogy megszólal, én pedig..

- Persze! Hogyne! - vágom rá első kézből, és csak azután pillantok a kezében függő cipőire.
De...
Nem szólalok meg, csak egy előreinvitáló intéssel jelzem hogy ha megindul, követem, és meg is teszi. A következő megtorpanás azonban viszont már váratlanul ér.
Mégsem teszem szóvá ahogy úgy érzem valamit mondani akar, de azután csak a kezei nyúlnak felém.

Elmosolyodom, és őérte nyúlok. A kezéért... Szokatlan helyzet ez nekem, és talán még egy kósza sóhajt is elrejtek, de mindezek mellett.. boldog vagyok. Ez vitathatatlan.

Az utunk lefelé, lévén a cipő inkább a kezében függeszkedett, már jóval hangtalanabbul zajlott. De annál KELLEMESEBBEN!
Az iménti események... valahogy egycsapásra változtattak meg mindent, vagy inkább... Egész sokmindnet megváltoztattak...
Az ajtóhoz érve odabentről már a szokásos nyivákolás fogad. De ezúttal nem engedek a zsarolásnak, nem ő lesz a kényeztetnivaló kedvenc, most egészen másvalakinek szánom ezt a szerepet. Ezt talán a Madame is megérzi, mert alighogy belépünk, és nem ő kerül a középpontba, sértettségében magasra szegett állal elvonul.

- Megtennéd hogy hozod a poharakat??
- intézem hozzá, csak futólag a konyha felé intve, ott már jól kiismeri magát. Az én utam a hálószobába vezet.

Nem időzök soká, felkapva az alig használt, csak csendes nyári estéken olykor az erkélyen kiterített pokrócot, a mellette fekvőt is hozzá veszem. Két díszpárna.. a célnak tökéletesen megfelel, és ha ő még nem tette, visszafordultában felmarom az asztalon hagyott vörösbort. Csak a dugóhúzót el ne felejtsem...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 125

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Júl. 10, 2017 5:51 pm

- Köszönöm - képtelen voltam nem mosolyogni. Ha lehetett volna, minden egyes kis póknak, amik esetlegesen a sarkokban meghúzódva kuporogtak, vagy az aprócska hangyáknak.. mindegyikőjüknek mondtam volna, hogy mennyire boldog estém volt, hogy mennyire nyugodt, de ehelyett csak mosolyogtam. Rá a falakra, rá a lépcsőfokokra, ahogy kezemben Nick kezével sétáltam lefelé, az ő ritmusában szedve a lépcsőfokokat.
Odalent előre engedtem a férfit, mert végtére is az ő lakása volt, és ahogy beléptem, behúztam magam mögött az ajtót, nehogy a cica úgy gondolja, hogy ő most menne világot látni. Ahogy azzal megvoltam, lepakoltam a cipőimet.. Reméltem, hogy féltékenységből a kis szőrgombóc nem lep meg egy ajándék pisivel, de bármire felkészültem. Bíztam benne - leginkább abban, hogy tökéletes úrihölgyi nevelést kapott Nick-től.
- Hogyne. Máris - bólintottam a kérésre, csak egy pillanatig követve a távolodó alakját egy sóhaj kíséretében, de időben kapcsolva lépdeltem be a konyhába.. és volt már itt egy köröm, céltudatosan léptem ahhoz a szekrény ajtóhoz, ami a poharakat rejtette. Ajkamat beharapva választottam ki az öblös borospoharakat, de mielőtt kiléptem volna, még.. bűntudattal pakoltam bele a piszkos dolgokat a mosogatókagylóba, és engedtem mindenre egy kis vizet. Tapasztalatból tudtam - még egyetemi éveim alattról - hogy a rászáradt ételt egy örökkévalóság lemosni a tányérokról. Amikor azzal megvoltam, az ujjaim közé csippentve a poharak szárát léptem ki, vissza oda, ahol korábban étkeztünk.
Mosolyogva figyeltem, ahogy a pokróccal, a két párnával és az üveg borral ügyeskedett, és a késztetés, hogy odamenjek, erősen közrejátszott.. A szemeim ismételten letapogatták az alakját, de mégis elfordultam tőle, vissza a konyhába, és ahol sejtettem, hogy az evőeszközök lehettek... azt a fiókot kihúztam. Szabad kezembe martam a bornyitót, és már kint is voltam, Nick előtt leparkolva.
- Részemről mehetünk. És.. ne haragudj, hogy önkéntességbe kezdve felfedezem a lakásod - mosolyogva emeltem meg a dugóhúzót, hogy értse, miről is beszéltem. Ha nem volt ellenvetése, akkor elindultam kifelé, a lépcsőház irányába egy kósza körbepillantással keresve a nyávogó állatkát, de előlem megint elbújt. Épp most raboltam el a gazdáját, persze, hogy nem volt kedve barátkozni velem. Meg is értem!
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 143

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Júl. 12, 2017 3:43 pm

- Indulhatunk..? - csak felszabadult mosollyal kérdezem, de aztán ő az aki visszaránt. Márminthogy megfordul, újra a konyhaajtón lépve be, én meg egy cseppet sem feszülve várakozom.
És meg is jelenik az a dugóhúzó...
Vele a hozzá tartozó szöveg..

- Ami az enyém, az a Tiéd is.. - könnyelműségbe hajló szöveg, mégis.. egy hozzá kicsúszó nevetéssel talán tényleg komolyan gondoltam mindezt.

- Lám.. már a gondolataimat is kitalálod... - és újabb mosoly, csak szemmel utalva a szükséges kis eszközre a kezében, de a másikkal.. félig, már nyitom is az ajtót.

- A Hölgyeké az elsőbbség! - és rámosolygok.

Az úton felfelé valahogy semmi lényeges nem történt. Dehogynem.. Ő lépked itt előttem és nem tudtam elég hálás lenni ezért...

A kitámasztott ajtó.. úgy tűnik a feladatát sikeresen teljesítette, nem csukódott be, habár akkor se tudott volna kifogni rajtunk. Befelé, semmiképpensem.
A tetőre újra belépve talán még mindig őt engedem magam előtt, talán ő hagyta hogy előzzem meg, akárhogy is, a beton talapzatot elérve, kezemben a szükségesekkel megcélzom az emlegetett kis sarkot. Kellemes...

Az egyik pokrócot a földre helyezve, vele a párnákkal, na meg az üveg.. a másikat azon nyomban kiterítem, és csak ezután kerülnek a fejtámaszok a helyükre.

- Kisasszony... Az élő Planetárium előállt! - kacsintok rá, és a földön ácsorgó üvegért nyúlva, az ő kezéhez már a bornyitóért nyújtom a tenyerem.

Minden előjel szerint nagyszerű esténk lesz...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 125

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Júl. 13, 2017 4:18 pm

A felfele úton egész végig azon gondolkodtam, amit mondott. Noha ahogy meghallottam a nevetést, nem tudtam nem mosolyogni válaszként. Olyan őszinte és elemi volt, amilyennel ritkán találkoztam. És mégsem tudtam hova tenni mindazt, amit hallottam, de hinnem kellett benne. Akartam, hogy igaz legyen. A gondolataimba merülve torpantam meg a tetőre vezető ajtó előtt, de elálltam az útból, hogy Nick mehessen, és ahogy ismételten fent voltunk, a támaszt hagyva a helyén követtem a férfit, megvártam, ahogy elrendezgeti a pokrócot, a párnákat, és ahogy nyúlt a kezemben lévő kis eszközért, készséggel adtam át.
Emlékszem, az első bornyitásom katasztrófa volt, és.. máig bűntudatom volt, ahogy a parafa belemorzsolódott a burgundivörös nedűbe.. Az egész üvegnyit kénytelen voltam kiönteni a lefolyóba. Inkább meghagytam, hogy a nálam jobban hozzáértők tegyék meg a szükséges lépéseket.
- Kikérdezhetlek az összes csillagképről is akár? - mosolyogva kérdeztem a planetáriumos megjegyzését követően, mosolygó szemekkel és ameddig ő vélhetően a bor nyitásával szöszölt, addig elléptem előle két lépést, csak hogy ténylegesen, magamnak is megnézzem a sűrű, szuroksötétséget, ami körülöttünk, odafent fogadott minket. De aztán mosolyogva fordultam vissza Hozzá, és le is lépve a köztünk lévő távolságot, hogy a két poharat két kezembe fogva nyújthassam neki, ha tölteni szeretett volna. Előbb Nick arcát figyeltem, aztán a bort.. majd a poharakat, egy sóhajtásba fulladó mosollyal értékeltem a kedvességét. Jól esett végre a nyugalom, és az, hogy olyannal tölthettem az estémet, aki érdekelt, akit én akartam magam mellett, és nem pedig kényszerű időtöltés volt.
Ha a bor a pohárban végezte utolsó útját, akkor megvártam, ameddig az üvegtől megvált, csak akkor nyújtottam neki az egyik poharat, elnézve ismét fel, a csillagok felé.
- Szólj, hogy mikor kezdődhet a vallatás - sandítottam vissza nevetve Nick-re, és ha nem volt ellenvetése, vagy nem gátolt meg abban, hogy megmozduljak, akkor alig ellépve mellette.. nem is tudom, súrolta-e a testem az övét, vagy sem, elhelyezkedtem a pokrócon, és lentről néztem fel a férfire, emelve felé a poharamat egy kósza koccintásra.
- Arrébb csúszok, és ide is férsz - rettentő komolyan mondtam mindezt. Mintha legalább kétszer akkora volnék, mint amekkora, de azért az az állandó vidámság most sem hiányzott. Ha nem akadályozott meg, akkor valóban beljebb libbentem a takarón.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 143

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Júl. 15, 2017 1:44 am


"Kikérdezhetlek az összes csillagképről is akár?"


Hirtelen fordulok hátra.

- Ööööö.. - na nem sikerült a bemutatkozás, de aztán feladom. Nem úgy a dugóhúzóval a munkálatot! - Ami azt illeti elég sok mindenben járatos vagyok.. - csak az üveget figyelem - ..úgyhiszem.. - pillantok egy pillantásra rá - de a csillagászat nemmm.. annyira tartozik közéjük.. - és BEVALLOTTAM! És milyen flottul ment..

- Deeee.. ha szeretnéd.. - és szinte nem is pukkan a dugó, kényelmes, megadó becsületességgel minden ellenállás nélkül adja magát - a legközelebbi alkalomra, mindenképpen felkészülök!

És mosolygom. Ha ott van, a szemeibe, és alig... csak alig néhány hosszúra nyújtott pillanat után emelem az üveget, és ha felém tartja a poharakat, mindkettőbe.. olyan jóóó félig öntök bele.

Hogyan is volt odalenn az a maradjunk józanok fogadalom???

Akárhogyan is, az üveg végül csak megadta magát, és máris koppan az alja vissza a hűvös betonon és ahogy újra felé fordulok, és a poharat ő nyújtja nekem, csak alig fűződve az ujjaira.. egyszerűen csak mert kellemes, egy újabb mosoly karöltésében elveszem.

"Szólj, hogy mikor kezdődhet a vallatás"

A hangja meglepődéssel ér, habár.. én magam tettem neki ígéretet, és még ha most se.. még most sem áll szándékomban megvétózni a helyzetet, csak egy elhúzott mosollyal szemlélem ahogy helyet foglal a kis rögtönzött... saját kis Univerzumon.
Valahogy pont így éreztem ezt a napot/estét...

- Amikor csak akarod. - telepedek le mellé aztán, nem túl közel, de nem is távol tőle, alig felhúzva a térdeimet, de mégis azokon támasztva, oldalra, a szemeibe nézve, és magam is emelem a poharam.

Az üveg.. halk visszhanggal koccan meg a csöndes környezeten.

- Bármit elárulok...
- és csak tartom a szemeit...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 125

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd. Júl. 18, 2017 12:17 am

zene ♥ Running With The Wolves
legalábbis ezzel kezdődött..
megjegyzés ♥ ííííííígy zaklathatlak?


Ajkamat beharapva figyeltem, ahogy csobogva folyt a bor, azon gondolkodva, hogy mit ajánlott.
- Nehogy, Nick.. Nem várok el ilyeneket - mosolyogtam fel a szemeibe, mert nem várhattam el tőle, hogy ilyet tudjon. Hogy miattam kelljen tanulnia. Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy egy kósza, butácska, és vicces ötletet ilyen felajánlás kövessen. Mindazonáltal kevés dolog esett jól, de ez mindenképp kedves felajánlás volt. Egyike a legeknek. az érintése pedig mindezt az érzést megspékelte.
A pokrócon ülve, némán néztem a mozgását, ahogy letelepedett mellém, a koccintásra pedig felbátorodva kortyoltam bele a borba, egy pillanatra le is hunyva a szemeimet, csak azért, hogy minden cseppet kiélvezhessek. Sosem voltam az a nagy ivó, így amikor azon kevés alkalmakkor, amikor igazán elengedtem magam és az alkohollal hű társak lettünk egy-egy alkalommal.. nos, nem mondanám magam edzettnek. Egyáltalán. Noha ezzel az üveg borral - annak is a felével bizonyára nem lövök túl a megengedett határon.. Mégis jól esett. Lázas lassúsággal nyaltam le ajkaimról a bor esszenciáját is.
Bármit elárul.
Bármit!
És mégsem akartam annyira galád lenni, hogy faggatózásba kezdjek. Teljesen nem akartam az én malmomra hajtani a vizet, ezért is csúsztattam elgondolkodva a pohár talpa alá ujjaimat, csak hogy végigcirógassam ujjbeggyel az üvegkorongot. Arra csak nem kérhettem, hogy az egész életét egyetlen estébe zsúfolja bele! Pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy a világ legapróbb dolgait is tudjam róla.
- Miért lepett meg az, hogy megcsókoltalak a parkban? - oké, ez béna kezdés, elismerem, de azt csak nem kérdezhettem meg, hogy milyen színű a fogkeféje, vagy hogy hogy szeret aludni, Kispárnával? Naggyal? Csak nem ronthattam ajtóstul a házba, sokkal inkább azért is, mert bármennyire is vágytam az érintésére, vele valahogy nem csak az volt a fontos. Igazság szerint nem tudtam volna megmondani, miért is éreztem mindezt. Butaság lett volna még azt mondani, hogy.. ő volt.. Nick önmaga volt. - Igaz, nem tervezett volt, egyáltalán.. - vallottam be aztán halkan, zavartan lenézve a pokrócra köztünk. - Vagyis.. sokáig biztosan nem.. csak egyszerűen úgy éreztem, meg kell tennem. Szóval miért? - kíváncsian néztem rá, újra a szemeibe. Mégis tudni akartam, hogy miért utasított (volna) el. Mert eltolt.. felzaklattam vele ott, ezzel tisztában voltam. És ezzel a viselkedéssel, reakcióval nem sokszor találkoztam még. Általában.. ha egy nő kezdeményezett, azt a férfiak értékelték. És akikkel nekem volt dolgom, mindannyian élvezték is. Hogy én? Persze, az adott pillanatban - a múltban - én is, bármit engedtem, és epekedtem azért.. de ez eddig a betegségem volt, ahogy azok a bizonyos találkozók után is minden egyes lelkifurdalás pedig a következmény.
Vissza az elejére Go down
 

Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros :: Lakások-