HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» A Náci Róka és a Mexikói Görény
by Héctor "Hero" Perez Today at 11:49 am

» Micromed-torony
by Grace Reed Yesterday at 10:16 pm

» Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...
by Cordelia Webb Yesterday at 9:56 pm

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Yesterday at 9:41 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 12:28 pm

» Lélekjáték
by Tyler Christiansen Kedd Nov. 21, 2017 10:12 pm

» Külvárosi kocsma
by Darren Curtis Kedd Nov. 21, 2017 3:06 pm

» Muy problema, mein Führer?
by Ellis Mahon Kedd Nov. 21, 2017 12:40 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Vincent Morris Belvedere
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Júl. 10, 2017 1:57 pm

És SIKERÜLT!

Ne felejtsem majd el a következő lakógyűlésen megemlíteni, hogy rendben van hogy tűzzáró ajtó, de sürgős esetben...

Aztán már el is felejtem a gondolatot ahogy megszólal, én pedig..

- Persze! Hogyne! - vágom rá első kézből, és csak azután pillantok a kezében függő cipőire.
De...
Nem szólalok meg, csak egy előreinvitáló intéssel jelzem hogy ha megindul, követem, és meg is teszi. A következő megtorpanás azonban viszont már váratlanul ér.
Mégsem teszem szóvá ahogy úgy érzem valamit mondani akar, de azután csak a kezei nyúlnak felém.

Elmosolyodom, és őérte nyúlok. A kezéért... Szokatlan helyzet ez nekem, és talán még egy kósza sóhajt is elrejtek, de mindezek mellett.. boldog vagyok. Ez vitathatatlan.

Az utunk lefelé, lévén a cipő inkább a kezében függeszkedett, már jóval hangtalanabbul zajlott. De annál KELLEMESEBBEN!
Az iménti események... valahogy egycsapásra változtattak meg mindent, vagy inkább... Egész sokmindnet megváltoztattak...
Az ajtóhoz érve odabentről már a szokásos nyivákolás fogad. De ezúttal nem engedek a zsarolásnak, nem ő lesz a kényeztetnivaló kedvenc, most egészen másvalakinek szánom ezt a szerepet. Ezt talán a Madame is megérzi, mert alighogy belépünk, és nem ő kerül a középpontba, sértettségében magasra szegett állal elvonul.

- Megtennéd hogy hozod a poharakat??
- intézem hozzá, csak futólag a konyha felé intve, ott már jól kiismeri magát. Az én utam a hálószobába vezet.

Nem időzök soká, felkapva az alig használt, csak csendes nyári estéken olykor az erkélyen kiterített pokrócot, a mellette fekvőt is hozzá veszem. Két díszpárna.. a célnak tökéletesen megfelel, és ha ő még nem tette, visszafordultában felmarom az asztalon hagyott vörösbort. Csak a dugóhúzót el ne felejtsem...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Júl. 10, 2017 5:51 pm

- Köszönöm - képtelen voltam nem mosolyogni. Ha lehetett volna, minden egyes kis póknak, amik esetlegesen a sarkokban meghúzódva kuporogtak, vagy az aprócska hangyáknak.. mindegyikőjüknek mondtam volna, hogy mennyire boldog estém volt, hogy mennyire nyugodt, de ehelyett csak mosolyogtam. Rá a falakra, rá a lépcsőfokokra, ahogy kezemben Nick kezével sétáltam lefelé, az ő ritmusában szedve a lépcsőfokokat.
Odalent előre engedtem a férfit, mert végtére is az ő lakása volt, és ahogy beléptem, behúztam magam mögött az ajtót, nehogy a cica úgy gondolja, hogy ő most menne világot látni. Ahogy azzal megvoltam, lepakoltam a cipőimet.. Reméltem, hogy féltékenységből a kis szőrgombóc nem lep meg egy ajándék pisivel, de bármire felkészültem. Bíztam benne - leginkább abban, hogy tökéletes úrihölgyi nevelést kapott Nick-től.
- Hogyne. Máris - bólintottam a kérésre, csak egy pillanatig követve a távolodó alakját egy sóhaj kíséretében, de időben kapcsolva lépdeltem be a konyhába.. és volt már itt egy köröm, céltudatosan léptem ahhoz a szekrény ajtóhoz, ami a poharakat rejtette. Ajkamat beharapva választottam ki az öblös borospoharakat, de mielőtt kiléptem volna, még.. bűntudattal pakoltam bele a piszkos dolgokat a mosogatókagylóba, és engedtem mindenre egy kis vizet. Tapasztalatból tudtam - még egyetemi éveim alattról - hogy a rászáradt ételt egy örökkévalóság lemosni a tányérokról. Amikor azzal megvoltam, az ujjaim közé csippentve a poharak szárát léptem ki, vissza oda, ahol korábban étkeztünk.
Mosolyogva figyeltem, ahogy a pokróccal, a két párnával és az üveg borral ügyeskedett, és a késztetés, hogy odamenjek, erősen közrejátszott.. A szemeim ismételten letapogatták az alakját, de mégis elfordultam tőle, vissza a konyhába, és ahol sejtettem, hogy az evőeszközök lehettek... azt a fiókot kihúztam. Szabad kezembe martam a bornyitót, és már kint is voltam, Nick előtt leparkolva.
- Részemről mehetünk. És.. ne haragudj, hogy önkéntességbe kezdve felfedezem a lakásod - mosolyogva emeltem meg a dugóhúzót, hogy értse, miről is beszéltem. Ha nem volt ellenvetése, akkor elindultam kifelé, a lépcsőház irányába egy kósza körbepillantással keresve a nyávogó állatkát, de előlem megint elbújt. Épp most raboltam el a gazdáját, persze, hogy nem volt kedve barátkozni velem. Meg is értem!
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Júl. 12, 2017 3:43 pm

- Indulhatunk..? - csak felszabadult mosollyal kérdezem, de aztán ő az aki visszaránt. Márminthogy megfordul, újra a konyhaajtón lépve be, én meg egy cseppet sem feszülve várakozom.
És meg is jelenik az a dugóhúzó...
Vele a hozzá tartozó szöveg..

- Ami az enyém, az a Tiéd is.. - könnyelműségbe hajló szöveg, mégis.. egy hozzá kicsúszó nevetéssel talán tényleg komolyan gondoltam mindezt.

- Lám.. már a gondolataimat is kitalálod... - és újabb mosoly, csak szemmel utalva a szükséges kis eszközre a kezében, de a másikkal.. félig, már nyitom is az ajtót.

- A Hölgyeké az elsőbbség! - és rámosolygok.

Az úton felfelé valahogy semmi lényeges nem történt. Dehogynem.. Ő lépked itt előttem és nem tudtam elég hálás lenni ezért...

A kitámasztott ajtó.. úgy tűnik a feladatát sikeresen teljesítette, nem csukódott be, habár akkor se tudott volna kifogni rajtunk. Befelé, semmiképpensem.
A tetőre újra belépve talán még mindig őt engedem magam előtt, talán ő hagyta hogy előzzem meg, akárhogy is, a beton talapzatot elérve, kezemben a szükségesekkel megcélzom az emlegetett kis sarkot. Kellemes...

Az egyik pokrócot a földre helyezve, vele a párnákkal, na meg az üveg.. a másikat azon nyomban kiterítem, és csak ezután kerülnek a fejtámaszok a helyükre.

- Kisasszony... Az élő Planetárium előállt! - kacsintok rá, és a földön ácsorgó üvegért nyúlva, az ő kezéhez már a bornyitóért nyújtom a tenyerem.

Minden előjel szerint nagyszerű esténk lesz...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Júl. 13, 2017 4:18 pm

A felfele úton egész végig azon gondolkodtam, amit mondott. Noha ahogy meghallottam a nevetést, nem tudtam nem mosolyogni válaszként. Olyan őszinte és elemi volt, amilyennel ritkán találkoztam. És mégsem tudtam hova tenni mindazt, amit hallottam, de hinnem kellett benne. Akartam, hogy igaz legyen. A gondolataimba merülve torpantam meg a tetőre vezető ajtó előtt, de elálltam az útból, hogy Nick mehessen, és ahogy ismételten fent voltunk, a támaszt hagyva a helyén követtem a férfit, megvártam, ahogy elrendezgeti a pokrócot, a párnákat, és ahogy nyúlt a kezemben lévő kis eszközért, készséggel adtam át.
Emlékszem, az első bornyitásom katasztrófa volt, és.. máig bűntudatom volt, ahogy a parafa belemorzsolódott a burgundivörös nedűbe.. Az egész üvegnyit kénytelen voltam kiönteni a lefolyóba. Inkább meghagytam, hogy a nálam jobban hozzáértők tegyék meg a szükséges lépéseket.
- Kikérdezhetlek az összes csillagképről is akár? - mosolyogva kérdeztem a planetáriumos megjegyzését követően, mosolygó szemekkel és ameddig ő vélhetően a bor nyitásával szöszölt, addig elléptem előle két lépést, csak hogy ténylegesen, magamnak is megnézzem a sűrű, szuroksötétséget, ami körülöttünk, odafent fogadott minket. De aztán mosolyogva fordultam vissza Hozzá, és le is lépve a köztünk lévő távolságot, hogy a két poharat két kezembe fogva nyújthassam neki, ha tölteni szeretett volna. Előbb Nick arcát figyeltem, aztán a bort.. majd a poharakat, egy sóhajtásba fulladó mosollyal értékeltem a kedvességét. Jól esett végre a nyugalom, és az, hogy olyannal tölthettem az estémet, aki érdekelt, akit én akartam magam mellett, és nem pedig kényszerű időtöltés volt.
Ha a bor a pohárban végezte utolsó útját, akkor megvártam, ameddig az üvegtől megvált, csak akkor nyújtottam neki az egyik poharat, elnézve ismét fel, a csillagok felé.
- Szólj, hogy mikor kezdődhet a vallatás - sandítottam vissza nevetve Nick-re, és ha nem volt ellenvetése, vagy nem gátolt meg abban, hogy megmozduljak, akkor alig ellépve mellette.. nem is tudom, súrolta-e a testem az övét, vagy sem, elhelyezkedtem a pokrócon, és lentről néztem fel a férfire, emelve felé a poharamat egy kósza koccintásra.
- Arrébb csúszok, és ide is férsz - rettentő komolyan mondtam mindezt. Mintha legalább kétszer akkora volnék, mint amekkora, de azért az az állandó vidámság most sem hiányzott. Ha nem akadályozott meg, akkor valóban beljebb libbentem a takarón.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Júl. 15, 2017 1:44 am


"Kikérdezhetlek az összes csillagképről is akár?"


Hirtelen fordulok hátra.

- Ööööö.. - na nem sikerült a bemutatkozás, de aztán feladom. Nem úgy a dugóhúzóval a munkálatot! - Ami azt illeti elég sok mindenben járatos vagyok.. - csak az üveget figyelem - ..úgyhiszem.. - pillantok egy pillantásra rá - de a csillagászat nemmm.. annyira tartozik közéjük.. - és BEVALLOTTAM! És milyen flottul ment..

- Deeee.. ha szeretnéd.. - és szinte nem is pukkan a dugó, kényelmes, megadó becsületességgel minden ellenállás nélkül adja magát - a legközelebbi alkalomra, mindenképpen felkészülök!

És mosolygom. Ha ott van, a szemeibe, és alig... csak alig néhány hosszúra nyújtott pillanat után emelem az üveget, és ha felém tartja a poharakat, mindkettőbe.. olyan jóóó félig öntök bele.

Hogyan is volt odalenn az a maradjunk józanok fogadalom???

Akárhogyan is, az üveg végül csak megadta magát, és máris koppan az alja vissza a hűvös betonon és ahogy újra felé fordulok, és a poharat ő nyújtja nekem, csak alig fűződve az ujjaira.. egyszerűen csak mert kellemes, egy újabb mosoly karöltésében elveszem.

"Szólj, hogy mikor kezdődhet a vallatás"

A hangja meglepődéssel ér, habár.. én magam tettem neki ígéretet, és még ha most se.. még most sem áll szándékomban megvétózni a helyzetet, csak egy elhúzott mosollyal szemlélem ahogy helyet foglal a kis rögtönzött... saját kis Univerzumon.
Valahogy pont így éreztem ezt a napot/estét...

- Amikor csak akarod. - telepedek le mellé aztán, nem túl közel, de nem is távol tőle, alig felhúzva a térdeimet, de mégis azokon támasztva, oldalra, a szemeibe nézve, és magam is emelem a poharam.

Az üveg.. halk visszhanggal koccan meg a csöndes környezeten.

- Bármit elárulok...
- és csak tartom a szemeit...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Júl. 18, 2017 12:17 am

zene ♥ Running With The Wolves
legalábbis ezzel kezdődött..
megjegyzés ♥ ííííííígy zaklathatlak?


Ajkamat beharapva figyeltem, ahogy csobogva folyt a bor, azon gondolkodva, hogy mit ajánlott.
- Nehogy, Nick.. Nem várok el ilyeneket - mosolyogtam fel a szemeibe, mert nem várhattam el tőle, hogy ilyet tudjon. Hogy miattam kelljen tanulnia. Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy egy kósza, butácska, és vicces ötletet ilyen felajánlás kövessen. Mindazonáltal kevés dolog esett jól, de ez mindenképp kedves felajánlás volt. Egyike a legeknek. az érintése pedig mindezt az érzést megspékelte.
A pokrócon ülve, némán néztem a mozgását, ahogy letelepedett mellém, a koccintásra pedig felbátorodva kortyoltam bele a borba, egy pillanatra le is hunyva a szemeimet, csak azért, hogy minden cseppet kiélvezhessek. Sosem voltam az a nagy ivó, így amikor azon kevés alkalmakkor, amikor igazán elengedtem magam és az alkohollal hű társak lettünk egy-egy alkalommal.. nos, nem mondanám magam edzettnek. Egyáltalán. Noha ezzel az üveg borral - annak is a felével bizonyára nem lövök túl a megengedett határon.. Mégis jól esett. Lázas lassúsággal nyaltam le ajkaimról a bor esszenciáját is.
Bármit elárul.
Bármit!
És mégsem akartam annyira galád lenni, hogy faggatózásba kezdjek. Teljesen nem akartam az én malmomra hajtani a vizet, ezért is csúsztattam elgondolkodva a pohár talpa alá ujjaimat, csak hogy végigcirógassam ujjbeggyel az üvegkorongot. Arra csak nem kérhettem, hogy az egész életét egyetlen estébe zsúfolja bele! Pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy a világ legapróbb dolgait is tudjam róla.
- Miért lepett meg az, hogy megcsókoltalak a parkban? - oké, ez béna kezdés, elismerem, de azt csak nem kérdezhettem meg, hogy milyen színű a fogkeféje, vagy hogy hogy szeret aludni, Kispárnával? Naggyal? Csak nem ronthattam ajtóstul a házba, sokkal inkább azért is, mert bármennyire is vágytam az érintésére, vele valahogy nem csak az volt a fontos. Igazság szerint nem tudtam volna megmondani, miért is éreztem mindezt. Butaság lett volna még azt mondani, hogy.. ő volt.. Nick önmaga volt. - Igaz, nem tervezett volt, egyáltalán.. - vallottam be aztán halkan, zavartan lenézve a pokrócra köztünk. - Vagyis.. sokáig biztosan nem.. csak egyszerűen úgy éreztem, meg kell tennem. Szóval miért? - kíváncsian néztem rá, újra a szemeibe. Mégis tudni akartam, hogy miért utasított (volna) el. Mert eltolt.. felzaklattam vele ott, ezzel tisztában voltam. És ezzel a viselkedéssel, reakcióval nem sokszor találkoztam még. Általában.. ha egy nő kezdeményezett, azt a férfiak értékelték. És akikkel nekem volt dolgom, mindannyian élvezték is. Hogy én? Persze, az adott pillanatban - a múltban - én is, bármit engedtem, és epekedtem azért.. de ez eddig a betegségem volt, ahogy azok a bizonyos találkozók után is minden egyes lelkifurdalás pedig a következmény.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Júl. 29, 2017 1:50 am

Csak mosolygom.. Ami azt illeti, biztosan megtenném, nem csak őérte, hanem a helyzet.. magasztosságáért is, na meg mert eddig valahogy nem jutottam oda hogy éppen a csillagokat elemezzem. De mindent meg kell kezdeni egyszer és biztos vagyok, a világ egészével együtt ez is érdekes!


A szemeit.. csak egy hosszúra nyúló rövid pillanatig figyelem. Miután leültem, és miután koccant a pohár, még nem iszom bele, sokkal inkább elragad a képe, és egy hozzá illő, szabadabb mosolyom.
Egy felszabadult...
Csak amikor megnyitja újra őket, csak akkor emelem a számhoz a poharat.
És már el is hangzik egy első kérdés.

"Miért lepett meg az, hogy megcsókoltalak a parkban?"

Meglepődöm. Úgy elsőre... Számítottam volna vagy ezernyi félére, de erre biztosan nem.
Talán egy mély sóhajt is húzok a tüdőmbe, ahogy leoldva róla a szemeimet csak előre figyelek. Előre, a szemben fekvő fal, forró-hidegen tetsző fehérjébe.
Aztán mégiscsak kicsúszik egy keskeny mosoly.
Csak azután nézek vissza Rá.

- Tudod Cordelia.. - nem nehezemre esik.. vagyisss... Újra belekezdek. Most már újra előre. - Azt gondolom hogy bár mindig is sokat jelentettél, de még sohasem jelentettél ennyit. - és nézek vissza a szemeibe. Csak azután hogy kimondtam. - Vagy mindig is, csak épp elfelejtettem ezt észrevenni.. - tartom a szemeit - Ki tudja..!?? - és a fél szemöldököm önmagától, viccesen vonul az égbe. Mert valóban.. Ki tudja!??
És főképp ki az aki megfejthetné az életet..

- De biztos vagyok abban..
- folytatom aztán mégis - hogy ha Te nem lépsz, óriásit veszítek. - és még mindig a szemeibe. - Ki tudja hogy én elég bátorságot gyűjtöttem volna e valaha.. - és komolyan gondolom. A legmesszemenőbbekig és a leginkább, mert egy dolgot megtanultam: Amit nem teszel meg magadért.. senki más nem teszi meg érted.
Csak épp még mindig nehezemre esett alkalmazni!
Igazából kinek nem!??

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Aug. 02, 2017 12:01 am

zene ♥ Fragile
megjegyzés ♥


A kérdésemet követően csendben vártam a nem is olyan késve érkező választ, minden egyes szót megjegyezve és elküldve a majdani emlékeim közé. Biztosan olyan "mappába" kerül ez a mai este, a mai beszélgetés, amit soha nem akarnék kitörölni, soha nem akarnék megsemmisíteni, semmi pénzért sem. A vallomást befejező utolsó szavakra egy pillanatra csak, de lesütöttem a pokrócra, a lábaimra, és az ölemben nyugvó pohárra a szemeimet, mintha azokat vizslattam volna elmélyülten. Tudtam, hogy mi az igazság, s ennyire még sosem esett nehezemre mindaz, ami történt. Mert ha minden csodásan is alakult, akkor is.. az igazság egyre kényelmetlenebbé és gyötrőbbé vált. Nem akartam.. nem akartam elrontani ezt a csodás találkozást azzal, hogy a saját gyengeségemet említem fel.
Ezért is, amikor ismételten felnéztem rá, a mosolyom már csak neki, őérte szólva kedves szemekkel csillogott, és ebben az egyben biztos voltam. Abban, amit éreztem iránta.
- Igazság szerint nem tudom, hogyha ott és akkor én nem léptem volna meg az első lépést feléd, akkor utána bármikor megtörtént-e volna ez - néztem el egy pillanatra a Nick mögött a távolabbi tetőterasz részen lévő korlát fala felé. - A részemről is akár. Valószínűleg, hogy.. minden egyes napot úgy töltöttünk volna egymás mellett, mintha csakis munkatársak volnánk. Csak egy kávé.. csak a különleges esetek és a nehéz napok uralták volna a beszélgetéseinket. Akkor nem tudtam volna meg a múltad.. Akkor nem vacsoráztunk volna nálad és most nem ülnénk idefent - a mosolyom még mindig nyugodt volt, de a kedvességbe egy cseppnyi szomorúság vegyült, és már nem is tudtam a férfi felé nézni. Nehéz lélegzetet véve köszörültem meg a torkomat arra gondolva, hogy.. nem csak a betegségem árnyékolta be mindezt, ami most volt jelen, hanem a függőségem tárgyának jelenlegi személye.. az a férfi, akitől minden porcikámban távol akartam volna lenni. Menekülni előle és önmagammá válni. Teljesen. És felszabadultan.
- Mindennél jobban örülök ennek - újra fellestem Nick szemeibe, őszinte és nyílt tekintettel. - És semmi pénzért el nem cserélném a kettőnk közt történt.. eseményeket - a pillantásomba már belekeveredett egy kacér kis felhang is:
- Akkor nem is gondolkodtam azon, hogy mi lesz, ha elutasítasz. Egyszerűen csak meg kellett tennem. Meg akartalak akkor csókolni és érezni a tenyerem alatt - biztos, hogy ezt az őszinteségi áradatért nem az az egyetlen kortynyi bor tehető felelőssé. De muszáj volt, hogy tudja mindezt. És habár voltak kérdéseim még vele kapcsolatban, szerettem volna tisztázni minden ehhez kapcsolódó érzést.. akár. Most is csak szorongattam a talpas pohár szárát, miközben Nick-et néztem. És a mögötte lévő falat.
Képtelen voltam Martinnak szólítani. Nem ő volt a szememben, hanem csakis Nick. Az, aki most volt. Az pedig, hogy valaki a családját nem választhatja meg magának, még nem jelenti azt, hogy a sorsunk predesztinálható. Minden egyes egyén maga választja meg a saját útját, s dönti el azt, hogy a helyeset, vagy a helytelent választja. S mégis, minden esetben egyéni döntés ez. Nincs jó vagy rossz. Sosincs csak fekete és fehér. Mert mindig léteztek árnyalatok, színek.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Aug. 03, 2017 2:54 pm

A mosolya.. Talán ez az egyik amit soha nem leszek képes megunni benne, és úgy őszintén... sohasem tudtam. Mindig is elgyengített...
Csak egy aprót köszörülök a torkomon mikor rájövök merre is kóborol el a fejem, és inkább kényszerítem magam vissza, vissza ide.. a pillanatra, erre a gyönyörű és örömteli, sokat jelentő percre.
Mert valahogy képtelen vagyok másképp gondolni erre a napra.
Erre az... éjszakára...
Amit úgy néz ki talán teljes egészében vele tölthetek...

A véletlenül jövő, - vagy épp hirtelen - felemlegetések a 'mi történt volna HA..' tekintetében, meglepnek, de nemegészen adok hangot neki, csak épp szemernyi rejtett köszörüléssel nyugtázok újfent, ám amikor tovább tér.. vissza a szemeimbe, már képtelen vagyok én is.. nem újra a szemeibe nézni. És elmosolyodom...

- Mindennél jobban örülök hogy megcsókoltál...
- a hangom halk.. észre sem veszem mennyire elveszett, ahogy azt sem ahogy lágyan közeledem. Csak egész finoman, csak egy kicsikét, felé.. rabulejtve a szemeiben, és...

... és ha nem szól közbe vagy áll ellen, valószínűsíthetően az ajkaim újra az övéire találnak.

Nem tervezem. Vagy terveztem el ezt az egészet. Az estét... Vagy azt hogy itt vele.. és még arról is letettem hogy bármit is a gondolataim irányítsanak mellette, a tudatos tudat... mindezt.. félretettem egy távolabbi időre. Most csak az érzelem vezérelt...
És ha hagyta.. egy pillanatra sem szakítva meg a csókot, csak lágyan, és zsigerből fonódó körültekintéssel, újra és újra ízleltem.
Egész míg valami meg nem szakítja a pillanatot..


Mondjuk a kicsorgó bor a pokrócon...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Aug. 04, 2017 12:06 am

zene ♥️ Slow Hands
megjegyzés ♥️ XD2 a folyékony dolgok nem nekünk valóak Razz

Kimondtam.. Mindent, ami ezzel az egész kezdeményezős dologgal volt kapcsolatos, és nem mondom, hogy megkönnyebbültem volna. Dehogynem! Muszáj voltam őszinte lenni vele, és amikor befejeztem a mondandóm, a fellelkesülő mosolyára valamivel vidámabbá váltam, a szavai pedig.. olaj volt a tűzre, már még szélesebbre húzta az ajkaimat az a mosoly, amit neki szántam. Az eseményeknek, a mostnak.
Eleinte észre sem vettem, ahogy közeledett, csak mert képtelen voltam a pillantásommal a szemeit ereszteni, azokat a mélykékbe vesző lágy kék íriszeket... Csak akkor vettem mély levegőt, amikor már csak egy vékony légréteg választott el engem Nick-től, és ahogy megcsókolt.. már az előtt automatikusan hunytam be a szemeimet. Nem sürgettem, csak lassan ízleltem az ajkait, valamikor el is engedtem a balommal a poharam szárát, komótosan csúszott fel a jobb karján a tenyerem, finoman érintve az ingbe bújtatott alkarját, felkarját.. vállát, valahol megállva az érintéssel az állcsontja alatt finoman, ujjbegyeimmel beleveszve abba a rövid hajába a tarkóján. Képtelen voltam elszakadni tőle, de aztán... mégis.
Egy éles, sürgető légvétellel szakadtam csak ki a csókból, ott maradva a közelében, mialatt az ajkaim csúsztak végig a bal állcsontján, forrón égetve végig a bőrét a reszketeg levegővételeimmel.
Már épp csúsztam volna vissza a bőrén a szájához, amikor.. valahogy a poharat tartó kezem már az ölemből a csípőm mellé csúszva a pokrócon.. a tenyerem nedvességbe ért.. és ez nem az volt.. én nem ennyit.. hirtelen merevedtem meg a gondolatmenetemre, mert a fenébe is! Még nem és nem lehet!
- Várj, várj.. Nick - suttogtam már Nick ajkaira, ahogy elhúzódtam tőle, hogy megnézzem, mi volt ennyire nedves, és ahogy elhúzódtam tőle - mégis közel maradva hozzá -  egy rövid csók kíséretében.. a pohár!
Először csak lestem az átlátszó, terjedő folt felé, ami már a tenyeremet is érte, aztán hirtelen, halkan felnevettem, meg is nyalva az ajkaimat. A férfit érintő kezem csak kicsit csúszott le a testén, a vállát érintve, mialatt a nevetés kuncogássá halkult el, mégis széles mosollyal, csalfán néztem bele Nick szemeibe.
- Először a kávé.. most a bor. Veszélyesen élünk - nem tehettem róla, ismét kirobbant belőlem a nevetés.. és óvatosan raktam le a poharamat a pokróc mellé a földre.. mert őszintén fogalmam sem volt, melyikünk volt a hunyó. De nem is érdekelt.
- Segítek kitisztítani.. - hagytam fel a nevetéssel, ahogy ismételten a férfi arcát néztem. Mégsem mozdultam el onnan, ahol voltam, egyszerűen csak.. már pohármentesen, és ha ő sem gondolta másként, akkor ismét az ajkait vettem birtokba a sajátommal, már kissé szenvedélyesebben, vágyódva rá.. korántsem olyan kedveskedően, ahogy előzőleg tettük.
Az újbóli csók elmaradt, ha a férfi másként gondolta, és azt sem bántam volna.. csakis az számított, hogy vele lehettem.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Aug. 04, 2017 1:23 am

Az érintés... Ha lehet most még kifinomultabban éreztem mint annak előtte. Szilánkosan... Nem, nem szilánkosan, egyszerűen csak apró tűk szurkálták a bőrömet, a keze nyomán.. ahogy simított, és azthiszem.. igen azt, talán belemosolyogtam a csókba.
De mindezt talán csak a képzeletem játszotta velem, mert a képzelet... mint tudjuk néha csaló, és most is... képtelen lettem volna mellette racionális döntésekre.
Ezt valahol belül érzi az ember...

Ám aztán elszakad... Meglepően és vadul, és mielőtt kérdezném.. érzem ahogy az arcomon csúszik végig a lehelete, és én elfelejtek újra kérdezni.
Csak akkor amikor megszólal...
Megszólal??

"Várj, várj.. Nick "

És már húzódik.
Nem tehetek mást, engedek neki, amikor... Aztán kitör az a mélyről jövő nevetés.
Először nem értem... de aztán...

"Először a kávé.. most a bor. Veszélyesen élünk "

És ekkor tudatosodik csak az érzés, hogy az egész alsó lábszáram borban úszik.
Hirtelen ér utol a meglepődés.
De aztán...

- Úgy tűnik.. kissé jobban is beleéltem magam.. - és már én is mosolygok... nevetek.. Mindegy! Egyszerűen képtelen vagyok letörölni a szórakozott meglepődésemet, ahogy két karom szélesre tárom.
Végignézek magamon.
A poharat csak azután teszem le. Valahol oldalt...

- Ne viccelj, mit szólnál ha inkább.. - feltápászkodom, és a kezemet érte nyújtom. A nadrág nem számít.

Ha elfogadja, és feláll velem ahogy emelem, lassú ritmusban kapom a karjaimba, a karjaim közé, és elindulok.. táncolva vele, csak lassan forogva körbe egy képzeletbeli zenére.
Szorosan...
Csak egyszerűen mert.. valami így diktálja bennem.
Hogy minél közelebb érezzem.

És magamba szívhassam az illatát...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Aug. 04, 2017 11:32 pm

Nem bántam, egyáltalán azt, ha jobban beleélte magát, és mégis csak mosollyá szelídült nevetéssel néztem a férfi arcát, és ahogy megmozdult, finoman engedtem le a kezemet, már nem őt érintve. A kezei széttárva, aztán a pohár eltűnt a kezeiből.. végleg.
Még mindig mosolyogtam, ahogy a segítségemre nem reagált, holott tényleg, és szívesen tettem volna. Elvégre én magam is tehettem a kis bakiról. Hogy bor-itatta nadrágban kellett lennie.
Amint felemelkedett és felém nyújtotta a kezét, meglepetten néztem rá, de nem ellenkeztem, nem húztam az időt, egyszerűen csak a kezébe csúsztattam a kezem, és felálltam. Engedve neki, hogy segítsen, viszont ahogy egyből magához húzva a karjaiban találtam magam, lesütött szemekkel fonódtam fel rá a testére, egyre szélesedő mosollyal. Végül már a szemeibe nézve léptem az ő ritmusára, hagyva, hogy vezessen a zene nélküli tánc során. Szerettem a határozott énjét.. mert kedves, tisztelettudó, önzetlen minden pillanatban volt, mióta megismertem, de... a vezető jelleme, amikor ő döntötte el, mit is szeretett volna tenni úgy igazán, eddig csak alig néhány meghatározó pillanatban mutatkozott meg. És mégis minden egyes ilyen alkalom egy újabb kincs volt az együtt töltött pillanatainkban.
Mélyről jövő, reszketeg sóhajjal fúrtam bele arcomat a nyakába, és már nem bírva ki a közelségét, az ajkaim lassan simítottak végig a bőrén, a lépéseinknél is ráérősebben. Ujjbegyeimmel cirógattam meg a vállát óvatosan, és csak annyira távolodtam el tőle, amíg a szemeit nem láttam ismét, felemelkedve lábujjhegyre pedig épp, hogy csak elértem az ajkait, egy könnyed csókot lehelve rá.
- Kezdem azt gondolni, hogy az egyik szenvedélyed a tánc.. - suttogtam ajkaira vidáman mosolyogva, el nem mozdulva a karjaiból. Nagyon is jól éreztem ott magam, egészen közel hozzá. És most valahogy nem csak a szex járt a fejemben.. úgy tűnt, hogy egészen a hazaérkezésemig ez a vágy egészen háttérbe fog szorulni. - Illene hozzád - pillantottam le egy másodpercre a mellkasára, hogy aztán megint a szemeit nézhessem. Nem tudtam betelni velük.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Aug. 15, 2017 3:49 am

Az ahogyan követett.. Újdonsült, egyszerű erővel töltött el, és mégis valahogy örömmel. Nem álltam ellen egy magával ragadó mosolynak..

Az amikor a nyakamba bújt.. ahogy a parfümjének illata messzemenően száguldozott a hirtelen feltörő, gyenge szélben, és az, ahogyan az ajka megérint... mind.. mind együtt és külön-külön is tették tökéletessé ezt a nagyszerű estét.
Boldog voltam hogy itt tarthatom a karjaimban..

Ám aztán elemelkedik... a szemeimbe néz.. és a következő pillanatban felfutó csókkal magukkal jönnek a szavak.
De még mindig nem eresztem el..

- A zene... - javítom ki amint értelmet nyer az egész - az ami meghódított.. - és mosolygok. Ha nem mozdult, bele a szemeibe, habár a messziben fénylő rikító környezet, még mindig körülöttünk lassú keringő ritmusúan jár. Egy pillanatra sem állok meg.

- Az ami a fejemben szól.. - emelem el a fél kezem hogy a halántékomon jelezzem - de igen, veled együtt fűszerezve erősebben muzsikál. - és megint elmosolyodom. Hogy miért? Egyszerűen mert így hozza az ütem, a légkör, a kedvem, és mert egyszerűen letörölhetetlen mennyire élvezem.
A társaságot...
Senki nem lehetne nálam szerencsésebb...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Aug. 23, 2017 9:15 pm

Nem tudtam nem elmosolyodni azon, amit mondott, ahogy mondta. Annyira tipikusan ő volt, és talán.. engem pedig ez hódított meg és kényszerített, hogy megadjam magam az érzésnek. Vele. A pillantásommal a szemeit keresve figyeltem őt, és úgy gondoltam, soha, de soha nem fogok tudni neki nemet mondani arra, hogy a közelében lehessek. Minden pillanatban csakis erre vágyva engedtem neki, magamnak. Igazság szerint.. fogalmam sem volt arról, hogy nem csak azt érezhet(t)em, amit eddig, amikor férfiak közelében voltam. Eddig szinte másról sem szólt az egész, mint hogy a vágyaimnak éljek, a kielégülést hajszolva. Most.. ha ott is volt bennem, mélyen elrejtőzve várakozott. És ezért hálás voltam.
Ahogy Nick a halántékához ért, csak egy egészen rövid pillanatra követtem a szemeimmel a mozdulatot, de aztán.. egészen spontán mozdulattal, ha még nem engedte vissza rám a kezét, óvatosan, kedvesen nyúltam érte, csak hogy a számhoz emeljem a kezét, a tenyerébe pedig egy puha puszit nyomtam.
Még ha a szavak, amiket kimondott.. ott lógtak a levegőben, megválaszolatlanul a részemről. És mosolyogtam. Mert muszáj volt, és mert nem tudtam másként, máshogy.. Felsóhajtottam halkan, szorosabban ölelve át Nick-et a belé kapaszkodó kezemmel, eszem ágában sem volt eltávolodni tőle, a táncból. Most.. jó volt hagyni, hogy vezessenek, hogy valaki másra bízzam magam teljesen.
- Nem magamra értettem ezt, tudod jól. Nem miattam vagy ilyen velem. Vagy úgy egyáltalán.. - mosolyogtam fel a szemeibe türelmesen, elterelve a szót.. rólam, arról, hogy én legyek a téma, hisz a fenébe is.. Elvégre most én voltam a kérdezőbiztos, és nagyon is érdekeltek a válaszai. Valahol.. valamikor a kezét elengedve az ujjaim végigcirógatták a férfi állcsontját, és ha engedte, ha engedett egy kicsit Nick, akkor kicsúsztam a karjaiból, de még kartávolságon belül maradtam.. hogyha akart, ismét elérhetett, ismét visszahúzhatott, és hiába a távolság, a kezem ismét a kezéért nyúlt, hogy legalább azt foghassam. Végigpillantottam rajta - kínosan ügyelve, hogy az intimebb testrészein ne időzzek túlságosan sokat -, el is mosolyodtam hirtelen.
- Nem tudnálak elképzelni, hogy mást csinálj.. - néztem bele a szemeibe. - Most már tudom, hogy régebben mással foglalkoztál, de.. szerintem most vagy ténylegesen otthon. A cicusoddal.. itt, ebben az új életedben - emeltem fel a kezét, hogy a szám finoman érhesse a kézfejének bőrét. - Hiányzik valami.. régről? - kérdeztem tőle egészen halkan, tisztában voltam azzal, hogy nehéz témát feszegettem. Megértettem volna azt is, ha nem szeretett volna erre válaszolni.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Okt. 05, 2017 6:10 pm

Az ajka... Annyira finom és puha, sokkal hívogatóbb mint elképzeltem. Mégis csak egy kósza, elkóborló mosolyra futja ahogy belecsókol a tenyerembe.
CSIKLANDOZ!
Mégse húzom el, azt hiszem.. sikerül ellenállnom a késztetésnek, és ahogy érzem erősebben ölel körbe, az én kezeim is szilárdabban tartják.
Még akkor is amikor beszél...

Elmosolyodom... El, mert pont ilyennek ismertem meg, ilyen kedvesnek és önzetlennek, és valahogy.. most.. egybegyúrva az elmúlt időszak kapnak értelmet az eddig csak átfutóan kezelt képek. Valahogy úgy éreztem nagyon is jól ismerem...
Mégis meglep amikor hirtelen csusszanással ereszt el, de nem erősködöm, nem rántom újra az ölemre, csak figyelem, és várok...
A szavait.. a hangját.. talán összeszűkített szemekkel a tényleges értelmet, és aztán...


Talán elmosolyodom, talán sikerült visszafognom belőle. De talán csak az újabb kedveskedés.. a megjegyzése, ám egy következő levegővétellel már vissza a jelenbe térek.
Közelebb húzom.. magamhoz.. inkább csak magammal együtt, ahogy én viszont hátrafele lépkedek.
A korlát.. megint a korlát, és most bár fenékkel, de újra megtelepszem.

- Semmi sincs amit fel tudnék idézni... régről.. - csak a szemeibe tartva beszélek, de egy percig sem hozom kényelmetlen helyzetbe, vagy akár fürkészem - Ami számított, vagy bármi ami hiányozna vagy kéne még belőle, de ha akkor... tudom azt hogy mi vár rám itt.. - és szakadok csak egy rövid mosolyra félbe - Az biztos, hogy előrerohanok! - és szinte már nevetek. Boldogan és jólesően, és nagyon rég nem éreztem már magam ennyire könnyűen.. ennyire felszabadultnak, ennyire szabálytalannak és gondoktól mentesen, ennyire...
.. Egyszerűnek.

Az egész életet. Azt az életet, amit ezernyi érzés fojtogat!
Szerettem ezt a pillanatot...
És még mindig szeretem..

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Okt. 11, 2017 10:01 am

zene Dusk Till Dawn


Lépett, hátrafelé, nekem pedig más dolgom sem volt, csak követni őt. Habár nem szerettem volna rálépni a lábfejére, ezért némileg.. óvatosabban pakoltam a lábaimat, egészen a korlátig, ahol.. Nick megtámaszkodott, én pedig a férfinek dőltem, remélve, hogy nem volt kényelmetlen számára. Hacsak annak nyomát is felfedeztem, akkor kissé elhátráltam tőle, de.. a kezeim lassú simítással csúsztak a mellkasáról a vállaira, de aztán onnan le, az oldalára a bordáin végigsimítva.
Végig a szemeit figyeltem, ahogy beszélt, amit mondott, aztán amikor elmosolyodott, az én ajkam is felfelé görbült. A nevetését nem viszonoztam, de abban a hangban.. istenem, szinte megfürödtem. Szerettem a nevetését. Szerettem, hogy ilyen kedves, ennyire törődő volt, és habár tudtam, hogy.. ezek a bókok, az igazság - mert Nick szájából minden szava az volt - mások számára vérrel és verejtékkel jártak volna. Az előttem álló férfi pedig olyan könnyedén adta át magát ezeknek a pillanatoknak, hogy.. soha, egyetlen pillanatban sem kételkedtem mellette.
Az a mosoly, amit ő idézett elő, szinte ottragadt az arcomon, és habár tudtam, hogy meg kellene szólalnom.. ellenkezni vele, vagy biztosítani arról, hogy valóban.. tökéletes volt ez a pillanat, mégsem válaszoltam  neki.. nem azért, mert ne lett volna rá replika, hanem mert.. máshoz volt kedvem. A szemeim a szemeit keresték, aztán egy pillanatra az ajkait figyeltem, majd megint a szemeit, és nem bírtam ellenállni, közelebb hajolva hozzá a számat az övéhez préseltem lassú, egy pillanatra sem bizonytalan csókra, hogy aztán a kezeim a derekára csússzanak átölelve őt szorosan, teljes testtel hozzásimulva Nick-hez.
Rég nem érdekelt már a férfi mögött fényárban úszó város, vagy a felettünk elterülő csillagokkal pettyezett sötétség, és az sem, hogy valahol odalent egy szőrgolyóbis most bizonyára a vacsora maradékát fogyasztotta el. Mind, mind olyan momentum volt, ami teljes mértékben elszürkült amellett az ember mellett, aki itt állt előttem. Akit érintettem, aki.. olyan mélyre kezdte magát ásni a lelkemben, mint még soha semmi.
És egy percig sem gondoltam sem az ő, sem a saját gondjaimra. Na jó.. a folytonos közelségével.. azzal, hogy képtelen voltam elszakadni tőle, a vágy ismételten háromszor kopogtatott az ajtómon. Ezért is, ha még mindig kitartott a csók.. csak egészen picit húzódtam hátrébb, hogy még mindig érjem őt, de ne akarjam minden porcikámban letámadni őt.. Reszketeg sóhajjal adtam egy puszit az előbb csókolt ajkakra.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Okt. 26, 2017 3:17 pm

Nekem dőlt.. És nem lehetne ennél érzés semmi most kellemesebb, egy elfutó mosoly.. aztán mégis belekezdek, a múlt fejtegetésébe, megélésébe.. felelevenítésébe, vagy egyszerűen csak átfutóan kezelem, mint egy régen volt.. de ma már messzibe veszett történetet.
Ami talán nem is én voltam...
Vagy mégis??

Mégsem most töprengek el ezen, először is mert ez a nő... lefoglalja minden gondolatom, és valahogy egy cseppet sem vagyok hálátlan érte, de a másik.. a sokkal mérvadóbb, az ahogyan mozdul.
Ahogy már sokadszor, most is, alig egy másodperccel előtte érzékelem, még van időm, belemosolygom az érzésbe, de aztán fogadom. Teljes átéléssel. Élvezettel és szeretettel, és valami olyan... a gyomromban szárnyalló érzéssel, amiről azt hittem csak a mesékben létezik.
Eddig..

Nagyot sóhajtok, de csak akkor, amikor érzem visszavonulót fúj, és megkapom azt a méltón(??) kijáró puszimat.
Újra nevetek. Fékezhetetlenül és szélesen, és...

.. hirtelen, és a semmiből kezdem el véletlenszerűen rázni a fejemet.

- És még mindig képes vagy meglepni... - és még mindig nevetek, legalábbis a mosoly kitart, felkéredszkedett a képemre, és valami azt súgja, eszében sincs onnan távozni.

- Pedig azt hittem a parkban történtek után már megszoktam a hirtelenségedet.. - egy percig sem bírálat.. vagy esetleg kellemetlen érzések kifejtése, sokkal inkább... elismerés??
Talán az élet magával ragadó pezsgése, és én élvezem hogy újra élek!
Egyszerűen ÉLVEZEM!

És úgy érzem képtelen vagyok elengedni...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Nov. 01, 2017 11:35 pm

Ellenállhatatlan volt a mosolya. Arra késztetett, hogy az egész világnak megmutassam, mennyire lenyűgözött ezzel az egyetlen mozzanattal. És mégis csak megilletődött elvarázsoltsággal figyeltem és hallgattam a puszim után a nevetését. Muszáj volt látnom az arcát, ezért is húzódtam hátrébb felsőtesttel, csípőmmel, hasammal még mindig simulva Nick-hez, hogy a nevető szemeit és a mosolygó arcát, szemeit figyeljem. Nehéz lett volna igazából koncentrálnom másra, ezért is sóhajtottam fel csak röviden, ügyelve arra, hogy az ajkaimon hagyott íze el ne szökjön onnan. Érezni akartam őt.. mindenhol.
- Nem értelek - képtelen voltam nem mosolyogni mellette. - Most teljes mértékben ártatlannak vallom magam - nevettem el magam, jobb kezem végigsiklott a testén.. a derekáról a csípőjén át.. a hasáig, aztán az ujjaim lassú ritmusban indultak meg a hasán felfelé, mellkas tájékon állva csak meg az ing alá bújt bőrén, anyagon át érezve, tapintva őt.
Önkéntelenül siklott végig a nyelvem a saját ajkamon, lenyalva róla Nick ízét egy jókora sóhajjal fűszerezve azt. Jól esett. Hogy őszinte legyek.. egész nap el tudtam volna viselni a csókjait, az érintését.. Őt magát, de azért egy pillanattal később már meg is köszörültem a torkomat.
Egyáltalán nem éreztem most magam hirtelennek. Sőt! Olyan mértékben képes voltam uralkodni a testemen, amit otthon még nem hittem volna. Nem.. mozdult az ágyékán a csípőm ingerlőn.. nem érintették az ujjaim olyan helyeken, ahol még nem akarta.. Nem.. támadtam le egyszer sem, pedig minden egyes porcikámban vágytam Őrá. A derekán nyugvó bal kezem ujjai csak minimálisan kezdték morzsolgatni Nick ingének anyagát.
Azt mondják, hogy a karcolások csak akkor kezdenek el igazán fájni, ha az ember odafigyel rájuk. Nos.. az én vágyam.. a betegségem mély lenyomata is ebben a pillanatban vált egyértelművé, ezért is.. egy reszketeg sóhajjal próbáltam nyugtatni magam és azzal, hogy a pillantásomat igyekeztem a férfiről elvezetve a mögötte tátongó sötétségre irányítani.
De csak egy rövid időre, mert aztán nem bírtam tovább. Látnom kellett a szemeit. Az arcát, a reakcióit.. a lányét, és már az az állandó mosoly most sem hagyott cserben.
- Nem szereted, ha meglepnek? - döntöttem oldalra a fejem egy picit, évődőn.. ahogy a kiskutyusok szokták, ha valamit nem értenek. Tényleg érdekelt ez.. mert akkor muszáj leszek változtatni.. mindenen.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Nov. 03, 2017 9:16 pm

Ártatlannak...

Nos igen.. ártatlan, a lehető legteljesebb mértékig, csak én.. - és egy mélyről jővő jóízű sóhaj keveredik meg az előbb még szabadjára engedett nevetésemmel.
Léteznek ilyen pillanatok egyáltalán??

Úgy tűnik...

- Igen.. ártatlan vagy..
- csak dünnyögöm, de olyan.. kellemesnek ható hévvel, hogy nyilvánvaló legyen, egy percig sem vitatkozom vele.
Csakkk... a nézőpontjaink egészen másszínűek...

Továbbra sem engedem el, eszemben sem lenne, csak átölelem, továbbra is lágynan fűződik a dereka köré a kezem, és ahogy hátrál.. a szemeit fürkészem.
De nem megfejteni akarom. Ezúttal nem, egyszerűen csak... élvezkedem.
Az vesse rám az első követ..

Aztán mégis a szavai szakítanak ketté.
Elmosolyodom.. de továbbra sem engedve, újra hatalmas sóhajt húzok a tüdőmbe.

- Nemm.. kifejezetten, csak az utóbbi évek.. - akadok el. Keresem a legmegfelelőbb megfogalmazást. - Mondjuk úgy, erős harcokkal teltek, és megszoktam hogy mindig, mindennek megvan a maga ideje. - és mosolygom. - És helye... - egészítem ki, ám aztán észbekapok.

- De eszedbe ne jusson változtatni, ÉLVEZEM! - és az az előbbi mosoly.. hatványozott intenzitással nyúlik ki a képemen. TÖBB... ilyen magával ragadó napot!
Minden egyes nap tetszene..

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Nov. 08, 2017 10:14 pm

Elvesztem az ölelésében. Most, ebben a pillanatban biztosan, és ahogy az arcát fürkésztem, a mosolya, a szemei voltak azok, amik minden egyes momentumban lekötöttek. Annyira felejthetetlen volt az a kékség, az a ragyogás... Amint felsóhajtott, a még mindig derekát ölelő kezem is előrecsúszott a testén, nyugodtan, kényelmesen, gyengéden érintve őt, csak egy picit megmozgatva az ujjaimat, hogy alig-érintéssel simogathassam pár pillanat erejéig a férfit.
Amikor beszélni kezdett, a pillantásom a szemein állapodott meg, de legszívesebben lehunytam volna a szemeimet.. hogy csak erre koncentráljak, de amikor mosolyogva fejezte be, akkor az én arcomon is lassan rajzolódtak ki a nevetőráncok, hangot nem adva a jókedvemnek, vidámságnak.
- Lehetséges, hogy vannak dolgok, amiket nem mindig, nem minden helyzetben tehetünk meg - kezdtem bele, meg is nyalva lassan a kiszáradó ajkaimat. - Vagyis biztos - helyesbítettem én is, ahogy korábban ő is tette, és csak egy kicsit mozogtam meg az ölelésében, elmosolyodva.
- Szeretem, ha mosolyogsz, és nem úgy tűnt most sem, mintha baltával kergetnél el, haaa... megcsókollak, szóval ezt bármikor vállalnám - nevettem el magam, nem is annyira hirtelen mozdulattal, de nyomatékosítva a szavaimat öleltem meg őt szorosan, kezeimmel átkulcsolva a nyakát. - És jól is jársz ezzel, mert cserébe nem kérnék túl sokat.. - széles mosollyal figyeltem őt, csakis őt.. a mögötte elterülő fényárat kirekesztve a gondolataimból. Eltörpült minden fény emellett a férfi mellett. És hogy volt-e folytatás.. persze, mindig. Mégis hagytam, hogy.. ha érdekelte, kérdezhessen. Addig muszáj leszek egy olyan érvet, indokot kitalálni, amire hallhattam a nevetését ismét. Aminél nem bírta ki mosolygás nélkül. Úgy tűnt, csak erre vágytam. A jókedvére. A boldogságára.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Nov. 15, 2017 11:58 pm

És helyesbít... De én továbbra is csak figyelem.
Az a kóbor mosoly továbbra is kinn ül az arcomon, és még mindig.. továbbra is a karjaimban tartom, mert egyszerűen így esik jól.
Fura... De valahogy hozzám nőtt az elmúlt percekben.
Mint aki mindig is a részem volt...

Ám folytatja, és ahogy a füleimben visszacseng a nevetése, muszáj... nekem is viszont nevetni rá. Biztos vagyok benne, hogy akad itt egy kis bukkanó.
És nem is tévedek sokat. Hamar előáll a kérdéssel..

- NO! Kíváncsivá tettél..
- kérdezem, pedig nem is igazán kérdésnek szánom. De érdekel. Minden érdekel ami tőle van.. ami az övé.. és ami ő maga, és ez hirtelen.. meglepő momentum az életemben. Soha nem találkoztam még az újdonság szelével..
Vagyis...
..egy ideje...

Meglepődéssel fogadom a hirtelen fordulatokat...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Vas. Nov. 19, 2017 4:25 pm

Elmosolyodtam a szavaira, miközben a kezeim otthagyták a nyakát, csak hogy a felkarjára simíthassam a tenyerem. Kevésbé volt szoros ölelés a részemről, de mindvégig a szemeit figyeltem. Még mindig ugyanolyan mélységesen kékek voltak, mint azelőtt.
- Azt szeretném, hogy boldog legyél. Hogy mosolyogj. Megérdemled azok után, ami történt, és ami elmúlt - álltam lábujjhegyre, aztán meg vissza, teli talpra. Igaz, hogy én magam, önkéntesen váltam meg a cipőimtől, s a nappali forróság ellenére az éjszaka hűvöse csalfán keringte be az épületeket, a Vegas-i estéket. - Hacsak tehetem, segíteni fogok benne - biztosítottam a szavaimmal ismételten, mert tényleg így éreztem. Soha nem akartam volna neki rosszat, s azok után, hogy beavatott a múltjába, egy olyan szeletét ismertem meg az életének, amit a jelen környezetében aligha ismertek, s mindez felértékelődött a gondolataimban. Mindaz, amit róla hittem, amit róla tudtam. Szerettem azt a pillanatot, az előtte lévőt és az elkövetkezendőt is.
Még akkor is, ha tudtam, hogy az általam elém gördített akadály ugyanilyen makacsul jelen volt, egyelőre még eltakarva Nick elől.
Újra megmozdultam előtte.. mert már az idejét sem tudtam, hogy mikor voltam beteg utoljára. Azzal pedig, hogy a talpam fázott.. a lúdbőr lassan szaladt végig a testemen, az érzésbe pedig beleborzongtam kissé.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Nov. 21, 2017 2:55 am

És elmosolyodom... Nem tudom.. valahogy hozza belőlem. Hogy ő.. vagy a szavai, vagy épp az a.. TÖRŐDÉS ami sugárzik belőle, és amiben részem, be kell vallanom, most már magamnak is, hosszú ideje nem volt.
És amíg nem volt... Nem (is) hiányzott...
De most...

Nagyot sóhajtok, de valahogy próbálom beletolni minden panaszomat. Nem panaszkodást, és nem is.. siralmakat rejtő hangulatokat, egész egyszerűen... csak leadom a feszültséget..
Valahogy...
Az elmúlt órák feszültségét.

De még mindig nem engedem el. Őt...

- Mindent megfogok tenni... - és már újra mosolygom. A szemeibe.
És ahogy karjaim véletlenszerűen elhagyják az ölelését, valamiféleképpen automatikusan a borzongásra, ha tudok, a felkarjain simítok - kissé megdörzsölve - fel és le.

- De talán most ideje lenne mennünk... Megfázol. - és újra mosolygok. Hogy miért?? Mert egyszerűen ezt váltja ki belőlem, és úgyérzem... most... valahogy mellette talán képtelenség is lehet boldogtalannak lenni.
De mind tudjuk hogy megy ez..
A szakma azonban most egy percig sem érdekelt, így ha ő is egyetértett, hátrahagyva mindent - majd holnap elrendezem - az ujjai közé fűzve a enyémeket, - talán - elindultunk vissza az ajtón.
Vagy mégsem.

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 136

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Yesterday at 9:56 pm

Ennyire volt szükségem. A biztosítékra, hogy majd ő is ezen lesz. Bőven elég volt, és ezért egy jóleső bólintással reagáltam le az ígéretét. Feleslegesnek éreztem még többet ezen rágódni, mert ha éppen elfelejtené, hogy mit mondott most, majd minden egyes alkalommal emlékeztetni fogom. Az nem lehet, hogy a rossz emlékek lepjék el a gondolatait, s mindazok hátráltassák őt. Nem fogom hagyni. Azok után nem, hogy megosztotta életének mételyező pillanatait.
Ahogy elengedett a férfi, s a kezei már nem a derekamat érték, a hideg még inkább utat tört magának, a pillanatnyi dörzsölgetés hatására pedig még jobban kirázott a hideg, ami.. itt Vegas-ban nem sokszor szokott, mégis jólesett ez az érintés is.
A szavaira viszont egy újabb mosolygós bólintás volt a válaszom, aztán meg is ráztam a fejem gyorsan.
- Bocsánat.. Nem hittem volna, hogy ennyire látszik - mosolyodtam el, de elléptem előle kicsit, és ahogy megfogta a kezem, az ujjaim automatikusan szorított rá az övéire gyengén, s ha elindult az ajtó felé, úgy követtem őt, ha pedig be is léptünk azon, akkor csak egy pillanatnyi hezitálásig figyeltem annak vaskosságát.
- Szerintem elkezdhetnél szabadulószobát is tervezni idefentre - nevettem el magam. Elképzelni sem mertem, hogy a valóságban is létezne egy Másnaposok filmbéli jelenet Doug-ja.. Aki fent, a teraszon maradna, míg a többiek keresik.. Még a gondolata is kétségbeejtő. Aztán a lépcső. Fokról fokra egyre lejjebb. Már ha Nick is így gondolta..
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   

Vissza az elejére Go down
 

Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros :: Lakások-