HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» I came here for money, but I can be your fangirl too
by Jerome Brightman Today at 3:14 am

» Szó-kép-zene
by Fenrir Vidarr Today at 2:24 am

» Zenedoboz...
by Fenrir Vidarr Today at 1:13 am

» Trollkodjunk
by Henrik Ibsen Troy Yesterday at 7:50 pm

» Napi bölcsesség
by Henrik Ibsen Troy Yesterday at 7:46 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Yesterday at 2:50 pm

» Queen of Madness
by Josephine W. McAllister Yesterday at 9:34 am

» Elme, gyógy és intézet - Josie & Henrik
by Josephine W. McAllister Yesterday at 8:54 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 152

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Júl. 10, 2017 1:57 pm

És SIKERÜLT!

Ne felejtsem majd el a következő lakógyűlésen megemlíteni, hogy rendben van hogy tűzzáró ajtó, de sürgős esetben...

Aztán már el is felejtem a gondolatot ahogy megszólal, én pedig..

- Persze! Hogyne! - vágom rá első kézből, és csak azután pillantok a kezében függő cipőire.
De...
Nem szólalok meg, csak egy előreinvitáló intéssel jelzem hogy ha megindul, követem, és meg is teszi. A következő megtorpanás azonban viszont már váratlanul ér.
Mégsem teszem szóvá ahogy úgy érzem valamit mondani akar, de azután csak a kezei nyúlnak felém.

Elmosolyodom, és őérte nyúlok. A kezéért... Szokatlan helyzet ez nekem, és talán még egy kósza sóhajt is elrejtek, de mindezek mellett.. boldog vagyok. Ez vitathatatlan.

Az utunk lefelé, lévén a cipő inkább a kezében függeszkedett, már jóval hangtalanabbul zajlott. De annál KELLEMESEBBEN!
Az iménti események... valahogy egycsapásra változtattak meg mindent, vagy inkább... Egész sokmindnet megváltoztattak...
Az ajtóhoz érve odabentről már a szokásos nyivákolás fogad. De ezúttal nem engedek a zsarolásnak, nem ő lesz a kényeztetnivaló kedvenc, most egészen másvalakinek szánom ezt a szerepet. Ezt talán a Madame is megérzi, mert alighogy belépünk, és nem ő kerül a középpontba, sértettségében magasra szegett állal elvonul.

- Megtennéd hogy hozod a poharakat??
- intézem hozzá, csak futólag a konyha felé intve, ott már jól kiismeri magát. Az én utam a hálószobába vezet.

Nem időzök soká, felkapva az alig használt, csak csendes nyári estéken olykor az erkélyen kiterített pokrócot, a mellette fekvőt is hozzá veszem. Két díszpárna.. a célnak tökéletesen megfelel, és ha ő még nem tette, visszafordultában felmarom az asztalon hagyott vörösbort. Csak a dugóhúzót el ne felejtsem...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Júl. 10, 2017 5:51 pm

- Köszönöm - képtelen voltam nem mosolyogni. Ha lehetett volna, minden egyes kis póknak, amik esetlegesen a sarkokban meghúzódva kuporogtak, vagy az aprócska hangyáknak.. mindegyikőjüknek mondtam volna, hogy mennyire boldog estém volt, hogy mennyire nyugodt, de ehelyett csak mosolyogtam. Rá a falakra, rá a lépcsőfokokra, ahogy kezemben Nick kezével sétáltam lefelé, az ő ritmusában szedve a lépcsőfokokat.
Odalent előre engedtem a férfit, mert végtére is az ő lakása volt, és ahogy beléptem, behúztam magam mögött az ajtót, nehogy a cica úgy gondolja, hogy ő most menne világot látni. Ahogy azzal megvoltam, lepakoltam a cipőimet.. Reméltem, hogy féltékenységből a kis szőrgombóc nem lep meg egy ajándék pisivel, de bármire felkészültem. Bíztam benne - leginkább abban, hogy tökéletes úrihölgyi nevelést kapott Nick-től.
- Hogyne. Máris - bólintottam a kérésre, csak egy pillanatig követve a távolodó alakját egy sóhaj kíséretében, de időben kapcsolva lépdeltem be a konyhába.. és volt már itt egy köröm, céltudatosan léptem ahhoz a szekrény ajtóhoz, ami a poharakat rejtette. Ajkamat beharapva választottam ki az öblös borospoharakat, de mielőtt kiléptem volna, még.. bűntudattal pakoltam bele a piszkos dolgokat a mosogatókagylóba, és engedtem mindenre egy kis vizet. Tapasztalatból tudtam - még egyetemi éveim alattról - hogy a rászáradt ételt egy örökkévalóság lemosni a tányérokról. Amikor azzal megvoltam, az ujjaim közé csippentve a poharak szárát léptem ki, vissza oda, ahol korábban étkeztünk.
Mosolyogva figyeltem, ahogy a pokróccal, a két párnával és az üveg borral ügyeskedett, és a késztetés, hogy odamenjek, erősen közrejátszott.. A szemeim ismételten letapogatták az alakját, de mégis elfordultam tőle, vissza a konyhába, és ahol sejtettem, hogy az evőeszközök lehettek... azt a fiókot kihúztam. Szabad kezembe martam a bornyitót, és már kint is voltam, Nick előtt leparkolva.
- Részemről mehetünk. És.. ne haragudj, hogy önkéntességbe kezdve felfedezem a lakásod - mosolyogva emeltem meg a dugóhúzót, hogy értse, miről is beszéltem. Ha nem volt ellenvetése, akkor elindultam kifelé, a lépcsőház irányába egy kósza körbepillantással keresve a nyávogó állatkát, de előlem megint elbújt. Épp most raboltam el a gazdáját, persze, hogy nem volt kedve barátkozni velem. Meg is értem!
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 152

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Júl. 12, 2017 3:43 pm

- Indulhatunk..? - csak felszabadult mosollyal kérdezem, de aztán ő az aki visszaránt. Márminthogy megfordul, újra a konyhaajtón lépve be, én meg egy cseppet sem feszülve várakozom.
És meg is jelenik az a dugóhúzó...
Vele a hozzá tartozó szöveg..

- Ami az enyém, az a Tiéd is.. - könnyelműségbe hajló szöveg, mégis.. egy hozzá kicsúszó nevetéssel talán tényleg komolyan gondoltam mindezt.

- Lám.. már a gondolataimat is kitalálod... - és újabb mosoly, csak szemmel utalva a szükséges kis eszközre a kezében, de a másikkal.. félig, már nyitom is az ajtót.

- A Hölgyeké az elsőbbség! - és rámosolygok.

Az úton felfelé valahogy semmi lényeges nem történt. Dehogynem.. Ő lépked itt előttem és nem tudtam elég hálás lenni ezért...

A kitámasztott ajtó.. úgy tűnik a feladatát sikeresen teljesítette, nem csukódott be, habár akkor se tudott volna kifogni rajtunk. Befelé, semmiképpensem.
A tetőre újra belépve talán még mindig őt engedem magam előtt, talán ő hagyta hogy előzzem meg, akárhogy is, a beton talapzatot elérve, kezemben a szükségesekkel megcélzom az emlegetett kis sarkot. Kellemes...

Az egyik pokrócot a földre helyezve, vele a párnákkal, na meg az üveg.. a másikat azon nyomban kiterítem, és csak ezután kerülnek a fejtámaszok a helyükre.

- Kisasszony... Az élő Planetárium előállt! - kacsintok rá, és a földön ácsorgó üvegért nyúlva, az ő kezéhez már a bornyitóért nyújtom a tenyerem.

Minden előjel szerint nagyszerű esténk lesz...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Júl. 13, 2017 4:18 pm

A felfele úton egész végig azon gondolkodtam, amit mondott. Noha ahogy meghallottam a nevetést, nem tudtam nem mosolyogni válaszként. Olyan őszinte és elemi volt, amilyennel ritkán találkoztam. És mégsem tudtam hova tenni mindazt, amit hallottam, de hinnem kellett benne. Akartam, hogy igaz legyen. A gondolataimba merülve torpantam meg a tetőre vezető ajtó előtt, de elálltam az útból, hogy Nick mehessen, és ahogy ismételten fent voltunk, a támaszt hagyva a helyén követtem a férfit, megvártam, ahogy elrendezgeti a pokrócot, a párnákat, és ahogy nyúlt a kezemben lévő kis eszközért, készséggel adtam át.
Emlékszem, az első bornyitásom katasztrófa volt, és.. máig bűntudatom volt, ahogy a parafa belemorzsolódott a burgundivörös nedűbe.. Az egész üvegnyit kénytelen voltam kiönteni a lefolyóba. Inkább meghagytam, hogy a nálam jobban hozzáértők tegyék meg a szükséges lépéseket.
- Kikérdezhetlek az összes csillagképről is akár? - mosolyogva kérdeztem a planetáriumos megjegyzését követően, mosolygó szemekkel és ameddig ő vélhetően a bor nyitásával szöszölt, addig elléptem előle két lépést, csak hogy ténylegesen, magamnak is megnézzem a sűrű, szuroksötétséget, ami körülöttünk, odafent fogadott minket. De aztán mosolyogva fordultam vissza Hozzá, és le is lépve a köztünk lévő távolságot, hogy a két poharat két kezembe fogva nyújthassam neki, ha tölteni szeretett volna. Előbb Nick arcát figyeltem, aztán a bort.. majd a poharakat, egy sóhajtásba fulladó mosollyal értékeltem a kedvességét. Jól esett végre a nyugalom, és az, hogy olyannal tölthettem az estémet, aki érdekelt, akit én akartam magam mellett, és nem pedig kényszerű időtöltés volt.
Ha a bor a pohárban végezte utolsó útját, akkor megvártam, ameddig az üvegtől megvált, csak akkor nyújtottam neki az egyik poharat, elnézve ismét fel, a csillagok felé.
- Szólj, hogy mikor kezdődhet a vallatás - sandítottam vissza nevetve Nick-re, és ha nem volt ellenvetése, vagy nem gátolt meg abban, hogy megmozduljak, akkor alig ellépve mellette.. nem is tudom, súrolta-e a testem az övét, vagy sem, elhelyezkedtem a pokrócon, és lentről néztem fel a férfire, emelve felé a poharamat egy kósza koccintásra.
- Arrébb csúszok, és ide is férsz - rettentő komolyan mondtam mindezt. Mintha legalább kétszer akkora volnék, mint amekkora, de azért az az állandó vidámság most sem hiányzott. Ha nem akadályozott meg, akkor valóban beljebb libbentem a takarón.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 152

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Júl. 15, 2017 1:44 am


"Kikérdezhetlek az összes csillagképről is akár?"


Hirtelen fordulok hátra.

- Ööööö.. - na nem sikerült a bemutatkozás, de aztán feladom. Nem úgy a dugóhúzóval a munkálatot! - Ami azt illeti elég sok mindenben járatos vagyok.. - csak az üveget figyelem - ..úgyhiszem.. - pillantok egy pillantásra rá - de a csillagászat nemmm.. annyira tartozik közéjük.. - és BEVALLOTTAM! És milyen flottul ment..

- Deeee.. ha szeretnéd.. - és szinte nem is pukkan a dugó, kényelmes, megadó becsületességgel minden ellenállás nélkül adja magát - a legközelebbi alkalomra, mindenképpen felkészülök!

És mosolygom. Ha ott van, a szemeibe, és alig... csak alig néhány hosszúra nyújtott pillanat után emelem az üveget, és ha felém tartja a poharakat, mindkettőbe.. olyan jóóó félig öntök bele.

Hogyan is volt odalenn az a maradjunk józanok fogadalom???

Akárhogyan is, az üveg végül csak megadta magát, és máris koppan az alja vissza a hűvös betonon és ahogy újra felé fordulok, és a poharat ő nyújtja nekem, csak alig fűződve az ujjaira.. egyszerűen csak mert kellemes, egy újabb mosoly karöltésében elveszem.

"Szólj, hogy mikor kezdődhet a vallatás"

A hangja meglepődéssel ér, habár.. én magam tettem neki ígéretet, és még ha most se.. még most sem áll szándékomban megvétózni a helyzetet, csak egy elhúzott mosollyal szemlélem ahogy helyet foglal a kis rögtönzött... saját kis Univerzumon.
Valahogy pont így éreztem ezt a napot/estét...

- Amikor csak akarod. - telepedek le mellé aztán, nem túl közel, de nem is távol tőle, alig felhúzva a térdeimet, de mégis azokon támasztva, oldalra, a szemeibe nézve, és magam is emelem a poharam.

Az üveg.. halk visszhanggal koccan meg a csöndes környezeten.

- Bármit elárulok...
- és csak tartom a szemeit...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Júl. 18, 2017 12:17 am

zene ♥ Running With The Wolves
legalábbis ezzel kezdődött..
megjegyzés ♥ ííííííígy zaklathatlak?


Ajkamat beharapva figyeltem, ahogy csobogva folyt a bor, azon gondolkodva, hogy mit ajánlott.
- Nehogy, Nick.. Nem várok el ilyeneket - mosolyogtam fel a szemeibe, mert nem várhattam el tőle, hogy ilyet tudjon. Hogy miattam kelljen tanulnia. Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy egy kósza, butácska, és vicces ötletet ilyen felajánlás kövessen. Mindazonáltal kevés dolog esett jól, de ez mindenképp kedves felajánlás volt. Egyike a legeknek. az érintése pedig mindezt az érzést megspékelte.
A pokrócon ülve, némán néztem a mozgását, ahogy letelepedett mellém, a koccintásra pedig felbátorodva kortyoltam bele a borba, egy pillanatra le is hunyva a szemeimet, csak azért, hogy minden cseppet kiélvezhessek. Sosem voltam az a nagy ivó, így amikor azon kevés alkalmakkor, amikor igazán elengedtem magam és az alkohollal hű társak lettünk egy-egy alkalommal.. nos, nem mondanám magam edzettnek. Egyáltalán. Noha ezzel az üveg borral - annak is a felével bizonyára nem lövök túl a megengedett határon.. Mégis jól esett. Lázas lassúsággal nyaltam le ajkaimról a bor esszenciáját is.
Bármit elárul.
Bármit!
És mégsem akartam annyira galád lenni, hogy faggatózásba kezdjek. Teljesen nem akartam az én malmomra hajtani a vizet, ezért is csúsztattam elgondolkodva a pohár talpa alá ujjaimat, csak hogy végigcirógassam ujjbeggyel az üvegkorongot. Arra csak nem kérhettem, hogy az egész életét egyetlen estébe zsúfolja bele! Pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy a világ legapróbb dolgait is tudjam róla.
- Miért lepett meg az, hogy megcsókoltalak a parkban? - oké, ez béna kezdés, elismerem, de azt csak nem kérdezhettem meg, hogy milyen színű a fogkeféje, vagy hogy hogy szeret aludni, Kispárnával? Naggyal? Csak nem ronthattam ajtóstul a házba, sokkal inkább azért is, mert bármennyire is vágytam az érintésére, vele valahogy nem csak az volt a fontos. Igazság szerint nem tudtam volna megmondani, miért is éreztem mindezt. Butaság lett volna még azt mondani, hogy.. ő volt.. Nick önmaga volt. - Igaz, nem tervezett volt, egyáltalán.. - vallottam be aztán halkan, zavartan lenézve a pokrócra köztünk. - Vagyis.. sokáig biztosan nem.. csak egyszerűen úgy éreztem, meg kell tennem. Szóval miért? - kíváncsian néztem rá, újra a szemeibe. Mégis tudni akartam, hogy miért utasított (volna) el. Mert eltolt.. felzaklattam vele ott, ezzel tisztában voltam. És ezzel a viselkedéssel, reakcióval nem sokszor találkoztam még. Általában.. ha egy nő kezdeményezett, azt a férfiak értékelték. És akikkel nekem volt dolgom, mindannyian élvezték is. Hogy én? Persze, az adott pillanatban - a múltban - én is, bármit engedtem, és epekedtem azért.. de ez eddig a betegségem volt, ahogy azok a bizonyos találkozók után is minden egyes lelkifurdalás pedig a következmény.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 152

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Júl. 29, 2017 1:50 am

Csak mosolygom.. Ami azt illeti, biztosan megtenném, nem csak őérte, hanem a helyzet.. magasztosságáért is, na meg mert eddig valahogy nem jutottam oda hogy éppen a csillagokat elemezzem. De mindent meg kell kezdeni egyszer és biztos vagyok, a világ egészével együtt ez is érdekes!


A szemeit.. csak egy hosszúra nyúló rövid pillanatig figyelem. Miután leültem, és miután koccant a pohár, még nem iszom bele, sokkal inkább elragad a képe, és egy hozzá illő, szabadabb mosolyom.
Egy felszabadult...
Csak amikor megnyitja újra őket, csak akkor emelem a számhoz a poharat.
És már el is hangzik egy első kérdés.

"Miért lepett meg az, hogy megcsókoltalak a parkban?"

Meglepődöm. Úgy elsőre... Számítottam volna vagy ezernyi félére, de erre biztosan nem.
Talán egy mély sóhajt is húzok a tüdőmbe, ahogy leoldva róla a szemeimet csak előre figyelek. Előre, a szemben fekvő fal, forró-hidegen tetsző fehérjébe.
Aztán mégiscsak kicsúszik egy keskeny mosoly.
Csak azután nézek vissza Rá.

- Tudod Cordelia.. - nem nehezemre esik.. vagyisss... Újra belekezdek. Most már újra előre. - Azt gondolom hogy bár mindig is sokat jelentettél, de még sohasem jelentettél ennyit. - és nézek vissza a szemeibe. Csak azután hogy kimondtam. - Vagy mindig is, csak épp elfelejtettem ezt észrevenni.. - tartom a szemeit - Ki tudja..!?? - és a fél szemöldököm önmagától, viccesen vonul az égbe. Mert valóban.. Ki tudja!??
És főképp ki az aki megfejthetné az életet..

- De biztos vagyok abban..
- folytatom aztán mégis - hogy ha Te nem lépsz, óriásit veszítek. - és még mindig a szemeibe. - Ki tudja hogy én elég bátorságot gyűjtöttem volna e valaha.. - és komolyan gondolom. A legmesszemenőbbekig és a leginkább, mert egy dolgot megtanultam: Amit nem teszel meg magadért.. senki más nem teszi meg érted.
Csak épp még mindig nehezemre esett alkalmazni!
Igazából kinek nem!??

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Aug. 02, 2017 12:01 am

zene ♥ Fragile
megjegyzés ♥


A kérdésemet követően csendben vártam a nem is olyan késve érkező választ, minden egyes szót megjegyezve és elküldve a majdani emlékeim közé. Biztosan olyan "mappába" kerül ez a mai este, a mai beszélgetés, amit soha nem akarnék kitörölni, soha nem akarnék megsemmisíteni, semmi pénzért sem. A vallomást befejező utolsó szavakra egy pillanatra csak, de lesütöttem a pokrócra, a lábaimra, és az ölemben nyugvó pohárra a szemeimet, mintha azokat vizslattam volna elmélyülten. Tudtam, hogy mi az igazság, s ennyire még sosem esett nehezemre mindaz, ami történt. Mert ha minden csodásan is alakult, akkor is.. az igazság egyre kényelmetlenebbé és gyötrőbbé vált. Nem akartam.. nem akartam elrontani ezt a csodás találkozást azzal, hogy a saját gyengeségemet említem fel.
Ezért is, amikor ismételten felnéztem rá, a mosolyom már csak neki, őérte szólva kedves szemekkel csillogott, és ebben az egyben biztos voltam. Abban, amit éreztem iránta.
- Igazság szerint nem tudom, hogyha ott és akkor én nem léptem volna meg az első lépést feléd, akkor utána bármikor megtörtént-e volna ez - néztem el egy pillanatra a Nick mögött a távolabbi tetőterasz részen lévő korlát fala felé. - A részemről is akár. Valószínűleg, hogy.. minden egyes napot úgy töltöttünk volna egymás mellett, mintha csakis munkatársak volnánk. Csak egy kávé.. csak a különleges esetek és a nehéz napok uralták volna a beszélgetéseinket. Akkor nem tudtam volna meg a múltad.. Akkor nem vacsoráztunk volna nálad és most nem ülnénk idefent - a mosolyom még mindig nyugodt volt, de a kedvességbe egy cseppnyi szomorúság vegyült, és már nem is tudtam a férfi felé nézni. Nehéz lélegzetet véve köszörültem meg a torkomat arra gondolva, hogy.. nem csak a betegségem árnyékolta be mindezt, ami most volt jelen, hanem a függőségem tárgyának jelenlegi személye.. az a férfi, akitől minden porcikámban távol akartam volna lenni. Menekülni előle és önmagammá válni. Teljesen. És felszabadultan.
- Mindennél jobban örülök ennek - újra fellestem Nick szemeibe, őszinte és nyílt tekintettel. - És semmi pénzért el nem cserélném a kettőnk közt történt.. eseményeket - a pillantásomba már belekeveredett egy kacér kis felhang is:
- Akkor nem is gondolkodtam azon, hogy mi lesz, ha elutasítasz. Egyszerűen csak meg kellett tennem. Meg akartalak akkor csókolni és érezni a tenyerem alatt - biztos, hogy ezt az őszinteségi áradatért nem az az egyetlen kortynyi bor tehető felelőssé. De muszáj volt, hogy tudja mindezt. És habár voltak kérdéseim még vele kapcsolatban, szerettem volna tisztázni minden ehhez kapcsolódó érzést.. akár. Most is csak szorongattam a talpas pohár szárát, miközben Nick-et néztem. És a mögötte lévő falat.
Képtelen voltam Martinnak szólítani. Nem ő volt a szememben, hanem csakis Nick. Az, aki most volt. Az pedig, hogy valaki a családját nem választhatja meg magának, még nem jelenti azt, hogy a sorsunk predesztinálható. Minden egyes egyén maga választja meg a saját útját, s dönti el azt, hogy a helyeset, vagy a helytelent választja. S mégis, minden esetben egyéni döntés ez. Nincs jó vagy rossz. Sosincs csak fekete és fehér. Mert mindig léteztek árnyalatok, színek.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 152

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Aug. 03, 2017 2:54 pm

A mosolya.. Talán ez az egyik amit soha nem leszek képes megunni benne, és úgy őszintén... sohasem tudtam. Mindig is elgyengített...
Csak egy aprót köszörülök a torkomon mikor rájövök merre is kóborol el a fejem, és inkább kényszerítem magam vissza, vissza ide.. a pillanatra, erre a gyönyörű és örömteli, sokat jelentő percre.
Mert valahogy képtelen vagyok másképp gondolni erre a napra.
Erre az... éjszakára...
Amit úgy néz ki talán teljes egészében vele tölthetek...

A véletlenül jövő, - vagy épp hirtelen - felemlegetések a 'mi történt volna HA..' tekintetében, meglepnek, de nemegészen adok hangot neki, csak épp szemernyi rejtett köszörüléssel nyugtázok újfent, ám amikor tovább tér.. vissza a szemeimbe, már képtelen vagyok én is.. nem újra a szemeibe nézni. És elmosolyodom...

- Mindennél jobban örülök hogy megcsókoltál...
- a hangom halk.. észre sem veszem mennyire elveszett, ahogy azt sem ahogy lágyan közeledem. Csak egész finoman, csak egy kicsikét, felé.. rabulejtve a szemeiben, és...

... és ha nem szól közbe vagy áll ellen, valószínűsíthetően az ajkaim újra az övéire találnak.

Nem tervezem. Vagy terveztem el ezt az egészet. Az estét... Vagy azt hogy itt vele.. és még arról is letettem hogy bármit is a gondolataim irányítsanak mellette, a tudatos tudat... mindezt.. félretettem egy távolabbi időre. Most csak az érzelem vezérelt...
És ha hagyta.. egy pillanatra sem szakítva meg a csókot, csak lágyan, és zsigerből fonódó körültekintéssel, újra és újra ízleltem.
Egész míg valami meg nem szakítja a pillanatot..


Mondjuk a kicsorgó bor a pokrócon...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Aug. 04, 2017 12:06 am

zene ♥ Slow Hands
megjegyzés ♥ XD2 a folyékony dolgok nem nekünk valóak Razz

Kimondtam.. Mindent, ami ezzel az egész kezdeményezős dologgal volt kapcsolatos, és nem mondom, hogy megkönnyebbültem volna. Dehogynem! Muszáj voltam őszinte lenni vele, és amikor befejeztem a mondandóm, a fellelkesülő mosolyára valamivel vidámabbá váltam, a szavai pedig.. olaj volt a tűzre, már még szélesebbre húzta az ajkaimat az a mosoly, amit neki szántam. Az eseményeknek, a mostnak.
Eleinte észre sem vettem, ahogy közeledett, csak mert képtelen voltam a pillantásommal a szemeit ereszteni, azokat a mélykékbe vesző lágy kék íriszeket... Csak akkor vettem mély levegőt, amikor már csak egy vékony légréteg választott el engem Nick-től, és ahogy megcsókolt.. már az előtt automatikusan hunytam be a szemeimet. Nem sürgettem, csak lassan ízleltem az ajkait, valamikor el is engedtem a balommal a poharam szárát, komótosan csúszott fel a jobb karján a tenyerem, finoman érintve az ingbe bújtatott alkarját, felkarját.. vállát, valahol megállva az érintéssel az állcsontja alatt finoman, ujjbegyeimmel beleveszve abba a rövid hajába a tarkóján. Képtelen voltam elszakadni tőle, de aztán... mégis.
Egy éles, sürgető légvétellel szakadtam csak ki a csókból, ott maradva a közelében, mialatt az ajkaim csúsztak végig a bal állcsontján, forrón égetve végig a bőrét a reszketeg levegővételeimmel.
Már épp csúsztam volna vissza a bőrén a szájához, amikor.. valahogy a poharat tartó kezem már az ölemből a csípőm mellé csúszva a pokrócon.. a tenyerem nedvességbe ért.. és ez nem az volt.. én nem ennyit.. hirtelen merevedtem meg a gondolatmenetemre, mert a fenébe is! Még nem és nem lehet!
- Várj, várj.. Nick - suttogtam már Nick ajkaira, ahogy elhúzódtam tőle, hogy megnézzem, mi volt ennyire nedves, és ahogy elhúzódtam tőle - mégis közel maradva hozzá -  egy rövid csók kíséretében.. a pohár!
Először csak lestem az átlátszó, terjedő folt felé, ami már a tenyeremet is érte, aztán hirtelen, halkan felnevettem, meg is nyalva az ajkaimat. A férfit érintő kezem csak kicsit csúszott le a testén, a vállát érintve, mialatt a nevetés kuncogássá halkult el, mégis széles mosollyal, csalfán néztem bele Nick szemeibe.
- Először a kávé.. most a bor. Veszélyesen élünk - nem tehettem róla, ismét kirobbant belőlem a nevetés.. és óvatosan raktam le a poharamat a pokróc mellé a földre.. mert őszintén fogalmam sem volt, melyikünk volt a hunyó. De nem is érdekelt.
- Segítek kitisztítani.. - hagytam fel a nevetéssel, ahogy ismételten a férfi arcát néztem. Mégsem mozdultam el onnan, ahol voltam, egyszerűen csak.. már pohármentesen, és ha ő sem gondolta másként, akkor ismét az ajkait vettem birtokba a sajátommal, már kissé szenvedélyesebben, vágyódva rá.. korántsem olyan kedveskedően, ahogy előzőleg tettük.
Az újbóli csók elmaradt, ha a férfi másként gondolta, és azt sem bántam volna.. csakis az számított, hogy vele lehettem.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 152

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Aug. 04, 2017 1:23 am

Az érintés... Ha lehet most még kifinomultabban éreztem mint annak előtte. Szilánkosan... Nem, nem szilánkosan, egyszerűen csak apró tűk szurkálták a bőrömet, a keze nyomán.. ahogy simított, és azthiszem.. igen azt, talán belemosolyogtam a csókba.
De mindezt talán csak a képzeletem játszotta velem, mert a képzelet... mint tudjuk néha csaló, és most is... képtelen lettem volna mellette racionális döntésekre.
Ezt valahol belül érzi az ember...

Ám aztán elszakad... Meglepően és vadul, és mielőtt kérdezném.. érzem ahogy az arcomon csúszik végig a lehelete, és én elfelejtek újra kérdezni.
Csak akkor amikor megszólal...
Megszólal??

"Várj, várj.. Nick "

És már húzódik.
Nem tehetek mást, engedek neki, amikor... Aztán kitör az a mélyről jövő nevetés.
Először nem értem... de aztán...

"Először a kávé.. most a bor. Veszélyesen élünk "

És ekkor tudatosodik csak az érzés, hogy az egész alsó lábszáram borban úszik.
Hirtelen ér utol a meglepődés.
De aztán...

- Úgy tűnik.. kissé jobban is beleéltem magam.. - és már én is mosolygok... nevetek.. Mindegy! Egyszerűen képtelen vagyok letörölni a szórakozott meglepődésemet, ahogy két karom szélesre tárom.
Végignézek magamon.
A poharat csak azután teszem le. Valahol oldalt...

- Ne viccelj, mit szólnál ha inkább.. - feltápászkodom, és a kezemet érte nyújtom. A nadrág nem számít.

Ha elfogadja, és feláll velem ahogy emelem, lassú ritmusban kapom a karjaimba, a karjaim közé, és elindulok.. táncolva vele, csak lassan forogva körbe egy képzeletbeli zenére.
Szorosan...
Csak egyszerűen mert.. valami így diktálja bennem.
Hogy minél közelebb érezzem.

És magamba szívhassam az illatát...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Aug. 04, 2017 11:32 pm

Nem bántam, egyáltalán azt, ha jobban beleélte magát, és mégis csak mosollyá szelídült nevetéssel néztem a férfi arcát, és ahogy megmozdult, finoman engedtem le a kezemet, már nem őt érintve. A kezei széttárva, aztán a pohár eltűnt a kezeiből.. végleg.
Még mindig mosolyogtam, ahogy a segítségemre nem reagált, holott tényleg, és szívesen tettem volna. Elvégre én magam is tehettem a kis bakiról. Hogy bor-itatta nadrágban kellett lennie.
Amint felemelkedett és felém nyújtotta a kezét, meglepetten néztem rá, de nem ellenkeztem, nem húztam az időt, egyszerűen csak a kezébe csúsztattam a kezem, és felálltam. Engedve neki, hogy segítsen, viszont ahogy egyből magához húzva a karjaiban találtam magam, lesütött szemekkel fonódtam fel rá a testére, egyre szélesedő mosollyal. Végül már a szemeibe nézve léptem az ő ritmusára, hagyva, hogy vezessen a zene nélküli tánc során. Szerettem a határozott énjét.. mert kedves, tisztelettudó, önzetlen minden pillanatban volt, mióta megismertem, de... a vezető jelleme, amikor ő döntötte el, mit is szeretett volna tenni úgy igazán, eddig csak alig néhány meghatározó pillanatban mutatkozott meg. És mégis minden egyes ilyen alkalom egy újabb kincs volt az együtt töltött pillanatainkban.
Mélyről jövő, reszketeg sóhajjal fúrtam bele arcomat a nyakába, és már nem bírva ki a közelségét, az ajkaim lassan simítottak végig a bőrén, a lépéseinknél is ráérősebben. Ujjbegyeimmel cirógattam meg a vállát óvatosan, és csak annyira távolodtam el tőle, amíg a szemeit nem láttam ismét, felemelkedve lábujjhegyre pedig épp, hogy csak elértem az ajkait, egy könnyed csókot lehelve rá.
- Kezdem azt gondolni, hogy az egyik szenvedélyed a tánc.. - suttogtam ajkaira vidáman mosolyogva, el nem mozdulva a karjaiból. Nagyon is jól éreztem ott magam, egészen közel hozzá. És most valahogy nem csak a szex járt a fejemben.. úgy tűnt, hogy egészen a hazaérkezésemig ez a vágy egészen háttérbe fog szorulni. - Illene hozzád - pillantottam le egy másodpercre a mellkasára, hogy aztán megint a szemeit nézhessem. Nem tudtam betelni velük.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 152

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Aug. 15, 2017 3:49 am

Az ahogyan követett.. Újdonsült, egyszerű erővel töltött el, és mégis valahogy örömmel. Nem álltam ellen egy magával ragadó mosolynak..

Az amikor a nyakamba bújt.. ahogy a parfümjének illata messzemenően száguldozott a hirtelen feltörő, gyenge szélben, és az, ahogyan az ajka megérint... mind.. mind együtt és külön-külön is tették tökéletessé ezt a nagyszerű estét.
Boldog voltam hogy itt tarthatom a karjaimban..

Ám aztán elemelkedik... a szemeimbe néz.. és a következő pillanatban felfutó csókkal magukkal jönnek a szavak.
De még mindig nem eresztem el..

- A zene... - javítom ki amint értelmet nyer az egész - az ami meghódított.. - és mosolygok. Ha nem mozdult, bele a szemeibe, habár a messziben fénylő rikító környezet, még mindig körülöttünk lassú keringő ritmusúan jár. Egy pillanatra sem állok meg.

- Az ami a fejemben szól.. - emelem el a fél kezem hogy a halántékomon jelezzem - de igen, veled együtt fűszerezve erősebben muzsikál. - és megint elmosolyodom. Hogy miért? Egyszerűen mert így hozza az ütem, a légkör, a kedvem, és mert egyszerűen letörölhetetlen mennyire élvezem.
A társaságot...
Senki nem lehetne nálam szerencsésebb...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Aug. 23, 2017 9:15 pm

Nem tudtam nem elmosolyodni azon, amit mondott, ahogy mondta. Annyira tipikusan ő volt, és talán.. engem pedig ez hódított meg és kényszerített, hogy megadjam magam az érzésnek. Vele. A pillantásommal a szemeit keresve figyeltem őt, és úgy gondoltam, soha, de soha nem fogok tudni neki nemet mondani arra, hogy a közelében lehessek. Minden pillanatban csakis erre vágyva engedtem neki, magamnak. Igazság szerint.. fogalmam sem volt arról, hogy nem csak azt érezhet(t)em, amit eddig, amikor férfiak közelében voltam. Eddig szinte másról sem szólt az egész, mint hogy a vágyaimnak éljek, a kielégülést hajszolva. Most.. ha ott is volt bennem, mélyen elrejtőzve várakozott. És ezért hálás voltam.
Ahogy Nick a halántékához ért, csak egy egészen rövid pillanatra követtem a szemeimmel a mozdulatot, de aztán.. egészen spontán mozdulattal, ha még nem engedte vissza rám a kezét, óvatosan, kedvesen nyúltam érte, csak hogy a számhoz emeljem a kezét, a tenyerébe pedig egy puha puszit nyomtam.
Még ha a szavak, amiket kimondott.. ott lógtak a levegőben, megválaszolatlanul a részemről. És mosolyogtam. Mert muszáj volt, és mert nem tudtam másként, máshogy.. Felsóhajtottam halkan, szorosabban ölelve át Nick-et a belé kapaszkodó kezemmel, eszem ágában sem volt eltávolodni tőle, a táncból. Most.. jó volt hagyni, hogy vezessenek, hogy valaki másra bízzam magam teljesen.
- Nem magamra értettem ezt, tudod jól. Nem miattam vagy ilyen velem. Vagy úgy egyáltalán.. - mosolyogtam fel a szemeibe türelmesen, elterelve a szót.. rólam, arról, hogy én legyek a téma, hisz a fenébe is.. Elvégre most én voltam a kérdezőbiztos, és nagyon is érdekeltek a válasza. Valahol.. valamikor a kezét elengedve az ujjaim végigcirógatták a férfi állcsontját, és ha engedte, ha engedett egy kicsit Nick, akkor kicsúsztam a karjaiból, de még kartávolságon belül maradtam.. hogyha akart, ismét elérhetett, ismét visszahúzhatott, és hiába a távolság, a kezem ismét a kezéért nyúlt, hogy legalább azt foghassam. Végigpillantottam rajta - kínosan ügyelve, hogy az intimebb testrészein ne időzzek túlságosan sokat -, el is mosolyodtam hirtelen.
- Egyszer el kell jönnöd velem! Majd.. egyszer. Látni akarom, hogy milyen vagy, amikor nem csak egy-egy pohár bort kortyolgatsz el és ahol fura zenék is vannak és... és minden más! - beharaptam az alsó ajkamat hirtelen, zavarba jöttem. Nem.. pont azt mondtam épp, hogy ittasan akarom látni? És valami nagyon hangos, nagyon zajos helyen.. hozzá akarok simulni?! Nem... éppen. Mármint dehogynem, érezni akartam őt,hozzám érve, hozzám.. igazodva a testével, amikor.. megköszörültem a torkomat, és ha még mindig távol voltam tőle, akkor én magam léptem vissza oda, ahol korábban voltam, a karjaiban.
- Mondj igent! Kérlek! - néztem bele a szemeibe hatalmas, bambi szemekkel, remélve, hogy meghajlik a kérésemre.. - Persze.. nem holnapra gondoltam.. hanem majd egyszer, ha neked is kedved lesz ehhez - folytattam sietve, kissé bűnbánóan. Mert előtte, és utána is, bárhogy alakuljon, csak vele szerettem volna minél több időt tölteni. És már most tudtam, hogy bele fogok őszülni abba az egyetlen éjszakába - ma este, amíg nem látom holnap ismét.
Vissza az elejére Go down
 

Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros :: Lakások-