HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Zenedoboz...
by Danielle C. Portland Yesterday at 10:58 am

» Elkészültem!
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 9:00 am

» Jenna Kinsey
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 12:07 am

» Műsoron a kávé
by Tyler Christiansen Pént. Okt. 20, 2017 10:05 pm

» Micromed-torony
by Alexander Montgomery Csüt. Okt. 19, 2017 6:37 am

» Jazz meg az
by Gloria "Sapphire" Salinas Kedd Okt. 17, 2017 8:32 am

» LONDON LIFE
by Ville Deadman Wallow Hétf. Okt. 16, 2017 3:25 pm

» Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant
by Crisiant Boldrewood Vas. Okt. 15, 2017 8:09 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Vincent Morris Belvedere
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Márc. 16, 2017 9:05 pm

zene: Somebody To Die For *-*
megjegyzés ♥️ Shocked Rolling Eyes remélem nem Jack-o történet jön XD2 #tudomhogynem :DDDD

Egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam a kérdésemet követően. Nem akartam, hogy elengedjen. Mégis megtette. Az arcizmaim csak egy pillanatra feszültek meg és szaladt a homlokom ezer ráncba, de.. hagytam, hogy menjen. Hogy eltávolodjon tőlem, és ezért fázósan öleltem át magam csak rövid időre. Most is figyeltem.
Az alakját. Azt, ahogy előbb elölről, aztán fordultában hátulról ölelte körbe az alant és mögötte elterülő fényáradat. Még szőkébb volt. Még inkább kiemelték a fények az izomzatát, azt a testet, amit figyeltem.
Nem értettem.
A felhangzó szavakra ismét egy kis feszültség szaladt végig a tagjaimon, de nem vártam a legrosszabbat. Nem csak a munkámból adódóan volt pozitív gondolkodásmódom, és mellette egy pillanatig sem számítottam a legrosszabbra.
Mégsem szóltam. Hagytam, hogy folytassa azt, amibe belekezdett. A lehető legjobb stratégia a hallgatás. Valaki mindig megtörte a csendet, valakinek mindig több közlendője volt. Ahogy most is.
Újra! Újra Nick hangja volt az, ami a köztünk lévő súlyos, távoli légrétegen át utat tört hozzám. Meg akartam őt érteni, és ahogy beszélt, csak azt a pár szót, egy számomra is alig hallható torokköszörülés után nyeltem egyet.
Elbizonytalanított egy kicsit. De nem ő, hanem a nem tudás. Az, hogy hogyan is menjek elébe ennek az alig megkezdett párbeszédnek.
S ebben a pillanatban viaskodott a pszichológus és a nő bennem. Érte. A férfiért, a munkatársért. Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat, de nem mentem hozzá közelebb.
Nick távolodott el és neki kellett megtennie a következő lépést fizikailag is. Csak azt, mert ha nem is indultam meg felé, hogy megint megérintsem őt, megnyaltam az alsó ajkamat.
- Milyen voltál a korábbi, a másik életedben? - kérdeztem végül őt meg, nem hagyva, hogy eltántorítson attól, aki most volt.
Bele sem mertem gondolni abba, hogy esetleg volt családja. Hogy lehet, hogy az este itt, a tetőn fog véget érni és holnaptól megint csak azok a kollégák leszünk, akik elszöknek egy olyan kávéra, amit élvezni is lehetett.
Túl sok minden kavargott bennem azóta, hogy a parkban megcsókoltam.
- Ki voltál? - tettem fel még ezt a kérdést is neki, csak egészen csendesen, noha nem azért, mert bármi is befolyásolná azt, aki most volt. De választhatott, hogy hogyan is folytatja, ha szerette volna. Sosem akartam megkötni, bekategorizálni egyetlen beszélgetést sem, mert az nem az én tisztem, hogy irányítsak.
Azt hiszem.. igen, talán egy szempillantás alatt váltam pszichológussá. És talán a nő, aki itt állt.. már a háttérbe szorultan várta a megfelelő pillanatot, hogy ismét a vágyott férfivel legyen.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Márc. 21, 2017 7:49 pm

Hogy miért? Erre nincsenek egyértelmű válaszok. Vagy csak én nem éreztem őket, most. Valami mégis egyre csak arra dolgozott, hogy megértesse, vele.. lehet. Ő nem fordul ellenem, neki elmondhatok...
..Mindent.

Nagyot sóhajtok, de nem mert nehezemre esne. Illetve de. Iszonyú nehéz. Mégiscsak valahol belül dübörög a szívem. Dörömböl. És én igyekszem elnyomni ezt a dörömbölést.

Lehajtom a fejem, magam elé nézek. Le a szürke-sötét aszfaltra, és igyekszem.. igyekszem összeszedni minden bátorságomat.

Akarom...

- Régen... - hajtom aztán a fejemet fel - Olyan 6 éve még egészen más voltam. Más valaki. Valaki olyan aki.. nem ismer sem Istent, sem embert, de legalábbis nem fogadja el a létezést. Mások létezését. - rövid a beiktatott szünet. - Ma azt mondanám egoista. Aki csak a pénzért élt, a hírnévért, és elkövettem... elég sok hibát, de a legmeghatározóbb... az csak egy. - ékel be egy újabb szünet, de azután szinte levegővétel nélkül folytatom.

- De ezért vagyok én most itt.. így. És ezért nézhetek a szemeidbe.
A szemeim szürkés ködfényt vesznek, talán a szégyen, a bizalom, a bűntudat és remény összeférhetetlen és vívó keveréke de akkoris...
MUSZÁJ!

Egyszerűen égetőnek érzem hogy tisztavizet öntsünk ebbe a pohárba.
Akárhogyan is végződik.

Vállalom...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Márc. 21, 2017 10:09 pm

zene: Pirate Love Song - Black Heart
megjegyzés ♥

Szótlanul, csendben figyeltem őt, azt, ahogy beszélni kezdett. Nem mondhatnám, hogy teljesen tiszta vizet öntött a pohárba, de hogy is lehetne ez? Épp csak most kezdett bele egy olyan történetbe, amit én nem ismertem belőle. Nem tudtam róla.
Láttam, hogy nehéz neki.. Az ösztönös cselekvései, a szavak megválogatása, az, ahogy ott állt előttem, mind erről tanúskodtak.
Felsóhajtottam halkan. Hogy fordíthatnék neki hátat? Sehogy! Eszem ágában sincs, és éppen ezért indultam meg felé. Nem tervezett, nem eldöntött cselekedet volt, hanem muszáj voltam. Nem tehettem mást. Lépteim, habár a cipőknek hála hangosan koppantak a tető aszfalt padlózatán, s nem csak az ő, hanem már az én lelkemet is nyomta egy ismeretlen érzés, az elsődleges gondolatom az volt, hogy segítsek neki.
Hogy enyhítsek azon a gyötrődésen, ami a lelkét dúlta.
A kezem óvatosan nyúlt felé, ahogy mellé értem, és először csak a vállát érintettem. Aztán ha rám nézett, akkor egy nyugodt, türelmes mosollyal figyeltem az arcát, míg a kezem az övén lassú mozdulattal csúszott le az alkarjára, majd onnan a csuklójára, míg végül futólag fogtam csak meg a kezét. Mégsem tartottam rabigában, ha értem akart nyúlni, meg fogja tenni. Elengedtem, de kartávolságon belül maradva néztem az arcát, őt magát. És csak ezután volt, hogy erőt vettem magamon. Nem szerettem volna Nick-et őrlődni látni, s ha belekezdett, úgy igenis tartozik önmagának annyival, hogy végigmondja.
Én pedig? Hálásan fogadom azt a bizalmat, amellyel élt most felém. Nem tudtam mást adni neki jelenleg, csak azt, hogy meghallgattam. Hogy itt voltam neki.
- Mi változtatott meg Téged hat éve? - kérdeztem csak ennyit. Sosem az számított, ki milyen volt. A jelenben éltünk és élünk. A fejlődés minden ember létezésének alapköve. A változás minden egyes lény ösztönössége. S hogy mi viszi ezt véghez bennünk? Mi magunk, a környezetünk. De mindig van ok, indok.
Úgy hiszem, Nick az én indokom. Talán én is változhatok? Lehetek.. ? Lehetek az, aki megérdemelte ŐT az életemben?
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Ápr. 04, 2017 3:13 am

Elhallgatok.
Valamikor akkor amikor közelebb merészkedett, amikor itt van, szinte előttem.. mellettem, és a keze felcsúszik a vállamon.
Csak a szemeit nézem. Az arcát.. Bármit amit hagy nekem, és még akkor is csak őt figyelem, amikor a keze lecsúszik a kezemre.

De amikor elenged, nem nyúlok utána.
Nem mert nem szeretnék... Egyszerűencsak... Valahogy így könnyebb. Egyedül. Ha csak én magam viselem a vétkeimet, ha ééén vagyok aki hagyja hogy felőrölje a bűntudat, még ha csak arra a rövid percre is...
Muszáj voltam één.. karban tartani a helyzetet, útját állni.. ellenállni, beskatulyázni és bekergetni, olyan határok közé, amit mindig is képes voltam uralni.
Már egy ideje...
Ígyhát...
csak összeszorítottam a távozta után az ökleimet.

Valószínűleg az első pillanatban vele a szemeimet.
És amikor megszólal.. és a hangját hallom, csak akkor hátrálok hátra egyet, csak egy lépést amikor fenékkel elérem a tetőszélet.
A magasított 'korláton' támaszkodom meg.

Nagyot sóhajtok.

A földet vizslatom, de tudom... ezért mégis beszélni kezdek.

- Martin Adams... - kezdek bele - Ez az igazi nevem. - nézek fel rá. A szemeibe. De nyelnem kell...- Talán már hallottál róla... a tv-ben.. - lassan fordulok meg, inkább kifelé kémlelve  a messzeségbe. Képtelen vagyok tovább a szemeibe nézni. - Vagy az újságok, akárhogyan is, Martin Adams egy ifjú mérnök volt. - beszélek a messzeségnek - Azt mondták csodagyerek és mint olyan a  General Develop cég kapva kapott az alkalmon hogy bevegye bizonyos.. - akad el egy szünet  - fejlesztésekbe. - újabb rövid csönd. - Fékszelepek.. - és ekkor fordulok megint felé. Akár itt van már mellettem akár még mindig mögöttem álldogál most valahogy úgy érzem muszáj megmártóznom a szemeiben. - Vonatoké. - biccentek. - És én hihetetlenül tehetségesnek éreztem magam.. - a szemeim keskeny réssé siklanak össze, újra a messzit választva célpontul. - Őrült voltam.. Még KÖLYÖK! Egy idióta... féleszű kölyök akit megrészegített a saját vélt nagyszerűsége! - a szemeim kitartanak, nemcsak a messzeségbe, hanem a rövid, keskeny él is mindvégig tartja a feszültséget.

- Akkor mindenki.. - fordulok aztán mégis hozzá. Megint! - csodás volt.. akkor minden csodás volt és még én is elhittem hogy egy Isten vagyok! A tudomány Istene és nemmm létezik.. számomra lehetetlen, kit érdekelnek a vizsgálatok, és kit érdekelnek a szabályozások!!?? - a hangom véletlenszerű hangerőt vett, dühöt.. elkeseredést, megbánást és rémületet, mégse őt akartam bántani.
Hiába kapok észbe, mégis szükségem van.. némi eltelt időre amíg újra nyelek, és..
és képes vagyok folytatni.

- Ne haragudj.. - megint nyelek és a hangom újra a régi. Talán valamivel csendesebb.
A kezéért nyúlok, és ha hagyja nekem, két kezemmel veszem az övét a kezembe, és a tenyerembe simítva csakis azt figyelem, amíg a másikkal végigsimítok rajta.
Most ő.. az egyetlen ami megváltást ad a bűnre.
Ebben az egyetlen pillanatban...

- Soha nem fogom megbocsátani magamnak. - pillantok vissza a szemeibe. - Emberek haltak meg.. miattam.. - a hangom érezhetően erőt veszt, de képtelen vagyok kimozdulni a szemeiből. - Sokan.. - és elnyelődik az az utolsó könnycsepp. Végig, lemosódva a torkomon. - És a mai napig kísértenek...


és itt vége. Vége a történetnek, vége az ártatlanságnak, és vége...
Talán nekem.
Talán a kapcsolatnak ami még el sem kezdődött, de talán csak a titoknak.
Talán ő lesz az egyetlen ember a Földön, vagy legalábbis ezen a féltekén, aki ismeri minden bűnömet.
Kivéve én...
Ééén minden egyes nap szembesülök vele.

És nem tudom mi hozhatna megváltást...




Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Ápr. 05, 2017 11:46 pm

zene: Holocene
megjegyzés ♥️ nincsen semmi baj hug

A bűntudat jelei mutatkoztak meg a lehajtott fejének mozgásában, s észrevétlenül, csak enyhe sóhaj kúszott ki ajkaim közül, mialatt őt figyeltem. Nick alakját, a mozdulatait, feszült figyelemmel. Nem az, nem olyan titok jött, amire valaha is számítottam volna. Egy új, idegen név, akit nem ismertem.
Martin Adams.. az arcom rezzenetlenül állta az őt ért megdöbbentő tényeket, s csendben, mindvégig némán álltam, hagyva, hogy jöjjön ki az belőle, aminek jönnie kell. Egy aprót nyeltem, majd fázósan dörzsöltem össze a tenyereimet is, úgy valamikor a közepe tájékán, de nem bírtam tovább.
Közelebb mentem annak ellenére, hogy most is ő távolodott el tőlem, korábban, miután hozzáértem. Az alkarom ért és támasztott rá a magasított falhoz, amelynek Nick is támaszkodott, s ahogyan az én csípőm is nekitámasztva nyugodott. Jó volt egy biztos pont.. ebben az egész őrült pillanatban.
S hogy elítéltem-e? Aligha! A pillantásom megtelt együttérzéssel, s fájdalommal és talán egy cseppnyi sajnálattal is. Nem őt, nem kifejezetten őt sajnáltam, hanem a helyzetet, azt, hogy emberéleteket követelt a tudomány és az általa létrehozott technika.
Mégis, ahogyan a hangja erőteljesebbé válik, ahogy előtört belőle mindaz az addig - szinte biztos voltam benne - elrejtett fájdalom, csak egészen apró pillanatra rezzentem meg. Nem azért, mert ez a része megijesztett volna, a fenéket! Pszichológus voltam, rengeteg reakciót kaptam már a prakszisom során mind a magánrendelésem, mind pedig a kórházi munkám során. Elveszett életek, elveszett remények, olyan álmok, amelyek egy szempillantás alatt törtek szilánkosra, s nem volt semmi, ami újra egységes egésszé formálta volna azt. S minden esetben a fájdalom, az önmarcangolás, a mardosó bűntudat szökkent a helyébe, tele kétellyel, tele elesettséggel.
Zaklatott sóhajjal egybekötött oxigéndús levegőt eresztettem a tüdőmbe, és ahogy bocsánatot kért, gyengéd mosollyal néztem rá. Egy percig sem ellenkeztem azzal, hogy értem nyúljon, miközben még mindig az elmémben visszhangot keltve kavarogtak a hallottak.
Martin.. Adams.. Nick Lane - felsóhajtottam. Nekem ő Nick volt, és az is marad. Azt hiszem.
Olyan gyengéd volt, olyan törődő, ahogy a keze a bőrömet simítva csúszott végig a kézfejemen, az ujjaimon, hogy el nem tudtam képzelni, hogy hibáztathatta magát.. Hogy miért és ahogy az emberi életek kioltását említette, nem bírtam, nem tudtam visszatartani, de azt hiszem, hogy egy kósza, s egyben áruló könnycsepp is végigcsordult az arcomon, egészen utat törve le az államig, és egy nagy sóhajjal töröltem le azt a szabad ujjaimmal, hogy már szinte nem is támaszkodtam neki a kőkorlátnak, ott mellettünk.
- Nick.. - kezdtem bele, amikor már biztos voltam, hogy nem szólal meg egy ideig. Mégis csak a nevének említéséig jutottam el, és automatikusan mozdult a testem, a kezemet el nem húzva a kezei közül, csak hogy a szabad, a könnyemtől alig-nedves kezem ujjaival simítsak végig puhán az arccsontján, amit követett egy még gyengébb, kedveskedő puszi az arcán.
A legszívesebben megöleltem volna, mégis egy szerény, pici mosollyal figyeltem a szemeit, ami lassan tűnt el az arcomról és váltam komollyá. Megérdemelte, hogy így nézzem őt.
- Nem tehetsz erről az egészről - ez volt az első, amit így is gondoltam. - A technológia ezer és ezer más problémákat szülhet. az orosz kutya sem önszántából lépte át a műhold kicsi terét - borzalmas lehetett szegénynek, remegő testtel, nyüszítve fázni odabent, hogy nem tudták neki elmondani, nem tudta értelmezni azt, mi történt vele, egyszerűen csak... a halálba küldték szegény kicsi élőlényt, és ez megbocsájthatatlan volt. Még akkor is, ha a tudomány nevében tették. - Biztos vagyok abban, hogy nem egyedül te voltál a tervező, a kivitelező csapatban. Ahhoz, hogy ezt élesben is kipróbáljátok, nem lehetett elég csak a Te szavad! - mozdítottam meg egy kicsit a kezemet a kezei között, hogy belekapaszkodhassak a kezébe, szabad kezemmel pedig most én voltam az, aki védelmezően a kezeim közé vettem az övéit.
- Bármikor, bárhol történhetnek balesetek. Repülők, hajók, autók.. fegyverek által, önkezűleg, a világ legapróbb problémái is lehetnek végzetesek, Nick - döntöttem oldalra a fejemet, miközben végig a szemeit figyeltem, ha hagyta. Ha hagyta. - Minden műszer, minden eszköz tökéletesen van megalkotva, hogy a használójuk élvezze, hogy biztonságban legyen.. Mégis történnek balesetek. Mégis történhetnek olyan kiszámíthatatlan események, amelyekbe nem tudunk beleavatkozni. Meghibásodhatnak és meghibásodnak - folytattam egészen halkan, véletlenszerűen felemelve a jobb kezemet Nick baljával a kezemben, hogy egy apró, puha puszit adjak a kézfejére, s leengedtem, vissza kettőnk közé azokat.
- Ne hibáztasd magad olyanért, ami nem miattad történt, nem a Te kizárólagos döntésed miatt - biztos voltam abban, hogy nem egyedül döntött mindenről. A beüzemeléshez engedélyek kellettek, ahogy a teszteléshez is. Manapság már szinte ahhoz is engedély szükségeltetett, hogy milyen levegő oxigénjét szívtuk a tüdőnkbe.
- Mi történt a baleset után? - csak egészen halk, véletlenszerű kérdés.Csodás szakember volt, a pszichológia területén mindenképpen. S bizton állíthatom, hogy mérnökként sem lehetett másmilyen.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Ápr. 13, 2017 12:48 am

A szemei... Csakis a szemei jelentettek mindent. Az ami bennük volt. Bújkált... Nem megvetés, nem hitetlen ellenkezés, döbbenet vagy akár elutasító részletek, egyedül csak... FÉNY! Így tudnám a legjobban megfogalmazni.
Ő hozta el nekem a fényességet.
És valahogy.. ebben a pillanatban.. valahogy erejét vesztette minden. Minden más. Minden ami nem ő volt, és ahogy a keze emelkedett csendben végigsimítva az arcomon, az én szemeim engedelmesen csukódtak össze.
Még a leheletét is érezve a bőrömön.

Csak akkor nyílottak újra fel, mikor már a hangja vág utat. Az a hang amit ezer közül is felismerek, és az ami eddig semmit sem jelentett, mégis régóta jelentett mindent.
A szemeibe néztem. Mindvégig. A száját.. az ajkait.. az arcán átfutó remegéseket, a szavait. Valahogy képtelen voltam elmondani neki... A részleteket. A tényt, hogy igenis, az én zsebembe vándoroltak magas összegek, és hogy részévé válni ennek az egésznek.. A megosztottság nem ment fel a vétkek alól.
Egyszerűen képtelen voltam.
Félbeszakítani, vagy ellenkezni vele, és amikor a keze átölelt, önműködően tanúsítottam engedelmességet.
Egyszerűen képtelen voltam tovább folytatni...
Tovább... És ahogy az ő kezével együtt emelkedett a kezem, és megéreztem az ajkának puha bőrét, egy egyszerű nyeléssel kényszerítettem vissza mindent.
A szavai viszont önálló életre keltek.
És a kezeinkről visszapillantva újra a szemeibe, talán rövid percekbe is telt, vagy akár hosszú pillanatokba mire csak egy félszeg bólintást idézek, jelezve.. tökéletesen megértettem minden gondolatát.
Nem most van itt az ideje a nyílt beszédnek.
Egyetlen estére bőven elég volt ennyi. És ahogy tovább folytatja, egy újabb elnyomott sóhajjal, csak csendben ereszkedve ki a kezeiből - már ha nem veszi elutasításnak - a messziben viharzó látképre fordulok.

- A baleset megváltoztatott mindent. Engem is.
- beszélek a messzeségnek. - Főként... engem. - pillantok vissza rá, ha még mindig engem néz, ha még ittvan mellettem.

- Ott voltam... én is.. - megint biccentek - Pont ott, és ha nem lennék.. a tudomány embere, talán azt gondolnám Isten tett engem próbára. - fordulok vissza a távoli képre. - Ő akarta hogy szembesüljek a tetteim következményeivel, és ezért hagyott életben.

És a néma csönd.
A néma csönd következik, mert megszólalni.. Ezek után... Valahogy szentségtörésnek hatott. Még itt, az én lelkemben is ahol nincs helye Isteneknek, nincs helye nem bizonyított törvénynek és nincs helye elméleti paradigmáknak sem, egyszerűen éreztem. Belülről...
Mégis hosszú pillanatok múlva néztem csak a szemeibe...

- Így csak úgy hiszem szerencsém volt. - és elmosolyodom. Nem boldogan, nem lenézve az áldozatot, keserűen.

Mert valamiért mégis itt vagyok...
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Ápr. 14, 2017 11:47 am

zene: Boadicea
megjegyzés ♥️ egyszer úgyis el kell mondanod *.*

Végig hallgatott. Csendes volt, beletörődő és.. nem tudnám megfogalmazni, hogy mit vártam volna tőle. Szerettem volna tudni, hogy ő is így gondolta-e, ahogy tőlem hallotta, vagy lettek volna kétségei.. Ebben a pillanatban nem tűnt úgy, hogy pozitívan látta volna mindezt. Az önvád szikrája még mindig ott lapult, mélyen a lelkében elrejtve, és nem tudtam volna azt mondani, hogy nem mardosta továbbra is a lelkiismeret-furdalás. Szerettem volna tenni érte, szerettem volna, ha tudja, nincs elveszve és sosem volt.
Engedtem, hogy elhúzódjon - ismét. Nem vettem magamra, és mégis hiányzott a belőle, a bőréből áradó melegség, de ahelyett, hogy mindezt nyilvánvalóvá tettem volna szavakkal, ahogy ő, úgy én is kifordulva a messzeség minden nyüzsgő fényét figyeltem. Egyetlen másodpercig, mert nem szerettem volna elvesztegetni az időmet a jelenleg abszolút nem fontos dolgokkal. Mert Nick volt a legfontosabb. Most mindenképpen.
A kérdésemre adott válasza abszolút nem nyugtatott meg. Ott volt és át kellett élnie mindazt a borzalmat, ami akkor körülvette. Felsóhajtottam, és ahogy kifordulva végleg a fényeket figyelte, az én pillantásom még mindig rá esett, a profilját nézve, nem megszakítva vagy közbeszólva azokba a szünetekbe sem, amelyek megakasztották. Muszáj volt kimondani minden őt bántó emléket és én hagytam.
Mégis, az utolsó elhaló mondatnál, melyben a szerencse feddhetetlen mivoltát közölte, a mosolya nem győzött meg. S mégis viszonoztam, visszafogott, ám kedves pillantással azt.
- Lehetséges. És az is, hogy akkor és ott nem kellett elveszítenünk Téged - váltottam a "mi" kontextusában, csak azért, mert sokan szerettük, tiszteltük őt a jelenben és biztos voltam abban, hogy a múltjában szerepet kapó emberek is ugyanígy éreztek. A tragédia után is.
Nick-ről elfordítva a pillantásom érlelődött bennem egy gondolat, egy kérdés, és valójában ezt még egyszer sem kérdeztem tőle. Odabent, a munkahely szentségén túl esetekkel foglalkoztunk, emberekkel, azzal a szociális környezettel, ami az életünk volt. De mi magunk talán ott megszűntünk létezni úgy igazán.
- Miért a pszichológia az, ami felé fordultál? - tértem vissza a szemeibe egy idő után a fényekről, ha engem nézett. - Magad miatt is? Terápia volt a részedről? - kérdeztem csak egészen halkan, mégis hallhatóan. Ujjaim lassan simítottak végig az előttünk feszítő korlát anyagán végig, óvatos simítással.
Nem akartam, hogy félbemaradt hitvallás legyen ez a részéről. Nincs és nem volt annál rosszabb, mint amikor megakasztanak és képtelenek voltunk az igazságot megrágni, alaposan átgondolva a felszínre hozni azokat teljes egészében.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Ápr. 22, 2017 12:51 am

Éreztem hogy néz... Hogy figyel. Mint egy őrző Angyal.. Egy óvó... Éreztem a lelkemben a melegséget.. a testemben... nem tudtam volna megmondani igazán, de.. éreztem. Ez az egy biztos volt.

Nyeltem egyet, de az utolsó szavakra jött válasz valahogy magával ragad a mosolyában. Ő tényleg hisz benne... Biztos voltam benne és ez valahogy ámulattal töltött el. Csodálattal.. Hálával, és még ki tudja mivel, már képtelen voltam megfogalmazni az érzéseket, de lehet egyszerűen csak elvesztem bennük. Benne...

Nyelnem kellett, de csak úgy jött magától. Ahogy a szavai is, folytatva az előzőeket, és valahogy örültem neki hogy túlléptünk a lényegen. A fájó igazságon.

- Sokáig tartott amíg lábra álltam. - simítok végig a korláton - Talpra. - erősítem meg - És nem mert akadályoztatva voltam, fizikailag, de ez az egész... - kezdem el rázni a fejemet, de egy percig sem szándékos. Önkéntelen. - Majd fél évig kezeltek egy pszichiátriai intézetben. - a szemeim még mindig a távoli fényeket tapogatják le, tisztán, és erőteljesen ellen állva a betörni kívánó emlékeknek. Nem hagyom hogy elrontsák ezt a pillanatot. - És akkor találkoztam a szakmával. - most már felé fordulok. Arccal biztosan, és a szemeibe nézek. - Onnan meg már... - hagy egy rövid ütemet a történet - Hát most ittvagyok. - biccentek rá, és.. És mosolygok. Ez egész biztos. Lágyan, mégis valahol békességben a ténnyel. Ittvagyok. És a legmesszemenőbbekig élvezem.

Akárcsak ezt a pillanatot.
Itt.. vele...
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Ápr. 24, 2017 11:00 pm

zene ♥️  Crowded Places
megjegyzés ♥️ ííííígy szeretem őt ♥️ mondjuk.. kevésbé agyonnyomósan, de nagyon Razz Very Happy

Lekötelezett azzal, ahogy beszélt, amit mondott. A legszebb motívuma annak, hogy mások voltunk, hogy más gondolatok irányítottak és vezérelték minden egyes megmozdulásunkat, hogy minden egyes perc meglepetésül szolgált. Egy olyan ajándék volt, amit mással, máshogy nem lehetett átélni. Csak egyetlen bizonyos emberrel, egyetlen helyen, egyetlen másodpercben. S ezt mindennél jobban szerettem.
Ahogy most is, minden egyes szót, gondolatot, érintést az emlékezetembe véstem, és el nem eresztettem, apró örömfoszlányokként raktároztam el mindezt. S a virágillat, a csodás éjszakai fények, a meleg levegő ráadás volt, olyan körülmény, ami tökéletessé varázsolta a pillanatot.
Minden szavát csendben hallgattam végig, meg nem törve a gondolatmenetet, és ahogy már felém fordulva fejezte be a szavait, egészen más, valami teljesen ide nem illő fordulat jutott eszembe. Szerettem volna megölelni, megérinteni. Olyan közel kerülni, amennyire csak lehetséges, ám mégis ellenálltam ennek a vágynak.
Ezzel persze nem kicsinylettem le azt a fél évnyi pszichiátriát, amit említett, de úgy gondoltam, vagyis reméltem, hogy nem szeretné, ha abban vájkálnánk jelen esetben. Ha itt lesz az ideje, úgyis fog beszélni Nick és ezt értékeltem benne. Egyenes, őszinte embernek ismertem meg, ami nagyon is fontos volt minden ember értékrendjében. Vagyis mindenkinél fontosnak kellett volna lennie.
Az érintés csak annyiban merült ki, hogy ahogy az előbb, úgy én is megérintettem ujjaimmal tétován a korlátot, megnyaltam az alsó ajkamat is, ahogy viszonozta az arcom a mosolyát.
El tudtam volna veszni Nick mosolyában. Imádtam a kék szemeit.
- A régi életedből támogatnak téged barátok, ismerősök? Támogattak? - mégis csak kikívánkozott belőlem e kérdés, és nem tudtam volna megmondani, miért volt fontos. Dehogynem! Tudni akartam, hogy mindezzel nem egyedül, nem a pszichiáter és a szanatórium volt az egyetlen, ami miatt megerősödhetett. Tudni akartam, szerettem volna hinni azt, hogy nem fordultak el tőle.. Mert a támogatás az egyetlen, amivel segíthetünk ilyenkor, ami ki is merülhet abban, hogy csenddel karöltve ülünk valaki mellett. Ha még nem beszélt, akkor muszáj voltam tenni valamit..
Mégis csak leléptem a köztünk lévő távolságot, ujjaim óvatos mozdulattal futottak végig Nick alig-borostával fedett arcán, miközben mosolyogva figyeltem.
- Most már biztosan nem vagy egyedül... - közel hajolva hozzá puha csókot nyomtam a szájára, kicsit hajolva hátrébb, hogy a szemeibe nézhessek. - Esther.. minden nap csillogó szemekkel vár Téged - az eleinte arcomon lévő mosoly hirtelen szélesedett ki, és fel is kuncogtam. Csak húztam.. szerettem volna megviccelni, és az imádott asszisztensünk tökéletes volt erre a célra. Természetesen nem csak a lányra gondoltam, sokkal inkább magamra. Nem bírtam volna elviselni, ha szenvedni látom azt a férfit, aki fontossá vált egyetlen délután alatt.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Május 04, 2017 11:52 pm

"A régi életedből támogatnak téged barátok, ismerősök? Támogattak? "

A szavai meglepetésként érnek. Nem készültem fel.. és nem készültem arra hogy tovább beszéljek. Az azt megelőző időszakról.. Az életemről. Arról amit ma csak óriási hibának gondolok. Ezért csak óvatosan köszörülök a torkomon, mintegy latolgatva a helyzetben, hogyan is hangozzék a válaszom, amikor...

.. ő az aki mozdul.

Az ujjai erőteljes bűvöletként ragadják magukhoz a tekintetemet, és én valamiért.. nem akarok szabadulni. Lehet képtelen vagyok, de valamiért inkább engedek az ígéretnek. Biztonságot... Biztonságot ígér nekem, és most rádöbbenek, talán ez az amit már hosszú idő óta kerestem.

Lecsukódik a szemem ahogy újra érzem csókját az ajkamon. Puha és szelíd.. Mint a magába ragadó egész lénye, és ahogy elhajol, az én szemeim csak akkor engednek fel, amikor tovább folytatja.

A szemeim először értetlenül a magasba vonulnak. A szemöldököm kérdőn viszonyul, de ahogy az ajkán kiütköző mosoly egyre szélesebb, csíntalan és kedves, valahogy muszáj... nekem is muszáj szélesre húznom az arcomon.

A jobb karom minden szó nélkül kúszik be lassan, ölelő kígyóként óvón a dereka köré.
Nem húzom közelebb, én vagyok az aki közelebb lépek, az ingem.. épp hogy csak súrolja az ő felsőjét, mégsem engedem a szemeit a szemeimből.

- És a Te.. szemeidből áradó fényt, csak képzelem..? - csak óvatosan kérdezem. Vidáman.. partnerségben, és hasonlóképpen megbújó vidám mosollyal a szám szegletében, mégis... Hallani akarom!
Tőle...
Tőle akarom hallani.
Muszáj tudnom hogy ő is ahogy én...
Szeret engem.

Vagy... akárhogy is lobbant ez kettőnk között.
Ilyet még soha az életben nem éreztem...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Május 05, 2017 2:53 pm

zene ♥️ Perfect
megjegyzés ♥️ para teljesen leveszed ezt a nőt a lábáról Razz

Meg kellett volna köszönnöm. Minden egyes lélekszikrát a múltból, amit most osztott meg nekem, de valahogy elsikkadtam efelett a részlet felett. Sokkal hívogatóbb volt a közelsége, az érintése, és nem, nem akartam neki most ellenállni. Ugyanolyan közel éreztem magamhoz, mint korábban a szobájában a munkahelyen, ott, a kanapénál, de most mégis teljesen más közelség fogadott. Bensőségesebb, és ha most nem is támadtam le olyan hévvel, mint akkor, mégis.. jobb volt. Más.
Ezért is mosolyodtam el ismét a csók után, el nem mozdulva előle. Ahogy a keze a derekamra futott, képtelen voltam levenni az arcáról a pillantásom. Azok a szemek.. elvesztem minden egyes alkalommal ezekben a kékségekben, és nem is akartam szabadulni.
Újra beszélt, sőt, kérdezett és egy jókora, jóleső sóhajt hallattam, de csak annyi időre, ameddig a kölnijétől terhes, oxigéntől dús levegőt a tüdőmbe engedtem. Nem hezitáltam, mert nem volt értelme. Mégis, egy pillanat alatt pirult ki az arcom az elrejtett izgalomtól, egy nyílt titoktól, amit egyáltalán nem akartam magamban tartani. Megosztani.. igen, talán ez vetett végett annak a kis ürességnek odabent mélyen bennem, és valahogy természetes volt, hogy mellette beszélhettem. És akartam is. Az ujjaim az arcáról levándoroltak Nick vállára, míg a bal kezem a felkarján futott felfelé egészen lassú ütemben, nem elkapkodva az érintést.
- A legnagyobb büntetés az lenne, ha nem láthatnálak, ha nem érezhetnélek - még mindig a szemek, az övéi azok, amik visszatükröződtek a szemeimben, mégis mosolyogva, enyhe zavarral köszörültem meg a torkomat. - Ez az elmúlt pár óra veled, a tegnap, a park.. minden perce többet ér, mint bárki mással.. bármikor eddig - fejeztem be nyílt tekintettel, és általában sosem voltam ilyen.. Mindig csak letudni akartam a találkozókat, mindig túl akartam esni rajtuk és most? Nem akartam, hogy valaha is véget érjen.. Mert tökéletes volt. Ahogy számomra Ő is, a múltjának ismeretében is.
- És holnap, ha Te nem is akarnál velem találkozni este, úgy vigyázz, hogy el foglak rabolni.. hozzám - fenyegettem meg minden komolyságot nélkülöző éllel, vidám mosollyal az arcomon. Tudtam, hogy már ezt egyszer beharangoztam nála, de tudni akartam.. pontosabban szerettem volna, ha megvalósul az újabb munkán kívüli randevú vele.
Eszemben sem volt másra gondolni rajta kívül. És ez így azt hiszem, nagyon is helyén volt. Szerettem? Igen, kétségkívül teljesen és totálisan odáig voltam érte. És még mondják azt, hogy a nők nem tudnak egy csettintésre belezúgni férfiakba.. Badarság!
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Május 09, 2017 4:57 pm

"A legnagyobb büntetés az lenne, ha nem láthatnálak, ha nem érezhetnélek"

És a mosolyom kitart. Nem feltörekvőn, de kíváncsian. Kíváncsian minden azután következőre, és.. és nem is kell csalódnom.
Nem mintha képes lettem volna úgy egyáltalán csalódni benne.
Valamikor.. valaha...
Ám az azt követő szavaira valahogy véletlenszerűen szabályozhatatlan mosoly költözik fel az arcomon.
Ez most valahogy egészen más...

- Ezt vehetem fenyegetésnek..? - és kis híján már nevetek. Talán mégse kishíján. Mégis..
- Ám be kell valljam hogy alig várom hogy megismerjem a főzőtudományodat.. Vagggy.. a lakásodat. - egyre szilárdabban tartom a kezeimben és végül..

- Téged.. - valamivel közelebb hajolok, és most.. most én forrasztom a szájára finom és óvatos csókomat, de most nem is érzem sürgetőnek elkapkodni. Valahogy lassan.. érzékien.. és teljes érzéssel ízlelem. Ahogy nem tettem eddig soha még. Mert... valahogy sokkal közelebb érzem a bensőmben.
Valóságosnak érzem.
És ez valami hihetetlen szabadsággal tölt el.

Repülni tudnék..

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Május 10, 2017 12:12 am

zene ♥ Love
megjegyzés ♥ hát megőrülök.. hogy lehet valaki ilyen?

Úgy szerettem a jó kedvét, csordultig megtelve élettel és vidámsággal. A sok munkahelyi stressz után olyan nehéz volt sokszor mindent hátrahagyni, és most úgy tűnt, sikerült. Teljesen csak a nevetése győzött meg, én pedig Nick szemeit nézve haraptam be alsó ajkamat.
- Igen, a legkomolyabb fenyegetés - nevettem fel halkan, röviden a kis bolondozáson, noha komolyan gondoltam. Természetesen nem kerül majd elő sem kötél, sem pedig bilincs... hmmm... kényszerítettem magam arra, hogy még csak véletlenül se sodorjam ilyen és ehhez hasonló gondolatok felé magamat, de ő.. ő volt az, aki végül folytatta ezt és így sikerült is elterelnie a figyelmem.
A főzés... Biztos, hogy nem rejtegettem Michelin-csillagot sem a gardróbban, sem a konyhámban, ezért biztos, hogy nem sikerül majd őt olyannyira lenyűgöznöm, mint amennyire már most várja, de az biztos, hogy mindennel meg fogok próbálkozni.. csak miatta, csak neki...
Izgalommal töltött el már most a várakozás, és zavartan köszörültem meg a torkom.
A lakásom...
- Eggyel kevesebb zongorám van éééés... - forrasztotta belém a magyarázkodást, hogy egyébként nem is olyan más a lakásom, mint az övé. Tele könyvekkel, egy ággyal, jó pár csodálatos virággal, napfényes ablakokkal és.. igen, a távolban egy olykor-olykor felsíró csöpp kisbabával, aki mindig csak a reggeli órákban nyűgös... De már rég nem erre gondoltam, mert ott volt, olyan közel, olyan forrón...
Ahogy közeledett, nem ellenkeztem, nem beszéltem feleslegesen, csak vártam. Rá. Nem is sokat, mert ahogy az ajka az enyémre forrt, a szemeim automatikusan hunytam le, átölelve a nyakát kezeimmel fonódott a testem a testére, a legteljesebben hozzásimulva.
Nem siettettem, hagytam, hogy ő irányítsa ezt a csókot, miközben minden egyes pillanattal egyre inkább átadtam magam ennek az édes, buja kínzásnak. Mert az volt..
Csak egy légvételnyi szünetre volt szükségem, hogy egy halk, reszketeg sóhajjal már vissza is térjek az ajkára, de nem volt csak annyi elég. A nyelvem simított végig a száján.. lassan, puhán utat törve magának Nick szájába, visszafogott szenvedéllyel. A testem már nem csak kedveskedőn feszült a férfinek. Szinte beburkolóztam az ölelésével, az illatával, a belőle áradó elfojtott erejével és valahol mélyen legbelül tudtam, hogy kezdek elveszni. Mégsem érdekelt. Most a pillanatnak éltem. Semmi más nem érdekelt. Csak ő, a teljes valójában.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Május 16, 2017 6:38 pm

Muszáj volt felnevetnem.. Most már biztosan, de aztán...
Minden ami azután történt, már teljesen automatikus. Nem automatikus nálam, és nem minden egyes nap előforduló, sokkal inkább mélyről, belülről előtörő és én most nem állítottam akadályokat. Nem akartam. Nem akartam most észnél lenni. Nem akartam hogy a FEJEM.. döntsön, hogy felhozzon újabb ellenérveket, hogy tiltakozzon, hogy kikerüljön, vagy egyszerűen belemagyarázza miért is nem lehet, egyszerűen... cselekedtem.
És egyetlen hosszú percét sem bántam meg.

Éreztem a testemen, ahogy felfeszül. Ahogy az övé egyre befogadóbban adja magát meg, és az enyém... Válaszolt.
De ez nem olyan volt most mint nem is olyan régen, az irodában, ez most teljesen más volt. Szeretetteljes... Nem követelő, hogy sürgető?? Egy kissé.. De nem is olyan elvetemülten, habár.. még tisztán emlékeztem arra a percre ami ott és akkor történt, és a szavai amit mosolyogva mondott nekem.
Egy kérés...

Még mielőtt nagyon is belemerültünk volna, én vagyok az aki elszakadok. Csak lassan.. és szemernyi belefojtott kedvet is mellőzve, de most hagyom hogy a fejem irányítson. Elhúzódok tőle, de csakis annyira hogy a szemeibe nézhessek. És mosolygok... Egyenest bele a szemeibe, és a következőben a homlokára nyomok egy utolsó csókot.
És magamhoz ölelem..

Szorosan, mégis belerejtve minden finomságomat. Ha nem ellenkezik, csak tartom.. és tartom, tekintetem a messzi fényekbe veszve de közben csakis az övé minden gondolatom. És fel se tűnik ahogy - vele együtt - lágyan ringani kezdek.

- Sose felejtem el ezt a pillanatot...

Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Május 17, 2017 10:24 pm

zene ♥️ The Script számok Smile
megjegyzés ♥️ aha, visszafogottság, mi? Very Happy

Mint egy ketrecébe zárt, sebzett, rabságba került vadmacska, úgy tépte szét a bensőmet a feléledő vágy Nick felé. Nem kellett sokáig várnom rá, már ott volt, kívántam őt, és mégis, hiába, hogy a szenvedély érte kiáltozott, muszáj voltam a háttérbe szorítani. Muszáj. Leginkább miatta. Megbeszéltük, tettünk egy ígéretet, hogy nem teperjük le egymást idő előtt, ami úgy látszik, menni is fog. Leginkább csak Nick miatt. Mert a nimfománia mindig ott volt, mintha csak egy halálra váró kaszás volna. Vággyal, szenvedéllyel és kiengesztelhetetlen sötét, lucskos sóvárgással. A testem megreszketett az ölelésében, és egy halk, elégedetlen, apró nyösszenést hallattam, ahogy elhúzódott.
Mégsem tudtam rá haragudni. Hát hogy is tehettem volna?! Az a mosoly.. amit kaptam tőle most, a csók után, egyetlen pillanat alatt borított meg az a jóleső, puha, ízes rózsaszín felhőnek titulált akármivel. Nem tudtam, és nem is akartam beszélni, mert azzal csak elrontottam volna a pillanatot. Ezt a tökéletest, és ahogy magához húzott a csók után, ábrándos pillantással és egy fülig érő, széles mosollyal tudtam csak reagálni.
A legszívesebben beleolvadtam volna.. Belé. Az ölelésbe... Nick lelkébe, és csupaszív lényébe, mégis, ehelyett csak a legszorosabb öleléssel bújtam bele az illatába, testének melegébe, apró csókkal bitorolva a vállát.
Abban a pillanatban pedig, ahogy megmozdult a teste egy láthatatlan, néma belső ritmusra, a mosolyom még inkább kitartva hagytam, ellenkezés nélkül követte a testem az ő mozgását.
El tudtam volna veszni ebben a pillanatban, mint Alice Csodaországban, és az a szükség.. a vágyakozás, ami előzőleg kezdte eluralni a testem, háttérbe szorult a kedvességtől és törődéstől.. És parázs volt erre minden egyes kimondott szava. Mosolyogtam, ebben biztos voltam. Rettentő hálás neki és miatta is.
Sosem volt még ilyen önzetlen estében részem, és ezt messzemenőkig értékeltem. Ha hagyta, és volt annyi szabad mozgásterem, akkor fellestem Nick távolba meredő szemei felé, mutatóujjamat csúsztatva végig álla vonalán óvatosan, alig érintéssel, mintha egy sebezhető pillangó szárnyát érintettem volna. Az ujjam puhán érintette a férfi ajkait, és ha rám nézett, amiért megzavartam a fényekre való koncentrálásban, kipirult, mégis melegszívű mosollyal figyeltem. Valami bölcset, hozzá méltót kellett mondanom, és mégsem ilyen jött ki, ellenkezőleg:
- Ha mégis megfeledkeznél erről.. akkor valamit nagyon rosszul csinálhatok - bolondoztam vele kicsit, egy gyors csókot lopva el az ajkairól, karjai közt igen jól érezve magam. Mégis, egy kicsit komolyabban, hosszan néztem a szemeibe. - Tudod, ha nem szakítod meg a csókot.. lehet, hogy nem tudnék ellenállni a közelségednek.. és a helyzethez képest jobban kívánnálak. Függetlenül attól,
hogy miben egyeztünk meg mi ketten
- vallottam be hirtelen a Nick felé irányuló kötődésemet.. Csak egy kicsit megmerítkezve a betegségem adta lehetőségekben. Mégis, úgy éreztem, mára bőven elég volt egy igazság-bogyó.. Amit Nick vetett be most. Az enyém még váratott magára. Biztos voltam abban, hogy az... mindkettőnk életében fordulópont lesz.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Jún. 12, 2017 5:20 pm

Az érintés... Az ami egy pillanaton belül kizökkent. Az Övé... És ahogy egy percig sem mellőzve nézek vissza a szemeibe, mikor megint beszél, újabb mosoly ül ki az arcomon.
Nem beszélve az az utolsó csók..

Aztán mégis valami megváltozik. Valahogy terhesebb lesz. A légkör.. a hangulat.. az érzések. Valami sokkal élesebb.. és meghatározó kezd kiülni, belőle érzem, mégis minden figyelmem az övé.
És a szavai...
Nemértem.

Lazul a szorítás, de csak hogy kicsit távolabbról nézhessek a szemeibe. Csak ahogy éppen kényelmes, az arcom kérdő hangsúlyt tükröz, a szemeim gyenge zavartságot.

- Cordelia, hisz aztmondtad.. - de itt megáll a szöveg. A beszéd. Éppenséggel nem is tudom mit vagy hogyan mondjak, hogy kívánom őt? Képtelenség lenne nem így tennem, de azt mondta..
És valahogy az a tompán ködös zavar egyre inkább kezd kiülni a szemeimen.
Nemigazán tudom mit szeretne.

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Hétf. Jún. 12, 2017 7:32 pm

zene ♥️ X Ambassadors számok
megjegyzés ♥️ Rolling Eyes fél

Hagytam, hogy elmozduljon, hátrébb húzódjon, és a köztünk támadó üres tér miatt csak egy pillanatra bizonytalanodtam el. Nem terveztem, hogy ennyire komolyan veszi a megjegyzésem, mégis, ha még mindig érintett, akkor újra és újra fel, majd lefutott a karjain a tenyereim, ujjaim, lassú, gyengéd simogatásokkal.
Nem csak a szavai, de az egész testbeszéde, a gesztusok, a mimika olyasmit közvetített, amit nem kellett volna, nem ebben a csodás pillanatban, és mégis megtörtént mindezt.
Felsóhajtottam, egészen halkan, elfojtottan. A szemei.. már nem azok a békés, boldog kékségek voltak, hanem mint a zavaros óceán kékje. Mégis, enyhe, frusztráltságot nélkülöző mosollyal néztem az arcát, az ajkait, arccsontjának vonalát.
- Igen, mindketten azt mondtuk, hogy még nem. De vágyhatok rád. Persze ez nem azt jelenti, hogy itt és most letépem a ruháid - megköszörültem a torkom, és igen, sikerült mindezt pír nélkül mondanom. Amennyire a helyzet engedte, megvontam a vállaim, megmozogtam az ölelésében, ha még mindig körülölelt, elnézve a messzeségbe. Ha engedte, akkor elvontam magamról gyengéden a kezeit, hogy a korláthoz.. falhoz léphessek, csípőmmel nekitámaszkodva szemből annak, az alant elterülő zajos, ízes-szagos, fényárral körülölelt sötétséget figyelhessem egy egykedvű mosollyal az arcomon.
- Bent, nálad, a kávés incidensnél is ugyanezt éreztem, habár ott mindketten sokkal szenvedélyesebbek voltunk. Most valahogy.. másabb - akadtam el hirtelen, félig fordulva csak felé, ujjaimmal, egy tenyérrel érintve meg a korlátot, hogy Nick-re tudjak nézni. Nem voltam zaklatott, vagy rossz kedvű. Őszinte akartam lenni hozzá mindig. - És ha még nem is mondom ki azt, amit érzek.. a fenéket! - ráztam meg a fejemet hirtelen, mert nem, nem fogom elhallgatni. - Azt mondják, hogy a férfiaknak nyolc másodperc elég ahhoz, hogy valakibe beleszeressenek. Azt hiszem, hogy ez most egy nőre is kivételesen igaz - pislantottam le a cipőbe bújtatott lábfejemre, zavartan megbillegve a sarkaimon, és még a torkomat is sikerült megköszörülnöm. Csodás!
- Szeretnéd, ha kimondanám? -motyogtam lefelé. Na nem a lábaimnak címeztem ezt a kérdést, hanem Nick-nek. Igen. Bárhogy is, bármilyen névvel látta meg a napvilágot, nekem Nick volt.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Jún. 15, 2017 2:01 pm

Jólesik ahogy simogat. Ahogy az ujjai végigcsúsznak a karomon, kellemes bizsergéssel tölt el, de még mindig nem értem. Azt amit mondani akar, és ahogy lassan beszélni kezd, minden egyes percében a szavaira figyelek.
Még akkor is amikor elereszt, hagyom, és ahogy mozdul, egészen a korlát széléig követem.

A város tompa zúgása megszűnik körülöttünk. A fények.. vagy bármi más, a környezet.. minden apró idegsejtem a megfejtésen munkálkodik.
És ahogy tovább beszél...

Nem mondom azt, hogy egy előre nem tervezett mosoly ne bújna ki mégis az arcomon... Nem tervezett.. de jön magától. És én még akadályozni is elfelejtem ebben a pillanatban.
Az ahogyan ott áll, ahogy a cipőjét mustrálgatja, és ahogy beszél...
Amit.

Két lélegzetvételre szükségem van amíg kitalálom mit is mondhatnék. Kitalálom.. Lehetne itt találgatni bármit is..?
A mosolyom szabadabbá válik, talán az én figyelmem is a cipőé.. mármint az ő cipőjéé, de aztán...

- Soha nem gondoltam volna hogy ez bármikor is megtörténik. Valaha.. - rövid, szinte fel sem fogható szünet ami bekúszik - Pláne nem azt, hogy melletted. - újabb széthúzó mosoly - De azt kell mondanom.. - lépek közelebb, és ha engedi, ha nem ellenkezik, jobb kezem ujjai fűződnek fel a kézfejére.. és ha a korlátot öleli, figyelmesen fejtem le róla az övéit, csak hogy a kezembe fogjam, és aztán gyenge húzással odavonjam magamhoz a közelembe. Alig egy lélegzetvétel választ el. Egy orrhossz.. Egy csendben bekúszó fuvallat ahogy csak a szemeibe nézek, és az egész arcom valahogy a szavakon tüsténkedik.
És aztán kimondom.

- Boldogabbá teszel mint bárki.. is valaha ebben az életben. - még mindig a szemeit ölelem - Szükségem van Rád.. És ezt most már muszáj belátnom. - továbbra is a szemeié a szemem. - És azthiszem.. - emelem meg a kezemben fekvő kezét és húzom az ajkamhoz egy egyszerű, de mindent belátó csókra. - Mindig is volt...

És ennyi. Valahogy ennyi. Nem jönnek a számra a szavak, de hogy szeretem??
Akár még máglyára is mennék érte...
Ebben az egyben biztos vagyok.
Ez bizonyíték??

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Jún. 17, 2017 11:44 pm

zene ♥️ Surefire
megjegyzés ♥️ iiiistenem, megzabálom, hát de édes ks

Az utolsó apró, nem létező kis koszos porszemeket is szinte láttam már a cipőimen, ahogy nagyon azon munkálkodtam, hogy lefelé figyeljek. Hallgattam, és.. nem tudom, mit vártam. Gondolat-elhessegetést? Azt, hogy azt mondja, hallani akarta? Vagy talán azt, hogy ugyan, még túl korai.
A gyomrom a pillanat törtrésze alatt ugrott görcsbe, ahogy realizáltam, hogy valóban, iszonyúan korán süppedtem bele ebbe a mély, mégis boldogság-csuporba, amiből nem akartam kimászni hamar, de.. bele sem akartam volna fulladni. Rémisztő volt, és egyben csodás érzés is, ami lepkeszárnyként tépdeste a gyomromat, akármikor is a közelemben volt Nick, ha érintett, ha beszélt, vagy csak ha rá gondoltam.
Mélyen szívtam meg a tüdőmet a magas épület tetején oxigénnel, várva az ítéletet, ami nem késlekedett sokáig. Éppen annyi ideig, ameddig eljutottam a szerelmes vagyokból addig, hogy nem is normális, amiért úgy beleestem, mint maci a málnásba. Csatakiáltással.. hátszéllel. A fene vigye el!
A hangja, a szavai voltak azok, amik kiszakítottak ezen buta gondolatokból és óvatosan, zavartan néztem fel a szemeibe. Értettem, hogy mit mond. Csak.. zavarban voltam mellette most (is). Valahol akkor, amikor elmosolyodott, úgy az én arcom rezdülése követte az övét, gyengéd pillantással, boldog mosollyal.
- Nick... - akadtam el a nevénél, mert.. a keze már az enyémen, én pedig hagytam neki, hogy magához közelebb vonjon, míg igyekeztem nyugodt maradni, nem szabadon kiengedni az összes női hormont és vágyat, mintha Dzsinn kezével simított volna végig a kis lámpásomon. Istenem, de hülye hasonlat! Mégis igaz volt, és csak elakadó lélegzettel nyeltem egyet. Ott volt közel, éreztem azt a már imádott kölnijének illatát és muszáj voltam lehunyni a szemeimet annak ellenére, hogy egy légvételnyi távolság volt köztünk és csak élvezni. Mosolyogva. Csak akkor néztem fel a szemeibe ismét, amikor újra beszélt.
Ha nem is mondta ki konkrétan.. de éreztem a szavai mögött ugyanazt az érzést, ami nálam is jelen volt, és a mosolyom, ha lehet, csak még szélesebbé vált, konkrétan fülig érő vigyorral néztem a szemeit, azt a tökéletes arcot a szeme melletti heg ellenére is. Imádtam.
- Nehezen tudnék erre most úgy reagálni, hogy.. - kerestem hirtelen a szavakat derűs éllel a hangomban. - ..ugyanazt az érzést érjem el, amit Te most nálam - nevettem fel csak egészen halkan, vidáman. Nem léptem le a köztünk lévő kicsiny távolságot, egyszerűen csak kitartott a mosolyom, ujjaimat, ha engedte, óvatosan fűztem Nick ujjai közé. És talán igen, örültem is annak, hogy nem köteleztük el magunkat emellett a komoly szó mellett.
- Deeeeee... - húztam el hirtelen ezt a kis szót, megnyaltam az alsó ajkamat, és nem, nem bírtam ellenállni. Csak egy egészen apró csókot nyomtam az ajkaira, de már ott sem voltam. Már a száján.
- Azt hiszem, hogy most már egyértelmű, hogy mindent szeretnék tudni.. Rólad. Azt is, hogy milyen színű szokott lenni a fogkeféd, vagy.. hogy milyen zenétől lesz jobb kedved.. hogy a kávés bögréd fülének merre kell állnia vagy hogy a cicusodnak mi a kedvenc étele... mindent-mindent - billegtem meg a talpéleimen és neeeeeeem, egy kicsit sem voltam lelkes, tényleg. És még csak nem is volt ott a kezem a derekán, amikor befejeztem mosolyogva, a szemeit figyelve, az illatát belélegezve.. Áh, dehogy! És persze.. a cicus fontos része volt Nick életének, amiből nem szerettem volna kimaradni. Viszont.. minden a kis bolyhoson múlt. Hogy befogad-e majd és hogy megsimogathatom-e a pociját és nem lesz túl féltékeny rám. Esetleg.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Jún. 20, 2017 7:50 am

A hangja a megszokott csilingeléssel cseng, most valahogy... mégis könnyedebben húzza szét a mosolyom. Hát még a nevetése! Hittem neki. Hittem neki abban, hogy úgy ahogyan én... Ő is..
És már nagyon rég óta nem hittem senkinek.

Aztán mégiscsak ott az a kis bebukkanó...
Meglepődnék, vagyis megtehetném, várakozással teljes, de máris ott az a csók az ajkamon, és a szavak...
Azt követőn, az arcomon mégis mosolyra rántanak.
Még mielőtt ki sem mondta őket...

Hát azután se maradtak resten.

- Szóóóvaaaal.. - húzom el a szót, hozzá hasonlóan vicces élt kavarva bele - azt akarod mondani hogy mostantól árgus szemekkel figyelni fogsz?? - szórakoztat a tény - Értem.. jólvan.. - bólintok bele a játék(á)ba, mert miért is ne tenném - Ha nem a CIA-nek adod el az információt, rajtam ne múljon.. - beleegyezően vicceskedő vállrándítással jelzem hogy ééén bizony benne vagyok, még ha fura is lesssz.. elsőre, de aztán..
Még nem végeztünk.

- De mit szólnál hozzá ha inkább odalenn készítenéd el a jegyzeteidet, hm? - továbbra is csak viccelek, de az engem nem ölelő csuklójára fonódik fel a kezem. - Kezd az idő hűvössé válni.. - vagy csak tőle van az hogy a bőröm megremeg??
Egész.. ismeretlen érzés.



_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Jún. 22, 2017 12:58 am

zene ♥️ Someone To You
megjegyzés ♥️ érdekes szitu lenne, ahogy Cordie házi feladatként Nick tollbamondását hallgatja XD2

Nevetnem kellett azon, ahogy ő is hasonlóan reagált egyetlen szót kiejtve. Ritkán láttam őt így bolondozni. Pontosabban eddig nem engedhettük meg magunknak, hogy legfőképpen a rendelőink falai közt szórakozottak lehessünk. Békével, nyugalommal és boldogsággal töltött el a tudat erre a fordulatra, vidám mosollyal bólintottam nagyvonalúan.
- Ígérem, hogy szupertitkosak maradnak ezek az információk - fogadtam meg hirtelen elkomolyodó arcvonásokkal, de aztán ismét az örök-mosoly jelezte az este tényleges hangulatát. Azt, hogy ha voltak is viharfelhők Nick feje felett, az én napsütésem elkergette őket. Örültem, hogy nem süppedt bele a múltjába.
A következő szavai elképesztenek. Most komolyan azt szeretné, ha ceruzát és papírt fogva, mint egy jó diák jegyzetelnék? Ugyan! Dehogy, s mégis bohókás pillanatokat idézett vele, amire nem tudtam nem elnevetni magam. Egy pont oda, ám ahogy folytatta a szavait, az ujjaim automatikusan simítottak végig az oldalán lassú ritmusban, újra és újra.
Felsóhajtottam halkan, mert minden idegvégződésem, minden vágyam és akaratom azt akarta, hogy simuljak a testéhez, hogy burkoljam be abba a forróságba, amit mellette folyton éreztem, ám mégis, csak egy bólintásra futotta, majd megtaláltam a hangomat is.
- Menjünk! Nem szeretném, ha esetleg.. beteget jelentenél holnap - biggyesztettem le egy pillanatra az ajkamat, mintha tényleg ettől tartanék. Ha kell, akkor házhoz hozom a napi kávénkat. Meg azt az isteni sütit. Mégsem tudtam mozdulni. Pontosabban dehogynem, mozogtam én. Őt figyelve, a szemeiben elmerülve, abban az idegenül ismerős, süppedős érzésekben, amit ő keltett bennem. Az ujjaim lassú ritmusban cirógatták - ez volt az a nagy mozgás - a derekát az ingen át.
Megnyaltam az hirtelen kiszáradó ajkamat, és ha nem kapott fel, ha nem kezdett el tolni, vagy húzni, akkor én ott maradtam, csak őt látva, minden mást kívül rekesztve a tudatomból. Még az sem érdekelt, hogy egy, a korláton átbukkanó lágy fuvallat a tincseimet összekuszálta. Most nem tudott foglalkoztatni.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Pént. Jún. 23, 2017 12:26 am

Még hogy szupertitkosak...
Kedvem lenne megint nevetni, mégis csak egy hosszú mosolyra futja. De hossszúúú mosolyra ám, mégis.. jóleső ahogy hozzám simul, pláne a nevetése, és ha eddig nem tettem volna.. - nem tettem?? Shocked - vigyázón átölelem a derekát. Csakmert kényelmes..
És csakmert akarom.

- Jólvan... És mit szólnál ha esetleg indulnánk is? - a mosolyom véges... vagyis nem véges, hanem csak beleköltöző vicces él színezi meg, ha nem megy, én magam indulok, akár húzom.. a derekánál fogva, vagy ha elenged belekapva a kezeibe, és mégis lassú-komótos léptekkel közelítem meg a lejáratot.

Aztán..

Mégis megtorpanok!

- Vaaaagy.. - figyelek aztán hirtelen hátra. - akár itt is tölthetjük az éjszakát! - nézek bele a szemeibe. Észbekapok. - Úgyértem.. - rázom meg a fejemet, korrigálok - van pokrócom, párnám, vörösbor-poharak.. - részletezem.. - ha nem sietsz, akár kifeküdhetünk.. - kapom el a vállait hátulról - óvatosan - és véletlenszerűen a tőlünk balra fekvő hátsó épületcsücsök felé fordítom. - Oda. - terelem - Ott tökéletesen látszanak a csillagok, nem zavarnak (be) a belvárosi fények, és akár.. - hagyok csak rövid szünetet.

- Kikérdezhetsz... - és elmosolyodom.

Elengedem, hagyom hogy újra a szemeimbe forduljon, ha akar, vaaagy.. akár tüzetesebben is felmérje a hátsó terepet, ahová egykor.. még alig az érkezésem után 1-2 héttel, gyakran ültem ki elmélkedni.

Amikor még minden annyira más volt. Smile

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Vas. Jún. 25, 2017 8:39 pm

zene ♥️ Brother
megjegyzés ♥️ hide a tűzzel játszol Very Happy

Kelletlenül bólintottam az indulásra. Tökéletesen belefeledkezve a pillanatba a szemei voltak azok, amiket figyeltem és láttam. S csak akkor, ha mozdult, az ujjaim elhagyták a testét, az oldalát, csak azt a kezét fogtam, amellyel korábban értem nyúlt. Mégsem lassítottam le a lépteit, egyetlen egyszer még körbenéztem a tetőn, hogy a lehető legtöbb élményt, színt, formát, illatot, pompát az emlékeimbe véshessem. Ki tudja, mikor látom legközelebb..
Amint Nick minden előzetes nélkül állt meg, még egy fél lépést lelépve súrolta a mellkasom a karját. Nem számítva rá, hogy ennyire közel lépek hozzá, egy egészen halk, zavart bocsánatot kérve pillantottam rá, a szemeibe, de nem engem nézett, hanem valamerre mögém, ezért is nyaltam meg zavaromban a számat. Nick szavaira a pulzusom pillanatok alatt gyorsult fel. Hogy.. mi? Az éjjelt.. együtt?
Biztos, hogy jól átgondolta?
Még válaszolgatni is elfelejtettem, mert egyrészt elvesztem a szavaiban, a hangjában. Még mindig imádtam és egyre jobban, ezért amikor a vállaimat érintve elfordította a testemet egy bizonyos irányba, csak megilletődve lépdeltem. Talán már hosszú percek óta, talán csak másodpercek teltek el azóta, hogy hallgatott, és én nem tudtam mást tenni, mint azt a helyet néztem, ahova menni szeretett volna. Ahol velem akarta tölteni az éjszakát. Egy üveg bor társaságában, nekem pedig abszolút nem volt ellenemre az, hogy igent mondjak neki.
Tulajdonképpen nem lett volna most olyan kérdés, amire ne igent mondtam volna a mellettem/mögöttem álló férfinek. Ezért is mosolyodtam el, és ha még mindig a vállamat érintette, óvatosan lefejtettem a kezét onnan, csak hogy megsimogathassam az ujjbegyeimmel a kézfejét, és felé fordulhassak.
- Örömmel.. segítek neked felhozni a szükséges dolgokat.. - mosolyodtam el hirtelen, cinkos pillantással. Szabad kezembe vettem a cipőimet, ahogy leemeltem azokat a lábfejeimről, így megint egy nagyobbacska kertitörpe nagyságával vetekedtem. Ezért lábujjhegyre állva néztem bele egészen közelről Nick szemeibe, de nem értem hozzá. Legalábbis az ajkaimmal biztosan nem. Talán még fogtam a kezét.. - Valamivel támasszuk ki az ajtót, amíg lemegyünk.. - és már ott sem voltam, leheletnyi távolságra tőle, hanem sietve lépdeltem vissza, a súlyos ajtó felé, kezemmel a kilincsre fogva, de bevártam a kollégát. A partnert. A FÉRFIt. Igen, csupa nagybetűvel. A szemeim a kezemben lévő cipőimet figyelték. Ha nem lenne annyira vaskos ez az ajtó.. beáldoztam volna a cipőimet. Igazából.. a ma este mindent megért, ezért eldöntöttem. Az a támasz a cipőm lesz. Már ha Nick ideért, mert hogy az egy dolog volt, hogy a kezem a kilincsen volt, de nekem meg sem moccant az ajtó. Hiába próbáltam nyitni, nem ment. Ezért fel is nevettem zavaromban, ha ott volt mellettem Ő.
- Már tudom, hogy miért mindig a lovag ment meg mindenkit és nem a hercegnő - kuncogtam fel bolondosan.. és elálltam az útból.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 154

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Jún. 27, 2017 1:16 pm

"Örömmel.." - talán ez az első szó ami igazán megakaszt. Vagy pont hogy bizsergéssel tölt el, annyira nem tudom most rendezni azt amit érzek. Az arcomon mégis.. valószínűleg lassan induló, szélesedő mosoly bontakozik ki.
Valahol belül mégiscsak örvendezik minden sejtem.

A többi.. a többi csak némi késéssel éri el a fejemet, így én még mindig csak ott állok, amikor ő már eltűnt az ajtó fele.
Rövid zavarral eszmélek.

- Persze.. Hogyne.. - ez jórészt egyszeri válasz volt, talán mindkettőre, de én magam csak ekkor mozdulok.
A közelébe érek, és amikor megint beszél, a hosszúra húzó mosoly megintcsak nem ereszt. Nem is akarnám akadályozni...

- Azonnal találunk valamit... - csak féligmeddig ezen futtatva beszélek, végülis.. mi a fenével támasszunk, talán.. és akkor megakad a szemem egy alig kieső téglán. Talán Albert is ezt használta volna??

- Meg is van! - lépek el felé és érte hajolva megemelem. - Tökéletes lesz! - és mosolygok.
Az ajtóra kapok, és hirtelen.. egy mindent beleadó - vagy elsöprő?? - rántással, alig egy fikarcnyit mozdul meg.
HOPPÁ!

A szemeim tágulnak, de nem hagyom sokáig hogy feltűnjön ez a részlet, torokköszörülés.. a téglát leteszem, és azután..

leporolom a kezeimet és immáron már kétkézzel próbálkozom.

- NAMOST! - csak afféle... csatakiáltásként mellékelem, számtalanszor olvastam már a könyvekben, hogy "összpontosítás és önösztönzés" és másodikra..
SIKERÜL!!!

- A téglát.. a téglát..
- ismételgetem.. mutogatok.. igazából mindent ami csak lehetőséget teremt, anélkül hogy ez a vastag.. és rozsdás vasajtó, egy pillanat alatt ellenenem menjen, és hangosan zubogva fogja magát és újra csapódjon az orrom előtt.
Az igazán megalázó volna...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Jún. 27, 2017 7:38 pm

zene ♥ Zombie

Ajkamat beharapva néztem a férfit, ahogy gondolkodott, hirtelen döntött, és talán még az ujjaimat is ökölbe szorítva ácsorogtam. Már amiben nem voltak a cipőim.. Valóban. Teljes mértékben nő voltam, nekem eszemben nem volt most hirtelen tégla után nézni. Talán azért is, mert a gondolataimban most csakis Nick járkált, fel és alá... távol és közel, és.. megborzongtam hirtelen, ahogy ismét, és még mindig vágyódva rá.. néztem az alkarját, az ingbe bújtatott, izmokkal fedett hátát. Ahogy a nadrág tökéletesen rásimult a hátsójára. Épp felsóhajtottam - legalább a jóleső halk nyögésemet most lenyeltem -, amikor első alkalommal szinte nem is mozdult az ajtó.
Hiába is néztem azt az öntvényt. A fene vigye el!

Meg sem mozdultam, meg sem szólaltam, csak a férfit figyeltem, ahogy nekiveselkedett ismét az ajtónak, ami végül megadta magát a humán erőnek, és egy hatalmas sóhaj bukott ki belőlem. Természetesen ez nem annak szólt, hogy ne ragadtam volna vele ide fel.. akár az örökkévalóságig is akár, viszont.. a Vegas-i hőség egyikünknek sem tett volna jót nappal.. fedetlenül, elzárva minden elérhetőségtől.
Talán egy másodpercnyi ideig még csak álltam.. még mindig Nick-et figyelve, amikor:
"Atéglaatégla!"
Már mozdultam is, hirtelen lelépve azt az alig két lépés távolságot köztem és agyag téglatest között, és felkapva azt nyújtottam Nick-nek, hogy ő.. támassza ki. Pontosabban be tudta határolni remélhetőleg, hogy hova kellett helyezni a téglát, én pedig csak ezután engedtem meg magamnak egy mosolyt, mélyet szívva a tüdőmbe a kései és magaslati levegőből. Muszáj voltam lenyugtatni a testemet.. de azért - nem lopva - figyeltem a férfit. Minden egyes centimétert a testén tökéletesen megfigyeltem, már jóval a mai nap előtt.. És mégsem untam meg egyetlen egyszer sem.
- Lehet, hogy lent hagynám nálad.. a cipőimet, ha szabad - utaltam arra, hogy most is meztelen talpakkal álldogáltam, és ha Nick engedte, akkor beléptem a lépcsőházba. Kezemben a cipőimmel. Teljesen felesleges koppanások követték a lépteimet. - Csak ameddig itt leszünk fent - fejeztem be egy zavart mosollyal a szavaimat. Ha Nick sem maradt odakint, akkor egy mosollyal az arcomon léptem le egy lépcsőfokot, aztán még egyet, míg aztán felé fordultam, szóra nyitva a számat, de aztán be is csuktam azonnal. Inkább a szabad kezemet nyújtottam felé, hogyha akarta, megfoghatta. Ugyan nem akartam korlátozni a mozgásában, de jól esett érintenem őt.
Vissza az elejére Go down
 

Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros :: Lakások-