HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Zenedoboz...
by Danielle C. Portland Yesterday at 10:58 am

» Elkészültem!
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 9:00 am

» Jenna Kinsey
by Jenna Kinsey Szomb. Okt. 21, 2017 12:07 am

» Műsoron a kávé
by Tyler Christiansen Pént. Okt. 20, 2017 10:05 pm

» Micromed-torony
by Alexander Montgomery Csüt. Okt. 19, 2017 6:37 am

» Jazz meg az
by Gloria "Sapphire" Salinas Kedd Okt. 17, 2017 8:32 am

» LONDON LIFE
by Ville Deadman Wallow Hétf. Okt. 16, 2017 3:25 pm

» Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant
by Crisiant Boldrewood Vas. Okt. 15, 2017 8:09 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Vincent Morris Belvedere
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Just be as You are

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Just be as You are   Vas. Márc. 19, 2017 5:58 pm

zene: Just Be As You Are

Összesen három kávés papírpohár figyelte üresen a ténykedésem erősen sötétedő háttérrel odakintről azt, ahogy már a hatodik klinikai esettanulmányt böngésztem át. Az asztalom inkább hasonlított egy absztrakt, katasztrófasújtott övezetre, mint egy négy lábon álló falapra. Az utolsó páciensem még a délelőtt folyamán elhagyta a birodalmam, és az azóta eltelt nyolc órában szinte ki sem mozdultam innen. Esther két és fél óránként hozott nekem kávét, amit minden egyes alkalommal megköszöntem és biztosítottam arról, hogy nem nekem mentek el otthonról.
Noha az egyetem során szinte mindent kötelezően áttanulmányoztam, az azóta eltelt években volt, amelyik információt nem kellett kamatoztatnom. Most Freud neve figyelt öt könyv gerinclapján, Turing egy másikról, Kernberg és Kraepelin publikációja pedig félbevágva, felboncolva feküdt az asztalom lapján. A saját jegyzetem lapalji számozását figyelve csak még inkább elkeseredtem. Sejtettem, hogy tíz oldal alatt nem fogom befejezni a saját magamnak kigyűjtött információkat, sokkal inkább azért is, mert már a tizenötödik oldalnál jártam.
Könnyebb lett volna felvinni mindent excel táblázatba és word dokumentumba, de nem akartam még azzal is foglalkozni, hogy a gép előtt görnyedjek órákon át. A szemüvegemet levéve, annak keretét fejjel lefelé fektetve pakoltam le az asztalra, hogy az orrnyergemet és a halántékomat egy kicsit megmasszírozzam. Nagy sóhajjal fordultam ki a székemmel a sötét táj felé. Az ablaknál még mindig nem volt behúzva a függöny és nem is szándékoztam azt elrendezgetni.
Lenyúltam, hogy a magassarkúimat lassú mozdulattal húzzam le a lábamról, és amint azzal megvoltam, feltápászkodva indultam meg a rendelőmben, csak hogy néhány kört megtegyek. Hogy kiszellőztessem az adatokkal teli fejemet.
Penny megérdemelte, hogy a mániás depresszióján segítsek, és az anyja paranoid vonásokat mutatott már egészen fiatal korában. Nem hallottam róla, hogy ez a két betegség keresztezheti egymás útjait, de sosem lehetett tudni, hogy a genetika mikre lehetett képes.
Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, de már a táskámnál voltam, kiszedtem belőle a telefonomat és az első számot hívtam, akire most szükségem volt... A nyolcadik csörgésre vette fel a túloldalon az illető.
- Mondd, hogy holnap reggel nem lesz nálad senki?! - kezdtem bele, mire a hívott fél felnevetett. - Két órára el foglak rabolni és muszáj leszel jól megdolgozni - mosolyogtam bele a levegőbe, miközben az ajtóm felé sétáltam, csak hogy még egy kávét kérjek Esthertől. Ha még kettőt kérek tőle, biztos, hogy terjesztőnek nézik! - Oké, holnap reggel hétre nálad leszek - egyeztem bele az időpontba. Szükségem volt azokra a kezekre. Muszáj volt, hogy ellazítson és egy kicsit elfeledkezzek a kötelezettségeimről.
Ahogy kinyomtam a telefont, ki is léptem az előtérbe. Üres volt a folyosó, bár nem tudtam, hogy még bárki is rajtunk kívül itt volt-e.
- Egy kávét kérek még, és nyugodtan elmehetsz aztán. Majd bezárok mindent - mosolyogtam rá fáradtan, nekidőlve az ajtófélfának is. Akkora ásítás tört rám, hogy szinte kiestem a számon, amire egy sokatmondó vigyort kaptam csak. Nem fogok kapni kávét.. Tudtam jól.
Esther negyed órával később már teljes menetfelszerelésben robogott lefelé, az ajtóm pedig nyitva, én mégsem a kis kuckómban voltam, hanem az előtérben üldögéltem, bambulva az előttem feszítő halovány, nyugtató beige színű falat, fejemet nekidöntve a mögöttem elterpeszkedő falnak. Akár három percen belül el tudtam volna aludni, de még várt rám némi pszichológia odabent... Eszemben sem volt arra elnézni, sokkal izgalmasabb volt a szemben lévő fal és Esther asztallábának mustrálása.
Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Pént. Május 05, 2017 9:31 pm


Namost úgy állunk, hogy pezseg a város, pezseg a vérem és még a pezsgő is pezsegne, de valami nagyon furcsát élek meg. Nem akarok inni. Biztos, hogy beteg vagyok. Se sör nem kell, se finom borok, se erősebb italok. A szerek azok jöhetnek. Este kapok pár tablettát, már meg van beszélve, hol találkozunk. Addig is kitaláltam valami fenomenálisat. Tegnap a farkam végére akadt egy Leslie nevű csaj. Voltak fenntartásaim, mert ezzel a névvel meglepetés érhetett volna, mikor ledobja a szoknyáját, de szerencsére nem ért. Azt kaptam, amire számítottam. Egy csodás bigét, akivel még beszélgettem is egy keveset és kiderült, hogy titokban odavan egy régi barátnőjéért. Hogy irigykedik vagy konkrétan kinyalná, azt nem árulta el. Hát majd megnézem magamnak.
Itt is van, ez az épület. Megigazgatom a tollaimat, amik nélkül ritkán lépek ki az utcára. Ez a Birdie-jelenség, ami meghódítja a világot. A Galactic Loveballs most kicsit szünetel, kicsit hosszú ideje, úgy 2 éve, amióta kijöttem Ville-hez. Közben azért voltam odahaza és felénekeltem pár kurva jó dalt. Egy művésznek kell az inspiráció a világ minden tájáról, profi csajoktól és amatőröktől, remek emberektől. csodás helyektől. Egy pszichomókuci rendelője talán nem a legjobb ihletforrás, de én megoldom. Teljesen tisztán jöttem, az utolsó anyagot tegnap éjjel toltam be. Ma még csak nem is ittam! Ijesztő. A szívem meg dobog, mintha gőzmozdonynak érezné magát. Remélem, nem lesz gond. A fekete pulóverem szinte elviselhetetlenül melegnek tűnik. Huszonvalahány fokban nem csoda. De hagyom.
- Kopp-kopp! Fekete szurok jelentkezik. Van még kuncsaftfogadás, doktornő? Mennyi egy óra?
Ez még csak az előtér és mivel nem tudom, hogy néz ki ez a...mi a neve? Nem jegyeztem meg. Lehet, hogy a titkárnőt látom éppen. Eléggé elcsigázott, mindjárt elalszik és még cipőre se futja neki.
- Csinos a lába. A lábfeje főleg. Hogy bírja? Nem rezeg a függöny, ha nem szabja le a haraszt. A paraszt.
Nagyon nevetek a viccemen. Felkészültem. Sokszor jártam ilyen helyeken, még latin kifejezéseket is tudok, olyan konyhai módon, hogy a jogászoktól a sípcsontszakértőkig mindenki a fejét fogná tőlem. Nem egy hétköznapi rendelés lesz a mai. Csak ne csapják rám az ajtót! Azt rosszul viselném. Mikor még italt sem kívánok...

_________________
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Szomb. Május 06, 2017 8:00 pm

A gondolataim valahol a pszichológia, a depresszió, Penny és Nick körül forogtak lustán, alig gördülve egyik témáról a másikra. Nem akartam, hogy a munkámba belerondítson a magánéletem, de a diplomaszerzés óta ez volt az első alkalom, hogy nem teljesen tudtam most, ebben a pillanatban kizárni a szerelmi... életem. Furcsán hatott ez a szó, egykor semmiféle érzelmi kötöttségről nem tudtam beszámolni, de most... most..
Összerezzentem, ahogy oldalról meghallottam a bekúszó, idegen hangot, és az addig lehunyt szemem azonnal felnyílt, fejemet is irányba fordítva, megköszörültem zavartan a torkomat. Elaludtam volna?! Fogalmam sem volt erről, de talán jobb is volt. Nem jutott eszembe, hogy bárkinek is lett volna még ilyen kései órában időpontja, ezért összeszedve magam feljebb csúsztam a széken először, meg sem próbálva elrejteni a tűsarkú nélküli lábfejeim, már úgyis látta őket az idegen.
- Üdvözlöm - kezdtem bele, aztán felálltam a székről, a szemeibe nézve nyújtottam felé a kezem. - Dr. Cordelia Webb a nevem. Hogy van? - ha elfogadta a kéznyújtást, csak akkor mosolyogtam rá, és úgy hiszem, pár kérdésére nem válaszoltam. Egyre biztosan nem, ám ezzel nem voltam hajlandó foglalkozni most, ebben a pillanatban. Egyelőre igyekeztem összeszedni magam, olyan kitisztulttá tenni a fejem, amennyire csak képes voltam rá. Odabent, a hátam mögött a káosz fogadott volna, ha ismételten beteszem a lábam, de pechemre a cipőim és a táskám a kulcsommal, telefonommal is ott raboskodott. A fene vigye el!
- Segíthetek valamiben Önnek...?! - kérdeztem óvatosabban, nem tőle, nem a helyzettől tartva, csak tényleg nem szokásuk az embereknek egy pszichológiával foglalkozó emberrel beszélgetni egy esti órában, amikor lássuk be, Vegas sokkal izgalmasabb, mint egy bölcsész diplomás nő, aki a gondolatokban és érzésekben képes vájkálni.. És csak egy pillanatra vonta a figyelmemet el az a pár toll a férfi hajában (?). Igen, ott volt..
Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Szomb. Május 20, 2017 8:19 pm

Kicsit olyan ez a csajszi, mintha most ébresztettem volna fel. Valami félálomhoz hasonló állapotból, a szeme ugyanis nyitva volt, tisztán láttam. Csak ő nem látott engem. A nap vége. Ilyenkor ütős a belépés. Madárka éjszakai állat, most kezd elemébe jönni. Relatív, hogy mennyire van este.
- DOKTOR Tuomas Jörg vagyok. És melegem van, de nagyon. Nem zavarja, ha leveszem a pulóverét? Mármint a pulóveremet.
Próbálok komolyságot erőltetni magamra, de nem fog menni. Túl aranyos ez az arc ahhoz, hogy komoly legyek. Felcibálom a pulóverem alját, meglegyezgetem. A tollakon áthúzni, az nem egyszerű. Doktor Madár kezet fog, jaja!
- Maga mindenkinek tud segíteni, én biztos vagyok benne! Innen kiszagolom, sőt távolabbról is, hogy nagyon komoly szakember!
Szeretem az ilyen spontán bulikat. Az keltette fel a figyelmemet, hogy egy csaj áradozik egy másikról. Ha olyan sikeres vagy olyan dögös, akkor engem érdekel! Ennyi, ezért jöttem. És tényleg dögös maca!
- Van kanapé? - kérdezem meg akkor is, ha konkrétan látható itt az előtérben. - Szeretnék hanyatt feküdni és a plafont bámulva elmondani az életem nagy gondját. Nagyon nagy. Meg tud hallgatni? De előtte tényleg levenném a pulóveremet, mert iszonyatos a hőség. Maga hogy bírja? Még nem mondta. De látom, hogy a cipő már izzasztotta. Nem érzem, csak látom, háháhá!
Megnézem azokat a csini kis lábakat. Hű, mi lehet közöttük! Ha itt találok fekvőhelyet, akkor hanyatt is dobom magam. Akár a padló is megteszi, akkor nagyon depist játszom, aki tényleg nem bírja tovább. Kezeket a tarkóra és várom az első kérdést. Ja, a pulóver! Először a tollakat. Egyeséve húzogatom ki őket és rakom, ahova épp tudom. Egy pár leesik, utánakapok, de nem aggódom. Tapogatózom, hogy merre lehet, de közben a nőt nézem. Vigyorogva.
- Mindjárt kész vagyok! Nem ideges, ugye? És maga hogy van? Belekezdjek addig? Mert lehet, hogy így mást mondok. Pulóverrel súlyosabb a probléma. De mindjárt megválunk a felsőtől.
Szeretettel várom a választ és tágra nyílt szemekkel figyelem továbbra is Ms. Sexy Pszichonénit és mikor az utolsó tollamat is kihullattam, két kézzel húzom a pulóveremet. Elakad a nagy fejemen és annyira kínlódok, hogy felülök. Közben pedig elkezdem dudorászni az egyik dalunkat. No, vajon felismeri? Vannak ilyen rajongóink is. Egyszer meghúztam egy igazi rockernek öltözött, bőrszerkós, nyakpántos csajt, aki durva tetkókat hordott és kiderült, hogy bírónő. A nevét elfelejtettem (meg se jegyeztem), de emlékszem, mennyire megdöbbentem, mikor ezt megtudtam. Still feels like the first day of my life. Nehéz volt a szülés, de végre pólóban vagyok.
- Huh! Tehát úgy érzem, hogy fractura mentalis-om van, érzelmi alapon.

_________________
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Pént. Május 26, 2017 9:22 pm

Egyelőre csak annyit sikerült, hogy a pislogást véghezvíve figyeljem az idegent. Mert az volt, egy bőséges beszédkészséggel ellátott egyén, akit úgy tűnt, hogy egyáltalán nem kell majd kérdezgetnem, beszélt ő mindenről. De tényleg. Voltak a csendesek, akikből vért izzadva, de ki lehetett húzni a problémát. Voltak az autisták, akikkel a saját maguk által kreált világon keresztül lehetett megérinteni és a maguk nyelvén szóra bírni. Legyen az akár rajzolás.. szójáték, vagy egy állat felhasználása. Voltak azok, akik valamiféle függőséggel éltek - mint amivel jómagam is - akiknél megvolt a gyógymód, mégis a megfelelő kezelést kellett eltalálni, és voltak azok, akiknél édes mindegy volt, hogy a kezelések általában egy órás intervallumot foglaltak magukba, őket nem érdekelte az idő.
- Természetesen, vegye csak... - még be sem tudtam fejezni a mondandómat arra, hogy megváljon a pulóverétől, már tovább is beszélt, én pedig engedelmesen elcsendesedve figyeltem a férfit. Tuomas Jörg. A név egyáltalán nem mondott semmit sem. Az már annál többet, hogy őt tényleg és valójában sem lehetett volna lelőni, és csak a kanapé említésénél néztem el.. arrafelé, ahol a félig-meddig ülésre, fekvésre használható bútor volt. Megszólalni botor dolog lett volna ebben a pillanatban is, azért is intettem csak a kanapé felé, amely finom anyagú, bézs bútor volt, de közbe nem szóltam.
Sokkal jobb ébresztő volt az északi férfi annál az irdatlan mennyiségű kávénál, amit egy életre meg fogok majd egyszer bánni. Lehet, hogy előbb kellett volna jönnie a férfinek?! A gondolataim csak egy pillanatra kalandoztak el, de valahonnan egy folyton locsogó-fecsegő hang törte meg a csendemet és vitte magával a figyelmem.
Még mindig beszélt. Értettem, megjegyeztem erre a röpke pár másodpercre mindent, amit mondott, s mégsem válaszoltam. Helyette hagytam, hogy kiélje a beszéd iránti vágyát, várakozó mosollyal szemlélve a tollakba mártott fekete hajú férfit.
Ahogy a pulóver elakadt a fejében, csak egy pillanatra engedtem meg magamnak, hogy űzött pillantást vessek a lift ajtaja felé, de nem. Soha nem futamodtam meg semmitől, és ennek a férfinek szüksége volt.. valamire. Kételkedni kezdtem, hogy engem akart volna, vagy legalábbis a velem való beszélgetést, de mégis.. amikor végül a tollak és a pulóver is megvált Tuomas testétől, csak akkor ereszkedtem vissza abba a székbe, amit eddig is elfoglaltam. Kissé megmozdítottam, így már a kanapéval szemközt ültem. A dúdolás számomra semmit sem sejtetett a részéről. Megköszörültem a torkomat is, és ha a végére elcsendesedett egy pillanatra a hatalmas problémáját ecsetelve, elmosolyodtam.. kedvesen, figyelmes pillantással felé.
- Miért várt ennyi ideig, ha érzelmi alapú.. hogy is mondta? - akadtam el hirtelen, de az objektív, ítéletmentes mosolyomat még mindig neki címeztem.. - Mentális.. problémája volt? Van.. elnézést - nyaltam meg óvatosan a hirtelen kiszáradó ajkaimat.
Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Vas. Május 28, 2017 11:13 am

Ez a késői időpont nem a legmegfelelőbb. Nekem igen, de Ms. Doktornő már lefáradt, mint akit meghajtott a varrógép. Pislog, próbál ébren maradni. Az biztos, hogy nem hagyom elaludni! Mellettem nehezen lehet.
Törődő és türelmes, mint egy igazi szakember. A csaj, akivel én voltam, a barátnője vagy olyasmi egyáltalán nem ilyen. Megértem, hogy felnéz rá. Nem tudom, pontosan hogyan, de ez a csaj több, mint a másik. Nehéz lehet, de épp ettől érdekes.
- Igen! Látom már! Szééép! - húzom végig a kezemet a bútoron.
Pár ilyet lezúztam már. Ezt nem akarom. Igaz, az eddigieket se akartam.
Abból az okos fejből kinéz egy pár okos szem. Keresi a mondanivalómban, mögötte a lényeget, az igazi tartalmat. Elég okos ahhoz, hogy megtalálja. Jobb trükköket kell bevetnem. Meglesz, meglesz. Érzek valami kis nyugtalanságot.
- Kellemetlen helyzetbe hoztam? Ezt nem akartam. Doktornő!
Leül és milyen jól áll ez neki! Mezítláb ülni. A legszebb!
- Honnan tudja, meddig vártam? Mindegy, tudja. Évek óta várok.
Ahogy a szájával játszik, követem a nyelvét, míg vissza nem húzza.
- Szóval tegnap este egy Leslie nevű barátnőjével voltam. Tudja, ki ő, ugye?
Mert én nem. A keresztnevére emlékszem, de lehet, hogy nem is így hívják!
- Elmondta, hogy van egy nagyon okos barátnője. És magának én is elmondom, hogy nekem is van egy nagyon...nem okos, de dögös barátom. Együtt vagyunk, volnánk, lennénk, de valahogy nem megy. Világsztár, mint én. Ville Deadmant ismeri? Engem nem ismert fel, láttam. Pedig egy műfajban mozgok vele. Rocksztárok vagyunk. Szerelemnek kéne lenni közöttünk, de csak a testiség megy. És engem a nők is érdekelnek! Őt is. Maga szerint ez jól van így?
Zsigerből nyomom a kamuzást. Sose érdekelt más, mint az igazi pina, de most jó játék ezzel szivatni az öreg zombit. Guantanamo, a luxusprosti is megmondta, hogy vámpírnak nézte. Hogy hívták azt a nőt? Pedig valami ilyesmi volt. Ville-t szivatom. Lehet, hogy nem fog röhögni. A doktornőt is szivatom. Fogom is, még sokáig. Az orránál fogva akarom vezetni. Dr. Tuomas Jörg rendel! Elfekszem a kanapén. Felülök. Másik irányban fekszem el. Lábamat a háttámlára teszem. Leveszem onnan. Megint felülök. Kezeimet a térdemre teszem. Aztán a tarkómra. Jobbra. Balra. Megfordulok. Felállok. Leülök.
- Bocsánat, de nem találom a helyemet. Nem ül ide? - kérdezem ártatlan tekintettel.

_________________
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Hétf. Május 29, 2017 10:36 pm

Egyetlen apró nemleges fejrázás volt a részemről a válasz, amit egy nyugodt, türelmes mosoly kísért. Szakemberként nem volt olyan szituáció, ami váratlanul ért volna. Emberi viszonylatban viszont nagyon is sokszor rázott meg az emberi értékek hiánya, azok fals képzete és mindaz a gyatra színvonal, amiben éltek az emberek, amit képviseltek. Már gyerekkorban kialakult mindenkiben a későbbi személyisége. Ha hat, hét éves korában nem kapott valaki törődést, megfelelő szülői hátteret, azt már igencsak nehéz volt később alakítani. Mint ahogy az indiai gyerekek.. A modernkori Maugli története, vagy akár az a kislány, akit tyúkólban neveltek. Szörnyű csapás és érzés volt ez - nem csak - számomra.
A velem szemben ülő férfiről még nem tudtam egyelőre eldönteni, hogy ez a szóáradat valóban őt tükrözi-e, vagy csak szimplán általam is megkapott figyelmet akarja magára vonni minduntalan.
S mégis... nem voltam hajlandó megtagadni sem tőle, sem pedig magamtól ezt a találkozást.
Hirtelen váltások. A mindegy szó pedig nagyon is sokat jelent.. Tagadást, témaváltást... Minden mindegy mögött rejlett mindig valami kimondatlan.. Felsóhajtottam egészen halkan, és hagytam Tuomas-nak, hogy maga döntse el a beszélgetés fonalának menetét, annak kanyargósságát. Másként úgysem tehettem volna, hogy őszinte legyek.
A Leslie név említésénél elgondolkodtam, csak egy pillanatra. Végigfuttattam a gondolataimban ezt a nevet, és talán.. igen, haloványan még egy egyetemi társamat hívták így.
- Igen, azt hiszem, tudom ki ő - bólintottam is hozzá, de ennyi volt részemről a kommunikáció jelenleg, mert a férfi megint beszélt, amit készséggel végighallgattam. A jellemzésnél egy jókedvű mosoly költözött arcomra. Nem igen szoktak egy jó barátot butának nevezni, ám legyen. Az ujjaim lassú ritmusban csúsztak végig a szoknyám varrásvonalán a térdem felett. Szerettem ezt az anyagot. Könnyed volt, kényelmes, és méregzöld.. Elmosolyodtam a kérdésre.
- Ugyanolyan ember ön is.. az ön által említett Deadman is, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozik. Egy közember is éppoly érdemes, mint önök. Engedje meg, hogy ne a zenei ízlése alapján "ítélkezzek" - mutogattam macskakörmöt - idézőjelet az ítélkezésnél. Egy pszichológus, egy pszichiáter dolga nem az ítélkezés volt, sem pedig a megítélés. Mi a segítséget képviseltük, a páciensnek legmegfelelőbb útra való terelését. - A testiség és a szerelem pedig igencsak összetett.. dolog - fejeztem be kissé elgondolkodva. Voltak heteroszexuális, aszexuális, bi- és homoszexuális ismerőseim is, akiket ugyanolyan embereknek tekintettem. Soha nem a nemi hovatartozás volt a fő függvénye annak, hogy valakit elfogadjak.
A gondolataimból a mocorgása... oké, a forgolódása rántott ki, és elnéztem ezt az érdekes mozgást ott, a kanapén. Ha Ester ezt megtudja, engem fog lenyakazni. Az ő csodaszép kis kanapéját senki sem szégyenítheti meg azzal, hogy a lábát felrakja rá! De most mégis hagytam. Kíváncsi voltam, hogy meddig folytatja ezt a furcsa viselkedést a férfi.
A kérdésére ismételten egy mosoly volt a válaszom, amit a szavaim is követtek:
- Tökéletes helyen ülök, Mr. Jörg - a hangom halk és kedves volt, a fejemet oldalra döntve figyeltem a férfit, aki alig három méterre tekergőzött kígyóként azon a bizonyos kanapén.
- Feszélyezettnek és szórakozottnak tűnik. Mikor foglalkoztak önnel utoljára.. nem kihasználva a hírnevét? - tértem rá inkább egy olyan kérdéskörre, ami most engem is érdekelt. A felszín alatt is vajon ilyen volt? Csak a külvilágnak mutatott energiabomba, vagy volt alatta egy megfáradt, tollatlan, sminktelen, pulóver nélküli csupasz férfi is? Gyanítottam, hogy erre a kérdésre a mai este folyamán nem fogok kapni választ, de mindent meg kellett próbálni.
- Ne a szexre, a testiségre gondoljon a válaszában, legyen szíves - tettem hozzá kisvártatva, mert lehetséges, hogy most nem voltam felkészülve arra, hogy mindenféle sikamlós történettel gazdagodjak. Várt még rám pár dokumentum és tanulmány, amit muszáj voltam még ma befejezni.
Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Pént. Jún. 02, 2017 10:05 pm

Nem egy ideges típus. Én se vagyok az, csak néha válok kicsit idegessé. Szükségem van az élményekre, ennyi. És ha semmi nem történik, hát megoldom, hogy történjen! Néha viszont kiakadok, mint például a lemezboltban, ahol nagyon olcsó CD-n árulták a dalainkat. Ott cirkuszt csináltam, ki is vitettek. Remélem, innen nem fognak.
- Igen? És ki? Mert én nem nagyon jöttem rá. Megvolt, egész jól csinálja. Meg ne mondja neki, de a szájával nem az igazi. Legalábbis ami minket illet.
Lehet, hogy inkább lyukakba kívánkozna a nyelve. Ahhoz képest viszont nem volt rossz!
- De most nem is ez a lényeg - jelentem ki, mintha nem én tereltem volna félre a dolgokat.
Annyira okos szemekkel néz még most is a doki, hogy felzabálnám, mint madár a kiszórt eleséget! Érti, amit mondok, amit csinálok. Nem lesz könnyű megvezetni. Nagyon imponál egy ilyen intelligens nő. Fuhh, a legjobb helyre jöttem. A mosolya bájos, ezzel a bölcs szempárral totálisan levesz a lábamról. Az előbb a nyelve indult valamerre, most a keze. Most azt követem.
- Micsoda? Neeeem-nem-nem-nem. Nem! Mi ketten nem vagyunk ugyanolyanok. És nem vagyunk olyanok se, mint a többi ember. A rockzene istenei vagyunk, olyat alkottunk, ami százezreket nyűgöz le! Volt már páciense vagy akár ismerőse, aki a közönség szeretetében, utálatában, de mindenképpen a figyelmében fürdött? Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha mi kimegyünk az utcára, jönnek a lesifotósok és az újságírók!
Érdemes? Próbálom nem olyan nagyképűnek mutatni magam. Egy isten nem nagyképű, hát persze. Nevetni kezdek, ahogy erre gondolok és megfordulok.
- Az bizony, minden formája összetett és én már sokat próbáltam, de nem értem. Talán még többet kellene próbálni. Úgy van ez, ahogy nincs sehogy, szóval most már aztán tényleg.
Játszom itt a bizonytalan, magát kereső embert. Nem nehéz, mert percenként változik a véleményem, a világlátásom, minden.
- Egyszer egy öreg bölcs azt mondta, én magam vagyok a változás, egy folyó, ami magával hord mindenfélét és el is veszíti, de csak azért, hogy újra és újra megszülessen. Írtam is egy dalt erről. Az öreg bölcset úgy hívták, hogy...
A nevek! Hagyjuk ezt. Kicsit macerálom az államat, de nem jut eszembe. Fintorral rázom meg a fejemet és legyintek. Lapozzunk!
- Irigylem ezért! Nem, nem lesz jó ez a kanapé.
Felállok és inkább kezdek körbejárni. A bútor körül. Megtapizom, pöccintem. Sasszézok egyet-kettőt, ingatom a fejemet és úgy folytatom.
- Ez nem volt pontos diagnózis, elnézést kérek, drága doktor úr! Doktornő. Nem csak annak tűnök. A feszültség már nincs meg. Nekem mindig mozgás kell. Hogy az asztalra hasalok vagy ülőpózt váltok, az...az is változik. És jól szoktam szórakozni. Ha lehet egy kérdésem...
Lehet? Lesz.
- Maga szokott néha szórakozni? Itt. Látom, hogy segíteni akar, de az a kis kacér mosoly elárulta, hogy tud humoros is lenni. Mondjon egy viccet!
Valamit kérdezett az előbb. Mi volt? Ja, hogy...
- Velem mindig foglalkoznak. Múltkor a takarítóval találkoztam egy régiségboltban. Találtam egy gyíkot a folyóparton, őt vittem be. Remekül elbeszélgettünk! Nem azért, mert sztár vagyok. És volt egy Guatemala nevű...erre nem esküszöm meg, lehet, hogy máshogy hívták. Egy barna nő. Mármint a bőre volt barna, a szőre meg sötétebb, de kellemes. Ő nagyon figyelmes volt!
Kimerítő választ adtam. Lehet, hogy szó szerint kimerül tőle. Megállok a járkálásban egy kicsit. Rákönyökölök a kanapé hátuljára és komoly szemekkel nézek a doktornőre. Zavaros, szétszórt, de komoly szemekkel.
- De van egyetlen személy, aki igazán ért engem. Közös a múltunk, miatta jöttem ki ide Las Vegas-ba. Finn vagyok eredetileg, Helsinkiben élek. Éltem. Már évek óta itt vagyok. Szerelmesnek kéne lennem Deadmanbe, mert ő az, aki valahogy rá tud hangolódni a szívemre. Van neki egy kapcsolata a nyilvánosság számára, de igazából értem van oda. Én pedig nem tudom viszonozni teljesen. Meglátok egy ilyen csodálatos és elbűvölően intelligens szempárt, kész is vagyok!
Tapsolok egyet és megint járkálni kezdek. Dalolok egy kicsit az egyik számunkból, vidám, pörgős dallamocskát.
- Művész vagyok, én azt kutatom, ami a szívben van. Onnan hozom fel a dolgokat, az érzéseket, az élményeket, néha egészen kifordult módon.
Csattintok a nyelvemmel és a lábamra csapok. Megint megállok, oldalról nézek a doktornő felé. Meglepődve, mintha ma még nem láttam volna őt. Mintha sose láttam volna.
- Ezt az egyet nem értem. Mondja, hol lehet a probléma gyökere?
Ville meg fog ölni, ha meghallja, mennyi baromságot összehordtam róla. Rólunk. Ha újságcikkek születnek, interjúkban kérdeznek rá, az nagyon jót tesz a bandáinknak. Botrány, botrány, a legjobb reklámnak számít. Én bevállalom. A doktornőt pedig megnézem. Lábfejtől a haja végéig. A szemét nagyon. Az egyik legszebb része. Értem azt a Liliana nevű csajt, hogy miért van oda érte. Hirtelen a zsebembe nyúlok és előkapok...egy rakás pénzt.
- Ömm...bocsánat, nem is kérdeztem meg előre, hogy mennyibe fog ez kerülni! Mennyibe fog ez kerülni? Nem gond az ár, csak szeretném tisztázni. Itt minden kiderül. Ugye?
Most nagy vigyort villantok, mosolyba torkollót és rázom hozzá a fejemet, mintha valami gyermekdalt hallgatnék.

_________________
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Szer. Jún. 07, 2017 12:26 pm

Még pszichológusként is voltak olyan részletek, amik nem biztos, hogy rám tartoztak. Az ismerőseimről nem feltétlenül akartam minden, szexualitással kapcsolatos információt tudni. Anyáék szokásai is jobb, ha feledésbe merültek a részemről. Ezért is köszörültem csak meg egészen halkan a torkomat, ahogy az ismerőst említette, de szót, replikát már nem kapott tőlem Tuomas azt illetően. Sokkal inkább azért is, mert nála is úgy tűnt, hogy csak egy mellékág volt csupán, egy olyan kitérő, mihez nem kellett hozzáfűznöm semmit sem, én pedig éltem ezzel a lehetőséggel.
Láttam, ahogy figyelt, mégsem zavart. Ahogyan neki is természetes volt az, hogy sosem tűnhetett el mások elől, én is hozzászoktam. A célom a segítség volt, másokat megismertetni önmagukkal, és egy szorongó pszichológus vajmi keveset érhetett el szakmájában. Az őt, és a "fajtáját" érintő kérdésnél Tuomas tiltakozására finoman felvontam a szemöldököm. Nem hittem, hogy önző, egoista ember lett volna még a siker előtt, csak az állandó reflektorfény hatására válhatott ilyenné, amit mutatott felém.
- Mindaz, amit említ, csak a körülmények. Nem Ön - szóltam egészen halkan, arra utalva, amit kérdezett tőlem. De valóban, ahogy Mr. Jörg is mondja, olyan, mint a hullámzó tenger. Egyszer nyugodt, aztán meg teljességgel kiszámíthatatlan, s ezért is döntöttem úgy, hogy úszom.. az árral, a hullámokban és hagyom neki azt, hogy ő döntsön a végén, mit és hogyan. Katalizátor akartam lenni, s mindent hagyni neki, amit csak akart.. beszélgetés során. Több, más úgysem lesz ezen az estén. Sztárság ide, vagy oda.
Ezért sem válaszoltam mindenre, amit mondott, mert felesleges lett volna. Úgy tűnt, hogy önmagát is szórakoztatta a társalgás során, inkább csak figyeltem a benne végbemenő és felém mutatott váltakozó cselekvéseit egy elnéző, türelmes mosollyal az arcomon. A korlátozottság az emberek veszte, egy olyan kelepce, amit nehéz lett volna áthidalni. S az, ahogy felpattant, ahogy mozgott, mind azt támasztották alá, hogy valamit tervezett, amiről talán még ő maga sem tudhatott. Egyelőre ezen a véleményen voltam.
A következő kérdésére egy vidám mosoly költözött arcomra. Ugyanolyan emberek voltak a pszichológusok is, mint mások. Ettünk, ittunk, táncoltunk, aludtunk.. és minden örömöt magunkba gyömöszöltünk, ha lehetőségünk volt rá.
- Természetesen, a szórakozás is az emberi élet része - hagytam csak ennyiben a velem kapcsolatos kérdést, s aztán.. újra beszélt. Eleinte teljesen felesleges dolgokról, aztán megint Deadman volt a téma. Ahogy figyelt, kevésbé tűnt szétszórtnak, ezért is minden részletre, minden információt hallgattam, néztem. Nem csak azt, ahogy beszélt, hanem ahogy mondta, hogy közben mit csinált, és amikor befejezte a mondandóját, újabb részletek kerültek felszínre, és észrevétlenül, hosszan engedtem a tüdőmbe az oxigén dús levegőt, hogy lassan, alig elnyíló ajkaim közt engedjem vissza azt ki. Nyelvemmel finoman megnedvesítettem ajkaimat is. Nem régiben még máshogy mondta mindezt, Deadman-ről és róla. Mégsem szembesítettem mindezzel, mert semmiképpen sem akartam volna megzavarni őt.
- Azt nem érti, hogy ez a plátói érzés miként befolyásolja? Vagy a Deadman-nel kapcsolatos érzések zavarják? - tértem ki inkább erre, viszont ahogy az a köteg pénz megjelent - ha nem is az orrom előtt, de - nem messze tőlem, az ő mosolyba forduló vigyorával ellentétesen az addigi mosolyom eltűnt.. Helyette pillanatnyi komorság váltakozott a fojtogató "mi a fene van itt" érzéssel, ezért is keltem fel az addig elfoglalt székből.
- Tegye el most azonnal azt a pénzt. Nem időpontra jött, és különben is.. a pénz nem motiváció ebben a közegben - néztem rá rettentő komolyan, mert számomra tényleg mindegy volt, hogy kit kezeltem. Ez.. pedig, amit most tett, mélyen felháborított. - Várjon meg itt, Tuomas - gondoltam itt az előtérre, mert mellette elsétálva a kis birodalmamban, ahol még mindig égett az asztali lámpám, megkerestem a tűsarkú cipőimet, amiket felvettem. Az asztalon nyugvó szemüvegemet beraktam a tokba, azt pedig a táskámba, és egy kicsit elpakoltam az asztalomon. Az üres kávés poharakat egybegyűjtve kidobtam a szemetesbe, hogy aztán a lámpát lekapcsolhassam. Nagyjából két percnyi ténykedés után magam mögött behúzva az ajtót már kint voltam Tuomas mellett, remélve, hogy közben nem tűnt el vagy ment felfedezni a többiek rendelőjét.
- Kísérjen el kérem, egy tea igazán jól fog esni.. Önnek is, nekem is- újra az a mosoly, a felé irányuló kedves, s ahogy elhaladtam mellette - feltehetően - a pulcsijáért nyúlva nyújtottam azt felé.
- Mesél nekem Deadman-ről? Milyen ember ő? - váltottam át.. az ő világába, mert látszólag nagyon is fontos részét képezte az életének ez a szegmense. Ő.. A rocksztár. Ha a pulcsi ismét Tuomas-nál volt, csak akkor indultam el - remélve a társaságában - a lift felé. Véletlenül sem akartam lépcsőzni, még a végén legurult volna nekem. És a menedzsere biztos, hogy engem hibáztatott volna, ha baja esik Mr. Jörgnek. S hogy miért akartam innen elmenni? Látni akartam, hogyan és miként viselkedik egy külső környezetben.
Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Vas. Jún. 11, 2017 11:18 am

Ez a Laurel vagy ki tényleg csak beugró. Ő adta az apropót a látogatáshoz. Ha a doktornő hallaná, miket mondott róla a csaj, biztos belepirulna. Annyira ajnározta, hogy már az én érdeklődésemet is felkeltette. Egy idegen egy idegenről beszél és érdekelni kezd! Mondjuk engem sok minden érdekel.
- Én alakítottam így a körülményeket! Megláttam, hogy ez kell és megcsináltam. Ez én vagyok. Én vagyok az!
Mintha nem értene engem, pedig látom ám, mire megy ki a játék. Azt már nem! Legalább meghallgat. Jaj, úgy a kezembe fognám azt az okos fejét, hogy utána felhúzzam. De le kell imádkozni róla a cuccokat. És Ville-nek jól befűteni, szó szerint, mert meleg helyzet lesz, ha ez eljut a sajtóhoz. Hogy innen hogy kerül ki az infó, azt még nem tudom. Csak azt, hogy nagyon jót fogok röhögni és ő meg kurva dühös lesz. Feléled egy kicsit.
- Jó! Az jó, ha nem felejtett el embernek maradni. Ki nem állhatom, ha valakiből gép lesz.
Kicsit élettelenül mondta, de hiszek neki, mert Laura beszélt róla. Él a dokinéni, nagyon is...
- Hú, hát ezt most nem értem. Igazából...az egészet nem értem! Azért írok sokat a szerelemről például, mert az egyik legbonyolultabb dolog a világon. Mindenkinél más, velem is más, mint magával és Ville-lel. Abban sem vagyok biztos, hogy jól látom-e. Lehet, hogy mégse ért meg. Mármint Ville. Csak úgy érzem. Becsapós, nem? Mikor az ember elhiteti magával, hogy a seggpartin túl is rejtőznek dolgok. Maga biztosan ért.
Egy pillanatra megállok. Elkapom az ajtófélfát, belekapaszkodva ringatózom kicsit, majdnem hanyattesek, végül mégsem.
- Naaa, ne vicceljen, Dr. Webster! Soron kívül jöttem, igen, de maga fogadott és a szakértelmet nem várom ingyen. Tudom, hogy nem erre hajt, de hálás vagyok, hogy meghallgat és a McDonalds-ban sem adnak sajtburgert ingyen, úgyhogy én ezt most itt hagyom.
Leteszek annyi pénzt az asztalra, amennyiből szerintem két alkalom is kijönne. Vagy kevés, azért mondja? Okos nő. Nem teszem el a pénzt. Itt marad az asztalon. Nem is értem az egészet.
- Most hova megy? Itt hagy engem? Valami rosszat mondtam?
Tátott szájjal nézem, milyen édesen veszi fel a cipőit. Ha mennie kell, akkor buktam az egészet. Jöhetnék még, de az nem lesz olyan, mint elsőre. Elfelejtem az időpontot, mert már más dolgok fognak érdekelni. Én nem járok pszichológushoz, amióta a gyerekkort kinőttem. Pakol! Ujjaim a számban, idegesen járkálok fel s alá. Nem állíthatom meg! Kiszúrni se akarok vele. Itt fog hagyni? Ez a két perc a valkűrök tánca és az összes lovuk a lábamra lépett. Borzasztó érzés, valamit érzek szívtájékon. Erős összehúzódást. Mintha átcsúszott volna a másik oldalra. Le kell ülnöm. Elsápadtam.
- Jövök, jövök, köszönöm szépen...
Egy-két másodperc még kell. Az invitáló szavak megnyugtatnak. Mondjuk így se értem. Léteznek még ilyen rendes emberek? Még a pulóveremet is ideadja. Rá kell mosolyognom, ahogy felállok.
- Biztos itt felejtettem volna. Édes maga, doktornő! Köszönöm!
A vállamra csapom a fekete cuccot és indulhatunk. Egyet ugrom is, úgy örülök, hogy mégse maradtam magamra.
- Persze! Fantasztikus ember. Nagyon kemény, szótlan és a legtöbbekkel durva. A szexben is az, de időnként meglátok benne valami mást. Hogy érez. A dalszövegeiben ez tisztán látszik, de élőben mintha halott lenne. Zombi. Vagy vámpír. Az ellentétem, pedig ő is drogozik és iszik. De ha lehet, ezt ne mondja senkinek, jó? Ne miattam csukják le. Börtönbe nem mennék vele.
Átsuhan a fejemen a gondolat, hogy mennyi baromságot tudok kitalálni. Hogy mi lett belőlem, milyen kreatív ember, pedig azt mondták rám kiskoromban, hogy még annyira se viszem, mint az öcsém. Kicsit gyomorforgató ez az egész, de ha az újságok lehozzák, az jó buli lesz. Megdobja a lemezeladásokat is és a koncertekre is még többen jönnek. Csak hallják a nevünket és tudom, hogy sokakat nem fog érdekelni a rizsa. A zenével fogjuk meg őket, a botrány ahhoz kell, hogy halljanak rólunk.
- Az öcsém taxis. Nem ismeri? Helsinkiben taxizik, nem járt ott?
Csak úgy eszembe jutott. Hátha szereti az egzotikus kirándulásokat.
A liftben sem unatkozom. Már a csengése is dallamos. El is kezdek énekelgetni valamit, bánatos melódiát. A csúcspontig nem érek el, mert a földszinten vagyunk és ki kell rohannom. Megfordulok, háttal lépegetek, mert látni akarom a doktornőt.
- Magának van valakije, Dr. Weber? Vagy volt. Biztos ért engem, nem csak a tankönyvekből. Ugye?
Bájosan vigyorgok rá...egész addig, míg meg nem botlok egy óriási cserépben, amiben filodendron áll. Elvesztem az egyensúlyomat és seggel a növény mellett landolok. A levelét behajtom a szemem elé és megint vigyorgok.
- Dzsungelharc! Így is látom ám!
Most pedig felpattanok, lesöpröm a fenekemről a virágföldet. Jó sok koszt hagyok magam után.
- Hol tartottam? Ville-nél.
Morfondírozva, a számat piszkálva folytatom, magam elé nézve, gondolkodós, elhalkult hanglejtéssel.
- Szóval nem tudom, hogy csak én érzem-e úgy vagy tényleg ért engem. Van olyan, hogy ő ért engem, de nem tud róla? Lehet, hogy szeret, csak nem képes elfogadni, se kimondani. Mindig én voltam a szószátyárabb típus. Elhiszi? Lehet, hogy ez okozza a törést, ami beleállt a lelkembe. Ott nyilall a fájdalom, hogy nem találkozik a szívünk. Már készül egy dal is a témában.

_________________
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 132

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Kedd Júl. 04, 2017 1:46 pm

Bólintottam. Mást nem is tehettem volna. Olyan volt kicsit, mintha mindketten ugyanarról beszéltünk volna, csak épp más síkon. Végeredményben pedig nem szerettem volna vele vitába bocsátkozni. Az ő véleménye volt, az ő álláspontja, s senki sem voltam, hogy megítélésem szerint más igazságot adjak a szájába. Senkit sem kellett volna megváltoztatni, mert ha az embereknek problémáik is voltak az életben, úgy voltak tökéletesek, ahogy lélegeztek, ahogy gondolkodtak. Mindenki egyedi volt, mindenki egy csoda, és ezt tiszteletben szerettem volna tartani. Most, Mr. Jörg esetében azzal, hogy hagytam, engedtem neki.
Elmosolyodtam azon, hogy a férfi szerint az emberi gépekké válni nem ideális. Ezzel szerencsére elodáztam azt, hogy rólam beszélgessünk. Nem amiatt, mert ne tudtam volna megosztani magamról is információkat, de ezeknek az óráknak, a páciensekkel való kapcsolatban sosem én voltam a fontos. Nem azért jöttek hozzám, hogy rólam beszéljünk. Ők voltak a központi elemek, ők azok, akikért a legtöbbet szerettem tenni, segíteni rajtuk és látni azt, ahogy a lelkük felszabadult, ahogy ők maguk percről percre kinyíltak és a lehető legteljesebb emberré váltak. Szerettem azt a pillanatot, amikor önmagukban felfedezték az igazi valójukat, mindazt az értéket, ami eddig önmaguk számára rejtve volt. Ahogy a frontember beszélni kezdett ismét, a kérdésemnek eleget téve, minden figyelmem az övé volt. Hogy is tehettem volna másként?
- Valóban mindenkinek mást jelent a szerelem - mosolyogtam rá a férfire könnyedén, és ha számára nem is volt egyértelmű, már tudtam róla, hogy sokkal több rejlik a tollas-mézes-mázos-szétszórt jellemén túl. Az értelem, a gondolkodás mind-mind meglapult a viselkedésében, csak annyira vastag fallal vette körbe a szórakoztatóipar miatt, hogy már talán Mr. Jörg sem látta igazán mindezt. Legalábbis ebben a fantazmagóriában éltem jelen pillanatban. Ennyiben hagytam mindazt, amit mondott, és ahogy a pénz előkerült, teljes mértékben elhatárolódtam tőle. Még akkor is, amikor vérezni kezdett a szívem azért a köteg pénzért ott, az asztalon, de nem nyúltam érte. Nem raktam el. Később Esthernek írok majd egy sms-t, hogy ne kapjon agyvérzést, nem a Mikulás jött meg idő előtt.. Muszáj leszek kitalálni valamit ezügyben, mindenesetre szerettem volna valami hasznosra fordítani azt az összeget.
A következő, szinte rettegő kérdések hallatán megtorpantam... Nem tudtam, hogy ilyen szinten igényli a figyelmet, ezért ha nem is kapott választ a férfi, úgy mozdultam a kis birodalmamban, hogy minden mozdulatomat lássa, nem hagyom magára. A lift felé ismételten kérdeztem őt, az öröme pedig mosolyt csalt az arcomra, noha tudtam, hogy ez megint csak egy elterelés volt a részéről is. Miért? Miért csinálja mindezt? Végighallgattam mindazt, amit mondott. A vonásaim nem árulták el, hogy meglepett volna e kettő függőség, ezért is mosolyogtam rá Tuomas-ra ismételten.
- Köt az orvosi titoktartás. Ami köztünk hangzik el, az itt is marad - nyugodt hanggal biztosítottam arról, hogy tőlem nem hangzik el harmadik fél felé mindaz, amiről beszélgettünk, miközben a férfi szemeibe néztem. Hittem a munkámban, hittem abban, amit csináltam nap, mint nap, és borzasztó érzés lett volna, ha becsaptam volna másokat. Azzal csak a saját hátamba döftem volna borotvaéles pengét, és forgattam volna meg minden egyes alkalommal, amikor beteget fogadtam.
- Még nem volt szerencsém az északi országokhoz Európában - hogy is ismerhetném az öccsét? A világon hat milliárdnyi ember lélegzett, osztotta meg mindennapjait mások társaságában, ezért arra a kérdésre is inkább ezzel a válasszal szolgáltam a férfi felé. Nem kerülte el a figyelmem az ismételt dúdolgatásra, amire már képtelen voltam nem mosolyogni. Ahogy kirobbant a liftből, felnevettem halkan. Az engem illető kérdésekre elnézően néztem a férfit, s habár a legszívesebben világgá kürtöltem volna, hogy.. volt valaki, akiért a szívem dobbant, mégsem válaszoltam. Mert nem én voltam a téma. A magánéletemet a páciensek elől pedig burokba vonva, ha nem is titkoltam, de nem kötöttem az orrukra. A növény bosszújára csak egy pillanatra fagytam le, de már talpon is volt, és torkomat megköszörülve ráztam meg a fejemet. A biztonsági őr felé mosolyogva intettem. Philip volt ma a soros, egy negyvenes, szikár, egykori amerikai foci játékos, aki a sérülése után is meg kellett, hogy valamiből éljen. Kedveltem a férfit, mindig mosolyt csalt az arcomra már csak azzal is, ahogy minden egyes reggel és este köszöntött, vagy éppen jó éjszakát kívánt. Most sem volt ez így másként. Holnap reggel, a váltás előtt ismét az ő, már fáradtabb mosolyával fogok szembekerülni.
Az épület be- és kijárata felé tartva sóhajtottam fel egészen halkan, azon gondolkodva, hogy mit is mondhatnék Toumas-nak. Mivel ugraszthatnám ki a bokorból? Ezen tanakodtam magamban pár pillanatig, óvatosan megszólalva.
- Az érzelmeinket mindannyian másként fejezzük ki, Mr. Jörg, mint ahogy már Ön is mondta korábban - kezdtem bele, s épp akkor húzódott szét a fotocellás ajtó, amikor már csak két lépésre voltam tőle. Odakint megtorpanva néztem a lámpafénnyel megvilágított fényes parkot, s utcácskákat, amik alig kanyarogva vezettek ki az épületegyüttesekből.
- Kérdezte már erről Mr.. Deadman-t? Hogy mit is érez?! - érdeklődtem tőle, miközben tudtam, hogy az említett férfinek ez csak a művészneve.. elindultam abba az irányba, ahol az egyik legjobb teákat szolgálták fel. Én szerettem. Még ebben a hőségben is a meleg/langyos teát.
Vissza az elejére Go down

Tuomas "The Birdie" Jörg

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Világsztár
Location : Turnébusz
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Just be as You are   Hétf. Júl. 17, 2017 9:57 pm

Mindent meghallgat ez a drága dokinéni. Én szájalok, ő meg néz az okos szemeivel. Szinte félek attól, hogy mi mindent lát. Mindent. Úgy néz. És nem szól közbe, hagyja, hadd mondjam el, amit akarok. Végre nem csinál semmit a pénzzel. Mire jó ez a színjáték, nem tudom, de majd holnap reggel elrakja. Annál okosabb, hogy csak úgy veszni hagyja.
Tátott szájjal nézek rá, mikor újra szól. Megszólalt! Mondott valamit. Ő milyen lehet szerelmesen? Vagy a farkam végén? Ki-bebaszottul vonzó! Az ilyen intelligens nők valami félelmetesen szexik tudnak lenni.
Tudattalanul veszem csak észre, hogy Dr. Wieber nem tűnik el az ajtó mögött. Végig látom. Nem merül fel, hogy ez szándékos. De jó, hogy látom. Nem szeretem, ha itthagynak, ha nem figyelnek rám. Akkor meghalok! Én mindig a társaság középpontja voltam. Főleg a csajok figyelme számít.
- Még úgy is, hogy ez nem rendelés, hanem csak úgy bejöttem és csak úgy kimegyünk?
Ha hazudik ezzel az ártatlan arccal, akkor nagyon megszívom. Így izgalmas!
- De délen járt már? Egy jó görög nyaralás? Ott csodás paloták vannak és...
Állat csajok. De most nem csajozósat alakítok. Kimagyaráznám, de minden bonyolult lesz. Öcsi meg taxizhat. Fuvarozza az unalmas, fárasztó vagy épp jófej embereket. Én nem bírnék egész nap a sárga verdában ülni. Hol tartok? Mit csinálok? Hol járok?
Mikor kirohanok a liftből, végre sikerül megnevettetni a doktornőt. Ma már nevetett, azt hiszem. Ebből sosem elég.
- Szépen csilingel a hangja. Sok ilyen vicces betege van?
A bajaikat nyilván nem röhögheti ki. Én előadóművész vagyok és produkálom magam. Meg is sértődnék, ha leszarná. Most meg vigyorgok.
A csendet nem szeretem. Miért nem válaszol? Nézzük egymást. Ez se rossz. A filodendron szól közbe. Meg a recepciós. Nagydarab pali és kedves a doktornővel. Ahogy én is, a magam módján.
Figyelek, milyen választ kapok. Kapok! Egyre izgalmasabb. Ez a kis ligetesített irodanegyed egész szép így este. Van egy partihangulata a harmatos fényekkel. Hunyorogva haladok, kisebb-nagyobb ugrásokkal.
- Maga sokkal többet beszél, mint ő. Ne haragudjon, nem akarom megsérteni, csak nem értem, miért kell ennyit hallgatni, mikor beszélni is lehet, meg énekelni. Ville még tud hangszeren is játszani, nem is akárhogy. Csak ha mondok valamit, beleszív a cigibe, ha kérdezek valamit, beleszív a cigibe. Vagy válaszol vagy nem. Vagy semmit nem mond vagy keveset. Szólhatok neki, hogy ő is jöjjön el egyszer?
Széles vigyort, megerősítésre várót húzok elő a tarsolyomból. Időpontot nem foglalnék, mert nem baszok ki a dokival. Ville nem jönne el.
Ahogy indulunk a kis italmérés felé, elmegy mellettünk egy fiatal csapat. A lilahajú csaj a leghangosabb közülük és ő a legrockerebb. A többi csak fekete.
- De hát én szeretem őt, szerelmes vagyok Ville-be? Érti? Barátságnak indult, de túl vagyunk rajta, mint a cowboyok. Egymásban vagy egymáson, vele mindenhogy jó! - kiabálom heves karmozdulatokkal, az égbe kiáltva, az égbe nyúlkálva, mintha körtefa termését akarnám begyűjteni.
Nem véletlen. Teszem itt magam a srácok előtt. A társaság sugdolózásba és nevetgélésbe kezd, majd le is marad. A sövény mögött eltűnhetünk, nem követnek. Többször hátranézek.
- Tessék? Ja, igen. Szóval maga szerint mennyire hasonlítunk? Elmondtam, hogy ő milyen. Hasonlítunk annyira, amennyire különbözni kell, hogy működjön a dolog? Vagy csak húzzam ki a dugót és öntsek ki mindent, mert különben megfulladok attól, hogy ez így nem érthető. Kérem, legyen őszinte és kíméletlen. Mindent mondjon el rólam, amit lát. Meghívhatom egy italra, ugye? Nem baj, nem haragszik ezért! - kérdezem csodálkozó fejjel.
Azon csodálkozom, hogy ezt elő tudtam így adni. Vérprofin. Elmehetnék CIA-ügynöknek. Biztos átengednének a pszichológia próbán...

_________________
Vissza az elejére Go down
 

Just be as You are

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-