HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Miss Boldrewood és Haynes - Az első lélegzetek...
by Danny Doyle Haynes Today at 7:21 pm

» Diliház a köbön - Avagy ami egyszer bemegy, annak ki is kell jönnie! ;)
by Gabriel Sadik Today at 5:35 pm

» Megosztanám...
by Ville Deadman Wallow Today at 2:00 pm

» Queen of Madness
by Josephine W. McAllister Today at 1:25 pm

» You cannot make me blue
by Trisha A. Mikhailov Today at 12:00 pm

» Külvárosi kocsma
by Dylan Osborn Today at 11:59 am

» Napi bölcsesség
by Josephine W. McAllister Today at 8:12 am

» I came here for money, but I can be your fangirl too
by Keegan B. Windsor Today at 8:04 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Egy cseppnyi Afrika

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Salana Uzanga

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : énekes
Location : Los Angeles
Posts : 6

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Egy cseppnyi Afrika   Hétf. Ápr. 03, 2017 10:57 pm


- Kérem, egyeztessen időpontot Mr. Purcell-lel - ismételtem el könyörgő éllel a hangomban, mégis egészen halkan ezen szavakat, amikor a hölgy még mindig nem akarta lerakni a telefont. Azért voltak körülöttem a lemezkiadó cégnél, hogy ne nekem kelljen olyan feladatokkal foglalkozni, ami nem szerepelt a szerződésemben. Semmiféle koncertet nem adhattam, semmiféle megjelenésem interjúkon nem lehetett anélkül, hogy a Kutya bele nem egyezett volna. Tudtam, hogy hívják a zene berkeiben Ronald-ot. Egyszer sem mertem így becézni, és nem is volt elképzelésem arról, hogy vajon ő szeretheti-e, vagy sem. A vonal túloldalán a nő még mindig nem tudta befejezni a mondókáját, viszont a szemben lévő pincér, aki végre, tíz perc után észrevette a csúcsidőben azt, hogy egy új fogyasztó vendég is érkezett, rámosolyogtam a mobilomat tartva.
- Rendben, Miss..  - elfelejtettem hirtelen, hogy is hívták a nőt, amiért el is pirultam. Nem szoktam én ezeket elfeledni, de mostanában szinte semmi időm nem volt magamra. Isten tudja, mikor aludtam ki magam utoljára úgy igazán.
- Hívjon Rachel-nek, szívem - sokkot kaptam a megszólítástól, és azt hiszem, a pincérnek el is felejtettem emiatt köszönni, aki ott állt felettem, türelmes mosollyal. Megmentett a miss.
- Rachel, felhívhatom önt úgy egy óra múlva? - igyekeztem rövidre fogni, és addig legalább a cégtulajdonossal is beszélhettem, akinek mindig, mindenről volt véleménye. Arról is, amihez nem is értett. A túloldalon végül még három percnyi tanakodás után elköszönt az illető, és megkönnyebbülve pakoltam le az asztalra a hófehér alma szimbólummal ellátott telefont. Idegen volt ez a világ. A technológia, pedig már húsz éve ebben éltem. Mégis visszasírtam anyám babáit nap, nap után.
Épp, hogy csak köszönni akartam a pincérnek, amikor egy három tagú mexikói, nagy hangú család trappolt be az asztalok közé, és se szó, se beszéd már húzták is ki a székeket annál az asztalnál, ahol helyet foglaltam. Nem csak a pincér, de ugyanúgy én is megilletődve figyeltem, ahogy a családfő elterpeszkedve nyálat köpött le a földre, a cipőmtől csak pár centire.
Elnézést kérve tőle felálltam, a kicsi táskámat a kezembe fogva toltam be a székemet is a helyére, amit a tizenéves, pufi kislány már tolt is ki, hogy a lábait felrakva rá kényelembe helyezze magát.
- Van olyan hely, ahol.. le tudnék ülni, kérem? - intéztem a kissé zavart szavaimat a pincér felé, aki abszolút nem figyelt rám. Beharapott ajakkal néztem körbe űzött pillantással. Sehol nem volt már szabad asztal. Felsóhajtottam. A kedvenc niger éttermem volt, Folaf névvel ellátva, bármikor képes voltam eljönni ide nyitvatartási időn belül.. de ilyen förtelmes arcátlanságban még nem volt részem.
Kissé csalódottan bár, de elindultam a kis körutamra, és ahogy egyik becsmérlő pillantást a másik után kaptam, ahogy kóvályogtam kicsit az asztalok közt, végső elkeseredésemben megálltam egy asztal mellet.
- Elnézést.. én.. - akadtam el, soha nem kellett ilyet tennem még: - megengedi.. hogy leüljek? Tudja nem igazán volt - már megint egy csendes, apró szünet - elfoglalták azt az asztalt, ahol már ültem és el kellett.. - pillantottam hátra szégyenkezve afelé, ahonnan jöttem - jönnöm onnan. És most éppen ugyanazt teszem, mint amit ők is, csak én ráadásul úgy nézhetek ki, mint egy hajléktalan.. - jutottam végül el a végére, ami tőlem igen szokatlan volt, az a túl sok beszéd. Egyértelműen zavarban voltam, és olyankor mindig megindul a beszéd nálam. Nem gesztikuláltam, még azt is elfelejtettem.
- Elnézést.. már megyek is. Bocsánat - pillantottam a nagyon is fehér bőrű, barna hajú  férfire, sarkon fordulva, hogy elkullogjak egy kínos szituációból. Voltak máshol is afrikai éttermek, noha nem ennyire finom ételekkel.
Vissza az elejére Go down

Roy Wheeler

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Bérgyilkos
Location : LV
Posts : 5

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Egy cseppnyi Afrika   Hétf. Ápr. 03, 2017 11:56 pm

Baleset az étkezdében





Start


~ Kicsit sok már nekem ez. Miről beszélek? Nos, arról, hogy a rabszolgaságnak vége lett már hosszú ideje, mégis egyesek úgy bánnak a niggerekkel mintha még mindig abban a korban élnénk. Fogalmam sincs miért, de már tényleg unalmas az emberekből áradó utálat, talán pont ez az érzés kerített magába engem is, nemtudom, de ha valami, az biztos, hogy ez miatt utálok minden embert. ~ Tűnődöm miközben eszegetek és tanuja leszek pár igen csak furcsa dolognak. Például, hogy ezen a helyen ahova életemben először bejövök kajálni miért nem adnak szalvétát? Viszont ami végleg kiveri a biztosítékot az az a dolog, amit a mexikóiak művelnek. A legjobb esetben megölném mindet egyesével miután elhagyjuk a helyet, de ezt most több okból sem tehetem meg. Egy, nem az én ügyem, mégha kissé annak is tekintem, másrészt meg még nem ettem meg az ételt, ami amúgy tök finom. Már-ha nagy nehezen kiszolgálnak ezek az Istenverték. ~ Valamit azért tennem kéne nem? Na egye fene. Hátha csak a hatodik bugyrába jutok a pokolnak. ~ Döntöm el végül, amikor az amerikai fickó is lekezelőn bánik a nővel. Akár én is lehettem volna nem? Pedig de. Szóval szolgáltassunk igazságot mielőtt még az újdonsült védencem elhagyná az éttermet. Felállok és elindulok a köpködős felé. Fekete pólóban vagyok, a szokásos katonás fegyelmezett járással és a tisztán látszódó edzettséggel. Nem tervezem megölni őket, nem is tudom mikor intéztem el okosban a dolgokat utoljára. Tudod ha az ember valamit sokat csinál és élvezi azt, könnyen a függője lesz. Mikor oda érek végül, megszólítom a férfit, hangosan, hogy hallja.
-Elnézést, egyszer mondom el, de azt nagyon érthetően. Jó erősen rámarkolok a vállára (a férfinak) majd folytatom. -Itt ült valaki mikor megjöttek. Nyilván nem haragudott volna ha megkérdezik leülhetnek-e, de maguk idepofátlankodtak és még le is köpte a padlót, ami szintén illetlen dolog. Miközben papolok egyre erősebben szorítok, hogy érezze a törődést. -Szóval, kap három másodpercet, hogy megfogja a családját és elhúzzanak innen, vagy esküszöm, ez a sérülés lesz a legkisebb amit kap ma. Időt sem hagyok neki, hogy megkérdezze "milyen sérülés", izomból kirúgom alóla a széket. Remélhetőleg a nő is látta a történteket, különben potyára tettem a dolgom. Szerencséjére a mexikói csak egy nővel volt kemény, így amint sikerül felkelnie elhúz a helyszínről. Ezután kikeresem a hölgyet a tömegből majd intek neki pár mondat kíséretében.
-Bocsánat, itt egy üres asztal! Nyugodtan foglaljon helyet. Kár lenne távozni üres gyomorral nem igaz?


_________________
by Wheeler
Vissza az elejére Go down

Salana Uzanga

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : énekes
Location : Los Angeles
Posts : 6

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Egy cseppnyi Afrika   Csüt. Ápr. 06, 2017 11:13 pm


A férfi, akihez beszéltem, éppen kezdte volna begyűjteni az ingóságait, amikor egy nem is annyira távolról érkező hang ütötte meg a fülemet, és talán nem kellett volna, mégis odafordultam. Sosem szerettem a hangosabb beszédet, de a mexikói spanyolt bárhol bárki felismerte volna. Egyetlen, alig hallható nyelés volt a válaszom, de már az események tovább is pörögtek, és mielőtt bármit is tehetett volna a spanyolajkú, a szék lába ripityára törve adta meg magát a gravitáció hatalmas erejének, s a széken terpeszkedő, a helyet kitöltő test alig billegő mozdulattal zuhant a kockakőre, ami a lábak alatt terült el. Las Vegas utcai kövezetéből elnyert területet nem igen alakították át a nigériai tulajdonosok, és ez okozta igazán a vesztét.
Az esés következtében a latino tenyerén horzsolások éktelenkedtek, de nem okozott nagyobb gondot. Valószínűleg ők is éhesek voltak, és a legnagyobb probléma az volt, hogy nem beszéltem a nyelvüket. Pedig hátha csak menet közben azt óhajtották volna közölni, hogy leülnek oda mellé.
Felsóhajtottam, a bűntudat szele mardosta a lelkemet, és elszomorodva öleltem szinte magamhoz a táskámat, kétkedéssel eltelve pillantottam le a már üressé váló székre, asztalra ott előttem.
Már csak azt vettem észre, ahogy mellettem termett az az úr, aki az előbbi jelenetet rendezte a spanyol után, s riadtan hátráltam el egy lépést, beleütközve a mögöttem lévő sövénysorba. Felszisszentem, ahogy a növény száraznak ható kemény levelei a bőrömet, vádlimat és a combomat hátul érték, talán élesebben is belemarva a bőrömbe.
- Bocsánat! - szabadkoztam, lesütött szemekkel pedig csak a padlót fixíroztam bő két másodpercig, és ha még ott volt, mert még mindig láttam a nadrágba bújtatott lábszárakat, elveszetten néztem fel a férfire. Nem.. teljesen féltem, de az előbbiek után, ha egy tagbaszakadt óriás súlyemelővel így elbánt, akkor.. akkor velem mit tehet?
A szavai ellenére is, csak óvatosan néztem el a megüresedő asztal felé.
"Kár lenne távozni üres gyomorral nem igaz?"
Nagyot nyeltem..
- Én.. én.. el is lehet vinni az ételt, csak gondoltam csodás idő van, és élvezetesebb a helyben fogyasztás, dee.. - pislantottam fel ismét a férfi szemeibe, egy egész picikét előrébb csúszva, nehogy a növény véglegesen felsértse a bőrömet. Ronald nem szerette, ha kárt tettem magamban, és igaz, hogy számára csak a hangom volt igazán érdekes, de.. de..
- Elnézést. Talán jobb lesz, ha nem.. - űzött pillantással néztem körbe, mindenki minket figyelt, én pedig szinte elsüllyedtem szégyenemben. Hogy történhetett mindez? Miattam volt, tudtam jól. Ha maradtam volna ott, ha nem próbáltam volna meg jelenetet csinálva eljönni, akkor mindez meg sem történt volna.
- Talán jobb lesz, ha most elmegyek - motyogtam elfúlón, s ebben az utolsó szégyenteljes döntésben a hangomban, a kiejtésben ha nem is a szomáliai múltam, de az mindenképp kiütközött, hogy nem teljesen amerikai vagyok. Sosem voltam az. Sosem leszek az.. Nem, ameddig a szívem hazahúz. Elindultam volna, de akadályba ütközve felpillantottam ismét a fekete pólóba bújtatott férfi szemeibe. Nyeltem egyet.. Ki kell kerülnöm! El kell tűnnöm innen! És megpróbáltam. Igyekeztem úgy ellépni mellette, hogy az ő fehér bőre az én fekete bőrömhöz hozzá se érjen. Nem azért, mert rasszizmussal vádoltam volna, csupán.. nem akartam, hogy azt higgye bárki is, bármi köze volt hozzám. Hogy én sodortam magamat bajba és ő pedig csak a saját maga útját járta, de a mieink nem keresztezhették egymást.
Vissza az elejére Go down
 

Egy cseppnyi Afrika

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Külváros-