HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Today at 9:31 pm

» Meglepetés(vendég)-visszavág..
by October Soininen Today at 5:21 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Today at 5:10 pm

» The Falcon - Bird and Conor
by Conor Christian Jensen Today at 3:17 pm

» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:14 pm

» Draco vs. Rayne - Ne üsd az orrod a nagyok dolgába, cicus! ;)
by Felipe 'Draco' Rosa Today at 3:12 pm

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 pm

» Can't stand the silence
by David Iversen Today at 3:08 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 You cannot make me blue

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: You cannot make me blue   Kedd Jún. 27, 2017 9:23 pm

- .... és sok női kliensünk szaladt bele balesetbe - fejezte be a bibliai szintű hegyibeszédét a.. Mr. Murdoch-ként korábban bemutatkozó, névjegykártyája által is tökéletesen jelzett nevű férfi. Nemkülönben elmondta, hogy hol találom majd a sebváltót.. találnám, ha nem automata váltós Audit kölcsönöznék ki. A pedálhasználatot is tökéletesen elmesélte, ahogy azt is hozzáfűzte, hogy az autóban nem megengedett sem a cigaretta, joint, vagy éppen a szivar meggyújtása sem.
"Kérem.. Ez egy BMW X6, amely hetvenötezer dollárt ér" - kezdett még bele vagy... bő húsz perce a mondandójába, és úgy gondolta, hogy mindezzel lenyűgöz. Apám vitába szállt volna vele, hogy ugyan, kit akart megvezetni. Ez csak utcai kocsiként üzemelne a Seymour családban, ennél sokkal drágább autók voltak már a csodálatos banki szférában dolgozó feneke alatt. Felsóhajtottam.
- Ha úgy szeretné, Mr. Murdoch, még erkölcsi bizonyítványt is tudok mutatni. Három nap múlva karcmentesen fogja visszakapni - nyújtottam a kezemet, mert a pénz már ott csücsült az asztalán. A bérlés igazi rémálom volt, és már csak azt vártam, hogy mikor fogja elkérni a nem létező zöld kártyámat, mintha betelülő, külföldi állampolgár volnék. Ugyan, kérem! Már csak az is mutatta, hogy valóban pénzes ügyfél leszek, hogy egy ilyen autót akartam a fenekem alá pár napra. Még ha gyűlöltem is ezt a minden a pénz körül forog felfogást.


Két nappal és nagyjából ezer mérfölddel később ismét Vegas-ban voltam. Santa Barbara több napig tartó kikacsolódást jelentett volna, de a telefonhívás mindent megakasztott. A rádióban éneklő Dan Reynolds-ot kénytelen voltam lenémítani. Pedig a Believer című számuk nagyon is tetszett. Ha nem az autóban lettem volna, hanem a próbatermek egyikében otthon, New York-ban.. minden bizonnyal engedtem volna a testemnek, hogy a ritmusra egy új koreográfia szülessen meg. Elnéztem a távolabbi részen lévő játszótér felé, ahol a kis copfos lányok sikítozva, nevetve szaladgáltak. Minden egyes gyermek kacagás egy újabb hosszú heg volt a szívemben.. a lelkemben, és igen, egy kicsit talán mazochista módra igyekeztem minél többször hallani ezt a néha angyali, néha ördögi hangot.
A motor halk zümmögését is teljes mértékben elnémítottam, hogy a következő percben kiszállva az autóból, bezárhassam azt egy csippanással.
Csak a telefont és egy flakon vizet, no meg a kulcsot vittem magammal, lassú ritmusban sétálva le azt az alig száz métert, amíg el nem értem a színes-szagos, mindenféle mintával tarkított játszótérig. Ott volt. Egy szemvillanásnyi időre láttam a barna, hosszú copfot elrohanni. A szemei voltak az igazi kincsei a bájos mosolya mellett a kislánynak. Önkéntelenül is elmosolyodtam, mert mellette aligha lehetett morcosnak lenni.
Ahelyett, hogy megszólítottam volna, hagytam, hadd élvezze ki a szabadidejének minden másodpercét, és egy kicsit távolabb húzódva a sok anyukától, akik.. ha jól hallottam, a napi pelenkacsere programról diskuráltak. Olyannyira nem volt ez az én világom, hogy a hőség ellenére is kirázott a hideg. Igaz, a pánt nélküli top és a combközépig érő szoknyám sem takart sokat a szandállal egyetemben.
Leültem az egyik, alig árnyékolt padra, lepakoltam a falécre a vizemet, hogy a csuklómról leszedve a hajgumit csak lazán felkötöttem a hajam.. Sosem szerettem a "hajban úszást". Csak az arcom árulta el azt, hogy mennyire szerettem ezt a közeget. Az a mosoly állandósulni látszott, ahogy a fel-felbukkanó kislányt néztem. S amilyen édes volt, olyan fájdalmas is a pillanat.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Csüt. Jún. 29, 2017 6:58 pm



Nem szeretem, amikor apa késik. Ott a csuklómon az óra, két kis epergyerekkel a mutatók végén. Tudom, hogy úgy állnak a mutatók, hogy már itt kellene lennie értem. Haza kellene vinnie. Itt az ideje a pulton ücsörgésnek, a kakaónak, a közös mesenézésnek... De még mindig nincs itt. Újra és újra körbepillantok a padokat vizsgálva, de sehol az én apukám. Csak másoké.
Amikor éppen kicsit elszomorodnék, amiért nem jött, minden egyes alkalommal elcsábít az egyik barátom. Nagy mosollyal és még nagyobb hanggal hívnak magukhoz én pedig követem őket. Hiszen ez a dolgom! Játszani és jól érezni magam! Éppen a mászó verseny győzteseként ugrok le a mászókáról és tárom szét a karjaimat, amikor akaratlanul is újra körbetekintek.
Apa sehol. A győzelmem fölött érzett öröm csökken, ahogy az utolsó, kicsit árnyékos padokat is megvizsgálom. Tudom, hogy nem ülhet ott. Soha nem teszi, mindig megáll ott, a piros lámpaoszlop mellett és várja, mikor veszem észre. Hol egyedül, hol Szörnyikével. De most még annak is örülnék, ha a padon várna, csak legyen ott...!
Nem találom. Nincs ott. Egy másik ismerős arc viszont feltűnik. Hatalmas mosolyra húzódik a szám és máris két kezem a levegőben, úgy intek oda Laylának. Egy pillanat múlva futásnak eredek felé és amint lefékeztem, már mellette is ülök a padon, látványosan lógatva a lábam.
- Szia - emelem rá a tekintetem. - Jöttél nézni, ahogy játszunk? - érdeklődök a megszokott kíváncsisággal. Tudom, hogy ezt szokta tenni. Kijön ide és nézelődik. Biztos tetszik neki a sok nevetés vagy egyszerűen csak ő is játszani szeretne, de valamiért nem teszi. Vajon tényleg? Megkérdezzem?
Már éppen nyitnám újra szóra a szám, hogy tovább kíváncsiskodjak, amikor eszembe jut a sokkal fontosabb kérdés.
- Apánál voltál? Kitette a táblát, hogy zár? Jön értem? Hozza Szörnyikét? - sorolom egyetlen levegővel a kérdéseimet és újra talpra is ugrok. Nem bírok megülni nyugodtan, a tekintetem újra a távolt vizsgálja, hátha majd most... vagy most... vagy most...

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Hétf. Júl. 03, 2017 10:11 pm

Abszolút nem siettettem azt, hogy észrevegyen. Hagytam, hogy az a csöpp kis test amőbaként kússzon/csússzon át a lyukakon, emelvényeken, és ha az enyém lett volna, aggódtam volna érte. Minden mozdulata miatt, nehogy baja essen. És így is. Tünemény kislány volt, akit még a legszörnyűbb ember is kedvelt volna.
Amint észrevett, csak egy mosollyal integettem vissza neki, végignézve, ahogy leparkolt ott, mellettem a nagy futást követően. Az ember azt várta volna, hogy majd ugyanúgy kifáradnak, mint a felnőttek. Nehézkes légzés, hevesen süllyedő és emelkedő mellkas, de semmi. Rettentően hajlékony kis energiabombák voltak a gyerekek!
- Szia - köszöntem én is neki, a kíváncsi kérdésre pedig még inkább szélesedett a mosolyom.Óvatosan nyúltam felé a kezemmel, egy barna tincset tűrve a füle mögé gyengéden.. Mindig kócosak voltak a kislányok. Meg a nagyok is. - Igen, és láttam, milyen ügyesen másztál - dicsértem meg nyugodt hangon, elnézve azt a mozgást, amivel nem bírt egy helyben maradni, de azzal, ahogy leugrott mellőlem, záporoztak is a következő kérdések. Mikor leszek én erre felkészülve? Soha! Villant az agyamba az az egyetlen sziréna, ami olyan vészjósló volt, amit nem bírtam. Minden egyes gyermekkel töltött pillanat ragacsos bánattal vont körbe, és mégis önmagamnak ellen menve bármit megtettem az ilyen momentumokért. Talán így adóztam a múltnak. Talán így emlékeztem.. Arra, ami történt és Rá..
Először kinyitottam, aztán becsuktam a számat. Fogalmam sem volt, hogy hogyan mondjam meg az igazat, hogy ne bántsam meg a kislányt. Trisha mosolyogva volt az igazi.. A szomorúságot nem hogy felnőtteknél, gyerekeknél végképp nem tudtam elviselni.
- Apa megkért, hogy ameddig ő nem ér rá, legyek én veled - mosolyogtam rá Trisha-ra, meg sem próbálva nyúlni felé. Tudtam, hogy ezzel az az állandó vidám mosoly leolvad majd az arcáról. - Szörnyike otthon vár téged - mondtam el neki a féligazságot. Be fogok jutni abba a lakásba, isten a tanúm. Még ha nem is nagyon hittem ebben a vallás katyvaszban.
Lett volna tovább is, akartam, hogy tudja, nagyon szívesen voltam vele. De most az volt az igazi kérdés, hogy a kislány is így érzett-e. Nem! A szülőket senki sem pótolhatja.
- Szeretnéd, ha hazavinnélek hozzá? - kíváncsian mégis megkérdeztem. És vártam. Az ő döntése volt, én bizonyára soha, semmit sem fogok ráerőszakolni. Nem csak amiatt, mert nem az én vérem, hanem mert muszáj volt tudnom, hogy ő mit szeretett és akart volna. Az apján és Szörnyikén kívül természetesen.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Kedd Júl. 04, 2017 12:19 pm



Abban a pillanatban nagy büszkén húzom ki magam, amikor megdicsér, milyen ügyes voltam. Még azt is elhadarom neki, hogy látta-e, amikor győztem a mászásban, majd váltok is témát. Magamhoz képest is nagyon felpörögtem. Mégis türelmesen, kicsit oldalra biccentett fejjel várom a választ. Látta apát? Jön értem?
A mosoly végig marad az arcomon, még pár röpke pillanatig akkor is, amikor elhangzik az első válasz. Ő legyen velem?
- Akkor nem jön értem - vonom le a hatalmas következtetést, inkább csak az orrom alatt motyogva. Innentől most Szörnyike sem érdekel és semmi más. Ácsorgok, még egyszer körbepillantva, hátha mégis ott vár valahol apa, de most már én is tudom, hogy nem.
- Hozzá. Apához - bólintok nagyot csak egy-egy szóval fejezve ki, mit akarok. Semmi rendes mondat, semmi nagy pörgés, mint eddig.
Nem vele van bajom, nem azzal, hogy ő is velünk legyen ma, otthon. Mégsem mondom ki, ahogy azt sem vágom rá azonnal, hogy nem megyek. Tényleg nem miatta, hanem mert... apát akarom és kész.
Talán már ki kellett volna nőnöm az ilyesmit. Apa sokszor mondta már, hogy nagylány vagyok és... és...
- Nem. Nem akarok menni. Apát akarom. Azt ígérte, hogy ő jön értem! - jelentem ki a mellkasomnál összefont karokkal, majd azzal a mozdulattal le is ülök a padra. Nem lóbálom a lábaimat, csak ülök, előre nézve a semmibe. Én innen nem mozdulok, ha rajtam múlik.
- Megvárjuk itt - teszem még hozzá, elég morgós hangon. De legalább nem kiabálok, egy kicsit sem emelem meg a hangom. Sőt, alig érteni a morgósság mellett a szavaimat.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Szer. Júl. 05, 2017 6:21 pm

Azt hiszem, kimaradtam a hogyan bánjunk gyerekkel kurzusból. Őszintén szólva meg voltam lőve, fogalmam sem volt, mégis hogy kellene úgy igazán lereagálni ezt az egészet. Ezért is pislantottam egyet, és nyitottam-csuktam a számat. Persze, minden gyerek apás vagy anyás, szóval nekik egészen addig csak ők léteztek, ameddig el nem indult a serdülés, mert abban az esetben már az esetek nagy részében az ellenkező nemű fiúk/lányok körül koslatott mindenki. Felsóhajtottam.
Hogyan is mondhatnám el, hogy az apja nem jön? Hiába is a mosoly, nem tévesztett meg. Az egyik állandó kellékünk a színpadon a mosoly.. ismertem ezerfélét, és ez az egyike volt azoknak, amik csak a látszatnak szólnak.
- Megígérte, hogy ő jön, de tudod.. néha közbejöhetnek sürgős dolgok a felnőtteknél, amit nem halaszthatnak el. Ezért kért meg engem - magyaráztam csak ennyit, és el nem tudtam képzelni, hogy egy gyerkőcnél mi lehet olaj a tűzre.. szél a hurrikánra, mindegy is. Szerettem volna, ha Trisha tudja, hogy az apja nem amiatt nem jött el, mert nem akart, csak nem tudott. Egészen sürgősnek tűnt az indok, de természetesen nem vájkáltam a magyarázatban, örömmel teljesítettem a kérést.
Mintha olyan egyszerű lenne?!
Ami a felnőttek számára egyértelmű, egy gyereknek nem. "Megvárjuk itt" - hangzik a válasz, vagyis.. a döntés, nekem pedig csak egy kissé tágulnak a pupilláim. Itt? Enyhén frusztráltan néztem körbe hirtelen, de aztán.. ahogy ő üldögélt, úgy én is nekidöntöttem a hátamat a mögöttem lévő támlának, letekerve az üvegnek a kupakját.
- Rendben, akkor megvárjuk - kortyoltam egyet, aztán a kupak vissza, az üveg pedig mellém került a padra. Nem fogom felkapni a kislányt és elcipelni az autóig, olyat pedig rákényszeríteni sem akartam, amit nem akart megtenni. 22-es csapdája, mert itt sem maradhattunk... Mikor jönne az apja? Hisz megbízott azzal, hogy Trishára figyeljek. Felsóhajtottam halkan.
- Értem az édesanyám jött mindig. Apámnak sosem volt ideje rám úgy igazán - néztem én is előre.. csak hogy tudja, ezzel a problémával nem csak ő küzdött meg egyedül. Igaz, mindkettőnk apja teljesen más viselkedéssel bírtak.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Csüt. Júl. 06, 2017 8:22 pm



Hallgatom a szavakat, minden egyes magyarázatot, de eszembe sincs engedni. Ülök ott, még mindig összefont karokkal, morcosan nézve előre.
Megígérte! Megígérte, hogy itt lesz értem!
Hiába figyelek arra, amit Layla mond, mindig ide tévednek vissza a gondolataim. Hosszú percek telnek el részemről egyetlen szó nélkül. Figyelem, ahogy egy-egy barátom odaint, amikor indulnak, de én most még annyira sem vagyok hajlandó, hogy visszaköszönjek nekik. Ami elég furán veszi ki magát, tekintve, hogy egy "idegennel" ücsörgök a padon. De nem számít. Végül úgyis megszólalok. Megkésve ugyan, de beszélek.
- Nekem nincs anyukám - jön elég halkan, szinte csak suttogva. Igaz, valószínűleg nem újdonság neki, de attól ez az egész már haladás, nem igaz? Tényleg figyelek rá és beszélek hozzá. A fejem oda nem fordítanám, de már ez is valami.
- Szereted? Az anyukád? Meg az apukád? Akkor is szeretted, amikor nem ment érted? - kezdek kérdezgetni, kicsit úgy, mintha nem is érdekelne, csak járatnám a szám, mert mégsem jó csendben duzzogni.
De már észre lehet venni, hogy egyszer-egyszer a szemem sarkából felé pillantok. Talán kezdem megérteni, hogy apa tényleg nem fog értem jönni. De ez még nem változtat semmin. Megvárjuk. Csak nem teljes csendben. Ahhoz túlzottan szeretek beszélni és kíváncsiskodni.
- Én néha azt mondom apának, hogy nem szeretem... - ismerem el, aztán már állok is talpra. Mintha a nagy vallomás után már nem maradhatnék ülve. Nem számít, mint mond Layla, nem számít, mit kellene tennem, indulok vissza a mászókához. Nem duzzogok tovább, de nem is megyek sehova.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Hétf. Júl. 10, 2017 5:31 pm

Megszólalt, mire rápillantottam. El nem tudtam képzelni, hogy a kicsi lány életében ez mekkora törés lehetett, tudni, hogy az édesanyja nem hogy nem volt velük, de valahol egészen máshol.. megszűnő léttel küszködött. Már a kislány. Bámulatos volt, hogy ennyire egyben volt lelkileg, noha most úgy tűnt, hogy minden erejével azon volt, hogy morcos legyen és maradjon is az.
Egy halk "tudom" szó hagyta el az ajkaimat az anyukáját illetően. Mégsem mondtam, hogy sajnálom. A gyerekek szerintem nem értették a részvétnyilvánítást, a sajnálkozást. Ők elemiek és ösztönösek voltak. Minden esetben. Elmosolyodtam azon, ahogy nem bírta játszani a sértődött, elidegenedett kicsi lényt, a kérdései pedig.. elgondolkodtatóak voltak.
- Igen, szeretem őket - ... még az apámat is - tettem hozzá gondolatban már csak az apámmal kapcsolatos érzéseimet, és ha lehet, akkor a világ legkülönbözőbb emberei voltunk. Ha ő a tűz volt, akkor én biztosan a víz. Ha ő a föld, akkor én a levegő akartam lenni. Sosem kedveltem benne azt, hogy minden esetben irányítani akart, de az apám volt. Ha nem is volt joga mindezeket megtenni, vagy legalábbis kieszelni, az ötlet, a terv minden esetben ott kavargott a fejében. És én folyamatosan ellene mentem, mintha csak egyike lennék a Pamplona-i bikafuttatás egyik áldozatának, apám bika képével a fejem felett. Még a hideg is kirázott ebben a hőségben ettől a gondolatmenettől.
A következő szavakra és a mozgásra Trishát néztem. A legszörnyűbb dolog lehet az egy szülő életében, ha ezt hallja a gyerekétől. Még csak reagálni sem tudtam a mondottakra, már csak a kislány hátát néztem, ahogy visszaindult. A mellettem lévő üveg nyakát fogva meg felkeltem és elindultam utána, lépésekre lemaradva tőle.
- Szerinted én is felférek majd a mászókára? Ahogy láttam, élvezted - érdeklődtem tőle, inkább ezt kérdezve, mintsem a szeretet dolgot erőltetve. Talán.. megengedi a kicsilány, hogy vele tartsak, hogy figyeljek rá. És talán a morcos mosolyát is láthattam. Ki tudja?! Mindenesetre az üveg víz a homokban, a mászóka egyik lábánál végezte. A kulcsot a szoknyám miniatűr zsebébe gyömöszöltem.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Szomb. Júl. 15, 2017 4:44 pm



Nem akarok többet beszélni és itt ücsörögni sem akarok. Most már úgyis lényegében kiürült a játszótér, vagyis az egész az enyém lehet. Ha akarok. ...és még szép, hogy akarom! Az összes mászókat és főleg azokat, amiket a nagyobb gyerekek mindig kisajátítják. Most az egyik ilyen felé veszem az irányt. Egy nagy rakéta, a csúcsa fent van egészen az égben! Hol máshol is lenne.
Az első pár csövön kapaszkodok felfelé, amikor végre hajlandó vagyok megállni egy pillanatra. Az egyik kezemmel elengedem a kapaszkodót és félig kifelé lógva nézek Laylára. Először csak egy aprót bólintok, bár, hogy a kérdésére, vagy a megállapításra, azt nem pontosítom. Annyi viszont biztos, hogy újabb pár fok felfelé, majd át belülre és már onnan lógok, amikor újra megszólalok.
- Ha nem félsz, jöhetsz - mindig ezt mondom. Mindenkinek, akivel barátkozni akarok és megkérdezi, hogy mászhat-e ő is. Meg sem várom, hogy hogy dönt, folytatom is felfelé az utam, majd valahol a felénél megállok.
- Te is aggódnál, hogy leesek, ha a tetejéig másznék? Megtiltod, hogy a tetejéje másszak? - apa mindig félt. Pedig nagyon sokszor mondtam neki, hogy nem esek le. De nem hiszi el. Akkor is ott az az aggódó tekintet. Most viszont nem ő van itt velem.
Vagyis mászhatok? Nem mondhatja apa, hogy ne tegyem.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Kedd Júl. 18, 2017 9:29 am

Turbó volt a kis fenekében. Úgy mászott, mintha világ életében kiscsimpánzként lógott volna efféle játékokon. Fel nem foghattam, hogy.. oké, dehogynem. Kicsiként én is mindig anyámra hoztam a frászt és talán még a mai napig ugyanúgy aggódott értem, ha épp veszélyes közegben voltam.
A válaszra, vagy inkább az engedélyre, hogy mehetek, csak egy hirtelen beszökő széles mosollyal reagáltam, és már csusszantam is be középre, a körök közé, onnan nézve fel a kicsi testre. Az újra felhangzó kérdés már sokkal magasabbról jött, ezért felléptem az elsőre. Szerencsére volt akkora ez a... rakéta, hogy én is könnyedén elfértem. Persze.. a sok diétának és edzésnek köszönhetően nem kellett emiatt aggódnom.
Átgondoltam a választ. Egyszer, aztán még egyszer megforgattam a fejemben Trisha kérdését.
- Aggódnék, igen - bólintottam fel a kislány felé, de aztán ott volt egy másik kérdés is. Hogyan is tilthatnék meg neki bármit? Nem az anyja voltam, és mégis.. Mi van akkor, ha leesik? Mi lesz akkor, ha bármi baja esik, ameddig én vigyázok rá? Hogy számolok el az apja felé, ha esetleg lebénulna?
A gondolatmenetre hirtelen tágultak ki a szemeim és ezt a horrort még csak számításba sem akartam venni. Mit teszek, ha baja esik? A pánikgomb már most ott villódzott a fejemben, és egyre erősebben, már akkor, amikor még csak lógott.. és nem történt semmi. Felsóhajtottam, még egyet léptem én is felfelé, kapaszkodva a mászókában. Neki sokkal többet kellett másznia, én pedig.. igazából két-három lépéssel maradtam csak le. Felnőttlépéssel.
- Ha közben a közeledben lehetek, nem tiltom meg - fogalmaztam át a válaszomat. Ez egy sem konkrét igen, sem konkrét nem volt a részemről, ezért is léptem gyorsan még kettőt, miközben az egyik kezem a derekánál volt már. Ha esetleg bármi történne, akkor ott voltam, segítve neki. Baleset, megcseszheted, nem lesz baja a kislánynak!
- Ha felértünk, maradunk, vagy megyünk egy másikra? - kérdeztem mosolyogva, már konkrétan mellé érve, minden egyes lépését figyelve és óvva.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Szer. Júl. 19, 2017 9:48 am



Egy részem már készül rá, hogy új szintre emeljem az előbbi duzzogást. De nem lesz rá szükség. Nem tiltja meg? Az, hogy ott marad a közelemben mászás közben... számít az nekem? Amíg mászhatok, nem zavar. Máris megjelenik egy apró mosoly az arcomon, és indulok is tovább felfelé.
Nemhogy nem válaszolok a kérdésére, de meg sem szólalok, amíg tényleg fel nem érünk és ki nem dugom a fejem a kis részen, amit valószínűleg ablaknak hagytak ott. Kimosolygok a világra... vagyis az űrre, ugye, mert kilőttek minket a rakétával. Kicsit elbonondozok ott és ezek után térek rá, hogy mi is legyen.
- Tényleg nem jön apa értem, igaz? - kérdezem kicsit elkomorodva, de már nem rágódok rajta annyira, mint amikor először közölte a tényt. Most már hajlandó vagyok elhinni a tény, hogy talán tényleg...
Még elmormogok valamit érthetetlenül, miközben kifelé nézek azon a bizonyos ablakon.
- Mehetünk - bólintok aprót és egész lassan, mintha fájna, elkezdek lefelé mászni. Csak az utolsó pár fok az, amikor megsürgetem saját magam és leugrok, majd guggolva érkezek a földre. Vagyis a rakéta padlójára ugyebár.
Még egyszer végignézek a játszóteren, majd indulok kis léptekkel előre.
- Sétálunk? - kérdezem vissza sem nézve, csak egy pillanatra megtorpanva és nyújtva a kezem felé.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Vas. Júl. 23, 2017 10:35 pm

- Ma nem, kicsim - nem mosolyogtam, és mégsem kerteltem. Mert az rendben volt, hogy ameddig lehetett, addig a kicsikkel elhitették a felnőttek, hogy létezett Mikulás, hogy húsvétkor a nyuszi korzózott körbe a tojásaival, mégis minden gyereknél eljött az a pillanat, amikor már túlságosan is felnőtt ehhez a kis mesevilághoz. Az apja pedig lehet a hőse, bármelyik nap.. Trisha úgysem lesz képes haragudni az édesapjára.. annál sokkal jobban lett nevelve, és ezt már most tudtam.
Végig őt figyeltem, amikor a kis fejét kidugta a rácsok közt, és kimosolygott a játszótérre, és csak egy apró bólintás volt a részemről a döntésére. Hát menjünk.. A mászásával párhuzamosan tettem meg én is a "lépcsőfokokat" lefelé, kibújva előle, így amikor már földet ért, nem voltam az útjában. És szerencsére nem is esett baja.. ami számomra felemelő érzés volt.
Felkaptam a dolgaimat a rakéta talpazata mellől, a homokból, figyelve, ahogy megindult a kislány, és csak akkor léptem utána, amikor feltette a következő kérdését, felém nyújtva a kis kezét. Elmosolyodtam, leléptem a köztünk lévő pár lépést, és a kicsi kézbe csúsztattam a sajátom. Olyan aprócska volt, hogy.. nem, ekkorát még nem igen fogtam soha.. egyetlen egyszer sem. Furcsa volt és.. ezért is sóhajtottam fel.
- Merre szeretnél menni, Trisha? - lemosolyogtam a kék szemekbe, aztán el, a már sivár játszótéren.. át az egész parkon, és ha megindult arra, amerre mondta, akkor lépkedtem az ő ritmusában.
Még nem ajánlottam fel neki a fuvart az autómba.. ahol kaptam egy fura gyerekülést, amit csak.. egy órán át passzíroztam az ülésbe, miszerint.. soha nem volt szükségem ilyenre és egyáltalán még csak használati útmutatót se kaptam. Azt persze.. elméletben tudtam, hogy kell odapakolni, de a rögzítéssel adódtak gondjaim. Az egy óra végén amúgy is sikerült elkapnom egy babakocsis apukát, aki azután, hogy kinevetett, bepakolta rendesen az ülést. Egy sört kapott cserébe.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Hétf. Júl. 24, 2017 12:22 pm



- Mi a baj? - kérdezek vissza, ahogy meghallom a kis sóhajt. Apától akkor hallom ezt, amikor éppen hatalmas gondban van. Mint mondjuk, amikor kérdés nélkül viszem ki a kávét a törzsvendégnek és tudja, hogy ott fogok maradni beszélgetni. Szerinte ilyenkor "zavarom" a kávézót és talán nem tud újságot olvasni vagy gondolkodni.
Pedig nem zavarom őket! Tudom, mikor nem akarnak beszélgetni. A felnőttek különösek, van, hogy nincs kedvük velem beszélni. De csak nagyon ritkán.
Most viszont űgy tűnik, Layla nem burkolózik csendbe, úgyhogy én sem teszem. Már túl vagyok a sértett duzzogáson. Igaz, kicsit megkésve válaszolok, de csak azért, mert el kell gondolkoznom rajta.
- A kis utcán - mutatok előre, ahol már látni is a kis sikátorszerű utcát, ami kivezet a játszótér részből. -  Végig a hosszú járdán. Azon, ami meg van repedve és nem szabad rálépni - mármint a törések helyére. Tudniillik az ott láva és ha hozzáér az ember...
Persze ezt nem magyarázom el neki. Tudnia kell, mert mindig így van és így volt. Ezt minden gyerek tudja és a felnőttek is voltak gyerekek. Nem felejthették el! Az ilyen fontos dolgokat nem.
- Aztán hozzád haza - jelentem ki egy bólintás kíséretében, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy nem haza akarok menni, hanem hozzá. Jöjjön oda értem apa!
- Majd felhívod apát, hogy nálad vagyok és akkor eljön értem - teszem még hozzá kis gondolkodás után, miközben kerül egyik lábam a másik elé. Semmi ugrándozás, semmi sietés, csak ráérősen lépkedek előre.
- Kocsival megyünk hozzád? - folytatom lényegében attól függetlenül, hogy egyáltalán beleegyezett-e, hogy hozzá menjünk. Tudom, mit akarok. Nála lenni, amíg apa fel nem bukkan.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Hétf. Júl. 24, 2017 5:17 pm

Elmosolyodtam. Csak egy picit.
- Nincs baj.. Csak nagyon régen.. szerettem volna én is egy pici babát - mosolyogtam rá a kislányra, elnyomva azt az érzést, ami feltörni készült.. Az, hogy David meghalt és hogy emiatt elvetéltem, életem legmeghatározóbb élménye volt. Ez volt az ok, hogy mindent és mindenkit hátrahagyva egészen New York-ig menekülve új életet kezdtem. A lényeg ez volt. A lényeg..
Egyetlen bólintás csak arra, hogy mire nem szabad rálépni, egy felszabadult mosoly kíséretében. Nem lesz nehéz nekem sem követni Trisha utasításait, és ha ő azt mondja, hogy nem szabad, hát nem fogok én sem a rossz helyre lépni.
- Szerinted melyikünk fog előbb átérni ott? - érdeklődtem tőle, és ha megindult arrafelé, akkor a kezét fogva sétáltam én is arrafelé. Még ezen gondolkodtam, ahogy megszólalt a kislány ismét.
Hozzám. Haza. Egy pillanatra ráncoltam a szemöldökeimet, mert.. egy: hotelben laktam - rendben, legyen - egy fényűző, hatalmas szobában, csodálatos fürdőszobával benne, és egy kis főzősarokkal...és kettő... igazából nem volt második pontja ennek az egésznek.
Felhívod apát.. jött a következő kis.. utasítás, amire már szélesen mosolyogtam. Hihetetlen volt ez a kiscsaj, merész volt, bátor, és nem félt kimondani a gondolatait. Istenem, reméltem, hogy soha nem fog megváltozni, mert gyönyörű lélek lesz. Ebben, ha másban nem is, biztos voltam.
- Igen.. Ha nem félsz, jöhetsz az autómmal - bólintottam komolyan a szavaimra, és szó, mi szó, mindenképpen azzal utazott volna Trisha, de muszáj voltam használni most az ő, korábban kimondott szavait. Az autó kényelmes volt, és ebben a délutáni hőségben is a klíma csodákra volt képes.
A kis köves járdát elérve a kislányra néztem, sanda mosollyal az arcomon úgy léptem, hogy a lábfejem a két járdakocka közé csússzon. Kíváncsi voltam, hogy hogyan reagál rá, és addig eszemben sem volt lábujjhegyre emelkedni.. Hiányzott a balett.. hiányzott a mozgás, nagyon is. Viszont az állandó diéták, az alig-étkezések már nem. Egy kis szabadság mindenkinek járt.
- Hogy is mondtad? - léptem még egyet.. újabb kockák közt is érintve a talajt.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Szomb. Júl. 29, 2017 4:13 pm



Szeretett volna egy pici babát? Csak régen? De én már nem vagyok sem pici sem baba! Miért rólam jutott eszébe? Mindet kimondanám, talán kicsit felháborodva, de végül jobbnak látom hallgatni. Tudom én, mikor jobb, ha az ember csendben marad.
Majd talán később kérdezgetem, de most igazán nem tűnik jó ötletnek, inkább figyelek a kérdésére és már nagy mosollyal vágom is rá a választ.
- Én! Hamarabb átérek, tudom fejből, hol vannak a repedések! - újságolom nagy hangon és hiába veszem kicsit sietősebbre, el nem engedném a kezét.
Közben végig magyarázok, mondom a magamét és közlöm, hogy mit szeretnék. Pontosabban, hova szeretnék menni és ott mi legyen. Meg sem fordul a fejemben, hogy ő erre lényegében mondhatna egy hatalmas nemet is. Apa sem mond... szinte soha, Layla se tegye.
- Nem szoktam félni - jelentem ki határozottan, de azért látni a pillanatnyi grimaszt az arcomon. - Csak néha - alig hallható ez a kis kiegészítés. - Olyankor mindig apát akarom. Nekem csak ő van, mikor Szörnyike nem tud segíteni, de elég. Az én nagy hősöm apa - mosolygok fel Laylara, majd elengedem a kezét és máris a figyelmem a nagyon is veszélyes kis utcáé.
Egész szabályos ritmusban ugrálom át a repedéseket, majd amikor hallom a kérdést már fordul is hátra az egyik biztos kis részen állva.
- Ne! Oda ne! Arra nem szabad rálépni! - rohanok máris vissza hozzá és a két kezem emelve próbálom kicsit hátrébb tolni, vigyázva, hogy én se lépjen a repedésre.
- A felnőttek mindent elfelejtenek?! - morgolódok inkább csak magamnak, igazából pont azon a hangon, mint amit apa szokott használni, amikor sokadjára mond el valamit és én még mindig nem vagyok hajlandó megérteni. Persze szándékosan. Csak úgy teszek, mintha nem érteném, mert nem akarom!
- Oda szabad és oda és ide - kezdem neki újra magyarázni, ahogy előtte lépkedek, most már hátra-hátra pillantva rá és figyelve, hogy jó helyre tegye a lábait.
Most már végig figyelek, amíg ki nem érünk a veszélyes utcából, majd hanyagolva a nagy szétnézést, már lépek is a kocsiútra.
- Az a tiéd? Vagy az? - kérdezgetem a parkoló autókat nézegetve, miközben egyik lábam teszem a másik után.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Pént. Aug. 04, 2017 4:03 pm

A kislány hangos szavaira széles mosollyal reflektáltam. Reméltem, hogy már elmúlt a morcossága, és nem is ellenkeztem azzal, hogy ő fog nyerni. Egyértelmű volt számomra, és ezt nem is akartam volna megvétózni. Vagy nagyobbakat lépve lehagyni őt. Pedig.. A balett nagy segítség lett volna, ahogy a hajlékonyság is.
- Minden kislánynak az apukája a hőse - egy ideig.. tettem hozzá gondolatban már csak, figyelve Trisha mozgását a kövek repedéseit ügyesen kihagyva, és ahogy arra játszottam, hogy visszajöjjön, próbáltam nagyon komoly arcot vágni a "véletlen" bakijaim miatt.
Megtorpantam, ahogy a kis kezeit a levegőbe emelve próbált hátrébb tolni, és esküszöm.. igyekeztem komoly maradni, ahogy magyarázott. Ezért csak egyet bólintottam az oda szóra. Aztán még egyet az újabb kis javaslatnál, és a végén már követve minden egyes kis lépését. El nem tévesztettem volna, de leginkább csak azért, mert figyelt. És egy kislány aranyos dühe most csak megmosolyogtatott volna.
Ahogy kiértünk, mintha lett volna még kockakő, már ment is tovább, az én szemeim pedig rémülettől tágulva ki kaptam utána. Ahogy az ujjaim a derekát érték, hirtelen kaptam fel a levegőbe, de arra figyeltem, hogy nehogy fájdalmat okozzak neki, és már pakoltam is le a járdára, amint kikerült a száguldó autók látómezejéből.
Soha.. semmitől sem féltek a gyerekek. Kivéve a szörnyektől az ágy alatt.. na jó, sok mindentől félhettek, de neki ott volt az édesapja és.. Szörnyike is. Kinyújtottam felé a kezemet is, hogy ha akarta, megfoghatta. Vagy bármit csinálhatott vele, de mégis, az autók elé nem igazán engedtem volna ki.
- Az ott.. - mutattam egy hófehér, feketén szegélyezett, sötétített üvegű autócsoda felé. Ha már bérelhettem a magam kedve szerint, akkor a kényelem elsődleges szempont volt. És ha megtehettem, akkor nem a legolcsóbb kategóriát választottam.
- Szeretnéd közelebbről is megnézni? - ha fogta a kezem, akkor az autó felé indultam el lassan.. ahonnan akár letérhettünk, ha Trisha szeretett volna előbb máshova menni. De már odabent várta a gyerekülés, és az biztos volt, hogy az ő épsége vált most az elsődleges szemponttá. Na meg az, hogy majd ha az apja már ráér, akkor érte jöhessen.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Hétf. Szept. 18, 2017 8:40 am



Pár örökkévalóságnak tűnő másodpercig nézem a felém nyújtott kezdet, de végül megfogom és már mehetünk is a kocsi felé. Fura módon még ekkor sem engedem el a kezét, azt fogva járom félig körbe, mintha vizsgálgatnám, hogy tetszik-e. Majd ahogy a sötétített üvegre teszem a szabad kezem, megjelenik a kis mosoly az arcomon. Átment a teszten, ez nem is kérdés.
- Olyan, mint a rossz embereké. Meg a naaaagyon gazdagoké - jelentem ki. Látni bőven sötétített üveget erre is, de azok közül nem sok lakik felénk. Ők mind sokkal nagyobb házakban laknak. Hatalmasakban!
Pillanatok kérdése és már nyomom is le az első ülés kilincsét. Nem kérdés, hogy oda szeretnék beszállni, előre, mellé. Pedig egy részem tudja, hogy nem lehet, de akkor is megpróbálom. Kettőt pisloghat és máris az ülésen vagyok, félig még térdelve, de máris magyarázok.
- Nem vagyok olyan kicsi, hogy hátra kelljen ülnöm. Ugye? - máris mocorgok és helyezkedek el kényelmesen, miközben pont azokkal a könyörgő szemekkel nézek rá, amivel apát mindig meggyőzöm. Tudom én, hogy kell kérlelni.
- Kéééérlek, Layla! - és már nyújtózkodik is a biztonsági övért és kattan is mellettem. Bebiztosítom én a helyem, ha kell.
Talán még meggyőzőbb lennék, ha nem vonná el a figyelmem a sok gomb a műszerfalon. Nem szokásom minden nélkül nyomkodni, ha már gombot látok, de látom a feliratot és az a nagy kerek rádiót kapcsol. Zene! Persze, hogy megnyomom. Kár, hogy nem szól, amíg nincs beindítva a kocsi.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Hétf. Szept. 18, 2017 7:35 pm

Mint egy kis torpedó, olyan volt, ezért is tartottam vele végig. Vitte a kezem, és muszáj voltam őt követni. Ahogy nyúlt az ajtó kilincséért, a szabad kezemmel kihalászva a kulcsot már csipogott is egyet, hogy Trisha ki tudja nyitni az ajtót. Elengedtem, hadd menjen, de a gondolataim még az előző szavainál maradtak le.. Rossz fiú.. vagy gazdag. Gazdag, vagy rossz fiú.. Inkább megmaradtam a kőgazdag verziónál, amit a legszívesebben nem mutattam ki sosem.. és mégis. Vajon David mellett milyen lett volna a jövőm? Sóhajtottam fel gondterhelten, de a kislány felé már a vidám mosolyom szólt, ahogy elhelyezkedett nagy kényelmesen, és talán igen, egy jókora nevetés is kicsúszott.
Hihetetlen kiscsaj!
Ahogy a biztonsági öv csúszik és kattan, azt a pillanatot választva guggoltam le a nyitott ajtóban az ülés mellett, végignézve, merre indultak meg az apró ujjak.
- Nem maradhatsz elöl, de ha beindítom a kocsit, hallgathatunk zenét - ha feladta a gombok nyomogatását és rám nézett, a mosolyomat láthatta, és azt, hogy tényleg figyeltem rá. Nm mintha tudtam volna, hogy mit csinálok.. úgy általában egy gyerek mellett és most, amellett a gyerek mellett, aki kijelentette, velem marad. És kész. Nem is kérdezett meg, hogy...
Ha pár órára is, de lett egy kislányom, amit soha.. de soha nem gondoltam volna.. erre a gondolatmenetre viszont meg kellett köszörülnöm a torkomat. Muszáj volt.
- Ha jól emlékszem, kell még egy pár év ahhoz, hogy tizenhárom lehess. Ugye? - nyugodtan kérdeztem, mert ami törvény volt, azt nem fogom áthágni. Legalábbis egy olyat, ami a majdnem két évtizedes jogosítványomat illette.
Ha engedte, akkor a biztonsági övért nyúltam, a kis lábai felett át, hogy kikapcsoljam azt. Aztán ha még továbbra sem tiltakozott, akkor felkelve, behajoltam érte, hogy a karjaimba kapva a hátsó ajtóhoz lépjek, és a számára bérelt/vett ülésbe pakolhassam. Addig, ameddig kényelembe nem helyezte magát ott, nem léptem el az ajtóból sem.
Persze ha már ezt az egészet az elején szabotálta, akkor vártam.. de mindenképpen hátra kellett varázsolnom őt. Valahogy.. Anyám és apám nevelését kidobhattam az ablakon ezt illetően. Próbáltam arra emlékezni, hogy David hogyan fegyelmezte Ritát annak idején.. De az sem ért most semmit.. Tudjuk, miért. Vagyis én.. És Rita.
Végül ha sikerült a csoda, akkor minden ajtót becsuktam, a gyerekzárra különösen figyelve, és ahogy a kulcsot elfordítottam, és ahogy a gombot megnyomtam én is, egy régi ismerős zene megszólalt az autóban. A visszapillantó tükörből pedig Trish arcát figyeltem.. mennyire nyeri el a tetszését a régi zene.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Kedd Szept. 19, 2017 10:42 am



Tudtam, hogy nem fog megszólalni a zene, mégis megnyomok jó pár gombot. A bekapcsolót, a csatorna váltót, a hangerőt. ...és amikor még ezek után is néma marad, máris ott van a mellkasomban a csalódottság érzése.
- Két és háromnegyed év! - mondom nagy hangon, az előbbi csalódottságnak köszönhetően kicsit morcosan. Na meg amúgy is, nem vagyok már olyan kisgyerek, majdnem tényleg tizenhárom! Ki is húzom magam, de nem sokat segít az évek múlásán... se azon, hogy még mindig kicsi vagyok. MInt egy hét éves pisis.
Mocorgok kicsit, amikor jön az öv kikapcsolása, de akkor sem mozdulok. Magamtól legalábbis. Igaz, nem is tiltakozok, amikor felvesz és az ülésbe ültet. Egy szót sem szólok, csak figyelem, mit művel, még akkor is, amikor megszólal a zene.
Túl hosszúra nyúlik a csend, mire kirajzolódik a mosoly az arcomon. Tetszik bizony! Fél perc és már dúdolgatni kezdek az orrom alatt, miközben hol Laylát figyelem, ha indítja a kocsit, hol az utat. Teljesen jól elvagyok a zenével és az ablakon kibámulással.
- Ezt a helyet, nem ismerem. Olyan más - állapítom meg, félig magamnak, ahogy egyre inkább más környékre érünk. Látom ám a különbséget. Hogy a sok kis lakás helyett, milyen házak vannak. Még az emberek is másnak tűnnek a csillogó kocsijaikban.
- Erre laksz? Meg fog itt találni apa? Mindig azt mondja, hogy ez a környék nem jó. Minden túl drága nekünk - az egész kicsit olyan, mintha más világ lenne. Egy olyan világ, ahol nincs nekünk dolgunk. A... - ...a gazdagok csillogó világa - mondok ki félig hangosan a kis tudja  melyik meséből jól ismert mondatot, ahogy Laylára téved a tekintetem. Most értem meg, hogy ő is gazdag. Azért a csillogó kocsi. Azért ez a környék.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Szer. Szept. 20, 2017 2:50 pm

Igyekeztem a nem létező bajszom alatt elnyomni egy kitörni készülő mosolyt. Hihetetlen, hogy mindig mindenre volt válasza, és egy kicsit talán emlékeztetett is valakire, csak törpe kiadásban. Na igen.. apámmal elég sok vitám volt tizenéves korom óta már, és ha akarta, ha nem, engem nem tudott betörni azóta sem.
Trishát figyeltem a tükörből még egy ideig, de a kormány engedett, és ahogy szabaddá vált az út, a Vegas-i forgatagba soroltam ki, betartva a táblák általi szabályokat, a kreszt pedig naná, hogy figyelembe vettem. Nem volt akkora őrület itt vezetni, mint a Nagy Almában, de azért a figyelmem nem csak a zenére és a kislányra koncentrálódott, ezért is néztem ismételten a szemeibe a tükör segítségével, amikor megszólalt. Már épp kezdtem volna választ adni neki, amikor ismételten folytatta. Körülnéztem. Épp, a kisebb verziójú Eiffel-torony mellett haladtunk el. Tényleg fényűző volt, tényleg olyan luxus, amire sokan dollár ezreket költöttek. A turisták, akiknek nem csak az ujjaik közül csúszott ki minden pénzük. Monaco felvehette volna ezzel a giccsel talán a versenyt, de...
Felsóhajtottam, és hogy pirosat kaptunk, a fejemet az ülésem támlájának döntve néztem ki a szélvédőn.
- Apám ott.. az egyik hatalmas szállodaláncban foglalt nekem lakosztályt - mutattam a Four Seasons félköríves épülete felé, hogy Trish is tudja, melyik is az. Valószínűleg az idősebbik Mikhailov életében nem hozta még erre a kicsit. - A családomnak rengeteg pénze van, és az édesapám azt várja, hogy majd ráülök tyúkanyóként. Sosem érdekelt az, amivel foglalkozik. Már kislány korom óta táncos akartam lenni.. Balerina, azokban a habos-babos ruhákban, vagy éppen kecses hattyú lenni - elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam a régi álmokra, arra, hogy tulajdonképpen vérrel és verejtékkel mégis csak sikerült elérnem mindezt.
- Amennyire csak lehet, próbálok távol maradni ettől a világtól.. és nem az apám mellett mutatkozni eseményeken, nem szeretek interjúkat adni.. újságoknak, lapoknak sem - felsóhajtottam. Mindig jöttek a részvényekkel, az örökösödéssel, a pénzüggyel, ami nálam felért egy kész horror filmmel. Hátranéztem a kislányra nyugodt mosollyal, aztán ahogy a lámpa váltott, már előre is fordulva indultam el ismét, hogy a mélygarázsba csorogjunk be, és az első szabad helyet kiválasztva állítottam le a motort is, vele a zenét is.
- Szeretném, ha jól éreznéd magad odafent.. - tartottam volna ettől? Igen.. fogalmam sem volt tulajdonképpen, hogy hogy kellett egy igazi, élő kisgyerkőccel bánni. Úgy igazán. Kicsatoltam az övemet, kiszállva az autóból pedig már nyitottam is a Trish mellett lévő ajtót, hogy kiszabadíthassam a kicsit az ülésből végre. - Csak ameddig meg nem jön apukád - mosolyogtam a szemeit nézve. Gyönyörű volt, az apja biztosan büszke volt rá. Évek múlva pedig biztos, hoy a haját fogja majd tépni, amiért a fiúk megkörnyékezik az egyetlen kicsi kincsét.
- A szobába kérjünk enni? Lehet azt is - kacsintottam rá, és ha engedte, akkor kiszedtem az ülésből, de ha ő maga akart kimászni, azt is megtehette. Mindenesetre a garázsban a kezemet nyújtottam neki. Még csak az kellett, hogy elcsapja valami vadbarom. A lift nem volt messze..
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Csüt. Szept. 21, 2017 12:00 pm



Egyetlen pisszenés nélkül hallgatom a szavait, amíg a piros lámpánál állunk. Vizsgálom a nagy épületet, amire mutat. Szinte rátapadok az ablaküvegre. Már, amennyire az ülés öve engedi. Újra meg újra megnézem magamnak a helyet, mielőtt visszadőlnék rendesen.
- Balerina. Mint az új Balerina mesében! - az most nem számít, hogy ott egy szegény lányból lesz nagy balett táncos. A lényeg, hogy milyen mesés volt, amiben táncolt! ...és az egész! - Én nem szeretek táncolni, csak néha. Apával - mondom és mondom, majd hallhatóan hirtelen elhallgatok. Sőt, még a fejem is picit oldalra döntöm.
- Miért nem láttalak még táncolni? Te láttál már engem fára meg mindenre mászni. Én azt szeretem - persze, hogy érdekel, miért nem mutatta még meg, hogy balettozik.
- Apa mindig azt mondja, hogy nem szabad feladni az álmokat. Küzdeni és harapni és karmolni kell értük - na jó, talán ezt a végét már inkább a saját fejemből bányásztam hozzá elő. Nem is nagyon mondom tovább, főleg azért, mert a garázs elvonja a figyelmem. Az egész olyan... más. Tényleg minden más errefelé.
A folytatásra is csak egy-egy bólintásra futja, majd ahogy kattan az ülés öve, máris mocorgok és mászok ki a kocsiból. Toporgok kicsit, ahogy a lábam földet ér, mintha ki tudja hány órát ültem volna ott.
- Csak amíg apa nem jön - bólintok most már sokkal nagyobbat, majd ezúttal mindenféle hezitálás nélkül fogom meg a felém nyújtott kezet.
- Lehet a szobában enni? De... - máris jönne az otthon sokszor hallott szöveg, miszerint a szoba nem evésre való. De most lehet! Nem csoda, hogy elharapom a mondatot és inkább máris a kívánságokkal folytatom. - Lehetne csoki. És Chips. És sütemény. És eper. És fagyi! Sook fagyi! Legyen fagyi, kérlek! - kezdem sorolni, hiába tudom, hogy valószínűleg minderről szó sem lehet. Attól még én nagy lelkesen sorolom, miközben egyik lábam teszem a másik után.
Még akkor is magyarázok, amikor elérjük a liftet. Lépek előre és máris nyomom meg a gombot. Kétszer. Mert attól biztos gyorsabban lejön értünk.
Innen pedig már csak dúdolok, amíg haladunk felfelé. Ide-oda mászkálok a liftben, az egyik saroktól a másikig, majd mielőtt kiszállnánk, előállok a legnagyobb és legfontosabb kérdésemmel.
- Van meséd? Evés közben apával mindig valami mesét nézünk. Nem mond nemet, ha nagyon-nagyon szépen kérem - teszem hozzá a kérdésemhez a kis történetet is, ahogy felnézek rá, de már nem fogom meg újra a kezét. Ha nyílik az ajtó, már sétálok is előtte és...
- Hű - jön ennyi, ahogy megtorpanok és csillogó szemekkel figyelek mindent körülöttünk. Ez nagy. És... - Olyan, mint a filmekben!

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Pént. Szept. 22, 2017 11:44 am

Elmosolyodtam.. de aztán a valóság, az, hogy ami elől ide jöttem. Vagyis amiért, volt egy elkomorú pillanat a pillantásomban, amivel a szélvédőn kifelé néztem.
- Néha a táncosoknak is kell pihenni. Mint ahogy apukád sincs mindig a kávézóban - adtam egy kitérő választ, ami igaz is volt. Tényleg jó volt, jó lett volna kicsit magamra is koncentrálni, nem pedig az állandó megfelelési kényszerrel élni.
- Szóval ezt mondta?! - néztem hátra Trishára kíváncsian, mert.. nem hittem, hogy tényleg ezt hallotta volna az apjától. Ő nem ilyen volt, és nem gondoltam volna, hogy olyat tanítana a lányának, amivel - már az erőszakkal - ő sem élt.
Az autót bezárva a garázsban, kicsi kézzel a kezemben indultam el a lift felé Trishával, és ahogy visszakérdezett, bólintottam. A szobaszerviz lényege az volt, hogy amelyik vendég nem akart volna társaságban lenni odalent, annak is legyen lehetősége a fogyasztásra. Legalábbis.. eddig még nem volt gondom ezzel. A felsorolt listára felnevettem, emlékszem, hogy nekem is hasonló követeléseim voltak anno, de most.. már más idők jártak.
- Rendben, kérünk majd fagyit, de előtte vacsorázunk is, Trisha, szükséges - szelídült mosolygássá a korábbi nevetésem, és arról sem feledkeztem meg, hogy kellett egy másik ruha is neki.
A liftben elengedve a kezét figyeltem, ahogy lépkedett, és eszem ágában sem volt őt megállítani. Az olyan lett volna, mintha késleltetni akartam volna egy kisebb torpedót.
- Bekapcsolhatjuk a tévét majd evés közben - bólintottam ismét a feltett kérdésére. Én sem szerettem csendben étkezni, vagy filmet néztem, vagy zenét hallgattam a legtöbbször, és ha most éppen valami mesére kapcsolnánk.. hát nem fogok kardomba dőlni. Ahogy a lift ajtajai csendesen szétnyíltak előttünk a harmincnyolcadik emeleten, Trisha már kint is volt, és én sem voltam rest követni őt.
A mágneskártyát előhúztam a zsebemből.
- Csaodaszép épület, valóban. Ugyanaz a színvonal jellemzi ezt a szállodaláncot a világ minden pontján - tettem hozzá mindezt, mert szerettem volna, ha tudja, hogy.. attól, mert volt valakinek pénze, és  megtehetett pár olyan dolgot, amit mások nem, nem volt rossz. Nem kellett bűnként gondolni rá, sosem. Egy hetvenöt négyzetméteres szoba/lakás volt jelenleg az otthonom, csodás kilátással a környező hegyekre és a messzebb elterülő sivatagra. A mágneskártya végigcsúszott a záron, és már nyílt is az ajtó, és ha a kislány is arrafelé volt, akkor engedtem, hogy ő lépjen be először az ideiglenes lakásomba. Stílusos, elegáns berendezése volt, amelybe belépve, a nappaliban a padlótól egészen a mennyezetig érő üvegablakai voltak. Ha beértünk mindketten, akkor becsuktam magam mögött az ajtót, hagyva, hogy Trisha felfedezze a lakást. A hatalmas ágyat a hálóban, a márványozott fürdőszobát.. és ha volt még arra is energiája, hogy a beszédre is figyeljen, akkor még egy ideig hanyagoltam a telefonálást a recepcióra. Ha el volt foglalva a berendezéssel, a kilátással, akkor fel is emeltem a telefont, egy ízes vacsorát rendelve.. két főre, nem kifelejtve a fagylaltot, és nem megfeledkezve a kislány váltóruhájáról. Biztos voltam abban, hogy képesek beszerezni, és amikor valóban biztosítékot kaptam, elégedetten köszöntem meg. A mérettel nem lesznek gondok, és hasonló színvilágú ruhát is kértem, mint ami most a kislányon volt, hogy ne legyen idegen számára a holnapi öltözet sem.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 39

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   Hétf. Szept. 25, 2017 7:55 pm



- Ezt mondta... Vagy legalábbis valami ilyesmit. Ez volt a lényege - magyarázom kicsit vonakodva, amikor visszakérdez. Nem mintha túl sokáig ragadnék itt le, nagyon hamar másfelé terelődik a téma, majd egy harmadik és negyedik irányba...
... és hamarosan ott állok a széles folyosón, miközben képtelen vagyok nem ámulni. Itt már csak bólogatok a szavakra, de ritka alkalmak egyike, hogy jobban lefoglal a nézelődés, minthogy eszembe jutna beszélni. Akkor sem igazán változik a helyzet, amikor belépünk a lakásba. Egy kérdő pillantást vetek Layla-ra, hogy mehetek-e, aztán már járom is körbe az egészet. Szinte rendszerben megyek végig egyik helyiségről a másikra, nézek meg mindent és nem egy dolgon a kezem is végigfut, mielőtt újra kikötnék a nappaliban és a két kezemmel együtt az orommal nyomnám a hatalmas padlóig érő ablakokra.
Ott ácsorgok egy kicsit, majd már pördülök is meg.
- Nagyon szerethet az apukád, ha ilyen szép helyet szerzett neked - persze tudom én is, hogy a szeretet nem attól függ, hogy milyen drága ajándékot kap az ember. De attól még... csak nem költene nagyon-nagyon-nagyon sok pénzt ilyen helyre, ha nem szeretné, nem igaz?
- Nem érzed egyedül itt magad? - komolyodok el egy pillanatra, ahogy éppen csak oldalra biccentem a fejem. Majd már el is feledkezek az egészről és újra ott a mosoly az arcomon és célzom meg a TV-t, pontosabban az ahhoz legközelebbi ülőhelyet és dobom le magam.
Kicsit még itt is dúdolgatok magamban, ahogy körbenézek újra és újra néha egy-egy megjegyzéssel előállva, amíg fel nem hangzik az ajtón a kopogás. Ha belegondolnék, tudhatnám, hogy valószínűleg a vacsoránkat hozzák, de...
- Ez apa?! Máris itt van értem? - pattanok talpra, de nem rohanok az ajtóhoz, pedig látni, hogy nagyon szívesen megtenném.

Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: You cannot make me blue   

Vissza az elejére Go down
 

You cannot make me blue

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros-