HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» The homecoming
by Raina Maddox Today at 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Today at 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Today at 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Yesterday at 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Yesterday at 9:41 pm

» Pozitív végkifejlet
by Grace Reed Yesterday at 9:30 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 8:04 pm

» Az előző részek tartalmából...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 6:06 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 You cannot make me blue

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: You cannot make me blue   Kedd. Jún. 27, 2017 9:23 pm

- .... és sok női kliensünk szaladt bele balesetbe - fejezte be a bibliai szintű hegyibeszédét a.. Mr. Murdoch-ként korábban bemutatkozó, névjegykártyája által is tökéletesen jelzett nevű férfi. Nemkülönben elmondta, hogy hol találom majd a sebváltót.. találnám, ha nem automata váltós Audit kölcsönöznék ki. A pedálhasználatot is tökéletesen elmesélte, ahogy azt is hozzáfűzte, hogy az autóban nem megengedett sem a cigaretta, joint, vagy éppen a szivar meggyújtása sem.
"Kérem.. Ez egy BMW X6, amely hetvenötezer dollárt ér" - kezdett még bele vagy... bő húsz perce a mondandójába, és úgy gondolta, hogy mindezzel lenyűgöz. Apám vitába szállt volna vele, hogy ugyan, kit akart megvezetni. Ez csak utcai kocsiként üzemelne a Seymour családban, ennél sokkal drágább autók voltak már a csodálatos banki szférában dolgozó feneke alatt. Felsóhajtottam.
- Ha úgy szeretné, Mr. Murdoch, még erkölcsi bizonyítványt is tudok mutatni. Három nap múlva karcmentesen fogja visszakapni - nyújtottam a kezemet, mert a pénz már ott csücsült az asztalán. A bérlés igazi rémálom volt, és már csak azt vártam, hogy mikor fogja elkérni a nem létező zöld kártyámat, mintha betelülő, külföldi állampolgár volnék. Ugyan, kérem! Már csak az is mutatta, hogy valóban pénzes ügyfél leszek, hogy egy ilyen autót akartam a fenekem alá pár napra. Még ha gyűlöltem is ezt a minden a pénz körül forog felfogást.


Két nappal és nagyjából ezer mérfölddel később ismét Vegas-ban voltam. Santa Barbara több napig tartó kikacsolódást jelentett volna, de a telefonhívás mindent megakasztott. A rádióban éneklő Dan Reynolds-ot kénytelen voltam lenémítani. Pedig a Believer című számuk nagyon is tetszett. Ha nem az autóban lettem volna, hanem a próbatermek egyikében otthon, New York-ban.. minden bizonnyal engedtem volna a testemnek, hogy a ritmusra egy új koreográfia szülessen meg. Elnéztem a távolabbi részen lévő játszótér felé, ahol a kis copfos lányok sikítozva, nevetve szaladgáltak. Minden egyes gyermek kacagás egy újabb hosszú heg volt a szívemben.. a lelkemben, és igen, egy kicsit talán mazochista módra igyekeztem minél többször hallani ezt a néha angyali, néha ördögi hangot.
A motor halk zümmögését is teljes mértékben elnémítottam, hogy a következő percben kiszállva az autóból, bezárhassam azt egy csippanással.
Csak a telefont és egy flakon vizet, no meg a kulcsot vittem magammal, lassú ritmusban sétálva le azt az alig száz métert, amíg el nem értem a színes-szagos, mindenféle mintával tarkított játszótérig. Ott volt. Egy szemvillanásnyi időre láttam a barna, hosszú copfot elrohanni. A szemei voltak az igazi kincsei a bájos mosolya mellett a kislánynak. Önkéntelenül is elmosolyodtam, mert mellette aligha lehetett morcosnak lenni.
Ahelyett, hogy megszólítottam volna, hagytam, hadd élvezze ki a szabadidejének minden másodpercét, és egy kicsit távolabb húzódva a sok anyukától, akik.. ha jól hallottam, a napi pelenkacsere programról diskuráltak. Olyannyira nem volt ez az én világom, hogy a hőség ellenére is kirázott a hideg. Igaz, a pánt nélküli top és a combközépig érő szoknyám sem takart sokat a szandállal egyetemben.
Leültem az egyik, alig árnyékolt padra, lepakoltam a falécre a vizemet, hogy a csuklómról leszedve a hajgumit csak lazán felkötöttem a hajam.. Sosem szerettem a "hajban úszást". Csak az arcom árulta el azt, hogy mennyire szerettem ezt a közeget. Az a mosoly állandósulni látszott, ahogy a fel-felbukkanó kislányt néztem. S amilyen édes volt, olyan fájdalmas is a pillanat.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Csüt. Jún. 29, 2017 6:58 pm



Nem szeretem, amikor apa késik. Ott a csuklómon az óra, két kis epergyerekkel a mutatók végén. Tudom, hogy úgy állnak a mutatók, hogy már itt kellene lennie értem. Haza kellene vinnie. Itt az ideje a pulton ücsörgésnek, a kakaónak, a közös mesenézésnek... De még mindig nincs itt. Újra és újra körbepillantok a padokat vizsgálva, de sehol az én apukám. Csak másoké.
Amikor éppen kicsit elszomorodnék, amiért nem jött, minden egyes alkalommal elcsábít az egyik barátom. Nagy mosollyal és még nagyobb hanggal hívnak magukhoz én pedig követem őket. Hiszen ez a dolgom! Játszani és jól érezni magam! Éppen a mászó verseny győzteseként ugrok le a mászókáról és tárom szét a karjaimat, amikor akaratlanul is újra körbetekintek.
Apa sehol. A győzelmem fölött érzett öröm csökken, ahogy az utolsó, kicsit árnyékos padokat is megvizsgálom. Tudom, hogy nem ülhet ott. Soha nem teszi, mindig megáll ott, a piros lámpaoszlop mellett és várja, mikor veszem észre. Hol egyedül, hol Szörnyikével. De most még annak is örülnék, ha a padon várna, csak legyen ott...!
Nem találom. Nincs ott. Egy másik ismerős arc viszont feltűnik. Hatalmas mosolyra húzódik a szám és máris két kezem a levegőben, úgy intek oda Laylának. Egy pillanat múlva futásnak eredek felé és amint lefékeztem, már mellette is ülök a padon, látványosan lógatva a lábam.
- Szia - emelem rá a tekintetem. - Jöttél nézni, ahogy játszunk? - érdeklődök a megszokott kíváncsisággal. Tudom, hogy ezt szokta tenni. Kijön ide és nézelődik. Biztos tetszik neki a sok nevetés vagy egyszerűen csak ő is játszani szeretne, de valamiért nem teszi. Vajon tényleg? Megkérdezzem?
Már éppen nyitnám újra szóra a szám, hogy tovább kíváncsiskodjak, amikor eszembe jut a sokkal fontosabb kérdés.
- Apánál voltál? Kitette a táblát, hogy zár? Jön értem? Hozza Szörnyikét? - sorolom egyetlen levegővel a kérdéseimet és újra talpra is ugrok. Nem bírok megülni nyugodtan, a tekintetem újra a távolt vizsgálja, hátha majd most... vagy most... vagy most...

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Hétf. Júl. 03, 2017 10:11 pm

Abszolút nem siettettem azt, hogy észrevegyen. Hagytam, hogy az a csöpp kis test amőbaként kússzon/csússzon át a lyukakon, emelvényeken, és ha az enyém lett volna, aggódtam volna érte. Minden mozdulata miatt, nehogy baja essen. És így is. Tünemény kislány volt, akit még a legszörnyűbb ember is kedvelt volna.
Amint észrevett, csak egy mosollyal integettem vissza neki, végignézve, ahogy leparkolt ott, mellettem a nagy futást követően. Az ember azt várta volna, hogy majd ugyanúgy kifáradnak, mint a felnőttek. Nehézkes légzés, hevesen süllyedő és emelkedő mellkas, de semmi. Rettentően hajlékony kis energiabombák voltak a gyerekek!
- Szia - köszöntem én is neki, a kíváncsi kérdésre pedig még inkább szélesedett a mosolyom.Óvatosan nyúltam felé a kezemmel, egy barna tincset tűrve a füle mögé gyengéden.. Mindig kócosak voltak a kislányok. Meg a nagyok is. - Igen, és láttam, milyen ügyesen másztál - dicsértem meg nyugodt hangon, elnézve azt a mozgást, amivel nem bírt egy helyben maradni, de azzal, ahogy leugrott mellőlem, záporoztak is a következő kérdések. Mikor leszek én erre felkészülve? Soha! Villant az agyamba az az egyetlen sziréna, ami olyan vészjósló volt, amit nem bírtam. Minden egyes gyermekkel töltött pillanat ragacsos bánattal vont körbe, és mégis önmagamnak ellen menve bármit megtettem az ilyen momentumokért. Talán így adóztam a múltnak. Talán így emlékeztem.. Arra, ami történt és Rá..
Először kinyitottam, aztán becsuktam a számat. Fogalmam sem volt, hogy hogyan mondjam meg az igazat, hogy ne bántsam meg a kislányt. Trisha mosolyogva volt az igazi.. A szomorúságot nem hogy felnőtteknél, gyerekeknél végképp nem tudtam elviselni.
- Apa megkért, hogy ameddig ő nem ér rá, legyek én veled - mosolyogtam rá Trisha-ra, meg sem próbálva nyúlni felé. Tudtam, hogy ezzel az az állandó vidám mosoly leolvad majd az arcáról. - Szörnyike otthon vár téged - mondtam el neki a féligazságot. Be fogok jutni abba a lakásba, isten a tanúm. Még ha nem is nagyon hittem ebben a vallás katyvaszban.
Lett volna tovább is, akartam, hogy tudja, nagyon szívesen voltam vele. De most az volt az igazi kérdés, hogy a kislány is így érzett-e. Nem! A szülőket senki sem pótolhatja.
- Szeretnéd, ha hazavinnélek hozzá? - kíváncsian mégis megkérdeztem. És vártam. Az ő döntése volt, én bizonyára soha, semmit sem fogok ráerőszakolni. Nem csak amiatt, mert nem az én vérem, hanem mert muszáj volt tudnom, hogy ő mit szeretett és akart volna. Az apján és Szörnyikén kívül természetesen.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Kedd. Júl. 04, 2017 12:19 pm



Abban a pillanatban nagy büszkén húzom ki magam, amikor megdicsér, milyen ügyes voltam. Még azt is elhadarom neki, hogy látta-e, amikor győztem a mászásban, majd váltok is témát. Magamhoz képest is nagyon felpörögtem. Mégis türelmesen, kicsit oldalra biccentett fejjel várom a választ. Látta apát? Jön értem?
A mosoly végig marad az arcomon, még pár röpke pillanatig akkor is, amikor elhangzik az első válasz. Ő legyen velem?
- Akkor nem jön értem - vonom le a hatalmas következtetést, inkább csak az orrom alatt motyogva. Innentől most Szörnyike sem érdekel és semmi más. Ácsorgok, még egyszer körbepillantva, hátha mégis ott vár valahol apa, de most már én is tudom, hogy nem.
- Hozzá. Apához - bólintok nagyot csak egy-egy szóval fejezve ki, mit akarok. Semmi rendes mondat, semmi nagy pörgés, mint eddig.
Nem vele van bajom, nem azzal, hogy ő is velünk legyen ma, otthon. Mégsem mondom ki, ahogy azt sem vágom rá azonnal, hogy nem megyek. Tényleg nem miatta, hanem mert... apát akarom és kész.
Talán már ki kellett volna nőnöm az ilyesmit. Apa sokszor mondta már, hogy nagylány vagyok és... és...
- Nem. Nem akarok menni. Apát akarom. Azt ígérte, hogy ő jön értem! - jelentem ki a mellkasomnál összefont karokkal, majd azzal a mozdulattal le is ülök a padra. Nem lóbálom a lábaimat, csak ülök, előre nézve a semmibe. Én innen nem mozdulok, ha rajtam múlik.
- Megvárjuk itt - teszem még hozzá, elég morgós hangon. De legalább nem kiabálok, egy kicsit sem emelem meg a hangom. Sőt, alig érteni a morgósság mellett a szavaimat.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Szer. Júl. 05, 2017 6:21 pm

Azt hiszem, kimaradtam a hogyan bánjunk gyerekkel kurzusból. Őszintén szólva meg voltam lőve, fogalmam sem volt, mégis hogy kellene úgy igazán lereagálni ezt az egészet. Ezért is pislantottam egyet, és nyitottam-csuktam a számat. Persze, minden gyerek apás vagy anyás, szóval nekik egészen addig csak ők léteztek, ameddig el nem indult a serdülés, mert abban az esetben már az esetek nagy részében az ellenkező nemű fiúk/lányok körül koslatott mindenki. Felsóhajtottam.
Hogyan is mondhatnám el, hogy az apja nem jön? Hiába is a mosoly, nem tévesztett meg. Az egyik állandó kellékünk a színpadon a mosoly.. ismertem ezerfélét, és ez az egyike volt azoknak, amik csak a látszatnak szólnak.
- Megígérte, hogy ő jön, de tudod.. néha közbejöhetnek sürgős dolgok a felnőtteknél, amit nem halaszthatnak el. Ezért kért meg engem - magyaráztam csak ennyit, és el nem tudtam képzelni, hogy egy gyerkőcnél mi lehet olaj a tűzre.. szél a hurrikánra, mindegy is. Szerettem volna, ha Trisha tudja, hogy az apja nem amiatt nem jött el, mert nem akart, csak nem tudott. Egészen sürgősnek tűnt az indok, de természetesen nem vájkáltam a magyarázatban, örömmel teljesítettem a kérést.
Mintha olyan egyszerű lenne?!
Ami a felnőttek számára egyértelmű, egy gyereknek nem. "Megvárjuk itt" - hangzik a válasz, vagyis.. a döntés, nekem pedig csak egy kissé tágulnak a pupilláim. Itt? Enyhén frusztráltan néztem körbe hirtelen, de aztán.. ahogy ő üldögélt, úgy én is nekidöntöttem a hátamat a mögöttem lévő támlának, letekerve az üvegnek a kupakját.
- Rendben, akkor megvárjuk - kortyoltam egyet, aztán a kupak vissza, az üveg pedig mellém került a padra. Nem fogom felkapni a kislányt és elcipelni az autóig, olyat pedig rákényszeríteni sem akartam, amit nem akart megtenni. 22-es csapdája, mert itt sem maradhattunk... Mikor jönne az apja? Hisz megbízott azzal, hogy Trishára figyeljek. Felsóhajtottam halkan.
- Értem az édesanyám jött mindig. Apámnak sosem volt ideje rám úgy igazán - néztem én is előre.. csak hogy tudja, ezzel a problémával nem csak ő küzdött meg egyedül. Igaz, mindkettőnk apja teljesen más viselkedéssel bírtak.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Csüt. Júl. 06, 2017 8:22 pm



Hallgatom a szavakat, minden egyes magyarázatot, de eszembe sincs engedni. Ülök ott, még mindig összefont karokkal, morcosan nézve előre.
Megígérte! Megígérte, hogy itt lesz értem!
Hiába figyelek arra, amit Layla mond, mindig ide tévednek vissza a gondolataim. Hosszú percek telnek el részemről egyetlen szó nélkül. Figyelem, ahogy egy-egy barátom odaint, amikor indulnak, de én most még annyira sem vagyok hajlandó, hogy visszaköszönjek nekik. Ami elég furán veszi ki magát, tekintve, hogy egy "idegennel" ücsörgök a padon. De nem számít. Végül úgyis megszólalok. Megkésve ugyan, de beszélek.
- Nekem nincs anyukám - jön elég halkan, szinte csak suttogva. Igaz, valószínűleg nem újdonság neki, de attól ez az egész már haladás, nem igaz? Tényleg figyelek rá és beszélek hozzá. A fejem oda nem fordítanám, de már ez is valami.
- Szereted? Az anyukád? Meg az apukád? Akkor is szeretted, amikor nem ment érted? - kezdek kérdezgetni, kicsit úgy, mintha nem is érdekelne, csak járatnám a szám, mert mégsem jó csendben duzzogni.
De már észre lehet venni, hogy egyszer-egyszer a szemem sarkából felé pillantok. Talán kezdem megérteni, hogy apa tényleg nem fog értem jönni. De ez még nem változtat semmin. Megvárjuk. Csak nem teljes csendben. Ahhoz túlzottan szeretek beszélni és kíváncsiskodni.
- Én néha azt mondom apának, hogy nem szeretem... - ismerem el, aztán már állok is talpra. Mintha a nagy vallomás után már nem maradhatnék ülve. Nem számít, mint mond Layla, nem számít, mit kellene tennem, indulok vissza a mászókához. Nem duzzogok tovább, de nem is megyek sehova.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Hétf. Júl. 10, 2017 5:31 pm

Megszólalt, mire rápillantottam. El nem tudtam képzelni, hogy a kicsi lány életében ez mekkora törés lehetett, tudni, hogy az édesanyja nem hogy nem volt velük, de valahol egészen máshol.. megszűnő léttel küszködött. Már a kislány. Bámulatos volt, hogy ennyire egyben volt lelkileg, noha most úgy tűnt, hogy minden erejével azon volt, hogy morcos legyen és maradjon is az.
Egy halk "tudom" szó hagyta el az ajkaimat az anyukáját illetően. Mégsem mondtam, hogy sajnálom. A gyerekek szerintem nem értették a részvétnyilvánítást, a sajnálkozást. Ők elemiek és ösztönösek voltak. Minden esetben. Elmosolyodtam azon, ahogy nem bírta játszani a sértődött, elidegenedett kicsi lényt, a kérdései pedig.. elgondolkodtatóak voltak.
- Igen, szeretem őket - ... még az apámat is - tettem hozzá gondolatban már csak az apámmal kapcsolatos érzéseimet, és ha lehet, akkor a világ legkülönbözőbb emberei voltunk. Ha ő a tűz volt, akkor én biztosan a víz. Ha ő a föld, akkor én a levegő akartam lenni. Sosem kedveltem benne azt, hogy minden esetben irányítani akart, de az apám volt. Ha nem is volt joga mindezeket megtenni, vagy legalábbis kieszelni, az ötlet, a terv minden esetben ott kavargott a fejében. És én folyamatosan ellene mentem, mintha csak egyike lennék a Pamplona-i bikafuttatás egyik áldozatának, apám bika képével a fejem felett. Még a hideg is kirázott ebben a hőségben ettől a gondolatmenettől.
A következő szavakra és a mozgásra Trishát néztem. A legszörnyűbb dolog lehet az egy szülő életében, ha ezt hallja a gyerekétől. Még csak reagálni sem tudtam a mondottakra, már csak a kislány hátát néztem, ahogy visszaindult. A mellettem lévő üveg nyakát fogva meg felkeltem és elindultam utána, lépésekre lemaradva tőle.
- Szerinted én is felférek majd a mászókára? Ahogy láttam, élvezted - érdeklődtem tőle, inkább ezt kérdezve, mintsem a szeretet dolgot erőltetve. Talán.. megengedi a kicsilány, hogy vele tartsak, hogy figyeljek rá. És talán a morcos mosolyát is láthattam. Ki tudja?! Mindenesetre az üveg víz a homokban, a mászóka egyik lábánál végezte. A kulcsot a szoknyám miniatűr zsebébe gyömöszöltem.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Szomb. Júl. 15, 2017 4:44 pm



Nem akarok többet beszélni és itt ücsörögni sem akarok. Most már úgyis lényegében kiürült a játszótér, vagyis az egész az enyém lehet. Ha akarok. ...és még szép, hogy akarom! Az összes mászókat és főleg azokat, amiket a nagyobb gyerekek mindig kisajátítják. Most az egyik ilyen felé veszem az irányt. Egy nagy rakéta, a csúcsa fent van egészen az égben! Hol máshol is lenne.
Az első pár csövön kapaszkodok felfelé, amikor végre hajlandó vagyok megállni egy pillanatra. Az egyik kezemmel elengedem a kapaszkodót és félig kifelé lógva nézek Laylára. Először csak egy aprót bólintok, bár, hogy a kérdésére, vagy a megállapításra, azt nem pontosítom. Annyi viszont biztos, hogy újabb pár fok felfelé, majd át belülre és már onnan lógok, amikor újra megszólalok.
- Ha nem félsz, jöhetsz - mindig ezt mondom. Mindenkinek, akivel barátkozni akarok és megkérdezi, hogy mászhat-e ő is. Meg sem várom, hogy hogy dönt, folytatom is felfelé az utam, majd valahol a felénél megállok.
- Te is aggódnál, hogy leesek, ha a tetejéig másznék? Megtiltod, hogy a tetejéje másszak? - apa mindig félt. Pedig nagyon sokszor mondtam neki, hogy nem esek le. De nem hiszi el. Akkor is ott az az aggódó tekintet. Most viszont nem ő van itt velem.
Vagyis mászhatok? Nem mondhatja apa, hogy ne tegyem.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Kedd. Júl. 18, 2017 9:29 am

Turbó volt a kis fenekében. Úgy mászott, mintha világ életében kiscsimpánzként lógott volna efféle játékokon. Fel nem foghattam, hogy.. oké, dehogynem. Kicsiként én is mindig anyámra hoztam a frászt és talán még a mai napig ugyanúgy aggódott értem, ha épp veszélyes közegben voltam.
A válaszra, vagy inkább az engedélyre, hogy mehetek, csak egy hirtelen beszökő széles mosollyal reagáltam, és már csusszantam is be középre, a körök közé, onnan nézve fel a kicsi testre. Az újra felhangzó kérdés már sokkal magasabbról jött, ezért felléptem az elsőre. Szerencsére volt akkora ez a... rakéta, hogy én is könnyedén elfértem. Persze.. a sok diétának és edzésnek köszönhetően nem kellett emiatt aggódnom.
Átgondoltam a választ. Egyszer, aztán még egyszer megforgattam a fejemben Trisha kérdését.
- Aggódnék, igen - bólintottam fel a kislány felé, de aztán ott volt egy másik kérdés is. Hogyan is tilthatnék meg neki bármit? Nem az anyja voltam, és mégis.. Mi van akkor, ha leesik? Mi lesz akkor, ha bármi baja esik, ameddig én vigyázok rá? Hogy számolok el az apja felé, ha esetleg lebénulna?
A gondolatmenetre hirtelen tágultak ki a szemeim és ezt a horrort még csak számításba sem akartam venni. Mit teszek, ha baja esik? A pánikgomb már most ott villódzott a fejemben, és egyre erősebben, már akkor, amikor még csak lógott.. és nem történt semmi. Felsóhajtottam, még egyet léptem én is felfelé, kapaszkodva a mászókában. Neki sokkal többet kellett másznia, én pedig.. igazából két-három lépéssel maradtam csak le. Felnőttlépéssel.
- Ha közben a közeledben lehetek, nem tiltom meg - fogalmaztam át a válaszomat. Ez egy sem konkrét igen, sem konkrét nem volt a részemről, ezért is léptem gyorsan még kettőt, miközben az egyik kezem a derekánál volt már. Ha esetleg bármi történne, akkor ott voltam, segítve neki. Baleset, megcseszheted, nem lesz baja a kislánynak!
- Ha felértünk, maradunk, vagy megyünk egy másikra? - kérdeztem mosolyogva, már konkrétan mellé érve, minden egyes lépését figyelve és óvva.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Szer. Júl. 19, 2017 9:48 am



Egy részem már készül rá, hogy új szintre emeljem az előbbi duzzogást. De nem lesz rá szükség. Nem tiltja meg? Az, hogy ott marad a közelemben mászás közben... számít az nekem? Amíg mászhatok, nem zavar. Máris megjelenik egy apró mosoly az arcomon, és indulok is tovább felfelé.
Nemhogy nem válaszolok a kérdésére, de meg sem szólalok, amíg tényleg fel nem érünk és ki nem dugom a fejem a kis részen, amit valószínűleg ablaknak hagytak ott. Kimosolygok a világra... vagyis az űrre, ugye, mert kilőttek minket a rakétával. Kicsit elbonondozok ott és ezek után térek rá, hogy mi is legyen.
- Tényleg nem jön apa értem, igaz? - kérdezem kicsit elkomorodva, de már nem rágódok rajta annyira, mint amikor először közölte a tényt. Most már hajlandó vagyok elhinni a tény, hogy talán tényleg...
Még elmormogok valamit érthetetlenül, miközben kifelé nézek azon a bizonyos ablakon.
- Mehetünk - bólintok aprót és egész lassan, mintha fájna, elkezdek lefelé mászni. Csak az utolsó pár fok az, amikor megsürgetem saját magam és leugrok, majd guggolva érkezek a földre. Vagyis a rakéta padlójára ugyebár.
Még egyszer végignézek a játszóteren, majd indulok kis léptekkel előre.
- Sétálunk? - kérdezem vissza sem nézve, csak egy pillanatra megtorpanva és nyújtva a kezem felé.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Yesterday at 10:35 pm

- Ma nem, kicsim - nem mosolyogtam, és mégsem kerteltem. Mert az rendben volt, hogy ameddig lehetett, addig a kicsikkel elhitették a felnőttek, hogy létezett Mikulás, hogy húsvétkor a nyuszi korzózott körbe a tojásaival, mégis minden gyereknél eljött az a pillanat, amikor már túlságosan is felnőtt ehhez a kis mesevilághoz. Az apja pedig lehet a hőse, bármelyik nap.. Trisha úgysem lesz képes haragudni az édesapjára.. annál sokkal jobban lett nevelve, és ezt már most tudtam.
Végig őt figyeltem, amikor a kis fejét kidugta a rácsok közt, és kimosolygott a játszótérre, és csak egy apró bólintás volt a részemről a döntésére. Hát menjünk.. A mászásával párhuzamosan tettem meg én is a "lépcsőfokokat" lefelé, kibújva előle, így amikor már földet ért, nem voltam az útjában. És szerencsére nem is esett baja.. ami számomra felemelő érzés volt.
Felkaptam a dolgaimat a rakéta talpazata mellől, a homokból, figyelve, ahogy megindult a kislány, és csak akkor léptem utána, amikor feltette a következő kérdését, felém nyújtva a kis kezét. Elmosolyodtam, leléptem a köztünk lévő pár lépést, és a kicsi kézbe csúsztattam a sajátom. Olyan aprócska volt, hogy.. nem, ekkorát még nem igen fogtam soha.. egyetlen egyszer sem. Furcsa volt és.. ezért is sóhajtottam fel.
- Merre szeretnél menni, Trisha? - lemosolyogtam a kék szemekbe, aztán el, a már sivár játszótéren.. át az egész parkon, és ha megindult arra, amerre mondta, akkor lépkedtem az ő ritmusában.
Még nem ajánlottam fel neki a fuvart az autómba.. ahol kaptam egy fura gyerekülést, amit csak.. egy órán át passzíroztam az ülésbe, miszerint.. soha nem volt szükségem ilyenre és egyáltalán még csak használati útmutatót se kaptam. Azt persze.. elméletben tudtam, hogy kell odapakolni, de a rögzítéssel adódtak gondjaim. Az egy óra végén amúgy is sikerült elkapnom egy babakocsis apukát, aki azután, hogy kinevetett, bepakolta rendesen az ülést. Egy sört kapott cserébe.
Vissza az elejére Go down

Trisha A. Mikhailov

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Vegas
Posts : 32

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Today at 12:22 pm



- Mi a baj? - kérdezek vissza, ahogy meghallom a kis sóhajt. Apától akkor hallom ezt, amikor éppen hatalmas gondban van. Mint mondjuk, amikor kérdés nélkül viszem ki a kávét a törzsvendégnek és tudja, hogy ott fogok maradni beszélgetni. Szerinte ilyenkor "zavarom" a kávézót és talán nem tud újságot olvasni vagy gondolkodni.
Pedig nem zavarom őket! Tudom, mikor nem akarnak beszélgetni. A felnőttek különösek, van, hogy nincs kedvük velem beszélni. De csak nagyon ritkán.
Most viszont űgy tűnik, Layla nem burkolózik csendbe, úgyhogy én sem teszem. Már túl vagyok a sértett duzzogáson. Igaz, kicsit megkésve válaszolok, de csak azért, mert el kell gondolkoznom rajta.
- A kis utcán - mutatok előre, ahol már látni is a kis sikátorszerű utcát, ami kivezet a játszótér részből. -  Végig a hosszú járdán. Azon, ami meg van repedve és nem szabad rálépni - mármint a törések helyére. Tudniillik az ott láva és ha hozzáér az ember...
Persze ezt nem magyarázom el neki. Tudnia kell, mert mindig így van és így volt. Ezt minden gyerek tudja és a felnőttek is voltak gyerekek. Nem felejthették el! Az ilyen fontos dolgokat nem.
- Aztán hozzád haza - jelentem ki egy bólintás kíséretében, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy nem haza akarok menni, hanem hozzá. Jöjjön oda értem apa!
- Majd felhívod apát, hogy nálad vagyok és akkor eljön értem - teszem még hozzá kis gondolkodás után, miközben kerül egyik lábam a másik elé. Semmi ugrándozás, semmi sietés, csak ráérősen lépkedek előre.
- Kocsival megyünk hozzád? - folytatom lényegében attól függetlenül, hogy egyáltalán beleegyezett-e, hogy hozzá menjünk. Tudom, mit akarok. Nála lenni, amíg apa fel nem bukkan.

Vissza az elejére Go down

Layla Seymour

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : társulati táncos
Location : New York
Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: You cannot make me blue   Today at 5:17 pm

Elmosolyodtam. Csak egy picit.
- Nincs baj.. Csak nagyon régen.. szerettem volna én is egy pici babát - mosolyogtam rá a kislányra, elnyomva azt az érzést, ami feltörni készült.. Az, hogy David meghalt és hogy emiatt elvetéltem, életem legmeghatározóbb élménye volt. Ez volt az ok, hogy mindent és mindenkit hátrahagyva egészen New York-ig menekülve új életet kezdtem. A lényeg ez volt. A lényeg..
Egyetlen bólintás csak arra, hogy mire nem szabad rálépni, egy felszabadult mosoly kíséretében. Nem lesz nehéz nekem sem követni Trisha utasításait, és ha ő azt mondja, hogy nem szabad, hát nem fogok én sem a rossz helyre lépni.
- Szerinted melyikünk fog előbb átérni ott? - érdeklődtem tőle, és ha megindult arrafelé, akkor a kezét fogva sétáltam én is arrafelé. Még ezen gondolkodtam, ahogy megszólalt a kislány ismét.
Hozzám. Haza. Egy pillanatra ráncoltam a szemöldökeimet, mert.. egy: hotelben laktam - rendben, legyen - egy fényűző, hatalmas szobában, csodálatos fürdőszobával benne, és egy kis főzősarokkal...és kettő... igazából nem volt második pontja ennek az egésznek.
Felhívod apát.. jött a következő kis.. utasítás, amire már szélesen mosolyogtam. Hihetetlen volt ez a kiscsaj, merész volt, bátor, és nem félt kimondani a gondolatait. Istenem, reméltem, hogy soha nem fog megváltozni, mert gyönyörű lélek lesz. Ebben, ha másban nem is, biztos voltam.
- Igen.. Ha nem félsz, jöhetsz az autómmal - bólintottam komolyan a szavaimra, és szó, mi szó, mindenképpen azzal utazott volna Trisha, de muszáj voltam használni most az ő, korábban kimondott szavait. Az autó kényelmes volt, és ebben a délutáni hőségben is a klíma csodákra volt képes.
A kis köves járdát elérve a kislányra néztem, sanda mosollyal az arcomon úgy léptem, hogy a lábfejem a két járdakocka közé csússzon. Kíváncsi voltam, hogy hogyan reagál rá, és addig eszemben sem volt lábujjhegyre emelkedni.. Hiányzott a balett.. hiányzott a mozgás, nagyon is. Viszont az állandó diéták, az alig-étkezések már nem. Egy kis szabadság mindenkinek járt.
- Hogy is mondtad? - léptem még egyet.. újabb kockák közt is érintve a talajt.
Vissza az elejére Go down
 

You cannot make me blue

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros-