HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Végső visszaszámlálás...
by Ville Deadman Wallow Today at 2:27 am

» Az előző részek tartalmából...
by Ville Deadman Wallow Today at 1:27 am

» LVPD 12. körzet...
by Grace Reed Today at 1:10 am

» Öreg kocsi, nem vén tragacs...
by Héctor "Hero" Perez Today at 12:43 am

» I came here for money, but I can be your fangirl too
by Jerome Brightman Today at 12:27 am

» Játszótársat keresek
by Sean Walker Holmes Today at 12:26 am

» Miss Boldrewood és Haynes - Az első lélegzetek...
by Danny Doyle Haynes Yesterday at 7:21 pm

» Diliház a köbön - Avagy ami egyszer bemegy, annak ki is kell jönnie! ;)
by Gabriel Sadik Yesterday at 5:35 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 131

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...   Szer. Jún. 28, 2017 1:41 pm


- Meg tudod csinálni.. – suttogom szemben a tükörképemnek és talán pont abban bízok hogy neki majd elhiszem. – Menni fog.. -  biccentek rá némán, és figyelem az arcomon kővé vált inakat. Meg tudom csinálni… - ez már csak fejben játszódik le, ahogy még utoljára megigazítom a nyakkendőmet és ellépek az egész alakos tükör elől.
Odakinn.. Odakinn Dylan már vár rám. Biztos vagyok benne, Mirabell kikészített mindent, hegynyi festékkel próbálja takarni a kisírt szemeket, de nincs ezen mi takarnivaló. Nem változtat semmin se.

Ujjaim a kilincsre fonódva talán előbb hallom a nyikorgást minthogy az ajtó tényleg megadná magát. Valamiféle buta.. elterelésként villan fel a fejemben hogy az eszemben volt még a múlt héten hogy.. Nem. Az már több hónapja volt…
Hangosan koccan a fogam ahogy elnyelem az újabb kétségbeesést. Nem érdekelnek most a zsanérok, se a zsír, amit megkíván magának a vas, csak újabb tiszta színű felismerés villan, meghaltak. Nincsenek már itt többé. Elmentek…

Rozsdás torokköszörüléssel nyelem vissza a feltörni kívánó könnyeket ahogy megadva magát nyílik az ajtó. Hangtalanok a léptek. A fényesre kikefélt fekete bőrcipő, nem szokott az effélékhez, az ő tisztes helye az ünnepek.. a színház.. a hálaadás.. a kitüntetések, most mégis meg kell adja magát az enyészetnek.
Alig néhány lépés múlva elérem a nappalit. Mirabell még mindig a konyhában tevékenykedik, azt mondja főzni kell.. étel kell, mi van ha.. mi van ha átjönnek!? A rokonok.. a támogatók.. bárki aki együttérez..! De én jól tudom hogy ő is csak bánatos. Helyettesítő szükség a robot, és ahogy Dylan is felém fordul, a ház elé néző ablaktól, nem is kell mondania mi fogad majd odakinn.  

- Sokan vannak? – kérdezem az újságírókra, a csontokra éhező hiénák.. amióta az esetek történtek, egy talpalatnyi helyet nem hagynak nekünk. – Valahogy.. – fordulok nyelve önmagam elé – Valahogy ki kéne kerüljük őket.. – pásztázom magam előtt a szőnyeget, de jól tudom esetlen próbálkozás. Harapnak. Mint döglégy az oszló húsra, ha itt sikerülne is megkerülni őket, a bíróságon biztos hogy elkapnak.
Csak legyünk már túl ezen az egészen…



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 8

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...   Csüt. Jún. 29, 2017 10:26 am

Sosem érezte magát ennyire fáradtnak, mint ezen a napon. A tüdeje, a torka és a nyelve is égett a cigarettáért, a tenyere pedig nyirkossá vált az ablak mellett állva. Odakint a tömeg egybefüggő tengerként funkcionált. Riporterek! Tudta, hogy idővel neki is kamera elé kell majd állnia, hogy meg kell küzdenie ezekkel az élvhajhász gyilkológépekkel. Mert azoknak tartotta őket. Romboltak. Tomboltak, csak azért, hogy feljebb másszanak a ranglétrán.
Már az üvegen keresztül is látta, hogy megint egy újabb olyan napra virradt, amikor az csend nem lesz része a Haynes család életének. A gondolatra beletűrt hajába a halántéka mentén, s ahogy meghallotta Mirabell felszipogását a konyhából, gyűlölni kezdett minden embert! Hogy válhatnak gyilkosokká? Hogy vehetnek el életeket, és főleg kisgyerekek jövője veszett el abban a pillanatban, amikor... amikor nem volt ott! Amikor nem tehetett semmit, ahogy most sem. Az elmúlt három hónap számára is a poklot jelentette. Órákig ült Danny ágya mellett a kórházban. Órákig volt támasz Mirabell zokogását hallgatva, miközben ő is gyászolt. Életeket, egy család félbevágott jövőjét és azt, hogy kezdett megfogyatkozni a hite az emberi jóság létezésével kapcsolatban is. Tudta, hogy a bűnösök ellensége lesz a jogi perekben, s ez az eset is feljogosította arra, hogy az igazságot mindenképpen meg kellett keresnie.
Nem kellett látnia ahhoz, hogy tudja, ott volt mögötte Danny. Végre elkészült, ha nem is állt készen teljesen arra, ami következni fog. Megfordulva csak bólintott némán a kérdésre szemeiben megértéssel.
- Olyanok, mint a keselyűk - szólalt meg csak azután, hogy felmérte Danny állapotát, és amikor megbizonyosodott arról, hogy nem fogja elhagyni magát teljesen a férfi, csak akkor szedte fel a kanapéra dobott zakóját. A gyűrődések úgyis kisimulnak idővel. Most amúgy sem az érdekelte, hogy fog kinézni.
- Hátul raktam le a kocsit - utalt a fekete '78-as Impalára, ami még az apjáé volt az öröksége előtt. - Nem lesz nehéz kikerülni a pitbullokat, úgyis azt gondolják, hírnevet akarsz magadnak - rándult meg az arca egyetlen pillanatra csak, amiben az elítélés jelei jelentek meg. Nem Danny felé, sokkal inkább az odakint táborozóknak szólt mindez.
- Megvárhatlak odakint. Addig.. Mirabell.. - nézett a konyha felé, mert muszáj volt tudnia, hogy rendben volt a nő is. De most már nem csak ő volt a nő számára, hanem Danny-t is visszakapta. És csak ez számított ezekben a szörnyű időkben. Ha és amennyiben a barátja nem állította meg, elindult kifelé, a csődülettel ellentétes irányban.
Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 131

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...   Csüt. Jún. 29, 2017 12:18 pm


Megkeseredik az érzés a számban. Hírnevet... Ugyan melyik gyarló kutya képzelné azt hogy az élősködő világ hátán feláldoznám a gyerekeimet! De tisztában voltam vele. Bármelyik megtenné.. Közülük. Ezeknek szimpla játék az élet...

- Köszönöm, Dylan... Mindent.- mondok csak ennyit, nem többet. A többit kiolvashatja a szemeimben, de igenis jól tudja.. tisztában van vele mennyire hálás vagyok. Azért amit tesz értünk.. és.. Mirabell miatt...
Hagyom hogy elmenjen, eszemben sincs megállítani.
Hallom a szövet suhanását amint ellép mellettem. Aztán tompa koppanás, a hátsó ajtó hangja, de én még mindig nem mozdulok. Csak kifelé nézek. Befelé, mindarra ami még rám vár.

- Drágám.. elkészültél?? - fordulok aztán vontatott léptekkel a konyha fele, de jól tudom egyikünk sem kész erre. Mégis.. eljött az időpont muszáj hogy mindkettőnk ott legyen.
De nem szól. Néma zokogás hangja tölti meg a kintről beszűrődő zajok közötti csendet, és tudom hogy újra összetört. Megint...

- Édesem minden rendben lesz.. - lépek oda hozzá, teszem a kötelességemet. Hinnem kell benne.. Hinnem.. kell. - Minden rendben lesz.. - nyeli el már a végét a suttogás, ahogy kezeim ráfonódnak a vállaira mellettem, és bár először ellenkezik, aztán mégis a mellkasomra fektettem. Nem számítanak a könnyek.. nem számít a szétkent festék az ingemen. Az egyetlen ami fontos hogy minden rendben legyen, hogy Ő.. rendben legyen és hogy mielőbb legyünk ezen már túl.

Percek kérdése is, de óráknak tűnnek. Mire újra elapadnak a könnyek, felsegítem a kabátot, a ház csendes, már rég nem töltik be a sikongató neszek, de csak indulásnak vesszük az irányt.

Odakinn néhány szemfüles lesifotós lóg be a hátsó kertbe. Néhányan a villanyoszlopokra mászva, van aki a kerítésen kitekeredve, de mind hírnevet akar. Egy életet adó fotót. Egy olyat ami már el nem vehet...

Mirabell a karjaimba bújva tűnik el. Igyekszem hogy megvédhessem, bár tudom kudarcot vallottam a legfontosabb helyzetben.
Nyílik az ajtó, talán Dylan az aki kinyitja nekem, talán én magam, de hagyom hogy Mirabell eltűnjön az ülésben, aztán lassan csukom rá vissza. Ekkor fordulok csak Dylanhez.

- Biztos vagy benne hogy nyerhetünk? Hogy elegek a bizonyítékok? - a hangomat csak egész halkra engedem, de csak ha ott áll, szemben velem, nem akarom tovább kínozni a feleségemet. Eleget szenvedett. És szembenézni a gyerekeink gyilkosával lesz a legnagyobb próbatétel. Nem csak neki... de nekem is.



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 8

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...   Kedd Júl. 04, 2017 11:03 am

A szavak ebben az esetben nem segítettek volna. Mégis mit mondhatott volna? Egyszerűen tette, amit kellett. Tette, amit helyesnek érzett, és egy barát akkor is megkapta a törődését, ha amaz a poklot is járta meg. Mert így gondolkodott. Hűséges volt minden téren a megfelelő személyekhez és ezen évek óta nem változtatott. Nem látta szükségét.
A konyhába érve Mirabell törékeny alakját pillantotta meg, aki próbált erősnek látszani, de Dylan pontosan tudta, hogy milyen sérülékeny is volt a nő, és mielőtt kilépett volna az ajtón, csak csendben odalépve vette ki a kést a nő kezéből. A könnyeitől, a reszketeg kis testtől nem szerette volna a férfi, hogy baja legyen Mrs. Haynes-nek. Nem mosolygott rá. Ezekben a komor hónapokban és pillanatokban valahogy nem volt ahhoz kedve, hogy a derűs énjét mutogassa bárkinek is. Még akkor sem, ha azzal könnyebbé tette volna a nő helyzetét. Ott volt vele, de nem csinált magából bohócot egy pillanatra sem.
Amint kiért a szabad levegőre, már vonta is ki a dobozt a zsebéből, hogy egy cigarettát pakoljon a szájába, majd ahogy fellobbant a tűz, úgy szívta meg a cigit lassan, mélyre eresztve a füstöt a tüdejében. Komor léptekkel indult meg az Impala felé, aminek első ajtajának dőlve fordult vissza a ház felé.
Semmi kedve nem volt látni a paparazzikat, az éhes vadakat, akik mind arra vártak, mikor fognak hibázni. Hogy mikor fognak kikelni önmagukból a vétkesek és az áldozatok, de ezt semmi esetre sem akarta volna megadni nekik. Ha már egy rohadék sztorihoz élvhajhász módon ragaszkodtak, akkor dolgozzanak is meg érte tisztességgel. Ám amint az emberiességüket elvesztették, Dylan minden esetben szánalmat és megvetést érzett irántuk.
A két alak megjelenésével nyomta el a csikket azonnal cipőjének talpával, majd azt felvéve visszarakta a dobozba. Danny-t megelőzve nyitott ajtót Mirabellnek, majd hagyta, hogy a barátja csukja be a nő után azt, és ameddig a másik beszélt, csak egy pillanatra habozott, mégis megnézte magának a fényképészek arcát.
- Bízom benne. De az esküdtek másképp is dönthetnek. A bizonyítékok az ő szemükben nem mindig ugyanazt jelentik, mint nekünk. És a tanúk igazsága is meghajolhat.. bizonyos okok miatt - nem kertelt. Nem szépítette meg a jövőt. Danny-nek fel kellett készülnie mindenre, viszont még nem volt elveszve az ügy. Egy cseppet sem.
- Mindent meg fogok tenni azért, hogy te gyere ki a legjobban a helyzetből - foglalta össze, és ez részéről eskü és ígéret is volt egyben. Nem fogja hagyni, hogy a gyász mellé még más csapás is érje a Haynes családot. A barátság neki ebben a pillanatban pedig felértékelődött; az igazságot akarta, hogy a valódi bűnösöket ne mentsék fel.
Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 131

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...   Szer. Júl. 05, 2017 12:07 am


Talán a gondolataimba temetkeztem. Talán egészen máshová. Talán a fejem csak emlékeket idézett, egy soha el nem jövő életet, egy áhítást, egy könnycseppet, amíg Dylan Mirabellhez lépett. Csak akkor eszméltem fel, amikor kecses alakja mozdulatlanul állt a pult mellett és én is úgy éreztem eljött az idő. Meg kell tennem!

A kifelé úton, nem figyeltem a környezetet. Tudtam hogy ott vannak. Mindenhol. Éreztem.. Én mégis csak átölelve a feleségemet csak egyetlen pontot figyeltem. Azt a pontot ahol az egyetlen barát várt rám.
Igen, nehéz idők voltak ezek. Mondhatnám azt, hogy az egész kapitányság együttérzett, mindenhol láttam a sajnálkozó tekinteteket, de egy átlagosnak mondott „részvétem”, nem ír le semmi mást. Csak egy szó. Egyetlen mondás, nem vetít át érzelmeket, senki nem tudhatta milyen ez. Ő az egyetlen. Talán benne mégis érzem. Milyen az ha elszakítják tőled a gyerekeidet.

Mirabell eltűnése az ajtó mögött, már engedte a tiszta beszédet. Nem takargattam. Nem vártam csodát. Vártam én valamit egyáltalán?? Igen, azt hogy ezt az egészet meg nem történtté tegyem. De nem vagyok ISTEN! Nem vagyok Isten…

- Bízom benned. – biccentettem rá, tisztán és egyszerűen. Ide nem kellenek szavak. Biztosítékok vagy követelések, tisztában voltam a rendszerrel. Hittem benne. A Rendszer az egyetlen ami elégtételt vehet.
Lassan véve az újabb nagy levegőt, alig néhány másodpercig tartottam benn.

- Mehetünk.. – mondtam ki ennyit, nem többet, mellé a másik biccentés, ahogy öt ujjam ráfonódik az első ajtó kilincsére, és amennyiben ezzel ő is egyetértett, meghúztam azt a bizonyos gombot.

Beülve az autóba minden hirtelen csendessé vált. Nyugodttá, mintha nem most tartanék újraélni a kivégzésemet, mégis szokatlan nyugodtságot sejtett. Egészen míg fel nem pörgött a motor, indult meg az autó, és lassan tekeredve ki a kerekek a hátsó kert mellett, támadt nekünk azonnal az újságíró sereg.

Vakuk villanása.. el kellett takarjam a szememet, de Mirabell volt az egyetlen akire hirtelen hátrafigyeltem. Elbújt.. Az arcát egy kendő takarta el, amiért én hálás voltam. Most mindennél jobban hálás.
És Dylan ekkor nyomott kövér gázt, amire hirtelen rebbent szét az embertömeg ő meg pillanatok alatt kihasználva a lehetőséget még az utánunk futó néhány eltökélt láb kereszttüzében a tükörben, kihajtott az útra.



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 8

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...   Szer. Júl. 05, 2017 6:26 pm

Nem beszélt, csak a férfi szemeibe nézett maga előtt, ahogy bízott benne. Ez a két szó többet jelentett, mint a sok üres ígéret, a paragrafusok a jogi karon, az átcigizett és átkávézott éjszakák, amik hajnalokba nyúlóan kísérték végig a képzését. Fáradt volt, de mégsem érezte úgy, hogy ne tudná megmenteni azt az egyetlent, akinek jelenleg szüksége volt rá.
Ahogy Danny is eltűnt az autóban, úgy fordult egy negyedet, hogy rálásson a kerítésre hajló paparazzik tömegére, és csak akkor engedte meg magának, hogy megjelenjen a szánalom az arcán. Úgysem volt érdekelt abban, hogy ő is az újságok lapjaira kerüljön, így aztán bármit megtehetett. Most éppen minden ellenérzése kiülve az arcára figyelte azokat a mocsok fickókat. Egyetlen hosszú sóhaj, majd kezei ökölbe szorultak, aztán megtette azt az utat, megkerülve a kocsi orrát beült Danny mellé az Impalába.
- Ha megérkezünk, nekem kell majd egy cigi - jelentette ki egyszerűen, ezzel is jelezve, hogy tulajdonképpen nem volt nyugodt, csak jól tudta palástolni mindazt, ami felzaklatta. Belenézett a tükörbe, úgy állítva, hogy a nőt is lássa, de a legfontosabb az volt, hogy mielőbb eltűnjenek ebből a fertőből. Ezért is morrant fel mélyen az autó motorja, és ahogy az emberek gyűlni kezdtek, úgy csusszant ki közöttük mit sem törődve azzal, hogy követik-e őket.
A továbbiakban nem szólalt meg. Bármit is mondjon, bármit is tegyen, a két legnagyszerűbb dolgot nem tudta megadni ennek a párnak: azok a gyerekek, akik az életet jelentették, a semmibe vesztek. A veszteség pedig olyasvalami volt az életében, amiről ő sem szívesen beszélt, bár Mirabell-t mindig meghallgatta. Hagyta, hogy hadd sírjon hozzábújva. Hagyta, hogy a szomorúságban elveszve még védtelenebbé váljon. És hagyta, hogy Danny mellette temetkezzen a némaságba. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy tehetetlenné vált.
A piros azonban megállította a halotti útjukat a bíróság felé, Dylan pedig ezt a pillanatot választotta, hogy balra elnézzen, lehúzott ablaka felett a szemben lévő kirakat bábuira, akik ennek a helyzetnek a morbid másai voltak. A mellette lévő pub sötét ablakai arra emlékeztették, hogy már túl régen nyúlt alkoholhoz. A whisky füstös íze után kapart a torka egy szivar társaságában, amihez csak nagyon ritkán nyúlt. Nem akart arra gondolni, ami a következő órákat megalapozta. Teljesen elszigetelve a közeljövőtől adott megint gázt, amikor a lámpa zöldre váltott, hogy aztán jobbra forduljon, egyre közelebb érve a bíróság épületéhez.
- Ha ennek vége lesz.. komolyan veszek mindhármunknak altatót - hangja halk volt és nyugodt. Tudta, hogy nem fog gyógyszerekhez nyúlni, de abban biztos volt, hogy a párra és rá is ráfért egy kiadós alvás. Isten tudja, mikor voltak utoljára kipihentek.
Vissza az elejére Go down

Danny Doyle Haynes

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 131

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...   Szer. Júl. 05, 2017 11:05 pm


Dylanre fordult a tekintetem. Igen, ez neki is nehéz lehet... Megértettem. Nem kerülte el a pillantásom, az ezernyi baj mellett hogy ő is sápadtabb a szokásosnál. Ez az egész mindannyiunkat megviselt...
Mégis csak visszafordultam a szélvédőre. Nem tehettem többet, pedig ezernyi dolgot tettem volna még. Hogy megtorlások?? Nem, az nem az én módszerem. Nem mondom hogy először.. amikor végre elapadtak a könnyek, nem villant meg a gondolat a fejemben. Bosszút állni! A bűnösök bűnhődjenek!
De idővel.. mikor az ember belátóvá válik.. amikor ráeszmél ez a világon semmit nem változtat meg, elengedi a hamis érzéseket... Nem, dühös voltam. Valahol legbelül, tomboltak az érzelmek, de idekinn.. jól tudtam hogy csak Mirabell maradt nekem. És én neki.. Ahogy Dylan...

A kocsi megállt, de még mindig nem szólaltam meg. Egy pillantás a tükörbe, benne Mirabell képe ahogy napszemüvegéből már nem csordogáltak a könnyek. Elapadt... És valahol hálás voltam érte. Talán egy kicsit ő is megnyugodott.
Amikor a kocsi újra indult, már a bíróság képe tetszett előre a fejemben. Hogyan is kell ezt csinálni.. A kocsi megáll.. kilököm az ajtót, és a feleségemet is kieresztem. Megvédem. A saját karjaimmal ölelem körbe, ahogy villognak a vakuk, kattognak a gépek és záporoznak a banálisnál is banálisabb kérdések hogy ugyan mit is érezhetünk. Ha ők azt tudnák...
Elharapom a szájszélemet, hogy visszatérjek a tervre. Lépcsők.. Huszonhárom. Csak ennyit kell hogy épségben megtegyek, hogy kibírjak, és kibírja mellettem Mirabell, onnan már minden rendben lesz.

Odabenn, jobbra van a nagyterem. Jól tudom, tanúskodtam már számtalanszor egyes esetekben, sokszor fogadtak kisírt szemek, elcsüggedt tekintetek, de nekem mindig ugyanannak kellett maradnom. Egy hideg, objektív tekintet, előadni a tényeket, hiába hogy gyerekek álltak az asztalon. Csak utána volt jogom elborzadni...
Most.. ez egészen másként lesz. Engem várnak majd a hideg tekintetek, és én leszek az, aki kisírt szemekkel pontnyira szűkülve tekint a magasba, és mondja azt: érzéketlenek.
Most én leszek az, aki a saját szemeimbe nézek, mint olyan sokszor már ebben a teremben. És tudom hogy borzalmas lesz...

És ekkor állt meg az autó...  



_________________
Has anything you've done made your life better?
Vissza az elejére Go down
 

D. & D. - Egy szomorú nap reggelén...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Alternatív valóságok :: Múlt - jelen - jövő-