HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Műsoron a kávé
by Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Dec. 13, 2017 8:00 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Dec. 10, 2017 1:37 pm

» Micromed iroda
by Alexander Montgomery Vas. Dec. 10, 2017 8:14 am

» Külvárosi kocsma
by Darren Curtis Vas. Dec. 10, 2017 5:58 am

» Jazz meg az
by Henrik Ibsen Troy Szomb. Dec. 09, 2017 3:03 pm

» Skye Rossum
by Tyler Christiansen Pént. Dec. 08, 2017 9:40 pm

» Breaking News: Malice In Wonderland
by Henrik Ibsen Troy Pént. Dec. 08, 2017 12:44 pm

» San Francisco utcáin
by Henrik Ibsen Troy Pént. Dec. 08, 2017 12:11 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 I need to know now

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Hétf. Júl. 31, 2017 8:32 pm

"Taxi.." - ismétlődött meg a szó gondolataim között, és habár nem voltam jártas a környéken, mégis szemem valahogy önkéntelenül irányba kapott. Nem is emlékszem ültem e már.. taxiban...
Persze kizárólagosan errefele...

Melissa mégis előttem intézkedett, bár meglehet, valóban fájdalmas lett volna megemelnem a kezem, de hamar elénk is lassított az autó.
Elmosolyodom. Ám azután engedek a gyengéd késztetésnek, ahogy nyílik az ajtó, elnyelve minden fájdalmat irányba lépek, és most nem élve az úriemberi kötelességgel, egy hálálkodó biccentés mosollyal a szemeibe és helyet foglalok az ülésen.

Amikor ezt ő is megtette, ha megtette, várjuk hogy meginduljon a menet, de a sofőr csak a visszapillantó tükörben gyanúsan méreget.

- Megsérült!? - kérdezi nem kicsit mellőzve a tisztességet - Ha összevérezi itt nekem a kocsit, minimum kétszeres bért kérek! - fordul már hátra tapintatlanul, szinte csak kézzel-lábbal nem integet.
Én meg nem ellenkezek. Nem a pénz miatt, ami nincs az nem hiányozhat, de ma már egyszer megsínylettem a hirtelen embereket.


_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Pént. Aug. 04, 2017 9:05 pm

Követve Paul mozdulatait óvatosan, s csak egy rövid idő elteltével csusszantam be a férfi mellé az autóban, elhelyezkedve úgy, hogy még véletlenül se fosszam meg őt a szabadságától, a fájdalmait pedig semmiképpen sem fokozva esetleges mozdulataimmal. Ámbár a férfi felé fordultam, mégsem tudtam biztosítani, hogy nem hosszú útnak nézünk elébe, mert a sofőr hátrafordulva olyan szavakat fröcsögött, amellyel megbánthatta a férfit. Automatikusan csúsztattam rá a tenyeremet Paul kézfejére, hogy még véletlenül se vegye magára a hallottakat, s visszafordultam az idegen férfi felé.
- Biztosíthatom, hogy meg fogom fizetni azt a szolgáltatást, amit nyújt. Ha és amennyiben a továbbiakban csak a vezetéssel fog foglalkozni, úgy én sem fogom a főnökét megkeresni a megkülönböztetés miatt, amellyel élni szeretne most - egy kicsit sem voltam morcos, vagy hirtelen, a hangomat sem emeltem fel, csupán szerettem volna, ha tisztában van valamivel. Ő szolgáltatást nyújt, amit mi meg fogunk fizetni. S csak remélni tudtam, hogy minden szavamat elhiszi, mert az biztos, ha addig jutottunk volna, sosem tudtam volna ilyet megtenni az ismeretlen férfi ellen, hiszen akkor neki rossz lett volna. Az volt az utolsó, hogy bárkinek is fájdalmat akartam volna okozni. Rosszul éreztem magamat a szavaim miatt, de rövid ideig még álltam a férfi tekintetét, aki morogva elfordult.
- Jól van, asszonykám, nem tudtam, hogy kiengedték a tigriseket - vigyorgott bele a visszapillantó tükörbe, én pedig felsóhajtottam halkan. - Hova vihetem Önöket? - kérdezte lustán elhúzva a szavakat, az ujja pedig máris az órát nyomkodta. Biztos voltam abban, hogy nem ússzuk meg több hozzáfűzés nélkül. És hazáig volt negyed óránk az úrral Paullal.
- Dumont Boulevard 5-höz, legyen szíves, Jacob - a névtáblája és a rádiója mellett lévő hatalmas tábla miatt eltéveszteni sem lehetett volna a nevét. A férfi nagyot sóhajtva bele a levegőbe indította a motort, mire a kezem óvatosan, de rászorított Paul kezére. Rámosolyogtam a mellettem ülő férfira, miközben kisoroltunk az úttestre az autók közé.
- Hogy érzi magát? - érdeklődtem tőle cseppnyi aggodalommal a hangomban. És ami biztos volt: Jacob megjegyzései a továbbiakban.
Vissza az elejére Go down

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Kedd Aug. 08, 2017 12:23 am

Hirtelen rándultam meg. Nem, nem a félelem, inkább a meglepetés ereje volt ami erre késztetett, talán az emlékek!?? Mégis ahogy Melissa bőre érintette az enyémet ujjaim óvatosan szorultak össze.

Mégsem szóltam. Hogy félek..?? Jól tudom ha óvnom kéne a mellettem ülő Hölgyet akár az életemmel se félek, de csak egy hamis szócséplés..
Mégis a nő az aki pillanatok alatt a helyére teszi a jóindulatúnak cseppet sem nevezhető félszeget, és úgy tűnit indulunk is.

Melissa újabb szorítása kísérte az együttérző tekintetet, de één.. én akaratlanul is felcsempésztem a szám szélére egy közteset, egy rándulást, egy hálásnak tűnő mosolyt amint visszanéztem a szemeibe, és másik kezem.. elnyelve minden fájdalmat vagy kellemetlen percet, megelőzendő az övét simult rá a kezemen fekvő kezére.

- Ne aggódjon Melissa.. Jól vagyok..

_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Hétf. Aug. 14, 2017 2:15 pm

Csak egy lágy érintés volt csupán, amivel Paul megajándékozott, mégis úgy éreztem, hogy ez a legtöbb, amit adhatott. S nem akartam mást tőle elvenni. Tudatni vele, hogy mellette voltam, a legtöbb lehetett, amit adhattam. Még ha Jacob úgy is nézett ránk, mintha éppen börtönbe készültünk volna, jelen helyzetben nem számított, mit gondolt rólunk.
A legfontosabb az volt, hogy biztonságban, fájdalommentesen, vagy legalábbis a legkíméletesebb módon a mellettem ülő férfit eljuttassam.. a lakásomba. S ez a gondolat, ha máskor meg is rémisztett volna, most nem éreztem késztetést arra, hogy izguljak.. hogy egy férfi feljön majd.. hogy a legintimebb szentélyembe kísérjem majd. Apu.. igen, apu is járt már nálam.. Paul pedig.. ő lesz a második.
S ez a gondolat rántott ki a jelenből, s lett úrrá a testemen, pontosabban a gyomrom kissé görcsbe rándult, ujjaim pedig, ha nem a férfi gyenge szorításában lettek volna, bizonyára remegés gyötörte volna őket. Halovány, reményteljes mosoly volt az, amivel felnéztem a mellettem ülőre, de aztán inkább az autó mellett lassan elsuhanó utca fényeit lestem csendben, nem számolva az esetleges morgással, ami Jacob felől jött.
- Hamarosan otthon vagyunk - nyugodt, boldog mosoly volt az, amivel ismételten a sérült férfi felé néztem, amint befordultunk az utolsó sarkon is, de a kezét még mindig el nem engedtem. Hagytam, hogy érezze a kezem melegét, az érintésem nyugodtságát, és szerettem volna.. hogy ameddig velem volt és lesz.. nem esik bántódása. Természetesen fizikailag képtelen lennék őt bármitől is megmenteni, ebben biztos voltam, de máshogy... másként talán elegendő lesz a jelenlétem a számára.
S csak ekkor tudatosult bennem, hogy törődni akartam vele, mert megérdemelte - nem csak az állapota miatt. Egy számomra kedves ismerős volt, akit a múlt ellenére most nem szerettem volna elengedni, ahogy korábban megszakadt minden kapcsolatunk. És vajon Dopey hogy viszonyul majd a férfihez? Kíváncsi voltam, s egyszerre izgatottá is váltam..
Vissza az elejére Go down

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Kedd Aug. 15, 2017 3:52 am

Az út, csendben telt. Valahogy Melissa sem szólt, és nekem sem volt szándékom légbőlkapott szócséplésekre. Csak figyeltem ki az ablakon. A keze melegét éreztem a kezemen, és furcsa volt. Talán már nem éreztem ilyet azóta... Azóta hogy Charlene kezét tartottam a kezeimben.
Egy szemvillanásra elmosolyodom az emlékre, de külső szemmel csak egy rándulás, amit lengén visszaverhet az ablaküveg visszatükröződő fénye, mégis hamar elmarja a homály. Megérkeztünk...
Úgy vélem, ahogy Melissára emelem a tekintetem, aki úgy tűnik a taxisofőrrel egyezkedik.
Ha kiszállt.. az eltávozást magam is előkészítem, bár fáj még a mozdulat, de igyekszem nem szentelni neki túlontúl sok figyelmet, ezért négy ujjam csak felfeszül a kilincsen, és lassan tolni kezdi az ajtót.
Nem sikerül.
Ha Melissa segít nekem, valószínűleg eredményesebben sikeredik a művelet, és ahogy kiszállok, megpillantom a lakást. Vélhetőleg.
Először elkápráztat. Nem is tudom... Fogalmam sincs róla mi az amire számítottam, talán csak hogy nem a magaménak nevezhető patkánylyuk féle.. Tiszta és rendezett, nem bűzlő, kábítószerfüggőkkel szegélyezett az útjainak széle, és nem is olyan hely, ahol ne érezném, biztonságban vagyok. Ez teljesen más.
Ha elindul.. további szó nélkül követem. Ha beszél, válaszolok, és hagyom amíg ő is válaszol nekem, de továbbra is csak a nyomában járok, hagyom, ő az aki utat mutat, és valahogy feszélyezetten érzékelem a környéket. Igen.. idegen ez a hely nekem. Régen látott emlékeket ébreszt...

_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Pént. Aug. 25, 2017 10:28 pm

music ♫ Saturn

Csak rövid időre engedtem el a férfi kezét, ahogy kiszálltam az autóból a fizetés után, azonban a sofőrnek meghagytam, hogy várjon kissé. Gyors, sima léptekkel kerültem meg az autó farát, hogy a másik oldalra kerülve nyithassak ajtót Paulnak, akinek felajánlottam a kezem is. Ha akart, akkor kisegítettem az autóból, azonban ha ő maga szeretett volna kiszállni, nem akadályoztam meg, csak ott maradtam mellette, ha szüksége lett volna mégis rám. A sofőr szinte nem is várta meg, hogy becsukjam az autót, már siklott is az autó az aszfalton végig, a lehető leggyorsabban távolodva tőlünk el.
- Jöjjön - mosolyogtam rá nyugodtan, ahogy elnéztem a pillantását. Zavar lett rajtam úrrá, mert.. ez csak egy egyszerű kis házikó volt, az enyém. Mégis, mintha ő valami teljesen mást látott volna, egy olyan csodát, amivel még csak kérkedni sem mertem soha, ám.. ha és amint elindult, csak mellette sétáltam egészen az ajtóig csendben, s a táskámból előszedtem a kulcsokat is, amik halkan csempésztek némi zajt az utca és a köztünk feszülő némaságba.
- Előre is elnézést, ha a kis szőrmók túlbuzgó lenne.. - bocsánatkérő mosollyal pillantottam a férfire csak röviden, hogy betessékeljem a házba, ahol addig egészen sötét volt. Amint felkattintottam a lámpát, a távoli sarokból mocorgás zajai hangzottak fel, kicsi tappancsok dobbanásával pedig az aprócska gombóc rohant felénk. Mielőtt még kiszökhetett volna, becsuktam az ajtót is Paul belépése után, de a zárat nem fordítottam rá. Jobbnak láttam így, s talán a férfi is nyugodt marad a továbbiakban is.
- Ő Dopey - hajoltam csak le egy egészen rövid időre, hogy megsimogathassam az állatka fülecskéi közt a fejét, aki a gyors üdvözlés után újabb szaladgálásba kezdett, immár a férfi lábai körül. A lehető legmacskásabban viselkedett a dörgölőzéssel, a szaglászással és az őrült tempójú körök lefutásával. Végtelen energia volt ebben az apró teremtésben.
Lepakoltam a táskámat a folyosón lévő szekrénybe, s beljebb léptem a nappaliba, így a nyuszi még nagyobb ívben futkoshatott kedvére.
- Hozhatok valamit inni? - kérdeztem visszapillantva a férfire, várva a válaszát. Valamint.. igazi étel sem fog megártani neki, abban is biztos voltam. Ha és amikor válaszolt, csak lassan hagytam magára, hogy a konyhába menjek. Úgyis kapott egy biztonsági őrt a nyuszi személyében, s így talán kevésbé feszülten fogja feltérképezni, s bejárni a lakást, hogy nem voltam vele. Bíztam benne, hogy nem az ajtónál akar végig maradni.
Vissza az elejére Go down

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Szer. Aug. 30, 2017 11:57 pm

Egy kéz nyúl felém.. és míg átlag esetben ne tegyem, azt diktálná az illem, én most mégis rászorítok, és hálás mosollyal illetem ahogy kisegíti nekem a távozást.

Az autó, hangosan húz el mellettünk. Először talán meg is ijedek, de talán csak a korábbiakban történtek szele, a sofőr, alattomosnak tűnő viselkedése, és a még mindig a fejemben toluló emlékek.

Beáll a néma csönd. Furcsa.. ezen a környéken, mégis Melissára mosolyodom és ahogy gyengén terelget, meg is közelítem vele a kijelölt utat.
Szőrmók... Szőrmók!?? - tágulhat ki a szemem, nem, nem ellenzem a kutyákat, SŐT! Nekem is volt egy, Hector.. még gyerekkoromban, 12 évesen, de hamar elütötte az autó...
Most mégsem engedek a keserű emléknek, ám ahogy beinvitál és én belépek, a villany kattanásával mégsem az vár amit vártam.
Ledöbbenek. Nem, semmi negatívum nincs benne, egyszerűen csak állok és áldozok a látványnak.. a ténynek, hogy tényleg egy házinyúl szaladgál körülöttem. És szó SZERINT! Szaladgál...

- Most meglepett.. - dünnyögök csak ennyit, nem többet, mégis valamiféle kedves mosoly feszül útközben a szám szegletében.
Azután csak figyelem. Lépni nem merek, még.. Legalábbis amíg ez az energiával teli állatka be nem fejezi a tiszteletköreit körülöttem, és csak utána.. azután válaszolok megindulva a feltett kérdésre.

- Egy pohár víz.. jól esne.. - biccentek rá a tényre, és amint Melissa eltűnik a messzibe, tüzetesebben is körbenézem a lakást.
Nem, nem ítélek. Nem is irigykedem, vagy gyártok elméleteket, egyedül csak.. ahogy az a kis szőrpamacs előre enged, megteszek néhány lépést. A falon függő képek(?) az első utam.

Még mindig azokat nézegetem, amikor és ha, Melissa visszatér a helységbe, muszáj feltennem egy kérdést. Egy olyat, amivel nagyon kíváncsivá tett.

- Ezt is Ön hozta rendbe? - kérdezem, csak felé fordulva fejjel, de a testemet nem fordítom felé. Azonban ha közelebb jön, és felém nyújtja a vizem, azt egy újabb, köszönő biccentéssel elveszem.


_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Pént. Szept. 01, 2017 10:17 pm

Felnevettem halkan, jókedvűen. Bele sem mertem gondolni, hogy miféle bestiát várhatott a szőrmók említésére, s bizonyára én követtem el azt a hibát, hogy efféle tévútra tereltem a gondolatait a nyuszival kapcsolatban. Természetesen köze nem volt az afféle fenevadakhoz, mint ami a Monty Python filmekben fordult elő, nem is fehérke volt a nyuszi..
Mosolyogva figyeltem a kis Duracell bolyhot, ahogy élvezettel üdvözölte az új embert a lakásban. Kétségkívül egészen magányos életet élt.. A szüleimen, szoros baráti kapcsolataimon kívül nem igen lépte még át ember a küszöbömet, egy férfi pedig kétségkívül a lista utolsó pontját bitorolhatta. Paul volt az első..
Csak egy kedves mosollyal nyugtáztam a kérését, s a konyhában ténykedve előszedtem két vizespoharat, amelybe a hideg vizet, ám nem fagyosat öntöttem és csak azután, hogy megvoltam lépkedtem vissza a férfihez, akit az egyik fali festmény előtt találtam meg.
A kérdésére lesütöttem a szemeimet is, s mielőtt válaszolhattam volna, átnyújtottam neki a poharat.
- Egy régiségboltban akadtam rá az egyik, bejárattól legtávolabbi sarokban - emeltem fel a tekintetem a festményre, amely a rokokó idejét hivatott életre kelteni. A hölgy csodás alakja, mesterien megfestett vonásai, az árnyékolás a pompás szürkés selyemruhán pedig egyszerűen csodás volt. Maga a csoda. Mégis a megfestett rózsák voltak a kedvenceim a festményen, mert számomra azok is éltek. Nagyon is.
- Nem volt rossz állapotban, mikor a kezeim közé akadt. Csak egy replika, mégis nagyszerű munkát végzett a másoló - mosolyogtam rá Paul-ra szerényen, mert csakugyan.. nem engem illetett egyetlen elismerő szó sem.
A mosolyom, ha nem is fakult meg, elléptem a férfi mellől, hogy ne érezze úgy, mintha egy múzeumban lenne és én lennék a teremőr.. elsétáltam a kanapéhoz, s magam alá húzva a lábaimat leültem a sarkába, elhelyezkedve kényelmesen a puha párnák mellett.
- Amikor végeztem vele, nem volt szívem tovább adni.. még nem - kortyoltam bele a saját vizembe csak picit.
Vissza az elejére Go down

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Kedd Szept. 05, 2017 5:05 pm

Csak figyeltem azt a valóban csodás szépséget és csak ekkor tapogatta le tüzetesebben is a szemem. Részleteiben is, nem csak egyszerre, az összhangot figyelve és csak ekkor adta ki igazán azt a teljes, valódi képet.
Csakúgy mint a nő..

- Nagyszerű darab. - követtem csak a szemeimmel ahogy ellépkedett, a hátam még fájt, nem vettem a bátorságot hogy vele együtt dőljek, inkább csak a szemeim fordultak bele.
Miután leült, csak akkor vettem a fáradságot. A pohárral együtt néhányat közelebb léptem, aztán összeszorítva a fogaimat én is helyet foglaltam. Az átellenes helyen.

- Haaa.. megengedi.. - szabadkoztam, ezúttal utólag, hiszen más esetben nem vettem volna a szívemre ha előbb meg nem kérdezem, de most sürgős volt ez a kapaszkodó. A hátam az állásban.. igen kifáradt az elmúlt percekben.

- Sajnálom hogy egy nyomorékkal kell osztoznia. - fordulok feléje, egészen.. bele a szemeibe és fogalmam sincsen honnan jött ez. Az önsajnálat képe. Mert igen, tudom én ezt. Pedig én nem vagyok ilyen! Soha.. semmikor.. nem voltam hajlandó sajnálni magam! És most se kéne megtennem..
Ezért igen hamar javítok.

- Illetve.. fogalma sincs róla mennyire hálás vagyok. - és biccentek. Csak egy kicsikét, nem nagyot, mégis minden érzésem a szemeimben. És a hálám mérhetetlen. Nem gondoltam volna hogy valamikor még láthatom...

_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Kedd Szept. 05, 2017 10:40 pm

Valóban páratlan volt a maga szépségében. Ahogy minden egyes műalkotás csodálatra vágyott, hogy az őt tanulmányozó urak és hölgyek olyan gyönyörűséget tapasztaljanak, amit máshol, mással szemben soha. S értékeltem ezt Paul-ban. Meglátta a szépséget. Az egyediséget és ez mindig is kedvemre való volt. Művész volt. S ez számomra a legtöbbet jelentette. Sok mással egyetemben persze.
Mosolyogva hárítottam el halk hangon azt, hogy mit engedek meg s mit nem. Természetesen az ő hajlékává is vált a ház, amint belépett a küszöbön és a nyuszi szinte úgy tarolta le.. aki most velünk szemben csücsült le, majd nyújtózkodott két lábra, hogy a pici mancsocskáival a fülecskéit mossa meg.
A következő szavak viszont szinte tőrként hatoltak bele a szívembe és facsarták ki belőle a jó kedvet, ahogy meghallottam, s megértettem a mondandóját a férfinek. Az addigi jókedvem egy pillanat alatt lohadt le és fordult olyan bánatba, ami csak ritkán jelentkezett nálam - teljesen látható formában.
A poharat lepakoltam a kanapé melletti faragott asztalka lapjára, és az sem segített a lelkiállapotomon, ahogy menteni próbált. Nem értettem, hogy miért használta újra és újra ezen szavakat, hogy miért akart... hogy miért nem engedte, hogy segítsek neki teljes szívből, ahogy szerettem volna és akartam is.
- Ha majd teljesen helyrejött, majd akkor ráérünk ezzel - szólaltam meg, és ahogy egy gondolatfoszlányt sikerült előcsalogatnom mélyről, már újfent elmosolyodtam. - Most csak engedje, hogy.. gondoskodjak magáról. Ezen az egy éjszakán. Aztán pedig majd a jövőt holnap reggel tervezzük meg. Rendben? - elhessegettem a rossz érzéseket, és igyekeztem a mai estére koncentrálni csak.
Paul-nak szüksége lesz egy forró fürdőre. Tiszta ruhákra. Meleg ételre és egy puha ágyra, ahol biztonságban érezheti magát. No és persze a nyuszi, mint hivatásos házőrző majd figyeli a férfi álmát. Ebben biztos voltam.
- Mit szeretne előbb? Fürdeni, vagy enni? - tettem fel a kérdést, és nem volt harmadik lehetőség.. Mindenképpen szerettem volna, ha valamiféleképp a saját maga javára dönt. Apám ruhái pedig, amik a gardróbban pihentek, biztos voltam abban, hogy tökéletesen álltak volna Paul-nak is. Illatosak és puhák voltak egy cseppnyi levendula illatba burkolva, amely francia honra emlékeztetett még engem is. Szerettem az ott töltött éveimet.
Vissza az elejére Go down

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Kedd Okt. 31, 2017 5:25 pm

Csak figyelem azokat a mindigkedves szemeket, és valahogy egyöntetűen lepnek el az emlékek. A régi idők emlékei.
A fű illata.. kinn, a Párizs közeli hosszú domboldalon, vagy a szőlőé.. A boré, ami édes aromával messzibe kecsegtet, vagy a lágy szellő, amely kéretlenül, mégis halovány természetességgel egyre csak simogat.
Szerettem azokat az éveket... Nagyon szerettem..
És a hirtelen  jövő emlékre lassan elmosolyodom..

De nem engedem szabadon.. teljes vállszélességgel nem, helyette újra a vízbe kortyolok. Hagyom hogy a kellemes hűvöse ellepjen. Talán újult energiákat ad..

- Rendben.. - biccentek, most már a szemeibe, és immáron engedem, hagyom hogy a szemeimben meglássa a beleegyező partnerséget. Eszemben sem lenne ellene menni.
Elhelyezem az előttem fekvő dohányzóasztalon a poharat..

- Úgyhiszem... - és emelem fel szinte önkéntelenül is óvakodva a jobb karom. Az ingem szakadt.. koszos.. a zakó csupa fröccsent vér. Nem éreztem tisztességesnek így meggyalázni ezt a hajlékot. - Talán biztosabb lenne előbb megtisztálkodnom. - és engedem vissza a kezemet, a fájdalom, csak néminemű elnyomott arcrándulással gyötörve bele. - Nem piszkolnék össze mindent. - és mosolygom. Újfent. Nem azzal a vidámságra hivatott, belső-boldog mosollyal, sokkal inkább az elnézéstkérővel. Talán mindkettőnknek jobb ha előbb rendbeteszem ezt a részletet.
Azután ülhetünk a vacsoraasztalhoz...

_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Kedd Okt. 31, 2017 11:12 pm

Az a megfáradt mosoly elárult mindent, noha nem voltam olyan óvatlan, hogy belefolyjak olyan részletekbe, amiket nem szeretett volna megosztani. Örültem annak a ténynek, hogy elfogadta az ajánlatom.. inkább a felajánlásomat egy fürdésre, egy vacsorára és abba is beleegyezett végül, hogy marad. Minden egyes igen a férfitől felért egy győzelemmel.. Boldogsággal töltött el mindez, és amikor az a parányi mozgás is elült.. ahogy a nem teljes mértékben kimutatott fájdalma is a lelke legmélyére került, csak akkor álltam fel a kanapéról, óvatos léptekkel, nehogy a nyuszit betaláljam. Olyan volt, mint egy kis torpedó, képtelenség volt őt nyugodt perceiben érni, kivéve, ha aludt.
- Higgye el, hogy segíteni fog a fürdés - mosolyogtam le rá, megvárva, hogy követ-e engem, és ha ő is talpon volt, csak abban az esetben indultam el a fürdő felé.. Az odavezető folyosón a vintage, finom csipkedíszítésű gardrób törtfehér színű ajtógombjáért nyúlva kiszedtem egy.. pamut nadrágot, s egy hozzá színben passzoló pólót is, ahogy követte ezeket egy puha tapintású ing is. Nem tudtam, hogy végül melyiknél maradna a férfi, aki nálam fogja tölteni az éjjelt, de mindent átgondolva muszáj volt.. kényelmesen öltözködnie, hiszen csakis úgy fog egy igazán jót aludni. Zavartan néztem a szekrény tartalma felé. A vendégem felé pedig nem mertem egyetlen pillantással sem tekinteni.. mert az alsó.. nem igen volt tapasztalatom abban, hogy a férfiak mit szerettek. Fecskét, boxert, esetleg.. régebbi típusú fehérneműket. Egy aligha hallható nyeléssel, enyhe pírral az arcomon kibányásztam az édesapám által nem használt kis kupacból egyet, amit végképp nem tudtam, hogy micsoda. A gombóc formája egyértelműsítette, hogy micsoda, de a formáját képtelenség volt kiszűrni. És nem is akartam bontogatni. Amint a válogatással megvoltam, becsuktam a szekrény ajtaját, magamhoz ölelve a textíliákat pedig egy gyors, enyhén pírral fűszerezett mosollyal néztem Paul felé.
- Néha édesanyámék a vendégszobában töltenek egy-két éjjelt. Ha Önnek is megfelelne, akkor ott szállásolnám el. Ameddig a fürdőszobában lesz, megágyazom.. Aztán vacsorázhatunk - a hangom nyugodt volt és halk - nem mintha szoktam volna hangos lenni valaha is.. megszokás. És ha jött, akkor elkísértem a férfit a fürdőig.
Benyitva a legtávolabbi sarkot egy sarokkád foglalta el, egyik oldalán két lépcsőfokkal kialakítva. A zuhanyrózsa a fémcső végén tekergett, mintha csak egy kígyó várta volna áldozatát egy párás, forró haláltáncába.
Odapakoltam a kád falmenti széles peremére a ruhákat, a mosdókagyló alatti szekrényből pedig egy tiszta törölközőt szedtem ki, amit szintén odaraktam a férfi számára. Onnan, a kád mellől néztem vissza a vendégemre, aki sejtésem szerint még mindig távolságtartón, idegenül, ám mindighálásan nézhette a környezetet.
- Ha esetleg szüksége volna még valamire.. - akadtam el, aztán persze eszembe jutott még valami. Fogkrém, fogkefe.. mindegyik kikerült a mosdókagyló sarkában álló kis pohárkába.. neki. Amennyiben volt még bármiféle kívánsága azt úgy és akkor teljesítettem, s ha nem.. ha a fürdést választotta, és ha mégis voltak gondjai a vetkőzéssel, csak abban az esetben maradtam. Szinte szemlesütve, küszködve a pillanatnyi zavarommal segítve neki.
Ám ha sikerült neki egyedül is megoldania ezt a most, jelen helyzetben szinte embert próbáló műveletsort, csak akkor hagytam magára, hogy a vendégszoba felé vegyem az irányt.
Vissza az elejére Go down

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Szomb. Nov. 04, 2017 12:56 am

"Higgye el, hogy segíteni fog a fürdés"

A hangját hallgatom. Pont olyan mint régen. Régi emlékeket ébreszt.. ismét. Amikor magyarázott.. és amikor én.. a pontos meglátást papírra vetettem, a képét. Azét.. a képét.
Akkor még olyan egyszerűnek tűnt minden..

Ám ahogy elindul.. vagy csak meglátom szemeiben az indulás törekvését, magam is lassúba szabva felállok. Nem kell segítenie, nem is igénylem. Csak az idő az ami rendbetehet mindent, és ha, és ahogy elindul, magam is követem. Lassan.. komótosan.. az idegen helyhez méltón óvakodva, mégis valamiféleképpen ismerősnek tűnik minden.
Ő van ott mindenütt.
Aztán megállunk egy szekrény előtt. nem tudom mire véljem, de szóvá egy percig sem teszem. Csak figyelem. Látom ahogy kirámol, ruhaneműket vesz elő, egytől egyig kimérten, én pedig csak a korábbiakhoz hasonlatosan továbbra is hálával szemlélem.
Még akkor is amikor újra beszél. Amikor tájékoztat az elkövetkezőkről, én pedig csak egy "köszönöm"-mel lépek beljebb.. előrébb, őt követve végül a fürdőszoba fele.

Odabenn.. csak állok és továbbra is figyelek. Figyelem azt ahogy tüsténkedik, ahogy mindent számomra a lehető legegyszerűbbé tesz, és kellemetlen most ez a tehetetlen állapot, mégis csak mozdulás nélkül szemlélem.
Csak amikor hozzám fordul, újra, csakis akkor mosolydulok el a szemeibe.
Most már.. hálásan boldog mosollyal...

- Tökéletesen megfelel minden.. Köszönöm. - és hozzárendelve biccentek.

Ő elmegy.. és ha elmegy, én nekikezdek a művelethez.
A fürdés mint olyan, a lehető legegyszerűbb fogalom egy embernek, de ilyen esetben..
A kötéseim.. lassan engednek.. csak lassú köröket leírva forgatom át azt a testem körül, csak a könnyebbség miatt, nincsenek nyílt sebek, mégis... megeshet hogy maga a tevékenység akár egy óráig is elhúzódhatott.
Már ha igaz..
Bár sosem lestem a perceket...
És ha nem kopog be.. vagy ha nem ellenőrzi útközben jelzéssel hogy minden rendben van e, alig egy órával később már ott állok, szemben a tükörrel, és a rajtam oly idegenül ható felsőt (pólót) és nadrágot szemlélem.
Nem szoktam hozzá mások öltözetéhez...
Azzal csendben, lenyomom kifelé tartva a kilincset...

_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Szomb. Nov. 18, 2017 2:44 pm

A mosolya fáradt volt, mélyen megülő, ki nem mondott fájdalommal teli, mégis hálás, és ahogy a szavai, ugyanolyan nyugodt csendességet árasztott a teljes lénye. A hálálkodó biccentés után, vagy inkább közben a biztató mosolyom lágyította az arcomat, és nem volt mit tennem. Bíztam abban, hogy megoldja.. a fürdést egyedül, ezért is, egy halk bocsánat szóval indultam meg az ajtó felé, s kilépve ismét a folyosóra, az ajtót egészen halkan húztam be magam mögött. Egészen csendes, néma, ám annál hosszabb sóhaj óvakodott ki a számon a folyosó légterébe, s fázósan dörzsöltem végig a karjaimat egészen hosszan.
Aggódtam érte.
Paul...
Igyekezve, hogy a szomorúsággal teli könnyek ki ne csorduljanak ismét, megköszörültem igen halkan a torkomat, s elléptem az ajtó elől, ahogy meghallottam a lassan csobogó víz hangját, hogy valóban felkészülhessek illőn a vendégem fogadására. Új ágynemű, új huzat.. a vendégszoba ágya éppoly kényelmesen fogadta az alvót, akárha az én saját hálóm lett volna. Puha paplan, egy, majd még egy párna került a matracra, a mellé járó éjjeliszekrényen pedig a kicsi olvasólámpa fénye világította be az amúgy világos, a föld színeiben pompázó szobát. Az ablakon beszűrődő fényeket a földig érő vastag homokkő színű drapériával zártam ki, s egy mosoly kíséretében hagytam ott a faburkolatú padlózattal bíró szobát, hogy a konyha felé vegyem az utamat..
Vacsora..
Csak egy pillanatnyi gondolkodás után nyitottam ki a hűtő robusztus ajtaját, ujjaim pedig a lazacért nyúlva már a pultra is helyezték a puha, porhanyós húst. Franciaország csodái voltak a halak, a sajtok, a testes borok, amiket azóta is előszeretettel tettem az asztalomra. Elmosolyodva az emlékeken, a közös, művészettel teli estéket megkoronázó vacsorákra gondoltam, miközben a hal fűszerezésén dolgoztam. Sóval, citromlével, s annak reszelt héjával, kevés fokhagymával és majorannával dörzsöltem bele teli kedvességgel a húsokat, majd azon szeletek már mentek is a sütőbe vajjal lecsorgatva. A megfelelő hőfok beállítása után jöhetett is a saláta elkészítése, amit aztán végül egy hevített serpenyőben pirítós készítése koronázott meg. Többször.. is a fehérboros palackra siklott a pillantásom a bortartóban, de mindvégig hagytam a helyén azt, mert nem hittem volna, hogy annak most illatoznia kellene a konyhában. Paul gyógyszeres kezelés alatt állt, ameddig jobban nem lesz, ameddig a sebei be nem gyógyultak, és nem szerettem volna csalfa trükkökhöz folyamodni, amik hátráltatták a gyógyulását.
S akkor nyílt a fürdő ajtaja, amikor a sütőt csak egy rövid időre nyitottam ki ellenőrzés céljából. Még tíz perc, de a hal illata a levegőt megtöltötte finom, fűszerességével, s a mosolyom kiszélesedett, s egyszerre váltam én is éhessé.
- A konyhában vagyok, Paul - nem voltam hangos, csak az iránymutatás végett szólaltam meg. - Hamarosan kész a vacsora - mosolyogtam még mindig, már a terítékre fókuszálva. Az amerikai konyha jellegű pultot csakis a tálalásra szoktam használni, így a nem messze tőle lévő asztalra pakoltam a salátát, a pirítóst, a poharakat, és a vizet, amelyet illőnek éreztem. Egy pohár gőzölgő teát pedig később is elkészíthettem.. Nem tartott sokáig a teafűvel való bíbelődés sem.
Ha megjelent a férfi, egy mosollyal fogadtam őt.. Ahogy mindig is tettem, még évekkel, s egy repülőúttal ezelőtt.
Vissza az elejére Go down

Paul Harrison

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Mosogató/Karikaturista
Location : Vegas
Posts : 23

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Csüt. Nov. 23, 2017 3:01 pm

Az illatok... fogalmam sincs róla mikor éreztem utoljára ilyet. Megkordul a gyomrom, egy pillanatra meg is torpanok, de azután észlelem, nem vette észre hogy ittvagyok. Még nem.
Vagy talán mégis....
A szavai iránymutatásként szolgálnak, a célhelyszín megközelítése a korábbiakhoz méltón óvatos, mégis továbbra is tartok, csak kimért léptekkel a konyha felé.
Megállok... és onnan nézek végig az elém-vetült kínálaton.
Első meglepődésemben nem jutok szóhoz.

- Melissa...! - és a név, még az én számból hangzóan is meglepődötten zaklatott - Nem kellett volna... miattam... - és szemeim a magukhoz hívogató fenséges étkeket járják be, az illatozó... kecsegtető és magával ragadó látvány, egy ígéret, és egyben mennyei aromákba burkolózó zene, amely zsenge.. sokkal kecsegtető, rítustáncot jár a finom érzékekkel.
Fogalmam sem volt róla, hogy még mindig ilyen gondos.
Mégis belépek...

_________________

All of my memories keep you near. In silent moments imagine you in here. my memories...
Made me promise I'd try
To find my way back in this life

Vissza az elejére Go down

Melissa Hobbs

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : restaurátor
Location : Las Vegas
Posts : 26

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   Vas. Nov. 26, 2017 12:00 am

Nem tudnám megmondani azt, hogy mi tett egy pillanatra szomorúvá. Az, hogy ennyire megtörve láttam őt ennyi idő után, vagy az, hogy nem találta magát érdemesnek arra, amivel fogadtam őt. Mégis, az érzelmeimnek gátat szabva csak egy apró mosolyt kényszerítettem az arcomra, amiben a felé irányuló kedvesség mégis csurig töltötte azt.
- Egyébként is terveztem vacsorát készíteni magamnak.. Örülök, hogy nem egyedül kell elfogyasztanom. A nyuszival azért nehezebben lehet ezt kivitelezni, még ha élvezettel is rágicsálgat - mosolyodtam el szívből, és valóban, a kis bolyhos most valahol a házikója mellett tisztogatta magát. Legalábbis relatíve csendben volt, ami vagy azt jelentette, hogy aludt, vagy pedig a bundájának tisztogatásával volt elfoglalva.
- Üljön csak le.. ahova szeretne - nem véletlenül nem húztam ki egyik párnázott, puha szövetanyaggal borított széket sem, amik kilencven fokot zártak be az asztalon helyet foglaló teríték mellett, szerettem volna, ha ő dönt, hol kényelmesebb neki, és ameddig ő - már amennyiben - elfoglalta azt a helyet, amit kinézett magának, csak fordultamban közelítettem meg a sütőt, kiszedve a halat onnan, lekapcsolva a gázt aztán. Még kellett neki pár perc, ameddig a hús pihent egy kis ideig, addig az asztalhoz sétáltam a salátával, a kenyérszeletekkel együtt, helyet foglalva egy kis időre az üresen maradó széken.
- Szeretne zenét? Vagy bekapcsoljam a tévét, hogy a háttérben szóljon? - mosolyogtam rá Paul-ra. - Amit csak szeretne.. - néztem a szemeibe, s ha bármi, akkor arról még a franciáknál sem tudtam leszokni, hogy étkezés mellett valami ne szóljon. Bárhogy is döntött, nem sürgettem, helyette visszasétáltam a halhoz, átszedve egy nagyobb tálra a húsa porhanyós volt, omlósan puha, tökéletes színűvé válva. Az illata fenséges volt.
Fordulva egy negyedet felkaptam a tálat és azt is asztalra helyeztem, nem messze a vendégemtől. Szerettem volna látni, hogy a kórház után egy kiadós evésen volna túl, hiszen az étel, a törődés által, no meg a gyógyszereket se felejtsük, mind-mind hozzájárult a gyógyulásához. S szerettem volna az első két dologban a segítségére lenni.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: I need to know now   

Vissza az elejére Go down
 

I need to know now

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-