HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» A Náci Róka és a Mexikói Görény
by Héctor "Hero" Perez Today at 11:49 am

» Micromed-torony
by Grace Reed Yesterday at 10:16 pm

» Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...
by Cordelia Webb Yesterday at 9:56 pm

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Yesterday at 9:41 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Gloria "Sapphire" Salinas Yesterday at 12:28 pm

» Lélekjáték
by Tyler Christiansen Kedd Nov. 21, 2017 10:12 pm

» Külvárosi kocsma
by Darren Curtis Kedd Nov. 21, 2017 3:06 pm

» Muy problema, mein Führer?
by Ellis Mahon Kedd Nov. 21, 2017 12:40 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Vincent Morris Belvedere
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Micromed-torony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Micromed-torony   Vas. Júl. 09, 2017 3:39 pm

Micromed torony - mélygarázs




Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”





„New York legjobb partija Vegasban!” *Harsogta öles betűkkel egy két nappal korábbi magazin címlapja a legújabb hírt, elhagyatottan, megunva feküdve az elegáns íróasztal intarziás lapján. Amanda az odaadó asszisztens tette Montgomery elé, szinte már ő  volt büszke és eufórikus hangulatban, amiért a főnöke arcképe elfoglalta majdnem az egész oldalt. A cikkben az is benne volt, hogy hosszas nyomozás eredményeként kiderítették, a multi milliárdos, agglegény üzletember a féltett és többek által csodált autógyűjteményét is a városba hozatja. Az időpontot illetően csupán néhány tippre futotta, köszönhetően a biztonsági intézkedéseknek, de ez már másodrendű volt. A magazin további személyes interjúra készült Montgomery céljait illetően, ám nagy fába vágták a fejszéjüket. A sejtelmes mosolyú angol úrként megjelenő Montgomery sosem adta be a derekát, természetesen ez még nagyobb lelkesedéssel öntötte el az újságírókat. Az újságban szereplő üzletember a legnagyobb titoktartás közepette megvásárolt toronyház tetőlakosztályában pihent, gyerekkori kedvenc regényével a kezében. Salinger Zabhegyezője már rongyosra volt olvasva, az eredeti első példány azonban ott pihent egy zárt vitrinben a könyvtárszobában.
A Micromed torony Vegas egyik legmagasabb épülete volt, irodaházakat, ügynökségeket, műtermeket foglalt magában melyek megmaradtak eredeti állapotukban és bérlőjükkel a tulajdonosváltás után is, csupán a legfelső emeletet és a mélygarázst építették át Montgomery igényei szerint. A magazin megjelenése előtt és után, észrevétlenül érkeztek mag az autók, jelöletlen kamionok gyomrába rögzítve, mintha csupán bútorokat szállítottak volna. Az utolsó éppen a délután folyamán futott be, egy Tesla mely némi ellenőrzés után egy külső sorba került. A gyűjtemény darabjai azonban nem csak kiállítási darabok voltak, Montgomery nem azért vásárolta meg egyenként a csodás és különleges autókat, hogy csak nézze őket, mindegyik használatban volt különböző alkalmakkor, mikor milyen kedve volt, vagy hova készült. Egy Bond autó  ott sötétlett a többi között, rendszerint a hölgyeket kápráztatta el vele, volt humora azt meg kell hagyni. A mai este a pihenésé és ennek megfelelően csupán néhány őr, és a kamerák vigyáznak a félhomályban a csillogó csodákra. *


▲Music:Lady Gaga ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Vas. Júl. 09, 2017 9:41 pm

A kettőspont némán, lomhán pergett, én mégis dübörgő másodperceknek véltem ott, az óra és a percek közti számlapon. Minden egyes pillanattal egyre idegesebben néztem a pirosan izzó lámpát, miközben a lehető leggyorsabb útvonalon akartam odaérni a toronyházhoz.
Az sem segített, hogy egy festett púderhajú nénike rúzsozta a száját a visszapillantó tükörben. Láttam, és a legszívesebben ismételten odaültettem volna kresz oktatók elé, mert ez nonsense volt. Az ujjaim még egyszer végigcsúsztak a bőrborítású kormánykeréken, és eszemben sem volt a tükrökbe nézni. Vagy oldalra. A zöldre vártam, hogy azonnal elhúzhassak innen, miközben beharaptam az alsó ajkamat. Megfeszültem az ülésben, mert a keresztben haladó autósor utolsó kis tragacsa is elszökdécselt előttünk, mint béna gazella a szavannán. Menjél már! visított unottan a fejembe az az állandó hang, ami az utakon mindig jelen volt, mint valami kommentátor.
De ha arra vagy kíváncsi, miért is siettem...
Harvey. Már megint az az istenverte Harvey! Fél órával korábban, amikor talpig és egészen szinte a fehérneműmig jártam a motorolajban jött egy üzenet:
"Bent vagyok! Ez tényleg kurva szép autó Very Happy  " - igen, egy hülye kis sárga fejecske is jelezte, hogy mennyire lelkes volt, és miután felolvasta nekem Rocky az üzenetet, egy tőlem szokatlan szó hagyta el a számat. Igen, b-vel kezdődött és asszameggel folytatódott. Azonnal bocsánatot is kértem, és öt perccel később már relatíve tisztán szinte úgy robbantam be az aktuális gépembe a telefonnal együtt. A következő pillanatban már az úton voltam, és az első pirosnál ment Harvey-nak egy üzenet, hogy meg ne próbálja. Nem jött rá válasz. Az első öt percben sem, aztán rá tízre is hallgatott még a telefonom, és már az utolsó pirosnál jártam az épület előtt, amikor azt hittem, hogy agyvérzést kapok. Általában sikerült megőrizni a hidegvérem, de most.. valahogy még a leparkolást is elvétettem volna legszívesebben. Az még mindig ösztönből ment, és már siettem is be az épületbe, az ajtón állót meg sem várva, hogy köszöntsön, egy intéssel hagytam magára, hogy a portás elé a pultra levágjam az igazolványom. Fejvadász voltam, ha nem is zsaru, volt, hogy hivatalos berkekben ez is bőven megtette.
- Jó napot! Kaptam egy fülest.. Hogy egy bizonyos Haaaa... milton Myles itt van - köszörültem meg a torkomat is. - Rablásért körözik több államban, és.. tudjuk, hogy ki van most itt.. Ön is, meg én is - néztem bele a hirtelenszőke, negyvenes fickó arcába, azokat a mélybarna szemeit leginkább. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy festett-e a haja, vagy inkább nem akart annyira árjának vagy északinak látszani és kontaktlencsét pakolt-e be az íriszeibe. Lehetetlenül furcsa látványt nyújtott így.
- Pillanat, telefonálok az úrnak - közölte sietve, én pedig már ott sem voltam. Aztán mégis, mert az igazolványom még mindig ott feszített a pulton.
- Nem kell! Megoldom egyedül is, igazán. Nem kell ide a felhajtás - mosolyogtam kényszeredetten, és ugyanilyen kényszerű lassú tempóval sétáltam el a lépcsőig. Eszem ágában nem volt liftezni, és az ajtón berobbanva már suhantam is lefelé a garázshoz. Közben Harvey telefonja üvöltötte magából a WHAM! Last Christmas-ét. Fogalmam sem volt, hogy egy - miért nem némította le a telefonját Harvey, és kettő - miért ez a harminc éves szám volt hozzám kötve, de legalább GPS és mindenféle nyomozgatás nélkül be tudtam lőni, merre tartózkodott. Sietős léptekkel iramodtam meg felé, aki mintegy kis ovis az első meglepetésének, úgy örült és bámészkodott a mélyfekete Aston Martin mellett. A leghíresebb angol ügynöknek - és láthatóan Montgomery-nek is tökéletes ízlése volt.
Még nem törte fel, még nem törte fel! - ezt mantráztam és igen, még nem, még nem volt olyan kezdő - szerencsénkre.
- Harvey! - nem pont az öröm hallatszott ki a hangomból, ahogy kinyomtam a telefonom, mert ott állt előttem. Felesleges lett volna csörgetnem.
- Hát nem egy Batmobil, de bassza már meg, Grace - nevetett fel mind a huszonhét fogával - a maradékot sikerült valakinek kiütnie, és neki meg nem volt annyi pénze, hogy protézist rakasson be. Legalábbis ez volt a fedősztori. Szerintem csak még nem nőttek ki a bölcsességfogai, az az egy hiányzó meg a töménytelen mennyiségű cukor miatt rothadt el.
- De az enyém lesz - a nyelve már szinte érintette a vezetőülés melletti por- és szennyeződésmentes üveget.
- A nagy fenéket! - maradtam meg ennél a verziónál. - Megvesztél? Amikor elém toltad a cikket is, már akkor mondtam, hogy nem. Ez, amit most csinálsz, amatőr!
A válasz egy gyerekesen ovis NEM volt a részéről. Shane-nel gyakoroltam eleget, szóval ezt a fajta nemet bármikor felismertem. A feszítővas már ott várt Harv kezében nagy vidáman, hogy munkába fogják. Esküszöm, nem tanult tőlem semmit. Voltak ennél kifinomultabb módszerek is.
Különben is, a telefon már biztosan célt ért, amit a portás eresztett el. A fene vigye el!

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Szomb. Júl. 15, 2017 8:53 am


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”





*Montgomery félmosollyal a szája szegletében olvasta a könyvet, noha majdnem minden mondatát kívülről fújta, mégis annak, hogy a kezében tartotta, érezte a régi lapok szagát, a tapintásukat, hallotta ahogy sercegnek minden lapozásnál, megvolt a maga hangulata. Körülbelül akkor amikor Harvey elküldte a nevetős üzenetet Grace-nek, megszólalt a zártláncú telefon, amelyen a látogatókról és más eseményekről szokták értesíteni. Nagy sóhajjal tette maga mellé a kanapéra a könyvet és felállt, hogy a közeli telefonasztalkához sétáljon, majd felvette a vezeték nélküli készüléket és elindult az egyik könyvespolc felé. *-Igen?! Mi történt Mr. Hawkins?
-Uram! Sajnálom, hogy megzavarom, de van egy látogatónk a garázsban. *Montgomery szemöldöke egyetlen pillanat alatt szökött fel a homlokára s ezzel egy időben már meg is döntött egy könyvet a polcon. Szerette az ilyen régimódi megoldásokat ötvözve a modern technikával, a könyv elmozdulása ugyanis azt eredményezte, hogy a polc egy része a könyvekkel együtt kiemelkedett és oldalra húzódott, feltárva a mögötte lévő monitor rendszert. A bejárattól a magánliften keresztül a garázsig mindent láthatott, Harveyt amint épp a Bond autót csodálja. *-Megmondaná Mr. Hawkins, hogy a fenébe jutott be bárki is a garázsba?*Némi kínos szünet után az éter másik végén megszólalt Hawkins. Érezhető volt rajta, hogy számára is meglepő, ugyanakkor csodálatraméltó az eset.*-Nem uram, sajnálom de a módját nem tudom. Talán a kamionnal együtt jött be. Csak nézelődik. -Azt én is látom. Maradjanak a helyükön. Kimenni már úgy sem fog tudni. *Némi derűvel a bosszankodás mögött szemlélte a srácot aki úgy mászkált a kocsik között mint Bilbo a sárkánybarlangban. Kíváncsi volt mihez kezd amíg úgy tudja, hogy észrevétlen. A telefont kikapcsolta és letette az asztalra, a fiókból pedig kivett egy fülest amivel kapcsolatba tudott lépni az összes biztonsági emberével. Egészen addig szemlélte a srácot amíg meg nem jelent egy ifjú és annál dekoratívabb hölgy a portánál. Szemöldökei újra útnak indultak, a kíváncsisága fokozódott nem különben az érdeklődése. Főleg miután a portás felhívta és közölte vele, hogy egy bizonyos Grace Reed útban van a garázs felé, aki felmutatott valamilyen hivatalos igazolványt – ezt már a kezéből sikerült csak kikapnia a hölgynek miután alaposan megszemlélte – és egy rablásért körözött illetőt keres, mert fülest kapott. A hab a tortán az volt, hogy a srác cseppet sem akart észrevétlen maradni, mivel a telefonjának a csengőhangja – ami széles mosolyt csalt Montgomery arcára – betöltötte a garázs amúgy sírkerti csendjét. *-Lemegyek Mr. Hawkins, álljanak készenlétben.*Közölte a biztonsági főnökkel a rádión keresztül, majd elindult a lifttel lefelé. Az ajtó szinte hangtalanul nyílt ki, a garázsba vezető lépcsőknél ott álltak az öltönyös emberek, Montgomery akkor érkezett amikor a portás által megnevezett Myles közölte, hogy a kocsi az övé lesz. A hölgy próbálta lebeszélni. Montgomery hanyag eleganciával lépkedett feléjük, egyik keze a nadrágzsebében. A hangja olyan volt amikor megszólalt mint egy nagypapáé amikor a kisunokáját oktatja a jóról és a rosszról.* -Kétlem Mr Myles, hogy sikerülne elvinnie, de értékelem az igyekezetét. *Montgomery nem azért volt olyan magabiztos, mert több ember is vigyázta minden lépését, hanem mert alapjában véve ilyen halál nyugodt volt. Rezzenéstelen arccal közelített a nő felé, miközben a fickót tartotta szemmel. *-Kérem Mr. Myles tegye el azt a feszítővasat, roppant durva eszköz egy ilyen finom autóhoz. *A mondat végén ért a nő mellé és felé fordult, remélte, hogy Myles letesz a tervéről annak kialakult lehetetlensége miatt. Kihúzta a kezét a zsebéből, már benne volt a mozdulat ahogy megigazítja az öltöny ujját, de még idejében rájött, hogy most egy fekete, hosszú ujjú póló van rajta, így csupán készenlétben tartotta ha esetleg a nő a magáét nyújtaná. Apró biccentés után szólalt meg újra.* -Alexander Montgomery vagyok…önben kit tisztelhetek hölgyem?*Csak most mosolyodott el, ám ez csupán egy udvarias mosoly volt a részéről, olyan amilyet a hölgyeknek tartogat. Kivárta a kéznyújtást s ha megkapta leheletfinoman nyúlt a nő keze alá és emelte azt feljebb, hogy érintés nélküli kézcsókkal spékelje meg a bemutatkozást. Amennyiben ez elmaradt, meg sem mozdult. A biztonsági emberek úgy álltak az ajtóknál mint egy-egy megfeszített íj, Montgomery szavaira csak gondolatban tátották el a szájukat. Hihetetlen, hogy ez az ember minden helyzetben megtalálja a dolgok kellemesebbik oldalát. *




▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Vas. Aug. 06, 2017 11:17 am

A néma léptek magukkal vontak egy mozgó árnyat, a szemeim pedig automatikusan arra irányultak. Magas, feketébe öltözött alak egyre közelebb került hozzánk, de ezt csak én láttam. Harvey túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy már szinte a nyála csöppenjen rá az autóra. Megértettem. Gyönyörű volt és fenséges. Jobbat, tökéletesebbet nem is kívánhatna egy szenvedélyes autó-imádó.
Vajon az autók is lehetnek valaki fétisei?
A testem megfeszült.. az elkövetkezendő pillanatokat feszülten várva, de mégsem az jött, aminek kellett volna. Nem rohanták le a biztonságiak az emberünket, helyette csak Montgomery nyugodt mosolya és alig-feddő hangja hangzott fel, és a szemeim már nem tetszően vetültek a feszítővasas Fogatlanka felé. Felsóhajtottam. Kell ez nekünk most? Nem csak hogy ő, hanem én is bajba kerültem. A fenébe is az anyáskodó ösztöneimmel, még ha egy huszonéves kölyökről is volt szó.
Harvey is ránézett a számára idegen, de "celeb" jelzővel is illetett fickóra, szemei összeszűkülve fordultak aztán rám.
- Ki a picsáról beszél Montgomery Myles néven? - a szavait, kérdését inkább nekem intézte, meg sem várva azt, hogy Alexander befejezze a bemutatkozását. Róvó pillantással fordultam az említett felé, akinek volt egy.. ösztönös mozdulata is a csuklója irányába. Nem kerülte el a figyelmemet, és egy lassú, ártatlan mosolyt erőltetve az arcomra nyújtottam neki a kezemet, hogyha akarta, elfogadja.
- Grace Reed, örülök, hogy megismerhetem személyesen is. A híre már jóval korábban megelőzte az érkezését, Mr. Montgomery - a nők többségével ellentétben nem tört elő belőlem a fangirl, sosem voltam az a fajta. Kivéve.. a fiamért voltam ennyire odáig, de arról senki, avatatlan személynek nem kellett tudnia, hogy volt egy sebezhető pontom... Akit a világon a legjobban féltettem. Olyan kicsi volt még!
- Elnézését kell kérjem, de az úr.. - intettem Harvey felé, hogy mindenkinek nyilvánvalóvá tegyem beszédem alanyát - igazi neve nem Myles. De nem körözött személy.. még - a szemeim már a feszítővason voltak, és magamban azon imádkoztam, hogy egyszer legyen Harvey-nak racionális gondolkodása, hogy ne a farka vagy az agyatlansága irányítsa. Lassan lóbálta meg a levegőben a vasdarabot, és egyikünkről a másikunkra siklott a pillantása. Soha ilyen szituációba nem keveredett, olyan volt, mint egy elveszett elefánt borjú, aki tapasztalatlanul, bizonytalanul szemlélt körbe-körbe.
- El akarom vinni egy körre ezt itt - rakta le a feszítővas végét a földre, és már majdnem nekidőlt az autócsodának Harvey, amikor rájött, talán nem jó megoldás, ha az autó riasztója a fülébe üvölt. Határozottan az volt az érzésem, hogy amúgy alapjában véve nyitva volt az autó, biztonsági riasztóval sem volt ellátva. Túlságosan is őrzött parkoló és épület volt a Micromed-torony ahhoz, hogy ilyen kicsinyesség uralja az itt kiállított autókat.
Miközben az én pofám meg leszakadt ettől a viselkedéstől. Mi az, hogy el akarja vinni egy körre? A legszívesebben leszidtam volna Harvey-t, de ő már nem engem figyelt.
- Ha már el nem lophatom, akkor vezetni akarom - jött az újabb csodás ötlettel, mire én csak óvatosan, egészen halkan megköszörültem a torkomat. És már én is Mr. Montgomery-t figyeltem, hogy neki vajon milyen replikája lesz erre az agyatlan ötletre. Szerintem egészen más, mint ami az én fejemben járt. A kezébe nem adtam volna a kocsi kormányt..

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Szer. Aug. 09, 2017 6:11 pm


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”





*Nem akart botrányt, sem másnak rosszat. Ha bármit is meg lehet oldani békésen, akkor azon lesz. Az erőszakot mint olyan csupán végső megoldásként tartotta számon. Egyébként pedig egy bájos, ifjú hölgy jelenlétében nem illik erőszakosan, durván viselkedni, még akkor sem ha ez a bájos, ifjú hölgy éppen a kocsiját elkötni szándékozó ismerőse. A Mylesként ismert férfi meglehetősen alpári volt, még arra sem tartotta érdemesnek, hogy palástolja a rosszallását, így egy apró, vékony izom megrándult az arcán. A nőhöz fordulva már nyoma sem volt. Megemelte a felé nyújtott kacsót, ő maga pedig enyhén belehajolt a kézcsókba, még nem engedte el a nő kezét mikor válaszolt a neki kijáró rajongásra. Mindezt nem kívánta de szükséges volt, ezért szándékosan gerjesztette a körülötte keringő pletykákat, az ismertséggel járó kellemetlenségeket, ezért számított arra, hogy a csodájára járnak majd, de pofátlan tolvjra nem. Nos, még Alexander Montgomerynek is lehet meglepetést okozni.* -Nem kétlem.*A hangja kimért volt és színtelen, már-már unott. Mire Ms. Reed újra megszólalt, Montgomery már elengedte a kezét, a sajátját pedig hanyag eleganciával a nadrág zsebébe süllyesztette. Az új információ ha meg is lepte már nem mutatkozott rajta, a fickó felé fordította a fejét és alig észrevehetően megingatta, azt azonban nem lehetett tudni, hogy kinek szólt a néma figyelmeztetés. A fickónak, hogy végre tegyen le az autó meglovasításáról, esetleges rongálásáról, vagy a testőröknek, akik még mindig szálfa egyenesen, mozdulatlanul álltak, ám ugrásra készen. *-Elnézem Ms. Reed. Láthatóan jól ismeri az urat. Megtenné, hogy elviszi innen mielőtt komoly baja esik?*A mondat végén a nőre nézett, kérdőn és mosolytalanul. A szavaival ellentétben a hangjában nem volt csipetnyi fenyegetés sem, de talán pont ez volt a veszélyesebb. A fickó azonban mintha nem figyelt volna rájuk, vagy a nagy nyáladzó csodálatban nem vette észre a biztonsági embereket, akik bár elég nagydarabból lettek kifaragva, cseppet sem tűntek izomagyúaknak. Inkább a komoly és a profi jelzők illettek rájuk. A makacs gyerekekre hajazó követelőző mondat mindenkire nagy hatással volt. Ms. Reedben láthatóan megfagyott a vér is, Montgomery pedig ismét meglepődött, a mai nap folyamán immár másodszor.* -Nos Mr. Nem Myles, én is sok mindent szeretnék de bármilyen meglepő, még nekem sem adatik meg minden. *Még mindig hidegvérű nyugalom uralta, noha eljátszott a gondolattal, hogy milyen magasan repül majd a garázsból ha egyszer sikerül kidobni. Ám az eddigi figyelmeztetések úgy pattantak le a fickóról, mint gumilabda a falról. *-Remek ötlet Mr. Nem Myles, de félő, hogy aki feszítővassal esne neki egy ilyen autócsodának, az a kormány mögött ülve sem kímélné, nekem pedig féltett kincsem. Ugye megérti?*Úgy beszélt mint a hülye gyerekekhez, de mentségére legyen mondva, a hisztis kirohanás ezt megkívánta. Most először mozdult meg a férfi felé, ellépve a nő mellett és indult el, hogy elejét vegye bármilyen fizikai atrocitásnak. Nem Myles meglehetősen ideges volt, erőszakos és gyerekes, a legrosszabb kombináció egy különleges autó mellett állva. Korábbi intésének ellenére az egyik testőr is mozdult, tett pár lépést feléjük. Montgomery a kezét nyújtotta a fickó felé.* -Tegye le kérem azt a durva szerszámot. Ha megígéri, hogy rendesen viselkedik, elviszem magukat egy körre, de a kormány mögé nem ülhet és köszönje meg, hogy jó kedvem van és nem a rendőröket hívom.*Vagy vereti szét az embereivel….ám ez nem Montgomery stílusa. Túl véres és túl erőszakos. Egyelőre.* -Ms. Reed? Felelősséget vállal a barátjáért?*Fordult most a nő felé félmosollyal az arcán, előre borítékolva az öklömnyire tágult szemeket és a hirtelen szótlanságot. Nem szokott ilyet csinálni, persze még soha nem fordult elő, hogy bárki is betörjön a garázsba, hogy próbakörre vigyen egy kocsit a gyűjteményéből. Értékelte a kreativitást amivel a fickó bejutott, ám a nőben nagyobb perspektívát látott. nem mellesleg remek szórakozást kínált ebben az unalmas városban *


▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Hétf. Aug. 14, 2017 12:38 am

Felsóhajtottam. Nem azzal a legyen már vége sóhajjal, hanem a fáradt vagyok, csak pihenni akarok fajtával. Persze mindez nem Mr. Montgomery-nek szólt, hanem azoknak az állandó problémáknak, amibe folyton folyvást belebotlottam. A munkám.. mindegyik, megkövetelte azt, hogy minimum száz százalékosan odafigyeljek, hibát nem vétve. És most mégis itt volt Harv, aki úgy megkeverte azt a bizonyos kutyagumit a levesünkben, hogy gőzölgő, bűzlő trágyakupacként tornyosult saját maga fölé, és a széle engem is beterített.
- Nem kaphatom a vállamra a kölyköt, Alexander - tértem át a keresztnevének említésére, talán ennyit idegenül is engedett nekem. Ha nem, és mindezt szóvá is teszi, vagy látni fogom arcizmainak rándulásában, hogy nem tetszett neki, akkor természetesen a jövőben elhatárolódom minden efféle próbálkozástól.A hangom nem uralkodott érzelmekről, és folytattam is volna azzal, hogy lehet, hogy ropi lábai voltak, de nálam minimum egy tíz-tizenöt kilóval többet nyomott, szóval meg sem próbálkoztam volna mindezzel. Az én módszereim.. mondjuk úgy, hogy nem lettek volna ennyire békések. Bár Montgomery-vel ellentétben nekem nem a tárgyak felé volt tapintható ez a rettentő nagy ragaszkodás. Úgysem a saját autómat használtam szinte soha..
Harvey viszont a világ legnagyobb barmának járó szobrát is akár átvehette volna mindazért, amit itt leművelt. Ha ő nem is, én észrevettem, ahogy az árnyékból/távolból megmozdult egy hegyomlás...-nyi ember, mire kelletlenül arra fordultam, csak egy pillanatra, közelebb lépve Harvey felé, csak egy lépést, hogy Alexander embere azért tudja, hogy nem fogom azt hagyni feltétlenül, hogy az egyik ismerősömet péppé verjék. Pedig megérdemelte volna.
A kis intermezzo-ra Harvey részéről annyira nem számítottam, és mégis inkább csak az új ismerős ismeretlent figyeltem, ahogy próbálta meggyőzni Csontit. Shane hívta így. A kukacról már leszoktattam. Hiába, hogy magasabb volt nálam jóval, hús és izom szinte elkerülte a csontozatát, így egy jól megtermett csontvázra hajazott némi bőrborítással. Pedig evett. Annyit, amennyiből mások egy hétig is elélnek..
Ezért is tűnt olyan nevetségesnek az előttem lezajló esemény - külső szemlélőként csak, de bármennyi pénzt rápakoltam volna arra, hogy Montgomery lesz a győztes, aki mindent visz. Harvey viszont még akkor sem rendült meg, amikor az említett már közelebb volt hozzá. Egyszerűen, és minden észérvet nélkülözve a tenyere a kocsi ajtajáért nyúlt, ujjbegyeivel megsimítva az autó fényezését.
- Hogyan kellene viselkednem? - tette fel a kérdését egy vigyor kíséretében, és legalább már nem kalimpált a feszítővassal a kezében. Még csak az kellett volna, hogy valamit elront, és akkor cseszhette volna. Főleg, hogy voltak már ennél kifinomultabb módszerek is arra, hogy megfújjon valaki egy kocsit. Sok.. lehetőség.
Ahogy meghallottam a nevem, csak akkor figyeltem ismét Alexandert. Oké, térjünk vissza a vezetéknevekhez. Nem volt számomra nehéz.
Felsóhajtottam. Megint. Aztán kinyitottam a számat, és már csuktam is be. Hogy is szólt az a kérdés? Ujjaimat húztam végig a homlokomon, aztán beletúrva a hajamba hátrafésültem a loknikat a tarkóm felé. Persze már mozdultak is vissza rakoncátlanul a helyükre. Felhagytam ezzel, és elnéztem megint a biztonsági felé, aztán Harvey-ra. A legvégére maradt a modorosnak ható férfi, de hozzá illő jellemvonás.
- Nem. Felnőtt férfi, felelősséggel felel a saját maga döntéseiért. Én csak megpróbáltam a lelkiismerete lenni, de az most úgy tűnik, szabadságra ment - ismét Harvey-t figyeltem, mert róla volt szó. A szavaim nem voltak sem fenyegetőek, sem megróvók. - Ha valamit el akar tolni, akkor jó úton jár, és szerintem az régen rossz, ha egy nő mondja meg egy elvileg férfinak, hogy mit és hogyan tegyen - folytattam ugyanolyan halk hangszínnel a közlendőmet, de mielőtt még akár túlságosan is közel jött volt a biztonsági, ha folytatta az útját, akkor léptem egyet, aztán megint, csak hogy időt nyerjek. És ha kell, akkor azt a kis hülyét valahogy sikerüljön távol tartanom a nyers erőtől.
- Mit tervezne vele, Mr. Montgomery? - fordultam ismét a kékszemű férfi felé.
Hogy Harvey? Köszönte, megvolt, rá se bagózott arra, mit mondtam. Az ő figyelmét már csak a kocsi kötötte le.
- Megnézhetem belülről, Alex? - jött a kérdés tőle, bele a garázs légterébe és eldöntöttem.. Soha többé nem tanítok neki ezt-azt... sem. Folyamatosan a rossz kérdéseket tette fel.

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Csüt. Aug. 17, 2017 7:08 am


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”





*Montgomery volt a jéghegyek királya, pedig legbelül mélyen forrongott akár egy kitörni készülő vulkán, ám nagyon fiatalon megtanulta, hogy higgadtnak maradni nehezebb de mindig kifizetődőbb befektetés. Befektetésekben pedig nagyon jó volt, bizonyította ezt mindaz ami körülöttük volt. A feszítővassal kűröző férfi alaposan próbára tette a türelmét, a szemet gyönyörködtető hölgy pedig önuralmának másik felét. Annyira nem illettek egymáshoz, hogy pont ez a tény keltette fel Montgomery figyelmét a nő iránt, kíváncsi volt milyen kapcsolat van a két váratlan vendég között, de leginkább a nőre volt kíváncsi. Roppant érdekes személyiségnek tűnt, szórakoztatónak a szó legnemesebb értelmében. Egyáltalán nem volt felszínes, tanult ember benyomását keltette, ez volt az egyik olyan pont amiben gyökeresen különbözött a férfitól. Montgomery olyan nőnek tartotta Grace Reedet aki nem csak az ágyékát (és a bankszámláját) mozgatja meg hanem az agyát is és ez roppant kíváncsivá tette. A válaszra csupán bólintott, tudomásul vette, hogy a nagyra nőtt gyerek nagy valószínűséggel nem békésen lesz eltávolítva a garázsból, pont ezért utasította némán az embereit egy kis nyugalomra. A keresztneve használatára sem mozdult egyetlen arcizma sem, a nő joga a közvetlenebb kapcsolatot felajánlani, mindegy milyen formában teszi, s mivel arra nem kapott engedélyt, hogy Gracenek szólítsa, maradt a Ms. Reednél a későbbiekben. Pár perc és néhány szó elmúltával kiderült, hogy ez félreértésre adott okot. Nem szeretett volna botrányt, bár minden bizonnyal ez az ügy is remek reklám lenne és már látta a főcímeket az újságok első oldalán. Nem kis túlzással arról regélnének, hogy a multimilliárdos üzletembert profi fegyveresek akarták kirabolni, de a biztonsági szolgálat emberei megakadályozták őket ebben, nem sokkal később pedig, némi újságírói és egy keselyű ügyvéd ráhatására beperelnék túlkapás miatt, esetleg játszana benne könnyű testi sértés is, nyolc napon túl gyógyuló persze. Egyszer előfordult, de mivel a fele sem volt igaz, egyetlen huszárvágással véget vetett az ügynek. *-Felnőttként?*A vigyorgó kérdésre költői kérdéssel válaszolt, inkább volt ez egy burkolt ajánlat a felelősségteljesebb viselkedésre semmint vitába bocsátkozás. Montgomerynek ma jó kedve volt, ezért is ajánlotta fel, hogy beülhetnek a méltán csodált autóba és elviszi őket egy körre, ám az igéző szemű, rakoncátlan fürtökkel rendelkező hölgy nem vállalt felelősséget a barátjáért, ami némi csalódásra adott okot. *-Hosszú szabadságra.*Megbűvölten nézte a kószatincset mielőtt újra visszavándorolt volna a figyelme a feszítővasas, a kocsijára nagyobb veszélyt jelentő Nem Mylesra. Látóterének perifériáján tovább követte Grace minden mozdulatát, félmosoly kunkorodott az arcára mikor észrevette az újabb lépést, mintha ugyan bármit tehetne ha a két biztonsági őr megindul. Valószínűleg neki, Montgomerynek kell majd a nőt visszatartania attól, hogy belekeveredjen a barátja eltávolításába, amiben véletlenül megsérülhet. Nem az embereitől féltette hanem Nem Myles váratlan megmozdulásaitól. A kérdésre ismét a nő felé fordult és tett egy lépést közelebb. Hogy mit tervez a fickóval? Nos, egészen más volt a helyzet egy hölgy jelenlétében és nem szívesen rombolta volna le az imázsát. Egy hosszú pillanatra elgondolkodott, hagyott időt Nem Mylesnak arra, hogy megérintse a kocsit.* -Nos, azt hiszem leteperik a földre, elveszik tőle a feszítővasat, aztán kikísérik az utcára, fognak neki egy taxit és a hátsó ülésre ültetik. *Montgomery nem tervez semmit, csak tippel, hogy a néma jeladásra visszafogott emberei mit fognak csinálni a fickóval. Az ismét közelebb kerülő, vörösesbarna kefefrizurát viselő öltönyösre nézett aki alig észrevehetően biccentett. *-Nem.*A határozott szó immár az újabb gyerekes kérdésre hangzott el. Az, hogy Montgomery nem élt más szófordulatokkal jelezte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét a neveletlen férfi miatt, mégis a korábbi félmosoly ott maradt az arcán. Végül a nő felé fordult, hogy pontot tegyen az ügy végére.* -Ms. Reed. Ön él az ajánlatommal vagy inkább elkíséri a barátját, hogy ne essen baja hazafelé menet?*Nem, itt már biztosan nem esik baja, de vajon képes lesz e hazáig kibírni balhé nélkül? Alexander örült volna ha a nő marad és összezárják magukat James Bond híres autójában, de ha még sem….nos nem fog a kardjába dőlni, a közeljövőre is megvoltak már a tervei, melyekben Grace Reed előkelő helyet foglalt el.*



▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Vas. Aug. 27, 2017 10:04 pm

A legszívesebben a képzeletbeli kardomba dőltem volna amiatt, ahogy Harv viselkedett. Totálisan egy agyatlan, ötéves viselkedését mímelte, de tény.. sértés lett volna ez a gyerekekre nézve. Maradjunk a legegyszerűbb megoldásnál: tuskó volt, akit jól fejbe kellett volna vágni, amiért ennyire értetlen. A Mr. Montgomery felől érkező egyre kevesebb beszédre felsóhajtottam. Egyértelműen a fogyatkozó türelem jele volt, noha egyelőre még másban ez nem mutatkozott meg, és Vinnie hegyomlásait idéző biztonsági jelenléte sem nyugtatott meg igazán. Persze, még jókora távolságban volt, de az izmai, ahogy az öltözetének feszültek, mindenki számára biztosíték volt, hogy nem csak kávéscsészéket emelgetett szabadidejében. Nem nyugtatott meg a tudat, hogy kvázi a néma erőszak jelképe volt, ezért is ráncoltam a homlokomat.. félig a gondterheltségtől, már közelebbről nézve az eszetlen Harvey ténykedését, és ezzel egy időben Alexanderhez is közelebb kerültem. Még nem néztem őt meg alaposabban.. nem tudtam, hogy ő mit tenne, vagy éppen mire lenne képes.
De talán.. igen, abban biztos voltam, hogy ő személy szerint nem folyamodna erőszakhoz. Az.. nem férne bele abba a kialakított imidzsbe, ami őt övezte. Hiába is volt a címlapokon és az újságok számos oldalain.. azokkal a fullasztóan kék szemekkel és a szőkés fürtökkel.
Azzal kapcsolatban, hogy mit terveztek Harvey-val.. nem azt a választ kaptam, aminek szívem szerint örültem volna. Legalábbis szinte sokkot kaptam, amikor az a kis hülye megérintette a kocsit, és már épp szóltam volna neki, mire Alexander megelőzve már válaszolt is.. azzal a mindig tiszteletteljes szóhasználatával. Tetszett ez a stílus.. emlékeztetett valakire.
- Értem - bólintottam is egyet az egész tervre, hogy is fog zajlani Harv eltüntetése. Mintha nem is róla beszéltünk volna, az érintett nem is bagózott ránk, egyenesen az ablakra tapadva igyekezett belátni az ablakon keresztül a bőr ülésekre.. arra a csodálatos belső térre, ami ezeket az autókat - részben az is - klasszikussá tette. Mert gyönyörűek voltak ezek a gépek, szó se róla. - Van neki is autója, szóval nem kell a taxist leinteni. Csak a keze és a lába ne törjön el, mert úgy nehezebben vezet és nem lenne jó, ha esetleg balesetet szenvedne vagy okozna az utakon - sóhajtottam fel, részben átadva a lehetőséget annak.. a biztonságinak, aki egyelőre még csak laposkúszásban közeledett. Valahogy mindig egyre közelebb éreztem őt.
De persze arra nem lesz szükség. Harvey.. tudta, pontosan tudta, hogy milyen az, amikor elfogyott a türelmem. Alexander újra beszélt, ezzel egy időben Harvey ujjai pedig már az ajtón tapogattak, hogy kinyithassa az autócsodát. A végén még lekaparja a fényezést!
- Harvey! - a hangom határozottan csengett a beálló csendben, ami Mr. Montgomery szavai után következtek, és most a milliomos/milliárdos, tudja a fene... férfiről Csontira néztem. Nem voltam sem hangos, sem tudatos.. mert elrontottam a nevét, de most már nem érdekelt. Csak egy pillanatnyi hezitálást kaptam válaszként, de az ujjak.. a körmök érték az ajtó festését, fényezését, és az addigi mímelt vidámságom/lazaságom eltűnt. Egy pillanatra néztem csak Alexander felé, aztán már a biztonsági alakját figyeltem. Aztán visszapillantottam az épületben megszállt férfi felé.
- Nem igazán szeretnék most Harvey közelében lenni. Az ő érdekében - ahogy korábban közelebb léptem, úgy most elhátráltam onnan, lehetőséget adva arra, hogy a hármunk közti távolság kinyíljon, és egyenes utat kapjon a biztonsági, ha meg akart indulni. Nagyon ajánlottam, mielőtt még az említett, nagyra nőtt gyerek elcseszi az autót és fizethetem helyette a javítást. Borzalmasan sok pénz lett volna, én pedig a fiam elől a kenyeret nem fogom másra költeni.
- Nem jártas az önvédelemben... sem - szóltam csak úgy bele a levegőbe, megadva.. a kegyelemdöfést. A feszítővas nem sokat ér egy nem hozzáértő kezében. Ahogy a katana sem több egy életlen fegyvernél annál, aki addig csak és kizárólag vajazókést forgatott az ujjai közt.
Felsóhajtottam ismét. És csak egy pillanatra hajtottam le a fejemet. Látni akartam, ahogy Harvey a földre kerül, ha nem adja meg magát azonnal. Látni akartam a szemeiben meglapuló segélykérést, amikor realizálja, nem fogok neki segíteni. Látni akartam.. hogy tudja, most nagyon elcseszett mindent. És a könyörgése, sírása sem fog érdekelni a későbbiekben.
Tisztában voltam azzal, hogy tulajdonképpen nem válaszoltam arra, hogy megnézném-e a kocsit.. De most először egy fontosabb dolgot kellett elintéznünk: Harvey-t. A válaszom pedig utána is ráért a véleményem szerint.

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Szer. Aug. 30, 2017 7:28 pm


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”




*A nő meglepően hűvös volt, legalábbis a felszínen úgy tűn az, de Alexander biztos volt abban, hogy halálra izgulja magát a barátja miatt, aki úgy tapadt a kocsi szélvédőjére mint kisgyerek az ablaküvegre. Szinte rátapasztotta az orrát és a száját és már-már fizikálisan is nyálat csorgatott. Alexander hagyta, amíg csak olyan „kárt” okoz amit le lehet mosni és el lehet tüntetni, gyönyörködjön csak. Nem mellesleg büszke is volt a csodálatra amit nem Myles tanúsított. Egyáltalán nem figyelt rájuk noha róla beszéltek, mintha nem is érdekelte volna az amit az autó tulajdonosa elmondott az elkövetkezendő pár percről. Grace Reed azonban figyelt és talán meg is lepődött, Montgomery ebben nem volt biztos, de talán nem azt a választ kapta amit várt. Azt már nem tudta volna megmondani, hogy jobbat vagy rosszabbat kapott a vártnál, a helyzethez képest nyugodtan fogadta és még némi fekete humorra is futotta. Alexander szája sarka megrándult a törött karral és lábbal való vezetés nehézségére, az öltönyös fickó pedig megint közelebb került. *-Nem fogják bántani, a szavamat adom. Csak kikísérik….elkísérik a kocsijához.*Szavai közben egy pillanatra a testőrre nézett, amaz alig észrevehetően bólintott jelezve, hogy vette az adást, a nyálat csorgató Nem Myles nem sérülhet meg, pedig sokkal könnyebb leteperni és kicsavarni a kezéből a feszítővasat mielőtt az a kocsihoz érne, mint úgy bánni vele mint a hímes tojással, de Mr. Montgomery szava szent volt. Magában már sorra vette a mozdulatokat és megint közelebb lépett. Nem Myles annyira nem volt köztük tudatilag, hogy már majdnem kinyitotta az ajtót, hogy beszállhasson, de a nő, a csengő hangú szép szemű, dühös anyaként rivallt rá, ami igazából nem használt semmit. Csupán Montgomery kapta fel a fejét meglepetten, a testőr pedig fülig vigyorodott. Határozott nő az biztos, határozottan szép és bájos még mérgesen is, sőt. Montgomery úgy tartotta, hogy a nők mérgesen a legszebbek, olyankor csak úgy szikráznak a szemeik, csillognak és az arcuk kipirul ami imádnivaló, izgalmas és egyszersmind gyermeki bájt kölcsönöz nekik. Dühében, vagy talán ijedtségében, Harveynak szólította Nem Mylest, ez volt az a pillanat amikor kiesett a hűvös nyugalom álcájából. *-Ésszerű döntés. *Montgomery hátrébb lépett, hogy helyet adjon Ms. Reednek és intett a testőrnek, hogy cselekedhet. Épp csak kettőt lépett a férfi mikor Grace újabb információval látta el, bár nem igazán volt ez lényeges szempont. Gyakorlott mozdulatokkal kapta el Harvey egyik kezét, míg a másikból már csavarta is ki a feszítővasat, biztosan állt mögötte, térdével Harvey térdhajlatába nyomult, így szegény elveszítette az egyensúlyát és szinte háttal nekidőlt a testőrnek. Ez volt az a pont amikor a földön csattant a feszítővas, ha Harvey ellenkezett is, azt elnyomta a csengő-bongó hang, a földre nem került ugyan, de a keze már a hátára csavartan feszült és ezzel együtt tolta maga előtt a testőr a kijárat irányába. Nem volt ellenfél, ha kapálódzott is, azt a testőr könnyedén leszerelte és eleget tett Mr. Montgomery kérésének is, nem okozott nagy fájdalmat Harveynak, csak annyit amennyi figyelmeztetésnek elég. *-Jól van Harvey, most szépen kimegyünk Mr. Montgomery garázsából, megmutatod hol van a kocsid és odakísérlek. *Ezen a ponton túl Montgomery már nem foglalkozott Grace Reed barátjával, a nő felé fordult kérdőn, mert nem felejtette el az ajánlattá minősült kérdést amire még nem kapott választ.* -Nos Ms. Reed. Ön még tartozik nekem egy válasszal.*A mosolygás lassan kúszott az arcára, láthatóan élvezte a helyzetet, azt ami már a nőről szólt és nem Harveyról.*




▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Pént. Szept. 15, 2017 10:42 pm

Egyetlen bólintás volt a reakció arra, hogy nem fogják bántani Csontit. Örülhetett neki, mert amúgy ha nem is tört még csontom, nagyon is tisztában voltam egy erőteljes zúzódás hatásaival, a húzódással, és azzal a fájdalommal, amivel mindez járt. Nem kívántam senkinek sem, noha nagyon is jól tudtam, hogy én magam.. volt, hogy ennyinél nem álltam meg. Megesett, hogy a kínt akartam látni mások arcán, és.. talán rosszabb is előfordult már életem során, mégsem szabadkoztam soha, és a bűntudat is csak ideig-óráig tartott. Mindig is azon a véleményen voltam, hogy ha az életem volt a tét, akkor bármi áron meg akartam azt óvni. Most pedig tudtam, hogy a biztonsági őr, vagy testőr, fene se tudta eldönteni.. 2:1-bent játszott éppen, nem fog a főnöke ellen menni.
Tudtam, hogy valahol a környékemen állt Montgomery, bár a szemeim az előttem lejátszódó eseményeket figyelték. Azt, ahogy Harv igyekezett nyomorult hernyóként, vagdalkozva szabadulni. Szegény, nem tudta, hogy ezzel csak magának okozott fájdalmat. Reméltem, hogy Rocky kezelésbe veszi majd a srácot, mert nálam elvágta magát.. a jövőben. Talán láthatta..azt Alexander, ahogy nyeltem egy nagyot, továbbra is mozdulatlanul figyelve azt, amint mintha egy zsák krumplit emelt volna meg a testőr, úgy cipelte ki szinte Csontit. Persze, ment a saját lábán, de.. valljuk be, azzal az izommennyiséggel még a két éves fiam is eltolta volna. Fogalmam sem volt, hogy képes valaki huszonnyolc évet úgy letölteni, hogy a csontjait csupán papírvékony bőr fedte.. még az inak, az erezet sem rajzolódott ki a bőrén, csak a sovány, éhező testen szinte átszúró bordák.. csípőcsont, térdkalács hirdette, hogy ember volt ő, és nem zombi.
Felsóhajtottam, ahogy az ajtó nyílt, aztán csukódott a kettős után, és habár hallottam a kérdést, először Mr. Montgomery-re néztem, majd a még háttérben meghúzódó emberekre, mert voltak még rajtunk kívül itt. Helyes lépés és döntés volt, nem ajánlottam volna neki, hogy akár egy nővel is egyedül maradjon ebben a városban. Kivéve.. kivéve, ha éppen nagyon is élvezni akarta volna amaz társaságát.
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem kapott még visszajelzést - már Alexander szemeibe nézve mosolyogtam rá nyugodtan, mintha az előző események meg sem történtek volna. Mindennek megvolt a maga helye, és a hiszti abszolút hiányzott az életemből. Eszem ágában sem volt aggódni Harvey-ért. - Szívesen..beülnék az anyósülésre egy körre, Mr. Montgomery - még mindig azok a kék szemek, a megmaradó mosoly, de aztán elfordulva a férfi mellől indultam el a betonon már nyugvó feszítővasért, amit felkaptam a kezembe. Nem volt ott jó helyen, a garázs közepén, azzal sétáltam vissza ugyanoda, ahol addig voltam.
- És szeretném látni előtte, vagy utána a motorteret is. Még ilyen autóhoz nem volt szerencsém. Ha megengedi - elnéztem a távolban ácsorgók felé, remélve, hogy értik a célzást, nem fogok leütni senkit sem a feszítővassal, de még csak az autók közelébe sem megyek vele. Reméltem, hogy valamelyik nálam jóval nagyobb darab tag a vasért jön, mert az autóba így beülni nem lesz túl nőies. Nem mintha érdekelt volna most ez a része, épp, hogy csak nem fürödtem meg korábban a motorolajban.
- Sajnálom, ami történt - nem volt túl gyakori, hogy bárkitől is bocsánatot kértem. Azért pedig, hogy nem is a magam nevében tettem, csak egy kissé volt dühítő, de azt sem Alexander-en akartam leverni, nem, semmi esetre sem.

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Hétf. Szept. 18, 2017 5:10 pm


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”




*Nem Myles Harvey szánalmasan próbált védekezni, hasztalan. Fájdalmas volt nézni azt a férfikezdeményt akit Hawkins néhány mozdulattal ártalmatlanná tett, bár kétséges volt, hogy a feszítővassal hadonászó volt-e valaha ártalma bármire. Inkább a nőt nézte, az arcára kiülő érzelmeket melyek arról tanúskodtak, hogy mennyire sajnálja azt akiért szinte vérre menő harcot folytatott a portással, látott rajta némi csalódást is, majd megkönnyebbülést mikor a garázs ajtaja halkan leereszkedett és Nem Myles Harvey úgy tűnt el, hogy valóban nem esett különösebb baja, csupán az önérzete csorbulhatott ha volt neki olyan. Ezek után Montgomery teljes érdeklődése a nő felé fókuszálódott, nem volt már zavaró tényez és az ott maradt emberei felé is intett alig észrevehetően, hogy távozhatnak. Tudatában volt annak, hogy nem mennek messzire, őket ugyan nem lehet majd látni, de ők figyelő szemeiket rajtuk tartják továbbra is. Ms. Reed mosolya elbűvölő volt, a feszülő nadrág alatt is kellemes idomokkal rendelkezett, utóbbit azonban úgy nézte meg, hogy az semmilyen szempontból ne sértse a nőt; vagyis alig egy pillantást vetett rá mikor hátat fordított neki, hogy a feszítővasért induljon. Ennyi is elég volt. Ám nem ez volt az a rész ami a nőből érdekelte, csupán kellemes bónusz volt Ms. Reed titokzatossága mellett. A halvány nőies illatot elnyomta a motorolajé, furcsa volt és Montgomery úgy vélte csupán képzelődik, a ruházata pedig messze volt az általa megszokott nőkétől, mégis képes volt úgy viselni, hogy áradt belőle a nőiesség, még a kezében lévő feszítővas láttán is. Mindez a sok ellentmondás akkor tetőzött, mikor közölte a kérését, amolyan árukapcsolás gyanánt a fekete dög autóval való kocsikázás mellé. Ez akasztotta meg Montgomery lépteit, mert a válasz első felénél már indult mosolyogva a kocsihoz, hogy kinyissa a hölgy előtt az ajtót, de, hogy inkább a motorra kíváncsi; nos ez merőben szokatlan volt, de még jobban felcsigázta az érdeklődését. A nő elé lépett, finoman elvette tőle a feszítővasat, majd oldalra hajtotta a fejét és úgy nézte kíváncsi pillantással.* -Milyen autóhoz _volt_ szerencséje? *Láthatóan a testőröket kereste, de ők már visszavonultak azelőtt, hogy elvette volna Ms. Reedtől a veszélyes, olykor fegyvernek is minősülő szerszámot. A kezében tartotta jobb híján, valószínűleg Harvey-é volt, mert a garázsban külön helyiségben, elzárva tartották a szerszámokat, az alkalmazásában álló két autószerelő kínosan ügyelt a rendre. Alkalomadtán becsomagoltatja és elküldeti Harveynak. *-Nem kell bocsánatot kérnie, gyanítom nem az ön hibája volt, hogy Harvey idemerészkedett és önállósította magát. Bár meg kell hagyni, bámulatosan jutott be. Megkérdezhetem milyen kapcsolat van önök között? Mégiscsak idesietett miatta. *A hölgy különleges volt a maga nemében, már csak az volt a kérdés, hogy mi a csudát akar a motoron megnézni, Montgomeryben nem voltak előítéletek, és a diszkrét motorolaj szag árulkodó volt, de még sem feltételezte Ms. Reedről, hogy vérprofi lenne autószerelésben. Persze megeshet, hogy téved. Nőkkel kapcsolatban olykor érheti a férfiembert meglepetés. Ms. Reed válasza közben megkerülte a kocsit, ennek az autónak eltekintve a többi James Bond autótól, baloldalon volt a kormánya, és néhány másodperc múlva halk kattanással engedett a motorháztető zárja, majd lassan felnyílt. A motor halkan duruzsolt, kulcs sem kellett ahhoz, hogy beindítsa, az ujjlenyomatára volt szükség. Várta, hogy Ms. Reed mit szól hozzá, kiszállt és nézte a nő arcát. Nem azt a csodálatot látta rajta amit a nőktől megszokott, láthatóan hozzáértő volt, biztosan minden alkatrész helyét és nevét ismerte. Egyre jobban érdekelte Ms. Reed, elképzelte fekete estélyiben és kíváncsi volt mekkora a kontraszt. Nos nagy volt, de lágyan omló selyemben, feltűzött hajjal, elszabaduló loknikkal is meglehetősen lenyűgöző lehet.*




▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Kedd Szept. 19, 2017 8:31 pm

A kívánságom, az, amit látni szerettem volna mindenképp, talán meglepetésként érhette a férfit. S mégis, ahogy visszalépett elém az ajtó mellől, a szemeimbe nézve feltette a kérdést, hirtelen zavartan néztem el a szemeiről. Leginkább amiatt, mert az ujjaim közül is eltűnt a hűvös fém érintése. Nem azért, mert egy ilyen kérdésre nőies zavarba jöttem volna - DEHOGYNEM - hanem amiatt, hogy.. nem voltam hozzászokva az ilyen intim kérdésekhez. Meg egyébként is..
- Mondjuk úgy, hogy ami a kezeim közé került.. eddig - kezdtem bele aztán egészen halkan, de végül leküzdöttem a pillanatnyi zavart és felnéztem azokba a kék szemekbe, amik engem vizslattak. - Egyszerű Fordok.. európai autómárkák, Mustangok, Jaguarok, BMW.. old-timer-eket is láttam már - oké, az autókról órákon át tudnék fecsegni, valószínűleg a legtöbben menet közben lelőttek volna már, vagy legalább betömték volna a számat, hogy még csak ne is pisszenjek, de.. mindenkinek megvolt a maga szerelme, azok a dolgok, amikért rajongott. Mindegyik hobbi a maga nemében tökéletes volt, olyan kedvtelés, ami meghatározta mind az ember életét, mind pedig azt, véleményem szerint, hogy milyen ember is lehetett a magánéletben. Megnyaltam a számat is hirtelen. Pótcselekvésként, mert mindennek megvolt a maga ideje.. És lehet, hogy nekem is kellett volna kérdeznem? Mi lett volna? Hogy miért nem öltönyben sietett le a garázsba? Kötve hiszem.. Most nem értünk rá ilyen balgaságokra.
Az újabb beszédre természetesen ismét a fölém magasodó férfire néztem, várva egyrészt, hogy kilyukadjunk az érdeklődéséhez, és.. amikor bombaként robbant az, csak egy sóhajtásra futotta első nekifutásra. Mi lenne az igazság? A teljes..
- Mondjuk úgy, hogy a.. mentora lennék. Ügyes kölyök egyébként, rettenetes családdal a háta mögött, és a fél gyerekkorát utcán töltötte. Az autók viszont érdeklik. Talán túlságosan is, de keményfejű kölyök, még sokat kell tanulnia.. másoktól - fejeztem be a magyarázkodást, és szerencsére sikerült kihagynom.. azokat a talán kínos pillanatokat és részleteket, hogy miben volt jó. Tudott vezetni, tudott autókat bütykölni, és a lehető legstresszesebb helyzetből is kivágta magát állandó jelleggel. Ma.. valószínűleg az agya lepacsizott az abszolút nulla fokkal, mert úgy viselkedett, mint egy buta kölyök.. Mégsem akaródzott elrontani a viselkedéssel ezt az estét, és ahogy egy nyugodt, halk macskaként dorombolni kezdett a motor, az azt takaró fedél pedig felfedte a kincset.. mert tényleg az volt, közelebb lépkedtem az autóhoz.. Pontosabban a motortérhez, alig fölé hajolva, ujjaimmal kínosan ügyelve, hogy ne érintsem azt. Csak érdekelt.. szinte teljesen meg is feledkeztem arról, hogy volt ott mellettem valaki.. de csak szinte, mert idő közben szélesedő mosoly mutatkozott az arcomon. Tényleg olyan volt, mint a képeken.. mint a leírásban. Biztos voltam abban, hogy még nem volt sokat használva..
- Mások ékszereket, bélyegeket gyűjtenek. Ön pedig, Mr. Montgomery, autókba is fektette a pénzét. De még milyen szépekbe - szólaltam meg elismerően, mert tényleg így gondoltam. - Miért teszi mindezt? - felegyenesedve néztem a férfi arcára kíváncsian. Tényleg érdekelt ennek a motivációja. Mert hogy a nőket ezekkel levette a lábukról. A férfiakról nem is beszélve. A mustrálgatással végeztem, és ezt jelezve kissé oldalra is léptem, a bal oldali anyósülés felé, hogy a férfi nyugodtan lecsukhatta a motorháztetőt, ha akarta. Eszem ágában sem volt pénzéhes libaként visítozni a lehetőségtől, hogy beülhetek az autójába.. Oké, a birodalma trónszékébe, ha ez így tetszik, de.. kétségkívül egy boldog, örömteli pillanat lesz.

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Szer. Szept. 27, 2017 6:28 pm


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”





*Ms. Reed meglehetősen zavarban volt, ha próbálta is palástolni, nem nagyon ment neki, és Montgomeryt némi elégedettséggel töltötte el. Szerette a női pírt az arcokon mustrálni, tévedés ne essék, nem volt fétise de ahogy a harag, úgy a zavartság is egyfajta szexepilként szolgált. A válasz már meg sem lepte, elmosolyodott amikor a nőre nézett, az a fajta mosoly volt ami még jobban kifejezésre juttatta a szemei körüli nevetőráncokat.* -Akkor már értem a különleges parfümjét. *Meglehet ezzel még inkább zavarba hozza a nőt, de az őszinte és kedveskedő tréfával nem állt szándékában megbántani, és ez látszott is rajta. Inkább elismeréssel adózott Ms. Reed vélt tudása előtt. Ezek után természetes hát, hogy kíváncsi volt mindenre, amit csak a motor láttán mondhat, ám a kérdések várattak magukra, a tekintete önkéntelenül is a nő ajkaira tévedett mikor az eperpiros nyelvecske fénnyel festette meg azokat és Montgomery némán elidőzött a szépen ívelt, dús vonalakon mielőtt rákérdezett volna Harvey és Ms Reed kapcsolatára. Abban biztos volt, hogy nem egy pár, egyáltalán nm illettek össze, másrészt a rövid kis közjáték ami a szemei előtt zajlott sem utalt hasonlóra. Kiderült azonban, hogy még csak nem is rokonok, az okos és szép hölgy csupán egy felvigyázó aki olykor kimenti szorult helyzetéből Harveyt és habár igyekezett szerényen cáfolni Montgomery felbukkanó gondolatát, még az autókról is okítja. Montgomery tovább mosolygott a mindent tudók magabiztosságával és izgatottan – igen, meglehetős izgalommal – figyelte Ms. Reed hirtelen változását miután a motorháztető felemelkedett és láttatni engedte az estélyi ruha alatt megbújó szemérmét. A kezében még mindig ott volt a feszítővas, láthatóan nem tudott mit kezdeni vele, a kocsi padlójára tenni szentségtörés lett volna, eldobni szintén, hiszen a garázsban rend és tisztaság uralkodott, másrészt irtó nagy csörömpöléssel járt volna, más alkalmatosság azonban nem volt ami feszítővas tárolására szolgált volna. Jobb híján tovább tartotta, és bámulta a motort ámulattal nézegető hölgyet aki körül a világ megszűnt létezni. A kérdésre kapta fel a fejét, úgy hangzott mintha egy riporter tette volna fel miután megtartotta a rövid kis bevezetőt. Montgomery lenézett a feszítővasra, majd fel Ms. Reedre. Láthatóan gondolkodott a válaszon, igazából nem tudta erre mit feleljen, hiszen szemmel láthatóan nem egy hírhajhász riporter állt előtte és úgy gondolta, Ms. Reed megérdemli, hogy őszinte legyen, hogy felfedje egy apró kis titkát előtte. *-Szeretem az autókat, ez amolyan….gyerekes rajongás, mégis jobb mintha tenyérnyi modelleket gyűjtenék. Szeretem amikor duruzsol a motor, mindegyiknek más hangja van és mindegyik más mond. Más az illatuk, más a világuk. *Ms. Reed előtt nem akarta az autókat a nőkhöz hasonlítani, de tény és való, hogy párhuzamot vont köztük. Megtehette, hogy vagyonokat költsön egy-egy autóra, de egyiket sem azért vásárolta meg, hogy elkápráztassa a nőket, csupán a maga boldogságára. Ha könnyebb is volt meghódítani a hölgyeket az autócsodákkal, az az ő hibájuk volt, a nők többsége – és Montgomerynek sajnos csak ilyenekkel volt dolga – felszínesek voltak és szemellenzőt viseltek. Csak azt látták, hogy mekkora a pénztárcája és másra nem is voltak kíváncsiak. Ms. Reed ellenben üdítő változatosság volt, nem csak az ágyékát mozgatta meg hanem az agyát is. Miután Grace félreállt, Montgomery lecsukta a motorháztetőt és figyelme ismét a feszítővasra irányult.* -Van ötlete mit kezdjek ezzel? *Körülnézett, de az elmúlt pár percben nem született feszítővas készség a garázsban, és meglehetősen zavarná a vezetésben, márpedig Ms. Reedet el fogja vinni egy kis autókázásra ha a fene fenét eszik is. Addig is amíg ki nem találnak valamit, Ms. Reedet a kocsiba ülteti, szabad karját a nő háta mögé emelte, de még véletlenül sem ért hozz. Montgomery minden helyzetben úriember maradt, csupán terelgette a nőt a kocsi felé, hogy kinyitva az ajtót beszállhasson. Amint megoldódott a feszítővas problémája ő is beült a kormány mögé és végre elindulhattak. A motor felbőgött, határozottan mégis finoman, érezhető volt a rezgés ami átjárta a karosszériát, a boszorkányos dög megindult a kijárat felé, a hangszórókból áradó muzsika pedig éles kontrasztjával a felhők közé emelte őket. Legalábbis Montgomery így érezte. Mintha repülnének. *




▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Csüt. Okt. 12, 2017 11:15 pm

Megsértődhettem volna, ugyanakkor a szavai mosolyt csaltak az arcomra. Sosem voltam olyan, aki bármit is szégyellt volna a múltjában, a jelenében, és hacsak rám nézett.. tudhatta, hogy az egyik szerelmem az autók világa. A másik a fiam volt, és az utóbbit soha semmiért el nem cseréltem volna. Akár ezer ilyen csodát is elém pakolhattak volna.. cserébe Shane-ért, a döntésem végleges volt, habár soha nem akartam ilyen döntés elé kerülni.
Éreztem, hogy miközben vizslattam a motorteret, a férfi engem nézett. Nem zavart különösebben, hiszen olyan volt, mintha csak a munkámat végeztem volna. Mindig is én voltam az, akinél nem hitték, hogy nyakig képes voltam belemászni az autóba, a motorolajban szinte megfürdeni.. De így volt, s most ugyan nem ilyen céllal nyittattam fel a motorháztetőt, de minden pillanatát kiélvezve vizslattam a motort, az kábelezést, azt, hogy milyen pici alkatrészek hol foglaltak helyet, s csakugyan hallani akartam a cicaként feldoromboló, gyönyörű hangot, amit majd ez az autócsoda fog kiadni magából, de előtte még.. az a kérdés kicsúszott, ami betudható volt a kíváncsiságomnak. Tudni akartam, hogy egy ilyen gazdag férfit mi motivál az autók terén, és a válasz.. tetszett, nagyon is. Noha metaforikus jelentéssel bírt számomra, valahogy.. igazat tudtam adni Mr. Montgomery-nek, és el is mosolyodtam a hallottak után.
- Az érzelmei alapján dönti el, mikor melyiket veszi elő.. - talán kérdés volt, talán kijelentés. Ezt magam sem tudtam, de a logikáját megértettem. Minden autó magán hordozta nem csak a tulajdonos, de a márka, a gyártó, a tervező lélegzetét is, s mindez az autó ülésében, a kormányban, a váltóban vált élettel telivé. S ez a csodás egység nem is kerülhetett jobb kezekbe, mint egy igényes gyűjtő. Habár a tető a helyére került, annak fényességét figyeltem egészen addig, ameddig az újabb kérdést fel nem tette a feketébe bújt férfi, én pedig a torkomat megköszörülve néztem le a nevezett vasra. Felsóhajtottam. Az én hibám. Nem kellett volna, hogy... tudtam, hogy ki kellett volna kötöznöm Harvey-t az egyik radiátorhoz. Vagy a saját ágyához, és utasításba adni a kölyök lakótársának, hogy négy óránként etesse, mert muszáj lett volna..
- Hazaviszem majd.. úgy értem a műhelybe. Ha visszajöttünk, berakom a kocsim csomagtartójába. Addig maradhatna.. itt a földön? - érdeklődtem tőle, mert ugyan tökéletesen megfelelő helyet én magam sem találtam volna itt neki. Mindenhonnan kirívó látvány lett volna ez a barbár eszköz. De talán a biztonságiak nem fogják elkötni Mr. Montgomery másik autóját.. Tehát ha nem mozdulnak innen azok az autók, amik a házamnál is többet értek, akkor.. nem lesz baja sem a kocsiknak, sem pedig a feszítővasnak.
Nem volt ellenemre, hogy terelt.. és remélve, hogy belement abba, hogy egy kis ideig az garázsként funkcionáló emeleten hagyjuk azt.. engedtem neki. Még akkor is, amikor beültem az ülésre.. óvatosan, óvón. Még csak az kellene, hogy bármilyen kárt is okozzak az autójában?! Sürgetőn megnyaltam az alsó ajkamat, s amikor a férfi már bent ült mellettem, magunkra maradva.. a következő pillanatban a biztonsági övért nyúlva a helyén kattant az.. ujjaimmal simítva végig a mellkasomnak feszülő anyagon.
Pont akkor, amikor a zene felhangzott. A következő másodpercben már a férfi profilját figyeltem magam mellett, s egyszerre robbant szét az ezer pillangó a gyomromban, ahogy az általa szeretett zene moraja elnyomta a motor hangját. Extázis volt minden egyes alkalom, amikor egy ilyenben ültem. Még ha nem is én vezettem. Szélesedő mosollyal, kényszeredett nyugalommal figyeltem a mellettem ülőt.
- Ha megfogad egy tanácsot.. ne a belvárost válassza ehhez az autóhoz.. túl lassú lenne - haraptam be az számat egy pillanatra, de a bal kezem már az ajtó kárpitozásán futottak végig óvatosan, mintha a legdrágább gyémántot érinteném. Nem mintha bármikor is lett volna közöm drága ékszerekhez, de most pont úgy éreztem magam: mint egy ékszeres ládika Dzsinnje.

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Csüt. Okt. 19, 2017 6:37 am


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”





*Montgomery sosem fogalmazta meg magában azt a gondolatot amit Ms. Reed egyetlen másodperc alatt megértett és kimondott. Valójában soha nem is akarta s nem volt rá szükség, hogy ebben elmélyedjen, magától értetődőnek tűnt a mindennapi autóválasztása, melybe azért olykor beleszóltak a biztonsági emberei is, de csak igen különleges esetekben s olyankor nem is Montgomery vezetett. Ms. Reed szájából hallani egészen más volt, mintha megvilágosult volna, és boldoggá tette, hogy erre végre rájött. Elmosolyodott mint egy jó dolgon rajtakapott gyerek.* -Valóban, igen, így van. *Egyet értett Ms. Reeddel de azt már nem mondta ki, hogy a mostani helyzet kivételt képez, annál is inkább mert ma már nem készült sehova, de a bájos és mindenképpen figyelemre méltó hölgy vele szemben, félig bent a kocsi motorházterében, felül írta a programját, ráadásul a kocsi is ki lett már választva. Igaz, utóbbiban inkább Harvey serénykedett. Harveyról a kezében lévő feszítővas is eszébe jutott amivel nem tudott mit kezdeni ezért a nőtől kért segítséget. Az „itt a földön” nem igazán volt ínyére, bár nem volt rendmániás, nem álltak színek, nevek és formák szerint a dolga a lakásban, a garázsra kínosan ügyelt, már csak azért is, mert az ott dolgozóktól hasonlót követelt. Zavartan toporgott – igen, Alexander Montgomery zavartan toporgott – majd az egyik, éppen visszatérő biztonsági ember felé intett, aki sietősen megjelent előtte, majd némi csodálkozással elvette a feszítővasat és bólintott az utasításra, miszerint vigyázzon rá, mert a hölgy visszajön érte. Mindezek után finoman a kocsi ajtaja felé terelte a hölgyet, megvárta míg beül és visszafogta derültségét amit azok az óvatos mozdulatok váltottak ki belőle mellyel Ms. Reed elfoglalta a helyét. A csodáló pillantások, az önkéntelenül megnyalt ajak csillogása; egész egyszerűen lenyűgözte Montgomeryt. Szerette az ellentéteket, a szélsőségeket, s most mindkettőből jutott neki. A finom és bájos hölgy amit a már megjelenésében is erőt sugárzó autót csodálja láthatóan hozzáértően, magával csalta a következőt; a dögként doromboló és mélyen karcos hangú motorhoz képest a felcsendülő muzsika lágy volt és selymes, noha a felszín alatt ugyanúgy erőt hordozott magában. Az óvatos tanácsra nem is nézett Ms. Reedre, csupán sejtelmesen elmosolyodott, a nő gyaníthatta, hogy Montgomery valamiben töri a fejét és a legváratlanabb pillanatban rukkol elő vele. S valóban. Noha nem ment keresztül teljesen a belváros közepén, érintette azt, kínos gondossággal betartva a sebességkorlátozást, ami ezzel az autóval csigatempónak bizonyult, ám nem sokára a sivatagba vezető útra kanyarodott, észak felé hagyta el a várost a 95-ös úton. Ravel újabb műve csendült fel a hangszórókból, s hiába nyomta el a kocsi hangját, lehetett érezni ahogy erőt gyűjt. Nagyon hosszú, egyenes szakasz vezetett a következő városig, a napnak ebben a szakában néptelen. Montgomery minden előzetes jel nélkül kapcsolt nagy sebességre, élvezte ahogy az erő szinte belepréseli a finom bőrbe kárpitozott ülésbe. Ms. Reed felé fordult, a nőt figyelte miközben félszemét az úton tartotta. Itt már nem érdekelte a sebességkorlátozás, egyrészt úgy sem kapják el, másrészt megéri kifizetni, lefizetni bármit és bárkit azért, hogy láthatja Ms. Reed különleges arcvonásait.* -Itt megfelel Ms. Reed? Ez már határozottan nem a belváros. *A nőre villantotta csibészes mosolyát, láthatóan élvezte a helyzetet, de egyáltalán nem a nő kárára. Egyszerűen csak jól érezte magát, őszintén és ez ritka alkalom volt. *




▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.

Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Csüt. Nov. 16, 2017 12:41 am

A kocsi felülírt minden addig történt dolgot.. A biztonságiakat, Harvey hülyeségét, és már csak az számított, ahogy alattunk feszült tökéletes kecsességgel. Még akkor is csodálattal vegyes várakozással és izgatottsággal figyeltem az autó, kintről beszűrődő fényárral megvilágított kárpitozását, amikor a belvárosban csorogtunk végig.. Szinte, mert ez a sebesség az autónak nem tett jót. Ahogy a lovakat is vágtatásra teremtette a természet, úgy a tervezők is ezt az autót a száguldásra. Gyönyörű volt, megismételhetetlen, és habár szinte minden szempár az autó felé fordult, csak futó pillantást vetettem a mellettem vezető férfi profiljára. A zene talán egy kissé elvitte a figyelmem, de szerettem volna látni Mr. Montgomery-t is, vagyis inkább azt, hogy az arcán milyen érzelmek és gondolatok tükröződtek. Az ujjaim csak lassú ritmusban simították végig az ajtó borítását, az ülést a combjaim mellett.. a műszerfalat, amihez ujjal nem értem hozzá, csak minden egyes gombot, minden egyes ívet csendes csodálattal néztem, miközben a mosoly nem fakult meg az arcomon, egyáltalán.
Amint az autó megadta magát a sebességnek, s az autó reflektora világította be az előttünk elterülő útszakaszt, csak kissé hajoltam közelebb a szélvédőhöz, s az az állandó mosoly egy időre eltűnt az arcomról, egészen parányi időre, ameddig be nem haraptam az alsó ajkamat.. Érdekelt, és annyira más volt itt ülni.. úgy, hogy a kormány nem simult a tenyeremhez.. A zene ritmusára szívtam tele a tüdőmet levegővel, reszketeg sóhajba vegyülőn fújtam ki azt, és ahogy rám nézett a férfi, a szavaira, és a mellé kapott mosolyára elnevettem magam.
- Úgy érzem, mintha előrehozta volna a karácsonyt.. Teljesült egy kívánságom - szélesedő mosollyá szelídült a nevetésem, s eszem ágában sem volt visszafordítani a férfit a város felé. Biztos voltam abban, hogy a biztonságiak tudták merre tartunk, és különben sem tartottam attól, hogy nem fordulnánk meg majd egy olyan helyen, ahol lehetett is.
Élveztem.. Talán ennyire csak azt az időt, amit a fiammal töltöttem, és ez felvillanyozott. Számomra ezek a pillanatok jelentették a feltöltődést, a kikapcsolódást, hogy a mindennapokban mindenkinek és minden kötelezettségemnek megfeleljek. Jólesett ez a kis törődés egy idegentől.
- Mondja, hogy a jogosítványa itt van Önnél... - esett csak le most még mindig mosolyogva kérdezve/remélve csak.. mert ha nem, akkor nagy slamasztikában leszünk. Persze csak vicceltem. Most nem érdekelt volna semmilyen más körülmény. Persze a részemről csak egy kis bolondozás volt. Csak nem kérdezhettem meg tőle, hogy ugyan neki is olyan jó-e a saját autójában ülve vezetni, mint amilyen érzés nekem volt. Az totális butaság lett volna a részemről.

_________________
Vissza az elejére Go down

Alexander Montgomery

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 20

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Kedd Nov. 21, 2017 1:10 pm


Grace & Alex



”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”





*Szó se róla élvezte a kocsikázást, bár nem annyira mint azt a tényt, hogy egy bájos és igen különleges nő ül mellette. Ez az autó még nem látott csodát és ha valóban van neki lelke, nos azt most Ms. Reed ugyanúgy simogatja mint viszont. Míg a városban csordogáltak a forgalommal együtt – jóllehet máskor szlalomozni szokott – félmosoly kanyarodott az arcára. A kinti forgalom csupán rutinszerűen tudatosult benne, a várakozás minden mást felülírt. Várt, arra, hogy végre kiérjenek és megadja azt a kocsinak amire az is vágyott, érezhető volt a türelmetlen morgás a motorháztető alól. Ez a várakozás azonban olyan izgalmas volt mint egy gyereknek amikor éjszaka titokban a karácsonyfa alá bújva várja a Mikulást. Ms. Reed arca, csillogó tekintete, mosolya, a leheletfinom érintései derűvel töltötték el. Talán köszönetet kellene mondania Harveynak amiért volt olyan bolond, hogy azt hitte, képes lesz elkötni egy kocsit Montgomery garázsából, különben sosem találkozott volna azzal a nővel akinek még a parfümje is igen érdekes. A várakozás tovább fokozódott, erősödött mikor kiértek a városból, Montgomery bombarobbanásnak élte meg a váltást, jó értelemben. Olyan intenzív volt az a pillanat amikor rákapcsolt és Ms. Reed arcát nézte. A válasz jelentősége eltörpült a hölgy vonásai és halkuló nevetése mellett.* -Bámulatos.*Suttogta fejingatva Montgomery, de ő nem a kocsira és nem a száguldás nyújtotta élményre gondolt, hanem Ms. Reedre. A nőre akit jobban érdekeltek a motorok, dugattyúk, fúvókák, a lóerők és a gyorsulás, mint mi történt az éppen aktuális politikussal, színésszel, milyen botrányok várhatók ha ez meg az….és mennyi pénze van a bankszámláján…melyiken mennyi. A kérdés meglepte és kizökkentette az álmodozásból. A hölgy felé fordult értetlenül.* -Milyen jogosítvány?*Nem mintha nem lett volna rá szüksége, Montgomery az esetek nagy részében azt vallotta, hogy azért mert neki sok pénze van és nagy hatalma bizonyos dolgok felett, még nem mentesíti őt az állampolgári kötelességei alól. A mostani helyzetet azonban kivételnek tekintette, egyrészt mert nem készült kocsikázni, másrészt a gyönyörű hölgy kiverte a fejéből ezt az apróságot, harmadszor….végig sem gondolta, de ha nagyon akar, elő tudott volna még húzni vagy száz indokot. Csak remélte, hogy nem találkoznak a száguldás közepette rendőrbe és nem kell magyarázkodnia, nem kell majd a befolyását kihasználnia, hogy ne legyen ügy ebből az egészből. Azonban ha lett volna sem érdekli, csak egy újabb szenzációhajhász cikk kerekedne ki belőle a következő újságban, néhány újságírót eltartana egy hétig, aztán szép csendben elülne a dolog. Az viszont nem, ha a hölgy is képbe kerül. Nem mintha érdekelte volna milyen nővel hozzák össze, de Ms. Reedet valamiért szerette volna megkímélni ettől a hercehurcától. Remélte, hogy Hawkins az iratait is hozza magával, mert abban nem kételkedett, hogy utánuk jött két másik testőrrel. Hawkinsnak mondani sem kellett, sőt. Ha kérte volna, hogy ne kövesse, akkor is megteszi. A visszapillantóba tekintett, csak két apró, fényes pötty volt látható. Diszkrét mint mindig. Montgomery lassított, majd félrehúzódott az út mellé. Talán az ördög bújt belé és az vette el az eszét. Ms. Reed felé fordult és kérdőn pillantott rá, szája szegletében megremegő mosollyal.*-Önnél van a jogosítványa?





▲Music: ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.

Vissza az elejére Go down

Grace Reed

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : autószerelő
Location : Las Vegas
Posts : 84

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   Yesterday at 10:16 pm

Egészen addig megmaradt a mosolyom, ameddig vissza nem kérdezett Mr. Montgomery. Az arcomon vegyes érzelmek tükröződhettek egyetlen pillanatra. Kételkedés, meglepettség, és a.. "most csak viccel, ugye?", de aztán rendeztem az arcvonásaimat egy torokköszörülés kíséretében, igyekezve, hogy eszembe se jusson megkapaszkodni valamiben.. Leginkább az ajtót tudtam volna kaparni, de bíztam a vezetési tudományában a mellettem ülő férfinek, hiszen eddig tökéletesen uralta az autót, az alattunk elsikló aszfalton pedig szinte lebegett ez a csoda.
Igazság szerint nem tudtam megszólalni, inkább az utat figyeltem egy időre, de nem tartottam úgy igazán és ténylegesen semmitől. Ha esetleg bármi probléma adódna, bíztam abban, hogy ahogy a férfi is, úgy én tudtam volna tenni lépéseket az ügyben, hogy nehogy elharapódzon ez a szituáció. Mert.. az igazolványom itt volt nálam.. És ha kellett, akkor muszáj voltam nem az igazat, csak annak ferde verzióját előadni, s nem mellesleg olyan dolgokat megtenni, amikre a civil életemben nem voltam büszke. És eszem ágában sem volt ezt most előhozni. Főleg nem ennek a férfinek itt mellettem.
Az út lassabban fogyott el a gumik alatt, a felfestett csíkozás pedig egyre inkább kivehetővé vált, de aztán arra végleg nem számítottam, hogy a motor hangja elhaljon. Arra sem, hogy lehúzódva megálljunk, ezért is néztem kérdőn Mr. Montgomery felé, a kérdése pedig még inkább meglepett.
- Igen itt van, ahogy az az igazolványom is, amit a portásnak felmutattam még, amikor megérkeztem a toronyba.. a majdnem lakásába - akadtam el hirtelen. - Miért? - tettem fel ezt a kérdést inkább, meg sem mozdulva az autóban. Jó volt ott nekem. Azon az ülésen, ahol az autók nyolcvan százalékának a kormánya helyet foglalt. Jelen esetben ahelyett a tárgy helyett az én fenekem volt, a kezeimet az ölemben nyugtatva addigra már. Türelmes voltam a férfi felé, mert tudni akartam, miért kérdezte azt, amit. Egy valami biztos volt. Én innen el nem mozdulok. Egyszer jó volt.. csak utasnak lenni. Kiélvezni azt, hogy nem nekem kellett nézni a táblákat, még ha azokat kívülről is fújtam már.

_________________
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Micromed-torony   

Vissza az elejére Go down
 

Micromed-torony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros :: Lakások-