HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Diliház a köbön - Avagy ami egyszer bemegy, annak ki is kell jönnie! ;)
by Josephine W. McAllister Today at 7:44 am

» Lélekjáték
by Nick Lane Today at 3:00 am

» Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...
by Nick Lane Today at 2:55 am

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danny Doyle Haynes Today at 2:41 am

» Danny Doyle & Alex Montgomery
by Danny Doyle Haynes Today at 2:15 am

» Miss Boldrewood és Haynes - Az első lélegzetek...
by Danny Doyle Haynes Today at 1:37 am

» The homecoming
by Raina Maddox Yesterday at 9:08 pm

» Ráncfelvarrás művész módra. Melissa & Caelum
by Melissa Hobbs Yesterday at 10:16 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Vincent Morris Belvedere
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Külvárosi kocsma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 5

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Külvárosi kocsma   Szomb. Szept. 16, 2017 9:00 pm


Dylan & Darren


*Megint egy újabb nap vége, egy este amikor egedül ülök egy kocsmában és kólát nyalogatok. Fárasztó ügy van mögöttem, igazán kiborító volt a flepnis Bobbyt elkapni, még inkább elviselni míg San Diegoból idehoztam, a végén a száját is beragasztottam, hogy ne halljam a vernyákolását, meg az idióta szövegelését. Nagy az isten állatkertje és alacsony a kerítés. Még az érte kapott pénz sem boldogít, csak eszköz amivel kifizetem a számlákat és némi vargakanyarral küldök Jennynek is. Ez az egész inkább csak túlélés, semmi cél nincs az életemben,  de már nem is frusztrál. Csak várom, hogy elteljen egy nap, aztán még egy és még egy, újabb ügy, újabb vége, újabb este. És megint itt ülök a sarokban a bejárattal szemben, előttem az asztalon egy kóla és egy újabb akta. Mikor, hova megyek majd holnap. Minden más ami körülöttem van a semmibe vész, el sem jut a tudatomig a szomszéd asztalnál hangzó élénk veszekedés, a pohárcsörgés, sem a boksz túloldalán felcsendülő telefon hangja. A Patkány becenévre hallgató, sebhelyes arcú fehér férfi képét nézegetem, kíváncsi vagyok kiderül-e az aktából, hogy miért kapta a nevét, van egy tippem. Most meg a világban szaladgál célkereszttel a hátán, mert nem csak én akarom elkapni. Tíz percnyi olvasás után rá kell jönnöm, hogy ehhez nem leszek elég egyedül, de persze ez nem tántorít el. Hogy őszinte legyek egy öngyilkos küldetés sem hátráltatna, legalább vége lenne ennek a kurva szenvedésnek, csak az tart életben, hogy valahol messze van egy kissrác akit még szeretnék látni egyszer az életben. Nincsenek nagy igényeim, pontosan tudom, hogy utálni fog ha meglát, elvégre elhagytam, cserben hagytam és mennyire igaza van, vagy lesz. Most még nem gondol ilyenekre, csak hiányol, pontosabban az apát hiányolja aki nincs ott mellette amikor szüksége van rá. Beleiszom a kólába, csak pótlék, gyűlölöm de ennél jobbat nem találtam. Inkább mint valami másik cukros lónyál aminek csak a nevében van benne a gyümölcs. Becsukom az aktát, hátradőlök és a karjaimat a tarkómon kulcsolom össze, elmerülnék a tervezésben, hogy Patkány után eredjek, de ismerős arc bukkan fel az ajtóban. Már csak ő hiányzott. Egy arc a múltból és eszembe juttatja Dannyt és a családját…a volt családját.* -Franc essen ebbe a kicseszett világba.*

Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 11

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szomb. Szept. 16, 2017 10:20 pm

aláfestés ||| Black Lab - This Night


Több, mint fél órája már, hogy leállította a Charger lelkesen morgó motorját, és azóta meg sem mozdult a kormány mögött. A szemeivel követte a járdán elhaladó emberek tömegét, a harsány, fület bántó nevetéseket pedig megvetette ezen a kései órán. Próbált gondolkodni, de mintha egy nyomorult, megakadó óramutató lett volna az agya helyett, folyamatosan ugyanoda kattant vissza, ugyanarra a szánalmas beszélgetéshez.
Linn még a munkahelyén kapta el a munkaidejének utolsó perceiben telefonon, és habár túlórázni nem volt már szokása, egy-egy ügy megkövetelte azt, hogy minimum tovább maradjon bent, az irodája csukott ajtaja mögött. Irinát már rég hazaküldte, a titkárnőjének nem kellett, hogy felügyeljen felette. Főleg nem azokban a szituációkban, amikor a legszívesebben ketté törte volna azt a hatalmas, ébenfekete faltörő kos méretű asztalát.
A lehető leghiggadtabban akarta volna kezelni a helyzetet, de nem ment. A szemei alatti idegrángásból már tudta, hogy egy konstans idegbeteg pillanat uralkodott el felette, ahogy az ujjai ökölbe szorulásáról, a felkarjában remegő izomkötegekből is tisztán érezte, hogy a feszültség végiggurgulázott a testén.
És most? Az autó kormánykerekét szorította olyan erővel ujjaival, hogy az utolsó ujjpercei elfehéredve kiáltoztak megváltásért. Erőltetett nyugalommal vágta ki az ajtót, épp elkerülve egy elhaladó sárga díszdobozos taxit, aki vinnyogva, dudálva adta utólag tudtára, hogy nem ártana nem meggondolatlanul viselkednie. Felsóhajtott, és csak az tartotta vissza attól, hogy az ajtót bevágja a helyére, hogy.. féltette ezt a fekete csodát. Évek óta megvolt már neki a Charger és nem jött még el az a pont, hogy meg akarjon tőle válni. Miután bezárta a kocsit a kulccsal, azt elnyelte az öltönynadrágjának zsebe, s megkerülve az autó orrát már bent is volt a kocsmában.  
Az első pillantásával a pultot mérte fel, pontosabban a whisky készletet. A legszívesebben most az összeset leöntötte volna a torkán, de még vezetnie kellett, ittasan márpedig nem fog beülni a kormány mögé. Soha!
A második nekifutásra már a bent lévő tagokat nézte meg futólag, de egy kékbe csomagolt, ülő figurát ezer közül is felismert volna. Évekkel korábbról is, mert szinte nem változott semmit. Csak árkosabb ráncok barázdálták a férfi arcát. Ezért is első körben a pultot célozta meg mégis, és ha a pultban terpeszkedő fickó megszakította azt az izgalmas pohár mosogatást, egy fekete, bivalyerős kávét kért magának Osborn, aztán már fordultában meg is indult a látott ismerős idegen felé, keze az ott árválkodó székre csúszott.
-Darren! - biccentett egyet köszönésképpen. - Ha megengeded, letenném magam én is - nézett az egykori rendőr szemeibe nyugodtan, ítéletmentes arccal. Még ha a férfi minden egyes centije is Danny-t juttatta az ügyész eszébe. A múlt.. múlt marad örökké. Vagy nem. A ma ékes példája ennek.
- Hogy kerültél vissza ebbe a mocsokba? - ha engedélyt kapott, akkor lerakta az alfelét a székre, pont akkor, amikor a pultos szinte kiordított a pult mögül, hogy elkészült a kávé. Még nem mozdult meg, tudva, hogy a fekete szurok nem két perc alatt fog kihűlni.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 5

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Csüt. Szept. 21, 2017 7:08 am


Dylan & Darren


*Amikor visszajöttem Vegasba, számítottam arra, hogy a múlt visszaköszön, de nem vettem róla tudomást. Mert így könnyebb volt és magam sem tudom miért tettem. Talán mert mindennek ellenére itt éreztem magam otthon, egyébként sem töltöttem túl sok időt egy helyben, a munkám mindig más városba küldött, szóval kicsi volt rá az esély, hogy bárkivel összetalálkozzak, persze Dylan rácáfolt erre. Kedveltem, mert jókat lehetett vele beszélgetni, főleg mikor már egy ideje ölelgette a kedvenc italának poharát, de sosem voltunk olyan jó barátságban mint ahogy ő volt Dannyvel. Valamiért mindig kihúztam magam a családi összeröffenésekből, Jennynek is meg volt a maga baráti köre, velük jártunk össze. Dylen sosem bántott, az ő szemeiben sosem láttam azt a vádat, amit a többiekében, noha egyáltalán nem ismerték a részleteket. El tudom képzelni miket mondhattak rólam miután a családommal együtt elmenekültem és azt is el tudom képzelni, hogy Danny miket gondolhatott rólam. Nem tudnék a szemeibe nézni, ahogy tükörbe sem. A nyújtózkodásból nem lett semmi, leengedtem a karjaimat, az asztalra könyököltem és összefűztem az ujjaimat, karjaimmal háromszöget bezárva.* -Dylan! Érezd magad otthon.*Kesernyés mosoly költözött a szám sarkába, ahogy az asztalhoz invitáltam, elvégre kvázi meghívatta magát. Hát elkezdődött, a múlt megkezdte táncát az életem körül, és most már nem fog nyugodni hagyni. Az örvény magába szippant, a kérdés csak az, hogy mikor, mennyi időre tart magában, hogy megrágjon és mikor köp ki. *-Képzeld, önként. *A mosoly maradt, halványult ugyan de a keserűség nem tűnt el. Belenyaltam a kólámba, majd önkéntelenül felkaptam a fejem a csapos rikoltására. Dylanre néztem meglepetten, talán szándékos volt, megjátszott.* -Kávé. Absztinens lettél? *Dylan erős volt, erősebb nálam, nem hittem, hogy annyira elszaladt volna vele a ló mint velem, az enyém jócskán megvadult és rohant a vakvilágba míg egy fal útját nem állta. Az ütközés fájdalmas volt, a hegek még frissek és örökre szóltak. A kabátom belső zsebében érezhetően felizzott a jubileumi bilétám. *-Téged meg nem evett el a fene innen. Mindig is mazochista voltál.*Félretoltam magam elől Patkány aktáját, a kólás pohár főszerepbe került, szorongattam mint kölyök az alvómaciját. Ha nem is tudott Dylan az alkoholizmusomról, értékeltem, hogy nem egy pohár whiskyvel ült le hozzám. Amennyire csak tehettem kerültem az alkoholt, persze mondhatnák, hogy nem kellene kocsmába járnom, de lássuk be, egy tejivóban férfiembernek nem lehet úgy gondolkodnia gazemberek elfogásáról, hogy az eredményes legyen, másrészt, ha a kólánál lehetett még rosszabb, az a tej volt, a szagát sem bírtam.*

Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 11

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Csüt. Szept. 21, 2017 11:59 am

aláfestés ||| Fever Ray - If I Had A Heart

Nem csinált volna abból ügyet, ha látni sem bírták volna a képét. Megértette volna, hiszen az embereket ismerte a munkájának köszönhetően is. Egy olyan embert, akit kvázi megaláztak, akiről rémhírek terjengtek, olyan pletykák, amiknek a valóságalapja egyáltalán nem volt igaz, nos, azok kevésbé viselték el könnyedén az ítélkezést. Dylan már csak az életéből fakadóan is minden igyekeztével azon volt, hogy kizárja az alátámasztás nélküli, önkényes vádaskodásokat. Egy biccentéssel hálálta meg végül azt, hogy leülhetett, egy asztalhoz Darrennel, nem kezdett bele köszöngetésbe, nem látta értelmét a sokszor felesleges beszédnek. Józanul legalábbis. Ha ivott, akkor oldottabb társalgásban is benne volt, természetesen.
Az önkéntes visszavándorlás azonban felkeltette az érdeklődését, de minthogy két egyszerű szóval kapott választ, nem firtatta. Egyelőre. Mindenkinek megvolt a maga indoka, a maga élete, és szeretett nem vájkálni mások magánügyében, hacsak nem a törvény kötelezte arra rá bírósági épület berkein belül.
Elmosolyodott, noha egyáltalán nem jó kedvében tette.
- Vezetek. Ha most elkezdenék inni, akkor gyanítom, detoxikálóban kötnék ki, aztán pedig a májamat koporsóba küldhetném. Mellesleg éjjel még meg kell oldanom egy ügyet - komorult el a hangja, és vele együtt az arckifejezése is. Gondolkodnia kellett, amint hazaért, mert fogalma sem volt jelenleg, hogy mihez is kezdjen a kapott információval. De ez egy másik történet. Igazán. A megállapításra egy újabb biccentés volt a válasz a részéről. Ahol voltak bűnösök, ott az igazságszolgáltatás is jelen volt. És habár a korrupció a legtöbb városban jelen volt ilyen-olyan szinten, ott muszáj volt a jognak, a törvénynek lecsapnia. Dylan már nagyon rég eldöntötte, hogy olyan életet akart biztosítani magának és másoknak is, ahol nem a félelem az elsődleges eszköz az életben maradáshoz. Az igazságérzete pedig évről évre nőtt, ahogy egyre magabiztosabb ügyésszé vált.
- Visszakerültél? - érdeklődött inkább a rendőrségről. - Vagy egészen más okok miatt vagy a városban? - tette hozzá ezt.. mert ha Dylan tudta, hogy Danny már rég kikerült a börtönből, annak híre mehetett régi munkatársak, régi.. barátok, társak irányába is.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 5

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szomb. Okt. 07, 2017 6:00 am


Dylan & Darren


*Amikor visszajöttem Vegasba, pontosan tisztában voltam azzal, hogy a múltam egyszer majd visszaköszön rám. Nem hittem, hogy könnyes szemmel és ölelgetve, a mostani pillanatnál rosszabbra számítottam. Fokozatosan húz majd az iszapba, csalogatva a végkifejlet felé. Dylan úgy ült le velem szemben, mintha az elmúlt évek meg sem történtek volna, mintha öt perce váltunk volna el egymástól, semmi vád, semmi kínos kérdés. Talán mert még józan volt. Biztosan feszegeti belül néhány kérdés velem kapcsolatban, de megvárja míg magam mondom el vagy ügyesen arra tereli a beszélgetést. Elvégre jogot tanult, az ördög volt a mestere. A keserű mosoly maradt, a szám is az volt, a kóla sem enyhített rajta.* -Akkor hasonló cipőben járunk.*Böktem arrébb még egy centivel Patkány aktáját és belekortyoltam a lónyálba. Tudtam miről beszél, ha most bele innék valamilyen alkoholba, biztos, hogy eszméletlenre innám magam, bár eltelt egy év az érzés még élénken élt bennem, milyen amikor elzsibbadsz, amikor annyira, hogy kutatni kellene az emlékezetedben a megtörtént dolgok után. Ez volt a lényeg, felejteni, csak épp olyan állapotban az ember már nem fogja fel, hogy a felejtés után ébredés jön és azzal együtt a rossz emlékek is visszatérnek, még erősebben, még élesebben. Aztán kezdődik minden előröl. A kérdés nem ért váratlanul, előbb vagy utóbb terítékre került volna, elhúzott szájjal vetettem bele magam a közepébe. Ha már együtt iszogatunk, ráborítok mindent. A kabátom belső zsebébe nyúltam, az ujjaim között szinte izzott a medál, kivettem és az asztalra dobtam az imént letett kólás pohár mellé. A zsibongó kocsmában is hangosan koppant. Elvileg azért kapjuk, hogy tudjuk mennyi ideje vagyunk erősek, de szerintem a gyengeséget szimbolizálja, azt, hogy bármikor romba dőlhet megint minden. Egy év. Persze nem kell ezt tudnia senkinek, azért anonym, de kiderül. Mindig kiderül és akkor rád szállnak. Ezt nem akartam. Nem hiányzott az, hogy a főnökeim rám szálljanak, hogy lássam a szemükben a bizalmatlanságot, hogy piti kis ügyeket bízzanak csak rám, és árgus szemekkel figyeljen minden kolléga mikor bemegyek és lerakom a seggem az asztalomhoz. Kell a francnak a fejemre egy kibaszott rendőrfőnök. *-Ezzel nem éltem volna meg nyugodtan egy hetet sem. *A fegyverviselésről nem is beszélve. A nyakamra ültették volna a rendőrség dilidokiját, aki kivesézett volna minden engem ért frusztrációt, aztán kideríti a végén, hogy gyerekkori trauma. Hülyék ezek mind, a legbolondabb mindig a dilidoki. *-Más ok. Ja. Jennyvel…elváltunk. Jobb ha minél messzebb vagyok tőlük. *Még mindig érzem a tarkómon a figyelő szemeket, még mindig várom mikor kapnak el a következő sarkon, pedig istenemre mondom szeretném ha Jenny velem lenne, ha a fiam keltene minden reggel azzal, hogy rám ugrik és összeborzolja a hajamat. Úgy alszom el, hogy felidézem Jenny arcát, a kezét, a szemeit, bőrének érintését, a fiam kacagását, azt ahogy két kis tenyerébe szorítja az arcomat. Kellenek ezek a percek, ezek tartanak életben. *-Nem sok időt töltök a városban, óvadékosok után rohangászok. *Szóval valójában nincs otthonom, a kocsimban élek a legtöbbet vagy olcsó motelokban, ha végképp egy ágyra áhítozom és minden reggel máshol ébredek. A mocsokban turkálok, régi téglákat keresek fel, elkapom azt akit kell és próbálok túlélni. *-És te? Megváltottad már a világot?


Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 11

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szer. Nov. 15, 2017 7:09 pm

Bólintás, egyetlen egy. Ennyit jelentett neki az alkoholmentes este, ámbár ha igazán őszinte akart volna lenni magához is, akkor most épp szemezett volna egy jókora, öreg whiskys üveg üresen asztalra koppanó aljával. De nem lehetett. Az élet tele volt lemondásokkal, és jól tudta, hogy Darren részéről sem a kóla volt az egyetlen, amit le akart volna önteni a saját torkán.
A kérdésére kapott válasz elmaradt, s helyette egy medál csattant az asztallapon, annak felületét csak ültében nézte meg egyetlen hosszú pillanatig Dylan, s minden gondolatát egyetlen hosszú sóhajba sűrítette. Megértette, hogy miért az.. volt az első választás a férfiak életében. Hogy miért az alkohol bódító fellegvárába látogatott el mindenki, aki nem volt képes feldolgozni az aktuális problémát. Már.. Megint Danny képe mosódott el gondolataiban. Az isten verje meg!
- A kávé! Elkészült - ugatott közbe a pultos ficsúr, és a férfi arrafelé nézett. Nem volt türelmetlen, érdekes volt, ahogy az emberek reagáltak le.. dolgokat, történéseket. Mielőtt még felállt volna, a pillantása visszavándorolt a vele szemben ülő ex rendőrre, aki beszélni kezdett. Nem is akármit, és ahogy végighallgatta a kimondott szavakat, a mögöttük rejlő, ki nem mondott gondolatok elgondolkodtatták.
- Sikerül is elterelni a gondolataidat azokkal a balekokról a válásodról? A nődről? - nézett aztán Darren arcára, nem úgy, mint egy pszichológus, rosszabb esetben pszichiáter, de tanulta ezeket régebben. Rengeteget olvasott a pszichológiáról, a hazugságok látható jeleiről, hogy miket kell megfigyelni. Ügyészként muszáj volt ismernie az emberi viselkedést, a tettek gondolati hátterét. Attól, hogy az egyetemet évek óta befejezte, a life-long-learning fontos része volt az életének és erre büszke is volt. És habár mások életét valamennyire megoldotta azzal, hogy a bűnösöket börtönbe küldte, vagy épp közmunkára, a saját életét éppen kutyaszar lepte el. Erre a gondolatra még az arca is megkeseredett, és inkább felkelt, mielőtt még ráborították volna a kávéját.
Egy kössz kíséretében odakormányozta a szurok-forró italt az asztalhoz, majd lepakolta magát a székre ismét. A neki feltett kérdés még megválaszolatlanul lógott a levegőben.
- Üdvözölhetsz a klubban. Linn-nel mi is elváltunk, már évekkel ezelőtt. Be kell látni, ha valami nem megy, nem pedig még erőltetni azt - vont vállat könnyedén. Mert tényleg, még ha lelkiismeretes is volt, a válás miatt nem volt bűntudata. A jelen helyzet miatt pedig inkább mérges volt. - A munka megy, nem panaszkodom. Mindig van kit rács mögé juttatni sajnos - dőlt hátra a szék támlájához, de egy korty kávét azért legurított a torkán. Már kellett neki.
- Ki a következő? Miben sáros? - biccentett az asztalon árválkodó mappa felé. Igen, van, ami sosem változik. Régen is.. megesett, hogy túlságosan is segítőkész volt. Segíteni sosem volt rest. Inkább váltott témát, mielőtt még felrobban, és Linn-ről kezd beszélni.
Vissza az elejére Go down
 

Külvárosi kocsma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros-