HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2018.05.25.
Új staff a csatasorban! *-*KLIKK ;)
Amy

2018.02.14.
Vééégre meghallgatott az a bizonyos.. Részletekért Kit-KATT..


2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Hiányzások
by Ville Deadman Wallow Hétf. Júl. 16, 2018 11:19 am

» Megosztanám...
by Danielle C. Portland Kedd Júl. 10, 2018 5:15 pm

» Fekete vitorlák
by Gloria "Sapphire" Salinas Kedd Júl. 10, 2018 7:29 am

» RocknRolla
by Raina Maddox Szomb. Júl. 07, 2018 11:51 pm

» Műsoron a kávé
by Gloria "Sapphire" Salinas Szomb. Júl. 07, 2018 7:45 pm

» Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva
by Henrik Ibsen Troy Pént. Júl. 06, 2018 7:14 pm

» Can't stand the silence
by Raina Maddox Hétf. Júl. 02, 2018 11:39 pm

» Öribarik - episode I.
by Gloria "Sapphire" Salinas Szomb. Jún. 30, 2018 6:40 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Gloria "Sapphire" Salinas
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Danny Doyle Haynes
 
Raina Maddox
 
Johanna M. Riley
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (30 fő) Vas. Május 06, 2018 3:19 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Külvárosi kocsma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Külvárosi kocsma   Szomb. Szept. 16, 2017 9:00 pm


Dylan & Darren


*Megint egy újabb nap vége, egy este amikor egedül ülök egy kocsmában és kólát nyalogatok. Fárasztó ügy van mögöttem, igazán kiborító volt a flepnis Bobbyt elkapni, még inkább elviselni míg San Diegoból idehoztam, a végén a száját is beragasztottam, hogy ne halljam a vernyákolását, meg az idióta szövegelését. Nagy az isten állatkertje és alacsony a kerítés. Még az érte kapott pénz sem boldogít, csak eszköz amivel kifizetem a számlákat és némi vargakanyarral küldök Jennynek is. Ez az egész inkább csak túlélés, semmi cél nincs az életemben,  de már nem is frusztrál. Csak várom, hogy elteljen egy nap, aztán még egy és még egy, újabb ügy, újabb vége, újabb este. És megint itt ülök a sarokban a bejárattal szemben, előttem az asztalon egy kóla és egy újabb akta. Mikor, hova megyek majd holnap. Minden más ami körülöttem van a semmibe vész, el sem jut a tudatomig a szomszéd asztalnál hangzó élénk veszekedés, a pohárcsörgés, sem a boksz túloldalán felcsendülő telefon hangja. A Patkány becenévre hallgató, sebhelyes arcú fehér férfi képét nézegetem, kíváncsi vagyok kiderül-e az aktából, hogy miért kapta a nevét, van egy tippem. Most meg a világban szaladgál célkereszttel a hátán, mert nem csak én akarom elkapni. Tíz percnyi olvasás után rá kell jönnöm, hogy ehhez nem leszek elég egyedül, de persze ez nem tántorít el. Hogy őszinte legyek egy öngyilkos küldetés sem hátráltatna, legalább vége lenne ennek a kurva szenvedésnek, csak az tart életben, hogy valahol messze van egy kissrác akit még szeretnék látni egyszer az életben. Nincsenek nagy igényeim, pontosan tudom, hogy utálni fog ha meglát, elvégre elhagytam, cserben hagytam és mennyire igaza van, vagy lesz. Most még nem gondol ilyenekre, csak hiányol, pontosabban az apát hiányolja aki nincs ott mellette amikor szüksége van rá. Beleiszom a kólába, csak pótlék, gyűlölöm de ennél jobbat nem találtam. Inkább mint valami másik cukros lónyál aminek csak a nevében van benne a gyümölcs. Becsukom az aktát, hátradőlök és a karjaimat a tarkómon kulcsolom össze, elmerülnék a tervezésben, hogy Patkány után eredjek, de ismerős arc bukkan fel az ajtóban. Már csak ő hiányzott. Egy arc a múltból és eszembe juttatja Dannyt és a családját…a volt családját.* -Franc essen ebbe a kicseszett világba.*

Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szomb. Szept. 16, 2017 10:20 pm

aláfestés ||| Black Lab - This Night


Több, mint fél órája már, hogy leállította a Charger lelkesen morgó motorját, és azóta meg sem mozdult a kormány mögött. A szemeivel követte a járdán elhaladó emberek tömegét, a harsány, fület bántó nevetéseket pedig megvetette ezen a kései órán. Próbált gondolkodni, de mintha egy nyomorult, megakadó óramutató lett volna az agya helyett, folyamatosan ugyanoda kattant vissza, ugyanarra a szánalmas beszélgetéshez.
Linn még a munkahelyén kapta el a munkaidejének utolsó perceiben telefonon, és habár túlórázni nem volt már szokása, egy-egy ügy megkövetelte azt, hogy minimum tovább maradjon bent, az irodája csukott ajtaja mögött. Irinát már rég hazaküldte, a titkárnőjének nem kellett, hogy felügyeljen felette. Főleg nem azokban a szituációkban, amikor a legszívesebben ketté törte volna azt a hatalmas, ébenfekete faltörő kos méretű asztalát.
A lehető leghiggadtabban akarta volna kezelni a helyzetet, de nem ment. A szemei alatti idegrángásból már tudta, hogy egy konstans idegbeteg pillanat uralkodott el felette, ahogy az ujjai ökölbe szorulásáról, a felkarjában remegő izomkötegekből is tisztán érezte, hogy a feszültség végiggurgulázott a testén.
És most? Az autó kormánykerekét szorította olyan erővel ujjaival, hogy az utolsó ujjpercei elfehéredve kiáltoztak megváltásért. Erőltetett nyugalommal vágta ki az ajtót, épp elkerülve egy elhaladó sárga díszdobozos taxit, aki vinnyogva, dudálva adta utólag tudtára, hogy nem ártana nem meggondolatlanul viselkednie. Felsóhajtott, és csak az tartotta vissza attól, hogy az ajtót bevágja a helyére, hogy.. féltette ezt a fekete csodát. Évek óta megvolt már neki a Charger és nem jött még el az a pont, hogy meg akarjon tőle válni. Miután bezárta a kocsit a kulccsal, azt elnyelte az öltönynadrágjának zsebe, s megkerülve az autó orrát már bent is volt a kocsmában.  
Az első pillantásával a pultot mérte fel, pontosabban a whisky készletet. A legszívesebben most az összeset leöntötte volna a torkán, de még vezetnie kellett, ittasan márpedig nem fog beülni a kormány mögé. Soha!
A második nekifutásra már a bent lévő tagokat nézte meg futólag, de egy kékbe csomagolt, ülő figurát ezer közül is felismert volna. Évekkel korábbról is, mert szinte nem változott semmit. Csak árkosabb ráncok barázdálták a férfi arcát. Ezért is első körben a pultot célozta meg mégis, és ha a pultban terpeszkedő fickó megszakította azt az izgalmas pohár mosogatást, egy fekete, bivalyerős kávét kért magának Osborn, aztán már fordultában meg is indult a látott ismerős idegen felé, keze az ott árválkodó székre csúszott.
-Darren! - biccentett egyet köszönésképpen. - Ha megengeded, letenném magam én is - nézett az egykori rendőr szemeibe nyugodtan, ítéletmentes arccal. Még ha a férfi minden egyes centije is Danny-t juttatta az ügyész eszébe. A múlt.. múlt marad örökké. Vagy nem. A ma ékes példája ennek.
- Hogy kerültél vissza ebbe a mocsokba? - ha engedélyt kapott, akkor lerakta az alfelét a székre, pont akkor, amikor a pultos szinte kiordított a pult mögül, hogy elkészült a kávé. Még nem mozdult meg, tudva, hogy a fekete szurok nem két perc alatt fog kihűlni.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Csüt. Szept. 21, 2017 7:08 am


Dylan & Darren


*Amikor visszajöttem Vegasba, számítottam arra, hogy a múlt visszaköszön, de nem vettem róla tudomást. Mert így könnyebb volt és magam sem tudom miért tettem. Talán mert mindennek ellenére itt éreztem magam otthon, egyébként sem töltöttem túl sok időt egy helyben, a munkám mindig más városba küldött, szóval kicsi volt rá az esély, hogy bárkivel összetalálkozzak, persze Dylan rácáfolt erre. Kedveltem, mert jókat lehetett vele beszélgetni, főleg mikor már egy ideje ölelgette a kedvenc italának poharát, de sosem voltunk olyan jó barátságban mint ahogy ő volt Dannyvel. Valamiért mindig kihúztam magam a családi összeröffenésekből, Jennynek is meg volt a maga baráti köre, velük jártunk össze. Dylen sosem bántott, az ő szemeiben sosem láttam azt a vádat, amit a többiekében, noha egyáltalán nem ismerték a részleteket. El tudom képzelni miket mondhattak rólam miután a családommal együtt elmenekültem és azt is el tudom képzelni, hogy Danny miket gondolhatott rólam. Nem tudnék a szemeibe nézni, ahogy tükörbe sem. A nyújtózkodásból nem lett semmi, leengedtem a karjaimat, az asztalra könyököltem és összefűztem az ujjaimat, karjaimmal háromszöget bezárva.* -Dylan! Érezd magad otthon.*Kesernyés mosoly költözött a szám sarkába, ahogy az asztalhoz invitáltam, elvégre kvázi meghívatta magát. Hát elkezdődött, a múlt megkezdte táncát az életem körül, és most már nem fog nyugodni hagyni. Az örvény magába szippant, a kérdés csak az, hogy mikor, mennyi időre tart magában, hogy megrágjon és mikor köp ki. *-Képzeld, önként. *A mosoly maradt, halványult ugyan de a keserűség nem tűnt el. Belenyaltam a kólámba, majd önkéntelenül felkaptam a fejem a csapos rikoltására. Dylanre néztem meglepetten, talán szándékos volt, megjátszott.* -Kávé. Absztinens lettél? *Dylan erős volt, erősebb nálam, nem hittem, hogy annyira elszaladt volna vele a ló mint velem, az enyém jócskán megvadult és rohant a vakvilágba míg egy fal útját nem állta. Az ütközés fájdalmas volt, a hegek még frissek és örökre szóltak. A kabátom belső zsebében érezhetően felizzott a jubileumi bilétám. *-Téged meg nem evett el a fene innen. Mindig is mazochista voltál.*Félretoltam magam elől Patkány aktáját, a kólás pohár főszerepbe került, szorongattam mint kölyök az alvómaciját. Ha nem is tudott Dylan az alkoholizmusomról, értékeltem, hogy nem egy pohár whiskyvel ült le hozzám. Amennyire csak tehettem kerültem az alkoholt, persze mondhatnák, hogy nem kellene kocsmába járnom, de lássuk be, egy tejivóban férfiembernek nem lehet úgy gondolkodnia gazemberek elfogásáról, hogy az eredményes legyen, másrészt, ha a kólánál lehetett még rosszabb, az a tej volt, a szagát sem bírtam.*

Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Csüt. Szept. 21, 2017 11:59 am

aláfestés ||| Fever Ray - If I Had A Heart

Nem csinált volna abból ügyet, ha látni sem bírták volna a képét. Megértette volna, hiszen az embereket ismerte a munkájának köszönhetően is. Egy olyan embert, akit kvázi megaláztak, akiről rémhírek terjengtek, olyan pletykák, amiknek a valóságalapja egyáltalán nem volt igaz, nos, azok kevésbé viselték el könnyedén az ítélkezést. Dylan már csak az életéből fakadóan is minden igyekeztével azon volt, hogy kizárja az alátámasztás nélküli, önkényes vádaskodásokat. Egy biccentéssel hálálta meg végül azt, hogy leülhetett, egy asztalhoz Darrennel, nem kezdett bele köszöngetésbe, nem látta értelmét a sokszor felesleges beszédnek. Józanul legalábbis. Ha ivott, akkor oldottabb társalgásban is benne volt, természetesen.
Az önkéntes visszavándorlás azonban felkeltette az érdeklődését, de minthogy két egyszerű szóval kapott választ, nem firtatta. Egyelőre. Mindenkinek megvolt a maga indoka, a maga élete, és szeretett nem vájkálni mások magánügyében, hacsak nem a törvény kötelezte arra rá bírósági épület berkein belül.
Elmosolyodott, noha egyáltalán nem jó kedvében tette.
- Vezetek. Ha most elkezdenék inni, akkor gyanítom, detoxikálóban kötnék ki, aztán pedig a májamat koporsóba küldhetném. Mellesleg éjjel még meg kell oldanom egy ügyet - komorult el a hangja, és vele együtt az arckifejezése is. Gondolkodnia kellett, amint hazaért, mert fogalma sem volt jelenleg, hogy mihez is kezdjen a kapott információval. De ez egy másik történet. Igazán. A megállapításra egy újabb biccentés volt a válasz a részéről. Ahol voltak bűnösök, ott az igazságszolgáltatás is jelen volt. És habár a korrupció a legtöbb városban jelen volt ilyen-olyan szinten, ott muszáj volt a jognak, a törvénynek lecsapnia. Dylan már nagyon rég eldöntötte, hogy olyan életet akart biztosítani magának és másoknak is, ahol nem a félelem az elsődleges eszköz az életben maradáshoz. Az igazságérzete pedig évről évre nőtt, ahogy egyre magabiztosabb ügyésszé vált.
- Visszakerültél? - érdeklődött inkább a rendőrségről. - Vagy egészen más okok miatt vagy a városban? - tette hozzá ezt.. mert ha Dylan tudta, hogy Danny már rég kikerült a börtönből, annak híre mehetett régi munkatársak, régi.. barátok, társak irányába is.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szomb. Okt. 07, 2017 6:00 am


Dylan & Darren


*Amikor visszajöttem Vegasba, pontosan tisztában voltam azzal, hogy a múltam egyszer majd visszaköszön rám. Nem hittem, hogy könnyes szemmel és ölelgetve, a mostani pillanatnál rosszabbra számítottam. Fokozatosan húz majd az iszapba, csalogatva a végkifejlet felé. Dylan úgy ült le velem szemben, mintha az elmúlt évek meg sem történtek volna, mintha öt perce váltunk volna el egymástól, semmi vád, semmi kínos kérdés. Talán mert még józan volt. Biztosan feszegeti belül néhány kérdés velem kapcsolatban, de megvárja míg magam mondom el vagy ügyesen arra tereli a beszélgetést. Elvégre jogot tanult, az ördög volt a mestere. A keserű mosoly maradt, a szám is az volt, a kóla sem enyhített rajta.* -Akkor hasonló cipőben járunk.*Böktem arrébb még egy centivel Patkány aktáját és belekortyoltam a lónyálba. Tudtam miről beszél, ha most bele innék valamilyen alkoholba, biztos, hogy eszméletlenre innám magam, bár eltelt egy év az érzés még élénken élt bennem, milyen amikor elzsibbadsz, amikor annyira, hogy kutatni kellene az emlékezetedben a megtörtént dolgok után. Ez volt a lényeg, felejteni, csak épp olyan állapotban az ember már nem fogja fel, hogy a felejtés után ébredés jön és azzal együtt a rossz emlékek is visszatérnek, még erősebben, még élesebben. Aztán kezdődik minden előröl. A kérdés nem ért váratlanul, előbb vagy utóbb terítékre került volna, elhúzott szájjal vetettem bele magam a közepébe. Ha már együtt iszogatunk, ráborítok mindent. A kabátom belső zsebébe nyúltam, az ujjaim között szinte izzott a medál, kivettem és az asztalra dobtam az imént letett kólás pohár mellé. A zsibongó kocsmában is hangosan koppant. Elvileg azért kapjuk, hogy tudjuk mennyi ideje vagyunk erősek, de szerintem a gyengeséget szimbolizálja, azt, hogy bármikor romba dőlhet megint minden. Egy év. Persze nem kell ezt tudnia senkinek, azért anonym, de kiderül. Mindig kiderül és akkor rád szállnak. Ezt nem akartam. Nem hiányzott az, hogy a főnökeim rám szálljanak, hogy lássam a szemükben a bizalmatlanságot, hogy piti kis ügyeket bízzanak csak rám, és árgus szemekkel figyeljen minden kolléga mikor bemegyek és lerakom a seggem az asztalomhoz. Kell a francnak a fejemre egy kibaszott rendőrfőnök. *-Ezzel nem éltem volna meg nyugodtan egy hetet sem. *A fegyverviselésről nem is beszélve. A nyakamra ültették volna a rendőrség dilidokiját, aki kivesézett volna minden engem ért frusztrációt, aztán kideríti a végén, hogy gyerekkori trauma. Hülyék ezek mind, a legbolondabb mindig a dilidoki. *-Más ok. Ja. Jennyvel…elváltunk. Jobb ha minél messzebb vagyok tőlük. *Még mindig érzem a tarkómon a figyelő szemeket, még mindig várom mikor kapnak el a következő sarkon, pedig istenemre mondom szeretném ha Jenny velem lenne, ha a fiam keltene minden reggel azzal, hogy rám ugrik és összeborzolja a hajamat. Úgy alszom el, hogy felidézem Jenny arcát, a kezét, a szemeit, bőrének érintését, a fiam kacagását, azt ahogy két kis tenyerébe szorítja az arcomat. Kellenek ezek a percek, ezek tartanak életben. *-Nem sok időt töltök a városban, óvadékosok után rohangászok. *Szóval valójában nincs otthonom, a kocsimban élek a legtöbbet vagy olcsó motelokban, ha végképp egy ágyra áhítozom és minden reggel máshol ébredek. A mocsokban turkálok, régi téglákat keresek fel, elkapom azt akit kell és próbálok túlélni. *-És te? Megváltottad már a világot?


Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szer. Nov. 15, 2017 7:09 pm

Bólintás, egyetlen egy. Ennyit jelentett neki az alkoholmentes este, ámbár ha igazán őszinte akart volna lenni magához is, akkor most épp szemezett volna egy jókora, öreg whiskys üveg üresen asztalra koppanó aljával. De nem lehetett. Az élet tele volt lemondásokkal, és jól tudta, hogy Darren részéről sem a kóla volt az egyetlen, amit le akart volna önteni a saját torkán.
A kérdésére kapott válasz elmaradt, s helyette egy medál csattant az asztallapon, annak felületét csak ültében nézte meg egyetlen hosszú pillanatig Dylan, s minden gondolatát egyetlen hosszú sóhajba sűrítette. Megértette, hogy miért az.. volt az első választás a férfiak életében. Hogy miért az alkohol bódító fellegvárába látogatott el mindenki, aki nem volt képes feldolgozni az aktuális problémát. Már.. Megint Danny képe mosódott el gondolataiban. Az isten verje meg!
- A kávé! Elkészült - ugatott közbe a pultos ficsúr, és a férfi arrafelé nézett. Nem volt türelmetlen, érdekes volt, ahogy az emberek reagáltak le.. dolgokat, történéseket. Mielőtt még felállt volna, a pillantása visszavándorolt a vele szemben ülő ex rendőrre, aki beszélni kezdett. Nem is akármit, és ahogy végighallgatta a kimondott szavakat, a mögöttük rejlő, ki nem mondott gondolatok elgondolkodtatták.
- Sikerül is elterelni a gondolataidat azokkal a balekokról a válásodról? A nődről? - nézett aztán Darren arcára, nem úgy, mint egy pszichológus, rosszabb esetben pszichiáter, de tanulta ezeket régebben. Rengeteget olvasott a pszichológiáról, a hazugságok látható jeleiről, hogy miket kell megfigyelni. Ügyészként muszáj volt ismernie az emberi viselkedést, a tettek gondolati hátterét. Attól, hogy az egyetemet évek óta befejezte, a life-long-learning fontos része volt az életének és erre büszke is volt. És habár mások életét valamennyire megoldotta azzal, hogy a bűnösöket börtönbe küldte, vagy épp közmunkára, a saját életét éppen kutyaszar lepte el. Erre a gondolatra még az arca is megkeseredett, és inkább felkelt, mielőtt még ráborították volna a kávéját.
Egy kössz kíséretében odakormányozta a szurok-forró italt az asztalhoz, majd lepakolta magát a székre ismét. A neki feltett kérdés még megválaszolatlanul lógott a levegőben.
- Üdvözölhetsz a klubban. Linn-nel mi is elváltunk, már évekkel ezelőtt. Be kell látni, ha valami nem megy, nem pedig még erőltetni azt - vont vállat könnyedén. Mert tényleg, még ha lelkiismeretes is volt, a válás miatt nem volt bűntudata. A jelen helyzet miatt pedig inkább mérges volt. - A munka megy, nem panaszkodom. Mindig van kit rács mögé juttatni sajnos - dőlt hátra a szék támlájához, de egy korty kávét azért legurított a torkán. Már kellett neki.
- Ki a következő? Miben sáros? - biccentett az asztalon árválkodó mappa felé. Igen, van, ami sosem változik. Régen is.. megesett, hogy túlságosan is segítőkész volt. Segíteni sosem volt rest. Inkább váltott témát, mielőtt még felrobban, és Linn-ről kezd beszélni.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Kedd Nov. 21, 2017 3:06 pm


Dylan & Darren


*Nem ez volt és nem is ez lesz az évszázad tipikus férfi beszélgetése, harsogó röhögéssel és asztalcsapkodással, noha régebben több kedvem lett volna hozzá. Van az az ingoványba taszító lét amikor a legjobb csendben maradni és csak pillantásokból megérteni a másikat, egy-egy gesztus, jel, sóhaj. A pultos hangjára sem emeltem feljebb a fejem, eltettem a medált és tovább szorongattam a mentőövem. Volt idő amikor nem volt reményem, eldobtam és nem hittem, hogy egyszer még jobb lehet. Jenny mosolygós arcát nem látom többé, ha az élet úgy hozza, hogy mégis összefutunk és lesz lehetőségünk beszélgetni, akkor sem a boldogság fog rólam eszébe jutnia. Az a hajó már elment, elvitte egy cunami, összetörte, bekebelezte majd darabokban kiköpte. Hogy mégis miért nem a mocsokban fetrengek magamról nem tudva? Mert volt egy nap amikor úgy döntöttem, úgy kellett döntenem, hogy még van remény. Egy kisfiú arca, a hangja…noha azt amiért vágyódtam már nem kapom vissza, abból többet már nem, mégis….legalább ne félnótás és részeges gazemberként gondoljon rám. *-Ideig-óráig.*Dylan jól tudta, hogy miről beszélek. A munka olyan mint az alkohol. Ha bele is mélyedek, amint elmúlik jön az ébredés ami még kínzóbb mint korábban volt és megint csak újabbat szedek elő, hogy kis időre elnyomjam azt ami napi szinten a fejemben kattog. Patkány aktájára néztem míg Dylan a kávéjáért ment. Napokra bezárt volna egy mókuskerékbe ha Dylan nem jelenik meg, a whisky fan ügyész azonban alaposan visszagyömöszölt a múltam mocsarába és vele együtt Danny arca is kristálytisztán lebegett abban a fekete lyukban amire a fejemben ráhúztam a függönyt. *-Sajnálom öregfiú! Nem való nekünk a házasság.*Danny is mire ment vele? Minden rendőr arról ábrándozik és abban bízik, hogy neki majd jobb lesz, ő majd megoldja, összehangolja…aztán a munka bedarálja, mert nem tud nemet mondani, nem tud kiszakadni belőle. De azok még mindig jobban járnak akik „csak” elválnak és nem egy élethosszig emlékezetes tragédia vet véget neki. Úgy hajtom le a maradék kólámat mintha whisky lenne, a mozdulat és az azzal járó érzés kicsit megnyugtat, az íze továbbra is ugyanolyan pocsék. Lónyál.* -Patkány. Piti kis tolvajnak indult, aztán belemerült a sűrűjébe. Kinyírt egy fejest a keletiek közül, mindenki el akarja kapni, ráadásul lelépett a házi őrizetből. Annyi az óvadéknak, a tanúskodásnak amivel kisírta a bokaperecet. *Nagyvonalakban ennyi áll az aktában, de valami nem kerek az egész történetben. A válasz azonban ott van Patkánynál és nekem meg kell tudnom. Rákattantam. Dylan is. Inkább minthogy véletlenül feltegyek egy kérdést Linnről. Eszembe sem jutott. Danny viszont igen, de a kérdés kínkeservesen araszol felfelé, égeti a torkomat, szétfeszít belülről. Bármit ki tudnék deríteni róla, de nem akartam. Nem volt elég erőm, hogy szembesüljek vele. Ahhoz sem, hogy most tudjak meg bármit is.*


Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Kedd Dec. 05, 2017 7:51 pm

Ha tehette volna, akkor elmormogott volna egy káromkodást. Egy órákig tartó, mindenki fia-borját beleértőt, ki nem hagyva azokat a momentumokat, amik nem voltak pozitív hatással senkire sem. De mindezek helyett csak egy lemondó sóhajjal reagált, aztán már a sajnálatra a kávéja gőze felett megvonta a vállát. Mondjuk úgy, hogy haszna is volt azoknak a házas éveknek. Például eldöntötte, hogy előtte gondolkodik is, nem csak a szíve után futva csimpaszkodik egy asszony szerelmében. Nem hagyja magát még csak látszólag sem megvezetni, és azt meg végképp nem tűri el senkitől sem, hogy kihasználják. Linn kegyetlen volt, a mai nap pedig ékes bizonyítéka annak, hogy tudja, hol és hogyan kell a másik hátában megforgatni azt a bozótvágót, amit oly' szívesen lóbálgat a mindennapjaiban.
Már-már elkáromkodta magát újfent Osborn, ahogy majdnem kicsúszott az az infó, amit ezen a csodás napon öntöttek a nyakába, de inkább mással foglalkozott. Mondjuk azzal a könyvnyi lappal ott, az asztal túlsó oldalán. Mégsem kerülte el a figyelmét az, ahogy Darren ivott. Mintha a legjobb alkohol került volna elé, és még csak az sem különböztette meg a kólát az etil-alkoholtól, hogy kevésbé volt káros és ne haltak volna bele az ivászatba.
Ahogy a bűnöző ismertetése megtörtént, elfelejtve a csésze kis nyúlvány fülét, amibe maximum a nők tudták belegyömöszölni az ujjaikat, a poharat megfogva kortyolt bele Dylan a kávéjába.
És csak most érezte, hogy legalább egy vödörnyit tudna belőle inni. Vagy vénásan lenne rá szüksége. Napi szinten. Minden órában. És percben.
De leginkább állandóan.
- Csoda, hogy a keletiek még életben hagyták. Nem igazán szoktak megsajnálni senkit sem - gondolt itt Dylan akár az ukránokra, az albánokra, vagy akár afgánokra. Esetleg még keletebbre a yakuzák, vagy a kínaiak.. egyik jobb volt, mint a másik, már.. válogatott kínzásban és büntetés-végrehajtásban. El kellett ismernie, hogy a módszereik kifizetődőek voltak, azonban törvényellenesek.
Persze fű alatt sok minden történhetett.. Hammurapi óta sok mindent láttak az emberek. A szemei az aktát vizslatták, de nem nyúlt érte. Engedély nélkül sosem tett volna ilyet.
- Csak te vagy rajta az ügyön? Vagy versenyeztetve vagytok és a ki a jobb fogja bevinni? - érdeklődött. Nem mintha hirtelen felcsapna a bűnüldözés Indiana Jones-ának, de érdekelte. A másik leginkább és azok az elmúlt évek, amikor hárman három felé indultak az életben.. egy kőomlásnyi sóhaj szakadt fel a tüdejében, és próbálta elhessegetni a gondolatot.. Danny.. Darren és Dylan.. A rohadt életbe is!
Tisztában volt azzal, hogy Danny már szabadlábon volt, hogy már nem a börtön levegőjét szívta. Tudta. Mindenről tudott, ami az egykori legjobb barátjával történt.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Vas. Dec. 10, 2017 5:58 am


Dylan & Darren


-Nem sajnálják, nem találják.*Hálás voltam Dylannek, hogy témát váltott, bármiről szívesebben beszéltem volna most, csak a múltról nem. Még nem jutottam el odáig, hogy szembenézzek akár egyetlen percével is. Sosem gondoltam volna, hogy pont Patkány lesz az aki kihúz a mocsárból, most mégis megtette. A hülye kis szerencsétlen, talán pont ezért van még életben.* -Hülyét csinált a szövetségiekből, meglépett a védett házból és úgy eltűnt mint porszem a sivatagban. Ez egy kibaszott Menekülő ember csak nem tudatosan csinálja. Annyira piti, hogy a gondolkodó profik túlkombinálták. *Ebben láttam Patkány sikerét, annyira kis semmi volt, hogy a nagyok nem látták amikor az orrukra koppint. Menekülő ember. Hiába nem akartam rágondolni, én is az voltam. Egy gyáva menekülő ember, egy rohadt strucc amelyik a homokba dugta a fejét és azt hiszi, vagy azt szeretné hinni, hogy a homokon kívül nem létezik semmi. Pedig pont velem szemben ül a múltam egy darabja, az amelyik Dannyhez vezet, a családjához, a srácaihoz és az enyémhez. Elcseszett ördögi kör. A poharamra néztem, de az imént kiittam belőle a whiskynek nézett lónyálat. Lecsaptam a fára és Patkány aktájáért nyúltam. Másnak nem mutattam volna meg, de Dylan nem volt akárki. Ő még állta a sarat, ott maradt ahol mindig is volt, az élet nem rángatta ki a helyéről. Egyébként is bármikor utána tudott volna nézni kiről beszélek és érdekelte, láttam ahogy az aktát vizslatta. Ha átlátna a fedlapon, már rég kiolvasta volna, úgy sóvárgott rá mint egy éhes kiskölyök a karácsonyi sütire. Elé toltam.* -A szaros szövetségiekkel versenyzek. Meg a fakabátokkal. Ha ők kapják el lőttek az óvadéknak és az én pénzemnek is. *Maradjunk akkor Patkánynál és csináljunk úgy mintha ez az egész nem lenne kurvára ismerős helyzet, mintha nem jelentene semmit, mintha Danny nem egy cella sarkában ülne és nem mellettem, ahogy régen, amikor ráhajtottunk Dylan kapcsolataira mint a sarki prosti az eltévedt milliomosra. Az egész mégis érezhetően ott lebegett közöttünk, felettünk, hogy bármikor lecsaphasson. Már a mozdulat is amivel oda csúsztattam az orra elé az aktát, ahogy ránéztem, ahogy vártam arra mit fog mondani. Kibaszottul ismerős volt és régi. Deja vu. Asszem ezt szokták mondani.*


Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Pént. Dec. 15, 2017 8:28 pm

Minden egyes szóra figyelt, miközben az ujja a csésze oldalán maradva engedte a belőle áradó forróságot. Legalább az melegen tartotta, mert jelenleg úgy érezte magát, mint egy nyomorult Antarktisz. Rideg, dühödt faggyal a mellkasában, és ezer más dolog volt, ami most elterelhette a figyelmét a tényleges megoldandó problémáról. Darren tökéletes volt erre, noha az életben nem gondolt volna eme viszontlátás - majdnem - örömére. Merthogy mindketten úgy viselkedtek, mint két veszett, pipiskedő vadbarom, akik mindenképpen el akarták kerülni az elkerülhetetlent. Nyomorult egy helyzet volt, de Darren is, valamint Dylan is tökéletesen abszolválta ezt a feladványt. Már megérte.. Nem igaz?!
A szavak.. túlságosan is ismerősek voltak. Mostanában túl sokan csúsztak ki a rend őreinek kezei közül, ami ellen az ügyész vajmi keveset tehetett. Maximum az oldalvonalról szurkolhatott, ha már nem volt szinte napi bejárása az őrsre. Relatíve, mert ügyészként bármikor jöhetett-mehetett azokon az ajtókon. És mindannyiszor arra a két asztalra nézett, amikhez annyi emlék fűzte őt, minden annyira más volt. De már nem az a két nyomozó ült ott, akiket ismert. Akikre az életét is rábízta volna bármikor. Most.. az egyiket Hannovernek becézték, a másikat meg Clovernek hívták, egy nyomorult lóherének.. Kár, hogy nem biológusnak készült a tag.
Felsóhajtott, a torka cigaretta füstjéért kapart, és nem is állt ellen, kihúzta a dobozt a zakója zsebéből, abból pedig egy szálat tolt a szájába. A dobozt aztán az asztalra pakolta, hogyha akart, akkor Darren kiszolgálhatta magát. Nem tudta, hogy a nikotinnal hogy áll.. most már.
Amikor az akta elé került, a fedlapot felemelve átfutotta a szöveget, adatok után kutatva, helyszínek, nevek, dátumokat megnézve. Még csak a második oldalon járt, amikor a szemeit a lapokról a vele szemben ülőre vezette, megköszörülve a torkát, kivéve a szájából a dohánnyal teli rudat.
- Mennyit kapnál érte? - érdeklődött csak úgy. Általában az összegtől függött, ki mennyit ért. Valószínűleg ez az ostoba ember nem érhetett sokat, legalábbis egy villát aligha lehetett volna venni a pénzből. És minél régebb óta keresték, minél több vádpont szólt az illető ellen, annál magasabb pénzjutalom járt érte. Dylan ismét a szájába tolta a cigit, mélyen, a tüdejébe engedve, szívva a füstöt, miközben tovább olvasott.
- Ha gondolod, körbekérdezek holnap, eleresztek pár hívást, hátha van valami kontakt - ajánlotta fel ezt, ismét. Ahogy évekkel ezelőtt. Esze ágában sem volt feleleveníteni a múltat. Akkor ki kellett volna mondania azt is, hogy lehet, van egy fia. Nem igazán akart ebben hinni, de egyelőre rohadtul nem tudta, mit kezdjen ezzel az információval, amivel az ex felesége akart kisajtolni belőle gyerektartást. Visszamenőlegesen is. A haragon, dühön és csalódottságon kívül most annyira nem érzett mást. A levezetés pedig.. kimerült egy rohadék kávéban, és egy kisstílű szökevényben. Hát nem egy Harrison Ford-alakítás volt az övé a mai nap során, annyi szent.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szomb. Dec. 23, 2017 6:29 am


Dylan & Darren


*Azt nem mondom, hogy örömmel vetettem bele magam Patkány meglógásának történetébe, de legalább elterelte egy kicsit a figyelmemet. A múlt ott lebegett kettőnk között, kísértetiesen hasonló volt a felállás, mégis tovább tolta előlem Danny arcát és a pia utáni vágyam. Mert egy év ide vagy oda, néha iszonyatos erőfeszítésembe telt, hogy leküzdjem. Dylan ráadásul megbolygatta azt a tényt is, hogy illene már Danny után néznem ha itt vagyok a városban, de úgy éreztem akkor megindulna a lavina és maga alá temetne. Ez a munka sem az életem álma volt, de értettem hozzá, inkább mint, hogy egy építkezésen nyomjam vagy sört csapoljak egy kocsmában. Érthető okokból. Ez legalább okot adott arra, hogy minden nap felkeljek és tükörbe nézzek. Lássam a változást, ahogy erőt veszek magamon, és a fiam arcképét amit úgy kunyeráltam el mielőtt leléptem. Mert leléptem, mint egy patkány a nyomorult süllyedő hajóról, pedig egyáltalán nem ez volt a helyzet. Jobb volt Jennynek nélkülem. Vagy…amiért Dannyt cserben hagytam, amiért nem álltam mellette amikor szükség lett volna rá, egyszerűen nem tudtam megtenni azt, hogy boldogan éljek a fiam közelében. Másrészt sok elvarratlan szál maradt még úgy is, hogy Danny igyekezett mindet elvágni. A háttérember még él. Néhány másodpercig szemeztem a kirakott cigivel, aztán érte nyúltam és a számba löktem egyet. Nem voltam olyan nagy dohányos mint Dylan, de most rohadtul jólesett.* -Tíz rongyot. Az egész egy elcseszett ügy. Valaki kezeskedet érte mielőtt az FBI rátette volna a kezét, Patkány pedig sietett meglépni. *Tíz ezer dollár nem olyan sok, Patkánynak az lett volna és a haverjai nem fizettek volna érte ennyit. Ő viszont tudta, hogy hiába védett ház, könnyebben hozzáférnek mint az előzetesben. *-Aki bejött az irodába azt mondta, hogy a húga, de Patkánynak nincs húga. Sajnálatos módon ez később derült ki. *Patkány csak rosszkor volt rossz helyen és látott valamit amit nem kellett volna. Halálos ítélet. A kis mocsok viszont mindenkit kijátszott. Mélyen leszívtam a füstöt és bent tartottam egy ideig, aztán lassan kifújtam. Keserű lett tőle a szám íze. *-Megköszönném. *Ott volt a nyelvem hegyén a kérdés Dannyről, de visszanyeltem. A múltból egyelőre elég volt egy kanállal lenyelni, nem akartam az egész tálat magamba dönteni. Dylan volt az első kanál, őt is az élet tuszkolta le a torkomon, noha istenemre mondom mindennek ellenére jó volt látni. De láthatóan ő sem tudott látványosan örülni. Csak mintha….ott folytattuk ahol félbeszakadt, ami közötte történt azt a szőnyeg alá söpörtük, nem vettünk róla tudomást, mintha úgy meg nem történtté tehetnénk. *-Én megkeresem a „húgát”. *A kabátom belső zsebéből rángattam ki az összerongyolt kis jegyzetfüzetemet, nem volt nagyobb a tenyeremnél és a csonkra rágott ceruzát. Kibaszott Columbo. Lefirkantottam a számom és Dylan elé toltam az akta mellé. Nem, nem fogok bemenni az őrsre és az ügyészségre se, hogy megkeressem. *


Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Kedd Dec. 26, 2017 8:09 pm

Tűzre is szüksége volt a vele szemben ülőnek, ezért Osborn egyetlen szó nélkül átcsúsztatta az öngyújtóját is Darrennek. Régi aranyozott króm volt, a rajta lévő tűzmadár jókora részben megkopott a sok használattól és az idő sem kímélte. Több, mint ötven éves volt. Az apjáé, büszkén hordva magával. Sosem volt az a típus, aki tárgyakhoz ragaszkodott volna, jobban értékelte az embereket. Nos, ez a teória úgy látszott, hogy már rég elárulta. Az anyja, az apja halott volt. Elvált, a legjobb barátja pedig évekkel ezelőtt kilépett az életéből, vagyis inkább be, a börtönbe.
Magának sem vallotta be, de az utóbbi évek történéseit követően a nikotin lett az egyik cimborája, olykor pedig váll-lapogatva bekopogtatott Whisky kolléga is. A függőségtől azonban még távol állt, és jelen pillanatban, amiatt, aki ott ült vele szemben, jelenleg örült annak, hogy tiszta maradt. Noha a cigarettáról nem tudott lemondani, az alkohol leginkább a vitrinjének hű társa volt.
- Úgy látszik, hogy amennyien holtan, börtönben akarják látni, ugyanannyian a szabad ég alatt is - bólintott az óvadékra. Az alapján el fog tudni indulni, és ha esetleg bele is ásná magát - elterelésként - ebbe az ügybe, talán olyan információk birtokosa is lehet, ami Darren nyomozását segítené. És talán a saját sír ásását. De jelen esetben Dylan nem igazán törődött olyan kicsinyességekkel, mint hogy bármitől is féljen. A reggeli kávéja minden esetben felébresztette. A cigije pedig energiát adott neki. Vagy épp pont fordítva.
Az említette húg miatt elhúzta a száját. Biztos volt abban, hogy nem családtag. Mert azok a legkisebb mértékben árulták el a szeretteiket. Feltéve, ha valóban szeretet kötötte össze őket. Ha nem.. akkor mindenki baszhatta. Keményen és szó szerint.
Ameddig a füst lassan áramolt a tüdeje és a szája közt levegőbe fújva, féloldalas mosollyal figyelte azt, ahogy Curtis ténykedett. Ahogy elé került a telefonszám, felnézett a másik szemeibe.
- Brutális, hogy milyen névjegykártyákat készítenek mostanában - már-már elnevette magát, de csak majdnem. Azért egy kósza, nagyon is visszafogott mosoly jelezte, hogy ez a fapados megoldás a tetszésére szolgált, és ha már névjegyek.. A saját, keménypapírra nyomtatott, minimalista stílusú fehér alapú névjegyét csúsztatta oda, Darren elé, de a kapottat elrakta. Nem kellett hozzá név, álmából is felkelve tudná, kihez tartozott.
Becsukta az aktát, pont elég volt neki annyi információ, mint amennyin átfutott. A madárkák úgyis csiripelni fognak, csak a megfelelőt kell megetetnie, és valahogy mindig volt olyan, aki tudott ezt-azt. A tudás a mai világban aligha maradt egy kézben. Az emberek szerettek beszélni, pletykálni, főleg, ha figyeltek is rájuk. Visszacsúsztatta a halom papírköteget Darren elé, aztán a szemei a tagon maradtak.. És döntött.
- Kiengedték. Már nincs rács mögött - és kimondta. Remélte, hogy Curtis tudta, miről és leginkább kiről beszélt Dylan, az ügyész nem folytatta. Miért tette volna? Mióta bevonult, nem látta. Hiába ment be az első évben szinte minden héten látogatási időben, sosem fogadták. A hívásait is elutasították. Mintha Danny megszűnt volna létezni, és ezt Osborn elfogadta. Nem kajtatott utána, mint egy rossz ribanc a pénzes öregek után. Hagyta, hadd éljen, hadd létezzen. És mégis, a főbb dolgokról tudott. Ilyen volt az is, amikor elhagyta a börtön falait.
A cigi pedig magától kívánkozott a szájába, ezért nem is ellenkezett ezzel. Úgy szívta magába a nikotint, a füstöt, mintha oxigén lenne.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Szer. Jan. 03, 2018 6:04 pm



Dylan & Darren


*Két mondat között gyújtottam meg a cigit, addig csak nézegettem a régi darabot. Ismertem a történetét, nem volt meglepő, hogy most is felbukkant, és nem ez volt az első eset, hogy ezzel gyújtottam rá, de egy kezemen megtudtam számolni, hányszor. Nekem nem maradt semmim a családomtól, nem volt emlékem pár rongyos fényképen kívül, mindent ami volt a fejemben őriztem. Ott volt a merevlemez. Dylan szavaira bólintottam, Patkány egyetlen perc alatt sztár lett, többen voltak rá kíváncsiak mint Paris Hilton privát fotóira. *-Ez az én bajom is. Bármit teszek valakinek úgy sem fog tetszeni. *Dylan is biztosan tudta jól, talán már meg is fogalmazódott benne a gondolat, hogy ha megtalálom és megtudok tőle valamit, mert úgy sem bírom ki, hogy ne kérdezzem, én is felkerülök a palettára és célkereszt lesz a hátamon. Akár beviszem akár nem, és az utóbbira nagyobb az esély; halottan már nem sokat ér. Nekem. Csendesen füstöltünk ki ki a maga élvezetére, röviden közöltem a tervemet mit fogok tenni míg ő rám nem csörög az infóval; ha talál. *-Akciós volt.*Vetettem oda a megjegyzésére ami mosolyt csalt az arcomra. Dylan vérprofi volt abban, hogy bődületes poénokat osztogatott faarccal, mintha csak azt mondaná, hogy kék az ég. Bármennyi rossz emléket is idézett a jelenléte, ugyanannyi jót is, legalábbis most, ebben a pillanatban. Rádöbbentem, hogy mennyire magányos vagyok és voltam az elmúlt években. Egy évvel ezelőttig az alkohol volt a társam, azóta én magam. Elbújtam a kis vackomba, senkivel nem kívántam társalogni, és úgy éreztem nem is hiányzik. Dylan egyetlen jól időzített mondata azonban megcáfolt. Elvettem az övét de nem vágtam zsebre, csak néztem az egyszerű, Dylanre annyira jellemző egyszerűséget.* -Felvitte azisten a dolgodat.*Ingem mandzsettájával letörölgettem a kis kártyát és úgy tettem el. Vigyázni kell rá, értékes darab. Már majdnem sikeresen az agyam szegletébe gyömöszöltem az ajtókat döngető kérdést, magamhoz húztam a felém tolt Patkány aktát és rátértem volna a semmitmondó sörbeszélgetésre – ami kimerült egy csésze kávéban és egy elfogyott kólában – mikor Dylan kibökte. Nem kellett mondani kiről van szó. Ahogy felnéztem rá, fáziskéséssel vágott mellbe a tudat Dannyről. Éreztem ahogy a szám féloldalasan elnyúlik, kínzottan a bennem újra fellángoló lelkiismeret-furdalás tényeként. Talán még levegőt sem vettem pár másodpercig, füsttel pótoltam és piszkosul lehajtottam volna most egy nagy adag whiskyt. Tisztán, melegen. *-Mióta?*Akkor esélyes, hogy összefutunk a városban, hiába nagy, egy váratlan találkozáshoz pont akkora mint egy kocsma klotyója. Persze feltételeztem, hogy Dylan tud mindenről ami Dannyvel történik, elvégre ők jóban voltak, közelebb álltak egymáshoz mint mi ketten. Arról fogalmam sem volt, hogy Danny ügyet sem vetett rá, nem is feltételeztem.* -Hogy van? *Megtörték? Elfásult? Él is vagy csak létezik? Kíváncsi voltam rá, de még nem készültem fel arra, hogy szembe is nézzek vele. Olyan volt Danny a számomra mint az otthoni tükör. Abba sem tudtam belenézni, mert mindig ugyanazt a senkit láttam, az árulót, a gyáva férget, a lecsúszott zsarut. Épp elég volt az álmaimban szembesülni önmagam mocskos, sötét paródiájával.*


Vissza az elejére Go down

Dylan Osborn

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : ügyész
Location : Las Vegas
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Vas. Jan. 21, 2018 10:30 pm


Felsóhajtott. Nem azzal a hagyjál már típusúval, inkább azzal a megfáradt, rá alig jellemzően kimutatható elegem van sóhaj volt az. Tulajdonképpen csak.. a folytonos harcok fárasztották, hogy az igazság győzedelmeskedjen ebben a viperafészekben, és ha eret vágott volna sem tudott volna mit tenni a bürokráciával, azzal a ténnyel, hogy a pénz beszél. A befolyásolás, a megvesztegetés. Scully és Mulder biztosan a vállát veregették volna az "igazság odaát van" szlogennel, és a legszívesebben mindkettőnek beleverte volna a fejét olykor egy betonfalba. De nem volt vérszomjas, vagyis.. dehogynem. Dylan csak a tárgyalóteremben igyekezett cápa lenni.. és ha kellett, akkor hatvan-féle megoldást és körüljárást eszközölt, ha kellett. Márpedig sokszor kellett..
És mégis hol tartott? Volt egy autója, egy motorja, egy imádott munkája és egy bérelt lakása. A maga részéről nem gondolta gy, hogy a ranglista legtetején állna, és emiatt mindig is motivált volt, objektíven, nem nagyzolva vágyott többre és többre, ám a törtetés nem volt része a terveinek.
S valahogy.. az ellenkezést elfeledve csak Darren szemeibe nézett Osborn egyetlen másodpercre. Pont az előtt, hogy kibökte volna mindazt, amit.. már nem szívhatott vissza. Hogy bassza meg.
Dylan ritkán káromkodott, és olyankor is igyekezett magában tartani minden ilyen jellegű gondolatot. De kicsúszott, és most már ott telepedett meg kettejük közt az asztalon, mintha csak a csuklyás halál lett volna, maga.
A cigi a szájába került, hogy azt hosszan megszívja, lent hagyva a tüdejét átjárva a füstöt, és nagyon lassan fújta ki azt maga elé, mintha csak egy nyomorult sárkány lett volna. Valószínűleg egy ültetvénnyi dohány sem lett volna elég jelenleg a tüdejének.
- Pár hónapja jött ki - kinyúlt oldalra, hogy a másik asztalról a sajátjukra pakolja a hamutálat, és ha már az ott volt, akkor a cigi hamuját abba szórta bele. Valahogy most nem volt kedve a kávéhoz, pedig hidegen istentelenül szar volt. És ezt mint kávéfüggő tudta jól. - A második kérdésedre nem tudom a választ. Amikor bekerült, hetekig próbáltam vele beszélni, sikertelenül. Azóta nem láttam, hogy bekerült - a hangjában nem volt harag, sem pedig megbánás. Elfogadta, hogy már nem volt szükség rá abban az életben, így hát amennyire tudott, továbblépett. Persze mindig ott lesz majd az életében, mint egy sötét utas.. Mindig ott lesz a lehetősége annak, hogy mi lett volna ha. Danny tudta - remélte legalábbis Dylan - hogy rá bármikor számíthat, ott lett volna.
Ahogy Haynes feleségének is, aki ugyancsak kilépett az életükből. Mindkettejük életéből, Danny a feleségét vesztette el, Osborn pedig két barátot.
- Viszont.. él, bizonyítottan.. túlélte a börtönt - pakolta be a szájába a cigit, aztán vette is ki onnan azt és inkább a kávéért nyúlt. Már ideje volt. És hogy mindezt a pár szót hogy értette? Büszke volt a régi barátjára, hogy sikerült élve kijönnie onnan. Látszólag egyben, még ha fogalma sem volt, mi ment végbe Danny-ben tulajdonképpen.
Vissza az elejére Go down

Darren Curtis

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   Csüt. Jan. 25, 2018 6:05 am



Dylan & Darren


*Pár hónapja. A szavak és az idő egymással karöltve ott lebegtek felettünk, gúnyosan hirdetve meglétüket. Egyel több súly került lelkiismeret furdalásom mérlegére, jó nagy. Nem vettem a fáradtságot, hogy érdeklődjem felőle, hogy megtudjam bent van-e még, ha nem akkor mi van vele. Fásultan vagy megtörve, vagy épphogy megerősödve pont le fogja szarni a lelki toprongyaimat, az első amit kaphatok tőle és megérdemelném, hogy jól szájba basz. Valószínűleg ez fog történni, de már régen nem érdekel mi történik a testemmel, egyedül is tönkre tudtam tenni. Nem voltam képes szembenézni vele, hogy lássam önmagam groteszk elkorcsosulását, hogy bepillantást nyerjek a múltba, hogy minden szarság újra és újra belemarjon a lelkembe. Mindig az a vége, hogy a fiam arca lebeg elém, tovább marcangolva sötét lelkemet. Ott lenne a helyem mellette, a nap bármely percében, ott lenne a helyem, hogy segítsem, hogy tanácsot adjak, hogy együtt baseballozzunk délutánonként, együtt süssük a függetlenségnapi hamburgert, és elbeszélgessünk a csajokról. Elég volt egyetlen nap, vagy perc, hogy mindezt gajra vágja. Bólintottam, tudomásul vettem. Újra beleszívtam a cigibe, a hamu egyre csak nőtt mint egy göcsörtös fa törzse, elhajlott. Ügyet sem vetettem a Dylan által megcsípett hamutartóra. Úgy kapaszkodtam abba a nyomorult cigarettába akárcsak ő, mintha valamilyen túlélő versenyen lennénk. Egyik hír sem hozott magával megkönnyebbülést. A tény, hogy Danny egyikünket sem kereste, még Dylant sem akivel jobb kapcsolata volt mint velem, sem amikor bekerült, sem miután kijött, azt engedte feltételezni, hogy neheztel és ez még enyhe kifejezés volt. Önző módon, ami az utóbbi időben nem volt rám jellemző, arra gondoltam, hogy találkozni kellene vele, hogy végre megkapjam a szájbavágást, hogy beverje a képem és attól talán jobb lenne. A lelkem mélyén tudtam, hogy az sem felszabadító. Nem teszi semmissé a történteket, nem hozza vissza Danny srácait, a feleségét, a házasságomat. Semmi sem lesz már olyan mint régen, egyetlen vagy akár több jobb egyenestől. A hamu leesett az asztalra s mint egy ébresztő visszahozott a jelenbe. Cigarettát tartó kezemmel söpörtem bele a másikba és ürítettem ki a hamutartóba, mintha ugyan egy őrmester anyós állna felettem ellenőrizve mennyire vigyázok az intarziás asztalára. Csak pótcselekvés volt, hogy ne kelljen válaszolnom, mondanom bármit, mer nem tudtam volna. De csak időt nyertem, feloldozást nem. *-Itt van a városban? Tudsz róla?*Ezek után minden sarkon az ő arcát fogom látni, s mivel elképzelésem sincs hogy nézhet ki most, a régi Dannyt látom majd, ami egyáltalán nem fedi a valóságot. A régi Danny. Próbáltam felidézni az arcát, kiragadva egy-egy pillanatot a múltunkból, de csak a meggyötörtet sikerült, az utolsót ott a temetésen. Mielőtt kezembe kaptam a rövid üzenetet. Az a pillanat belerántott egy körhintába ami sosem áll meg. Az ördög körhintája. *


Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Külvárosi kocsma   

Vissza az elejére Go down
 

Külvárosi kocsma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros-