HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» You cannot make me blue
by Layla Seymour Today at 2:50 pm

» Queen of Madness
by Josephine W. McAllister Today at 9:34 am

» Elme, gyógy és intézet - Josie & Henrik
by Josephine W. McAllister Today at 8:54 am

» Diliház a köbön - Avagy ami egyszer bemegy, annak ki is kell jönnie! ;)
by Josephine W. McAllister Today at 8:08 am

» Napi bölcsesség
by Josephine W. McAllister Today at 7:52 am

» Játszótársat keresek
by Vincent"Riddick"Rodriguez Yesterday at 11:22 pm

» Micromed-torony
by Grace Reed Yesterday at 8:31 pm

» Szó-kép-zene
by Sophie Prevot Yesterday at 8:25 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Hozd el anyádat is

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Ravin Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Főállású bajkeverő
Location : az idegeiden
Posts : 49

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hozd el anyádat is   Hétf. Jan. 18, 2016 2:48 pm

Apám a lelkemre kötötte, hogy a koncert ideje alatt bírjak a véremmel, és maradjak a zenészek számára felállított sátorban. Okult a múltkori esetből, amikor fellógtam a színpadra és unalmamban el kezdtem bizgerálni a gitárokat. Az övét sikerült is hazavágnom. Nem tudtam, hogy pont ő fogja azt pengetni, de hell yeah!, jó móka volt. Annyi új disszonáns hang keletkezett, hogy forradalmasították a zeneelméletet.
Dög unalom ez a sátor, még az MP3-am nyújt valami vigaszt. Ha apám tudná mit hallgatok újabban (koreai pop, abból is MBLAQ), lecsavarná a füleimet és árulás vádjával kitagadna. Az egyik asztalon ücsörgök a sörösüvegek mellett – nem, nem nekem vannak ott – és unottan lóbálom a lábam. Egy-két percig még oké is a szitu, aztán leszökkenek a helyemről és kimasírozok a sátor elé az éjszakába. Egy csillag nem sok, annyi nincs az égen. Szar sem látszik a fényshow-tól.
Ez a koncert is olyan, mint a többi. Hangos zenétől zúg a környék. Óriási tömeg gyűlt össze, és agyvérzésig headbengelnek a kivilágított színpad előtt, amin apám és bandája izzítja a hangszereket, meg hörögnek. Gőzöm sincs apám honnan növesztett ilyen masszív gigát, hogy képes átüvölteni az éjszakát. Néha énekel is, amikor olyan dal van. Minden esetre az ő zenéjük nem az a kategória, amire azzal a reklámszöveggel kell hallgatóságot fogni, hogy „Fizetek annak egy kört, aki végighallgat minket.” A pirotechnikára is rámennek, nem csak a hangerőre. Eeeeh… a koreográfiát inkább hagyjuk. Azzal nem értek egyet. A fiúk, de nem csak ők, apám is úgy mozog sokszor, hogy ha az a pilóta nagymutter látná, tuti postára dobná a járókeretét, mert azt hinné a fia mozgáskorlátozott. Szerintem sokkoló egy színpadkép, de a névtelen alkoholistáknak meg az egyéb egybegyűlt létformáknak bejön.
Nem látom mi folyik elől, csak hallom, hiába szól teljes hangerőn a lejátszóm a fülemben, apám bandája még azt is túlharsogja. A srácok egész jó fejek. Laza arc mindegyik, bírom őket. Nagy a szövegük és vagányak.
Az alkalom kedvéért én is temetési körmenetnek álcáztam magam. Fekete rövid farmernadrágot húztam és egy fekete pólót, aminek az elejére csillogó flitterekből nyomtak rá egy vigyorgó halálfejet. Mindkét csuklómon bőr karkötők fityegnek mindenféle lógókkal.
Inkább kikapcsolom MBLAQ-ékat, úgyis vége lassan a koncertnek és jönnek apámék. Addig akár még sétálhatnék is egyet. Úgysem figyel rám senki, mindenki el van ragadtatva a Chaos Instict produkciójától.
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 106

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hozd el anyádat is   Hétf. Jan. 18, 2016 2:51 pm

Blazing blue moonbeam,
Set my body on fire,
Scratch my soul apart,
Over there Hell is waiting for me anyway.
(Chaos Instict – Blue moonbeam)

Imádom ezt a számot, igaz az utolsó lesz a mai koncerten. Nagyon jó szöveg, igazán kemény-lírikus zene, és ebben be lehet mutatni a többieket is.
- A doboknál, a pörgős Adrian Malik – a mikrofon tisztán erősíti fel a hangom. Igazán kifáradtam, lehet, hogy ma inkább pihentetni kéne. Közben Ad nyom egy kemény szólót, jön a basszer.
- A basszusgitár húrjait lovagolva, a szexi Caroline J. Rimes – kiáltom, miközben közelebb lépek Carolhoz, és élvezem a rövid szólóját. Igazán jól jár az a pasi, akit ő az ágyába enged. Vad, szenvedélyes, és nem kérdez felesleges dolgokat. Tudom, mert egyetlen egyszer elcsábultam én is. Jó volt, király volt, de megbeszélés nélkül tudtuk, hogy nem lesz több, ő érti, hogy üres a lelkem hosszabb távra.
- Szólógitárok, a két medve, Alonso Blake és Erwin Hewitt – csak rázom a fejem és élvezem a csapat játékát, igazán ütős zenét nyomnak. Komolyan, nem csodálkozom, hogy ennyire híresek vagyunk. Rázom még egy kicsit magam, pörgetem a méteres hajam, a közönség tombol, melltartók és bugyik repkednek, gondolom a gazdáikkal hamarosan találkozni is fogunk. Van néhány VIP vendég, aki arra vár, hogy lefáradjunk, miután vége a koncertnek, tudjátok, hogy van ez.
- Az aranytorkú Mickey „Boss” Valejjo – nyögi a mikrofonba farokfelállítós hangol Carol, én pedig egy hangzatos „yeeeeah”-val zárom le a bemutatásunkat. Az utolsó felvonás jön, az utolsó szólók, hangok, dobpergések. Bevetünk mindenünk, amink van, a közönségünk a tenyerükön hordoz, mi pedig fürdünk a dicsőségben. Az új lemezünk, a Crashing, a TOP-listák elején, a lemezeladásunk is egész szépen megy, bár a letöltések korszakában, a koncertek jelentik inkább a bevételt, meg a szponzori elfoglaltságok. Eléggé utálok kórházba menni és gyerekekkel pózolni, persze nem a kis szarosok miatt. Valahogy rosszul vagy az ottani szagoktól, emlékektől.
A koncert vége, lámpák le, izzadtan húzzuk be a belünket a sátrunkba. Persze jönnek a gratulációk, egy seggrepacsi Carolnak, aki röhögve ölelget, de látszik, hogy ő is kimerült. A két órás koncert azért mindenkit megviselt, de végül fáradtan rogyunk le, a többiek persze nevetgélnek, meg szórakoznak és előkerülnek az első italok, hosszú éjszaka lesz.
Ravin. Gyorsan körbenézek, mert sehol sem látom, csessze meg. Már megint elkódorgott valahova, a nyomorék őrök meg biztos minket bámultak, vagy valahol szívtak. Nekik is kell pihenni, mondják. Kapják be, akkor vigyék el a kisasszonyt magukkal, látott már cigiző pasikat. Sajnos többet is látott már, mint amit egy tíz éves csajszinak illendő lett volna, de ez van. felpattanok és elmegyek a kopasz John-hoz.
- Merre van a Mákvirág? – kérdezem, persze Mr. Fowlernek gyorsan lefagy az arcáról a mosoly.
- Itt voltam végig, nem tudom, hogy hogyan lóghatott meg a kis… izé, Ravin – gondolom látta, hogy kezd felhúzódni a szemöldököm, ezért változtatta meg mondat végét.
- De már jön is, hála Istennek – nyögi, majd megfordulok, szigorú tekintettel, ott hagyva a hebegő hülye gyereket. Odalépek a lányomhoz, imádom, amikor az alkalomhoz illően öltözködik, igazi vagány kis rockerlány. Csak a szája ne lenne olyan nagy, de amúgy tökös kis csaj.
- Ne szökj meg folyton, halálra aggódom magam – mondom jó apaként, persze azért nem vagyok annyira aggódós. Mindig megkerült, igaz egyszer három napig kerestem, mert „világgá ment”. Na, utána volt is nagy adok-kapok, de végül bocsánatot kért. Nem szokása, de akkor elhittem neki.
- Na, milyenek voltunk?
Vissza az elejére Go down

Ravin Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Főállású bajkeverő
Location : az idegeiden
Posts : 49

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hozd el anyádat is   Hétf. Jan. 18, 2016 2:52 pm

Hallom, ahogy apám zengetes baritonja rekedten lekonferálja a bandatagokat. Erre a közönség őrült visításba kezd. Megint. Reggelre ezeknek is elmegy a hangja. Tudom milyen kép társul az ovációhoz, nem kell elől lennem. Volt már szerencsém elég tomboló tömeghez, meg mindenféle fura dologhoz, amit nem sok korombeli gyerek mondhat el magáról. A koncerteken nem csak a bugyik meg a melltartók röpködnek, de a gazdájuk is. Ha épp nem hánynak. Akik meg nem jöttek ki, azok tisztára nyalják otthon a TV képcsövét.
Épp visszafelé masírozok a sátor felé, kezeim zsebre vágva, amikor meglátom Kopasz Johnt. A fekete hacuka némileg slankítja, de ettől függetlenül feltűnően rozmár. Apám olyan gyilkos nézést produkált, hogy Kopasz John kerek képéről egyből lefertőtlenítődött a hülye vigyor és sóbálvánnyá őszült. Olyan döbbent fejet vágott, mint aki kannásbor helyett fagyállót vedelt.
Apám dorgáló szavaira felvonom a fél szemöldököm. Szökni? Meg halál? Nyugodtan elmászkálhatok amerre akarok. Attól nem félek, hogy ellopnak. Az emberrablók előbb vagy utóbb apámra csörögnének azzal, hogy inkább fizetnek, csak szabadítsa meg őket tőlem. Ennyit tesz a hírhedt Vallejo modor és a személyes kisugárzásom. A szám meg pont akkora, mint apámé. Tiszta privilégium ilyen környezetbe születni és akklimatizálódni. 10 évesen nem is ismerhetnék ilyen körmönfont szavakat, de Josh-tól sokat tanulok. Ha apámnak nem tetszik a szókészletem, vegye elő őt.
Apámra vetítem sunyi, hamiskártyás banditamosolyom. Genetikai képtelenség, hogy másmilyen vonásra kényszerítsem az arcom.
- Túlreagálod papus. Még a végén tényleg beveszem, hogy aggódsz. – heherészek. Tudom, hogy őszinte, csak szívom a vérét. Ő is szokta az enyémet. Ez már csak ilyen. Azt meg végképp nem csipázza, ha lepapusozom, de szerintem meg tök jól hangzik.
A banda tagjai izzadva, harsányan nevetve bratyiznak a hátranyomuló rajongókkal, és a vip vendégekkel. A menedzserük is ott vetít körülöttük, és dicséretekkel izgatja fel az agyukat.
- Hatalmasat alakítottatok, mint mindig. Irgalmatlan tálentumok vagytok, de hisz úgyis tudod. – felelem nagy vigyorogva, és vékonyka karommal átölelem a derekát, miközben izzadt, lángoló oldalához döntöm a fejem. Ha bunkó vagyok vele, az csakis kizárólag a szeretet jele, mert amúgy totál felnézek rá. Be nem vallanám, de olyan akarok lenni, mint ő. Nehogy már tovább hízzon a mája.
- A hagymalé jó hangszálgyulladásra. – pislogok fel rá okosdin. A fater hangja totál nincs toppon. Mondjuk nem csoda. Egész este úgy hörgött, mint aki agonizál. Ha nem tudnám, hogy ez egy ilyen stílusirányzat, már rég felravataloztam volna az öregem.
Visszatérve a hagymára, még a béna csajokat is távol tartja, nyehehe. Nem mintha keresztbe szándékoznék tenni apám nőügyeiben (pedig kurva jó muri), de azért nem mindegy milyen anyapótlékot talál nekem.
- Esetleg tudom még javasolni az inhalálást sós vízzel, nem kábszerrel. Vagy a langyos mézes teát. – jegyzi meg a hirtelen felbukkanó Josh, aki látványosan szemrevételezi a basszusgitáros Carol fenekét. - Nyamiii. Jó bőr. Szerinted lenne nála esélyem?
- Apa, Josh azt kérdi, hogy Carolnak milyen pasik jönnek be. – faggatózok tányérnyira nyílt kék szemekkel apámnál.
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 106

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hozd el anyádat is   Hétf. Jan. 18, 2016 2:53 pm

Nagyon csúnyán be tudok gorombulni, ha nem vigyáznak Ravinra. Oké, megvan a magához való esze, de ahhoz is, hogy valami baromságot csináljon. Az igazán jól megy neki, bármikor eltöri a kezét, lábát, kitöri a nyakát. Mondjuk, egyszer kitöri tényleg, utána felpofozom! Szóval Johnny boy megmenekült az apai, nyakra kézrátételes halától, amíg kiszorítom belőle a szuszt, ha elveszik a Mákvirág. Szerencséje van, mert a kis töki magától is előslattyog, ki tudja honnan. remélem ma nem csinált semmit, jó lenne már egy nyugodt nap. Egyébként beszarás, hogy milyen stílusos a zsebre dugott kezével, és az idióta vigyorával. Mondjuk így imádom, amúgy uncsi lenne, én pedig utálom az unalmas dolgokat. El kéne szívni egy spanglit.
- Papus? – csak sóhajtani tudok. Tudja, hogy utálom, ha így nevez. Meglegyinteném, de egyrészt nőket ritkán üt meg az ember, gyereket meg pláne, csak nevelési célzatból. Neki viszont még mindig tartogatom, inkább valami mással próbálkozom majd, ha eszembe jut valami.
Inkább megkérdezem őt, hogy milyen volt a fellépés. Előveszi a legbájosabb vigyorát – amivel bárkit ki tud kergetni a világból -, és már bele is kezd a nagy dumába. Persze dicsér, meg minden, de tudom, hogy jó adag irónia is van benn, csak tudnám, hogy kitől tanulta. Átölel, rohadtul nem zavarja a büdös apja, és ez még az én szívemet is meglágyítja. Összeborzolom a haját, amit nagyjából egyik nő sem szeret, de így tudom legjobban kifejezni, hogy szeretem. Nem vagyunk egy nyáladzós típusok, elég tudni, hogy mi van. Legalábbis remélem, hogy így van, vagy kurva nagy színész, bízom benne, hogy nem.
- Akkor csak hoztuk a kötelezőt – nyugtázom végül, majd máris a hangom szeretné megjavítani. Mondjuk tény, hogy mára ennyi elég volt, eléggé szétcsesztem a torkom, de most egy pár napig úgyis lazulás lesz, legalábbis éneklés terén. Hagymatea, ja. Hagymát max a hamburgerben eszem.
- Kösz, majd iszok azt is. Holnap – tényleg kéne valami lazulós anyag, mert kezdek fázni. Egy fürdés se ártana, lehet, hogy megejtek egyet rövid időn belül.
- Hogy ki? Ja – hirtelen nem vágtam, hogy megint a „koboldjáról” beszél. Néha azt hiszem skizo a kiscsaj, de remélem, hogy nem így van. Mondjuk sok barátra nem tett szert, nem az a lányos beütés…
- Carol csak a kemény pasikat szereti, a kisfiúk nem érdeklik. Mire Josh megnő, addigra a basszercsaj sem lesz már ilyen jó bőr. És amúgy is, miért nem rád hajt? – érdeklődöm, közben John arrébb megy, mert ők ezen csak röhögnek, és tudja, ha most megnyikkan, kitaposom a belét, rosszabb esetben meg kirúgom. Azt biztos nem élné túl, jól fizetünk neki.
- Figyusz Mákvirág. Lazulok a srácokkal egyet, te most már menj aludni, késő van az ilyen virágszálaknak. John bácsi vigyáz rád, hogy biztos aludj. Holnap a tiéd vagyok, oksa? – remélem John értette a célzást, hogy ma buli helyett pesztra lesz. Mondjuk ez Ravinnak nem lesz túl jó, mert a kopasz bácsi ilyenkor nagyon komolyan veszi a munkáját. Tudom, hogy nem lesz boldog, és még akár egy hisztiroham is várható. Majd meglátjuk mennyire unatkozott ma…
Vissza az elejére Go down

Ravin Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Főállású bajkeverő
Location : az idegeiden
Posts : 49

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hozd el anyádat is   Hétf. Jan. 18, 2016 2:54 pm

A papusra az a predátor apám bosszút áll, és jól összeborzolja a séróm. Én meg dohogva simítgatom ki aztán az ujjaimmal. Tudja, hogy utálom, ha a hajamat macerálják.
- Hát tudoood! Josh! – pirítok apámra, amiért nem kapcsol, pedig illene.
A kérdésre, hogy Josh miért nem nekem csapja a szelet, megnyúlik az arcom. Látványosan felháborodom, aztán szokásos okosságommal okítani kezdek.
- 1. Nagy köztünk a korkülönbség. Ő húszéves, én meg még csak tíz. 2. Vörös a haja, és nagyon jól tudod, hogy nekem a fekete hajú pasik jönnek be. Cöh! Apa…
A biztiőr arrébb somfordál. Vihog, mint akinek parancsba adták. Gyerek vagyok, de nem hülye. Világos min vigyorászik az a kopasz majom.
- Apa… - halkítom le a hangomat, hogy illetéktelen fülek ne hallják. Sutyorogva pislogok fel rá, csöppet sem zavar a belőle áradó oroszlánszag. - Josh múltkor azt mondta kopasz Johnra, hogy „Akkora nagy böszme állat, hogy ha a kanos hegyi gorilla meglátja, rögtön magához nyúl.” – erre elnevetem magam. Tényleg ezt mondta. Szerintem apám bírná a koboldom búráját.
Apámnak haverok, buli, fanta? Nekem meg alvás, meleg tejcsi és… és… „John bácsi”??? Na, még mit nem! Azonnal megállok, és elengedem apám derekát, hogy aztán nagy durcásan a mellkasomon fonjam keresztbe mindkét karomat. Az arcom lángba borul, ahogy pukkadozni kezdek.
- Neee! Csak „John bácsit” neee!!! Könyörgöm! Miért akarsz velem így kitolni? Nem csináltam semmi törvénybe ütközőt… ma leglábbis. Apa, ne mááár! Ez több ízben sérti a Genfi Nyilatkozatot és a gyermekjogokat! – toppantok a lábammal. Hisztit helyezek kilátásba. Harcolni fogok. Ennyivel nem ússza meg a fater. Mi az, hogy csak így leráz, meg eltesz aludni? Mi vagyok én? Csipkerózsika? Hát ez kurvára benézte.
John már szittingelt engem. Egy élmény volt… Tényleg aludni kellett. Még megvesztegetni sem lehetett, hogy kussoljon, amikor rajta kapott, hogy még mindig laptopozok éjfél után. A baromarcú erre kihúzta a netet. Amúgy meg annyira erős benne a létfenntartási ösztön, hogy minden tápra rögtön rácsattant, amit a frigóban talált, nehogy éhen vesszen. Ez egyébként elég nehezen menne neki, mert olyan hája van, mint egy barlangi medvének, ami két telet akar átaludni. Neki nem csak köszönés, de jelzős szerkezet is az, hogy: Háj! Röhöghet Joshon és rajtam, mi is szoktunk rajta. Hehe.
Megfogom apám erős kezét, és gyengéden megrángatom.
- Apa, lécci, ne kelljen még aludni. Nem vagyok fáradt. – olyan méretes, könyörgő szemeket meresztek rá, mint Csizmáskandúr a Shrek-ben. – Jó leszek, csak ne küldj még haza! A leckém is kész van!
Vissza az elejére Go down

Mickey Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Zenész
Location : Általában a színpadon, LV
Posts : 106

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hozd el anyádat is   Hétf. Jan. 18, 2016 2:56 pm

Az én pici pónim persze azonnal visszarendezi a frizkóját a saját ízlésének – ami az enyém is – megfelelően, és szinte látom a gondolatait, amiben éppen közli, hogy hova menjek ilyenkor. Tényleg lefárasztott a koncert és volt pofám nem kapcsolni a képzeletbeli csávójának a nevére. Csak legyintek, majd meg is mondom neki a frankót. Nem teljesen, mert amúgy meg annyit mondanék, hogy Carol telibe röhögné „Josh” képét, ha meglátná az ártatlan kis pofiját, mert van ám arca is a „koboldnak”, Rav rajzolt már róla képet. Oké, nem egy Michelangelo-né, de azért nagyjából van fogalmam hogy nézhet ki a csávó. Valóban felmerülő kérdés, hogy miért nem az én hercegnőmre tart igényt a kis kobold, még tud várni pár évet, nem? Jópár évet… Mondjuk, azért jobban szeretném, ha hús-vér pasija lenne, azt könnyebb megütni, ha valami rosszba akarja behúzni Mákvirágot.
- De ugye még nincs senki? – kérdezek azért rá a biztonság kedvéért. Úgy gondolom, nemigen van neki senkije, mert az ő korabeli fiúcskák még rémesek, engem is idegesítenek. Szóval, ha nem akarja, hogy elrontsam a randijait a szókimondásommal, még nem hoz haza pasit. Amúgy is mit csinálnának, babáznának? Hamarabb ver szét a fiúcska fején egy csomagolt Barbit, minthogy ténylegesen játsszon velük. Az én lányom, kemény, mint a Vídia! Amúgy is eldicsekedett volna már vele, legalább azért, hogy idegesítsen, szóval nyugodt vagyok.
Felröhögök, ahogy John-t a valóságnak megfelelően ábrázolja a szavaival, és nyilván ezt ő találta ki, de könnyebb a „kobolddal” kimondatni, hiszen így ő jókislány maradhat.
- Jó a meglátása a kiskrapeknak - vigyorgok a lányomra, majd egy kicsit magamhoz húzom, hogy pár másodperc múlva kilőjem a lelkesedését egy sörétessel.
Muszáj vagyok eltenni őt aludni, mert ki tudja, hogy mit hoz még a mai este, és szeretném, ha nem utána kéne mászkálnom, amikor a magam világáról nem tudok, vagy épp csataméneset játszok valami helyes feketével. Nem tévedtem, máris jön a durca és a keménykedés, megmondom apámnak mi a stájsz, mert én vagyok a világ közepe. Amúgy csípem ilyenkor is, de ha elmondanám, asszem végem is lenne rögtön, nem lehetne kordában tartani, még ennyire sem. Valljuk be, olyan nagy apaképe nem lehet tőlem, meg a jól nevelés is hiányzik az eszköztáramból. De azért vannak határok.
- Az, hogy este 11-kor elküldelek aludni prücsök? Valamin átfuthattál, amikor azt az izét olvastad – húzom fel a szemöldököm, mert nem nagyon akarok ma engedni. Látom, hogy unatkozik, meg fáradtak a szemei is kissé, de inkább az előbbi miatt aggódom. Amikor unatkozik, akkor jönnek a „legjobb” ötletei, mint mondjuk eldugítani a WC-t, felgyújtani John bácsi ruháját, vagy mit tudom én. Nem adja fel, büszke vagyok rá, bár ő is tudja szerintem, hogy nem nyerhet, de valami engedményt adhatok neki, végül is ez egy jó koncert volt.
- Oké, egyig fent lehetsz a lakókocsiba, de aztán alvás. Ki kell aludnod magad! A házinak meg mindig kész kellene lenni, ma nem nézem meg, de elhiszem, hogy megcsináltad. De most már huss és fuss befelé. John vigyázz a kölyökre, mert ha ma is elszökik, ki vagy rúgva… jobb esetben – nagyon elkomolyodik az arcom, mert kezdem unni ezt a hájgépet. Persze nem szól semmit, arra is gyáva, csak bólint, úgy látom, most komolyabbra vette a figurát. Viszont lassan ez kevés lesz, és inkább megfizetek egy normális valakit. Ez a jóember manager haverjának a fia, vagy ki a fasz, viszont mindenhez ért, csak a kölyökre nem tud vigyázni. Akkor ránk? Nem bíznám rá az életem, a lányomét pedig igencsak vonakodva…
Felkapom a kiscsajt és nyomok az arcára egy nagy puszit.
- De egykor tényleg húzd el a segged aludni, vagy elverem. És fájni fog – fenyegetőzöm, majd megpöckölöm az orrát játékosan. Leteszem őt, majd rámosolygok, és még rá is kacsintok. Nézem, ahogy elmennek, én csak utána indulok a sátor felé. Kezdődhet a muri, hol egy spangli?
Vissza az elejére Go down

Ravin Vallejo

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Főállású bajkeverő
Location : az idegeiden
Posts : 49

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hozd el anyádat is   Hétf. Jan. 18, 2016 2:57 pm

A kérdésre, hogy „Ugye nincs senki?” pofákat vágva forgatom meg a szemeimet.
- Apaaa… - mintha nem tudná, hogy előbb verem agyon a srácokat, minthogy azok azt mondják „randi”. Szóval nem sok pasi üti meg nálam a mércét, inkább én ütöm őket. Aki meg esetleg mégis bejön, az tudhat valamit.
Durcásan ráncolom az orrom, ahogy apámat hallgatom. Utálom, hogy 18 év alatt nincs szavazati meg beleszólási jogom a saját életembe. Hivatalosan nincs… De amikor nem látnak, hajaj, akkor mindent bele.
Apám mindig kiszúrja, ha fáradt vagyok, erre biztos van valami spéci radarja.
- Oké. – sóhajtok, aztán húsos ajkaimmal beletörődve csücsörítek az 1 óra hallatán. – Áll az alku.
Ez is több, mint a semmi. Ma különösen engedékeny velem, úgyhogy cserébe nem babrálok ki vele.
Tudom mit terveznek a többiekkel. Miután eltűnök, beindítják a hagyományos wellness programot: boros kóla, spangli, sör, kokó. És miután a Nirvánába itták magukat, hajnalban lefekszenek valahova V-alakban, mint a vadludak.
Apám Kopasz Johnt hívja, aki oda is jön hozzánk. Elviselni ezt az embert küzdősport és intellektuális kihívás. Azt hiszi, csak ő utál engem.
Nagyon csúnyán nézem ezt a babcsírát. Ha szemmel ölni lehetne, már nem élne. Apám mellé sorol, és megpróbál farkasszemet nézni velem. Erre rávillantom professzionálisan bájos, de tökéletesen üres mosolyom. Mire vársz paraszt? Földosztásra?
Még egy kicsit fürdőzöm apám társaságában, sajna az öregemből nem sok jut nekem, általában a bandával meg a haverokkal lóg. Koncert itt, felvétel ott, interjú meg miegymás amott. Ez van, ha egy híresség gyereke vagy.
Tök ártatlanul pislogok fel a mellettem toronymagasnak ható faterra.
- Apu, csak egy ötlet. Nem hívod el a nagyit a következő koncertre? Minden bandának van saját szörnye.
Erre hallom, hogy Mark, a menedzser reszelős hangon vihogni kezd a hátunk mögött. Odaérve jelentőségteljesen Kopasz John szemébe néz, majd biccent a fejével, hogy húzzon el a francba. A biztiőr eleget is tesz a kérésnek. Elvégre Mark vezényli az egész bandát, apám mellett ő a másik góré. Ő szervez meg mindent és intézi az anyagiakat is.
Mielőtt apám ad egy hatalmas cuppanóst a képemre, még megölelgetem az izmos nyakát, aztán letesz vissza a talajra.
- Ma is nagy voltál, Mickey. – döngi Mark, és férfiasan megpaskolja apám széles hátát. Tudja, hogy ezzel nem mond újat, de úgy illik, hogy megdícséri azt, aki megérdemli. – Szeretnék pár szót váltani Ravinnal. – folytatja, és felém fordítja acélszürke tekintetét.
- Mit szólnál, ha ma este az öreg Mark bácsi vigyázna rád? – tudakolja, mire én vadul bólogatni kezdek.
Mark ismét apámra néz.
– Nem maradok itt, szívesen elviszem magamhoz a lányod. Ahogy hallom, úgyis ki akartok rúgni a hámból a srácokkal.
- Apa, elmehetek Markkal? Lécci, hadd menjek vele! – ha nem bácsizok le valakit, az nálam a tisztelet jele.
Markot az ég küldte. Az istenek tuti megsajnáltak, hogy már megint az az emberszabású biztonságiőr lett kirendelve mellém.
Mondjuk Markot is ismerem, mint a rossz pénzt. Fix, hogy akar valamit. Nem, nem, nem olyat. Egyáltalán nem gyerekmaceráló típus. Nincsenek ferde hajlamai, totál normális fószer. Az ő istene a pénz. Szerintem tervez valamit és be akar vágódni apámnál. Igazából nekem aztán tök mindegy, csak ne a gorilla vigyázzon rám.
Ha apám beleegyezik, Mark még hozzáteszi:
- Holnap, miután kijózanodtál, gyere el Ravinért. Beszélnünk kell.
Na, mit mondtam? Határozottan készül valamire. Én bírom Markot. Óriási dumája van, ráadásul nem kispályás, igazi hamiskártyás. Megvan a magához való esze.
- Mulass jól, öregem. – búcsúzik el ezzel Mark apámtól.
Én is elköszönök tőle, de mielőtt Markkal elsétálnánk a sátortól, még megígérem, hogy 1-kor fellövik nálam a pizsit.

/ Köszönöm a játékot! csillámbari /
Vissza az elejére Go down
 

Hozd el anyádat is

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Külváros-