♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Harmincas, fehér nő a konténeres bodega falain belül
Narah Le Strange Icon_minitimeby Kylie Alexis Hanson Tegnap 7:23 pm-kor

» Ismeretlen fiatal nő....második felvonás-családsegítő
Narah Le Strange Icon_minitimeby Arnold Dovahkin Tegnap 8:14 am-kor

» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Narah Le Strange Icon_minitimeby Derek Moretti Tegnap 7:53 am-kor

» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
Narah Le Strange Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Márc. 17, 2024 6:39 am

» Welcome to the Sundown Club
Narah Le Strange Icon_minitimeby Alexander Holmes Szomb. Feb. 17, 2024 10:32 am

» Vinnie's Night
Narah Le Strange Icon_minitimeby Vincent Morris Belvedere Kedd Feb. 13, 2024 1:02 pm

» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
Narah Le Strange Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Feb. 13, 2024 12:12 pm

» P.S.: Some things are worth the trouble
Narah Le Strange Icon_minitimeby Benjamin Alexander Sawyer Hétf. Feb. 12, 2024 7:36 pm

Top posting users this month
Gloria "Sapphire" Salinas
Narah Le Strange Vote_lcapNarah Le Strange Voting_barNarah Le Strange Vote_rcap 
Derek Moretti
Narah Le Strange Vote_lcapNarah Le Strange Voting_barNarah Le Strange Vote_rcap 
Robert Holmes
Narah Le Strange Vote_lcapNarah Le Strange Voting_barNarah Le Strange Vote_rcap 
Kylie Alexis Hanson
Narah Le Strange Vote_lcapNarah Le Strange Voting_barNarah Le Strange Vote_rcap 
Arnold Dovahkin
Narah Le Strange Vote_lcapNarah Le Strange Voting_barNarah Le Strange Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (58 fő) Szer. Márc. 22, 2023 4:23 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Narah Le Strange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Narah Le Strange

Narah Le Strange

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Spy.
Location : Las Vegas.
Posts : 1

#1TémanyitásTárgy: Narah Le Strange   Narah Le Strange Icon_minitimePént. Júl. 27, 2018 2:44 pm

Narah Le Strange
Moszkva, Oroszország.
1990. 02.11.
28.
Titkos ügynök. Kém. Riporter.
Media.
Megan Fox.

Amit jó ha tudunk...


Elémcsúsztat egy dossziét. Számkódos zár védi. Benne rejlik az élet. Nem akármilyen élet. Az enyém. A múlt, a jelen és az eljövendő világom.
-A következő megbizatása nemzetközi viszonyok elrendezése. Minden szükséges információt abban talál. Ha kérdése van, ne tegye fel! A gépe egészen pontosan 52 perc múlva száll fel a katonai bázisról. Magánrepülőn fog utazni. Talál ruhákat, amerikai magazinokat. Kérem tájékoztassa a felettesét, az érkezés időpontjáról valamint, ha a háttér történet megbukik. A művelet fedőneve Sivatagi Medve. Kérem álljon fel! Távozzon!-magamhoz veszem a következő személyazonosságomat, és teszem amire utasítanak. Pontosan 52 perc múlva a repülőgép elemelkedik a kifutópályáról, és a masszívnak tűnő felhőrengetegen keresztül távozik az anyaországomból.
Felnyitom a zárat, nincs túl sok olvasni valóm.  
A nagyját már úgyis ismerem. Az általános ügynöki lapom.
Név:
Valaha ide volt felírva a keresztnév, amit édesanyám választott és a vezetéknév, amit édesapámtól örököltem. Most pedig egy vastag fekete csíkkal jelezték, hogy titikosítva van. Egyébként Irina Peshkova.
Születési hely:
Oroszország. Természetesen. A többi vastag fekete vonallal áthúzva. Védelmezve a kiváncsi kutakodók elől.

Szülők, rokonok, születési időpont, tartózkodási hely, utolsó megbizatás, képesítés. Mind, mind kisatírozva. Bizonyos vagyok benne, hogy van egy fiók valahol ezen a világon, ahol mindez elolvasható, hogy egyszer, ha a haza azt követeli meg kiadhassanak... bárkinek. Egyébként sem számít már egyik sem. Már régóta tudom, hogy egy báb vagyok, ami táncol a zenére... és gyilkol a füttyszóra. Mind lényegtelen. Az idő homályába vesző értelmetlen érzelmesség. Ez a fajta luxus nem járja egy magamfajta nőnek.

A következő papír tetején egyszerű betűkkel vékonyan nyomtatták.
SIVATAGI MEDVE
Név:
Narah Le strange
Születési időpont:
1992.11.24.
Születési hely:
Dallas, TX, Amerikai Egyesült államok.
Foglalkozás:
Riporter.

Gyorsan futom végig a sorokat. Az előző feladathoz képest ez semmiségek tűnik. Szinte már egy könnyed kikapcsolódás. A pontos utasításom azonban egyetlen mondat.
Épülj be!

Késöbbi utasításig ez csupán egy üdülés. Valamiért mégis azt érzem, hogy forró lehet még a talaj a talpam alatt Las Vegasban.
Az előző kiküldetés sétagalopp volt. A kezdeti nehézségeket leszámítva.
A hozzám hasonlóak rendszeresen kapnak plasztikai módosításokat. Túl sok arc látott már, így nem rég alakítottak át nyomokban. Az orromat egészen átszabták, a számat feltöltötték, a mell méretemet megváltoztatták. Most, mivel nem nem kavartam nemzetközi botrányt, csupán néhány rúzsnyomot, üres pezsgősüvegeket, összegyűrt ágyneműt és egy tucat holttestet hagytam magam után, így a parancs szerint csupán a hajszínemről kell gondoskodnom. Rutinból megy már. Elegendő hozzá a miniatűr mosdó, ami a gépen rejtőzik. A szőke tincsek csokoládé barnává erősödnek, erős kontrasztba zárják fehér bőrömet.
A folyamatosan frissülő ügynöki személyleírásom alapján szeretek elveszni a részletekben. Ez azon kevés pontok egyike, amit nem szoktam megkérdőjelezni. A személyes pszichiáterem szerint jelentős személyiségfejlődésen mentem keresztül legalábbis, ha az irányomból elvárt viselkedési formákat tekintjük. Az ő szavait idézve 'emberileg egy roncs vagyok, de legalább mosolyogva viselem'. Külön megdícsért, hogy mellőzöm a magánakciókat, és a parancsokhoz kötöm még a gondolkodásom is. 100% korlát. Nincs bocsánat a kicsapongásért. Egy golyó pedig aligha hiányzik a koponyámból.
Visszavonulok az utazó részlegbe. Még egyszer végigfutom a kormány által biztosított információkat mielőtt átadnám magam a kimerültségnek.
Az ébredés fájdalmakkal jár. Mint minden reggel az elmúlt időszakban. Ha egy orvos megvizsgálna biztosan találna néhány zúzódást, véraláfutást és egy enyhe agyrázkódást.
A 'továbbképzés' nálunk nem teljesen azt jelenti, hogy úgy képességekre tesz szert az ember. Nemes egyszerűséggel emlékeztetik, hogy a haza szolgálata mekkora jutalmakkal és dicsőséggel jár, viszont az elvárásokat nem kielégítő teljesítmény kőkemény következményeket vonhat maga után. Természetesen van, amikor csak anyai simogatás gyanánt, vagy éppen gyakorlásként kell egymásban kárt tennük... és lehetsz te akármilyen gyors, erős vagy kemény... egyszer megtalálod azt aki földre tud vinni, és át tudja rendezni az arcodat apró részletenként.
A smink azonban csodákra képes.
Kicsit lejegelem a szemem alatti halványuló monoklimat mielőtt a korrektor és az alapozó minden nyomát eltüntetné. Szemcsepp, hogy ne vérezzen be a sivatagi széltől. Könnyű hullámokba igazítom a hajamat majd elfoglalom a helyemet az ülésben. Türelem. Már csak néhány perc és Las Vegas a lábaim előtt hever majd.

Ha van még mit mondanod...

1990.

Születésem éve. A Szovjetunió felbomlása, kommunizmus vége.
Végtelen űr a népben. Kiábrándultság és a veszteségek feldolgozása vette kezdetét. Az első szabad oroszországi választás.
A szüleim a mai napig emlegetik, hogy mekkora hiba volt tőlük, hogy akkoriban vállaltak gyermeket. A politikai vizek örvénylővé váltak és senki nem tudta, hogy hol talál majd biztos talajt. A haza szolgálatára esküdtek fel. Már nagyon nagyon régen. Így nem volt kérdéses az én jövőm sem, csak az odáig vezető út. Reménykedtek benne, hogy fiúnak születek, és egy könnyebb utat kell majd megjárnom a sikerekig. De ők már akkor tudták... hogy mennyi mindent kell még túlélnem ahhoz, hogy a nemzet kincsként őrizzen majd.
Az Irina nevet választották nekem. A nagymamám után. Édesanyám mérhetetlenül gyűlölte a saját anyját, de sosem tudta félretenni a felismerést, hogy csak a kemény nők juthatnak valamire ebben a világban... sőt bármelyikben. Gyűlölve remélte, hogy egyszer felnövök majd a nevemhez és képes leszek a túlélésre.... vagy akár a saját életre. Hiszen nem mindegy. Túlélsz vagy élsz. Részéről nem számított, hogy melyik opciót érem majd fel, érdemlem ki. Kemény munka, erő és kitartás a kulcs.
Mit tudhattak akkor még rólam? Azt hogy barna a hajam... kék a szemem és nem sírtam miután megszülettem.

1995-2000.
Az utolsó év az óvodában. Magánrészleg. Mindenből a legjobb az én személyes tudtom nélkül. Természetesen. Egy gyermeknek nem minden esetben kell a tudtára adni, hogy mennyi mindent tesznek meg érte a szülei. Nem kell, hogy azt érezze, hogy kiváltságos. A gyermekkorom egészen eddig a pontig gyötrelmesen egyszerűnek mondható. Nem tudnék jelentős részeket kiemelni. Bár 5 éves koráig az ember aligha tesz olyat, amit a szülein kívül bárki is csodálattal tudna emlegetni.
Az óvoda mellett különfoglalkozásként jártam tornára. Semmi komoly, de alapozásnak nem rossz, általában ilyenkor válnak ki a született tehetségek, akik utána az állam karmai közé szorulva késöbb az orosz válogatott színeiben sportolhatnak. Én nem csúsztam át a szűrőn. Talán ez lett volna az egyik utolsó lehetőség arra, hogy elkerüljem az elkerülhetetlent. Apám nyomdokai váltak mérvadóvá.
A legtöbb barátom a lakóhelyi körzetének megfelelő általános iskolába került. Engem pedig egy bentlakásos magán iskolába küldtek, ahol a tudtomon kívül szépen lassan az életem sokmindenné vált, csak nem normálissá. A felismerés csak sok év elteltével ért utol, hogy ez volt az az év, amikor minden megváltozott. Pedig a felnőttek még ekkor is kedvesen mosolyogtak rám, még tudták a nevemet... még lehetett saját nevem.
Gyermekkorom utolsó néhány éve következett, amit akkor még nem vettem észre, de már csak kétes érzelmekkel tudok rájuk visszagondolni, ha egyáltalán megteszem. Az utolsó barátságok, az utolsó felelőtlenül bizalmi kapcsolatok, az utolsó játékok, az utolsó elvesztegetett esztendők. Már nem politikai értékeket tanítottak... hanem engedelmességet. Ne kérdezz. Teljesíts.

2000-2005
Nekem is kellett verseket tanulnom, mint a többi iskolásnak, és velem is irattak dolgozatokat. Csak az én teljesítményemet nem jegyekben mérték, hanem elégedettségi százalékokban. Igen komoly szülői nyomásra mindig sikerült túlteljesítenem a tőlem elvárt szintet, bár fizikailag ebben az időszakban sem állt mellettem egyikük sem. Anyám minden szinten profizmust várt el tőlem. 11 évesen nem plüss lovakkal játszottam, hanem különböző kaliberű fegyvereket taultam összerakni. Ez a világ pedig csak annak undorító, aki nem ebben született. 11 éves koromig biztosan állíthatom, hogy kevesebb fizikai bántalmazás ért, mint azokat, akiket felvettek a Bolshoi felkészítőjére.
Zenét, irodalmat, idegen nyelveket tanítottak minden szinten, és még a csap is azt énekelte, hogy szolgáld a hazát, amikor megnyitottad. Ebben az időszakban a mentoraim az intellektuális fejlődésemre fektették a legnagyobb hangsúlyt, hiszen fizikailag még megfelelőnek ítéltek a korosztályomban.
Folytatódtak a külön edzések. Egy rövid ideig még artistaképzőbe is járattak, hogy a precizitásom javuljon, illetve a szem-kéz, szem-láb koordinációm fejlődjön. Itt már éreztem, hogy nem játék az élet. Minden feladat egy teszt. Nekem minden tesztet sikeresen kellett teljesítenem. Ez nem csak a szüleim, de a saját igényem is volt már akkor.
15 éves korunkig bántak úgy velünk, mintha azonos neműek lennénk mindannyian. Innentől kezdve került képbe a szexualitás kérdése. Hiszen egy kémnek a testét is kell használnia.
Eddig a korig 2 küzdősportban is jeleskedtem. Innentől pedig a katonai kiképzés következett. Lőfegyver használat, közelharc vágó eszközökkel, mentális hadviselés.

2005-2010.
Valami elveszett. Valami összetört. Egy test. Egy lélek. Minden odalett. Az emberi szellem minimumra redukálása megkezdődött. Hogyan? Először összetörik a testedet. Apró szilánkokra, hogy elveszítsd mindazt, ami miatt felismerted magadat a tükörben. 2005 volt az éve az utolsó találkozásnak a szüleimmel. Ebben az évben húzták ki az aktámból a nevemet titkosítás néven. Az ország védelmére esküdtettek, az ország pedig az enyémre. Elvették a nevemet, a születési dátumomat. Minden csupán egy régi élet homályos emlékképévé redukálódott.
Ekkor még csak 15 éves voltam. Egy formálható jellem, egy alakítható világfelfogással. Ekkor vette kezdetét a katonai kiképzésem, amiben nem volt helye a gyengeség halovány szikrájának sem. Itt már nem volt visszaút sem bizonytalanság. Aki letért az elvárt útról a süllyesztő várt. Láttam a sok plakáton keresett gyereket. Szülőket, akik soha többé nem hallottak a gyermekükről. Életek amiket egyetlen mozdulattal vágtak el, hiszen túlságosan sokat tudtak, de alkalmatlannak bizonyultak. Egyetlen golyó a koponyába és minden probléma megszűnt. Hivtalosan soha nem is léteztek.
Megkezdődött a fizikum porba tiprása kondíció fejlesztés néven. Mindent meg kellett tanulni elviselni. Hiszen ha köpsz áruló vagy, ha meghalsz a titkaidért, akkor egy ismeretlen hős.
Különböző ügynökségek próbálgatták a határaimat, feszegették az idegrendszeremet. Mindig jött a következő. Az ajánlatok pedig nem hozzám érkeztek, hanem a felettesemhez, aki habozás nélkül lökte vissza az összeset, mert a fejében kialakult képben, én nagyobb célokra voltam hivatott. Elküldött egy általa különlegesnek nevezett képzésre, ahol az ő szavaival élve a lányból nőt faragnak. Nem volt választásom, így beleegyeztem.
Addig soha nem ismert fájdalmakat és áldozatokat éltem át szótlanul. Tűrtem, mert az volt a túlélés kulcsa. 2 év telt el mire késznek nyilvánítottak. Egyet bizonyosan állíthatok. Már soha többé nem leszek ugyanaz az ember.
Engem arra neveltek, hogy bekerüljek a bizalmi körökbe, információt préseljek ki bármi áron, és a lehető legkevesebb feltűnéssel zárjam le az interakciókat.
20 éves voltam, amikor hivatalosan is beszerveztek.
Külföldi műveletek szakosztálya. Terepmunka.
De az első az volt, hogy csinosra tervezték az arcomat... egy orvos pedig megvalósította.
Azzá váltam, amit ők látni akartak. Nem egy személyiség, nem egy kész ember a felnőtt élet küszöbén, hanem a legkiválóbb alapanyag, amivel a művészek dolgozhattak. Bármi lehettem. Szerető, barát, kolléga, csak egyetlen arc ami elsuhan melletted az utcán. Mindenhol ott voltam. Az alvilágban és a mennyországban. A sikátorok mélyén, és a báltermek közepén. Lehettem táncos, lehettem milliárdos, lehettem színész. Minden ott rejtőzött bennem. A feletteseim mindig kedveltek. Az elvárt szint volt a minimum.

2010-.
26 sikeres kiküldetés.
0 sikertelen küldetés.
3 akció közben fellépett komplikáció.
2 elvesztett társ.
12 parancsra elkövetett gyilkosság.
2 személyazonosságot védő gyilkosság.
0 kihágás.

Soha... semmi... nem... lehet... elég. A megbízások között rövid a pihenőidő. Általában csak felkészülési célból. Nem szabad, hogy kiessek a ritmusból, illetve nagyon sokan vallják, hogy a szabadidő unalomhoz vezethet. Az unalom, pedig szabad gondolkodáshoz. Véleményük szerint az ügynököknek erre nincsen szüksége. Nem kell, hogy önálló gondolataim legyenek, amikor nem a hazámért dolgozok.
Jólét az ígéret, de az az életkép egyre távolabb úszik szemeim elől. Egyre elérhetetlenebb egy boldog öregkor. Mindig a rendszer részese leszek. Nincs kiszállás, hiszen az információ és a képességek, amiknek a birtokában vagyok a nemzet védelmét szolgálja. Ha nem szolgál, akkor pedig veszélyforrásnak tekinthető. Erre a világra nem létezik megfelelő titoktartási szerződés. Nincs az a rokonod amire felesküdhetsz, hogy tartod a szádat. Ha pedig a saját életedet kínálod, akkor el is fogják venni.
Vegas az eddigi legtávolabbi célpont. Ilyen messzire kevés kéz nyúlik el. Azt beszélik, hogy a helyi beépített ügynök komplikációkat észlelt a maffia körében, ami akár nemzetközi botrányhoz is vezethetne. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Az előző felkérésemnek gyorsan véget vetettek. Fegyvert kellett fognom, és mindenkit elhallgattatnom. Nem lehetnek szemtanúk. Gyors kimenekítés után rövid felkészülési időt hagytak. Kis törés a testnek és a léleknek egyaránt.
Repülőgép várt rám. Csak rám. Egyéni feladat. Szerintem rosszabbal is megbírkóztam már.

Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

admin
Gloria

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Posts : 799

#2TémanyitásTárgy: Re: Narah Le Strange   Narah Le Strange Icon_minitimeHétf. Aug. 27, 2018 10:47 pm

Elfogadva!

Helló!

Először jöjjenek az apróságok. Nagyon cuki  :flower: – és ezért a jelzőért elnézést kérek – az ET-d gifje. Oda vagyok a nyíló virágokért, a képválasztás pedig nagyon betalált azokkal a hideg, de mégis tüzesen világító szemekkel. Illik a karakter személyiségéhez. Az első amit olvasáskor éreztem, az az volt, hogy nagyon ütősnek kell lennie a történetnek ha Oroszországgal pácolt kém a választás, ezért fokozott érdeklődéssel rágtam át magam a sorok között, bár a „rágás” erős túlzás. Könnyű olvasmány volt, mert az egész saját magán gördült finoman és jó volt az adagolás is. Az első rész, ami a „Ha van még mit mondanod” előtt van, remek fogalmazás. Nem lett túlcifrázva, a lényegre szorítkoztál de nem tűnt zanzásítottnak. Egy kis ízelítőt kaptunk abból mégis hogyan játszhatsz a játéktéren.  cheers Ami igazán nagyon tetszett, az ezután következett. csillámbari  Az időrend, a személyiség fejlődésének lépcsőfokai, és meg kell mondjam, ahogy haladtam előre, egyre jobban féltem „tőled”. Aztán eszembe jutott Salt ügynök Angelina Joli filmbéli karaktere. A hidegvérűség, a precizitás, a kitartás, a foggal-körömmel küzdés és mégis, valahol a színfalak mögött ott volt egy csipetnyi finomság, leheletvékony fátyol. Éreztem benne egy kis keserűséget is, ha nem akartad, akkor is ott van, így sikerült, de jó helyen van szerintem. A keserűség pedig bizonyos fokig érzelmet is jelent, szóval talán még sem végeztek jó munkát azok a „spártai” :!!!:  kiképzők, pedig néha még olvasni is fájt amit írtál. Vagy nagyon tudod honnan kell ilyeneket összeszedni, vagy valóban egy beépült ügynök vagy.
Egy szó mint száz, nekem tetszett az egész, szép kerek és nagyon várom milyen lesz a belépőd. Az avatárt én foglalom, neked csak játszanod kell!
Vigyázz, kész, játssz!

_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down
 

Narah Le Strange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Karakter ügyek ∷ :: karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Media-