Az ujjaimmal halkan dobolok a tölgyfa asztalon. A kézfejemen lévő pók tetkó ütemes táncot lejt, mintha szórakoztatná a saját dühöm. A doki szobája fahéj illatú. Pfujj...utálom a fahéjat. A doki végül megjön.
A csontos, egó pofájú fickó egy szót sem szól. Amolyan Dr.House beütésű. Csak kettőjükkel ellentétben, Hugh Lauriet tisztelem ahogy képes előadni magát. Ez a fickó nem sokkal különbözik tőle. Egy kibaszott ripacs. Mi is a neve? Dermoth...
Undorító.
A csámpás léptei ütemesen kopognak a márvány padlón, ami miatt a pók újra táncot jár. Márvány padló...határozottan ripacs. Nem is. Hólyag.
Az ablakhoz lép majd elhúzza a hosszú, barna függönyöket.
- Nos, Mr.Heckley...hogy van?
- Pazarul. - morgok vissza.
Milyen hülye kérdés ez?! Jól tudja, hogy szarul vagyok!
- Mintha egy kis gúnyt hallanék a hangjából!
Na ne, Sherlock!
- Nem vagyok jól doki...
- Szedi a tablettáit? - kérdez vissza szembe fordulva velem.
- Természetesen. De semmivel nem jobbak! Ezek csak gyógyszerek...
- De hatásosak!
Elborul az agyam.
- Bassza meg a hatásait! Ez mind placebó! Kamu, akár csomagolt lószart is adhatna!
- Nyugodjon...
- Tudja mit?! Maga nem doktor! Egy kibaszott sarlatán, gyógyszerésznek vagy enciklopédiának jó lenne! De nem orvosnak! Leléptem!
Elindultam kifele, mire a doki elkapta a vállam. Húúú, de kurvára megbánja! Paraszt lengőből vágom orrba.
Ó, baszd meg Donnie! Mi a faszt csináltál?
Egy pillanatra megfordul a fejembe, hogy felsegítsem a földről, de jobbnak találom spurizni. Kilépek a nyikorgó ajtón, a számban már ott remeg a cigi. Nem a félelemtől...a dühtől!
Pár perc múltán már kint állok a rendelő intézet ajtaja előtt és szívom a cigit.
- Nyugi, Donnie...nyugi...már nem egyszer megesett...jól tudja, mi a helyzet...nem hívja ki a zsarukat...

Dermoth jól tudja milyen. Megmondtam neki a legelején, hogy csak azt tűröm ha nő tapogat. Maximum a kézfogás belefér. Bár elég lenne egy szorítás és az ujjai törött ágként reccsennének el. Rossz emberrel baszakszik.
De talán kicsit túlreagáltam. Igen, határozottan. Gondolkodom, hogy visszamenjek-e...de nem visz rá a lélek. Bocs, hogy orrba gyűrtelek? Nem, mert csak mihez tartást véget, még egyszer lebaszok neki egyet.
Most csak hagyd, hogy elmúljon. Hagyd, hogy a kátrányba fulladjon a tüdőd. Igen, Donnie...ez az igazi...
Halkan kinyitódik az ajtó, a szemeim lassú tolóajtó szerű monotonsággal csapódnak fel. Egy pillanatig megfeszülök, hogy megint az a Dr.House hasonmás jön ki okoskodva és fenyegetőzve, de csalódnom kell.
Micsoda szerencse.
Egy fiatal lány jön ki. Tudjátok az a fajta, akitől nem undorodik el az ember első látásra. Sóhajtok egyet megkönnyebüléssel és míg felém tart, addig amolyan szemöldök emeléssel köszöntöm. Egy pillanatig szinte hallani vélem, hogy lebasz."Miért baszakodtál, most jönne a napom fénypontja, hogy halálra unjam magam!!"
Már csak a gondolat nevetséges. Bár az a heverő bitang kényelmes...egy kiadós alvásnak nem utolsó.
A szavai mégiscsak mosolyra görbítik a szám a vastag szakáll mögött, csupán a szemem villámlik még. Gyorsan megvakarom a fülem mögött rejlő kis, pókháló fonál tetoválást majd válaszolok.
- Öhmm... szívesen. Ehhez a faszhoz nem is lehet jönni. Csak dumál és dumál a semmiről és okoskodik. Komolyan szóhoz nem jut hagyni. Egy darab korhadt fához is pofázhatnék azzal többet érnék.
Mélyet sóhajtok és a zsebem után nyúlok. Picsába, nincs több cigim. Tanácstalan és kicsit talán kérlő arccal fordulok vissza a lányhoz.
- Ne nézz csövesnek, de nem tudsz egy blázzal megdobni?
Az se baj ha vicces cigi, fut át az agyamon.

- Micsoda öröm. - röhintem el magamat kínomba. - Akkor inkább hadd dumáljak, mert hidd el ha azt mondom, hogy tudok! Rádióállomáson dolgozok, szóval más dolgom sincs, mint lökni a sódert, érted kicsi lány? Más dolgom sincs mint szórakoztatni a népet, pofázni a reggel kocsiba ülő sok kómás embernek, hogy legalább valami vigyort csaljon a képükre. Ha kell az én dumám, ha kell a zene ami felhangzik mikor elindítom.
Egy pillanatra felsóhajtok és jelentősen lassabban folytatom.
- De ez a pöcs csak dumál és dumál. Hogy:"Ó, Mr.Heckley a Vicodin jó hatással lehet az idegrendszerére" én meg: mi a fasz?! Nem gyógyszertanra jöttem, hanem egy trauma hatása alatt állok és gondoltam kicsit könnyít rajtam! Ez a faszi még csak egy lelki prostinak se lenne jó. Aztán csodálkozik ha a vállamat tapogatja, meg késik én meg pofán vágom.
Még egyet sóhajtok és lassan megnyugszom. Ez már kicsit ki kívánkozott belőlem. Még ha egy idegen csajnak is az utcán, de most határozottan megnyugodtam. Mikor felém nyújtja a cigit, már barátságosabb hangnemet ütök meg és még rá is mosolygok.
- Köszi szépen, kicsi lány. Lekötelezel.
A cigit a számba teszem majd meggyújtom. Aprókat slukkolok, most nem sietem el. Kis ideig üresen meredek ki a fejemből majd újra a lányhoz fordulok.
- Amúgy bocs, hogy így kifakadtam...de ez a doki, tudja miként kell az ember idegeit késsel cirógatni. Amúgy Donald Heckley vagyok, de sokan csak Donnak vagy Donnienak szólítanak.
Még a kezemet is felé nyújtom. Ha nem szereti a pókokat, mákja van. A bal kezem zseben van, a jobbon csupán hullám szerű kriksz-krakszok figyelnek fel.

- Hidd el kicsi lány, jobb kibeszélni. Elég egyszer, érted? Utána francnak se kell felidézni. Engem elég sorozatosan érnek el ilyenek. 17 év telt el azóta, hogy megúsztam egy iskolai lövöldözést amit csak azért éltem túl, mert előző nap szétcsaptam magam. Aztán a mennyasszonyom is elhagyott. Egyszer-kétszer kidumálod magadból és kész... a doki meg ad rá pár gyógyszert és szó-szó rendbe jössz. De mindig ott fog bújkálnni az agyad egy kis szegletébe. A gyógyszer tompít, de nem feletett.
Újabb slukk. Donnie, miért idézel fel fájó dolgokat? Végülis egy normális pszichopatához...ööö...pszichológushoz. Bár szerintem a legtöbb pszichopatává változik. Egyik nap felkel, a zsebébe gyűri a 9mm-est majd bemegy valami tömött helyre és kb. 12 embert a halálba ránt magával.
- Amúgy ha rám hallgatsz, Vicodint szedsz be. Régi gyógyszeres múltból okulva jobban tompít. A Xanax lószar. De nem mondok semmit. Ha sokat szedsz, nagyon oda tesz.
Jól van, Donnie! Jól csinálod! Szegény lányból drogost csinálsz...
- Rémdoki? - nevetek fel. - Nem is rossz! Dr. Krueger! Vagy Hannibal Lecter!
Utóbbitől még én is bevagyok szarva. Anthony Hopkins egyszer nem pislog a "Bárányok Hallgatnak"-ba. Még annó az egyik csajommal néztük meg ketten, valahogy nem ment utána az alvás. Az a kibaszott Buffalo Bill már csak belesegített a félelembe.
- Közös cipőbe járunk, kicsi lány. Elég jó hallgató közönség vagyok. És elég sok sztorit hallottam.
A kis, puha kéz az én vastag tenyeremben széles vigyorra késztet. Legszívesebben megölelném, olyan kis aranyosnak tűnik így.
- Effy... jópofa név. De látom nem csak engem áldottak meg harmadik névvel. Az egész nevem Donald Jeremiah Heckley. De idétlen egy név a Jem.
Meglepően nyugodt a hangulatom.

- Na ja, túlzásba nem kell vinni a pofázást. Az már nem segítség, hanem ismételgetés. Kurva monotonná alakul és nem hagyja, hogy feledd amit kell. Egy-két alkalom bőven elég. Velem lehet azért nem dumál a doki mert már egy kifejlett férfi vagyok és tudja, hogy nem sokat javít rajtam. Te még fiatal vagy, még lehet rajtad változtatni.
A történetét hallva nem igazán mutatom ki, hogy különöskép reagáltam volna rá, de azért egy szomorkás fejcsóválással jutalmazom.
- Kurva szomorú. Pláne nálad mert a srác...áh, mindegy! Annó '99-ben a két srác akik terrorkodtak a suliban, a kitaszítotságból tették. Gyilkolásba fojtották a bánatuk. Az akkori legjobb barátomat is azért hagyták életbe mert az egyikük jóba volt vele. Brooks haverom kiment cigizni mire az egyik srác rászólt, hogy:"Kedvellek Brooks. Menj el. Menj haza." Máig kiráz a hideg. Ő hívott fel telefonon és szólt rám, hogy ne menjek be suliba. Nem vágtam miért, mire a tévébe már a mi iskolánkat mutatták. Aztán kb. két óra múlva tértem magamhoz egy ájulásból. Nem voltam ott, de nagyon megviselt. Elég híres nap volt az, a Columbinei mészárlásként vonult a történelembe vagy legalább is a sajtóba.
Na meg az elkövetkező több nap. Furcsa, de ezeket már mind szenvtelen arccal mondom. Mindig is tompák voltak az érzelmeim. Totál fapofával idézem fel ezeket mind.
- Én még néha szedek Vicodint mivel...
Halvány mosollyal a rendelő felé biccentek.
-... néha kicsit elkap a pulykaméreg. De csak ha ilyen rohadékokkal van dolgom.
Újra megszívom a cigit, közben futtában végigmérem Effyt. Nem úgy mint amikor a ragadozó az áldozatát vagy a faszi az esti kuncsaftját. Nem. Csak mint ember az embert.
Szavaira védekezően magam elé emelem a kezem.
- Nekem rossz szavam nincs a nevedre. Ha Effy-Effy. Mesevége, háttérzaj leszáll és a közönség őrjöng.
Dolgozik bennem a rádió műsorvezető.
- Szerintem idétlen név. Egy tanárom mindig Jeremiahnak hívott, mikor leszögeztem neki, hogy maximum Donald! Vagy Donnie.

Már pont számítanék rá, hogy jön a "jajj úgy sajnálom ami történt" hülyeséggel, de nem. Egy sima "Az nem semmi".
...
Nem tudom leplezni a meglepődésem és bizony egy pillanatra meglepődött arcot vágok, de végül széles vigyorba vág át.
- Na végre egy értelmes ember, aki nem akar Teréz anyát játszani! Komolyan leszáll a tököm mikor valaki játsza az együtt érzős barmot. Fingjuk nincs, hogy ezzel nem érnek semmit! Nem fog néhány sajnálkozó szóval feltámadni az aki elment. Na de! Amondó vagyok, hogy szerintem ezt az egész depis marhaságot dobjuk mert már csak ugyanazt rágnánk át más szavakkal.
A dokinál is csak a szöveg megy és semmi más. Csak koptatjuk a szánk. Szóval jobb ha valami témát váltok.
- És mióta élsz itt Vegasban?
Tudom kicsit sablonos, de mivel kezdjek el egy mészárlás téma utáni szövegelést? Ötletem nincs. Szóval lehet maradok inkább sablonos és ki tudja? Még lehet bármi belőle.
- Nekem többségében jó fej tanáraim voltak. A legkisebb bajom ha csak a nevem miatt lettem volna cseszegetve! Általánosba az egyik ürge például mániát csinált belőle, hogy nem tanított csak felírt pár dolgot a táblára aztán ha megtanultad, meg. Ha nem akkor nem. Akkor hülye maradtál és megbuktál. Annyit dumált, hogy bejött-köszönt-ment-köszönt. Egy alkalommal két hétig beteg voltam tüdőgyuszival, az a faszparaszt meg majdnem megbuktatott.
Hmm, drága suli idők!
- Hát...már nem is emlékszem. Azt hiszem észrevették, hogy jó a dumálókám. Aztán benyomtam a kezembe egy pár papírt valami tök unalmas dologról és megkértek, hogy olvassam fel, de a saját szavaimat is használva. Szóval ahelyett, hogy "a Washington Streeten dugó van, aki teheti, kérjük ne menjen arra" így hangzott "a Washington Streeten marha nagy kocsi sor áll, szóval ha nem a mama peacemakere szarakszik vagy éppen repülő cápatornádó közeledik felétek, még véletlenül se arra menjetek". Nem nehéz meló, csak tudni kell beszélni.

- Engem a vad rocker élet körülbelül a zenék és a tetkók szintjéig vitt. Na meg a gitározásig, de soha nem voltam egy Nikki Sixx vagy Gene Simmons, szóval túlzásba nem vittem a pengetést. Énekelni is max egy-egy buli erejéig ugrottam be az ismerőseimhez. Bár tekintve, hogy mély a hangom, érdeklődtek párszor.
A Vegasról kifejezett érzéseire, elhúzott szájjal és egyetértően elkezdek bólogatni. A befejezetlen mondatot a saját költői kifejezésemmel fejezem be.
- Kurva bonyolult egy hely. Korrupt emberek paradicsoma amit csupán a fényűzés és a bűntől mámoros boldogság fed el.
Akaratlanul is széles vigyor terül a képemre. Mondjuk nem mintha ebből sok minden látszana. Csupán a bajszom egy kicsit megemelkedik és kivillan a szakál mögül a hatvanhét karátos vigyorom.
- Köszke. - mosolyodok el. - Az ilyen Zs kategóriás mozifilmek amit maga a készítője sem vesz komolyan, könnyen megihleti az ember. Egy igazi idiot savanta tesz.
Annó ezt még az egyik osztálytársamra használták becézésként. Idiot Savant, azaz hülye zseni.
- Mi szél? Leginkább a déli! Na, de viccet félretéve, igen a rádiómunka. Eredetileg egy nagyobb rádióállomáson dolgoztam a Chicago Rock Eagles-nél, viszont az ottani főnökség leépítés miatt elbocsátot. Szerencsére békében váltunk el, szóval ha úgy van vissza várnak. Aztán az MTV Rocks-tól is kerestek, de sajnos lekéstem a járatom így másnak adták a munkát. Mint megtudtam itt a Vegasi V-Rockhoz kerestek a mostani rádió műsorvezető és csatorna főnök, Jeffrey Gray mellé embert. Én meg lazán igent mondtam. Nem fogok megfulladni a pénzbe, de annyi elég, hogy egész kényelmes kis életet éljek.
Körülnézek az utcán, hátha van valami...valami...valami cumó....heh!
- Figyi, Effy...nem tudom, hogy vagy vele, de kezdem vízköpőnek érezni magam itt. Nincs kedved valamerre sétálni?

- Na ja, szép látvány voltam a színpadon! Tiszta Van Hallen volt az egész feelingje, csak én nem a hajamat lobogtattam hanem a szakállam. Na, de viccet félretéve!
Kicsit komolyabra veszem a hangsújt, de még mindig könnyedén dumálok. Jó társaság ez a lány, hiába!
- Nem vagyok oda a rivalda fényért, bármilyen furcsa. Haverok között jó zenélni, játszani a metál istent meg a tököm tudja mit, de nagy közönség előtt más a helyzet. Máig bevállalok ilyeneket, de nem viszem túlzásba. Jobb szeretem ha csak hallják amit teszek, minthogy fizikailag valaki ott is van és figyel.
Nem vagyok embergyűlölő és nem is félek a nagy tömegektől, de sokkal békésebb ez így. Nincs hacacáré, nem bámulnak meg. Maximum a hangomat ismerik meg és fordulnak meg, hogy:"Basszus, úgy beszélsz mint az V-Rock csávó!"
- A tévé is biztos jó! Amíg nem őrlöd le magad és nem lesz fontosabb mindennél a munka mint az életed.
Nagyot nyújtózkodok, a kezeimet összekulcsolva a magasba emelve. Nem túl szexi talán, de az a kis férfias pocak egy pillanatra kivillan.
- Huh, ne tudd meg, hogy egy ilyen sötét stúdióból micsoda megkönnyebülés kijönni a levegőre!
Röviden fogalmazok: mennyei!
- Ja, nekem is porzik már a vesém. Ha nem bánod azért én egy tea után vagy előtt, valami kicsit erősebbel kezdek. Sikerült megnyugodnom, de a hirtelen haragom mellé jár egy kis utólagos feszültség még. És valami erősebb azért képes ennek a megszüntetésére.
A kérdésre a legcsábosabb mosolyom veszem elő és fogadom el.
- Köszönöm!
Majd a számba téve biccentek.
- Koporsó szeg!

Szavaira megforgatom a szemem. Tök igaza van.
- Na ja, a sok mamlasz-balfasz. Benyomod a tévét és mi fogad? Valami kappan hangú csaj egy rakat faszi között felkiabál, hogy:"Geordie Shore, hajrá!" Aztán nagy levegő és tovább kapcsolsz. Erre hirtelen egy faszi csupasz segge ugrik be a képbe amint nudizva randizik egy agyizokni csajjal. Már felmegy a vérnyomásod és tovább kapcsolsz, mire egy kövérkés srácot látsz énekelni. Végre valami értelmes, de persze csak ajánló! És helyette jön a hír, hogy:"Ennek és ennek a sztárnak kutyája született." Én pedig dühöngve kinyomom a tévét és inkább a következő tetoválást tervezem. A legutolsó ilyen unalom űzésnek lett ez a nyoma.
Azzal megkocogtatom a fülem mögött a pókhálós tetoválást. Még látszik ami jó, ergó nem kell hajat vágnom.
A kuncogására elvigyorodok majd játszva nagy komolyt szólok vissza.
- Ne nevess! Én már öregszem, már kezdek elkényelmesedni, hadd élvezzem a szép időt!
Csak nem ebben a városban, Don Juan, csak nem ebben a városban.
- Az esetben kaptál volna egy medveölelést és becsomagoltalak volna a kezem alá amíg be nem érünk az első szeszeldébe!
Van ilyen szó? Szeszelde...hmmm...három-kettő-egy! Új szó teremtés! Akaratlanul is elröhögöm magam.
- Ha ezt a gondolat menetet nézzük minden betiltható! Tiltsd be a cigit, mert tüdőrákot okoz. Tiltsd be az autót, mert odabasz az ózonrétegnek. Tiltsd be a vallást, mert soha nem lesz béke. Tiltsd be a szülést, mert halállal ér véget. Nekem van egy saját meglátásom. Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban. Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy.
Nagyot slukkolok a cigiből majd egy váll vonást követően hozzáteszem.
- Ez az én Bibliám.
Kár, hogy nem saját gondolatmenet. És talán nem is tudom olyan jól visszaadni, ahogy azt a szöveg tulajdonosa mondta eredetileg.
Amint látom, hogy hunyorog lehajolok a fejével egy szintbe.
- Na mire sandítasz, Columbo?

- Jaja, elég pöpec csak az első néhány rohadtul fáj. - vonom meg a vállam. - Nem éppen. A karjaimon meg a lábamon van néhány. A felsőtestet meghagyom olyanra amilyen pár év sport na meg amilyenné anyámék teremtették.
Mondjuk azóta a kényelmes élet néhány vonása is meglátszik. Na jó, igazából csak egy apró, de férfias sörhas formájába.
- Igen is öregszem! - vigyorodok el. - Nem pattanok fel már olyan könnyen a székemből és a hatvan métert is már csak tíz másodperc alatt futom le!
Bármily furcsa az én testalkatommal nézve, de ez igaz! Elég fürgén szedem a lábaim, ha nagyon sietnem kell. Annó mikor fociztam hét másodperc volt a rekordom hatvanon. Akkor persze nagyon jó formába voltam. Tudjátok az a bugyirohasztóan jó forma.
- Hát viszlek a hátamon, de ne várd, hogy Yodának becézzelek.
Pedig úgy festenénk. Csak ő nem ráncos és zöld, én pedig nem vagyok Mark Hamil.
- Hát látod akadnak még ilyen hozzád hasonlók, kicsi lány!
Nem hagyom ki, hogy a lapáttenyeremmel ne invitáljak egy simogatást a fejebúbjára. Így elnézve, tényleg pici. Pici lány, nagy szájjal.
- Ugye-ugye! Don haverodnak vannak sziporkázó pillanatai!
Ezúttal a cigit gyorsan elszívom és már pöckölöm is be az első ilyen...lefolyós biszbaszba...csatornába! Ez az! Ez a neve!
- Áh, igen már én is látom! Vonz mint lovat az itató!
Akaratlanul is megnyalom a szám szélét. Tényleg rohadt szomjas vagyok. Megjegyzésére elvigyorodok.
- Bocsáss meg, kicsi lány! De szerintem csak én vagyok bazinagy!
Újra kiegyenesedek majd fejemmel a kocsma felé biccentek.
- Na, hadd legyen egy szép napja a csaposnak! Csapassunk befele!

Nekem az első ide a kézefejemre jött. - mutatom fel a hálóba font koponya képét a mancsomon. - Nem mutattam ki, de majdnem összecsináltam magam. Ez persze már régen volt. Azóta nem nagyon reagálok már egy-egy tetoválásra.
Nem a faszt nem Don! Olyan hevesen ver a szíved mikor rád varnak, hogy majd kiugrik. No, nem a fájdalomtól, inkább csak a végeredménytől való rettegés miatt. Bár eddig nem volt panasz rájuk. De ki tudja, a következő milyen lesz? Mert lesz következő!
- Kislány, én annó a suliban rögbiztem szóval muszáj volt futnom! Mondjuk rohadt kényelmetlen volt, mert bazinagy loboncom volt akkoriban és nem szívlelték éppen.
Eric Harrisék után mondjuk ezzel nem volt gond. Az egész columbine dolog után szépen búcsút mondtam ennek a karrieremnek. És így jártam vele a legjobban. Utáltam rögbözni.
A megjátszott idióta szövegére csak vigyorogva megforgatom a szemem.
- De azért gondolom tisztába vagy vele, hogy létezik egy ilyen kis zöld lényecske, akit Yodának hívnak és előszeretettel lovagol az olyan mamlaszok hátán, mint én.
Nekem az első filmes élményem a Star Wars volt, szóval nem tudom nem szeretni.
- A Disney meg elmehet a picsába! Nem vagyok egy nagy rajzfilm őrült.
Ennyivel le is zárom a Disney ügyet. Eléggé felhergeltek mikor átvették George "Nagyfejű" Lucastól az egész szarságot. Basszák meg mindketten!
A szövegére nem tudok értelmesen reagálni ezért csak öblösen felröhögök. Mintha egy medvét csiklandoznának, olyan hangok törnek fel belőlem.
- Hát kösz szépen! Te legalább helyettem is pici maradtál!
Mondjuk tegyük hozzá, hogy én férfiként szerintem hülyén néznék ki, ha 175 cm alatt lennék. Jobb így óriásnak lenni.
A Pub olyan amilyen a legtöbb. Kellemesen sötét, füstös és a kinti időhöz mérten, hűvös. Nagyot szippantok a levegőbe majd az apró lány után megyek. Mondjuk nem kell megerőltetnem magam. Két lépéssel utolérem a pultnál. A csapos arcán látszik, hogy az én személyem nélkül nem biztos, hogy kiszolgálná Effyt.
Ez még egy jó ember.
Azonban amint ott termek, már készségesen szolgálja ki a lány...hűlt helyét. Rövid értetlen pislogást követően kiszúrom az egyik asztalnál már kényelmesen elterpeszkedve. Vigyorogva fordulok vissza a csaposhoz.
- Ugyanezt egy korsóba!
A fickó gyors lecsapolja, én pedig már ki is fizetem majd az asztalhoz ballagok és leülök a lánykával szembe, letéve elé a Stelláját. Én magam pedig ledöccenek az egyik székre a méretes korsóval a kezembe.
- Na, ki ne száradjunk a végén!

- Na ja. - vigyorgok a tetkóra majd vissza Effyre. - Eredetileg egy pókot akartam, de akkoriban egy arachnophobiás csajjal jártam, szóval nem akartam szívbeteggé tenni.
Mi is volt a neve? Ööö... Lucy. Ja az volt. Szép, magas lány volt, hosszú vörös hajjal, szexi keretes szemüveggel. Aztán elutazott a nagybátyjához Minnesotába és ott valami csávóval összeköltözött. Három hónap után szakítottunk. Egy kicsit sajnáltam, de nem okozott különösebb bánatot.
Na amint a Family Guy szóba kerül elvigyorodok.
- Valószínüleg az a rész volt a legnézettebb. Az ilyen különrészeket nagyon csípem amibe csak Brian és Stewie van benne. Pláne mikor csóri Mortot magukkal rángatják 1940-45 környékére.
Azt a vöröshajú nyomoroncot mondjuk mindig is utáltam. Rohadt idegesítő karakter.
Tekintetemet nem kerüli el, ahogy Effy végigméri a helyet ezért én magam is így teszek. Az egészből árad az angliai környezet. A legtöbb cucc ilyen futballos dolog. Nem is csodálom. A Manchester Uniteddal azért eléggé odavágtak a foci világnak. Mondjuk nem voltam soha egy nagy szurkoló.
De azért az egyik sarokba végül kiszúrok két ismerős alaknak az arcképét. Rotten és Sid a Sex Pistols-ból.
A köszönetre csupán visszarebegtetem a pilláim egy vigyorral párosítva majd lecsüccsenek.
- Na ja! Hosszú, szenvedéssel teli életet annak a rohadéknak, amiért ilyen jó fej volt!
Azzal koccintok és slungból beküldöm az arcomba a sört. Óh, drága anyám! Ha meg is csapja a fejem, ennek bizony a háromnegyede most lemegy.
Sörhabos szakállal teszem le és még mielőtt bármit szólna ez a leány, felemelem az ujjam.
- Egy szót se halljak!
Azzal nem túl udvariasan, letörlöm a kézfejemmel.
- Nem, tényleg nem. - ráncolom össze a homlokom majd elröhögöm magam. - Akkor bájos nagy lány lennél!

Na leragadunk a Family Guynál! Király, jó kis téma ez!
- Annyira soha nem mentem bele a vallási dolgokba, de azért Seth McFarlane elég szép kis karikatúrát festett a zsidókkal kapcsolatba, ha már Mortot vesszük vagy azt a példát, hogy szerinte miképpen néz ki egy zsidó szex.
Na annál a résznél rohadtul röhögtem. Ott fekszik a szőrös muksó meg a nő az ágyban, nyakig felöltözve és a fickó nyomatja, hogy:"Van egy légkondim" erre a nő kicsit felnyög. A fickó meg folytatja, hogy "És apartmanos házam, a legjobb IKEÁS bútorokkal" vagy valami ilyesmit a nő meg hangosabban nyögdécsel.
- Ha engem kérdezel, Lois mindig kicsit elmebeteg volt. Mikor kiderül róla, hogy rá van cuppanva a lopásra. Komolyan egy csomó részbe mindig is szurkoltam, hogy csóri Brian egyszer elkapja egy körre.
Mondjuk nem kell sok fantázia az ilyenekhez. Valamelyik hülye volt kollégám egyszer benyomva átküldött valami elcseszett rajzfilm pornót, ahol Brian gerincre veri Loist. Nem győztem pillázni.
- Szerintem csak nem kerülnél cirkuszba azért mert akkora lennél mint én. - vigyorodom el. - Ha mégis akkor minden este a ketrecednél állva énekelném, hogy:"Óóó, ti magas lányok! Ha egyszer belátnátok! Hogy egy egy-hetven alatt is van élet!"
Kétségkívül totál feldobódtam és amint a csapos hozza az innivalókat, gyors lehajtom azt a kis kevéskét ami a korsóm aljába lötyögött még.