Nos igen. Ez a Family Guy. Kell hozzá egy bizonyos pihentség mondjuk, de mindennek megvan a maga... hangulata, hogy úgy mondjam. És tök fura, hogy még egy közös pontunk van, úgymond, hisz a fene gondolná, nem?

- Szegény Brian... és még Stewie is orrba szájba szívatja... - csóválom a fejem vigyorogva, majd komoly arccal ránézek -  Megszívtad... Hülye barom! Stewie megint megszopatott! - táncikálok hozzá a kezemmel is, mint valami retardált, de nem bírok ellenállni neki. Vagy kiröhög, vagy totál cikinek érzi. Ez a két lehetőség van.

- Most képzeld el, ha még olyan szőrös is lennék, mint te! Akkor még azt is énekelhetnéd, hogy "Óó, szőrös lábú láááány, gyere fel hozzám, ma délutáááán... megsúgom a legtitkosabb váááágyamat! Hadd borotváljam le a láááábadat!" - Na jó, most már tényleg kezdek hülyét csinálni magamból. Ja, hogy ez a kedvenc időtöltésem? Akkor nagyon jó úton járok. De uram bocsá, hogy jól érzem magamat...

- Őszinte leszek hozzád, Don... - mondom, s drámai hatásszünetet tartok. - Eddig ez a legjobb délutánom, amióta Vegasban vagyok! Ne értsd félre vagy valami, csak tényleg... fasza kis társaság vagy! - mosolygok rá az üvegem mögül. Azt már nem tettem hozzá, hogy most olyan élőnek érzem magam, mert a végén még elijesztem. Bár ki tudja, mi jár a szőrmók buksijában...

Méghogy én ne nézzem őt hülyének?! Majdnem örömujjongásban törtem ki, amikor nem fogta magát és sétált el a magánprodukcióm hatására. Szóval én csak vigyorgok, mintha kötelező lenne. Léteznek még akkora marhák, mint én!

- Woohooo!!! - adok hangot a tetszésemnek, s mellé tapsolok is neki. Mintha pillantásokat éreznék a pub túlfeléről, de most nem fordulok meg. Addig akarom jól érezni magam, amíg lehet, ezt holmi földi halandók nem cseszhetik el! -  Most elkezdeném skandálni, hogy "vissza, vissza!" de nem hiszem, hogy mindenki ennyire értékelte - nevetek tovább.

- Egy agyzabálónál találkoztunk, ezek után te még reménykedtél abban, hogy normális vagyok? Ééééédes - nevetem el magam újra. Bár igazándiból nekem ez amolyan bók. Milyen szar lehet már normálisnak lenni?!

Aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy elveszek. Mármint úgy szó szerint, fizikálisan. Szellemileg rég elvesztem, szóval na. Nem mondom, hogy majd' megfulladtam, csak meglepett, hogy hirtelen rám vetette magát egy maszi (maci). Nagynehezen kifúrom a fejemet a mellkasából és a vállára ejtem.

- Remélem tudsz róla, hogy egyébként kimondhatatlanul irtózom az ilyesféle testi kontaktusoktól - közlöm csak úgy. Semmi vádló nincs a hangomban, semmi sértettség, hepcia, hiszti vagy hasonló idiótaság. - De neked elnézem - kacsintok rá ahogy elenged, s a sörömért és a cigimért nyúlok. Rettentően sokat dohányzom! De kit izgat?

Ahogy akcentust színlelt, majdnem hangosan elnevettem magam. Cuki volt meg minden, csak na...

- Borzalmas az Angolod, remélem tudsz róla - szúrom neki oda vigyorogva. -  De azért cuki - teszem hozzá.

Ahh, ha nekem is ilyen miatt kéne, örömmel futnék. De skizofrén papírral nem könnyű az élet. Pedig azt híresztelik, hogy megfelelő gyógyszeres kezelés mellett olyan, mintha nem lenne semmi probléma. Ez faszság!

- A társaságot kedvelem, nem azzal van a baj, csak... nem szeretem ha idegenek ilyen szinten belemásznak a privát szférámba. Sokszor, ha már érzem egy egy ember testhőjét, kb sikítani tudnék. Akkor már túl közel van. - próbálom meg szavakba önteni. - Persze az teljesen más, ha én közelítek valaki felé. Akkor... nm tudom... úgymond befogadtam, elfogadtam... nem tudom ezt értelmesen kifejezni...

Fura vagyok. Mindig is fura voltam. De valaki vagy elfogad így, vagy elmegy a büdös picsába!

- Addig fogsz picizni, amíg a végén maszinak foglak hívni - vágtam fenyegető arcot, ami valószínűleg pont kurvára nem jött össze ahogy ismerem magam. A szemeim mindig elárulnak.

Csak mosolygok. Jó olyan emberrel is beszélni, aki nem veri a mellét üvöltve, hogy ő amcsi és ő a világ közepe, mindenki más csak piti pondró, mert az amcsik a faszagyerekek, az übergiga... Meg az anyádat! - szoktam rá válaszolni.

- Fujj! - ráz ki a hideg a nyálas kép gondolatára. -  Mondjuk nekem nem volt nyáladzós puszilgatós nagyim, hogy rossz emlékeim legyenek, de ez nálam tökre nem gyere be. Jó... most az tök más, ha smárolsz valakivel, vagy valami ilyen, de például se kutyának, se macskának sem hagyom, hogy nyalogasson. Valahogy irtózom ettől... - merülök bele a mondandómba. Valószínűleg nem is érdekli, csak úgy kirobbant belőlem.

Megjegyzésére, vagyis inkább megállapítására felnevettem hangosan, s valami vállrándítós-bólogatós valamit produkáltam.

- Neeeem, egyébként téged bírlak valami oknál fogva. Ettől függetlenül még néha például a saját bátyámon is meglepődök, amikor éppen egy helyen tartózkodunk és csak úgy random megölel. Van, hogy meg szoktam tőle kérdezni, hogy most mi a fasz baja van - vigyorgok, s egy utolsó slukkal elnyomom a cigimet, s benyakalom a sörömet. Csoda, hogy nem pisiltem még be! - De mondtam, hogy nem vagyok normális, szóval nem ér meglepődni - bököm még oda neki.

- Hát jó, akkor te leszel az én naaaaagy maszim - mondom, s fejemet a vállához dörgölöm, mint egy kiscica, közben két kézzel ölelem a karját. Gyönyörűséges látványt nyújthatok. Ilyeneket általában max lakáson belül, de emberek előtt... nem szokásom.

Ahh esküszöm, komolyan, még a gondolatra is kiráz a hideg, hogy összenyálazzák a képemet.

- Na várjál egy kicsit - "csapok" az asztalra, s oldalt fordulva a széken ránézek komoly arccal. -  Most az, hogy neked volt szerencséd egy ilyen mókás emberhez, hogy jön ahhoz, hogy valaki telbenyálazza a képedet? - értetlenkedek. Szerintem jogosan. Nem találom a kapcsot a kettő között.

Lehet valaki még Donnál is magasabb? Fater, tényleg lökhettél volna még rajtam... Vagy... inkább mentem volna zsepibe? Még nem tudom eldönteni, most eléggé jól érzem magam ahhoz, hogy ne akarjak önként és dalolva megpusztulni.

- Nehogy azt hidd, hogy az én bátyám az a kimondott ölelgetős fajta... Ráadásul sokszor úgy érzem, hogy jobb lenne neki nélkülem. Mármint, kb állandóan külön utakon járunk, persze aggódik értem a baleset óta meg pláne, de... nem tudom, szerintem csak kolonc vagyok neki, ha a kedves szüleink által ránkerőltetett kényszermosoly és kamuzás az újságíróknak nem lenne elég... na szóval mindegy... - legyintek egyet a kezemmel, s egy gyors villámmosoly Don felé, s az üvegemet húznám meg, ami tökre totálisan üres... - Baszd meg! - csapom vissza az asztalra, remélve, hogy a pultból mindjárt itt is terem valaki. Kell egy Jäger! Már megint sokat locsogok!

- Pedig én tudok dorombolni... - jegyzem meg egy széles vigyorral. Érti aki ahogy akarja.

Oké ez mondjuk elfogadható indok. Inkább nem pukkancskodok tovább. Vagy mégis?

- Ez az Auschwitz-hasonlat jó volt! - röhögök, majd újra igyekszem komolyabb arcra váltani. - Persze, oké, elhiszem, de én továbbra sem szeretném, hogy bárki nyáltengerré változtassa a pofázmányomat. - kötöm az ebet, úgymond. Ha engem akar meggyőzni, nagyon kemény fába vágta. -  Még akkor se, ha adott esetben az első pillantásra eldobom a bugyim tőle. Meg amúgy is, annyi sok más értelmesebb dologra lehet használni a nyelvünket... - poénkodom el a végére. Persze minden viccnek a fele igazság.

Kedves csaposunk megérkezését kitörő örömmel fogadom. Elbűvölő mosolyt varázsolva a képemre kérek egy újabb üveg sört és egy nagy Jägert. Láttam, ahogy megemelkedik emberünk szemöldöke, de nem tettem szóvá. Csak hozza ki, ezért van itt.

- Amúgy... remélem tudsz róla, hogy nálam is van pénz - nézek Donra jelentőségteljesen. Ez már a harmadik kör lesz, s eddig mindent ő állt. A végén azt hiszi, hogy valami ingyenélő kis sutyermák vagyok. Közben megérkeznek az italjaink. Ünnepélyes vigyorral a magasba emelem a stampómat, biccentek, s már csúszik is a torkomba. Egy apró hidegrázás, és egy korty sör.

- Na tessék... teszed itt a kijelentéseket, aztán még ki sem próbáltad! - csóválom a fejemet egy újabb bagóért nyúlva. Asszem ezt elszívom és kénytelen leszek most már tényleg pisilni menni. Főleg ha továbbra is ilyen víg lesz a hangulat. - Én a helyedben erősen elgondolkoznék rajta, hogy hogyan derítsem ki - villantok egy ezer wattos vigyort. Jajj pisi, maradj bent!

Nem tudok nem nevetni a nyelvattrakcióján. Persze nőből vagyok, beindul a fantáziám rendesen, viszont igyekszem is palástolni. Már amennyire lehet az ilyet. ÉS! Szerencsére még nem vagyok abban az állapotban, hogy viszonzásképpen az én nyelvem pedig a sörösüvegen játszadozzon.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem jó érzés tudni, hogy szeret, vagy legalábbis kedvel valaki - helyeselek, bár én már szinte azt sem tudom, hogy úgy igazából milyen is az. Kivéve a tesós dolgot, bár Conorral is inkább csak elküldjük egymást a faszba mostanában. Főleg ez a "Ki az apám" mizéria... Nem mindegy, baszd meg? - Na tessék, ettől tudok a falnak menni! - "borulok" ki újra. -  Bezzeg ha két picsa smacizott volna, akkor azt te is teljesen elfogadhatónak éreznéd, mi? Ne érts félre, irtózom a buziktól és egyenesen kifordul a belem ha nyilvánosan enyelegnek, de miben más? Ugyan úgy a természetesnek ellene van. Bassza meg, nem azért lett teremtve a pasi, hogy egy másik pasi seggében turkáljon, a nő meg nem azért, hogy puncit nyaljon! - nyilvánítok véleményt. Jó, ettől eltekintve, nekem is volt egy-két olyan kalandom, hogy lánnyal smároltam, de ennyi. Ez nálam inkább ilyen túl sok szesz, még több drog dolog. Szerintem ez még megbocsátható. De elképzelhetetlennek tartom, hogy én egy másik csajjal lefetykeljek. Túlságosan pasi párti vagyok én ehhez!

De a ki állja a cehhet dologgal újra csalafinta mosoly járt-kelt arcomon.

- Majd ledolgozom, neked - mondom, s gondoljon mindenki arra, amire akar. Aztán jön a síron túli hang...

- Nekem ez inkább halálhörgésnek hangzott, mintsem maszkóbjuminak - megyek át kisgyerekbe, hatalmasra kerekítve a szemeimet. Ami mondjuk nem nehéz, így is akkorák mint a ház. - Dehogynem! Már lecsúszott két üveg sör, az én húgyhólyagom pedig nem a masszívságáról híres - húzom el a számat, majd szív-fúj üzemmódba kapcsolva gyorsan elpöffékelem a cigit, elnyom és már pattanás is föl. - Azért ha lelépsz, mire visszaérek, legalább egy szílvétára írd rá, hogy basszam meg, vagy valami - röhigcsélek, s félig tényleg tartok attól, hogy itt véget ér a móka mára. De már robogok is.

Szerencsémre nem kell szóbaelegyednem még plusz időhúzásképpen a pultossal, hiszen eléggé egyértelműen ki van táblázva az ajtó, ami a mosdót takarja. "Queens" felirattal. Cuki - mosolyodok el egy pillanatra megállva előtte, de a természet szólít, a pisi nem viccel. Ha csurgatni kell, menni kell!
Egy komplett Niagarával, s vagy 20 kilóval lettem könnyebb. Kézmosás meg egy kis pofavizit. Igen, a Jäger megtette a hatását, az átlagosnál erősebb a pír az arcomon, de ez legalább jól áll. Miután jól szemügyre vettem magamat, megigazgattam a ruhámat, vidáman indulok vissza az asztalhoz.

Szívem boldogsággal töltődik el, amikor meglátom, hogy tényleg nem hagyott itt a pecsbe. Pedig eléggé sanszosnak gondoltam. Fiatalka vagyok és idióta, ez nem feltétlenül egy jó kombó. Főleg, hogy az eddigi tapasztalataim alapján, Don nem éppen az az ember, akinek egyből kitalálom minden gondolatát. Ami persze nem egy rossz dolog, kiborulok a túlontúl kiszámítható emberektől.

- Tényleg nem tűntél el - zuttyanok le mellé mosolyogva, s máris utánpótlok a pisinek. - Hol is tartottunk? A buzis témát kiveséztük, meg hogy szavamon fogsz... - vigyorgok el újra a dolgon. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de kétlem, hogy felnőtt, kifejlett férfiállat létére egy ilyen kis szárnyatörött csibével bármit is akarna. Bár ki tudja, nem tudom belőni, mennyi is lehet Don, lehet, hogy pont most van abban a korszakában, amikor mindegy, csak fiatal picsa legyen.

Vagy az én szemem csal, vagy tényleg, mintha elkomorult volna a távollétemben. Igazándiból eléggé tökös vagyok, de úgy érzem, most inkább ne firtassam az ilyesféléket. Elég szomorú dologról ejtettünk szót a rendelőnél. Szóval inkább igyekszem elhessegetni a saját komor gondolataimat is.

- Na szép, de neked legalább van mire fogni, bár nem tűnsz túl aggastyánnak, na de akkor mit mondja én? - színlelek elkeseredést. Az én agyamat megette a sok pia meg drog. Ezen nincs mit szépíteni, szinte napi szinten pia és beállás.

- Őszintén szólva, most vagyok itt először, és most hallom ezt a pianevet is először... Pedig otthon volt szerencsém mindenféle Angolhoni együttes, bandatag nevével ellátott szeszhez. Szóval amondó vagyok, próbáljuk ki - mondom, s a magasba emelem a kezemet, jelezve a pult felé, meg sem várva Don reakcióját. Bár nyilván benne van, ha már ezt megjegyezte.

- Szeretnénk kérni egy-egy Sid és Nancy-t - mondom mosolyogva a megérkező emberünknek, s még hozzá kell tegyek valamit: - És ezt a kört ÉN állom - jelentem ki határozottan. Nem. Tényleg nem szeretek ingyenélőnek tűnni, mikor annyi pénz áll a rendelkezésemre mint a szemét...

Nos igen, a piára mindig mindent rá lehet fogni. De inkább nem kezdtem el nyomatni a szöveget, hogy igen, de mégis mennyire öregnek érzem magam néha bla-bla... Ez most nem az a rész.

- Ha szar, akkor is megisszuk - teszem hozzá keményen én is. Persze elröhögöm a végét.

A csávó megjön, én pedig találomra adok neki valamennyit, ami biztosan több, mint amennyi ez a két biszbasz. Legalább jófejnek tűnök, hogy jattolok. De az összeállítást hallva vennem kell egy mély levegőt. Rummal a kávét szoktam lágyítani, de a többi... Na mindegy. Kételkedve megfogom a poharat, s a szintén furcsa arcot vágó Don felé emelem koccintásra készen.

- Figyelj, ki tudja mitől döglünk meg. Max kihányjuk a picsába - nevetgélek, de addig nem koccintom a poharam az övének, míg nem néz a szemembe.

- Ide nézz - fogom meg a fejét, ami nem könnyű a szakálltengertől, de kierőszakolom akkor is! - Leszarom, ha nem vagy babonás, de nézz a szemembe, ha nem akarsz hét év rossz szexet - vigyorgok, s nekikoccantom a csinos kis pohárkát amiben ez a lötyi van. Újabb nagy levegő, egy szimat a pohárba - nem kellett volna, de bevállaltam. 3, 2, lehúzni! Az arcom szerintem mindent elárult.

Nekem nem nyerte el túlzottan az ízlésem. Fintorgok is rendesen, már a sörömet markolászva, de még azért ízlelgetem a számban a "zamatot".

- Hát... bevallom nőiesen, a neve alapján jobbra számítottam - nyammogok még rajta, de aztán gyorsan úgy döntök, hogy inkább a sör.

A szakálllevágásra elkerekedett szemekkel nézek. Azt hittem ez amolyan imidsz.

- A víz meg a szappan csodákra képes - kacsintok rá, majd hozzáteszem: - Bár tény, egyik sem olcsó mulatság - nevetgélek magamon. Szar humorom van, ez tiszta sor.

- Apropó, milyen kis dögöt emlegettél? - komolyítom meg kicsit a vonásaim. Azt nem mondta, hogy lenne poronty.

A piával kapcsolatos beszólására hangos nevetés tör elő belőlem. Nagyon sokan istenítik azt a hülye kurvát, nekem sosem volt szimpatikus. Jó végre egy az enyémhez hasonló véleményt hallani.

- Nem tudom, az egyikőjük sem nézett ki túl igényesen, szóval lehet, hogy mégis fedi a valóságot a dolog - jegyzem azért meg diplomatikusan.

- Ééértelek - mondom a szakálldologra. Mondjuk tény és való, igen elvetemült az az ember, aki ezt így teljesen komolyan gondolja. Most így például beugrik, hogy milyen lehet így gyrost enni. Bár mondjuk nem nekem kell ezzel bajlódnom. Nekem így is ott van a sörényem. Utálok fésülködni is, hajatfestetni is, meg nagyjából mindent, ami ezzel a kupac hajjal jár, de semmi pénzért nem válnék meg tőle, minden szirszar ellenére.

- Francia buldi? - válok hirtelen izgatottá. Imádom az állatokat. Csak sajnos nem az én életstílusom mellé tervezték őket. Pedig tök jó lenne: cicmák, kuntyu, nuffpuff, hörik... aaah, már egynek is örülnék ezek közül. Olyan közel húzódok hozzá, amennyire csak lehet, ahogy előkapja a telefont. - Isssstenem, de kis édespofa! És milyen király neve van! - vigyorgok és kb csorgatom a nyálamat.

Forró Ozzy? Édes faszom, kinek a fejéből pattannak ki ilyenek? Ez valahogy az én fantáziámat sem izgatja, sőt... Ugh.

- Beatles-t ittam, még otthon, de nem volt egy nagy durranás. Azt hiszem valami boros történet volt. Eléggé lájti. Ami viszont nagyon bejött, egyszer ittam Pearl Jam-et, na az rohadt jó volt! - emlékszem vissza, majd hirtelen gondolva egyet, körbenézek, hátha valahol meglátok egy... Áhhá! A szomszédos üres asztalon ott díszeleg egy itallap. Jó, tudom, nem Brit, de próba cseresznye, legalább ezután a fos után igyunk már valami finomat is! Belemélyedek a kis két oldalas papírkába és imim meghallgattattak.

- Itt van, ni! - bökök rá az ujjammal és az orra elé tolom. - Vilmoskörte Pálinka, Vodka, egres jam, alma, bodza, citromlé - ha esetleg nem sikerült volna elolvasnia. Ha azt mondja, hogy mehet, már hívom is a pultost. Csórinak hogy teli lehet a fasza velünk...

- Nem tudom - válaszolok a szakállkérdésre. - De valószínűleg emberibb formád lenne. Mondjuk én csípem az arcszőrzetet. Kiborulok a baby-pofától. Legalább egy kis borosta legyen - mondom el neki a véleményemet.

A kutyás sztorijára elnevetem magam. Jó persze, nyilván nem ennyire mókás a dolog, mint ahogy azt én most bemoziztam, főleg napi szinten, de akkor is. Kis szeretetgombóc. Ránézel a pofájára és nem tudsz rá haragudni.