- Hát ha te mondod, biztos jó volt. - mosolyodok el. - Ugyan az együttesért nem vagyok annyira oda, de biztos fasza lehet.
Az itallap előkerülésével én is belekukkantok. Ugyan akad néhány amin megakad a szemem, a Feles Sabbath például kapásból vigyorra húzza az arcom. Azonban Effy javaslatára is felcsillan a szemem. Töredelmesen bevallom, hogy soha nem ittam ilyesfélét, de elég sok jót hallottam róla.
- Okés, csapjunk oda nekik!
Tenyereimet összedörzsölöm és szinte már öreg barátként fogadom a pultost, amint fáradt vigyorral ballag az asztalunkhoz és veszi fel a rendelést. Nekem személy szerint az agyam leakad a Vilmos Körténél szóval le is adom a voksom. Effy választása után a fickó ballag már vissza a pulthoz, hogy hozza a kis pia adagunkat. Addig viszont folytatom a társalgást Effyvel.
- Erősen gondolkozok, hogy szép kis sima képem legyen. - jelentem ki halál komoly arccal majd vigyorogva hozzáteszem. - Áh, faszt! Egy borosta a minimum amit meghagyok!
Hülyén és néznék ki teljesen sima arccal. Vagy akár kopaszon. Belegondolni is rossz, hehe!
A dumálás befejeztével szinte pöccre érkezik a pultos vissza hozzánk és mindkettőnk elé lerak egy-egy poharat. Tekintve, hogy Effy rendelésére nem figyeltem kérdően nézek rá.
- Na, picinyem, mit iszol?

- Ugyan már nem lenne olyan vészes! - röhögöm el magam. - Bár húsz éves korom óta van szakállam, szóval kicsit fura lennék megint pofaszőrzet nélkül.
Hát azt erős túlzás szakállnak hívni. Foltokban nőtt, a bőröm ki volt pirosodva meg tiszta ragya volt a nyakam és az állam alja. Kellett vagy két év mire már egész pofásan nézett ki. Aztán utána megint hagytam szabadon az arcom majd jött egy időszak mikor a hajamnak búcsút mondva, az arcomra pakoltam szőrt.
A szemem összehúzva méregetem Effy innivalóját majd sokat sejtően megemelem a szemöldököm.
- Hát hallod, tudsz te élni! Na, ki ne száradjunk!
Azzal belekortyolok az innivalóba. Ugyan úgy tervezem, hogy egy hajtásra leküldöm, de ó anyám! Hatalmasat tévedek!
Az első korty után, szépen visszafogom magam és a hirtelen meglepődöttségtől enyhe köhögés tör ki belőlem.
- Na ezt benéztem. - jegyzem meg krákogva.
A saját balfaszságom röhögésre késztet. Legalább nem fulladozom. A tempó marad lassú és élvezkedő.
Látva Effy élvezkedését vigyorogva kortyolok bele a piámba majd hátradőlve a széken, amolyan megszokottan a csülkeim szétdobva szólalok meg.
- Ha ilyen jó az a pia, akkor a következő menetbe én is ilyet iszok! Két pohár belőle, aztán felhív magához a pia! A negyedik menetnél már kalandozik a keze és hipp-hopp öt pohár! Már meg vagy erőszakolva egy pia által!
Végül fejcsóválva tudom le az egészet.
- Kicsit elkalandoztam.

- Ütős kis család lehet a tied! - vigyorgok. - Hozzád képest én..
Ekkor megállok, mint akit pofán csaptak. Jensen... a tesója pedig...
Összeráncolom a homlokom és kíváncsian szólalok meg.
- Azt mondtad a bratyód, Conornak hívják? Conor Jensen? Úgy mint azt az ugri-bugri kölyköt, aki nyúzza a gitárját?
A franc, ha ő a húga akkor azért lepetézek. Annó az egyik csaj haverom próbálkozott meg szegény Paul Gray bátyjánál. Hát nem sikerült neki, mivel be volt szarva a Slipknot tagoktól és mikor megtudta, hogy csávókám kisöccse a basszer abban a Hannibál maszkba akkor egy kicsit azért összerottyantotta magát a lányka.
A poénjára vigyorogva megcsóválom a fejem.
- Hülye vagy te, nem rossz társaság! Akkor alighanem az első pisi szünet előtt már itt hagytalak volna.
Én simán. Nem vagyok egy kifejezetten gonosz ember, de akiben egy cseppnyi szimpátiát nem látok, az baszódjon meg! Akkor lelépek. Fasz ki van, a sok ostoba emberrel!
Kérésének eleget téve átveszem a poharat és egy apró kortyot ledöntök a torkomon. Elismerősen hümmögve adom vissza.
- Na ettől garantáltan bokától-tokáig lehűlök!
Nem rossz cucc, bár a mentáért nem vagyok oda.
- Ahh, ez költői volt! - vigyorodok el. - Szinte könnyezek! No, de az ilyen csalóka ital jobb ha vigyázz a piától lötyögő seggére vagy elkapom és hazavágom a kurva anyjába!
Asszem kicsit kezd megcsapni.

Védekezően magam elé emelem a tenyereim.
- Isten ments, semmi bajom a bátyáddal. Csak feltűnt, hogy ismerős a neved.
Fejcsóválva felnevetek. Micsoda véletlen, milyen kicsi a világ!
- Egyszer az egyik régi kollégám akart vele csinálni egy interjút, de... maradjunk annyiban, hogy nem volt egyedül a drága bátyád!
Szegény kolléga szeme majdnem kiégett. És szegény kolléga én voltam. De most minek mondjam el, hogy láttam a bátyját amint valami szét kokózott arcú, csáricsöcsű-picsát dönget?
Nem, kösz kihagyom!
- De azért tegyél meg egy dolgot. - kezdem komolyan majd vigyorogva rákacsintok. - Még véletlenül se legyél ép eszű! Még a végén túúúl magányos lennék...
Tyűha Donnie, még pár ilyen pohár és nehézkés lesz a hazamenet.
Kibámulok az ablakon. Határozottan sötétebb van. Ergó kicsit lehűlt a levegő. Most már csak 500 fok van.
- Áh, nem olyan nagy gáz! - legyintek vigyorogva. - Körülbelül két-három saroknyira lakok szóval nem annyira gáz.
Attól függetlenül egy emberes berúgás esetében a tíz perces út lehet egy órás is.
- Másrészt eléggé kényelmes itt...
Hátradőlök a széken és lehajtom a maradék piám. A picsába, régen ittam! Már most üti a fejem. De még nem vagyok berúgva. Max egy picit becsíptem.
Effy kijelentésére vigyorogva befeszítem a jobb bicepszem majd egy cuppanóst nyomok rá.
- Velem van az erő, picinyem!

- Egy szóval nem mondtam, hogy paraszt lenne a bátyád. Amíg személyesen nem ismerem egy rossz szót nem szólok. Figyelj, az én bátyám meg egy unalmas pöcsfej. Akkor nem volt az, mikor valami elmebeteg ötlettől vezérelve megpróbált kitessékelni az ágyamból.
Nem nagy sztori mi? Egy korty pia után folytatom.
- A hiba csak ott van, hogy felgyújtotta az ágyam. Komolyan, egy csendes pszichopata az az ember. És neki előbb lettek gyerekei mint nekem.
Ez a felfedezés egy szomorkás mosolyra csúsztatja a szám. Meg volt rá az alkalom, hogy lehessen gyerekem, erre...
Áh mindegy!
- Áh, én is hibás kiadás vagyok. - rántom meg a vállam és megsimogatom a hátát. - Ne félj, a hülyék vonzák egymást!
Még el is röhögöm magam. Lehet, hogy csak bevagyok nyomva, de ez így jó. Most minden olyan szép. Most minden békés.
- Hülyét is kapnék most annyit kéne sétálnom. Három sarok is hosszú lesz nekem.
A fejemet fogva felsóhajtok majd elkezdek röhögni.
- Baszkikám, régen ittam... ha nem is ennyit, de ilyen rövid idő alatt ilyeneket.
Lehajtom a maradék piám majd nagyot sóhajtva bólintok. Már löki a fejem. Erőteljesen.
- Szerintem most már csak sört iszok mert...hkkk...a végén meghasalok. Na de! Előtte egy gyors felmérés, hogy minden szervem működik-e egy pisiszünet erejéig, megbocsáss!
Azzal felállok. Egy pillanatra ugyan jojóznak a szemeim, de simán talpon maradok. Nem is annyira vészes.
Mielőtt eltűnnék a vécé ajtó mögött még visszafordulva viccesen befeszítem minden izmom és kaccsintok Effy felé.
A retyón gyorsan elindítok egy kisebb kiadású Niagarát, közben valami dalt dúdorászva méregetem a falat.
Kézmosás közben az arcomat gyors megmosom, hogy kicsit felfrissedjek.
Kilépve a mozsdóból, csak remélem, hogy nem ment el.

- Hát ha te mondod, biztos így van. - húzom el a szám beleegyezően.
A megrökönyödés ami az arcára kiül kis híján megröhögtett, de végül csak egy szomorkás mosollyal megvonom a vállam.
- Na ja. A bratyó elég zűrös srác volt a tizenéves kora végén. Valami akkoriban eléggé elkattant nála. Az egész sztori annyi volt, hogy valami bulira akart aznap elrángatni magával. Mondtam, hogy nincs kedvem meg hagyjuk az egészet, mert beteg vagyok. Tényleg az voltam, nyakig feküdtem a takonyba. A tesó láthatólag beleegyezett, annyit mondott, hogy akkor max vegyek egy hideg zuhit. Szépen kimásztam és bevágtam magam a kádba majd magamra engedtem a zuhanyt. Komolyan az a vacak a világ leghangosabb rontsa volt. Szóval egy hangot nem hallottam, mikor a tesó szépen kitépte az ágyamat a szobából és az udvaron egy emberes tábortüzet csinált belőle. Nem volt nehéz dolga, ilyen kis könnyű szerkezetű vacak ágyam volt. Szóval mikor visszasétáltam a szobánkba, sehol az ágyam. Viszont a hátsókertbe a tesóm egy emberes grill partit rendezett az ágyamból. Mikor végzett kijelentette, hogy:"Na most már jössz velem." Utána öt nap erejéig az ő ágyában aludtam, aztán később kaptam tőle egy másik ágyat.
Régi, mocskos emlékek. Ehhez mérten...
- Furcsa mód amint lett gyereke, teljesen normális lett. Szigorú apuka lett, de bírja a strapát. Mondjuk dögöljek meg, de maradt valami a régi viselkedéséből. A legidősebb fia nagyjából nyolc éves lehet és nemrég kezdte a sulit. Az egyik alkalommal mikor ott voltam náluk tele volt baszva az íróasztal. Kedves bátyám odament és megkérte csóri kis srácot, hogy rakjon rendet. Nem tette. Amíg kiment vécére a kölyköcske, a bratyóm szépen lesöpört mindent az asztalról. Két perc múlva olyan szép rend volt, hogy öröm volt nézni.
Annó ezt még a faterunk is eljátszotta. De nekünk elég volt egyszer-kétszer megcsinálni, aztán nem volt gond utána soha a rend tartással.
Megjegyzésére, hogy lehet még gyerekem felsóhajtok majd megvonom a vállam.
- Az a nagy helyzet, hogy...khmm...szóval az igazság az, hogy kevés rá az esély, hogy legyen valaha gyerekem. Ugyan a berendezésemmel prímán működik, de... szóval a doki kijelentette, hogy nagyjából harminc százalék esély van rá, hogy valaha gyerekem legyen. Ugyan annyira nem gáz, hisz soha nem akartam gyereket, de azért egy kicsit kiábrándító.
Ugyan egy pillanatra elkomorulok, de aztán újra visszacsúszik a mosoly az arcomra.
- Így legalább nem kell kotonra költenem a pénzem!
Mindig keresd a legrosszabban is a jót!
Pólóm nyakát megigazítom, mintha csak egy zakó lenne majd kacsintok.
- Akkor úriember leszek, picinyem!
Miért is ne? Egy kis szünetet tartva a piálással, így most jobban érzem magam.
A vécés mutatvány után, visszacsüccsenek a székemre. Vizes kezeim gyorsan beletörlöm a farmeromba és kezembe markolom a söröm. Szemeim újra vidáman csillognak és már cseppet érzem magam kótyagosnak. Korsóm megemelem és szép lassan kortyolgatom a piám. Most nem hagyom magam berúgni. Maradjunk ezen a szinten.
- Ugyan! Előbb töröm át ököllel a falat, minthogy ablakon tuszkoljam ki magam.

Elvigyorodk a szakáll tömeg mögött.
- Tudod, hogy megy ez! Egyszer-egyszer meggondolja magát az ember szóval a bennem mélyen szunnyadó úriember alighanem a karjába kapva cipeli haza a benned lakó törékeny kicsi lányt, hogy aprócska krumplija még csak ne is érje Vegas bűntől és homoktól mocskos talaját.
A végén rákaccsintok.
- Művészi mi, édes?
Édes? Na mindegy, már kicsúszott. Ez nem a pia hatása. Most ez az egyik becenév ami eszembe jutott. Lesz itt még cifrázás Don, meglátod baszki!
- Hidd el, hogy az ablakon kimászóson alighanem nagyot röhögnél. Csak képzeld el! Mászok ki az ablakon és körülbelül derékig kiérve megfeneklek, mert a tepsi seggem nem fér ki! Aztán csúszna le a gatya, kivillanna a Hello Kitty tetkós farpofám és tádá! Röhög a fél világ, aztán te is!
Elvigyorodok ahogy elképzelem.
De egyszer minden véget ér.
Ugyan úgy teszek mintha nem venném észre, de az arcára elég ránézni és egy régi emlék felidéződik.
Alighanem nála is beüt a krach mikor elkezd képzelődni. Mivel mesélt a lövöldözésről ami a sulijába történt nem nehéz elképzelni, hogy éppen valami emlék vagy dolog jelent meg a szeme előtt. Miért tudom? Ó, baszdmeg mert nekem is volt. Ugyan ez nálam egy rövid idegösszeomlás erejéig, de előbukkant olykor.
Szinte feltudom idézni, ahogy az ágyam alatt kaparászást hallok és lenézve Dylan Klebold szétlőtt feje vigyorog rám onnan azzal az eleve furcsa mosolyával amit annó ereszett.
Máskor egy hamburgerező tök nyugis pillanatában tűnt fel előttem Eric amint kiloccsantott aggyal belép, azt a kurva automata pisztolyt szorongatva. Megáll, körülnéz és a szemembe nézve rám üvölt, hogy kurvára meg ne mozduljak.
Én pedig akkor üvöltve pattantam fel, mert nem akartam, hogy egy látomás megöljön.
És most?
Most elkerekedett szemmel látom ahogy Effy megpróbál magán erőt venni. Amint rágyújt és leteszi a cigi nélküli kezét, lassan odanyúlok és tetszik neki vagy sem, a málnakeverő méretű tenyerem ráteszem az apró kézfejre.
- Ssssss, nyugi. - ennyit motyogok neki ezt is halkan.
Ezt mind óvatosan csinálom, hogy a körülöttünk lévőknek ne tűnjön fel. Majd oldom a hangulatot és ugyan kicsit rekedten és száraz hangon, de válaszolok.
- Rengeteg. Általában hétvégente és szerdán. Előtte lévő napokon felkeresünk valakit, aki ráér és úgy gondoljuk, hogy van téma amivel lehet vele beszélgetni, a többi pedig körítés. Szerencsére a legtöbbjük elsőre belemegy.

Jól esik látni, hogy megnyugszik. Mikor rászorít a kezemre, a másik szabad mancsommal megsimogatom az apró kis kacsót ami rajta nyugszik a málnakeverőmön. A francba, ismeretlenül is megkedveltem ezt a lányt. Ha lehetne most átvenném tőle ezt a kibaszott terhet, hogy csak egy kicsit jobban érezze magát. Mert rajtam nem fog nagyon semmi. Egy kibaszott állat vagyok. Én vagyok a Fal.
- Izgalmasabbnak hangzik mint amilyen igazából. Azt mondom fain meló, de sokáig csinálni már ez is idegőrlő. Meg egy két rossz nap és megutálod a zenék. Bár ilyenkor mikor már unom a számokat amiket folyamatosan rakok be akkor egyszerűen csak...
A kezemmel úgy csinálok mintha egy képzeletbeli mikrofont húznék magam elé, illetve mintha egy fülhallgatót tennék magamra és elkezdek nyomatni egy random rádió műsorvezető szöveget.
- "Önök a V-Rockot hallgatják, 89.4! Én továbbra is Don Heckley vagyok és este nyolcig magukkal illetve veletek tartok a hét órányi rock és metál zenék forgatagába! Julia Kansasből küldte nekünk a hírt, hogy Mr.Deadman újabb koncertet adott, telt házas közönség előtt. Természetesen hatalmas volt a tömeg a hangulat pedig veszettül fergeteges!!"
Ezek után megvonom a vállam.
- Szóval ilyesmiket lökök egész nap, veszed?
Én ahelyett, hogy "vágod" vagy "tudod"-ot mondanék csak annyit nyomatok, hogy "veszed?" Egyedi. Kurva mód.
A kérdésre szélesen rávigyorgok.
- Óóó, mi az hogy! De csak akkor ha te is jössz vele.
A végén egy kacsintást eleresztek neki.