Hiszek Ocinak, mert hinni akarok és az arcát látva tényleg úgy tűnik, semmi okom aggódni. Csak az a kibaszott titkolózás megint! Semmi, hogy mi történt vele, mitől jött helyre. De pizzával megkínál. És lelép? Most már muszáj felállnom. Értetlenül nézek rá, gondolom, ezt használja ki, hogy mint a villám, úgy távozik. Eleve menni akart, csak én győzködtem, hogy maradjon. Jó, valakitől kellenek a válaszok. Kizárásos alapon Ville-től, aki ott áll az ajtókeretnél, mint egy faszent. Már bőg a motor, Oci tényleg elment. Mi a faszt bambultam ennyire? Na ne, átmegyek Ville-be? Hm, ez jó vicc, elkezdem utánozni azt az életunt stílusát, amíg meg nem unom. Hátha ez kell, hogy legyen valaki, aki hasonlít rá. Akkor meglátja, mekkora rakás szart csinált magából és talán rájön, hogy ez nem lesz így jó. Én pedig jól szórakozom közben.
- Ahogy mondod... - felelek szokatlanul depis hangsúllyal.
Ledobom magam az asztal másik felére és én is megpiszkálom a port. A kezemmel intek, hogy adjon. Direkt nem szólok, mert most őfelségét, a szűkszavú Deadmant alakítom. Ha kapok, gyorsan eltüntetem magamban és tolok rá kólát, aztán gyrosos pizzát. Hát, nem mondhatja az orvosom, hogy egyoldalúan táplálkozom.
- Na, mi a fasz volt vele? - kérdem a havert és a fejemmel az ajtó felé intek, amin a csaj távozott.
Még a mimikát is próbálom levenni, hogy Ville-esen nézzek. Rég csináltam ilyen utánzósat, pedig jó móka.

// Szintén köszi, October!    //

A port nézem... Mögötte Bird pofája szűrődik be a képbe, mire megrándul a szemöldököm. De levágom mit akar tőlem, és senki ne mondja hogy irigy vagyok.
Kiszórom a megfelelő adagot, és igaza van.. izzadt seggről tuti az aroma, de inkább kajakból az egészet feltolom minthogy még a végén őőő felajánlkozzon. Csakösszejönne az az okádás!

Csak két szippantás az élet... így mondják egyes körökben, és tényleg.. A világ kitárul előtted, a csillagok repesztenek a fejedben, és átnyújtom a zacskót mielőtt a fejem hanyattesik a fotelon. Imádom a plafont ahogy hullámozva lépked...
Valami csámcsogás.. böfögés? Talán.. Aztán egy hang. Felé nézek, és lassan eljutnak az agyamig a részletek.

- Valami geci kirabolta. Útközben.. - hogy a nyelvem összeakad e? Bízom benne hogy valamit értett belőle, de az is lehet az egészet één képzelem. - Berezelt.. - nyál folyik ki a szájszélemen, de mikor megérzem egyetlen mozdulattal törlöm le. Bassza meg! Több lett volna mint kéne?? - Ki fogom nyírni azt a szemetet... azt tuti hogy kinyírom.. Szééét fogom teríteni a beleit, szééépen.. körbe.. és körbe.. - követem ujjammal a szememet ami a levegőbe ír le kacskaringós köröket, és élvezem a betompult, szétesett világot körülöttem. Szerettem a részese lenni!

--

Iiigen.. *elfelejtette* Én is kösz Nyuszilány, találkozunk.. ha nem nyírom ki magam, nem.. egy másik életben!

Egy formás női seggről tényleg jobb ez a cucc, mint íróasztalról. NŐI seggről. Eszem ágában sincs az enyémet odatartani, az másra van, csak kimeneti eszköz. Ville közben már elutazik messzi vidékekre. Lehet, hogy semmit nem fog fel a színjátékomból. Nem böfögök közben, csak a végén, a kóla után, akkor viszont olyat, hogy kiugranak a halottak a sírjukból.
- Mifasz? És elengedted csak így? Most indulunk megkergetni a majmot! - mondom és rácsapok a combomra, majd felállok a fotelből.
Tettrekész vagyok. Csak épp keverednek bennem a dolgok. Az a pezsgőtabletta, amit szétrágtam, mert nem bírtam kivárni, hogy a nyáűlam oldja fel, visszaköszön. Plusz a pia, meg amit a földről felszívtam. És amit most az asztalról. Érzem, hogy nem fogok tudni megállni. Visszahuppanok a fotelbe és... És úgymaradok, én is hátraszegett fejjel. Ez ám a kommunikáció! Mindketten lessük a plafont.
- Láttad a sárkányt a konyhában?

Na ja, engem se kérdezett. Tudta, mit akar és lelépett. Hát de basszus! Ilyen hely ez a Las Vegas? Engem oroszok kergetnek, neki elcsórják a motorját és másnap kirabolják? Lehet, hogy szakmát kéne váltanom, ha itt ilyen jól megy a tolvajkodás.
- Tudod, az asztalon. Konyhabaszó sárkány... - utalok vissza arra, amit én csináltam pár perce.
Bevillant valahogy és már sárkánynak láttam magam. Még verdesek a karjaimmal is, hátha nem túl kövér a testem és meg tudom emelni. Repüljünk, repüljünk, ki tudja, hol állunk meg? Az előbb olyan tettrekész voltam, most rámjött a gyengeség. Fáj a fejem is. De azt tudom, hogy ezt a hülyegyereket baromira komálom, miatta szeltem át a világot és jöttem ide. Mint a nyugdíjasok, úgy tápászkodom fel óriási nyögésekkel és botorkálok kifelé. Már nem megy az utánzás. Később talán bejátszom, most igyekszem életben maradni.
- Te, ez az istenverte város tényleg ilyen bűnbarlang? Lopnak, fenyegetnek meg minden? Tegnap jöttem, de már meg akart ölni három orosz, bepróbálkozott nálam egy buzi rendőr, ellopták Oci motorját, most meg kirabolták. Itt így telnek a napok? Veszek egy bazukát, komolyan mondom!
Lépcső. Ajjaj, ez veszedelmes. Van korlát, amiben lehet kapaszkodni. Sokkal biztosabbnak érzem magam, ha a korláton mászom és egyáltalán nem lépek a lépcsőfokokra. Itt a szélén araszolok és markolom a vasast, hogy ne zúgjak le, mint a nagyesésű folyóink a hegyekből. Jáj, micsoda útvonal!

Amit Ville szed, abból nekem is kell, most már úgy érzem. Kezd erőre kapni, végre megeredt a nyelve. Válaszol arra, amit mondok. Ez az elmúlt napokhoz képest nagy dolog!
- És nektek pont egy ilyen rohadt helyen kell laknotok? Helsinki se a gentlemanek őshazája, de azért ehhez képest...
Ville bátyót nem féltem, neki külön védőszentje van. Aki amúgy frászt kap tőle, mint tőlem az enyém. Ociért aggódom. Most megint kint van a városban és ki tudja, mit csinálnak vele. De csak addig aggódom, amíg jön a korlátos játék, mert a lépcsőn bizony már kapaszkodni kell. Volt para, nincs para.
- Steve, azért a kis picsákat beengedheted! Óvodást ne, de aki már kijárta a középsulit, az jöhet! - kiabálok le az őrnek.
Teljesen átírom itt a házirendet. Gondolom, nagyon érdekli... Úgyse vesz komolyan. Pedig a backstage-ben vannak néha a legjobb dugások. Pár kifejlett, ivarérett tini a 18-19-es korosztályból jó lenne könnyű kis francia krémesnek.
- Te, ennek a Steve-nek is kéne szednie valamit... Nincs nálad síléc? Ez egész jó pálya lenne. Svummmmm! - mondom és elengedem a korlátot.
Fel se fogtam, hogy a havernak valami ráült a mellkasára és szarul van. Most is csak azt érzem, hogy elkapta a karomat, de ha elengedi, lezúgnék a lépcsőn. Pedig már elképzeltem, ahogy leszlalomozok itt. És véletlenül esetleg elcsapok valakit, akit aztán az elmegyógyba visznek, hogy síelőt lát a lépcsőházban.

- Majd megmondom neki, ha találkozunk, biztos lehetsz benne!
Ez olyan valami, amit még én se felejtek el. Annak a szemétnek sok van a rovásán. Sose adta meg Ville számát. Óvta széltől, hűvöstől. Meg Birdiekétől. Na, majd beolvasok, csak kerüljön a szemem elé!
- Te mindig itt laktál? Vagy honnan jöttél, faluról? Én Kitee-ből.
Lehet, hogy ezt a kérdést már feltettem. Akár kétszer is. Simán kiesnek ilyen apróságok, tényszerű adatok. A lényeg, hogy az életben történjen valami, krónikásnak menjen, akinek ehhez van affinitása. Én nem emlékeket őrzök dögivel, hanem örök emlék maradok azoknak, akik találkoznak velem és ezt minden nagyképűség nélkül elmondhatom. Akik utálnak, azok se felejtenek el.
- Hát cseszd meg, akkor mi a fasznak árulnak télen szúnyoghálót? Ha nekem síléc kell, utazzak el Grönlandra? Az nem rossz hely egyébként! Úgy be voltam nyomva, majdnem elvitt a gejzír. Vagy izé, gleccser.
Nem ugyanaz... Az jó buli volt, tök hálás közönséggel és utána még megjártuk az országot, néztünk oroszlánfókát, kurva jó volt! Ville valamit nagyon bizalmasan akar mondani. Egyedül vagyunk a lépcsőházban, mert Steve már lelécelt szó nélkül. Csak egy sóhajtásra méltatott, szóval nem tudom, most minek suttog. Itt a falnak is füle van?
- Na, ezt jó, hogy mondod! Képzeld, múltkor hogy jártam. Rendeltem egy kurvát, hogy kaszinózzon velem. Direkt matekszakost kértem, hogy figyeljen a lapjárásra, ilyenekre, mert én...hát tudod. Józanul se bírom követni. Aztán megjelentem, meg akartam hívni egy piára és felszívódott a hülye kurvája. Se szó, se beszéd, eltűnt. Fognom kellett egy másikat, de annak meg esze nem volt. Úgyhogy csak leszopott, miután bebuktam egy rakat eurót.
Legközelebb Ville-t hívom, hogy ajánljon valakit, nem egy random escortot tárcsázok. A lépcsőn viszont most kicsit lezúgtam. Itt hasalok, az állam fáj kibaszottul. Ráestem és lehet, hogy nyoma lesz. Fejjel lefelé feküdni a lépcsőn, hassal a hideg kövön... Ez kurva vicces. Elkezdek röhögni és csak röhögök és röhögök, a rázkódástól meg csúszom lefelé csigatempóban.
- Kúszómadár, höhö. Höhöhöhö!

Nem vágja, hogy jutott ez eszembe pont most, pont itt. Én se vágom. Közös nevező!
- És sietsz valahová? Tőlem mehet akkor is, ha hosszú a sztori...
Csak amilyen szótlan lett, összefoglalja két mondatban. Bár most felcsillant egy kis remény, ahogy beszívott vagy fasz tudja, mit csinált. Egyébként fogalmam sincs, mit kell róla tudni. Amit KELL tudni, az engem általában nem érdekel, csak amit én akarok tudni. Kérdezni sokkal jobb, mint a netet bújni meg a lapokat.
- Mint te, ezért vagyok itt, faszikám!
Ja, Grönlandról tudnék még mesélni. Mint bármilyen helyről. A legunalmasabb padlásszobáról is írnak az újságok, ha megjelenek ott, mert mindenhol műsort csinálok. Addig jó, míg nem csuknak le. Párszor közel álltam már hozzá...
Az államat jól bebasztam, de csak röhögök rajta és csúszom lefelé. Kígyót játszom, nem is kúszómadarat. Attól még kibaszottul vicces. És megint itt van a fatökű őrgyerek, akiből kihagyta a humort a jóisten. Hogy cseszné meg! Két tenyérrel előrenyúlok, hogy megpróbáljak fogást találni. Ville cipője megjelenik mellettem. A két lábamat lassan magam alá húzom, hogy felálljak. Ha fordítva lennék, még jó lenne, de így fejjel előre, lefelé a lépcsőn nem volt jó ötlet négykézlábra állni.
- Hóóóóó!
Ville már nem tud elkapni, mert túl hamar vesztem el az egyensúlyomat és rögtön Steve lábaiba botlom bele. Na, már a nyakam is fáj!
- Baszki, menjünk már ki innen! Jó buli ez a lépcsőház, csak a bunkó őrödet cseréld le. Ez ilyen szurkálnivaló éjjeli portásnak jó, nem menő rocksztárok mellé!
Steve kiborított, leoltottam. Ha nem hajít ki, akkor most már össze tudom szedni magam és két lábon távozom. Fasz tudja, hová megyünk, de Ville is kész van, én is, akkor már mindegy, nem? Mikor kint vagyunk, akkor szólok hozzá:
- Felszállunk egy buszra és előadást tartunk az oposszumok szaporodásáról? Vagy merre, hova, mi hány méter? 30?

Kezdem unni ezt, hogy nagy hallgatások vannak és nem kapok választ, se leoltást, még egy baszdmeget sem. Én is megcsinálom, hogy nem válaszolok, de az általában azért van, mert észreveszek egy pókot a falon, egy miniszoknyás pincérnőt vagy egyszerűen be vagyok lőve. Itt meg csaj egy szál se, pókot mondjuk látok, ha felnézek a plafonra. Nem kellett volna. Lehet, hogy nem esek el, ha előre nézek, de hát én sose azt csinálom, amit kell.
- Figyelj, Steve, láttad a Jó reggelt, Vietnamot, ugye? "A világtörténelemben senkinek nem volt még nagyobb szüksége egy kiadós dugásra"
A beszólásom után megint a padlón vagyok és ahogy kászálódom fel, elkezdek énekelni, csak úgy, valamit az ősidőkből és akármilyen ósdi, ide passzol. Erre bolondultak meg a csajok régen.
- All you need is love, tü-tüptürüptüp, All you need is love, tüptürüptürüptüp.
Észreveszem én a kapucnis megmozdulást. A sikátori punkok imádják ezt, meg a bűnözők és a vagány gyerekek. Ville-ben mindhárom egyesülhet, bár punknak most nem lehet nevezni. Csak egy hülye állatnak, aki már majdnem a nyomomba lép és ez jóóóó! Én meg összeborzolom a hajamat, aztán kirántom belőle, amit lehet. Ugyanis mindig beleakad valami. Egyszer egy csigát is találtam benne. Biztos valami bokor alján jártam eső után.
- Kettőt hátra, egyet előre - mondom és csinálom is.
Hátratúrom kétszer, aztán előre és így lesz igazi hülyegyerek frizurám. A haver már megint csak aggódik, még belőve is. bebökök a bordái közé, hogy kizökkentsem. Le van szarva a menedzsere!
- Spspspspspsp! Spspspspsps! - suttogok neki, mintha nagyon titokzatoskodnék.
Aztán egy kibaszott nagyot kiabálok bele az első szembejövő járókelő arcába:
- Felismersz? Napóleon vagyok!
És már teszem is úgy a kezemet az ingem gombjai mögé félig begyűrve, mint a dicső francia hadvezér. Kihúzva feszítek, mint egy mellszobor és Ville közben telefonál. Fogalmam sincs, hova megyünk, de biztos nem a Lordok Házába. Úgyhogy okés. Oda most nem kívánkoznék.
- Van egy cigid? Vagy valami pia? Már porzik a májam!
Tudom, hogy az előbb kínált meg. Akkor nem kellett. Vagy meg se kínált? Á, háháhá, hat ám az anyag! Amíg ő dumcsikál valakivel, én elkezdek olyan kamubalettet nyomni, mert eszembe jutott a Hattyúk tavának vezérmotívuma, amit természetesen dúdolgatok is hozzá. Körbetáncolom a havert és ha nincs itt a lámpaoszlop, ami az alkoholisták hivatalos támogatója, akkor a lendülettől el is taknyolnék. Épp meg tudom markolni a vasat és rácsavarodom.

Ville most megint nem a régi önmaga, csak az árnyék, aki meghúzódik a sötétben. Túl sötét van nála és szívesen szíven szúrnám azt a rohadékot, aki ezt csinálta vele. Hát mi lett az én barátomból, akivel együtt gyújtogattuk a csajokat, vágtuk, dugtuk őket egyszerre és sóztuk a sebüket? Azt a fakíros produkciót soha nem felejtem el és ez nálam nagy szó. Most meg lett belőle egy unott pöcs. Még drogosan is.
- Két zubbonyt és az enyém L-es legyen! Vag yXL-es, hogy ne szorítson annyira! - kiabálok rá a haverra.
Az előző járókelőt se érdekelte nagyon az üvöltözés. Megijedt és átment a túlsó oldalra, de ennyi. Se egy rendőri intézkedés, se röhögés. Hát ilyen punnyadt arcokat termel ki Vegas? Pusztulok haza, de viszem Ville-t és Ocit is, hogy ne érje utol őket a csúf végzet.
- Haver, belőled nagyon ronda öregember lenne. Ne akard megérni, inkább élj addig, amíg nem halsz meg! - mondom és az utam közben felfelé vezet a lámpaoszlopon.
A hokiedzések nem múltak el nyomnélkül. Régen kötélre másztunk, rúdra, most ugyanazt csináltom, csak lámpaoszloppal. Mire a sárga hintó megjön, én már fent leszek ott, ahol égőt lehet cserélni. Tök másról beszélünk mi ketten és fel kell hívnom valahogy a figyelmét. Ha megjön a taxi, onnan fentről egyszerűen elengedem az oszlopot és hangos kiáltással pottyanok le. Lehetőleg elé és nem alá...
- Húúúúúúúú!

- Akkor extragigahiperübersize-ot kértem volna!
Úgy elkezdek röhögni, mint akinek tényleg kell az a zubbony. Muszájdzsekit a pöcsömre, ez jó! Esküszöm, kipróbálom egyszer. Sőt gyártatok külön egy ilyet, aminek van ágyékkötő része és abban fogok fellépni.
Ville meg tényleg öregemberesen morog és dohog, óg-móg. Mint a nyugdíjas klub vén rockere. Én addig megmászom az oszlopot, fenn tanyázom, mint a fehérfejű rétisas, Amerika szépséges címerállata. A Madárkák már csak ilyenek...
- Ha hazudok, lesz mire húzni a kényszerzubbonyt, mi? Csak ne fabulát rendelj, mert akkor inkább begyújtok vele, minthogy szálkás legyen a faszom!
Olyan jókat röhögök odafent a saját vicceimen, hogy észre se veszem, mi történik. Ville már megint nem bírta ki. Mire én leérkezem, a taxija már elindult. Hát nem 2 személyre kérte? Na, szép sofőr. Megnézem maga, még egyben vagyok, sikerült jól esnem. A csuklóm fáj egy kicsit, azt már meglépcsőztettem és most is kapott egyet. Szegény kis madárcsukló. Meg is puszilom. Aztán a zsebembe nyúlok és taxit hívok.
- Halló! Kövesse azt a taxit!
A kedves női hang kicsit megdöbbenve kérdez vissza:
- Jó estét, Jörg úr! Hová szeretné kérni a járművet?
Ismernek már, taxiztattam őket, mióta a városban vagyok. Hol a picsában is járunk?
- A Slaves Of Hell stúdió előtt állok. Gyorsan jöjjenek, mert már nem bírom sokáig!
Hallom a pötyögést, bűvöli a rendszert.
- Van is a közelben egy kocsi, körülbelül 2 perc.
A levegőbe bokszolva ugrom egyet:
- Csók a nunusodra, szivi! Kösz szépen!
Udvarias elköszönés elfojtott röhögéssel, mint mindig. Megnevettetem én a telefonosokat. Na, autós üldözés lesz! Most Ville-t hívom és ha felveszi, ezt kapja:
- Töki, utolérlek és lesz nemulass!
Sátáni kacajt hallatok és lebaszom a telefont. Hogy miért nem a havert hívtam először és miért rendeltem külön taxit? Ja, hát tényleg, úgy is lehetett volna...

Ó, de berágtunk! Komolyan, micsoda egy Grincs lett! Jim Carrey-t lepipálja, istenemre mondom. Pedig nincs is olyanom. Direkt szivatom, mert csak így lehet valamit elérni. Abból nem lesz buli, ha egy fásult, vén szivart idéző pasasra mindent ráhagyok. Húzzon csak el, nyomunk egy autós üldözést.
A gyorsan érkező taxisomat, egy fekete, gülüszemű fószert közben végig viccekkel szédítem és szerencsére veszi a lapot, ő is mond mindig egyet. Szar vicceket, de most tudok röhögni rajtuk. A rövid telefonüzenet után mikor elérhető közelségben van a másik sárga verda, számba veszek egy-egy kisebb papírzsepit és jól összenyálazom, aztán pedig megdobálom vele a kocsit. Hoppá, az egyik ráragadt a jobb visszapillantóra, na azt tutira észreveszik.
Egész jól elröppen az idő így és mikor megáll a másik taxi, mi is parkolunk. Bőséges borravalót adok a fekának.
- Szevasz, Berlioz! Legközelebb téged kérlek majd és folytatjuk. Azt ismered, hogy két malac találkozik a Wall Streeten? Nem, ugye? Én se. Háháhá!
Ilyeneket nyomattunk egész eddig. Ha Ville hallja az elbúcsúzást, akkor szerintem boldog, hogy külön kocsival jöttem. Megnézem az épületet, ami óvóhelynek vagy ketrecharc helyszínének is jó lenne külsőről ítélve. Közben a taxim elhajt, észre se veszem, csak akkor látom, hogy nincs itt, mikor a haverre nézek eszelős vigyorral.
- Na, milyen bordély ez? Vörösbugyis nemeskisasszonyok vagy mindent lenyelő profi ribik lakják? He? He?
Boksz a bal vállába, aztán a jobbra is és még hátulról kibicsaklatom a térdét, ha tudom. Fel vagyok pörögve a sok hülyeségtől.
- Te, azért szégyen, hogy egy józan taxisnál nagyobb hangulat van, mint nálad most. Adjunk az ereknek!
Nem érdekel, hogy nem tudom, hol vagyok, én megyek előre és úgy lököm be az ajtót, mint westernhősök a poros kocsmába érkezve.

Magam mögött hagyom lélekben ezt a jóarc Berlioz-t. A száma megvan, majd őt hívom legközelebb is. Most ezt a bolond, de mégse elég bolond havert kell kiráznom a szarságból. Megint spórol a szavakkal, mint aki unja őket.
- Mondhatod finnül is, ha úgy érdekesebb, csak ne nyeld már le a felét! Hát cseszd ki, a fasznak beszélek tele oldalakat, ha te csak láttamozod?
Tényleg idegesít, olyan, mint a rossz közönség, aki nem ujjong, nem tapsol, nem táncol, hanem áll karbatett kézzel és szigorú szemöldökkel, mint egy könyvelő a kiadások előtt. Muszáj valami durvát tennem. Eddig finom voltam és nőies, de most már bevetem magam. Bokszolás ide-oda, hátra és. Nocsak! Nem bírja a hülyeséget?
- Kh-kh-kh
Egyre brutálisabb fuldoklást produkálok, de közben röhögök is és ettől tényleg majdnem megfulladok. Biztos meg fog emelni, ha nem szakad bele a karja, mert nem hagyom békén. Bökdösöm az ujjaimmal, ahol tudom, könyéken, csuklón, csak a kabátja ujját basztatom, de nem lehet ráhagyni. Ha végre elenged, akkor látványosan hanyattesek és szorongatom a torkomat. Csak azért nem kiabálok, mert jönnének a firkászok és elrontanák az amúgy is egyre szarabb bulit. Irányt váltok én a bulival, jófelé terelem. Hasra fordulok és úgy igyekszem az ajtó felé.
- Na, kezdetnek bemegyek. Eddig jó, ugye? Bent mindent ledobok, csak egy gatyát hagyok magamon. Azt azért mégis, mert hát először vagyok itt. És az első injekciós tűig hason kúszunk versenyben. Ha nem, akkor vesztettél és te fizetsz mindent. Ne hordd olyan fent az orrodat, mert szar lesz rájönni, mi mindent mulasztottál el. Gyere, baszd meg!
Elkezdek evickélni, tenyérrel és lábujjal. Mint egy benyugtatózott krokodil, aki az utolsó lépéseit teszi. Remélem, beengednek. Azt meg főleg remélem, hogy Ville végre visszanöveszti a tökeit és zúzunk az éjszakában.

Én aztán tudok pörögni, mint a búgócsiga szakadéknak lefelé, de nekem is vannak határaim. Társaságban jó a buli és ha 1 arc a társaság, de az nem partner, csak nagyon néha, akkor én új után nézek. Ville nyugdíjba ment, úgy látom. 3 kibaszott szó! Ennyire méltatott.
- Jól van, faszikám, süllyedj csak, míg én emelkedek!
A karrierje neki is emelkedik, talán jobban is, mint az enyém, mert Amcsiból könnyebb világhírűvé lenni. A finn az olyan fura, hideg, de ha kiköltözik Vegas-ba, máris poposabb. Emberileg viszont a csatorna alján van és ez most nem esik jól. annyit rángattam már, többet, mint kurvák a tökömet, de kapaszkodik a gödör mélyén valami kóróba. Leszarom, én bulizni akarok és fogok is!
A suskát lobogtatva persze, hogy beengednek. Hason kúszva nem sok vendég érkezik, de azokat is ki kell szolgálni. Rögtön felkap 2 biztonsági, amire én hőbörögni kezdek.
- Srácok, srácok, már kúszni se lehet? Egy jó ázsiait kerítsetek, meg valami ütős szúrós anyagot.
A fejemmel a vénámra utalok, integetve, már szinte úgy, mintha rángásom lenne. Előkerül egy olyan bomba kínai vagy japán, mittudoménmilyen, de vágott szemű csaj, hogy húúúú! Nagy didkók, darázsderék és igéző mosoly. Vörös miniruhában, amit könnyű lehámozni. Mi szépen elvonulunk egy elfüggönyözött szobába, Ville meg bulizzon depisen. Majd összeszed valamit. Most nem olyan, mint a gyártelepen, mikor együtt basztuk a kurvákat, egy elölről, egy hátulról. Valami elveszett, ő is tudja, de nem keresi. A mai éjjel a partié, szívtam már eleget, most a kis japcsi ribin a sor és már le is tolom a gatyámat előtte.
- Pattanj rá, baby, ez az!
Hmmm. Közben hozzák a cuccot, amit be is nyomok magamnak. Biztos steril a tű, ha nem, még izgibb. Érzem még, hogy el fogok sülni a finom ajkak között, de aztán képszakadás...