- Haaagyd majd ő lerendezi! - és röhögök. Eff sose az a tyúk volt akit félteni kell, most se hiszem hogy megmentőre van szüksége, pláne az a saller amit az előbb lebaszott! Még mindig sajog az állkapcsom.
Tate viszont másképp gondolja.
Fel se tűnik ahogy kimászik.

Hol vagy WILL!??

Aztán mégis Eff az aki megjelenik, és kikapja előlem azt a köcsögöt.

- Neee.. neeeee.. Ezt ne itt az orrom előtt! - fintorgok, és kerülök egyet, jobb híján, nem akarom a húgomat látni elmerülve ebben a gyökérben ezért inkább Willre kapok.

- Figyelj csak.. adj még nekem abból a cuccból.. Jóóóanyag.. - most a tag van a hónom alatt, haaa.. ki nem szökött belőle, és remélem.. remélem nem dugdossa előlem azt az ínycsiklandó falatot.
Különben én leszek az aki lebaszok neki egyet!

Effy eltűnt, a copfos köcsögöt is elnyelte valami. Gondolom Conornak ment intézkedni. Minden esetre ha vissza is tér bármilyen anyaggal inkább kihagyom. Sőt. Ezt az egész bulit skipelném ha lenne rá mód. Faszom.

- Honnan a bánatos pöcsből szerezted ezt a buzigyereket? Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis selyemköcsögökkel is tudsz cimborálni... - szánom Coborhoz a szavaimat. De tényleg. Full nem az a fajta ember vagy mi, akivel valaha is el tudtam volna képzelni, hogy Conor leáll cimborálni. Pedig aztán vannak érdekes tagok az ismerősök között...

- Neeee, neeee, ne köpködj már öregem! Will JÓGYEREK! Máramikor nem faszoskodik.. - kapom el most az ő nyakát, Tate-ét, mer' az országos cimborámnak senki se tud ellenállni. És nem is kell.

- A tagba az egyik össznépi hepajon botlottam bele, és neki van az, ami nekünk nincs. Neeem, nem stílusa - röhögök - abban kurvára sügér a csávó, habár akadnak jó pillanatai.. - mélyen búgó hangon mélázom el. SZOMJASVAGYOK! - De jók a kapcsolatai! - itt jön az a véletlen szünet. - A legjobb és legtisztább anyag.. a legminőségibb luxusringyók, és... - akadok el - bármit beszerez amit csak akarsz... - bőven bólogatok.

- Az örege valami nagykutya... - csak mellékesen - a zsaruk a tenyeréből esznek. - és vigyorgoooook! Csakmert ehhez van kedvem, és mert élvezem a helyzetet. Élvezem a bulit.. élvezem a légkört, és azt is élvezem ahogy szinte a bőrömön érzem ahogy ez az isteni szikra a fejemben vibrál.
Isteni..isteni.. ISTENI EGY ÉRZÉS!

A "jógyerek" meg a satöbbi szövegre egyszerűen csak fintorogni tudtam. Oké, nem rossz a jó cucc, de megvannak a saj!t kapcsolataink én nem érzem égető szükségét egy ilyen fajta embernek. Bár a leírtak alapján nem is ember csak valami kezdemény. Az apja nélkül... d3 nem is túráztatom magamat rajta. Nem ér annyit az egész hülye gyerek, hogy túl sokat foglalkozzak vele főleg most, hogy láthatáron kívül került.

- Na jól van öreg, de ha mi most itt bekúrunk mint a kolumbiaiak azt sejted, hogy a ház nem fog egyben maradni - vigyorgok én is. Igaz nincs kedvem cuccozni, de majd még meglátom. Viszont abból lesz itt dínom-dánom.

Szélesre vigyorgok. Csak mert megtehetem, és kurvára.. kurvára.. KURVÁRA ehhez is van KEDVEM!!

- Akkor haddszóljon kisapám, azért élsz hogy ÉLVEZD!! - és mélyen belekapok a nyakába itt mellettem, csak hogy úgy 'kellemesen' megszoríííccsam!
És vissza is tért a mi kis aranybányánk...

- WILL!! - üvöltöm el magam, de Tate-et még mindig nem engedem a könyököm közül. Nemérdekel ha nemtetszik neki.

- Virícccsd csávó, mer' kiheréllek! - és röhögök, alig egy lépésnyit téve meg közelebb, amikor az tolja is már előre a 3 bélyeget.
Elkapom... még Tate előtt... egyszerre a hármat megnyálazom, és felragasztom ez a fasz... ennek a fasznak(Tate) a homlokára. És vigyorgok.

- Gyerünk testvér, a következő nyalat a tied! - de már kapom is el az épp arra elsurranó szőkét és magunkhoz közelebb rántom.

- De ezen nemosztozom... - és Tate-et már engem is el...

Próbálok jófej maradni. Próbálok eltekinteni a pöcsarcú előbbi viselkedésétől. Max ha eldurvulna a buli puszta "véletlenségből" megsorozom őt is egy kicsit. Ahh, mát izzik is az öklöm, de úrrá kell lennem a késztetésen.

- Conor, te fasz - vigyorgok a produkcióin. Ránézek a piperkőc kölyökre. Még mindig nem szimpatikus, nem tehetek róla, aztán már nálam is a bélyeg. Effy ezért lehet, hogy a végén kibelez mindannyiunkat. - gondolom magamban, de már mindegy is.
- Kell a fasznak ilyen kis rüfke... nekem minőségi árum van... - mondom felemelt fejjel, lassan behunyom a szemem, de még előtte ránézek erre a Will gyerekre. - Na mi lesz pajtikám, te jössz - nyitom ki a szemeimet és egy elvetemült vigyort tolok a bongyor feje felé.

- A buli még csak most kezdődik - toldom meg még ezzel a mondókámat, s kezdem érezni, ahogy a cucc beleivódik a sejtjeimbe. Ahogy az alkotóelemek egyesével robbannak szét a véremben. Totális megborulás. Ez az épület még ma lehet, hogy lángolni fog...

Már a parton ülve hallgattam a faszikámat, ahogy magyarázott mindenfélét. Egy pillanatigszembe jutott, hogy vajon mennyire lehet képben azzal, amiről hadovál. De ez csak egy villanás volt, egyébként jót szórakoztam rajta. Persze csak magamban, kifelé csak mosolyogtam kedvesen, nem bántóan.

- Posztmodern művészet? - szalad ki belőlem, s ekkor már nevettem rendesen. Hogy ezt a megfogalmazást pont egy faszfejwill-féle bulin hallom, álmomban nem gondoltam volna. - Ez egy nagy lófasz, nem kultúra... - bököm még oda félig nevetve, s a vállam fölött azért hátralesek a kulipintyóra. Végtére is a bátyám, a pasim, na meg az a barom bent vannak, még azt is kinézem belőlük, hogy lerobban a tető vagy valami...

- És lényegében, hogyan sikerült egy ilyen részeg tinipicsáktól hemzsegő, okádék zenéket felsorakoztató tengerparti luxipartiba keveredned? - érdeklődök. Persze már az én nyelvem sem pörög anmyira, mint azt gondolom. Ennek örömére rá is gyújtok egy cigire.



• Sorry, hogy nincs megszerkesztve, de ez most telóról ment. Túl lusta voltam a géphez. •

Öregedés... milyen érdekes dolog is ez. Bár ha az én látásmódomról van szó, azt mondom, valószínűleg örülhetek neki, ha a harmincat megélem, nem még azon túl.

- Az öregedés relatív dolog - válaszolom valahogy önkéntelenül, szinte nem is gondolkozva azon, mit is mondok. - Ha a lelked fiatal, a felfogásod, a hozzáállásod fiatal, lehetsz te 70 is, a lényeg, hogy ne savanyodj be - mondom, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Pedig így kéne lennie, nem háklisnak lenni, mindenen morogni. Van rajta sapka, vagy nincs rajta sapka szindróma... ez jut eszembe mindig. Viszont ez a nyűglődős, kötekedős hozzáállás nem csak az "idősek" sajátja.
- Szóval, akár azt is mondhatnád, hogy "fiatalodni" vagy itt - nézek kedves spicces beszélgetőpartneremre a cigifüstöm mögül. Bár, most a cigifüstöt sötétben aligha lehet látni. Én azért érzem, ahogy gomolyog az arcom körül.

Közben kezdek "leülni". Mármint hangulatügyileg. Kezd erőt venni rajtam a fáradtság, nem is volt igazándiból kedvem ehhez a mai bulihoz. Ez nem az én társaságom. Még szerencse, hogy van aki szóval tart. A fiúkra meg inkább gondolni sem akarok, mit csinálhatnak odabenn. Bár már az is haladás, hogy nem repülnek ki az ablakon lángoló bútorok és társai... remélem az "ami késik..." dolog most nem fog megtörténni, mert az hótziher, hogy agyonverem mindegyiket, ha megint idióta faszok lesznek és hívhatom Larryt, hogy ne kelljen már az őrsön éjszakázniuk...

Ahogy elneveti magát, széles vigyor ül az arcomra. Legalább a depresszív hangulatot magunk mögött hagyjuk amit a fél részeg gondolatmenetemmel okoztam és kicsit humorosabb irányba terelődünk, egészen addig míg meg nem említi, hogy a három alak közül kettő amúgy elég közeli kapcsolatban áll vele, míg a harmadik az akinek köszönhetően működik ez a buli.
- Nos, ha címeres főfasz... - kuncogom el magam. - ...akkor maximum elkapjuk és kiporoljuk a valagát. Már persze, ha nagyon baszakodni akar a szíved két szottyával.
Na persze ez hiányzik nekem csak igazán, hogy harminc plusz évesen én nekiálljak pofozkodni pár taknyossal.
A bemutatkozás során kezet fogok és a nevemre való megjegyzésre, megjátszott gúnyolódással vágok vissza.
- Na te se panaszkodhatsz, lányzó! Miféle név az Effy?
Ez is olyan szlengesnek hangzik mint amit csak az angolok szoktak kitalálni. Talán az ifjúság is a britt oldalt erősítik. Isten óvja a királynőt! Na persze, engem se nézne senki Alaszka szülöttének. Arra az emberek torzonborz óriások, én pedig a hosszú hajtól eltekintve jelenleg még szakállal se büszkélkedhetek.
Azért még a bemutatkozás során odanyögöm a saját hivatalos nevem.
- Amúgy mikor nem épp V-Man vagyok, akkor Wyatt Trinidad néven találsz meg, bárhol is keresel...

- Na a V-Man, ezért is egyszerű név. - heherészek mikor megemlíti, hogy az "Effys" név a selypítő kisgyerekeknek könnyebb mint az Elizabeth. - Nincs nyelvbotlás, nincs dadogás, csupán négy betű. Plusz az én vagy az idősebb korosztályomnak könnyen megjegyezhető. Annó volt egy idióta rajzfilm, amiben a főszereplőt He-Mannek hívták.
Soha nem szerettem azt a rajzfilmet, a Dolph Lundgren féle élő verziós film pedig kész röhej. Csupán azt az idióta kiabálását szerettem mikor a kezében tartja azt a baszom pallost és üvölti, hogy "KEZEMBEN AZ ERŐŐŐŐŐ!!"
- Ne aggódj, nagyon is kedvelem a hülye nevű csajokat, akik sörözés miatt keresnek! Még abban az esetben is, ha nem valami olyan jön ki belőle amit csak négyszemközt intéznek az emberek...
Na mondjuk ez a lányzó aztán bőven fiatalocska ahhoz, hogy én bármit is akarjak tőle a szórakoztatását és szóval való feltartását leszámítva.
Újabb bagót kapnék elő, de a torkomat szinte égető gyomorsavként marja az eddigi beszipákolt füst, szóval a doboz cigi a kezemben árván bámul rám vissza, de én erőt véve inkább odanyújtom a lánynak.
- Ugyan fű nincs benne, de elfogadod ezt a doboz cigit? Ha elszívok még egy szálat, félek, hogy odakozmált csirke ízűt fogok felköhögni két napig.
Ugyan aktív bagós vagyok, de néha a nikotin túltengéstől elkap egy emberes rosszullét és a belem kitudnám okádni olyankor. Na meg ilyenkor jut eszemben az a sztori ami az első világháború környékén történt valamelyik Európai kis faluban, hogy egy asszony nikotinnal mérgezett meg pár embert...vagy valami ilyesmi.*1




*1 Holhós Jánosné - Kivégzett magyar sorozatgyilkos, a "nikotinos gyilkos" (1935-1962)