Drága kis szülővárosom falai mindig változnak. Ez jó, hisz a fejlesztés használ a gazdaságnak, a léleknek. Mutatja, hogy előre megyünk. Én már csak tudom, üzletember vagyok. Még a hentesüzemben sem mindegy, hogy milyen színek veszik körbe az embereket. A mai nap a bordóé. Tito vérétől bordó. Ahogy az autó hátsó ülésén az államat támasztva nézem El Paso külvárosát, amit lassan elhagyunk, hogy beérjünk az örökké dobogó acélszívbe, ami benzingőzös és testvérekkel teli, azon gondolkozom, hogy az az ember hülye volt vagy ennél többet kell neki tulajdonítani. Esperanza pasiját agyonverte valaki. A képlet egyszerű is lehet: mégis akadt egy ipse, akinek hiányzik a lány. Ez esetben a tettesen kívül azt is megtalálom, aki erre nem jött rá és behozta a csajszit. De ha valamelyik konkurrencia keze van a dologban, eldurvulhat az egész. Nemhiába hoztunk fegyvereket is, bőséggel. A mögöttem érkező kocsi tele van velük, de itt is akad elég.
Spencer Cukrászdája! Kiskoromban odavoltam a krémesükért. Egyszer kaptam vagy kétszer, de aznap mindig karácsonyi hangulatom lett. Ironikus, hogy pont emellett nyílt meg valami fiatal bigének a tetováló boltja. Szalon, de elég extrém, nekem csak bolt. Jól nyomja, az embereim közül többen járnak hozzá. Tudom én az itteni dolgokat attól, hogy Vegas-ban élek. A családom ide köt, rendszeresen hazajárok és sokszor az üzlet is jön velem. Kis tételben. A mai komoly játszmának tűnik. Leparkolunk a két fekete Audival a saroknál. Miguel és Beton érkeznek velem. Stan és Pan, hisz az első igazi hústorony szörnyű tekintettel, a másik maga a higgadtság és elég alacsony amigo, de ha kell, megindul, mint a pitbull. Mindenkin fekete zakó és mellény, ing. A nyakkendő viszont fehér. Fejenként két pisztoly, ami természetesen nem villan ki. Plusz még amit szeretnek. Az én lábszáramon például egy elég komoly kés figyel felcsatolva. Nem ettől a Gloria-tól tartok, hanem attól, hogy ez a kis gyilkosság egy nagyobb terv része.
- Buenos dias, kisasszony! - szólítom meg a nőt, miután Beton benyitott.
Miguel az ajtó mellett marad, főleg kifelé figyel, de a füle itt van. Mi ketten megnézzük a helyiséget. A vendéget is, ha van. Szavak nélkül akarjuk rávenni, hogy lelépjen. Most a nagyok beszélgetnek. Megvárom, amíg a chica reagál. Semmit nem kapkodok el. A madarak azt csiripelik, Tito nála járt utoljára. Talán kiköhögött valamit arról, hová készül. Nem tudta, hogy a túlvilágra. Esperanza pasiján annyi tetoválás volt, hogy galériát lehetne nyitni belőle. A csaj most megfigyelés alatt van, sokkal jobban, mint előtte. Dolgozik, de csak egy gyanús mozdulat és megy egy építkezésre az alapba. Velem nem szórakozhat. Elfelejti, hogy volt egy testvére? Még adtam neki esélyt. Talán Gloria-n múlik, hogy kap-e újabbat.

Van vér a pucájában, még ha nincs is neki. Erős nő, bátor. Akár még köze is lehet az egészhez. Az eléggé malo fortuna lenne neki és a szépen berendezett üzletének. A férfitársak hamarabb megértik, hogy mi is történik, amikor mi hárman betoppanunk. Hölgyekkel tényleg türelmesebb és finomabb szoktam lenni. Ahogy a csaj hellyel kínál és váratni akar, megrázom a fejemet.
- Nem leszünk itt annyit.
Hamar végzünk, bármi is lesz ebből. Miguel elfordítja a táblát és lehúzza a redőnyt az ajtó üvegén. "Cerrado" Hátranéz, egyenesen a csajra, aki még itt maradt. Én háttal állok, de tudom, hogy szokott nézni ilyenkor. Nem sok gondolata marad az embernek.
- Nem szükséges kávéznia. Freddy pedig itt áll maga előtt, ne hívja ki.
Elmosolyodom és ahogy távozni szeretne, egyszerűen a vállára teszem a bal kezemet úgy, hogy gyakorlatilag képtelen legyen tovább haladni.
- Frederico Ajola Fuentes vagyok. El se hinné, mennyire itthon érzem magam.
A gyerekkori emlékek mindig megrohannak, amikor a városba jövök. Ezek nem rossz emlékek. Én az életet tanultam itt is, később is. Láblógatás a háztetőkön, horgászkaland hajnalban. Meg utcai lövöldözések. Aztán kis bizniszek. Mi ciudád! Beton úgy áll, hogy a csaj a másik irányba se tudjon elslisszolni. Egy kicsit még szemezek a nővel, határozottan, vizslatóan.
- Gloria, egy barátom járt magánál. Örülnék, ha fel tudná idézni, milyen volt az a látogatás? Tito Morelos.
A belső zsebembe nyúlok. Ha elég szemfüles, akkor megláthatja a pisztolytáska csücskét. Veszélyes város, nem tiltott ilyesmit hordani. Szerintem hülyének is nézne bármelyik zsaru, ha fegyver nélkül járnék-kelnék. Egy fotót húzok elő a srácról. Az ilyen művészeknek jó szemük van. Gloria arcról is felismerheti, de a tetkóiról főleg. Elrejthetetlenek. Egy élő festmény volt a testvér.

Freddy& Sapphire

*Gyanútlanul hellyel kínálom a kartellek főmuftiját és fel sem fogom, hogy nem tetkót varratni jött harmadmagával. Még a hirtelen kávézási lázba eső Augusto és kuncsaftja, meg az enyém sietős távozása után sem esik le a nyilvánvaló, mennék én is. Freddyt keresik, velem mi bajuk lehet, hiszen nem tartozom senkinek, nem vertem meg senkit, nem is gyilkoltam, nem füvezek és legjobb tudomásom szerint nem tettem keresztbe egyetlen drogbárónak sem. Nincs gyanús, talált táska sem a birtokomban, szóval a helyzet először igen egyszerű, Freddy barátai, vagy nem a barátai de ahhoz sincs közöm. Lelépnék, az ilyen üzleti ügyeket jó ha kettesben bonyolítják le, zárt ajtók mögött. Utóbbi meg is történik, a főnöknek tetsző, gyűrt arcú pedig közli, hogy hamar végeznek. Elslisszolnék, sajnos csak a Kicsi és a Nagy között van némi hely, nem több mint amennyi egy anorexiás szúnyognak elég. Azt nem mondom, hogy modell alkatú vagyok, de azon a résen még Twiggy sem férne át. Kénytelen vagyok megtorpanni és szembe nézni…Freddyvel. Micsoda véletlen, még a szemöldökeim is a homlokomra ugranak, majd egy röpke pillanatot szentelek a hátsó irodába vezető ajtóra is, mely mögött a számomra igazi Freddy…lapul. Máskor olyan mint egy lelkiismeretes anyuka, akkor is kinéz ha túl nagy a zsivaj és akkor is ha túl nagy a csend. *-Ó! Oké. Örvendjek? *Nem csak csend, hanem némi homály is tarkítja a jelenetet, a redőny halkan siklott le a Nagy keze nyomán, hunyorgok picit. A főnök elregéli a nevét, a fejemben pedig megfogalmazódik egy cirkalmas szitkozódás. Mit vétettem, hogy az egyik legnagyobb kartell teszi tiszteletét? Ha nem is volt dolgom velük soha, azért én is olvasok újságot, hallok ezt-azt, nem ismeretlen….de tutira nem arról a golyó kiszedésről van szó ami már el is évült és csupán zsenge lánykorom kusza emléke. A keze a vállamon nyugszik, nehéz mint az ólomajtó.* -Remek. Gloria.*Felesleges bemutatkoznom, már tudja, engem keres nem Freddyt. Éééés akkor egy fotót tol az orrom elé, megmutatja a fegyverét, utóbbit tök feleslegesen hiszen már kettő is áll az ajtóban. Azért megkockáztatom, hogy egy kisebb szikla guruljon le rólam, a kérdésből ítélve nem én kellek neki hanem Tito. De ki a fene az a Tito? Ellenkeznék, tagadnék érzésem szerint jogosan, de vetek egy pillantást a fényképre. Az arc homályba vész, a cikornyás minták nem. Az egész pasi, nélkülem is olyan volt mint a Sixtus kápolna mennyezete, egy élő freskó. Arcomon felderül a felismerés.* -ÁÁÁ! Tapéta. Fél órámba telt mire találtam rajta szabad helyet, közben háromszor is elvesztettem a szemérmemet. A látogatás meglehetősen….nos nem szemtől-szembe zajlott. Ha engem kérdez törvénybe kellene iktatni, hogy ki mit és hova kérhet. Megkapta amit akart, egész estés meló volt, többször egyeztettünk. Reklamált?*Tökön rúgom ha igen. Csak azt nem értem miért kell ennek a számonkérésére fegyver. Annyira rossz nem lehetett a tetkó amit a fenekére varrtam.*

Nekem meg sem fordul a fejemben, hogy vendégnek nézne minket. Oké, biztos szoktak jönni érdekes alakok varratni, de nem így.
Lassan már kezdi kapisgálni, hogy beszélgetni jöttünk. Vagy pokolian jól játssza az ártatlant vagy tényleg nem tud semmit. Ki fog derülni és ha a mamacita betart nekünk, megbánja.
- Oka van rá, hogy ne ezt tegye? - kérdezem gyanakvóan és szigorú szemekkel.
Nem arra gondoltam, hogy esetleg tele a gatyó a puszta megjelenésünktől. Én arra gondoltam, hogy van-e, amiért érzi, hogy megérdemli a büntetést. A bemutatkozáskor csak bólintok. Azt is tudom, mikor és hol született. Tisztának tűnik, az utcai hírek se mondtak semmi különöset. Az arcát figyelem, ahogy a fényképet nézi. Tito arca, alkata talán átlagos, de a tetoválásai nem és ha valaki, hát ez a nő jó szemekkel rendelkezik az ilyesmihez.
- Tito-nak van humorérzéke.
Tapéta. Akadna emberem, aki már nyomna is egy sallert vagy legalább beígérné. Morelos azt mondaná, hogy haha, ez jó! Szaftos a sztori. Meghallgatom, rezzenéstelen arccal. Megbízható ember, a bandajeleken után pedig bármit varrathat. Bárhova. Amíg nem másik csoporthoz tartozó ábrát rendel. Mert az kiégetés és főbelövés.
- Örülök, ha jól sikerült rajz, de Tito azóta nem jelentkezett, pedig elég jóban vagyunk. Sehogy se lehet elérni, senki nem látta. Mióta magához beugrott. Ötlet? Mondott esetleg valamit, hogy utazni készül vagy valami hasonló?
Nem egy olcsó panasz miatt vagyok itt. Aki nem oldja meg maga az ilyet, az nem is tartozhat alám. Tudom, hogy megy ez. Az emberek fecsegnek, amíg varrják őket. Több óra, itt egy egész este volt, miért ülne csöndben? A tetoválók is meg szoktak nyílni valamilyen szinten és akkor kialakul a párbeszéd. Ezért jöttem én. A többiek csak állnak, nyugodtan, de tettre készen. Gloria nem megy ki addig, amíg biztosat nem tudok. Az, hogy Morelos varratni jött, jelent valamit. Pasión! Én nem benne keresném a hibát.

Freddy& Sapphire

*Még el is nevetném magam a kérdésén ha nem szigorú szemekkel kísérve tenné fel. Azt gondolhatnám – joggal – hogy ironikus de ez inkább színtiszta vallató jelleg. Ha hozzá veszem még a vállamon dohánypréselést gyakorló kezét, okom van aggódni. Naná, hogy nem tudom most minek is örüljek? *-Tekintve a satuhoz hasonlatos kezét a vállamon és a szúrós, vesébe mélyülő nézését, van. De! Szerintem nagyon összekever valakivel.*Nincs és nem is volt dolgom egyetlen kartellel sem, vagy csak nem tudok róla, de az tuti, hogy nem tartottam be senkinek. Azt a golyót is épp azért vettem ki a fickóból, hogy segítsek, és nem rohantam sikoltozva a zsarukhoz, mert tudom, hogy akkor sokkal rosszabb lett volna. Előkerül a fénykép és némi megkönnyebbülés lobban fel bennem halvány lánggal. Nem rólam van szó – persze ki is gondolta ezt? – hanem a fickóról, aki a kezeim alatt fordult meg. Megint egy fickó, mondom én, hogy a pasikkal csak a baj van. Nem javítom ki, hogy én aggattam rá a Tapéta becenevet, pláne, hogy az ő embere volt, vagy valami olyasmi. Mindenki maradjon a békés tudatlanságban ezt illetően. Főleg miután kiderül, hogy én láttam élve utoljára. A rossz krimikben is így szokott kezdődni, aztán a főhős már a rácsok mögött találja magát, itt viszont nem kérhetek ügyvédet.* -Amikor elment még élt, sőt! Nagyon is eleven volt, rá is csaptam a kezére.*Ha kimúlt, hát az én legyintésembe nem lehet belehalni. Érzem, hogy a homlokomon ellenőrizetlenül megjelenik néhány csepp apró, verejtékgyöngy. Lázasan agyalok miről beszélgettünk, mert nem voltunk csendben abban a néhány órában amit itt töltött az biztos. Titonak – nevezzük most már így – enyhén szólva is szófosása volt. *-Egy héttel azelőtt lebeszéltük az időt. Amikor megérkezett, azt mondta siessek mert még hosszú út áll előtte. Juárezbe készült valamit elintézni. Beszélt még a nőkről is, hogy milyen megbízhatatlanok, köztünk legyen szólva minden pasi ezt mondja. Gondolja, hogy meghalt? Mert akkor nem itt, az biztos. Egyébként, fogalmam sincs miről beszélt, egyfolytában járt a szája, volt egy pillanat amikor kikapcsoltam.*Gáz ha pont azután mondott valamit amire Fuentes kíváncsi. Picit lesüllyesztem a vállam, hogy ne érezzem magamon a kezét, hátha ki tudok siklani alóla. Eszembe sincs az ajtón kimenni, úgy sem tudnék, de talán megtarthatnánk azt a három lépés távolságot.*

Egyértelmű, hogy mire gondolok. Egy ilyen betoppanásnak nem sokan örülnének, azt is értem. De ha nincs félnivaló, nem lesz tele a pantalones. A fegyverek nem kerültek elő, aki nem a főnököt keresi és csak beszélgetni akar, attól nem kell félni. Ha nincs sár. Az az érzésem, hogy itt van.
- Vajon kivel keverem össze? Van tippje?
Ez így nem rossz. Szép mellébeszélés. Engem bizony az a vese érdekel. Addig örüljön, amíg csak nézem, nem szedetem ki.
- Szeretem az eleven embereket.
Az embereimtől ezt várom el. Nem azt, hogy feladják és keseregjenek a sarokban gubbasztva. La vida! Elmosolyodom, ahogy arra gondolok, hogy Tito bepróbálkozott. Volt barátnője, de az semmit nem jelent. Nem voltak házasok és mint utólag kiderült, ez a csajszi megbízhatatlan. Elfelejti, hogy van egy bátyja? Meglátjuk, meddig jut. Gloria kezdi a szaunában érezni magát. Remélem is, hogy érzi. Ha tud valamit, ki kell köhögnie. Különben bajok lesznek.
- Juarez-be - ismétlem meg egy bólintással.
Hm, milyen érdekes. Nem nagyon járt oda. Egyszer ment, bele is halt...
- Konkrétan milyen nőkről beszélt? Mondott nevet? Egyet ismerek, ő azóta sír, amióta nem láttuk a pasiját.
Sokat még nem tudok a bátyóról, de meglehet, hogy miatta balhéztak össze. A csajszit elhoztam, mert elhozhattam. A felhajtóim tisztának mondták.
- Azért örülnék, ha fel tudná idézni, mit nem értett a szavaiból.
Ha igaz, amit ez a chica mond, akkor Tito-t már korábban csekkolta valaki. Ezt kéne biztosra tudni. Elveszem a kezemet. Olyan jól eltársalgunk, nem kell ide erőszak. Csak a közelség. Nem állok messzebb. Figyelek, ahogy az embereim is. Válaszokat várok. És egy felelőst. Vagy többet. Változásokra lesz szükség.

Freddy& Sapphire

-Hát azzal akinek vaj van a fején.*Honnan a rákból tudjam kivel kever össze, ezt csak ő tudhatja, hogy kivel van függőben lévő, szaftos ügye. Velem nincs, legalábbis eddig nem volt, és a mostaniról sem tudtam, hogy ügy lenne. Csak végeztem a dolgomat ahogy máskor is, csodaszép képet varrtam a fickó valagára és közben elbeszélgettünk mint a pszichiáternél. Végül is ő feküdt én meg ültem. Na és az a kép, hát mit ne mondjak, enyhén célzó jellegű volt.* -Én magamat szeretem elevenen.*Szóval az a helyzet, hogy ő is élve akar engem, legalábbis addig míg tudok csicseregni Titoról, az már más kérdés mit mondok el róla és, hogy az mennyiben befolyásolja szerinte az életben maradásom feltételeit. *-Ja, Juarezbe.*Bólogatok helyeslően, jól ismétel. Viszont az a baj, hogy tényleg nem sokra emlékszem, amire meg igen, nem biztos, hogy elég. Ebben a stresszes helyzetben nem is fog menni az emlékezés. *-Gondolkodnom kell.*Ráncolom a homlokom és picit megmozdulok hátha elenged, ujjaimat a halántékomra nyomom, eljátszom a nagyhalált. El kell lazulnom, hogy előhívjam Titot a mélyből, érdekes módon a tetkói mind a fejemben vannak, csak a szavai nem nagyon. A „kedves” fickó utolsó szavai azonban nagy reményekkel táplálnak, főleg miután el is enged. Egy pillantás a hátsó iroda felé, Freddy 1 lapít mint kutyapiszok a fűben…~Ó, hogy száradna el a farkad, rohadna bele a szottyadt segged a mosatlan nacidba.~…Ellépek az ősrégi magnóhoz és rányomok, Beethoven zongorajátéka csendül fel, Freddy utálja de most úgy sem fog kijönni. Ha még nem szorongat újra, akkor felveszek a kis asztalról egy mappát amiben rajzok vannak és fényképek, látszólag céltalanul lapozgatok benne, de közben gondolkodom.* -Szóval…Tito eltűnt és itt járt utoljára, a csajnak meg akit emlegetett köze lehet hozzá. Magának meg nagyon fontos az amit én hallottam, ha…hallottam. *Bólints. Kérlek szépen, bólints. Hát persze, hogy így van, különben nem lennél itt.* -Maga okos ember, tudja, hogy akár kiverheti belőlem a szart is és elregélném, de magyarázkodnia kellene a mészárszék miatt, elrendezni Freddyt a kinti bóklászókat…kinek kell ez a macera. Maga segít nekem, én is segítek magának és nem kell takarítani. *Vagy megbánom amit most csinálok, vagy nem lesz időm megbánni, mert előtte kilehelem a lelkem.  Halálra váltan mosolygok, kétség sem férhet hozzá, hogy be vagyok szarva mint az egy hetes csecsemő szoptatás után, de egyszer élünk.* -És maga segíteni fog, mert tetszem magának, végül is ki merne ilyet kérni vagy mondani, nem igaz? Sosem volt része ilyesmiben, pláne nem egy chica-tól. Látja? Beethoven csodákra képes.

Az a helyzet, hogy a mujer nem ijedt meg. Hevesen ellenkezik. Mexikói temperamentum. Helyes. Ha mondani fog valamit, kettővel osztom.
- Én Tito-t is szeretném újra elevenen látni. Ma én jöttem, lehet, hogy holnap a zsaruk jönnek, ha magánál járt utoljára. Nem ártana többet tudni.
Nem hinném, hogy szüksége van egy másféle kihallgatásra. Nekem sincs rá szükségem, hogy a rendőrök eljussanak a szénné varrt barátomtól hozzám.
- Akkor presto! Véges az időm.
Gondolkodhat. Nagyüzem ez, sokan jönnek és mennek. Sokat fecsegnek. Tito is tudott. A csaj kinéz a hátsó helyiség felé. Nem onnan kell várni a megoldást. Láthatja az arcomon, hogy ha sokáig agyal, én nem sokáig leszek ilyen udvarias.
- Ne játsszál, chica!
Kiverem a kezéből a mappát. Nem onnan fog eszébe jutni, miről beszéltek. Közelebb lépek. A jó öreg Ludwig van pedig szolgáltatja nekünk a zenét. Kellemes, de most nem nagyon érzem.
- Azt kértem, hogy újat mondj!
Csak szórja a rizsát, engem ismétel. Nem érdekel, hogy ha ez nála gondolkodás. Én is hangosan gondolkodom.
- A mészárszék a profilom, senorita!
Egy laza mozdulattal lesöpröm azt az átkozott magnót, hadd csörrenjen a padlón, ledobva magáról a volume tekerőt és 1-2 gombot. Szépen gurulnak, a zene pedig kicsit torzabb lesz, húzza a szalagot, de még klimpíroznak a nagyok. Utolsó lehetőség. Megragadom a nyakát és felemelem. Nem egy súlyos csaj, a magamféle henteseknek meg se kottyan. Szorítom a torkát.
- Te okos nő vagy. Szóval meg tudunk egyezni. Mindent elmondasz, ami eszedbe jutott és béke lesz. Fifty-fifty. Claro?
Vicsorítok rá, a szemeim nagyra tágulnak. Épp csak annyi mozgásteret hagyok neki, hogy egy bólintás beleférjen. Ha sikít, rosszul jár. Nem ő fogja nekem megmondani, hogy dolgozom. Tito barátom mondókáit fogja elmondani. Kéz nélkül ugyanis nehéz lenne tetoválni... Nőkkel csak akkor bánok így, ha megérdemlik. Egy gyilkost keresek és Gloria akadályoz. Szerintem ez elég.

Freddy& Sapphire

*Hát engem aztán fenyegethet a zsarukkal, nem érdemes. Az a helyzet, hogy tőlük nem igazán lehet félni, van náluk rosszabb is, akit nem kötnek a szabályok és a törvények. Példának okáért a velem szemben álló úriember kinézetű gengszter. Persze nem rándítok vállat látványosan, viszont bennem van a vágy is, hogy valamit kicsikarjak tőle az infóért cserébe, bár fogalmam sincs, hogy amit tudok, vagy tudni vélek, elég lesz-e neki. Akkor kezd vészes lenni a helyzet amikor kiveri a mappát a kezemből, de persze hülye női agy még nem kapcsol, még szítja a tüzet, hátha lángra kapok. Freddy természetesen lapít mint szar a gazban, hogy ezért mit kap azt nem teszi zsebre, pedig ha nem tudok dolgozni az neki is nagy gond, a bevétel nagy részét én hozom. Próbálom felvezetni a történetet, felszedegetem a mappát és a kiesett fényképeket, visszateszem a helyére. Akkor nem nézegetem, azt viszont már tudom, hogy miről beszélt a televarrt barátja. Ha az kell neki, megkaphatja de én is szeretnék némi segítséget, ha már ilyen nagyemberrel hozott össze a sors és Tito, isten nyugosztalja szegényt, Ámen! A mészárszéknél már illene magamhoz térnem, de csak a magnó hangos csörömpölése veri a tutit az eszembe, ám mielőtt reagálnék, már a levegőben lógáznak a lábaim.* -Oké.*Hörgöm gyengén és várom, hogy levegőt kapjak a további beszélgetéshez. Freddy ki fog akadni a magnó miatt, de ha rám veri az árát, akkor tökön rúgom, menjen csak a druszájához, pont neki való, a gyűrt arcú mészáros a hájat is kiolvasztja majd belőle, abból pedig van neki bőven, a pocakjára rá ehetne varrni a világtérképet. Amint elenged a torkomhoz kapok, némi krákogással próbálom visszahívni a hangomat, nem időhúzás, estére kék-zöld lesz a nyakam. *-Lehetne, hogy nálad békének egy San Diegóba szóló útlevelet hívjanak?...Oké, rendben!*Emelem fel a kezeimet mielőtt még újra elveszítené a türelmét, olyan mint egy leterhelt, kilencgyerekes anya. *-Tito a csaj bátyáról beszélt, azt mondta tudja hol van és oda megy majd. Valamit le akart rajta verni. A felét sem hittem, nagyszájúnak nézett ki. Azt is mondta, hogy a fickó zöldsapkás de nem hatotta meg, úgy gondolta ő jobb nála. A jelek szerint nem volt az. A csaj összekapott a tesójával és megszökött otthonról, akkor akadt össze Titoval és megvolt a szerelem. A niño grande viszont nem ette meg a mesét és a húga után eredt. Kész csöpögős romantika mi? Különben is mit keresne egy chico a zöldsapkásoknál? *Tito tuti megszívta, de ez már nem az én gondom. Ennyi volt a mese. *

Ha a zsaruk jönnek, az semmit nem old meg. És ha a helyzet nem oldódik meg, az Gloria-nak sem lesz jó... Ismerem a helyieket, a lehetőségeiket és vissza is élek a helyzettel. Csak okosabban, mint régen.
Az agyamon táncol ez a perra molesta! Elkezd olvasgatni, nézelődni, mikor beszélnie kellene. Finom jelzéssel verem ki a kezéből a paksamétát. Amikor lehajol érte, egy szerencséje van: hogy nő. Ha fickó lenne ilyen bunkó, már rúgnám is fejbe. Tökölés, csak a tökölés. Nem haladunk. Meg kell várni azt a pillanatot, hogy kénytelen legyek hozzányúlni. A műszaki cikknek annyi, Gloria-nak is annyi lesz, ezt mutatom. Csak valahonnan nagyon mélyről lehetne kiolvasni, hogy _tényleg_ nem akarok benne úgy igazán kárt tenni. Ha ártatlan. Pobre diablo.
Mikor már látom a szemén, hogy egy módot talált a túlélésre, akkor engedem el. A főnöke nagy franc lehet, hogy ilyen csörömpölés és krahácsolás után se jön elő. Róla se találtam semmit, sőt a zsírsertésről se, aki még itt dolgozik. Látszólag tiszták.
- Te nem tegezel, cariño.
Csak én, mert felbosszantott és kijöttem a jó modoromból. Emelje is a kezeit, mert a szemem már villan. Nem ezért tettem le. A rövid összefoglalást figyelemmel, érdeklődve hallgatom. Bátyó, megvan. Zöldsapkás? A rohadt életbe! Nem lesz egyszerű, ha ez tényleg igaz. Megszökött a csaj, ja... Kis segítséggel.
- Köszönöm. Ennyi volt a kérés.
De még nem megyek el. Karba tett kézzel figyelem, hogy szedi össze magát. Felszegett állal, büszkén nézek rá.
- Ezt ki hallotta még?
Tito nem hülye, ha volt itt más vendég, akkor befogta a száját. De ha a csajé eljárt, akkor el infierno se desata. Utolsó kérdés. Aztán mindennek utánanézünk. Az utcák elmondják, amit a falaik látnak. A zene pedig leáll. Végleg megadta magát a magnó.

Freddy& Sapphire

*Azért legyen bármilyen halálközeli a helyzet, a nem tegezésre szemet forgatok pusztán önkéntelenül. Hogy milyen kis pökhendi ez a Freddy. Most tényleg játsszak jó kislányt? Persze miután már megint kapok levegőt, könnyebben megy, nem csak a beszéd de a fejemben a hőbörgés is. Értem én, hogy nagy ember, de azért ő is nyújthatna némi ellenszolgáltatást amiért kiadom a pasit. Tudom, hogy ha megtalálja mi fog történni, az is lehet, hogy nem csak híre de teste sem marad és a lelkiismeretem szinte fáj, ha belegondolok abba, hogy én okoztam egy másik ember halálát. Amit tudok azt elmondom, hogy hol találja azt már kockázza ki ő, csak menjen a jó fenébe és vigye a baltás gyilkosait is. Gyanítom, hogy Tito látogatásával és halálával valamilyen szinten a középpontba kerültem és nem könnyen fogok onnan kikerülni, nem most láttam utoljára Freddyt akit nem tegezünk. Miért ver engem az isten? Rosszul gondolom, hogy ezek után békén hagy és elmegy. Újabb kérdés, ami miatt újra diszkréten lever a víz. Végszóra hallgat el a meggyötört magnó is, azért remélem én tovább bírom. Gondolkodnom sem kell a válaszon, pontosan tudom, hogy kettesben voltunk, legalábbis a vége felé amikor Tito a csajról beszélt, mivel eléggé hosszú volt a munka, ráadásul a nagyszájú pasi nem szívesen mutogatta a fenekét a nagyközönségnek. Hátul voltunk a külön szobában. A kérdésre önkéntelenül arra pislogok, még jó, hogy most nincs ott senki, különben az isten nem mosná le róluk, hogy pont ők hallottak minden szót, még én is hiába bizonygatnám. Ha viszont csak én hallottam; kérdés, hogy életben maradhatok-e. Francba!* -Csak én. Egyedül voltunk, hosszú munka volt. Én viszont olyan vagyok mint egy pap. Ami itt elhangzik az itt is marad.*Tényleg. A rinyás Freddy is tanúsíthatja, bár eddig nem igazán hallottam fontos dolgokat. Titoén kívül. Arról sem hittem, hogy fontos. *-És gondolom most Freddy. A benti. Nagy fülei vannak. Aznap nem volt bent.*Az irodából zaj hallatszik, a hangokból ítélve leverte a lámpát, azt a kis zöld bankárlámpát amire olyan nagyon büszke.”Nyugtatja a szemet.” Szokta mindig mondogatni, de szerintem azt hiszi státuszszimbólum. *-San Diego? Azért örülnék ha élve léphetném át a határt Frederico Ajola Fuentes. Kap egy grátisz tetkót is.*Azt nem mondom, hogy egész estéset, mert még félreérti. De ha már életben hagy – ha hagy – akkor nagyon sok mindent hajlandó vagyok megtenni azért, hogy ne a túlvilágra hanem az „újvilágba” átsegítsen.*

Forogjanak a szemei, vérben, ha lehet, akkor legalább mást lát, mint az előbb. Nem játszadozhat. Több szót nem pazarlok a modorára. Ahogy összeszedi magát és végre tud lélegezni, elhangzik a nagy történet. Tragico... A jó öreg Tito szeretett nekimenni a nagyobb vadnak, nem félt semmitől. De egy zöldsapkással? Én egy egész bandát küldök.
Lenézek arra az ócska szerkezetre, ami eddig húzta a nótát. Aztán vissza a nőre. Nem maradt sok türelmem. Ezt ő is tudja, elég világosan közöltem.
- Nézz körül... - szólok Betonnak és arra mutatok, amerre a nő pislogott.
Ha talál ott valakit, az nemsokára ideér. Vagy saját lábán vagy egy kis segítséggel.
- Sacerdotisa - szólítom meg, ha már kinevezte magát. - Ha ezt mástól másképp hallom, akkor te is itt maradsz.
Nyilvánvaló, hogy milyen állapotban. Ha Beton megtalálja a hátsó helyiséget, az biztos, hogy alaposan átnézi és utána a főnököt is el fogja kapni por un poco negociación. Hallott mindent és tudja a dolgát. Nem aggódom a zaj miatt. Olyanok vesznek körül, akiket nem egyszerű elintézni.
- Azzal még várni kéne. Üzenni fogok.
Közben a főnöki irodából durvább zajt hallani. Aztán mint akit kitiltottak a kocsmából, repül az a másik Freddy. Y puerta. Elvigyorodom. Ha megpróbált nekimenni Betonnak, az megmutatta, hogy élte túl a börtönéveit.
- Senor Freddy. Névrokonok lennénk. Jártam itt. Egy tetkóról beszéltünk, amit ajándékba szánok a lányomnak. Arról - mutatok rá egy szépen tekergő vörös kígyóábrára.
Estella szereti az ilyen dögöket. Beton felrángatja a fickót, a gallérjánál fogva. Int nekem, hogy ez ugyan semmit se tud. Hiszek neki. Elég jól meggyőzi az embereket... Kint heves vitatkozást hallok. Na ja.
- Szerintem adjatok másik időpontot a vendégnek. Szabira úgyse mentek egy ideig... - szólok először a főnök, aztán Gloria szemeibe nézve.

Freddy& Sapphire

*Hiába, az ösztönök azért ösztönök, hogy ne kelljen gondolkodni rajtuk, így Freddy – az „én” Freddym – jelenléte fel lesz fedve. A nagy darab melák izomagyú, döngő léptekkel tűnik el a hátsó helyiségben, odabentről nyöszörgő hangok kelnek életre, gyanítom fejben rövid úton el leszek átkozva. De az a kicsi átok már nem sok vizet zavar, nagyobb szarban vagyok annál semmint ilyesmivel foglalkozzak. Azért persze az egyik szemöldököm felvonul a homlokomra mikor megkapom a kinevezésemet.* -Nem hallhatja mástól máshogy, mivel csak tőlem hallhatja. *Sajnos. Lehet, hogy ez a halálos ítéletem, ha segítek akkor meg másé. Szép kis dilemma, de mivel a másik pasit nem ismertem olyan jól, hogy aggódjak érte, csak a lelkiismeretem szenved csorbát. Az irodából egyre bizarabb hangok szűrődnek ki, engem ismét lever a víz míg várakozunk, viszont kapok némi legyezgetést is. Nem ígéret, de ha egy ilyen nagyfőnök egyszer kimond valamit, annak súlya van.* -Oké, várok szívesen.*Nem probléma ha a várakozás azt jelenti, hogy nem a temetésemre kel várni és mindezt élve tehetem meg. Végszóra Freddy repül ki és fog padlót nyöszörögve, picit véres és lilás fejjel, arccal. A mélyből néz fel a névrokonra, engem egy pillantással méltatva csupán, szerencse, hogy ki van készülve, különben szemmel verne. *
-Persze Senor Fuentes! Nem probléma, szép minta, különleges. Sapphire-nak gyerekjáték.
*Néz rám az anyám által emlegetett névvel illetve. Hányszor mondtam neki, hogy ne szólítson így, de persze mintha a falnak mondtam volna. Most még egy kicsit belém szúr, de röhögni nincs kedve. *-Ja, nem probléma.*Értek vele egyet, mert ha a nagyfőnöknek nem is kell tetkó, a lányának olyat rittyentek oda ahova akarja, hogy csodájára jár majd a világ. Freddy még nyögdécsel pár sort a függőlegesbe állítás során, de egyébként csendben marad, csak a szemei röppennek ide-oda a fura fazonú öltönyösök között. Odakintről sortűzszerű, pergő vita hallatszik be, gyanítom a soron következő vendég és a sleppje kifogásolja az üzlet zárva tartását. A tanácsot nem értem, lehet, hogy én vagyok túl szőke fejben. *-Miért is? Vagy miért nem? Maradnak még egy kicsit? *Egy kis késést még meg tudok magyarázni, de új időpont? És még egy jóízűt káromkodni sem tudok, mivel Fuentes is azt a nyelvet beszéli. Talán meg kellene tanulnom franciául, vagy olaszul, esetleg előkotrok pár japán vagy orosz szitokszót a jövőre is gondolva. Nem mozdulok, nem tudom szabad-e és, hogy most azonnal adjak új időpontot elslisszolva mellettük, vagy miajófenevan? Meddig maradnak? Már mindent tudnak. *

- Bízom benned - válaszolok röviden és a nőre vigyorgok.
A feleségem szokta mondani, hogy ez olyan ragadozó vigyor. Aminek a lényege nem az öröm, ami bennem van, hanem a fogak, amit a nagyvad megvillant. Hát...az évek nem múlnak el nyomtalanul és a nagy birodalom súlya sem. Mi sonrisa. Ha nem szolgál rá, nagyon meg fogja bánni. Ha meg úgy alakul, hogy minden nyomot el kell tüntetni és igazat mondott, akkor még boldogabbá tesz. Megkönnyíti a dolgomat.
Beton intézkedik ott hátul, tárgyal a maga módján. Gloria kezd ideges lenni. Vajon miért? Az ember a jó fej főnökéért aggódhat. Mint értem a testvérek. De ezért a dagiért?
- Szopogatod? Látom, nem tetszik, hogy ilyen zajos a hefe...
Várakozás. Az igazi haszon legnagyobb kulcsa. Én nem vagyok egy nagyon türelmes típus, de tudok várni. A jó üzlet csak egy időpontban születhet meg. A megfelelő bosszú is. A jutalmakról és a büntetésekről ne is beszéljünk... Todo tiene su tiempo.
- Remélem is. Nem szeretnék csalódást okozni az én szemem fényének.
Imádom a lányaimat. Az egész családomat, azt a felét is, amelyik nem ismer el vagy fél tőlem. Most minden csak alibi, beszélünk, de a csajok nem fognak idejönni. Egyelőre nem. Sapphire... Hm.
- Főnök, én is jöhetek? Kéne egy jó sárkány a balosra. Olyan kétfejű, ami...
Hátranézek és a hústorony, aki nálam vagy két fejjel magasabb, egyből elhallgat. Úgy nézek rá, hogy megérti, jöhet, de ennek nem most van itt az ideje. Ezek értelmes emberek. Ha tőlem keresi fel őket valaki, a legjobbat fogják nyújtani. Vagy már rég a határon túl lesznek, San Diego-ban vagy El Rey-ben. Miguel a csajt kezdi nézni. Ahogy a boltjaimban a kolbászokat, meg a sonkákat. Meg az oldalast. Egyszerű ember. És megbízható.
- Egy darabig még a városban vagyunk és a lányom bármikor betoppanhat. Szeretném, ha várnátok. És nem ő várna... Bizonyos dolgokat jobb hamar elintézni.
Ha a nő igazat mondott, ezt csak ő fogja érteni. Azt a zöldsapkás paino-t meg kell keresnünk és ha masszívan beépítem egy betonalapba, egyben vagy részletekben, az mindegy, akkor Sapphire kap egy repjegyet. Ha gebasz van, másféle üzenetet kap. Az utolsót.
- Igazán szép üzlet egyébként - jelzem, hogy látom a vállalkozás értékét.
Amit kár lenne elveszíteni némi simli miatt. Most egyszerűen hátat fordítok nekik és megyek a Dr. Pepper automatához. Szomjazom... Hangos robajjal dübörög ki a gépből a dobozka. Könnyed mozdulattal lehajolok, magamhoz veszem és már fel is pattintom. Mohón kiszürcsölöm a felcsapó levet, ami ki akar törni. Elpusztítom, nem gördíthet akadályt elém. Közben Sapphire szemeit nézem. Kis fintor után bólintok egyet. Jót beszélgettünk, ideje távozni.
- Nos, hát akkor majd jelentkezünk. Hermoso futuro, senorita y senor!
Egy újabb mosoly, fáradtabb és már indulunk is. Miguel nyit, előre megy, a hőbörgő vendéget nemes egyszerűséggel arrébb tolja. Lassan már itt sem vagyunk. A kocsi hátsó ülésén kortyolgatom az üdítőt. Ócska, de nyugtatja a torkomat. Nehéz napok jönnek, kell az ilyesmi. Tényleg szeretnék bízni...

// Nagyon köszönöm, művésznő! //