Joseph Blake Saintwood
New Orleans 1947. február 26. 69 Nagystílű strici Pimps JACK NICHOLSON | |
Amit jó ha tudunk...
*Tisztességes - a maga nemében. Ha valamire azt mondja úgy, akkor az úgy is van. Nem köntörfalaz, nem kerül hátulról, elölről támad, szemből és mindig megtalálja a kiskapukat.
*Kedves- mondjuk... már a maga szakmájában, általában nem üti-vágja vagy kényszeríti a nőket, nincsenek kék foltok, tisztában van vele hogy a jól tartott marha örömmel tejel, és nem habozik ezt ki is használni.
*Megfontolt - akár a család, akár pénz, akár nő. Mindig előre tervez, nem hagyja magát sodródni az árral és minél előbb megoldja a becsúszó kis baleseteket. Így vagy úgy, az eszközök elég sokrétűek.
*Következetes - A pontból B pontba. Lehet egyszerű az út, de minden tervezést igényel. Ki.. mikor.. miért... Sose ad támadási felületet és mindig kicsúszik a szerv kezei közül.
*Hátsó szándékok - ha üzletelsz vele figyel a jóhírre, de nem árt ha résen vagy, mert mindig van egy kiskapu, esetleg egy észre nem vett záradék vagy apróbetűs részlet, vagy te vagy az aki nem figyel és ő megtalálja a lényeget.
*Követhetetlen - hol itt, hol ott ver tanyát. Sose tudod merre keresd, ha azt akarja megtalálod, ha azt, akkor nem. És amíg a nevén fut egy étterem, a becsületes és tisztes látszat, a fű alatt meg folyik a mindent besöprő kereskedelem.
*Családcentrikus - mása sincs az életben. Egy leszármazott aki szarik a fejére, de talált valaki mást. Van aki sokkal fontosabb szerepet tölt be az életében, akire még rá is hagyná az üzletet amit a hosszú évek során kiépített, az unokaöccse, Gareth.
*Tökéletes színész - Ha szükséges, a képmutatás mestere. Főleg ha zsarukkal kerül szembe, ha egy szituáció számára veszélyes lehet, nem mutat félelmet, csak a szemébe nevet és később oltja el a tüzet.
*Egészség – Már nem mai gyerek, túl van egy szívrohamon. Talán úton a második... Lehet be kéne fejezni az üzelmeket, az élvhajhászatot, az orvos legalábbis így rendeli, de őt ez egy percig sem érdekli. Az egyetlen hogy néha mérsékli a lehetőségeket. De az, hogy végleg elköszönjön a whiskytől.. a szivaroktól és a nőktől.. teljesen elképzelhetetlen.
*Hirtelen dührohamok. Régen és most... – azt mondják az ember a korral intelligensebb lesz. Belátóbb.. De hogy igaz e ez... Nem derül ki amíg nem kerül szembe egy éles helyzet. Kétesélyes hogy a fickó nyugodt marad vagy a régi módon rendezi a részleteket. A volt felesége tudna mesélni...
*Fennhéjázó – nagyra tartja magát és ezt nem is rejti el. Büszke arra amit elért, amiért saját maga dolgozott meg, hogy a neki dolgozók tisztelik és egyetlen szavára ugranak kedvére, mert nem elég a pénz.. kell mellé a hatalom és főként a tisztelet. Csak így lehetsz nagy név a szakmában és számítasz az életben..
Ha van még mit mondanod...
- Jóól van cicuskám visszahúzhatod. – sóhajtok nagyot a szivar felszálló füstje mögül, ahogy rendre csekkoltam a szilikont a sötét dolgozószoba íróasztala mögött. Korábban még meg is tapogattam őket. Ellenőriztem megfelel e. A lágysága, a keménysége.. A forma.. ótvar árut nem sózunk a népre, az ártana a hírnévnek. De mióta utolértek az évek... Átkozott szívroham.. – szívom mélyre a szivart a kezemben, hiába hogy az orvos azt mondja ideje letennem, valamibe meg kell dögleni.
De jobb később mint előbb.. – hallgatok végül a lelkiismeretre és ráérősen elnyomom az üveg hamutartóban.
- Szóval ha nálam akarsz dolgozni, van néhány alapszabály amit nem árt betartani. – kezdek bele a néma sötétben. A hang megtöri az öreg antik ingaóra kattogó csöndjét. – Először is az unokaöcsém letesztel. – fűzöm össze ráérve az ujjaimat a mellkasomon a világ egyik legkényelmesebb bőrfotelében hátradőlve. – Ingyen! – teszem hozzá meggyőződötten. – Ha ott megfelelsz, egy pontszámot kapsz. Nevezzük dögcédulának ha jól esik, de mivel jól tudom ti kislányok mennyire kényesek vagytok a szavakra, hívjuk úgy hogy minőségi besorolás. – kezdek lazán ingázni a fotelben – Ha valaki téged kér.. hozod a minőségi szintet. Nem vagy hülye, és nem vagy ostoba. Nem hibázol, és teljesítesz mindent, ami csak a szerződésben rögzítve van. - biccentek mellé - Ha olyan felkérést kapsz ami kívülesik a megbeszélteken, nem hisztizel.. nem csinálsz jelenetet, óvatosan elnézést kérsz, és felhívsz egy számot. De erről majd később... – eresztem le a kezeimet egy kényelmes sóhaj kíséretében és megtámaszkodva az asztalon vissza, előre dőlök.
- Ha bármi probléma lenne veled, ha bármelyik követelményt nem teljesíted, repülsz. Ha ellenem szítod a többieket.. repülsz. Ha nem tartod be a titoktartást, repülsz. Jó esetben. És ha bármelyik vendég panasszal él feléd… - tartok elgondolkozva rövid szünetet – Hát majd meglátjuk akkor hogyan is beszéljük meg. – kacsintok a szemeibe, habár egyértelműen nem pirospacsiban fogjuk lejátszani.
Azután viszont mégis másképp folytatom..
- Jogod van a munkaidőn kívül bármihez, kivéve zsarukkal lófrálni. Azokkal a zsarukkal, akiket nem één adok a kezedre. Jogod van a pénzedhez, ami téged megillet, és minél jobb vagy, minél többen kérnek téged, ez százalékban neked is többet hoz. Nincs fix havi bér. Vagy teljesítesz vagy éhenpusztulsz. – használom a világi törvényszerűséget, de ezért is szeretem én a külföldről behozott lányokat. Oroszország.. Ukrajna.. Románia.. a nagyvilág paradicsoma, nem beszél vissza és gyönyörűek.. – sóhajtok megint, megfordulva a forgószékben és most neki háttal, az ablakon figyelem ki, a szürkülő sötétséget..
- Fogalmad sincs róla ki vagyok, ha mégis, akkor jól tudod, ha rendesen dolgozol, nem fogsz hiányt szenvedni semmiben. - dörzsölöm meg az arcélemet, ahogy mar a füst hiánya a torkomon. – Ha mégsem… - hagyom a mondatot nem véletlenül nyitottan, némi hatásszünet, az mindig beválik a fejeknek, még ha csak a legvégső esetekben is kell ténylegesen eljárnom.. soha nem árt egy kis fenntartott tisztelet.
- Szóval? – fordulok vissza a székemben – Mit mondasz, teljesíthető állapot? – emelem a fél szemöldököm, lassan.. kimérten, nem hagyva róla kétséget, hogy minden egyes szavam komolyan gondolom. – És egy percig sem lehet panaszod, mert a többi futtatóval ellentétben én elég ritkán lelem kedvem az áruban. – rántom félre a fejem, de igen. Nem bírom már olyan jól mint régen, de nem árt ha rejtve maradnak az indokok. – Csak mert.. olyan jótét lélek vagyok. – feszül ki az önelégült vigyorom és bár tetszik a kicsike, igen.. mesésen fest, mégse eresztenék könnyeket ha egyszerűen elveszítem. Van még lány ebben a bizniszben... Rengeteg! És mert én csakis a legjobbakkal egyezkedek, attól még bőven van hol válogatnom...
.