♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Zenedoboz...
Heaven & Hell Icon_minitimeby October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor

» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Heaven & Hell Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Aug. 27, 2024 10:01 am

» Red Riding Hood and the Big Bad Wolf
Heaven & Hell Icon_minitimeby Leon Williams Pént. Május 03, 2024 8:04 pm

» Leon Williams
Heaven & Hell Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:38 am

» Alessandra Clark
Heaven & Hell Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:29 am

» Elkészültem!
Heaven & Hell Icon_minitimeby Leon Williams Szomb. Ápr. 13, 2024 12:51 pm

» KOCKADOBÓ
Heaven & Hell Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Csüt. Ápr. 11, 2024 10:10 am

» Adminhírek
Heaven & Hell Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Szomb. Márc. 30, 2024 8:32 am

Top posting users this month
October Soininen Wallow
Heaven & Hell Vote_lcapHeaven & Hell Voting_barHeaven & Hell Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (102 fő) Pént. Okt. 18, 2024 6:39 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Heaven & Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#1TémanyitásTárgy: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 16, 2016 8:42 pm

Előzmények...


Nem vettem a fáradtságot, hogy alkalomhoz illően öltözzek, mivel eszemben sem volt ott maradni abban a puccos étteremben, ahova Grid valami fura oknál fogva meghívott vacsorázni. A radarom bajt jelzett. Gyanús volt az egész. Ok nélkül nem foglal asztalt kettőnknek egy Michelin-csillagos helyen.
Azért mentem el, hogy ne ültessem fel, 5 percnél többet nem kívántam adni neki, bármit is akarjon tőlem. Ville-vel talit beszéltünk meg, végre sikerült kikuncsorognom tőle, hogy eljöjjön velem moziba. Ha a fene fenét eszik sem fújom le a programomat Ville-vel Grid kedvéért.
Bőrdzsekiben, fekete farmerban és a hónom alatt a fekete bukóval szambáztam keresztül a gyertyafénnyel kivilágított asztalok közt, amikor megpillantottam Gridet az egyiknél. Ráadásul nem is akárkivel! Mr. Hinds-szel. Miért nem lepődtem meg… Tudhattam volna. Pár napja LA-ban Grid figyelmeztetett, hogy meg lesz az ára a kis meglepi felbukkanásomnak, meg a műsornak, amit lerendeztünk Ville-vel.
Mikor megláttam őket, egy pillanatra megtorpantam a döbbenettől, de aztán továbblendültem. Grid vett észre először, és odamondott valamit Hinds-nek. Gondolom azt, hogy megjöttem, mert az a lófejű Hinds azonnal felém nézett, valamiféle gusztustalanul elégedett, sunyi mosollyal az ábrázatán. Mikor odaértem hozzájuk, mindketten udvariasan felálltak. Alig hagyta el a számat a „Jó estét!”, Grid már a fülembe is mászott.
- Mondtam, hogy ez nem a sarki kocsma. Képtelen lettél volna legalább egy estére normális nőnek kinézni?
Nézd már. Pofázik egy pedofil. Azt sem tudja mi az, hogy nő. Nagyon a nyelvemen volt. Rezzenéstelen pillantással fordultam a szemeibe.
- Nem maradok sokáig. – döngtem kútmély altomon, amit megtoldottam egy magabiztos félmosollyal. - Csak jó étvágyat kívánni ugrottam be. Már megyek is. Ville vár. További jó mulatást az uraknak. – biccentés Hinds-nek, és már fordultam is sarkon, hogy ott hagyjam őket.
Grid elkapta a felkaromat. Jó erősen szorított.
- October, reméltem, hogy TE ennél okosabb lány vagy. Azt hiszem nem voltam elég világos… - sziszegett Grid fenyegetően, az erek kidagadtak a halántékán, aztán egy mély lélegzet után hirtelen csupa nyáj és kellem lett. – Mr. Hinds nagy utat tett meg, hogy vele vacsorázz. Kizárólag ezért utazott Vegasba, és nagyon szeretné, ha vele töltenéd ezt az estét.
Az előttem pöffeszkedő gyógyszeripari betyárra sandítottam, majd visszanéztem Grid-re.
- Pont leszarom. – eszemben sem volt belemenni ebbe a mocskos játékba.
Hinds, mint aki jól mulat, elnevette magát.
- Mr. Kaine, nekem nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem tudja a hölgyet meggyőzni.
Grid homloka verejtékezni kezdett.
- Csak egy percet adjon. – szűrte oda válaszul kurtán, engem meg a karomnál fogva magával toloncolt a mosdók irányába, hogy kikerüljünk a vendégek halló- és látóköréből. A vörös szőnyeggel borított folyosóra érve a menedzserúr szembe fordított magával egy erőteljes rántással.
- Na ide figyelj, October! Nem érted mi forog kockán….!
- Nem, te nem érted. – vágtam közbe, még mielőtt rázendít, hogy mennyi lóvét bukik rajtam a banda. - Nekem van önbecsülésem, ami rólad nem mondható el.
Grid keze a magasba lendült, de félúton megállt a levegőben, mint aki észbe kapott, hogy itt ugyan nem lesz pofozkodás. Mit szólna a nyilvánosság, ha felképel csak azért, mert nem vagyok hajlandó a haverjával dugni. Különben se merjen rám senki kezet emelni, mert addig élt.
Hosszú lélegzetet vett. Elismerésre méltó volt, mennyire igyekezett megőrizni a nyugalmát.
- Most visszamész szépen, és rendbe hozod, amit elbasztál, különben megkeserítem az életedet. Fogalmad sincs mire vagyok képes…
Elkapott a hányinger. Nem állítom, hogy nem a Grid-ből áradó pokoli kénszag tette. Nekem is véges a tűréshatárom, és eleve nem bírom, ha kurvának, vagy egy darab megrendelhető tárgynak néznek, ráadásul fenyegetnek.
- Tudod mit, Grid? Benyalhatsz. Tövig. – köptem oda egykedvűen, s ezzel kirántottam a karomat az ujjai közül, és hátat fordítottam neki, hogy sietősen megcélozzam a kijáratot.
Nem adtam neki esélyt arra, hogy utolérjen. Kirontott utánam a parkolóba, de már csak azt látta, ahogy fejemen a bukóval motorra pattanok, és elzúgok az éjszakába.
***
Zakatoló aggyal, gyűlölettől lüktető arccal, egekbe szökő vérnyomással száguldtam az úton. Üvölteni és tombolni akartam, ki akartam szaladni a világból.
Örültem, hogy az úton, mely a stúdió felé vezet, szerény a forgalom. A vad érzelmek rohanásra, szökésre ösztökéltek, én pedig megrántottam a gázmarkolatot. Mintha a sebesség megoldotta volna a problémám, és képes lettem volna elhagyni a forrongó gondolataimat, mint a potyautasokat.
Nyílegyenes volt az út. Hangosan süvített alattam a járgány, sípolt körülöttem a levegő, miközben a fülemben ott visszhangzottak Grid szavai, mintha egy régi lemezlejátszó akadt volna el bennem. És az az éttermi jelenet a fejemben… Újra és újra lepörgött előttem fehérizzásig szítva bennem az érzelmeket.
- Dögölj meg te rohadék! – sziszegtem fogcsikorgatva a fekete plexi alatt.
Az útkereszteződéshez érve épp narancsba váltott a jelzőlámpa, nekem pedig eszemben sem volt megállni, inkább gázt adtam még, hogy átérjek. Teljesen elvesztettem a józan ítélőképességemet, az eszemet. Elvakított az adrenalin és a düh, amit Grid iránt éreztem, és közben észre sem vettem a jobbról érkező kocsit. Annyi időm sem maradt, hogy halálra rémüljek, vagy felfogjam mi fog történni a következő másodpercben. Nem tudom ki okozott nagyobb meglepetést a másiknak.
Az autó durván belém vágódott oldalról.
A becsapódás pillanatában éles fájdalom hasított végig bennem tetőtől talpig. Vakító fényvillanást láttam, aztán semmit. Elsötétedett előttem minden.
Már eszméletlen voltam, amikor a testem az aszfaltra csapódott, és gurult egy darabig az úton a motor szétrepülő alkatrészei és azok szilánkjai között.
Fél órán belül a sürgősségi osztályon feküdtem, de a média még a mentőnél is gyorsabb volt. Az esti hírek a baleset helyszínének és a motor maradványainak horrorisztikus képeivel voltak tele.
A bemondónő a villogó rohamkocsi előtt ácsorogva ecsetelte az esetet, miközben hordágyon emeltek be a háttérben:
- A Slaves of Hell üdvöskéje, October Soininen súlyos motorbalesetet szenvedett egy frontális ütközés következtében. A finn énekesnő a helyszínen azonnal elvesztette az eszméletét. Az állapotáról az orvos és a mentősök nem hajlandóak nyilatkozni. Csak annyit sikerült kideríteni, hogy a fejsérülése igen komoly, és a Sunrise Hospital-ba szállítják…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#2TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeKedd Szept. 20, 2016 8:25 pm

...

Nagyot sóhajtok. A kibaszott tükörrel állok szemben és nézem saját magamat. Kurvára nem tudtam hogy van ezen a lepratelepen egyáltalán TÜKÖR! Soha nem törődtem ilyen kicsinyességekkel, soha nem akadtam fel ilyen szarságokon. Az egy boldog élet volt...
- vigyorodom el a tükörben, de közben piszkosul tisztában vagyok vele hogy minden szavam hazugság. October... A lány volt az aki megváltoztatott mindent, és még hogy ilyen hülyeségre RÁVEGYEN...!??
- baszom félre a nyakkendőt, csak egy tetves mozi lesz nem a HILTON!
Kezdem néha tényleg azt hinni hogy az agyamra mennek Grid faszoskodásai...
Visszamegyek a szekrényhez, és kikapok egy pólót. Bármelyiket. Az inget azonnal tépem is le, már túúl vagyunk mi azon hogy ilyen kicsinyességekkel éljek és egyszerűen magamra húzom.

- Na így már jobb.. - lélegzek fel, és mintha szabadonengedtek volna valamiféle kötelek. Tényleg egyszer ez a nő lesz a vesztem??

A további idő, 2 szál cigi között.. HÁROM! Lényegében tökmindegy, a zsebembe dugom a maradék dobozom, még csak az kéne hogy kifogyjak útközben.
Egy pillantás az órára.. elő kéne már vegyem Jackasst a motorom ügyében, vagy legalábbis csapjon már hozzám addig valami használhatót, ne mindig neki kelljen hogy értemjöjjön.
Caplatok le a lépcsőt, cigi füstöl a számban. Steve-ék megint kártyáznak, csendes az utca errefele.

- Randira? Randira? - kérdezi Steve és közben röhög a többiekkel.
Megtorpanok.

- M'ér!?? Ennyire látszik?? - tárom szét a kezeimet és nézek végig magamon.
A többiek csak most kezdenek fékevesztett röhögésbe.

- A fejeden barátom! A fejeden.. - és röhögnek.

Nem érdekel. Asszem. Én is vigyorgok, de csak miután egy jó nagyot sóhajtok.

- Basszátok meg. - és vigyorgok tovább. Kilökve az ajtót.


A doboz cigi... már úgy a felével elkophatott. A telefon már párszor megjárta a kezemet, mennyi az idő.. én voltam e aki túl korán jött le.. mi a szart faszoskodok én itt, fogjak egy taxit! De mi van akkor ha ő meg közben idejön!?? Bassza meg, ezt hülyén szerveztük le... Cseszed, ekkora puhapöcs lettél!?? (Shocked )
Visszadugom a telefont, de aztán megint előkerül. Már vagy térdig egy rakat csikkben állok, de épp nincs jobb dolgom. Aztán mikor már kezd gyanússá válni a dolog, nem várok tovább, megcsörgetem. Egyszer... Kétszer.. Háromszor?? Sokáig hagyom kicsörögni a cuccot, de a sokadiknál már valamiféle kétkedés fog el.
Mi a fasz van??
A gyomrom remegni kezd, de felírom a baszott nikotinnak. Már a második doboznak is lőttek. Megint elő a telefon, Steve már vagy kétszer megjelent az ajtóban, de én visszaküldtem, csak kiszellőztetem a fejem. Szerencsére senki olyan nem járt erre...
A huszonharmadik kicsöngésnél már észreveszem hogy járkálni kezdek. Tulajdonképpen fogalmam nincs mióta csinálom ezt, de nem is érdekel. Az eszement csörgés a háttérben már annál inkább.
Aztán hirtelen új ötlet az ami megfogalmazódik bennem. A legrosszabb ötlet. Ebben biztos vagyok, de mi van ha csak otthonmaradt a telefon?? Ha csak Grid faszoskodik megint, ha... Aaa tökömtudja, ne baszd már fel magad!

- A picsába! - szónokolom, és a következő lépésben már hívom is azt a szemetet.
Kicsöng...
Egyet. Kettőt...

- Te Grid.. - kezdenék bele, de megakaszt.

- HA AZ A BÜDÖS KURVA...! - lehidalok, de most én akasztom meg.

- Kurvára válogasd meg a szavaidat kiről beszélsz, mert esküszöm.. - kettévágom - ne csodálkozz ha egy lófej mellett ébredsz. - és még folytatnám, lenne még mit, amikor a hátam mögül hirtelen kivágódó ajtó késztet megpördülésre.

- VILLE!!! - üvölti Steve, de a hangjában olyan jeges rémület hogy az én csontjaimban is egy pillanatra megfagy a vér.

- Mi van.. - kérdezem, bamba szemeket mereszthetek, elvégre a stúdió még áll.. Tudtommal a srácok sincsenek itt hogy az egyik kurva túladagolt volna, és úgy amúgy is... Mivaaaaaan???

- Hm? - kérdezem ismét mert úgy látszik elsőre nem hallott meg. Csak engem néz. -
Steve, mi a fasz bajod van, nyögd már ki vagy engedj hadd menjek! - közlöm vele átlagos természetességgel, már ha nekem van olyan. Van olyan??

- October.. - makogja.

Hm??? Most még butábban nézek. Lehet hogy oda telefonált volna?? Vagy valami gebasz van?? Talán nem tudta hívni a mobilomat, a központi szám... Talán lesittelték??
Ez lett volna amin a leginkább meglepődtem volna, de semmi nem lehetetlen. Ezt már megtanultam régen.

- Balesete volt.. - nyökögi Steve. Ugyanúúúgy.. áll ott, mint ahogy kijött ide elém vagy hosszú két perce. Fél óra... Három. Fél nap...

- Hogy MIVAN!?? - a hangom olyan éktelen magasságokba szökött, amiylen még soha nem tapasztaltam. Hülye játék ez fiúk, nagyon hülye játék...

- Most volt a hírekben... A 95-ösön.. kifele...

Mit keresett ez a kilencvenötösön...

- Mit keresett a kilencvenötösön?? - Steve-től kérdezem, de se ő, se én nem tudom miért.

- Talán oda kéne menned... Most viszik a Sunrise-ba.. - dadogja, de nekem még mindig nem mozdul egyetlen tagom se. Még mindig azt a rohadttt.. telefont szorongatom. Talán Grid még mindig üvölt benne, de rohadtul képtelen vagyok bármire is figyelni.

Balesete volt... Balesete volt.. - újra és újra ismétlődik a fejemben és mintha a sejtjeim egymásnak adnák a kilincset, de olyan rohadt lassan, hogy egy tetves lajhár is elbújhat mellettem.

- Balesete volt.. - ismétlem meg én is. És ekkor.. mint egy szikra robban a fejemben és hirtelen teljesedik ki az egész.

- A JÓ KURVA ÉLETBE, MIÉRT NEM SZÓLTÁL ELŐBB!!?? - és rohanok. Felfele.. őt is bevágva szinte az ajtón és száguldok.

- Hát most szóltam.. - csak a messzi távolból hallom, de a szemem már az őrök melletti tv-n és figyelem a képeket. Ez kurva rossz vicc, NAGYON ROSSZ VICC!!!!

- HÍVJ EGY KIBASZOTT TAXIT!! - üvöltöm, de már vágódóm is ki az üvegen. Ki a lépcső.. le.. és valahogy sejtett irányban a kórház fele.
Még a távolból hallom Steve hangját.

- Mit mondjak neki, hol vegyen fel?? - de válaszolni már képtelen vagyok. A fejem zakatol.. ütlegel, szét akarja nyomni a koponyám. A legrosszabb elvonási tünetek se hasonlíthatók ehhez, és én csak futok.. futok.. rohanok előre, mindenkit félrelökve az útból.

Nem számít az idő, a tér már annál ellenségesebb. Bármit megadnék ha nem vagy 30 utcát kéne keresztülszelnem, ha tudnám.. ha valami.. angyal.. vagy a faszomtudja micsoda megsúgná hogy kurvára nincs vééész! Hogy nem kell siessek, kurvára semmi baja. Már ott vigyorog, az ágyon ülve és meséli a hülye vicceket, amiktől sokszor én is a fejemet fogom.
Bármit megadtam volna most érte...

A sárga kocsi.. nem tudom mikor jelent meg a látóteremben. Most két kézzel kapálózva rohanok a fény fele, nem tehet mást, megáll. Max majd odavisznek mellé, ha nem elég jó a fék.

- A Sunrise Hospital-ba! - vágódik az ajtó.  - És tegnapra, különben kurvára nem fizetek! - üvöltöm. A fickó megáll, hátranéz.

- MENJEN!!! - baszok rá az üvegre, és ez hat. Legalábbis a fények száguldani kezdenek mellettem és én hallom a saját szívverésemet.

A világító feliratot meglátva már útközben nyitom az ajtót. A taxis üvölteni kezd, a távolban vakuk villannak. Nem foglalkozom velük. A hiénák megindulnak felém.
Zsivaj.. kérdések.. egyszeri zúgás az egész, de én félrelököm mindet. Vagy csak a kirendelt zsaruk segítettek...
Nyílik az ajtó.. nem elég gyorsan.
Berobbanok.

- October Soininen! - vágom oda az ott terpeszkedő bigének - October Soininen, HOLVAN!?? - már üvöltöm, az meg csak zavartan pillantgat a szemembe.

Otthagyom.. rohanni kezdek. Nem tudom merre.. nem tudom hova.. csak előre..
Valamit találnom kell...

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#3TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeKedd Szept. 20, 2016 9:23 pm

Olyan, mintha valami megpattant vagy kieresztett volna bennem, és mintha a szellememet hirtelen kihúzták volna a mellkasomon keresztül fölfelé.  Az első benyomásom az, hogy szabad vagyok.  Semmi természetellenest nem találok ebben az élményben.
Mindent átható sötétséget látok köröskörül. Érzem, hogy egyhelyben lebegek, és mintha mindenfelé végtelenül kiterjednék. Önazonosságomnak emléke nélküli tudatosságként érzékelem magam. Pont mint egy álomban, ahol az ember érzékeli a körülötte zajló eseményeket, de fogalma sincs arról, hogy ő maga kicsoda, vagy micsoda.
A gondolataim nem homályosak vagy elvontak. Szilárd, azonnali gondolatok ezek. Forróbbak a tűznél, nedvesebbek a víznél. Létezem. Érezem és tudom.
Hirtelen távoli, mély, ütemes lüktetést hallok. A hang olyannyira erős, hogy minden lökete végigmegy rajtam. Ez a szívverésem lenne? Nem egészen…. Ez valami sokkal sötétebb, és gépiesebb. Mint a fém hangja a fémen. Mintha egy hatalmas földöntúli kovács kalapálna egy üllőn valahol a távolban, körülöttem.
Miközben körbenézek, és megpróbálom kitalálni hol lehetek, egy fénypontocska, olyan, mint egy csillag, jelenik meg előttem. Szinte úgy emelkedik ki a sötétségből. Fehér, aranyozott fénnyel ragyog. Gyönyörű jelenés, bármi is ez. Elsőre nem tudom megállapítani mi közelít felém. Ahogy ez a valami egyre nő, és fényével körülölel, a sötétség hasadozni kezd, majd széttöredezik.
A következő pillanatban ez a langyos, szeretettel teli fény is szertefoszlik, és egy lenyűgöző, varázslatos vidéken találom magam. A színek káprázatosak, megfoghatatlanul elevenek itt. Úgy érzem, hazaérkeztem. Leírhatatlan, teljes érzés kerít hatalmába.
Egy mező kellős közepén heverészek. Valahogy testet öltöttem.
A kristálykék eget bámulom. Ujjhegyeimmel végigfésülök a lengedező fűszálakon. Tapintásuk finomabb a selyemnél. A fák lombjai, a fű vakító smaragdzöldben pompáznak. Nem messze tőlem egy csillámló vizű patak csordogál, a lágyan belezubogó vízesés párájában pedig szivárvány ível.
Telve vagyok boldogsággal. Felnevetek.
Fölöttem az eget madarak szelik át. Nem tudom eldönteni, hogy álmodom-e, de minden meglehetősen valóságosnak tűnik, nem holmi tünékeny, alaptalan képzelgésnek. Az elképesztő, álomvilágszerű táj legapróbb részletében is eleven melegség tükröződik.
Csakhogy ez nem álom. Tudom, hogy vagyok, létezem, csak azt nem tudom, hogy ki vagyok, és mi ez a hely. Talán ilyen lehet a Mennyország.
Ekkor egy piros, pöttyös labda gurul az oldalamhoz és nekem ütközik. Édes, gyermeki nevetés követi. Rájövök, hogy nem vagyok egyedül. Felülök a földön. Kézbe veszem a labdát, majd a tekintetem találkozik a mellettem ácsorgó kisfiúéval. Hatalmas, szürkészöld szemekkel mered rám. Szélesen mosolyog. Nagyon emlékeztet valakire. Hat év körüli lehet. Meglep az öltözéke; itt minden olyan élénk és színes, de ő fekete vászoncipőt, fekete farmernadrágot visel, és fekete pólót „Slaves of Hell” felirattal meg valami fura emblémával, ami egy fejre állított csillag és egy szív ötvözete. Kedves arcát göndörödő, rövid, barna tincsek keretezik, szinte a szemébe lógnak. Pillantása mégis felülemelkedik mindenen. Olyan… angyali. Egészen átható ez a szempár… És ami a gyermekből árad, egyszerűen rabul ejt. Erősebb, elragadóbb a világ összes szereteténél. Valamiféle megfoghatatlan kötelék van köztünk, amit nem tudok hova tenni.
Langyos szél fúj végig rajtam, az a fajta, mely a legtökéletesebb tavaszi napokon kel szárnyra. Megtáncoltatja a fák levelét, és mennyei folyóként áramlik a testem körül.
- Hogy hívnak? – tudakolom.
- Ville. – nevetgél a fiú.
- Ville… - ismétlem meg elgondolkodva. – Ismerek egy Ville-t. Azt hiszem…... Ez a tied? – mutatom fel a labdát aztán, mire a kisfiú hevesen bólogatni kezd.
– Ühüm! Szeretném, hogy maradj velem játszani, de nem maradhatsz.
Ezen meglepődök.
- És ugyan miért nem? – gyanakodva méregetem, mintha meg akarna tréfálni.
- Mert elég okod van ahhoz, hogy ne add fel. – feleli kortalan bölcsességgel a szemében a gyermek.
- Ezt nem értem… Hol vagyok? Mi ez a hely? És miért vagyok itt?
- Otthon vagy. Az élet bölcsőjében. Itt kezdődik minden, és ide tér vissza. – tárja szét vékonyka karjait, ahogy mindenre egyszerre mutat rá.
Nem emlékeszem arra, hogy mit hagytam hátra, kik a barátaim, a családom, van-e egyáltalán valakim. Hiába erőlködöm. Viszont itt olyan… tökéletes minden. Csak azt tudom, hogy szeretnék maradni.
- Mégis ki vagy TE?
- Már mondtam. Ville. Engem küldtek eléd.
Ez a rejtélyes kiskölyök teljesen összezavar, és újabb kérdések merülnek fel bennem.
- De kicsoda?
- A többiek. Még nem jött el a te időd… Gyere! – nyújtja felém a kezét, hogy felsegítsen. Mézes, omlós hangon beszél. Külsőre kisfiú ugyan, mégis olyan felnőttes kisugárzása van. – Megmutatom merre mehetsz vissza. Várnak rád.
Automatikusan megfogom az apró kezecskét és felállok a fűből.
- Vissza? De hát hova vissza? – elkap a kétségbeesés, mert eszemben sincs itt hagyni ezt a varázslatos helyet.
A fiúcska halkan felkacag.
- Nincs mitől félned. Szeretnek téged. – elveszi tőlem a labdát. – Majd máskor játszunk… Hallod a zenét?
Ville az égre pillant. Mintha a földöntúlian kábító dallamok láthatatlan forrását keresné.
- Milyen gyönyörű!... – mondja megigézetten, majd rám néz. - Miatta nem maradhatsz. Szüksége van rád. Menned kell.
Fülelek, vajon hallom-e, amit a fiú. Valóban hallok valamit. Eleinte csak nagyon halkan. Észre sem vettem, hogy a kezdetben észlelt monoton dübörgés rég elhalt, s helyette egész másfajta hang simogatja az érzékeimet. Szavak visszhangja kúszik a fülembe. Nem értem őket, nem tiszták, de mindenfelől szólnak.
Határtalanul boldog voltam itt. Nem tudhattam, fogalmam sem volt arról, hogy „odaát” az orvosok egészen más helyzetben vannak.
Valami húzni kezdett. Kérdőn Ville-re tekintettem, ő pedig biztatón mosolygott.
A következő pillanatban a napnál is fényesebben égő ragyogás nyelte el a kisfiú alakját, és vakított el engem.
***
Hirtelen a kórház műtőjében találom magam.
Megfordulok, és egy testet látok feküdni a műtőasztalon. Felismerem, az enyém az. Hátra se hőkölök tőle, pedig zúzódások és vér borítja be, nem ijedek meg tőle.  Csak egyfajta rokonszenvet érezek iránta. Mozdulatlan, össze van törve, én pedig mellette állok, és nem érzek semmiféle fájdalmat.  Olyan, mintha levetettem volna valami használt ruhát, és félredobtam volna. Ami kár, mert még egy csomó mindenre lehetett volna használni. Az új, mostani testem viszont súlytalan és különlegesen mozgékony. Bevallom, egészen fellelkesít ez az új létállapotom. Egy részem nem akar visszamenni abba a gyenge, halottszerű porhüvelybe, és nem is érzem, hogy magába akarna szippantani. Nagyon halvány a vonzás közöttünk. Valami pislákol, de csak alig. Talán mert én nem akarom már ezt a korlátozott, összeroncsolt testet.
Az orvosok eközben körülöttem, vagyis a műtőasztalon fekvő testem körül tevékenykednek, hogy megmentsék.
- Visszatért! Újra van szívverése! – mondja hangosan az egyik, mire a háta mögött pittyegő monitorra les, amin lassan hullámzó vonalak jelennek meg.
A defibrillátort ekkor levették a mellkasomról.
„Idelent”, a nyüzsgésben most minden eszembe jut; Grid, az étterem, a baleset, és hogy épp Ville-hez siettem. Ville… A kisfiú emléke beugrik. Inkább nevezném őt őrangyalnak, azt hiszem. Körbehordozom a pillantásomat a helyiségben. Ő nincs volt sehol, amit nagyon sajnálok. Nem lenne rossz viszontlátni. Lenne néhány kérdésem hozzá. Nem tudom elfelejteni azt a helyet, ahol az imént jártam. Betekintést nyertem volna a Mennyországba? Valóban ilyen lenne? Ilyennek kell lennie, túl tökéletes ahhoz, hogy ne az legyen.
Csak csendesen szemlélődöm, míg az orvosok teszik a dolgukat a műtőben.
Ekkor egy jelenlétet érzek meg. Kellemes, és vonzó. Bevillan Ville arca. Nem a kisfiúé, hanem az én Villémé. Tudom, hogy itt van, érzem. Rágondolok, arra, hogy ott akarok lenni vele, és a következő másodpercben, már ott is termek a folyosón. Meglep ez az egész, ahogyan a dolog működik; csak egy gondolatomba telik egyik helyről a másikra „teleportálni”. Először rácsodálkozok a képességemre, de aztán inkább Ville-re figyelek, aki pont szemberohan velem.
Szólnék, hogy itt vagyok, épp nyitnám a számat, de ő keresztülszáguld rajtam, mintha itt sem lennék… Nem áll meg. Észre sem vett.
Ijedten kapok levegőért, már ha egyáltalán lélegzem. Végigtapogatom magam.
- Hű… Öregem! – nyögöm totálisan elhűlve. A Felismerés félelmetes, teljesen ledöbbent. Csak most tudatosul bennem, hogy… Senki nem lát, és talán senki nem hall… Ez csak egy dolgot jelenthet…
Megrázom a fejemet. Nem. Nem haltam meg. Az kizárt… Láttam a monitoron a szívverésemet, és az orvosok is megerősítették, hogy még életben vagyok. Akkor hogy lehet, hogy még mindig a testemen kívül vagyok? Talán az a baj, az okozza az egészet, hogy nem is igazán akaródzok visszabútorozni belé. Nem tudom. Innen minden olyan más.
Ville után iramodom.
Az nem kifejezés, hogy zaklatott és ideges. Érzem a belőle áradó erős érzelmeket, aggodalmat, kétségbeesést. Ostorként csapkodnak körülötte az energiahullámok.
Szeretném megnyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben van.
- Ville, itt vagyok. – beszélek hozzá. De úgy fest hiába, mert meg sem hall, meg sem áll, nem reagál, sőt mi több, félreállok egy elguruló hordágy mellett, erre valaki megint csak úgy átsétál rajtam. Ez elég lehangoló.
Nagy a felhajtás a kórházban, Ville pedig szerintem azt sem tudja merre siet, mégis mintha ösztönösen megérezné merre kell menni.
Egy orvos lép ki az egyik szürke lengőajtó mögül a folyosóra. Épp a fehér köpenyét húzza vissza magára. Felismerem, ő is bent volt velem a műtőben.
Ville-en állapodik meg a tekintete, amint meghallja, hogy a nevemet kiabálja. Odasétál hozzá.
- Elnézést, uram. Dr. Murray vagyok. – szólítja meg az ősz halántékú doki Ville-t, miközben kezet nyújt. – Ön esetleg Ms. Soininen barátja, vagy hozzátartozója?
Ha Ville igennel válaszol, az orvos magával invitálja.
- Ez esetben, kérem… jöjjön velem. – mondja szelíden, mégis egyúttal baljósan cseng a hangja.
Persze, hogy velük tartok.
Az orvos bekanyarodik a széles folyosón, majd megáll egy ajtó előtt, amin a „Dr. Edward Murray” névtábla díszeleg. Ugyanaz a név, mint ami a köpenyén is olvasható.
Belép az irodájába, és várja Ville-t, majd becsukja maguk mögött az ajtót. Én már rég bent vagyok. De ha ki is zárna, kétlem, hogy gondot jelentene átsétálnom rajta, vagy a falakon… Viszont a padló megtart… Akármilyen érdekes jelenség, most mégsem ezek az apróságok érdekelnek, hanem az, hogy mit akar Ville-nek mondani. Tudni akarom mi van velem. A testemmel. A jelek szerint, meg amit láttam belőle, nagyon ramatyul van. Én mégsem aggódom.
- Kérem, foglaljon helyet. – int jobbjával az íróasztal előtti szék felé, amennyiben Ville csatlakozik hozzá, aztán ő maga is leül a sajátjába, a hatalmas ablakkal háttal, amit eltakar a behúzott szalagfüggöny.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#4TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 23, 2016 9:07 pm

Egész... szürrealisztikus ez az egész... Mintha... mintha kívülről látnám magam ahogy egyre csak szelem a folyosókat, a kórtermek elsuhannak mellettem, az orvosok.. a nővérek.. én meg csak a saját dübörgő szívverésemmel küzdök, újra és újra visszanyelve a félelmemet.
Iszonytató álmok után éreztem így régi, kokaingőzös hosszú éjszakákon.
Most mégis annyira valóságos az egész...

A felirat: Emergency, nem tudom hányadjára szúrja ki a szememet. Hány emeletet jártam végig, hány lépcsőt másztam meg, folyosót, vagy úgy veszett el az időben, csak azt érzem hogy már lihegek. Akkor.. amikor meglátom azt a következő pultot.

- October Soininen. Motorbaleset! Ide hozták be!? - nem is tudom kérdezem e vagy csak közlöm a tényeket, és azt se tudom mit várok tőle. Nem különb, mint odalenn az a szőke, csak talán már kevésbé bamba szemeket mereszt rám.

- Itt várjon.. - mondja, és eltűnik.
Kurva csendes az egész folyosó, és a csend, kezdi szétfeszíteni a fejemet. Még mindig a saját szívverésem tombol a fülemben, és az izzadság lecsorog a halántékomon. Iszonyatosan dühítő ez a várakozás...
A néma csendben seggel landolok a szemközti falon. Igyekszem levegőt kapni, fáradt vagyok. Kibaszottul.. és kurvára.. messzemenőkig fáradt...
Végigcsúszok a falon, a seggem érintkezik a földdel.
Nem érdekel. Akár el is fekszem, csak az idő...
Ne telne ilyen kibaszottul ólom lépteken.
És akkor tör be az a zaj.

Hirtelen ugrok, de nem a szárnyas ajtó ami kivágódik előttem.

- DEADMAN! Hé, DEADMAN! Mondja, mit érez most!??  Mi van Octoberrel!?? Fél attól hogy vége lesz?? - egy mikrofon landol a képemben, vakuban villan a pofám. Az eddig tompa zúgás hangossá lesz, és az a perc... az a perc hosszúra nyújtja az érzést. Látom a tátogó szájat. Újra és újra villan a háttér, a perc megáll, rajtam a víz csurog, és lassan körvonalazódik a kérdés.
És akkor dől el minden...


Nem döntök.
Az ösztön dönt helyettem. Hirtelen zaj, a fényképezőgép becsapódik nem messze a padlón. Szilánkjaira törik az egész.

- Hé..! Hé..! - kiabálások.. koponya csattan a szemközti falon, és véreres szemeimben az a torz, iszonyodó arckifejezés. Az öklöm alig centiméterekre áll meg a szemeitől.
De az a két gyomros még előre becsúszott...

- VILLE! - ismerős hang az ami megakaszt. Gyűlölöm, de ismerős. - Ville, mit művelsz!?? - Grid hangja az. Aztán a kezei, ahogy érzem a beszart mocskos firkászról levakarnak.
Nem ő az aki miatt már nem fröcsög a nyálam.
Leállok...
Alig két lépés hátra, és újult levegőt veszek.

- Mit művelsz, te idióta!?? - ez nekem szól. Hátrálok, a seggem megint a falat éri mögöttem. Előre dőlök. Megtámaszkodva a két térdemen.

- Elnézést.. Ne haragudjon.. - csak a messziből hallom, tompán veszik ki magukat a szavak - Kissé feszült.. tudja őt is megviselték a hírek.. - a hangjában zajló nyáladzástól még most is a hányinger kerülget. De képtelen vagyok hogy ránézzek.

- Ezt... ezt hagyjuk ki a cikkből, oké?? Természetesen kifizetjük a gépet. És az első interjú a magáé.. - hallom ahogy porolgatja azt a férget, de az undor most egy percig sem tud meghatni.

A hangok elhalnak... Grid egyre tompuló duruzsolása ahogy elkíséri azt a tetvet, és én újra gondolkozni kezdek. Mikor történik már végre valami!??

- Ville! Tudom hogy feldúlt vagy, de kurvára tanulj meg viselkedni! - nem tudom mikor ért vissza. Mikor jelent meg előttem, csak a hangra kapom fel a fejemet.

- Miért nem tudod ezeket a rohadékokat távoltartani, MI!!??? Tudtommal ez lenne a.. DOLGOD! - köpöm fröcskölő nyállal a szemeibe. De aztán megint kattanok. - Mit műveltél vele, MI!?? Mi a kibaszott kurva faszt műveltél, miért voltál annyira pipa rá!!! Mi!?? - most Grid az aki hátrál, és én újra hozom a korábbi szerepet. - MI A BÜDÖS KURVA ÉLETET CSINÁLTÁL AMIÉRT BERÁGOTT!!!? Mit keresett a 95-ösön!!!? - nem mintha számítanának a részletek, de ez most, ebben a pillanatban teljesen mindegy. Okokat keresek. Hibákat.. Hibáztatni akarok, leverni, BÁRMIT! amin képes vagyok kiélni a dühömet és Grid a legkézenfekvőbb erre.
És elérhető...

Amikor hirtelen nyílik az az ajtó...

Olyan hirtelen válik semmisé minden, mintha meg sem történt volna.
Grid szabad, én meg azonnal az orvossal szemben termek.

- JÓLVAN!?? - hirtelen esek neki, ő meg nem tudja hova tenni a tényeket.
Megrázom a fejem.

- October Soininen! Motorbaleset! - lassan mintegy mondókává torzul az egész.
De a doki... nem úgy felel ahogyan vártam.
Helyette nyúl felém egy kéz.

A kezére nézek, majd vissza a szemeibe. A kibaszott kurva életbe itt már mindenki meghülyült!??
Grid az aki menti a helyzetet, és mintegy félretolva engem csúsztatja a kezét az orvoséba.

- Michael Cain vagyok. Miss Soininen menedzsere. Minden rendben van vele?? - a hangját hallom, de én még mindig csak a lassan záródó ajtó mögötti területet figyelem. Épp most vonult ki egy nővér.

- Sajnálom, csak családtagoknak adhatok információt.. - a doki hangja öblös és merev.. és most a legmélyebb félelmeimet hozza felszínre.

- Én az vagyok! Aaaa vőlegénye... - a hangom halk. Még magam számára is ismeretlen, mintha nem is én beszélnék. A félelem lassan kezdi felemészteni a zsigereimet...

Az orvos szavai csak halkan visszhangoznak a fejemben. Ellenkezés nélkül követem, pedig minden tagom információra éhes.
Egy kanyar.. egy ajtó.. és a lépések őt követve.
Eltart néhány másodpercig mire rájövök, azt várja, csukjam az ajtót magam mögött.

A kezem szinte reszket. A kilincsért nyúlok, be muszáj előtte ökölbe szorítanom.
Óriási sóhaj hagyja el a tüdőmet. Csak utána fordulok.

- Nem, kösz! - utasítom vissza a felkínált helyet - Inkább állok! - hogy jól teszem e?? Nem vagyok róla meggyőződve. Úgy őszintén, abban se vagyok biztos hogy egyáltalán itt kéne lennem. Egészen máshol kéne lennem. Valahol nagyon messze.. egy másik világban... Beburkolózva egy kokainfelhőbe...
Most sajnálom csak igazán amiért nem hoztam magammal...

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#5TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 23, 2016 10:23 pm

Grid is itt van… De kurva gyorsan ide ért ez a… ez a… rohadék tetű. Pf… Nincsenek rá szavak mennyire gyűlölöm. Majd felrobbanok!!!
MI A SZARNAK NEM TUDTÁL A HÜLYE BUZI HAVERODDAL EGYÜTT BELEFULLADNI AZ ELŐÉTELBE??? – üvöltöm torkom szakadtából a képébe. Persze tök feleslegesen, mert nem hall semmit. Már ez is dühítő.
Ökölbe záródnak az ujjaim, és bekúrok neki egyet. Vagyis csak kúrnék… Mert az öklöm átsuhan az állán, mint egy gyenge szélfuvallat. Aztán megint ütök. De most a másik kezemmel. Akármennyire vergődök, semmi sem használ. Hisz csak… egy szellem vagyok. Aki itt légboxolgat magában... Csessze meg.
Annyira naiv voltam. Pedig mennyire bíztam Grid-ben, a szóbeszédek ellenére a jót akartam benne látni... Ville-nek mindvégig igaza volt… Ez az ember egy utolsó szarcsimbók. Beszélek hülyeségeket! EZ NEM IS EMBER!!! Azok után, amit velem akart tenni, azt sem érdemli meg, hogy leköpjem. Még koszos lenne a nyálam. Nem hittem, hogy valaha erre a gondolatra jutok, de Vespa-t többre tartom nála.
Érzem Ville-n, hogy őt is feszítik az érzelmek; félelem és harag elegye tajtékzik benne. Rohadtul nem érdekel, hogy az újságírók és a riporterek ellepték a kórházat. Kisebb bajom is nagyobb ennél. Valahogy jó lenne Ville tudtára adni, hogy itt vagyok. Valahogy kommunikálnom kéne vele. De hogy a francba??? Annyira el szeretném neki mondani mi történt, annyira, de ANNYIRA!!! Szeretném kidühöngeni magam. Úgy istenesen. Méghozzá ezen a seggarcú Griden kéne levezetnem a feszkót.
A doki felbukkan a folyosón a lengőajtó szárnya mögül, és mikor szigorúan közli Ville-vel, hogy kizárólag családtagoknak áll módjában felvilágosítást adni, Ville rohadtul meglep.
Minden elismerésem az övé! Még ilyen körülmények közt is hasít az agya.
- Komolyan, lemegyek tőled hídba. – magyarázom vigyorogva őfelségének, mintha hallaná. - Ügyes vagy… Legalább tudom, hogy csak a cigit szívtad indulás előtt. Mellesleg csini a pólód.
A doki magával invitálja Ville-t, az állvőlegényt. Szerintem ezzel a halálba tudnám cikizni. Na, csak kapjam vissza a testem…
Ville, mint akit vonszolnak, megindul a dokival. Mielőtt sarkon fordulnék, hogy velük menjek, még Grid-re bökök fenyegetően a mutatóujjammal;
- Kísérteni foglak te köcsög… Beszaratlak meglátod… – és a mutatóujjam már zárul is, hogy a átadja a helyet a mindenható középsőujjamnak. Egy utolsó apró gesztus, mielőtt otthagynám a francba. Jól ellesz az újságírók feltartóztatásával.
Megmutatom én ennek a lelkinyomoréknak milyen az igazi paranormal activity, csak jöjjek rá hogyan kell olyat.
Az irodába érve Ville remegő kézzel csukja be maga mögött az ajtót, aztán elutasítja, hogy az orvos hellyel kínálja.
- Pedig higgye el, jobban tenné, ha leülne… De ön tudja. – sóhajt a doki elfogadva a döntést. Ő viszont leteszi magát. Felkönyököl az íróasztalra, és összefűzi az ujjait az arca előtt.
Nem kezd bele azonnal a diagnózis regéjébe. Valami azt súgja, ez kemény menet lesz.
- Nos… Ms. Soininen jobb karja három helyen eltört, a válla, a kulcscsontja, több bordájával együtt szintén, és a tüdeje bevérzett.  Viszont ami komoly aggodalomra ad okot, az a fejsérülése. Nagyon súlyos. Betört a koponyája. Már a mentőautóban kómába esett…
Azta… Kóma. Most már értem. Ez megmagyarázza hogy vagyok képes repkedő tudatként idekint kísérteni, míg a testem valahol máshol heverészik.
Dr. Murray eközben folytatja.
- A bukósisak nélkül azonnal szörnyethalt volna az ütközéskor... Az állapota jelenleg stabil, viszont az elkövetkezendő 48 óra kritikus lesz az agyában keletkező vérömlenyek miatt. – az orvos megdörzsöli a homlokát. – Van még valami… Ms. Soininen állapotára és a körülményeire való tekintettel, még valamiről kötelességem tájékoztatni… - a doki ismét szünetet tart, mintha időt akarna adni a felkészülésre, vagy mintha ő maga sem tudná mit tegyen. Mégis rutinosan, könnyedén találja a megfelelő szavakat. Gondolom a gyakorlat teszi. Biztos nem ez az első eset, amikor rossz hírt közöl másokkal.
Tűkön ülve várom mit tartogat még a tarsolyában, és közben rohadtul örülök, amiért az a geciláda odakint minderről lemarad.
– A menyasszonya a jelek szerint várandós. – mondja, majd megint elhallgat. Ville-n nyugtatja a tekintetét. Hosszú a csend, amit finom baritonján végül meg kell törnie. – Nem tudjuk megjósolni, hogy mindez milyen hatással lesz a magzat fejlődésére…
A doki megfontoltan, kíméletesen bánik a szavakkal. Érzem belőle sugározni a jóindulatot, azon igyekszik, hogy a lehető legkisebb kárt okozza velük. Nem mond el mindent, valamit határozottan elhallgat. Vagy csak nem akarja egyszerre Ville-re zúdítani az információmennyiséget.
- …De ilyen esetekben gyakori a vetélés. Már az kész csoda, hogy eddig nem következett be. – aztán mégis megteszi. Burkoltan kimondja a végszót; fel kell készülni a legrosszabbra is.
Ácsi!!! Most esett le… Azt mondta terhes vagyok???

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#6TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeHétf. Szept. 26, 2016 8:36 pm

A szavai nem biztatnak. De akkor is, hogy a tökömbe tudnék most ÜLNI!!?? A nőmről van szó, a kurva életbe!!!
Fel se tűnik a dolog, hogy most mondtam ki ezt így először. Gondolatban... De nem húzom az időt, helyette megint nyelek, és biccentek, megértettem.
Csak mondjon már végre valamit, ne kíméljen!!!

Ahogy beszélni kezd, már tudom, nem kellett volna felelőtlen kijelentéseket tegyek. Kómába esett... Kritikus.. Vérömlenyek??
MIVAN...!??
A levegőm hirtelen akad benn, és először képtelen is vagyok leengedni.
Kis híján megfulladok.. vagy csak a fejem játszik velem, de muszáj megint nyeljek, és ahogy önkéntelenül belekapaszkodok a fotel háttámlájába előttem, még néhány újabb lépés... megkerülöm.. és még ugyanazzal a visszafojtott lélegzettel ülök le.
Most vagyok csak képes először, újra levegőt venni.

- Mivanmég... - lököm ki egyetlen, másodszorra is bennszorult levegővel. Lehet ezt még fokozni?? Képtelen vagyok előrevetíteni bármilyen épeszű gondolatot.
És ha azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet, most jön csak az igazán hideg.. zuhany.

Lemerevedve ülök. Az arcomon egy rándulás nem látszik, rezzenéstelen fejjel a dokit figyelem. Ő meg engem néz. Ez most valami.. vicc?? Talán az a hülye.. átverősműsor része, amit annyira rühellek, és amiért Grid már könyörgött egy-két éve egy jó pár kört.
"Tádááám! Csak annyit kell tegyél, hogy MEGIJEDJ! Meglepődj.. AKÁRMI! Csak hiteles legyen..."
Hát pont valahogy így érzek. Hitelesen... Talán mindjárt besöpör jobbhátulról az üveg pezsgővel azt hozzámbassza, hogy: "Csak ÁTVERTELEK!"
Én meg tutira agyonverem...

Néma a csönd, a doki még mindig vár. Én meg csak egy szó nélkül fordulok, oda.. jobbfelé hátra, a mögöttem lévő ajtót figyelem, jól tudom kit várok a leginkább, de valahol tiszta az, hogy felesleges várakozás ez.
Időbe telik amíg visszafordulok...

- V... várandós?? - a kérdésem halk és félelmetes, de leginkább én vagyok az aki rettegek. HogyMI!??
Valahogy hirtelen a háttérbe szorul minden. October.. a kóma.. az hogy én egyáltalán ittvagyok, ez talán csak egy újabb álom... RÉMÁLOM! Egy eszement... balfasz jövő képe, amit csak a hülye agyam fabrikált valami cseszett.. gyerekkori emlékre...
Hogy MIVAN!!???

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#7TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeHétf. Szept. 26, 2016 10:39 pm

Várandóóós???? ÉÉÉÉÉN???? WTF???
Kábé ugyanolyan döbbent fejet vághatok, mint Ville. Ez az infó azért odabaty rendesen.
- Óóó nem-nem-nem-nem… – hitetlenkedve rázom a fejemet. Tiltakozom!
Tudtam, hogy a fogamzásgátlók nem nyújtanak 100%-os védelmet, de hogy pont én kapjam be a legyet mellette... Erre megint mekkora volt az esély? Kábé annyi, mint arra, hogy valaha kriptonitot találok.
Ráadásul Ville az apa… Ez a gyerek már úszkáló ivarsejtként több cuccot szívott, mint egy átlagos drogos. És akkor még a bébitabi… Lehet az is bejött neki. Beszarok… Ha fiú, esküszöm ifjabb Ville Walow-nak fogom nevezni. Ifjabb Ville Houdini Wallow-nak. Mert azért így kijátszani a védelmi rendszert…
Ville-re sandítok.
- Te… Ville, voltak titkos ügynökök az őseid között? – kérdem tőle a hecc kedvéért. - Minimum egy 007-es Tom Cruise. - tudom, hogy úgysem hall. Szórakozhatok vele.
A kezemmel meglököm/lökném a vállát. Technikai okokból sajna nem működik a dolog úgy, ahogy kéne.
- Most mit vágsz ilyen beszart fejet? Ne parázz, nem varrom ezt a kölyköt a nyakadba. Az sem biztos, hogy megtartom. – nem hát. Nem kötelező. Meg amúgy sem tudom mit kezdhetnék egy gyerekkel. Kétlem, hogy belefér az életembe. Főleg egy SAJÁT gyártmányú. Ravin teljesen más tészta. Néha nálam lóg. Ennyi.
Ez a gyerek, ha megmarad, nem csak az én életemet változtatja meg, sok mindenre befolyással lesz... Elég komoly döntések ezek, amiket nem feltétlenül most kéne meghoznom. Kómában kísértve. És még el is vetélhetek közben. Szóval… Majd aggódok és döntök, ha magamhoz tértem. Egyelőre nem látom át tisztán ezt az egészet, és fogalmam sincs hogyan kéne éreznem magam jelenleg. Félnem kéne, izgulnom, de képtelen vagyok. Amit érzek, az igazából végtelen nyugalomként írható le. Valami mélyen azt súgja, minden  a legnagyobb rendben lesz.
Az orvos aggodalmasan érdeklődve méregeti Ville-t. Állítom, attól tart, hogy rosszul lesz.
- Jól van? Minden rendben? – tudakolja, mikor a kedves „vőlegényem” zavarodottan forgolódni kezd a székben.
A doki türelmesen vár, nem érzem rajta, hogy bármit is siettetne.
- Igen. Jól hallotta. A menyasszonya várandós. – ismétli meg magát, mikor Ville előre fordul, és tanácstalanul visszakérdez. – A magzat alig lehet idősebb két hetesnél… - fűzi még hozzá. - …Ne aggódjon, Ms. Soininen a legjobb kezekben van. Minden tőlünk telhetőt megteszünk érte és a babáért.
Mondjuk ebben biztos vagyok.
- Dr. Murray-t sürgősen várják a hármas műtőben. Dr. Murray-t sürgősen várják a hármas műtőben. – hangzik fel ekkor hirtelen a hangszóróból egy női hang.
- Remek. Ez igazán remek! – sóhajtok.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#8TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeSzer. Szept. 28, 2016 5:42 pm

- Ja... ja... - csak dünnyögök. Nem vagyok biztos benne hogy jól értettem. Várandós?? Vagyis... TERHES??
Vissza is kérdezek, küzdve egy jókora adag röhögéssel.. Sírással... A tököm tudja még mivel, és miért.. de felugranak bennem Grid szavai:
"Jól vigyázz Ville, nehogy valamelyiküket felcsináld, mert kurvára ráfizethetjük még nemcsak a gatyánkat, de akár az egész banda is rámehet!"

Ez most más... Kurvára más, és nemmerthogy sose érdekelt, hogy hány régi kurva vitte a magom, de October...
Most tör ki az az utolsó sóhaj, magával ragadva a tanácstalanságot...
Csak NEKI.. ne legyen kurvára semmi baja!

- Jólvan... - nyögöm ki a semmiből.. a semmiért... és a tíz körmöm is engedi a két karfát, amikor a hangosbeszélőből szóló szövegre a doki mocorogni kezd.

- És MIKOR LÁTHATOM!?? - szinte hirtelen ugrok. Fogtam én hogy a fickóban benne van a mehetnék, de engem.. az isten bassza meg még egy kurva KAMIONNAL sem rakhat ki innen amíg nem engedi hogy legalább megnézzem. Csak... csak lássam hogy él... Hogy lélegzik. Őszintén, kurvára felmerült bennem hogy idebútorozok az elkövetkező időre.
Nem érdekel hogy mit lehet.. és mit NEM!

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#9TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeSzer. Szept. 28, 2016 6:35 pm

Ville hirtelenségére, amivel a dokinak szegezi a kérdést, még én is megugrok mellette.
- A frászt hozod rám. – duruzsolom a bal fülébe.
Valójában egészen megindít az aggodalma. Ha most tehetném, megölelném és megköszönném neki, amiért így aggódik értem, amiért ilyen gyorsan ideért.
- Jó, hogy itt vagy. – mondom neki mosolyogva, annak ellenére, hogy tudom, úgysem hall.
A dokit azonban meg sem lepi az indulat. Hozzászokhatott az évek alatt a kétségbeesett családtagok kitörő reakcióihoz.
Mr. Murray gondolkodva habozik, majd egy rövid, komoly sóhajjal megtűzve válaszol.
- Benézhet hozzá. De csak egyetlen percre. A következő 48 órában szigorú megfigyelés alatt tartjuk az esetleges komplikációk miatt. Holnap napközben már többet bent lehet nála, ha meglátogatja. Remélem megérti… Most pedig ha megbocsát, mennem kell. – áll fel ezzel a székéből, a mozdulatai már közel sem ráérősek.
Az iroda ajtaja ekkor nyílik ki, és egy vékony, szőke ápolónő les be a résen, kopogtatás nélkül. Úgy 40 év körüli lehet a szeme körüli apró ráncokból ítélve. A haját egyszerű lófarokban hordja, az orrán szemüveg trónol.
- Elnézést, Dr. Murray, vészhelyzet adódott a 3-as műtőben, kérem azonnal menjen. – hadarja el gyorsan.
A doki biccent, de még Ville-hez fordul.
- Mrs. Lane megmutatja Önnek a kórtermet. – a tekintete ezzel a nőre esik, hogy felvilágosítsa a feladatról. – Az úr Ms. Soininen vőlegénye, elkísérné a hölgyhöz?
- Hogyne, doktor. – biccent amaz, és a folyosón várja, hogy Ville csatlakozzon hozzá.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#10TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeCsüt. Szept. 29, 2016 5:13 am

Félmegoldás... De MEGOLDÁS! Megtehetném hogy ellene megyek... Hogy elkezdem.. ütni az asztalt, - vagy őt - amíg nem engednek, és nem verhetek ott helyben tábort, de azt is tudom mi mindenre képesek ezek. És egy kényszerzubbony most nemigen segítene a helyzetemen.

- Oké. - csak mondok ennyit, ahogy én is felállok.
Siet. Ezt nem kell megerősítenie, és én se pazarolnék egyetlen további pillanatot se fölösleges beszédre amikor benyit az a szőke nő.

Szöveg.. szöveg..szöveg... A fele útközben kiesett, csak VIGYENEK MÁR!

A doki eltűnik, a nő kérdőn néz rám. Én vissza rá, követem.
Grid tűnik fel a háttérben, most ő az aki kérdő szemeket mereszt, ezt még nem játszottuk le, te rohadék!
De egyetlen percet se pazarlok a szemétre, csak követem a nővért, ahogy a dupla ajtó, mint a Mennyek kapuja megnyílik előttem és őt követve én egyszerűen besétálok.

- Ezeket vegye fel! - mutat a nem messzi fogason lógó zöld.. izékre én meg kérdőn nézek rá.

- Különben nem léphet be az intenzívre. És a fertőtlenítőt is használja! - mutat most egy nem messzi álló mosdó fele, a szélén... valami üveggel.


Egész közben végig az jár a fejemben, hogy mi az ami várni fog. Nagyon összetört lehet??
Aztán a doki szavai játszanak vissza.. " Igen. Jól hallotta. A menyasszonya várandós." Steve jajveszékelő pillantása, ahogy a füstbe burkolózó alakomon túl, a nevemet kiabálva kitör a stúdió ajtaján. Aztán a fotós.. vaku villan a képembe, és a szavak..."Fél attól hogy vége lesz??"
Igen.. félek. Soha nem féltem még ennyire igazán, és ahogy még mindig.. víz csurog a kezemre, a korábbi nővérke hangja az ami észreránt.

- Most bemehet.

Gyorsban zárom a vizet, az meg a kezembe ad.. valami papírt. Törlőt... Csak útközben ejtem el és zakatoló szívvel lépek át az ajtó fele.

Odabenn... semmi új nem fogadhat. Voltunk már mi együtt... ketten.. nem is egyszer. Nem ez a kórház.. nem ez a szoba... Mégis, mindegyik az őrületbe kerget, a folytonos.. csipogás és a lélegeztetőgép hangja... Most mégis, kurvára nem akarnék máshol lenni.

Alighogy belépek, az ösztön visszahúz. Nem rohanok... Nem is sietek, hogy leteperjem, pedig minden azt súgja: nézd meg, jól van e!
Nincs jól...
Ez már messziről látszik, ránézésre, és én muszáj megint nyeljek.

- Oda.. - intek a nővérnek az meg.. "csak egy percre" felkiáltással hagyja hogy megkerüljem az ágyat. A bal karja az.. a teste mellett fekvő kékeszöld keze amit megszorítok. A gép csak sziszeg... újra és újra tolja belé a levegőket, a monitor pittyegése most mégis megnyugtatással tölt el.
Pokolian fest...
A feldagadt arc.. tele sebekkel, a rászáradt véres felületek... a liluló száj...  
Senki nem mondhatná azt hogy szerencséje volt..
Mégis így emlegetik egyesek...

- Hé... hallasz engem? - csak óvatosan hajolok közelebb, az az előbbi kis nővér egyre csak figyel. - Kitartasz... ugye...? Ki kell tartanod... Hallasz engem?? Ugye hallasz.. - szívom meg csak enyhén az orromat ahogy alig az arcától suttogok.
Bármit megadnék hogy most kinyissa a szemét...
Az ég világon... BÁRMIT!
Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#11TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeCsüt. Szept. 29, 2016 9:10 am

Amikor át akartam csúszni a piros alatt, annyira dühös voltam, hogy az eszembe sem jutott, bajom eshet, és ezzel másokat is bánthatok. Akkor csak egyetlen embert akartam bántani: Gridet. De őt nagyon. És nem azzal, hogy kinyírom magam.
Most itt állok az ágyam, az összeroncsolt, eszméletlen testem mellett, és csak figyelem, ahogy Ville közelebb hajol hozzám. Gyengéden suttog.
- Persze, hogy hallak… – mosolyodom el. Egy érzés cikázik át rajtam, inger a sírhatnékra, annyira meghat Ville viselkedése. Ráadásul tehetetlennek érzem magam, valahol elveszettnek, amiért képtelen vagyok neki jelezni, és biztosítani afelől, hogy igen… tisztán hallok minden egyes szót, ami elhagyja a száját, sőt, még a belőle áradó érzelmeket is érzékelem. Melegen körbeölel a szeretete.
- Sajnálom Ville… Annyira sajnálom… El sem hiszed. – duruzsolom őt nézve.
Hiába kesergek azon, hogy már bánom; egy őrült módjára repesztettem. Ezzel elkéstem, nem tudok visszacsinálni semmit. Pedig de jó lenne!
- Ne haragudj…
Elérzékenyülten pislogok lefelé, nézem a kezét, az ujjait, amikkel finoman a markába zárja az enyémet.
- Köszönöm… Jó, hogy itt vagy. Nélküled rohadt egyedül lennék. Fogalmad sincs róla mennyit jelent ez nekem. – Ville arcára siklik a pillantásom. - Hát… Asszem, nincs is más választásom, mint kitartani. Most már a kiskrapek miatt sem patkolhatok el. Ha tudnád… Totál életigenlő. Ebben mondjuk csöppet sem hasonlít rád, de abban igen, hogy stramm kis fickó. Bírja a gyűrődést. – magyarázom elvigyorodva. - Kösz, hogy nem akadtál ki miatta. Piszkosul tudom értékelni, hogy nem hagytál itt csapot papot, és nem viharzottál el dúlva-fúlva. Pedig megtehetted volna, hogy azonnal felállsz és pát intesz a dokinak, mikor közölte veled a hírt. – muszáj elmondanom neki, mégha… mégha semmit sem hall az egészből.
Mentségemre szóljon, hogy én sem terveztem be ezt a gyereket. Amit egy nő megtehet, megtettem a dolog ellen. És tessék…
Azt még ugyan nem tudom, hogy Ville felvállalná-e, ha megtartom, de az biztos, hogy nem fogom zsarolni érzelmekkel. Nem erőltetek rá semmit. Eddig sem tettem, ezután sem fogom. A döntés az övé. Majd valahogy lesz…
Kinyújtom felé a kezemet, és megérintem az ujjaimmal az arcát. Lassan végigsimítok rajta. Kötve hiszem, hogy bármit is érez belőle.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#12TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeCsüt. Szept. 29, 2016 4:47 pm

Egy perc... sokszor annyira hosszú, most mégis annyira kevésnek érzem.
Tudom hogy nem hagyják hogy sokáig itt legyek. Tudom hogy bármelyik pillanatban.. jön a cingár kis nővérke, és elkapva a tökeimet, ha kell, annál fogva de kirángat az ajtón. És igaza van... Valahol igaza...

Most mégis ezt a percet meghosszabítanám egy örökkévalóságnyi időre...

- Figyelj.. tudom hogy voltak szar napok.. - még mindig az arca mellett suttogom - Vagyis.. - köszörülöm meg a torkomat - ne törődj Griddel... majd én fellógatom azt a szemetet, te csak.. - akad el itt a dolog vége, ahogy a szemem most egész közelről de lepásztázza a sebeket. Fojtogató a vér szaga..
Muszáj újra megköszörüljem a torkomat, de még nem fejeztem be.
Megint nyelek..

- Küzdened kell... Hallod...? Erős csaj vagy... Nem láttam még nálad erősebbet... - rövid a szünet, de nem mert meg kell gondolnom minden szót. - Muszáj élned mert.. - és itt elcsuklik a vége. Hogy miért..?? Hogy.. MIÉRT!??
Nemigazán tudtam volna megmondani a részleteket. Még én magam se tudom igazán mi ez az érzés. Miért nem tudnék élni nélküle, egyszerűen csak...

- ...Érzem. - és itt szól bele a nővérke. Mennem kell. Hogy kapaszkodhatnék?? Hogy csinálhatnék úgy mint akinél már minden elveszett?? Hogy szétverhetném az egész... berendezést? Igen, megtehetném. De nem teszem meg. Mert ezúttal a józanész dönt az ösztönök felett.
Ezért egyetlen biccentéssel elemelkedve a kezét lassan engedem el.
Ami a biztos, hogy innen ki nem dobhatnak...

Ezért megindulok a folyosók felé...

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#13TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeCsüt. Szept. 29, 2016 5:49 pm

Ebben az állapotban a szeretteimhez és a környezetemhez kapcsolódó minden érzelmi kötődés mintha eloldódott volna, de Ville… ő mindvégig kivétel maradt. Egyfolytában erős érzelemhullámokat vált ki belőlem még ilyen kísérteties, testetlen formában is. Elképesztő…
Nem tudom eléggé értékelni őt, kifejezni, amit iránta érzek, pedig megérdemelné. Csodálatos ember. Csodálatos férfi. Mégha fogalma sincs róla.
Elakad a hangja, nem fejezi  be a mondatot, de tudom mit akar mondani. Egyszerűen tudom.
Rámosolyodom.
- Nem kell kimondanod. Mindent értek…
És tényleg. Most már értem miről beszélt az a kis srác a labdával, ott a mezőn. Erről a különös intenzitású kapocsról. Hirtelen kitisztul előttem minden. Ville-nek szüksége van rám. Ahogy nekem is rá. Ő az igazi indok, amiért még nem vagyok kész itt hagyni ezt a világot. Még annyi minden van, amit meg szeretnék élni, tapasztani Ville-vel. Ennek nem lehet vége ilyen hirtelen és drasztikusan. Nekem még sok dolgom van itt. Még élvezni akarom az életet, azt az életet, aminek Ville a része.
Jelenleg semmit sem akarok jobban, minthogy megszabadítsam őt az elvesztésem miatt érzett kétségbeeséstől.
- Figyelj… Szeretném, hogy tudd, jól vagyok, és nem fogok lemondani rólad. Grid és a baleset is kevés hozzá... – mondom még Ville-nek, mielőtt a nővér kitessékeli a folyosóra.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#14TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeCsüt. Szept. 29, 2016 7:43 pm

Odakinn, már némileg biztosabb a terep. Az ajtó záródik a hátam mögött, de a fejemben még ottvannak a képek. Azok a képek amik kitöltenek majd minden jövőbeli rémálmot.

A zöld cuccot letépkedve, elszórom őket a folyosón. Elemi düh tombol bennem, és érzem, kitörni készül...

A dupla ajtót olyan erővel lököm ki, hogy ha volt valaki a túlfélen, biztos az orrtörés. De nem volt.
És ez az ő szerencséje...

Grid még mindig ott ül a háttérben, a kurva ipad-jét nyomogatja, csak a nyála nem csöppen a földre.
A robaj az amire elsőre felkapja a fejét.

- NA!?? - pattan fel, de először nem érzem úgy hogy beszélnem kéne.
Széttárja a kezeit.

- Megmarad?? - kérdi a szemétje, én meg...
...amilyen feszített nyugodtsággal haladtam el mellette, ugyanolyan ívben lépek vissza.

- Kurvára tedd a pofádat laposra, amíg nem fekszel ott mellette...! - alig néhány centire a szemeitől, a szemeibe ér a szöveg.

- Most mi van?? - tárja szét a kezeit. Megint. Jól tudja hogy itt.. nem megyek ellene, de lehet hogy nagyokat téved.

- Az van, te szemét, hogy te juttattad ide!! - a mutatóujjam a szemeiben - Nem tudom hogy.. nem tudom miért, de nem is.. ÉRDEKEL!!! - a homlokom kis híján súrolja az övét. - Szóval jó lesz ha befogod a lepcses pofádat és takarékra rakod magad, amíg el nem tűnik az az utolsó csepp jómodorom! - kitart a hosszúra nyúlt szünet, a háttér néma csendes, épp senki nem jár erre, és én csak kivárok. Talán arra várok, hogy mozduljon. Talán arra hogy újra kinyissa a száját, hogy ellenem menjen, hogy csak pöccintsen.. meg egy aprócska percet, és akkor...

De néma kuss a válasz. Nem mozdul... Nem lép.. nem beszél, és én feladva a próbálkozást most végleg feladom, és ellépek tőle.

- Sose volt neked olyan.. - csak a hátam mögött köpködi, mire én... útban tovább az előbbi tervemre, csak felmutatom a középső ujjamat.
Pont ott a fejem mellett...


A wc-be lépve, kitör az az utolsó levegővétel. Az amit mindvégig benntartottam és ami maga alá fojtotta minden kétségbeesésemet.
A tükör elé lépek. Be, a mosdó elé, és muszáj... muszáj megtámaszkodnom a mosdópulton.
A tükörképemet bámulom.
Azt a tükörképet, ami nem tett semmit. Ami nem lépett, és aki nem volt képes arra, hogy...

- .. megvédje... -
Bármitől...

Hosszúra nyúlik az idő, és még magam sem tudom mikor jött el a perc, löktem el magam és fordultam be a rötyi hátsó végébe, és raktam le az egyik sarokban magam.
Most nem érdekelt..
Kurvára nem érdekelt semmise, csak a fejem koppant a hátam mögött a falon és a plafonról sikító fényeket bámulom.
És akkor jut eszembe az az utolsó mentsvár ötlet...

Hogy mi telik el... A telefonom, és aközött, amikor Jackass-t hívom, kiesik.
Amikor áthalad a zsarukon.. a sok újságírón... amikor nyikordul az ajtó, csak összerezzenve ülök fel, de jól tudom, megjött az adagom.
Nem állok fel...
Ő se igényli, csak az orrom előtt meglengeti a csomagot, én meg kiköhögöm a lét. BÁRMIT... megért most hogy átrántsa a zsarukon, nem számítanak a pluszba kifizetett összegek

- Csak vigyázz vele, Deadman... Nehogy a holnapi újságok a te kiterült hulláddal legyenek tele.. - és röhög. Hozzá vágnék valamit ahogy kilép, de már nem éri meg. A bontott csomag lassan végzi a kezeim között, és alig néhány percre a Mennyország ígérete...
És az az utolsó szippantás...

Elhozta az őrjítő mennyországot...

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#15TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeCsüt. Szept. 29, 2016 10:14 pm

...

Az a pár nap... perc vagy akár évek, mindegyike kiesett.
Egy ágyban ébredek.
Egy puha... és tiszta ágyon.
Lassan nyílik a szemem, a számban egy sivatagot érzek.
Nyelnem kéne, de nem megy. Körülnézek.
Víz... vízkéne..
De kurvára fáj minden tagom.

Lassan emelkedek és lassan sikerül is felülnöm.
Lehányva nem vagyok, szóval ezúttal...
nem, pia nem volt a képletben.
Lassan derengeni kezd egy érzés. Egy olyan, amitől menekülök.
Amitől menekülni kéne, és ahogy a mellkasom lassan lüktetni kezd az emlékre, most méginkább kell az a víz...

- Hé.. - nyögöm az elfüggönyözött fehér szoba közepén. - Van itt valaki.. ?- körülnézek. Néma a csönd, lassú vagyok. Muszáj.. muszáj megtekerni a nyakam, csak hogy érezzem hogy élek, és lassan.. lerakom a lábam a (műtő??) asztalról.

A függönyt félretolva megjelenik az a kancsó. Egy kancsó víz, talán az van benne, és ahogy az ajtó mellett tornyosuló kisszekrényhez lépek, már maga a látvány, életerővel tölt el.

A literből nem tudom menyi maradt. Nem is érdekel, nyikorog az ajtó kilincse, kilépek.
Odakinn emberek rohangálnak.. Nővérek, orvosok, a jó ég tudja még kik, amikor a távolból ismerős alak pattan fel.

Grid az...

- Na végre hogy már kialudtad magad. - a hangja nem kedves, de szokatlanul nyugodtan cseng.

- Mi van.. - összeragadt szájjal engedem, még mindig tartogatom a sivatagot.

- Az van, te gyökér, hogy elterülve szedtek össze a wc-ben. Először azt hitték szívrohamod van. Aztán drogtesztet akartak csinálni, fogalmad nincs róla mennyit fizettem, hogy "eltekintsenek" tőle. - és itt tartja a rövid szünetet. - A kijáratnál kaptam el egy kurva fotóst! A gépei a nyálzó tetemeddel voltak tele, még jó hogy össze nem.. FOSTAD MAGAD! - és itt a második szünet. Ásítok...

- Kurva sokkal jössz még te nekem ezért.. kurva sokkal.. - és nyel. Nem mutatja, de szinte hallok minden gondolatot. - Mi a faszt toltál már megint, te idióta!?? Nyilvánosan!?? Meg vagy te hülyülve!?? Tele körbe rendőrökkel... A sitten jobban éreznéd magad!??? Nem beszélve a botrányról... - a helyzethez képest... nem is rossz a hangszíne, nem mintha egy percig is bármi meghatna vele.

- Amíg szétvoltál ütve, én vigyáztam Octoberre.. - a hangja tárgyilagos.. Nem az a szemrehányó féle.
October...
October???

- Jólvan!?? - az első tiszta emlék. Forró olaj a tűzre, vagy inkább egy repülősó löket!

- Nincs változás..  deee.. megvan. Azt mondják nem rosszabbodott.. - bénító tények, de visszahúzza az emlékeket.

- Te viszont.. - rázza meg a fejét - azt hittem már leszoktál a hernyóról. Legutóbb is rendesen szétcsapott.

Igen... szétcsapott. De most kellet!! Jobban mint bármi más...

- Csak egyszeri alkalom volt.. - nyökögöm.

- Persze... - súgja a szemeim között. - De ne feledd, ha megint Dániába kell menj rehabra, én most nem tartom a seggemet érted. Egyszer elég volt..

És igaza van. Soha többé nem kívánom vissza azokat a heteket.

- Nyugi, Grid, rendben leszek.. - és megveregetve a vállát ellépek mellette...

- Persze.  A legutóbb is ezt mondtad.. - De ezt már nem hallom. Nem, mert egyszerűen nem érdekel, és nem, mert megyek és felfedezem a terepet. Azt, ahol most vagyok. Ugyanaz az emelet, csak valami... nyugodtabb szakosztály vagy mi a tököm.

- Hol vagyunk? - fordulok aztán vissza Gridre tanácstalanul. Utánamlépked.

- Fizettem egy szobát. Azt akartam hogy senki se lássa milyen állapotban vagy. Nem tett volna jót aaaa... hírnevednek.
- és mellé biccent. Nem teszi mellé hogy a pénztárcájának se, de ez a része már nem érdekel.

- Kösz. - vagy valami olyasmi. Csak az orrom alatt suttogom, ahogy megint fordulok, és lassan tisztulva ki a tudat, elindulok a korábbi szárnyas ajtó felé.

Megint ő az aki utánam lép.

- Te Ville! - nem állok meg. Csak hagyom hogy utána lépkedjen.

- He? - kérdezem.

- Az a szám amit felfirkáltál a klozetben, egész jó! - és megáll.

- Kösz...

De én már csak azt az ajtót nézem.
Azt ami maga mögé rejti a valóságot.
És azt ami mellé megint lerakom a seggemet és felhúzott lábaimon újra a gondolataimba temetkezek.
Újraélek minden kibaszott gondolatot...

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#16TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeCsüt. Szept. 29, 2016 10:28 pm

(A baleset másnapján, délután 18:00 körül)

Zuhanás és sötétség… Mindent elnyelő sötétség…
Levegőt akartam venni, de a mellkasomat feszítő fájdalom egyből letaglózott.
Hunyorogni próbáltam. A szemhéjaim megremegtek, ólomsúlyúak voltak, ahogy lassan felnyitottam őket.
Mindent homálytakaró fedett, ami csak nehezen akart eloszlani a tekintetemből. Nem láttam tisztán, minden szín, fény és forma reszketve körvonalazódott ki. Testemnek nem volt olyan millimétere, ami ne sajgott volna és egyszerre ne lett volna gúzsba kötve valami zsibbasztó erőtlenségtől. A fejem pokolian hasogatott, az arcom égett, mintha kismillió apró tűvel szurkálnák. Jobb karom csak merő fájdalomból állt, ahogy az egész felsőtestem.
Nagyon lassan szivárgott belém az élet.
Első felmerülő ingerem az volt, hogy jelezzek: Hahó, itt vagyok…!!!
Semmi sem volt tiszta. Hirtelen nem értettem, hogy miért hálóznak be csövek kígyói. Legelső éber lélegzetemmel is egyből a frász jött rám. Az ujjamat kíséreltem meg mozgatni. Valamiféle súly húzta le. Talán a pulzoximéter, amit a végére csíptettek.
Csak a szemem bírtam forgatni. Oldalra pillantottam, mert egy fehérség surrant el mellettem.
Az ügyeletes ápolónő volt az, amint a telefonért rohant és lekapta a falról.
- Dr. Murray, jöjjön gyorsan, Ms. Soininen magához tért!
Az istenért, ne üvöltözzön!!! Egyáltalán nem üvöltözött…
Ha lett volna erőm, felnyögtem volna a kíntól. Minden egyes kiejtett szava kalapácsként csapkodta az agyamat. A legapróbb hang, géppittyegés és a léptek nesze is mintha feltépte volna a koponyámat.
A szám cserepesre száradt. Résnyire nyitottam az ajkaimat, de nem jött közülük hang. Kéretlenül rohamoztak meg a gondolatok és a kérdések, de képtelen voltam egyet is megfogalmazni, hanggá alakítani. A végsőkig kimerült voltam. Még ahhoz is, hogy felfogjam, teljesen ágyhoz vagyok kötve.
A gyógyszerek és fájdalomcsillapítók közel jó munkát végeztek; tompa voltam a javából.
***
Az ápolónő alig adta le a forródrótot, az orvos már rohant is át az intenzívre, egyenesen a kórterem felé. Elrobogott Ville mellett, és lendületesen belökte az ajtószárnyat.
Ha Ville felpattanna a helyéről és utána szándékozna menni, a szőke, szemüveges nővér, Mrs. Lane azonnal elállja az útját, hogy kedves mosollyal a folyosón marasztalja.
- A menyasszonya felébredt, de most kint kell maradnia, míg Dr. Murray, felméri az állapotát. Utána bejöhet hozzá, rendben? – végtelen kedvesség hatja át az ápolónő szavait, amivel Ville-t nyugalomra igyekszik inteni. – Kérem, legyen türelemmel.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#17TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 30, 2016 12:54 am

Ki... és be... Ki.. és be... Újabb és újabb sóhaj hagyta el a tüdőmet ahogy a szemközti falon egy repedést figyeltem. Hosszú idő óta.. már szinte órák is elteltek. Újabb napok.. hetek, hónapok, és még semmi hír... Semmi sincsen...

Nem tudom mikor feküdtem el.
Csak úgy hanyatt a fal mellett. Éreztem.. tudom, hogy még egy rohadék belógott. Csak hallottam a biztonsági intézkedéseket, és előtte a kattogó gép zaját..
De nem érdekelt... Már kurvára nem...
Csak az előbbi kiszúrt repedés helyett, most a magamévá tettem a plafonon egy legyet.
Rohadt egy pofátlan légy volt.

Grid... Grid néha megpróbált belémtuszkolni egy kávét. Szendvicset, néha vizet, a vizet elfogadtam.

Egy dalt dúdolok. Most is. A szövege itt jár a fejemben, talán ezt találta Grid a wc-ben? Nem érdekelt... Egyszerűen csak egymásra rakódtak az ütemek.

A hirtelen... és észnélküli rohangálás térít észre. Ne mintha ne lett volna már ilyen párszor az elmúlt órák alatt, és emlékszem.. minden egyes letakarva kitolt ágy mellett egy pillanatra elfacsarodott a lélegzetem.
De egyik sem ő volt...

Most viszont az a doki száguldozik...

- Hé-hé-HÉ..! - olyan hirtelen ugrok, hogy a fent és lent különbsége majdnem dob rajtam egyet, és kis híján pofára esem. Ekkor kattan egy újabb fényképezőgép..

- MI VAN!!? Mi történt..!?? -  lépnék utána, de egy 40 körüli tyúk áll be elém - Mondjon már VALAMIT!! HALLJA!!??- kiáltok, de még csak rám se néz.
A nő viszont aki visszatart végre megereszti a nyelvét.

A szívem ütlegel... Bármit megadnék hogy láthassam...
Felébredt?? Az JÓ... Ugye!??
És ahogy a nő bezárja az ajtót az orrom előtt, a hajamba fűzöm a kezeimet.

Csak ne legyen semmi gond...

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#18TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 30, 2016 12:28 pm

Valaki levesz valamit az arcomról, valahogy a légzés is könnyebb így, aztán egy újabb fehér lebbenő foltot látok. Megáll mellettem, és csak néz. Vár. Nem esik egyből nekem. Hála annak a magasságosnak. Aztán óvatos férfiúi orgánum töri meg azt a csodás, de kényes csendet. Zúg a fejem.
- Ms. Soininen, hall engem? – kérdezi idegen nyelven, nem a sajátomon, mégis értem őt.
A szám nyílna, de hang nem jön ki rajta.
A bariton tulajdonosa türelmesen kivárja az eseményt az ágyam mellől fölém tornyosulva.
- Ms. Soininen… pislogjon kettőt, ha ért engem.
Behunyom a szemem. Egy pislogás. Aztán felnézek. Lassan jön a második.
De miért hív Ms. Soininennek?
- Csak nyugodtan… - vontatottan beszél, mintha egy gyereknek akarná a tanulnivalót a szájába rágni, de igazából nem is bánom. Az agyam alig jár.
Erőtlen pillantással révedek előre. A szememen még mindig ott a homály fátyla, aminek hála szürkés-fehéres, áttetsző derengésbe veszik az ágyam végén túli valóság. Kába vagyok, hunyorgok, a szememet bántják a fények.
- Dr. Murray vagyok… A Sunrise Kórházban van. – beszél tovább lágyan, kimérten, én meg még mindig nem értem mi a fene történik körülöttem.
Kórház???
- Szeretnék feltenni néhány kérdést…
A szám cserepesre száradt, nyelek egyet, de még a nyelés is rohadtul megvisel. Fáj. Óvatos biccentés, apró rezdülés lesz az egészből, hogy rendben. Minden erőm benne van a mozdulatban, amit épp csak kicsikarok magamból.
- Jól van… Emlékszik a balesetére? – faggat tovább az orvos.
Baleset???
- Pislogjon kettőt, ha igen, egyet, ha nem.
Egyet pislogok. Mert nem rémlik semmi. És nem ez a legijesztőbb.
- Emlékszik a nevére? – beugratós kérdés, ami inkább fogósnak bizonyul.
Egy újabb pislogás. Csak egy… Valami Soininen… De azt is ő árulta el.
Az orvos hosszúnak ható szünetet tart, végül mégis folytatja a vallatást, amit teljesen kimerítőnek találok.
A következő kérdése ugyancsak meglep.
- A vőlegényére emlékszik?
A vőlegényemre? – nyúzott arcomra kiülhet a zavar, miközben  ismerős képek, nevek után kutakodok, de semmi.
Arra sem emlékszem, hogy milyen nap van, nemhogy a vőlegényemre! Jézusom… Mi folyik itt? Mi történik velem? Miért... Miért ez a sok kérdés? Átszáguld rajtam a pánik, de nincs annyi energiája a testemnek, hogy megfeszüljön, vagy összeránduljon.
Enyhén megcsóválom a fejemet, inkább csak ingatom, hogy értse az erőtlen mozdulatból: nem. Hangot hiába is próbálnék kiszuszakolni a torkomon.
- Értem… - felel könnyeden, aztán felsóhajt. - Pont ettől tartottam.
A csontjaimban lüktető fizikai fájdalom mellett keserű bosszúság jár át.  És akkor az orvos megadja a kegyelemdöfést:
- Emlékszik bármire a múltjából?
Lázasan kutatok az elmémben válaszok után, de csak végtelen űr tátong bennem. Sehol nem bukkanok egy névre, egy arcra, vagy bármire. Mintha sosem létezett volna senki és semmi az életemben. Eltűntek az emlékek, a válaszok. Minden, amit eddig ismertem, és átéltem, írmagostul elenyészett.
- …Sem…mi… – nyögöm megkínzottan, azt hiszem, automatikusan az ő nyelvén.
Ez van a fejemben. A nagy büdös semmi.
Az orvos ezzel fel is hagy a faggatásommal, amiért külön hálás vagyok. Kedvesen nyugtatgat, hogy ne aggódjak, jó kezekben vagyok, de nem bírom tovább, a hangja már távoli. Valami húz a feneketlen sötétbe, ahol nyugodtan lebeghetek, mert úgysem érzem a fájdalmat... Aludnom kell… Leereszkednek a pilláim, és ismét megszűnik körülöttem minden.
***
Mr. Murray kilép a folyosóra, a kezeit a zsebébe rejti. Azonnal Ville-t keresi. Ha ott van, hozzáfordul. Türelmes hangja, amivel megszólítja, mellőzi a gondterheltséget, mégis borús.
- Ms. Soininen magához tért… A nehezén már túl van, de… Emlékszik, mikor azt mondtam, a fejsérülése nagyon súlyos? - ha Ville be akarna menni a kórterembe, az orvos egyelőre az útját állja.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#19TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 30, 2016 6:12 pm

Nagy levegőket veszek... Muszáj.. különben tutira berontok és átgázolok mindenen.
Mindenkin...
És az senkinek se lenne jó... Ugye..??

Kurvanehéz a várakozás, és Grid sündörgő képe nem ment a helyzeten...


- Mi a fasz van már..?? - csak az orrom alatt mormogom, ahogy ide-oda lépkedek. Képtelen vagyok megmaradni a seggemen, őszintén, SEMMI!!.. kedvem megmaradni a seggemen...
Mondjanak már valamit!

A hirtelen az ajtó mögülről induló matatás az ami újra visszarántja a figyelmemet.
A szelep enged, kitárul a cucc "valaki" előtt, és meglátom szemben az orvosom. AZ ő... orvosát.

- Mi van!?? - lépek elé, ugrok(!!)... inkább, és nem hagyom hogy egy percig is levakarjon, kihátráljon, vagy azt mondja várjak még.
NEMVÁROK!
És nem is igazán kell kijátszanom, amikor fogja magát és belekezd...

Magához tért, igen.. ezt már tudjuk... ÉS!!??

De a következő szavai igen vészjóslóan csengenek..

- Igen..!? - csak ennyit sikerül kipréselnem.
A szemeim résnyire szűkülnek, a halántékomon én is érzem hogy lüktetnek az erek, és a félelem kezdi felőrölni minden ép eszemet.
Már ha van nekem olyan...

- MONDJA MÁR! - sürgetem..

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#20TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 30, 2016 6:18 pm

Az orvos enged Ville sürgetésének.
- Nos… A röntgenfelvételek és a hölgy viselkedése is alátámasztották, amire a külső fejsérülés láttán gyanakodtunk… Talán inkább üljünk le… – int a székek felé, s várja Ville válaszát. Ha leülnek, akkor ott folytatja, de ha nem, akkor sem fossza meg Ville-t a tudnivalóktól.
- Rendben… - sóhajt, aztán rátér a lényegre. - A menyasszonya globális amnéziában szenved, ami az emlékezet teljes – megnyomja a szót - elvesztését jelenti. A fejét ért nagy erejű ütéstől komplex agyrázkódást kapott. Megsérült a temporális lebeny, ami igen fontos terület a hosszútávú emlékezet működése szempontjából. Ezért is van az, hogy az angoltudása nem veszett el. A lényeg, hogy… Ms. Soininen se a balesetére, se az az előtti dolgokra nem emlékszik. – elhallgat, miközben Ville arcát fürkészi, majd részvétteljesen folytatja. – Tudnia kell… hogy nem fogja megismerni önt. Senkit sem. Azzal sincs tisztában, hogy ő kicsoda.
Dr. Murray lassan és kíméletesen beszél. Vagy legalábbis igyekszik úgy adagolni a szükséges információt.
- Nem tudom megjósolni, hogy mikor nyerheti vissza az emlékezetét. Napok, hetek, talán hónapok is eltelhetnek így. Páciensenként más. De ne csüggedjen, bízunk a teljes felépülésben. Nagyon ritkán vesznek el végleg az emlékek. Olykor… azonban előfordulhat… hogy bizonyos emlékek sosem térnek vissza egyes személyekhez, helyzetekhez, vagy szituációkhoz kapcsolódóan… illetve a beteg egész személyisége teljesen megváltozhat. Ezekkel a lehetőségekkel is számolni kell.
A doki elmosolyodik és biztatóan megszorítja Ville vállát.
- Ms. Soininen ismét elaludt. Most nyugalomra és sok alvásra van szüksége ahhoz, hogy mielőbb rendbe jöjjön, de ha gondolja, nézzen be hozzá.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#21TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimePént. Szept. 30, 2016 9:04 pm

Szöveg..szöveg..szöveg... Üljünk le?? MINEK!!?
Ha eddig ne lettem volna ideges, most végképp elkap a géplánc és rázni kezdem a fejemet.

- Nem.. nem ülök le.. Mondja már! - adom meg a végső döfést, jól tudom, magamnak, de kurvára nem érdekel. Ha borul... borítsuk teljes erővel, kurvára nem érdekelnek ezek a nyáladzó, óvatoskodó maszlagok.. KÖPJE KI!

Szöveg..szöveg..szöveg... Ismételten. Nem tudom mi marad meg. Nem tudom, nem értem a részleteket, nem is tudom hogy egyáltalán akarom e érteni.. felfogni, egyáltalán KÉPES(!!).. vagyok e megfogni a lényeget, de ahogy a doki végzett..

- Mi.. mit jelent az hogy az az előtti dolgokra.. - kérdezek vissza, de mintha kívülről látnám saját magam. Mintha az aki ott beszélne, nem is én lennék, hanem egy másik.. én, mintha ez az egész nem lenne más csak egy elbaszott.. eszement rémregény, és én ott a közepén...
Valahogy értetlenül szemlélem.

Rohadtul nem értettem miről van szó...

És akkor a doki folytatja...

Az újabb szavak, csak vánszorogva kezdik elérni az elmém. Az értelem.. nemcsakhogy a tegnap éjjel után nem részem, de erősen korlátoz a fejemben szóló dübörgés.
Egyre csak azt zúgja: nem lesz ez így jó.. KURVÁRA nem lesz ez így jó...!
És én hiszek neki.
Valahogy elfelejtem észrevenni a közte szóló elemi rést, és elfelejtem beengedni a józan gondolatú ítélést.
A KURVA ÉLETBE MI LESZ MÁR!

- Hé-hé-hé! - veszem észre magam ahogy rácsapok a doki vállára előttem - szóval azt akarja mondani hogy nememlékszik... SEMMIRE... ? - a szemeim keresnek a szemeiben. Valamit. Valamit ami talán azt mondja átvert.. Valamit ami azt súgja, ez az egész csak porhintés, nincsen semmi baj! Minden a legnagyobb rendben!  
De az amit végül meglátok benne, valóssá tesznek egy elfedett képzetet.
Kurvára semmi sincs rendben...


Beszél..beszél..beszél... még mindig.. de az én fülemben csak kattognak a részletek. Kitöltik az elmém, félredobva azt a fikarcnyi kis lélekjelenlétet, ami rájöhet..(ne), nem minden veszett el. Nem minden vált semmissé, hiszen...
(...mindig van egy kiskapu.)
És akkor a doki befejezi a történetet.

- Oké... Oké..oké..oké..oké.. - kezdek valami hirtelen és eszement szövegelésbe ahogy magam se tudom miért, de hátrálni kezdek. Apró lépések... Nem megszabottak, nem a tudat diktálja őket, és nem is az akarat, ahogy jobb kezem kalimpálni kezd a levegőben hátrafogva a hallottakat, és közben valahogy hatalmasodik egy érzés.

Nem tudom mikor.. és nem tudom miért van az hogy megfordulok. Valami dolgozik bennem, valami megállíthatatlan és erőteljes, és ahogy a folyosó fényei megfoghatatlan lávává olvadnak össze, a rettegés egyszeriben átveszi a vezérlést.

Sietni kezdek.. kifele, már szinte futok.. A háttérben Grid még utánamszól, de nem érdekel. Menekülök.. csak el innen.. Kifele.. El, a feldolgozatlan tények elől, és hátrahagyva a kényszerű emlékeket. Menekülök.. Ezt már biztosan érzem, de nem érdekel. Mennem KELL!!! Különben megkattanok...

Ajtó vágódik, lépcsőház... újabb fények.. folyosó Emberek..? Néhány arc, ahogy felvirágozva vigyordul a képemre, de most kurvára nincs kedvem mosolyogni. Lökök félre mindent.. és mindenkit aki elém téved, már száguldok. Grid hangja még szól.. de már csak a fejemben, újra és újra azt mondja Álljak meg! Mit csinálok..? Hova megyek..!?de fogalmam sincsen. Bárhova, csak EL INNEN!  


Odakinn.. odakinn üdvrivalgásba kezd a tömeg. Nyílik az ajtó és én már bánom hogy nem az egyik hátsó kijáratot választottam. Áttörök a rendőrökön.. Jobbra.. NEM! BALRA!
Nem sikerül, mert a tömeg...

És akkor hirtelen veszek egy visszalépést...

Az üvegajtó megint nyílik, csak befelé vezet az út. De nem bírok vele.. Nem, a ténnyel, nem a hallottakkal, és nem azzal, hogy visszamenjek. Pedig minden sejtem azt súgja, KÉNE! Én mégis ellene megyek a késztetésnek.

- A KURVA ÉLETBE!!! - üvöltöm aztán el magam a terem(folyosó/bejárat) legszélén, nem látom de mindenki odafigyel. És aztán egyszerre szakad el minden...

A folyosószéli kávéautomata nem ellenfél. Akkor se amikor rúgni.. ütni kezdem.
Zavaros robaj tölti be a teret, fém szakad, törik az üveg, roppan a csont.
A háttérben az üvegen(ajtón) túl vakuk villannak, lelkes a tömeg, némelyek néma csöndbe burkolóznak.
De nálam megállt minden... A tér.. az idő.. a világ körülöttem, csak az az egy.. és összpontosított dolog van előttem, az az egy, ami felelős mindenért...

... a kávéautomata.

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#22TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeSzomb. Okt. 01, 2016 10:24 am


NJK - Latifa Hobbs nővér




Mindenki döbbenten mered Ville-re és a kávéautomata küzdelmére, miközben az egész folyosót betöltik a csattanások és a szilánkokra törő üveg zaja.
A recepciós pult mögött az alacsony, kis fiatal ápolónő riadtan pillog a dühöngő férfire. A szája résnyire tátva marad, és az ujjai is megállnak a levegőben a számítógép billentyűzete fölött.
- Majd én elintézem. – szól oda magabiztos félmosolyával a kolléganője, egy masszív testalkatú afroamerikai nő, aki ezzel leteszi a pultra a magánál tartott dokumentumokat, s elindul, hogy becserkéssze a vadembert.
Ellibben a pulttól, aztán másfél méterre megáll Ville-től. A biztonság kedvéért hatótávon kívül szándékozik maradni. Megvárja, míg a férfi kiereszti a gőzt. Mikor amaz végre elfárad és abbahagyja a tombolást, megszólítja.
- Aranyom, azért ennyire nem rossz az a kávé. - döngi mély, cinikus hangon Ville mellől. – Nem akar inkább futni egyet? Elég nagy a kórház parkja. Úgy két hektár...
A tekintete közben Ville szétzúzott, vérző öklére siklik.
- De előtte ellátnám a kezét, ha nem bánja. Utána kedvére randalírozhat tovább. - várja Ville mit reagál, közben észrevétlenül int a háttérben megjelenő két biztonságiőrnek, hogy egyelőre ésszel legyenek, nem kell mindjárt sokkolóért nyúlni, viszont jó, ha készenlétben vannak.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#23TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeSzomb. Okt. 01, 2016 7:58 pm

Heaven & Hell Music_note-3225...

MEGFIZET!!! Bárki... bármiért... bárhogyan...!
Megveszekedett düh tombol a fejemben, és mellette az a tegnapi dal..
Nem nézem hova ütök. Nem nézem miért, és nem érzem mennyire fáj. Belül tép szét. Ökölnyi darabokban szakít véresre, egy jövőbe vetett hit elveszett reményével..
Tanácstalannak érzem a valóságot. Megint Ő nyert! Megint ő vitte a végső küzdelmet és én újra ottmaradtam lenn. Fáradtan.. egyedül, és.. kizsigerelten.
A régi lemez...

Persze mindez csak vaktában üvöltöző képzetek.
De nem érdekel.
A hamis kép, keresztbe törve az igazságot megadja azt amit a vér követel..
A kielégítő rabságot, amit újra és újra nekem ígér az élet,
A saját fejem rabságát...

Képtelen voltam ellene menni.
Az idő nem számított.. Sose számított, most is csak magával ragad a tér.
Nem tudom mikor fogy az erő, csorog a vér, és visszarántja a ködbe a túlfűtött valóságot.
De elesem.
Egyszer..
Amikor az oldalra dőlt összeroncsolódott gép, megakasztja a lábamat.
De felállok...
MINDIG!!!
Nem hagyom hogy a magáévá tegyen, és vele összedöntöm a világot...!

Hirtelen vált a kép.
Az elme megadja a végső kegyelemdöfést, az erő elhagyott.
Kis híján a földre esem.. megint.. de azzal az utolsó pár lépéssel hátra megakadályozom.
És akkor tör be az a hang.
Oldalról..

Odafigyelek, de kimerült hártya borítja a szemeimet.
Egy nő az. Egy fekete.
Beszél.
Nem értem a lényeget, de nem is akarom hogy törődjön velem.

A kezeimre nézek.
A fájdalom lassan kezdi ellepni az ereimet, alattomosan kúszik a fejembe.
Megmozgatom az ujjaimat.
Az öklömből üvegszilánkok állnak, de nem érzem.
Lihegek..
A saját fülemben érzem a tomboló lélegzetem, de elment.
Elmúlt.
A helyét a kétségbeesés veszi át.  

A nőre nézek.
Ha közelít.. engedem.
De én, nem megyek közelebb.
És nem szólalok meg.

Nem, mert még mindig nem akarom elfogadni a tényeket..

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

October Soininen Wallow

October Soininen Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1719

#24TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeVas. Okt. 02, 2016 12:34 pm


NJK - Latifa Hobbs nővér




- Megtenné, hogy legalább a forró vízbe nem fetreng bele? Spóroljon meg nekem egy másodfokú égési sérülést. – döngi a fekete ápolónő, majd látva, hogy Ville nem higgad le, a türelem mintaszobraként várja ki a műsor végét.
Mikor Ville fújtatva leáll, ismét megszólítja.
- Befejezte? Csak mert van még pár mulya kávéautomatánk az osztályon.
Ahogy Ville nem mozdul és nem szól, odalép hozzá, hogy tüzetesebben szemügyre vegye a frissen szerzett zúzódásait, ám erre hirtelen félrefordul, és mutatóujját fenyegetően a recepcióra benyomakodott fotósra szegezi.
- Hé, apukám! Azt ha még egyszer elsüti, nyilvánosan fogok magán prosztatavizsgálatot végezni, és nem feltétlenül fogja megköszönni. Elég érthető voltam?!
Erre a két biztonságiőr, aki eredetileg Ville munkásságán lelkesült fel, már mozdult is. Azonnal rátapadtak a kamerás fickóra, hogy szépen kitessékeljék a váróból, vissza a szabad ég alá a többi nyáladzó médiapióca közé.
Ms. Hobbs eközben folytatja a néposzlatást, hanghordozása nem fukarkodik a szigorral.
- Emberek, nincs itt semmi látnivaló!..... Sürgősen húzzanak a dolgukra! De mint a villám!
Ezzel visszafordul Ville-hez, és lepillant a kifektetett kávégépre, már ami maradt belőle.
- Magát imádni fogják a takarítók. – jegyzi meg somolyogva. – Na, jöjjön. Ahogy látom befizetett egy röntgenre… Tud járni? Vagy hozzak egy kerekesszéket? – pislog kérdőn Ville-re. – Komolyan kérdeztem. – az ápolónő a választ megvárja, majd ennek fényében cselekszik.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

admin
Ville Deadman Wallow

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241

#25TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitimeVas. Okt. 02, 2016 2:39 pm

Nem beszélek. Még mindig.. Nem jönnek a szavak. Mit mondhatnék..? Számít egyáltalán hogy valamit mondanom kéne..??
A nő közelít, én meg nem akadályozom benne. Odalép. Még mindig nem nézek a szemeibe, vagy egyáltalán rá, a tüdőm fel alá süllyedve falja magába a levegőket, és én csak azt a szétvert gépet nézem.
Megadtam a szemétnek...

A hirtelen megjelenő közjáték viszont engem is megakaszt. A fotósra nézek. Ki a faszt érdekel... ki a faszt hogy mit csinálnak ezek a tetvek, de aztán megint az előttem fekvő roncs a cél. Egyre inkább kezdi a fájdalom eltölteni a fejemet.
Jóleső fájdalom...

Ekkor húz be Grid a háttérben. Hallom, de nem érzékelem. Már fut, rohan oda, de nem kockáztatja meg hogy a közelembe jöjjön.
Jólteszi.
Ráhagyja a nőre.

- Hé, Ville.. Egyben vagy.. ? - csak ennyit kiállt oda, kérdőn, de engem nem érdekel.
A mellettem álló nőre nézek.

Egy darabig nézegetem. A fejét.. az arcát.. meg se szólalok. Aztán hirtelen nyer teret az értelem...

- Nem kell.. - csak ennyit mondok. Ha húz, követem. Ha visz, annál inkább. Ha beszél...
Grid viszont csak ha elindulunk szólal meg a háttérben.

- Vigyázzon rá! - mondja oda a nőnek - És vigyázzon vele.. - egészíti ki, és máskor csodálkoznék is hogy ezt így kimondja mások előtt. Grid, a tökéletesség képmutatásának Nagymestere! Nyíltan elköpi hogy egy dühöngő vadállat a védence...

És ha kell, elhagyom a terepet.

_________________



"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




#26TémanyitásTárgy: Re: Heaven & Hell   Heaven & Hell Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Heaven & Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Heaven T. Rheem
» Welcome to my life... Now please go to hell.
» Ville Deadman Wallow és a "Slaves of Hell"
» A Slaves of Hell - avagy Egy banda emlékiratai...
» Chaos & Hell - Avagy Káosz a Pokol tornácán...

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Játéktér ∷ :: külváros / sivatag :: Lakások-