Minden a legjobb mederben halad, mi például egy kocka alakú mederben vagyunk. De csak amíg rám nem jön az 5x8x9 perc. Szóval kikapom őt, hogy legyen a hülyéskedésnek alapja is, ne csak azok higgyék úgy, akik esetleg hallgatóznak, vagy kombinálnak, hanem, akik majd feltakarítanak utánunk. Indul a tánc, de azért a magam módján figyelmeztetem a hosszú fekete hajú nőszemélyt, hogy vigyázni kell velem.
- A rituális miaszar? – nézek rá értetlenkedve, hirtelen nem vágtam le a mondanivalója lényegét, de szerencsémre pontosít. Egy hangos „áhá” szalad ki belőlem, ahogy a maga módján megfogalmazza azt, hogy ma este nem lesz szex. legalábbis vele nem, és erre nagyon figyel. Az a baj, hogy erre nekem kellene figyelni, üsse kavics, meg is próbálom. De aztán, hogy mit tudok betartani, vagy mit nem, az megint más kérdés, ilyenek az ösztönök.
- Ja, hogy értelek. Akkor ez az első? Mennem kell – nézek kisebb őrülettel a szemébe, majd elengedem és kiviharzok az apartmanból. Jaja, úgy, csurom vizesen, egy szál gatyába, de azért felkapom az asztalon heverő kártyát. Csak a biztonság kedvéért, aztán becsukom az ajtót magam mögött. A folyosón aztán felkapok egy cserepes virágot, és mindenkire rávigyorgok, akik engem néz. Na, mi van, nem láttatok még metálistent? Nincs ingyenjegy, köcsögök! Visszatérek a szobánkhoz és bekopogok. Aztán beengedem magam, nehogy hoppon maradjak, belépek, a lábammal berúgom az ajtót, nem kellenek érdeklődők.
- Miss Soininen! Szeretném randira hívni – szambázok oda hozzá – ha kell, megkeresem -, és a kezébe nyomom a virágot. Jó, van egy méter magas, de hát ilyen szépségnek nem kis virág jár. Nekem meg a szám.
- Remélem, tetszik. A második randira már virágot is hoztam – nevetek felhőtlenül, meghajolok és a kezemet felé nyújtom. A táncikáról nem mondtam még le, szóval jobb, ha összeszedi magát.
- Talán megéri várni a harmadikra – kacsintok rá, hogy ne higgye azt, hogy ma még egyszer kimegyek valami hülyeséggel, hogy meglegyen a harmadik randi. Pedig esküszöm, simán megtenném, csak valahogy kivételesen nem érzem helyénvalónak. Biztos öregszem.

Hát sínen van a dolog, nem? Nyertem, illetve nyertünk, és a másik főnyeremény, a fekete hajú démonasszony – habár inkább angyal, bár sosem buktam rájuk eddig – is az „enyém”. Legalábbis kézben tartom az egészet, minden értelemben. Nyomjuk tehát valami jó bulit, egy kis zöld hiányzik ugyan, viszont tudom, hogy Jaana tanárnéni nem él vele, talán vissza tudom fogni magam. Az az egy, ami eddig elment, nem okoz nagy károkat a tudatomban, és végig tudok csodás partneremre koncentrálni. El is kezdődik a tánc, és egészségesen nekem dörgölőzik, ahogy az illik.
- October? Hát ismered? – nézek rá bambán, mintha megártott volna az ital. – Olyanokat mondott ám rólad, de tényleg – nos, igen, hogy vigyázzak a nagy fejemmel, mert keresztre feszít, ha nem vagyok nagyon rendes vele. Még azt is el tudom képzelni róla, hogy követet minket egy ideig, hogy nehogy rossz fát tegyek a tűzre, vagy mit handabandált össze nekem, amikor elújságoltam, hogy kaszinózunk egyet.
- Nekem mondod? Tudod milyen drága volt? Csak az ilyenekkel egy úriember nem kérkedik, szóval ne is kérdezd, nem válaszolok – három randi, mi? Ez valami finn népszokás? Szerintem, a mai trendekről igencsak le van maradva Jaana, de hát jó, legyen. Végül is nem akárki ő, meg hát úgyis régen csináltam már rendesen. Volt egyáltalán olyan? Na, mindegy, egyelőre megéri, haha. Pénz nélkül is megpróbálnám, de lehet, hogy hetente fogok vele Powerballozni ezek után.
- Sajnos csak ezt a lepukkant helyet találtam, pedig hozzád egy igazán szép Jáde szoba illene – kamuzok, mert azt sem tudom, hogy mi az a jáde. Ja, de, valami drágakő és zöld! Háh, nem semmi mik fel nem jönnek elmém bugyraiból, ha iszom. Ez józanul sosem jutott volna eszembe, az biztos! Miután megbeszéltük teljesen ezt a három randis dolgot, csak nekifogunk a táncnak. Na, ha headbangelni kéne, lehet, hogy kirepülnénk Vegas fölé és megmutatnám neki a csillagokat is.
- Majd igyekszem magamból kihozni a maximumot, vagy ahhoz közelit – vigyorgom, amikor megközelít. De ilyen szemétséget már, basszus! Tuti ingerel, és azt várja, hogy menjek el egy pontig, és ő visszahúzódhasson. Nos, egyelőre még tartom magam, nem lehet azt olyan gyorsan.
- Szóval ettünk, ittunk, iszunk… mihez van még kedved, azon kívül, ami el lett napolva? Valami partizás, vagy csak csendesen elmélkedjünk összebújva és nézzük a csillagokat? – majdnem elröhögöm magam, pedig csak egy fura emlék villant be, amikor még Cassie… Mindegy, az régen volt, most meg most van, talán tényleg jó lenne elengedni. Komolyan, amikor itt van velem egy ilyen nő, akiben minden megvan akár egy új életre, még akkor is betör az emléke. Kicsit haragszom is rá, nem kéne erőltetni ezeket az emlékeket. Lassan térek vissza a szép szemekhez, és félrerántom az ajkaimat. Nem előle, csak oldalra, de már vigyorgok.
- Egyébként jól nézel ki, ha még nem mondtam volna – visszatértem, szóval most már semmi huzavona. Kezdődhet a parti! Lágyan ringatom a zenére, még akkor is, ha ez nem az én stílusom, de azért a ragasztópóz mindent megér, még egy kicsit elfelejteni rockernek lenni. Ilyen ez az élet.

Tudtam, hogy rá fog repülni az Octis témára. Legalább megtudhatom, hogy mennyire jó rokonok – a másik féltől is. October szerint néha a másik fele Jaana, de amit eddig leszűrtem, nagyon jóban vannak. El tudom képzelni, hogy bizonyos esetekben hogy örülne Deadman, ha Jaana Octi másik fele lenne, haha. Ami azt illeti… mindegy is. Kész őrült ez a nő! Én pedig oda vagyok az őrültekért. Nyilván a fenekelést választanám, pedig amúgy sosem éltem ilyesmi játékokkal. Mindent ki kell próbálni egyszer, nem? Majdnem mindent, pontosítanék… Felnevetek, miközben oda-vissza húzom, táncolást mímelve. Nem tudom, hogy neki mennyire tetszik ez, én marhára élvezem, főleg vele. Már lassan úgy érzem magam, mint egy szerelmes kölyök, pedig arra nagyon vigyázni kell. Apám is megmondta: ne legyél szerelmes bazd meg, mert megmakkansz tőle. Hát igen, az öreg sosem volt túl körmönfont.
- Én reménykedem az elégségesben tanárnő – vigyorgok. - A pálcás dologra később meg majd visszatérünk – folytatom a süketelést. October ilyeneket nem említett, csak olyasmit, hogy ne bántsd meg Mick, mert kettéütlek. Viccesen mondta, érted… szóval halálosan komolyan. Veszélyesek ezek a finn nők, de a virág meglágyítja a szívüket, mint Calgon a vizet.
- Ami azt illeti, kellően megfontoltan fogadom – köszörülöm meg a torkom most én komolyan, mintha kissé fenyegetve érezném magamat, pedig igazán szórakoztató a művésznő előadása. Nem néznék ki belőle ilyet, szóval maximum meglepődök majd, ha odáig eljutunk. Mindig jó az ismeretlen, mert az nem unalmas, nem igaz?
- Valakinek biztos – vonom meg a vállam, pedig már milyen gazdag vagyok. Van 5 millám, meg egy gyerekem. Mi másra vágyik egy halandó, nemde? Ja, egy asszonyra, de az in progress, ahogy a művelt angol mondja. Nocsak, pedzegeti a hiúságomat, még hogy teljesítmény, meg ilyenek. Komolyan mondom, mindjárt megkérem a kezét, mielőtt még annyira részeg nem leszek, hogy nem tudom. Csak a biztonság miatt, arra is nagyon ügyelni kell.
- Hát, így, hogy egy csók sem volt, mert smucig vagy, nem is tudom – hajolok közelebb hozzá. Azért van amit megérdemel a rocker, nem? - De még ezt bepótolhatod – somolygom közelebb az ajkaihoz, de éppen megállítom előtte. Van még kábé 2 másodperce, hogy meggondolja magát, aztán meg lett csókolva. Kész passz, és még mindig nem vagyok erőszakos. Mert mással már az ágyat reszelném, szóval szerintem meg is becsülhetné. A csókjelenet, vagy elmaradása után, azért megadom a megoldást, mert annyira vág az eszem, mint a rozsdás fanyél.
- Amúgy pedig rebegtesd a pilláid, és légy titokzatos, mint egy nő. Az mindig beválik – vigyorgok és befejezem a táncot. Mivel már többször is megmondta, hogy ma csak külön fekszünk vízszintesbe, így marad a romantic túra az erkélyre, remélem, hogy tetszeni fog neki. Bejött.
- Menjünk – térek vissza Las Vegasba, és ha kell, ha nem, felkapom a csajt. Lassan megszokhatta már, hogy cipelem, remélem nem lesz egy rossz szava sem. Kiveszem az erkélyre és az ágyba fektetem finoman, aztán becaplatok egy „mindjá’ jövök’, el ne menj’” után. Hozom a kaját és a piát, közénk teszem és lefekszek mellé a másik ágyba. Felpillantok az égre, és bámulom a csillagokat, még azt is mondhatom, hogy szépek, örökök, vagy ilyen baromság. Tetszik, mint a mellettem fekvő, akire pillantok.
- Szeretem Vegast. Fasza verdák, menő bandák, rajongás. Veled bezárulhat a kör – emelem a poharam koccintásra. Ami azt illeti, nem bánnám, nagyon nem.

Persze, utasítottak már vissza, és én is mást, de most tényleg minden romantikát próbálok magamból kifacsarni, hogy megfeleljek valakinek. Valakinek, akinél még az is lehet, hogy esélyem sincs, pedig túlságosan is kezdem azt hinni, hogy ő egy megfelelő ember lenne Cassie elfelejtésére. A csók most sem érkezik meg végül, pedig ennyit gólhelyzetet nem kínálhatok fel neki, de úgy látszik Jaana ma nem szeretné, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz. Hát legyen, lemondó vigyorral húzódom el, bár annyira csalódott azért mégsem vagyok.
- Smucig – nyújtok nyelvet végül, és kimegyek a maradékért, hogy újra megjelenjek mellette és lehuppanjak a számomra kijelölt zónába. Azért egy igazi erkélyjelenetet nem így képzeltem, de Mickey Vallejo számára sem nyitott minden út. Talán még jó is így, nem kell mindent megkapnom, amit csak szeretnék, mert akkor elfogynának a lehetőségek. A Pokoli Szolgákkal való koncert sem lesz zökkenőmentes, a felkészülés sem igazán az. Szóval lehet min izgulni, és így érezhetem, hogy még élek.
- Vegasnak van szerencséje veled – emelem fel a poharat én is és csilingelve koccannak a drága kristálypoharak. – A győztesekre és a gyönyörű Jaana Soininere, aki ellenállhatatlan és smucig – nevetek fel és kortyolok is egyet. Hiába, na, eszméletlenül vonzó egy nő, ezt a ziccert pedig nem lehetett kihagyni. A félig kiürülő pohár, halkan koppan a asztalon, én pedig kényelmesen befészkelem magam a meleg nyári estébe burkolózva a pihenőágyon. Egy darabig csak nézem a csillagokat és szótlanul pislogok. Rápillantok a fekete ördöglányra és elmosolyodom. Jó, hogy itt van velem, talán ő majd megoldást kínál néhány problémámra. Úgy érzem, hogy közeledtünk egymáshoz, az más kérdés, hogy nem olyan mértékben, ahogy azt én elképzeltem. Ilyen az élet, ahogy a csigazabálók mondják.
- Lehet, hogy még most fel kéne tenni az egészet a pirosra és elveszíteni – a gondolataim ma nem következetesek. A legnagyobb félelmem az, hogy a mellettem ülőt megroppantja majd a nyereménnyel járó felhajtás. Ma még nem, de mi lesz pár hét múlva. Ha szerencsénk van semmi.
- Octi azt mondta, hogy egyszer behúztad valami pasival a csőbe, elmeséled? – mindig is szeretem az ilyen sztorikat, és az sem lenne baj, ha a másik fekete orra alá dörgölhetném. Féloldalasan fordulok, kissé kettős látással már, azért az alkohol kezd hatni, hacsak nem hét már.