Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
- Nem tudom... - de már a poharat fixírozom. Lelkierőt gyűjtök?? - Csak úgy jön. - Azzal megemelem, és nem teketóriázva tovább, azt is lehúzom.
Lassan marja végig a torkomat... És ami a biztos, hogy nem a rummal van itt a gond. Első körben még lélegezni is elfelejtek, de azután kitör... és egy elcseszett tüsszentésbe futja az egész. Szükség lesz arra a zsepire... Érte marok, és egy jóóó kiadósat belefújok. Még kettő.. és már meg se KOTTYAN!
Remélem...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
*Felszisszenek. Nem a rumtól, már megszoktam és imádom azt a kis csípős, pikáns ízt ami szétárad a nyelvemen és lekaparja az összes bacit a torkomról. Deadman válasza az ami sistergést csal ki a nyelvemből.* -Csak úgy? Hmm…*Nem fogalmazom meg a többi kérdést ami felgyülemlik bennem. Pedig van egy kalappal. Egyrészt még nem tudom hogyan kérdezzem meg úgy, hogy ne értse félre, másrészt kezd bajlódni a rummal és ez roppant szórakoztató. A tüsszentéstől nevethetnékem támad és nem fogom vissza magam, pláne mikor az imént visszautasított zsepit elmarja. *-Én mondtam, hogy kelleni fog.*Nem mondtam, de odaadtam. És nevetek, majdnem könnycsorgatón, ahogy nézem és látom a fintort az arcán.* -Tuhudohod, nem is a ruhummal gyűhűlik meg az ember bahajaha, hanem a chihilihivel. *Nem fehér embernek való az biztos. Freddy bá minden bizonnyal imádná, vagy imádja. Na de a fehér puhányok, ahogy apám szokta mondani…és már én is könnyeket törölgetek, a nevetéstől. Csúúúnya dolog mást kinevetni. *~Rossz vagy Gloria, nagyon rossz. Csúnya, rossz kislány!~ -Kérsz még zsepit? Kenyeret? Tejet? Orrcseppet?
- Szóval kiröhögsz.. - ecsetelem nem panaszittasan, de félig még takonytól fuldokolva. Na jó... Nem félig. Visszaszívom. Csak aztán fordulok újra felé. És már... már én is elvigyorodom.
- Kösssz, megleszek... - de már felé is tolom a kezemben figyelő poharat.
- Azt mondják szőrivel! - aztán (fejjel) rábökök. Pont a pohárra, ha érti, hagyom hogy cselekedjen, ha nem, a magam kezébe veszem az irányítást. NEM MARADUNK SZÉGYENBEN!
Csorog az ital, tőlem vagy Tőle, a dolog tökmindegy, a lényeg hogy mindkét pohár a csurjáig érjen. És csak ügyeskedve, ki-kilöttyintve néha, mindvégig a szemeimmel követve óvatosan húzom a szám felé. És BEFELE!
A következő kör... nem tévedtem, egy idő után már meg se hatja a könnyeket, vagy csak már én nem érzem, nem is ez a lényeg, a biztos hogy LEGYŐZZÜK EZT A KIHÍVÁST!! Is... Azzal elejtve a poharat ~ csak az asztal fölött ~ a fejem némi szünetet követel. És nem is az alkohol itt a gond. De inkább keresni kezdem a gyújtómat...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
*Tudtam, hogy nem fog megsértődni, bizonyíték erre a vigyor ami szépen, lassan de biztosan az arcára kunkorodik. Könnyek közt fuldokolva. Képzeljük csak el mit tett volna ez a rum, ha nincs a gyomrában még semmi. Én sem iszom éhgyomorra. Hiába ingatom a fejem, hogy nem nevetek, nem tudom palástolni, csak blabla az egész. Gonoszul még felajánlom neki a fél mentesítő sereget de nem kér belőle. A rumból annál inkább. *-Te egy hős vagy!*Töltök még neki is, magamnak is, de már az ital hatása kuncog belőlem. Vigyorgós lettem. Imádom ezt az állapotot. Figyelem ahogy magához ügyeskedi, egy-egy csepp kiszabadul, ahogy az én poharamból is, mert nem sajnáltam, peremig töltöttem nehogy panaszkodjon. Nekem kevesebbet kell hajolnom fölé, de egyszerre hajtjuk le…nagy sóhajjal, némi köszörüléssel teszem helyre a csípő-kaparó világot a torkomban. *-Deadman-Habanero, 1-2. *Bele fog jönni a chilibe, a végén a függője lesz. Leteszem a poharam, nem rontom el az imádott állapotot még egy pohárnyival, előttünk az egész délután, este, akár az éjszaka, ha egymásra húzzuk le a nyeleteket, hamar elfogy. Szomjazni meg nem szeretek. *-Ismerem ezt a mozdulatot.*Ránézek szuggerálón, hogy vegye a lapot. Tudom, hogy rá akar gyújtani, értem is, hogy miért de szerintem még korai, hiszen nem rég ette vissza a fene az erkélyről vagy mi az a szösz. *-Ha rágyújtasz, megint itt hagysz egyedül. *Lebiggyesztem az alsó ajkamat és nagy szemeket meresztek, remélve, hogy hatással van rá a szomorú kutyus ábrázat. Valamivel ki kellene váltani ezt az állandó nikotinéhséget, vagy a berögzült mozdulatot amivel a szájához emeli a bűzrudat, meggyújtja és leszívja az első kortyot. *-Van kártyád? Vagy papír, ceruza, dobókocka. *Akkora ez a ház, hogy a lakásom háromszor belefér, kizárt, hogy valahol ne találjunk ilyesmit. Az ajtónállóknak biztos van. *
Játszi-rosszallással nézek a szemeibe, lesz ez ennél még jobb.. IS! De a belügy most valahogy mégis mást kíván, elég volt ebből egyelőre, sokkal inkább hív valami másféle élvezet. Újra megszívom az orromat. És amikor pont.. a valahol ~ valamerre ~ elhagyott gyújtómat keresem, a fülembe szökik az a belőle jövő szöveg. Elvigyorodom. Egyrészt a hosszúba nyúló ábrázatán, aztán azon ahogy kibúvót keres. Egy kiadósat sóhajtok.
- Később. - köpöm ki, de azzal a cigaretta már ott is figyel az ajkaim között, a kezem viszont az ő kezén, felállok, emelem, ellenkezik vagy sem, és célirányosan belőve a helyszínt ~ az erkélyt ~ húzni kezdem. Ha kell neki az a hülye papucs, kivárom, de nem engedek. Már csak az erkély/terasz falához érve engedem el. És meg is van a GYÚJTÓM!
Ott feszített az erkély támaszkodón...
Hamar alágyújtok.
- Ha jó leszel, kerítek Neked valamit. - csak a szállal a számban szövegelem, de aztán fél karral támasztva meg a korláton, kihúzom.
- Add elő, mire készülsz!?!
És nem bírom tovább, elvigyorodom.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#56Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Szomb. Ápr. 07, 2018 7:08 am
Deadman& Sapphire
*Felejtős kuncogást eresztek meg arra a nézésre amit kapok a rum és Deadman közötti párharc értékelésére. De igazam van. Aztán jön a semmivel sem összetéveszthető, Deadman féle orrszívás, már menetrendszerű ez is mint a bagó. Szépen, szendén és kislányosan cseszem le amiért megint itt akar hagyni, pedig alig jött vissza. Még a számban érzem a rum ízét és a chili enyhülő erejét mikor ráfog a kezemre. Nézek rá bambán és próbálok rájönni, hogy mire mondta azt, hogy később. Később hagy itt? Vagy később gyújt rá? Utóbbi kizárt. Nem valószínű, hogy cigivel a szájában csak úgy ellesz a következő percekben anélkül, hogy füstöt szívna le. *-Most mi van? Kidobsz?*Félig értetlenül, félig tréfásan kérdezem miért és hova húz magával. Ahogy belövi a célt, és az nem a kijárat és a lépcső, már tudom.* -Ááá! Kívül tágasabb mi?*Remek. Akkor levegőzünk, bár nem tudom miért jó ha kint szívom a füstöt. A csizmám marad ott ahol hagytam, ha fázik majd a lábam az övére állok. Érdekes érzés kézen fogva sétálni és érdekes azon keseregni, hogy elengedi. *-Hóhó! Mit jelent, hogy „ha jó leszek”? Mit kell tennem? Ez kimeríti a zsarolás fogalmát, ugye tudod?*Nevetősen kérdezem, és a falnak támaszkodom a hátammal, három lépés távolságra tőle, hogy legyen a bodrozódó füstnek elég helye kettőnk között elsurranni. Hogy mire készülök? Megemelkedett szemöldök és visszakérdő tekintet bámul rá. Ártatlanul. Én mire készülök? Á, semmire, igazán.* -Mondjuk ronggyá verlek huszonegyben. *Vagy nem. Ki tudja milyen jó stratéga. Mindenesetre visszavigyorgok. *-De attól függ mit kerítesz. Felőlem belefolyhatunk egy Twister partiba is. Aki veszít az iszik….éééés, elmond egy titkot a másiknak magáról.*Addig kell ütni a vasat amíg forró.*
Már a röhögés kerülget, mégse engedem szabadon. Méég, nem.
Aztán már mikor végre ott vagyunk, kinn az erkélyen, hagyom, hadd cselekedjen kedvére. Elvégre ez egy szabad ország, nem?? Aztmondják..
Szemben állok vele, úgy néz ki neki se sürgős az inalás. A füst viszont jótékonyan hat. kellemesen marja le ezt az átkozott.. kaparó érzést a tüdőmben. Miért fog meg a késztetés hogy köpjek egyet?? De aztán mégis muszáj hogy elvigyorodjak. Hogy a feje... vagy az a méltatlankodó él a szemeiben, őszintén nemigazán tudom melyik szórakoztat. Jobban. Aztán mégiscsak, kibukik.
- Csak légy önmagad. - kellemes levegővel engedem ki, a szemeibe mosolygok. De nemigazán felejtettem el... hogy is volt az az előző megállapítás/szöveg!?? Szóval észbekapok.
- Hát... - vakarom meg homlokom, de nemcsak azért mert viszket - úgy őszintén, fogalmam sincs róla mi az a "Twister", de ez a titkos dolog azt hiszem érdekel... - és a szemeim résnyire szűkülnek, és újraszívok. De mindvégig csak a szemeit nézem. Hogy miért?? Na ezt jó lenne valakinek megmagyarázni. Mégse állok ellen.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#58Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Vas. Ápr. 08, 2018 9:13 am
Deadman& Sapphire
*Ki leszek terelgetve és ez nagyon szokatlan Deadmantől. Nem szokott ő engem ide-oda tologatni, inkább csak ő járkál faltól-falig, mereng, elmélyed magában és néha ha szólok hozzá, fáziskéséssel kapja fel a fejét. Most viszont irányít, kellően finoman de határozottan és majdnem röhögve. Érdekes, nagyon érdekes. S közben, ha már itt vagyok és mert már ittam is, mindenféle unaloműzőn gondolkodom. Sosem voltam Deadmannél, amit róla tudok, azt ő osztotta meg velem, általában fél információkkal látott el, és majdnem csak kizárólag a szenvedélyeiről tudok. Arról nem mit csinál amikor nem csinál semmit. Vagyis amikor lustul, ha egyáltalán, ha lábat lógat, ha nincs dolga koncerten, lemezstúdióban, interjún sötöbö. Ezért nem tudom milyen amikor ilyen. *-Én mindig önmagam vagyok.*Húzom fel az orrom sértődötten. Szerintem tök egyértelmű, hogy nem játszok szerepet. Az a kis izé….bohókás akármi amit elsütök néha nem számít. Szóval máris szerezhet nekem valamit amiről beszélt, de én is adok ötleteket.* -A Twister egy játék. Van egy nagy műanyag szőnyeg tele színes pöttyökkel meg egy rulett kerék féleség. Felváltva meg kell pörgetni és oda teszed a kezed lábad, amit kiforgattál. Jobb kéz a sárga pöttyre, bal láb a kékre. Jól össze lehet gabalyodni és az nyer, aki tovább tud talpon és tenyéren maradni. A röhögés momentán megnehezíti a dolgot és nem tudsz nem röhögni közben.*A titkos dolog érdekli. Hát engem is. *-De a titkos dolgot felőlem játék nélkül is megejthetjük, de úgy nem olyan izgi. *Megint a szemeimbe néz. Ez a fixaideája, de engem nem zavar. Ha le akar látni a vesémig, hát tessék. Nyelvet nyújtok és vigyorgok. Várom már mikor ég le a cigije, kezd fázni a lábam, de nem hiszem, hogy lenne vendégpapucsa, olyanom még nekem sincs otthon.*
Az a dölyfös él a szemeiben... most egészen másféleképp érint. Elvigyorodom. Hogy miért?? Egyszerűen tetszik amikor bosszankodik.. amikor játszik, és amikor kelleti magát. Egyre inkább élvezem... Őt is, meg a társaságát, de amikor hirtelenjében ecsetelni kezd, ebben már nemegészen vagyok biztos. Hogy tudom miről beszél...
Már épp ott a levegő... az az első, ami azt jelenti kérdésem lenne, ~ megállapítááás ~ amikor viszont nyelvet nyújt, és egyszerre felejtek el mindent. Vigyorogni kezdek.
- Most mi van..(??) Tényleg nem hiszed el hogy leharapom?? - és nevetek. Füst tölti el a torkomat, de nem érdekel, jólesik. Mindkettő.
- De nem hiszem hogy ilyen színes.. izét találok, mást kell kitalálnod. - és újabb vigyor. Egész... felhőtlen ez a virtus. A hangulat.. a szituáció, a nap. A délután... Vaggggy... tökmindegy minek nevezzük, az egész lényege hogy élvezem. És rég nem élveztem már ennyire... Jórészt semmit.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
* Vele együtt vigyorgok, én az ő ábrázatán. Mókás volt az átmenet a kérdő tekintet és a kérdésre vett levegő beszívás, majd a következő döbbent és nem értő arckifejezés között. A fejemet rázom, még mindig vigyorogva, de már zárom is a számat, hogy eldugjam a nyelvem. Hát onnan szedje ki ha nagyon akarja, persze a „random ne csókolj” még mindig áll. Így szép az élet, tele kihívásokkal. *-Iiigen, gondoltam, amikor beléptem és körülnéztem. Mondtam is magamban, hogy „Itt Gloria nem találsz társasjátékot.” De nem baj, kreatív vagyok. Csak menjünk már be, mert lefagy a lábam.*Ellököm magam a faltól és várakozón nézek rá és a cigire. Leégett már? És most? És most, leégett már? *-Megpörgethetjük a rumos üveget is, csinálhatunk rulett kereket pár villából, pohárból, cipőből. Esetleg kártyád van? A gorilláidnak? Black Jack?*Befelé intek a láthatatlan hegyomlás fickók feltehető helye felé, csak, hogy biztosan tudja kikre gondolok gorillák alatt. *-Csak itt védenek vagy mennének veled mindenhova? *Nem emlékszem, hogy láttam volna egyet is amikor a szalonban járt. Egyetlen alkalommal sem, vagy nagyon jól elbújtak. Amikor azonban először esett be az ajtón és két nappal ezelőtt, tutira nem voltak vele, különben megóvták volna…nos, önmagától.*
Elvigyorodom... sokadszorra.... De még mindig a szemeibe nézek, résnyire húzott szemekkel, egész addig míg el nem felejt(i) tovább nem lép, és egy jóleső sóhajt húzok a tüdőmbe. Kellemesen bizserget idekinn... Még akkor is amikor kötözködni kezd, énmeg... összeráncolom a szemöldökeimet.
- Te vagy az aki nudiba nyomja.. - vigyorgok, de még egy utolsót szívok, nagyratörőt és mélyet.. érzem én hogy itt áll, itt dekkol a közelemben, de hosszú két másodpercig benntartva a füstöt, már neki háttal fordulva eldörzsölöm a csikket. Repül ki a többi közé az alsó szintre...
A visszafelé úton engedem el az egészet...
- Steve-ék csak akkor vannak láb alatt, ha láb alatt kell lenniük. - fordulok újra szembe vele. De hogy a füst egy részéből kapott e?? Nem volt szándékos.
- Vagy ha Grid utasítja őket... - annyi a jókedvnek. De mert ne fessük az ördögöt a falra, még a végén megjelenik, inkább nem pazarlok több szót, előre intek hogy övé az út, menjen, és ha előre lépked, csak kellemes távolsággal követem.
- ... De pókerezni szoktak, szóval még az is lehet.. - most gondolkodóba esve ráncol a szemöldököm, csak nem messze a kanapétól, az ajtó felé állva meg, de ha nincs más reakció, cselekszem. Megindulok az ajtó fele, kitárom, és csak alig fél lábbal lógva ki a lépcsőre, azonnal elkiáltom magam.
- Hé, Steve! - várok. Csak hogy hallja e. - Dobj már fel nekem két paklit! - félhangos neszezések.. Aztán megjelenik az alakja a földszinten a képben.
- Neee már, Vé, nyerő szériában vagyok.. - kötözködik. Én meg elvigyorodok.
- Tartozol nekem...! - lököm oda kényelmesen, és úgy látszik ez nyert. Jó tett helyében.... .. valahogy így mondja a rendszer, és nem is kell sokáig dekkoljak a képben, csukom az ajtót és visszalépek.
- Úton.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
-Túl sokat ráncolod a homlokod. Öregít.*Visszatartott nevetés remegteti meg az ajkaim szegletét. Észrevettem, hogy amikor direkt zrikálom, mindig mélyen a szemeimbe néz és összehúzza a szemöldökeit. Vagy résnyire a szemeit. Persze nem haragból vagy ilyesmi, egyszerű reakció, őszinte. Nem bírom kihagyni. Már mennék be, mert hiába van rajtam vékony harisnya - mert az kell a csizmába – attól még nem lesz meleg a lábam a terasz padlójától és nem szeretnék felfázni.* -Te vagy az aki kivonszolt ide.*Már az ajtóban toporgok arra várva, hogy végre eloltsa azt a bűzrudat, majd megemelt szemöldökkel vonom kérdőre mikor a csikk nem magától lehullik a mélységbe. *-Van odalent egy medencényi hamutartó?*Megint belekötök, de nem várom meg a választ, amint elindul visszafelé, már bent is vagyok, fejemet ingatva azon, hogy Deadman mindent összeszemetel, az én szalonomon túl is. Szerencse, hogy így döntök, különben kapnék a füstből az arcomba. *-Jól érzem, hogy nem különösebben kedveled ezt a Gridet? *Csak mert mintha elszálllt volna a jókedve amit a magam számlájára írok. Tetszik ez az új Deadman, bár a régivel sem volt bajom. Sok. Ő megáll, én leteszem magam a kanapéra, ő megint ráncolja a homlokát, összehúzza a szemöldökeit, én megint vigyorgok ezen. Felhúzom a lábam, félig a támlának, félig a karfának dőlök. Míg ő intézi a kártyát, a mennyezetet nézem hátrahajtva a fejemet, s mikor visszatér, előrehajolok és megpaskolom a kanapét azon az oldalon ahol ő ült korábban. Ha leül, mindkét lábfejemet a combjai alá csúsztatom, mert úgy hamarabb megmelegszenek. Tapasztalat.* -Milyen tétben játszunk?*S már dörzsölöm is össze a tenyereimet, arcomra boszorkányos vigyort vonok. *
És vicceskedik.. Oké, nem mintha a pofámmal lenne bajom. A többi viszont JOGOS! Az már más kérdés, hogy nem én kértem hogy vetkőzzön. Habááár...
Csak szökésnyi pillanat, amikor eljátszom a gondolattal. Utána viszont követem, tekintve hogy hiába hogy még elszólta magát, máris bennvan a benti térben. Ezért utánalépek.
- Gridet senki sem kedveli... - aki épelméjű... Teszem hozzá, de már csak fejben. Sokkal inkább ragadott meg az a kártyás ötlete, nem mintha úgy alapesetben bármi ilyet is terveznék, de járható út.. úgy a sok közül, elvileg, és akkor már miért ne! Kíváncsi vagyok mire készül vele..
Riadóztatom is Steve-et, aminek ő úgy alapjáraton nemnagyon örül, de akárhogy is nézzük, tartozik nekem, szóval nemfogadok el nemleges választ. És már zárul is az ajtó...
Visszalépkedek, a tüdőmet mély sóhajba hajló kiadós levegő tölti meg. Nem mintha ne tudnék mit kezdeni vele, csak épp még másfelé jár a gondolatom. Egész, míg nem látom a kezét ott az orrom előtt. Elmosolyodom... és leülök. Még akkor se moccanok, amikor két.. jéghideg láb tolakodik alám. Elvigyorodok.
- Te vagy a kártyazseni... mondd meg Te! - a szemeibe nézek, de közben kezeim kihalásszák a lábait alólam, és szorosan a tenyereimbe fogom. Nem is olyan vészes. És ha nem rántja el, nem gondolkodom, csak úgy alapesetben dörzsölgetni kezdem. Jé, még erre is emlékszem!??
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#64Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Ápr. 20, 2018 7:31 am
Deadman& Sapphire
*Gridet senki sem kedveli, oké. Nagy szemét lehet a fickó, de akkor miért van még mindig kapcsolatban vele? Hmmm...láthatóan elillant a kedve az említésétől is, ezért nm hozom többet szóba, legalábbis szándékosan nem. Bólintok, tudomásul veszem és hagyom elsiklani mellettünk Grid témáját. Egyszer talán megismerem. Ejtőzve hallgatom a kártyaszerző akciót, felfedezek pár foltot és árnyékot a mennyezeten, próbálom kitalálni mihez hasonlíthatnak leginkább. Deadman visszatértével reményem van arra, hogy a lábaim megmelegszenek és ehhez mindent meg is teszek. Átjár a jóleső érzés, melegség kúszik a lábujjaimba és kezd feljebb csúszni. A tétekről firtatom, de visszapasszolja a labdát, ami nem is lenne gond, az viszont már igen, hogy akaratom és halvány ellenkezésem ellenére kihámozza a lábaimat maga alól. Elhúzom a számat...szempillantásnyi idő, míg rá nem jövök, hogy mi az elsőre gonosznak tűnő akció lényege. Aztán megemelkednek a szemöldökeim, elhúzom megint a számat, de ez már elégedett mosoly, és kényelembe helyezem magam. Jobban mint eddig. Visszaveszem a mennyezetet néző pozíciót és lehunyom a szemeimet. A tétekről hangosan alkotott elképzeléseim közbe be-beugrik egy elhaló nyögés amivel a masszírozást értékelem.*-Mivel nincs sok pénzem, nem lesz tét egy dollár sem. Mondjuk ha nyerek, akkor leszoksz a cigiről. Ha veszítek....mond meg te mit szeretnél.*Tényleg jó ez a talpmasszás. Leheletnyit emelem csak meg a fejem, hogy az egyik szememet kinyitva a látóterembe kerüljön és érzékletesen közlöm, hogy mit szeretnék.*-Ne hagyd abba!
Csakis őt figyelem... Nem feltétlenül mert kéne, hanem egyszerűen mert így esik jól. A kezeim maguktól teszik azt amit régen, nem is gondoltam volna hogy még bármire is emlékszem. Aztán mégiscsak belekezd valamibe. Én meg elvigyorodok..
- Esélytelen. - vágom rá. Nem erőteljesen, inkább tiszta tudattal a tényben, mert nyilvánvaló hogy ebből nem engedek. Ez nem az a játék... - Mást kérj.. - a szemeim ráncolva villannak meg, de ami a biztos, hogy ilyen szinten nem üzletelek. Akármennyire is bírom a fejét. Beijedtem volna??
- És tekintve hogy alig ismerlek, egy napot akarok. Veled. - biccentek aztán rá, de nem mosolyodom el. Most valahogy nem jön... De aztán mégis.. nagyot sóhajtva hátradőlök a kanapén, és elengedem a lábait. Pont akkor amikor kopogtatnak.
- Gyere! - szólom el, mire Steve lép be.
- Itt a kártya, haver. - közelebb jön, felém nyújtja. Én meg ránézek és átveszem.
- Kösz. - az arcom érzelemmentes. Látom hogy a lányra néz, Glóriára, de én nem nézek rá. Aztán vissza a szemeimbe.
- Ha semmi más nem kell.. - hagyja nyitva a mondatot. Én meg megszívom az orromat..
- Nem, kösz. - biccentek rá, azzal ha a lány nem akadályozza meg benne, elrohan és csukja maga mögött az ajtót. Csak ekkor fordulok vissza a lány fele.
- A Tiéd! De ne csalj nekem.. - és elmosolyodom.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
*már akkor tudtam, hogy nemet fog mondani amikor elvigyorogta magát. Naná, hogy esélytelen, össze van nőve a bűzrúddal mint a sziámi ikrek egymással. Szemet forgatok nagy sóhajtással, mivel más nem jut eszembe, jobb híján a plafont nézem, hátha oda van írva a válasz…az én tétem és jutalmam ha tönkre verem a kártyában. Háát, nem. Pár folton – vajon mi spriccelt oda fel ha még a takarítónő sem volt képes felmászni, hogy sikáljon egyet – és árnyékon kívül, melyek csupán amorf alakot öltenek, nincs más. Csikorognak a fogaskerekek a fejemben de még halvány lila köd fedi a homályt is. Ő viszont pontosan tudja mit akar. Csuklom egyet.* -Egy egész napot?! Reggelitől vacsoráig? *Mondanám tovább ami eszembe jut arról a mondatról, hogy „alig ismer”, de kopogás szakít félbe én meg, mivel már nem vagyok masszázsilag kényeztetve, magam alá húzom a lábaimat amennyire csak tudom a helyzetemből adódóan. Vélhetően a Steve nevű fickó érkezik a kártyával aki nyerésben állt mielőtt a levesébe nem köptem volna. Bocsánatkérő mosolyt villantok felé mikor rám néz, elmegy köszönömnek is, majd megrázom a fejem amikor a további kívánságaim iránt érdeklődik. Vagy Deadmantől kérdezi, nekem olyan mindegy. *-Majd kárpótoljuk valamivel az elmaradt nyeremény miatt.*Nem szeretném ha az első látogatásom máris utálatba fordulna. Szeretem ha szeretnek. Leteszem a lábaimat a padlóra, a kapott kártyacsomaggal közelebb csúszom az asztalhoz.* -Oké! Megvan!*Közlöm diadalittasan, széles, semmi jót nem jelentő mosolygással Deadman felé fordulva. *-Ha én nyerek, eljössz velem egy tánciskolába és megtanulsz tangózni. Velem. Rám fér egy ismétlő lecke. *Lecsapom a paklit, nyújtom a jobb kezem.* -Áll az alku?
Elmosolyodom. Most miért!?? Kíváncsi vagyok milyen lehet egy teljes nap a közelében... Talán fejfájással végződik..(?) Vállalom a kockázatot!
Elvigyorodok, de csak magamnak. A magam gondolatain. Mégis a kopogás szakít félbe, amire nem kell odafigyeljek, jól tudom ki az. Lezavarjuk a cserét, Steve-en nem látszik hogy neheztelne, de meg is értem. Az a motor.. nem két cent, és látom a fejét amikor ráteszi a seggét. Rossz emlékek...
Elvonatkoztatok, vissza a jelenre. Ajtó csukódik, én meg nagy sóhajt szívva a tüdőmbe, magam is megtelepszem a földön talpakkal. Előre dőlve összedörzsölöm a kezeimet. A térdeimen támaszkodom. Mi jöhet még!?? A felkiáltására villan meg. És aztán...
A szemöldökeim valószínűleg felragadnak a homlokomra és eszükben sincs onnan lejönni. Egyre inkább veszéllyel telinek tűnik az a teljes nap..
- Botlábam van. - ráncolom a szemeimet, és tényleg. Táncolni?? Istenem... De félek, a következő üzlet búvárkodás lesz, vagy akár a Himalája meghódítása, szóval lehet jobb lenne nem kötözködni... Megalkudtam volna???
Nagyot sóhajtok, mint akinek életre szóló döntést kell meghoznia.
- De próbálkozni lehet.. - mély, karcos hangon ecsetelem, elvégre nem várok semmi jót. NYERNEM KELL! Ez az egyetlen esélyem. Kezet fogok.
- Na ossz! - bököm oda fejjel. Mielőtt még megkívánok egy újabb cigit...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#68Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Csüt. Május 03, 2018 7:54 am
Deadman& Sapphire
*Döbbent elmélkedésemre nem kapok választ, legalábbis szóban nem, de Deadman arca beszédesebb. Hát jó, legyen, egy egész nap velem. Nem nagy a tét, most már csak olyasmit kell kitalálnom magamnak, hogy a kártyaparti végén mindenképpen én nyerjek. Akkor is ha ő nyer. Míg Steve köztünk lábatlankodik, ki is találom a magam tétjét és roppant elégedett vagyok magammal. Fülig húzódik a szám Deadman szemöldökeinek táncát látva, kaccantok mielőtt kimondom azt amire gondolok.* -A szemöldökeidnek nincs.*S valóban, úgy ugrálnak a homlokán a közben összeverődött ráncok között, mint gyerek a légvárban. A nagy, beleegyező sóhaj meg Katrinára hajaz. Tényleg nagyot kértem? Nem hiszem. Ha Deadman nem is tanul meg tangózni, már megérte a vele eltöltött idő, biztos vagyok benne, hogy remekül szórakozunk majd. Igen, már most úgy gondolom, hogy én fogok nyerni, de ha nem, még mindig be lehet iktatni a velem töltött egész napba a tánciskolát. *-Ez a beszéd!*Vigyorgok rá és megpörgetem ujjaim között a paklit. Semmi varázslat, semmi csalás és ámítás, osztok és lecsapom a maradékot. Nézem a magam lapjait, egész jól állok. Egy király és egy majdnem ász. Dáma. Az arcomon azonban nem látszik semmi, noha ez nem póker, felvettem az ahhoz tartozó arcomat.*
#69Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Csüt. Május 10, 2018 1:05 am
"A szemöldökeidnek nincs."
Egy kiadósat sóhajtok... Ez biztos, pont még mielőtt kimondanám a megváltó ígéretet ~ vagy legalábbis valami olyasmit ~ de egyezzünk ki azzal, hogy... Kiegyeztünk. Ezt a kört muszáj nekem nyerni!
Fel is szólítom, csinálja amit vállalt, de nem mondanám hogy a feszült várakozás hajt. Fejben még mindig kutatok, valahol a messziben, Tangó?? Melyik az a tangó!? De nemigazán jutok végkövetkeztetésre. Amikor is kicsapja a lapokat...
Basszameg... Újabb sóhaj, de ez csak úgy jön magától.
- Azt hiszem nem szeretnek az istenek.. - dünnyögöm, de közben máris cselekszem - Miért is tennék. - tény. De közben már a kezemben is a két lap, aztán jelzem, kérek még. És mégegyet... És végül...
Szélesre húz a vigyorom, valahogy még önmagamtól is szokatlanul szélesre ahogy kiteregetem az orra elé a lapokat. (Eredmény)
- Úgy látszik mégis megérte Fortuna lábát is csókolgatni...! - és nevetek. Nem a nyeremény gőze hajt, vagyis.. az is, de sokkal inkább az, hogy nem nekem kell bénáskodnom! Ez az érzés mindennel felér!
Asszem...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#70Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Május 11, 2018 8:55 pm
Deadman& Sapphire
*Lehet, hogy az agyára fogok menni? Az újabb sóhajtás erről árulkodik, persze ő sem egyszerű eset, Black Jack helyett játszhatnánk azt, ki bírja a másikat tovább. Bár…ha őszinte akarok lenni magamhoz, már egy ideje ezt játsszuk. Keverek – láthatóan nem most csinálom először, de nem próbálnék szerencsét egyik kaszinóban sem – osztok, majd arcomra még véletlenül sem kirakva az elégedettséget, adok neki még lapot, meg még. A franc, Deadmannel nem játszottam még, ha a megérzésem nem csal ő sem ismeri jobban a játékot annál, minthogy mennyit kell összegyűjteni. Azért kíváncsi vagyok mire kért ennyit. * - Csak óvatosan drága.*Mondom rezignáltan, magamban meg majd` szétvet az izgalom. Nem a nyeremény hajt, én így is úgy is nyerni fogok, hanem maga a játék dob fel, meg persze a büszkeségem se szenvedjen csorbát. Viszont az ő kiteregetett lapjait nézve, ez nem fog mostanában összejönni. *-Bakker!*Most elengedem magam és minden eddig bent tartott érzelmemet, a csodálkozás feljebb tolja a szemöldökeimet, majd össze is rántja azokat. A lapjai után nyúlok, pontosan tudom melyiket mikor vette fel.* -Az agyam eldobom! Tizennyolcra lapot kértél levegővétel nélkül? Te Fortuna lábát is csókolgatod? Minek? Mikor?*A fejemet ingatom, nem lehetek ennyire pesszimista, fő az optimizmus, egyébként meg egy fecske nem csinál nyarat, meg ilyenek. Kirakom a lapokat, újat osztok.* -Azért még ne bízd el magad, egy góllal még nem nyersz bajnokságot….ne vigyorogj! *Felveszem a pókerarcot. Kell is. Az újabb laposztás megint egy lépéssel közelebb visz a nyeréshez. Egyre inkább szeretném látni Deadmant tangózni. Úgy tűnik a húsz az én számom. Ha Deadman most is huszonegyet terít, Black Jacknek fogom hívni. Vajon Steve mit szólna a főnöke lapjárásához?*
#71Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Hétf. Május 21, 2018 12:44 am
És nevetek.. Egyszerűen csak jön, szívből.. felszabadultan.. könnyelműen. Mintha az ég világon semmi baj nem lenne... És most nincs is. Tetszik a fogadtatás, legalábbis szórakoztató, és még mindig vigyorral a fejemen engem el a győzelmet. Csak mert újabb csatatér jön.
- Fáj az igazság.. Mi!? - megadom magam. Persze ettől még továbbra is viccesre engedve húzom össze a szemöldökeimet, elvégre eszemben sincs orrot lógatni, KEZD SZÓRAKOZTATNI EZ AZ EGÉSZ!
Újabb lapok jönnek, az én szám sarkában még mindig mosoly bujkál. Még akkor is, amikor megkapom azt a nem túl kedvezőt, és hiába kérek még lapot... meg mégegyet... aztán újabbat kockára téve, a Nagyasszony most kevésbé ereszt szép szemeket, mégse tudja kiölni belőlem a jókedvet. Elvégre 1:1!
- Ez a te köröd volt, de nézd meg a következőt...! - ejtem el mindegyiket, de már érdekel is a következő osztás.
Ki hinné!?!!
---
/Te látod kocka képeket? Mert nekem csak telefonon mutatja! /
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#72Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Május 25, 2018 5:40 pm
Deadman& Sapphire
*Megengedem magamnak, hogy egy röpke pillanatra elámuljak. Deadmant még nem hallottam így nevetni. Az igazság az, hogy igazán nevetni még talán soha. Mosolygott, meg vigyorgott mint a fakutya, de ez a nevetés…tetszik. Az én arcomra is elégedett mosolyt húz. Máris nyertem, mindegy mi lesz a vége ennek a játéknak. *-Néha igen, de ez most egyáltalán nem.*És ez is igaz. Eddig döntetlen, Fortuna tényleg szeretheti, de ne kiabáljuk el és ne adjunk ötleteket a szerencse asszonyának, még a végén ő fogja Deadman lábát csókolgatni. Újra osztok, sátáni kacajjal kísérve a lapokat Deadman beszólására. A kocka fordul, most én kérek lapot, kettőt is és így sem jön össze annyi, hogy biztos legyek a győzelmemben, viszont nem kockáztatok. Tizenkilencre azért nem kérek lapot, biztosra megyek. Ám sem a csalódás, sem az izgalom amivel az ő lapjait és az arcát figyelem, nem ül ki az enyémre. Legalábbis én úgy érzem nem, aztán ki tudja. Ismer már mint a tenyerét, pontosan tudja egyetlen szemrebbenésemből mire gondolok….a hétköznapokon, a megszokott beszélgetések menetében. Talán ez a játék még újdonság a palettán. *-Na kispajtás! Kérj vagy villants!
#73Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Szer. Jún. 06, 2018 2:19 am
Repülnek a lapok, a szemeimmel letapogatva követem. Egész másként érzek... Másként mint eddig bármikor, mintha valami... ami meghalt bennem, most óhatatlanul éledezik. Alig várom hogy az én lapjaim következzenek.
És repül! Egy.. meg mégegy.. meg a következő... Hamar a kezembe veszem, talán fel se fogom a tényeket, az eltelt időt, hamar számolgatni kezdem. A szemeim tutira erősen koncentrálva résnyire szűkülnek, amikor..
- Kérek még! - bököm. Oda se nézek, felé se figyelek, egyszerűen csak nyúlok az asztalon csúszóért, csatolom, gyorsan fejben összegzek, aztán megint kibököm.
- És mégegyet! - most már a szemeire nézek, talán el is mosolyodom, de nem vagyok meggyőződve a tényben, a kapott lap sokkal jobban felizgat.
Kézbe veszem, és a fejemben gyullad a szikra. De nem engedem szabadjára, még időben észbe kapok, a lapok fölött a szemeibe sandítok, látom én.. a veszett tudásvágy csak úgy süt a szemében, egy rövid mosolyt mégis elengedek, de egy torokköszörüléssel hamar rendezem az ábrázatom. És akkor hullik csak el az az örök szó...
Újabb torokköszörülés, már nem is kell hogy lássa a tervemet. A lapjaimat az asztalra fektetem, csakhogy... színével LEFELÉ!
Egyetlen szót se szólok, csak nagyot nyelek, feltornázom magam az ülésben... az ülésBŐL! Már állok is.. amikoris a szemeibe nézve a gatyaszíjam csatjáért nyúlok. És lassan kezdem kibontani.
- Azt hiszem a másodikat választom... - mindvégig a szemeibe nézek, és csak ha megállít... vagy épp meglátom azt az 'ijedt', értetlen fényt a szemeiben, csak akkor kezdek veszettül vigyorogni. Természetesen abbahagyom a műveletet.
De ha nem...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#74Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Csüt. Jún. 07, 2018 9:25 am
Deadman& Sapphire
*Amikor ilyet játszom – szigorúan csak barátokkal és nem kaszinóban – akkor óhatatlanul is arra gondolok egy-egy körnél, hogy mi lett volna ha…ha kérek még egy lapot. Vajon melyiket osztottam volna magamnak vagy osztotta volna a másik? Nem vagyok Esőember, nem tudom számolni a lapokat, én tisztességesen játszom, sajna a szerencse is elég tisztességes velem, nem túl gyakran környékez meg, nehogy a visszaélés gyanújára adjon okot. Ja, és nem csókolgatom holmi szerencsenők lábát. Lehet, azt kéne. Újra felcseng bennem a kérdés mikor Deadman lapokat kér, szinte állandóan ezt csinálja. Én már huszonötnél járok ahogy a nem látott lapjainak értékét adom össze a magam kívánságára, vágyára, de kezd bennem testet ölteni a gyanú, hogy az bizony jóval kevesebb, mikor lecsapja a kártyalapokat az asztalra, nekem NEM megmutatva és felugrik. Nem tudom mire vélni, pláne mikor a szíjához nyúl. Nem kötöm össze a saját felhívásommal. *-Mivaaan? *Értetlen vagyok de nem ijedt. Azért ahhoz több kell egy kicsatolt nadrágszíjnál, hogy frászt kapjak. A lapjaim még a kezemben, de felváltva rebbentem a szemeimet köztük és Deadman lapjai, illetve a nadrágja között. Lassan értelmet nyer a mondat és a tett, ha most tükörbe néznék, látnám ahogyan kigyúl a fejem felett az izzó. Ajkaim széles vigyorba szaladnak, de csupán egyetlen lélegzetvételnyi időre. Még élénken él emlékezetemben Deadman sandítása, még a torokköszörülés előttről, és én sem vagyok rest, hogy zrikáljam. Szabad kezemmel eltakarom a kilátást magam előtt, fejemet hátrahajtom a kanapé támlájára és a hangom csak most ijedt.* -Tejóóééég! Hagyd abba, nem akarok megvakulni!*Megjátszom, hogy rohadtul zavar amit nem is látok, tőle elfordulva nyúlok aztán előre a lapjaiért és ha nem akadályoz meg benne, felfordítom azokat. Ha sikerül, jön csak a meglepetés, ha nem, akkor harcba- és ölrekelek értük.*
#75Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Jún. 08, 2018 12:09 am
- Neeeem, nem világít, az csak a lapok hülyesége... - vigyorgok... Már RÖHÖGÖK! Hangosan! Őszintén! Tetszik ez a játék, mégis abbahagyom. Lerakom a seggem, vissza a kanapéra. Még annak ellenére is, hogy önkiszolgálta már magát. Vagy pont azért?? Vigyorogva dörzsölöm össze a kezeimet.
- Ez viszont nem hazugság, és nem ámítás.. - ha kell, a még mindig az orra előtt fekvő lapokra bökök. És nem hagyom abba a vigyorgást. Természetesen...
- Hogy is volt az a nyeremény?? - villannak meg a szemeim. Persze lefogadom hogy jön még kötözködéssel, de akkoris, élvezem a győzelem minden... cseppjét... Rég nem élveztem már ennyire... És ilyen felszabadultan.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Kezdőlap
by 
Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... 
/