Ville Deadman - Útkeresés...

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*A nagy – megjátszott – ijedtség közepette van egy pillanat amikor elakadok.* -Írtak rólad ilyet?*De most tényleg? Vagy csak én kaptam be a hülyeségét? Már nem emlékszem, különben sem olvasok el minden szemetet, szóval ha írtak róla ilyet az tényleg nagy baromság, de az újságíróktól kitelik. Ezt volt szerencsétlenségem megtapasztalni. De gyorsan lepattanok Deadman nadrágjának és szerszámának témájáról és a lapjaira koncentrálok, amiket simán megszerzek. Naná, mivel nyertes lapok.* -Francba! Rongyosra csókoltad a spiné lábát. Azért nem maradt belőle nekem egy ép felület sem. *Összedobom az enyémekkel a lapokat, oly mindegy már nekem mennyi volt. Felháborodásom valódi, nem az elvesztett lehetőség fáj hanem csak úgy elvből a vesztés. De még nincs minden kocka elvetve. *-Még nem nyertél, ez csak három kör volt, páratlan. Szóval még egy. Mindent vagy semmit és most te osztasz. *Félredobom a már használt lapokat és a kezébe nyomom vagy legalább az orra elé a kártyacsomagot. Az arcát nézve elhúzom a számat, de belül azért lelkes vagyok, mert még sosem láttam ilyen jókedvűnek. Viszont még mindig nem tudom mitől tud ennyire röhögni. Én kevés vagyok hozzá, történt valami az elmúlt két nap alatt ami kifordította Deadmant önmagából, viszont ha rákérdezek, félő, hogy visszabújik a csigaházába. De előbb vagy utóbb úgy is megteszem, ismerem magam és eléggé csiklandoz, feszeget a bent tartott kérdés.* -Jaj már! Töröld le azt az elégedett vigyort a képedről és ossz!

¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#77Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Kedd Szept. 11, 2018 10:25 pm

"Írtak rólad ilyet?..." A hang átsejlik az egészen. Fogalmad sincs róla baby mi mindent össze nem firkálnak rólam azok az átkozottak, de most nem ezért vagyunk itt. Most azért vagyunk itt, hogy élvezzük. Jórészt egymás társaságát, de igaziból én ezt a kis véletlenbeszökő játékot is rendkívülimód élvezem, és ma reggel.. Ma reggel még fogalmam se volt róla hogy ez a nap még így is alakulhat. Jórészt...
Elmulasztottam gondolkodni. Ahogy teszem azt már vagy napok óta... Hetek??

Leülök, de csak mert szándékomban áll bezsebelni a nyeréssel járó kedvezményeket. Nem akartam... de most már erősen rákaptam az ízére, és érzem hogy belülről fűt. Különben is ő akarta ezt az egészet vagy nem..?
Féktelen vigyorgás tör ki belőlem ahogy pattogni kezd. Már-már röhögés. Mit tagadni, szakadok ahogy paprikásra gyúrta magát a kérdésben, és eszemben sincs nem tovább oltani. És még akkor is röhögök, amikor repül felém a pakli, ez a pillanat mindent megért. De úgy MINDENT!
Belekapok a pakliba, de még mindig vigyorogva rendezem el az egészet. Keverek.. osztok, meg minden más, de egy pillanatig se nézek a szemeibe. Nem véletlenül... Belül valamiféle pokoli tűz éget, az a tűz, ami régen.. csak nagyon túlfűtött.. piás, és drogos éjszakákon. JÓKEDV!
Nevén neveztem a szörnyeteget..
Csak most egészen más a kiváltó ok...

- Oké, akkor ha nekem nem hiszel.. - kezdek bele random, csak hogy beszéljek, elfojtott vigyorgással, csak bele a szemeibe. - Akkor higgy a LAPOKNAK! - dobom el az utolsót, hozzá is, azon túl ami darabra nekem járt, és várok. Nézzen.. kérjen.. KÖVETELJEN, nekem tökmindegy, de ami megvan írva... Egyesek azt mondják megváltoztathatatlan.
Tudják a BOSZORKÁNYOK!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*A kérdés költői, mégis várok rá legalább egy bólintást, ám nem kapok. Csak féktelen jókedvet, mely lassan de biztosan átcsap röhögésbe. Érdekes, soha nem hallott, őszintén jókedvű röhögésbe. Biztos vagyok benne, hogy nem Fortuna lábának csókolgatása van a dologban és én is csak részben, de egyelőre a játékra koncentrálok, amiben vesztésre állok. Nem különösebben érdekel, mivel a tét a nagyságához képest is kellemes. Mindkettő. Akár nyerek, akár vesztek, én nyerek, ez az igazi játék. S még az sincs a pakliban, hogy letörölném Deadman arcáról az önelégült vigyort, mert erre vártam már hetek, hónapok, vagy évek óta. Nekidobom a paklit és várok megint, most a lapjaimra, melyeket a profikhoz hasonlóan picit emelem fel az asztalról, épp csak a számokat, betűket lássam. És az első két lap még nem oszt nem szoroz.* -Kérek még egyet.*Fapofával szólalok meg, bár gyanítom ismer már annyira, hogy neki ez a pókerarc a legbeszédesebb. *-Még egyet.*S vigyáznom kell, nehogy a szám vad vigyorgásba nyúljon. *-Elég.*Próbálom a lehető legkurtábban intézni az egészet, magamban azonban ujjongok, mert nyerni jó. Persze még nincs minden kocka elvetve, hiszen hiába a huszonegy, ha Deadmannek Black Jackje lesz, azzal überel. Az izgatottság adrenalinnal lő be, jobb mint a heroin. Gondolom. Már csak arra várok, hogy képébe mondhassam a saját mondatát. Higgyen ő a LAPOKNAK!*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#79Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Május 17, 2019 8:20 pm

Feszült várakozással osztok amikor kér, de ez a feszültség.. nemazafeszültség. Ez valami sokkal kellemesebb.. jótékony, andalító, de valahol még örömteli is, egy eddig ismeretlen... váratlan, és a nyelvemen bizsergető érzés. Igen, pont ott! Mondhatnám hogy csak az átkozott paprika szele de nem az. ÉRZEM! És ugyanolyan feszültséggel osztom ki az azt követő lapot is. Már szinte a tenyerem is izzad! Mégis vigyorgok.. Lefogadom hogy vigyorgok, valahol a fülemnél érzem, a számon, az ajkamon, tökmindegy, BELÜL!
És még akkoris tart amikor megálljra int. Gyorsban fűzöm én is a lapokat, 14.. iiigen, 16, és újabb... de a következő már őszinte töprengésbe rántja a szemeimet. Mindig szerettem veszélyesen élni. Most is, az a legbiztosabb. Az ismert. És ahogy felnézek a szemeibe, valami azt súgja, ő se az a fajta aki olyan könnyen feladná. Mégis...
A teli pakli rovázni kezd a kezemben, fel se fogom igazán hogy rázogatom. Töprengek. Valószínű a szemeim is hosszú csíkká húzódnak össze, de még lélegezni is elfelejtek. 20... Meri vagy nemmeri... Meri vagy nem meri... Az az átkozott tévéműsor játszik a fejemben, ami folyamatosan öntötte a hülyeségeket, amikor porszívóztam. ÉN.. porszívóztam! Nem más, nem a porszívó, és más esetben még el is gondolkozom, hogy hogy a fenébe emlékszem még rá hogy kell, de valahogy mégis ment. Biztos olyan ez is mint a biciklizés... Pedig sose volt biciklim... És akkor MEGJÁTSZOM!

-BASSZAMEG! - minden reményem a semmibe veszve adom át magam a jókedvű megsemmisülésnek. Röhögök. Mint az atom, vigyorgok, pedig még ha nem is láttam a lapjait, nyílt titok, hogy ezt bizony elcsesztem! Mint minden mást az életben!

- Oké, mondjuk azt hogy Fortuna is egy csalfa nő! - vigyorgok, ahogy kicsapom az orra elé a túlszámlázott lapokat, de attól még... kíváncsi vagyok az övére.

- Na mutasd! - és érdeklődve sandítok a lapjai felé.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Azt hiszem az izgatottságom ellenére sikerült a legmegfelelőbb pókerarcot vágnom, Deadmannek ez nem sikerül. Sajnos nem látom milyen lapokat húz egymás után, mert rohadtul kíváncsi lennék, hogy megint mennyit kockáztat. Persze nem az élete a tét, de akkor is na…A győztesek nyugalmával nézem végig a műsort, a laphúzást, a töprengő arcot, a paklirázogatást. Basszus, nagyon kíváncsi vagyok miért agyal ennyit. Mennyi lehet a kezében? Az előbb is olyan lapra húzott, amit én bedobtam volna…és van egy pillanat amikor eldől minden. Deadman újabb lapot húz…és veszít. Röhögve veszít. Végül is, a tét egyesélyes, mivel bárhogy is alakult volna, mindketten csak nyerünk. *-Basszameg! Oké! Ebből azt szűröm le, hogy megint túlhúztál. *A feszült várakozásnak vége, az én számat is széles vigyorba húzza a biztos győzelem, még azelőtt, hogy kicsapná elém a lapjait. *-Fortuna nem csalfa nő, csak tudja mikor kell átállni a másik oldalra. *Bököm a képébe a magam verzióját a szerencse asszonyáról, majd azonnal elmarva a lapjait, kiteregetem és próbálok emlékezni a húzások sorrendjére. A saját lapjaimat oda sem figyelve csúsztatom oda neki, majd tátott szájjal nézek fel rá, amikor már előttem van a nyilvánvaló. Magamat – meg őt is – ismételem.* -Basszameg! Te aztán tényleg szeretsz veszélyesen élni…meg lükén is. Húszra húztál? *Tenyeremmel a homlokomra csapok, alóla lesek fel rá, az idióta vigyorára, a talán sosem látott örömére. *-Úgysem nyertél volna, csak ha Black Jack-ed van. *Elégedetten – talán én meg ezt játszom túl, de szándékosan – söpröm össze a lapokat, nyúlok a még nem használt lapos pakliért. Alkarjaimmal a térdemre támaszkodom és egy kicsit előrehajolok felé. *-Akkor most hogy is állunk? *Vigyorgok százkarátosan. Tőle akarom hallani. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#81Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Kedd Május 21, 2019 1:19 am

Ha nem ismerne... akkor is ismer. Elárultam magam, oké, de mit számít ez már!?? A lényeg a jókedv, és meg kell mondjam remekül szórakoztat ez a lány! Vagy én saját magam??
TÖKMINDEGY! A lényeg hogy végre szabadnak érzem magam! Mindenre képesnek... BÁRMIRE! És ahogy tovább játszik a szavaival, muszáj újra röhögésbe fojtsam.

- Vagyis mindig odateszi a farát, ahol jó dolga van! - és nevetek. Már nem is emlékszem mikor nevettem ennyire utoljára, szívből... gondtalanul.. semmivel sem törődve. Mert most csakis ez az egy pillanat létezett. Ez az egyetlen... Vele... És én hálás voltam neki.

Elmarom a lapjait, de szinte oda se figyelve csak fél szemmel átsandítom. Nem számít. Ez se számít, ahogy semmi sem, mégis csak összefűzve a lapokat válaszolok.

- Sose becsülj alá mi mindenre vagyok képes.. - még mosolyogva dünnyögöm, ahogy a kezemben fekvő lapok hátoldalát figyelem, és csak akkor engedem el, amikor látom söprésre készül.
Akkor...

- Akkkooooor.. - húzom szándékosan hosszúra, jól tudom mit vár tőlem, de nem adom meg neki ezt az elégtételt. Vagy mégis? - Akkor úgy állunk, hogy nézzük csak.. - láthatóan elkezdek kézzel számolgatni. Persze rendesen alájátsszva. - egy-egy. NEM! 2-2. Ami azt jelenti hogy még egy játszma, és tökéletesen rommá verlek! - és vigyorgok. Hogy mire? Jórészt csak a színjáték része, de igazából legbelül remekül szórakozom. Előre vetítve a perceken belül belőle kitörő kakaskodást. Le merem fogadni! Mert ebben meg én ismerem...

Talán jobban is mint kéne.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Nagyon fura nekem ez az új Deadman, de kedvelem. Máris eldöntöttem, hogy szeretem a nevetését…talán azért, mert nem volt túl sok alkalmam hallani. *-Hogy te milyen pontosan tudsz fogalmazni! *Vágom rá megjátszott döbbenettel. Sok kérdés kergetőzik az agyamban, de egyiket sem merem feltenni, féltem ezt az idilli hangulatot, a nevetést, a jókedvét. Megemelt szemöldökeim kérdeznek csak, hogy elégedett-e a lapjaimmal, melyeket elmart a kezemből, további vizsgálódás céljából. Mintha ugyan csalnék…sosem szoktam, nem nekem találták ki. Deadman lapjai is látványosan taglóznak le és nem rejtem véka alá a véleményemet, de persze neki mindig mindenre van válasza, ez legalább nem változott, ez ismerős. *-Sosem becsültelek alá, de ez azért elég meglepő. *Gyanítom, ha járna kaszinóba, ott nem így játszana…különben már elvesztette volna az utolsó gatyáját is. Összeszedem a lapokat és megvárom míg kimondja hol is tartunk, de sajna nem nekem kedvez. Ez a tudat még csak-csak, na de a rommá verés! *-Álmodozz csak a végén úgyis bilibe lóg majd a kezed. *Hitetlenül ingatom a fejem míg megkeverem a paklit.* -Álmodik a nyomor, méghogy rommá ver. *Osztok, mindegy ki jön, én osztok és kész, végül leteszem a maradék lapokat és belekukucskálok a magamnak leosztottakba. Szép lassan csúsztatom el az egyik lapot a másikról és számolok. Észre sem veszem, hogy az alsó ajkamat harapdálom, hogy ne vigyorodjak el. Na én nem fogok húszra lapot kérni. Deadmanre nézek a lapjaim felett, azokkal eltakarva a számat, épp csak a szemeim látszódnak ki.* -Lapot?

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#83Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Vas. Május 26, 2019 3:13 am

- Ugye!?? - köpöm el, alighogy épphogy befejezte a mondandóját. De már száguld is tovább, nekem meg eszemben sincs megállítani, megadom magam, végezze csak... háttt.. amit el kell végeznie, de ami igaz az igaz, sose volt részem a nem pozitív hozzáállás. (ha ha!)
Legalábbis ha a bőrömről volt szó.

Azután már csak vigyorgok... A szokásos beszólásain, azon hogy tisztán háborog, de mégiscsak teszi a dolgát. Ezúttal oszt. Minden ellenkezés nélkül, ami félig meglep, de a másik felében viszont minden ellenvetés nélkül nyúlok a nekem kijáró lapokért. Fortuna, csak MOST legyél velem! Rohadtul nem akarok újgazdagok között táncikálni...

Lehet... Lllllehhheeeet.. hogy megcsókolom a kezemben lévő utolsó lapot. Csak mintegy biztosra menjek, hogy a JÓ.. társát hozza nekem, ne olyat amivel újra falshot lövök.

- JÖHET! - a lényeg a magabiztosság... Azt mondják. Aztán ahogy kikapom a következőt, nem kell sokat gondolkodjak, újra biccentek. Szar lapok... Nem vitás, de ezúttal akkor is muszáj nyernem. Osztok-szorzok számolok, és muszáj, el kell döntenem, hogy tanulok e az előző hibámból vagy újra bakot lövök.

Lassan kóstolgatom a nyelvemen, az érzést, imádkozom az istenekhez ~ olyat is tudok?? NEMSZÁMÍT! ~ a lényeg, hogy ezúttal jól döntsek, és belenézek a szemeibe.

- Te valamit titkolsz! - gyanakvón nézek a szemeibe, de még nem mondtam ki az ukázt. Á-t vagy B-t. Igazat viszont mondtam. Lefogadom hogy van valami a szemei mögött! És én most ezt szépen, ki fogom deríteni...

Ezt tutibiztosra mondom!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Ez a parti Deadmant izzasztja meg jobban. Még a korábbi magabiztos vigyort is lemosta az arcáról. Azért az már csak jelent valamit, hogy én nem kértem lapot, pont ezt a valamit nehéz palástolni. Nem vagyok jó pókerjátékos, egy hivatalos versenyen már rég kizártak volna, de legalábbis figyelmeztetnek, hogy ne takarjam el az arcom. Deadman azonban feszülten gondolkodik a többi lap húzása után, és erre nem terjed ki a figyelme. Számolom a lapjait és érzésem szerint megint dilemmába esett. Úgy tűnik nála gyakori ez a halálközeli állapot. Kíváncsi lennék arra, hogy mennyi van a kezében, de ha fogadnom kellene – amit nem szoktam – akkor húszra saccolnék. A vádra felnézek rá, kénytelen vagyok a szemeibe, melyek most olyanok mint egy vallatótiszté. Egy boldog vallatótiszté. *-Ugyan. El tudok titkolni bármit is előtted? Te szoktál titkolózni. *És még mindig nem veszem el a lapokat az arcom elől, de hát a szem ugye….mondják a lélek tükre. Szeretném látni a sajátomat kívülről, vajon mit látnék benne? *-Kérj vagy teríts gyöngyvirágom! Nem érek rá reggelig. *Talán kiugrasztom a nyulát a bokorból. Sosem szerette ha sürgetik.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#85Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Szomb. Jún. 01, 2019 3:00 am

- Oké, ez igaz. - túl hamar beleegyezem. Túúúl hamar. MÉGIS! - De akkor is, tudom hogy valamit rejtegetsz, és remélem hogy nem azt rejtegeted amit gondolok.. - az asztalon fekvő paklinak beszélek.. Vagy a kezében! Akárhol is van, ami a biztos hogy nem a szemeibe nézek, mert nem bírnám elviselni azt, hogy... Éééén!?? Táncolni!!???
Gyorsban végigszalad a hátamon a hideg, de csak egy gyors megborzongással leplezem.
Aztán hirtelen döntök.

- Ide vele! - a lapért nyúlok, ha a kezében van azért, ha az asztalon fekszik kiszolgálom magam, de a kezéből is, a kelleténél gyorsabban és hirtelenebbül "tépem meg", sokkal inkább kirántom ~már ha a sérülése nélkül sikerül~ és azonnal a képembe emelem.

- Bassza meg!! - már másodszor...

De azt mondják ilyen az élet..
Vagy nem?

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Deadman mindig is szeretett talányokban beszélni, most sem tesz kivételt. Széles vigyorba rántja az ajkaimat a mondat, ami arról árulkodik, hogy kutyaszorítóban van. A vigyort eltakarják a lapjaim, de a szemeimen tutira látszik a jókedvem. Nem szoktam előre inni a medve bőrére, de gondolatban már érzem, hogy nyerésre állok.* -Nem tudom mit gondolsz arról, hogy mit rejtegetek, de lehet, hogy azt rejtegetem amit gondolsz, hogy rejtegetek. *feleslegesnek tartom, hogy őt cukkolva megemeljem az egyik szemöldököm, mivel nem néz rám. Ez még inkább derültségre ad okot, hát tovább derülgetek. S pont a nyerésre álló érzés miatt vagyok türelmetlen, Deadman meg ingerülten kapja ki a kezemből az új lapját, ami még majdnem a pakli tetején van, hiszen nem vagyok olyan gyors mint most ő. Még elámulni, vagy méltatlankodni sincs időm, mikor felhangzik a vesztesek hangja. *-Muti!*A lapjai után nyúlok, hogy megnézzem mit alkotott már megint, ha hagyja a sajátjaimat az asztalra dobva mutatom, míg az övéit magam elé emelem. Nem ámulok el a hülyeségén, egyszer már megtettem, kirobban belőlem a nevetés. A lapok szétreppennek, én meg a kanapéra dőlök mint egy zsák, nevetve, kacagva, könnycsorogva fogom a hasamat. Csak egyszer fordítom a fejemet felé, nézve a fancsali arcát, ha ugyan nem forral már bosszút ellenem, elképzelem ahogy ingben, gatyában ropja a tangót és ott folytatom a nevetést, ahol még csak abba sem hagytam.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#87Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Szer. Jún. 12, 2019 12:59 pm

Rossz.. rossz.. rossz.. Ez ROSSZ LESZ! A zsigereimben érzem. Mégis képtelen vagyok ellenállni neki, és bár a józan ész azt mondja maradj a biztos talajon, a másik azt: ugorj neki!
És nem kell sokáig győzködjön...

"BASSZA MEG!"

Az én számból jön, de mintha valami túlvilági hang lenne.

A kezemből a lapokat megadón leengedem, vagyishogy leengedném, ha ő nem állna neki kapálózni érte. Én meg.. Fogaim között ott az a rosszízű él, de ahogy kirobban a nevetése, muszáj vagyok én is vele együtt röhögni.
Ekkora vadbarom...

- Mi lenne... Mi lenne ha ezt újragondolnánk... - próbálkozom. Erősen, vagyis mondjuk azt hogy szemernyi kétségem sincs hogy nem fog engedni az egészben, de azért próbálkozom. MUSZÁJ próbálkoznom! Egyszerűen... Szóval eszemben sincs mások előtt baromkodni, de...

Megköszörülöm a torkomat.

- Szóval dupla vagy semmi!?? - a hazárdőrök játéka. Lehetnék még ennél nagyobb szarban??
LE MEREM FOGADNI!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Már fáj az oldalam a nevetéstől, de csak nem tudom abbahagyni, talán egy picit csitul, de nem eléggé ahhoz, hogy ne legyen ragadós. Deadman nevetése tetszik, a mai nap kivételével még soha nem hallottam ennyire nevetni, jóízűen, kirobbanóan. Fogalmam sincs miért ez a változás, de egyelőre nem firtatom, mert félő, hogy akkor visszasüllyed a korábbi énjébe. Nem tudom azt sem, hogy miért gondolom ezt, de inkább ne tudjak semmit, ha ezzel a tudatlansággal megválthatom a jókedvét. Csak addig enyhül jelentősen a nevetésem, amikor megszólal, feljebb ülök a kanapén, egyik karommal megtámaszkodom a háttámlán. *
-Szép mentés zöldfülűkém. Hogyan szeretnéd újragondolni? * Mondjuk tudom. Lefogadnám, hogy dupla vagy semmit ajánl, egyébként mást nem is tehet. A torokköszörülésből arra következtetek, hogy ez neki kissé kínos, de nem annyira, mintha egy tánciskolában, mások előtt kellene velem táncolnia. Tangót. Bakker, pedig az annyira erotikus tánc. De imádom, szóval engedek mikor kinyögi. *
-Oké. Dupla vagy semmi. De ugye tudod, hogy ezt játszhatjuk a végtelenségig. Ha úgy jön ki a lépés, vagyis a lapok, hogy én vesztenék, megint dupla vagy semmit játszhatnánk. * Persze feltéve, ha ő belemegy. Ez azért sarkalatos pont, de nem hiszem, hogy még egyszer kockáztatna, de a játékszenvedélyére apellálok. Lenne még ötletem más is arra nézve, ha mégis belemenne a feltételezett végtelen játékba Jól érzem magam itt, de egyszer nekem is haza kell mennem.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#89Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Hétf. Jún. 17, 2019 4:08 pm

Nem egyszerű eset, de ezt tudtam már rég. Se ő, se én. Ez az egy közös bennünk. Sokminden más mellett...
Elnyelem azt a feltörni akaró vigyort, és megköszörülöm a torkomat.
Szóval egy próbálkozást megér, mindenképpen, nem én vagyok az aki bármit is felad, bármikor.. vagy úgy egyáltalán...
Hogy a francba hagyhatnám hogy ő nyerjen!?? ( Very Happy

)
Még ha bele is bukok.

- Oké.. akkor legyen úgy, - helyezkedem meg, csak mert kényelmesbe helyezem a seggemet, na meg a torkom kaparni kezd egy cigire. Hogyan is... - hogy ha nyersz, ÉN vagyok a Tiéd egy NAPRA! Azt csinálsz velem amit csak akarsz.. - kézzel is rájátszom. Csak hogy hiteles legyen.

- Ha viszont én, akkor elfelejtjük ezt az egész... táncikálós baromságot.. - oké, még nem végeztem, szóval.. - és akkor.. akkor majd kárpótollak egy VIP jeggyel a következő koncertre. Az első sorba. Mit szólsz?? - és vigyorgok. Csak úgy reményteljesen a szemeibe. - Kihagyhatatlan Vespa nyáladzása közelről! - és már teli szájjal. Úgy kellemesen. Tudnék e ennél jobb üzletet? Kétség kívül. Nem az a patkány vagyok akit könnyű megfogni, de érje be ennyivel. Ha kell, úgyis módosítunk.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Még sosem játszottam ilyet Deadmannel, gyanítom ő sem mással. Ezért nem tudja, hogy az ajánlata nem túl kedvező a számomra, így aztán tutira a végtelenségig játszanánk. Felülök és próbálok komoly lenni, míg ő ecseteli a téteket, melynek az első felével nincs is gondom, ám a második, ami az ő nyerési lehetőségének esetén merül fel….arra csak a fejemet tudom ingatni. Aztán ültömben előrehajolok felé és meglóbálom a mutatóujjamat az orra előtt.*
-Amikor én nyerek…az tuti tét, de ha te…anélkül is kapnék VIP jegyet. *Megemelt szemöldökeim alól nézek rá kérdőn, és noszogatóan, hogy erősítse meg a tényt, amit a képébe nyomtam. Egyébként, bárkitől kaphatnék VIP jegyet, akár Vespától is. *
-Szóval picikét módosítsunk ezen, oké. Mondjuk ha esetleg, valamilyen véletlen folytán te nyernél…beviszel a színpad mögé. *Nem akartam rögtön, lelkendezve belemenni az egészbe, mert feltűnt volna neki. Ez a mostani Deadman egészen…tisztának, szemfülesnek és vidámnak látszik és még mindig nem tudom miért. Azt viszont nem akartam, hogy rájöjjön, az „egész napra az enyém és azt csinálok vele amit akarok” dolog vége, akár lehet egy táncikálós nap is. És lesz ha addig élek is. Vigyorogva tolom a keze ügyébe a paklit. *-Ossz! *S aztán , ha megkaptam a lapjaimat, egészen hátradőlök, tőle távol és profi mód lesem majd meg mit kaptam. Királyi lapokat, vagy koncertjegyet.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#91Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Szomb. Jún. 22, 2019 2:04 am

És kötözködik... Szélesre húz a vigyorom.
Nem is ő lenne ha nem tenné.

- ÁCSI! És akkor ebben nekem mi az üzlet!? - álságos, felhúzott szemöldökkel kérdezem, nem mintha.. nem mintha ne járna neki alapból a back rész, de ez az a titkos, és szöööörnyen hétpecsétes információ, amiről neki nem kell tudnia.
Vagy legalábbis míg el nem felejtjük ezt a seggrázósdi maszlagot.

De megadom magam. Végül. Magyarázkodással vagy sem, de ahogy elém kerül a pakli, még mindig vigyorral a fejemen érte nyúlok, és piszok biztos módon, még vagy 3x megkeverem. Nehogy már rajtam múljon!

Repül a lap, ide is.. oda is.. Mindenkinek a kellő darab, a pakli megfeneklik az asztalszélen, és ahogy ő is(?) a lapjaimat én is a kezembe veszem, csak hogy tanulmányozzam azt az átkozott végzetet.

Legalább MOST légy velem könyörületes!

(izé.. -.-)

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Vigyorog, nem gondolja komolyan, de komolyan válaszolok, és komolyan vonom meg a vállam.*
-Ki mondta, hogy neked is jó lesz? Egyébként örülhetsz ha ott csápolok a színpad mögött. *Ha…és vagy _amikor_ kéz a kézben táncolunk. De szép is lesz. Gondolatban, míg odatolom elé a paklit, elképzelem Fortunát, az ő gyönyörűséges lábát, amit elcsaklizok Deadman elől, és össze-vissza puszilgatom. Ha ezen múlik…neki még intim tetkót is készítenék. Megkapom a lapjaimat, megnézem, majd felemelem a fejemet és a lapok széle felett pillantok Deadmanre. Nézem és próbálom kitalálni milyen lapjai lehetnek. Persze nála mindegy, erre nem építhetek, hiszen húszra is képes még egyet kérni. Feladom, a találgatást biztosan, a játszmát nem. Lássuk csak milyenek azok a lapok.* ~Még nem határeset.~*Csak azért, hogy basztassam az agyát, a magabiztosak teljes nyugalmával elmosolyodom és kérek még egy lapot. Megkapom, megnézem. Basszameg! Ez már határeset. Lehet, nem jól csókoltam, vagy keveset, esetleg nem volt elég nyálas. Deadman vajon hogyan csókolta Fortuna lábát? Megrázom a fejem, nem kockáztatok. *
-Okézsoké! Nem kérek többet. Viríts! *Azzal ledobom magam is a lapjaimat, de az övéit nézem. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#93Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Kedd Dec. 17, 2019 2:12 am

Elvigyorodok. Komolyan, de főként szórakozottan, tetszik az a "tartás".. ami van benne. Mégis, a dolog heve most jobban szólongat. Fortunáé... Vagy a lapok járásáé??

Azonnal a pakliért kapok, és gyorsban kiszórom azt a pár lapot, ami eldönthet most mindent. Halált vagy életet... Tekintélyt.. vagy botladozó kétlábú esélyeket, amit most rohadtul nem kívánok. Se magamnak, de még a fülem mögé sem!

A lapjaimat nézem... az ő kezében állók hátulját. Megint az enyémet... aztán az arcán megjelenő minden rándulást, de nem tud elengedni az a képzet. Ha most ezt elbukom, ami sérül nemcsak a büszkeségem, de sokkal inkább kitalálhat bármi mást! A kreativitásában még sosem csalódtam...

Megmozdulnak a lapok a kezemben, tekintve hogy rohadtul nem állok jól. NAGYON!!!!.. nem!! És valahogy érzem ezt minden zsigeremben...
Valami azt súgja a gondolkodással most nem megyek semmire. Fejjel kell menni!! Ahogy mindig! ELŐRE!!
És anélkül hogy bármit is mukkanék, a magamévá teszem azt az utolsó, a pakli tetején figyelő mindenteldöntő lapot! Nem, nem mormolok féleszű imákat közben...

És TÁDÁÁÁÁM!

A következő pillanatban az arcomról lefagy a mosoly. Helyét egy mélyrőljövő, mégis - valahol - jóízű feltörő sóhaj veszi át.
Ha (egyszer) így kell lennie...

És már el is fekszenek a lapok.

- De senki ne mondja hogy nem próbáltam meg. - arcomon savanyú, mégis vidámnak tűnő fintor jelenik meg, ami összehúzza a szemeimet. Hogy bánom e..? Igazából... ha azt vesszük mi lehet jobb, mint egy teljes nap vele!??

Lehet hogy igazából én vagyok a nyertes.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Valójában Deadman felelőtlenségére és elhamarkodott döntéseire alapozok. Sikerült kiismernem már, a szeme villanásából látom mire gondol és most nagy szarban van. Tudom, már akkor tudom, hogy nyert ügyem van, amikor felveszi a plusz lapot. A mosolyom szélesedik, franc se törődik a pókerarccal, inkább virítok egy kárörvendő vigyort, hogy bosszantsam, és már azon filózok, hány táncot tanítsak meg neki, és mi legyen az első. Na persze tudom; Tangó. Naná, hogy az, mi lehetne más? S a mostani kisuvickolt, nevetős Deadman tutira élvezni fogja. Csak akkor ugrok fel – mert fő a tisztesség, meg a bizonyosság – amikor kiteríti a kártyáit. *
-IGEEEEEEN!* * A saját lapjaim szétrepülnek én meg kikerülve a kanapét örömtáncot lejtek, csakhogy tudja mi vár rá. Két karomat a fejem fölé nyújtva illegek, fejemet ritmusra forgatom, tincseim kiszabadulnak a laza copfból. *
-Zenét! Zenét! *Kérem emelkedett hangulatomból kilépve s kezemmel még sürgető mozdulatokat is teszek. Nem most akarom beváltani a ynereményem, de egy kis ízelítő nem árt.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#95Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Dec. 20, 2019 6:02 pm

És nevetek.... Igen, vigyorral kezdődött, erre még emlékszem, de amikor mint egy őrült, félredobva mindent hangosan ugrálni kezdett, már nekem is elszakadt a cérna.

Csodás egy kis jelenség ez a nő...

Sőt!

Még most is tartana, a kanapéról majd le esem, amikor újra kapálózni kezd.

Zenét??

Nem mondom hogy megtorpanok, igazából a jelen hangulatban nem is menne, de csendes-hosszú mosoly veszi át a korábbi nevetésem, és hirtelen meggondolva megindulok.
Alig néhány másodpercre tűnök el a hálószobám rejtekén, aztán elő is tűnik a kép, én meg egy gitár.. A.. gitár! Az egyik kedvencem.

És nagyot sóhajtva lerakom magam vissza a kanapén.
Végigpengetek a húrokon.

- Mit szeretnél? - és már korántsem olyan nagy hévvel, mégis jókedvűen tekintek felé.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

*Örülök, hogy nyertem, bár a nyereményem sokkal nagyobb tét lett volna, ha…a régi Deadmantől kapom. Imádom a mostanit is, de a búval béleltnek is meg volt a maga feelingje, és még ott van ezernyi kérdés, hogy miért ez a változás, hiszen nem az magam kis nyögvenyelős de annál lelkesebb motiváló szövegének tudom be. Talán a magyarázatot kellett volna kérnem, de így talán kettőt ütök egy csapásra. Bármennyire is kíváncsi vagyok, nem most fogok rákérdezni, csak élvezni akarom a mai délutánt, ami kis különbséggel de mégis hasonlítható az elkövetkezendő egész napos programhoz. Amikor zenét kérek, nem számítok arra, hogy élőben kapom, annál inkább meglep és az eltervezett táncból a kanapéra leülős hallgatás lesz. *
-Mindegy, amit te szeretnél. Csak játssz! *Lábaimat felteszem az asztalra, kiszabadult tincseimet visszarángatom a copfba és hátrahajtom a fejem, persze amit megszólal a gitár hangja, lábam is mozdul együtt a ritmussal, akár gyors, akár lassú. A mosoly marad jókedvem jeléül az arcomon, csak a mostani inkább a csendes ábrándozás semmint a féktelen vidámság jegyében kunkorodik. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#97Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Jan. 10, 2020 1:36 am

"Mindegy, amit te szeretnél. Csak játssz!"

Már magam mellől hallom, de csak egy kósza mosoly az arcára futja. Aztán vissza, pengetve a húrokon. Csak a háttérben hallom ahogy elhelyezkedik. Látnám is, ha figyelnék, ha nem ragadnának el a gondolataim, egy teljesen más világ. Egy olyan... ami könyörületes. Néha. Néha meg szívtelen nyíl(vessző)ként csap beléd, és most nem tudom eldönteni, melyik is ez a pillanat. Aztán újra végigpengetek a húrokon.

És aztán magától megindul...

"A promise of heaven pushed us right back to hell
Turning three sevens into three sixes again
And you laughed at my face when I told you how much it hurts
And said

Disarm me with your loneliness
Just like always before
Deceive me out of my emptiness
Telling me how you love

You keep on tempting me to go on whatever the cost
To witness the prettiest flower in bloom wither to dust
So I'll break all the rules in this endless game once called "love"
For you

Disarm me with your loneliness
Just like always before
Deceive me out of my emptiness
Telling me how you love me with all your heart
No more

(No more)
(No more)

No more"

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

* Még sosem hallottam így játszani és énekelni. A lágy dallamok elringatnak, a hangja a bőröm alá kúszik, a mélyebbek egészen a lelkemig hatolnak. Lehunyt szemeim mögött villanásnyi képek jelennek meg...egy mosoly, egy fájdalmas vonás, egy ölelés...egy csók. Nem tudom kié és nem is fontos, csak az érzés ami velük együtt jár, ami észrevétlen kúszik át minden akadály alatt, ledönt minden falat. Annyira szívhez szóló...már majdnem meggondolom magam, hogy mégis megkérdezem mi történt, miért a változás és miért ez a dal...de aztán vége lesz és minket körülölel a csend. Mély, simogató és borzongató csend. Levegőt sem merek venni, nehogy felkavarjam az a végtelennek tetsző nyugalmat ami betölti a szobát. De végül a tüdőm nyer és mélyet sóhajtok, felnézek Deadmanre. Felemelem az egyik karom, felé nyújtom.*
-Húúúúú! Még a pihék is...látod? Ez borzongatóan szép volt. *S felülve, lábaimat is levéve az asztalról, meg kell ráznom a karjaimat, mert még mindig kiráz a hideg ahogy a szavakra gondolok és a hangjára. *
-Apááám! Ez baromi jó volt. Mikor írtad? Még nem hallottam. *Oda vagyok meg vissza. Hol volt ez a Deadman eddig? Persze ha visszagondolok a régire, ő is hiányzik. A csendes, hallgatag, örökké ficánkoló...*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#99Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Hétf. Jan. 13, 2020 1:30 pm

Csend... Mély, és mindentelmondó csend. Csak a lélegzetem töri meg a szobát. Az is olyan hangtalanul... olyan óvatosan, mintha attól félnék egy pillanat alatt semmisé tehet mindent.
Pedig semmi sem változott.
Elszántan mutatja ugyanazt a képet.

Felocsúdok, amikor a hangját hallom. Talán csak akkor térek vissza igazán.
Felé fordulok.. a szemeibe nézek... és elmosolyodom.
Aztán vissza, előre, és jótékonyan megszívom az orromat.
Csak aztán újra mosollyal a szemei.

- Tegnap.. éjjel... - simítanak végig ujjaim önkéntelenül újra a húrokon.
Az alkotás emléke.. sokkal inkább az emlékeké.. a múlté.. azé ami megtörtént, és ami sosem fog.
Véletlenszerűen kerül vissza a földre, a kanapénak döntve a gitár.
Hogy befejeztem volna?? Csak muszáj összedörzsölni a kezeimet.
Két alkarom megtámaszkodik a térdeimen, ahogy előre, a semmibe nézve előredőlök.

- Tanulságos egy éjszaka volt...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 808

Deadman& Sapphire

* Még mindig nem térve magamhoz, ülök fel egészen, borzongok tovább jólesően és élvezem a csend miatt a lelkemben hangosan szóló muzsikát újra szólni. Deadmant nézem, fura és mégis ismerős annak ellenére, hogy ezt a révedő arcát még sosem láttam. Talán csak akartam látni, elképzeltem...amikor rám néz, muszáj mosolyognom a mosolyán. Tetszik. Lábaimat magam alá gyűrve dőlök előrébb, hogy közelebb legyek hozzá, értően bólogatok a válaszra, noha semmit sem értek. *
-Tegnap éjjel. * Ismétlem őt és továbbra is sötétben tapogatózom, pedig tudom, hogy köze van ahhoz a legmélyebb mocsokból felállásnak, amit a szalonban művelt, amikor elviharzott és a mostani nap között történt valami ami kifejezetten érdekel. Csiklandozza a kíváncsiságomat. Tanulságos éjszaka volt. Hmmm...*
-Igeeen? *Önkéntelenül nyújtom el a kérdést és még előrébb hajolok, majdnem az arca elé, hogy a szemeit keresve s találva magamra vonjam eltévedt figyelmét. Vajon hol jár most? *
-Hahóó! Föld hívja Deadmant! Mesélj arról az éjszakáról. Légy szí. *Mesére várva helyezkedem el, térdeimre könyökölve, államat a tenyerembe fektetve és meredten nézem őt. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

» Ville Deadman Wallow
» Ville Deadman Wallow és a "Slaves of Hell"
» Ville bá & Ravin a komisz
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie
» Madness at first sight - Birdie, Ville és Té a jótékonysági bulin

Ville Deadman - Útkeresés...

Ville Deadman - Útkeresés...

Similar topics

Similar topics