Nincs valami jó kedvem. Morcos képpel szállok ki a limuzin hátsó ajtaján, miután Beton, a hozzám hasonló alkatú testőr nyit nekem. Az asszonyra rájött valami, tegnap este óriásit veszekedtünk. Képes volt hozzám vágni egy vázát, úgyhogy az arcomon van is egy csinos sebhely. Nem szeretek nőket megütni, de tegnap elcsattant egy pofon. Sírás lett belőle, aztán elkeseredett sikítozás. Azzal léptem le, hogy gondolja át, mit is kap tőlem cserébe a hűségért. Mindent. Mentem inkább dolgozni, szétnéztem a területen. És hát nincs minden rendben. Az utcai népem panaszkodik, mert a kolumbiaiaknál elgurult a gyógyszer. Revolución! Hogyne. Főnök hiányában többen is akadtak, akik kezükbe akarják venni a kezdeményezést és erőt mutatnának. Hát nem nálam kéne kezdeni... Az egyik már egy szemeteskonténerben van belőve és szétszabdalva. Terrorizálta a lányaimat, akik az autósmozinál álldogálnak. Egy drogost pedig simán megtámadnak a zsebesek...
Úgy gondoltam, elejét akarom venni, hogy még sok hasonló akarjon próbálkozni. Elkezdem körbejárni a nagyobb helyeket, a fontosabbakat, amiket a sárga-kék-piros zászló uralt. Ügyes leszek és kitúrom őket. Mire új presidente jön, én már túl akarok lenni egy komoly hódító háborún. Állítólag már a városban van valami rokon, kemény fickó. Meglátjuk.
- Maradj itt Miguellel! - szólok a keménykötésű bodyguardnak. - Benito, te velem jössz.
A legszálkásabb emberemmel indulok meg a bejárat felé. Ismerem a dörgést. Ilyenkor mossák fel az utolsó hányásokat és tisztítják le az örömtől ragadó fotelek bőrborítását. Álmos éjszakaiak zárnak és alulfizetett hajnali takarítók kennek-nyálaznak. A góré viszont még bent lebzselhet. Tegnap nyugis este volt, biztos forrásból tudom. Én szívesen segítek, hogy ez így maradjon. Ha meg tudunk állapodni.
- Buenos dias! Mr. Belvedere, van még energiája egy kis baráti beszélgetésre? - szólok rögtön az ajtóból, amit határozott mozdulattal tárok ki magam előtt.
Benito nem túl szorosan, de hozzám közel lépdel. Iszonyatosan gyors a gyerek, nemhiába lett országos bajnok a michigani aikido-versenyen. Rajta laza fekete póló, kiemeli a teletetovált karjait. Én elegánsabban jöttem. Csak a mellkasom tetejénél lógnak ki a festések. Az aranylánc, a gyűrűk és a fekete-zöld csíkos ing már egy magasabb szintet mutat.
- Frederico Ajola Fuentes! Már biztosan hallott rólam.
Kezemet nyújtom, még mindig nem túl vidáman. Én is hallottam a fickóról. Konkrétan utána is nézettem. Mélyebben, mint ahogy az okmányhivatal tudna. Lehet, hogy a fele pletyka, de legalább árnyalja a képet. Több ponton is hasonlít az üzleti profilunk. Remélem, értelmes ember. Nem szeretnék drasztikusabb eszközökhöz nyúlni...
- Mondja, mi újság a boltban? Van áru? Biztonságban érzik magukat? - kérdem, ahogy leülök a pult mellé egy bárszékre és gátlástalanul magamhoz ragadok egy üveget.
Töltök is, felhajtom, közben figyelek. Benito szolgálatban van, nem ihat. Az az én kiváltságom. Beáll és ha valamelyik barom próbálkozna, meg lesz kérve, hogy hagyjon minket tárgyalni...

Gyorsan megnézem, kik kapják a jelet. Jól megtermett fickók. A borotvált fejűekkel nincs bajom, sem az eszméikkel, amíg nem tesznek nekem keresztbe. Elég bajt csinálnak maguknak, tudom én. Az is egy üzletág és bizonyos körökben elég jól jövedelmez. Nekem nincs helyem benne, nem fehér árja szakon végeztem.
- Reméltem is, hogy nyitott füllel jár. És nyitott szemmel...
Költői volt a kérdésem. Egy ilyen arc, mint Belvedere, mindenkit kell, hogy ismerjen az alvilágból. Én eddig a külső, távoli ember voltam. Ma kerültünk közelebb egymáshoz.
- A labda ugyebár gurul és gurul, a játékos dolga pedig, hogy lecsapjon rá.
A gólt én akarom berúgni. Épp az a lényeg, hogy a legfőbb védő kiesett az ellenfél csapatából. Az ilyet ki kell használni.
- Én is szeretném, ha minden rendben menne...
Eddig megvan a közös nevező. Állom a nézést. És viszonzom. A szemeimben lehet látni, amiről a hírek szólnak. Az akaratot. Amit el akarok érni, azt el szoktam érni. Ez a hely eszköz, pénztermelő. Pénzmosoda. Kérdés, hogy szükségem van-e rá?
- Folytathatjuk az irodában?
Diszkréten szeretnék beszélni. Ha hoz egy-két embert, nem ellenkezem. Csak ne a takarítóbrigád és a nagy nyilvánosság előtt tárgyaljunk. Benito jön velem, mint jó barát és hűséges kutya. Valahol mindkettő. Ha már tiszta vonalon beszélünk, akkor hozakodom elő a lényeggel. Az üveg pedig jött velem, ahogy a pohár is.
- Úgy hallottam, kicsit meggyengül a vár védőserege - szólok és töltök, majd forgatom kicsit a poharat, megnézem, mielőtt kiürítem.
- Fej nélkül nem ér annyit a bagázs. Maga hogy látja?
Szeretném hallani a tapasztalatokat. Úgy tudom, nem akadt gondja. Ha rajtam múlik, jó pénzért, részesedésért vállalom, hogy ezután se akadjon. Nincs, aki összefogja a bandát. Most kell lépni. Egy új górét nem szabad megvárni.
- Biztosan sok mindent megadna, hogy a lányok és a vendégei ne csússzanak el a jégen...
Benito csendesen jön mellettem és ha leülünk, állva marad. Kezeit a zsebeiben nyugtatja és figyel. Néha rendetlen, de amikor igazán önmaga, akkor nagy biztonságot ad. Pedig én magam is megállom a helyemet, ha arról van szó. Fegyverrel vagy anélkül.

Nyitott fül és szemek... Alap ebben a szakmában, és ha mindig is van egy nagyobb hal... Nem mindig dobják vissza a sneciket.
Az útközben beeső vélemények, tisztán írják le ezt a mozgó cirkuszt. Az elmúlt 6.. év.. szerencsésnek mondható történelme, hogy nem volt nagyobb átjátszás a környéken, de mindig eljön az az első alkalom.
Aztmondják...
És cseppet sem megnyugtatóak a körülmények.

A válasz helyett újabb kérdés a jutalom. Nyilvánvaló.

- Legyen a vendégem .. - tápászkodom fel, és előreintve mutatom az irányba vezető utat.

Nem kell jeleznem, Heinz azonnal nyitja is a számzárat. Az ajtó csattan.. kinyílik, lépkedünk a hosszú, félsötét folyosón. Günter tisztességgel követ engem, minket, tökéletesen meghagyva a személyes teret, és megint Heinz az aki kitárja az iroda ajtaját.

- Fáradjon be! - intek.

Az iroda giccses, barokk volta sosem képezett ellenszenvet. Ha mégis, nem érdekeltek a részletek, a hatalmas íróasztal mögé lépkedek és leintve a szemben fekvő magaskaros fotelek egyikébe, én magam is helyet foglalok.
Ha az ő embere nem tágít, részemről Günter az aki őrt áll a beltérben az ajtó mellett.


A szavai nem biztosítanak. Valóra vált az, amitől mindeddig tartottam. A hír.. Cordovának vége, napok alatt felbolygatta a kedélyeket, és úgy tűnik nem hezitálnak a cápák sem a gyarmatosításban.
Az arcom nem árul el semmit. A szemeim nyugodtak, habááár.. fejemben egyre csak járnak a fogaskerekek. Mindent elsöprő döntés előtt állunk. Ha nem a megfelelő... söpör MINDENT!

- Azt kell mondjam nehéz előre megjósolni a következő történéseket. - kikerülő manőver. Az egyetlen biztos szempont. - Ha a kígyó fejét levágják, kettő nő helyette. - magabiztosan fűzöm össze magam előtt a kezeimet, a színjáték az egész lényege.
Bűnhődjenek az ártatlanok!

- Mindazonáltal azt is kell mondjam az elsődleges szempont az üzlet zavartalan működése. - csak alig magamba szívott lélegzet. Még nem végeztem. - Ebben mind egyetértünk. - csak alig érzékelhetően szűkülnek össze pillanatnyira a szemeim.

- Vagyis hallgatom... Mi az amit ajánl? - csak csendesen hintázni kezdek. Inkább forgatgatom, csak szabad szórakozottsággal a székemet, és - hamis - kiegyensúlyozottsággal a szemeimben várom mi az ami jönni fog.
Egy kedvező rálátás... vagy maga a halálos ítéletem.

Mindiiig ismerd ki a lehetőségeidet!
Csak úgy garantált a legjobb döntés.

- Köszönöm! Megtisztel.
Úgy hallottam, ez az ember tud normálisan tárgyalni. Nem számít, milyenek a kopasz gorillái, amíg nem kelnek önálló életre. Megyünk is Benito-val. Attól ugyan nem tartok, hogy Vincent itt akarna komoly balhét. Még fáradt is hozzá. Épp ezért jöttem most, nem éjjel, mikor elemében van.
- Van stílusa a helynek! - mondom, ahogy elégedetten körbenézek és vigyorgok a bajszom alól.
Bent lehuppanok az egyik kényelmes fotelbe, Vincenttel szemben. Fészkelődöm kicsit a párnán. Nagyon jó anyag. A karomat a két oldalfán nyugtatom. Benito beáll a marcona másik mellé.
- Én sem kártyajós vagyok. Inkább úgy szeretek kártyázni, hogy felkészüljek a jó és a rossz lehetőségekre is.
Próbálom visszaterelni a dolgokat arra, amerre nekem nyerőek.
- Ez remekül hangzik, de alapja is lenne? Hallott valami ilyesmit? Mert én nem.
Nagyon biztosnak látszik a dolgában. Mesebeli kígyókra nem alapozok. Mexikóban, El Paso-ban és errefelé is akadnak csúszómászók, tudom, mit kell csinálni, ha összefutunk. Kétfejűt még nem láttam...
- Hát igen. Én is ezt vallom.
Ahogy a pasas kényszeríteni akar és hátradől, hogy meginduljon a mozgásban, én előredőlök. A legkomolyabb, falhoz szegező nézésemet veszem elő. Nem fog megijedni tőle, de röhögni se lesz kedve.
- Olyan embereket, akik pont a hely közönségébe illenek bele, de ha akció van, házőrző kutyaként ugranak. Mindig. Ha valami mégis kifogna rajtuk, akkor abból a bizonyos kígyóból távol-keleti kaja lesz. Tudja, mikor darabokra vágják és még mozog, mert tudatánál van.
Ettem olyat. Elsőre visszataszító, de aztán kiderül, hogy isteni!
- Nagylelkű leszek. A havi bevétel 10%-ért magáé a szolgáltatás. Ha megegyezünk, már ma este jönnek a srácok.
Ha nem, akkor csak később és egész más szándékkal... Halálos nyugalommal dőlök hátra én is, de nem hintázom. Csak megnézem a szobát, még az ablakon is kitekintek. Mint akinek mindegy, hogy innen lesz-e még egy kis bevétele sima úton vagy erőszakhoz kell nyúlnia. A híremet ismeri. Ha én ártani akarok egy üzletnek, nem olyanokat küldök, akik sokat fogyasztanak, aztán elfelejtik kifizetni. Hentes vagyok, nem diplomata.

Szeretem a szépséget a művészetekben, az építészetben, a festményekben, de még a tányérokon is, amik az asztalra kerülnek. Szegény családból jövök, de szépérzékre telt. Kedvelem, ha valaki ilyesmire is ad. Helyet foglalok, ahogy a házigazdám is.
A guero bepróbálkozott egy blöffel, de rajta kaptam. Ennek tudom be a hallgatását. Se igazi indoklás, se visszatámadás. Meghúzta magát. Pedig nem ilyennek hallottam. Na, nem baj, majd ért másból. A kérdésemmel például gondolkodóba ejtem. Nem igazán látszik rajta, hogy agyal, de az idő múlása elárulja.
- Igen?
A feltételek. Már vártam. Egy mosollyal fogadom, hogy eljátszott az ötlettel. A szemeim közben nem enyhülnek.
- Azt hiszem, a legjobb módszer erre, hogy ezen a héten már jelen lesznek az embereim. No hay banda. Csak páran jönnek és nem keresik a balhét, akkor se, ha maga esetleg még nem küldi el a kolumbiaikat. Csendben lesznek, amíg nem muszáj beavatkozniuk.
Négy ember elég lesz. A többi készenlétben a közelben, ha az ellenségnek nem tetszene. Beolvadnak majd, diszkósnak öltöznek. Még táncolhatnak is! Ha a kolumbiaiak rájuk cuppannak, megmutatom, hogy elsikálom a helyzetet. Ha meg nem, Belvedere látni fogja, hogy az én embereim ugyan nem fújnak senkire.
- Grátisz ajánlat.
Meghallgatom én. Ha másra gondol, tárgyalhatunk még. Az üzlet kompromisszumok sora.

Sejtem, hogy nem az én bűbájos pofámat nézi ilyen hosszan. Dolgoznak a fogaskerekek, egymást marják, ahogy a területen a bandák. Tudni kell rendet tartani. Most nuevo ordo van kialakulóban és én akarom rángatni a gyeplőt. Kész válaszaim vannak mindkét eshetőségre. Az egyik még tetszhet is Belvedere-nek.
Elmosolyodom, ragadozómosollyal, ami jelzi, hogy megkaptam, amit akartam. Érti az hombre, hogy nincs választása. Könnyű pillanatomban talál, ezért dőlök előre és rázom meg a fejemet egy hosszú és udvarias pislogással.
- Ismeri a híremet. Hallott már olyat, hogy nem vált be, amihez kezdtem?
Maximum a gyerekkori bakit hallhatta. Tapasztalatlan nino voltam. Ma már nem ismerem azt a kölyköt.
- Nyolc százalék. Szeretném, ha megmaradna, aminek a... - menudo descanso - 8 százalékában megegyezhetünk.
Még alkudni is hajlandó vagyok. Ilyen a mexikói gentleman. Ha viszont szórakozni akar, emlékezhet az üzenetre. Én békével jöttem. Azzal is szeretnék távozni. De ha hadat üzen...

Ez most kőkemény marakodás. Mint a kutyák a legjobb falatért. Húzzuk, cibáljuk, időnként odacsapunk. És tartjuk szemmel egymást. Dos soportaros.
Nem véletlenül emlegettem a híremet. Aki ellenem kel fel, az olyan megtorlásra számíthat, amire mástól nem. Én nem a bankszámlához nyúlok hozzá, nem hackert bízok meg először és nem is fényképekkel zsarolok. Jönnek az öklök, a kések és számtalan arma de fuego. Vagy maga a tűz, ami mindent elemészt. Csak a kolumbiaiak bizonyultak méltó ellenfélnek és valaki a kezemre játszotta őket. Szóval...
Hátradőlök egy újabb mosollyal. Vigyorral. Ez már enyhültebb, elégedettebb. A játszmának viszont nincs vége. Most kezdődik!
- Garantálom, hogy nem bánja meg!
Kezet nyújtok. Megpecsételve.
- A ma esti holgorio a legjobban biztosított rendezvénye lesz. Csak figyelnie kell. Mi is fogunk.
Természetesen én nem leszek jelen, de a testvérek igen. Elegante, diplomatico. Amíg nem kell beavatkozni. Nagy létszámban, kiokosítva jönnek és én leszek a leboldogabb, ha azt mesélik el, hogy egész este csak lötyögtek egy itallal.
- Ha megkérem, körbevezetne? Közben a részleteket is tisztázhatjuk.
Mert látnom kell, hol vannak a veszélyes pontok, hol mi zajlik. El diablo nem alszik. A legkényesebb ponton támad és mivel itt üzlet köttetett, megvédem a partneremet. Indulhatunk.