♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Ma 12:30 pm-kor

» Harmincas, fehér nő a konténeres bodega falain belül
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Admin Szer. Márc. 20, 2024 10:28 am

» Ismeretlen fiatal nő....második felvonás-családsegítő
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Arnold Dovahkin Hétf. Márc. 18, 2024 8:14 am

» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Márc. 17, 2024 6:39 am

» Welcome to the Sundown Club
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Alexander Holmes Szomb. Feb. 17, 2024 10:32 am

» Vinnie's Night
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Vincent Morris Belvedere Kedd Feb. 13, 2024 1:02 pm

» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Feb. 13, 2024 12:12 pm

» P.S.: Some things are worth the trouble
Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeby Benjamin Alexander Sawyer Hétf. Feb. 12, 2024 7:36 pm

Top posting users this month
Gloria "Sapphire" Salinas
Ügyetlen mozdulat Vote_lcapÜgyetlen mozdulat Voting_barÜgyetlen mozdulat Vote_rcap 
Derek Moretti
Ügyetlen mozdulat Vote_lcapÜgyetlen mozdulat Voting_barÜgyetlen mozdulat Vote_rcap 
Robert Holmes
Ügyetlen mozdulat Vote_lcapÜgyetlen mozdulat Voting_barÜgyetlen mozdulat Vote_rcap 
Admin
Ügyetlen mozdulat Vote_lcapÜgyetlen mozdulat Voting_barÜgyetlen mozdulat Vote_rcap 
Arnold Dovahkin
Ügyetlen mozdulat Vote_lcapÜgyetlen mozdulat Voting_barÜgyetlen mozdulat Vote_rcap 
Kylie Alexis Hanson
Ügyetlen mozdulat Vote_lcapÜgyetlen mozdulat Voting_barÜgyetlen mozdulat Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (58 fő) Szer. Márc. 22, 2023 4:23 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Ügyetlen mozdulat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#1TémanyitásTárgy: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeHétf. Feb. 14, 2022 5:55 pm



Vér. Túl sok vér. Tenyerem ösztönből a vörös cseppek forrására szorítom, a tekintetem pedig felsiklik az előttem álló alakra. Mi mást is tehetnék? Nincs senki a világomban, akihez fordulhatnék. A szemeim élesen, színtiszta kétségbeeséstől csillognak, ahogy rá nézek, de a jól ismert hang már tompán cseng a fülemben.
Őszintén? Fogalmam sincs, valósat állít-e, amikor dühösen a fejemhez vágja, magamnak kerestem a bajt. Nem engedetlenséggel, hanem a ficánkolással. Néha még most is ott van bennem a késztetés, hogy meneküljek. Ő pedig élvezi a hajszát. Az esetleges küzdelmet. Biztat, hogy fussak.
Hogy mit akartam azzal a késsel, amit igyekeztem felkapni, miután nem tudtam tovább hátrálni és a derekam a pultnak csapódott? Nem tudom. Én csak... próbáltam... Már nem hiszem, hogy számít.
Egyetlen elbénázott mozdulattal, egyetlen kapálózással sikerült elérnem, hogy a kés kikerüljön a kezemből és ahogy elvette... odaadtam... hagytam, hogy kirántsa a kezemből... a fényes penge könnyedén szántotta végig a karom belső oldalát.
Az agyam teljesen lekapcsol. Fel-felvillan a valóság, de a pánik miatt nem alkot teljes képet. A kocsiban vagyok. Az ismerős bőrülés jéghideg ölelése próbálja nyugtatni közel meztelen testem és az elmém.
Majd két pislogás között látom, ahogy egy kisebb köteg pénz gazdát cserél, miközben valaki próbálja lefeszíteni az ujjaimat a vértől ragacsos karomról. Még mindig görcsösen szorítom.
De sikerrel járnak. Felültetnek. Párnának dől a hátam. A karom magabiztos kéz fogja le. Figyelem, ahogy egy hajlított tű beviszi az első öltést a bőrömbe. Az egyetlen gondolatom, hogy milyen különös, semmit nem érzek. Amúgy is, ezt már nem kapcsokkal csinálják? Vagy az nem itt van?
Végül feladom. A fejem hátra döntöm, a tekintetem pedig elkalandozik, míg össze nem akad az ajtóban álló ismerős alakkal. A mellkasánál összefont karokkal áll és szigorúan figyel. Nem azt, amit művelnek velem. Engem. A tulajdonát.
Akaratlanul is nagyot nyelek és lesütöm a tekintetem. Majd becsukom, hátha így el tudok bújni előle.
Mire újra kinyitom, minden zavaróan csendes körülöttem. Rajtam valami vékony anyag és be is takartak. A karom vastag kötés borítja, én pedig óvatosan emelve vizsgálom. Mintha nem is a sajátom lenne. Néha kissé ijedten talán, de fel-felkapom a fejem, ha lépteket hallok. Nem is tudom, miben reménykedek? Hogy látok ott valakit, vagy hogy csak a képzeletem játszik velem?


_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#2TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeSzer. Feb. 16, 2022 4:39 pm

Előzmények...


Az az utóbbi két nap, szinte mondhatnám azt, hogy hozta a papírformákat. Bár Vegasba térve nem számítottam ilyen körülményekre, a nagy és hatalmas Univerzum, vagy egyesek szerint ISTEN.. felülírta a forgatókönyvet, így hát ezért is vagyok most itt... életben, és nem alulról szagolom az ibolyákat.
Sose gondoltam azt, hogy az egésznek egy kígyó vet majd véget... Vagy hogy egyáltalán... fennáll a lehetősége, és mint látjuk az életnek valóban van humorérzéke, még ha ezúttal egy "Angyal" személyében meg is kaptam a kegyelmet.


Alighogy elment... nem volt már az ágyban maradásom. Talán már túlontúl elültem a fenekemet, de inkább csak jó volt.. kicst sétálgatni a fehér térben, ez a része mindig is megnyugtatott. Talán mert olyan természetes volt.. az utóbbi időkben, eleve elrendeltetett, és a fehér falak között többé már nem féltem.
Nem volt miért félnem többé...

Nos.. most hogy itt bóklászom a folyosók kietlen terében, a kezemben az infúziósállványommal, - csak a szokásosan -  és fejemben jelenleg egy ígérettel, miszerint ha ma nem történik semmi, holnap biztosan hazaengednek, nem is volt annyira megterhelő. Hisz itt senki se ismer... Egy senki vagyok, nem egy potenciális veszélyhelyzet, és most valahogy.. sokkal kellemesebben is éltem meg ezeket a perceket, mint otthon bármelyik alkalommal.

Az emberek.. körülöttem nem különböztek a szokásostól, ott szemben, a nővérpulthoz közel épp egy doki teremt le egy valószínűleg kezdő nővérkét akinek ijedtséget látok a szemeiben.
Arrébb valamivel egy házaspár sír, szinte kézzel fogható hogy valakit elveszített, és letaglózó az érzés... A másik félen viszont épp hogy örömkönnyek, lefogadom hogy egy kisbaba sírását hallom a háttérben, így biztosan nagy az öröm.
De ekkor hallom meg a háttérből a következő szavakat: "Utat!" és ahogy már rebbenek is félre  - én meg az állványom - egy vágtázó hordány száguld át a térfélen sietősen adva valakinek esélyeket.
Játék az élet... Sokszor így gondolom.
Végtelen bábuk keveréke, és csak a Magasságos tudja igazán, miért is telik benne kedve.

De akkor veszem észre, hirtelen, hogy a behátrálás közben egy szobába keveredtem, ahol... hirtelen fordulok a tengelyem körül, de igen, szerencsére nem látszik ki a fenekem.

Egy fiatal fiú ül ott.

Először megakadok, de aztán rájövök, teljesen egyedül van, becsavarva  a kötésekbe.
Mi történhet...

- Helló! - lépek csak alig egy lépésnyit beljebb. - Bocs hogy így betörtem, de látom te sem tengsz túl... épp a társaságban, megengeded hogy maradjak? - egyszerű kérdések. Végül is.. ha ellenére lenne, majd keresek más társaságot, de ez a fiú... valamiért gyanús nekem.
És még nem vagyok benne biztos miért az.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#3TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeCsüt. Feb. 17, 2022 8:13 am




Utálom magam, amiért úgy kapom fel a fejem a hirtelen belépőre, mintha egy bokorból ugrasztott nyúl lennék. Igaz, legalább ugrálni eszembe sincs. A tekintetem körbejár, megállapodva az ajtóban, miközben az ismeretlen beszél. Csak utána nézek rá úgy igazán, amikor megbizonyosodtam róla, hogy... Miről is? Hogy nem ront be a testőr, magával sodorva a látogatóm? Nevetséges még az elképzelés is! Túl gyanús lenne a dolog, ha ez történne.
- Helló - köszönök végül megkésve és még az ép kezem is intésre emelem. Nem vagyok benne biztos, hogy elég hangos voltam hozzá, hogy igazán hallani lehessen. Meg amúgy is, ösztönös kis mozdulat.
Legalább a bekötött karom nem rejtem a vékony takaró alá, mintha valami sötét titok lenne...
Sőt, tovább megyek! Fel is ülök, a lábam az ágy szélén lógatva. Igaz, a takarónak kapott vékony lepedőt félig-meddig magammal húzom, de legalább így szembe kerülök a látogatómmal.
- Nem sokáig vagyok egyedül, azt hiszem - kezdek bele, újra kissé feszülten pillantva az ajtó irányába. De továbbra sincs ott senki más.
- De addig ülj csak le - a szavaimhoz, kíséretnek, még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon.
A nevelés az nevelés. Ha vendéged van, mindegy, hogy kicsoda, mosolyogj. Kínáld hellyel. Valami frissítővel. Persze utóbbit most nem igazán tudom megtenni, még csak víz sincs a mellettem lévő kis szekrényen.
Az persze nem része a belém nevelt dolgoknak, hogy úgy nézek végig rajta, mintha bombát keresnék. De valljuk be, nem igazán tudok megbízni emberekben. Elég különös érzés, ahogy a nevelés és az ösztönöm egymással viaskodik épp, hogyan is viselkedjek vele és mi az, aminek nem lesz végül következménye.
- Ha csak társaságot keresel, valószínűleg találnál érdekesebbet is nálam - jegyzem meg végül, ha már kigondoltam.
Alig veszem észre, hogy az ép kezemen az egyik ujjam járni kezd. Csak a szokásos, kellemes ütemben való dobolás a lábam mellett.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#4TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeCsüt. Feb. 17, 2022 4:14 pm

Moccan... mozdul, és ezt már elég jó jelnek veszem. Nyitottnak.. Szóval fogom magam, és tovább tartok befele.
Ahogy hellyel kínál - meglepő - de az arrébb feszítő kis kerek pörgös faszékre figyelek, és érte nyúlva magam alá húzom. Leülök. Kellően tartva a kellő távolságot. Biztos ami biztos alapon.

- Ne izgulj, nem vagyok válogatós. - húz szélesre a vigyorom - Most jöttem Vegasba és sikerült azonnal odavágnom magam, és nem ismerek itt senkit.. - igazgatom a szemem fölött a kötésemet, biztos hogy biztosan tart, de azért nem szeretném, hogy bárkit is veszélyeztessek, így inkább ellenőrzöm.

- Pontosabban... nem ÉN.. vágtam oda magam. De ez csak nézőpont kérdése.. - újra széles vigyor, ahogy megpörgök a székemen, hogy gyerekes?? Nemérdekel. Sose érdekeltek ezek a részletek, csak hogy ne legyek.. EGYEDÜL!

Magányosan minden olyan félelmetes...

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#5TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimePént. Feb. 18, 2022 7:43 am




Azt az egy-egy pillantást leszámítva az ajtó irányába, le nem veszem róla a tekintetem. Közben folyamatosan pörög az agyam, valószínűleg mindent túlgondolok, de végül is, van időm rá, nem?
Persze, hogy nem! Fogalmam sincs, meddig vagyunk kettesben és utána vagy mennie kell, vagy csak különös lesz úgy beszélgetni, hogy egy mogorva fazon lesi minden mozzanatunkat.
- Ha jól sejtem, csak még nem ismersz senkit. Nem tűnsz olyannak, akit félteni kell - jegyzem meg, majd akaratlanul is mosolyogva figyelem, ahogy pörögni kezd a székkel.
- Ha leszédülsz, nem tudlak majd felkaparni - figyelmeztetem, de hallani a hangomon, hogy túl sok komolyság nincs benne. Csak próbálok beszélgetni!
- Mi történt? - kérdezek rá ezúttal jó pár másodperc kihagyás után. Ezért kezdett bele, nem igaz? Ha nem akarná, hogy faggassam, nem hozta volna fel kapásból, hogy valami történt vele, ami idejuttatta.
Igen, így kell lennie. Ahogy én pontosan ezért nem lengetem előtte a karom - még ha el nem is rejtettem ugye -, mert nem akarok róla beszélni. Nem mintha nem tudnám a jól bejáratott történetet. Baleset, baleset, baleset. Ügyetlen voltam. Nem figyeltem.
- Már ha... szeretnél róla beszélni - teszem azért hozzá valamivel már kényelmetlenebbül, adva neki egy kibúvót.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#6TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeSzomb. Feb. 19, 2022 7:47 pm



- Ne aggódj. - vigyorgom. - ha leszédülök az a gyógyszerek miatt lesz, és majd összeszednek a helyiek! - vigyorgok tovább, de aztán nem hagyom annyiban, újra megpördülök. Csak mert kikapcsol. Csak mert megtehetem. És csak mert minden egyes pillanatában kell élvezni az életet, mert bármikor véget érhet. Az utóbbi időben meg már méginkább.

De aztán megint megszólal, én meg a helyére rakom magam. Helyre. Ki gondolta hogy ilyen "jó" társaságom lesz, ilyen érdeklő, ezért hamar abbahagyom a bohóckodást - már amúgy is, ahogy lebeg körülöttem a kórházi köpeny, tényleg nem akarok rendellenes belátást. Szóval jobb ha inkább takarékra teszem magam.

Még vigyorgok, de aztán ráncbaszedem a végét, hogy válaszoljak is. Nincs ebben semmi titok.

- Tudod én hülye.. elindultam az egyik főúton gyalog..  DÉLBEN.. - emelgetem a szemöldökeimet, elvégre már EZ.. MAGA... is egy elhibázott lépés. - szóval a tikkasztó hőségben gondoltam árnyékot keresek a sziklák alatt, ahol összefutottam... Háttt... ha igaz.., egy kobrával. - vigyorgom el. - Nem úgy volt hogy Ádám és Éva?? A Bibliában... Komolyan megtisztelve kéne éreznem magam.. - és mosolygok. Mert pont valahogy így képzelem.

- Az ördög maga megkísértett! - vigyorgom tovább. - És nézd csak! ITTVAGYOK! - tárom szét a kezeimet, de nem is tudom honnan ez a nagy öröm. Talán ez is a gyógyszerek??

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#7TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeHétf. Feb. 21, 2022 7:54 am




Azon kapom magam, hogy úgy hallgatom a történetét, mintha a legizgalmasabb sztori lenne, amit csak ember mondhat. Mentségemre szóljon, egy dolog a könyvekben lévő cselekmény, de egy egészen másik, valaki más történetét hallgatni. Élőben. Szemtől szemben.
Mondanám, hogy ehhez még hozzá kell szoknom, de nem hiszem, hogy túl sok lehetőségem lesz a közeljövőben. Szóval most tényleg kihasználom a helyzetet és hiába a valójában egyáltalán nem vicces sztori, mégis már majdnem vigyorgok, ahogy előadja magát. Nos, legalább biztosak lehetünk benne, hogy nem felejtettem el, hogy kell.
- Itt vagy. Beszélgetünk. ...és ez micsoda szerencse? - bőven ott a kérdős hangsúly, de nem tehetek róla, tényleg átragad rám a nagy jókedve.
- Mihez kezdesz majd a városban? - faggatom tovább. Egyre inkább élvezem a társaságban töltött perceket. Nincs szorongás, nincs semmi. Igaz, magamról sem beszélek, de miért is tenném? Nincs miről. Velem nem történik semmi. Semmi publikus.
Teljesen az övé a figyelmem, azt az egy-egy másodpercet leszámítva, amikor az ajtó felé pillantok. Bár arról fogalmam sincs, mit fogok kezdeni, ha megjelenik a testőr. Azt tudom, hogy nem rendezhet jelenetet, de...
- Ha visszaér a... társaságom, lehet, hogy menned kell majd - közlöm végül, mintha azt mondanám, ha jön a nővér megvizsgálni, úgyis kipaterolják majd innen.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#8TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeHétf. Feb. 21, 2022 10:06 pm


- Az.. szerencse.. - vigyorgom vele, nem térve ki arra az egyetlen tényre, hogy a szerencsénél ez sokkal nyaktekertebb. De legyen ez az én titkom. Egyelőre.

- Hátt.. - kezdek aztán bele - A lány aki összeszedett azt mondják _megmentette az életemet.._ - súgom oda a szám mellé téve a kezemet, mintegy hétpecsétes titkot megosztva vele, pedig egészen nyilvánvaló. Aztmondják..

- Szóval mivel egyértelműen nincs hova mennem, az anyám leléptetett, amikor.. - de pillantok is fel a szemeibe, pedzegetve a ténnyel hogy vajon jó ötlet e ezt elmesélnem, mindig akkor jön minden rossz. Szóval egy egészen másik utat választok.

- .. szóval amikor megtudta hogy nem a lányok azok akik vonzanak, vagyis ez a lány.. vélhetőleg teljes biztonságban jólehet, mégis meglepően következetlenül azt mondta nála meghúzhatom magam egy darabig. - és mosolygom.

- Ki mondta hogy kihalt a nagylelkűség..(?) - ide-oda forgolódok a mégmindigpörgős székemen, de már eszemben sincs hogy újra megpördüljek, ez a téma már sokkal erőteljesebb. Komolyabb annál. Mondjuk, hogy csak nem vicceskedem el. Egyelőre.
Még akkor sem amikor ő meg jön az újabb leléptető ténnyel.

- Hogy mi..? - pördülök most az ajtó fele. Oda ahová néz. De nincs ott semmi. Nincs ott senki.

- Vársz valakire?? - a kérdés költői, de azért rendre tovább folytatom. - Persze csak egy szavadba kerül, és azonnal hűlt helyem. - vigyorgom.  
Ezek talán tényleg a gyógyszerek..??

- Csak olyan... elveszettnek tűntél, én meg tudom milyen az. - és ráadásnak már csak mosolygom. Mert igen. Tudom milyen az. És nem kívánom, senkinek.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#9TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeKedd Feb. 22, 2022 10:01 am




Amikor? Nem mondom, érdeklődés csillan a szemeimben, de semmiképp nem kíváncsiság. Nincs okom faggatni, nem valami pletykára éhes srác vagyok, és ha mégsem akarná befejezni a mondatot, nem erőltetném. De megteszi, én pedig ezúttal igazán barátian mosolyodok el, amikor leesik, mit is mondott, miért tette ki az anyja. Nem félrebeszél, ebben egészen biztos vagyok. Túl tiszta még így is ahhoz a tekintete.
- Az én szüleim meghaltak - mondom egészen lehalkítva a hangom. Pedig nem titok. Közel sem akkora vagy olyan megosztó tény, mint amit ő árult el nekem. Mégis kimondtam, de ennyi volt, ezek után már újra rá figyelek és nem vagyok többet mondani magamról. Az életemről. Egyszerűbb nem beszélni, mint bárkinek a szemébe hazudni.
Nem mintha akár csak reménykednék benne, hogy túl sokáig beszélgethetünk. Hamarosan visszaér majd és...
- Nem várok senkit, csak... vigyáznak rám - vonok vállat. Nem tudok küzdeni az ösztön ellen és lehajtva a fejem piszkálni kezdem a karomon lévő kötést. Csak óvatosan kaparom, mintha valami szöszt akarnék leszedni róla, ami erősen kapaszkodik és nem hagyja magát.
- De addig maradj. És beszélj - szinte kérem fellesve rá. Folyamatosan mosolygott eddig is, nem? Most is azt kell tennie. Az jó jel lenne. Ugye?



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#10TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeKedd Feb. 22, 2022 3:14 pm


-  Ó.. - akad el a hangom - Ezt igazán sajnálom. - jegyzem meg, mert tényleg ígyvan. Bár számomra az apám soha sem volt ismert, mégis mindig megnyugtatott a tudat, hogy valahol kint sétál, az ismeretlenben, és biztosan jólvan. De sohasem jutott eszembe utána menni.
Az anyám viszont..

- Biztos rossz lehet.. - csavarok egy aprót az arcberendezésemen, de ez teljesen őszinte. Sohasem csinálnék viccet belőle.

- Akkor most.. egyedül élsz? - kíván fel a következő kérdés, mert egyszerűen érdekel, nem a kifaggatás a valódi cél, csak hogy megismerjem. Hogy tudjam.. Miért is lehet ennyire... szomorú...
Mert ez bárkinek nyilvánvaló.
Elég egyetlen pillantás a szemeibe.

- Vagggy.. ki az aki vigyáz Rád?? - kérdezek vissza, és ha újra és újra az ajtóra tévedne a szeme, magam is követem a pillantását. Valakit vár... beszédes. De ha nem...
Akkor is vágható a feszültsége.

És ez megrémiszt.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#11TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeKedd Feb. 22, 2022 6:18 pm




Miért is szólaltam meg? - fut végig az agyamon a gondolat. Most hazudhatok, vagy legalábbis hordhatok össze mindenfélét. Jobban jártam volna, ha egyszerűen hallgatom az ő történetét, a millió érdekességet, amik történtek körülötte és egy kicsit elfelejtem a saját valóságom.
De most már késő bánat.
- Van egy szobám. A nagybátyámnál - mondok végül ennyit. Próbálok annyira őszinte lenni, amennyire tőlem telik, még úgy is, hogy az egész mese éppen csak vonalakban fed bármit is a valóságból.
- Vannak emberei. Tudod, hogy megy ez a gazdagoknál - vonok vállat, mindent beleadva a színészkedésbe, még egy apró mosolyt is villantva a végén. Nem az igazi, de a legjobb, ami tőlem telik.
Majd szinte meglepő hirtelenséggel kihúzom magam ültömben... majd fészkelődök egy kicsit... és igazítom a lepedőt az ölemben.
- De te mesélj tovább! - váltok témát olyan könnyedén, amennyire csak tudok. Persze így is iszonyat átlátszó, de azért reménykedek.
- Azt mondtad, tudod, milyen elveszettnek lenni. Nincs senkid? Ezen a lányok kívül, úgy értem. Ha anyukád kitett otthonról, csak van egy fiú, akiért megérte kockáztatni - csak mondom és mondom, szinte már az én fülem sérti a sok beszéd, ami ömlik belőlem.
Mindent és bármit, csak felejtsük el, hogy valaha is beszélni kezdtem magamról. Kérlek!
- Ha pedig nincs, a városban biztos találsz valami rendes srácot, aki...
...és úgy hallgatok el, mintha tartón vágtak volna. A testőr olyan lendülettel lép be a kórterembe, mintha az egész hely az övé lenne. Az első pillanatban le sem veszem róla a tekintetem, de aztán inkább lesütöm a szemem, majd onnan nézek rá a látogatómra. Úgy érzem, az egész testem megfeszül, de kívülről igyekszem nem mutatni. Már szinte várom, hogy megszólal és a tőle elvárható módon kitessékeli a vendégem, de egy árva szó sem hagyja el a száját. Csak beáll a helyére a fal mellé és figyel.
Így talán még rosszabb.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#12TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimePént. Feb. 25, 2022 3:45 pm

Szóval a nagybátyjánál... Az se rossz.. végül is... Az én anyámnak nincsen testvére, pedig szívesen elbútoroznék... igazából valahol. Bárhol. De most úgy néz ki az a lány lesz a megmentőm. Egyelőre. Szóval nincs miért keseregnem.

- Jaaaa... a gazdagok.. - mosolygok rá, habár soha nem láttam gazdagokat. Olyan igazán pénzeseket. Szóval nem tudom hogy megy ez náluk. Mégse akkora talány ez, hogy ne higgyem el. Így hát kiüti minden gyanakvásomat.
A következő percig legalábbis biztosan.

Azután viszont szinte mindent a semmibe száműz, amikor olyan dolgok kerülnek terítékre, amikről én sem szeretek beszélni. Vagyis... volt amikor még nem szerettem. És most se.. nem életem kiemelkedő témája ez, az első, amivel betörnék egy társasága egy buli közben, "Hahóóó, HIV-es vagyok! " mert az egyből, olyan buligyilkos, deee.. azért sokat fejlődtem már az elmúlt időkben, hogy legalább én.. tisztában legyek a helyzettel.
Vagyis legalább szeretném ezt hinni.

Már talán épp válaszolnék is, legalábbis vannak dolgok amik megfogalmazódtak a fejemben, de hirtelen valami robosztus állít be, amivel megváltozik az ő testbeszéde is, nekem meg azonnal az inamba száll a bátorságom. Pont az ilyen alakok élnek a "mocskos buzi!" kifejezéssel, megütnek, és amikor vérzel, és jelzed hogy azért vigyáznia kéne, máris átváltozol leprássá. De legalább békén hagynak. Csak még egyszerűen leköpnek. Utoljára...
Pont ezért is az épp majdnem kimondott szó belefagy az ajkaim közé, és összepréselve azokat azonnal a fiúra nézek.

- Hmmm. Minden bizonnyal.. - eresztem el, egy korántsem meggyőző mosoly kíséretében, de talán még ő is levághatja, hogy valamiben... hazudok.
Oké, nem hazugság ez, csak mondjuk hogy élek egy kis szabadságoló ténnyel.
Mégis lassan közelebb hajolok, csak annyira, hogy még egyáltalán ne legyen veszélyben - már ha a kötésem mégis elengedne - és halkan suttogom oda felé.

- Te... a nagybátyád valami maffiás?? - fél szemem a nagydarab fickóra ered, de a másikkal meg ezt a fiút nézem. Persze nem félek.. azt hiszem... csak mégse szeretnék golyót kapni ha lehet. Legalábbis... olyan kilövőset.
Lehet hogy nyúlcipőt kéne húznom??
Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#13TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeHétf. Feb. 28, 2022 10:35 am




Annyira próbálok nem látványosan feszengeni, de tudom, hogy kudarcot vallottam. Ahogy az is teljesen egyértelmű, hogy a látogatóm sem örül túlzottan a társaságnak. Egy részem szeretné, ha tovább tudnánk beszélgetni, szabadon, amennyire lehet, de erre esélyünk sincs. Mégis, amikor közelebb hajol, egy kicsit én is dőlök felé. Nem mintha egy csepp reményem is lenne, hogy bármit mond, az teljes titok maradhat.
- Valami... olyasmi - bólintok végül rá a feltételezésére. Amint kimondom ezt a két szót, tudom, hogy ebben a másodpercben veszítettem el, hogy talán legyen egy barátom. Évek óta ez volt az első esélyem, hogy legyen valaki az életemben, akivel beszélgethetek és úgy durrant ki egy pillanat alatt, mint egy reménnyel töltött, túl nagyra fújt lufi.
- De nem bánthat. Benne van a szerződésében - próbálok még azért kapaszkodni abban a semmibe. Még úgy is, hogy tudom, nem lesz kellemes az itt töltött időm, ha nyíltan csak egy eszköznek titulálom az árnyékom.
Tisztában vagyok vele, hogy ő is a fejemhez fogja vágni és emlékeztetni fog rá, hogy én csak egy játékszer vagyok... De akkor is, most úgy látom, megéri kockáztatni.
- Nem tehet semmit, amire a... nagybátyám nem utasítja - egy újabb, határozott bólintás, de közben már sandítok oldalra. Fogadok, hogy képzeletben már vörösödik a feje a testőrömnek. A gyanúmat erősítve, már meg is köszörüli a torkát és egy lépést közelebb is jön.
- Elég lesz a pletykálásból, kislányok - alig több a hangja suttogásnál, de pont ettől olyan fenyegető és még ott van az a gúnyos él is. Hiába az előbbi magabiztos szavaim, nyelek egyet.
- Menj csak nyugodtan - nézek újra inkább csak magam elé, mintsem a látogatómra. - Neked is pihenned kell. Csak még... keress meg valamikor. Hátha itt leszek - azért itt már nem őszinte a mosolyom köszönhetően az előbbi kis mondatnak, de legalább próbálkozok.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#14TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimePént. Márc. 04, 2022 4:56 pm

Valami... olyasmi.. Háttt a valami... olyasmi, nem megnyugtató kéne hogy legyen. És őszintén szólva nem is az. Mondjuk igazából megkérdezhetném magamtól: Mégis mi az amit csinálhat!?? Talán megöl?? Csak álljon be a sorba! - mondhatnám hidegvérrel, ha egyáltalán, lenne bennem erő ilyet mondani. Energia.. Inkább. Merészség?
BÁTORSÁG!

Így hát... Megszipkázom az orromat inkább, és igyekszem, nem a messzibe rohanni.
Pláne. Amikor rákontráz.
Jahogy nem bánthat! Amíg erre utasítást nem kap. Akkor már minden rendben is kéne legyen... (??)
De még futkosnak bennem az érzések, szaladgálnak... úgy összevissza keverve, és nem igazán tudom mi az ami annyira sántíthat itt nekem, de a mufurc fickó se nagyon van segítségemre.
Kislányok??? Hát minek néz engem!??
Belül tombol valami bűntudat féle, de a szemeim már korántsem olyan feszesek. Vagy bátrak... Hogy is volt az??
Vissza a fiúra nézek, de eszembe jut még valami fontos.
Így hát felállok.

- Aleksander. - nyújtom ki felé a kezem. Csak mint az öltönyösök egy hülye értekezleten, legalábbis pont így láttam a filmekben, most meg jól jön az információ. - Walsh. - teszem aztán hozzá. - Nem mint James Bond, de Aleksander.. - vonul széles ívbe a fejem, vagy legalábbis a fogaim, ahogy a szemeibe nézek, ennyi még simán megengedhető. Csak hogy megtudjam a nevét.
Aztán lelépek??

Ez a része még nem teljesen világos.
Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#15TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeSzomb. Márc. 05, 2022 2:15 pm




Egyszerre szeretnék egyedül maradni és begubózni, várni, hogy ezzel semmivé váljon a valóság is körülöttem, és azt, hogy maradjon még a látogatóm. Beszéljen hozzám. Beszélgessünk. Szabályok nélkül. Ami viszont történik, hogy felém nyúl a kéz, én pedig újra felnézek rá. Arra az ezer wattos és fogas mosolyra. Valamiért az enyém is mosolyra húzódik, miközben a nevét ismétlem magamban, hogy véletlen se felejtsem el. Egy pillanat múlva pedig állok talpra, hogy megrázhassam a kezét. Szorítom, erősebben is, mint illene és... valamiért ez erőt ad.
- Benjamin Alexander Sawyer - mondom végül a valódi nevem csendesen, de azért hatalmas büszkeséggel. Közel egy éve nem hagyta el a szám a saját nevem. Nem mintha lett volna esélyem bárkinek bemutatkozni, de eleinte, mikor megkaptam az új papírjaim, esténként a nevem suttogtam. Kicsit olyan érzés volt, mintha tartanék attól, hogyha nem teszem, a semmibe merül és egy nap arra ébredek, fogalmam sincs, ki vagyok valójában.
- Örülök, hogy megismertelek, Walsh ügynök - teszem hozzá továbbra is tartva azt a mosolyt, és azért sem engedve a James Bondos szálat, amit csak úgy magyarázatként bedobott.
Végül hagyom menni. Úgysem tehetek mást. Csak végignézem, hogy nemcsak a tekintetével kíséri ki a testőröm, de ténylegesen a hátára teszi a kezét, kifogástalanul vezetve ki a kórteremből. Én pedig már ülök is vissza az ágyra. A gondolataim pörögnek. Minden apró hibát sorra véve, amit ejtettem. Vajon gondba kerülök, amiért a valódi nevem mondtam? Nem. Nem hiszem, hogy a gorilla tudja, a papírjaimon más vezetéknév szerepel. Abban nem kételkedek, hogy Steven tudni fog a látogatómról, de... ezzel nem lehet baja. Csak beszélgettünk. Semmi olyat nem mondtam és ezt... tudom bizonyítani?
Ezer felé száguldoznak a gondolataim és mire Steven belép az ajtón, már teljesen lefárasztottam az agyam. Magam elé nézek, mégis tudom, hogy ő áll ott. Kifogástalanul. Öltönyben. Csak akkor pillantok rá, amikor mellém lépve letesz a kezemhez egy könyvet, ügyelve rá, hogy éppen csak súrolja az ujja az enyémet. Ezt még rossz szándékkal sem lehet félreérteni.
- Hogy érzed magad? - szólal meg, de hallom a hangján, hogy csak a látszat kedvéért érdeklődik. Amúgy is, jobban érdekel a regény, amit kaptam, mintsem a szavai.
- Egy óra és hazaviszlek innen - közli, amikor elfelejtek - tényleg elfelejtek! - válaszolni. A kötetet vizsgálom, majd ülő helyzetbe tornázva magam, már lapozok is bele.
- Ezt szoktad olvasni, amikor beteg vagy, nem igaz?
Bólintok, és be kell ismernem, meglep, hogy ilyesmit megfigyelt.
- Ez egy új példány. Nem az enyém.
- Nem volt időm hazamenni és feltúrni a polcod.
Újfent bólintok, ahogy vigyázva tovább lapozom a regényt, keresve a kedvenc részeimet, majd a testőrre pillantok. És vissza Stevenre. Zavar, hogy itt van. Nem akarom, hogy hallja, mi fogalmazódott meg a fejemben.
Természetesen hamarosan kettesben maradunk. Steven ül a széken, tisztes távolságra tőlem. Szinte már fáj, mennyire jól játssza az amúgy nem túlzottan, de azért aggódó nagybácsit.
- Szeretném ezt elajándékozni valakinek - emelem fel rá a tekintetem. - Kérlek... - teszem is hozzá, mielőtt nemet mondhatna. Majd kérdés nélkül mesélem el, mi történt. Mi hangzott el kettőnk között. Mit beszéltünk.
- ...neki nagyobb szüksége lesz rá, amíg itt van, mint nekem erre az egy órára - zárom le ennyivel nagyot nyelve. Látom, hogy csillan a szeme, de rá fog bólintani, kizárólag azért, mert ez is valami lesz, amiért... nagyon hálásnak... kell lennem neki.
Éppen csak annyi időre hagy magamra, teljesen egyedül, amíg láthatóan elmerülök az első pár fejezetben. Addig elintézi, vagy valószínűleg inkább elintézteti a minimális papírmunkát és már kísér is Alek kórterme felé. Határozott, de mindenféle fenyegető lépést mellőzve jön mögöttem.
Amint belépek és meglátom az új barátom, némán emelem intésre a kezem egy nagyon halvány mosoly kíséretében.
- Ajándék - nyújtom felé a kötetet, kicsit úgy, mintha amúgy fertőző lenne és nem akarnék túl közel lépni hozzá. Magam sem tudom, miért ez a nagy távolságtartás. Talán azért, hogy Steven véletlen se gondoljon az egészbe semmit. Hogy higgyen nekem, miszerint semmi olyan nem hangzott el kettőnk között, ami titok lenne.
- Üdv! Steven vagyok. A fiú nagybátyja - kerül meg Steven, nyújtva a kezét, gondolom a megszokott, határozott kézfogásra, olyan hatalmas, barátságos mosollyal az arcán, amit még nem láttam tőle. Engem a hideg ráz, de... ez csak én vagyok, mert pontosan tudom, mi van a mosoly mögött.
Bármi is alakul még, vagy épp nem alakul, mielőtt Steven úgy dönt, sietve indulnunk is kell, egyszerre vagyok boldog, hogy megléptem, amit és vagyok a végletekig ideges, mert mi lesz, ha kiderül.

A könyv... ha valaha is beleolvas Alek... a címoldal után ott lesznek a sietve lekörmölt szavak.
"Szeretnél velem levelezni? Sunrise Library. Hagyd a könyvet a pult mögött. Rajta a nevemmel. Visszaviszem és írok, amikor tudok."



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#16TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeHétf. Márc. 07, 2022 4:05 pm


- Benjamin Alexander Sawyer - megismétlem. Hú, de hosszú, és hú de kacifántos. De most már legalább tudom. És így egyszerűen bólintok. Merthogy tutibiztos hogy még keresem! Majd ha nem lesz itt.. ez az átkozott... buldózer.
De csak alig egy pillantást villantok, és talán valahol a mélyben elátkozom a napot, hogy miért is nem vagyok én is egy ilyen.. kigyúrt és kitömött szekrényféle. Talán akkor nekem is nagyobb hangom lenne, de így...
...egyszerűen visszaveszek.  

- Én is örülök.... Mr. Sawyer... - rázom meg, de az egész csak játék. Játék a világ keltette káoszok gyűrűjében, így senki se mondja azt, hogy groteszk. Nekem, természetes.

- Még találkozunk... - kacsintok rá, és én és a lenge ingem, BOCSÁNAT! Kórházi hálóing, nem jó szívvel, de engedelmesen a bengának, kicaplatunk az infúziós állványommal karöltve az előbbiekben megismert szobából.

Bár van bennem némi tüske, némi.. jel, arra hogy itt valami nem oké, de aztán meggyőzöm magam, hogy majd az ESTE! Majd ha a köpcös is aludni tér, majd belesek, és kikérdezem ezt a srácot, Benjamint, hogy mi az ami itt folyik, amit nem látok, de érzek, mert piszkosul kezd érdekelni az egész.
És hogy miért... még órákkal később se jövök rá.


Vissza az ágyba, csak mert lefoglalnak a gondolataim, és mert Serena nővér is visszaparancsolt. Azt mondta ne lábatlankodjak, meg azt is hogy a biztonság kedvéért, jobb ha ma még fekszek, holnap.. holnap már tutibiztosra tudnak mondani valami véglegeset, kell e állítani a gyógyszereimen, vagy beleköphetett e a többi a levesbe, minden amit belémnyomtak, fog e számítani, fog e befolyásolni, vagy élhetem tovább hahótázva az életemet, úgy ahogy eddig éltem. Teljesen szabadon és minden kötelességtől mentesen.
Egy álomvilágban...

Mégis jó néha álmodozni kissé....

Akárhogy is, az eltelt órákkal később, meglep annak a bizonyos BENJAMINnak a megjelenése az ajtóban, nemkülönben a maffiásnak, akinek a szemébe tutira egy pillanatig betojva nézhetek, de aztán... végül is... Nem hozott nehéztüzérséget, így biztos nem azért jött hogy kicsináljon.
Oké, sorbanállás.

- Hát HELLLÓÓÓ..! - észrevétlenül kiáltok fel, de ez csupán ösztönös. - A hegy jön Mohamedhez..? - kérdezem, még mindig az egekig érő vigyorral, habár a mögötte álló kimért figura, továbbra is tartja a balsejtelmet.
Éljünk kockázatosan! Nem ezt mondja minden könyv!??
(A halál elől úgyse menekülhetsz.)
De aztán meglep a felém csúszó könyvvel, én meg... még mielőtt reagálnék, felfognám, a bizarr már lép is az előtérbe és betöltve a teljes személyes teremet, már ott is az arcom előtt egy újabb - most nem kívánt - kéz.
Rá nézek... aztán a fiúra...
Hogy mit tükröz a szemem!? Nem vagyok róla teljesen meggyőzödve, de talán még időben kapcsolok, és cselekszem is, a fickóéba csúsztatom a kezemet.
Egyből kiráz a hideg.

- Üdv. - sikerül ennyit. Pedig én mindent megtettem, de az a hideg fuvallat ami átjár, nem hagyja hogy színészkedni kezdjek.

- ... Aleksander. - csak ennyi törik ki. Még mellé. Nem mert neveletlennek tűnhetek, hanem mert a határozott kézfogás biztosít, vele nem kéne ellenkezni.
És jórészt... most nem is fogok...
Azthiszem..

- Már hazaengedtek!?? - a hangom felkiáltó, de egyben megbánó, ahogy vissza a fiúra térek, és nem mert azt sajnálnám hogy rendben van, sokkal inkább a címe az ami érdekelne, vagy valami elérhetőség. De elég maffia filmet láttam ahhoz hogy ne próbálkozzak.

- Hát ez szuper.. - simul ki a mosolyom, de mindezt már csak a szemeibe, az elébe, majd - talán - a háttérbe tolakodó 'nagybáty', egy percig sem érdekel. Csak épp annyira amennyire a jelenléte muszáj.
Megváltozik a közelében...

- Kösz! - emelem fel a könyvet. - Lehet jól fog jönni, mielőtt a szobatársam halálra untat.. - pillantok az alig mellettem messze fortyogó kisöregre, aki... meglepő, de azt mondják hogy már vagy harmadszor került be, de mindig.. végigalussza a teljes kezelési szünetet.
Háttt... legalább nem fog beleszólni a dolgaimba.

És amúgy is jó hallgatóság.
Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#17TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeHétf. Márc. 07, 2022 8:53 pm




Egyetlen, apró bólintás, nem több. Igen, a hegy meg Mohamed. Pedig próbálok én mosolyogni... de közben talán annyira mégsem. Inkább gondoljon most Alek mogorvának, mintsem Steven fejében fogalmazódjon meg az apró szikra, hogy a kelleténél jobban kedvelném az új barátom.
Ezért maradok látszólag teljesen nyugton, amíg Steven úriember módjára kezet nyújt és bemutatkozik. Ezért nem moccanok, de még csak apró rezzenés sincs, amikor Alek, mielőtt elfogadná a felé nyújtott kezet, rám pillant.
Rá nézz! A szemeibe! Ne rám! Kérlek! - motyogom fejben. Egyebet nem tehetek.
- Aleksander - ismétli Steven a nevet, ízlelgetve és feltűnően túl hosszúra nyújtva a kézfogást. - Örülök, hogy az unokaöcsém ilyen jó társaságra lelt ilyen rövid idő alatt - teszi hozzá egy ezer wattos mosollyal. Csak ezután vesz vissza kicsit, lép oldalra, de nem túl messze.
- Kényelmesebb lesz neki, ha otthon pihen, majd én gondoskodok róla - válaszol helyettem, már megint és ezúttal még a keze is amolyan atyaian a vállalom landol, ahogy óvatosan megnyomkodja kicsit.
Akaratlanul is kihúzom magam és megmozgatom a nyakam, mintha csak elfeküdtem volna. Nem tenne semmit Steven. Itt, nyilvánosan nem. Mégis úgy érzem, mennünk kell, hogy biztos... egészen biztos ne legyen túl sok az úrias viselkedése.
A könyves témánál viszont már teljes mértékben újra az enyém a szó, és ezúttal egy elég valódi félmosoly is látszik az arcomon. A szemeim nem az igaziak, kicsit komorabbak, kicsit szomorúak, de ennyi belefér.
- Ha nem nyeri el a tetszésed, az sem baj. Csak adj neki egy esélyt és olvass bele - nyomatékosítom a lényeget és bízok benne, pontosan annyinak hangzik, mint aminek remélem. Egy könyvmoly kérésének, aki szeretné, ha más is kedvelné a történetet, amit ő.
- Ha tényleg nem tetszik, csak ajándékozd tovább - mintha csak egy jótékonysági könyv lenne. Látod, Steven? Nincs itt semmi különös. Semmi, ami aggodalomra adna okot.
- Akkor mi...
- ...megyünk - fejezi be helyettem Steven a mondatot, én pedig pont úgy, intésre emelem a kezem, mint mikor érkeztem. Mint egy ötéves gyerek, aki nem szívesen szólal meg, de azért már belenevelték, hogy illik köszönni.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#18TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeSzer. Márc. 09, 2022 3:29 pm

Fura az egész helyzet... Soha nem tapasztaltam még hasonlót sem, és a bennem terpeszkedő végtelen béke hangtalanul zúgólódni kezd.
Valami mégse engedi hogy cselekedjek.
Félelem??

Persze azt is mondhatnám, túlreagálom. Gondolhatnám. Elvégre mi baj lenne!? A pasas egy jól szituált, jó kiállású nagybáty, aki szeretném ha nekem is lenne, mégis hordoz valami aljasságot. Vagy csak én képzelem oda??

- Jó neki... - talán csak a józanész mondatja velem. - hogy ilyen figyelmes nagybácsija van.. - mosolygom, de a hangom átható?? Nem figyelem. Nem is igazán vagyok tudatában ennek, csak ösztönből beszélek.  
Mégis Benjamin aki visszahúz, vagy csak az egyszerű érzések, hogy ő itt a főattrakció. Minden más csak körítés.

- Tényleg hálás vagyok... - a mosolyom már szemléletes, hálás, és egyben megkapó, mert tényleg jól esik hogy rám gondolt, még ha fogalmam sincs miért tette.

- Rendben. - bólintok rá, egy jó nagyot, csak hogy biztossá tegyem, és magam elé, a takarómra húzom az újdonsültté avanzsált könyvemet.
De aztán meglep a reakció...
Meglep?
Mindenképpen megdöbbent az ahogy a fickó keze a vállára csúszik, és már fordítja is el, Benjamin meg...

- Ég Veled... Mr. SaWyer.. - kiáltom utána, némi jókedvet erőltetve, de közben... miután kilépnek az ajtón, csak hihetetlen zavarral küzdve forgatom meg a kezemben feszítő könyvet.

Ugyan... mi vihette rá erre??
Aztán kinyitom.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#19TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeCsüt. Márc. 10, 2022 10:52 am




Nem, nem, nem, ezt nem mondtad ki, ugye? Egy pillanatra becsukom a szemem, sőt összeszorítom, mikor már háttal vagyunk neki, de egy árva szót sem szólok, ettől a kis semmibe vehető reakciótól eltekintve semmi nincs. Bármikor máskor hatalmas mosoly lenne az arcomon az egész kis ügynöközéstől, ami kialakult közöttünk, de most... most csak a görcsöt érzem a gyomromban.
Alig veszek tudomást az egész kórházi légkörről, majd az idő múlásáról, amíg a kocsiban ülünk. Steven és én hátul, a testőr vezet egyetlen szó nélkül. Ebben valójában semmi különös nincs, a gazdag ügyvédet és az unokaöccsét saját sofőr fuvarozza, ők csak utasok. De közben továbbra is érzem a görcsöt és azt, ahogy Steven minden hangosabb levegővételénél hevesebben ver a szívem. Ezen nem segít, hogy már tökéletesen hozzászoktam, a sötétített üvegek takarásában a  keze mindig rajtam van. Csak egyszerűen a combomon. Az ujjaimnál. Vagy a hajamhoz ér. A nyakamhoz. Megigazítja az ingem gallérját. Bármit.
De most semmi. Sőt, kicsit úgy ül ott, mintha a lehető legtávolabb akarna tőlem kerülni, szigorúan kifelé néz az ablakon és rám még véletlen sem. Én pedig úgy érzem, megőrülök. Haragszik rám, de visszafogja magát és az egész úton forrong, gyűlik benne a düh minden egyes eltelt másodperccel. ...és én csak várhatom a robbanást.
Amikor a birtok határain belül megáll a kocsi csak figyelem a bejárathoz vezető pár lépcsőfokot. Legszívesebben kicsapnám az ajtót és futnék, bár magam sem tudom, hova. A szabály viszont szabály, nem nyúlhatok a nyitókarhoz. Egy örökkévalóságnak tűnik, mire a testőr odalép és előbb Stevennek majd nekem nyitja.
El kell ismernem, nem érzem magam jobban a friss levegőn. Nézem a házat, szigorúan azt és nem Stevent. Ezúttal már nem dobolok magam mellett, hanem alig észrevehetően térek vissza a rossz szokásomhoz és a mutatóujjam kaparja a bőrt a hüvelykujjamon, pontosan a körmöm mellett.
- Fejezd be - csap rá Steven, ha jól sejtem szándékosan a karomon lévő kötésre, majd a fejével int, hogy menjek előre. Be. A házba. Ahol vastag falak takarnak minket.
Szófogadó fiú módjára megindulok, pár lépéssel előtte járva. Nem húzom az időt, nem lenne értelme. Az eddigi utazás elérte, hogy már csak túl akarjak esni a beszélgetésen, büntetésen, vagy bármin, amit tervez.
Mégis, amikor három hang következik egyszerre, megint felsikolt bennem az ösztön, hogy meneküljek. Az első hang az ajtó csapódása mögöttünk. A második a könnyű fém hangja. A harmadik az éles csattanás, ahogy mint egy ostor, süvít mellettem az öve csatos vége.
Akkorát ugrok, mintha parancsba adták volna. Hozzám sem ér a fémes végű bőr, csak a szelet érzem, amit felkavart és mégis bepánikolok tőle. Soha, de soha, de soha nem vert meg szíjjal. Sőt, fogadni mertem volna rá, hogy sosem teszi, hiszen annak nyoma marad, ő pedig olyan hibátlanul és puhán szereti a testem...
De most megint csend van, én pedig még mindig háttal állok neki, várva az újabb csapást, ami talán ezúttal már el is talál. Nagyon próbálom elrejteni előle a remegést. Már nem csak az ujjam csinálja, de minden porcikám. Esélyem sincs.
- Bemutatkoztál neki?
Nem felelek.
- Milyen nevet mondtál a fiúnak?
- Benja...
- Ne játszd a hülyét! - csattan fel. - Tudod, mit akarok hallani - már a fülem mellett beszél. Érzem a szuszogását a nyakamban. Nem tudom eldönteni, hogy ütni készül vagy csókolni.
- Sawyer - vallom be. Hiszen tudja. Nincs értelme hazudni.
- Nem olyan sokkal előtte még kérleltél. Könyörögtél nekem, engedjem meg, hogy elajándékozd a könyvet. Emlékszel erre?
- Igen...
- Megengedtem neked? Egyetlen szó nélkül rábólintottam?
- ... igen...
- Nem bánok veled jól, Benjamin?
Hallgatok. Van erre egyáltalán jó válasz? Mindent megkapok, amit akarok, ésszerű kereteken belül, de közben meg... nem, nem bánik velem jól. De... nem is okoz fájdalmat, hacsak nem adok rá okot, de...
Újra csattan az öv. Érzem, ahogy a széle elkapja a lábam a térdem környékén. Én nem mozdultam időben, vagy ő volt túl gyors, fogalmam sincs. Érzem a csípős fájdalmat, és már hiába nincs talán értelme, a falhoz simulok. A hátam mutatom és lényegében az arcom rejtem takarásba.
- Nézz rám.
Lassan felé fordulok, de a szemeibe nem tudok felnézni. Magamtól, nem. De természetesen ő ezt megoldja. Megragadja az állam és kényszerít.
- Van hol laknod. Van saját szobád. Minden nap jól lakhatsz. Kismillió könyved van. Ruháid. Ékszereid. Mit akarsz még? Hm?
Vár, de nem szólalok meg. Valószínűleg, ha akarnék sem tudnék, hiszen már nem pusztán az állam tartja, hanem az egész állkapcsom szorítja.
- Annyit kértem mindenért cserébe, hogy viselkedj. Csináld, amit mondok és tudd, hol a helyed. Még azt is hagytam, hogy a családneved kivételével mindent megtarts, ami a tiéd. Szerinted nem jár nekem ennyi? Hogy ne okozz gondot?
Pislantok, ha már másképp nem tudok jelezni.
Egy örökkévalóságnak tűnik az a maradék kis idő, amíg nem szól és újabb kérdést sem tesz fel. A fejemben megállás nélkül zakatol, hogy "...és most? Most mi lesz?" Hiszen a szorítása nem ereszt. Az öv még mindig itt van.
- Segíts nekem jóvá tenni a mai viselkedésed. Nyugtass meg. Utána beszélünk még egy kicsit arról, hogy is hívnak téged - sóhajt végül, pont úgy, mint egy fáradt szülő, aki nem akar forrófejűen cselekedni és időt kér.
A vállamnál fogva nyom le maga előtt, amíg térdre nem kerülök. Innen már ismerem a forgatókönyvet. Ez menni fog. Ezt megszoktam. Ezt tudom. Nincs meglepetés. Ez így jó. Jobb.

Órákkal később hagy csak magamra. Nem beszéltünk a nevemről. Csak az övéről. Nem hiszem, hogy ma kikelek az ágyamból, ha egyszer ráveszem magam, hogy elmenjek addig. Nem remegek. Nem vagyok rosszul. Csak még egy kicsit maradok itt.

Szigorúbb velem, mint az utóbbi hónapokban volt. Elfelejtem számolni a napokat, de hetek múlva... a szokásos felügyelettel, eljutok a könyvtárba.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Aleksander Walsh

Aleksander Walsh

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : útkereső
Location : Jelenleg Vegas
Posts : 31

#20TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimeCsüt. Márc. 10, 2022 4:39 pm

Az elmúlt napok, hihetetlenül gyorsan elteltek. Először is másnap hazaengedtek. Úgy tűnt a kissss.. "esemény" hála nem zavart be a gyógyszerezésembe, így ezúttal ezen, nem kellett változtatni. Persze azt mondták a jövőben vigyázzak, figyeljek, anyám valószínűleg kicsattan majd örömében, amikor megkapja a zsíros kórházi számlát, de ezúttal... igen most az egyszeri alkalommal úgy döntöttem, hogy kihasználom azt a segítséget, amit felajánlott a nyilvánvaló tény mellett, hogy többet látni se akar.

Felicity, az ideiglenes.. "szállásadóm" továbbra is tárt karokkal várt, nem gondolta meg magát, ami már eleve egy jó kezdet, és ahogy én, és a homokban végigcibált koszos hátizsákom beköltöztünk abba az egy szem szobába, mivel a pénzügyi készleteim szinte teljesen kimerültek, és arról úgy egyáltalán szó se lehetett hogy kitartottként ő intézze az élelmezésemet is, így első utam, az első szembejövő újságosbódé után, felcsapva az álláshirdetéseket, az első.. orvosi igazolást nem igénylő felvételi helyre vezetett.
De megbuktam... és mert ki tudja hogy az őszinteségem - mert valahogy én nem érzem fairnek titkolni a tényeket -  vagy valós hiányosságaim vezettek oda, hogy végül nem én lettem a kiválasztott.
A sokadik próbálkozás után végül mégis felül kellett írnom az elveimet... Bár alig fél éve.. az első hivatalos diagnózis után - és mindennemű teljeskörű védelem és felkészültség mellett - a csuklóm belső felére tetováltattam csak egész apróban a "státuszomat" csak hogy ha bármi baj történne, a körülöttem lévők figyeljenek - soha.. soha.. SOHA.. nem bocsátanám meg magamnak ha valaha, bárkit is megfertőznék - ezúttal hiába Vegas hősége, ráfanyalodtam végül egy hosszúujjú felsőre, és úgy törtem be a következő üvegajtón...
És lááááám.... A csodák számlájára írható, vagy egyszerűen a szűklátókörűségnek (persze igen.. egyéb esetben biztosan én is félnék.. ) de végül csak felvettek egy kávézóba, felszolgálónak, és RÁADÁSUL hetente fizetnek!
Így az első hét elteltével - és mert a már eleve gyakorlatomból adódóan (még a régi időkből) soha, senkire nem öntöttem rá a feketéket - már zsebre is tehettem az első igazi fizetésem. Helyben...

A következő héten.. vagy a harmadikon, amikor épp a szabadnapom töltöttem, valahogy a kezembe akad az  a régi könyv. Kinyitom.. fellapozom... Bár bevallom a történetet még mindig nem olvastam, de szemeim újra végigfutnak azokon a benne olvasott sorokon, és újra eltöltenek azok a régi érzések...
Cserben hagytam... Úgy érzem. Valamiért... csakis a saját életemmel törődtem, és lehet hogy vár rám. Visszavárja a könyvet, vagy egyszerűen csak...

Azonnal török is ki a szobámból, és lehuppanok a Felicity által itthagyott laptop elé, amit a lelkemre kötötte, hogy bármikor használhatok, és máris beírom a google-be az ominózus nevet.

"Benjamin Alexander Sawyer"

És a gép már dobja is kifelé a cikkeket.. A gazdag nagypapáról, a vagyonos családról, az édesapa buktás befektetéseiről, aztán az öngyilkosságról... Nagy visszhangot kavart.. Úgy hiszem, mert egész sok régi cikk pedzegetei, mit kellett volna másképp tennie... Média.. Már akkor is hozta a kötelezőket..
Aztán ott a facebook fiókja is... Ismeretlenül nem látok mást, csak képeket, örömöt, vidámságot, semmi olyat ami most.. jelen volt a szemeiben.. Félelem??
Még ma sem tudom teljességgel eldönteni. De más volt.. nagyon más...

Aztán csak egy véletlen cikket találok meg, csak említési szinten, a fiúról.. és hogy mennyire veri is őt a sors, hogy alig pár éve hogy az apjuk itthagyta őket, mert képtelen volt szembenézni a tettei következményeivel, az édesanyját is el kellett veszítenie...
De a nagybátyról... semmi hír nincs..
Furcsának kéne találnom, talán.. de nemigen esek kétségbe, mert a maffiások nem szeretnek szerepelni. Hogy hogyan is érik ezt el?? Vannak ötleteim, de nemigen ragadnék a fantazmagóriák sűrűjében, így inkább tovább keresek, hátha.. hátha valós információt kapnak a kérdések, de nem. És nem.. és semmi sincs...

Feladom a próbálkozást, és inkább visszatérek a könyvhöz..

Sunrise Library...
Egy próbát megérhet vagy nem???

Ezért... Azonnal írni is kezdek egy levelet, kézzel, egy darab füzetlapra, amit valahol elvétve találtam és hason elfeküdve az ágyon, a könyökeimen megtámaszkodva járatom a fejemet.
Ugyan mit is írjak...

"Kedves Benjamin..."

Gondolkodom... FOLYTATÁS!

" Úgy el vagy tűnve, és látom nemcsak én kereslek. "- mosolygom, de nemigazán tudom ez megrémítsen e.

" A facebook fiókodban a barátaid sem tudják hová tűntél, nem kéne legalább nekik visszaírni??" - már márís utasítom, de nem tűnik fel. Aztán észbe kapok.

"Oké, bocs, nem az én dolgom."- és ez igaz.

"Én viszont... képzeld találtam végre MUNKÁT! Egy kávézóban dolgozom, kinn a Stripen, egyszer eljöhetnél... Meglóghatnál a nagy és morózus sziklahányás elől, és dumálhatnánk egyet. Mit szólsz!?? Jó lenne csak úgy... nem tudom, beszélni. Beszélgetni.. Vagy elmehetek én is hozzád, ha adsz egy címet... "- elgondolkozom. De miért is ne?? Ha a kórházban nem nyelt le keresztben a maffiás, talán a házában se tenné. Szóval benne hagyom, nem javítok, inkább tovább haladok.

"Ne haragudj rám amiért az elmúlt hetekben nem jelentkeztem. Sokat caplattam munka után, egy csomó helyről elküldtek, aztán" - de itt újra megállok. Az eszembe jut, hogy idáig mi.. még nem jutottunk a beszélgetésben, talán nem most kéne hogy ráhozzam a frászt. Ezt majd inkább személyesen.

"aztán csak sikerült. Szóval most boldog vagyok, juhúúú!" - már én vigyorgok, de nem is tudom mi szállt meg. Az élet szépsége?? Aztán hirtelen ciripelni kezd a karórám.
Eldobom a tollat, feltápászkodom, és azonnal veszem is elő a gyógyszeremet, nem is kell víz, már megszokás, és bedobom. Lassan.. a sokadikra nyelem le.
Aztán vissza az ágyra a levelemhez.

"Szóval most szabadnapos vagyok, és úgy döntöttem hogy épp ideje hogy írjak neked, mivel most már van mit. Akárhogy is, a lényeg.. hogy jó lenne találkozni! Telefonszámcsere??
Majd ÍRJ!
Alek What a Face "

- fejezem be, azzal eldobva megint a tollat, a papírt négyfelé hajtom,és becsúsztatom a könyvbe.
Cseppnyi bűntudat kezd rajtam elhatalmasodni amiért nem olvastam el, még mindig... deeee... majd felmentést kérek. Az olvasással töltött percek, nem nekem valók, én jobban szeretem az életet!
Most viszont.. a segítségemre lesz.
Valahol a közepe tájékán csúszik bele, egy másik darab ragasztós papírt - amit szintén Felicitytől csórtam el - az elejére ragasztok, és ráírom: "Benjamin Alexander Sawyer"

Talán még aznap délután elvisz az utam a könyvtárig.
Belépek, a pultban mosolygós nő fogad, ecsetelni kezdem, hogy a barátomnak hagynám itt ezt a könyvet, azt mondta érte jön, el e tudná tenni neki, vagy még jobb, ha itt hagyhatnám a pulton, magas, vékony, fekete göndör hajjal, lehet egy nagydarab fickó is van vele, ő meg egyből felismeri. Azt mondja odaadja majd neki. Én meg...
Megköszönöm.
És várok.
Persze a következő pillanatban visszalépek, és hagyok egy telefonszámot, amit egy, megkérek hogy adjon oda neki (egy darab papíron) és kettő, azt is megkérem, hogy engem értesítsen, ha esetleg ő is hagyna nekem valamit..
Persze adok még neki néhány dollárt is, csak a költségekre, de lefogadom, hogy ingyen is megtenné, annyira szívélyes.
És ezúttal... újabb mosollyal lépek ki az ajtón.

Meglátjuk mi lesz!
Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#21TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitimePént. Márc. 11, 2022 9:16 am




Úgy lélegzek fel a könyvtárba lépve, érezve a mindent átható papír és festék illatát, mintha ki tudja, mikor jutottam volna utoljára oxigénhez. Ami átvitt értelemben ugyan, de még igaz is lehetne. Hetek óta nem mozdultam ki a ház falai közül, még az udvarra is csak öt nappal ezelőtt tettem ki a lábam.
Most viszont itt vagyok. A szokásos kísérettel, aki tisztes távolságra le is marad mögöttem. Természetesen attól szemmel tart, de nem liheg a nyakamba. Hiszen amúgy is szinte üres a hely! Mi bajt keverhetnék...
Az arcomon már apró, féloldalas mosoly ül, ahogy körülnézek, majd összeakad a tekintetem a könyvtároslánnyal. Intésre emelem a kezem, ahogy közelebb lépek a pulthoz. Nem int vissza, nem köszön, de mosolyog. Valószínűleg munkaköri leírás, hogy legalább ennyit tegyen meg.
De sosem bánom, hogy nem kezd velem beszélgetni, a könyvek miatt jöttem és nem társaságért. No meg valószínűleg a testőr miatt amúgy is elég nagy bátorság kellene bárki részéről, hogy csevegést kezdeményezzenek velem.
Ráérősen veszem le a hátamról a táskát, amiben visszahoztam a kikölcsönzött könyveket, közben szándékosan próbálok nem arra gondolni, hogy talán egy bizonyos kötet vár-e rám itt. Nem úgy tűnik, mintha a könyvtáros adni készülne nekem bármit. Persze, hiába az agyam küzdelme, hogy ne reménykedjek, attól még a szívem érzi azt a kis szomorúságot. Sorra pakolom ki a négy könyvet, amivel tartoztam. The ​Princess Bride. Billy ​Elliot. The ​Sun Down Motel. És végül egy képregény The ​Cape.
Mindent a pult legszélére tettem és most a tagsági kártyámat is hozzájuk csapva, egyesével nyújtom át a köteteket a lánynak. Mindegyiken végigsimítok még egyszer, utoljára, mintha búcsúzkodnék tőlük. Kivéve a Sun Down Motel borítóján.
- Nem tetszett? - hangzik el a kérdés ekkor, én pedig végre felnézek rá. Ismerjem be?
- Nem volt az igazi - válaszolom egészen halkan. Nem. Nincs az a pénz, amiért beismerném végig sem olvastam. Az első este rémálmom volt tőle, így... nem erőltettem. - De köszönöm. Mindegyiket.
Figyelem, ahogy lepecsétel valamit, gépel, és ezzel hivatalosan is átveszi tőlem a könyveket. Majd cserébe, teljes természetességgel elém csúsztat egy bizonyos regényt. Felcsillannak a szemeim, még úgy is, hogy a lehető leggyorsabban rejtem a könyvet a táskámba, hogy ne legyen feltűnő a rajta virító fehér, ragasztós lap a nevemmel. Majd jön még egy kis cetli. Nem kicsit idegesen kapok utána és megragadva gyűröm a tenyerembe, majd a nadrágom zsebébe. Minden akaraterőmre szükségem van, hogy ne pillantsak oldalra a gorillára és ne lessem meg, feltűnt-e neki bármi.
- Köszönöm - ezúttal egy valódi mosoly is jár a hálám mellé és a táskámat felkapva már vonulok is el, hogy újabb regényeket vadásszak le magamnak. Hivatalosan legalábbis.
Nem hivatalosan pedig el-eltűnök a sorok között. Tesztelek. De amint eltakar bármelyik szekrény, már indul is felém a testőr, hogy jobb helyet keressen, ahonnan szemmel tarthat. Ezelőtt hagyott elveszni itt, amíg a hely nagyrészt kihalt volt, most meg... biztos kapott egy fejmosást Steventől, amiért nem őrzött jobban a kórházban.
A kórház... egy pillanatra teljesen lekapcsol az agyam és megfagyok a mozdulat közben. Nem, nem, nem, nem. Nem akarok újra az öv csattanó hangjára gondolni. Hamar indulok is tovább és a polcról levéve egy dinoszauruszos, nagy méretű könyvet, már foglalok is helyet az egyik, egyszemélyes asztalnál. Majd pokolok. A most levett könyvet, a jegyzetfüzetem, ceruzát, radírt, egy másik kis füzetet, amiben az olvasott könyveimhez szoktam jegyzetelni és végül azt a bizonyos regényt is, szigorúan borítóval lefelé tartva az asztalon.
Tizenöt perc múlva hallom a testőröm fáradt sóhaját. Utálja, mikor ezt csinálom, mert tudja, hogy akkor órákon át itt leszünk. Ha tudná...!
Már lapozgatom egy ideje a dinoszauruszos könyvet és látszólag bőszen jegyzetelek, de valójában egy szót sem fogtam fel belőle. Csak a nekem címzett regényen jár az eszem és a kis cetlin, ami szinte égeti a zsebem. De hamarosan eljutok addig, hogy millió papírgalacsin és jegyzet van körülöttem, így kockázat nélkül csaphatom fel a regényt és vehetem ki a benne elrejtett papírt.
Elolvasom egyszer. Majd még egyszer. Néhol mosolygok, néhol teljesen komor az arcon. Majd írni kezdek.
Kedves Walsh ügynök!
A barátaim

Nos, eddig jutok, ugye milyen jó kezdés? Már le is húzom a szavakat, de a papírt nem cserélem ki. Még egyszer!
Kedves Walsh ügynök!
Nyomozott utánam, ügynök? =)

Máris sokkal jobb kezdés, és így talán elkerülhetem a komolyabb válaszadást.
Az már nem az én világom, gondoltam idővel elfelejtenek majd. Jobbnak láttam így.
Kis szünet. Lapozok a könyvben, lefirkantok a jegyzetfüzetembe pár dinoszaurusz nevet, magasságot, csontok lelőhelyét. De közben azon jár az eszem, amit hátrahagytam a profilommal. Az emlékeimet. A millió fényképet a szüleimről és a közös nyaralásokról, amikor még együtt mosolyogtunk. Nem csak a kép erejéig, hanem utána is. A profilképem... vajon mennyire lettem más? Emlékszem, hogy azon egy Tamarin kölyök mászik épp a vállamon, a szemeim könnyesek a nevetéstől. Apa éppen azzal viccelődött, hogy pár év és ő is így fog kinézni. Ősz haj, nagy, kusza, hófehér bajusz.
Jó hír, apa... nem őszültél meg...
Vissza a levélhez.
Örülök, hogy találtál munkát! Hamar kiengedtek a kórházból? Most már jól vagy? Mi a helyzet a lánnyal, akiről meséltél? Megkaptad a szobát, amit ígért? Jó dolgod van nála?
A nagybátyám nem igazán szereti az idegeneket a házában. De megpróbálok eljutni hozzád egy beszélgetésre. Csak nem tudom, mikor. De próbálkozok. Végigjárom majd a kávézókat, amíg meg nem talállak.

A testőröm mozdul, én pedig fordítok egyet a levelemen. Így kerül a papír hosszú oldalára pár adat a Stegosaurusról, meg egy rögtönzött rajz, ami úgy néz ki, mintha egy ötéves firkálta volna, miközben nagyon figyelek, hogy a tényleges levelet takarja a tenyerem. De nem kapok közelebbi társaságot és amikor biztos vagyok benne, hogy újra fél szemmel figyel csak, visszatérek az íráshoz.
...furának fogsz tartani, ha azt mondom, nincs telefonom?
Persze, hogy furának tart! Az vagyok. Ki az a bolond, akinek manapság nincs mobilja? Még a hajléktalanoknál is van egy-egy készülék!
Remélem, nem kellett túl sokat várnod a válaszomra. Nem igazán voltam
Mi nem igazán voltam? Elég hosszú pórázon hozzá?
Nem igazán voltam időm eljutni ide. De most már igyekszek sűrűbben jönni és válaszolni.
Köszönöm, hogy levelezel velem, ügynök =)
Benjamin

Még egyszer átolvasom, amit írtam, majd csak magamnak bólintva összehajtom a papírt és megy a helyére, a könyvbe.
Nagyon szeretném hazavinni magammal a levelet és megőrizni, amit én kaptam, de tudom, hogy nem tehetem. Túl kockázatos. Így hát a tépett és gyűrt, elrontott jegyzeteimmel együtt felmarkolom és hajítom a papírkosárba. Csak a kis cetli marad a zsebemben.
Végül szép lassan pakolni kezdek. Mindent, ami az enyém, vissza a táskába, helyére a dinoszauruszos könyv, amiből jegyzeteltem, majd felkapok két másikat, amivel a pulthoz sétálok.
- Ezeket szeretném - csúsztatom oda a kettőt és fordított borítóval a Carry the Oceant is. A lány bólint egy cinkos mosollyal. Szerintem élvezi a kis titkos szövetséget, aminek ő is a része lett.
Innentől már két perc és megkapom a könyveimet, süllyesztem őket a táskába és a kísérettel együtt hamarosan a kocsiban ülünk. Fodrászat. Ruhavásárlás. És haza.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




#22TémanyitásTárgy: Re: Ügyetlen mozdulat   Ügyetlen mozdulat Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Ügyetlen mozdulat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Játéktér ∷ :: belváros-