Valami Kezdete...

#1Tárgy: Valami Kezdete... Szomb. Ápr. 09, 2016 12:21 am

2 Golyót eresztettem bele ebbe a 200 centi magas ÁLLATBA,és még mindig talpon volt.Még hogy talpon...egész eleven... A hangtompítós 1911 es Colt-omat egyszerűen kitépte a kezemből és úgy vágott neki a falhoz hogyha ez egy Hollywood-i film lenne valószínűleg átrepültem volna a szomszédos házba.De nem így történt csupán a hátam tört majdnem ketté. Újból felkapott és a szomszédos szobában álló asztalra vágott rá.Az arcomon a bőr már több helyen felszakadt,lefordultam az asztalról és a fegyverem irányába nyúltam.Megpróbáltam kihasználni azt hogy egy pillanatra eltűnt. Kúsztam a fegyver után.Voltam olyan hülye hogy nem törődtem azzal hova ment.A konyhából jött ki ,és a vállamba vágta a nagy kést a pisztolyt elrúgta. Nagyon régen éreztem ilyen fájdalmat.Égető,feszítő,azonban nem volt ismeretlen.Megfordított,és mellkasomba próbálta szúrni 1-2 centire sikerült is ,a lényeg hogy szervet nem ért. Elütöttem a kezét és a kés kirepült a kezéből bőrömből tetemes darabot kivájva. Csuklóját megfogtam és ordítva a megerőltetéstől kitörtem azt,elrúgtam kissé magamtól,de nehezen ment.Nagyon nehéz volt.
-A kurva anyád...-mondtam fújtatva,alig hallhatóan.
Azt mondták könnyű munka,könnyű pénz.a baszott golyóálló mellényt persze hogy most nem vettem fel.Haraggal teltem és félelemmel.
Minden erőmet összeszedve felkeltem, a kést felvéve,kitértem 2 ütése elől. A jobb kezemmel ami még harcképes volt állon vágtam de mintha meg se érezte volna.Megint megijedtem,újbóli ütései elől tértem ki,csodálkoztam hogy lehetek ilyen gyors.Majd gyomron rúgtam. Féltérdre hullt.Sérült bal kezemből átraktam a kést a jobba,majd egy határozott mozdulattal átszúrtam a torkát.A hatalmas kés egyik oldalt bejött másikon kiment.A penge felém nézett,tehát magam felé húztam.A torka eltűnt,a vér rám és az ablakra fröccsent,s liternyinek tűnő folyt a padlóra.A nagy test nagyot huppanva esett a padlóra.Nem volt már más csak hús.
-FASZOM!!!-ordítottam fájdalmamba a nyitott ablaknál.Tudtam hogy 4-8 perc míg kiér a rendőrség .Felkaptam a fegyvert,a tokba tettem.A mocskos lépcsőházba gyorsan szedtem lépteimet,ügyelve hogy semmit ne vérezzek össze.A hátsó bejárathoz mentem.Megálltam a sikátorba vezető ajtó előtt .Megtámaszkodtam.Sűrűn vettem a levegőt.éreztem ahogy a vér átáztatja a ruhám.Fehér ing volt rajtam....nem tudtam kevésbé feltűnő lenni.Megpróbáltam kinyitni az ajtót,de kiestem rajta.Az utcára hullottam.Nem figyeltem hogy ki lehet az utcán vagy hogy ki törhet rám. Nagyon ,megsebesültem.A hátam, az arcom a kés által okozott sebek...
Remegő lábbal,görnyedten álltam fel.Megláttam egy női sziluettet,tőlem pár méterre...nem tudtam ki az,de közelebb mentem és közelebb is hívtam.

-Egy pillanatra kérem...idejönne?-mondtam vért köpve,ami arcomról folyt bele a számba.-El...kell...valahogy látnia....-fény szűrődött rá,és megláttam az arcát.

Az hogy rendőrt,mentőt, vagy más hivatalos szervet hívjon ki volt zárva. Kérdezősködnének,kiderülne miért jártam a bérházban. Nem volt jobb ötletem,gyorsan kellett a tudtára adni -hogy legalább is nagyjából- milyen lapokkal játszom.
Elővettem a fegyvert és felé tartottam.

-De... a mentőket...és az egyéb ilyen faszokat...hagyjuk ki ebből...

#2Tárgy: Re: Valami Kezdete... Szomb. Jún. 25, 2016 11:00 pm

Még hosszan dübörög a fülemben a zene, miután hagyom becsukódni magam után a klub ajtaját. A party ugyan még javában tart.... bár számomra valahol ott ért véget, mikor az a vadbarom a sloziknál letolta a gatyáját.
Pasik.
Ugyanolyan rohadék mindegyik. Egy mosoly, pár kacérabb pillantás, egy tánc és nekik persze valahogy egyből evidens lesz, hogy már készen is állsz térdre hullani nagyságuk előtt. Lehetőleg a férfivécé egyik fülkéjében. A modern kor Júliái, bár ha minden Romeo ilyen retardált, mint ez...... Tökmindegy. Sosem voltam a romantika elkötelezett híve.
Számára mindenesetre valahol itt kezdődött a félreértés. Számomra ott, mikor a torkomig tolva a nyelvét igyekezett behatóbban is meggyőzni arról, milyen fontos ember is ő és milyen még nálánál is fontosabb emberekkel tudna ő összeismertetni. A ha persze nem képezte az ajánlat részét. Nyíltan sosem képezi, de mindig ott lapul az apró betűs részben. Bedőlni neki? Ugyan. Abból egy ideje már kinőttem, de láthatóan Mr. Kurvajópartinak nem igazán jött be a nemleges válasz.
A pultnak tűmaszkodva vártam meg, hogy utolérjen. Elindulni? Eszem ágában sincs. Addig nem, amíg....
- Héj, haver.... – csendül mellettem, csak amolyan figyelemfelhívó jelleggel, de az idióta még válaszolni sem tudott, mikor Nick ökle már az arcában figyelt, az én ajkaimra pedig elégedett félmosoly kúszott. Hogy mennyi volt a tagban.... tudja fene. Talán a drog, talán a meglepetés ereje küldte a földre ilyen erővel, de látszatra meglehetősen egymásra találtak ők ketten. Vagy szimplán csak odaragadt a parkettához. Csak egy intés a többi biztonságisnak és már fel is kapják csórikámat, hogy odakinn ölelgesse tovább az aszfaltot. Beledögleni nem fog, max kissé bibis lesz.
-Jövök egyel. – jegyzem meg teljesen fölöslegesen. Mindketten tudjuk már a menetet. – Holnap beugrom. – fordulok felé, ahogy egy mosollyal és egy puszival elköszönök Nicktől. A keze a derekamra simít, de nem marasztal. Ismerjük már egymást egy ideje és nem adtam rá okot, hogy kételkedhessen abban, amit mondok.

Az öngyújtó sercen én pedig mélyre szívom a füstöt. Kurvára elég volt mára ebből a napból. Csak sétálok bele a semmibe, céltalanul... elvégre taxit hívni három utcával odébbról is lehet, más meg úgysem jár már ilyenkor. A csikk az úttesten végzi és alig hezitálok csak, mielőtt egy újabb szálat húznék elő, majd lehunyt szemekkel dőlök neki a bérház oldalának.
A mellettem kivágódó ajtónak csak a hangja jut el hozzám, de arra már nem vezem a fáradtságot, hogy oldalra is fordítsam a fejem. Nem..... amíg meg nem szólít. A fejem végiggörög a ház oldalán, s csak a szemhéjaim alól kipislogva nézek a férfira. Ellátni? Hát hogy a szarba ne. Esetleg moziba ne vigyem el utána? De ahogy előkerül a fegyver is.... nem mondom, hogy összeszarom magam, de.... mondjuk sikerül felkeltenie az érdeklődésemet. Ellököm magam és egy lépést teszem felé.... elé....de ahogy elnézem neki még szarabb napja volt, mint nekem.
- Bocs Cicám, de nem igazán vagyok az a műtősnővér típus. – fújom a füstöt oldalra, tekintetem az arcán, majd lejjebb siklik a valaha volt fehér ingére. Ha ez mind az ő vére.....– Gondolom ezt mindketten megszívtuk, nem? – cinikus horkantás és egy rövid félmosoly. Hogy lelőne-e? Tudja a franc. Döglötten semmi hasznomat nem veszi, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy élve se nagyon...
Hülye fasszopó este...

_________________________
ruha || pitty: ne haragudjon, hogy ennyire megvárakoztattam. hide

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#3Tárgy: Re: Valami Kezdete... Vas. Jún. 26, 2016 1:37 am

Eszméletlenül gyenge vagyok. A célszemély nagyon leamortizált.A szemem fölött felszakadt sebből omlik a vér lassacskán pár másodperc alatt a fél arcom beterítve,a bal vállam nem érzem,a hátam sajog.
Nem ijed meg a képébe tartott fegyvertől.Ez.Tetszik! de csak pár röpke pillanatra a fájdalom felülírja,ezt az érzést.
Egyrészt,elég pozitív visszajelzés hogy nem egy majrés primadonnát fogtam ki,tehát a kezemben lévő tárgy,-ha csak nem akarnám ösztökélésképp lábon lőni,amit nem fogok.-egyenértékűvé vált egy vízipisztollyal.
Felhúzom a szemöldököm a becézésén."cicám".
A feltett kérdése után pedig először csak meglepődve bámulok.közelebb megyek hozzá egy lépéssel és a szemébe nézek -akaratlanul is- fenyegetően.
Lassan leeresztem a fegyvert.
Elmosolyodok,majd lassan először halkan,majd egyre hangosabb nevetésbe kezdek.
Az aktuális külsőmet tekintve most alighanem teljesen örültnek néz. A nevetés köhögésbe megy át.Az arcomba folyt vértől már csak az egyik szemem tudom kinyitni.

-Hát..úgy látszik-mondom kissé fújtatva.
Nem tudom honnan jött az erő a nevetéshez hisz pár másodperc múlva érzem ahogy a lábamból elszáll az erő.

-Figyeljen,csak kell egy hely...ahol...-beszédem kezd szaggatottá válni-ahol...van egy elsősegély doboz,meg pia....meg vmi...erős...gyógyszer.

Még egy lépést tennék,de féltérdere rogyok,majdnem hogy a lába előtt.A falnak dőlök.
Más körülmények között mily romantikus lehet az összkép.Egy sötét utcában féltréde rogy egy férfiú a csinos lány előtt....Nos igen....más körülmények között

-Csak vigyen valahova ahol egyedül lehetünk...-lassan nézek fel rá- Kell...Segíts...

Hangom elcsuklik.Még úgy ahogy magamnál vagyok,de mindenképp kell egy biztos hely,ahol legalább össze tudom magam varrni,és aki segít a kötözésben.

-Utána megbeszéljük mit kér ezért cserébe...-Lehelem ki magam

Nem akartam elkezdeni fenyegetőzni,vagy fitogtatni hogy én vagyok itt a nagyfiú.El kellett tűnnöm,és szükségem volt a segítségre.Ha nem segít,a rendőrök valószínűleg agyonlőnek,de akkor ennek a csinos lánynak is ez lett volna az utolsó éjszakája.Semmiféleképp nem hagyhatok szemtanúkat és még volt elég erő bennem hogy felemeljem a pisztolyt.

De reméltem hogy erre nem kerül sor.Inkább csak reménykedtem hogy lehet e kevésbé szarabb véget faragni az amúgy nagyon szar napból...

#4Tárgy: Re: Valami Kezdete... Szomb. Nov. 05, 2016 5:35 pm

Tekintetem végigsiklik rajta – az arcán, ahogy még minidg szivárog a homlokáról a vér, elidőzök a már így is rommá áztatott ingén majd vissza a szemeire. Még Halloween kosztümnek is elcseszett választás lenne, de veszettül nem vagyunk az ünnepek közelében sem.
A nevetése valahogy furcsán groteszkké varázsolja az egész képet, pedig eddig sem lehettünk túl mesefilmbe illő figurák. Lassú, féloldalas mosolyra húzom ajkaimat ahogy megszólal. Legalább a humorérzéke még megvan.
Fontos.

-Ez még megoldható. – szélesedik az a vigyor. Nem mondhatnám, hogy így terveztem ezt az estét.... nem mintha terveztem volna akárhogy is, de hogy épp rám aggasson valaki angyalszárnyakat és tekintsen a megmentőjének.. Vannak még csodák úgy tűnik.
Mélyre szívom a füstöt, s lentebb siklik a tekintetem ahogy összeesik előttem. Szinte rezzenéstelenül figyelem ahogy haldoklik és még minidg nem döntöttem el mit is akarok kezdeni a helyzettel. Ha nem látja el valaki záros határidőn belül akkor vége. És ezt láthatóan ő is tudja.

Megszokott mozdulattal nyomom el a csikket a ház oldalán, mielőtt leguggolnék hozzá. Nevetek. Röviden, ironikusan, de valahogy.... franc sem tudja miért mégiscsak tetszik nekem ez a figura.
-És van valamerre egy kocsid is, szépfiú? – mosolygok rá még mindig kissé ironikusan, ahogy az álla alá nyúlok, s magam felé fordítom a fejét. Ujjaim ragacsosak a vérétől, de kurvára nem érdekel. – Vagy úgy képzelted, hogy taxival mentem meg a segged?
A lágy irónia még ott lebeg az egész abszurd helyzetben. Csodálom, hogy senkinek se szúrtunk eddig szemet. Vagy épp csak igyekeznek elkerülni minket? Ez sem lepne meg különösképpen.... Akinek van egy csöpp esze is az kurvára nem jön a közelünkbe...
Akár válaszol akár nem, szabad kezem végigtapogatja a zsebeit. Valahol lennie kell egy slusszkulcsnak... de ha nem.... hát az is egy szép móka lesz. Kérdés, hogy túléli e bármelyikünk is akkor ez estét.

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#5Tárgy: Re: Valami Kezdete... Szomb. Nov. 05, 2016 6:50 pm

Ha éppen nem én küzdenék az életemért,még furcsán fel is izgatna hogy egy haldoklón nevet vagy épp közönnyel nézi.Mielőtt leguggolna hozzám fegyverem a tokba teszem.Lassan de annál áthatóbban elkezdek fázni...egyre jobban kezdtem azt hinni hogy a mai napnak most lesz vége.
De ekkor elkezdem érezni az ujjait az államon.Érzem ahogy lágyan vezeti fejemet míg e tekintetünk nem ütközik. A vér síkossá tette selymes ujjait,s kezdett az ő kezére is lassan ráfolyni.Csak fél szemmel nézem őt.
Ahogy rám néz,érzem ahogy a pillantása belém hatol. Nem vagyok más mint egy csupasz ideg.

Válaszából újból bizarr irónia hallatszik.Kába kiszolgáltatott tekintettel válaszolok:

-Igazából limóra gondoltam de a lovaskocsi is megteszi...-nevetni már nem tudtam,a humorom is ebben a pillanatban szállt el ahogy véres hörgésbe kezdtem.

Lágyan fogtam meg a még használható kezemet és a zakóm mellső zsebéhez emeltem hogy érezze a kulcsot.

Utolsó erőmből biccentettem a jobbra nyíló mocskos sötét utca felé.
-Arra van...fekete,ford...-szavaim nagyon halk volt és artikulálatlan.

Nehézkesen ,remegő lábbal próbáltam újból felállni.
Megpróbáltam újra megszólalni de már nem ment. Csak reménykedtem hogy kapcsol,és ő is hallani kezdi amit én...A szirénák hangját...

#6Tárgy: Re: Valami Kezdete... Szomb. Nov. 05, 2016 8:04 pm

Furcsán elégedett vigyorra húzódik a szám. Lovaskocsi, mi?
Ujjaim feljebb siklanak, s tenyeremmel törlöm le a vért az arcáról, jobb híján a hajába. Egy mosás és némi balzsam úgyis ráfért már azt hiszem. Kezdtünk mindketten gyönyörűen kinézni, de még mindig ő vezetett. Ezegyszer pedig valahogy nem éreztem késztetést versenybe szállni az első helyért.

Két kézzel állok neki kivadászni a zsebéből a kulcsot, majd a sikátor felé nézek.... Hogy hogy fogunk addig eljutni.... de túl sok logisztikára nem marad idő. Még csak alig hallható a sziréna hangja, de nem kell sok idő, hogy ideérjenek – ha vagyunk olyan kibaszott pechesek, hogy épp erre jöjjenek. Franc sem tudja mit csinálhatott a pasi odabenn, de... talán az egyik buzgómócsing szomszéd hívhatta ki a zsarukat. Akkor pedig megszoptuk. Mindketten.

A válla alá nyúlok - az alá, amiből talán még nem csináltak tűpárnát, s próbálom emelni de ha nem segít akkor cseszhetem. Kizárt, hogy egyedül elvonszoljam bármeddig is.
-Nem tudom, te hogy vagy vele, de én inkább nem várnám meg, amíg ideérnek a zsaruk. – jegyzem meg, hátha hozzá már nem jutnak el a hangok. – Szóval amíg el nem érünk a kocsiig lehetőleg még bírd ki.

Felállok, remélhetőleg vele együtt, karját a nyakam köré fonom, s az oldalához simulva fél kézzel a derekát szorítom.

Hogy a picsába kerültem ide?
Kurvasürgősen el kell húznunk innen!

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#7Tárgy: Re: Valami Kezdete... Szomb. Nov. 05, 2016 9:01 pm

Egyre tompább vagyok,és kezdem alig érezni simogatását az arcomon.
A támogatásával sikerült felállnom.Ordítani tudnék,de hogy ebben a félreeső utcában ne legyünk még feltűnőbbek a számat csukva tartva összeszorított fogakkal zihálok.

Ahogy átkarol csak elismerően bólogatni kezdek,jelezvén hogy készen állok hogy elérjünk a kocsiig.Első lépteim nehézkesek és lassúak,de már egyre gyorsabb.Amennyire közel vagyunk egymáshoz kezdem érezni átható illatát...magával ragadó...

Pillanatra megtorpanok.Lépteket hallok.Tompán.Egyre hangosabban.Tágra nyílt szemekkel nézek rá a segítségemre.

Azt az ajtót ahonnan pár perce én jöttem ki, hangosan rúgják ki.

Gyorsan és reflexszerűen bontom magam ki az átkarolásból,és fegyveremért nyúlok.

Az ajtót egy huszonéves srác nyitotta ki fegyverrel a kezében.

-Dobja el a fegy...-nem tudta befejezni.

3 lövést adtam le. Egy a mellkasába egy a torkába és egy a homlokába. Nem volt hősies a halála és nem fog róla film készülni.Hogy civil zsaru volt e vagy a célszemély haverja? Nem tudhatom,de már nem árthat nekünk.
A szűk utcában a fegyverem szánjának fémes csattogása visszhangzott csak. Nomeg annak az embernek a puffanása akiből nem rég lett 80 kilónyi hús.

Nem tudtam hogy hogy reagált az egészre a leányzó.Vagy hogy látott e már ilyet.A fejlövés jellegzetessége hogy a bementi nyílás akkora mint egy gomb,de a kimeneti...mint egy narancs.Nem volt szép halála.De most nem tudtam a lelkével foglalkozni.
Az adrenalintól új erőre kaptam így már stabilan tudtam állni,de a segítségre szükség volt,újból átkaroltam.

-Menjünk...gyerünk...

A szirénák hangja már egyre jobban hallható volt.Elértünk a kocsiig majd a hátsó ajtónak dőltem...készen állva hogy befeküdjek a hátsó ülésre.
Ott volt egy fekete posztó,így ha minden kötél szakadt legalább be tudtam takarni magam hogy kevésbé legyek feltűnő ha valaki benézne...

Egy pillanatra megálltam és a lány szemébe néztem.Kissé kérdően,s kissé aggódva.

#8Tárgy: Re: Valami Kezdete... Csüt. Feb. 02, 2017 11:19 pm

Lassan, apró léptekkel haladunk csak. Mindig is faszságnak tartottam, mikor a nyomozós filmekben a főszereplő csaj tökéletesre ondolált hajjal és tűsarkú csizmában libben a rosszfiúk után. Nem azt mondom hogy bármi bajom lenne a viselésével, de hogy kibaszottul nem arra lettek ezek a szarok megálmodva, hogy félmaratont fusson benne az ember az is ziher. Szépen feszíteni a kifutón? Persze. A lábaidon felejteni, miközben az új stylist igyekszik minél gyorsabban oldani a cipzárján és beléd tolni a farkát az öltözőben? Naná! De egy random pasit támogatni oldalról aki alig tudja megtartani saját magát? Kibaszottkurvaisten, hogy nem!

Tompán hallom a szirénákat, de a fasznak van kedve foglalkozni vele. Max akkor megy gyorsabban, ha a seggünkbe állnak és tolnak kicsit, de erre azért viszonylag minimális az esély.
-Picsába.... – szakad ki ahogy fordulunk, bár különösebb okom nem sok van rá. Hacsak nem számoljuk, hogy a karom egyre síkosabb a vérétől, a kurva ruhám is kukázhatom és akár szedi a lábait akár nem akkor is tetvesen fárasztó támasztani a pasit.

Éles csattanás... én pedig önkéntelenül is rezzenek. Az ujjaim automatikusan szorítanának rá ahogy mozdul, de időm sincs felfogni a figyelmeztetést vagy a kölyök jelenlétét, mikor már zuhan hátra. A szemeim elkerekednek és nem tudom eltépni a tekintetem a homlokából csordogáló kis vércsíkról.

-A kurva életbe! – szökik talán most először pánik a hangomba. Mégis mi a tetves faszom???? Oldalra lépek, ahogy rámfog, el tőle, kurvára el!! A fejem rázom ahogy átkarol, ahogy noszogat.... Menni? Érzem ahogy húz, haladna, de hogy ez vagy a tetves szirénák indítják be a lábam.... Talán a kettő együtt.
Kurvamindegy.

Keresem a kocsit, a kulcs.... a baszott kulcs!!! Harmadjára találok csak bele de végre kattan a központi. Tekintetem csak átsuhan az övén. Mintha ráérnénk farkasszemet nézni egymással...
-Menj odébb! – Ideges a hangom. Hogy a szarba ne, és ha nem mozdul hát megfogom és rántok én rajta, de így baszottul nem tudom kinyitni az ajtót... de ennyi. Utána már a vezető oldalit tépem fel és ülök be. Hogy be tud e szállni? Oldja meg bazki! Nem vagyok szájbabaszott sofőrszolgálat.

Magamra rántom az ajtót, a kulcs pedig...... - Bazdmeg! –ajtó vissza, kiszállok és indulattal kapom ki a zárból majd újra be és csúsztatom a helyére..... Tudja tököm mennyi idő mire feldorombol a motor, de még egy pár másodperc... csak KELL! mielőtt elindulnánk...
Hogy ébren van e.. él e még? A visszapillantóból lesek csak hátra a pasira majd ki az ablakon. Hogy őszinte legyek... nincs sok kedvem nekem is egy golyóval a fejemben végezni akár tőle akár a zsaruktól. Pedig ahogy most áll a helyzet....

Inkább szoptam volna le azt a balfaszt a klotyóban...
Szájbabaszott egy este..

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#9Tárgy: Re: Valami Kezdete... Csüt. Május 23, 2019 11:04 pm

Mintha vakon keresném az ajtónak a kilincsét, úgy tapogatom végig az ajtó oldalát.Mielőtt bedőlnék gyorsan körülnézek és elkap a pillanatnyi nyugalom.Bár a szirénák hangosak, még senki nem látott meg minket,a rendőröknek nyomuk sincs. Könnyen lehet hogy csak még nem fordultak be a sikátorba,de az is előfordulhat hogy a balfaszságuk miatt tévedésből egy másik szomszédos bérházba futottak be.Tehát még van időnk.

Bedőlök a kocsiba és ahogy magamra zártam az ajtót a motor is elkezd dorombolni.

Eddig túléltük...már csak azon kellett dolgozni hogy ez így maradjon

Hátul feküdve kábán ,mielőtt elindulnánk felemelem a kezem és a reszkető szépség vállára teszem a kezem.
- Nagyon jól csinálja...- mondtam a legbizalomgerjesztőbb hangon amit csak ki tudtam adni.-Nyugalom nem buktunk le. Lassan hajtson. Nyugodtan. Mint aki csak hazamegy...

Igyekeztem nyugtatni,már amennyire egy gyilkos nyugtathat akárkit is.El akartam volna neki magyarázni hogy miért is vagyok itt. El akartam magyarázni hogy nem vagyok rossz ember,legalább is én nem gondolom magam annak.Meg akartam vele értetni,hogy ő nem volt része a munkának ,és sajnálom hogy belekeveredett s egyszersmind akartam hogy tisztán lássa hogyha most nem segít,megölöm őt is,úgy mint a többit.Azonban csak a nehéz légzésem hagyta el a szám, nem a szavak

A kezem lassan lecsúszott már csak a nyugalmat éreztem. A sebeim nem véreztek és nem is fájtak már annyira. Hogy minimalizáljam a kockázatot a fekete poncsót magamra terítettem így ha valaki egy pillanatra a hátsó ülésre néz nem egy vérző, haldokló, felfegyverzett bérencet fog látni.

-A külvárosban lakok...nagy ház...E Carvey Avenue vége...látni fogja...- hörögtem hangosan

Egyre sűrűbben hunyom le a szemem.
A kislány gyönyörű arca van lelki szemem előtt.Az abszurd helyzet okozta mosolya is belém égett. Az illatát pedig most is intenzíven érzem.Ha elérünk a házig,ott el fogom tudni látni magam.Csak odáig kell eljutnom.El kell jutnom odáig.Megint látom az arcát,megint érzem az illatát. A szememet már egyre tovább tartom csukva. A lány arcát a feleségem arca váltja fel és a lányomé.
Újból tágra nyílik a szemem.

a ház

#10Tárgy: Re: Valami Kezdete... Szomb. Május 25, 2019 1:42 pm

A motor dorombol, de olyan kurvára remeg a lábam, mint egy baszomlelkes vibrátor. Röviden hunyom le a szemem, mély levegő be...... és ki, de ahogy megérzem a vállamon a kezét csak összerezdülök. És tudja pitsa miért, de valahogy a nyugtatónak szánt szavai sem tudnak meghatni.

- Kösz. – csúszik ki mégis, de ez a királyi többes azért birizgálja az idegeimet. Mi nem buktunk le???? Mintha nekem bármi közöm is lenne ehhez az eszelős pöcsfejhez! – Tudod.... qrvára díjaznám jelen pillanatban ha az ég világon semmi közünk nem lenne egymáshoz. – kissé dünnyögős, de még így is süt belőle az indulat. Csak úgy a romantika jegyében.

- És ha nem akarod, hogy szívinfarktust kapjak nem érsz így hozzám. – toldom még meg, de az a pár pillanat segített és már indítom is a kocsit. Csak lassan, nyugisan.... de mégis hogy a szájbakúrt életbe legyek lassú és nyugis az után, hogy.... ?? Index ki, a szabad kezem pedig már a táskámban, de hogy hol az elcseszett picsában is van az a qrva doboz... Csak túrom, de alapesetben sem szoktam megtalálni soha, most meg.... Picsába is már! Borítom az egészet az anyósülésre, de így már azért csak ráakad a kezem. Cigi a számban, sercen a gyújtó és máááááris sokkal rózsaszínebb ez az elkúrt világ.

E Carvey... Most komolyan azt képzelni a pasi, hogy taxiba ült? Vagy hogy a leghalványabb fogalmam is van róla, hogy hol a faszkarikában van ez az utca??

- Fasza. – nyugtázom, de ezerrel pörög az agyam, hogy mégis hova a szarba mehetnénk ahol nem vagyunk túl feltűnőek és kis szerencsével még túl is élünk. Mindketten. Mert valahogy szemernyi kétségem sincs, hogy én is egy csini kis fémmel a tarkómban végezném, ha mentők vagy zsaruk keverednének a képbe.

- Egy egytől tízes skálán mennyire igyekszel épp elvérezni? – kérdem, de nem fordulok hátra. Hogy érdekelne e ha kinyiffanna? Tudja picsa. Még nem olvastam ugyan utána, hogyan kell megszabadulni egy hullától, vagy eltüntetni a véres ujjlenyomataimat a kormányról, de ami késik... még talán erre is szükség lehet, de ha nem....
Valentine üzlete már csak 4 sarokra van, azt még talán mindenki túléli. Ott elleszünk, amíg választ nem kapok pár kérdésre.

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#11Tárgy: Re: Valami Kezdete... Szomb. Május 25, 2019 9:36 pm

Ideges,feszült és fél. Nem tudom hibáztatni. De így alakult az élet, elvégre a "csillagos-sávos lobogó országában" vagyunk,ahol statisztikák alapján reális esélye volt annak, hogy egy autó üti el,rendőri intézkedés során vernék ki belőle a szart a nemes törvényszolgák ,akik "szolgálnak és védenek",vagy ha megközelít egy középsulit lehet hogy egy pattanásos pubertás élné ki rajta az több éves frusztrációját egy baseball ütővel.

Ehhez képest jól járt velem.Mondjuk viszont ha csak a közeli bulihelyre jött hogy legyen egy jó éjszakája... nos ahhoz képest igen. Erre rábaszott.

A megjegyzéseit bólintással nyugtázom,nem mintha látná,de nem tudok szavakat formálni,csak hangosabban sóhajtok egyet.

Érzem a cigifüstöt,az amúgy szigorúan nem dohányzó kocsimban,de úgy gondolom ennyi engedmény megilletheti.

Ahogy lágyan rázkódik a kocsi közben jövök rá hogy Einsteinnek igaza volt. Az idő relatív. Ahogy minél jobban kivérzek az idő egyre jobban lelassul. Bennem pedig egyre jobban jönnek elő a régmúlt emlékei. Látom Amy üveges tekintetét miután átvágták a torkát. Látom Menendez közönyös tekintetét.

A ködös fátyolos emlékeim kötelékéből a sofőröm billent ki a kérdésével. Alig értem amit kérdez,alig hallok és figyelni is alig bírok.

- Öt... - lehelem halkan - NYOLC! - mondom hangosabban

Újból visszazuhanok az emlékeim börtönébe,amiből évek óta próbálok menekülni sikertelenül.
Félek hogy nem sikerül az ami miatt idejöttem,elkezdek félni a haláltól. Hallom a kislányom ordító sírását ,ahogy kérdezi hogy: "Mi történt anyával.Mi történik??"

Kinyújtom a kezem,el akarom érni és a nevét ordítom

- VERONICA!! - majd ismétlem kábán - Veronica...

NEM.FOGOK.MEGHALNI

#12Tárgy: Re: Valami Kezdete... Csüt. Május 30, 2019 11:55 pm

Mélyre szívom a füstöt és baszottnagy önuralomról teszek tanúbizonyságot amikor nem kezdek el üvöltözni a pirosra váltó lámpával. Vagy még inkább azzal a beszari kis pöccsel, aki befékezett előttem. Pedig még bőven átfértünk volna mi is bazdki!
Ujjaim a kormányon dobolnak. Még 2 sarok... de milyen cseszettül messzinek is tűnik ez most. Persze még mindig milliószor jobb, mint a kurva külváros. Mégis mi a francot gondolt ez az idióta önjelölt JamesBond??

-Az szopás. – nyugtázom ahogy pontosítja magát és baszódjon meg az egész elcseszett helyzet, de csak parázok mi lesz ha feldobja itt nekem a talpát. Na akkor mégis mi a jó büdös pitsa lesz??
Zöldül a lámpa én meg hanyagul pöckölöm ki a csikket a félig leeresztett ablakon. De nem szarozok sokat, már nyúlok is a következő után. Elvégre valamiben mégiscsak meg kell dögleni, nem?

Aztán ahogy üvölteni kezd..... hirtelen ugrik meg a kocsi ahogy tövig taposom a gázt és csak azért nem kenődünk fel teli pofával senkire, mert épp nem jönnek a szembe sávban. Egy kevésbé elismerő dudakoncertet azért még így is sikerül kiprovokálnom.

-BAZDMEG! – szalad ki csak úgy érzéssel. – Mi a fasz volt ez? – fordulok házta és már ott van a nyelvem hegyén de csak nem tudom folytatni.... Mégis honnan tudja a nevem???? Az nem lehet.... KIZÁRT.....!

* * *

Szinte satuval fékezek be Valentine üzlete mögött, de frankón ötletem sincs, hogy hogy tettük meg a maradék utat. Ezek szerint egyben, ami azért nem hátrány. A mellékutca kihalt.. nem jár erre senki pár kurván, narkóson vagy épp a kukásautón kívül. Lendülettel szállok ki a kocsiból, s ököllel kezdem püfölni az ajtót. Kilincs persze nincs. Ez nem az a fajta hely.
Úgy 210 magas cérnavékony pasi nyit ajtót. Vörös haja a seggéig ér egy szál bőrnaciját is csak minimáldizájnnal kapta magára. Zöld szemeiben némi elégedetlenség csillan.

-Val.... Cicám.... Hiányoztál! – dorombolom, de még csak egy fél mosolyt sem kapok cserébe. Ha nem hát nem. Nem erőltetem.

-Nézd.... kissé eldurvult egy buli. Egy haver beleszaladt egy késbe... – összegzem a helyzetet, de hogy menyire sikerül fején találni a szöget.... így legyen ötösöm a lottón bazki! – Bejöhetnénk? – pillogok rá a lehető legmeggyőzőbben. Pár pillanat néma csend, hacsak újdonsült barátom nem halálhörög bele, de Valentine végre szélesre tárja az ajtót. Nem egy bőbeszédű fajta ugyan, de valahogy kimondottan csípem ezt benne... Ezt, meg a seggét.

-Val... édes kincsem. Imádom a humorodat, tudod? – szalad szélesre, de aztán csak egy mély sóhaj szakad ki belőlem. Asszem kezd szájbaqrtan elegem lenni ma estére.... – Nézd, akár hiszed akár nem, de még mindig nem lettem díjbirkózó, úgyhogy kellene némi segítség a bejutással. – intek lazán a kocsi felé, de hogy azóta merre jár a faszikám.... kiszállt vagy még szaftosítja kicsit a kárpitot.

- Egyre több van a számládon cicavirág. – húzódik kellemetlenül sokatmondó mosolyra Valentine képe, ahogy mezítláb kilép a betonra. Nem szarozik sokat, összelapátolja a faszit, már ha az hagyja magát, amíg én az anyósülésről dobálom gyorsban egybe a cuccaimat és ha nem jön közbe semmi, indulhatunk is be a hátsó szobába.

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#13Tárgy: Re: Valami Kezdete... Vas. Jún. 02, 2019 1:35 am

Nem hittem volna hogy félhetek a haláltól.Őszintén nem.

Könnyűszerrel hitettem el magammal, hogy a borzalmak amiken keresztül mentem,és fájdalom amit átéltem közönyössé tett azzal kapcsoltban hogy élek-e vagy halok.

DE HOGY LEHETTEM ILYEN OSTOBA??? Féltem,tehetetlennek éreztem magam,zavarodott voltam és nem akartam meghalni.Hogy hihettem azt hogy ez nekem nem számíthat? Pelyhedző tökű szaros kezdőnek éreztem magam a saját kocsim hátsó ülésén,miután egy félre sikerült munka után egy olyan kiscsajra volt bízva az életem aki első ránézésre olyannak tűnt mint aki a szép de kurva-rendetlen lakás falán húzza a strigulákat a barátnőjével versenyezve hogy az elmúlt 1 évben kinek volt több kaparása.

Bár hozzá kell tegyem,hiába az az első megérzés mintha az összes bölcsességét a Szürke ötven trilógiából szerezte volna,elhozott idáig,és megvolt benne az a rebellis plusz ami ide kell. Emlékeztetett Amyre...

Ahogy fékez,magamhoz térek.Kicsit jobban vagyok.Az adrenalin engedi hogy tisztán lássak.Ahogy csapódik az ajtó lehúzom magamról a poncsót,és már fekve látom hogy ez nem a házam,de még csak nem is a környéke. Azonnal a pisztolyhoz nyúlok.

Lassan húzom fel magam a zárt ajtó ablaküvegéig,először csak az egyik majd a másik szemem és előtűnik a sötétített üveg mögött.Ez tényleg nem az a hely. Tisztán látom ahogy odatipeg egy nagy fémajtó elé és hangosan püfölni kezdi.

Én egy sajnálkozó félmosolyt eleresztek majd célba veszem a csaj fejét.Alig hallhatóan dörmögöm magamban " Sajnálom kislány...de nem ez volt az alku! "

Majd meghúzom a ravaszt,és hallom a fémes csattanást.

Ráncolom a homlokom,és újból meghúzom a ravaszt.

Ám ahogy elsőre úgy most se történik semmi.
"Mi a faszom?" szalad ki hangosan

Miközben sofőröm tovább dörömböl kiveszem a tárat a fegyverből. Még 2 töltény van mégse sült el.Nincs időm diagnosztikát lefuttatnom hogy az ütőszeg vagy a golyó a hibás,Gyorsan szenvtelenül cserélem ki a tárat,csőre töltök és a célzógömb újból a fején csücsül,majd nyílik az ajtó.

A ravaszról leveszem az ujjam és figyelem ahogy annak a majd 3 méteres beesett arcú D-vitamin hiányos langalétának beszél miközben felém mutat.

Lassan szorítom össze a fogaim és a szemem mikor rájövök hogy kissé elhamarkodott lett volna kitapétázni az égimeszelő pólóját a lány agyával.

Ahogy kisegít a kocsiból kiesik az egyik tár a betonra a fegyvert meg épp akkor teszem el amikor már mindketten látnak.
Kellemetlen...de remélem nem gondoltak semmi rosszra...

***

Ahogy végre felültet az acél asztalra végre kezdem érezni hogy lassan révbe értem.Mint ahogy bejutáskor megtudtam Val egy igazi művész az életmentés terén.
Nem szarozik, nem beszél, a tűt öngyújtóval sterilizálja és már neki is esik összefércelni a hátam.

Úgy iszom a kék,zöld és tököm tudja milyen pirulákra a Whiskyt mintha víz lenne,miközben az újdonsült mentősöm rajtam dolgozik. Jól esik és hamar beüt.

A sofőröm nem látom,csak hallom a lépteit a hátsó szobában,talán fel alá járkál.

- Figyelj ide babám - fakad ki belőlem és még magam is meglepődök azon mennyire artikulálatlanul - tudom hogy...sok kérdése van... és tudom hogy ez most elég kellemetlen. De kérdezzen bármit,én őszinte leszek...- harapom el a végét - és higgye el...kárpótolni is fogom..de ...most...

SÖTÉTSÉG

Val beleszív egyet a füves cigijébe.Lassan eregeti ki a füstöt,és bizonyossággal állapítja meg.
- Na...egy egy 10 óráig így marad. - komotósan néz oldalra - Neked nem kéne aludnod cicavirág?

A horizonton pedig lomhán kezdnek a nap első sugarai előbukkani.

#14Tárgy: Re: Valami Kezdete... Pént. Ápr. 10, 2020 11:11 pm

A fémes csattanás megüti a fülem, és nem vagyok ugyan vérprofi a témában, saját stukim sincs, de azért felismerem mi a fasz pottyant a földre.
-Arra semmi szükség. - jegyzi meg Valentine is még mindig azon a telibebaszottul nyugott hangon amit néha qrvára nem tudok hova tenni. Fél szemmel még elkapom én is ahogy szuszakolja el faszikám a fegyvert és halál őszintén... ötletem sincs mi a pöcsre is kellene ebből asszociálnom. Telibebaszottul mindegy is amíg a saját farkát veszi célba a csővel és nem az én fejemet.

Mire összerámolom a szarjaimat Val már majdnem az ajtóig jut.
-El fogják kötni. - jegyzi meg csak úgy mellesleg...... és valóban. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ennyi vérrel a hátsó ülésen az nem lenne annyira fasza dolog. Zárom a kocsit és követem a fiúkat az egyik hátsó szobába. Csinálom amit Val mond, de qrvára nem tudnám visszamondani miből mennyi és hogy..... mindegy is. A lényeg, hogy ő képben van. Lazán veszem ki a szájából a spanglit és biggyesztem az én ajkaim közé.
-Így feláras lesz Cicavirág. – húzódik sokatmondó félmosolyra a szája, s csak megrázza a fejét ahogy mélyre szívom a füstöt. De lássuk be, nekem most több szükségem van erre a szarra, mint neki.

Nyünyőke motyog valamit… alig értem, de hogy az ideg, vagy tényleg a hangja fogyott el ennyire..... Kérdőn nézek a dokibácsira. -Ha megmarad vallathatod. - foglalja össze a lényeget több, mint segítőkészen szívem egyszem vörös csillagvirága.
- Fasza. – szívok egy újabbat, mire Val is csak megköszörüli a torkát. – Jól van na. – tolom vissza neki a cigit…. már ami maradt belőle. Matat még valamit faszikámon, kissé össze is férceli, amit minden bizonnyal meg is hálál majd csórikám, ha nem leheli ki a lelkét inkább szunyálás közben.

Val beleszív egyet a cigijébe. Lassan eregeti ki a füstöt és bizonyossággal állapítja meg.
- Na...egy egy 10 óráig így marad. - komótosan néz oldalra - Neked nem kéne aludnod Cicavirág?
- Jahh.. az látod elég fasza volna. Közvetlenül egy kicseszett fürdés után. – pillogok rá a legmeggyőzőbb őszike szemekkel amiket jelenleg produkálni tudok. – Mit gondolsz, belefér még a hitelkeretembe egy törölköző, póló és alsógatya? – mosolygok rá mindenkit lehengerlő bűbájcica stílussal, mire csak elneveti magát.
-Hihetetlen egy csaj vagy te, ugye tudod? - … de csak ennyi. Megy, és készíti is össze a rendelést.

Kiismerem magam nála, nem kell körbevezetnie. Ruhástul állok be a zuhany alá és jó 10 percig csak hagyom, hogy zubogjon rám a melegvíz. Elcseszett egy este…. hajnal! Bő 40 perccel később slattyogok csak vissza mezítláb. Egy fotelt a „műtőasztal” mellé húzok és vééééééégre leteszem a seggem. Nézem, de qrvára nem lesz ez így jó basszameg. Val sehol és ahogy nézem a fegyvert is elvitte valamerre. Okos fiú. De akkor is…. nyitogatom a fiókokat és jobb híján leukoplaszttal kötöm ki új haverom kezeit az asztalhoz. Pont eleget pattogott már, jobb lesz ha szépen egyhelyben marad amíg másképp nem döntök. Vissza a székbe, lábaim az asztalon támaszkodnak. Pillogok még egy darabig, pörög az agyam…. Tényleg honnan az elcseszett picsából tudhatta a nevem???? …de lassan bealszom én is.

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#15Tárgy: Re: Valami Kezdete... Csüt. Okt. 22, 2020 8:59 pm

Semmi. Nincs semmi. Vagy talán ez a múlandoság? A feledés?

A semmiből lassan szállok alá és először csak a lélegzés maitt emelkedő mellkasom érzem. Nyelek egyet. Száraz a torkom. Mozgatom az ujjaim. Résrenyitom a szám és vér izű levegőt szippantok be. Vasas...kesernyés... Szép lassan kezdem elhelyezni magam térben és időben. Bár pontoson nemtudom hol a picsába is vagyok. Lassan kinyitom a szemem ,és mintha a látásból fakadna a fájdalom a testem is elkezd sajogni,de azt érzem hogy már nem vérzek... és nem haldoklok.

Le vagyok kötözve.Okos.Elfordítom a fejem és meglátom a kiscsajt.Tágra nyilt szemekkel látom ahogy csapzottan ül a kanapén a túlmérezett ruhában. Rögtön lerí, hogy nem egy tipikus californinai-Valley-girl. Az arca hideg határozottságot, a szeme rettegést tükröz.

Tekintetünk találkozik:

- Hölgyem...- ejteném ki a számon de csak zavaradott rekedtség fakad ki belőlem. Köszörülöm torkom és újból megpróbálom,ezúttal tisztán ejtem ki.- Hölgyem...Köszönöm tényleg nagyo..

Visszaájulok de hogy 5 másodpercre vagy 1 órára azt nem tudom,mindenesetre mintha semmi sem történt volna folytatom tovább...

- Tudom...hogy ez több mint kellemetlen... - Mikor kimondom a "kellemetlen" szót, úgy érzem mintha önmagam paródiája lennék. Ez a helyzet engem is megviselt, és bár tény és való hogy ez a leányzó nem éppen egy általános iskola könyvtárosnője,de nem is hiszem hogy ilyen helyzetekhez szokott. A kellemetlen szinte sértően bagatelizáló ,amit viszont csak akkor ismerek fel amikor már visszahallottam magamtól. Gyorsan folytatom. - Sajnos rosszkor volt, rossz helyen, - Mondjuk számomra pont jókor jó helyen... - de majdnem teljesen biztos az hogy magának ebből semmi kára nem fog származni. Sőt...lehet ebből tartós befektetés. -elveszek a tekintetében. - Maga is jól jár,énis jól járok.-zárom le a monológom egy köhintéssel.

Oldalra fordulnék de a kötés nem engedi ,az izmaim fájnak és az alvadt vér pedig irritálja a bőröm.
Szisszenek egyet és egy ordítást-elnyomó-hörgéssel visszafekeszem a hátamra.

Hosszabb csend után kérlelően nézek rá a legjobb kistacskó tekintetemmel amit prezentálni tudok.
- Minek után a fegyverem sehol,és jelenleg azzal is ártalmatlanná tudna tenni hogy belevilágít a szemembe egy zseblámpával...kérhetek egy egy pohár vizet és...-rángatom meg kicsit a lekötözött kezemet... - legalább egy kézszabadítást? Már ha nem kerül elő az ostor is meg a szájpecek. -próbálom oldani az amúgy elcseszett szituációt.

Nem vagyok mesemondó,és nem akarok a szükségesnél több infót megosztani vele túl hamar.Azonban kétségtelen hogy magyarázatot érdemel,ha hoz vizet ha nem, ha eloldoz ha nem,mély halgatással és a szémbe vlaó mély igéző tekintetemmel jelzem : "Megmentett, így hát állok szolgálatára."

Az az arc...az a szempár... talán túl sokáig nézem,talán fel is tnűnik neki... de akkor is Mintha Amy elevenedett volna meg...

#16Tárgy: Re: Valami Kezdete... Vas. Nov. 15, 2020 3:09 pm

Hallom még ahogy beszél, de egyszerűen csak nem érdekel. Most nem. Ez így most… elég volt.~ Baszódj meg…. De szavakat már nem formálok, csak a gondolat suhan. Egy pillanatra elgondolkodom merre lehet Val és mennyivel kényelmesebb lenne inkább tovább feszíteni a húrt és bemászni az ágyába, de….. Abból túl sok alvás nem lenne. Most viszont qrvára nincs kedvem semmi máshoz, csak lehunyni a szemeimet és hagyni az egész tetves rohadt hajnalt a pitsába.
A fotel nem bizonyul a legkényelmesebb cuccnak, így aztán sokat mocorgok és az alvás sem épp a legpihentetőbb. Lábaim magam alá húzva ébredek ahogy faszimám újra szövegelni kezd.. Az elejéről talán le is maradok, bár így halál kómásan kávé nélkül a többit sem sikerül azonnal processzálni.
-Ohh. Te már így is cseszettül jól jártál, Cicám…. - morgom álomtól ittasan, ahogy a fejem alatt megtámasztom a kezem, hogy szemmel tarthassam. - Életben vagy…. De hogy nekem ebben mi a fasz lenne jó azt még nem igazán látom. - Cinikus hangsúly, nem sokkal barátságosabb szemöldökemeléssel kísérve. Várok egy kicsit, hátha elcsacsogja, hogy mégis mi a rákfenére gondol, mert perpill nem az a leghőbb vágyam, hogy mától minden csütörtökön együtt lógjunk és befonjuk egymás haját…

A rendelésre csak szusszanok egyet…. Mentős nővér és pincérnő….. Baszottul feszegeti a határokat. Mégis felállok és elkezdem feltúrni a szekrényeket egy pohárért, majd a fürdőbe kisétálva töltöm meg félig. Pont leszarom, hogy mezítláb vagyok, hogy a ruhám a zuhanyfüggöny rúdján szárad és hogy Valentine pólója csak kicsivel ér a fenekem alá. Faszkivan.
-Az ostor a másik ruhámban maradt. - jegyzem meg szenvtelenül ahogy visszaérek és megállok mellette. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy eloldjam e, de pont elég volt a tegnapi mutatványa ahhoz, hogy ezt ne tegyem. Aki egy ekkora vágással az oldalán rohangászik és zsarukra lövöldözik annak nem fogok egy üvegpoharat adni a kezébe akár ártalmatlannak tűnik akár nem.
-A kezeid pedig nagyon jó helyen vannak ahol vannak. Egyelőre… - foglalom össze neki is, de ha nem tiltakozik a poharat a szájához emelem és lassan döntöm, hogy inni tudjon. A fele legalább a nyakában és az asztalon köt ki, de pont leszarom. Úgysem ártana neki egy fürdés…. Ha üres a pohár visszaruttyanok a fotelbe, s újra felpakolom a lábam az asztalra, a pohár pedig ideiglenesen lekerül mellém a földre.
-De szíves örömest eloldozlak egy kellően kimerítő és részletes mesedélután után. - emelem a szemeimet az övéhez. - Kezdhetnél például azzal, hogy ki a fasz vagy, mit kerestél a sikátorban és mi a tetves picsáért gondoltad, hogy jó ötlet lelőni egy zsarut...

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.

#17Tárgy: Re: Valami Kezdete... Hétf. Jan. 17, 2022 2:37 am

Miközben a gardedámom beszél megpróbálom felmérni a helyet. A szemem lassan forgatom és figyelmes leszek az ideiglenes vendéglátóm által felállított mégideiglenesebb műtőre. Az ipari fénycsöves LED lámpa kattogó áramkimaradásai tökéletesen töltik meg hangulattal a feszült csöndet köztünk. Kissé ráncolom a szemöldököm. Hol vagyok? Meth-et vagy Ecstasy gyártottak ezen az asztalon mielőtt felbasztak volna rá,vagy egy elbaszott pentagrammban áldoztak kecskét? Szike helyett véres kenyérvágókés,alkohol helyett olcsó vodka,fájdalomcsillapító helyett ópium és kémcsövecskék. Tabik,fű,borotvapengék és fecsekendők. Lassan fogom fel hogy a megmentőm se éppen egy szilíciumvölgyi valleygirl. Épp ezért bár a cinikus hangsúly és villámot szóró tekintet jogos a részéről, de még sem tudom teljesen komolyan venni. Persze nem tagadom... nem könnyítettem meg az estéjét mégis úgy érzem volt már hasonló helyzetben...talán túl sokszor... Felé fordulok és nem titkolva végigmérem.

- Mindenki keresi a maga megváltását...- mondom nyugodtan,hideg határozottsággal - sok helyen voltam,sok embert láttam...de egytől egyik mind a megváltásukat keresték...- akaratlanul krákogok. -Ahogy elnézem - futtatom körbe a tekintetem az egész helységben - ez alól te sem lehetsz kivétel. - kissé feléfordítom a testem - Neked mi kell a megváltásodhoz? Egy lakás Párizsban? Egy útlevél? Pénz? Vagy az abuzív apád halála? - teszem hozzá csípősen.

Kimerülve fekszek vissza a hátamra és keserűen fakadok ki.

- Az én megváltásomhoz csak egy ember kell... Aki itt van. Vegasban. Ha segítesz őt megtalálni, megteszem érted amit tudok. Ezért jó hogy életben maradtam - utaltam vissza kérdésére egy kacsintással zárva a mondandóm.

Nem tudtam jobb ajánlattal szolgálni. Ehhez értettem,ennyi maradt belőlem: A szaktudásom,a kapcsolataim és az a felhalmozott pénz amit már nem tudtam kire vagy mire elkölteni.

Az ostoros megjegyzését akaratlanul is kaján vigyorral nyugtázom. Legalább megmaradt a humorérzéke. A langyos vizet kapzsi módon kortyolom,szinte eszem a pohárból ami üdítően frissít. A kisasszony úgy mozgott mint egy selyemsál ami lecsúszik egy Broadway-i énekes válláról mikor visszahuppan a kiült fotelbe. Finom volt, érzéki és könnyed. Nem tudtam benne vadságot látni.

Hogy ki a fasz vagyok? A kérdésre valódi kacaj fakad fel belőlem,amit valószínűleg morbid megdöbbenéssel fogad.

A kérdése bár helyénvaló volt, nem tudtam elvonatkoztatni attól ,hogy amilyen állapotban vagyok ,ahogy most kinézek,és amennyire rá voltam utalva az esete folyamán ,hamarabb fogadta volna el hogy egy túlbuzgó postás vagyok aki egy pisztolyt talált egy kukában mintsem egy bérgyilkos.

Akárhogy is,nem akartam hülyének nézni így, a nevetésem csillapodása után ahogy a szemünk találkozott zavarodottan vallottam színt:

- Én egy... Likvidátor vagyok. Fizetnek azért, hogy...elintézzek dolgokat,vagy személyeket. Néha pedig azért hogy megvédjek dolgokat...vagy...személyeket - lehetett volna kevésbé bugyután is de eléggé ki voltam még ütve attól amit belémnyomtak. - A személy - kezdtem újból határozottan - akit keresek nem tudja hogy itt vagyok. Ahhoz, hogy ez így is maradjon,takarítanom kellett. Elég ha ennyit tudsz.

Megvallom őszintén tippelni se tudtam volna ,hogy fog ehhez az egészhez viszonyulni. Bár bizonyos voltam abban, hogy többet tud a világról mint amit a misén ismertetnek minden vasárnap, egy hivatásos gyilkossal az ember még a legszarabb hétfői napokon se fut bele sokszor...

- Elengedsz??? - kérdeztem pajkosan a kezeimet rázva.

Akármi is legyen a fogadtatás részéről,ő sem volt egy egyszerű eset így adta magát a kérdés:
- Ha már a bemutatkozásánál tartunk...te ... névtelen harcos amazon aki képes volt ellátni egy lőtt sebet és szerezni egy enyhén szólva kétes praxisú doktoranduszt az éjszaka közepén... TE kivagy?

#18Tárgy: Re: Valami Kezdete... Vas. Feb. 06, 2022 11:56 pm

Hallgatom ahogy hadovál. Akármit is nyomott belé Val láthatóan cseszettül összezavarta faszikám világképét. Tisztára mintha egy vasárnap reggeli istentiszteleten ülnék megint, de ez az önjelölt pap…. esküszöm nem tudom eldönteni, hogy megtéríteni akar vagy megdugni.
Úgy beszél a megváltásról, mintha ez lenne a legújabb dizájner drog, az a sablonos hígfos ami pedig ömlik belőle… Kiábrándító. Azért kezdem irigyelni amiért a világa ennyire fekete és fehér.
-Egy üveg Chivas Regal Icon, behűtve, Hello Kittys szívószállal. De qrvasürgősen. - szalad ki bűbájmosollyal a költőire, elvégre a hülye kérdésre hülye válasz rendszere még sosem hagyott cserben. Mégis hallgatom ahogy kiönti nekem a lelkét, mintha valami elbaszott pszichológus lennék.
-Hadd találjam ki. Őt is el akarod tenni láb alól. - szalad ki cinikus-csípősen ahogy tekintetem tartja az övét. Nem kérdés. De hogy hogy a büdös picsába nem szarom össze magam attól, hogy gyakorlatilag most kért fel rá egy önjelölt Chuck Norris, hogy segítsek neki kinyírni valakit? Úgy tűnik a mai napra teljesen elszállt az ingerküszöböm, ha még egy hangyányit sem tud megcsiklandozni a téma. Szar ügy.

Kérdőn húzom fel a szemöldököm ahogy nevetni kezd. Lehet, hogy nem csak nálam ütötte ki a biztosítékot a buli? Bár kötve hiszem, hogy nyuszikám úgy tervezte volna a reggelt, hogy egy közel elvérzés után egy asztalhoz szikszalagozza a kezeit egy bruttó 45 kilós kislány. Az élet bizony elbaszottul hegyetlen tud lenni néha….
-Likvidátor. - ismétlem ízlelgetve a szót. Szóval mégsem Chuck Norris, hanem Bruce Willis! Így azért mindjárt más. - Ne vedd személyeskedésnek Cicám, de szerény véleményem szerint az előző estédet meglehetősen elkefélted. - Kész. Annyi qrva rámnyalt szerep után most önként vállalom a pályaválasztási tanácsadást. Grátisz.
De hogy elengedem e? Eszem ágában sincs.
-Mondd, hogy nem akartál lelőni engem is az este és talán megfontolom. - túl vagyunk már azon, hogy rázzon az adrenalin vagy az ideg. Leszarom. Amúgy sem vagyok hajlandó utólag összeszarni magam. Újra fészkelődni kezdek inkább a fotelben. A hátam az egyik karfának döntöm, a lábaim a másikon átdobva lógáznak le, a fejem a háttámlának döntve pihen csak úgy féloldalasan. A pólóm alja a derekamig csúszik, de nem mozdulok, hogy megigazítsam. Nem érdekel.
A kérdésére csak hallgatok. Eszem ágában sincs bemutatkozni, ha…… ezek szerint mégsem ismer? Egy új kérdés viszont ezzel a lendülettel karistol be, és az övét tökéletes eleganciával ignorálva szegezem rá most én a tekintetem, de hogy mennyire sikerül színlelnem a nemtörődöm hangsúlyt…. A jófasz sem tudja.
-Ki az a Veronica?

_________________

Listen, smile, agree...
and then do whatever the fuck you were gonna do anyway.