Ville egyszerre váratlanul, de lassan eltol magától, én pedig mosolyogva engedek a kérésnek, és hátrébb vonulok tőle. Azaz lesiklom az öléből.
Az az emberfeletti sebesség, amivel a gatyájától próbál megszabadulni… Muszáj elvigyorodnom.
- Ez az... Vetkőzz, Villám. – döngöm mély altomon, játékos gúnnyal, de akkoris szeretetteljesen, és persze jól szórakozva.
Nem sok mindenre hagy időt. Olyan szélsebesen akciózik.
És máris anyaszült meztelen. A tekintetem sunyin beszkenneli a testét; a meztelen férfitest látványának hatására beharapom az alsó ajkamat. Már ezzel felizgat.
Ville ujjai eközben a csuklómra fonódnak, és ismét magához húz.
Egy kedves csók landol a hasamon, a köldököm csiklandós tájékán, mire hátrahanyatlik a fejem, és e röpke pillanatra behunyom a szemem, miközben kurta, halk kacajt hallatok. Mert jól esik ez a forró, szeretetteljes gesztus.
Ahogy ott állok előtte, még mindig nadrágban, ismét Villere nézek. A mosolyom és fénytől ragyogó szemeim elárulják mennyire szerelmes vagyok belé és mennyire vágyom rá.
A keze már nyúl is a farmerom gombjáért. Ahogy ezzel és a cipzárral babrál, két kézzel merészen beletúrok a hajába, mintegy megsimogatva.
Ha Ville letolja a lábaimon a nadrágot, megsegítem a munkáját. Kilépek a bokáim köré gyűrt anyagból, és azonnal félrerúgom.
A fekete bugyi még rajtam van, de azt is menesztem. Lassú, élveteg kézmozdulattal húzom le a combjaimon, mintegy incselkedve Villel, hadd legeltesse rajtam a szemét, miközben én is teljesen meztelenné válok. Nincs mit szégyellnem előtte. Valójában… Szeretem, amikor néz. Ahogyan néz…
Aztán a bugyi is a padlóra hullik, és röppen a nadrágom után.
Ahogy ott ül az ágy szélén, Ville az ölébe húzna, de nekem más gondolatom és vágyam támad.
Lehajolok hozzá, és megtámaszkodom a két térdén. Mélyen a szemeibe nézek, miközben sötét, cinkos mosoly trónol az arcomon.
Ekkor szájon csókolom; hosszan, tüzesen és végzetes szerelemmel.
Két térdét lassan széjjelebb nyitom, hogy közvetlenül előtte, a lábai között a földre ereszkedhessek.
Elválok az ajkaitól és a szemébe nézek.
Ha hagyja, hogy a magam módján szeretgessem kicsit… akkor a következő pillanatban elszakítom a tekintetemet az övétől, és az ölébe hajolok.
Az ajkaim puha, kényeztető csókokkal illetik a férfiasságát, majd gyengéden az ujjaim közé veszem, és a nyelvemmel is megnyalintom.
Nem nézek föl Villre; teljesen az ölébe temetkezem. Ha engedi.
Eleinte csak puszilgatom és csiklandozom a nyelvemmel a meredező, bársonyos porcikát, aztán a számba veszem. Egyre mélyebben, és mélyebben, azán egyre határozottabban megszopogatom.

Talán még el is mosolyodnék, amikor Ville lassan elfekszik hanyatt az ágyon. Nagyon szeretem kényeztetni; szeretem, amikor boldog és jól érzi magát.
Az ujjaim, a nyelvem és az ajkaim csak gyengéden és puhán, a legnagyobb tisztelettel szeretgetik az érzékeny testrészt. Percek telhetnek el így, mire magára hagyom az alaposan megcsókolgatott porcikát.
Elhúzódóm Ville ágyékától, de csak azért, hogy odahajolhassak a combjához, és lassan végigpuszilgassam annak belső felét.
Ajkaim következő apró csókja már az alhasát éri. Majd a hasát. Közben óvatosan felemelkedem a lábai között, de a testét illető csókocskák nem maradnak abba. Ahogy egyre feljebb haladnak, a testem lassan Ville testére siklik.
Végig puszilom a jobb oldalát, és még a bordái alatt gyengéden beleharapok az ajkaimmal a bőrébe.
Egyre feljebb kúszom Villen. A mellkasát is behintem a szám érintésével, miközben a jobb kezem sem rest. Szelíd simogatással becézem végig a testét.
Felérek az álla alá, a nyakához. Ide is apró csókokat kap. Ezalatt is magán érezheti a hajamat, ahogy a tincsek csiklandozva végigsöpörnek a bőrén.
Egész testemmel fölé kerültem már, és a mellkasára dőlve hozzá simulok.
Az ajkaim útja Ville száján érnek véget.

„Már azt hittem tényleg eldöntötted, hogy kikészítesz.”
Az ajkaimat összeszorítva és az orromat ráncolva vigyorgok szembe Villel.
- Ühüm, nagy a kísértés... – dünnyögöm halkan.
Kitartóan szemezek Villel; csak fürkészem közelről azokat a szép szemeit és az arcát. Nincs olyan része, amit ne imádnék, és nincs olyan tulajdonsága, amiért ne tudnám szeretni.
Csibészes vigyorom mosollyá lényegül, amikor megérint, hogy a hajamat a fülem mögé tűrje.
Elönt a forróság, amint megérzem a másik kezét gyengéden végigvándorolni a testemen.
Képtelen vagyok kiszakadni a tekintetéből. Aztán az ajkai mozdulnak, és elhangzik az a varázsszó, amitől a szívem gyorsabban kezd kalapálni, valahányszor meghallom.
„Szeretlek..”
Szivi, mit nem mondasz!
- Nem hibáztatlak... – lehelem Ville szájára finom mosolygás közepette a választ.
Hát még én mennyire szeretem Őt, de mondják ezt el helyettem az érintéseim, a csókjaim és a mozdulataim, amint lehetőségük adódik.
Ahogy helyezkedni kezd alattam, és lecsúszik az ölemhez a keze, megsejtem mi a szándéka. Megtámaszkodom a válla fölött az ágyon, és némileg feljebb emelkedem. A combjaim is az oldalához simulnak, mintegy kitárulva és egyben közrezárva a testét. Kellő teret kap a keze az irányításhoz, mire megérzem a férfiasságát a titkos járatomhoz igazodni. Minden porcikám boldogan üdvözli a testének a közeledését.
Ville feje ekkor megemelkedik – nem kell nagy erőfeszítést tennie, mert az arcom ott lebeg az övé fölött, és a szánk nyomban puhán össze is forr. Ugyanebben a pillanatban érzem meg, amint óvatosan belém hatol. Egy pillanatra elakad a gyönyörű érzettől a lélegzetem. Tetőtől talpig beleborzongom. Egyetlen másodpercre még a pilláimat is lehunyom.
Szinte az övével egyszerre hangtalan, könnyed nyögés szökik ki a torkomon; csupán sóhajként simít végig a férjem száján.
Az ágyékom egészen visszaereszkedik az ölére, hogy teljesen magamba fogadjam a szerszámát.
A válla fölött támaszkodom, és lassan lovagolni kezdek rajta; ringó, hullámzó, könnyed mozdulatokkal. Közben is odahajolok hozzá, és az ajkaim folyamatosan apró, szerelmes csókokkal szeretgetik az övéit.

Halkan zihálok, nyöszörgök lovaglás közben, ahogy érzem Ville szerszámát lassú ütemben, de hosszan ki-be mozogni bennem. Egek... Ez a legcsodálatosabb érzés; hogy teljesen összefonódhatok és olvadhatok Villel. A férjemmel.
A férjem... Hacsak erre gondolok, már ettől átjár a forróság. Még mindig különös érzés ez. Csak nehezen szokom hozzá a gondolathoz, és szerintem még nagyon sokáig újdonság lesz számomra a kapcsolatunk új dimenziója. De imádom ezt az új helyzetet; és biztos vagyok benne, hogy rengeteg meglepetést tartogat számunkra. Ami pedig a világ hajadonjait illeti, szerintem nemzetközi gyásznapot fognak tartani, amikor megtudják, hogy Ville megnősült.
A gondolatra halkan és röviden elnevetem magam Ville karjai között. Biztosan nem érti miért van ez. Nem is kell. Elég, ha csak azt tudja, hogy…
- Szeretlek... – lehelem mosolyogva a szájára, miközben egészen közelről veszek el a pillantásában.
Az arcom pirosan ég, a szoba levegőjét trópusi hőségnek érzem.
Ville is szaporán veszi a levegőt, mire a következő pillanatban felül az ágyon. Nem gátlom meg benne. Ahogy észlelem mit szeretne, a csípőm megáll, és vele együtt egyenesedem fel.
A tekintetünk közben is összekapaszkodik; jégzöld szemei gyémántként csillognak. Tartom, hogy Ő a leggyönyörűbb férfi ezen a bolygón, és én nem tudom Őt nem szeretni.
Rengeteget jelent minden egyes érintés, csók, mosoly és találkozó pillantás.
Ahogy a karjai körém záródnak, teljesen hozzásimulok a felsőtestéhez, mire ő a nyakamba fúrja az arcát. Magamon érzem a leheletét is - mindegyik csiklandozva gurul végig a bőrömön.
Az én karjaim átbújnak a hóna alatt és így ölelem át. A tenyereim a hátára simulnak.
A homlokomat a vállára döntöm, és megkapaszkodva Villeben, köré igazgatom a lábaimat. Átkulcsolom velük.
Ahogy ismét mozogni kezd és folytatja velem a szeretkezést, a tenyereim ezzel egyidőben megindulnak fel-alá a hátán. Csak simogatom, és közben élvetegen sóhajtozom a karjaiban.
Az ölem átveszi az ő ágyékának lassú, de határozott ütemét, behunyom a szemem. Vele mozgom. Beleszédülök a gyönyörbe, a szobát tűzforrónak érzem magunk körül.
Ahogy a férfiassága újra és újra a mélyembe hatol, olykor kicsalja belőlem, hogy vágyódva nyögjem a bőrére a nevét.

Villenek különösen jó érzéke van arra, hogy akkor szakítsa félbe a dolgokat, amikor épp kezd igazán jó lenni.
Amikor lesiklanak rólam a karjai és megállít, felemelem a fejem a válláról és a szemeibe nézek.
Egészen kipirultam, és kimelegedtem. A szívem vadul ver. Nyelnem is kell. Ez a kis pillanatnyi szusszanás talán nekem sem jön rosszul.
Ránk vetül a széles ablakon át érkező délutáni napfény. Érzem, ahogy melegen beterít.
Lágyan elmosolyodom, amikor Ville egy puha csókkal illeti a kezeimet, amiket épp finoman a markában tart. Amint ismét a szemeimbe néz, láthatja, hogy szerelmes mosolyom még mindig kitart az arcomon.
- Sosem hagylak el... – suttogom halkan, és ha engedi, odahajolok hozzá, hogy egy apró, kedves csókot nyomjak a szájára, mialatt a kezeim a kezeiben leereszkednek kettőnk közé.
Az ujjaim az ujjaira fognak, és miközben Ville ajkait csókolom, lassan mozogni kezdek az ölében.
Az ujjaim egyre erősebben kapaszkodnak az övéiben; jóleső, élveteg sóhajok, majd elfojtott nyögések szöknek ki a torkomból. Kénytelen vagyok a homlokomat az övének támasztani, ahogy egyre közelebb kerülök a forró élvezet tetőfokához. A pilláimat is lehunyom.
Mostanra már úgy kapaszkodom a kezébe lovaglás közben, mintha az életem múlna rajta.
Amikor elér a kielégülés, a férjem nevét nyögöm. Egész testemben megfeszülök, aztán minden porcikám erős remegésben enged ki.
Zihálva, izzadt, forrós, reszkető testtel simulok Villehez.

- És tényleg??? – döngöm a szeretkezéstől elpilledten, finoman reszelős hangon. Én vagyok az, aki ezen halkan elneveti magát. Ja. Ez meg milyen válasz már?… Hát olyan Ville-féle válasz.
Tetőtől talpig remegek még mindig. Hosszú percekig visszhangzik még a porcikáimban az együttlétünk kellemes érzete, és rám telepszik az azt kísérő kellemes zsibbadtság.
Csendben vigyorgok. Boldog vagyok. Nincsenek rá szavak mennyire.
A homlokomat Ville vállára hajtom. Egészen hozzábújok és beleolvadok az ölelésébe, ahogyan ölel a karjaival. A lábaim még mindig körülötte kulcsolódnak.
Nekem tökéletesen jó így, ha neki is.
Kezeim kibújnak az ujjai közül, és a karjai alatt a hátára siklanak. Komótosan, dédelgetve cirógatni, és simogatni kezdem a bőrét.
Hatalmasat sóhajtok. Talán érzi, ahogy a levegő végigsimít a mellkasán is.
Kis idő elteltével felemelem a fejem a válláról, és egy apró csókot préselek rá, majd halántékkal visszadőlök oda.
- Annyira jó veled... – suttogom mosolyogva magam elé.

Csak némán mosolygom lehunyt pilláim alatt. Még mindig Ville vállán pihenek.
Szívem szerint sosem hagynám el a szobát. Mintha mágikus erővel bírna, és kizárná mindazt a sok gonoszt és nehézséget, ami odakint vár ránk a való világban. A hotel biztonságos falain kívül. Nem akarok belegondolni, hogy vége a New York-i munkának, és vissza kell térnünk Vegasba. Semmi kedvem hozzá.
Hatalmas lélegzetet veszek. Ami inkább beillik egy hosszú, vágyakozó sóhajnak. Máris nyugalom és szabadság után sóvárgom, pedig még javában tartanak.
Felemelem a fejem Ville válláról. Épp csak annyira, hogy az orrom hegyével elérjem, és lassú mozdulatokkal megcirógathassam az orrom hegyével a bőrét, majd néhány apró puszit préseljek oda, ahol az imént még a halántékom nyugodott.
Fészkalódni kezdek az ölében. A lábaim kezdenek elzsibbadni, úgyhogy gondolok egyet, és ha hagyja magát, gyengéd, nőies erővel hanyatt döntöm az ágyra, miközben halk kuncogást hallatok.
Oldalvást lesiklom a testéről, mellé heveredve, és szorosan az oldalához simulok, amennyiben engedett nekem. Ekkor végre kinyújthatom a lábaimat. Megváltás.
Ha Ville hagyja, a fejemet visszadöntöm a mellkasára, a szíve fölé, mire a tenyerem a hasára simul.
Nem szólok egy szót sem. Csupán hallgatom a szívverését.

Hogy lehoztam neki a csillagokat?
Ezen széles mosolyra húzódik a szám.
- Ha valaminek igazán örülök, az a boldogságod. – döngöm, miközben Ville egy apró puszit nyom az ujjainkra, amik épp egymásba kapaszkodnak. A tekintetemmel követem a mozdulatát, és közben is megcirógatom az arcát a hüvelykujjammal. Dédelgetőn, kedvesen, mégis játékosan.
- Figyelj csak… Nem lenne kedved este elmenni valahova szórakozni? – tudakolom halkan, másodpercekkel később, mire beharapom az alsó ajkamat. Tudom, merész kérdés ez Ville felé. Félek is, nehogy kiborítsam a bilit nála.
- Valószínűleg lebuknánk, hogy újra együtt vagyunk, deee… mi is csinálhatnánk valami jópofát. – magyarázom.
Hatalmas szemeket meresztve pislogok Villere, szinte könyörgöm neki, hogy menjünk el valahova és szórakozzunk egyet. Mint más normális párok. Mégha mi nem is számítunk normálisnak.
Na? Vajon mit mond erre? Valszeg semmit, csak simán világgá szökik.

Ahogy Ville kezében nyugszik az enyém, egészen meleg a marka. Kimondhatatlanul jó érzéssel tölt el az érintése. Akárcsak a közelsége.
A válasza meglep, és ez a meglepettség ki is ülne az arcomra, ha épp nem kapnék tőle csókot. Átadom magam a szerelem ezen megnyilvánulásának - az ajkaim egyszerre fogadják és viszonozzák Ville határozott közeledését.
A következő pillanatban pedig megérzem a számon, ahogy elvigyorodik. Az érzet engem is mosolyra késztet.
Majd amikor eltávolodik az ajkaimtól:
- Tééényleeeg??? - kérdezek vissza, miközben a fél szemöldököm felszökik a homlokomra, kábé a teljes hitetlenség fokáig.
- Ugye tudod, hogy megtaláltad a világ legjobb indokát, miért vidd el a csajodat bulizni? - magyarázok halkan heherészve. Nem is tudja mennyire bejön a reakciója, noha egészen más válaszra számítottam - erőteljes vonakodásra, amolyan szemforgatós-jajnemározgatósra.
Villenek fogalma sincs, mennyire boldoggá tett most. Hacsak a szemem eleven ragyogásából és az arcomon szélesen szétterülő vigyorból nem jön rá.
- Arra gondoltam, - kezdem óvatosan, hiszen Ville mégis csak Ville - hogy a bennünk élő kölyköket szabadon ereszthetnénk a coney islandi vidámparkban. - Ville annyi szarságon ment keresztül gyerekkorában, ideje lenne néhány szép emléket begyűjtenie; vagyis inkább bepótolnia azt, ami kimaradt gyermeki éveiből, mert van egy olyan sejtésem, hogy a szülei nemigen vitték ilyen helyekre. És ha már itt vagyunk NY-ban, ráadásul tök szabadon, kettesben, ki kell használnunk a lábunk előtt heverő lehetőséget.
Ha esetleg Villet kicsit győzködnöm kellene, mi mással tenném, mint...
- Felülhetnénk a hullámvasútra, az óriáskerékre; betegre kajálhatnánk magukat vattacukorral, hot doggal; aztán lőhetnél nekem olyan hatalmas plüssmacit, vagy ha nem megy, akkor majd én lövök neked egyet; utána meg andaloghatnánk a tengerparton. - szerintem az egyik legtökéletesebb esti program lenne.
- Na mit mondasz? - csüngök Villen kérlelő és reménykedő pillantással ostromolva.

- Hát ez csúcs! – lelkendezek fejszéles vigyorral a képemen, épp csak nem tapsikolok örömömben. Amúgy megtenném, de perpill a lehető legjobb helyen tartózkodnak az ujjaim; Ville ujjai közt.
- Azért ezt sem hittem volna, hogy egyszer majd a NAAAGY Faszagyerek-Deadman-nal fogok vidámparkot látogatni. – vihogok az orrom alatt. - Ez annyira tuti már! – na itt végem van. Egyszerűen kibukik belőlem a nevetés. De csak mert baromi jó kedvem van, és alig várom, hogy végre este legyen. Ville és én egy vidámparkban fogunk randalírozni. Az agyam eldobom.
- Ezalegszebbnászajándékamitegynőaférjétőlkaphat!!! – jelentem ki hirtelen, egy szuszra elhadarva, mivel úgy elsöpör a hév. Annyira boldoggá tett! Már-már eszelősnek is beillő vigyoromat nem lehet lekaparni az ábrázatomról. Olyan szinten be vagyok zsongva.
Asszem beütött a második gyerekkor. És pont nem fogok miatta bocsit kérni.
- De addigis… – döngöm már halkan, mire lassú mozdulattal közelebb hajolok Villehez. A vigyorom is átváltozik valami mássá; rejtélyes mosollyá lágyul. - ...hosszú még a délután… Szeretkezhetnél velem a zuhany alatt. – pajkos pillantásom Ville szájára vándorol, majd visszatér a szemébe, és még közelebb bújok hozzá, hogy szerelmesen és a közelségére sóvárogva gyengéden megcsókoljam.

„Mmmm... Már azthittem meg se kérsz rá..”
- Mert ilyesmire kérni kell? – búgja vissza kacéran a mély altom, de Ville nem sok időt hagy az évődésre és a cinkos somolygásra, ugyanis lágy gyengédséggel megkóstoltatja velem az ajkait. Finomak, puhák és kedveskedők. Bűbájjal bírnak. A legártatlanabb érintésüktől is egyenesen lángra lobban az egész lényem, az elmém pedig egy egészen más állapotba kerül. Mintha egy egészen más, varázslatos, fénnyel és színekkel teli leheletkönnyű világban lebegnék.
Sohase hittem, hogy képes vagyok szerelmet érezni bárki iránt, főleg ilyen elemi szintűt, de amióta találkoztam Villel, ez a meggyőződésem megdőlt.
Az, amit iránta érzek, annyira fáj, hogy már szinte halálos. Beleőrülnék, ha elveszíteném. Olyan élettel teli szerelemmel szeretem ezt a férfit, amiről csak a nagy regényekben lehet olvasni, és amely érzés csak a szerencsés keveseknek adatik meg az életben.
Villel együtt emelkedem fel az ágyon. Az ajkaim közben is az övéin csüngenek. Nem akarok elválni tőlük.
- Szeretlek... – suttogom nagyon halkan, akaratlanul, futólag, de máris visszaforrnak az ajkaim oda, ahonnan épp elváltak az óvatlan pillanatban.
A testem Ville mozdulatait követi, és mielőtt lesiklanék vele szinkronban az ágyról, kihasználok minden másodpercet, egy sem veszhet kárba – muszáj hozzásimulnom, a combommal, a felsőtestemmel; muszáj megérintenem, az ujjvégeimmel lassan végigcirógatni az oldalát.
Aztán lecsusszanok az összegyűrt ágytakaróról. Amint talajt érzek a talpam alatt, talán halványan még bele is mosolyodom a csókba. De a művelet egyáltalán nem zökkenthet ki ebből az érzelmes kábulatból és a tudatból, hogy mennyire élvezem én ezt az egészet. Szavak nincsenek rá milyen boldog vagyok.
Egészen hozzábújok Villehez. A testem tetőtől talpig az övéhez simul. Nyúlán alakja hódítón magasodik fölém miközben a belőle áradó hő mintha oltalmazón venne körül. Én legalábbis így érzékelem. Én sem vagyok erősebb más nőknél – épp úgy Ville rabjául estem, mint bármelyikük.
Ville biztosan betájolta a fürdőszoba ajtaját, mert komótosan terelni kezd arra. Háttal araszolok, közben is a száját csókolom, és két kézzel megkapaszkodom a derekában.
Olykor fel-fel nyitom a pilláimat, csakhogy lopva tájékozódjak, de aztán nyomban hunyom is be a szemeimet, hogy átadjam magam a szerelmes mámornak.
Vajon tudja, hogy az ő csókjai a legfinomabbak?
A lábaim az övéivel összhangban lépkednek, míg szép lassan betalálunk a fürdőszobába.
Talán egy néma, röpke kuncogás is kikéredzkedik, ahogy Ville társaságában belépek a zuhanykabinba.

„Mondtam már mennyire szeretlek!??”
Hehe...
- Nem elégszer. – döngöm incselkedve, miközben konokul tartom Ville pillantását, és az arcomra sejtelmes mosoly függeszkedik.
Ville, miközben egyik karjával épp ölel, másik kezével matatni kezd mellettem a csap után. Lélekben rákészülök, hogy óóó de jó lesz, ahogy a langymeleg víz végignyalja a testemet, aztán szép lassan a finom trópusi zuhatagban szeretkezni kezdünk...
Ahha, persze. Ezt az élvezetes víziót a jóember egyetlen mozdulattal nyírja ki.
A nyakamba zúdul a hideg víz. Ó, iiigen, ez az! Ez kell a kicsi finneknek! … Lófaszt! Hát én ebbe megfagyok! Ez a finn már a vegasi klímához van szokva.
Az eddigi játékos, vidám mosoly hirtelen olvad le a képemről, a szemeim meg kiguvadnak.
- Ville baszki…! – sikkantom nyögve, a cidritől megrázkódva, ahogy az élesen hideg víz végigzáporozik a testemen, ami percekkel ezelőtt még kellemesen fel volt fűtve. De most má’ nincs.
Ahogy túl vagyok a sokkhatás első másodpercein, elnevetem magam. Remélem, Ville közben gyorsan belövi a meleg vizet is.
Akaratlanul is közelebb húzódom hozzá, és teljes testtel az övére tapadok, mintha ez bármit is megoldana.

Máris sokkal kellemesebb, hogy átölel. Mosolyogva olvadok a karjai közé. Az érintése már önmagában felfűt, még mielőtt a meleg víz is zubogni kezdene ránk.
„Egy kis melegítés..?” - jön a cinkos kérdés. Én meg...
- Mmm… Jöhet... – döngöm elégedetten, miután Ville két kézzel rámarkol a hátsómra.
Hangtalanul felsóhajtok. Szeretem ezt az érzést. Szeretem, ahogy érint; ahogy a testemmel bánik.
Épp felfelé pislogok rá, a szemeibe mosolygom, mire lehajol hozzám, és nagyon lassan az arcomhoz simítja az övét. Lehunyom a szemem, és csak élvezem a pillanatot, a kábító történéseket; a vállamat, majd a nyakamat illető pihe könnyű, finom csókokat.
Önkéntelenül billen félre a fejem, mintegy felkínálva Ville ajkainak a nyakam.
A derekán nyugvó kezeim a hátára vonulnak. Aztán a gerince vonalán lassan fel és le kezdenek szánkázni az ujjvégeim, mintegy cirógatva a bőrét, miközben patakzik rajtunk a víz.
Minden érzékemmel figyelek, a legapróbb érintéséről sem akarok lemaradni. Még az is varázsos, ahogy a hasunk, a mellkasunk és a combjaink egyszerűen csak összesimulnak; ártatlanul.
Tetőtől talpig megborzongok.
Ha az ajkai elhagyják a nyakamat, és feljebb érkeznek, felnyitom a pilláimat, és Ville szerelemtől fátylas, vágyakozó tekintetemmel találkozhat egy futó másodpercre. Mert a következő pillanatban én vagyok az, aki a szájáért nyújtózkodik. A csókja annyira finom, meleg és puha, hogy képtelenség vele betelni - függővé tesz.