Egy laza félmosoly ül ki ajkaira, de esze ágában sincs a szöszinek abbahagyni az incselkedést. Épp csak egy negyed fokkal kapcsol vissza, ahogy Fabrice tökéletes értetlenségét látja.
-A cél…. mondjuk jól érezni magam. - kacsint a fiúra pimaszul. No igen.. Az eredeti tervek között szerepelt egy többesszám is, de úgy tűnik szegényke fülét farkát behúzva menekült ki a teremből, vagy bújt meg inkább valamelyik alkotás szegletében. De sebaj.. Többesszám ide vagy oda, Lily még mindig veszettjól szórakozik.
-Esetleg megtalálni a határaidat, feszegetni kicsit a lehetőségeket… - folytatja inkább kedélyesen, de semmi rosszindulat nem tükröződik a szavaiból.
Engedi, hogy Fabrice elhúzza a kezét a derekától, s ha tudja lágyan a fiú ujjai köré fonja a sajátjait. Távolodik egy lépést, majd forogva lép a fiú felé és simul hozzá újra csak egész röviden ahogy karjaik a lány dereka köré fonódnak.
-Csak azzal, aki felkelti az érdeklődésem. - röppen a könnyed válasz, s valahogy mintha felettébb szórakoztatná Lilyt, hogy így összezavarta legújabb kedvenc játékát. - Ami azt illeti… -folytatja ahogy újra kipörög és eltávolodik a fiútól…-érezd magad megtisztelve. Minimum. - kacsint, majd egy kar alatti forgás, ha Fabrice még mindig nem követelte vissza a lánytól a kezét.

A választ elegánsan ignorálja a szöszi.. Méééghogy kényes a határfeszegetésre…. A francia-spanyol kölyök, akit katona suliba szánnak, helyette inkább Vegasban tanul festészetet és szervez alulöltözött medencés bulikat.. Hát persze.. Ő is inkább csak arra érzékeny, ha valaki más feszegeti az ő határait…. De mindegy is.
Engedi, hogy Fabrice visszahúzza a kezét, s csak egy laza szemöldök emeléssel reagál a fiú szavaira…. Méghogy hülyét csinálna Fabriceból? Ugyan Cicám… ehhez is minimum két ember kell….
-Ahham…. Szóval úgy gondolod, hogy ha lefektetjük a játékszabályokat, amit te menet közben újraértelmezel, csak mert jól érezzük magunkat én pedig nem követlek ebben akkor idiótát csinálok belőled….. De ki előtt is? - állapodik meg egy gunyoros kis mosoly Lily arcán. Nem cukkol, csak ténymegállapít… szerinte legalábbis, de már bőven sikerült megtapasztalnia korábban, hogy a pasi ego könnyebben törik mint a vékony jég egy Hummer alatt… Rövid csend, ha a fiú sem hagyja ezen a ponton faképnél, mert Lily ugyan kitalál, de még közel sincs ihletése távozni….
-Azt ne mondd, hogy én vagyok az egyetlen lány ezen a kampuszon akiről nem olvadt le kapásból a bugyi a két szép szemed láttán… - húzódik mosoly az ajkaira ahogy a fiú tekintetét keresi. Hüvelykujjait lazán a nadrágja zsebébe akasztja, nem tapizza tovább Fabrice-t.. Most nem. Hangjában és tekintetében viszont őszinte kíváncsiság bujkál.

Nézi a fiút ahogy az teljesen bezárkózik előtte. De hogy hol siklott ennyire félre ez a mai este?? A gondolat természetesen költői, hisz pontosan vissza tudja követni hol sikerült verbálisan kigáncsolniuk egymást. Pedig egészen odáig olyan veszettül kellemes volt ez a találkozó…

Csak mosolyog a megismételt kérdésre, s egy hosszú pillanatig tartja a fiú tekintetét, ha az el nem fordul inkább.
-Persze. - feleli könnyedén, s nekiáll összeszedni a motyóját.. No nem mintha nagyon szétpakolt volna… Pár pillanat és már kabátban lép Fabrice mellé és ha nem tiltakozik a fiú ezerrel hát pipiskedve nyom egy puszit az arcára.
-Akkor, még látjuk egymást. - köszön el egy bájos kis mosollyal, majd kisétál az ajtón. A folyosón pedig előkapja a telóját és be is vési a naptárba, hogy ne szervezzen rá semmit a csütörtök estére, elvégre határozott szándékában áll visszajönni és megkeresni ezt a fiút.